"Remus Opris, a kormány főtitkára, aki egyben Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpártnak is alelnöke, a párt febr. 2-i sajtóértekezletén megerősítette, hogy miután előzőleg a koalíciós partnerek hiába várták a Demokrata Párt képviselőit az együttműködési megállapodásról való tárgyalásokra, febr. 2-án is készek a találkozóra - de szavaiból kitűnt, hogy még nincs kitűzve annak időpontja. Opris kifejezte reményét, hogy sikerül megtalálni a módot a kormány megmentésére, amely a parlamenttől 2000-ig kapott megbízást. Ion Diaconescu, a párt elnöke a "Wim van Velzen-incidensről" szólva kifejtette, hogy az EUCD elnöke saját kezdeményezéséből látogatott Romániába, természetes, hogy amiként a Szocialista Internacionálé a demokratákat, a Kereszténydemokrata az ő pártját támogatja. A holland vendég nyilatkozatára reagáló állásfoglalások Diaconescu szerint az ország destabilizálására és a reformprogram leállítására irányultak. /Szabadság (Kolozsvár), febr. 3./"

Felmérés készült Kolozs megyében a magyar nyelvű oktatás helyzetéről. Kiderült, hogy csak 55 általános és középiskolában van magyar /vagy részben magyar/ nyelvű oktatás, ezek felében nincs magyar igazgató vagy aligazgató, 6 általános és 6 középiskolában nincs magyar anyanyelvű földrajztanár, 12 általános és 5 középiskolában nincs, aki magyarul tanítaná a történelmet. Egyes esetekben igazgatói utasításra - törvényellenesen - magyar nemzetiségű tanár románul tanít a magyar tagozaton, például Tordán. - Bihar megyében sem rózsásabb a helyzet: egyes helyeken nincs magyar szaktanár, ezért románul tanítják a történelmet és a földrajzot. Másutt a magyar nemzetiségű tanár számításból vagy kényelemből oktat románul a magyar tagozaton. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 3./

Szilágyi Aladár találomra kiválasztott egyetlen partiumi falu, Magyarcsaholy 199-es népmozgalmi adatait idézte. A település magyarságának 95 százaléka református. A gyülekezetben az év során húsz temetés volt és mindössze nyolc keresztelés. Magyarcsaholyban megteremtődtek a megkapaszkodás körülményei. Szorgalmas nép lakja, visszakapták földjeiket, a fiatalok otthon maradtak. Négy év alatt rendbe tették a parókiát, a templomot, holland segítséggel felszerelték a helyi iskolát, orvosi rendelőt alakítottak ki... viszont az egykézés tartja magát. /Szilágyi Aladár: Úgy elfogy a magyar, mintha... = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 3./

