Könnyen szertefoszló ígéretek?
Alig egy hónappal az RMDSZ kormányzati szerepvállalása után megvan a lépés első, tájainkon is kézzelfogható hozadéka, 25 millió lejt utalt ki a fejlesztési minisztérium a megyének az első félévre infrastrukturális fejlesztésekre.
Csepp a tengerben, de a semminél valóban több, számos önkormányzatot segít víz- és csatornahálózat-, illetve útépítési munkálatok során felhalmozott tartozások kiegyenlítésében. Magyarán, a szövetség közbenjárásának hála, megkapták annak egy részét, amivel a kormány adósuk volt. Lehet ünnepelni. Egy hónap rövid idő, nehéz felmérni, többet hoz-e, mint visz a hatalomba való besimulás. Egy kis pénz már állt a házhoz, de kiváltja-e a sokkal fajsúlyosabb ígéreteket? A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar főtanszékének sorsa továbbra is bizonytalan, a magyar tanárok utolsó tiltakozási lehetőségként kilépnének minden vezetőtestületből. Az RMDSZ azonban egyetlen szót sem szólt, amikor a rektor önkényesen egy évvel halasztotta a magyar kar létrehozását, Borbély László ígérget, magyarázza, hogy a kormány, a minisztérium közbelépéséért talpalnak, ám egyelőre csak annyit hallani, jövő héten a helyszínre látogat a felsőoktatásért felelős miniszter, s ha minden igaz, intézkedik. Hogy mit és kinek a javára, még talány. Pedig a MOGYE tételesen is szerepelt a szocdemekkel kötött megállapodásban. Minden nap, minden hét számít, nemcsak azok számára, kik ott tanítanak, tanulnak, de azoknak is, kik ezt a pályát választanák. Nem szerepelt az együttműködési szerződésben egy szó sem az autonómiáról, ám az RMDSZ vezetői több ízben is hangsúlyozták, nem feledik e célt. A kisebbségi törvény elfogadására talán még nyílhat némi esély – nagy kérdés azonban, hogy a kulturális autonómia szerepel-e majd benne, hisz az alkotmánybíróság előre megvétózta létjogosultságát –, ám sorozatosan csúszik a székelyföldi autonómiáról szóló tervezet közvitára bocsátásának határideje. Állítólag elkészült, ám még senki nem látta, és állítólag a parlament elé terjesztik, noha egyáltalán nem tudni, mikor. Valószínű, nincs nagy esély még érdemi vitára sem, hisz minap éppen a miniszterelnök jelentette be igen határozottan: soha nem fogadják el az etnikai autonómiát. Hogy ugyanarra gondol-e, mint a magyarság, amikor területi autonómiát követel, talán csak ő a megmondhatója. Minden bizonnyal türelmetlenségre vall szűk harminc nap után megvalósításokat követelni a frissen kormányzásba csöppent RMDSZ-től, csakhogy túl régóta késik számos létfontosságú kérdés megoldása, s ha most, kampány közeledtével sem igyekeznek konkrétumokat asztalra tenni, félő, utóbb még ennyire sem számíthatunk. Néhány kilométer aszfalt nem válthatja ki az autonómiát – hangzott többször tulipános elöljárók szájából, s lám, most mintha mégis éppen ez történne. Könnyelmű ígéretek könnyen vesznek a semmibe?
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Olvassunk!
A jó hír szellők szárnyán jött. Kikelet havának utolsó napjaiban a betűket szeretők népes tömege egy új könyvesbolt megnyitásáról értesült.
Futás a sepsiszentgyörgyi Csíki utca 5. szám alatti, kívülről is szépen megújult épületbe, legalább egy villámlátogatásra, ha már lekéstük az ilyen „üzlet” születésével, keresztelőjével járó első izgalmas perceket... Még ez évben, nemrégen búcsúztattuk az Olt utcai Ex librist, s fájt, hogy a kicsi, de szándékában nemes céllal indult könyvesboltocska ily kevés időt szolgálhatott a megrögzött, könyvgyűjtő olvasóknak. De íme, időben jelentkezett a hézagpótló Tortoma Kiadó Erdővidék Múzeuma alapítójának, Demeter László történésznek köszönhetően... Elemista koromtól megszerettem a könyvet, az olvasást, talán mert ezt láttam, tanultam értelmiségi szüleimtől, nagyobb testvéreimtől. De tanítóim, középiskolai tanáraim is megtanítottak az olvasás, a megfelelő könyv kiválasztásának művészetére. Attól kezdve, hogy fiatal inasként kenyérkereső lettem, majd minden elszámoláskor megspóroltam egy könyv árát is. Szinte észrevétlenül gyarapodott magántékám; kerestem-kutattam a kedvenc témájú köteteket Erdély és Magyarország nagyvárosaiban, ahol megfordultam több mint öt évtized alatt. Budapest antikváriumai, metróállomásainak standjai megannyi lehetőséget kínáltak, hogy pótolni lehessen a szétlőtt diktátor házaspár fényképeivel-műveivel telített hazai könyvesboltjaink szegényes árukészletét... Nagy szerencsénk volt a Kriterion Kiadó ötletes merészségével: nem maradtunk olvasatlan páriák az erőltetett romániai munkaversenykorszakban.
Mániákus olvasóként tanultam Cicerótól, hogy a szoba könyv nélkül olyan, mint a test lélek nélkül. Erasmus vallotta, hogy amikor pénze lesz majd, először könyvet vásárol, s csak azután ruhát. Olvasni jó!
Ferenczy L. Tibor. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Megszigorított kirándulásszervezés
Többhetes utánajárást igényel
Megszigorította az oktatási minisztérium az iskolai kirándulások megszervezésének engedélyezését, a szaktárca múlt hónapban megjelent rendelete értelmében igazolások, jóváhagyások és nyilatkozatok sokaságát kell beszereznie a pedagógusnak ahhoz, hogy akár egy két-három napos kirándulásra is elvigye diákjait. A rendelkezés hátulütője, hogy a túlbonyolított bürokratikus ügyintézést látva, előfordulhat, hogy sok olyan pedagógus meghátrál majd, aki eddig lelkesen, szabadidőt és energiát nem sajnálva, rendszeresen vitte kirándulni tanítványait.
A szigorításra azért került sor, mivel az utóbbi időben elég sok rendellenességre derült fény a pedagógusok által szervezett iskolai kirándulások, táborok kapcsán: egyrészt nem megfelelő szálláshelyek, szállítást vállaló fantomcégek, útközben lerobbant buszok okozta bosszúságok stb.
Nyilatkozat hátán nyilatkozat
Hajdú Zoltán történelemtanár egyike azon vásárhelyi pedagógusoknak, aki évente több alkalommal, érdekesebbnél érdekesebb kül-, illetve belföldi úti célokat szemel ki és viszi el oda diákjait. A pedagógus szerint az alig egy hónapja megjelent minisztériumi rendelet valójában megfosztja mind az iskolát, mind a tanfelügyelőséget a döntési jogtól, a szaktárca megpróbálja egységesíteni a kirándulások megszervezését. – Amióta megjelent az új szabályozás, már két kirándulásra állítottam össze a dossziét. Kidolgoztak egy jegyzőkönyvszerűséget, amelybe be kell írni a kirándulás útvonalát, a tanár elérhetőségét. Kell szerepeljen egy táblázat a gyerekek nevével és a szülő elérhetőségével, mellékelni kell a szállítócég licencszámát, biztosítási számát. Újdonság az is, hogy mellékelni kell a szabályzatot is, a kirándulás programját és minden egyes gyerek szülői beleegyezést kell hozzon. Van erre egy típusnyomtatvány, bele kell írni, hogy mikor, kivel megy a gyerek, és alá kell írja a szülő, hogy elengedi a gyereket azzal a bizonyos tanárral, a gyerek pedig, hogy tudomásul vette a szabályzatot. Szintén újdonság, hogy orvosi papír kell minden gyereknek. Ezen a téren azokban a tanintézetekben van gond, ahol nincsen iskolaorvos, mert az a gyerek a családorvostól kell igazolást hozzon. A külföldi kirándulásoknál is ugyanez az eljárás, csak ott még kell egy közjegyző előtt tett szülői beleegyezés is, hogy kivihetjük a gyereket az országból. A szülő utánajár, elintézi, de ez mind nem elég, újra alá kell írjon egy papírt, hogy elengedi velünk, tehát egész bolondulás alakult ki. Emellett kérik a szállítócégek adatait, illetve a szállást és étkezést biztosító vendéglátóegységtől is szükséges egy lepecsételt bizonylat, amelyben azt vállalja, hogy az adott időszakban bizonyos számú gyereknek szállást és ellátást biztosít. Mondjuk, ebben van némi logika, hiszen nemrég volt eset, hogy szállítócégnek nem volt engedélye, ha gond történt az úton, nem volt akit felelősségre vonni. Volt rá példa, hogy valahol Németországban lerobbant a busz, és a gyerekek három napot vártak, amíg utánuk ment egy másik jármű. Vagy a szálláshely le volt foglalva, de a helyszínen derült ki, hogy mégsem. A minisztérium, tanfelügyelőség ezáltal próbálja védeni a gyerekeket a fantomcégekkel szemben, ami valahol érthető – adott hangot véleményének a pedagógus, aki egyetért azzal, hogy bizonyára lesz tanár, akit ez a túlbonyolított bürokratikus eljárás meghátrálásra késztet majd. Már beszélt is pedagógusokkal, akik határozottan kijelentették, vagy nem viszik többet a gyerekeket kirándulni, vagy nem állítják össze a papírokat.
A fegyelmi gondokra nem nyújt megoldást a szigorítás
Érdeklődésünkre, hogy a szigorított szabályozás védi-e a pedagógust abban az esetben, ha a gyerek fegyelmezetlen viselkedése miatt baj történik, Hajdú Zoltán nemmel válaszolt. – A szülő ugyan aláírja a papírt, hogy a gyereket elengedte, a gyerek aláírja, hogy tudomásul vette a rendszabályokat, de a tanárt ez nem védi jobban. Most le kell adni a szabályzatot, amibe bele van foglalva, hogy mit nem szabad, azaz az alkohol-, drogtilalom is. Eddig mindezt csak felolvasták a diákoknak, akik aláírták, hogy tudomásul veszik. De ha baj történik, a tanárt vonják felelősségre. A szigorítások inkább az intézményeket védik, nem pedig a tanárokat. Minden tíz gyerek után kell legyen egy felügyelő tanár, de természetesen éjszaka ő is alszik, hiszen nem éjjeliőrként megy kirándulásokra. A mellékelt programban benne van, hogy 22 óra után lámpaoltás, ha ezután valaki ébren van és problémát okoz, lehet hogy felmerül, miért volt fent a gyerek. De mindez, a felelősségek megállapítása, már jogi kérdés.
A tapasztalt pedagógus szerint a fegyelem kérdése valójában a diák és a tanár kapcsolatán is múlik. – Vasárnap 46 diákkal megyünk Lengyelországba, minden évben legalább öt-hat kirándulást szervezek, és hála az égnek, soha semmi gondom nem volt. A kollégákkal beosztjuk a szobákat, ki miért felel, jó a hangulat, de tartanak is tőlünk a diákok. Mindig elmondjuk, hogy az iskolai rendszabályzat a kiránduláson is érvényes, ha ilyen-olyan dolgokat fogyasztanak, magaviselet-levonás, iskolából való kicsapás fenyegeti őket – számolt be a tapasztalatokról Hajdú Zoltán.
Alkoholtilalom csak papíron
Egy neve elhallgatását kérő vidéki pedagógus elmondta, már hónapokkal ezelőtt eltervezte, hogy jövő héten kirándulni viszi az osztályát, viszont a túlbonyolított eljárás eltántorította szándékától. – Eddig sem volt könnyű mindent elintézni, de most még több utánajárást igényel egy két-három napos kiránduláshoz szükséges dosszié összeállítása. A szabadidőmben, saját költségemre, több alkalommal is be kell utazzak a tanfelügyelőségre meg a szállítócéghez, amelynek a székhelye szintén Marosvásárhelyen van. A minisztérium inkább úgy kellett volna módosítsa a szabályozást, hogy némiképpen a pedagógusokat is védje. Az osztálykirándulásokon a legnagyobb gond az, hogy hiába fegyelmezzük a gyerekeket, hiába nézzük át a táskáikat, tavaly egy kiránduláson a kabátjuk zsebében, kis üvegekben úgyis becsempészték az alkoholt, és miután mi, tanárok lefeküdtünk, páran összegyűltek az egyik szobában és elkezdődött az ivászat. Az tűnt fel, hogy reggel másnaposak voltak, és rosszullétre hivatkozva próbáltak kibúvót keresni az aznapi program alól. Szerencsére nem történt nagyobb baj, de ha a gyerek rosszul lesz, vagy balesettel végződik az italozás, a szülő is, a hatóságok is a tanárt veszik elő. De a pedagógus nem állhat őrt egész éjjel mind a tíz diák mellett, akikért felel – adott hangot elégedetlenségének a tanárnő. Mint ismeretes, alig több mint egy éve tragédiába torkollt egy kiruccanás, egy 13 éves diáklány vesztette életét, miután egy Busteni-ban szervezett felkészítő matematikatáborban kiesett a szálláshely ablakából. A kislány vérében alkoholt mutattak ki, ezért napokig attól volt hangos a sajtó, hogy hol voltak a felügyelő tanárok, amikor a kiskorú alkoholhoz nyúlt.
Pluszmunka ugyan, de nem árt az elővigyázatosság
Illés Ildikó, Maros megyei főtanfelügyelő-helyettes úgy véli, nem kell attól tartani, hogy meghátrálnak a pedagógusok, hiszen a jövő heti Iskola másként idejére több száz iskolai kirándulásra vonatkozó iratcsomó érkezett hozzájuk jóváhagyás végett.
– Egyetértek azzal, hogy a jóval több irat beszerzése pluszmunkát igényel a tanárok részéről, de úgy gondolom, jobb az elővigyázatosság. Eddig mentek, ahogy mentek, de most pontosan tudni fogjuk, megbízható-e a szállítócég, illetve a vendéglátóegység, ahol a gyerekeknek az étkezést biztosítják, nehogy például tömeges ételmérgezés történjen. Emellett az orvosi igazolás szükségességével kiszűrhető például, hogy egy gyerek esetleg cukorbeteg, hogy a tanár fokozottan odafigyelhessen rá – nyilatkozta a főtanfelügyelő-helyettes. Tamási Zsolt, a marosvásárhelyi 7-es iskola igazgatója szerint sem rettenti el a tanárokat a kirándulásszervezéstől a szigorítás, az általa vezetett intézmény oktatói jövő hétre négy kirándulást szerveztek, amelyen több osztály is részt vesz.
Menyhárt Borbála. Népújság (Marosvásárhely)

