Várakozáson felüli volt a Fidesz támogatottsága Erdélyben
Várható volt a Fidesz nagyarányú támogatottsága az erdélyi magyarok körében, a több mint 95 százalékos arány viszont várakozáson felülinek tekinthető – fejtette ki lapunknak Kiss Tamás szociológus.
A kolozsvári Kisebbségkutató Intézet által tavaly júniusban végzett, és októberben bemutatott felmérése szerint 86 százalék körüli volt Orbán Viktor pártjának támogatottsága Erdélyben. Kiss Tamás úgy vélte, a bizonytalanok köréből kerülhetett ki a „többlet”, az említett felmérésben a megkérdezettek 25 százaléka nem tudta, vagy nem árulta el, kire szavazna az április 6-i megmérettetésen.
Sz. K. Szabadság (Kolozsvár)

Kelemen: a Magyar kormány partnerei maradunk
Az RMDSZ gratulál a FIDESZ-KDNP szövetség választási győzelméhez, és bízik abban, hogy a régi-új magyar kormánnyal továbbra is kiegyensúlyozott partneri kapcsolatot tud fenntartani, ugyanakkor fontosnak tartja a párbeszédet az összes magyarországi, demokratikus parlamenti párttal, mert úgy véli, a határon túli magyarság sorsa nem lehet pártpolitikai csörték témája – áll az RMDSZ közleményében.
„A Kárpát-medencei magyarságnak egy erős Magyarországra van szüksége, amely segíteni és támogatni tudja a határon túli közösségeket. Egyformán érdekünk az, hogy a közös célokban, a nemzeti ügyekben egymást segítsük” – hangsúlyozta Kelemen Hunor szövetségi elnök, aki szerint Magyarországnak pedig az az érdeke, hogy az erdélyi magyarságnak legyen erős és legitim képviselete a romániai törvényhozásban, és megerősítse európai parlamenti képviseletét május 25-én.
„A kormányon lévő RMDSZ segítségével a magyar–román államközi kapcsolatok javítására is sor kerülhet a közeljövőben" – állapította meg hétfőn Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettes, aki vasárnap este az RMDSZ több képviselőjével közösen Budapesten, a FIDESZ-KDNP központjában várta az országgyűlési választások eredményeit. Krónika (Kolozsvár)

Elzavarnák a papot Hegyközújlakon
Itt már többé ne papolj, inkább sürgősen pakolj! – ilyen és ehhez hasonló molinókkal tüntetett mintegy félszáz hegyközújlaki vasárnap délután a Bihar megyei település református parókiája előtt.
A helyiek ugyanis megelégelték Orbán Zoltán lelkész hosszú ideje tartó hivatali visszaéléseit, aki vádjaik szerint jogtalanul értékesítette az egyházközség vagyonát.
A közösség tagjai szerint a helyzet immár tarthatatlanná vált, ezért távozásra szólították fel a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület (KRE) fegyelmi bizottsága által is elmarasztalt papot.
A testület februárban három évre eltiltotta a papot hivatása gyakorlásától, ugyanakkor felszólította a szolgálati lakás elhagyására, azonban a döntésnek mai napig nem tudtak érvényt szerezni. Orbán Zoltán a tüntetéskor nem tartózkodott otthon, hétfőn telefonon sem sikerült elérnünk, ám értesülések szerint a munkaügyi bíróságon támadta meg az egyházkerület döntését.
„Szeretnénk békésen rendezni az ügyet. Menjen el, hogy mi tudjunk újra építkezni” – mondta lapunknak Sedevi Imre, az újlaki egyházközség tagja. Rámutatott, Orbán Zoltán már legalább egy éve nem is szolgált a templomban, a segédlelkész végzi a feladatát. Mivel a kirendelt leltározót a pap nem engedte be a parókiára, fel sem tudják mérni az okozott kárt, de a vádak szerint az elmúlt években több hektár területet, többek között a templomkertet is eladta.
„Eladta még az elektromos orgonát is, amit a hollandoktól kaptunk” – mesélte Sedevi, aki úgy tudja, csak a templom és annak udvara, valamint a parókia maradt az egyházközség tulajdonában. Meg nem erősített információink szerint az egyházi tulajdonban lévő óvodaépületben először varrodát indított, amely aztán különböző cégeken keresztül szintén idegen kézbe került. A hegyközújlaki férfi szerint a közösségnek nincs pénze, hogy peres úton próbálja meg visszaszerezni az elcsalt vagyont, csütörtökön délután azonban kilakoltatják a lelkészt.
A notórius adós hírében álló hegyközújlaki pap történetére Orbán Mihály már tavaly felhívta az egyházi vezetők és a nyilvánosság figyelmét. A nagyváradi református presbiternek ugyanis épp testvére esett az érkeserűi születésű lelkész áldozatául.
„Az öcsémmel osztálytársak és nagyon jó barátok voltak. Többször segített rajta, és korábban vissza is fizette a tartozásait, ám két-három évvel ezelőtt már nem, átrázta 1,5 millió forinttal” – tudtuk meg Orbán Mihálytól, akit amúgy korábbi nyílt leveléért, becsületsértés okán tízmillió euróra perelt a lelkész, de elvesztette a pert.
„Rengeteg ember keresett meg azzal, hogy átrázta őket” – mutatott rá a nagyváradi presbiter. Tudomása szerint a pap több támogatással máig nem számolt el, a telkeket pedig az egyházmegyei közgyűlés jóváhagyása nélkül, hamis presbiteri határozattal, hamis aláírással íratta át a közjegyző előtt.
Csűry István királyhágómelléki református püspököt hétfőn nem sikerült telefonon elérnünk, így azt egyelőre nem tudni, hogy a Bihari Egyházmegye vagy a Királyhágómelléki Református Egyházkerület miért halogatta a felelősségre vonást, illetve indítanak-e bűnvádi eljárást Orbán Zoltán ellen. Mikló Ferenc esperes szerdára ígért bővebb tájékoztatást az ügyben. Krónika (Kolozsvár)

Diákokat készít fel a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat
A nyelvhasználati jogokról tájékoztatja több háromszéki és brassói iskola magyar nemzetiségű diákjait, valamint pedagógusait az RMDSZ Mikó Imre Jogvédő Szolgálata a hétfőn kezdődött Iskola másként tanulmányi héten.
Az Ébresztő óra elnevezésű program keretében a jogvédelmi szolgálat munkatársai szerdától kilenc–tizenkettedikes tanulókkal és tanáraikkal találkoznak, akiket arra ösztönöznek, hogy éljenek a törvény biztosította jogaikkal – nemcsak az oktatási intézmények kapuin belül, hanem az élet más területein is.
Markó Attila, az RMDSZ parlamenti képviselője (képünkön) elmondta: rendkívül fontos, hogy a Székelyföldön élő magyar ajkú diákok már a középiskolában megismerjék a jogszabályok által biztosított nyelvi jogaikat. „A program célja, hogy a fiatalokban már ebben a korban tudatosuljon: az anyanyelv használata nem járhat semmilyen hátrányos következménnyel" – hangsúlyozta Markó Attila.
A Mikó Imre Jogvédő Szolgálat idén indította be az Ébresztő óra elnevezésű nyelvi jogvédelmi és jogtudatossági kampányát, abból kiindulva, hogy nem elég a jogszabály létezése, ha gyakran az alkalmazás teljes hiányával szembesülnek az állampolgárok.
„A közintézményekre nyomást kell gyakorolni, hogy betartsák a kétnyelvűségre vonatkozó előírásokat, a magyar közösség tagjainak pedig fel kell hívni a figyelmét, hogy éljen ezekkel a jogokkal" – magyarázta Markó. A jogvédelmi szolgálat tervei szerint idén egy intézményeket, kereskedelmi egységeket és közszolgáltatókat vizsgáló átfogó jelentést adnak ki, amelyben a diszkrimináció minden formájára rávilágítanak.
Bíró Blanka. Krónika (Kolozsvár)

Elhalasztották a fellebbviteli tárgyalást Nagy Zsolt perében
Halasztással kezdődött a legfelső bíróságon hétfőn az úgynevezett stratégiai privatizációk perének fellebbviteli tárgyalása, amelyben első fokon Nagy Zsolt volt távközlési minisztert is letöltendő börtönbüntetésre ítélték.
A bíróság honlapján közzétett bejegyzésből kiderült, hogy a másodfokon eljáró öttagú bírói tanács azért halasztotta április 28-ára a fellebbviteli tárgyalást, mert hétfőn nem sikerült az ügy valamennyi érintettjét szabályosan beidéznie.
Decemberben első fokon felmentette a hazaárulás vádja alól, de bűnszövetkezetben való részvételért ötéves szabadságvesztésre ítélte az RMDSZ volt tisztségviselőjét a bíróság háromtagú bírói tanácsa. Nagy Zsolt szerint mások telefonbeszélgetéseinek lehallgatásából alaptalan következtetéseket levonva, igazságtalanul minősítette őt bűnösnek a bíróság.
Az ítélethirdetés után a Transindex hírportálon közzétett nyílt levelében pontról pontra elemezte az ellene felhozott vádakat, megalapozatlannak minősítetve azokat. Nagy Zsolt kifejtette: érdemi védelemre nem volt lehetősége, az általa javasolt tanúkat nem hallgatta meg a bíróság, az ügy alapját képező telefonlehallgatások háromnegyedét nem hallgathatta meg, a bíróság mások beszélgetéseiből pontatlanul fordított lehallgatási jegyzőkönyvek ügyészi értelmezései alapján következtetett bűnösségére.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke felháborítónak és igazságtalannak nevezte az ügyben hozott első fokú ítéletet. Rámutatott: meggyőződése, hogy Nagy Zsolt ártatlan és szolidaritásáról biztosította a volt minisztert a maga, illetve az RMDSZ nevében. maszol/MTI

Kovászna és Hargita megyei közművelődési szakemberek találkoztak
Közel ötven fő részvételével került sor a Kovászna és Hargita megyei közművelődési szakemberek találkozójára 2014 április 4-5. között Árkoson, az Európai Oktatási Központban, a Kovászna Megyei Művelődési Központ és a Hargita Megyei Kulturális Központ szervezésében.
A két napos találkozó több programpontból tevődött össze, amelyek a résztvevők számára lehetőséget adtak arra, hogy megbeszéljék a közös problémákat, tapasztalatokat, partnerségeket alakítsanak ki, illetve több nagy projekt kidolgozásában együtt gondolkodjanak.
A rendezvény első napján sor került a résztvevő közművelődési szakemberek által képviselt intézmények, civil szervezetek jó példáinak bemutatására. Ezt követően a jelenlévők elkészítették az általuk képviselt intézmények, civil szervezetek kulturális kereslet-kínálat listáját, amely által fény derült arra, hogy milyen sok és sokszínű kulturális programot szerveznek Kovászna és Hargita megye szerte. A nap második felében egy közös gondolkodás, ötletbörze alakult ki a Székelyföld Napok szervezése kapcsán. A nap lezárásaként levetítették Vargyas Levente és Kinda István „A sár mesterei” c. dokumentumfilmjét, majd István Ildikó és barátai nyújtottak ízelítőt székelyderzsi népdalokból.
Szombaton a résztvevők két műhelymunkán vehettek részt. A Hargita Megyei Kulturális Központ által szervezett műhelymunkát a Hargita Kultúra Munkacsoport vezette, melynek során a közművelődési szakemberek a kulturális eseménymenedzsment szakaszaihoz kapcsolódó információkat sajátíthatták el, míg a Kovászna Megyei Művelődési Központ által szervezett műhelymunkán a résztvevők egy Székelyföldi Digitális Archívum létrehozásának szükségességét vitatták meg, amely összefogja az összes olyan kutatást, adatot, amely Székelyföldhöz kapcsolódik.
A találkozó kiértékelésekor a résztvevők megfogalmazták, hogy mennyire fontosak ezek a szakmai találkozók, amelyek során újabb ismeretek, újabb kapcsolatok birtokában, feltöltődve mennek haza.
A szervezők nem titkolt célja, hogy ezek a találkozók erősítsék a kulturális cserekapcsolatokat, járuljanak hozzá a résztvevők szakmai tapasztalatainak, tudásának növeléséhez, ezért mindenképpen fontosnak tartják a folytatást. maszol/MTI

Történelmi előadássorozatot szervez a Balassi Intézet Bukarestben
Erdélyről, a közös magyar-román történelemről szóló előadássorozatot indít a Balassi Intézet Bukarestben, ahol szerdán tartják meg a húsz alkalomra tervezett sorozat első előadását.
A Balassi Intézet bukaresti központjának közlése szerint az előadássorozat megkísérli pótolni román vonatkozásban a magyar történetírásnak azt a hiányosságát, hogy a szomszédos országok közegében folytasson tudományos párbeszédet.
Kósa András László, a Bukaresti Magyar Intézet igazgatója az MTI-nek elmondta: az előadóktól azt várják, hogy köntörfalazás és udvariaskodás nélkül, kizárólag a szakmai korrektségre és a legújabb tudományos eredményekre alapozva, összefoglalóan mutassanak be egy korszakot, egy fogalmat, egy vitatott eseményt vagy személyiséget.
Az előadások célja, hogy tartalmas szakmai párbeszéd induljon az olyan tabunak számító vagy túlfűtött módon tárgyalt kérdésekről, mint Erdély népesedéstörténete, 1848 és a párhuzamos nemzetépítések kezdete, a dualizmus kora, az első világháború és az impériumváltás, a két világháború közötti mindennapok Erdélyben, az „utolsó magyar világ" Észak-Erdélyben 1940-44 között, valamint a román kommunista párt nemzetiségpolitikája.
Szerdán Stefano Bottoni magyarországi történész és Rostás Zoltán romániai szociológus mutatja be a projektet. Levetítik Galán Andrea és Zámborszky Ákos Szomszédaink a magyarok: Románia című filmjét. A továbbiakban a meghívott előadók között lesz többek között Borsi Kálmán Béla, Miskolczy Ambrus, Szász Zoltán, Varga Bálint, Egry Gábor, Hunyadi Attila, Gidó Attila, Balogh Béni, Sárándi Tamás, Nagy Mihály Zoltán, László Márton, Novák Csaba Zoltán és Lőrincz József.
MTI. Erdély.ma