"Febr. 1-jén lép hatályba az Európa Tanács Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezménye. Jelentőségét, előzményeit a Határon Túli Magyarok Hivatala /HTMH/ közleménye foglalta össze: A 157. számot viselő nemzetközi egyezmény az első olyan nemzetközi jogi érvénnyel bíró multilaterális dokumentum, amely a nemzeti kisebbségek védelmét célozza. Az Európa Tanács 1949-es megalakulásáig visszavezethetőek azok a törekvések, melyek a kisebbségek védelmét szolgáló normaalkotásra irányultak. A folyamat több elakadást követően az 1980-as, majd méginkább a 80-as évek végén bekövetkezett közép- és kelet-európai politikai változások eredményeként az 1990-es évek elején gyorsult fel. Az ET Parlamenti Közgyűlésének 1134 (1990) sz. ajánlása azt javasolta a Szervezet Miniszteri Bizottságának, hogy dolgozzon ki kiegészítő jegyzőkönyvet az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez, vagy egy önálló egyezményt a nemzeti kisebbségek jogainak védelméről az Ajánlásban meghatározott elvek alapján. Az Emberi Jogi Főigazgatóság által 1992 májusában felállított szakértői bizottságnak /DH-MIN/ kellett megvizsgálnia, hogy a nemzeti kisebbségek védelmével kapcsolatos jogi normák megfogalmazásának melyek a lehetőségei, illetve feladata volt az is, hogy meghatározott jogi normákra javaslatot tegyen. A DH-MIN 1993 szeptemberében a Miniszteri Bizottsághoz beterjesztett jelentése tartalmazta a kisebbségek védelmével kapcsolatban elfogadható jogi normákat, illetve azok rögzítésének lehetséges jogi eszközeit. A normaalkotási folyamatot jelentősen előrelendítette az állam- és kormányfők 1993. október 8-9-én Bécsben megtartott csúcsértekezlete, amely Nyilatkozatának II. Mellékletében utasította a Miniszteri Bizottságot, hogy "a lehető legrövidebb időn belül készítse el egy keretegyezménynek a tervezetét, amely rögzíti azokat az elveket, amelyek tiszteletben tartását a Szerződő Államok vállalják annak érdekében, hogy biztosítsák a nemzeti kisebbségek védelmét". A Nyilatkozatban az állam- és kormányfők kifejezték abbéli meggyőződésüket, hogy a nemzeti kisebbségek védelme a kontinens stabilitásának és demokratikus biztonságának lényegi eleme. A Bécsben meghozott határozatok végrehajtására jött létre alig egy hónappal később a Nemzeti Kisebbségek Védelmével foglalkozó ad hoc bizottság /CAHMIN/, amely munkájának eredménye a most hatályba lépő Keretegyezmény. A kilencvenes évek eleje óta tartó jogalkotási folyamatnak köszönhetően egy év alatt sikerült a Keretegyezmény szövegezési munkálatait befejezni, így a Miniszteri Bizottság 1994. november 10-i ülésén az egyezményt elfogadta. A Keretegyezményt az Európa Tanács tagállamai részére 1995. február 1-jén megnyitották aláírásra, s e napon 21 állam, köztük Magyarország képviselője látta el kézjegyével a dokumentumot. Az azóta eltelt időszakban összesen 36 tagállam írta alá a Keretegyezményt. (Az első 21 állam: Ausztria, Ciprus, Dánia, Egyesült Királyság, Finnország, Hollandia, Izland, Írország, Lengyelország, Liechtenstein, Litvánia, Magyarország, Norvégia, Olaszország, Portugália, Románia, Spanyolország, Svájc, Svédország, Szlovákia, Szlovénia. Örményország nem-tagállamként írta alá a dokumentumot. A további csatlakozó államok: Albánia, Bulgária, Csehország, Észtország, Görögország, Horvátország, Lettország, Luxemburg, Macedónia volt-jugoszláv Köztársaság, Málta, Moldova, Németország, Oroszország San Marino, Ukrajna.) A 28. cikk 1. bekezdésének rendelkezése szerint az egyezmény akkor lép hatályba, ha tizenkét tagállam kifejezte egyetértését, hogy azt magára nézve kötelezőnek tartja. Horvátország 1997. október 11-12-én ratifikálta a Keretegyezményt, s így a fenti cikk rendelkezéseivel összhangban 1998. február 1-jén lép hatályba a dokumentum. (1998. január 30-i állapot szerint eddig 16 állam ratifikálta az egyezményt. A ratifikáció időpontjának sorrendjében: Románia, Spanyolország, Szlovákia, Magyarország, Ciprus, Moldova, San Marino, Észtország Macedónia volt jugoszláv Köztársaság, Németország, Dánia, Horvátország, Olaszország, Liechtenstein, Egyesült Királyság, Ukrajna.) A Keretegyezmény 31 cikkből áll, melyet egy lényegi, az egyezmény szándékait és céljait bemutató Preambulum előz meg. Szerkezete 5 szakaszra bomlik: az I. szakasz a dokumentum alapjául szolgáló alapelveket sorolja fel, a II. szakasz a kisebbségvédelmi rendszer elveit foglalja össze, a III. szakasz foglalkozik az értelmezés és alkalmazás szabályaival, a IV. szakasz a végrehajtás ellenőrzésének rendszerével, végül az V. szakasz az Európa Tanácsban elfogadott egyezményekben megszokott záró rendelkezéseket tartalmazza. A Preambulum célja szerint a részes államok elhatározták, hogy "saját területükön védelmezik a nemzeti kisebbségek létezését", ami a nemzeti kisebbségi lét garanciájaként fogható fel. Elismerik, hogy a nemzeti kisebbségek védelme az európai stabilitás és béke eleme. Kijelentik, hogy a pluralista és valóban demokratikus társadalmaknak olyan feltételeket kell teremteniük, melyek biztosítják ezen kisebbségek identitásának kifejezését, megőrzését és fejlesztését, továbbá kifejezik törekvésüket, hogy a kulturális különbözőség ne a megosztottság, hanem a gazdagodás forrása legyen. A Keretegyezmény nem a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által gyakorolható és általuk nemzetközi testületek előtt megidézhető /és esetleg peresíthető/ jogokat, hanem - elnevezésének megfelelően - a részes államok kisebbségvédelmi intézkedéseit irányító elveket, az európai kisebbségvédelmi rendszer keretét vázolja fel programjellegű rendelkezések megfogalmazásával. Az I. szakasz 3 cikke tartalmazza azokat az alapelveket, melyek az egyezmény többi rendelkezésének végrehajtását kell irányítaniuk. Fontos alapelv, hogy a nemzeti kisebbségek és az ezen kisebbségekhez tartozó személyek jogainak és szabadságainak védelme az emberi jogok nemzetközi védelmének szerves részét képezi, s mint ilyen, a nemzetközi együttműködés keretébe tartozik, valamint, hogy a rendelkezéseket jóhiszeműen kell alkalmazni. Kimondja az identitás szabad megválasztásának elvét, valamint azt, hogy az egyezménybe foglalt elvekből fakadó jogok és szabadságok mind egyénileg, mind másokkal közösségben gyakorolhatók. Ezzel kapcsolatban érdemes rámutatni arra, hogy az egyezmény elveiből következő jogok között explicite nem szerepelnek kollektív jogok, noha a szöveg megfogalmazásai egyértelművé teszik, hogy az egyezmény elismeri a kollektív érdeket. A II. szakasz részben további elveket részletez, részben pedig olyan rendelkezéseket tartalmaz, melyekben a részes állam a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak biztosítására, illetve hatékony védelmük, előmozdítására vállalnak kötelezettséget. Ezen elvek a következők: törvény előtti egyenlőség; egyenlőség a gazdasági társadalmi, politikai és kulturális életben; pozitív diszkrimináció; az asszimiláció tilalma; az identitás lényegi elmeinek megőrzéséhez szükséges feltételek biztosítása; a kultúrák közötti párbeszéd a kölcsönös megértés és tisztelet érdekében; erőszakos fenyegetések elleni védelem. Az ezt követő cikkek részben más emberi jogi egyezményekben lefektetett és a keretegyezményben újra megerősített, részben pedig új, kifejezetten a kisebbségek védelmét célzó jogok és intézkedések biztosításáról rendelkeznek. Az előbbi kategóriába sorolható a gyülekezési, egyesülési, véleménynyilvánítási, a gondolat-, a lelkiismereti és a vallásszabadság, a vallási szervezetek alapításának joga, valamint az információs jog különböző vetületei /8-10. cikkek/. A kifejezetten a kisebbségekhez tartozó személyeket célzó, a kisebbségi nyelvhasználatot, a kultúrát, illetve a nemzetközi kapcsolatokat érintő jogok és rendelkezések /melyekre vonatkozóan az egyezmény szövege többféle - itt nem részletezett - korlátozást alkalma/) a következők: a kisebbségi nyelv használatának joga; a kisebbségi nyelv használat a közigazgatási hatóságokkal való kapcsolatokban; a család- és utónév kisebbségi nyelven történő használatának és hivatalos elismerésének joga; kisebbségi nyelven írott magánjellegű feliratok elhelyezésének joga; kisebbségi nyelven írott helység- és utcanevek elhelyezése; a kisebbség és a többség kultúrájának kölcsönös megismerését előmozdító intézkedések; a tanárképzést, a tankönyvekhez való hozzájutást, a diákok és tanárok közötti cserekapcsolatok elősegítő intézkedések; az esélyegyenlőség előmozdítása az oktatás minden szintjén; magánoktatási intézmények létrehozásának joga; a kisebbségi nyelv megtanulásának joga; a kisebbségi nyelv tanulása, vagy a kisebbségi nyelven törétnő oktatás feltételeinek biztosítása; a közéletben való tényleges részvétel feltételeinek megteremtése; a népességarányok megváltoztatásától való tartózkodás; a kisebbségekhez tartozó személyeknek határon túli személyeknek, valamint nemzetközi szervezetekkel való kapcsolattartásába való be nem avatkozás; a kisebbségek védelmét célzó két- és többoldalú egyezmények megkötése; a határokon átnyúló együttműködés elősegítése. A fenti jogok értelmezése és alkalmazása során a következő elvekre kell tekintettel lenni /III. szakasz/: a nemzeti törvényhozás és mások jogainak tiszteletben tartása; a nemzetközi jog alapelveivel /köztük a szuverén egyenlőség, a területi integritás és a politikai függetlenség/ való összhang; más egyezményekben rögzített jogok és szabadságjogok korlátozásának tilalma; az Emberi Jogok Európai Egyezményével való összhang. A IV. szakasz határozza meg a Keretegyezményben foglalt elvek végrehajtásának ellenőrzésére hivatott rendszer kereteit, melyet tovább részletezett a Miniszteri Bizottság (97)10 sz. Határozata. E rendelkezések szerint a végrehajtást a Miniszteri Bizottság ellenőrzi, melynek munkáját egy, a hatályba lépést követő egy éven belül fel állítandó Tanácsadó Bizottság segíti. A Tanácsadó Bizottságban minden részes állam csak egy képviselővel lehet jelen. Az általában négyéves mandátummal rendelkező bizottsági tagoknak a kisebbségek védelme területén elismert szakértelemmel bíró személyeknek kell lenniük, akik a Bizottság munkájában egyéni minőségben vesznek részt. A tagállamok a hatályba lépést követő egy éven belül, majd később öt évente, illetve a Miniszteri Bizottság felkérésére a Keretegyezményben foglalt elvek megvalósítását célzó törvényhozási és egyéb intézkedéseikről jelentést kötelesek készíteni. A jelentést - más forrásokból is származó információk felhasználásával - a Tanácsadó Bizottság véleményezi, majd a Miniszteri Bizottság kialakítja végkövetkeztetéseit, esetleges ajánlásokat fogalmazhat meg, illetve azok teljesítésére időkorlátot állíthat fel. E következtetések és ajánlások nyilvánosak. A kisebbségi magyarságnak otthont adó szomszédos államok, Jugoszlávia kivételével, mind aláírták, illetve Ausztria, Szlovénia és Jugoszlávia kivételével, mind ratifikálták is a keretegyezményt. Szlovákia, Románia, Horvátország esetében 1998. február 1-jén, Ukrajna esetében 1998. május 1-jén hatályosul a Keretegyezmény. Magyarországnak Szlovákiával és Romániával kötött, a kisebbségek védelmét /is/ célzó alapszerződések beépítették a Keretegyezmény rendelkezéseit, illetve a szerződő felek az egyezményt önmagukra nézve kötelezőnek ismerték el, még hatályosulása előtt. Bár a most hatályba lépő nemzetközi egyezmény elveket, s nem jogokat fogalmaz meg, az európai kisebbségvédelmi rendszernek csak keretét jelöli ki, s így az államok számára tág teret biztosít ezen elvek megvalósításának. Mikéntjében, kétségtelen, hogy céljait tekintve egyedülálló dokumentumról van szó, amely az európai kisebbségvédelem továbbfejlesztésének kezdőpontja lehet, s jóhiszemű végrehajtása hozzájárulhat a közép-európai régió stabilitásához, az itt élő nemzetek közötti kapcsolatok fejlesztéséhez. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 4./"