A magyar modell és az Európai Unió
Provokatív kérdéssel indította dr. Bodó Barna egyetemi docens (Sapientia–EMTE – Erdélyi Magyar Tudományegyetem) szerda délután az aradi Jelen Házban – ezúttal a szerbiai Pancsova után másodízben megtartott – előadását: „Ha a 28 tagból álló nagy csapatban (Európai Unió – szerk. megj.) a vezetés rosszul teljesít, ha Brüsszel rossz tanácsot, utasítást ad, ki vonja felelősségre?”
Az előadás végére (de tulajdonképpen sokkal hamarabb) kiderült válasz szerint, mint a kedves olvasók döntő többsége bizonyára kérdés nélkül is tudja: senki. Az Unió valamely tagországának miniszterelnökét, regnáló pártját (pártjait) a szavazók a legközelebbi választáson jutalmazhatják vagy büntethetik (közeli példa Szlovákia, ahol néhány napja egy „no name” – névtelen, ismeretlen – független vállalkozó a köztársasági elnökválasztáson alaposan rávert a szintén induló jelenlegi miniszterelnökre). Az Unió vezető tisztségviselői, pillanatnyilag legalábbis, nem vonhatók felelősségre. És milyen demokratikus rendszer az – kérdezte, bár így, szó szerint ki nem mondva, az előadó –, amelyben a vezetők nem vonhatók felelősségre?
A téma, vallotta be, „régebben izgatja és idegesíti”, úgy a 2010–11-es évek tájékáról, amikor állandó, gyakori utazgatásai (állandó lakhelye Temesvár, munkahelye Kolozsvár – szerk. megj.) közben hallgatott hazai – viszonylag objektívnek ítélt – rádióadók egyikében olyan kommentárt hallott, amelyre reagálni kell.
A fő kérdés: az európai uniós országokban bevezetett válságkezelő megoldási javaslatok milyen eredményre vezettek, és ezekhez miként viszonyul a magyar válságrendezés? Arról a világgazdasági válságról van szó, amelynek kirobbantásához nekünk – Magyarországnak és Romániának – semmi közünk, az csak „begyűrűzött” hozzánk. Jelenleg úgy néz ki, hogy az Unió kilábal a válságból, az eurózónának egyszázalékos növekedést jósolnak – ebbe azonban beleszámít, például, a visszahúzó Görögország is, amelybe az Unió elképesztő, 230 milliárd eurós (!) segélyt invesztált, meg Spanyolország (100 milliárd), meg a kicsi Írország 85 milliárddal (ez utóbbinak legalább van látszata).
Ennek ellenére Európa sok országában a magyar példát bírálták, s bár Magyarország gazdasági eredményei az utóbbi időkben tagadhatatlanok, politikai értelemben emelnek EU-s szinten kifogásokat. Magyarország ugyanis szembeszállt az Unióval, és, noha 2010-ben csak hajszállal volt jobb helyzetben Görögországnál, ma sokkal jobban teljesít. Orbán miniszterelnök (és/vagy csapata) az „erős állam” jobboldali ideológia számára anakronisztikusnak tűnő megoldását választotta, mint az egyetlent, ami eredményesen szembe tud szállni a csak profitot szem előtt tartó a multinacionális vállalatokkal és bankokkal.
Bodó Barnától az (itt vázoltaknál sokkal árnyaltabb, sokkal több kérdésre rákérdező vagy fényt derítő) előadás végén megkérdeztem: miért nem Romániáról írt egy hasonló tanulmányt? A válasz: azért, mert Románia nem releváns példa. Románia „fegyelmezett diákja” az EU-nak, „kötelezettségeit zokszó nélkül teljesíti”.
Jámbor Gyula. Nyugati Jelen (Arad)

Művelődéstörténeti okiratok Vályi Gyula hagyatékában
Vályi Gyula marosvásárhelyi születésű, kolozsvári matematikaprofesszor emlékére immár a matematikát művelő közösség szobrot állított Marosvásárhelyen – Sebestyén Júlia tanárnő kitartó munkálkodása által –, és emléktáblát Kolozsváron – Kása Zoltán professzor kivitelezése által –, a Majális (Republicii) utca 20. szám alatt lévő volt Vályi Gábor-féle ház, jelenleg CFR Kórház falára. (Vályi Gyula eredetileg a Majális utca 2. szám alatt lakott, de aztán átköltözött a bátyjához, a Majális utca 20. szám alá.) Méltó elismerés mindkettő.
A Kolozsvári Állami Levéltárban őrzött Vályi-hagyatékban találtam olyan okiratokat, amelyek tanúsítják, hogy annak idején, amikor Kolozsváron, a Mátyás király szülőházán az emléktáblát leleplezték, akkor arra Vályi Gyulát is meghívták. Úgy gondolom, hogy érdekes helytörténeti adalék ennek a két okiratnak a tartalma:
OLÁH-GÁL RÓBERT. Szabadság (Kolozsvár)

Határtalan Napok Miskolcon
A Miskolci Nemzeti Színház a miskolci SZEM Fesztivál (Európai Színművészeti Egyetemek Miskolcon) mellett egy másik nemzetközi fesztivált is útjára indított a tavalyi évadban.
A háromnapos Határtalan Napok célja, hogy bemutassa három határon túli magyar város alkotóit, előadóit a színház, a zene és az irodalom műfaján keresztül. Az első Határtalan Napokon Kassa, Marosvásárhely és Szabadka volt a vendég, idén Beregszász, Komárom és Nagyvárad színházi előadásai, költői, írói mutatkoznak be a miskolci közönség előtt április 4. és 6. között. Szabadság (Kolozsvár)

Választ a magyar nemzet
Gőzerővel készülnek az anyaországi pártok a vasárnapi országgyűlési választásra, amelyen a könnyített honosítás nyomán olyan Országgyűlés alakul, amelynek összetételére nem csupán az anyaországi, hanem a határokon túli magyarok is szavazhatnak.
Mint ismeretes, a magyarországi lakcímmel nem rendelkező külhoniak csak pártlistákra szavazhatnak, aki viszont állandó magyarországi lakhellyel rendelkezik, az az egyéni képviselőjelöltek közül is választhat.
A módosult választási törvény értelmében a választás egyfordulós, és csökkentett létszámú – az eddigi 386 helyett 199 fős – parlamentet eredményez. A mandátumok közül 106 egyéniben dől el, a többit a listákra leadott szavazatok arányában osztják szét. A bejutási küszöb ötszázalékos.
Az országos listán 18 párt szerepel, a felmérések szerint a legnagyobb esélye a Fidesz–KDNP-nek van a győzelemre, vagyis az Orbán Viktor vezette kormány újrázhat. Legfőbb ellenfele az MSZP, az Együtt–PM, a Demokratikus Koalíció és a Liberálisok alkotta összefogás, amelynek Mesterházy Attila MSZP-elnök a miniszterelnök-jelöltje.
A Vona Gábor vezette, szélsőjobb pártként számon tartott Jobbik esélyes még a parlamentbe jutásra, illetve kérdés, hogy a Lehet Más a Politika meg tudja-e őrizni parlamenti jelenlétét.
A voksolás előtti utolsó napokban a pártvezetők lakossági fórumokon próbálják meggyőzni a polgárokat arról, miért érdemes rájuk szavazni. „Ne adjuk alább, mint négy éve" – javasolta Orbán Viktor szerdán Mezőkövesden a Fidesz–KDNP politikai nagygyűlésén résztvevőknek.
A pártelnök-miniszterelnök kritikával illette a megelőző nyolcévnyi kormányzást, a baloldali erőkről pedig megjegyezte: megfigyelte, hogyha nem a baloldal nyer, hanem a Fidesz, akkor a választások nem lehetnek tisztességesek, „sőt nemhogy nem tisztességesek, hanem vége van a demokráciának".
Orbán: fontos lesz a magyar állampolgárság
Orbán Viktor a Magyar Szó című délvidéki napilap csütörtöki számában megjelent interjúban az egyszerűsített honosítási eljárással és a kettős állampolgársággal kapcsolatban kifejtette, hogy komoly próbatételről van szó, mert „a kettős állampolgárság olyan dolog, ami nem egyik pillanatról a másikra teljesedik ki".
„Szép nyugodtan, napról napra emelkedik a magyar állampolgárok száma. Ennek nagy jelentősége lesz még a jövőben. Sokan csak egyszerű jogi aktusnak tekintik, az érző szívűek tudják azonban azt is, hogy ez egy szívaktus is, és komoly politikai tényezővé válik majd a jövőben. A következő 5–10 évben igenis lesz jelentősége annak, hogy kinek van és kinek nincs magyar állampolgársága" – fejtette ki a miniszterelnök.
A jövőre vonatkozó tervekkel kapcsolatban vázolta, hogy a következő lépés a külhoni intézmények megerősítése lesz. Mint magyarázta: „ott, ahol már van, elmélyítjük az autonómiát, ott, ahol még nincs, kiépítjük. Létrehozzuk a magyar autonómiák közötti koordinációt és együttműködést, hogy az összhang, amely a Kárpát-medencei magyarok tehetségéből, tudásából és szorgalmából kialakítható, az mindenki számára hallható legyen".
Arra a kérdésre, hogy mennyire fontos a győzelem aránya az április 6-ai választásokon, a kormányfő úgy fogalmazott: „ha itt nyomban aláírhatnék egy papirost, hogy megvan az egyszerű többség, gondolkodás nélkül megtenném. Nem áltatnám magunkat, és nem ringatnám olyan illúzióban a saját híveinket, hogy a cél a kétharmados többség elérése." Hozzátette: a cél az, hogy az országnak olyan kormánya legyen, amely rossz kompromisszumok nélkül tudja intézni az állam ügyeit, és tudja védeni a magyar emberek érdekeit.
Az ellenzék kormányt váltana
A „kormányváltó erők" miniszterelnök-jelöltje szerint elszegényedést, elvándorlást és félelmet hozott az Orbán-kormány. Mesterházy Attila MSZP-elnök a Veszprémben tartott választási fórumán szerdán azt mondta: megvan a kormányváltó hangulat, már csak az a kérdés, hogy hányan mennek el szavazni, és „hányan húznak bazi nagy ikszet a jelöltjeinkre". Kormányra jutásuk esetén – egyebek között – a nyugdíjak emelését, a rokkantnyugdíjasok jogosultságának visszaadását, a földpályázatok felülvizsgálatát, valamint a cigarettapiac liberalizálását ígérte.
Vona Gábor, a Jobbik elnöke szintén szerdán Debrecenben úgy vélekedett: a Jobbik felkészült a kormányzásra. Hozzátette: pártja a kampányt megnyerte, és bízik abban, hogy április 6-án a választást is megnyeri. A pártelnök szerint a három nagy tömörülés – a baloldali összefogás, a Fidesz és a Jobbik - közül egyedül a Jobbik folytatott pozitív kampányt, és mutatta be három pillérre – megélhetés, rend, elszámoltatás – épülő programját.
Schiffer András, a Lehet Más a Politika társelnöke Székesfehérváron közölte: pártja új irányt és megújuló Magyarországot akar. Azt mondta: „ma a miniszterelnök azzal dicsekedhet, hogy milyen olcsó a magyar munkaerő, és milyen könnyű kirúgni a dolgozókat".
Úgy vélte: az emberek éhbérért robotolnak, nem tudják, mikor rúgják ki őket, és kényszerülnek közmunkára, a tudásnak pedig nincs értéke. Schiffer András emlékeztetett arra: „Gyurcsány és Bajnai egyszer már Orbán Viktor kezére játszották az országot 2006 és 2010 között és a legjobb úton haladnak afelé, hogy még egyszer a kezére játsszák". Szerinte ők a legnagyobb akadályai a kormányváltásnak. Krónika (Kolozsvár)

Bunta: ne piszkáljuk a székelyzászló-ügyet
Bár az SZNT székelyudvarhelyi szervezetének kezdeményezésére felmerült, hogy a városháza székely lobogót helyezzen el a Márton Áron téren, Bunta Levente polgármester szerint nem időszerű ezzel foglalkozni.
Az elöljáró a testület csütörtöki ülésén azzal magyarázta kijelentését, hogy a hatályos törvények szerint a nemzeti szimbólumokat nem lehet állandó jelleggel kifüggeszteni közterületen.
„Tudva azt, hogy új törvény készül a szimbólumok használatáról, nem szerencsés most megbolygatni ezt az ügyet. A zászlót kitenni egyszerű, de szégyen lesz, és frusztrációt fog szüli, ha majd néhány hét múlva el kell távolítani azt” – fejtette ki Bunta.
Amint arról beszámoltunk, egy évvel ezelőtt Hargita megyében egy maroshévízi nyugalmazott tanár feljelentése alapján kezdett vizsgálódni a csíkszeredai, a székelyudvarhelyi és a gyergyószentmiklósi ügyészség azon az intézményeknél, amelyeken székely zászló leng.
Az intézményvezetők márciusban és áprilisban kaptak rendőrségi idézést, és írásos nyilatkozatot kellett beadniuk arról, hogy miért tűzték ki a zászlót, ki utasította erre őket, mit jelképez a lobogó, kitől kapták azt. A csíkszeredai ügyészség április 23-án közölte, hogy bűncselekmény hiányában ejtette az ügyet.
Kovács Eszter. Krónika (Kolozsvár)

Újabb magyar államtitkárokat nevezett ki Ponta
Újabb magyar államtitkárok kinevezését írta alá Victor Ponta miniszterelnök az RMDSZ javaslata alapján.
Pásztor Sándort, a Körös-vidéki vízügyi hatóság ügyvezető igazgatóját vízügyi, erdészeti és halászati államtitkárrá nevezte ki. A közlekedési minisztériumban István Zoltán, az RMDSZ kézdivásárhelyi szervezetének elnöke kapott államtitkári kinevezést.
A pénzügyminisztérium államtitkári tisztségébe György Attilát, a bukaresti Közgazdaságtudományi Egyetem dékán-helyettesét nevezte ki a kormányfő. A köztisztviselők ügynökségének élére hat év után Birtalan József tért vissza, aki eddig a Hargita megyei önkormányzatban töltött be alelnöki tisztséget.
Borbély Károly korábbi informatikai miniszter energiaügyi államtitkári, illetve Hegedüs Csilla RMDSZ-főtitkár-helyettes kulturális államtitkári kinevezését múlt héten írta alá a román kormányfő.
Az RMDSZ-nek a kormánykoalícióba való belépése előtt is volt államtitkára Király András személyében az oktatási minisztériumban, és a szövetség által jelölt Laczikó Enikő vezeti államtitkári rangban az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalát.
A kormánykoalíciót vezető Szociáldemokrata Unió (USD) pártjaival kötött megállapodás szerint az RMDSZ 14 államtitkári, illetve államtitkári rangú intézményvezetői tisztséget kapott. Krónika (Kolozsvár)

