Címereink tudósa
– Beszélgetés dr. Szekeres Attila István heraldikussal –
"Magyarország köztársasági elnöke dr. Szekeres Attila István heraldikus részére múltunk, gyökereink kutatásáért, a magyar, a szász és a székely jelképek, szimbólumok tudományos igényű népszerűsítéséért és a székelyföldi magyar jelen erősítéséért a Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést adományozta a március 15-i nemzeti ünnep alkalmából" – szól a hír. Honfitársunk – mondhatnám büszkén: földink – itt született Marosvásárhelyen, gyerekéveit a család ősi fészkében, Mezőmadarason töltötte, majd a református lelkipásztor apát követve Radnótra költözött a család. Attila a Bolyaiban érettségizett, a sors Sepsiszentgyörgyre sodorta. Itt aztán úgy ráragadt a székely nyelvjárás, hogy engem is megtévesztett ez a mezőségi székely. Kiváló újságíró, munkáját Méray- díjjal és Oltyán László-díjjal ismerték el, a MÚRE-ban másfél évtizede tevékenyen részt vesz, az újságíró társadalom érdekeiért, a minőségi újságírásért emelve szót. A Becsületbíróságnak is tagja újabban. Tanult, egyetemekre járt, különböző szakokat látogatott, és közben heraldikussá képezte magát, címertanból doktorált.
– Legelőször azt tisztázzuk, mi is az a heraldika?
– A heraldika vagy címertan a történelem segédtudománya, mely a címerek keletkezésével, fejlődésével, összetételével, szerkesztésével, megjelenítésével, értelmezésével, adományozásával vagy felvételével és használatával foglalkozik. A heraldika két részből áll: címertudomány, amely a címeralkotás elméletével, a címerek meghatározásával, öröklésével foglalkozik, és címerművészet, amely a címerek plasztikus megjelenítésével. Én mindkét ágat művelem, habár hangsúlyozni szeretném, nem vagyok művész, tudományos alkotómunkát végzek, amikor egy-egy közigazgatási egységnek címert tervezek, rajzolok, festek. Elsősorban a címertudomány művelője vagyok – heraldikus. A megélhetést jelentő újságírás mellett kutatok, számos tanulmányom jelent meg magyarul, románul egyaránt, országos és nemzetközi konferenciákon tartok előadást, és községeknek, városoknak, megyéknek tervezek címert.
– Te mikor és miért kezdtél el foglalkozni a címertannal?
– Mindig is vonzott a középkor és kora újkor története, s a címerek ekkor voltak a társadalom "főszereplői". Történelmi regények, filmek ragadtak meg. Aztán az első lökést 1980-ban, tizenöt éves koromban kaptam. Egy rokon temetéséről apám a mezőmadarasi Szekeres család nemeslevele latin szövegének másolatával és annak fordításával tért haza. Sokat tanulmányoztam azokat a lapokat, és megrajzoltam első címeremet. Az 1989-es fordulat után lehetett beszerezni szakirodalmat, s én gyűjtöttem és olvastam: magyart, románt, franciát, angolt, németet, olaszt, lengyelt. Emellett gyakorlatra is szükség van. A terepen tanulmányoztam címereket a kolozsvári Farkas utcai református templomban, a Házsongárdi temetőben, a gyulafehérvári Szent Mihály-székesegyházban, a vajdahunyadi várban, a köpeci református templomban, levéltárakban és másutt. Továbbá rajzoltam és festettem címereket – eleinte kényszerből, mert sok közigazgatási egységnek terveztem jelképet, s azok megrajzolását nem volt kire bíznom, így előkaptam a ceruzát, ecsetet, és magad, uram. 2005 elején hites címergrafikusi akkreditálást kaptam az országos címertani bizottságtól. A heraldikát nem iskolában lehet megtanulni, az a kevés, amit ebből az egyetemen oktatnak, legfennebb löketet adhat az érdeklődőnek. Mindamellett, hogy autodidakta módon elsajátítottam, amit lehetett, mégis, hogy véletlenül se tartsanak dilettánsnak, Kolozsváron elvégeztem a történelem szakot is – amire a Ceausescu- korszakban nem volt lehetőségem –, természetesen címertanból készítettem az államvizsga dolgozatomat, majd címertanból doktoráltam a Román Akadémia kolozsvári történelmi intézetében.
– A többségi nemzet értékeli munkádat?
– Hogyne! Jobban, mint saját erdélyi magyarjaink. Évek óta meghívnak az országos genealógiai és címertani kongresszusra, ahol mindig székely vagy magyar címerekhez kötődő előadásokat tartottam, szintúgy országos műemlékvédelmi konferenciákra, ahol székelyföldi és erdélyi magyar műemlékek címereiről értekezem. A román szakemberek már várják előadásaimat. Meghívtak, hogy legyek tagja a Sever Zotta Román Genealógiai és Heraldikai Intézetnek, nemrég annak tudományos tanácsába választottak, felvettek a Román Akadémia Országos Címertani, Genealógiai és Heraldikai Bizottságába, és a Moldovai Köztársaságban működő Paul Gore Genealógiai, Heraldikai és Levéltár-tudományi Társaság is meghívott tagjai sorába. Megjegyzem, ezekbe nem én kértem felvételemet. Viszont a magyarországi szervezetekbe – Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság, Magyar Tudományos Akadémia Köztestülete – én jelentkeztem. 2009-ben, Mihály János történész kezdeményezésére Pál Antal Sándorral és Zepeczaner Jenővel közösen megalakítottuk a Székely Címer-, Pecsét- és Zászlótörténeti Munkacsoportot. Nyomdában van a negyedik tanulmánykötetünk, a Címer és pecsét a Székelyföldön című vándorkiállításunk minden jelentősebb városban megtekinthető volt, elkészítettük a székely történelmi zászlósort. Címertervezői munkásságomat a román államfő is elismerte, 2011-ben megkaptam a Kulturális Érdemrend lovagkeresztjét.
– Milyen jelképeket kell hordoznia egy közigazgatási címernek?
– Minél kevesebbet és minél egyszerűbbeket, az illető városra vagy községre a legjobban illőt. Kevés címerképet kell felvinni a pajzsra, hisz a cél az, hogy könnyen felismerhető legyen a jelkép. A túlzsúfolt címert használóján kívül senki sem jegyzi meg. S gondoljunk arra, hogyan mutat hivatalos papír fejlécén vagy névjegyen, tehát apró méretben egy különböző figurákkal teleszórt ábra? Semmivel sem előkelőbb az a címer, amelyben sas van, mint az, amelyikben éppenséggel veréb, ha netán Verebesről esik szó, sőt, utóbbi névcímerként még értékesebb is. Vigyázni kell a mértékletességre. A címer nem nemzetiségi statisztika, mint ahogyan nem történelemkönyv, nem földrajzi atlasz és nem falumonográfia! Nem kell belezsúfolni minden, az illető településhez kötődő eseményre utaló jelképet. Sokszor veszekedésig fajulóan vitázom polgármesterekkel vagy a község "mindentudójával", mert olyan majd’ mindenhol akad. Mindig arra törekszem, hogy a lehető legjobbat hozzam ki egy címerből. Minél régebbi egy címer, annál rangosabb és értékesebb. Tehát meg kell tudni, a városnak, a községnek, esetleg egyik falujának volt-e címere vagy ábrás pecsétje, mert ebben az esetben azokat föltétlenül fel kell használni. Amennyiben nincs ilyen, s zömmel ez a helyzet, a település történelmében kell valamilyen fontos eseményt találni, vagy a községet birtokló, de annak előmeneteléért tevő nemesi család címerét felhasználni. Ha lehetséges, beszélő vagy névcímert kell alkotni.
– Van-e ma létjogosultságuk a címereknek?
– Természetesen van. A címer egyéniesíti a közigazgatási egységet. Az egyszerű, jó címer megragadja a szemlélőt, aki a képet hozzácsatolja a településhez. A címer ugyanolyan fontos, mint a közigazgatási egység neve. A címernek az azonosítás, a ráismerés is feladata. És ne feledjük, jelképeiben is él egy közösség, s ha teheti, büszkén lengeti zászlaját, jelöli meg felségterületét, s idegenben való ünnepléskor büszkélkedik saját jelképeivel, mutatja, honnan érkezett.
Heraldikusunk szerénysége tiltotta, hogy elmondja, hát elmondom én: Erdélyben ő az egyetlen szakképzett művelője e tudománynak-művészetnek. Gratulálok, azért is, mert két országban is öregbítetted hírnevünket. Ez valóban férfimunka volt – hogy a költőt parafrazáljam.
Kuti Márta
Népújság (Marosvásárhely),

Humorral fűszerezett könyvbemutató
A Bernády Házban szerdán este ismertették Székely Ferenc erdőszentgyörgyi szerző A szülőföld ölében című beszélgetőkötetét. Az est házigazdájaként Nagy Miklós Kund művészeti író, a Népújság volt főszerkesztője köszöntötte az egybegyűlteket és a szerző jelen lévő interjúalanyait. A sepsiszentgyörgyi Czegő Zoltán prózaíró, költő és a kibédi Ráduly János néprajzkutató, író, költő legfrissebb szellemi termékét is elhozta a marosvásárhelyi könyvbemutatóra.
A magyarországi Üveghegy Kiadó gondozásában megjelent kötet ismertetőjében elhangzott, hogy a szerző tíz magyar írót szólaltatott meg kerek évfordulók, születésnapok alkalmából. A bemutatott vallomáskötetben életútjáról, pályájáról kendőzetlen őszinteséggel vall Czegő Zoltán, Csávossy György, Jókai Anna, Király László, Lőrincz György, Nagy Miklós Kund, Ráduly János, Szász István Tas, Szávai Géza és az élők sorából távozott Fodor Sándor.
Nagy Miklós Kund, az est házigazdája röviden ismertette a kezdetben néprajzzal és helytörténettel foglalkozó Székely Ferenc munkásságát, aki az utóbbi időben "rákapott" az interjúra. Mint mondta, megérti a szerzőt, mivel számára is ez a legkedvesebb műfaj, amit ha megkedvel valaki, nehéz abbahagyni, főként ha olyan információk birtokába jut, amiket érdemes közzétenni. A kötet interjúinak egy része a Népújságban rövidített változatban megjelent. Szerinte az e-mail és Skype révén csökkennek a távolságok, adott a lehetőség, hogy bárkivel interjút lehessen készíteni, de a szemtől szemben való beszélgetést a világháló sem helyettesítheti.
Székely Ferenc, az erdőszentgyörgyi középiskola könyvtárosa, az interjúkötet szerzője a beszélgetéseket megelőző kemény tájékozódó munkáról is említést tett. Vallomása szerint a bemutatott kötet tíz beszélgetése közül hét az internet útján készült, míg Fodor Sándorral, Jókai Annával és Csávossy Györggyel klasszikus levelezést folytatott, ezek felbecsülhetetlen szellemi értékére Bölöni Domokos író külön felhívta a figyelmét. A visszajelzések szerint a szerzőknek jólesik, ha születésnapjuk alkalmából megemlékeznek róluk és érdeklődnek munkásságukról, életükről, ezért megnyílnak, és részletekbe menően, készségesen mesélnek. A bemutatott kötetben a legidősebb beszélgetőpartner az Enyeden élő Csávossy György. Az élet prózai részét e kötetében is humorral fűszerező szerző ez idáig ötven interjút készített.
A Sepsiszentgyörgyről érkezett egyik interjúalany, Czegő Zoltán két regényét és egy verseskötetét hozta el. Négy éve telepedett vissza Magyarországról, azóta öt könyvet írt. Első verse Marosvásárhelyen jelent meg. Mint mondta, ő az egyetlen olyan mai magyar író, akit a honvágy végleg visszahozott. Szerinte "a legnehezebb magyar költőnek lenni Magyarországon".
A humorra kihegyezett könyvbemutatón Ráduly Jánost halk szavú emberként mutatta be a műsorvezető. A Korondon született, de ötvenkét éve Kibéden élő, ezért magát kibédinek valló nyolcvannyolc kötetes szerző munkái közül ötvenöt néprajzi, népköltészeti, tizenegy rovásíráskötet, huszonkettő szépirodalmi jellegű alkotás. Bemutatkozását félperces rövidprózák felolvasásával tette hangulatossá.
A könyvbemutató házigazdája, Nagy Miklós Kund három derűs önarckép-limerick felolvasásával zárta az estet.
Szer Pálosy Piroska
Népújság (Marosvásárhely),

EME: a tudomány iránti tiszteletre nevelés intézménye
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület „portréja” eredményei tükrében
Az elmúlt évben az EME összesen 83 rendezvénynek volt a házigazdája, a Magyar Tudomány Napja Erdélyben 12. fórumán félezer résztvevő volt, 18 helyszínen 189 előadás hangzott el 273 szerzőtől.
És még sorolhatnánk: a digitális adattár elmúlt év végére 18 700 tételre gyarapodott, kiadványaik mérlege pedig 18 könyv, 5 folyóirat és 1 CD. Bőven van, és lenne miről írni tehát egy olyan sokrétű és sokoldalú intézmény esetében, mint az EME: digitális könyvtár, szakosztályok, kutatás, tudományos könyv- és folyóirat-kiadás. Ez a felsorolás is csak példaértékű, éppen ezért rendkívül nehéz röviden és tömören írni az egyesületről, amelynek egyik elsődleges célja a tudomány iránti tiszteletre nevelés. Sipos Gáborral, az EME elnökével, valamint Bitay Enikővel, az egyesület főtitkárával nagy vonalakban áttekintettük az előző időszak tevékenységét, és a rangos intézmény felépítését is szem előtt tartva, megpróbáltuk megrajzolni az egyesület „portréját”.
ÚJVÁRI ILDIKÓ
Szabadság (Kolozsvár),

FIDESZ: GYURCSÁNYÉK FEJEZZÉK BE A KÜLHONI MAGYARSÁGGAL SZEMBENI USZÍTÁST!
A Fidesz azt kéri, hogy a Gyurcsány-koalíció fejezze be a külhoni magyarsággal szembeni uszítást. Az MTI-hez eljuttatott közleményével arra reagált, hogy az ötpárti ellenzéki szövetség szerint választási csalásokra ad lehetőséget, ha a választás napján is nyitva tartanak az okmányirodák. Szigetvári Viktor, az Együtt-PM társelnöke pénteken sajtótájékoztatón elmondta: a jogszabályokba decemberben került be az a lehetőség, hogy a magyarországi állandó lakóhellyel nem rendelkező kettős állampolgárok a választási eljárás alatt bejelentkezhetnek magyarországi lakcímre, és így egyéni választókerületben is voksolhatnak.
Szabadság (Kolozsvár),