Egyes román politikusok, sajtótermékek az utóbbi időben ismételten politikai összefüggésben, egyfajta veszélyként tálalták a romániai magyar tőkebefektetéseket. Ezt cáfolta Sorin Dimitriu, a román Állami Vagyonalap /ÁVA/ elnöke jan. 30-i sajtóértekezletén. Elmondta, hogy Magyarország mintegy 30 millió dolláros romániai befektetésével nincs még az első húsz romániai külföldi privatizációs beruházó között sem - ezek sorában Dél-Korea vezet, a második-harmadik helyen Németország és Franciaország áll. A magyar beruházások főleg az élelmiszeriparba irányulnak, de Románia szívesen venné, ha a gépiparba is jutna belőlük. 1998-ban a román ÁVA több mint 2700 vállalatot kínál eladásra, amelyeknek tőkéje összesen 30 000 milliárd lejt (3,6 milliárd dollárt) tesz ki. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 4./

"Febr. 2-án éjjel ismét tárgyalóasztalhoz ültek a koalíciós válságban szemben álló Parasztpárt és Demokrata Párt vezetői. A koalíciós egyeztetésre kitűzött jan. 31-i és febr. 1-jei találkozókra Petre Roman pártja nem küldte el képviselőit. Constantinescu államelnök hivatala febr. 3-án közleményben vonta meg a megbeszéléseknek mérlegét. Constantinescu szerint most, miután minden jelentős párt rendelkezik mind a kormányzás, mind az ellenzéki szerep tapasztalataival, eljött az érettebb politikai kapcsolatok ideje. Az ellenzéki pártok olyan feltételekhez kötötték a kormányzat iránti magatartásuk megváltoztatását, amely azt gyakorlatilag programjának feladására kényszerítené. Az SZDRP tízpontos listáján például olyan követelések szerepelnek, mint az, hogy az elnök ne írja alá a parlament által a kormány felelősségvállalásával elfogadott privatizálási törvényt, és a kormány semmiféle olyan rendeletet, törvényt ne hozzon, amely - az SZDRP szerint - "sértené Románia nemzetállami jellegét" és ne engedje "a szuverenitás átadását a helyi közigazgatási szerveknek", ami Iliescu pártjának aggodalmai szerint lehetővé tehetné "etnikai alapú autonómiák létrejöttét". Az RNEP nyíltan az RMDSZ kizárását sürgette a kormányból. /Szabadság (Kolozsvár), febr. 4./"

