Minden eddiginél nagyobb érdeklődés követte az idei, immár nyolcadik Bernády Napokat. A marosvásárhelyi Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány hagyományos, október végi többnapos rendezvénysorozatának célja: a felnövő generációkkal megismertetni, megszerettetni Bernády életművét. Október 28-án átadták a Bernády-emlékplakettet. Borbély László miniszter, az alapítvány elnöke összegezte a rendezvénysorozattal kapcsolatos benyomásait, érzéseit, majd átadta az emlékplakettet Csíky Boldizsár zeneszerzőnek. A koncerten Ránki Dezső, világhírű zongoraművész lepte meg a közönséget egy emlékezetes zongoraesttel. Másnap Bernády György, a néhai polgármester sírját koszorúzták meg az egybegyűltek, majd a Bernády- szoborhoz ért az emlékező menet. A Bernády Kamarakórus énekét Borbély László és Kelemen Atilla képviselő felszólalása követte. A koszorúzók között voltak a Határon Túli Magyarok Hivatala, valamint a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Szervezet küldöttei is. A diákvetélkedő két kategóriában zajlott: az elemi és középiskolásoknak rajzversenyt hirdettek. /Nagy Botond: Bernády Napok. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 31./

Hetek óta folyik a vita a lapban, van-e helye a politikának a templomban. Tőkés László püspök kifejtette, a kommunizmus ideje alatt az egyházat politikai tilalom alá helyezték, és egyet tehetett, hogy tapsolt a korabeli rezsimnek. Ezen már túl vagyunk. Az egyház erkölcsi alapon véleményt alkot a világ bármely kérdéséről. A barikádnak két oldala van: el kell döntenie egy politikai pártnak vagy szervezetnek, melyik oldalon áll. A rendszerváltoztató demokratikus oldalon van a helyünk, ennek jegyében született az RMDSZ, mondta, ezért értetlenséggel tapasztalja a pálfordulásokat. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nem ellenzék, ugyanis nem párt, sőt, nincs is hivatalos jogi személyisége. Ez tulajdonképpen az, aminek az RMDSZ-nek lennie kellett volna: minden politikai pártot, a civil szférát, az egyházakat megfelelő strukturáltság mellett magába szeretne foglalni, hogy létrejöjjön az erdélyi magyar autonómiának szervezeti felépítménye. A katalánoknál a szélsőbaltól a szélsőjobbig mindenki egyetértett az autonómia kérdésében. Az EMNT nem akar párttá alakulni. Tőkés László a magyar-román közös kormányülést kirakatrendezvénynek érzi. Nem volt tétje ennek az ülésnek, ha csak nem az, hogy Románia integrációját látványos formában elősegítse. A püspök károsnak tartja a közös kormányülést. Bizonyíték erre a pár napra rá történt szenátusi szavazás fiaskója a még oly gyenge kisebbségi törvénytervezetről. /Irházi János: “Nem lehet ide-oda loccsanni” – Interjú Tőkés László püspökkel. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 31./

Végképp le kell mondania az Erdélyi Református Egyházkerületnek a szászvárosi kollégium épületéről. Az erdélyi szórványmagyarság egyik legrégebbi iskolája, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületet létrehozó Kún Kocsárd gróf által is támogatott Hunyad megyei kollégium visszaszerezhetetlen. Az iskolát 1926-ban, máig sem tisztázott körülmények között vásárolta meg a református egyháztól a román állam. A szászvárosiak úgy tudják: az állam kikényszerítette a kollégium adásvételét. „Nincs mit tennünk, egyetlen hazai bíróságon sem lenne esélyünk, de talán még Strasbourgban sem járnánk sikerrel” – fejtette ki Marosán Tamás, az Erdélyi Református Egyházkerület jogásza. Időközben a hatalom minden Kún Kocsárdra utaló emléket kiirtott az iskolából. Előbb a református kollégium szellemi és anyagi támogatójának 1910-ben felállított szobrát távolították el. Az iskolában az 1960-as évek végétől csak román nyelven folyik az oktatás. Kún Kocsárd szobra helyét Aurel Vlaicu és repülője vette át a talapzaton. A városban sem tér, sem utca nem viseli egyik mecénás nevét sem. Kún Kocsárd algyógyi, nehezen megközelíthető sziklasírját többször meggyalázták. A református püspökség mindössze az iskola bentlakását, a valamikori református árvaházat igényelhette vissza, azonban az Országos Restitúciós Bizottság még nem hozott döntést ebben az ügyben. /Szucher Ervin: Csak románul tanítanak az egykori református iskolában. = Krónika (Kolozsvár), okt. 31./