Fiatal zongoraművész bemutatkozó hangversenye
Amikor néhány nappal ezelőtt Nagy Gergő IV. éves zeneakadémiai hallgatótól megkaptam a meghívást az Egyetemiek Háza koncerttermében tartandó rendkívüli hangversenyére, nem lepődtem meg, mivel Gergőt már a líceumi évek alatt igen tehetséges, szorgalmas, és nagyon muzikális zongoristaként ismertem meg.
Az elmúlt évek alatt hallott egyéni produkciói csak megerősítették bennem azt az érzést, hogy ebből a „gyerekből” zongoraművész lesz. És lett is! Emlékszem, már líceumista korában mennyire öntudatosan készült átlépni az előtte álló művészi világ kapuját. Mindig tudta, mit akar, és a cél érdekében feláldozott szabadidőt, vakációt, baráti összejöveteleket, és hadd ne folytassam még mennyi mindent. Ő már akkor tudta, hogy a zene mindent pótol, hogy „a zene, az kell!”, mert értelmet ad az életnek.
KULCSÁR GABRIELLA
Szabadság (Kolozsvár),

Erdélybe is átért Biszku Béla keze
A kommunista ideológia a határok felett egyesítette elnyomó rendszerét, a magyar belügyminisztérium titkosszolgálatai szorosan együttműködtek a román, szerb, csehszlovák, vagy szovjet hatóságokkal, ha a rendszer ellenségeinek megsemmisítéséről volt szó.
Erről beszélgetett Oláh Gál Elvira, a Kossuth Rádió munkatársa egy erdélyi 56-ossal, Szilágyi Árpáddal, aki eltűnődött azon, hogy Biszku Béla belügyminiszter keze, hogyan ért át Erdélybe.
Szilágyi Árpád, a Bolyai Tudományegyetem IV. éves földrajz–geológia szakos hallgatója a magyar forradalom idején egyetemi hallgatóként levelet írt a Budapesten megjelenő Irodalmi Újság szerkesztőségének, és a levéltitok szentségében naivan bízva részletesen beszámolt a Bolyai Egyetemen kialakult lelkes hangulatról, a diákok nagy részének a forradalom melletti elkötelezettségéről. 1956. november 1-jén a karon néma felállást kezdeményezett a forradalom halottainak emlékére. 1957 februárjában tartóztatták le, hazaárulás vádjával húsz év börtönbüntetéssel sújtották.
Én sem vagyok annak híve, hogy 92 éves embert zárjanak börtönbe, de annak igen: törvényszék mondja ki a bűnösségét, amit tett, az gaztett volt – mondta Szilágyi Árpád.
A volt politikai fogoly beszélt egy másik peréről is, amelynek végén a kolozsvári hadbíróság őt 22 évre ítélte. Ez az ügy egy állítólagos titkos szervezet, a „Fekete Kéz” miatt volt, amit a Securitate hozott létre, beszervezte a fiatalokat, hogy majd letartóztassa őket – magyarázta Szilágyi.
A beszélgetés végén Szilágy Árpád elpanaszolta: tömegesen mai napig sem rehabilitálták a politikai elítélteket, az ő irataiban ma is az áll, hogy hazaárulásért ült börtönben.
Kossuth Rádió
Erdély.ma,

Munkagépek Somorjáról
Munkagépeket adományozott Somorja Gyergyószentmiklósnak. A felvidéki (Szlovákia) város egy éve lett testvérvárosa Gyergyószentmiklósnak, s a jelek szerint a kapcsolat nemcsak protokolláris szinten, a polgármesterek találkozóiban merül ki, hanem konkrét eredményeket is hoz.
A somorjai példa vezette rá Mezei János polgármestert arra, hogy érdemes saját céget működtetnie az önkormányzatnak, amely számos tevékenységet el tud végezni a város javára. A Duna-menti, csallóközi város cége az Area – amelynek vezetője, Nagy József – hozta el és adta át pénteken azokat a munkagépeket, amelyeket ők már nem használnak, de amely Gyergyószentmiklósnak, pontosabban a Vitalissimának még alapos segítséget nyújthat. A mindennapi élet során felmerülő munkákat könnyíti meg a Multicar billenős kisteherautó, a kaszálógép, faágaprító gép, valamint a motoros kézi kasza, illetve sövényvágó.
Amint azt Nagy József elmondta, az ő cégük 1992-ben indult, és akkor talán még gyengébb volt a felszereltségük, mint amit most ajándékként hozhattak. Az elmúlt évek alatt azonban a somorjai Area sokat fejlődött, mára minden, a városban adódó munkát el tudnak végezni, a közvilágítás javításától a kátyúzáson át a meszelésig, vagy akár a zongoracipelésig. Hozzáfűzte: habár indulásuk idején voltak viták, hogy valóban szükség van-e a cégre, mára már teljesen természetessé vált, hogy Somorján minden, a köztereken, közintézményekben felmerülő feladatot ők látnak el.
Mezei János az ajándékot megköszönve elmondta, a somorjaiakkal folytatott együttműködésnek valóban kézzelfogható eredményét jelentik a most kapott munkagépek, amelyeket már a napokban, a tavaszi munkálatok során használni is fognak a városban.
Ugyanakkor gazdasági szinten is elindult a kapcsolat, somorjai vállalkozók jöttek el, és kötöttek üzleteket faházgyártó gyergyói cégekkel. Kulturális téren is fejlődik az együttműködés, amint Kovács Koppány, a felvidéki város képviselője kifejtette, tánccsoportok, illetve rockegyüttesek fellépés-cseréje is körvonalazódik.
Pethő Melánia
Székelyhon.ro,

Ott kell lennünk Brüsszelben (EP-választási kampányindító)
Székelyudvarhelyen tartotta európai parlamenti (EP) választási kampánynyitóját az RMDSZ. A szombaton a sportcsarnokban tartott rendezvényen Kelemen Hunor szövetségi elnök nyomatékosította, az RMDSZ tovább kívánja folytatni a harcot azért, hogy az Európai Unió (EU) szabályozást fogadjon el az őshonos nemzeti közösségek védelméről.
Az elnök hozzátette, a szövetség a luxemburgi bíróságon keresi igazát az Európai Bizottság (EB) által elutasított polgári kezdeményezése ügyében, de emellett meg akarja erősíteni az európai kisebbségi szolidaritást, és további partnereket keres a közös igazság érvényesítésére. A kampánynyitó nagygyűlés díszvendége, Böjte Csaba ferences szerzetes elmondta: nagyon fontos, hogy minél több magyar embert küldjünk Brüsszelbe, azért, hogy ők a mi közös hangunkat hallassák. A hitemet szeretném a jelöltek tarisznyáiba tenni, útravalóul – emelte ki, majd hozzátette: politikusainknak párbeszédet kellene folytatniuk még akkor is, hogyha az ellenzékről van szó. Szükség van arra, hogy munkájuk során nyissanak a román vezetők felé is. Böjte Csaba rámutatott, hisz a kimondott szó erejében, a bölcs párbeszédben, ezért elmegy szavazni, és mindenkit arra biztat, hogy vegyen részt a választásokon, és támogassa szavazatával azokat, akik vállalják, hogy egyházainkat, népünket képviselik majd a bukaresti, a budapesti, a brüsszeli döntéshozó fórumokon. Markó Béla, az RMDSZ szenátusi frakcióvezetője, a szövetség korábbi elnöke Trianont megemlítve idézte fel, hogy mi történik, ha a magyarság képviselői nincsenek jelen a döntések meghozatalakor, ha nem tudnak hatással lenni Európára. Markó úgy vélte, a közösségnek a közöny, a kishitűség a legveszélyesebb ellenfele. Az RMDSZ jelöltlistáját vezető Winkler Gyula EP-képviselő arról beszélt, hogy a most kezdődő új tervezési időszak Erdély gazdasági fellendítésére, Székelyföld, a Partium, a Bánság modernizációjára is új lehetőségeket nyújt. Meglátása szerint a gazdasági fejlesztés eszközt ad a közösség kezébe, hogy az autonómia alapjait is megerősítse. Sógor Csaba EP-képviselő, a lista második helyezettje elmondta, az elmúlt évek során elvittük Erdélyt Európába, bemutattuk táncainkat, hagyományainkat, értékrendünket, amelyekkel Európát gazdagítjuk. Annak a lobbitevékenységnek köszönhetően, amelyet a szövetség EP-képviselői végeztek Brüsszelben és Strasbourgban, ma már Európában is hallottak és hallanak a Romániában élő magyarokról. Ismerik közösségünket és ismerik azokat a gondokat, amelyekkel küzdünk és amelyeken változtatni szeretnénk – mutatott rá. Vincze Lóránt, az EP-lista harmadik helyezettje kijelentette, a következő mandátum alatt létre kell hozni a nemzeti közösségek védelmét jelentő szabályozást.
Május 25-én közösségünk európai képviseletéről döntünk – mondotta Kelemen Hunor beszédében. Az a közös érdekünk, hogy minél több magyart küldjünk Brüsszelbe. Mert jól tudjuk és nap mint nap tapasztaljuk, hogy a magyarok érdekeiért csak a magyar képviselők küzdenek, értékeinket csak ők viszik el Európába. Mi itthon az elmúlt huszonöt évben arra törekedtünk, hogy helyet és jogot teremtsünk anyanyelvünknek, a magyar nyelvnek. A mai napig érik támadások szabadságunknak ezt a szeletét, támadják és kifogásolják az anyanyelv használatát, megkérdőjelezik használatának szabadságát. Nekünk Európában is képviselnünk kell az igazunkat, és el kell hoznunk, meg kell szilárdítanunk Romániában azt az európai értéket, amely az anyanyelvhasználat egyenrangúságát hirdeti: el kell hoznunk Dél-Tirolt, és el kell hoznunk Katalóniát. Mi itthon az elmúlt huszonöt évben azon voltunk, hogy megóvjuk, megmentsük pusztulásra ítélt kulturális értékeinket, mert a kommunista diktatúra halálra ítélte mindazt, ami nem román: halálra ítélte a magyar kultúrát, de nem sikerült kipusztítania. A kultúra nemcsak múlt, hanem jelen és főleg jövő. Ezért mi huszonöt éve egyszerre mentjük múltunk értékeit, és intézmények építésével, fenntartásával az értékteremtést tekintjük egyik feladatunknak. A transzszilvanizmus szellemiségét kell itthon megerősíteni, és ezt kellett és kell felmutatnunk Európában is a politikai képviselet eszközeivel. Európa csak akkor vesz tudomást rólunk, ha jelen vagyunk.
Az uniós csatlakozás megteremtette azt a valóságot, amelyet a magyar politikai képviselet jelenít meg: a közös célokért romániai és szlovákiai magyar képviselők együtt harcolnak a magyarországi európai parlamenti képviselőkkel. Ott kell lennünk, nem szabad hiányoznunk Brüsszelből a nyári névsorolvasáskor. Európának védenie kell jogainkat, kötelező szabályozást kell elfogadnia az őshonos nemzeti kisebbségek védelmére. Mi itthon az elmúlt huszonöt évben azért harcoltunk, hogy Erdélyben a magyar emberek, a magyar közösség nemzeti identitása biztonságban legyen. Jogegyenlőség, törvény előtti egyenlőség, egyenlő esélyek minden egyén és közösség számára. Ha kellett, a parlamentben tárgyaltunk, ha kellett, az utcára vonultunk. Halkan és hangosan, kormányban vagy ellenzékben, televízióban vagy tereken, de mindig civilizált körülmények között mutattuk meg, hogy képesek vagyunk megharcolni minden magyarért. Most pedig azért dolgozunk, hogy meghallják és megértsék Brüsszelben is az erdélyi magyarok akaratát, hogy nemzetközi törvény erejére emeljük a nemzeti kisebbségi közösségek védelmét.
Brüsszelnek meg kell értenie, hogy nem fordíthat hátat az őshonos kisebbségeknek, nem dughatja fejét a homokba, mert Európa biztonsága és stabilitása, Európa szabadsága azon is múlik, hogy szabadnak érzik-e magukat a nyelvi és etnikai őshonos kisebbségek, biztonságban érzik-e identitásukat vagy sem. A küszöbön álló változás nem történhet meg nélkülünk. Ha az RMDSZ jelöltjei nem jutnak be az EP-be, minden erdélyi magyar képviselő helyét egy román foglalja el. Ha nem leszünk ott, Romániában is meggyengül a politikai súlyunk – itthon nehezebben fogjuk érvényesíteni akaratunkat. Az idei választások tétje tehát túlmutat az európai képviseleten. A május 25-i választásokon a magyarság itthoni képviseletéről, az RMDSZ jövőjéről szavazunk. Huszonöt évvel ezelőtt az RMDSZ azt vállalta, hogy ő lesz az erdélyi magyarok szabadságának őre. Az emberek ma is ezt várják tőlünk: védjük meg jogainkat, és tartsuk egybe közösségünket. Huszonöt év alatt hosszú utat jártunk be együtt és külön-külön is. Minden sikerünk mögött ott áll a mezőségi, a szilágysági, a székelyföldi, a partiumi magyarok másfél milliós, erős közössége. Az RMDSZ sikerei az erdélyi magyarság sikerei. Az ő akaratuk pedig a mi feladatunk. Mert huszonöt éve minden magyar számít. És mi minden magyarra számítunk!
Szekeres Attil
Háromszék (Sepsiszentgyörgy), a