A módosított földtörvény rendelkezéseinek alkalmazása során a föld- és erdő-visszaigénylési kérések határidőre való benyújtásának egyik késleltető oka a telekkönyvi hivatalok ügyfélfogadási órarendjének rövidsége volt. Ez is szükségessé tette a határidő április 3-ig szóló meghosszabbítását. A visszaigénylésekhez szükséges bizonyító iratok megszerzésének meggyorsítása érdekében Ráduly Róbert Hargita megyei képviselő személyesen fordult Valeriu Stoica igazságügyminiszterhez, majd január 22-én sürgető írásbeli kérést nyújtott be. Az átiratban a Hargita megyei képviselő indítványozta a megyében működő telekkönyvi hivatalok /Csíkszereda, Székelyudvarhely, Gyergyószentmiklós és Maroshévíz/ ügyfélfogadási órarendjének a meghosszabbítását, az érintett személyzet túlóráinak a fizetése mellett. Az RMDSZ-képviselő közbenjárása nem volt hatástalan: a csíkszeredai bíróság elnökétől, Mitrea Ibolyától származó értesülés szerint január 30-án az említett intézményhez megérkezett az Igazságügyi Minisztérium átirata, amelyben a felettes szervek a telekkönyvi hivatalok ügyfélfogadási órarendjét munkanaponként öt órában állapítják meg. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), febr. 4. - 1200. sz./

Kisbácson gumibelsőt égettek rá a helynévtáblára, Szucságon kidöntötték a táblákat. Másnap visszaállították a táblákat, de éjjel ismét kidöntötték ismeretlenek. /Szabadság (Kolozsvár), febr. 4./

Moldova és Románia árucsereforgalma 1997-ben 168,5 millió dollárt tett ki, ez az utóbbi évek legmagasabb szintje, mondta Ion Gutu moldovai miniszterelnök-helyettes a sajtó képviselőinek, miután véget ért Kisinyovban a román-moldvai vegyes bizottság ülése. Az idei együttműködési tervek között szerepel saját valuta alkalmazása a kétoldalú elszámolásban. /Szabadság (Kolozsvár), febr. 4./

"Andrei Pruteanu, a román szenátus oktatási bizottságának parasztpárti elnöke, aki a pártjának vezetői által tett nyilatkozatokat semmibe véve a saját vonalát követi a nemzeti kisebbségek anyanyelvű oktatásának tekintetében, febr. 5-én nyílt levélben oktatta ki Andrei Marga tanügyi minisztert az Emil Constantinescu román államfő múlt heti budapesti látogatása alkalmával lezajlott, a romániai magyar nyelvű egyetemmel kapcsolatos tárgyalásokkal kapcsolatban. Bár az erősen polemikus levél csak Marga és Andrei Plesu külügyminiszter nevét említi, egyben Emil Constantinescu államfő közvetett bírálataként is értelmezhető, hiszen ő is nyilatkozott a látogatás idején a magyar nyelvű felsőoktatásról. Andrei Margához intézett levelében a szenátor visszautal arra, hogy a szenátus oktatási bizottságában már megkérdezte a minisztert, hogy Budapesten tárgyalt-e a romániai magyar egyetem kérdéséről, amire azt a választ kapta, hogy ezt Göncz Árpád magyar köztársasági elnök említette általános formában, ő, Marga azonban nem tárgyalt róla. Azt is megerősítette a miniszter a szenátusban, hogy Budapesten is leszögezte: olyan megoldások híve, amelyek nem elválasztják, hanem egyesítik a diákokat. A sajtóból azonban másnap arról értesült, folytatja Pruteanu, hogy Budapesten mégis folytak tárgyalások e témáról, még az egyetemek helyéről is, de Marga kijelentette, hogy ő ezeken nem volt jelen, és azzal hárította el a kérdést, hogy "kérdezzék meg Plesu külügyminisztert". - Itt valami zavaros" - írja Pruteanu, és a továbbiakban választ kér a szenátus oktatási bizottsága, "de főleg a közvélemény" számára a következő négy kérdésre: "1. Az Ön távollétében vitatnak meg, Miniszter Úr, a román oktatási rendszerrel összefüggő lényeges és kényes kérdéseket? 2. Ön nyugodtan elfogad egy ilyen, hogy finoman mondjam, működési zavart, és beéri egyszerűen azzal, hogy Plesuhoz küldi a kérdezőt? 3. Az Ön hiánya, vagy talán azt kellett volna mondanom, az, hogy Önt nem hívták meg, azzal függ össze, hogy nem ért egyet az egyetemi szeparatizmus formulájával? 4. Miután mindez megtörtént, tudni kellene, hogy az oktatási miniszter megkérdezte-e Plesu urat, mi a helyzet és következésképpen Ön most abban a helyzetben van-e, hogy tájékoztatást tud adni, nevezetesen arról, hogy mit vitattak meg és mit határoztak a magyar nyelvű egyetem tekintetében?". /MTI, febr. 5./"

"Nemzeti imádságunk, a Himnusz szellemiségére, megtartó erejére, a határon belül és túl élő magyar nemzedékeknek szóló üzenetére hívta fel a figyelmet Bölcskei Gusztáv református püspök, amikor febr. 5-én Debrecenben megnyitotta a Magyar tanítók a XXI. századi Kárpát-medencében című tanácskozást és a Himnusz születésének 175. évfordulójára rendezett emlékünnepséget. A Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke fontosnak nevezte, hogy minél több helyen és közösségben fedezzük fel újra mit jelent, mit adott és mit ad a Himnusz a magyar kultúrának, a jelen és a jövő nemzedékének. A tanácskozás Erdélyből, a Felvidékről és Kárpátaljáról érkezett résztvevői előtt Bölcskei Gusztáv utalt arra: "van ahol a gyanakvás árnyéka, értetlenség, vagy ajakbiggyesztés kíséri, ha felhangzik a magyar Himnusz, de aki énekli az tudja: a nemzeti imádság nem más, mint erőt adó, megtartó hatalom". - A három napos tanítói konferencia alkalmából a debreceni Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskolán a költőhöz kapcsolódó - költészetét, életútját bemutató - bélyeg- és képeslap-kiállítást nyitottak. - A tanácskozáson előadások hangzanak el a tanítóképzés jelenéről és fejlesztési lehetőségeiről, a hazai és a határon túli magyar tanítás, illetve tanítóképzés kapcsolatáról. /MTI, febr. 5./"