Európában most már lehet megoldást keresni Trianon égető kérdéseire – jelentette ki Székelyhídi Ágoston író Nagyváradon a Királyhágómelléki Református Egyházkerület által Trianon és Európa címmel október 28-án rendezett konferencián. Lehangolónak tartotta, hogy Magyarország baloldali kormánya tavaly decemberben elutasította a kettős állampolgárság megadását a határon túliaknak, ráadásul Gyurcsány Ferenc kormányfő maga állt a „tagadás kampányának” élére. Tőkés László püspök a magyar miniszterelnök közelmúltbeli bukaresti látogatásán tett nyilatkozatára utalva kijelentette, Calin Popescu-Tariceanu kormányfő és Gyurcsány között az a különbség, hogy „az egyiknek kell Erdély, a másiknak meg nem”. A püspök szerint ez a tény, valamint az, hogy a magyar kormányfő szerint „Trianon semmi”, a december ötödike előtt történtekkel egyetemben nem más, mint lélektani hadviselés a keresztény értékek és a Trianonhoz kapcsolódó fájdalmak ellen. Ékes József országgyűlési képviselő, a Nemzeti Fórum alapító tagja a mai magyarországi helyzettel kapcsolatosan úgy vélte, az ottani folyamatok a nemzettudat elsorvasztását célozzák. A szintén a Nemzeti Fórum nevében felszólaló Püski András az európai integrációs folyamatok kapcsán leszögezte: a magyarországi nemzeti elkötelezettségű polgári erők ebben segítséget kívánnak nyújtani az erdélyi és partiumi magyaroknak. /Balogh Levente: Trianon és Európa Nagyváradon. = Krónika (Kolozsvár), okt. 31./

Hét évvel ezelőtt Bogya György fizikatanár kezdeményezésére szervezték meg először a Partiumi Diákszínjátszó Fesztivált Szilágycsehben. Idén már 356 tanuló jelentkezett. Nem volt könnyű dolga kiválasztani a legjobbakat a Hargita, Maros, Kolozs, Máramaros, Szatmár megyei és szilágysági színjátszók közül. Október 30-án délelőtt az általános iskolások hat csapata mutatkozott be. A helyi Berekenye színjátszó csoport háromnyelvű előadása nyitotta meg a sort. A Lúdas Matyit románul kezdték, magyarul folytatták, és angolul fejezték be. A zsűri értékelése szerint a legjobbnak az idén ősszel megalakult szilágysomlyói magyar általános iskola diákjai bizonyultak a „Mátyás király lopni megy” című előadásukkal. Délután jöttek a középiskolások. Két első díjat osztottak: a nagybányai Fülemile csapatának (Németh László Elméleti Líceum) és a krasznai iskolacsoport Tinikomédiások csapatának. /Józsa László: Országossá fejlődött a szilágycsehi diákszínjátszó fesztivál. Szilágysomlyói, nagybányai és krasznai diákok vitték el a pálmát. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 31./