Az ősi rend két szemszögből
Jövő héten két vendégelőadásra is várja közönségét a nagyváradi Szigligeti Színház: a budapesti Nemzeti Színház április 10-én mutatja be a Vitéz lélek című előadását, míg 11-12-én az Antigonét játssza a debreceni Csokonai Színház bérletes előadásként.
Tamási Áron darabját Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója rendezte, a budapesti társulatából többek között Trill Zsolt, Martinovics Dorina, Reviczky Gábor és Tenki Réka látható a Vitéz lélekben, amelyre csütörtökön 19 órától kerül sor a nagyváradi teátrum nagyszínpadán.
Az előadásra az erkélyre 10, a zsöllyébe 20, az oldalpáholyokba 25, a központi páholyokba pedig 30 lejért lehet jegyet váltani. A bérletesek kedvezményesen válthatnak jegyet (bérletük felmutatásával) a zsöllyébe 10, a páholyokba 20 lejért.
A „komoly játék” műfaji megjelölésű színdarabnak az üzenete és egyben kérdése, hogy – Pilinszky szavaival élve – miként fogadja vissza „az ősi rend” a háború után hazatérőt. „Tamásinak tehát, nyilván nem egy édes-bús népszínmű megírása volt a célja, hanem a magyar néplélek igazi drámáját próbálta megfogalmazni, színpadon láttatni.
A darabban ugyanis, azt a párbeszédekben megragadható dinamizmust hozta játékba, mely az egy nyelvet beszélő közösségeket, végső soron összetartja – ahogyan a múltban, úgy reményeink szerint a jövőben is” – olvasható a produkció ismertetőjében. A Tamási mű volt egyébként Vidnyánszky Attila első, bemutatkozó, programadónak is nevezett rendezése a Nemzeti élén.
A debreceni Csokonai Színház előadását az évad elején beharangozott Gyöngéd barbárok című előadás helyett, a nagyváradi és a debreceni színház közötti bérletes előadáscsere keretében láthatja a közönség. A bemutatóra jövő pénteken 19 órától kerül sor, erre az előadásra a Szigligeti-bérletek érvényesek, míg másnap 17 órától a Papp Magda-bérlet használható fel.
Az előadást Anca Bradu rendezte, aki Nagyváradon néhány évaddal ezelőtt a Kasimir és Karoline, illetve a Kávéház című darabokat vitte színre. A debreceni színház produkciójában a Szigligeti Társulat két tagja is szerepet kapott: Kardos M. Róbert a Karvezető, Pál Hunor az egyik Őr szerepét alakítja.
Szophoklész művét alapvetően az erkölcs és a hatalom összecsapásaként a természet törvényeinek és az ember által önkényesen alkotott törvények szembenállásaként lehet tekinteni. Antigoné eltemeti testvérét, hogy annak lelke a másvilágra juthasson, holott ezt a király, Kreón – aki hazaárulónak tekinti a halott Polüneikészt – megtiltotta.
Az uralkodó elvakult ragaszkodása saját törvényéhez azonban tragédiához vezet. „Bukása elkerülhetetlen. Sőt szükségszerű, hiszen csak így állhat vissza az általa felbolygatott világrend” – fogalmaznak a darab ismertetőjében. Krónika (Kolozsvár)

Tizenöt gyereket szült császárral egy magyar pedagógus
Egy nő 18 éve van gyereknevelési szabadságon, és ez idő alatt 15 gyereke született. A berettyóújfalusi pedagógus már az első gyermekét császármetszéssel hozta a világra, majd így sorban a többi 14-et is. Nem csak azzal, hogy 15 gyereke van, de azzal is, hogy mind az összes császármetszéssel született, hívta fel magára a világ figyelmét.
A szakértők szerint a világon nincsen ilyen, és a 15 császármetszésével a nő bekerülhet a Guinness rekordok könyvébe is akár. A 17 főből álló Frank család legkisebb gyerekét, Rebekát nemrég vitte haza a szülészetről. Már-már tradíciónak számító kellemes zeneszó várta a hazaérkező legkisebbet: mindig virággal és zenével várják a többiek a kórházból hazaérkező újszülöttet.
A pedagógus, angol tanárnő anya és a méhész apa így összesen 15 császármetszéssel megszületett gyereket nevel.
[Az ismertetést író kihagyta, a tévében az anya nyilatkozott: vallásos, a gyermeket elfogadja, ha Isten adja neki. Orvosok szerint legfeljebb hat alkalommal lehet császármetszéssel szülni, ezután a szülés halálos veszéllyel jár.] maszol.ro

Iskoláknak másképp a néptáncról
Több ezer gyerekhez juttatja el a néptáncot és a népművészet szeretetét a Maros Művészegyüttes jövő héten az Iskola másként program keretében. Öt nap alatt a két tagozat húsz előadást játszik, de megnyílik az intézmény kapuja is a diákok előtt.
A Maros Művészegyüttes idén különösen készült az Iskola másképp programra, a hivatásos táncegyüttes igazgatójának, Barabási Attilának ugyanis meggyőződése, hogy a fiatalkorban kell bevezetni a néptáncba a gyerekeket, ahhoz, hogy felnőttkorukba is szeressék azt. Éppen ezért április 7–11. között a Maros megyei diákok népi ruhakiállításon vehetnek részt, folklórelőadásokat láthatnak, gyerektáncházon vehetnek részt, miközben ismerkedhetnek a Maros Művészegyüttes tevékenységével is.
„A román és magyar tagozattal is hónapok óta készülünk erre a hétre, amikor öt nap alatt gyakorlatilag húsz előadást játsszunk, nem csak Vásárhelyen, hanem a megye különböző részein. Gyakorlatilag amikor a román tagozat a vásárhelyi székházban játszik, a magyar tagozat kiszálláson van, és fordítva. Naponta 600-700 gyerek fordul meg csak a székházban, s akkor még a megye többi részét nem számoltuk. Úgy hogy több ezer diákkal próbáljuk megszerettetni a néptáncot” – mondja Barabási Attila.
A program román részének a hivatalos megnyitója április 7-én, hétfőn reggel 9 órakor zajlik, a magyar tagozat hivatalos megnyitója az együttes kövesdombi székhelyén zajlik április 8-án, kedden reggel 10 órától. Akkor nyitják meg a népviselet kiállítást is, amelyen több mint 25 ruha lesz kiállítva, amelyeken keresztül a gyerekek megismerhetik a legjellemzőbb magyar, román és cigány viseleteket is. Ezenkívül néptáncot is tanítanak a gyerekeknek, valamint gyerektánc-házakat szerveznek számukra. Folklórelőadásokban is lesz részük, a magyar tagozat a Mátyás király álruhái, valamint a János vitéz című előadásával kedveskedik a gyerekeknek, mindkettő pont az ő korosztályuk számára készült.
Szász Cs. Emese. Székelyhon.ro

Farkas Árpád hetvenéves
Valahogy úgy vagyok a költővel, hogy örökifjúnak tartom. Alig harmincöt esztendős lehetett, amikor érettségi tétellé vált, hiszen benne volt az 1977-re elkészült, a romániai magyar irodalom történetét bemutató tankönyvben.
Én akkor arra gondoltam, hogy vannak a régi klasszikusok, akik – mondjuk – Janus Pannoniustól Nagy Lászlóig, Szilágyi Domokosig sorakoznak elénk valami helyi Pantheonban, és vannak az élők, a közöttünk járók, akik természetes módon örökkévalók, vagy legalábbis: nagyon-nagyon, de nagyon hosszú ideig egyazon szerelvényen utaznak velünk.
“Mi mítosztalan már,/ de lelkiismeret még”
Gyermekként teljesen más volt az időhöz való viszonyulásom, szép volt, tágas és bizalomkeltő minden, mintha kizárólag értünk, főleg a székelyekért teremtették volna ezt az álom-dús, fenyves és borvizes a világot.
Egyébként Farkas Árpád volt az első élő költő, akit emberi mivoltában is megismerhettem, s mivel a versei hozzám közelálló gondolatokat, miénk-féle mondanivalót hordoztak, igencsak megkedveltem a munkásságát.
Egyébként olyan volt akkor, a hetvenes években a korhangulat, hogy a versnek, a jó versnek, úgy általában, irtózatos ereje volt. Alig-alig fordulhatott elő iskolai ünnepség, amelyen ne hangzott volna el egy-két igen szép és fontos, gerincet erősítő költeménye: az Avaron, az Epilógus a lófürösztéshez vagy igen emlékezetes prózaverse, az a Mikor az öregemberek mosakodnak című. Mert nagyapám is ilyenformán mosakodott vasárnap délelőttönként, úgy tíz óra tájban, még az első harangszó előtt. Írhatta volna Mózsi nagyapámról is, hiszen találkoztak: „…meregető és nyújtózkodó mozdulatokkal/ mosdanak az öregemberek, apró szusszanásaiktól porzik a víz s/ visszahulló függönye mögül felsejlenek háromnegyed százados/ hajoló mozdulataik, botot emeltek a földről, forrásból itták a vizet/ tenyérrel merve, az Irtisz vagy a Tisza partján hajoltak így a/ patak fölé, bokornak támasztva a bajonétos puskát, mikor bukdá-/ csolva, ügető hajolgatással kergettek ellenséget vagy éppen előle/ futottak, fölperzselve a földet és szagolva, törölve magukról a vért…”
Egyébként ma is kellemes borzongás fut végig rajtam, ha felidézem az egykori évzárókat vagy ballagásokat, amikor megilletődött leánykák szavalták valamelyik versét. A hatás frenetikus és feledhetetlen. Recsegnek a hangfalak, begerjed közben az emlék-mikrofon, de ma is hallani az ünnep fénykörében: „…ne csupán látva lássa/ a földet, honnan vétetett/ a fel-feltámadásra.” Ez pedig nem csak biztatás volt, hanem maga volt a megmaradás. In integrum. Holott tiltották, de csoda volt, hogy ez a versbeszéd élhetett és működhetett a lelkekben.
Közéleti költészet a Farkas Árpádé, az a nemes-magyar aggódás, amilyen az Illyés Gyuláé és a Kányádi Sándoré. Minden sora helyén való, értünk való. A költői magasságokat már a Forrás-kötetével (Másnapos ének, 1968) és második könyvével (Jegenyekör, 1971) elérte. A következő évtizedekben szűkszavú volt, ám legalább annyira jelentős publicistaként működött és működik ma is. A poéta manapság ritkábban szól belőle, de akkor ünnep van, versek általi különös vasárnap.
Simó Márton. Székelyhon.ro

Nőileg: bemutatják az erdélyi nők világát
Megszületett az erdélyi nők magazinja, Nőileg néven. Az önerőből, elszántságból és szenvedélyből megalkotott lap tartalma olyan űrt tölt be, amelyet a magyarországi női magazinok variációi még nem tudtak érinteni, ugyanis a Nőileget erdélyi nők írják az erdélyi nőknek – így mutatta be a szerkesztőség az első évfolyam első számát csütörtök délután a székelyudvarhelyi Gondűző Szállodában.
A nő teremtésének legendájával buzdította eredményes munkára a Nőileg szerkesztőségét Fincziski Andrea, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház művésze, aki átvette lapbemutató moderátori szerepét.
Sokkal több érzelem áll a Nőilegben – mondta el Sebestyén Kinga felelős kiadó, hozzátéve, a lap tartalma tükrözi azt, hogy miként látják az újságírók a körülöttük lévő világot. Hatalmas lelkesedéssel dolgozott a szerkesztőség összes tagja, szívüket-lelküket adták a minőségi tartalomba, emellett érzés kapcsolódik minden íráshoz, ugyanis mindegyik rovathoz hasonló felfogású újságírók csatlakoznak – magyarázta lelkesen a felelős kiadó.
Áttekinthető, ízléses köntösben, igényes fotókkal gazdagítva találkozhatnak Asztalos Ágnes, Barabás Blanka, Forró Gyöngyvér, Kovács Eszter, Lázár Emese, Lévai Barna, Magyari Tekla, Takáts D. Ágnes, Trella-Vásárhelyi Gyopár, Vetési Júlia és Visky Anna írásaival. A szerkesztőség tagjai egyenlő arányban képviselik Erdély régióit az ezentúl minden hónap első hétfőjén megjelenő hatvanoldalas magazinban, mely jelenleg tízezer példányban jelent meg.
Minél több téma bemutatása mellett céljuk volt, hogy közelebb kerüljenek az olvasókhoz, ezt a jövőben találkozókkal is fokoznák, valamint számos nyereménnyel – mondta el Jakab Ildikó értékesítési és marketingfelelős.
Az őket is érdeklő témákat ragadták meg, ezt több hónapos kialakítási folyamat előzte meg, hiszen fontos volt számukra az egyéni érdeklődés és a tartalom összehangolása, így a lapban nem találhatók átvett írások – részletezte Zörgő Noémi, a magazin főszerkesztője. A Farkas Boglárkával készített interjút ajánlotta az olvasók figyelmébe, emellett Dávid Botond székelyudvarhelyi fotográfussal, valamint a hónap pasijával, Bányai Kelemen Barna színművésszel készített interjút olvashatnak a lap hasábjain. A művészetek változatos világát mutatták be a lap Kultúrkoktél rovatában, és saját környezetük lelki oldalát érintették az Egyensúly rovatban. Nem csak a nőket érdekelheti a gasztronómia világa, a férfiak figyelmébe többek között a székelyudvarhelyi Pethő Étterem szeretett szakácsa, Manci néni által készített hagyományos húsvéti lakoma bemutatását ajánlotta a főszerkesztő.
Több oldalnyi színes ruhakölteménnyel kedveskedik a lap, a TrenDíva rovat külföldi, nyugati trendeket mutat be erdélyi fűszerezéssel, hazai divattervező gardróbjából meríthetnek ihletet az olvasók, de Kolozsvár utcáin sétáló hölgyek összeállításaival is megismerkedhetnek.
A mindennapi hősök bemutatására is törekednek: a Közelről rovat érzékeny és egyben nehéz témája a magazinnak, bizonyítva, hogy a nőiesség nemcsak könnyed hangulatú cikkekben összegezhető, hanem társadalmi kérdéseknek teret adva is, érintve a valós problémákat.
Hétfőtől az erdélyi nők felfedezhetik a Nőileg többi témáját is – hangzott el a bemutatón, kiegészítve: remélik, hogy az érzelem-teli, lelkes szerkesztőkhöz hasonló felfogású olvasóközönség csatlakozik.
Veres Réka. Székelyhon.ro