A szenátus külügyi bizottsága febr. 4-én kiadott közleményében kifejezte aggodalmát amiatt, hogy elhúzódik a magyar Országgyűlésben a kisebbségi képviselet biztosításának ügye. A külügyi bizottság egyúttal kifejezte reményét, hogy a magyar Országgyűlés megteremti a szükséges feltételeket a Magyarországon élő románok számára ahhoz, hogy már az idén májusban sorra kerülő választások alkalmával képviselethez jussanak a magyar parlamentben. A szenátus külügyi bizottsága egyben bejelentette, hogy a határon túli románok problémáival foglalkozó, George Achim szenátor vezetésével működő albizottságot hozott létre. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 6./

Tokay György kisebbségvédelmi minisztere elmondta: Max van der Stoel, az EBESZ kisebbségügyi főbiztosa bukaresti találkozói során aggodalmának adott hangot azzal a móddal kapcsolatban, ahogy a román sajtót a tárgyalásokon elhangzottakról tájékoztatták és ahogy ennek alapján őt idézték. Az EBESZ főmegbízott megjegyezte: szokatlannak tartja azt, hogy szavait nem adták pontosan vissza, hanem megcsonkítva és a szövegösszefüggésből kiemelve idézik - mondta Tokay György. - Max van der Stoelt febr. 6-án, bukaresti megbeszéléseinek befejeztével fogadta Emil Constantinescu román államfő is, de a találkozóról a főbiztos anélkül távozott, hogy találkozott volna a sajtó képviselőivel. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 6./

Kisbács községben a felállított kétnyelvű helynévtáblákat ismeretlenek lefestették, kidöntötték. Emiatt Rozsnyai József alpolgármester személyesen fordult Alexandru Farcas Kolozs megyei prefektushoz. Gheorghe Funar kolozsvári polgármester hivatala 40 millió lejes bírsággal sújtotta Rozsnyai József kisbácsi alpolgármestert azon a címen, hogy engedély nélkül helyeztette el a kétnyelvű táblákat. Buchwald Péter alprefektus az üggyel kapcsolatban leszögezte: etnikai konfliktust nem azok váltanak ki, akik a hatályos törvényt alkalmazzák, hanem azok, akik meg akarják akadályozni annak végrehajtását. Funar emberei különben azon a címen léptek fel a szomszédos falu vezetői ellen, hogy a város és a község között régebbi jogvita folyik annak a területnek a tulajdonáról, ahol a kétnyelvű táblát felállították. (Ezért eltávolították a község román nyelvű névtábláját is - nehogy az bizonyítsa, hogy a terület már nem a városhoz tartozik). Buchwald szerint a jelenlegi hatalom gyengesége, hogy az eltelt egy év alatt nem indítottak eljárást Funar ellen. Amennyiben kiderül, hogy a törvényeket megszegi, felmerülhet Funar menesztése. Rozsnyai József Eckstein-Kovács Péter szenátorral együtt bűnvádi feljelentést tett ismeretlen tettesek ellen, akik megrongálták és tönkretették a táblákat. Funar beismerte, hogy az ő utasítására távolították el a táblákat és nem hajlandók azokat a rendőrségnek sem kiszolgáltatni, mivel ezeket akarják felhasználni Rozsnyai ellen. /Papp Annamária: Pereskedéssel folytatódik az idegháború a kisbácsi táblák körül. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 6./

"Háromtól hét napig terjedő zárkafogságra ítélte a Szatmár megyei rendőrség ún. becsületbírósága azokat a rendőröket, akik éveken át verték Nagytarnán és Avasújfaluban azokat, akik nem voltak hajlandók nekik kedvező vallomást tenni. A becsületbíróság próbaidőre még ezt a büntetés is felfüggesztette. /"Példás" büntetés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 6./"

"Max van der Stoel, az EBESZ kisebbségügyi főbiztosa febr. 5-én cáfolta George Pruteanu szenátor - a román szenátus oktatási bizottságának elnöke - által tett kijelentést, amely szerint szerdai tanácskozásukon Stoel "korlátozóbb jellegű" formulát javasolt volna a kisebbségi oktatás tekintetében, mint a romániai törvény: A parlamenti oktatási bizottságokkal folytatott találkozó után elmondtam, hogy még számos más találkozóra kerül sor látogatásom során és véleményemet azt követően fogom megfogalmazni. Úgy gondolom, minden nagyon fontos, ami előmozdítja az integrációt, a különböző etnikai csoportok elszigetelése nem kívánatos. Ugyanakkor semmiképpen sem szeretném, hogy azt adják a számba, hogy még korlátozóbb formák híve vagyok a magyar nyelvű oktatás tekintetében. A két bizottsági elnökkel folytatott beszélgetés során tapasztaltam, hogy nincs ellenvetésük egy magyar nyelvű magánegyetemmel szemben, de ismerik a kormány formuláját és a kormány döntéseit is ebben a kérdésben. A főbiztos a Markó Bélával, az RMDSZ elnökével folytatott megbeszélés után nyilatkozva elmondta, hogy a találkozó igen hasznos volt. Elsősorban az etnikai kisebbségekről és a független egyetemekre, valamint a kolozsvári multikulturális egyetemre vonatkozó igényeikről volt szó. Markó Béla a megbeszélés után nyilatkozva hangsúlyozta, hogy Max van der Stoellal évek óta rendszeresen találkozott az RMDSZ vezetése, utoljára 10 hónappal ezelőtt. Míg a múltban éveken át változatlan volt a helyzet, ezúttal a legutóbbi találkozó óta az a kormány, amelyben az RMDSZ is részt vesz, fontos sürgősségi rendeletet fogadott el, amely, mint azt a biztossal közösen megállapították, biztosítja az akadálytalan anyanyelvű oktatást a kisebbségek számára. Ugyanakkor a szövetségi elnök kérdésesnek nevezte, miként fogadja el a parlament ezt a kormányrendeletet azt követően, hogy a szenátus sajnos olyan módosításokat szavazott meg, amelyek újra korlátozásokat vezetnek be mind a történelem és földrajz oktatása, mind az önálló egyetemi intézmények tekintetében. Az EBESZ-főbiztos febr. 5-én számos más romániai politikussal is megbeszélést folytatott. Andrei Plesu külügyminiszterrel a román külpolitika fő céljait tekintette át, különös tekintettel a Magyarországgal és Ukrajnával való kapcsolatok alakulására. A miniszter tájékoztatást adott a romániai nemzeti kisebbségek helyzetéről és a határon kívül élő román közösségek támogatására irányuló erőfeszítésekről. Andrei Plesu és vendége a nemzeti kisebbségek problematikájának "kiegyensúlyozott és rugalmas" kezelését szorgalmazta, amely "figyelembe veszi minden egyes kisebbség valós helyzetét és szükségleteit", ennek egyik példájaként említve a romániai romákért tett erőfeszítéseket. Megállapították, hogy a nemzetközi dokumentumok és normák általános keretet adnak e problémák megközelítésére, de, mint Anda Filip külügyi szóvivő idézte a megbeszéléseken kialakult közös véleményt, "ez nem függeszti fel a szabad gondolkodást és azt, hogy a dolgokat összefüggésükben kezeljék". A formula megfigyelők szerint Pruteanu szenátor ama érvére is válasznak tekinthető, hogy a nemzetközi szerződések nem kötelezik Romániát kisebbségi anyanyelvű állami egyetem felállítására - Pruteanu szerint a kisebbségek anyanyelvén különállóan csak magánegyetem működhet Romániában. /Mit mondott Max van der Stoel? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 7./"