Kolozsváron második alkalommal került sor a Farkas utcai napok rendezvénysorozatára, amelynek keretében október 28-án megnyílt a Farkas utcai templom a képzőművészetben című, több mint félszáz alkotást bemutató képzőművészeti tárlat. A Kolozsvár-Belvárosi Református Egyházközség, valamint a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság és a László Dezső Alapítvány hagyományteremtő rendezvénysorozata istentisztelettel kezdődött. Fazekas Zsolt lelkipásztor bemutatta internetes honlapjukat. Németh Júlia műkritikus a Farkas utcának és református templomának művelődéstörténeti szerepét hangsúlyozta, és annak irodalolmi vetületeiből idézve tért rá a közelmúlt és korunk jeles képzőművészei, többek között Cseh Gusztáv, Kós Károly, Szolnay Sándor, Dóczyné Berde Amál, Veresspál, Balázs Péter, Györkös Mányi Albert, Cs. Erdős Tibor, Feszt László alkotásaiból rendezett tárlat méltatására. /(h): Farkas utcai napok – másodszor. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 31./

A közösség vágya vált valóra az emlékmű felállításával – emelte ki ünnepi beszédében Fábián László, csíkszentsimoni polgármester október 30-án, az emlékmű felavatásán. Az emlékmű síró asszonyt ábrázol, aki a nyugati front fele tekint, hátánál jelképesen a turulmadár kitárt szárnya, fölötte a kettőskereszt. A turulmadár szárnyain a hősi halottak névsora olvasható. Az 1848-as szabadságharc során Csatószegről tizenöt személy halt hősi halált, az első világháborúban harminchárom ember fizetett életével a harcokban, míg a második világháborúnak tizennyolc áldozata volt, a ma ezer lelket számláló településről. „Magyar legyen hited és lészen országod” – ezt a gondolatot írták az emlékmű talapzatára, amelyet a templom bejáratával szemben állítottak fel. Borboly Csaba, a megyei tanács alelnöke az összefogás és a magunkratalálás jelképének nevezte az emlékművet. Az ünnepségen jelenlévő Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke leleplezte Lakatos Géza egykori magyar miniszterelnök emléktábláját, akinek gyökerei a szomszédos Csíkszentsimonból származnak. Méltatta az 1944-ben kormányfői tisztséget betöltő államférfi szerepét, aki ellenezte a budapesti zsidók deportálását. /Daczó Dénes: Emlékmű Csatószegen. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 31./

A Romániáról készült EU-bizottsági országjelentés elsősorban a korrupció miatt marasztalta el az országot, és felsorolt néhány más területet, ahol jelentős lemaradások tapasztalhatók. Nincsenek közöttük a kisebbségek jogsérelmei. Gál Kinga, az Európai Parlament néppárti (Fidesz) képviselője strasbourgi felszólalásában kifogásolta a jelentés egyoldalúságát, mert a kisebbségi területen, a magyar kisebbség helyzete tekintetében – nagyon megengedő azzal, hogy a kérdés gyakorlatilag rendben van. Az indoklás szerint kisebbségi törvénye lesz Romániának, az RMDSZ része a kormánynak, tehát minden a legjobb úton halad. Gál Kinga tájékoztatta a biztost arról, hogy mi történt a szenátusban, mi történt a szavazás előtt, a vita során, milyen hangok hallatszottak a magyar kisebbség törekvéseiről a szenátusi vitában, s hogy ez mennyire elfogadhatatlan egy jogállamban. Felhívta arra is a figyelmet, hogy a parlamenti vitán kiderült, Romániában hallani sem akarnak semmiféle autonómiáról, mondván, az nem fér bele a jogállamba. Gál Kinga leszögezte, nem tartja következetesnek a jelentést az ingatlan-visszaszolgáltatás ügyében sem, az ingatlanok kilencven százaléka nem került vissza a jogos tulajdonosokhoz. A bizottságnak tavasz folyamán újabb jelentése lesz. Fontos, hogy ebben a jelentésben a romániai valóság kidomborodjék: ehhez az erdélyi civil és politikai társadalomnak is hozzá kell járulnia. Az elmúlt időszakban a Bolyai Kezdeményező Bizottság két tagja, majd az erdélyi kisebbségi egyházak képviselői jártak Brüsszelben. Gál Kinga rámutatott nagyon fontosak az ilyen tájékoztatások, mert a hírforrások, amelyek alapján a bizottság dolgozik, meglehetősen egyoldalúak. /Makkay József: Kesztyűs kézzel bánik Romániával az országjelentés. Gál Kinga: nem esett szó a kisebbségi jogsérelmekről. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 1./