Nagyszentmiklósi zeneünnep Bartók Béla születésnapján
A világhírű zeneszerző, Bartók Béla születésének 133. évfordulója tiszteletére március 30-án, vasárnap tizennegyedik alkalommal szervezett koszorúzással és hangversennyel egybekötött megemlékezést Nagyszentmiklóson a Pro Bartók Társaság.
A Nákó-kastély dísztermében a VI. Szegedi Nemzetközi Bartók Béla Zongoraverseny díjazottjainak gálahangversenyét hallgathatták meg a megemlékezés résztvevői, az előadók között volt ifjú Kocsis Krisztián, Kocsis Zoltán zongoraművész-karmester fia.
A nagyszentmiklósi Bartók Nap a város legnagyobb szülöttje szobránál megtartott koszorúzási ünnepséggel indult. A megemlékezés több mint száz részvevőjét Tamás Sándor, a Pro Bartók Társaság elnöke köszöntötte. „2001 óta évről évre megemlékezünk Bartók Béla születésnapjáról – mondta Tamás Sándor –, fő célunk Bartók Béla műveinek a bemutatása. Ebben nagy segítségünkre van a szegedi és a temesvári Egyetem Zeneművészeti Kara, a két konzervatórium tanárai és diákjai, akiknek köszönhetően sikerült Bartók Béla szinte valamennyi jelentős művét megszólaltatni Nagyszentmiklóson.”
Bartók szobránál – Jecza Péter szobrászművész alkotása – a kegyelet koszorúit helyezték el a Pro Bartók Társaság, Nagyszentmiklós Polgármesteri Hivatala és önkormányzata képviselői, Zsombó település (Magyarország) polgármestere és alpolgármestere, a Temes megyei, a nagyszentmiklósi és a zsombolyai RMDSZ elnökei, a SZTE Zeneművészeti Kara és a nagyszentmiklósi Révai Miklós Társaság képviselői, szegedi vendégek.
A Nákó-kastély dísztermében került sor a VI. Szegedi Nemzetközi Bartók Béla Zongoraverseny díjazottjainak gálahangversenyére. A nagyszentmiklósi polgármesteri hivatal nevében Asaftei Radu, Nagyszentmiklós alpolgármestere elmondta: a bánsági kisváros Bartók Bélának köszönheti, hogy rákerült a világ kulturális térképére. Erre építve turisztikai célponttá kívánják fejleszteni a Nákó kastélyt és egy Bartók Béla emlékházat is létre szeretnének hozni, a zeneszerző ma már nem létező szülőháza közelében. Dr. Kerek Ferenc, a SZTE Zeneművészeti Kar dékánja, a Szegedi Bartók Béla Nemzetközi Zongoraverseny alapítója immár hatodik alkalommal hozta el Nagyszentmiklósra a verseny gálaműsorát, amelynek keretében ezúttal négy fiatal művész: Szabó Marcell (1. díj), Vida Mónika Ruth (2. díj), Kocsis Krisztián (3. díj) és Szombati Julianna (a legjobb szegedi versenyző) színvonalas zongorajátékát tapsolhatta meg a közönség. Az ifjú művészek Debussy-, Liszt-, Rahmanyinov-, Scarlatti- és természetesen Bartók-műveket játszottak, virtuóz teljesítményükkel lenyűgözve a hallgatóságot. Dr. Kerek Ferenc műsorvezető külön kiemelte a 16 éves Kocsis Krisztián teljesítményét, aki a Szegedi Zongoraverseny legfiatalabb versenyzőjeként harmadik díjat nyert. „Az álmunk az, hogy Kocsis Zoltánt, a Bartók életmű nemzetközi szinten elismert, egyik legjobb tolmácsolóját elhozzuk Nagyszentmiklósra” – mondta dr. Kerek Ferenc –, egyelőre eljött a fia, Kocsis Krisztián, aki ma az egyik legnehezebb Bartók művet, a Zongoraszonátát szólaltatta meg.” A nagyszentmiklósi közönség vastapssal jutalmazta a négy fiatal művész teljesítményét.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad),

MOGYE-ügy: Szilágyi Tibor pozitív löketre vár
Ha az oktatási minisztérium, a kormány meg tudja oldani a helyzetet, lesznek magyar főtanszékek a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE), ha nem, akkor nem – nyilatkozta lapunknak Szilágyi Tibor, aki szerint különben a román többségű szenátus soha nem szavazza ezt meg. A felsőoktatási intézmény rektorhelyettesét a jelenlegi helyzetről és a lehetséges megoldásokról kérdeztük.
– Milyen helyzetet szült a MOGYE szenátusának legutóbbi döntése, miszerint a 2012-ben kötött egyezség ellenére ismét elodázza egy évre a magyar főtanszékek megalakításáról szóló vitát?
– A román többség döntése új helyzetet teremtett, hisz elértünk egy bizonyos út végére, melynek során minden tőlünk telhetőt megtettünk. Eddig lehetett vitázni az akkreditációról és azokról a feltételekről, amelyeknek a magyar tagozatnak meg kell felelnie. Mostantól, hogy sikerült megszereznünk az akkreditációt, már nem a mi térfelünkön van a labda.
Ha az oktatásügyi minisztérium, a kormány meg tudja oldani a helyzetet, lesznek magyar főtanszékek a marosvásárhelyi egyetemen, ha nem, akkor nem lesznek. Az államnak kellene lépnie, és arra kötelezni az általa finanszírozott egyetemet, hogy tartsa be a törvényt, különben a román kollégák soha nem fogják megszavazni a nekünk járó főtanszékek létrehozását.
– Az utóbbi hónapokban ön többször is járt az oktatási tárcánál; miként érzékeli, létezik politikai akarat a helyzet megoldására, vagy az egyetemi autonómia nevében a két miniszternek sokkal kényelmesebb áthárítani a felelőséget a MOGYE szenátusára?
– Amióta az RMDSZ kormányra került, a magyar tagozat vezetősége nem járt Bukarestben. Eddig, minden egyes bukaresti látogatásunk során azt tapasztaltuk, hogy mi hosszasan, dokumentálva magyarázzuk a problémánkat, vázoljuk a lehetőségeket, és követeljük a törvény nyújtotta jogokat, miközben a miniszterek a felvetett kérdések túlnyomó részében egyetértenek velünk. Sok mindenről még a Felsőoktatási Minőségbiztosító és Akkreditációs Ügynökség (ARACIS) tagjait is meg tudtuk győzni.
Csakhogy azt is láttuk, hogy így soha nem jutottunk bizonyos támogató nyilatkozatokon túl. Mindig azzal nyugtattak, hogy ők megértenek, támogatnak, de azt is minden esetben hozzáfűzték, hogy a döntést az egyetem szenátusának kell meghoznia. Ez egyféle fejsimogatás volt, ami után hazaküldtek, mondván, hogy itthon próbáljunk barátkozni és megegyezni a román kollégákkal. Az eredmény közismert: a dolgok nem aszerint történtek, amit a törvény tisztán leszögez, vagy amit a 2012 őszén kötött egyezségben a kollégák vállaltak.
– Intézményen belül mivel próbálja magyarázni a román fél a rosszindulatú és csökönyös ellenállását?
– A legutóbbi szenátusi ülésen egy indulatos vita alakult ki, melyben egyesek azt taglalták, hogy egyáltalán jó-e az, amit akarunk, egyáltalán szükség van-e rá... Következett az uniós törvények szokásos kiforgatása, a 36-os számú irányelv felemlegetése, amely igazából az európai munkaerő-vándorlásra vonatkozik. Eszerint, ha valaki más országban szeretné gyakorolni az orvosi mesterségét, kötelező módon ismernie kell az állam nyelvét. Mi hiába mondtuk el, hogy nem áll szándékunkban elköltözni, elvégre őshonosak vagyunk.
Aztán kitalálták, hogy a szenátus nem is tűzheti napirendre a kérdést mindaddig, amíg a kari tanács nem javasolja. Mondtuk, hogy a kari tanácstagok mind itt vannak, tartsanak egy rendkívüli tanácsülést, a kvórum megvan hozzá. Akkor váltottak, mondván, hogy az általunk megszerzett akkreditáció nem az igazi. Holott teljes jogú akkreditációról van szó annyi megjegyzéssel, hogy egy év múlva monitorizálás alá esünk. Ezzel a stratégiával akár a végtelenségig el lehet odázni a kérdés megoldását.
– Úgy tudom, egyvalaki még azt is felhozta, hogy a tanügyi törvényt nem a jelenlegi formájában fogadta el a parlament, hanem a magyarok kedvéért a Hivatalos Közlönyben való megjelenése előtt csempésztek be egy-két passzust. Vagy ez csak mendemonda?
– Tényleg, az egyik kolléga idáig feszítette a húrt, és egy ilyen képtelenség állításától sem riadt vissza. Igen, kijelentette, hogy internetes információi szerint a nyomdakész szövegbe még becsempésztek egy-két olyan dolgot, ami nyilván nekünk kedvez. Az ilyen eszmefuttatásokra miként lehet replikázni? Egyesek tényleg azt hiszik, hogy ha nekik nem tetszik egy törvény, azt nem is kell betartaniuk.
– Egy ilyen feszült hangulatban zajló szenátusi ülés után milyenek a magyar és román tanárok hétköznapjai?
– A kollégák többsége a mindennapjaiban nem is érzékeli a feszültséget. A tagozati vezetőség a szenátusban egy nagyot veszekedett, de a többiek töretlenül folytatják a napi életüket. Kissé aggaszt, hogy sokan afféle várakozási álláspontra helyezkedtek. Az az érzésem, hogy sokan a magyar tagozat problémáinak megoldásától teszik függővé a lelkesedésüket, holott egyénileg, saját hatáskörükben a jelenlegi helyzetben is sok mindent meg tudnának valósítani.
Elvégre senki nem akadályozza a magyar kollégákat, hogy nekiálljanak anyanyelvű tankönyvet írni, vagy folytassák kutatásaikat. Nem mondom, zajlik a munka, de az élet felpezsdüléséhez szükség lenne egy pozitív löketre. A diákok annyit érzékelnek az egészből, hogy nem állt be semmiféle változás.
– Említette, hogy a labda már nem az önök térfelén van, hisz mindent megtettek, amit törvényes úton megtehettek. Radikálisabb fellépésre, tiltakozó akciók beiktatására nem gondoltak?
– Elvileg bármire lehet számítani. Hétfőn lesz egy tanácsülésünk, kedden pedig közgyűlésünk, ahol felmérjük az eddig megvalósítottakat, azt, hogy mit nyertünk, mit veszítettünk, és akkor dönthetünk majd a következő lépésekről.
– Több mint egy éve, a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) első orvosi bálján elhangzott egy javaslat: a Sapientia mintájára hozzuk létre a saját önálló egyetemünket. Ön szerint távlati, utópisztikus ez a terv, vagy egyenesen értelmetlen álmodozás?
– Gondolkodni lehet ezen, azonban mindenképpen figyelembe kell venni azt is, hogy adott egy magyarul is oktató állami egyetem. Az erdélyi magyar adófizetőket megilleti ez. Sokkal célszerűbb lenne ezen javítani, mint egy teljesen újat létrehozni. Kérdés, hogy ezt ki tudná finanszírozni. Aki komolyan gondolkozik egy orvosi egyetemről, tudja, hogy az miből áll. Laboratóriumokra, kórházakra és minősített tanerőre van szükség a színvonalas oktatáshoz. Úgy érzem, az RMOGYKE túl idealistán látja ezt az igencsak bonyolult kérdést.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár),

RMPSZ: fókuszban a pedagógusképzések
A kollegákkal való kapcsolattartás erősítését és nyitottabb együttműködést céloz Demeter Emőke, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) nagyváradi központjának vezetője.
Burus Siklósi Botond. A szakmai szervezet pénteken avatta fel a partiumi és bánsági régiót kiszolgáló oktatási és módszertani irodáját a Partiumi Keresztény Egyetem Zárda utcai épületében (volt Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium).
„Az azonos szakos kollegák általában még tartják egymással a kapcsolatot, de ez nem jellemző a tanári közösség egészére. Ezen szeretnénk változtatni” – mutatott rá az irodavezető.
Mint elmondta, levelezőlisták, szakmai fórumok segítségével próbál majd kapcsolatot teremteni a különböző szakos kollegák között, de emellett az iroda eddigi tevékenységét is folytatni fogja, a továbbképzések szervezésétől, a szaktanácsadáson át egészen a publikációk elősegítéséig szinte a teljes oktatásügyet lefedi.
Burus Siklósi Botond, az RMPSZ elnöke bízik abban, hogy a partiumi és bánsági pedagógusok intenzívebben fogják majd igénybe venni a módszertani központ szolgáltatásait. „Azt máris tapasztaltam, hogy új központvezetőnk irányításával az új programok száma óriásira növekedett a korábbiakhoz képest. Az is igaz, hogy sokkal inkább kiszámíthatóbb és a rendelkezésünkre áll az a támogatás, amelyet a magyar kormány az emberi erőforrások minisztériuma által a közoktatásért felelős államtitkárságon, a külhoni magyarok főosztályán keresztül biztosít” – magyarázta a szakmai szervezet vezetője.
A magyar kormánytámogatás révén az idén tizenhat évközi képzést terveznek a régióban és Demeter Emőke tájékoztatása szerint különös hangsúlyt fektetnek majd a szórványmegyékre, ahol a magyar nyelven zajló szakmai fórumok hiánya miatt nagyobb az igény ezekre. Legutóbb például Máramaros megyében tartottak drámapedagógiai tanfolyamot, hiszen Nagybányán már évek óta nem volt magyar nyelvű szakmai továbbképzés, de interdiszciplináris kurzussal készülnek a Temes és Arad megyeiek számára is.
Lapunk érdeklődésére az új nagyváradi irodavezető rámutatott arra, hogy a romániai régiók pedagógusainak igényei hasonlóságokat mutatnak. „A gyermekközpontú oktatásra fókuszáló képzések a legnépszerűbbek, gondolom azért, mert egy tanárgeneráció úgy nőtt fel az egyetemi oktatás alatt, hogy egy másfajta pedagógiát tanult. Viszont az érdeklődés alapján is látszik, hogy nyitottak az újra, a változásra” – magyarázta Demeter.
Az új irodavezető a jövőt illetően elmondta, szeretné a régióba is áthozni a Magyarországon már beindult, úgynevezett „burn out”, azaz kiégés elleni foglalkozásokat, amelyek célja az egyre inkább túlterhelt pedagógusok mentálhigiénés felkészítése, optimizmusuk növelése, hogy ne „szürküljenek” bele a tanári munkába.
„A továbbképzések mellett a gyermekekre is figyelünk, a tehetséggondozás mellett az üdültetésükben is kivesszük a részünket” – hívta fel a figyelmet Burus Siklódi Botond. Az RMPSZ elnöke lapunknak elmondta, hogy az Erzsébet-program révén az idén is meghirdetik azt a lehetőséget, amellyel ötszáz gyermek mehet majd nyáron a zánkai üdülőtáborba, de ettől az évtől további közel háromszáz gyermek utaztat majd a napokban felavatandó ivói táborukba is.
„Diákok bárhonnan jelentkezhetnek, de nem egyénileg, hanem 8–10 fős csapatokban” – magyarázta Burus. Mint elmondta, a program elsősorban olyan szociális szempontból hátrányos helyzetű gyerekeknek szól, akik a hagyományőrzés terén kiváló munkát fejtettek ki.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár),