"Gazda József nagyszabású, 1200 oldalas vállalkozása /Jaj, mik is történtek, Püski Kiadó, Budapest, 1997/ népi emlékezéseket, vallomásokat tartalmaz. A szerző korábbi könyveihez hasonlóan magnóval járta a határon túlra szorult magyar tájegységeket, népcsoportokat, bekopogtatott a házakba Erdélyben, Felvidéken, Délvidéken, Kárpátalján, Õrvidéken, sőt az anyaországban is. A népi emlékezet rögzítéséről van szó. Beszédes a könyv alcíme: A szétszabdalt magyarság XX. századi sorstörténete. Sombori Sándor így összegezi véleményét Gazda József könyvéről: "Megindító volt olvasni, hogy az egész magyar nyelvterületen élő magyarok sorsa mennyire hasonló volt az utódállamokban, s hogy a különféle tájegységeken élő magyarok véleménye is mennyire hasonló. Hiába szaggattak széjjel, gondolkozásban, érzésben, szemléletben nagy általánosságban egyek vagyunk." /Sombori Sándor: Jaj, mik is történtek... = Európai Idő (Sepsiszentgyörgy), febr. 7./"

"Febr. 5-én a kormánypalotában aláírták a kormányból kivált Demokrata Párt és a kormánypártok koalíciós megállapodását, amelynek értelmében a Demokrata Párt a parlamentben támogatja a koalíció keretében benyújtott és a korábbi koalíciós megállapodások értelmében kidolgozott törvényjavaslatokat. A megkötött koalíciós együttműködési megállapodás szerint az aláíró pártok "támogatni fogják és megszavazzák a parlamentben mindazokat a szabályozásokat (törvényeket, kormányrendeleteket), amelyekről megállapodtak és figyelemmel kísérik az eddig kötött törvényhozási megállapodások teljesítését", megbízottjaik "rendszeresen elemezni fogják a politikai helyzet alakulását és javasolni fogják a legmegfelelőbb lépéseket annak javítására". Az aláírók tartózkodni fognak minden olyan nyilvános állásfoglalástól vagy megnyilvánulástól, amely kölcsönös károkat okozhat vagy fékezhetné a reform megvalósításához szükséges kormánytevékenységet. Az aláíró pártok "szankciókkal fogják sújtani azokat a képviselőiket, akik megsértik ezt az előírást". /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 7-8./"

Varga Attila és Tamás Sándor képviselők febr. 5-7-e Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen, Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen bemutatták Balogh Artúr két világháború közötti neves erdélyi ügyvéd, publicista, jogtudós, politikus A kisebbségek nemzetközi védelme című könyvének második kiadását. A könyv először Berlinben jelent meg magyar nyelven, 1928-ban. Újrakiadását az teszi indokolttá, hogy a neves jogász nézetei, fejtegetései a tanszabadságról, a kisebbségi nyelvek használatának jogáról, az egyházi és iskolai autonómiáról ma is aktuálisak. A Jakabffy Elemér Alapítvány és az EMKE által támogatott könyv a Magyar Kisebbség Könyvtárának első kötete, tehát egy tervezett könyvsorozat első könyve. A kötethez Varga Attila jogász-képviselő írt bevezetőt, amelyben Balogh Artúr tartalmas életútjának felelevenítése mellett rávilágít a szerző főművének időszerűségére, mai üzenetére. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), febr. 9. - 1203. sz./

Ismét elnapolták azt a bírósági tárgyalást, amelyet a nagyváradi római katolikus püspökség kezdeményezett a volt püspöki palota kérdésében, így kilencedszer írtak ki új időpontot. Tempfli József püspök elmondta, hogy most a püspöki palota külön bejárattal bíró egyharmadára tartanak igényt, tehát nincs szó a püspöki palotában jelenleg működő Kőrösvidéki Múzeum kilakoltatásáról. /A váradi püspöki palota ügye. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 9./

"Max van der Stoel, az EBESZ kisebbségügyi főbiztosa romániai magyar lapokban megjelent nyilatkozatában elhatárolta magát bukaresti állásfoglalásainak olyan értelmezésétől, mintha akadályozni kívánná a romániai magyar állami egyetem létrehozását. A főbiztos közzétette állásfoglalását "Az elmúlt napokban gyakran idéztek engem olyan értelemben, hogy azt mondtam volna, miszerint a nemzetközi normák és standardok, amelyeket Románia is aláírt, nem kötelezik Romániát önálló állami kisebbségi tannyelvű egyetem létrehozására. Jóllehet ez így van, legalább annyira igaz az is, hogy semmilyen nemzetközi norma vagy standard nem akadályozza meg Romániát abban sem, hogy ezt megtegye. Mivel nincs olyan nemzetközi norma, amely Romániának előírná, hogy mihez tartsa magát ebben a kérdésben, véleményem szerint nyilvánvaló, hogy a román kormánynak és parlamentnek a lényeges oktatási, művelődési és társadalmi tényezők, valamint a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek szükségleteinek fényében kell e kérdésben döntenie". /Szabadság (Kolozsvár), febr. 10./"