Érdemes odafigyelni arra, hogy a román sajtó miként értelmezte a nagy összeborulást, a román–magyar kormányülést. A legjelentősebb nyolc bukaresti román napilap közül egyedül a Cotidianul számolt be az eseményről címoldalon. A többi központi román napilap valamelyik belső oldalon és ott is elrejtve tálalta a magyar újságokban vezető anyagként, nagybetűs címekkel ellátott tudósítást. /Fazekas Károly Csaba: A vegyes kormányülésről. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 1./

„Az országos vagy legalábbis regionális jelentőségű, öt-tíz millió forintot meghaladó nagy tervek pályázatait várjuk – jelentette ki a Székely István, a Szülőföld Alap oktatási, kulturális, szociális, egyházügyi és médiakollégiumának erdélyi tagja. Az oktatási, kulturális és médiaintézményeknek alig több mint két hét áll rendelkezésükre ahhoz, hogy benyújtsák pályázataikat. A kollégium az erdélyi pályázók között 400 millió forintot oszt szét. A szórványvidéken működő magyar nyelvű közoktatási intézmények beruházási, fejlesztési és működési támogatása kategóriába 90 millió forintot soroltak. Az RMDSZ vezetői a dévai Téglás Gábor magyar gimnázium épületének a befejezését tartják a legfontosabbnak. A kollégium 55 millió forintos keretet szabott meg az irodalmi és kulturális intézmények pályázataira. A romániai magyar szerkesztőségek 70 milliós kereten osztozhatnak. /Gazda Árpád: Két hetet adtak a pályázásra. = Krónika (Kolozsvár), nov. 1./

Az eset sokat elárul a román toleranciáról. Gyimesbükkön immár második alkalommal vágták ki és tüntették el ismeretlen tettesek a kétnyelvű helységnévtáblákat. Tették mindezt akkor, amikor – a „reálpolitikusok” szerint – történelmi jelentőségű román–magyar kormányülés zajlott Bukarestben, amelyről azóta tudjuk, hogy az ott aláírt megállapodások nagy része teljesen lényegtelen a romániai magyarság szempontjából. A román diplomácia ismét diadalmaskodott! – írta Deáky András. /Deáky András: Idegenként szülőföldünkön. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 1./