Etnikai diszkrimináció Nagyváradon
A nagyváradi magyarok alapvető kisebbségi jogainak csorbulását állapította meg az Országos Diszkriminációellenes Tanács, tudtuk meg Menyhárt Gabriellától, a Kisebbségi Jogvédő Szolgálat erdélyi munkatársa által tartott sajtótájékoztatón.
A jogvédő szolgálat tavaly óta munkálkodik a Partiumban is, s ezzel párhuzamosan megalakult a Szent Mihály Békéje és Igazsága Emberjogi Egyesület is, melynek elnöke szintén Menyhárt Gabriella. A jogszakértők pártoktól függetlenül próbálnak jogvédő és felvilágosító munkát végezni, egyelőre Bihar megye területén, ugyanis mint ezt az ügyvédnő elmondta, a magyarok zöme még most, 2014-ben sem ismeri alapvető anyanyelvi, kisebbségi jogait, vagy ha ismerik is ezeket, attól tartanak (nem is alaptalanul), hogy ezek követelése különféle retorziókat von majd maga után.
Ezelőtt három évvel Románia is elfogadta a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának előírásait a nemzeti kisebbségek anyanyelvhasználatáról, s mivel háromévente kell erről a nemzeti jogvédőknek jelentést készíteniük, ez éppen idén esedékes. Menyhárt Gabriella elmondta, folyamatos terepmunkán vizsgálják azokat az eseteket, amelyek Bihar megyében sértik a magyar emberek alapvető kisebbségi jogait, s ezeket belefoglalják a készülő jelentésbe.
Egy konkrét esetről is szó volt a tegnapi sajtótájékoztatón, éspedig arról, hogy az Országos Diszkriminációellenes Tanács megalapozottnak találta azt a panaszt, amelyet a nagyváradi magyar utcanévtáblák hiánya miatt tett a nagyváradi Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) elnöke, Molnár Csongor, és emiatt megrovásban részesítették a váradi önkormányzatot.
A diszkriminációellenes tanács megállapította továbbá azt is, hogy a váradi önkormányzat hivatalos honlapján nagyon hiányosak és áttekinthetetlenek a magyar nyelven közzétett közérdekű információk, illetve a városi tanácsülésekről szóló magyar nyelvű tájékoztatás teljes mértékben hiányzik. Írásbeli figyelmeztetésükben felhívták a váradi önkormányzat figyelmét arra, hogy tekintve az érvényben levő kisebbségi jogokat, a város vezetőinek ezeket a hiányosságokat pótolniuk kell.
A 2006-ban megszavazott tanácsi határozat szerint Nagyváradon az utcanévtáblákon magyarul is fel kell tüntetni a közterület jellegét (utca, park, tér, sétány stb.), valamint azoknak a magyar nemzetiségű személyiségeknek a nevét, akikről utcákat, tereket neveztek el magyarul, a helyesírási szabályoknak megfelelően kell kiírni.
A nemzeti jogvédő szolgálat azonban úgy véli, figyelembe véve Nagyvárad magyar múltját és magyar ajkú lakosságának számarányát, a nemzetközi kisebbségvédelmi jogok lehetővé teszik azt, hogy az egykori történelmi utcaneveket is fel lehessen tüntetni. A diszkriminációellenes tanács december 16-án hozott határozatát a váradi önkormányzat kézhez kapta, az azonban még nem derült ki, hogy a törvény adta lehetősséggel élve ez ellen óvást nyújtanak-e be. Amennyiben ez megtörténik, úgy bírósági úton folytatódik az ügy. Az Országos Diszkriminációellenes Tanács három hónapig monitorizálni fogja Nagyváradot, hogy teljesebb képet alkossanak arról, milyen anyanyelv-használati jogsértések érik itt a magyar nemzetiségű polgárokat.
Szőke Mária
reggeliujsag.ro. Erdély.ma

Borboly: a sikeres tettek miatt népszerű a Fidesz Erdélyben
A Duna Tv Közbeszéd című műsorának legutóbbi kiadásában Száva Enikő vendégeként Borboly Csaba, Hargita önkormányzatának vezetője értékelte a magyarországi országgyűlési választások eredményét. Borboly szerint elsősorban Orbán Viktor személyével magyarázható az, hogy az erdélyi magyarok közül szinte mindenki a Fidesz-KDMP pártszövetségre szavazott, de ugyanakkor kiemelte a pártszövetség hozzáállását, szavahihetőségét, és a magyarországi gazdasági sikereket is. Történelmi igazságtétel az, hogy a külhoni magyarok is beleszólhattak a nemzet sorsába, április hatodika a partnerségünk hivatalos kezdete, egy új korszak indult el – fogalmazott Hargita Megye Tanácsának elnöke. Borboly Csaba szerint román-magyar államközi egyezményekkel javítható az erdélyi magyarság sorsa, példának pedig a székelykeresztúri tejgyárat, illetve a Sapientia Egyetemet hozta fel. A beszélgetés végén Borboly az ő ügyéről – amelyet a Korrupcióellenes Bizottság indított ellene – szólva elmondta: ez már nem érinti az ő munkáját, már egy ideje nem kell tárgyalásokon megjelennie, és bízik abban, hogy az igazságszolgáltatásban mindenki rendesen végzi a dolgát. Duna Tv. Erdély.ma

Végtelennek tetsző párbeszéd egyik pillanata – Ismerik-e a románok Erdélyt?
A román politikusok mai napig igen keveset tudnak a Székelyföld autonómiaigényéről, az önkormányzatiság lényegéről – derült ki a közszolgálati televízió hétfő esti, e témáról szervezett vitájából. Az ellenben kitetszett, Stelian Tănase igazgatása alatt nagymértékben megváltozott az intézmény, mi több, látványosan módosult viszonyulása az ország fontos és megoldatlan kérdéseihez. Az az elv, miszerint ami kényelmetlen, arról jobb, ha nem beszélünk, eltűnni látszik.
Először fordult ugyanis elő az eltelt közel negyedszázad alatt, hogy ebben a Liviu Mihaiu és Bereczki Tímea vezette műsorban a magyar meghívottak – Frunda György, Izsák Balázs és Táncos Barna – nyugodt és megengedő körülmények között mondhatták el a jelen lévő román politikusoknak – Marius Obrejának, Florin Iordachénak és Vasile Blagának – s nem utolsósorban e televíziót nézőknek, hogy a területi autonómia sem Románia egységét, sem határait, de még meglévő törvényeit sem kívánja fölülírni, célja mindösszesen annyi, hogy e régiót hagyományainak, nyelvének, kultúrájának megfelelően önkormányozzák.
Ebben a rendtartó székely falvaknak évszázados hagyományaik vannak, s e népcsoport, a székelység törekvéseit nevetséges az elszakadástól való rettegéssel meggátolni. A területi autonómiára vágyó régió ráadásul az ország közepén fekszik, s zsebkendője négy sarkában senki sem akarja, tudja elhordani innen. Egy kis történelmi kalandozásra is sor kerülhetett, melyből kiderült, legengedékenyebb románjaink is keveset ismernek saját, kerekké gömbölyödő országuk történelméből s főként annak féltett régiójáról, Erdélyről.
A műsor érdekessége és egyedisége abban állt, hogy ez alkalommal a vita magyar résztvevői érvelhettek többet, hogy őszinték és nyíltak lehettek, s még arra a betegesen visszatérő kérdésre is, miszerint elfogadják-e Trianont, kimondatik az, amit erdélyi magyarok nagy része gondol: a trianoni szerződés nemzetközi okmány, nem áll módunkban semmisnek tekinteni, azt ellenben pillanatig sem tagadjuk, hogy az máig tartóan fáj, hisz megfosztotta a történelmi Magyarországot területének kétharmadától és lakóinak felétől.
A feladat ma már az lenne, hogy e sebre gyógyírt találjunk, a lelkekben élő Trianont orvosoljuk.
Az őszinteség bizonyos tekintetben lefegyverezte a vita román résztvevőit, de abban nem akadályozta meg őket, hogy előszedjék a kincstári érveket, miszerint Románia minden közigazgatási egységét, megyéjét vagy leendő régióját egyforma elvek szerint kívánják kormányozni, hogy eszük ágában sincs az etnikai törésvonalak mentén alakítani ki régiókat vagy alrégiókat, s érvek híján újra és újra elismételték: olyan kisebbségbarát nemzetiségi politikája egyetlen országnak sincs, mint Romániának, meg hogy – mit ad ég – elképzelni sem tudják, hogy létezhet olyan magyar gyermek, aki nem tanulhat anyanyelvén, ha akar. Természetesen, a román állam nagylelkűségének bizonyítékaként emlegették, hogy tizennyolc kisebbségnek biztosít helyet a képviselőházban, vagy hogy a vallásszabadság teljes körű és akadálymentes az országban. Néhány ellenérv, például a csángók helyzete pillanatra felvillant ugyan, de a téma szerteágazó volta miatt más irányt vett a vita, s az sem került szóba, hogy basáskodó rektorok, mint amilyen például a marosvásárhelyi orvosi egyetemé, fittyet hányhatnak a létező oktatási törvényre.
Hasznos és fontos kérdések százait megnyitó beszélgetés volt ez a másfél órás vita. És végre a magyar résztvevők sem köntörfalaztak: elmondták, milyen úton kellene haladnia a román kisebbségpolitikának, hogy a ma már csak 1,2 milliós, szórványban vagy tömbben élő erdélyi magyarság megmaradhasson annak, aminek született, hogy nemzeti jellegzetességeit, kultúráját, nyelvét és vallását megőrizve ne csak megéljen, de meg is maradjon, mi több, jól is érezze magát szűkebb pátriájában.
Sajnos, azt is pontosan jelezte a beszélgetés, hogy román politikusi körökben mily megcsontosodott és félre is értelmezett az egységes, oszthatatlan nemzetállam eszméje, s bár az ezzel járó merev nemzetszemlélet és -politika az elmúlt évek során némileg oldódott, de ma még képtelenek elfogadni a személyi autonómián túlmutató kulturális és területi önkormányzatiságot.
De legyünk optimisták, idővel és türelemmel ennél keményebben megépített falakat is képes volt lebontani a történelem.
Simó Erzsébet
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Újkori vándorfotósok Háromszéken (Szacsva napjai képeken)
Békebeli időket idéz a mai digitális képkészítés forgatagában Henning János sepsiszentgyörgyi fotográfus, akinek rendhagyó kezdeményezése a legeldugottabb, legkisebb háromszéki falvak lakóit ajándékozza meg a műtermi fotózás élményével. Így történt, hogy egy nemzetközi mozgalom irányvonalához csatlakozhatott Szacsva is, a településről tucatnyi fotós készített kordokumentumnak is beillő fényképsorozatot a napokban.
Szürke, esős délelőttön térünk le a Rétyi-tó mellett haladó főútról, néhány kilométernyi kavicsos szakaszon, időnként lépésben haladva érjük el a dombok közt megbúvó kis települést. A szacsvai óvodának is otthont adó művelődési ház kerítésén plakát hirdeti az ingyenes fotózkodási lehetőséget, s mire felállítják a rögtönzött műtermet, feszül a háttérként szolgáló ponyva, készenlétben a megvilágítást szolgáló állványok, fényforrások, bemelegszik a méretes csempekályha is. Piros kis ruha, fehér harisnya, alkalmi cipő – a hatéves Szilvási Kamilla Kriszta az elsők közt ünneplőben, nagymamájával áll a fényképezőgépek elé, s néhány perc múlva már kézbe is vehetik a műtermi felvételt. Mosolyogva nézik, láthatóan örülnek az ajándéknak – hasonló nem készült még róluk, de a felmenőkről sincs régi fotográfiájuk – mondják.
Lenyomat a mindennapokról
Henning János elképzelése mögé közel húsz amatőr és profi fotós, önkéntes sorakozott fel – Ábrahám Piroska, Kiss Bence, Sánta István, Antal Levente, Antal Attila, Sebestyén Béla, Kovács László Attila, Fogarasi Hannika, Kocsis B. János, Sándor Laura, Dénes Kinga, Nagy D. István, Henning Emese, Madarasi Csilla, Tóth Szabolcs, Kónya Albert Attila, Baricz Szidónia –, az alapötletet pedig a Help Portrait nemzetközi mozgalom szolgáltatta.
– Az év bizonyos napján egy fotós stáb felállít egy műtermet, s bárki, aki arra jár, készíttethet magáról egy fényképet, amit helyben, díjmentesen kézhez kap. Ezt dolgoztam át egy kicsit a saját formánkra – magyarázza Henning János. – Vándorfotósok járták a múlt század elején a falvakat, és csűrkapura szegezett, csiricsáré faliszőnyeg előtt fényképezték az arra járókat. Mi a lassan elnéptelenedő falvakba megyünk ki, dokumentum jellegű fényképeket készítünk, felállítunk egy műtermet, s akit ott lefényképezünk, ahhoz egyik fotósunk hazamegy, otthonában is felvételeket készít róla. Tulajdonképpen dokumentáljuk, hol, hányan és miként élnek, próbálunk adatokat is gyűjteni – hol születtek, fotózták-e őket műteremben, vannak-e régi felvételeik, a család szokásait próbáljuk feltárni, megtudni, hogy járnak-e fényképészhez. Akik eddig betértek hozzánk, azoknak nagyon tetszett a kezdeményezés, színes fényképeket kaptak, s ha már be mertek ide jönni, azt jelenti, nyitottak – vélekedett a kezdeményező.
Kincsek, sorsok, jövőkép
Sajátos módon jutalmazták az otthoni környezetüket is lencsevégre kapó csapatot a szacsvaiak, pár óra alatt több száz fotó készült a faluban. Néhány pillanatra megállt az élet, az emberek hagyták a munkát. Így nyílt meg a település 1300-as években épült, kicsiny templomának ajtaja, a mennyezet hatvan festett kazettáját, az 1795-beli Úr asztalát, a feltárt és látható falfreskókat, harangokat, a toronyból nyíló látványt, a szomszédos temetőt egyaránt megörökíthették a fiatalok. Tavaly nyáron kicsit felújítottuk a templom külsőjét, vakoltunk, meszeltünk, elvezettük a vizet, hogy ne ázzon, gombásodjon a fal – meséli Gál Zsigmond. Miközben felszabaduló fényképészre várunk a meleg csempe előtt, a gondnoki teendőket közel egy éve ellátó férfi bizalmasan ecseteli: nagy gond, hogy öregszik a jelenleg 126 fős közösség, kevés gyermek születik. A legidősebb lakos Tímár Anna néni, 94 éves.
Úgy nézek ki, mint egy öreg ember, de né’, itt van a ló és a csikó is – sorolja mosolyogva Fodor Antal, a lencsék előtt történteket a művelődési ház türelmesen várakozó, Bóklász névre hallgató kutyájával osztja meg. Úgy dereng, egyszer már készült róla kép műteremben, de azt már nem tudja felidézni, mikor is. Holnap hazajön édesanyám is, most a lányoknál van a városban, bemutatom nekik a képeket – szól vissza, aztán elbúcsúzunk, traktor érkezik, nyitni kell gyorsan a kaput. A 62 éves férfi a családi portán gazdálkodik, korábban közel negyven évig járt be a megyeszékhelyre dolgozni. Nyugdíjazásról is faggatom, bizonytalan választ kapok. Közben újabb csoport érkezik a szitáló esőben, a tízéves Ráduly Kingát édesapja kíséri, együtt lépünk be a rögtönzött műterembe. Egyszer jött egy bácsi, ő is fényképezett, voltak fények, esernyő is, de az a fotó nem tetszett – mondja kacagva. Ezúttal több felvétel is készül a kislányról, akit közben a bámészkodó falubeliek bátorítanak: „mosolyogj szépen”. Fotósok noszogatására végül többgenerációs felvétel is készül, édesapja és nagyapja is a lányka mögé áll egy pillanatra. Ebédidő előtt aztán mintha egymásnak adnák a kilincset a fényképezkedni vágyó szacsvaiak – néhány óra alatt közel ötvenen fordulnak meg a kamerák előtt –, a nyomtatókkal, fényképezőgépekkel, számítógépekkel megrakott asztalnál önkéntesek rögzítik az érkezők adatait. Fotózkodás után Berde Ferenc kedélyesen hívja a csapatot, nézzenek be hozzá, a nagyszülei házán dolgozik már egy ideje.
Nyugdíjasok vagyunk, nyáron inkább itt tartózkodunk, a feleségem közben az unokákra is vigyáz Sepsiszentgyörgyön – meséli. Takaros portán tornácos, tapasztott faház áll, vele szemben felújításra váró gazdasági épület, mely egykor gabonásként szolgált, s ugyanott kapott helyet a nyári konyha is. A szülői ház hátrább, de ezen még az eredeti, százéves ablakok vannak, s meg lehet nézni, a gerendák is szépek és épek – mutatja büszkén. A tágas ház tiszta szobáját egy régi bútordarab uralja, a szemközti sarokban pedig nagy gonddal őrzött, régi lámpát akasztottak szegre. Nagyméretű keretbe foglalva az első szoba falát is fényképek sokasága díszíti, az egyiken ünneplőbe öltözött nagynénit fényképeztek évtizedekkel korábban a tornác előtt. A legújabb felvétel immár a ház uráról készül – kezében régi fotókkal, a gabonás előtt, vasvillát tartva örökítik meg az utókornak.
Értéket rejtő falvak
A szacsvai megmozduláshoz amatőr fotósként csatlakozó Antal Attila első alkalommal dolgozott csapatban. – Nagyon közel áll hozzám minden, ami régi, házak, emberek, és itt bőven adódott ilyen lehetőség, így egyfajta lazításként éltem meg a mai napot – mondta el az ebéd utáni pihenő alatt. Úgy érezte, a helybeliek jobbára nyitottak voltak, és szakmai vonatkozásokban is jól sikerült a csapattagokkal egyeztetni.
– Ezt az egyszerűséget, őszinteséget, amit ezekben a falvakban találni, valósággal vadásszák a fotósok – állítja Kovács László Attila, a kezdeményezéshez társuló Camera Club Siculorum elnöke. – Nagyon sok magyarországi szakmabeli barátom van, akik éppen ezért, az itt még fellelhető nyitottságért jönnének hozzánk fényképezni. Itt bemehetsz az udvarra, behívnak a házba, a padlásra, a kamrába, pincébe, enned is adnak, ha kell. Székelyföldön még nagyon vendégszeretők az emberek, s azt tapasztaltam, hogy ez az emberszeretet, az idegenekkel szemben tanúsított öröm még inkább felszínre tör az eldugott falvakban. A templom gondnokát fotóztam, aki azt mondta, azzal, hogy ma ide jöttünk, felpezsdült az élet a faluban. Ilyen helyen, ahol szinte nem történik semmi, ilyenkor beszédbe elegyednek az emberek a fotóssal, értékelve érzik magukat. S igazából az a szép, amikor meg is kapják a fényképeket, ahogyan ma is történt.
– Volt olyan hely, pillanat, ember, ami/aki a mai akció alatt megfogott? – faggatom.
– Érdekes közeg ez a falu, bár jobbára idősek lakják, a fiatalok elmentek, viszont rengeteg a nyaraló – azt mondják a helybeliek, hogy számuk meghaladja a lakott házakét. Láttam ugyanakkor, hogy az emberek elszomorodottak, nehezen tudnak megélni a mezőgazdaságból, hiszen közel az erdő, a vadak tönkreteszik a termést. Mindez hozzánk tartozik, Háromszék egy szelete, ez, sajnos, az eldugott falvak sorsa.
A rögtönzött műtermi akciósorozatot idén további három-négy háromszéki kis településre terjesztené ki a kezdeményező Gyulai Ferenc Fotóművész Egyesület a megyei önkormányzat mellett működő Europe Direct Iroda, illetve a megyei turisztikai egyesület támogatásával, a stáb pedig díjmentesen, önkéntesként dolgozik. Az elkészült anyagot archiválják, Európa napjára pedig nagyméretű összeállítást terveznek a szacsvai fotókból. A kiválasztott településeket megörökítő fényképekből a tervek szerint album és kiállítás egyaránt készül majd.
Demeter Virág Katalin. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