Nagyvárad: leszavazták a múzeumköltöztetést
Továbbra is kérdéses a nagyváradi Körösvidéki Múzeum költöztetése, a legutóbbi helyi tanácsülésen ugyanis nem hagyták jóvá Ilie Bolojan polgármester azon javaslatát, amely szerint a kulturális intézmény az egykori Magyar Királyi Hadapródiskola helyett a vár fejedelmi palotájában kapjon helyett.
A tanácsi határozattervre nemmel szavazó RMDSZ-es és demokrata-liberális frakció szerint ugyanis ebben az ügyben elsőként a Bihar Megyei Tanácsnak kell állást foglalnia, az intézmény a határkörébe tartozik a múzeum.
Mint beszámoltunk, az ötlettől sokáig elzárkózó megyei elöljáró, Cornel Popa pár héttel ezelőtt Bolojan társaságában jelentette be a tervváltozást, amely mellett pénzügyi és idegenforgalmi érveket sorakoztattak fel. Ahhoz azonban, hogy a költözés megvalósuljon, mindkét önkormányzatnak rá kell bólintania.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár),

Új dimenzióban az autonómiaügy
Új dimenzióba léptek az erdélyi önrendelkezési törekvések, miután nemzetközi színtérre került az ügyük, és immár államok is beavatkoztak a miattuk indult perekbe.
Az RMDSZ, illetve az EMNT és az EMNP a kisebbségi jogi kérdések uniós szintű szabályozása, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) pedig a kisebbségek lakta régió kiemelt figyelemmel történő kezelése érdekében szeretett volna polgári kezdeményezést bejegyeztetni az Európai Bizottságnál.
Az EU kormányaként is aposztrofált testület azonban mindhárom kezdeményezést elvetette arra hivatkozva, hogy ezekben az ügyekben nem illetékes rendelkezni. Az SZNT és az RMDSZ ezért pert indított ellene az EU bíróságán. (A polgári kezdeményezés intézményét a nemrégiben életbe lépett lisszaboni szerződés vezette be az EU-ban. Lényege, hogy megfelelő számú aláírás összegyűjtésével a lakosság is kezdeményezheti uniós jogszabályok módosítását vagy újak megalkotását.)
Az SZNT kezdeményezése azért került most ismét a figyelem középpontjába, mert kiderült: Szlovákia az alperes, azaz az EB oldalán belépett a perbe. Erre válaszul Budapest azt közölte, hogy Magyarország viszont az SZNT pártján kíván részt venni az eljárásban. Később Románia és Görögország is jelezte: belép, természetesen a kisebbségi jogok érvényesítésével szemben.
Az SZNT és partnerei azt kezdeményezték, hogy az EU kezelje kiemelt figyelemmel azokat a régiókat, amelyeket nemzeti, etnikai, kulturális, vallási, nyelvi sajátosságok különböztetnek meg az őket körülvevő régióktól. A kezdeményezés elfogadása a székelyföldi autonómiatörekvéseket erősítette volna.
A mostani fejlemények azt jelzik, hogy az autonómia ügyének nemzetközi porondra történő kivitele az egyik legjobb módszer arra, hogy felhívja az illetékesek figyelmét az ügyre. Az EB megpróbálta ugyan a homokba dugni a fejét, és nem konfliktusba kerülni azon uniós tagállamokkal, amelyek területén jelentős kisebbségi közösségek élnek, ám az európai uniós bírósági per ismét nyitottá tette az ügy végkimenetelét.
Ha ugyanis a bírák kimondják, hogy a jogegyenlőség biztosításába a kisebbségek jogainak intézményes, uniós szintű védelme is beletartozik, akkor a brüsszeli testületnek valamilyen formában cselekednie kell.
Ennek a „veszélyeit” mérte fel Szlovákia, Románia és Görögország, amikor úgy döntött, némileg „megtámogatja” az Európai Bizottságot, és az SZNT ellenében beavatkozik a perbe. És ennek nyomán döntött úgy Magyarország, hogy – teljesítve az alaptörvényben is rögzített kötelezettségét – az SZNT pártján lép be az eljárásba.
A továbbiakban akár más országok is felfigyelhetnek az ügyre, és belpolitikai érdekeik függvényében egyik vagy másik fél mellett ők is beléphetnek a perbe. Remélhetőleg a bírák ítéletét nem befolyásolják majd a jelentős lobbierővel rendelkező, saját kisebbségeik miatt az önrendelkezési kezdeményezésekre rossz szemmel tekintő tagállamok, sem a jelenlegi ukrajnai fejlemények, amelyek azon álláspontot erősíthetik, hogy a kisebbségek, illetve a számukra biztosított önrendelkezés a szeparatizmus veszélyét hordozzák magukban.
Mensura Transylvanica Politikaelemző Csoport
Krónika (Kolozsvár),

Elismert monopólium
Politikai megállapodást kötött egy héttel ezelőtt az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt (MPP). A dokumentum értelmében a felek vállalták, hogy együttműködnek a közelgő európai parlamenti választásokon, valamint az autonómiatörekvéseknek a román parlamentben, a nemzetközi közvélemény előtt és a székelyföldi magyar többségű önkormányzatokban való képviseletében.
Azt is vállalták, hogy együttműködnek minden olyan szervezettel, amely felvállalja az erdélyi autonómiatörekvések képviseletét. A Kelemen Hunor RMDSZ-elnök és Biró Zsolt MPP-elnök által a sajtó nyilvánossága előtt aláírt dokumentum kitér arra, hogy az MPP-t is bevonják az RMDSZ EP-választási programja kidolgozásába, és az MPP támogatja az RMDSZ választási kampányát.
A megállapodás látszólag mindkét félnek egyformán kedvező, azonban az RMDSZ többet nyert, mint az MPP. Igaz ugyan, hogy a kispárt elvileg saját javaslatokkal állhat elő az RMDSZ választási programjának kidolgozásakor, és bizonyára jól jön a nemzetközi szervezeteknél is a szövetség által nyújtott támogatás, a legfontosabbról, a választási szereplésről – akár az RMDSZ-szel szövetségben – azonban lemondott.
És éppen ez az RMDSZ nagy nyeresége: az MPP-nek tett engedményekkel sikerült a polgáriakat pacifikálnia, így nem kellett „feláldoznia" saját jelöltjei közül egyet sem. Az RMDSZ által felkínált támogatás fejében az MPP lemondott arról, hogy saját politikussal vegyen részt az Európai Parlamenti megmérettetésen, így az RMDSZ-lista a mostani együttműködési megállapodás ellenére is egypártinak tekinthető, az MPP-nek vélhetően kevés befolyása lesz az RMDSZ színeiben megválasztott honatyák tevékenységére.
Bár a megállapodás leszögezi a felek identitáshoz való jogát, mindezek nyomán az MPP tulajdonképpen elismerte az RMDSZ elsőbbségét, és besorolt a szövetség uszályába. A mostani megállapodással az RMDSZ kikapcsolta gyengébbnek tűnő politikai riválisát, amely amúgy eddig is sokkal szívélyesebb ellenzéke volt, mint a porondon most az RMDSZ-szel egyedül szemben maradt Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP).
Az MPP már korábban jelezte: nem okoz gondot, hogy az EP-lista nem koalíciós lista lesz, hanem kizárólag az RMDSZ-é, most pedig már arra sem tart igényt, hogy saját jelöltjét indíthassa rajta. Az EMNP ezzel szemben az RMDSZ-szel való együttműködés feltételévé azt tette, hogy koalíciós listát indítsanak, amelyen minden bizonnyal befutó helyet kértek volna annak a Tőkés Lászlónak, aki a 2009-es közös lista első helyezettjeként, húzónévként képes volt az RMDSZ-szel kevésbé szimpatizáló polgárok voksait is begyűjteni, így maradhatott meg a három erdélyi magyar EP-képviselő.
Az RMDSZ ehelyett inkább ragaszkodott a saját listához, és az „oszd meg és uralkodj" elv mentén megkísérelte kevesebb vizet zavaró riválisát, az MPP-t lekenyerezni. Igyekezete sikerrel járt, az MPP pedig azáltal, hogy nem csupán a koalíciós listáról, de a befutónak remélt helyre kerülő saját jelölt állításáról is lemondott, betagozódott az RMDSZ által képviselt irányvonalba, és elismerte annak monopóliumát a romániai magyar közösség képviseletére.
Mensura Transylvanica Politikaelemző Csoport
Krónika (Kolozsvár),

Igazságos tanterv lenne a megoldás
A magyar diákoknak öt nap alatt négy írásbeli vizsgán kell teljesíteniük, míg román anyanyelvű társaik minden írásbeli előtt szabadnappal rendelkeznek. Bár az Országos Diszkriminációellenes Tanács az érettségi átszervezését javasolja az Oktatási Minisztériumnak, a pedagógusok nem ebben látják a megoldást.
A Diszkriminációellenes Tanácshoz fordult Árus Zsolt gyergyószentmiklósi politikus azzal a kéréssel, hogy vizsgálják felül az érettségi menetét, mivel a magyar diákok hátrányos helyzetbe kerülnek az anyanyelvi vizsga miatt. Három héten át zajlik a szóbeli vizsga, ám az írásbelit öt nap alatt rendezik. Ez alatt idő alatt a román diákoknak három, a magyaroknak négy dolgozatot kell megírniuk.
A panasz benyújtója választ kapott a Diszkriminációellenes Tanácstól, eszerint az Oktatási Minisztérium nem diszkriminál az érettségi menetrendjének összeállításakor, azonban javasolja a szaktárcának, hogy szervezze át a vizsgát.
A vizsgaidőszak meghosszabbítása nem megoldás
A pedagógusok úgy látják, hogy a magyar tagozaton tanuló diákoknak mindig nehezebb, több szempontból is. Az érettségit illetően nem a szabadnap a legégetőbb kérdés, ennél sokkal mélyebbre kell ásni. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Maros megyei elnökét, Horváth Gabriellát kérdeztük ez ügyben. „Megterhelő a diákok számára az, hogy három nehéz vizsga egymást követő napokon van, de sajnos megszokták. Természetesen ezt nem megszokni kell, hanem javítani rajta, mert szerintem ez igenis diszkriminatív a magyar diákokkal szemben. Azonban ha megadnák a szabad napot, akkor jobban elhúzódna a vizsgaidőszak, szombaton pedig nem lehet vizsgáztatni, ez sem megoldás” – fejtette ki Horváth Gabriella. A szövetség megyei elnöke azt is elmondta, bár úgy tűnik, hogy a szóbeli vizsga menete sokkal szellősebb, a nagy létszámmal működő vizsgaközpontokban szükség van ennyi időre. Helyenként párhuzamosan is zajlanak szóbelik, van úgy, hogy míg az utolsó csoport diák román nyelvből ad számot tudásáról, az első csoport már elkezdi az anyanyelv vizsgát.
A tantervet kellene módosítani
A marosvásárhelyi Unirea Főgimnázium aligazgatója, Brandner Emőke magyar nyelv és irodalom szakos tanár úgy véli, ha a magyarok kapnának egy szabadnapot, az a román diákoknak is szabadnap lenne. Így ismét előnyben lennének, mert több idejük lenne készülni a következő vizsgára. „Szerintem nem úgy tevődik fel a kérdés, hogy hány szabadnappal kellene könnyíteni a vizsgán. A diszkrimináció ott kezdődik, hogy nagyon nehéz a diákoknak a magyar nyelv és irodalom vizsga. Nehezíti a feladatukat, hogy kisebbségként a román nyelvet anyanyelvi szinten kell tanulniuk. Túlzás az, amit a magyar diákoktól elvárnak. A vizsgatételben kérhetik például Vörösmarty bármelyik versét, a tantervben viszont csak néhány szerepel, és nincs se időnk, se módunk átvenni az összeset. A román nyelvet nem szükséges heti öt órában tanulni, elég lenne három is. Nem a vizsgák közötti szabadnapok a megoldás, hanem egy igazságos tanterv” – jelentette ki az aligazgató.
Becze Dalma
Székelyhon.ro,

Dr. Péterffy Árpád szívsebész-professzor visszaadja a MOGYE díszdoktori címét
Kedden a sajtó nyilvánossága előtt adja vissza a MOGYE díszdoktori címét Dr. Péterffy Árpád, a Debreceni Egyetem nyugalmazott szívsebész-professzora, tiltakozásul az egyetem szenátusa általa a magyar oktatás ellen elkövetett törvénytelenségek ellen.
A MOGYE román többségű szenátusának vezetője valótlanságokkal érvel a magyar nyelvű gyakorlati oktatás és a magyar tanszékek létrehozása ellen azzal a végső céllal, hogy a magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzést elsorvassza és megszüntesse Marosvásárhelyen – írja Leonard Azamfirei rektorhoz írt nyílt levelében a professzor. Ezt látszik bizonyítani az egyetem szenátusának legutóbbi (március 20.) törvényellenes döntése, amikor újból elhalasztották a magyar karok létrehozását – teszi hozzá.
A továbbiakban személyesen szólítja meg a rektort:
Tisztelt Rektor Úr! Fölöttébb sajnálatos és egyidejűleg teljesen hibás az Ön diszkriminatív – hivatalosan is elítélt – nyilatkozata a magyar nyelvről (2013. 12. 10.), ugyanis az egyetemi oktatásban nem az a legfontosabb, hogy románul tanuljanak a hallgatók, hanem az, hogy lehetőleg az anyanyelvükön minél jobban elsajátítsák a szükséges ismereteket. Marosvásárhelyen erre megvannak a feltételek és a lehetőség, úgy a magyar, mind a román hallgatók számára, de az egyetem jelenlegi vezetése gátolja és állandóan akadályokat gördít a magyar nyelvű oktatás elé.
Végezetül közli, hogy tiltakozásul a MOGYE jelenlegi magyar nyelvű oktatást hátrányosan megkülönböztető diszkriminatív politikája miatt, az egyetem által a „Doctor Honoris Causa” 2005-ben számára nyújtott megtisztelő címet visszaadja.
Erdély.ma,