Az Erdélyi Magyar Ifjak célja a Trianon-film bemutatókörútjának megszervezésével az volt, hogy bevigyék a magyar és román közbeszédbe a diktátum kérdését. Az erdélyi Trianon-járás kronológiája 2005. január 7. – Kolozsváron kezdődik a Trianon-film erdélyi körútja. A Protestáns Teológia Dísztermébe nem férnek be az érdeklődők. Mintegy ötszáz ember nézheti meg a filmet, legalább annyian kint rekednek. A szervezők megígérik, a körút végén visszatérnek a kincses városba, és megismétlik a vetítést. Január 8. – Sepsiszentgyörgyön is szűknek bizonyul a megyei könyvtár Gábor Áron terme. Január 9. – Kézdivásárhelyen mintegy ezren vesznek részt a Vigadóban rendezett filmvetítésen. Január 10. – Hasonló a létszám a csíkszeredai Szakszervezetek Művelődési Házában. A hatalmas érdeklődésre való tekintettel már délelőtt, bár nem szerepelt az előzetes programban, Gyergyószentmiklós zsúfolásig telt Uránia filmklubjában is bemutatta filmjét Koltay és Raffay. Mona Musca kulturális miniszter törvénytelennek nyilvánítja a filmvetítéseket, utasítására az Országos Mozivállalat feljelentést tesz a Belügyminisztériumnál. Január 11. – Székelyudvarhelyen a Siculus Ifjúsági Házban vetítik le a filmet több száz embernek. Az EMI nyilatkozatban tiltakozik a feljelentés ellen, jelezve, a díjmentes, kulturális intézményekben történő filmvetítésekre nem vonatkozik a mozitörvény. Az aláírók mondvacsinált indokokat és cenzúrát emlegetnek, felkérik a kormányon lévő RMDSZ-t, foglaljon állást az ügyben, és járjon közben az illetékes szerveknél a vizsgálat mielőbbi megszüntetése érdekében. Választ nem kapnak. Január 12. – Marosvásárhelyen elmarad a vetítés. A szervezők nem kívánják tovább élezni a helyzetet, ezért elhalasztják a bemutatót a helyzet tisztázásáig, így csak a film alkotóival találkozik az ezeregynéhány ember. Az eredeti helyszín, a Diakóniai Központ egyik terme kicsinek bizonyul, a tömeg átvonul a Vártemplomba, ahol „hirtelen és váratlan” áramszünet miatt gyertyafénynél beszélgetnek. Közben mintegy száz kommandós és több rohamkocsi veszi körül a templomot, az előadókat állandó megfigyelés alatt tartják. Szintén január 12-én, miután előzőleg levélben arra figyelmeztette az Udvarhelyi Fiatal Fórumot, amennyiben levetíti a Trianont, büntetésre számíthat, a prefektus felsőbb utasításra ötvenmilliós büntetést ró ki Jakab Attila UFF-elnökre a 418/2003-as kormányhatározat 2-es paragrafusának h.) cikkelyére hivatkozva. Kovács Csabát is megbüntetik Csíkszeredában. Ugyancsak felső utasításnak engedelmeskedve megszólal Mihai Hardau, Kolozs megye főispánja is. Közleményben emel szót a filmvetítés ellen, azt állítva, hogy a film „Nagy-Magyarország visszaállításáért száll síkra”. Fenyegetést is megfogalmaz: a vetítés megismétlése esetén büntetést eszközöl ki. Ezenkívül magánbeszélgetésre hívja Juhász Tamást, a Protestáns Teológiai Intézet rektorát, hogy nyomást gyakoroljon rá, s ezáltal elérje a következő vetítés felfüggesztését, valamint az EMI-től való elhatárolódást. Nem sikerül neki. Az Egyesült Magyar Ifjúság nyílt levélben szólítja fel Somogyi Ferenc külügyminisztert a megfelelő diplomáciai lépések megtételére. Markó Béla RMDSZ-elnök a román ultrák szája íze szerint beszél: a szervezők nem vették figyelembe a filmvetítésekre vonatkozó törvényeket, Frunda György szenátor szerint az előírásokat azok használják fel, akik nem értenek egyet a film tartalmával. Január 13. – A szervezők bejelentik, hogy a film vetítése nélkül tartanak fórumot Kolozsváron. A