Versek a költőnek
Sokak számára volt Farkas Árpád „a” költő, némelyek számára mester, egyféle jóakaratú báty, akinek egyéni zamatú, azonnal felismerhető versei mellett erkölcsi tartását is bámulták olvasói, pályatársai.
Csütörtök délután bensőséges, szeretetteljes ünnepségen köszöntötték a 70 éves alkotót tisztelői, rokonai, barátai a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében. A Székelyföld kulturális folyóirat áprilisi számában tizenhárom író és költő üdvözli – versben és prózában – a kerek évfordulóhoz érkezett „élő klasszikust” (akinek sikerült tréfával oldania a pillanat komolyságát), ezeket az írásokat olvasták fel szerzőik: Ferenczes István, Bogdán László, Borcsa János, Dimény Árpád, Fekete Vince, György Attila, Lakatos Mihály, Molnár Vilmos és Sántha Attila; jelen volt Lövétei Lázár László, a Székelyföld főszerkesztője is. Kis zene is fűszerezte a hangulatot: előbb a Kaláka együttes által megénekelt Virágzápor hangzott el, majd a Plugor Sándor Művészeti Líceum vonósnégyese adott elő Kodály- és Bartók-műveket, végül pedig Majláth Attila egy népdalt. Kolcsár József színész verseket olvasott fel, a városvezetés jókívánságait Incze Sándor tanácstag, nyugalmazott református esperes tolmácsolta, személyes ráadással is nyomatékosítva az üzenetet. Meglepetten és meghatódva válaszolt minderre Farkas Árpád: mert nem tudott arról, hogy ilyen összeesküvés készül a születésnapjára, és mert „ennyi barátja van még az embernek és a versnek”. Nem ilyen lovat akart ő sem – elevenítette fel gyermekkorát –, előbb pilóta szeretett volna lenni, azután kezdett verset írni, hogy szárnyai nem nőttek. Idővel kiderült, hogy a verseket ki is nyomtatják, és fel is szállnak, emberek közé mennek: így alakult a költői pálya, amelyhez az embernek, magyarnak, székelynek levés kényszere és igyekezete társult. Erre kell törekedni, nem arra, hogy élő vagy holt klasszikusok, esetleg múzsák legyünk – fogalmazta meg a Hargita megyei Siménfalván született, munkásságáért több rangos díjjal is kitüntetett költő, aki büszkén és felemelt fejjel vállalta, ami ráméretett: hogy „erdélyinek születtem és annak kellett maradnom”. Azt is elmondta, hogy külföldön, más tájakon éppen a sajátosan székely szavajárású, ízű, élményvilágú versei a legkeresettebbek, és ez nagy öröm. Éljünk a világban, ha már megadatott nekünk, és legyenek barátaink, mert valahogy így áll össze a közösség; vigyázzunk nagyon egymásra, ahogy én is szerettem volna a szavakra vagy a versekre vigyázni, hogy ne dülöngjenek szanaszét, ne lézengjenek csak úgy a világban – mondotta el köszönetképpen. A rendhagyó születésnap dedikálásokkal, oldott beszélgetéssel végződött. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hírsaláta
ÖNJOGFOSZTÁS KÉNYELEMBŐL. A Mensura Transylvanica szerint a meglévő nyelvi jogokkal sem él a magyar polgárok jelentős része. Ez ügyben nagy a magyar érdek-képviseleti és jogvédő szervezetek felelőssége is. Ha már a hivatalok ezt nem teszik meg – a magyar szervezetekre hárulna, hogy folyamatosan, akár rendszeres tájékoztató kampányok révén bevigyék a köztudatba: megvan a lehetőség a magyar nyelvű ügyintézésre és a magyar nyelvű űrlapok használatára. Ezen állapotok jobbá tételére az úgynevezett civil kurázsi is szükséges. Felvidéken mozgalom indult a jelentős részben magyarok lakta régiókban, Hol a magyar felirat?, illetve Ha kell a pénzünk, kérjék magyarul is! matricákkal tudatosították a hivatali illetékesekben és a vállalkozókban, hogy magyar nemzetiségű ügyfeleikre sem árt gondolniuk.
MEGIJEDT ELÖLJÁRÓ. Bár az SZNT székelyudvarhelyi szervezetének kezdeményezésére felmerült, hogy a városháza székely lobogót helyezzen el a Márton Áron téren, Bunta Levente polgármester szerint nem időszerű ezzel foglalkozni. Az elöljáró azzal magyarázta kijelentését, hogy a hatályos törvények szerint a nemzeti szimbólumokat nem lehet állandó jelleggel kifüggeszteni közterületen. (Krónika)
CSÖKKEN AZ OROSZ GÁZIMPORT. Az eddiginél is kevesebb orosz gázt importál Románia ettől a hónaptól. A korábbi öt százalék helyett áprilistól a lakossági fogyasztás két százalékát fedezik importból, az ipar esetében tíz-húsz százalékról öt százalékra csökken az orosz gáz aránya. Románia évi 10–11 milliárd köbméter földgázt használ, miután az elmúlt években jelentősen csökkent a gázfogyasztás. 2008-ban még 18 milliárd köbméter gáz fogyott el, ebből hatmilliárd importból származott. Most azonban egymilliárd köbméter származik külföldről. (Erdély FM) KISTAFÍROZTÁK A NÉMET ÉS A MAGYAR SZÍNHÁZAT. A temesvári városháza 1,3 millió lej értékben vásárol műszaki eszközöket – reflektorok tartókkal együtt, elektronikus vezérlésű díszletmozgató rendszerek, mechanikus működtetésű új függöny, hangszórók, mikrofonok, hang- és videolejátszók, keverőasztalok, profi számítógépek, varrógépek, vasalók stb. – a temesvári magyar és a német színháznak. A két társulat jelenleg közös teremben játszik, így a műszaki eszközöket mindkettő használhatja. A magyar színház számára haszongépjárművet is vásárolnak. A városháza egy alternatív előadótermet is szeretne a német színház rendelkezésére bocsátani (a magyar színháznak van egy ötven férőhelyes stúdióterme), amelynek tervei idén elkészülnek. (Nyugatijelen.com) SZAHARAI HOMOKOT HOZ A SZÉL. A România TV által idézett hazai szakemberek szerint Romániát is elérheti az a Szaharából érkező hatalmas porfelhő, amely már kedd óta megkeseríti a britek életét. A por- és homokszemcsék olykor óriási távolságokra juthatnak, akár több ezer kilométert is utazhatnak a légkörben, kontinensről kontinensre vándorolhatnak. Az elmúlt napokban is ez történt: homokviharok dúltak a Szaharában, és a sivatagi homokszemcsék a légkörben kialakult erőteljes délies áramlással messze, Északnyugat-Európáig jutottak. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kőrösi Csoma Sándor és családja az anyakönyvek tükrében (230 évvel ezelőtt született a nagy Kelet-kutató)
Bölcsőjét Háromszéken, a Keleti-Kárpátok hegytömegének lábánál ringatták.
A századok folyamán, akár a legtöbb székely településen, az egykor egységes székely társadalom itt is nagy szerkezeti változáson ment át. A tizenkilencedik század elejére Kőrös lakosainak nagy része már az aránylag egyforma határőri katonai rendből és aránylag kisszámú jobbágyból, továbbá egy papból, egy tanítóból és egy-két cigány családból tevődött össze. Bizonyság erre, hogy a születési anyakönyvben 1830–1847 között bejegyzett gyermekek közül 215 származik gyalogkatona családból és csak 37 jobbágycsaládból, illetve egy-egy papi, illetve cigány családból. A látszólag egyenrangú gyalogkatonák között volt egy jobb módú réteg is Kőrösön, amit a Csoma, Gecse, Nagy, Ördög, Debreczi, Csorja, Dancs, Teleki, Bernád nevűek képviseltek. Ezek közé tartozott Kőrösi Csoma Sándor apja, Csoma András is, hiszen már a Székely Határőrség megalakulásának első évtizedeiben ő töltötte be a faluban a mindenható káplár szerepét. E jobb módú, hétgyermekes katonacsalád hatodik gyermekeként született Csoma Sándor. Napjainkban sok téves nézet él róla a köztudatban, és életrajzában sok a kiegészíteni való – írja Csetri Elek professzor, az egyik legjelentősebb hazai Csoma-kutató. Az anyakönyvekről szóló digitális felvételek birtokában – meglehetősen alapos kutakodás után a Csoma-irodalom e „kiegészíteni valójához” szeretnék hozzáadni valamit, néhány – fikcióból származó – téves nézetet tisztázni, eddig ismeretlen adatot bemutatni, illetve felvetni egy-két megválaszolásra váró kérdést.
Ki is volt Kőrösi Csoma Sándor? Nekünk, háromszéki székely-magyaroknak, (ahogyan ő is nevezte magát) büszkeségünk, aki „lerakta a modern tibetológia alapjait”, amikor „Tibet nyelvét és irodalmát feltárta a tudomány számára”, összegyűjtve és betűrendbe szedve e nyelv 40 000 szavát. Ezt felhasználva 1834-ben kiadta az angol–tibeti szótárt és a tibeti nyelvtant. Ezenkívül elkészítette a szanszkrit–tibeti–angol szótárt is.
E munkák befejezése után Buddha élete tanulmányozásához kezdett, és „a tibeti kánonnak Buddhára vonatkozó részeit foglalta tömören össze”, még két fontos tanulmányt tett közzé a csak tibeti nyelven fennmaradt buddhista tanításról, majd ezeket követve 1838-ban a buddhizmus különböző rendszereiről. Közben sohasem mondott le eredeti célkitűzéséről: a magyarok őshazájának megtalálásáról. Nyelvészeti és vallási kutatásait igen nagy nehézségek között, legtöbbször „hideg és nélkülözés” közepette végezte a zanglai lámakolostorban, később Kamumban a kolostor mellett lévő „viskóban”, amit az őt meglátogató dr. Gerardtól tudunk.
Csoma-kutatók számos életrajzi regényt, tanulmányt írtak, különleges élete több költőt megihletett, de a gyermekkorára és a családjára vonatkozó egyházi anyakönyvet – amely e kor talán egyetlen hiteles forrása – sem a régi, sem az új kutatók nem tanulmányozták kellőképpen, az utolsó hét-nyolc évtizedben pedig senki (bizonyság a levéltárban lévő kötetek olvasói kimutatása!). A gyermekkort – főleg a regényírók – pontatlan adatokkal, fikcióval töltötték ki, amelyet a későbbi életrajzírók, lexikonok szerkesztői (újabban a világháló is) átvettek. Ezért van napjainkban is „a sok téves nézet és életrajzában a sok kiegészíteni való”.
Az életrajzírók között Duka Tivadar az első, majd az ő munkáját felhasználva és kiegészítve W. W. Hunter írt angol nyelven könyvet Kőrösi Csoma Sándorról. Mindketten sok értékes adat mellett olykor nem létező – a korra jellemző romantikus – adatokkal is színezték az életrajzot. Ezekből merít Baktay Ervin, aki végigjárta Csoma útját. Később Benedek Elek is, aki szegény családnak véli a Csoma Andrásét, holott a káplárság már önmagában írástudást és jobb módot tételez. A kőrösi származású Debreczy Sándor, bár tanulmányozta az anyakönyveket, több olyan adatot közölt, amely nincs összhangban az általam találtakkal.
Napjaink kutatóinak egy része, Le Calloc’h, Szilágyi Ferenc a születési évet is kétségbe vonják, mert az útlevélben 1819-ben 32 évesnek tünteti fel magát, s ezek szerint – „több kortárs véleményével alátámasztva”, állítják a nevezett szerzők – 1787-ben kellett születnie. Csakhogy az anyakönyvben ebben az évben nem találunk ilyen bejegyzést! Csupán a keresztelés dátuma, l784 Aprily 4. szerepel.
Az egyik legnépszerűbb könyv szerzője, az említett Debreczy Sándor azt írta: „Csoma András és Gecse Krisztina házasságából hét gyermek született, öt leány és két fiú. Az elsőszülött Ágnes 1772-ben el is halt. Két év múlva Julianna született. 1776-ban Zsuzsanna szintén elhalt, a két évre rá született Krisztina, édesanyja örömére életben maradt. A leányok hézagos sorát 1781-ben Mária zárta, ki születése után elhalt nővérei sorsát követte. Csoma András hatodik gyermeke, első fia, Sándor volt. A megpróbált családot 1788-ban az utolsó gyermek, Gábor egészítette ki.” Tehát úgy vélte, hogy három lány már csecsemőkorában elhalt.
Azonban hiába keressük a Debreczi Sándor által említett, csecsemőkorban elhunyt kislányok nevét a születésük évében elhaltak között, mind Ágnes, mind Susa nevét csak 1805-ben találjuk. A következő évben hal meg Susa „törvénytelen ágyból” született kislánya is. Tehát Ágnes 33 éves, Susa 29 éves korában hunyt el.
Nem volt hosszú életű a két férjhez ment lány sem. Júlia (Dancs Józsefné) 1820-ban halt meg szárazbetegségben (TBC). Krisztinát nem találtuk meg, de Csoma Sándor 1835-ben írt végrendeletében ez áll: „Nemkülönben testvérem szívére kötöm, hogy a szerencsétlen Annát, már rég megholt Krisztina néném nagyobbik lányát mindenben segítse.” Anna ugyanúgy törvénytelen ágyból született, akárcsak a „Júlis lánya, Maris”. Az ötödik lány, Mária hároméves korában halt meg. Hacsak ez a Mária nem egy másik, Csoma András ugyancsak 1784-ben született, csecsemőkorban meghalt lánya, aki feltételezésünk szerint Csoma András káplár úr első házasságából született. Ugyanis a káplár úr 41 éves volt, amikor Gecse Krisztinától megszületett Ágnes nevű lánya.
Kőrösön, de különösen a Gecse családban abban az időben sok a fiatalon, szárazbetegségben elhunyt ember. A legfiatalabb testvér, Gábor is 62 éves korában hunyt el, a felesége szintén fiatalon, szárazbetegségben halt meg, és a gyermekei közül is négyen.
Feltételezhetjük, hogy Kőrösi Csoma Sándor a végzetes malária mellett krónikus gümőkórban is szenvedhetett, s így 58 éves korában könnyen végzett vele a frissen szerzett maláriás betegség. Nos, ezek csak egy orvos-helytörténésznek a kellően nem tanulmányozott keresztelőkönyvben talált adatai és az azokon való töprengés keltette hipotézisei, látván a családban előforduló alacsony életkort. Hozzáértő Csoma-kutatóknak talán ezen is érdemes elgondolkozniuk.
Dr. Nagy Lajos. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Sajtóközlemény
Az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete határozott fellépést követel a hatóságoktól az utóbbi időben aggasztóan fokozódó magyarellenesség megfékezésére! Sajnálatosnak tartjuk, hogy szűk egy hónap alatt több próbálkozás is történt a város magyar közösségének provokálására. A történtek ismeretében egyre nyilvánvalóbb, hogy ezek nem csak szélsőséges, intoleráns, elvakult emberek partizánakciói, ugyanis egyre többen csatlakoznak az ilyen szélsőséges nézetekhez és megnyilvánulásokhoz. Nem lehet véletlen, hogy március 19-én, amikor Marosvásárhely fekete márciusának évfordulóján román hazafiak – a városháza engedélyével – a város főterén tüntethettek a magyarság jogkövetelései ellen, ismeretlenek megrongálták a Nemzeti Színház pannóját, és eltávolították róla a magyar feliratokat! A jelzett időszakban történt az is, hogy fekete festékkel bemázoltak több helységnévtáblát a megyeszékhely környékén. Március utolsó hétvégéjén pedig ismeretlen elkövetők az egykori barátok templomának főtéri tornyára rámázolták a szélsőségesen nacionalista, magyarellenes megnyilvánulásairól ismert Új Jobboldal jelvényét, majd abba horogkeresztet festettek. Végezetül pedig a múlt hét végén a Maros Kosárlabdaklub mérkőzésén történt egy minősíthetetlen incidens: a magukat szurkolóknak nevező személyek megengedhetetlen hangvételű üzeneteket intéztek a magyarokhoz, durván megsértve ezáltal nemzeti közösségünk tagjainak önérzetét.
Elég volt! Kérjük, sőt követeljük az illetékes hatóságoktól, hogy derítsék ki: kik és miért provokálják folyamatosan a magyarságot, és tegyenek meg mindent, ami hatáskörükben áll, hogy a hasonló cselekedeteknek a jövőben elejét vegyék!
A magyarságot gyalázó felirat ügyében az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete feljelentést tett az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál, és kérte az elkövetők kilétének megállapítását és megbüntetésüket, továbbá a nagyszebeni klubnak, a csapat szurkolói csoportjának felülvizsgálatát is, valamint a Román Kosárlabda-szövetségnek a megbírságolását. Utóbbiét azért, mert nem indított belső vizsgálatot saját rendszabályzatának megsértése okán, és beérte annyival, hogy az ügyet a karhatalmi szervek hatáskörébe passzolta.
Marosvásárhelyen békére, nyugalomra, egymás elfogadására van most szükség! A fent említett romboló hatású tevékenységek helyett a fölös energiákkal inkább a gazdasági fellendülés elősegítésén kellene munkálkodni, és élni a számtalan kulturális esemény adta lehetőséggel.
Köszönjük ugyanakkor a békés, higgadt ítélőképességű marosvásárhelyiek józanságát, akik nem reagáltak mindezen törvényt és becsületet sértő magatartásformákra! Az önmérséklet bölcsességre vall, míg az elvakult indulatosság kulturálatlanságra.
Az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete
Peti András elnök. Népújság (Marosvásárhely)