"Aggodalom"
Az ipari földgáz árának 25 százalékos emelése április 1-jétől kiverte a biztosítékot a marosvásárhelyi Azomures vegyi üzem befektetőinél, akik azt mondják, ilyen körülmények között gazdaságilag már nem kifizetődő a vállalat működtetése. A kombinát Alternativa 2002 szakszervezete pénteken aggodalmát fejezte ki, mondván, a gáztermelők által kieszközölt drágítás következményei mind a kombinát, mind alkalmazottai számára rendkívül negatívak lehetnek.
Az alkalmazottak érdekvédelmi szervezete valamint a kombinát képviselői kijelentették, a vállalatnak még két hétre van elegendő földgázkészlete, ezt követően a vezetőség kényszerelbocsátásokat hajthat végre, és több mint 2000 alkalmazottól válhat meg időszakosan, ha a fenti alapanyag árát nem csökkentik. Ugyanaz a szakszervezet, amely tavaly ősszel bizonyos gazdasági tevékenységek kiszervezése ellen igen hevesen tiltakozott, most amiatt is aggódik, hogy a kombinátban aktiváló, összességében mintegy 1500 – zömében az Azomurestől átigazolt – alkalmazottat foglalkoztató "külső" cégek is kénytelenek lesznek hosszabb-rövidebb időre megválni dolgozóiktól. A kényszerelbocsátások mellett a vállalat akár tevékenységének szűkítéséhez is folyamodhat, ami végleges elbocsátásokkal jár – tették hozzá. Az Alternativa 2002 az államkasszát is "félti", amely a fenti intézkedések nyomán kevesebbet bevételez majd mind a nyereségadóból, mind a társadalombiztosítási, mind az egészségbiztosítási járulékokból. Ami viszont a leginkább érinti a marosvásárhelyieket és a környékbeli települések lakóit, a burkolt zsarolás: az Azomures kénytelen lesz véglegesen lemondani a megközelítőleg 200 millió eurós, környezetvédelmi célú beruházásokról, amelyeket, mint köztudott, 2015 végéig (közeleg a határidő...) meg kell tennie ahhoz, hogy működési engedélyt kaphasson az illetékes hatóságoktól.
A fenti riogatások nemcsak közleményekben hangzottak el, hanem a prefektúrán a konfliktushelyzetek feloldására létesített társadalmi párbeszéd nevű bizottság ülésén is. A szakszervezet szerint nem arról van szó, hogy az állam beavatkozását kérjék egy magánbefektető vállalkozásának védelmére, csupán sürgős intézkedéseket szeretnének kieszközölni munkahelyek megtartására az Azomuresnél. Annál az Azomuresnél, amelyet a wall-street.ro 2012-ben a legjobban teljesítő 50 hazai vállalat közül a 9. helyre sorolt, amely Kelet-Európa legnagyobb műtrágyagyártójának számít, és amely sajtóforrások szerint 2010- ben 154, 2011-ben 346 millió lejes nettó profittal zárt 1,62 milliárd lejes üzleti forgalom mellett, 2012-ben pedig 55 millió euró nyereséget könyvelt el, miközben üzleti forgalma 416 millió euró volt.
Az Azomures tárgyalási pozíciói tehát erősek, és várható, hogy a nyomásgyakorlás folyamatában beveti minden "fegyverét", amelyek tárházában még mindig előkelő helyen áll a "szociális probléma". (Érdekes, senki nem hivatkozott erre, amikor a ’90-es években a város bezárásra vagy olcsó privatizációra ítélt nagyüzemeiből több ezer alkalmazottat tettek útra...)
Talán kicsit "meredek" a hirtelen 25 százalékos gázárnövekedés, de naivitás lenne azt hinni, hogy két hét múlva a kombinát elküldi mind a 2600 alkalmazottját, és végleg bezárja a kapuit. De az sem méltányos a többi fogyasztói kategóriával szemben, hogy a gázárral évtizedeken át kedveznek egy eurómilliós profitot termelő vállalatnak, amely létrejötte óta súlyosan szennyezi a környezetet. Ez utóbbiért kit és mikor vonnak végre felelősségre?
Antalfi Imola. Népújság (Marosvásárhely)