De mi történt a Határon Túli Magyarok Pártjával?
Nagy reményekkel jelentette be Magyarországon bírósági bejegyzését szinte kereken egy évvel ezelőtt a Határon Túli Magyarok Pártja (HTMP). Politikusai időközben alig hallattak magukról, országos listát sem tudtak állítani a hétvégi országgyűlési választásokon.
A határon túli magyarok budapesti parlamenti képviseletét felvállaló HTMP honlapja jelenleg nem működik, Facebook-oldala is alig frissül. Az egyik legfrissebb hír február 14-i a közösségi oldalon. Arról szól, hogy az alapító pártelnök, Egri Péter lemond a tisztségéről és kilép a pártból.
A HTMP-ről a magyar média sem cikkezett sokat. Az internetes hírcserkészés során kiderül, hogy a párt nevéhez kisebb botrányok fűződnek. Így például a hódmezővásárhelyi választási bizottság feljelentése alapján nyomozás indult, mert bűncselekmény gyanúja merült fel a HTMP színeiben induló Dávid Ferenc Balázs ajánlóívei miatt. Amúgy jelölt a szükséges 500 helyett mindössze 446 ajánlást mutatott be, és nem is indulhat a választásokon.
Egy másik hír szerint a HTMP „rekorder” volt Bács-Kiskun megye 1-es és 2-es választókerületében a bírságok tekintetében. A párt a 120-120 ívvel mindkét kerületben háromnegyed órás késéssel számolt el, így összesen több mint 12 millió forintra büntették. A független jelöltek, illetve a képviselőjelöltet állító szervezetek ugyanis az igényelt számú ajánlóívet határidőre kötelesek voltak átadni a választási irodának. Ahány ajánlóívvel nem tudtak elszámolni, annyiszor 50750 forint volt a bírság.
Az már a pozitív hírek kategóriájába tartozik, hogy a Nemzeti Választási Bizottság sorsolása alapján a HTMP került volna az első helyre az országos szavazócédulákon. A párt azonban végül fel se kerül a listára, mert nem tudott 27 egyéni jelöltet állítani Budapesten és kilenc megyében.
Egri Péter alapító pártelnök pedig éppen azért mondott le, mert úgy érezte, hogy a HTMP nem tudja teljesíteni küldetését, a határon túliak parlamenti képviseletét. „Azért léptem ki a pártból, mert rájöttem, hogy akkor se érnénk el a választási küszöböt, ha az összes regisztrált külhoni magyar ránk szavazna” – magyarázta a maszol.ro-nak az egy évig politizáló gépészmérnök.
Egri nem bánta meg
Egri elmondta, ilyen körülmények között nem is látta értelmét a jelöltállításnak. „Úgy éreztem, becsapjuk azokat, akiket képviselni szerettünk volna” – jelentette ki. Ám ezt kollégái másképp látták. „Többen távoztak velem együtt a pártból, de jöttek újak, akik ragaszkodtak a jelöltállításhoz. Sok sikert azonban nem értek el” – tette hozzá a HTMP alapítója.
Egri Péter kijelentette, nem bánta meg, hogy egy évet a párt szolgálatában állt. „Megnyugvással vettem tudomásul, hogy ugyan a határon túlról sokan kérték a magyar állampolgárságot, de nem azért, hogy a magyar parlamenti választásokba bekapcsolódjanak. És ezt teljesen természetes” – jelentette ki.
A HTMP jelenlegi elnökét, Nagy Ágota orosházi képviselőjét egyelőre nem tudtuk elérni.
Cseke Péter Tamás
maszol.ro,

A határok fölötti nemzetegyesítés folytatására szavazott Toró T. Tibor - A határokon átívelő, határmódosítás nélküli nemzetegyesítés politikájának a folytatására szavazott hétfőn Magyarország kolozsvári főkonzulátusán Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke, aki levélszavazata leadása után rögtönzött sajtótájékoztatót tartott.
Toró T. Tibor azt ajánlotta az erdélyi magyar szavazóknak, hogy mindenképpen Magyarország külképviseleteire juttassák el a szavazataikat. Azok a levélszavazatok ugyanis, amelyeket ezután kívánnak postázni, nem biztos, hogy időben eljutnak a Nemzeti Választási Irodához.
Az EMNP elnöke elmondta, tudatában van annak, hogy nem az erdélyi magyarok szavazatai fogják meghatározni az Országgyűlés összetételét, de ennek ellenére fontosnak tartotta, hogy mindenki éljen a szavazás jogával, aki felvételt nyert a választói névjegyzékbe.
"Így tudjuk bizonyítani, hogy közjogilag is egy a nemzet, és összenőtt, ami összetartozott" - jelentette ki Toró. Hozzátette, az EMNP szimpatizánsai a szavazatukkal igazolhatják, hogy jó úton jár a magyar kormány. "A garanciát Orbán Viktorban és a Fideszben látjuk, hogy tovább haladjanak azon az úton, amelyiken elindultak" - jelentette ki az EMNP elnöke.
Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke a hét végén felhívásban kérte híveit, éljenek a választás lehetőségével. "Az Erdélyi Református Egyházkerület arra buzdítja minden olyan kettős állampolgársággal rendelkező, és a választásokon regisztrált gyülekezeti tagját, hogy vegyen részt az április 6-i szavazáson, és lelkiismerete szerint szavazzon arra a pártra, amelyik számára a legszimpatikusabb" - áll az MTI-hez is eljuttatott dokumentumban.
Gazda Árpád
(MTI)

Dávid Gyula: Megnyílt az Idea Könyvtér. Erdélyi magyar könyvek egy térben
Új magyar könyvesbolt nyílik Kolozsváron?
Felkiáltójellel és kérdőjellel a végén egyformán elhangzik ez a mondat ma azok részéről, akik valamelyes közelségből követik a romániai magyar könyvkiadás és könyvkereskedelem helyzetét, gondjait. És nem véletlenül.
A Gutenberg-galaxis körül újra meg újra előtérbe kerülő, s oly sokféle megközelítésben taglalt kérdések Kolozsvárt sem kerülik el. Nekünk is szembesülnünk kell azzal, hogy a könyv mennyire hátra szorult abban az információözönben, amely nem csak körülvesz bennünket, de agresszivitással ostromol. Nem a könyvek között nehéz válogatnia annak, aki megpróbálkozik ezzel, hanem a reklámok áradatában, amelyek mindegyike arról szól, hogy „engem szeressetek, én vagyok az igazi, én nyújtom neked a mezőnyben a legtökéletesebbet”. És ebben a fülsiketítő önreklámozásban a leendő vásárló – inkább azt mondhatnánk: „célszemély” – épp azt veszíti el, ami a legfontosabb volna: az értékítéletét, a minőségek közötti megkülönböztetés, a rangsorolás képességét.
Ennek a ma megnyíló könyvesboltnak – és létrehozóinak – a nagy kihívás éppen ezért nem csak az olvasói érdektelenséggel való szembeszállás, hanem ebben a reklámáradatban való helytállás lesz.
Az, hogy hitelesen – és a leendő könyvvásárló számára elhihetően – képviselje a valódi értéket, amit a mai romániai magyar könyvkiadás nyújt. Mert a cél, amiért született épp ez
Új magyar könyvesbolt nyílik a Tordai út elején?
Ez a mondat is elhangzik a mai nappal kapcsolatban felkiáltójellel vagy kérdőjellel a végén. Pedig épp ebben van az elgondolás újdonsága. Kitágítani a szellem kolozsvári körét, kihozni a könyvet a belvárosból. És áthozni egy olyan helyre, ahol néhány hónapja egy új szellemi központ ígérete: a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem épülete áll. Ahol naponta több száz diák megfordul – épp az a nemzedék, amely leginkább ki van téve a mai információ- és reklámözön ostromának, amelyet leginkább vonz az, ami az internet világában új: a készen kínált, könnyen elérhető információ.
Ezzel a vonzással sem lesz könnyű versenyre kelni.
Csakhogy ez a ma felavatandó létesítmény nem csupán könyvesbolt akar lenni, hanem több ennél: találkahely a könyvekbe – méghozzá egész Erdély magyar könyvtermésének javát nyújtó könyvekbe – foglalt szellemmel, eszmékkel és értékekkel. Mert azok elgondolásában, akik létrehozták, nem zárkózik be egy könyvespolcokkal zsúfolt bolt falai közé, hanem átlép az új épület konferenciatermébe, termékeny ismeretszerzésre, vitára hívja azokat, akik hozzá betérnek. Célközönsége pedig épp a fiatalság, amely a jövőnket tartja a kezében, amelytől függ, hogy tíz-húsz év múlva milyen is lesz ez a mi erdélyi magyar életünk.
Azok, akik ezt a ma megnyitásra kerülő létesítményt kigondolták, tető alá hozták, s mindazok, akik társaivá szegődtek megvalósításának, bíznak abban, hogy sikerül felülkerekedni mindazokon a provokációkon, amelyek a körülményekkel járnak.
Bíznak, és ez már egymagában is záloga a sikernek.
(Elhangzott február 19-én az
IDEA Könyvtér megnyitóján)
Művelődés (Kolozsvár),

Az ukrán-helyzet jó hatással lehet a román-magyar párbeszédre
A Duna Tv Közbeszéd című műsorában Száva Enikő ezúttal Antal Árpáddal, Sepsiszentgyörgy polgármesterével beszélgetett az autonómiatervezetről, arról, hogy az ukrajnai fejlemények jó hatással lehetnek az erdélyi magyarok és a románok közti párbeszédre, illetve arról a kampányról, amely Székelyföld gazdasági helyzetét siralmasnak állítja be.
Antal Árpád, aki maga is tagja az autonómiatervezetet kidolgozó bizottságnak, elmondta, hogy az általuk elkészített statútumot átadták az MPP-nek, és ezt a következő hetekben az SZNT-vel közösen megvitatják, ezután következik majd a közvita, illetve a tervezetnek a parlamentbe való benyújtása. Sepsiszentgyörgy polgármester szerint az ukrajnai helyzet egy új fejezet elé állíthatja a román kormányt, illetve elindulhat a román-magyar párbeszéd az autonómiáról. A román állam érdeke az, hogy ne legyen egyetlen potenciális konfliktusforrás sem Románia területén, amit mások, mint például az oroszok ki tudnának használni – érvelt Antal Árpád. Kovászna és Hargita megye ortodox püspöke, Ioan Selejan nyitását a párbeszédre a polgármester ígéretesnek tartja.
Antal Árpád határozottan megkérdőjelezte annak a tanulmánynak a hitelességét, amely megállapította Székelyföld siralmas gazdasági helyzetét. Szerinte a tanulmány messze jár a valóságtól, hamis lábakon áll, nem a valós gazdasági helyzetet tükrözi. A polgármester kijelentette: a székelyföldi megyék a romániai átlag fölött teljesítenek, de ha Bukarest számára ekkora nyűg Székelyföldet eltartani, akkor azt „bízzák ránk”. Antal bízik abban, hogy öt év alatt Székelyföld GDP-je a mostani szinthez viszonyítva legalább 50 százalékkal növelhető.
Duna Tv. Erdély.ma