Balogh Edgár haláláig, 1996 szeptemberéig jó tempóban folyt a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon készítése. A munkát Dávid Gyula vette át. Elfoglalt ember, nehezen tud helytállni, nyilatkozta. A munkatársak közül többen kimentették magukat, mondván, ők Balogh Edgárnak ígérték meg a közreműködést, most viszont abbahagyják a munkát. Nagyon kevesen vállalják a lexikonszerkesztés nehéz munkáját. Kántor Lajos, a szerkesztőbizottság egyik tagja egyetlen címszót írt meg, mert nagyon elfoglalt. Engel Károly felett múlnak az évek, nehezebben dolgozik. Újra kell szervezni a csapatot. Bekapcsolódott a munkába Gábor Dénes mellett Szigeti Rudolf és Újvári Mária. Az újabb kötetet a Kriterion fogja kiadni, remélhetőleg még idén. A hatodik kötetbe, a pótkötetbe a bármilyen okból kimaradtak bekerülnek. /Rostás Szabolcs: Meghalt Edgár, oda a lexikon? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 10./

Az ausztráliai magyarság egyetlen hetilapja, a Melbourne-ben készülő Magyar Élet /főszerkesztője Csapó Endre/ idén lépett a 40. évfordulójába. A bukaresti televízió magyar adásának egykori munkatársa, Józsa Erika a szerkesztőség Sydneyben lévő irodáját vezeti. A Magyar Életnek 13 ezer olvasója van. Ausztráliában jelenleg 35 ezer magyar él. Az 1970-es évektől kezdődően az 1990-es évekig mintegy 15-20 ezer vajdasági magyar vándorolt be Ausztráliába. Többségük szinte falvakként szerveződött egyesületbe új hazájában, így a Székelykevéről, Bácstopolyáról elszármazottak például. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 10./

"A Romániai Magyar Szó is közölte Cs. Gyimesi Éva egyetemi tanár tervezetét, amely egy kolozsvári központú erdélyi magyar felsõoktatási hálózat kifejlesztésének támogatási koncepcióját vázolja fel. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 11./, ugyanebben a számban a lap munkatársa, Miklós László ironikusan kommentálta Cs. Gyimesi Évának a Szabadságban megjelent, az erdélyi magyar felsõoktatási hálózat fejlesztésének támogatási koncepcióval kapcsolatos tervezetét. A tervezet mellett Cs. Gyimesi feltüntette a koncepció kidolgozásának helyét és idejét: Szeged-Kolozsvár, 1997. november 28-december 8., "és máris azon törhetjük a fejünket, hogy e háttérinformációként amúgy elhanyagolgató adalék végül is milyen kódolt üzenetet rejt magában." 'A gyimesiévai tagadás tagadásának felezõjén, október folyamán a professzorasszony" levelet juttatott el Andrei Margának, melyben csalódásának adott hangot "a szép multikulturális elvek gyakorlatiasulásának esendõsége miatt". Cs. Gyimesi Éva jelezte, hogy 30 kollégájának küldte el tervezetét, de csak egyetlen gyakornok jelzett vissza. A vita kifulladt: "szalmalángnak bizonyult a jó esztendeje és talán éppen Cs. Gyimesi Éva akkori kétes állásfoglalása miatt kirobbant össznépi vita a Bolyai Tudományegyetem létrehozásáért. Jelzés volt az is, hogy a professzorasszony" Margához írt levelére jóformán a kutya sem figyelt oda. Cs. Gyimesi Éva mostani koncepciójával keretbe foglalta mindazt a rengeteg ötletet, amelyek elárasztották a romániai magyar sajtót. /Miklós László: Közös akolból kivezetni. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 10./"

"Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke állásfoglalást adott ki a román-magyar kapcsolatok helyzetéről. Románia és Magyarország vezetőinek hivatalos megnyilatkozásai a két ország viszonyának példaértékű alakulásáról szólnak. Tőkés László Tabajdi Csaba államtitkár és Tokay György romániai kisebbségvédelmi miniszter derűlátó nyilatkozatait idézte a kétoldalú kapcsolatok kedvező alakulásáról, hozzáfűzve, hogy "a nagy szavaknak, túlzó kijelentéseknek" se szeri, se száma, így volt ez Emil Constantinescu államelnök és népes küldöttsége legutóbbi magyarországi látogatásakor is. A két ország vezetése "nyugati megrendelésre és tetszésre kirakatpolitikát folytat" erre nézve beszédes Livia Plaksnak, a PER ügyvezető igazgatójának a figyelmeztetése: "amennyiben növekszik a zajszint, elmarad a kívülről jövő segítség". A püspök felsorolta a megoldásra váró kérdéseket, ezek között van az elkobzott közösségi és egyházi javak visszaszolgáltatása, a felekezeti oktatás igények és lehetőségek szerinti helyreállítása, az állami magyar nyelvű felsőoktatás helyreállítása, a jogtalanul felszámolt Bolyai Tudományegyetem visszahelyezése jogaiba, az egyház- és kisebbségellenes megszorításokat kiiktató új tanügyi törvény elfogadása, Székelyföld és más magyar többségű vagy magyarok lakta vidékek etnikai összetétele mesterséges megváltoztatásának leállítása, a székelyudvarhelyi-csereháti helyzet törvényes megoldása, a kisebbségi felekezeteket sújtó vallási diszkrimináció megszüntetése, a magyarellenes gyűlöletkeltő hadjárat elítélése a kormány által és törvény általi büntetése stb. Fájdalmas, állapította meg Tőkés László, hogy "Románia, amelynek hűséges állampolgárai vagyunk, továbbra sem hajlandó a románokéval egyenlő jogokat biztosítani a határain belül élő magyaroknak". Hasonlóképpen fájdalmas, hogy Magyarország az integráció oltárán hajlamos feláldozni. "Sajnálatos továbbá, hogy a Horn Gyula vezette magyar kormány sikertelen szlovákiai kisebbségi politikáját Románia irányában - az erdélyi magyarság rovására - kívánja kompenzálni, másfelől pedig a súlyos belső politikai válsággal küszködő Románia továbbra is valós fedezet nélküli külpolitikai sikerek elérésére igyekszik felhasználni a kormánykoalícióba bevont - és ezáltal semlegesített - Romániai Magyar Demokrata Szövetséget" - olvasható Tőkés László állásfoglalásában. "A Göncz Árpád és Emil Constantinescu által hangoztatott és mindnyájunk által óhajtott történelmi megbékélés, kölcsönös bizalom és jó együttműködés" csak abban az esetben válhat valósággá, hogyha annak útjából "elhárul a legfőbb akadály, a romániai magyarság jogfosztása. A "a romániai magyar nemzeti közösség saját szülőföldjén és közös hazájukban még mindig nem érezheti magát egyenlőnek a többségi román nemzettel". /Tőkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke: Állásfoglalás a román-magyar kapcsolatok tárgyában. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 11./"