Új könyv
Az ügynök arcai
Az ügynök arcai címmel új könyv jelent meg az ügynökkérdés kutatásáról nemzetközi kitekintéssel a Libri Kiadó gondozásában. Az ügynökvadászat helyett a cél az aktákban szereplő emberek motivációinak és az ügynökkérdésről folytatott vitáknak a megértése – közölte Horváth Sándor, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, a kötet szerkesztője az MTI-vel.
Mint mondta, a kötet egyebek mellett arra keresi a választ, hogy miért éppen 1989 után váltak minden országban olyan fontos kérdéssé az ügynökügyek, a tanulmányok közreadásának pedig fontos célja, hogy "azok a történeti összehasonlítás és a megértés irányába tereljék az ügynökkérdésről folytatott, gyakran hisztérikus vitákat".
A kötet tanulmányai a társadalomtörténet, a mindennapok története és a nemzetközi összehasonlítás nézőpontjából elemzik a kérdéskört, az elméleti írások mellett pedig olvasmányosabb, szélesebb érdeklődésre számot tartó témákat is taglalnak, ugyanis hiába közismert elnevezések a kommunista korszakból a III/III, a Stasi, a Securitate és a KGB – még ezen szervezetek működésének feltárására sem történt átfogó, nemzetközi összehasonlító kísérlet – mutatott rá.
Horváth Sándor úgy fogalmazott: az akták őrzésére alakult intézmények megismerése azért is fontos, mert azoknak mindegyik országban kiemelt szerepük volt 1989 után a közelmúltról folytatott vitákban, amelyeknek már szintén van múltja, s ezek ugyancsak szerepelnek a kötetben.
A tanulmányok első blokkjában Gyáni Gábor, Gyarmati György, Rainer M. János, Takács Tibor és Ungváry Krisztián többek között azt vizsgálja, hogy miért váltak az ügynökügyek fontossá a közéletben és a történetírásban, mire jók és mire nem az akták, és mi tudható meg belőlük a társadalomról és a mindennapokról. A kötet szakít azzal a gyakorlattal, amely szerint a magyar szerzők előszeretettel hivatkoznak a környező országok állambiztonsági szolgálataira és irataik őrzési módjaira úgy, hogy alig-alig ismerik őket – jegyezte meg.
Megemlítette: a tanulmányok második részéből kiderül, hogyan őrzik a Stasi, a Securitate vagy a lengyel állambiztonság iratait. A franciák második világháborús kollaborációjának emlékezete éppúgy fontos téma a kötetben az emlékezet működése miatt (K. Horváth Zsolt), mint a szovjet ügynökök magyarországi jelenléte (Baráth Magdolna).
A tanulmányok harmadik részében az aktákat társadalomtörténeti kérdések megválaszolására használják a szerzők. Müller Rolf a fényképek és a politikai rendőrség kapcsolatával, Pető Andrea a nők és az állambiztonság, Tabajdi Gábor pedig a titkos lakások és a városi tér szerepével foglalkozik. Az egyházak megfigyeléséből kiemelkedik Mindszenty József megfigyelési ügye.
Standeisky Éva egy "literátus ügynök" mindennapjairól ír, aki a rendszerváltás után a szélsőjobboldalt erősítette. A tömegkultúra állami ellenőrzése pedig a Beatrice együttes állambiztonsági aktáiból válik érthetőbbé. Népújság (Marosvásárhely)

Felújítják az erdőhegyi református templomot
Aki Kisjenő-Erdőhegy főutcáján jár, láthatja, hogy a református templom körbe van állványozva, a külső vakolatot a tégláig leverték róla.
Az itt folyó munkálatok felől nt. Papp József lelkipásztornál érdeklődtünk, aki elmondta: a helybeli templomnak idén kettős jubileuma lesz. 230 éves lenne a mostani helyén állt régi templom, míg az új, ősszel ünnepli megáldásának a 75. évfordulóját. Éppen ezért, a presbitérium úgy döntött, hogy a kettős évfordulóra való méltó felkészülés jegyében, kívülről teljesen felújítják az épületet. A munkálatok jó ütemben haladnak, hiszen a tető felújítása 75-80%-ban elkészült, folyamatban van a külső vakolás, a toronyórát meg kívánják javíttatni, de a fűtőberendezést is korszerűsíteni kívánják. A hatalmas munkálat finanszírozását a hívek adakozásából, illetve pályázati úton próbálják biztosítani, de a célra bárminemű felajánlást is köszönettel elfogadnak.
Balta János. Nyugati Jelen (Arad)

Választás huszonöt év távlatából
Április 6-án országgyűlési választást tartanak Magyarországon, amely a 19. parlamenti megmérettetés lesz a második világháború, ugyanakkor a hetedik a rendszerváltozás óta.
megmérettetés lesz a második világháború, ugyanakkor a hetedik a rendszerváltozás óta.
A mostani választás egyik sajátossága, hogy 1920 óta először nyílik lehetőség az állampolgárságot szerzett külhoni magyaroknak, hogy részt vegyenek a szavazáson. Az MTI öszszeállításából kiderül, hogy az 1989 óta rendezett eddigi választások nyomán háromszor hatpárti (1990, 1994, 1998), egyszer négypárti (2002), kétszer pedig ötpárti parlament alakult (2006, 2010). A 386 tagú Országgyűlésbe a bejutási küszöb a pártok számára 1990-ben 4 százalék, 1994-től 5 százalék volt.
A választási törvény módosítása után, 2014-től – vagyis már a mostani választáson – sem szerezhet mandátumot az a párt, amely nem éri el az 5 százalékot. Ha két párt állít közös listát, 10 százalékot kell elérnie, hogy bejusson a parlamentbe, kettőnél több párt által állított közös lista esetén pedig 15 százalék a bejutási küszöb. Az új Országgyűlés már csak 199 tagú lesz.
Országgyűlési aritmetika
1990-ben a Magyar Demokrata Fórum (MDF), a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ), a Független Kisgazdapárt (FKGP), a Magyar Szocialista Párt (MSZP), a Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) alakíthatott parlamenti frakciót. 1994-ben ugyanez a hat párt rendelkezett parlamenti csoporttal, majd 1998-ban a Fidesz, az FKGP, az MSZP, az MDF, az SZDSZ, valamint a Magyar Igazság és Élet Pártja (MIÉP) hozhatott létre országgyűlési frakciót.
2002-ben az MSZP, a Fidesz, az MDF és az SZDSZ, 2006-ban az MSZP, a Fidesz, a KDNP, az SZDSZ és az MDF, míg 2010-ben a Fidesz, a KDNP, az MSZP, a Jobbik és a Lehet Más a Politika (LMP) szerzett frakcióalakítási jogot. A rendszerváltozás óta csak két párt, a Fidesz és az MSZP alakíthatott minden választás után frakciót a parlamentben.
Az 1990-es két nagy rendszerváltó erő, az SZDSZ és az MDF – bár, más-más időszakban, kormányzati szerepet is betöltött – a 2010-es választások után kimaradt a törvényhozásból. Ugyanabban az évben új politikai erőként került be az Országgyűlésbe a Jobbik és az LMP. Előzőleg csak 1998-ban fordult elő, hogy új politikai párt alakíthatott parlamenti frakciót: akkor a MIÉP küldhetett képviselőket az Országgyűlésbe egy parlamenti ciklus erejéig. Az FKGP-nak három ciklusban, 1990–2002 között volt parlamenti képviselete, a KDNP pedig az 1990–98-as időszakban, majd a 2006-tól megrendezett választások után alakíthatott képviselőcsoportot.
A 386 országgyűlési mandátum a következőképpen oszlott meg frakciónként az eddigi parlamenti választások után. Az 1990-es hatpárti parlamentben az MDF 165, az SZDSZ 94, az FKGP 44, az MSZP 33, a Fidesz 22, a KDNP tagú frakciót alakíthatott, és 7 független képviselő volt. Az 1994-es hatpárti parlamentben az MSZP 209, az SZDSZ 70, az MDF 38, az FKGP 26, a KDNP 22, a Fidesz 20 tagú frakcióval kezdte meg a munkát 1 független képviselő társaságában.
Az 1998-ban összeülő hatpárti parlamentben a Fidesz 148, az MSZP 134, az FKGP 48, az SZDSZ 24, az MDF 17, a MIÉP 14 tagú frakcióval képviseltette magát, 1 képviselő függetlenként nyert mandátumot. A 2002-es négypárti parlament megalakulásakor az MSZP 178, a Fidesz 164, az MDF 24, az SZDSZ 20 tagú frakciót alakított, független képviselő az alakuló ülés idején nem volt. A 2006-os ötpárti parlamentben az MSZP 190, a Fidesz 141, a KDNP 23, az SZDSZ 20, az MDF 11 tagú frakcióval kezdte meg a törvényhozó munkát, és 1 képviselő volt független.
A 2010-es választások utáni ötpárti Országgyűlésben a Fidesz frakciójában 227, a KDNP frakciójában 36 képviselő foglalt helyet – ketten kétharmados többséget alkottak. Az MSZP 59, a Jobbik 47, az LMP 16 tagú parlamenti csoportot alakíthatott, 1 képviselő pedig függetlenként jutott be a törvényhozásba.
Kormányalakító pártok
Több mint 40 éves pártállami időszak után, a rendszerváltást követő első többpárti parlamenti választásokon 1990-ben a legtöbb mandátumot szerző MDF a Független Kisgazdapárttal és a Kereszténydemokrata Néppárttal közösen alakított kormányt. 1994-ben az MSZP 209 mandátumos abszolút többséggel rendelkezett, és a 70 parlamenti helyet szerző szabaddemokratákkal alakított kormányt. Az MSZP–SZDSZ-koalíciónak kétharmados többsége volt az Országgyűlésben. 1998-ban a legtöbb mandátumot szerző Fidesz az FKGP-vel és az MDF-fel koalícióra lépve alakított kormányt.
2002-ben az MSZP – 1994-hez hasonlóan – ismét az SZDSZ-szel alakított koalíciós kormányt. 2006-ban a választásokon győztes MSZP – a rendszerváltás óta először – a második (egymást követő) ciklusra is kormányállítási jogosultságot szerzett, ezúttal is az SZDSZ-szel összefogva. 2010-ben a Fidesz–KDNP-pártszövetség 263 mandátum birtokában kétharmados többségre tett szert a 386 tagú Országgyűlésben, és e két párt képviselőiből alakulhatott meg az új koalíciós kormány.
Különben a mostani, április 6-ai parlamenti választás a korábbiaktól eltérő módon csak egyfordulós lesz, a magyarországi lakcímmel rendelkezők egy egyéni választókerületi jelöltre és egy országos pártlistára szavazhatnak. Azok, akik a névjegyzékben nemzetiségi választópolgárként szerepelnek, egy egyéni választókerületi jelöltre, valamint nemzetiségük listájára, ennek hiányában egy országos pártlistára szavazhatnak.
A magyarországi lakcímmel rendelkező, de külföldön tartózkodó választópolgárok (például dolgozók, tanulók, turisták) is a szavazás napján adják le voksukat a nagykövetségeken és konzulátusokon, illetve az amerikai kontinensen az időeltolódás miatt előző napon, április 5-én. A magyarországi lakóhellyel nem rendelkező magyar választópolgárok csak országos pártlistára voksolhatnak. Krónika (Kolozsvár)