Határon átnyúló hídfőerősítés
Szorosabbá fűzik a mezőgazdasági kapcsolatokat
– Arra törekszik a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros szervezete, hogy tevékenységével megerősítse a romániai magyar gazdatársadalmat, s ezáltal az itthon maradásra ösztönözze – mondta többek között Csomoss Attila mérnök, az RMGE Maros elnöke azon a tanácskozáson, amelynek vendégei voltak a magyarországi Vidékfejlesztési Minisztérium és a Nemzeti Agrárkamara képviselői.
Az RMGE Maros megbízható partner lehet
Az RMGE Maros és a magyar agrárium – múlt, jelen, jövő címmel március 25-én megtartott tanácskozás tulajdonképpen egyik mozzanata volt annak a hosszú évek óta tartó kapcsolatépítésnek, amelynek célja, hogy szorosabbá fűzze a mezőgazdasági kapcsolatokat az anyaország és az erdélyi gazdák között. Ez az együttműködés tapasztalatszerző látogatásokban, üzleti kapcsolatokban konkretizálódott. Ez igazolódott be a tanácskozáson is, ahol Csomoss Attila beszámolt az RMGE Maros 2013. évi tevékenységéről. A legfontosabbként talán azt az eredményt emelte ki az elnök, hogy az egyesület tagja a LAPAR-nak (Liga Asociatiilor Producatorilor Agricoli din România), a Mezőgazdasági Termelők Országos Ligájának, ami lehetővé tette, hogy több alkalommal találkozzanak a mezőgazdasági miniszterrel, az APIA és az APDRP országos vezetőivel, és ezáltal kifejthették a véleményüket a földtörvényre és az agrárkamarákra vonatkozó jogszabállyal kapcsolatosan. Ugyanakkor az RMGE részt vett a Kárpát- medencei Magyar Gazdaegyesületek Fórumán több más olyan szervezettel, amellyekkel tulajdonképpen kiépítették azokat a pilléreket, amelyre támaszkodva elmélyíthetik nemcsak az anyaország és Erdély, hanem a Kárpát-medencei agrárkapcsolatokat is, hiszen van mit tanulni egymástól.
Sikerrel működtetik marosvásárhelyi oktatási és információs központjukat, amelynek keretében szaktanfolyamokat, tanácsadást tartanak. Eddig több mint 800 mezőgazdász szerzett itt képesítést valamilyen szakterületen. Ezenkívül több tapasztalatcserén vettek részt Magyarországon, ahol a résztvevők betekinthettek az ottani gazdálkodók tevékenységébe. A tervek közül Csomoss Attila megemlítette, hogy Méhész leszek Erdélyben címmel tananyagot állítanak össze, akkreditálni szeretnék a farm-vezetőképzést, gazdanap szervezését tervezik Mikházán a Csűrszínházban, ahol bemutatják majd azokat az eredményeket, amelyeket mostanig sikerült elérnie az egyesületnek és tagjaiknak.
– Van tehát múlt és jelen is, hiszen az országos gazdasági körülményekhez, az unió adta lehetőségekhez viszonyítva az erdélyi magyar gazdák igyekeznek megélni munkájuk után. Még nem beszélhetünk a nyugati piacgazdálkodás modellje szerint megerősödött gazdatársadalomról, de a 2014–2020-as uniós pénzügyi támogatási időszak újabb lehetőségeket kínál a fejlődésre, ezeket kell kihasználni, tanulva azoktól, akik előttünk járnak, s ebben jó kapaszkodó, útmutató lehet az anyaország is, ezért tartjuk fontosnak megerősíteni ezeket a kapcsolatokat – mondta többek között Csomoss Attila, amikor bemutatta a rendezvény vendégeit.
Mielőtt azonban szót kaptak volna az említett magyarországi intézményvezetők, Bordi Kacsó Zsolt, az APIA Maros megyei kirendeltségének szaktanácsadója beszámolt a támogatási lehetőségekről (sz.m.: ezekről egy korábbi interjúban részletesen tájékoztattuk olvasóinkat).
A Vidékfejlesztési Minisztérium 2014–2020-as időszakra szóló elképzelései
Elsőként a meghívottak közül dr. Torda Mária, a Vidékfejlesztési Minisztérium Parlamenti és Társadalmi Kapcsolatok Főosztályának főosztályvezető-helyettese szólalt fel, aki beszámolt a 2014–2020-as időszakra szóló vidékfejlesztési együttműködési lehetőségekről a Kárpát-medencei, határon túli magyarsággal. Elmondta, a Vidékfejlesztési Minisztérium 2012 márciusában dolgozta ki a vidékfejlesztési stratégiát, amelyben helyet kaptak a határon átnyúló vidékfejlesztési támogatások is. 2013-ra 65,7 millió forintot irányoztak elő, de sajnos, az állami deficit miatt csak 45,7 milliót különíthettek el erre a célra. Kiemelten támogatták a gyulafehérvári Caritas által a Székelyföldön megvalósított Átalvető programot, amely udvarhelyi, csíki, gyergyói régiókban biztosított szakképzést, valamint egy tejfeldolgozó felszerelését, csomagolósorral együtt. Támogatták a vajdasági falugazda- hálózat kiépítését is, illetve több szakmai tanulmányút és találkozó megszervezését. A támogatások között szerepelt még a gyakornokprogram is, ennek köszönhetően szeptember 1–8. között 20 erdélyi, a következő tíz napon öt kárpátaljai egyetemi hallgató tekinthetett be a szaktárca működésébe, ezenkívül szaklapok megjelenését, kiállításokon, vásárokon való részvételt is felkarolt a minisztérium. Fontosnak tartják, hogy a Kárpát-medencében – s így Erdélyben is – kiterjesszék a falugazda- hálózatot, amiben partner lehet az RMGE Maros. Elkészült a Kárpát-medencei agrárinnovációs stratégia, amely alkalmat adott arra, hogy 2013. december 5-én megrendezzék az összefogás fórumát, amelyen részt vettek az összes határon túli magyar mezőgazdasági civil szervezetek képviselői is. Tavaly számos konkrét rendezvény szervezésével és finanszírozásával is erősítették a kapcsolatokat. A tervek közül a főosztályvezető megemlítette a határon túli együttműködések kiterjesztését környezetügy és vízgazdálkodás terére is, termelői iskolák létesítését, egy ösztöndíjprogram beindítását, a szakképzés támogatását, közös Kárpát-medencei agrár érdekképviselet felvállalását, a földvásárlás támogathatóságát. A 2014–2020-as vidékfejlesztési stratégia kivitelezésével a Széchenyi Programiroda (http://www.szpi.hu) foglalkozik, több prioritási vonal mentén készítik elő azokat a konkrét lépéseket, amelyekkel többek között a kétoldalú, határon átnyúló együttműködési programokat kivitelezik majd az érdekelt felek. Fontos szerepük lesz ebben többek között a LEADER csoportoknak és azoknak a szakmai szervezeteknek, amelyek bekapcsolódhatnak a konkrét feladatkörök megvalósításába.
Fontos gazdasági szerveződés az agrárkamara
– Tekintettel arra, hogy nálunk a harmadik nekifutás után sem alakult meg az agrárkamara, szeretnénk a magyarországi kamarától segítséget, tapasztalatokat kérni, hogy miként lépjünk és milyen szerepet vállaljon fel ezen a téren az RMGE, annak érdekében, hogy a magyar ajkú gazdák fejlődjenek, megmaradjanak a szülőföldön – ezzel a gondolattal vezette be a következő vendéget Csomoss Attila elnök.
Dr. Péter Mihály, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara budapesti és Pest megyei fiókjának vezetője e felkérésre válaszolva osztotta meg tapasztalatait a hallgatósággal.
Az agrár-élelmiszergazdasági és vidékfejlesztési kamaráról szóló törvény alapján a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (http://www.nak.hu) 2012. augusztus 1-jén alakult meg, jelenleg 380.000 tagja van. Ma már 12 szervezet közös, országos szervezetet alkot (a MAGOSZ-t). Fontos tevékenységei között megemlítették a falugazda-hálózat kialakítását, a szakmai érdekképviseletet, szaktanácsadást, az agrárpiacon a tisztességtelen tevékenységet folytató piaci szereplők felderítését, amelynek érdekében közös ellenőrző tevékenységet végeznek az állami szervekkel együttműködve. A kamara jogsegélyszolgálatot nyújt bírósági ügyek, vitás helyzetek kezelésében. Ugyanakkor külképviseletet vállal az európai farmerek szövetségében, tervük, hogy állandó képviseletük legyen Brüsszelben is, ahol közvetlenül véleményt mondhatnak majd az uniós agrárpolitikával kapcsolatosan. Természetesen a Kárpát-medencei gazdák egyeztető fórumával együttműködve, nemcsak a magyarországi, hanem a határon túli érdekeket is felvállalhatják. A tagoknak nyújtott szolgáltatások közül dr. Péter Mihály megemlítette a kamarai kártyát, amelyet nemcsak a tagdíjbefizetésre használhatnak, hanem különböző kedvezmények megszerzésére is szolgál. Tárgyalásokat folytatnak üzemanyag- szolgáltatókkal és az OTP Bankkal is, hogy a tag- kártyatulajdonosok bizonyos előnyöket élvezhessenek tankolásnál, vagy akár bankkölcsönfelvételnél. Működik a kamarai jogsegélyszolgálat, ami többek között azt jelenti, hogy léteznek már szerződésminták, amivel megkönnyítik a gazdák ügyintézését, ugyanakkor közérthető tájékoztatást nyújtanak a hazai és külföldi jogszabályokról. Ezenkívül van piacfigyelés, agrármeteorológiai és növényvédelmi előrejelzés, laboratóriumi és terményvizsgálat, biztosításközvetítés, üzleti partnerkeresés, hálózatszervezés.
Dr. Péter Mihály megígérte, nemcsak a tapasztalat átadásában, hanem a konkrét építkezésben is segítenek az erdélyi gazdáknak, sőt – Csomoss Attila felkérésére – megkeresik annak a lehetőségét, hogy miként részesülhetnek az erdélyi magyar gazdák is a kamarai szolgáltatásokban.
A magyar állam "töltse meg tartalommal" a határon túliak állampolgárságát
Az előadásokat követően a tanácskozáson részt vevők közül többen is felszólaltak. Többek között kifejtették, hogy a magyar államnak gondoskodnia kellene arról, hogy a határon túliaknak megadott állampolgárságot töltsék meg tartalommal (Ráduly György). Ezért elsősorban a testvértelepülések közötti közös pályázati lehetőségeket karolják fel. Nagy piaci lehetőséget kínál Kína, de ez ne vonja el a "figyelmet" a magyarországi és a határon túli gazdasági együttműködésekről. Lépéseket kellene tenni annak érdekében is, hogy a földek "ne kerüljenek idegen kézbe". Ismételten kérték a Vidékfejlesztési Minisztérium és az agrárkamara képviselőit, illetve az RMGE Maros vezetőit, hogy a magyar kamara működési folyamatát fordítsák le, és példaként terjesszék be a romániai minisztériumhoz. Hangsúlyozottan kérték a vendégeket, hogy figyeljenek oda és támogassák a magyar anyanyelvű középiskolai szakoktatást, mert ezt elsorvasztották az utóbbi időben.
Válaszként mindkét intézmény képviselője kifejtette, hogy Magyarországon létrehozták a nemzeti földalapot, amelyből kisajátítással visszavásárolják azokat a területeket, amelyek zsebszerződésekkel külföldiekhez kerültek és lejárt a haszonélvezeti joguk. A továbbiakban a kamara a dán típusú szövetkezés mintájára szeretne építkezni, ezt ajánlották a romániaiaknak is. Szorgalmazzák a települési agrárgazdasági bizottságok megalakulását, amelyeknek akár vétójogot is adnának helyi földtulajdon- váltási ügyekben a készülő földforgalmi törvény alapján.
A határon túli együttműködést az unió keretei között a legjobban a LEADER csoportokon keresztül lehet erősíteni. Az oktatás terén pedig egyelőre azokkal az egyetemekkel épít ki kapcsolatokat a szaktárca, ahol mezőgazdasági oktatás van (Sapientia, Partiumi Egyetem), és arra kérték a gazdaegyesületet, hogy mérje fel a középiskolai szükségleteket is, mert lehetőség van tananyagokat eljuttatni a diákoknak. Ebben pedig a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériumának az együttműködésére is számítanak – hallhattuk többek között.
A tanácskozást követően több konkrét együttműködési területben egyeztek meg a szaktárca és az agrárkamara képviselőivel, s ezáltal jelentős lépést tettek a határon átnyúló szakmai kapcsolatok erősítésében – összegezte röviden a találkozó fontosságát Csomoss Attila, az RMGE Maros elnöke.
Vajda György. Népújság (Marosvásárhely)

Ünnepelt a "kistestvér"
15 éves a Szászrégen és Vidéke című lap
Szerdán este a zsúfolásig megtelt radnótfájai új templomban ünnepelték a Szászrégen és Vidéke című helyi havilap fennállásának 15. évfordulóját. A lap a Népújság műszaki munkatársainak segítségével kerül az olvasók elé.
Bevezetőként a kiadvány jelenlegi főszerkesztője, Fábián András olvasta fel munkájához kötődő gondolatait, majd Csernátoni József nyugalmazott történelemtanár, az első főszerkesztő a kezdetekről beszélt (fotón). Elmondta, Adorjáni László barátjának sugalmazására döntöttek úgy, hogy helyi lapot indítanak, amelyet az akkor plébános, Pakó Benedek és Márk Endre, az RMDSZ elnöke, valamint Demeter József szászrégeni református lelkipásztor felkarolt, s kerültek olyan lelkes vállalkozók is, akik az ügy mellé álltak. Csernátoni József büszkén mondta, hogy 1570 óta 12 magyar lap létezett Szászrégenben – ez a leghosszabb életű. Majd megköszönte azoknak, akik pénzzel, munkájukkal támogatták, többek között Madaras Péter weboldalszerkesztőnek, pályázatírónak, ifj. Jorga Ferenc laptervezőnek, Bartha József lelkipásztornak, aki a Wass Alapítvány nevében karolta fel a kiadványt, valamint Bartha Károlynak, aki a szászrégeni vállalkozók egyesülete képviseletében járult hozzá a lap megjelentetéséhez.
A volt főszerkesztő kifejtette, hiánypótlásként jelent meg a lap, olyan témákat vállalva fel, amelyekről korábban a cenzúra miatt több korosztály lemaradt. Magyarul írhattak a lapban Szászrégen magyar közösségének. Mindenekelőtt politikamentesen: kulturális, egyházi, történelmi, helytörténeti jellegű cikkek jelentek meg. A volt főszerkesztő meghatottan vallotta: munkájával nemzetét szolgálta.
Ősz Zoltán volt szászrégeni tanítóképzős diák, jelenleg bergenyei képzőművész, a Szászrégen és vidéke lap olvasóinak hozzászólásaiból idézett. Nemcsak a városban lakók, hanem az elszármazottak is nagyon sok jó véleményt fogalmaztak meg a lapról.
A "nagytestvér", a Népújság nevében Vajda György, a lap munkatársa köszöntötte a volt és jelenlegi szerkesztőket, akiket arról biztosított, hogy a megyei napilap továbbra is szívügyének tekinti a Szászrégen és Vidéke megjelenését, hiszen egy közösséget szolgálnak.
Az üdvözlőbeszédeket, felszólalásokat követően a lapban megjelent írásokból, versekből olvastak fel a Népszínház Kemény János társulatának tagjai. Közreműködött Géczi János, az ifjúsági zenekar szakreferense és Bondor Anna Renáta ötödikes kisdiák.
(erdélyi) Népújság (Marosvásárhely)

„…hogy meg ne üsd lábadat a kőbe”
A fentebbi bibliai igevers (Máté 4,6) kissé a kontextusból kiragadva, de üzenetében nagyon is valóságosan jelzi a Nagyszebeni Szórványkollégium udvarfelújítási munkálatainak indítékát.
Az 1696-ban, Fieltsch Tamás szelindeki lutheránus lelkész házával együtt elkészült udvar, XVII. század történelmiségét és patináját hordozza magán.
Az épület az udvarral együtt 1784-ben a Nagyszebeni Református Egyházközség tulajdona lett, majd ennek tetőterében épült ki 2004-ben a Szórványkollégium. Az udvar a négy évszázaddal ezelőtt divatos macskakő–folyami kő kombinációjával volt kirakva, egy sajátos mintázat szerint. Sajnos az idők múlásával a folyami kő egyre egyenlőtlenebbé vált, és a szórványkollégium diákjai állandó potenciális sérülési veszéllyel néztek szembe. Emellett a vízlefolyás, vízelvezetés nem megfelelő irányulása miatt az épület állaga is idővel romlott.
Varró Sándor, a Nagyszebeni Szórványkollégium lelkész-igazgatója. Szabadság (Kolozsvár)