Az alkotmánymódosítás-tervezet neuralgikus pontjai
A Velencei Bizottság szerint mind tartalmi, mind formai szempontból javításra szorul
Nemrég fogadta el a Velencei Bizottság a román alkotmánymódosítás-tervezet felülbírálására kijelölt szakértői bizottság több mint 30 oldalas jelentését. A jelentés szerint mind tartalmi, mind formai szempontból javításra szorul a Crin Antonescu vezette parlamenti különbizottság által kidolgozott alkotmánymódosító szövegtervezet. Az Európa Tanács alkotmányjogi tanácsadó testülete szerint a tervezet egyik legnagyobb hiányossága, hogy nem jelöli meg pontosan, milyen kormányzati formára alapozzák az állam működését, illetve nem teremt egyértelmű viszonyrendszert az alapvető állami intézmények között. A Velencei Bizottság kifogásaival kapcsolatban kérdeztük Varga Attila alkotmányjogászt.
– Elöljáróban annyit elmondanék, ha úgy tetszik, mintegy általános értékelésként, hogy ezúttal a Velencei Bizottság nagyon komoly munkát végzett, olyan nagyon odaillő javaslatokat fogalmazott meg, amelyek valós problémái a mai román alkotmánynak, illetve az egész államszerkezetnek. A konkrét kérdésre utalva megjegyezném, hogy nem különösebben bevett szokás az európai alkotmányokban, hogy a tudományos tipológiák szerint megnevezzék a kormányzati rendszert: parlamentáris köztársaság, félelnöki vagy elnöki köztársaság ellenben az, hogy a Velencei Bizottság ezt kéri Romániától, arra utal, hogy ez nagyon tisztázatlan kérdés Romániában, és nemcsak a szabályozások, hanem a gyakorlat miatt. Az alkotmányjog azt mondja Romániával kapcsolatosan, hogy ez egy félelnöki rendszer. Csakhogy nagyon különbözik ennek a prototípusától, a francia félelnöki rendszertől. Felemás elnöki rendszer, és emiatt kiszámíthatatlan, olyan megoldásokat tartalmaz, olyan lehetőségeket rejt az alkotmány, amelyek intézményközi konfliktusokhoz vezetnek. Erre bőven volt példa az elmúlt években: akár köztársasági elnök és parlament, akár kormány és parlament, akár köztársasági elnök és kormány között, tehát mindenféle viszonylatban ilyen konfliktusok voltak. Ez mindig az éppen aktuális politikai hatalomtól, összetételtől függ, de a nagyobbik baj az, hogy ezek a konfliktusok ott vannak kódolva a hiányos alkotmányos rendelkezésekben. Erre érzett rá a Velencei Bizottság, és gondolta, hogy öntsünk tiszta vizet a pohárba, és nevesítsük, hogy milyen is Románia kormányzati rendszere. Mert ha azt mondja, hogy parlamenti köztársaság, akkor annak van egy bizonyos számú ismérve és kritériuma, és azoknak 80-90 százalékát teljesíteni kell ahhoz, hogy felismerhető legyen, hogy az egy parlamentáris köztársaság. Ilyen Németország, Olaszország, Magyarország.
– A testület aggályosnak nevezi, hogy a módosított alkotmány sem korlátozná a kormányt, hogy rendeletek kibocsátásával úgymond átvegye a törvényhozás szerepét.
– Ez egy másik neuralgikus pontja az alkotmánynak. Amikor az alkotmány megszületett ’91-ben, szerintem jóhiszeműen vették be az alkotmányba, hogy a kormány törvényerejű kormányrendeleteket bocsáthat ki. Csakhogy ez egy kivétel, mert a szabály továbbra is az a román alkotmányban, hogy az egyedüli törvényhozó hatóság a parlament. Ehhez képest, rendkívüli esetekben, amikor erre felhatalmazza a kormányt a parlament, a fő szabály alóli kivételként lehet kormányrendeleteket is kibocsátani. Csakhogy a gyakorlat a kivételből szabályt csinált, a szabályból pedig kivételt. A politikai gyakorlat lényegében ’96- tól folyamatosan visszaélt ezzel az alkotmányos lehetőséggel. Mindegyik kormány, színezettől függetlenül, elárasztotta a jogrendszert ezekkel a sürgősségi kormányrendeletekkel. Ezt jelzi teljesen jogosan és indokoltan a Velencei Bizottság. Volt 2003-ban egy próbálkozás ennek visszafogására, és bár bizonyos korlátok születtek, az alkotmánymódosítás során, a gyakorlat továbbra is az, hogy a kormány rendkívüli módon visszaél ezzel a lehetőséggel. Addig kellene elmenni, hogy csak egyszerű kormányrendeleteket lehessen hozni parlamenti felhatalmazás alapján, a sürgősségi kormányrendeleteket pedig egyszerűen be kellene szüntetni.
– A Velencei Bizottság hiányolja ugyanakkor a nép ügyvédje és a Legfelsőbb Bírói Tanács (CSM) független működésének alkotmányos kereteit, amelyek elengedhetetlenek a jogállamiság biztosításához.
– Szerintem pontosan nem így van. Válasszuk ketté a dolgot. A nép ügyvédjének a működésére megvoltak az alkotmányos keretek, ezek szerintem nagyjából rendben is vannak. A Velencei Bizottság nyilván egy nagyon sajnálatos tapasztalatból indul ki, és eszerint jogos az észrevétele, de az nem elsősorban szabályozási probléma. 2012 nyarán, amikor az elnököt a parlament felfüggesztette, más törvényhozási aktusokat is végrehajtott, de nem csak törvényhozásiakat. Ezek között szerepelt az akkori ombudsman hirtelen menesztése különösebb indoklás nélkül. Tudjuk a mögöttes szándékot, jelesül azt, hogy bizonyos jogszabályokat, amelyeket éppen akkor fogadtak el pár nap lefolyása alatt, nehogy megtámadjon az alkotmánybíróságon. Ez valóban a jogállamiság és a törvényesség határán lévő intézkedése volt a parlamentnek, de ezért nem az alkotmányos szabályozások a hibásak. Én magam is amellett voltam, hogy jogosult a felfüggesztés, netán még a menesztése is a köztársasági elnöknek, de azért nem szabad a végletekig elmenni, például egy jogszerűen, alkotmányosan megválasztott ombudsman menesztéséig. Nem mondom, hogy nem lehet javítani az ombudsman szabályozásán, nem tudom, van-e a Velencei Bizottságnak valamiféle javaslata erre vonatkozóan, de az a sommás megfogalmazás, hogy a nép ügyvédje működésének nincs alkotmányos kerete, nem fedi a valóságot.
Ami a Legfelsőbb Bírói Tanácsot illeti, valóban ráférne az alkotmányban egy kicsit részletesebb szabályozás, ugyanis az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, hogy ez a testület időnként túllépi a hatáskörét, holott két alkotmányos hatásköre van, és ehhez szigorúan tartania kellene magát. Az egyik, hogy javaslatot tesz a köztársasági elnöknek a bírák és ügyészek kinevezésére, a másik az, hogy mintegy fegyelmi testületként működik a bírák és ügyészek vonatkozásában. Itt nemcsak a CSM, de az egész igazságszolgáltatás – s különösen az ügyészség – helyét, szerepét is tisztázni kellene. Nagyobb problémának látom, hogy az ügyészség szerepe nem tisztázott, az ügyészek hajlamosak magukat a bíróval azonosítani, holott nem azok, ők nem igazságot szolgáltatnak, hanem részt vesznek az igazságszolgáltatásban. Ez nagy különbség, mert csak a bíró az, aki igazságot szolgáltat. Más kontextusba kellene helyezni ezt a Legfelsőbb Bírói Tanáccsal kapcsolatos összefüggést is.
– Kifogásolja ugyanakkor magát az alkotmánymódosító tervezet kidolgozásának módját is, illetve azt, hogy a kezdeti nyitás után a parlamenti különbizottság nem teremtett lehetőséget a társadalmi vitára.
– Ez mindig vitatható kérdés. Emlékszünk, hogy még a bizottsági munkát megelőzően volt az a bizonyos alkotmányozó fórum, amelyet Cristian Pîrvulescu, a Pro Demokrácia Egyesület elnöke vezetett. Valóban nem volt kellően széles körű társadalmi (és szerintem még szakmai) egyeztetés sem, pedig arra is szükség lett volna. A civil társadalom megkérdezése nem úgy működik, hogy azt mondjuk, ez a helyzet, lehet javaslatokat tenni, hanem szakmai, illetve civil fórumokat kell szervezni, szervezett keretet kell adni egy ilyen párbeszédnek. Nem az a módja, hogy egyszerűen várjuk a javaslatokat a néptől, mert olyan dolgokat kér-(het)nek, mint például a halálbüntetés visszaállítása és egyebek. A parlamenti szövegszerkesztő bizottságnak is lehetett volna ebben nagyobb aktivitása, de letudta a kérdést azzal, hogy az ügy vitáját megelőzte ez az alkotmányozási fórum. Ilyen szempontból jogos a Velencei Bizottság észrevétele.
– Mi várható a továbbiakban? Egyelőre nagy csend övezi a témát. Lesz-e belátható időn belül alkotmánymódosítás?
– Most nagyon lecsökkentek az esélyei az alkotmánymódosításnak, hiszen kétharmados többség kell egy vesszőnek a módosításához is. Tekintettel arra, hogy az eredeti kormánykoalíció felbomlott, az újnak pedig nincs meg a kétharmados többsége – bár nem kell csak a kormányoldalnak biztosítania a kétharmadot, lehet megegyezés is az ellenzék és a hatalom között –, nem látok arra esélyt, hogy a jelenlegi kormánykoalíció és esetleg egy-két ellenzéki erő még ebben a törvényhozási ciklusban keresztülvigye a parlamentben az alkotmány kétharmados megszavazását. Illetve ott van még az Alkotmánybíróságnak is a megalapozott kifogása, ami azt jelenti, hogy nagyon sok mindent újra kellene gondolni. Azt látom, hogy lehet, inkább lemondanak az alkotmány módosításáról, hiszen az Alkotmánybíróság legkevesebb 26 esetben állapított meg alkotmányellenességet. Ezeket a továbbiakban vagy át kell fogalmazni, vagy le kell mondani róluk. Az is kérdéses, hogy a bizottság a régi felállásban dolgozna-e, és elnökévé Crin Antonescut hívnák-e meg. Tehát több akadályát, mint reális lehetőségét látom annak, hogy ebben a törvényhozási ciklusban keresztül tudjanak vinni egy érvényes alkotmánymódosítást.
Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely)

MOGYE-s diákok sikere Budapesten
A Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség (MMDSZ) ezúton tájékoztatja a közvéleményt, hogy 2014. április 2-4. között tartották meg Budapesten a Semmelweis Egyetem szervezésében a Tudományos Diákköri Konferencia (Semmelweis International Student’s Conference) idei kiadását.
A háromnapos rendezvényen elméleti és gyakorlati tudásukat mérhették össze – a Semmelweis Egyetem hallgatói mellett – népes magyarországi és külföldi diákelőadók, köztük a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) számos hallgatója. A nemzetközi orvos-, fogorvos- és gyógyszerésztudományi konferencián 358 előadás hangzott el nem csak magyar nyelven: 16 egyetemről érkeztek külföldi hallgatók, akik 58 prezentációval tették színesebbé az eseményt a Nagyvárad téri Elméleti Tömbben.
"A TDK egyetemünk számára meghatározó jelentőségű, hiszen akik ma előadnak, intézményünk, sőt országunk jövőjét jelentik. A tudományos potenciál (...) a TDK-munkával indul, sokan vannak ugyanis, akik első alkalommal tartanak most nyilvános előadást" – kezdte köszöntőjét dr. Szél Ágoston professzor, a Semmelweis Egyetem rektora. Emlékeztetett, hogy az elért teljesítmények a befektetett energiát tükrözik vissza.
Eredmények tekintetében a MOGYE hallgatói nem panaszkodhatnak, hiszen tíz hazai egyetemistát érhetett az a megtiszteltetés, hogy a budapesti nemzetközi konferencián mutassák be tudományos kutatásai eredményeit. Közülük Benedek Zalán és Szász Andrea ülésszakukban első, míg Kucserik Levente Pál, Czegő Renáta és Bótár Zsófia második, illetve Kovács Árpád Ferenc harmadik díjat érdemelt ki.
Az MMDSZ gratulál a marosvásárhelyi hallgatók sikereinek, akik bebizonyították, hogy – a technikai hátrányok ellenére is – nemzetközi viszonylatban elismert kutatómunkát végeztek, példát mutatva az előttük járó évfolyamoknak.
Dudás Csaba hallgató. Népújság (Marosvásárhely)

Bernády György emlékezete
1864. április 10-én született Bethlenben. Édesapja, Bernády Dániel 1878. november 13-án "felvétetett Marosvásárhely szabad királyi város polgárainak sorába". Az 1879. augusztus 18- án kötött szerződés értelmében – miután befizette a város majorsági pénztárába a kirótt illetményt, és patikavásárlási engedélyt kapott – megvásárolta özvegy Görög Józsefnétől az Aranyszarvas nevű főtéri gyógyszertárat. Hagyomány a családban Aeszkulapiosz szolgálata: a nagyapa fizikus-patikárius, kirurgus orvos, az apa, Bernády Dániel kitüntetéssel szerzi meg a gyógyszerészdiplomát.
Bernády György iskolai tanulmányait Besztercén kezdte el, majd 1878-tól a marosvásárhelyi Református Kollégium diákja volt, ahol 1882. június 30-án érettségizett. Egyetemi tanulmányait Kolozsvárott és Budapesten végezte. Előbb gyógyszerészi (1885), majd – katonai szolgálatának teljesítése után – gyógyszerészdoktori címet szerzett (1888), aztán állam- és jogtudományi oklevelet (1896). Közéleti szereplését 1896-ban kezdi, amikor szabadelvű programmal Marosvásárhelyen országgyűlési képviselőnek választják. 1900-ban rendőrfőkapitány, majd 1902. március 8-án "közfelkiáltással" polgármesternek választják. Polgármesterségének kezdetén a város lélekszáma 19.522, mely 1915-re 10.000 fővel gyarapodott. Már programbeszédében megígérte, hogy "egy új várost építek!" 1913-ban sok és nagyméretű épület használatba adása után nyilatkozta: "lelki szemeimmel hazafias gyönyörűségtől eltelten látom, hogy miként fog Marosvásárhely népe művészeink alkotásainak nyomán gondolkodásban, érzésben nemesbülni, tudásban, ismeretekben gazdagodni, anyagiakban fejlődni és erősbödni." Nevéhez fűződik Marosvásárhely modern városközpontjának kialakítása, villany- és vízvezetékkel való ellátása, a közigazgatás újjászervezése, intézményhálózat létrehozása, középületek, gyárak (gázfejlesztő üzem, közüzemek épületei, raktárépületek, téglagyárak növelése, korszerűsítése, közvágóhíd, vámházak, kertészet és üvegházak) építése. Polgármestersége alatt épült a mára már a város jelképévé vált Városházán és Közművelődési Palotán kívül többek között: öt elemi iskola, a polgári iskola (ma Petru Maior egyetem), a felsőkereskedelmi iskola (ma Petru Maior egyetem), a leánygimnázium (ma Papiu Ilarian líceum), a katonai alreál iskola (ma orvosi egyetem), a kereskedelmi és iparkamara, továbbá 117 új utca nyitása, 3000 telek kialakítása, a Maros szabályozása (a Lenarduzzi céggel köt erre szerződést), gátépítés, a műcsatorna és hidak építése, víztisztító üzem, víztározók, szennyvíztelep építése, gyermekmenhely (ma tbc-klinika), a Polgári Sportlövöde (ma vendéglő a Somostetőn) létrehozása is a nevéhez fűződik. Itt kell megemlíteni munkatársait, a város főépítészeit, akik művének megvalósításában segítségére voltak: Steibel Andor, Flesch Adolf és Radó Sándor. Nagyívű terveit az I. világháború törte kettébe. Tervei között szerepelt egy vármegyeháza, színház, képzőművészeti ház, iparművészeti iskola, kaszinó, süketnémák részére egy intézmény, tbc-szanatórium építése a Somostetőn (melynek kanalizálása is nevéhez fűződik). 1913-ban mint m. kir. udvari tanácsost saját kérésére felmentik főispánná kinevezése miatt. 1917-ig volt a város főispánja. A Nyílt Levél című kiadványban 1920-ban azt írta: "Egész életemen át egyetlen vágyam, egyetlen célom volt, hasznára lenni a köznek, hasznára lenni fajomnak." 1926–29 között ismét polgármester. 1926-tól Maros-Torda vármegye parlamenti képviselője. 1930-ban kivált az Országos Magyar Pártból és megalakította a Polgári és Demokratikus Blokkot. Gondnoksága idején számos alapítványt hoz létre (egyet 1936 áprilisában, korán elhalt és forrón szeretett leánya, Györgyike emlékére), és erre ösztönzi kollégáit is. Pontosságára jellemző, hogy a 15 évi polgármestersége alatt tartott mintegy 90 elöljárósági gyűlésről csupán hatszor hiányzott! 1934-ben a 70. születésnapjára festi meg képmását Bordi András (szintén a kollégium diákja volt). Gagyi László diák, későbbi tanító, író a következő sorokkal ünnepelte: "Több egy tett, mint száz csiszolt beszéd, a tanulságot húsában hordja már egy új jövőért küzdő nemzedék. Vajon mi húsunkba hordjuk-e a tanulságot?" A festmény az iskola államosításáig a kollégium dísztermének falán függött. Négy felesége volt. Madarász Erzsébettel (aki egyébként cigány származású volt) 24 évig élt együtt, 1913-ban elváltak. Következő hitvese egy dúsgazdag, nagy műveltségű, osztrák származású asszony, a volt budapesti főpolgármester, Heltai Ferenc özvegye. Házasságuk nagyon rövid, másfél évet tart. 1916-ban házasodik utoljára, negyedik felesége élete végéig társa marad. Második házasságában örökbe fogadtak egy kislányt, egy zsidó pék árván maradt csecsemőjét, aki később Drezdában tanult, Bernády Margit tanárnő lesz. Egyetlen édesgyermeke, Györgyike 1919-ben születik negyedik házasságában, akit viszont fiatalon, 17 évesen veszítenek el! Bernády kevéssel éli túl gyermekét, meghalt Marosvásárhelyen 1938. október 22-én. Mint a Református Kollégium főgondnokát (1923-tól), az iskola dísztermében ravatalozták fel, s koporsója mellett a kollégium diákjai álltak díszőrséget és kísérték utolsó útjára a református temetőkertbe. Lakóháza a Szentgyörgy utcában állott, irodájának bútorait, könyvtárát a református plébánián őrizték. Ma a Kultúrpalotában állandó kiállításon látogatható Bernády dolgozószobája. A történelem úgy hozta, hogy a város polgárságának csak 1994-ben nyílt lehetősége, hogy hálája jeléül, a róla elnevezett téren szobrot állítson (a szovátai Bocskay Vince alkotása) emlékének. Nevét viseli az 1992-ben létrehozott Közművelődési Alapítvány, az 1995-ben megnyílt kultúrközpont (Bernády Ház). Halálának 60. évfordulóján – a tiszteletére szervezett Bernády Napok keretén belül – 1998. október 16-án avatták fel mellszobrát (Hunyadi László alkotása) a Kultúrpalotában, a Tükörterem előtt. 2002 októberében, polgármesterré választásának 100. évfordulójára, Kolozsvári Puskás Sándor Bernády Györgyöt ábrázoló domborművét helyezték el a Maros Megyei Tanács épületében.
Irodalom:
• Magyar Életrajzi Lexikon – Magyar Elektronikus Könyvtár
• Bernády György képviselő életrajza – Magyar Országgyűlési Almanach 1897- 1901
• Bernády Napok eseményei – Népújság, 1999. november
• A Bernády Alapítvány Házának felújítása – RMDSZ- tájékoztató
• Keresztes Gyula: Marosvásárhely szecessziós épületei, Dipfescar Kiadó, Mvhely, 2000
• Bernády György emlékezete, Impress Kiadó, Marosvásárhely, 1999
• Marosi Barna: Megbolydult világ, Bukarest, 1974. Népújság (Marosvásárhely)