A posztkommunizmusról tanácskoztak az európai reformátusok
A posztkommunizmus volt a témája a Református Egyházak Világközössége (REV) európai
regionális tanácsa ülésének, melyet március 27–28-án tartottak Varsóban.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület sajtóosztályának beszámolója szerint a mintegy negyven résztvevő 25 tagegyházat és európai társszervezetet képviselt a lengyel fővárosban az európai reformátusság évi rendes közgyűlésén.
A Kárpát-medencei tagegyházak részéről Kató Béla és Bölcskei Gusztáv püspök, Antal János királyhágómelléki előadó-tanácsos, Bódis Tamás szlovéniai és Branimir Bučanović horvát lelkész vett részt az ülésen. A világszerte több mint 80 millió református legmagasabb szintű nemzetközi testületének elnöksége részéről Setri Nyomi leköszönő főtitkár üdvözölte a tanácskozás résztvevőit.
A nyugat- és kelet-európai küldöttek a kontinensünket huzamos ideig megosztó önkényuralmi rendszer jelenig ható egyházi valóságát vizsgálták. A helyszínválasztás ugyanakkor a Marek Izdebski püspök vezette kicsiny lengyel testvéregyházzal való szolidaritást is jelképezte, hiszen a kommunizmus alatt ért hátratételek miatt a lengyel reformátusság kilenc gyülekezete ma már mindösszesen 4000 lelket számlál.
A témafelvetés célja az volt, hogy a közelmúlttal való őszinte szembenézés révén közeledhessenek az eltérő tapasztalatokból megfogalmazott, nyugat- illetve kelet-európai álláspontok. Hámori Ádám szociológus, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója szakértőként kapott meghívást az ülésre, és statisztikai adatokon nyugvó előadásából kiderült, hogy nincsen szociológiai megfigyelésekkel körülírható, egységes „posztkommunista jelenség", amennyiben mind nyugaton, mind keleten eltérő folyamatok figyelhetők meg, melyekre a szekularizáció, vallási individualizáció és a vallási megújulás tézisei egyaránt alkalmazhatók.
Ugyanakkor átfogó „trendek" is tetten érhetők, amelyek a nyugat- és kelet-európai egyéni és intézményes vallásosság konvergenciáját mutatják: nyugaton összességében tartósan csökken, míg keleten növekszik a „vallásosság", jóllehet utóbbi alapvetően „kulturális jelenség", és az ortodox többségű országokban megfigyelhető egyházi növekedés alapozza meg. A szociológiai megközelítést személyes hangvételű kerekasztal-beszélgetés egészítette ki.
A küldöttgyűlés végén választásokra került sor. Az egyházak megerősítették tisztségükben az ellenjelölt nélkül induló elnököt, Jan-Gerd Heetderks lelkészt, illetve titkárt, Alexander Horsburgh skót lelkészt. A két alelnöki tisztségre négyen pályáztak. Közülük Martina Wasserloos-Strunk német politológusnak, a Német Református Szövetség elnökségi tagjának és Ódor Balázs református lelkésznek, a Zsinati Külügyi Iroda vezetőjének szavazott bizalmat a közgyűlés. Krónika (Kolozsvár)

Templomfelújításra készül Kovács Sándor kolozsvári főesperes
A Magyar Érdemrend tisztikeresztjével kitüntetett kolozsvári főesperes, Kovács Sándor templom- és közösségépítő római katolikus papként vált ismertté az elmúlt negyven évben. Azt vallja: püspökei bárhova helyezték, a munkát mindig elvégezte.
Udvarhelyszéken három új egyházközséget alapított, két templomot, plébániát, ifjúsági házat, zárdát épített, Kolozsváron pedig befejezte az elődje által elkezdett, Donát úti Szent István-templom munkálatait. Erdély legnagyobb római katolikus templomának, a kolozsvári Szent Mihály-plébániatemplomnak a teljes felújítását is elindította.
A kolozsvári főesperesként szolgáló Kovács Sándor címzetes kanonok március 15-e alkalmából az Áder János magyar köztársasági elnök által adományozott Magyar Érdemrend tisztikeresztjét vehette át. Az indoklás szerint a kitüntetést az erdélyi katolikus közösség lelki életének gondozásáért, valamint az erdélyi magyarok nemzettudatának ápolása érdekében végzett munkájáért kapta.
Udvarhely után Kolozsvár
Amikor a kolozsvári plébánián beszélgettünk, nem tett említést kitüntetéséről. A magyar főkonzulátus állófogadásán tudtam meg, hogy Kovács Sándor a Magyar Érdemrend kitüntetettje. Eddigi munkájának ismeretében sem az érdemrend, sem a szerénysége nem lepett meg. A hét éve Kolozsváron szolgáló római katolikus plébános keze jegyét jól látható módon minden településen ott hagyta, ahol 42 éves papsága alatt szolgált.
Hét évvel ezelőtti idejövetele kisebb vihart kavart Kolozsváron azok körében, akik elődjéhez, Czirják Árpád érseki helynökhöz ragaszkodtak. Kovács Sándor elismeri, hogy amikor a székelyudvarhelyi úrnapi búcsún Jakubinyi György érsek 2007. június 7-én megemlítette kolozsvári kihelyezését, meglepődött, de mint fogalmaz, természetesen elvállalta.
Az egyházmegye legnagyobb főesperesi kerületében, a székelyudvarhelyiben eltöltött 23 év után nem volt könnyű a váltás. „A papnak mindig ott kell jól éreznie magát, ahol szolgál. Ha gyülekezetében ez nem sikerül, akkor baj van. Számomra mindig egyértelmű volt: bárhova helyeztek püspökeim, el kellett végezzem a munkát" – fogalmazza meg élete ars poeticáját Kovács Sándor.
A 10 kolozsvári római katolikus gyülekezet közül a Szent Mihály-plébánia nem csupán impozáns temploma miatt a legnagyobb, hanem hívei számát tekintve is. A mintegy 22 ezer kolozsvári római katolikus fele van ide bejelentkezve, ide jár szentmisékre. A főtéri templom azonban a többi gyülekezet tagjai számára is különleges vonzerővel bír: a város egész területéről kötnek itt házasságot, illetve szívesen keresztelik a belvárosban gyereküket.
„Templomunk az összes gyülekezet számára tárva" – magyarázza a főesperes, aki szerint, ha valamelyik kolozsvári gyülekezet tagja kéri a jeles családi események egyházi szentesítésére, a helyi plébánosnak is mindig nyitott a Szent Mihály- templom. A plébánián szolgáló négy aktív és egy nyugdíjas papnak van tehát bőven munkája. A gyülekezet kezdeti zárkózottsága hamar feloldódott, és nagyon jó kapcsolat alakult ki az egyháztagokkal.
„Minél többet foglalkozunk híveinkkel, annál inkább öntudatos keresztények lesznek" – magyarázza a plébános, aki ezen a téren szerzett, és az évek során kamatoztatott tapasztalatait Márton Áron püspöknek tulajdonítja. Ő oktatta arra a gyulafehérvári teológián, miként kell egy papnak összegyűjtenie híveit, hogyan kell kezelni és lelkileg fölemelni őket.
Mindebben nagy szerepe van a hitoktatásnak, a gyerekkori egyházi foglalkozásoknak, illetve a felnőttkori oktatásnak, amelyre az eddiginél nagyobb hangsúlyt fektetne az egyház. Kovács Sándor szerint, ha a pap nem foglalkozik szívvel-lélekkel híveivel, előbb-utóbb el fogja őket veszíteni.
Emberfüggő egyházi vagyon
Erdély viszonylatában az egyik leggazdagabb gyülekezet hírében áll a belvárosi, hiszen számos ingatlana és immár száz hektár visszakapott gyümölcsöse van a Csillaghegyen. A gazdasági válság előtt komoly jövedelmet hozó, szállodát és több éttermet magában foglaló Agapé vendéglátó centrum komoly hullámvölgyön jutott át az elmúlt években: az induláshoz felvett hatalmas bankkölcsön havi 10 ezer eurót kitevő utolsó törlesztőrészleteit is sikerült a közelmúltban kifizetni. Kovács Sándor szerint az elején igen nehéz periódus fogadta Kolozsváron, az egyházi vállalkozás révén azonban ismét fellélegzett.
Az egyházi vagyonnal történő sáfárkodás mindig emberfüggő, jövedelmezőségét az befolyásolja, hogy a gyülekezetnek és a papnak milyen gazdasági érzéke van – állítja a plébános. Másrészt természetesen más értéke van egy székelyföldi vagy egy kolozsvári mezőgazdasági területnek. A vállalkozóknak bérbe adott kolozsvári termőföld a plébánia számára jó befektetésnek bizonyult, a szakmai bérlők új telepítésű, korszerű gyümölcsöst alakítottak ki.
A vendéglátó-ipari, az ingatlanpiaci és a mezőgazdasági háttér tette lehetővé a Szent Mihály-plébániatemplom teljes felújításának beindítását is. A mintegy 10 millió euróba kerülő munkálatok terveivel, teljes iratcsomójával idén készülnek el. A finanszírozáshoz szükséges pénzöszszeg nagyobb részét uniós forrásból várják. A tervek szerint 2018 végére elkészülő teljes felújítás után látogatható lesz az ötvenes években bezárt, a templom alatt található két kripta is.
Makkay József. Krónika (Kolozsvár)

Így élnek szavazati jogukkal az erdélyi magyarok
Péntek délután még javában tartott a szavazás Erdélyben a magyarországi választásokra. Kolozsváron péntek délig több mint húszezren adták le a voksukat, Csíkszeredában még a nyílt utcán is szavaztak. A borítékokat az EMNT és az RMDSZ mellett az egyházak is begyűjtik.
A romániai magyar diplomáciai képviseleteken péntek estig vehették fel a szavazócsomagokat a választói jogukkal élni kívánó, regisztrált erdélyi magyar állampolgárok. Kolozsváron mostanáig több mint húszezren adták le a voksukat, a 3600-ból pedig, akik a helyi főkonzulátusra kérték a levélcsomagot, csütörtökig 2400-an éltek a lehetőséggel – tájékoztatta a maszol.ro-t Magdó János főkonzul.
A határon túli magyarok közül mintegy kétszázezren regisztráltatták magukat a választásra, Erdélyből közel százezren. Péntek délig Erdélyből érkezett a legtöbb, szám szerint 26 ezer 980 érvényes szavazat péntek a magyarországi országgyűlési választásokra. A Nemzeti Választási Iroda tájékoztatása szerint ugyanakkor a szavazatok mintegy húsz százaléka érvénytelennek bizonyul. A szavazólapoknak 24 órával a választások előtt meg kell érkezniük, így péntek éjjel már Magyarországra kell, hogy hozzák őket.
A diplomata elmondta, tudomásuk van arról, hogy elég sok az érvénytelen szavazat. Mint mondta, a választók elsősorban az ívek kitöltésénél hibázhattak, de a helytelen borítékolás is kizáró ok volt. A főkonzul kiemelte, ez a szám ugyan magas, „de ha a dolgok jó oldalát nézzük, akkor elmondhatjuk, a hangulat jó, az emberek örvendenek, hogy szavazhatnak”. Megfigyelései alapján az első napokban az idősebbek érkeztek többen, vélhetően azért, hogy mielőbb szavazhassanak, ahogy telt az idő, egyre fiatalodtak a voksolni akarók.
Erdély nagyobb városaiban az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) demokrácia-központjai és több településen az RMDSZ is segít az embereknek az űrlapok kitöltésében. A két szervezet mellett az egyházak is vállalták, hogy eljuttatják a borítékokat a főkonzulátusokra.
Naponta 1300-an Marosvásárhelyen
A héten folyamatosan érkeztek a szavazatokkal a marosvásárhelyi demokrácia-központba, ahol tizennégy munkatárs segített kitölteni a formanyomtatványt, és hívta fel a figyelmet arra, ami elkerüli az emberek figyelmét.
„Kedves anyósának mi volt a lánykori neve? Biztos, hogy Margit és nem Margareta?” – kérdezte ottjártunkkor Kirsch Attila központigazgató az előtte ülő hölgytől. „Sokan szembesülnek azzal, hogy nem tudják anyjuk, apjuk születési időpontját, édesanyjuk lánykori nevét. Akkor telefonálni kell, érdeklődni, a pontos nevet leírni, mert nem mindegy, hogy Margareta hivatalosan is, vagy Margit, Ana, vagy Anna” – magyarázta a maszol.ro-nak.
Marosvásárhelyen reggel nyolctól este nyolcig tartottak nyitva, ebédszünet nem volt. Az emberek folyamatosan jöttek, volt olyan szaka a napnak, hogy várakozniuk is kellett egy kicsit a betérőknek, máskor marad idő a baráti hangulatú beszélgetésre is.
Ottjártunkkor fiatalok és idősek vegyesen érkeztek, volt, aki csak bemondta nevét és dobta is be az urnába a borítékot, más leült és segítséget kért a nyomtatvány kitöltéséhez. „Nagyon fontos számomra ez a lehetőség, hiszen én még magyar világban született, 1940-ben. Lelki megnyugvást jelent, hogy újból magyar állampolgár lehettem és ez egy plusz, hogy még szavazhatok is” – magyarázta érdeklődésünkre Czerán Erzsébet, aki egy nappal korábban a saját szavazatát hozta el, most pedig gyermekeiét, sőt még a 19 éves unokájáét is.
Egy másik szavazó történelmi lehetőségnek nevezte, hogy beleszólhat az anyaország politikájába. Mint mondta, nem mindegy, hogy Magyarország hogyan viszonyul a határon túli magyarokhoz, nem mindegy, hogy ki vezeti az országot, milyen külpolitikát folytat.
„Nem nagyon érdekel a politika, de most gondoltam, kihasználom ezt a lehetőséget” – válaszolta érdeklődésünkre egy fiatalember, aki saját szavazati lapját dobta be az urnába. Mint mondta, nem kellett meggyőznie senkinek, családtagjai is eljöttek, rábeszélés nélkül döntötte el ő is, hogy ő is szavazni fog.
A hibák, az érvénytelen szavazatok többsége onnan származik, hogy az emberek hibásan töltik ki a nyomtatványt, nem figyelnek az ékezetekre, a hosszú és rövid magán- és mássalhangzókra, a személynevek hivatalos formájára – tudtuk meg Kirsch Attilától. A demokrácia-központban a munkatársak mellett önkéntesek is segítenek a szavazati űrlapok átvételében.
Csíkban a nyílt utcán is szavaztak
A hvg.hu-hoz eljuttatott fotók tanúsága szerint Csíkszeredán a nyílt utcán, egy pavilonban is szavaztak. A fotón az is látszik, hogy az így kitöltött szavazólapokat akár más is láthatja, vagyis nem garantált a választás titkossága.
A csíkszeredai konzulátus munkatársai a hvg.hu megkeresésére csak annyit közöltek, hogy a pavilont nem ők állították, nincs hozzá közük, így nem is tudnak bővebb felvilágosítást adni. Információink szerint a pavilonban a Tőkés László vezette EMNT tagjai ülnek, és ők segítenek a szavazólapok kitöltésében.
Antal Erika, Kustán Magyari Attila. maszol.ro