Hol a lé?
A ‘89-es rendszerváltás után, amikor a romániai társadalom már nyíltan nekiláthatott kibeszélni az élet dolgait, a közösségek szintjén mindenki pontosan tudta, kik azok, akik kiválóan képesek halászni a gyerekcipőben járó demokrácia és a vadkapitalizmus zavarosában.
Akik jó szimattal megérezték, melyik pártban érdemes politizálni, mely állami vállalat magánosításába kell beszállni, akik tudták, mit érdemes behozni külföldről, milyen ágazatban érdemes vállalkozásba fogni, és ami a leglényegesebb: hol kell kopogtatni az engedélyek beszerzése, a biznisz zökkenőmentes lebonyolítása érdekében.
„Szekus volt” – súgtak össze az emberek a hierarchiában hamar felkapaszkodott politikusok, az államapparátus vagy -párt kiszolgálójából jól menő vállalkozóvá avanzsáltak háta mögött. És ez a beskatulyázás magyarázatként is szolgált arra, miként képesek átmenteni a kommunizmust, a letűnt rendszer összefonódásait az egykori apparatcsikok az új politikai-társadalmi rend viszonyai közepette.
Ennek a kasztnak a tagjai úgy tollasodhattak meg, tölthettek – és töltenek be ma is – fontos szerepet az ország gazdasági-politikai életében, hogy mindezt a múltban is betöltött pozíciójukat, az akkoriban szerzett információkat felhasználva sikerült elérniük. Bár többségüknek börtönben lenne a helye, senki sem kérdezte őket az első millió eredetéről.
Miközben a kommunista titkosszolgálatok köztudottan óriási pénzeket forgattak, ezeknek az összegeknek a hollétét a máig képtelenek feltárni a hatóságok. Csak a napokban jutottunk oda, hogy a külügyi hírszerzés átadta az átvilágító bizottságnak a Szekuritáté külkereskedelmi társasága, az ICE Dunărea vaskos dossziéját. Amelyből kiderül, hogy az import-export tevékenységet folytató állami vállalatoktól szedett jutalék és a zsidók, erdélyi szászok kiárusítása nyomán 1990-ben négymilliárd dollár kamatozott a Szekuritáte fedőcégének bel- és külföldi bankszámláin.
A konkrét bizonyítékok birtokában itt az ideje dekonspirálni a sokáig csak legenda övezte összegeket kezelő szekus tiszteket, pártfunkcionáriusokat, majd nekik szegezni a kérdést: hol a lé? Elszámoltatás esetén többségüknek nem kellene bankhitelt felvennie a lenyúlt szekus vagyon visszafizetéséhez.
Rostás Szabolcs. Szabadság (Kolozsvár)

Művészet a székely autonómia jegyében
Budapesten látható Molnos Zoltán székelyudvarhelyi festőművész kiállítása a Falk Miksa utcai E Galériában – az Erdély Művészetéért Alapítvány „E” (azaz E mint Erdély) elnevezésű képzőművészeti színtér rendezvénysorozatának címe Erdélyi művészek az autonómiáért.
„Molnos szuggesztív erejű, látványos alkotásai egy érett művész érzékenységéről, mély, sokrétű szellemiségéről tanúskodnak. Együtt van a vásznakon régmúlt és jelen, hétköznapi és földön túli világ, mítosz és a valóság, realista látvány és szürreális látomás" – értékelte az alkotásokat Fráter Olivér történész, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnökhelyettese és Koltay Gábor filmrendező.
Szabadság és önazonosság egyszerre jellemzi ezeket a műveket, állapította meg ünnepi beszédében Fráter, majd hozzátette, égitestek, ősök és hősök vonulnak a besűrített időben és térben.
„A művész egyetemes eszközökkel dolgozik, de minden esetben szervesen kötődik a családhoz, nemzethez és a világhoz, melyben él és alkot. Ez a tér a „bartóki univerzum”, mely erdélyi székely–magyar és egyetemes üzenettel bír, akár a Cantata Profana vagy a Kékszakállú őseposz Bartók kottáiban" – hangzott el a tárlat méltatásában.
A vásznakon megelevenített témakörök harmonikus egységbe simulnak: az ősmagyar múlt és a székely falu jelenkori mindennapjai, Kőrösi Csoma térbe-időbe tekintő bölcsessége és az öreg székely paraszt pillanatnyi, ugyanakkor örök derűje. Ez a szabad szárnyalás többek között az, ami miatt Molnos Zoltán munkái kiválóan alkalmasak arra, hogy az E Galéria által meghirdetett Erdélyi művészek az autonómiáért című eseménysorozat első rendezvényén szerepeljenek.
Képzőművészet és székely autonómia. Hogy is jön össze a továbbiakban ez a két fogalom? – kérdeztük meg Kulcsár Editet, a galéria vezetőjét. „A tárlatot több vidéki városban is bemutatjuk, ugyanakkor további bemutatókat is tervezünk olyan művészek munkáiból, akik magukénak vallják az önrendelkezés elvét. Célunk minél több olyan embert az erdélyi művészetek, és ezen belül a képzőművészet bűvkörébe vonni, akik hasonlóképpen gondolkodnak az autonómia kérdéséről" – fejtette ki Kulcsár Edit.
Az alkotások a múlt heti tárlatnyitó óta számtalan látogatót vonzanak – talán mert a művek élvezetén túl még valami tudatosodik bennünk – ahogy Fráter Olivér fogalmazott: ez az alkalom arra is jó, hogy ki-ki tehetsége szerint gondolja újra életfeladatát. A Molnos Zoltán műveiből nyílt tárlat május 30-ig tekinthető meg az E Galériában.
Medgyessy Éva. Krónika (Kolozsvár)

Van még kutatnivaló – Megjegyzések egy évforduló apropóján
Ha csigalassúsággal is, de halad idehaza is a sztálinizmus osztályalapon véghezvitt gaztetteinek szakszerű feltárása. A tömegtájékoztatásnak köszönhetően pedig a köztudatba is kezd beszivárogni a rémtettek egy részének híre.
A Moszkvából irányított osztályharc vívmányai közé tartozik egyebek közt a birtokos nemesség és főnemesség – iskola és templomépítők – felszámolása: vagyonuk elkobzása, kényszerlakhelyre, munkatáborokba hurcolásuk, megfigyeltetésük és üldöztetésük a politikai rendőrséggel.
A titokban tartott előkészületek után 1949. március 2-án éjszaka két és három óra között beindult az akció, rá egy fél órára már csak 30-40 kilós csomaggal döcögtek országutakon a kisemmizett családok a kijelölt gyűjtőtáborok felé.
Marosvásárhelyen az erdélyi magyar történelmi családokat egyesítő Castellum Alapítvány szervezésében március 3-án emlékeztek a szégyenletes esemény 65. évfordulójára. Előrelépésnek számít, hogy a népes hallgatóságnak – az egykori kitelepítetteknek és leszármazottaiknak – történész szakember tartott előadást megtalált dokumentumok alapján.
Viták is fakadtak. Mert az eseményeket átélő jelenlévők megjegyezték, hogy bizonyos dokumentumok valótlanságokat tartalmaznak, ugyanis nem igaz, hogy a kitelepített családoknak lakást és állást biztosítottak. Állításukat magam is – mint a szörnyűségek átélője – megerősítem. Lakást is, munkát is (de csak kétkezit érettségi vagy diploma mellett is!) ők maguk kellett keressenek. Leltárt sem készítettek az úgynevezett kisajátítási bizottságok! Nem készült leltár a kastélyok és udvarházak berendezéséről, sem más ingatlanról vagy állatállományról. Mindent széthordtak, elloptak.
A marosvásárhelyi megemlékezés egyik tanulsága: rést kell ütni a kommunista hazugságok falán. Az itt következő megjegyzéseknek talán csak a történelmi hitelesség szempontjából lehet jelentősége. A vásárhelyi eseményről szóló egyik tudósítás azt írja, hogy 1948. február 25-én felkészítőt tartottak a pártaktivistáknak az akció előkészítéséről, március 1-jén titoktartás mellett megalakultak a kisajátítási bizottságok (…), és jött húshagyó kedd, a kitelepítés napja.
Csakhogy az a bizonyos húshagyó kedd 1949-ben volt! Tévedés itt az 1948-as évszám, hisz a kitelepítési rendelet 1949. március 1-jén jelent meg és lépett hatályba. Ha 1948. február 25-e nem tévedés, mennyire lehet komolyan venni azt a román sajtóban megjelent állítást, mely szerint a bukaresti pártvezetés 1948 nyarán Sztálin megbízottjának, Vorosilov marsallnak jelenlétében határozta el, hogy a földbirtokosoktól elveszik az 1945-ben még meghagyott 50 hektárt is?
Arról is jó volna olvasni szakmunkákban, igaz-e, hogy Sztálin tervét, mely szerint a földbirtokosokat szibériai munkatáborokba kell deportálni, amerikai közbelépés akadályozta meg? Ez azért is fontos, mert a kitelepítettek közül sokan így tudják, így hallották (köztük jómagam is). A képzelőerő működésbe léphet: a két rémes diktátor közül az egyik 19, a másik egy híján 20. Szibériától függetlenül komolyabb fórumokon mostanában, a kutatások haladtával el-elhangzik a kérdés: Auschwitz után öt évre hogyan történhetett meg ez a nagy disznóság?
Székelyudvarhelyen is volt megemlékezés március 2-án. Ott egyebek közt az hangzott el, hogy a fiatalabb nemzedék jóformán semmit sem tud a ’49-es kitelepítésekről, a fordulat előtt még a történelem szakos egyetemi hallgatók sem hallottak róla, a tankönyvekben ma sem olvasható semmi erről az eseményről. Sőt: a nemrég megjelent A székelység története című kézikönyv és tankönyv is hallgat róla.
Azt viszont pozitívumként említették az alkalmi szónokok, hogy a kolozsvári Gál Mária, a budapesti Gerlóczy Mariette és Széchenyi Kinga (gróf Széchenyi István dédunokája) könyvei mellett ma már mesteri és doktori tudományos dolgozatok/értekezések témái közt megtalálható a romániai kitelepítés is. A restitúció és kártérítés gyalázatos menetéről is szóltak az emlékezők, bírálták az európai parlamenti képviselőket és a hazai igazságszolgáltatást.
A hazugságokról Udvarhelyen is szó esett. A 1949/83-as számú kitelepítési rendeletben is vannak hazugságok, a korabeli kommunista sajtóról nem is beszélve. Például: a kisajátítást végző szervek a legtöbb birtokos gazdaságát siralmas helyzetben találták. Gazdasági gépeiket fedél nélkül, sárban, esőben, hóban kint hagyták az udvaron a rozsda szabad martalékául. Állatállományuk is siralmas állapotban, a földesúri renyheség, lustaság áldozatává lett. Csonttá soványodott lovak, kiálló bordájú szarvasmarhák, lyukas tetejű istállók. (Brassói Népújság, 1949. március 6.)
Ilyen a szemenszedett hazugság! Udvarhelyen így összegeztek: soha többé ne születhessen meseszerű ideológiára és hazugságra épülő társadalmi rendszer, soha többé iskolázatlan, buta emberek ne vezethessenek országokat, de még kisebb közösségeket sem. A rendszerváltozás után a szabad sajtónak köszönhetően meggyőződhettünk a népi bölcseletről: aki hazudik, az lop is.
Komoróczy György. Krónika (Kolozsvár)