Tanulságok
Más-más az aktuális tanulsága a vasárnapi magyarországi választások eredményének az anyaországi, erdélyi magyar, romániai román, közép-kelet-európai és az összességében vett Európa polgárai és politikusai számára.
Sőt, a bukaresti román politika is megosztott Orbán győzelme kapcsán: míg Băsescu elnök, akinek volt pártja Európában a néppárt családjához tartozik, akárcsak a Fidesz, vagy az RMDSZ, s nemrég alakított új pártja is a keresztény-demokratákhoz kíván csatlakozni, szívélyes gratulációt küldött Budapestre, miközben a szocialista miniszterelnöknek, de még a saját magukat nemzetinek nevező liberálisok Antonescu által vezetett pártjának is bizonyára fejfájása támadt az eredmények hallatán.
Az államelnök virágos diplomáciai gesztusa érthető: egy cipőben járnak Orbánnal nemcsak autoritás-törekvéseikben, de abban is, hogy mindketten számítanak a kettős állampolgárok szavazataira.
A romániai Jobbik, a Nagy-Románia Párt lehet a legkényelmetlenebb helyzetben: egyrészt politikája szerint támadnia kell Magyarországot, a mindenkori magyar kormányt is, másrészt a hozzá hasonlóan szélsőjobboldali és szélső-nacionalista párt igencsak előkelő szereplési eredményének sem örülhet, pedig ugyanazon EU-ellenes, antiszemita és idegengyűlölő családhoz tartoznak.
A magyarországi baloldal a sebeit nyalogatja, s úgy tűnik, nem tanult a vereségből, nem képes felfogni, hogy nem a populista sikerpropagandát folytató Orbán miatt nem lehetett kormányváltó, hanem azért, mert nincs egy karizmatikus vezéregyénisége. A széles néptömegek megszólítására alkalmas programja sincs. Megbocsáthatatlan hibának bizonyult a rezsicsökkentés elleni harca, és az is amint a határon túli nemzettársak kérdését kezelte, nem beszélve legújabb korrupciós botrányairól és középszerű vezetői kirívó hatalomvágyáról és egymás mocskolásáról.
Az Európai Unió országai a magyar szélsőjobb magasra nyúló görbéje miatt aggódik másfél hónappal az EP-választások előtt, Vona Gáborék pedig azért, mert csak pártként voltak sikeresek, a névre szóló voksoknál alul maradtak.
Érdekes és tanulmányozandó tanulságokat vonhatunk le a Magyarországon most részben kikísérletezett levélbeli szavazásról is, főleg az érvénytelen szavazatok hatalmas tömege miatt.
A külföldi megfigyelők némileg bírálták a magyarországi választási rendszert is, amely a legerősebb pártnak nyújt kétségtelen előnyöket, magáról a választás korrekt lebonyolításából azonban Románia sokat tanulhatna.
Arról, például, hogy miként lehet kizárni a kettős szavazást és a turistaszavazást, ami pofon egyszerű az informatika mai világában.
De hát, hogy ne legyenek választási csalások, ahhoz politikai és állami akarat is kellene, aminek Bukarestben még nem jött el az ideje.
Kilin Sándor. Nyugati Jelen (Arad)

Történelmi emlékfalat állítottak a Báthoryban a nagy elődöknek
Az idén 435 éves iskola gazdag programmal emlékezik a múltra
A Báthory István Elméleti Líceum épületében szépen kivitelezett, elegáns emlékfal emlékeztet az oktatási intézmény alapítójára, régi történelmi időket felidéző múltjára, egykori híres és neves oktatóira, tudós emberekre.
Az Iskola másként elnevezésű program hetében szervezték meg a hagyományos Báthory-napokat, amely az iskola fennállásának 435. évfordulója alkalmával gazdag és változatos programot kínál, ugyanakkor ekkora nagyságrendű esemény lévén, az alapítókra és a fenntartókra emlékeznek. Éppen ezért vált az idei Báthory-napok jeligéjévé az emlékezés és tisztelgés a múlt előtt, és ennek keretében került sor hétfőn délután a rendezvény ünnepélyes megnyitójára, valamint az emlékfal felavatására és megszentelésére. A megnyitó ünnepségen Timár Ágnes igazgató köszöntötte a vendégeket és meghívottakat: Valentin Cuibus főtanfelügyelőt, Péter Tünde főtanfelügyelő-helyettest, Kovács Sándor főesperest, Ruppert József piarista atyát, a piarista rend Romániáért felelős képviselőjét, Fodor György piarista konfrátert, Horváth Anna alpolgármestert.
(Ú. I.) Szabadság (Kolozsvár)

Agymosók
Idő kérdése, hogy a vasárnapi országgyűlési választáson felsült magyarországi baloldal vezetői mikor kiáltják ki bűnbaknak a Fidesz–KDNP-pártszövetség újrázásáért a külhoni magyar állampolgárokat.
Nincsenek illúzióink, hogy megteszik, elvégre vereségüket jobbára eddig is tőlük független tényezők – a választójogi szabályok „tisztességtelensége", „médiaellenszél", a jobboldallal szimpatizáló „álcivilek" tevékenysége – számlájára írják, egyedül Bajnai Gordon vallotta be félszájjal, hogy nem tudtak kellően vonzó ajánlatot tenni a választóknak.
Ha a szavazatok százszázalékos feldolgozása nyomán kiderül, hogy a kormányzó erők megőrzik kétharmados többségüket, Gyurcsányék nem fogják elszalasztani a lehetőséget, hogy ismét belerúgjanak a határon túli magyarokba. Szó mi szó, a Fidesznek megszavazott toronymagas bizalommal a külhoniak is hozzájárultak a nemzeti oldal sikeréhez, a baloldalon azonban tudhatnák, egyetlen cseppet a folyóból nem szokás kárhoztatni az árvízért.
Ugyanezt a boszorkányüldözést elkövették már román elvtársaik is, amikor Traian Băsescu 2009-es újrázását Mircea Geoanáék a külföldön élő románok nyakába próbálták varrni.
Amúgy az anyaországi balliberális média már a kampány során megütötte a külhoni magyarok dehonesztálásának alaphangját. Egy román civil szervezetnek a partiumi magyarok pártopcióit firtató felmérését a Népszabadság azzal a szalagcímmel foglalta össze: a romániai magyarok annyira konzervatívak, hogy szavazni sem tudnak.
A megállapítás fő baja, hogy köszönő viszonyban sincs a kutatás következtetéseivel. Ennél is mélyebbre süllyedt a szocialista Népszava, sajnálkozva, hogy „noha közismerten nehézséget okoz számukra az írás-olvasás magyarul, a magyarországi lakóhellyel nem rendelkező választók levélben szavazhatnak a választáson".
Sajnos erre az arcpirító megállapításra a Nemzeti Választási Iroda elnök asszonya is rátett egy lapáttal, amikor annak tudta be a külhoni szavazatok nagyarányú érvénytelenségét, hogy a nem Magyarországon szocializálódott magyarok nem tudtak megtanulni írni anyanyelvükön.
Talán a harmadik Orbán-kormány idején sikerül gyógyírt találni az elmúlt évtizedek agymosására.
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)

Szalagokon rögzített évtizedek – Interjú Szilágyi Szabolccsal
Egész évben rendhagyó programokkal, műsorokkal ünnepli fennállásának 60. évfordulóját a Kolozsvári Rádió magyar adása, a szerkesztőség pedig hétvégén az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület díszoklevelét is átveheti. Szilágyi Szabolccsal, a magyar szerkesztőség vezetőjével a rádió hanganyagának jilavai „börtönéveiről”, az adásidő tervezett bővítéséről és egyébb törekvésekről beszélgettünk.
– Öt év kényszerszünettől eltekintve 60 éve működik a Kolozsvári Rádió, ennyi idő alatt nyilván sokat változott az intézmény nemcsak technikai szempontból. Jelenleg mit tekintenek a legfontosabb feladatuknak?
– A rádiót – a magyar adást is beleértve – az akkori hatalom hozta létre, és az volt a jól megfontolt célja ezzel, hogy kommunista propagandát tudjon eljuttatni mindenkihez, így a magyar kisebbséghez is. Tehát arról, hogy akkor mi volt a cél, túl sokat és túl bőven nem érdemes beszélni, gyakorlatilag '89 legvégén kezdődött az a korszak, ami a mai intézmény elődje lehet – akkor indult újra a rádió, miután a forradalom napjai alatt a régi rádiósok visszajöttek az említett kényszerszünet után.
1985-ben egyébként azért szüntették meg a Kolozsvári Rádiót (a többi területi stúdióval együtt – a szerk. megj.), mert a kommunista hatalom akkor már úgy gondolta, hogy jobb, ha mindent egy kézbe ránt össze, és csak Bukarestből sugároznak rádióadást. Így tulajdonképpen a rendszerváltást követő újraindítástól beszélhetünk arról, hogy a Kolozsvári Rádió magyar adása közszolgálati műsorszolgáltatóként valóban az erdélyi magyar közösség szolgálatába állt. Ez mint célkitűzés mit sem változott az azóta eltelt időszakban, a módja, a mikéntje, a műsor maga viszont rengeteget változott: mai, korszerű lett.
– Az 1985-ös bezárásig felhalmozott archívumból mennyit sikerült visszaszerezni az újraindulást követően?
– Szimbólumértékű a mi történetünkben az, hogy amikor bezárták a rádiót, a szalagtárat a hírhedt jilavai börtönbe szállították, így mindazokat a hangokat, amiket összegyűjtöttek a hajdani rádiós kollégák, jelképesen bebörtönözték. Ez még azzal együtt is erős jelkép, hogy a kommunizmus évtizedeiben nyilván erős cenzúra működött: igaz, hogy ott találjuk a szalagtár nagy nevei között Kós Károlyt, Tamási Áront vagy Szilágyi Domokost, ezek a felvételek mind cenzúrázott változatban kerültek adásba.
De hát még így is felbecsülhetetlen érték „szabadult" '90-ben a jilavai börtönből. Kétféle elmélet létezik arra vonatkozóan, hogy a „rabság" jót vagy rosszat tett-e a szalagoknak. Elsődlegesen mindenki arról beszélt, hogy a börtön környezete, a nedvesség, a penész nagy károkat okozott – mesélték, hogy volt olyan szalag, ami egyszerűen szétmállott, amikor visszaérkezett a stúdióba. Sokan viszont azt tartják, hogy a börtön mikroklímája egyenesen jót tett ezeknek a régi szalagoknak, és tulajdonképpen ennek köszönhető, hogy „túlélték" az éveket.
Nem tudom, melyik igaz, tény viszont, hogy az archívum tetemes része vagy talán az egész visszakerült hozzánk. Teherautóval szállították vissza, és nagy kupacban bedobálták a rádió nagytermébe, onnan indult a rendszerezés. Viszont amikor újraindult a rádió, nem volt elég hangszalag, így az akkori kollégák az úgynevezett kommunista felvételeket előszeretettel áldozták fel az új felvételek kedvéért, de elképzelhető, hogy több értékes hanganyag is áldozatul esett egy-egy új műsor oltárán.
– Az ünnepi év során ezekből a felvételekből hallhatnak részleteket a hallgatók?
– Amúgy is van egy olyan műsorunk, ami az aranyszalagtárra épül: ha már van egy ekkora kincsünk, akkor nyilvánvaló, hogy ezt fel kell használni. Az ünnepi év apropóján egyrészt kiadunk egy dupla CD-t a „60 év, 60 hang" séma mentén, másrészt a rádióban is jócskán elővesszük ezeket a régi felvételeket, és rövidebben-hosszabban bejátszunk belőlük a hallgatóknak.
– Az egyéb ünnepi rendezvények közül mit emelne ki?
– Az imént említett CD az igazán jelképes ünnepi vállalkozásunk, ez a legnagyobb értékünk, ez különböztet meg minden más sajtóorgánumtól: hatvanéves múlttal rendelkezünk, és ez hanganyagban dokumentálva is van. Viszont a kerek évforduló apropóján egész évben nagy hangsúlyt fektetünk az ünneplésre. Elindítottunk egy blogot, ahol a kollégák hoznak létre tartalmakat, azért mondom így, mert nemcsak bejegyzéseket írunk, de előkerül sok régi fénykép és egyéb, a rádióhoz kapcsolódó dolog, amiről érdemes szót ejteni, megmutatni, de van egy naponta jelentkező rovatunk is Rácz Éva szerkesztésében, amely a rádió történetét futja végig.
Ezek nagyon rövid, néhány másodperces kis részletek arról, hogy mi minden történt velünk hatvan év alatt. A rovat jó alkalom arra, hogy amit fel lehet kutatni a múltból, azt megjelenítsük az adásokban is. Emellett eseményekkel is készültünk, készülünk: volt fotókiállításunk, bemutattunk már egy CD-t Bartók 44 hegedűduója és forrásai címmel, amelynek a felvételei nálunk készültek. Megjelent kötet formájában a főszerkesztő-helyettes, Rostás-Péter István Tótágas című rovatának rádiójegyzetei Könczey Elemér rajzaival, a Kolozsvári Állami Magyar Színházban pedig Keresztes Ildikó-koncertet szerveztünk, amelyen a 900 férőhely is kevésnek bizonyult. Gyerekeknek szóló meseversenyt is szerveztünk, de szeretnénk középiskolásoknak is szervezni egy rádiós versenyt, és lesz még sok más is az év folyamán.
– Régi tervük az, hogy egész napossá bővítsék a magyar adást, ez az RMDSZ kormányra kerülésével ismét bekerült a kormányprogramba is. Aggodalomra adhat azonban okot Stelian Tănase, a közszolgálati televízió elnök-vezérigazgatójának terve, aki a hatalmas adósságot felhalmozó intézményt a BBC-modell szerint reformálná meg, összevonva azt a közrádióval. A két elképzelés antagonisztikusnak tűnik.
– Nagyon flegmatikusan külön kell választani azt, hogy mi szeretnénk az egész napos magyar adást, és azt, hogy van-e erre politikai akarat, lesz-e politikai döntés az ügyben. Nyilvánvalóan nagyon szeretnénk, és meg is csinálnánk, de nem rajtunk múlik. A köztévé és a rádió összevonásának terve miatt vannak félelmek, hiszen nagy különbség a két intézmény között, hogy a köztévé óriási adósságot görget maga előtt, a rádió viszont, ha minimálisan is, de nyereséges. Mindenki levonhatja a következtetéseket, hogy mi lesz, ha ezt a két entitást összegyúrják. Nekünk végső soron a lényeg az, hogy adás legyen, rádió legyen, hogy tovább tudjuk végezni a munkánkat.
– A jelenlegi csapat számára melyek voltak a legfontosabb pillanatok, mik az árnyoldalak és a további tervek?
– Minden alkalom fontos, amikor egy rendezvény, egy koncert kapcsán a hallgatókkal találkozunk, és van visszajelzés a munkánkkal kapcsolatban, ha néhányan elmondják, hogy szeretnek minket, és fontosak vagyunk a hallgatók életében. A legnagyobb negatívum – ami talán az egész napos műsoridővel lassan megoldódhat – az, hogy a műsoridőnk lejártával el kell engedni a hallgatóinkat, és csak reménykedhetünk abban, hogy amikor visszaülünk a mikrofonhoz, a hallgatókat is sikerül újra bevonzani. Ami szintén nem rajtunk múlik – hiszen műszaki vonatkozású probléma –, hogy jelenleg csak fél Erdélyhez szólunk, ezt a hatósávot kellene ultrarövid hullámhosszon kiterjeszteni a Szilágyságra, Bihar és Szatmár megyére, a szórványvidékekről sem megfeledkezve, ahova szintén fontos lenne eljutnunk.
Varga László. Krónika (Kolozsvár)