beszélgetésre ott maradó mintegy százötven résztvevő azt kéri az RMDSZ-től, az ügy melletti kiállása jeléül március 15-én vetítsék le a filmet a Sportcsarnokban. Az EMI másnap nyílt levélben közvetíti a kérést a pártnak. Válasz nem érkezik. A fórumot sajtótájékoztató előzi meg, ezen Koltay Gábor filmrendező, Raffay Ernő történész és Bagoly Zsolt EMI-alelnök a román sajtó valótlan állításait cáfolja, a vitás jogi és ideológiai kérdéseket próbálja tisztázni. Január 14. – Koltay Gábor és Raffay Ernő nyílt levélben fordul Románia miniszterelnökéhez, melyben kérik, a szervezőket mentsék fel a vádak alól, s tegyék lehetővé, hogy a filmet bárki megnézhesse félelem és retorziók nélkül. Választ nem kapnak. Gáspárik Attila, az Országos Audiovizuális Tanács elnöke szerint nem legális a kirótt büntetés. Január 15. – A Székely Nemzeti Tanács sajtóközleményében kifejti: a kulturális szaktárca és a rendőrség politikai indíttatású intézkedései sértik a magyar identitás szabad megélését. Gazda Zoltán, a Magyar Polgári Szövetség háromszéki elnöke szintén kéri „az erdélyi fiatalok ellen irányuló megfélemlítő és megtorló akciók” leállítását. A Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) és tagszervezetei (Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége, Országos Magyar Diákszövetség, Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület, Romániai Magyar Cserkészszövetség, Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet, Ifjúsági Információs és Tanácsadó Irodák Szövetsége) határozottan elítélik a Művelődési és a Belügyminisztérium intézkedéseit. Január 16. – Kézdivásárhelyen Salamon Ferenctől, a vetítésnek helyet adó intézmény igazgatójától, valamint Damó Csabától, az Uránia Filmklub vezetőjétől telefonon érdeklődnek a vetítésről a Román Hírszerző Szolgálat megyei hivatalától. Január 17. – A sepsiszentgyörgyi rendőrség kihallgatásra hívja be Nemes Előd háromszéki EMI-elnököt. Január 18. – A kolozsvári rendőrség kihallgatja Juhász Tamás rektort, Soós Sándor elnököt és Bagoly Zsolt alelnököt. A Kolozs megyei főispán feljelentésére bűnügyi eljárás indul Soós és Bagoly ellen fasiszta, rasszista, xenofób jelképek népszerűsítése címén. Mona Musca levelet ír Soós Sándor EMI-elnöknek, melyben igazát bizonygatja. Ismerteti a tényállást, ámde levelében Velünk élő Trianon című filmről beszél, amely a tizennégy részes dokumentumfilm címe. Január 19-én a miniszter asszony közleményben tagadja, hogy a Minisztérium ismerné a film tartalmát, és tagadja a cenzúrázás vádját. Január 20. – Eva Maria Barki bécsi nemzetközi jogász politikai és jogi szempontból egyaránt felháborítónak mondja mind a filmvetítés megakadályozását, mind pedig a magyar parlament tiltakozásának hiányát. Január 24. – Németh Zsolt fideszes képviselő a parlamentben arra kér választ Somogyi Ferenc külügyminisztertől, milyen lépéseket szándékozik tenni a magyar diplomácia a román hatóságok eljárása nyomán. Nem kap konkrétumokat tartalmazó választ. Január 25. – Az RMDSZ Szociáldemokrata Tömörülése kijelenti, a hatalom megsértette a szólás és a gyülekezés szabadságát, és reményét fejezi ki, hogy az RMDSZ kormánytényezőként fel fog lépni a meghurcolt személyek érdekében. Gál Kinga EP-képviselő felhívja az Európai Parlament és a Bizottság figyelmét az eseményekre, melyeket elfogadhatatlannak és az EU alapelveivel összeegyeztethetetlennek nevez. A Királyhágó-melléki Református Egyházkerület, az Erdélyi Református Egyházkerület, az Erdélyi Unitárius Egyház, valamint az