REFORMHANGULAT Bulvársajtó a rendszerváltás hajnalán
A „legvidámabb barakk” látszatának fenntartása arra ösztökélte a hatalmat, hogy létrehozza a bulvársajtót is, ami egyfajta szelepként működött a korabeli társadalomban.
A Kádár-korszakban a sajtót az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya, illetve végső soron az azt felügyelő, a hatalom legfelsőbb köréből kikerülő, ezért a területért felelős KB-titkár irányította, kellő pressziót gyakorolva egy-egy újságra az ideológiailag megfelelő tartalmú cikkek megjelentetése érdekében. A lapok élére olyan megbíztató elvtársakat neveztek ki főszerkesztőknek, helyetteseiknek valamint rovatvezetőknek, akik maguktól is tudták, mely cikkek jelenhetnek meg a pártállam elvárásainak megfelelően, melyeket kell fazonírozni, és melyeket kell sutba dobni, mert azok kiverik a biztosítékot a pártvezetésnél.
Az öncenzúra ilyetén módon többé-kevésbé jól működött,
és csak szélsőséges esetekben kellett belenyúlni a média rendszerébe, legtöbbször akkor, amikor egy orgánum vezetője elvetette a sulykot és olyan írásokat is megjelentetett, amelyek a hatalom tyúkszemére léptek. (Ilyen volt a Tiszatáj-ügy 1986-ban egy Nagy Gáspár vers miatt vagy a Mozgó Világ főszerkesztőjének elmozdítása 1983-ban, ami miatt az egész szerkesztőség lemondott, a lap 1983. decemberi számát pedig betiltották.)
A „legvidámabb barakk” látszatának fenntartása viszont arra ösztökélte a hatalmat, hogy létrehozza a korabeli bulvársajtót is, ami – a kabaré műfajához vagy a jólfésült könnyűzenei előadókhoz hasonlóan – egyfajta szelepként működött a korabeli társadalomban. Így jöhetett létre az Esti Hírlap, amely végigkísérte a Kádár-korszak történetét, és néha egyedüli lapként vállalta fel a kényes ügyek ismertetését.
A lapok tehát mindvégig a párttól, illetve valamely pártállami szervtől függtek a Kádár-rendszerben, azonban már a változások szelét jelezte az, hogy a párt Agitációs és Propaganda Osztálya nem gördített akadályt a Reform címmel megjelenő, önmagát az első független, demokratikus hírmagazinnak nevező hetilap megalapítása elé. 1988. szeptember 23-án indultak 29 forintos árral, ami azért érdekes, mert ők hirdették magukról először azt, hogy üzleti vállalkozásként üzemeltek és profitot kellett termelniük a piacon való megmaradásuk érdekében, mert – ahogy fogalmaztak első számukban – nem voltak „a veszteségeket lezserül lenyelő mecénásaik”.
Utóbbiak alatt egyértelműen a pártállam szereplőit érthetjük, és ez valóban újdonságot jelentett az akkori közéletben. A Reformot ugyan hetilapként indították, de a kezdet kezdetén még nem sikerült ezt az ütemezést tartaniuk, e mögött talán a hatalom részéről megnyilvánuló hezitálást láthatjuk, mert még a Kádár-rendszer végvonaglása körüli időkben sem volt mindegy a párt számára, milyen képet fest róluk a sajtó. Igaz, írásbeli nyomát egyelőre nem lehet felfedezni annak, hogy akadályozták volna a lap rendszeres megjelenését.
Másrészt a kezdeti hektikus megjelenést a függetlenség kivívásával járó nehézségek is okozhatták. A gyakorlatilag mindvégig 48 oldalas, a VII. kerület Majakovszkij utcában (ma: Király utca) székelő lap 1988. szeptember 23. és szeptember 30. után a harmadik számát csak november 3-án jelentette meg, a negyedik szám pedig november 11-én látott napvilágot, innentől kezdve azonban már beállt a heti megjelenés rendje. Újdonság volt az is, hogy a nemzeti érzés megjelenítése kézzelfogható formát öltött a lapban: az oldalak alján nemzetiszínű trikolór húzódott. Ugyanakkor a címlapon jól megfért egymással Berecz János sajtópolitikáért felelős KB-titkár és Cicciolina.
Tőke Péter főszerkesztő bevezető köszöntőjéből kiderül, hogy kezdetben nem teljesen tudott elszakadni a pártállamtól a lap, a tulajdonosi körben ugyanis a Magyar Hitel Bank Rt., a Magyar Televízió, a Rubik Alapítvány és a Magyar Gazdasági Kamara mellett a Hazafias Népfront és az MSZMP KB két vállalata, a Kossuth Könyvkiadó és Hírlapkiadó Vállalat is megtalálható volt. A főszerkesztő optimista hangot ütött meg, mivel több évtizednyi hallgatás után jelenhetett meg független lap.
Úgy fogalmazott: „A Reform hetilap – a magyar újságírás legjobb hagyományait követve – önálló arculat kialakítására törekszik, és arra vállalkozik, hogy a ma emberét foglalkoztató kérdéseket minél több oldalról mutassa be, ütköztetve a véleményeket és teret adva a társadalomban zajló vitáknak”. Reményei szerint az újság „a maga szerény eszközeivel hozzájárulhat a társadalmi nyilvánosság kiszélesítéséhez és a közélet tisztaságának előmozdításához.”
A Reformban volt aktuálpolitika bőven,
az első „szupersztár-interjút” pedig maga a főszerkesztő készítette az első számban Berecz Jánossal és Pozsgay Imrével. Mivel ez volt az első tabudöntögető cikk nagy nyilvánosság előtt a kommunista politikusokról (a szamizdatok nagyon szűk körben terjedtek csak, és azok is leginkább a rendszer egészéről mutattak be eszmefuttatásokat), ráadásul interjú formájában mutatott rá az egyes hatalmi résztvevők – jelen esetben a Kádár-utódnak is kikiáltott Berecz János és a reformkommunista Pozsgay Imre – közötti ellentétekre, érdemes feleleveníteni, mit és hogyan jelenített meg a szerző.
A hangvétel szokatlan volt, a felütése a cikknek pedig különösen, mert a felcím – a Politikai Bizottság két tagja a reformokról – után a cím igazán „ütős” volt, ami így hangzott: Igaz-e a szóbeszéd, hogy Önök nincsenek jó viszonyban egymással? Persze ezt azonnal cáfolta az első mondatban Pozsgay, aki hangsúlyozta ideológiai együvé tartozásukat, noha nem tagadta, hogy voltak vitáik, de azoknál szerinte mindig erősebb volt közöttük az egyetértés és az együttműködés.
A Reform első számában a válságról és a reálbér csökkenéséről már nyíltan beszélt Pozsgay, a tulajdonviszonyok reformját pedig sürgette. Szerinte a reformokat visszatartotta a hatalmon lévők ragaszkodása a hatalomhoz, sokan pedig bálványozták a szocializmust, miközben Pozsgay ezt helytelenítette: „A despotizmus és az önkény alapjain létesült politikai intézményeket tehát meg kell változtatni. Meg kell tenni ezt azért is, mert a szocializmust is lejáratta az emberek szemében, az öntisztuláshoz feltétlenül fontos ennek az elavult modellnek a megváltoztatása.”
Pozsgay az akkoriban meglepően őszintének ható mondataiban úgy látta, az oligarchisztikus hatalom alattvalói státuszban, „infantilizálva” tartotta a társadalmat, amelynek többsége azonban a reformokat sürgette, ezért is nyilatkozhatta azt, hogy „sok minden elromlott, lesz mit rendbe hozni”. (Az oligarchia kifejezést egyébként előszeretettel használta saját keményvonalas párttársainak jellemzésére, sőt, amikor 1989. január 28-án a Kossuth Rádió 168 óra című műsorában 1956-ot „népfölkelésnek” minősítette, egyúttal azt is mondta, hogy egy oligarchisztikus hatalom ellen tört ki a forradalom.) Nyíltan kijelentette, hogy „az embereknek primitív a politikai kultúrája”, ezért a lázadásra való hajlam egy ideig szerinte erősebb lesz az addigiaknál. (Ez nem következett be végül, igaz, a kommunisták 1988 végén nem tudhatták mi vár még rájuk. Mindenesetre a magukat emberek haláláért sárosnak érzők körében valóságos fellélegzést jelenthetett az, hogy 1989-ben eltörölték a halálbüntetést.)
Pozsgay következetesen népben, nemzetben gondolkodó politikusnak vallotta magát, és utalt a PB-ben való súrlódásokra is. Az MDF-fel való együttműködésben látott fantáziát, és ahogy az MDF, úgy a párt is átalakulófélben volt megítélése szerint. Akkor már a parlament előtt lévő egyesülési törvényről is beszélt, mint ami elősegíthette a reformfolyamatokat, egyebek mellett a párttá alakulást.
Berecz Jánosnak az őszinte hangnem jegyében felvetette a riporter, hogy a párton belül képviselt keményebb álláspontjáért a magyar Ligacsovként tartották számon, amire ő úgy reagált, hogy csak a párt érdekében tette azt, hogy „keménykedett”, egyébként pedig tagadta, hogy szervezett formában létezett volna a párton belül keményvonalas csapat. A szocializmus és a műszaki haladás melletti kiállásán túl a pártszervezetek megújulásának szükségességéről is beszélt, de azt, hogy ezt hogyan hajtják végre az egyes pártszervezetek, nyitva hagyta. Berecz meglepően őszintén megemlítette azt is, hogy az önálló gondolkodás nem volt jellemző a pártban, mindenki „felülről” várta az utasításokat. Felvetődött az anarchia kezelésének kérdése is, ebben a kemény kéz politikáját javasolta, és nem értett egyet azzal a budapesti nagyüzemi párttitkárral, aki inkább félreállt, semmint, hogy kezelte volna a helyi szinten jelentkező problémákat.
Az is szóba került, hogy a párt lemondott volna néhány lapról, de ezt Berecz úgy válaszolta meg, hogy a lapgazdák személyét, intézményét kellett tisztázni, ugyanakkor a nem a párthoz tartozó lapokkal is kívántak foglalkozni. Mint mondta, versenyhelyzetet akartak fenntartani a lapok között, erre példaként a pozícióvesztést elszenvedni látszó Népszabadságot és az előretörő Magyar Hírlapot hozta fel, ám Berecz azt állította, hogy meg kellett erősíteni a Népszabadságnál a mozgalmi jellegét, ezért a KB vitáiról szóló tudósítások tekintetében a legfelsőbb pártvezetés a Népszabadságot helyezte előnybe a többi lappal szemben. Közölte: ki is adták az ukázt, hogy a Népszabadság vitatkozzon minden olyan megnyilvánulással, ami eltért a párt hivatalos álláspontjától, csak azt felejtette el hozzátenni, hogy a pártnak már nem feltétlenül volt egységes álláspontja, és a hatalmi törésvonalak mentén ezek is változhattak időről időre.
Berecz némileg anakronisztikus módon rámutatott: el kellett érni, hogy megtiszteltetésnek vegye a párt lapjában szereplő ellenzéki megszólaló is, hogy bármilyen politikai vagy közéleti vitában részt vehetett. Leszögezte: a párt belső reformja még nem bontakozott ki, noha az 1988. májusi pártértekezlet elindította a reformfolyamatot minden párttag számára látható módon a „Fordulat, reform, megújulás” hármas jelszavának meghirdetésével, ám ezek – és ezt indirekt módon a cikkben is elismerte Berecz – nem voltak mindenki számára elfogadottak a párton belül. Hangsúlyozta: nem vonulnak ki a munkahelyekről, a területi politikai életben aktívan részt vesznek, „nem hagyják cserben” a különböző társadalmi szervezeteket, az állami intézményekben is aktívan ott lesznek, és „politikai erővel hatnak”.
A reformhangulatnak megfelelően arra is kitért, hogy 1988 végén már nem a KB volt a legfontosabb szervezet a pártban, hanem az alapszervezetek, mert a társadalom széles rétegei számára ők jelenítették meg a politikát. Abban még hezitált, hogy milyen legyen a párt hozzáállása az újonnan alakult társadalmi szervezetekhez (Bihari Mihály ugyanebben a Reform-számban követelte: népszavazás döntsön a többpártrendszerről), tehát itt jelentős eltérés mutatható ki Pozsgay és Berecz álláspontja között. A kettejük közötti feszültségre utalva elmondta: ugyanabban az iskolában (értsd: a kommunista párt iskolájában) nevelkedtek, együtt jártak ismerőseik esküvőire, születésnapjaira, de ennek ellenére, ha mindenben egyet értettek volna, akkor „egyikükre nem lett volna szükség”. Az első Reform megjelenésével immáron visszavonhatatlanul megindult a rendszerváltás a sajtó világában is, az addig a színfalak mögött zajló, az állampárton belüli viták pedig a széles nyilvánosság elé kerültek.
Csatári Bence
történész, újságíró, jelenleg a Médiatámogató és Vagyonkezelő Alap munkatársa. Történelem-földrajz szakon végzett a szegedi József Attila Tudományegyetemen 1996-ban, emellett diplomázott a Sola Scriptura Teológiai Főiskola bibliaoktató szakán, illetve abszolválta a József Attila Szabadegyetem újságíró tagozatát is.
PhD fokozatát 2008-ban szerezte meg az ELTE-n, disszertációjának címe: A Kádár-rendszer könnyűzenei politikája. E témában számos publikációja jelent meg történelmi folyóiratokban, a Múltkor című magazinban pedig sorozata van. Több történelmi témájú kötet társszerzője, a Hír TV Retrográd című műsorában pedig rendszeresen szerepel könnyűzenei szakértőként. Transindex.ro