A kizsigerelt Erdély
Féltenek a román hatalmasságok. Veszettül féltik az erdélyi magyarságot, de főleg a székelyeket. Hogy mi lesz velük, hogyan állják meg a helyüket, s hogy egyáltalán létezhetnek-e önerejükből a szülőföldjükön. Azt kérdi az egyik román hon-atya, miként versenyezhetnek majd román földön a székely fiatalok, ha nem tanulnak meg a többségiek nyelvén? Megnyugtattam, az államelnök lánya sem tud jól románul, sőt, nemegyszer a szenátusban és képviselőházban lévő társai sem beszélik tökéletesen az anyanyelvüket, mégis milyen szépen megszedték magukat. Meg aztán több ezernyi példa bizonyítja, hogy az országszerte szétszóródott székelység szakmájában igen csak helytállt idegen tájakon, és ha szükség volt erre, a román nyelvet is elsajátították. Persze, a legjobb lenne, ha anyanyelvi közegben, tehát a szülőföldön találnának munkahelyet, hogy ne kelljen a nagyvilágban mászkálva keresniük a mindennapi kenyerüket.
Többször is hallottam azt az érvet, hogy Székelyföld gazdaságilag nem tudna megállni a lábán, az ország egyik legszegényebb vidéke, de amikor mondom, hogy a puding próbája az evés, adják meg az autonómiát, és ha az nekik rossz, vannak olyan okosak, hogy változtassanak a helyzetükön. Arról azonban mélyen hallgatnak, hogy az első világégés után Erdélynek Romániához való csatolásakor az ország bruttó nemzeti össztermékének 85 százaléka jött az annektált területekről. Gazdaságilag valóságos manna volt tehát Romániának a transzilván területek elfoglalása. Az itt termelődő értékek eltulajdonítására találta ki I. C. Brăteanu, hogy a történelmi területeknek egymást segíteniük kell, s az Erdélyben megtermelt pénzt a központi költségvetésbe, s innen a Regátba, főleg Moldovába és Olténiába irányítsák át. Száz év alatt sem sikerült az említett országrészeket a szegénységből kiemelni, hiszen önerőből nagyon keveset tettek. A diktatúra alatt is folyt a summák Erdélyből való elszippantása, sőt ma is hússzor kevesebb pénz jön vissza ide a büdzséből, mint amennyi az erdőelvi megyék ehhez való hozzájárulása. Ez már szinte-szinte gyarmati kizsigerelés.
Ezért a nagy féltés, aggódás, mert az autonómiával kiderülne, hogy az erdélyi megyék s benne Székelyföld nemcsak meg tud állni a maga lábán, hanem a fejlődése is gyorsulna. Abba már bele sem gondolunk, hogy hol lenne Transzilvánia, ha immár száz éve nem lopnák el a megtermelt értékeit.
Román Győző. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Új alelnök a megyei önkormányzatnál
Incze Csongor Hargita megyei önkormányzati képviselő követi Birtalan Józsefet Hargita Megye Tanácsának alelnöki székében. A székelyudvarhelyi fiatalembert szerdán választotta meg rendkívüli ülésén a képviselő-testület.
Két napirendi pont szólt arról, hogy megszüntetik az államtitkárrá kinevezett Birtalan József önkormányzati képviselő mandátumát, illetve alelnöki tisztségét. Ezt követően Incze Csongort javasolták a tisztség betöltésére, végül 21 érvényes szavazattal el is fogadták az új alelnököt. Az MPP frakciója elhatárolódott a szavazástól, Sebestyén Csaba-István, a párt képviselője ezt azzal indokolta, hogy szerintük nem jogszerű rendkívüli ülésen megválasztani az alelnököt. Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke válaszában kifejtette, hogy legközelebb csupán április 30-án lesz rendes ülése a testületnek, az új alelnököt pedig rengeteg határidőhöz köthető munka várja, ezért egyre sürgősebb, hogy betöltsék ezt a tisztséget.
Incze nyitott a megkeresésekre
Borboly Csaba az ülésen elmondta, Birtalan hatáskörét elnöki rendelettel átadja Incze Csongornak, így a vagyongazdálkodási igazgatóság és a főépítészi hivatal tevékenységéért felel majd. „Például műemlékek, urbanisztika, úttáblák, gödrök és egy sor más probléma kapcsán lehet majd őt keresni” – fogalmazott Borboly. Az újdonsült alelnök elmondta, elérhetősége megtalálható az RMDSZ és a megyei önkormányzat honlapján, és áll mindenki rendelkezésére, akinek a megyei önkormányzatnál megoldható problémája van. A mindössze 31 éves Incze Csongor informatikai mérnök végzettségű, többek között volt önkormányzati képviselő Székelyudvarhelyen, illetve az utóbbi időben Hargita megye önkormányzati képviselőjeként dolgozott. „Csapatban gondolkodom, ha bármi ötletem van, azt együtt, a frakcióval közösen megbeszéljük. (…) Önálló döntéseket ilyen szempontból, akár politikai vagy bármilyen fejlesztési kérdésekről nem fogok egyedül meghozni, csakis a csapattal közösen konzultálok” – mondta Incze.
Támogatás a településeknek
Az alelnökválasztás mellett a rendkívüli ülésen költségvetés-kiigazítás is történt, így többek között kiutaltak a felcsíki derítőállomás megvalósításához 386 ezer lejt Csíkdánfalvának és 250 ezer lejt Csíkszentdomokosnak.
Barabás Hajnal. Székelyhon.ro

Ajánlja az Európa Tanács a kisebbségi nyelvhasználat biztosítását
A hagyományos kisebbségek jogairól szóló, magyar kezdeményezésű jelentést fogadott el az ET parlamenti közgyűlése. A dokumentum szorgalmazza a kisebbségi nyelvhasználat biztosítását. A szekértő szerint a dokumentum jól jön a magyar közösségnek.
Az Európa Tanács (ET) Parlamenti Közgyűlése keddi strasbourgi ülésén elfogadta Kalmár Ferenc András magyar néppárti (KDNP-s) országgyűlési képviselő jelentését a nemzeti kisebbségek európai helyzetéről és jogairól.
A dokumentum hangsúlyozza, hogy az Európa Tanács azon tagállamainak, amelyek ezt még nem tették meg, alá kell írniuk és ratifikálniuk kell a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményt, valamint a regionális és kisebbségi nyelvek európai chartáját.
Az ET Parlamenti Közgyűlése felszólítja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a hagyományos nemzeti kisebbségek által lakott területen beszélt nyelv hivatalos használatát. A Közgyűlés szerint politikai prioritásként kell kezelni a nemzeti kisebbségek jogvédelmét, mert a „kisebbségvédelem a konfliktusok megelőzésének egyik eszköze”.
A jelentésről folytatott vitában Kalmár Ferenc András hangsúlyozta: egész Európát érintő ügy a hagyományos nemzeti kisebbségek békés együttélése a többséggel. A társadalom stabilitása függ a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesülésétől – tette hozzá.
Szembenállástól együttélésig
A KDNP politikusa elmondta, hogy Dél-Tirolban a következőképpen írták le neki az olasz és a német ajkú közösség második világháború utáni viszonyának alakulását: kezdetben szembenállás volt, majd azt az egymás mellett élés, utána pedig az együttélés követte. Jó lenne – tette hozzá –, ha idővel az „egymásért élés” időszaka is bekövetkezne, de ha Európa győzni akar a globális versenyben, akkor el kell jutnia legalább az együttélés fázisába a többség és kisebbség viszonyát illetően.
A jelentéstervezet címében eredetileg az szerepelt, hogy a dokumentum a hagyományos, vagyis az őshonos nemzeti kisebbségekről szól. A vita nyomán végül egy módosító indítvány elfogadásával kivették a szövegből a „hagyományos” kifejezést, ám a tartalmi részek lényege nem változott. A „hagyományos kisebbségek” fordulattal szemben azzal a kifogással éltek – többek közt finn részről –, hogy az fogalmilag kirekeszti a romákat.
Markó Attila: nem kötelező, de jól fog
Nincs európai jogi norma arra vonatkozóan, hogy a tagállamok ratifikálják a kisebbségek védelméről szóló keretegyezményt, a Nyelvi Chartát, vagy hogy szavatolják a kisebbségi nyelvek hivatalos használatát, de egy ilyen ajánlás biztatás lehet – fogalmazta meg megkeresésünkre Markó Attila, az RMDSZ parlamenti képviselője, aki a Mikó Imre jogvédő csoporttal a román hivatalos dokumentumot kiegészítendő árnyékjelentést készített az ET számára a kisebbségi nyelvhasználat romániai helyzetéről.
„Az Európa Tanács minden erre vonatkozó közlése, jelentése, ajánlása, határozata jó nekünk. Hetente kellene ilyeneket kiadnia. Minden, ami a jogbővítésre vonatkozóan kijön az ET-től, csak ráerősít arra, amit mi itthon folyamatosan hangoztatunk, visszaigazolja, hogy amit kérünk, nem idegen Európától” – fogalmazta meg az RMDSZ képviselő.
Markó Attila emlékeztetett, hogy ilyen típusú felhívásai még voltak az Európai Tanácsnak, de nem árt ezeket megismételni, mert vannak „elaludt” tagországok, melyek szándékosan vagy kevésbé, de elfelejtik ratifikálni a keretegyezményt vagy a Nyelvi Chartát.
„Szeretném látni, hogy az ET dokumentumait az Európai Unió is sajátjaként vállalja fel, de amíg ez nem történik meg, nekünk a keretegyezménybe és a Nyelvi Chartába kell kapaszkodnunk, amelyeket Románia ratifikált is” – mondta a kisebbségvédelmi szakértő. Hozzátette, a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat folyamatosan azon dolgozik, hogy az alkalmazás terén is megfelelő szintre jusson a kisebbségvédelem és a nyelvi jogok biztosítása.
A képviselő elmondta, a Nyelvi Chartára alapozva négy kezdeményezése van „csövön” a Parlamentben: az igazságügyi és egészségügyi nyelvhasználatra vonatkozó, valamint az, hogy anyanyelven lehessen fordulni a jogvédőkhöz, vagyis az ombudsmanhoz és a diszkriminációellenes tanácshoz.
A jogvédő szolgálat munkatársai gyakran azzal szembesülnek, hogy a jogszabály létezik, de gyakorlatban egyáltalán nem alkalmazzák. Meglátásuk szerint állandóan figyelmeztetni kell a magyar közösség tagjait, hogy éljenek a jogaikkal, a közintézményeket pedig, hogy tartsák be a kétnyelvűséget.
Az Európa Tanács és a Parlamenti Közgyűlés
Az Európa Tanács egy regionális nemzetközi szervezet, amelynek székhelye Strasbourg. Jelenleg 47 tagja van, de nyitva áll bármely olyan európai állam előtt, amely elfogadja a jogállamiság intézményét és garantálja állampolgárai számára az alapvető szabadság- és emberi jogokat. Céljai a vitás kérdések tárgyalásos rendezése, a második világháború utáni újjáépítés lebonyolítása, az emberi jogok védelme. A Parlamenti Közgyűlés 318 tagját és azonos számú helyettes tagját a nemzeti parlamentek választják meg vagy jelölik ki saját képviselőik közül. A tagállamok képviselőinek száma az ország népességétől függően 2 és 18 között változik. A nemzeti delegációk összetételének hűen kell tükröznie a nemzeti parlamentek politikai pártjait vagy csoportjait. A 47 nemzeti parlamentből delegált képviselők a legátfogóbb fórumot alkotják. A Közgyűlés szabadon határozza meg napirendjét. Tanácskozásai fontos iránymutatást adnak az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának és a kormányközi csoportoknak, tevékenysége a képviselők révén befolyást gyakorol a kormányokra, valamint visszahat a nemzeti parlamentekre is. A Közgyűlés évente négyszer tart egyhetes ülésszakot Strasbourgban, az Európa Palota parlamenti üléstermében.
Balogh Levente, Bíró Blanka. Székelyhon.ro