Ágostai Hitvallású Evangélikus-Lutheránus Egyház püspökei, valamint a Protestáns Teológiai Intézet rektora és dékánja nyilatkozatban tiltakozik az ellen, hogy az állami hatóságok a szervezőket kifaggassák és a törvénysértés gyanújába hozzák, s ezáltal beleszóljanak egyházaik életébe. Január 27. – Schöpflin György fideszes képviselő az Európai Parlamentben követeli a hatósági zaklatások leállítását. Február 7. – Sajtótájékoztatón adja hírül a Hargita Megyei Rendőrfelügyelőség vezetője, hogy a csíkcsicsói művelődési házban vasárnap este engedély nélkül levetített Trianon-film miatt Lukács Péterre, a Magyar Polgári Szövetség helyi elnökére 100 millió lejes pénzbírságot rótt ki. Február 9. – Az Antena 1 kereskedelmi televízió – román lapok szerint titkosszolgálati utasításra – bemutatja a filmet. Az alkotást bombariadó előzte meg, és parázs vita követte az alkotók és román történészek, újságírók között, közben magyargyűlölő üzenetek tucatjai érkeztek be a stúdióba drótpostán és telefonon. Február 10. – Koltay és Raffay sajtóértekezletet tart Bukarestben. A megjelent újságírók hevesen támadják őket, Európa-ellenes revizionista propagandának nevezve a Trianon-filmet. Február 14. – Somogyi Ferenc külügyminiszter válaszol az Egyesült Magyar Ifjúságnak. Megígéri, figyelemmel követi az eseményeket, már csak a „minél kiegyensúlyozottabb magyar–román viszony ápolása iránti felelősség” miatt is. Március 5. – Az EMI országos gyűlése közleményben ismerteti a valós tényállást, és bebizonyítja, hogy a film tartalma miatti politikai kampányról van szó, melyet az emberi jogok durva megsértésének tartanak. Március 7. – Alapfokon tárgyalják Jakab Attila fellebbezését. Védelmét Marosi György ügyvéd díjmentesen vállalta el. Március 12. – Jakab Attilát értesíti ügyvédje, hogy megnyerte a pert, a székelyudvarhelyi bíróság érvénytelenítette büntetését. Március 21. – Megjelenik Koltay Gábor új, filmjével azonos című kötete Botrány Erdélyben! alcímmel. Április 4. – Újabb tárgyalás zajlik le Udvarhelyen, tanúkat is kihallgatnak. Április 12. – Jakab pert nyer első fokon. A rendőrség bejelenti, élni fog a fellebbezés jogával. Április 20. – kihallgatják az EMI országos elnökét és alelnökét az ügyészségen. A vád: fasiszta, rasszista, xenofób jelképek terjesztése, melyért a 31/2002-es kormányrendelet szerint hat hónaptól öt évig terjedő börtönbüntetés róható ki. Április 25. – Elejtik a vádat a kolozsvári ügyészségen. Május 6. – Írásban értesítik az EMI elnökét és alelnökét, hogy a filmvetítés ügyében ellenük indított vizsgálatot lezárták. Június 6. – A csíkszeredai bíróság alapfokon elutasítja Kovács Csaba fellebbezését. A bíró nem indokolja meg döntését. Június 21. – A Csíkszeredai Bíróság helyet ad a csíkcsicsói Péter Lukács fellebbezésének. Július 28. – Lemond Mona Musca. Távozása után folytatódik szervezetünk februárban indított bejegyzése, melyre a Kulturális Minisztériumnak is áldását kell adnia. Szeptember 22. – Az Erdélyi Magyar Ifjak bejegyzett, önálló jogi személyiséggel rendelkező szervezetté válik. A bejegyzés február óta húzódott különböző formai és eljárásbeli hibák ürügyén. Október 6. – Csíkszeredában Kovács Csaba megnyeri a pert. Sem az ítéletet, sem az indoklást nem közlik hivatalosan a felekkel. Október 26. – Jogerős ítéletet hoz a Hargita Megyei Törvényszék a székelyudvarhelyi Jakab Attila ügyében: nem kell kifizetnie a pénzbírságot. /B. Zs.: Az erdélyi Trianon-járás kronológiája. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 1./