Provokáló recepciós Seuso-kincsekkel: erdélyi sajtós a pesti választásokon
A belvárosi szálloda recepciósa irritált volt az erdélyiek jelenlététől, mások érezhető szimpátiával viseltettek a Székelyhon.ro tudósítójának felmatricázott szolgálati járműve iránt. Vegyes benyomások Budapestről az országgyűlési választások napján.
Békés tavaszi Budapesten sétálgathatott az ember az országgyűlési választások napján. Többnyire csak az MSZP és a DK aktivistái éltek a kampánycsendmentesség lehetőségével, és igyekeztek az utolsó pillanatban maguk, illetve jelöltjeik mellé állítani a „tévelygőket”. A szocialista jelölt, Oláh József aktivistái engem is megszólítottak az Andrássy úton, de minden különösebb rosszallás nélkül tudomásul vették, hogy nem vagyok érdekelt az ügyben.
Egy budai választóhelyiség előtt sem románoztak le, holott a bukaresti jelzésű szerkesztőségi autó akár alkalmat is kínálhatott volna rá, ám a gépkocsi Székelyhontól az Erdélyi Naplóig terjedő feliratozása inkább empátiát fakasztott az ott lévőkben. Az országos átlagot jóval meghaladó módon ott már 20 százaléknál tartott a részvétel, hiába, a polgári gyökerű budai hegyvidéki lakók a választást a vasárnapi kirándulás elé helyezték. Nagy tisztelet övezte a feleségével épp akkor megjelenő Jankovics Marcell Kossuth- és Balázs Béla-díjas rajzfilmrendező-kultúrtörténész-író-politikust, aki soha nem rejtette véka alá fideszes kötődését.
A belvárosi szálloda recepciósa kicsit másként viszonyult hozzám és a nap történéseihez. „Miért tartotta fontosnak éppen ma Budapestre érkezni?” – kérdezte alig leplezetten provokatív módon, az újságírói munkára való hivatkozás azonban megtette a hatását. Már csak azt hallhattam, hogy valakinek a telefonba sírja el bánatát, miszerint a románok Pestig is képesek eljönni szavazni „ezekre”.
A Nemzeti Választási Irodánál az övem csatja is gyanús volt a beléptetést végző biztonsági embereknek, a továbbiakban azonban szinte néptelen épületben kószálhattam. Az NVB ugyanis éppen vég nélkülinek tűnő ülésen kereste a jogi válaszokat különböző olyan választási észrevételezésekre, amelyeknél kizárólag hajmeresztőbbekkel találkozhattunk a romániai választási gyakorlatban. Talán csak két baloldali belvárosi jelölt kifogása érdemel említést, ők az MTI és MTVA tevékenységével voltak elégedetlenek, miszerint a közmédia nem foglalkozott megfelelő mértékben és kritikussággal Rogán Antal vagyonügyeivel. A kifogást – hatáskör hiányában – a bizottság elutasította.
Kicsit odébb hosszú sor kígyózott: no nem a választási helyiségbe való bejutás céljából, a Parlamentben kiállított Seuso-kincsekre voltak kíváncsiak. Szinte kivétel nélkül magyarok. „Ha már kimozdultunk választani, gondoltuk, megnézzük ezeket a műtárgyakat” – mondta egy középkorú hölgy. Sorok azért a körzetek körül is akadtak, de a Wesselényi és Kertész utca sarkán várakozók például kivétel nélkül átjelentkezett szavazók voltak. Az iroda munkatársai azonban már készültek az utolsó választási órák ostromára. „Ha fél hét körül visszajön, meg fog lepődni, mennyien hagyják utolsó percre a voksolást” – invitált egyikük. Ami biztos: 15 órakor még bő másfél százalékkal a négy évvel ezelőttinél kisebbnek bizonyult a választási aktivitás.
Csinta Samu. Székelyhon.ro

Csata: ez a könyv a fiókban volt évekig
Huszadik kötetét tette asztalra Csata Ambrus. „A kötet minden sora, betűje megérdemli a megbecsülést” – mondta Dézsi Zoltán a Hangulatok – Dispoziții című kötetet méltatva.
Csata Ambrus írót nem kell különösebben bemutatni a gyergyószékieknek, több generációt tanított nemcsak Szentmiklóson, hanem a környező településeken is, regényeit, drámáit, tankönyveit, szótárait ma is előszeretettel forgatják. Ezúttal kétnyelvű verseskötettel jelentkezett a nyugdíjas pedagógus. A könyvbemutatóra a városi könyvtárban pénteken délután került sor. Keresztes Csongor intézményigazgató szólt az 1937-ben Csomafalván született íróról, a Salamon Ernő Gimnázium egykori tanáráról.
A kötetet a közel negyven éve tartó barátság tükrében Dézsi Zoltán méltatta. Mint mondta: „Csata Ambrus verseskötete három fejezetben jelenik meg: Szüleim, Szerelem, Gyötrelmek, mégis egységes egészet alkot. A költemények sugallta míves, lírai hangulat úgy lengi be az egészet, hogy bármelyik vers egy másik keretben is természetesnek és odaillőnek tekinthető. Az író ember a költő életének nagyon fontos periódusát hozza elénk, mintegy föllebbentve a fátylat a fiókba zárt szellem titkainak éltető erejéből”. Csata Ambrus verseiből kitűnik a városhoz, az emberekhez való ragaszkodása is, emelte ki a méltató.
A verseskötetet román nyelven Doina Strasser, a Salamon Ernő Gimnázium román szakos tanára méltatta.
Csata Ambrus köszönetet mondott méltatóinak, ajándékot adott át nekik és a közreműködő fiataloknak. A tizenegy gyerekes családban nyolcadikként felnövő író, nyelvész kérdésre válaszolva röviden szólt a terveiről: „Ez a könyv a fiókban volt sokáig, a kiadatásához a fogadtatás különböző volt, így évekig váratott magára a megjelenés. A lányom irodalomkritikából doktorált, ő biztatott, jó támaszom a három gyerekem. Jelenleg angol és magyar nyelven írok egy regényt. Sok terv van, rengeteg vázlat, és ha az egészségem is engedi, dolgozom.”
A könyvbemutatón Lázár Zsolt zenei kíséretében Cine Előd énekelt megzenésített verseket, szavalt Rákosy Anikó és Gáll Szilárd. Csata Ambrus-verset zenésített meg a salamonos Kovács Beáta, gitáron játszotta és énekelte a Szivárvány kapu címűt. Székelyhon.ro

Magyar nyelvtörténet briliáns kötetei
A 14 kötetes Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár munkaközösségét 24 egyén alkotta. Az ők kitartó munkálkodása lehetővé tette, hogy napvilágot lásson az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár.
Szabó T. Attila egyetemi tanár úr szerintem a világ egyik legjelentősebb nyelvészeinek egyike. Példamutató egyénisége, kitartó munkássága, kiváló pedagógiai és emberi magatartása volt az a kohéziós erő, mely a történelem kegyetlen alakulása következtében sem tudta megakadályozni abban a munkában, amelynek következményeként a Kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen, majd a Babeş –Bolyai Tudományegyetem Bölcsész karának magyar vonalán ne folyón olyan tudományos munka, melynek eredményeként létrejöjjön az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár.
Az Erdélyi Múzeum Egyesület rendezvénytermében mutatták be az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár XIV., befejező kötetét. Szilágyi N. Sándor professzor felelevenítette a Tárral kapcsolatos munkálatok történetét, emlékeit. Szabó T. Attila a múlt század hetvenes évek végére hatalmas tudományos munkát követelő nyelvi dokumentációt hozott létre.
A szótár munkálatai negyven évvel, ezelőtt kezdődtek. 1972-ben Szilágyi N. Sándor egyetemi tanulmányait befejezve a Kriterion Kiadóhoz került, aminek elmondása szerint, vezetője, Domokos Géza örült. Mert az új munkatárs érdeklődött a nyelvészet iránt. Szabó T. Attila tanára volt. Ekkor teremtődött meg annak lehetősége, hogy a Szabó T. Attila hatalmas munkásságát, több mint egy millió cédulát kezdjék rendezni és összeállítani az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár köteteit. Szilágyi professzor, beszámolója szerint, rájött, nincs tapasztalatuk a szótárkészítésben.
Az első kötetet szerkesztette teljesen egyedül Szabó T. Attila. 1975-ben jelent meg az első kötet. A következő köteteknél munkatársak kapcsolódtak be a szótár szerkesztésébe. 1978-ban a második, 1982-ben a harmadik, 1984-ben a negyedik kötet.
A rendszer bekeményített. A megfelelő szerveket zavarta a szótár kiadása. A Kriterion Kiadó 1984 év végi kiadási tervében már nem szerepelt a szótár újabb köteteinek kiadása.
A szótár összeállításán önkéntes szerkesztők dolgoztak.
Szilágyi N. Sándor a Szótörténeti Tárat nyelvtörténelemnek nevezte: „… az ember olvassa ezeket a kicsi életdarabokat, és ez egyszer csak el kezd szélesedni, egyszerűen belakja az ember Erdélyt térben és időben. Valahogy úgy mozog, hogy személyes ismerősei lesznek a XVI. századi kolozsváriak, tudja, hogy éltek azok az emberek, az élet a maga teljességében ott van.”
A rendszerváltás után a Kriterion Kiadó nem tudta egyedül vállalni a következő kötet kiadási feltételeit. Ezért a Budapesti Akadémiai Kiadóval közösen adták ki. A következő kiadások időpontjai 1993, 1995, 1996, 1997, 2000, 2002, 2005 és 2014.
2006-tól az EME és az Akadémiai Kiadó adta ki a szótárt. Az utolsó két kötetet az Erdélyi Múzeum Egyesület adta ki. Amikor sajnos nincs egy komoly mecénás, akkor van szükség egy ilyen tudományos együttműködésre. Amit a kisebbségi sorsban élő magyarságnak a szellemi elitje, kell, elvégezzen.
A 14 kötetes Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár munkaközössége 24 tagú. A maga nemében kiváló társaság.
Jelenlegi főszerkesztő Fazakas Emese. A kiadással kapcsolatos élménybeszámolójából a hallgatóság fogalmat alkothatott, mennyire bonyolult folyamat egy ilyen jellegű munka zavartalan lebonyolítása. Hogyan tanult bele a szótár készítésébe. Hiszen hatalmas anyagot kellett át tanulmányozniuk. A mindennapi szerkesztői munka izgalmas világáról lebbentette fel azt a fátylat, amit a legtöbb felhasználó nem is sejt.
A Tárat olvasva, megtudhatjuk bizonyos korokban, hogyan éltek az emberek, mit ettek, ittak, mit tettek mit cselekedtek, hogy vallottak szerelmet, gyűlöletet. Mi volt, ami foglalkoztatta elődeinket. Mi az, amit a ma embere szeretne megtudni múltunkból és jelenünkből.
A körülöttünk levő világ színesebbé tevése, mélyebb megértésére kapunk segítséget, ha a Tár lapjaiba tekintünk.
Az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár a magyar nyelvtudomány legnagyobb befejezett vállalkozása. Ahhoz, hogy ez létrejöjjön, kellett egy „fanatikus”, elhivatottságában bízó, nagyszerű tudós, aki hangyaszorgalommal több évtizeden keresztül összegyűjtse azt az alapanyagot, melyet nyelvészeti szempontból rendszerezni kellett. Majd kijárni annak a kiadási kanosa utját. Amikor Erdélyben elakad a kiadás, az anyaországi hathatós segítség lehetővé tette a világ egyik kiemelkedő, zseniális nyelvészének szorgos munkásággal létrehozott köteteinek kiadását.
Egy személyes vállalkozásból végül több évtized alatt több személyes vállalkozás lett. A végeredmény még nem teljes, mert a tudomány egyik jellegzetessége a haladás, melynek soha nem szabad megállnia. Lesz egy pótkötet, majd elkészítik az elektronikus változatát.
Csomafáy Ferenc. erdon.ro

Orbán Viktor: Győztünk!
„Büszke vagyok arra, hogy folytathatom a munkát, és mindennap azért fogok dolgozni, hogy Magyarország nagyszerű hely legyen” – jelentette ki a választáson győztes Fidesz–KDNP szövetség újraválasztott kormányfője, Orbán Viktor vasárnap éjjel a Bálna mellett.
Meghatottan lépett a Bálnában tartott Fidesz-eredményváró melletti színpadra Orbán Viktor, az összegyűltek ugyanis gyorsan kinőtték az előre szabott kereteket, sok ezren gyűltek össze a Duna bal partján.
Néhány szót először arról mondott, hogy első útja Szabad Györgyhöz vitt a választási eredmények egyértelművé válása után. Azért tett így, mert a személyes tiszteleten túl fontos, hogy az előttük járó nemzedék lehetővé tette a szabad választásokat. Ismert, Szabad György vezette az ellenzéki kerekasztalt Antall Józseffel karöltve.
Orbán szerint minden kétely és bizonytalanság eloszlott: „Győztünk!” – mondta a kormányfő, akit ezután hosszasan tapsoltak a megjelentek.
Orbán: Köszönet!
Átütőnek nevezte a győzelmet, amiért megdolgoztak. Hogy megérdemelték-e, azt majd „a Jóisten eldönti”. A Fidesz és a KDNP európai rekordot döntött, a legnagyobb támogatást gyűjtötte be – jelentette ki. Orbán Viktor büszke arra, hogy Magyarország a legegységesebb nemzet Európában.
Szerinte a szavazók most megerősítették a munkahelyteremtés, a családtámogatás és a nemzeti függetlenség politikáját, és azt üzenték, hogy „a gyűlölet nem pálya”. Hangsúlyozta: Magyarországnak az EU-ban van a helye, van erős nemzeti kormánya, és marad is.
Orbán köszönetet mondott a határon túli magyaroknak, s azoknak is, akik imádkoztak és szavaztak is a kormányoldal mellett. Köszönetet mondott a százezer ma is dolgozó önkéntesnek és szavazóköri delegáltnak is, akik lehetővé tették a vasárnapi ünneplést. Feleségének is megköszönte a kiállást, mint mondta, a legtöbbet neki köszönheti.
„Büszke vagyok arra, hogy folytathatom a munkát, és mindennap azért fogok dolgozni, hogy Magyarország nagyszerű hely legyen” – szögezte le Orbán Viktor a Fidesz eredményváróján.
„Az, hogy most győztünk, azt jelenti, hogy ezután még többet dolgozhatunk. Hajrá, Magyarország! Hajrá, magyarok!” – zárta gondolatait a kormányfő, aki a végén is elérzékenyült.
mno.hu. Erdély.ma

Levélben leadott listás szavazatok eredménye
A levélben leadott listás szavazatok összesítése 60,15 százalékos feldolgozottságnál.
A levélben szavazók névjegyzékében szereplő választópolgárok száma: 193.793
Érvényes szavazási iratok száma: 87.972
Érvényes szavazólapok száma: 21.645
Érvénytelen szavazólapok száma: 28
A pártlistákra leadott szavaztok száma és aránya a következő: 1. FIDESZ-KDNP (94,89 százalék, 20.538 szavazat) 2. JOBBIK (2,41 százalék, 521 szavazat) 3. MSZP-EGYÜTT-DK-PM-MLP (1,60 százalék, 347 szavazat) 4. LMP (0,47 százalék, 102 szavazat) 5. ZÖLDEK PÁRTJA (0,17 százalék, 36 szavazat) 6. SEM (0,09 százalék, 20 szavazat) 7. SZOCIÁLDEMOKRATÁK (0,06 százalék, 12 szavazat) 8. KTI (0,05 százalék, 11 szavazat) 9. EGYÜTT 2014 (0,05 százalék, 10 szavazat)
10. A HAZA NEM ELADÓ MOZGALOM PÁRT (0,04 százalék, 9 szavazat) 11. MUNKÁSPÁRT (0,04 százalék, 8 szavazat) 12. FÜGGETLEN KISGAZDAPÁRT (0,03 százalék, 7 szavazat) 13. JESZ (0,03 százalék, 6 szavazat) 14. ÖSSZEFOGÁS (0,02 százalék, 5 szavazat) 15. MCP (0,02 százalék, 5 szavazat) 16. ÚDP (0,02 százalék, 4 szavazat) 17. SERES MÁRIA SZÖVETSÉGESEI (0,01 százalék, 3 szavazat) 18. ÚMP (0,00 százalék, 1 szavazat) Az országos pártlistákra levélben leadott összes érvényes szavazat: 21.645 MTI. Erdély.ma