Toró: visszaigazoltuk a nemzetpolitikát
Az erdélyi magyarok is részesei a Fidesz–KDNP elsöprő országgyűlési választási győzelmének, hiszen a magyarországi voksoláson résztvevő erdélyiek 95 százaléka a pártszövetségre szavazott, visszaigazolva ezzel az Orbán Viktor miniszterelnök vezette kormány nemzetpolitikáját – nyilatkozta Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke szerdai kolozsvári sajtótájékoztatóján.
Toró kifejtette: Erdélyben eddig mintegy 370 ezren tették le az állampolgársági esküt, közülük 240 ezren rendelkeznek szavazati joggal, az országgyűlési választásokra regisztrál körülbelül 135 ezer személyből pedig 110 ezren adták le voksukat április 6-ig.
A néppárt elnöke úgy fogalmazott: közjogi szempontból megtörtént a nemzetegyesítés, a továbbiakban pedig a nemzeti integráció konkrét részeire kell helyezni a hangsúlyt – meg kell valósítani az oktatási, a kulturális, de főként a gazdasági integrációt.
Az érvénytelen levélszavazatokkal kapcsolatban a pártelnök úgy vélekedett: ezek száma semmiképpen nem arra utal, hogy az erdélyi magyarok „nem tudnak magyarul”, csupán arról van szó, hogy a levélben szavazás intézménye nincs még eléggé bejáratva. „A külhoni magyarság érvénytelen levélszavazatai az első választási részvétel tanulópénzének minősülnek” – fogalmazott Toró.
A néppárt elnöke azt is elmondta, hogy az EMNT irodahálózata 85–90 ezer személynek segített az országgyűlési választásokra való regisztrációban, a mintegy 1200 önkéntes segítségével pedig csaknem 65 ezer levélszavazatot gyűjtöttek be, és juttattak el a magyar külképviseletekre.
Hozzátette: a választások sikeres lebonyolításában nagy szerepük volt a magyar történelmi egyházaknak is, meglátása szerint pedig a Román Posta is „aránylag tisztességesen szállította a levélszavazatokat”, amelyeknek becslése szerint mintegy 10 százaléka „morzsolódhatott le” a kézbesítő figyelmetlensége miatt.
Soós Sándor, az EMNP Kolozs megyei szervezetének elnöke arról számolt be, hogy Magyarország kolozsvári főkonzulátusára több mint 27 ezer levélszavazat érkezett be, ebből mintegy 20 ezret a néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) gyűjtött be.
A nemzeti tanács partiumi irodahálózatának munkatársai és önkéntesei közel 12 ezer szavazatot juttattak el a kolozsvári főkonzulátusra – közölte szerdán az EMNT nagyváradi sajtótájékoztatóján Nagy József Barna, a szervezet partiumi régióelnöke.
Kőrössy Andrea. Székelyhon.ro

Mire elég a kétharmad
Magyarországon például nagyjából mindenre, Romániában pedig jóformán semmire – első ránézésre ezt a következtetést vonhatnánk le, ha mérlegre állítanánk a két államban történteket, mialatt Budapesten és Bukarestben is kétharmados parlamenti többséggel rendelkező kormány volt hatalmon.
Igaz, Magyarországon már elsöprő győzelmet aratott a Fidesz–KDNP, Romániában pedig csak a 2012 decemberében lezajlott parlamenti választások után támaszkodhatott a honatyák több mint kétharmadának támogatására a Szociál-Liberális Szövetség, a különbség azonban az időeltérés ellenére is szembetűnő. Már csak abban is, hogy előbbi izgatottan várja a választások végeredményének kihirdetését, miközben minden esélye megvan az újrázásra, utóbbi pártszövetség pedig időközben felbomlott.
De igencsak eltérőek e szuperfegyvernek számító hatalmas többség segítségével elért eredmények is. Magyarországon például alapjaiban változtattak az államigazgatáson, alkotmányt módosítottak, új választási törvényt fogadtak el, közigazgatási átszervezést hajtottak végre, merőben más gazdaságpolitikát, új nemzetpolitikát honosítottak meg. Természetesen, nem ment minden gördülékenyen: igen sok támadás is érte a kormányt az időnként hektikus törvényhozási folyamat, a megfelelően elő nem készített jogszabályok miatt, balliberális körökben rendszerint demokráciaellenes törekvésekkel vádolták Orbán Viktor kormányát – az erőteljes felhatalmazás tudatában azonban a magyar államvezetés dacolt a belülről és külföldről érkező támadásokkal, és legtöbb kérdésben keresztülvitte akaratát. Lehet azon vitatkozni, hogy jó vagy kevésbé jó egynémely általuk hozott intézkedés – de azt aligha lehet elvitatni, hogy a csőd szélére sodródott országot új pályára állították.
Mindeközben Romániában az ugyancsak 70 százalékos támogatottsággal a Szociál-Liberális Szövetség mit tett? Folytatta az előző kormányok gazdaságpolitikáját – azaz szuverenitásából feladva elfogadta, hogy a Nemzetközi Valutaalap utasításai szerint jár el –, hozzálátott az alkotmányreformhoz, de már az út kezdetén elakadt, nagyívű decentralizációs program révén tervezték átszervezni a közigazgatást – a kezdeményezés azonban kudarcba fulladt, végül, a közelgő európai parlamenti és főként az év végén esedékes államfő-választási kampány oltárán feláldozták a választóktól nyert felhatalmazást, és szakítottak. Mindebből pedig kitetszik: a kétharmaddal sokféleképpen lehet élni. Lehet azt az ország átalakítására használni – vagy pártérdekek szerint visszaélni a választók bizalmával.
Farcádi Botond. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Erdély visszaigazolta a nemzetpolitikát
Az erdélyi magyarok is részesei voltak a Fidesz–KDNP elsöprő választási győzelmének, ezt mutatja a több mint 80 százalékos erdélyi részvétel a szavazáson, valamint az, hogy a szavazók több mint 95 százaléka a Fidesz–KDNP-re adta voksát, visszaigazolva ezzel az Orbán-kormány nemzetpolitikáját – jelentette ki Toró T. Tibor.
Az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke gratulált a Fidesz vezetőségének a győzelemhez, és kifejtette, várják, hogy az új Magyar kormány gazdasági, kulturális és intézményes téren „elmélyítse a határon túli magyar közösségek integrálását a magyar nemzetbe”, a határok módosítása nélkül. „Azt várjuk, hogy ez a többség a továbbiakban is úgy működjék, ahogy eddig is működött” – fogalmazott Toró. A 2011-ben kezdődött kedvezményes honosítás sikertörténetnek bizonyult, a világszinten benyújtott mintegy 610 ezer honosítási kérelem közül megközelítőleg 400 ezer Erdélyből érkezett, ebből pedig 370 ezren tették le eddig a magyar állampolgársági esküt; az országgyűlési választásokra regisztrált 195 ezer külhoni magyar állampolgár közül 135 ezren erdélyiek, az összesen mintegy 160 ezer levélben voksoló külhoni szavazópolgár közül pedig mintegy 110 ezer erdélyi – részletezte Toró, hozzátéve, a Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács 190 ezer embernek segített a honosításban, 85–90 ezer személynek pedig a választási regisztrációban. Elmondták, közel 1200 önkéntesük dolgozott azon az elmúlt hetekben, hogy mintegy 65 ezer erdélyi levélszavazatot begyűjtsön és eljuttasson a magyar külképviseletekre, és kiemelte a magyar történelmi egyházak szerepét is, melyek jelentős mértékben hozzájárultak a szavazási folyamat sikeréhez és a mozgósításhoz. Kitért az érvénytelen levélszavazatok kérdésére is, véleménye szerint ezek az első választási részvétel „tanulópénzének” minősülnek. Hozzátette, a sok érvénytelen szavazat semmiképpen nem jelenti azt, hogy az erdélyi magyarok nem tudnak magyarul, csupán arról árulkodik, hogy a levélben szavazás intézménye nincs még eléggé bejáratva. Szóvá tette azt is, a Jobbiknak meg kellene köszönnie Traian Băsescu államelnöknek és Victor Ponta kormányfőnek, hogy 2–3 mandátumot szereztek neki a március 10–15. között tett kijelentéseikkel, véleménye szerint ugyanis a Jobbik azért kapott néhány ezer szavazatot Romániában, mert a magyar közösség így válaszolt „bizonyos politikusok által mesterségesen és abszurd módon előidézett hisztériára”.
Kétharmados segítség az EMNT-től
Mintegy 135 ezer erdélyi magyar állampolgár regisztrált az április 6-ai magyar országgyűlési választásokra, közülük több mint 85 ezernek az EMNT segített ebben. A 108 ezer leadott erdélyi voksból pedig 65 ezret az EMNT irodahálózatában gyűjtöttek össze, ez mintegy kétharmadot jelent – ismertette Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke. „Ha mi, az Erdélyi Magyar Néppárttal együtt nem állunk az ügy mellé, akkor nem ezek lennének az eredmények. Ezért köszönjük munkatársainknak, akik az elmúlt két hétben rendkívüli órarend szerint dolgoztak, és köszönjük azoknak is, akik megbíztak bennünk, és ránk bízták a voksukat tartalmazó borítékokat” – fogalmazott az EMNT ügyvezető elnöke. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Elfogadott magyar jelentés a nemzeti kisebbségekről
Az Európa Tanács (ET) Parlamenti Közgyűlése keddi strasbourgi ülésén elfogadta Kalmár Ferenc András magyar néppárti (KDNP-s) országgyűlési képviselő jelentését a nemzeti kisebbségek európai helyzetéről és jogairól. A dokumentum hangsúlyozza, hogy az Európa Tanács azon tagállamainak, amelyek ezt még nem tették meg, alá kell írniuk és ratifikálniuk kell a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményt, valamint a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját.
Az ET Parlamenti Közgyűlése felszólítja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a hagyományos nemzeti kisebbségek által lakott területen beszélt nyelv hivatalos használatát. A Közgyűlés szerint politikai prioritásként kell kezelni a nemzeti kisebbségek jogvédelmét, mert a „kisebbségvédelem a konfliktusok megelőzésének egyik eszköze”.
A jelentésről folytatott vitában Kalmár Ferenc András hangsúlyozta: egész Európát érintő ügy a hagyományos nemzeti kisebbségek békés együttélése a többséggel. A társadalom stabilitása függ a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesülésétől – tette hozzá. A KDNP politikusa elmondta, hogy Dél-Tirolban a következőképpen írták le neki az olasz és a német ajkú közösség második világháború utáni viszonyának alakulását: kezdetben szembenállás volt, majd azt az egymás mellett élés, utána pedig az együttélés követte. Jó lenne – tette hozzá –, ha idővel az „egymásért élés” időszaka is bekövetkezne, de ha Európa győzni akar a globális versenyben, akkor el kell jutnia legalább az együttélés fázisába a többség és kisebbség viszonyát illetően. A jelentéstervezet címében eredetileg az szerepelt, hogy a dokumentum a hagyományos, vagyis az őshonos nemzeti kisebbségekről szól. Szabó Vilmos szocialista országgyűlési képviselő a vitában hangsúlyozta is: a jelentés az őshonos kisebbségeket olyan kisebbségként határozza meg, amelyek évszázadok óta ugyanazon a területen élnek, és közös az identitásuk. Megjegyezte, hogy élénk vita folyik magáról az őshonos kisebbség fogalmáról. „Először nyilvánvalóan abban kell közös nevezőre jutnunk, hogy a valóságban léteznek-e ilyen kisebbségek? A válasz határozott igen. Azt gondolom, ezt senki nem tagadhatja le. Nem elméleti, spekulatív fogalomról van szó, hanem tényről. (...) Ha ez így van, nekünk az Európa Tanácsban foglalkozni kell velük, helyzetükkel és az abból következő sajátosságokkal. Ez nem irányul más kisebbségek, illetve egészében a nemzeti kisebbségek ellen. Jól szolgálja a többséggel való együttműködést, a békés együttélést” – mondta az MSZP-s politikus. A vita nyomán – mint arról Kalmár Ferenc András, Szabó Vilmos, valamint a Jobbik országgyűlési képviselője, Gaudi-Nagy Tamás közösen tájékoztatta telefonon Strasbourgból az MTI tudósítóját – végül egy módosító indítvány elfogadásával kivették a szövegből a „hagyományos” kifejezést, ám a tartalmi részek lényege nem változott. A „hagyományos kisebbségek” fordulattal szemben azzal a kifogással éltek – többek közt finn részről –, hogy az fogalmilag kirekeszti a romákat. Kalmár Ferenc András mindazonáltal elégedetten állapította meg, hogy az elfogadott okmány megfogalmazza a kisebbségek kollektív védelmének az igényét – nem csupán a kisebbségekhez tartozó egyének védelmének az igényét. Arra is felhívta a figyelmet, hogy az elfogadott szöveg a területi önkormányzatiság erősítésére ösztönzi az államokat. Szabó Vilmos hangsúlyozta, hogy a tervezet előkészítése magyar részről közös munka volt, párthovatartozásra való tekintet nélkül. Gaudi-Nagy Tamás hozzátette, hogy most már a magyar kormányzaton múlik, mennyire tudja majd betartatni az elfogadott dokumentumot a környező országokkal. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hírsaláta
KEVESET TETTEK A KÉTNYELVŰSÉGÉRT. A marosvásárhelyi és Maros megyei magyar önkormányzati képviselők az elmúlt fél évben nagyon keveset tettek az anyanyelvi jogok érvényesítése érdekében, alig szólaltak fel magyarul a tanácsüléseken, és nem kezdeményeztek olyan határozattervezeteket, amelyek a marosvásárhelyi és Maros megyei magyar közösség anyanyelv-használati jogaihoz kötődtek volna – derül ki a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) hétfőn közzétett jelentéséből.
A civilek úgy tudják, hogy a megyei önkormányzat idén 1 800 000 lejt hagyott jóvá a kulturális programok támogatására, és ebből csupán 3,8 százalék jutott a kimondottan magyar rendezvényekre. (Maszol)
HALASZTHATJÁK A MAGYAR FŐTANSZÉKET AZ ORVOSIN. Nem biztos, hogy sor kerül a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) erre a hétre beharangozott miniszteri látogatásra – közölte Szilágyi Tibor, a magyar tagozatért felelős rektorhelyettes. Mihnea Costoiu felsőoktatásért felelő tárca nélküli miniszter erre a hétre tervezett megbeszélést az egyetem vezetőségével az oktatási törvényben szereplő, multikulturális egyetemekre vonatkozó cikkely gyakorlatba ültetéséről, amely az önálló magyar főtanszékek létrehozásáról rendelkezik. Szilágyi elmondta, Constantin Copotoiu, a szenátus elnöke sem tartózkodik az országban, a találkozót viszont úgy kellene megszervezni, hogy az érintett döntéshozó felek azon részt tudjanak venni. (Transindex) FOLYTATÓDIK A DECENTRALIZÁCIÓ. Állítólag nem tett le a decentralizációról Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes, fejlesztési miniszter. A parlament plénuma előtt azt mondta, már előkészítették az eljárást, amellyel néhány központi intézményt a helyi vagy megyei tanácsok hatáskörébe utalnak. Eszerint a következő időszakban mindegyik minisztérium kidolgozza tervezetét, amellyel a felügyelete alá tartozó intézmények egy részét decentralizálják. A fejlesztési miniszter szerint a decentralizációnál figyelembe veszik majd az alkotmánybíróság mindegyik javaslatát. (Erdély FM)
HADGYAKORLAT KEZDŐDIK ARANYOSGYÉRESEN. Több mint 200 román és 250 amerikai katona részvételével amerikai–román közös légi hadgyakorlatot tartanak április 10. és 17. között Dacian Viper 2014 elnevezéssel az aranyosgyéresi légi támaszponton – közölte a román védelmi minisztérium. A gyakorlat a két NATO-ország pilótáinak, légi irányítóinak és vezérkari tisztjeinek az együttműködését hivatott javítani. Ezen a román fél MiG–21 LanceR típusú, az amerikai légierő pedig F–16-os repülőgépekkel vesz részt. Az Egyesült Államok bukaresti nagykövetsége arról tájékoztatta a Mediafax hírügynökséget, hogy az amerikai légierő olaszországi bázisáról hat F–16-os harci repülőgép érkezik a hadgyakorlatra, amelyet még az ukrajnai események előtt beütemeztek. A Dacian Vipert negyedik alkalommal szervezik meg, 2006-ban, 2008-ban és 2012-ben is végeztek már közös hadgyakorlatot az amerikai és román pilóták. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bemutatkozott a színitanoda
Tegnap délelőtt a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház előcsarnokában tartottak sajtótájékoztatót az Artecotur Egyesület képviselői. A civil szervezet tavaly októbertől diákszínjátszó csoportot működtet, most soron következő előadásaikról tájékoztatták az újságírókat. Jelen volt Vajda György, az egyesület elnöke, a diákszínjátszó csoport menedzsere, Koreck Mária, a József Attila-est kezdeményezője, Molnár Kinga zenepedagógus és Faragó Zénó csoportvezető, színművész, több diák.
Az elnök elmondta, az Artecotur Egyesületet 2012-ben hozta létre, többek között azzal a céllal, hogy felkarolja az ifjú tehetségeket és segítse karrierjük első lépéseiben. Így került sor 2012. július 18 – 21. között egy képzőművészeti alkotótábor megszervezésére Gernyeszegen. Az egyesület szervezett tárlatot az először kiállító Kovács Franciska Máriának, Kiss Borának. S voltak már olyan rendezvények is, amelyeket más szervezetekkel, egyesületekkel közösen az Artecotur rendezett, mint pl. a marosszéki lófuttatás, a Széllyes Sándor- népdalvetélkedő, a mikházi római fesztivál. Együttműködési szerződést kötött az Artecotur a Pro Cultura Subcarpathica beregszászi egyesülettel a Székelyföldi napok Kárpátalján – Kárpátaljai napok Székelyföldön ikerrendezvény megszervezésére.
Az említett célkitűzésnek megfelelően 2013. október 1-jén hozták létre a diákszínjátszó társulatot, amelybe számos középiskolából válogattak diákokat. Kezdetben Kovács Botond színművész irányította a csapatot, helyét Faragó Zénó vette át, akitől színészmesterséget tanulhatnak a diákok, ezenkívül Gyéresi Júlia beszédtechnikát, Molnár Kinga zeneoktatást tart. 25 taggal indult a csoport, jelenleg 22-en járnak rendszeresen a heti hat órára. A próbákat az RMDSZ megyei szervezetének gyűléstermében tartják, amelyet a szövetség készségesen felajánlott. Vajda György az intézményeknek megköszönve elmondta, hogy mindeddig készségesen segítette a tevékenységet a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, az Ariel Ifjúsági és Bábszínház, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem. Közös produkciók színpadra állítását is tervezik mind a színházakkal, mind az oktatási intézményekkel, az utóbbi diákjai pedig akár gyakorlatként is foglalkozhatnak a csoporttal. Volt már eset, hogy vizsgaelőadásban vendégszerepeltek az egyesület színitanodájának tagjai. Nyitott az együttműködésre a Spectrum színház és a Kulturális és Tudományegyetem is, és az Ifjúsági Ház is felajánlotta játéktérül az előadótermet.
– A célközönségünket megpróbáljuk bevezetni a színház, a kortárs színházművészet világába. És reméljük, hogy a diákok által a szülőket is megnyerjük majd a színházművészetnek – mondta az elnök, aki azt is elárulta, hogy előadásaikat nem szokványos helyszíneken, nem csak kőszínházakban szeretnék majd közönség elé vinni. A hosszú távú célok között szerepel egy V-VII. osztályos és egyetemistákból álló (ha van érdeklődés) kortárs táncszínházi csoport beindítása is.
Egyelőre pályázatokból próbálják fenntartani a kezdeményezést, de várják a jóakaró mecénásokat is. Az első, bemutatkozó előadást Koreck Mária, a Divers Egyesület vezetője, a városi RMDSZ vezetőségi tagja kezdeményezte. Az Elutazni önmagunkhoz – József Attila-verses, zenés est műsorát Gyéresi Júlia állította össze. "A versösszeállítást a költő életútjának alapos megismerése előzte meg. József Attila szeretetéhsége, hányatott sorsa, érzékenysége és intelligenciája ott tükröződik a verseiben. Izgalmas feladat a mai fiataloknak ezen életpálya végigkísérése, végigélése a verses, zenés est egyórányi időtartama alatt. Közös utazásra invitálunk hát mindenkit József Attila költészete mentén önmagunk felé" – mondta az előadásról a rendező tanár.
Ezenkívül a csoport hamarosan egy zenés produkcióval is bemutatkozik, amelyet Molnár Kinga állított össze. Ennek lényege, hogy több, diákok által írt dal is elhangzik majd. Június elsejére, gyereknapra Mátyás királyos történeteket mutatnak be, szintén Gyéresi Júlia gondozásában. Ezzel az összeállítással a meseterápia program keretében ellátogatnak majd kórházakba, gyerekotthonokba, óvodákba. A nagyszínházi produkcióról Faragó Zénó beszélt, elmondta: színre viszik Lewiss Caroll Alice Tükörországban című színművét, amelyet a tanár rendez, Fehér Csaba írja a zenét. Ennek a bemutatóját június 14-ére tervezik, és a Csűrszínházi Napokon is lesz előadás.
(erdélyi) Népújság (Marosvásárhely)