Református gazdasági útkeresés
A Bethlen Gábor idejében anyagilag megalapozott erdélyi református egyház az 1989-es rendszerváltás után – a többi történelmi magyar egyházhoz hasonlóan – ott akarta folytatni, ahol államosításkor abbahagyta. Azonban Kató Béla református püspök szerint ez hiú ábrándnak bizonyult.
Visszakapott erdő- és mezőgazdasági területeivel magyar egyházaink Erdély legjelentősebb földbirtokosai. A két világháború közötti mezőgazdasági vagyon mintegy 80 százalékának visszaszerzésével és az egyházi ingatlanok részleges restitúcióival, úgy tűnhet, az egyház anyagilag ismét megszilárdul. A mesésnek tűnő vagyon azonban más valóságot rejt.
„A rendszerváltás nagy illúziója az volt, amikor azt gondoltuk, hogy gazdaságilag mindent ott lehet folytatni, ahol a II. világháború után az egyház kényszerből abbahagyta. Ez hiú ábrándnak bizonyult” – magyarázza Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke.
A gyülekezetek rendszerváltás utáni gazdasági hátterét boncolgató beszélgetésünkből kiderül: az egyház egy megváltozott társadalomban, egy szekularizált világban működő tőke és gazdasági háttér nélkül vállalkozott azokra a feladatokra, amelyet a 90-es évek kihívásai közepette vártak el tőle.
Számos olyan, önként vállalt kötelezettségnek tett eleget, amelyek alapvetően nem egyházi funkciók: a földművelést segítő vagy a legkülönfélébb szociális programokat saját struktúráján keresztül indította el, és működteti ma is, gyakorta a biztos anyagi források hiányának kockázatával. Kató Béla szerint 25 évvel a rendszerváltás után a nagy kérdés az, hogy az egyházi intézmények mennyire erősödtek meg, illetve jelenlétük mennyire ingatag.
Az egyházi vagyon útja
Az erdélyi református egyház anyagi alapjait Bethlen Gábor fejedelem korában szilárdította meg: a de facto államegyházként elkönyvelt erdélyi protestáns egyház olyan birtokokat kapott, amelyek biztos hátteret jelentettek a már meglévő, vagy akkor alakuló intézményei, elsősorban iskolái számára.
A Habsburg-uralom az előjogokat ugyan korlátozta, azonban a hívek adományozása folytán a református egyház is folyamatosan gyarapodott. A 19. századra szolid gazdasági háttérrel rendelkező protestáns egyháznak az 1867-es kiegyezés után lehetővé tették, hogy ingatlanokat vásároljon: a restitúció során az erdélyi városainkban visszaszerzett nagy értékű épületek egy része így került a 19. század végén az egyház tulajdonába.
Az addig gazdaságilag gyarapodó és intézményeit önfenntartó módon működtető erdélyi református egyház első nagy érvágása volt a trianoni impériumváltás: az új román állam önkényes módon birtok-kisajátításokkal kurtította meg a magyar felekezetek vagyonát. Az arányokra Kató Béla püspök az illyefalvi példát hozza fel: a helyi gyülekezet mintegy 50 holdnyi szántóföldjéből 15 holdat sajátítottak ki a megalakuló román ortodox egyház számára.
Hasonló méretű kisajátítások Erdély sok településén voltak, ennek ellenére a két világháború között az egyházi vagyon jelentős része megmaradt. A Kós Károlyék által felélesztett erdélyi magyar közösségek két dologtól féltek: a balkanizálódástól és az elszegényedéstől. Ennek megakadályozása késztette erős önszerveződésre a magyar közösséget: az egyesületek, szövetkezetek sűrű hálójából az egyház is kivette részét. A magyarság számára hátrányos politikai, társadalmi és gazdasági körülmények ellenére az egyházi vagyon gyarapodott.
Ennek vetett véget a kommunista rendszer megszilárdulásával beköszöntött államosítás: a református egyház minden vagyonát, minden iskoláját elveszítette. Egyedül a kolozsvári teológiai intézetet tarthatta meg, de azt is átalakították a protestáns egyházak közös teológiájává. Az államosított egyházi vagyon fejében úgynevezett államsegélyt hagytak jóvá: miután semmilyen birtoka nem volt, a román állam az államsegéllyel tartotta sakkban az egyházat.
Az egyetlen biztos bevételi forrás a gyülekezeti tagok önkéntes adománya maradt. Ritka példaként említhető az a háromszéki eset, amikor az egykori kézdi rajonban, a rajoni párttitkár helyi rendeletben határozta el, hogy a gyülekezeteknek meg kell hagyni 2,5 hektár mezőgazdasági területet. Ez főleg a nyolcvanas évekre bírt nagy jelentőséggel, hiszen a helyi egyházi közösség számára komoly jövedelemforrást hozott.
Megváltozott lelkészi életpálya
A földműves társadalomban az egyház gazdasági háttere a mezőgazdasági terület volt. A lelkészek gazdálkodtak, és ezzel egészítették ki a hívek adományát. Amikor még a hívek többsége a földből élt meg, egy 10 hektáros – legtöbbször a közösség által, kalákában megművelt szántóterület – igen jelentős bevételt hozott. Az öt-hat gyereket felnevelő református lelkészek gazdálkodásból származó bevételeit a korabeli világ privilegizált jövedelemnek tekintette.
A Bethlen Gábor által megfogalmazott lelkészi életpályamodell nemcsak a lelkész, hanem az utódok számára is nemesi rangot jelentett, így nem véletlen, hogy a korabeli pályaválasztás szempontjából ez nagy felhajtóerőt biztosított. A fizetés és megbecsültség miatt sok fiatalember vágyott erre a státusra.
Ezt az évszázados életpályamodellt törte derékba a kommunizmus, hiszen nemcsak a privilegizált szerep ért véget, hanem a lelkipásztor eleve üldözött lett. A megváltozott körülmények között nemcsak az egyházi vagyon úszott el, hanem az egyház és lelkész megítélése is átalakult, a rendszerváltás pedig nem tudta jóvátenni a 45 évnyi kommunizmus tudatbeli és anyagi pusztításait.
Visszakapott vagyon jövedelem nélkül
A hagyományosan nagy értéket képviselő egyházi birtokrendszer 1990 utáni restitúciója az ország megváltozott gazdasági körülményei okán ma már nem jelent komoly jövedelmet. A nyomott árak miatt a hagyományosan, befektetések nélkül folytatott mezőgazdasági termelésből számottevő haszon nem származik.
„A gyülekezetek többségében egy átlagos, tízhektáros termőterület jövedelme a napi kiadásokba pótolhat be, de ez a bevétel ma már nem elegendő sem javításra, sem építkezésre” – magyarázza Kató Béla. A megművelt termőföldből származó egyetlen biztos jövedelem a földalapú támogatás.
Míg a gyülekezetek többsége az elmúlt negyedszázadban visszakapta birtokait, a református kollégiumok fenntartását szolgáló egykori birtokok (erdők, szántóföldek és kaszálók) és az azt kiegészítő gazdasági épületek az állam tulajdonában maradtak. A csupaszon visszaszolgáltatott iskolaépületekben az utóbbi 50–70 évben nem végezték el a szükséges javításokat, ezek költségei az egyházat terhelik.
Egyetlen jövedelemforrásnak ígérkezik az erdélyi nagyvárosokban visszakapott bérházak bérbeadása, valójában azonban ezek is viszik a pénzt. Példaként a püspök a kolozsvári Metropol épületet említi: az egykoron egyházi tulajdonú belvárosi ingatlan 50 lakásából mindössze hetet sikerült visszaszerezni, illetve a kereskedelmi célokra kiadható földszinti üzlethelyiségeket.
Noha a teljes épület óriási értéket képvisel, a vissza nem szolgáltatott lakrészekért az egyház semmiféle kárpótlást nem kapott. Akárcsak más esetekben, a teljes felújítás itt is több millió euróba kerülne, ezt viszont a lakók nem tudják vállalni. Felújítás nélkül pedig piaci áron nehéz bérlőt találni. Kató Béla szerint amennyiben egy visszakapott műemlék épületet az egyház saját pénzén újít fel, a bérleti díjakból húsz év alatt sem térül meg a befektetett pénz.
Az egyház másik rendszerváltás utáni nagy gondja, hogy az 1990 után létrejött egyházi vállalkozások nem bizonyultak életképesnek. A gyülekezetek által működtetett sajtgyárak, pékségek vagy mezőgazdasági vállalkozások nem váltották be a hozzájuk fűzött reményt, és rendre megbuktak, ami haragot, vitát, bizalmatlanságot szült. A püspök szerint az egyházközségeknek nem ajánlják a vállalkozást: ki mivel rendelkezik, azt adja bérbe: ez ugyan kevesebb, de biztosabb jövedelmet ígér.
Minden baj oka: a létszámcsökkenés
„Száz évvel ezelőtt Szász Domokos püspök jelentésében azt írta, hogy 6 ezer fővel nőtt az erdélyi református egyház. Én azt írom, hogy minden évben legalább hatezerrel csökkentünk” – magyarázza minden baj fő okát Kató Béla. A csökkenő lélekszám miatt a közel 600 gyülekezet felénél komoly anyagi gondok jelentkeznek. Ezt a súlyosbodó emberhiányt semmilyen gazdasági csodarecepttel nem lehet pótolni.
„A Kárpát-medencei, és ezen belül az erdélyi magyarság megmaradásáénak az a gyökere, hogy képes-e áttörést elérni a gyerekvállalás terén. Bármilyen oktatási, kulturális és gazdasági stratégiát csak erre lehet alapozni” – fogalmaz zárógondolatként Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke.
Makkay József. Krónika (Kolozsvár)

A csíki RMDSZ is besegít
Az RMDSZ Csíki Területi Szervezete is segít a választási névjegyzékbe felvételt nyert személyeknek abban, hogy leadhassák szavazatukat – erről tájékoztatott Borboly Csaba, az RMDSZ területi szervezetének elnöke tegnap Csíkszeredában.
„Az állampolgársági kérelmek összeállításába, illetve a regisztrációba is besegített az RMDSZ Csíki Területi Szervezete, most pedig úgy döntöttünk, hogy a levélszavazatok begyűjtésében is közreműködünk, hogy a vidékieknek ne kelljen Csíkszeredába utazniuk. Továbbá besegítünk a szavazói nyilatkozat kitöltésébe is” – nyilatkozta Borboly.
Huszonhat csíkszéki településen fogják összegyűjteni a szavazatokat, ezeket pénteken beviszik a csíkszeredai főkonzulátusra. A polgármesterek felvállalták ezt a feladatot, a szavazatokat ezért a polgármesteri hivatalokban gyűjtik össze. Vacsárcsiban a közbirtokosság épületébe lehet bevinni a szavazatokat, Balánbányán pedig a helyi RMDSZ székházában lehet leadni.
Borboly a Fideszre szavaz
„Fontosnak tartjuk, hogy mindenki éljen szavazati jogával, mert ez mindannyiunk állampolgári kötelezettsége. Én személy szerint ennek a kormánynak szavazok bizalmat, mert kézzelfoghatók az eredményeik. Elvárásom a jelenlegi kormánnyal szemben, hogy továbbra is hangsúlyos határon túli politikát folytasson” – húzta alá az RMDSZ területi szervezetének elnöke. Székelyhon.ro

A postán küldött voksokért aggódnak Háromszéken
A Román Postára panaszkodnak a háromszéki magyar állampolgárok, akik attól tartanak, hogy a kézbesítő késlekedése miatt nem tudják határidőre Budapestre visszajuttatni a választási levélcsomagokat. A Nemzeti Választási Iroda (NVI) ugyanakkor arról számolt be, hogy a kedden feldolgozott több mint 11 ezer vokshoz mellékelt azonosító nyilatkozat negyede érvénytelen volt.
A Kovászna megyében élő kettős állampolgárok egy része még mindig nem kapta meg a postán igényelt levélcsomagot, sőt a térségben olyan híresztelések is felröppentek, hogy a postán zsákokban állnak a borítékok, ugyanis nincs kapacitás ezek kihordására.
A sepsiszentgyörgyi postafiók illetékesei cáfolták a pletykákat, Cornel Radu szakszervezeti vezető pedig arra is hajlandó volt, hogy munkatársunkat végigvezesse a szolgáltató székhelyén, és megmutassa, nincsenek elfekvő levelek.
Az osztályvezető beszámolója szerint múlt héten zsákszámra érkeztek a választási levélcsomagok, de felkészültek a rohamra, így két nap alatt kiszállították a borítékokat, azóta pedig csak elvétve érkezik néhány küldemény.
Radu hozzátette: inkább azzal akadtak gondok, hogy az A4-es méretű borítékok nem fértek be a postaládákba, ezért sokan panaszkodtak, hogy a postás összegyűrte a leveleket, emellett naponta mintegy 15-20 csomagot vissza kellett küldeniük, a borítékokon ugyanis nem szerepelt a pontos cím.
A Budapestre postán, valamint a külképviseleteken keresztül beérkezett levélcsomagok feldolgozását már hétfőn elkezdte a Nemzeti Választási Iroda, amely eddig 11 202 azonosító nyilatkozatot ellenőrzött, ezek közül 8462 volt érvényes, így az eddigi adatok alapján minden negyedik visszaérkezett szavazási irat volt hibás.
Az erdélyi szavazatokat szintén összegyűjtő, illetve az azonosító nyilatkozatok kitöltésében is segítő Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) egyébként azt javasolja a magyar állampolgároknak, hogy mostantól már ne postán küldjék Budapestre a levélcsomagokat, ugyanis minden bizonnyal ezek már nem fognak határidőre – április 5-én éjfélig – megérkezni a magyar fővárosba.
Sánta Imre, az EMNT sepsiszéki szervezetének elnöke arról is beszámolt, hogy Háromszéken óriási a szavazókedv, és sokan történelmi pillanatként élik meg, hogy száz év után ismét szavazhatnak a külhoni magyarok.
Bíró Blanka. Székelyhon.ro

MOGYE-ügy – A vezető-testületekből való kilépésre készülnek a magyar oktatók
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar oktatói arra készülnek, hogy a magyar tagozat önállósodásának halasztása miatti tiltakozásul kilépnek az egyetem valamennyi vezető testületéből, lemondanak valamennyi kinevezett vezetői tisztségről – közölte az MTI-vel szerdán Szilágyi Tibor, a magyar tagozatért felelős rektorhelyettes.
A rektorhelyettes elmondta, a magyar tagozat oktatói és a magyar diákok képviselői a kedden késő este tartott tagozati közgyűlésen vitatták meg, hogy milyen választ adnak a magyar tagozat önállósodását további egy évvel elodázó szenátusi döntésre.
„A tagozat egységesen felháborítónak tartotta az egyetem vezetése jogtipró magatartását" – mondta Szilágyi Tibor. Hozzátette, a vezető-struktúrákból való teljes kivonulás akkor történik meg, ha a jövő hét végéig nincs előrelépés a magyar főtanszékek megalakítása ügyében.
A rektorhelyettes elmondta, Borbély László, az RMDSZ alelnöke tájékoztatta arról, hogy jövő héten marosvásárhelyi látogatásra készül Mihnea Costoiu felsőoktatásért felelős tárca nélküli miniszter. „Teret szeretnénk engedni a miniszternek, hogy megoldja a marosvásárhelyi egyetemen kialakult áldatlan helyzetet" – tette hozzá Szilágyi Tibor.
A rektorhelyettes tájékoztatása szerint az egyetem szenátusából, kari tanácsaiból vonulnak ki, a rektorhelyettesi és dékánhelyettesi tisztségekből mondanak le a magyar oktatók. Megjegyezte, a magyar tagozat közgyűlésén egyetlen ellenszavazattal és hat tartózkodással fogadták el a tiltakozás eme formájára vonatkozó javaslatot.
A közgyűlés arról is döntött, hogy a magyar oktatók a belső önszerveződés útján létrehozzák azokat a főtanszékeket, amelyek megalakításához az egyetem szenátusa nem járult hozzá, és később arra összpontosítanak, hogy ezeket a struktúrákat ismerje el az egyetem vezetése.
Március 20-i ülésén a MOGYE szenátusa egy évvel elnapolta a döntést a magyar főtanszékek megalakításáról. Ez utóbbi lépés az egyik sarkalatos pontja volt annak a megállapodásnak, amellyel 2012 szeptemberében a Ponta-kormány próbálta feloldani az egyetem román vezetése és magyar tagozata között kialakult konfliktust.
Szilágyi Tibor korábban azt mondta, már a megállapodás is azt a helyzetet próbálta áthidalni, hogy az egyetem román vezetése az intézményi autonómiára hivatkozva nem volt hajlandó életbe léptetni a 2011-ben elfogadott oktatási törvény magyar tagozatra vonatkozó rendelkezéseit. A konfliktus kezelési kísérlete 2012 májusában a jobboldali Ungureanu-kormány bukásához vezetett.
MTI. Erdély.ma