Az RMDSZ szenátusi csoportjának febr. 11-i ülésén megtörtént a tisztújítás. A frakció elnökévé a tavaszi ülésszak idejére ismét Verestóy Attila Hargita megyei szenátort választották az RMDSZ szenátorai. Az alelnöki tisztséget Szabó Károly Szatmár megyei szenátor tölti be, míg a frakciótitkári funkcióra újraválasztották Puskás Bálint Kovászna megyei szenátort. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), febr. 11. - 1205. sz./

Nagyváradon, febr. 12-én az Ady Endre Középiskolában a tanfelügyelőség tartott megbeszélést a megye iskola-és óvodaigazgatóival. A tanfelügyelőségen szemléltető eszközöket, videokazettákat vehetnek át az iskolák képviselői. A tanfelügyelők ismertették az iskolai szakbizottságok létrehozásának feltételeit. /Bihari Napló (Nagyvárad), febr. 13./

"A Fidesz két képviselője, Németh Zsolt-és Rockenbauer Zoltán megvonta a magyar külpolitika négy évének mérlegét. Kritikus hangon minősítették a magyar külpolitika elmúlt éveit: "A Horn-kormány a kisebbségi magyarság egyetértése nélkül, gyakorlatilag ellenükre kötötte meg Szlovákiával és Romániával az alapszerződéseket. A kormány nyilatkozatban vonta meg a határon túli magyarság egyetértési jogát az őket közvetlenül érintő kérdésekben, azt a jogot, amelyet az Antall-kormány önkéntes kötelezettségvállalásként biztosított számukra. Nem valósult meg az 1996. júliusi magyar-magyar csúcson kilátásba helyezett, intézményesített magyar-magyar párbeszéd sem." A Horn-kormány kihasználatlanul hagyta a millecentenáriumi esztendőt. - "A Horn-kormány külpolitikájának szembetűnő kudarca a regionális és kisebbségpolitika." Üres szólam "történelmi megbékélésről" beszélni olyan szomszédos országokkal, amelyek politikai közéletéből hiányzik a demokratikus minimum. - "Az alapszerződések szinte semmilyen garanciális elemet nem tartalmaznak a kisebbségi magyarság jogainak védelmére." "Az alapszerződés-politika gyors és látványos kudarcáért a magyar-szlovák kapcsolatokban /lásd: diszkrimináció a gazdasági életben, nyelvtörvény, közigazgatási beosztásról szóló törvény, a magyar nyelvű oktatás egyre kilátástalanabb helyzete, a magyar nyelvű kulturális intézmények ellehetetlenülése stb./ a magyar kormány kimutatható felelősségét terheli." A határon túli magyarok azt talán észre sem vették, hogy a Határon Túli Magyarok Hivatalát, mint a kisebbségpolitikát végző kormányszervet, kikapcsolták a külpolitika formálásából, hogy a határon túli magyarok vezetőivel a Horn-kormány miniszteri szinten sem tárgyal, hogy a magyar parlamentben nem szólalhatnak fel és anyagi támogatásuk reálértéke nem éri el az 1994. évi szintet sem. /Németh Zsolt-Rockenbauer Zoltán: A magyar külpolitika négy éve. = Magyar Nemzet, febr. 13./"

Horn Gyula miniszterelnök felvetette a vízum bevezetésének ötletét, az ennek nyomán esetleg időszerűvé váló kölcsönösségi eljárás bevezetésének lehetőségét tanulmányozzák Bukarestben. Stanciu azt kérte az államfőtől, hogy Victor Ciorbea kormányfőt bírja rá, vizsgálja felül Horn Gyulával Kolozsváron létrejött szóbeli megállapodását egy különálló magyar egyetem létrehozásáról. Stanciu ugyanakkor arra kérte Constantinescu elnököt, ígérje meg, hogy nem gyakorolnak nyomást a szakbizottság tagjaira, s biztosítsa a tanügyi törvényre vonatkozó kormányrendelet nyilvános megvitatását, illetve a titkos szavazást a dokumentum képviselőházi tárgyalásakor. /Mindent vissza. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 16./

Emil Constantinescu elnök szerint az illegális bevándorlás veszélyezteti Románia nemzeti érdekeit, károsan befolyásolja az ország munkapiacát. 1997-ben több mint 36 ezer illegális bevándorlót találtak Romániában. Közülük körülbelül 30 ezren üzleti tevékenységgel, tanulmányi célokkal, vagy rokonlátogatással indokolták jelenlétüket Romániában, azonban nem hosszabbították meg tartózkodási vízumukat. Több mint négyezren viszont semmivel sem tudták indokolni romániai tartózkodásukat. Több mint 2200-an súlyos bűncselekményt követtek el Romániában. A Legfelsőbb Védelmi Tanács legutóbbi ülésén szigorító intézkedéseket sürgettek az illegális bevándorlás feltartóztatására, mert a nyugati országok bevándorlási szigorításai következtében fennáll annak a veszélye, hogy Romániában reked nagyon sok külföldi, akinek sem megélhetési, sem munkalehetősége nincs. /89 idegen gyilkos. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 16./