Választási lehetőség
Egy országos hetilapban a szerkesztő igyekszik magyarázni éppen nagykorúvá vált fia bizonyítványát, hogy miért nem akar élni az egyszerűsített honosítás nyújtotta választási lehetőséggel. Vagyis miért bojkottálja a választást.
Bevallom: már a koromnál fogva is a fiú (az írásban megemlített) nagyapjának érzéseit élem át. Az utódainkba vetett bizalom megrendülését, a kiábrándultságot.
Nem akarok felelőst keresni a jelenségre, de az a véleményem, hogy annak a fiatalnak (és sok hozzá hasonlónak) fogalma sincs a realitásokról. Hogy mit jelent egy ország, nép, nemzet számára már az a lehetőség, hogy egy fél évszázad kényszerű hallgatását követően véleményt mondhat valamiről, valakiről, hogy netán a nemzetisége számára a kisebb rosszat választhatja. Ez utóbbira példaként: ebben az országban néhány évvel ezelőtt több százezer magyar ment el a második fordulóban megszavazni államelnöknek egy közutálatnak örvendő, megrögzött bolsevikot. Lenyeltük a békát, nehogy egy szélsőnacionalista diktátor kerüljön az ország élére!
Nem vitatkozom arról, hogy az anyaországi pártok közül melyik a jobb vagy a rosszabb. Valószínűleg mindegyiknek vannak erényei és hibái. Ezt ezért, mást másért lehet elutasítani. De amikor akad közülük olyan, amely kiáll nemzetünk érdekeiért, a mi jogainkért is, akkor kötelességünk elmenni, s reá adni voksunkat. Még akkor is, ha nem tetszik a párt vezére, zászlajának színe, indulója, politikusgárdája.
Ha nem tesszük meg, akkor ne várjuk el, hogy odaátról anyagilag és erkölcsileg támogassák anyanyelvű iskoláink, egyetemünk, kulturális intézményeink működését. S ne csodálkozzunk, ha az anyaországban idegenként fogadnak bennünket.
Ezt kellett volna megmagyaráznia valakinek a választási lehetőségre csak rálegyintő, főleg fiatalabb polgártársainknak.
Ujj János. Nyugati Jelen (Arad)

Aradi személyiségek
Egy népszerű helytörténész
Immár évek óta hírt adunk az A. D. Xenopol megyei könyvtár egyik legsikeresebb rendezvénysorozatáról, amely az Aradi személyiségek elnevezéssel a városunkban a legkülönbözőbb tevékenységi területeken kimagasló eredményeket elérő embereket mutatnak be.
A szervezők dicséretére legyen mondva, ez alatt számos magyar nemzetiségű személyiséget is meghívtak, akik így a román fiatalság előtt is ismertebbé válhattak, ugyanis ezekre az alkalmakra egy-egy iskola tanulóit is „beszervezték”.
Szerdán kora délután Ujj János nyugalmazott történelemtanárra, helytörténészre, íróra, publicistára „került sor”, aki a könyvtár Concordia Termében találkozhatott egykori kollégáival, barátaival, tisztelőivel.
A termet megtöltő érdeklődőket Florin Didilescu könyvtárigazgató köszöntötte, aki a programot főhajtásként értékelte azon, még élő személyiségek előtt, akik valami maradandót alkottak Arad gazdasági-kulturális-társadalmi életében.
Lucia Bibarţ könyvtáros, a program főszervezője Ujj János életpályáját ismertette – sajnos számos tárgyi tévedéssel! –, ezekre azonban a vendég a későbbiekben elegánsan szinte egyáltalán nem reagált. Érdemes megjegyezni viszont, hogy egy felmérés szerint Ujj Jánost a legnépszerűbb aradi helytörténésznek tartják.
Szóhoz jutva, Ujj János elmondta: Kovách Géza karizmája hatására választotta a történelem szakot, s bár a fővárosban is maradhatott volna, inkább hazatért, még ha egy kis faluba is.
Főként a fiatalokhoz szólva jegyezte meg, hogy manapság elég nehéz elhinni, milyen nehezen lehetett annak idején hozzájutni a mindennapihoz, arról nem is beszélve, hogy a hivatalos vonaltól valamelyest eltérő kiadványok megjelentetéséről szinte szó sem lehetett. Ezért is kellett jó néhány év, amíg a rendszerváltás után rájöttek, most már megvan a lehetőség, lehet írni, és a könyvek meg is jelennek.
Mindezt szépen illusztrálta az a válogatás is, amit a szervezők állítottak össze Ujj János könyveiből.
A történelemtanár, újságíró, helytörténész, író, tévés szerkesztő – erről szó sem esett a találkozón! –, ma is aktív publicista Ujj János 2008-ban Arad városának Kiválósági díját kapta meg, míg 2013-ban a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete írott sajtó nívódíját.
A könyvtári találkozó egészen családias hangulatban zajlott, ugyanis Ujj Jánost a helyi román közösség is alaposan ismeri és tiszteli, talán ezért is ezúttal a részvevő iskolások a Csiky Gergely Főgimnázium VIII. osztályos tanulói voltak Corina Şerban romántanárnő kíséretében.
Kiss Károly. Nyugati Jelen (Arad)