Óteleken négy, Fényben pedig hat árvízkárosult család néhány tagja még mindig sátrakban tölti az éjszakákat – tájékoztatott Marossy Zoltán Temes megyei alprefektus. Az áradások által tönkretett Temes megyei házak újjáépítésének ugyanis még a felénél tartanak a kivitelezők. Várhatóan november végére az összes, a tervben szereplő ház építését befejezik. /Lázár Lehel: Nem akarnak ideiglenesen költözködni a károsultak. = Krónika (Kolozsvár), nov. 1./

A hétvégi helyhatósági választások alapján eldőlt: Szilágybagoson Mariana Ida Magdolna a település polgármestere. A szavazópolgárok 92%-a szavazott az RMDSZ jelöltjére. Az RMDSZ 14 személyt tüntetett fel a választási jegyzékében, közülük tízen tanácstagok lettek. /Józsa László: Polgármester asszony Szilágybagoson. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 1./

Október 31-én, vasárnap Feltorja kis református közösségében a reformáció napját és az újjávarázsolt gyülekezeti ház átadását ünnepelték meg. Egyed László helybeli református lelkész elmondta: az ajtó feletti faragott táblára azért került fel a Székely ház név, mert a korabeli jegyzőkönyvek tanúsága szerint ez volt az épület eredeti neve. Az egyházi tulajdonban lévő épületet a kommunista időben elvették, iskolaként, óvodaként és gabonaraktárként használták, amíg sikerült használhatatlanná tenni. Közadakozásból és holland segítséggel nekifogtak a helyreállításhoz. /Iochom István: Gyülekezeti házat avattak (Feltorja). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 1./

Október 22-én Kalotaszegen, Bánffyhunyadon a Ravasz László Emlékházban Wittner Mária, az 56-os forradalom hőse, egykori halálraítélt tartott előadást a Kós Károly Kulturális Egyesület és a VET szervezésében. Hangszalagról felidézték Ravasz László püspök 1956. november 1-jén a Kossuth rádióban elhangzott szózatát. Másnap, 23-án Tőkés László püspök meghívására Wittner Mária a jövőre 50 éves nagyváradi-réti templomban tartott előadást. Wittner Mária előadása végén elmondta, hogy ő a maga módján készül az 50. évfordulóra, és elutasítja a hivatalos állami vezetés által tervezett, vascsövekből álló emlékművet. Ő 56 darab lyukas zászlóba varr be magyar címert, és ezeket osztja szét az arra méltó intézményeknek és személyeknek. Tőkés Lászlónak most adta át a 13. számú zászlót. A tizenegyediket Lech Walesa, a Szolidaritás egykori legendás vezetője kapta nemrég. /Okos Márton: Wittner Mária Erdélyben. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 1./

Vajdaságban több településen megemlékeztek a hét végén a titói katonai hatalom által 1944-45-ben elkövetett tömegmészárlások magyar áldozatairól. Újvidéken, a Futaki úti temetőben elhelyezett Turul emlékműnél emlékeztek az 1944-es megtorlások áldozataira vajdasági magyar pártok képviselőinek jelenlétébe. A második világháború egyik legkegyetlenebb mészárlásának színhelyén, a Temerin melletti Csurogon az idén is a település szeméttelepén található vesztőhelyen volt a megemlékezés. A vasárnapi gyászrendezvény főszervezője, Teleki Júlia közölte az MTI-vel, hogy az idén már harmadszor fordult azzal a kéréssel a helyi hatóságokhoz, hogy engedélyezzék az emléktábla felállítását az áldozatoknak, s kifejezték hajlandóságukat arra is, hogy meg is veszik a dögtemető felett lévő „senki földjét”, de nem kaptak rá választ. /A Vajdaságban megemlékeztek az 1944-45-ös vérengzések áldozatairól. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 1./

A hatalom kiadta a parancsot: a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem szétválasztásának kérdése lezárt ügy. A koalíciós partner, Markó Béla is hasonlóképpen nyilatkozott. Elismerte: a diákoknak igazuk van, amikor önálló egyetemet igényelnek. Azonban a Babes–Bolyait nem kellene szétválasztani. De akkor hogyan legyen önálló egyetem? Mintha egy újabb Petőfi–Schiller féle elterelő hadművelet körvonalazódna, állapította meg Németh Júlia, a lap munkatársa. Az RMDSZ nem hajlandó felvállalni a Bolyai Egyetem visszaállításának ügyét. Mintegy tíz évvel ezelőtt valakiknek a kezdeményezéséből sajtókampány indult. A cél a valamikori Bolyai Egyetem hitelét rontani és ezáltal az önálló magyar egyetem létének szükségességét kétségbe vonni. Az aláírók a Babes–Bolyai magyar tanárai képviselőinek adták ki magukat, hogy hamarosan kiderüljön: egészen más érdekkörök képviselői. A multikulturalitásnak elnevezett nacionalista diverzió kitalálóinak nagyon jól megfelelt. /Németh Júlia: Kérdőjelek. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 2./

Verestóy Attila RMDSZ-szenátornak nincs ellenvetése, hogy az illetékes állami szervek bankszámláit ellenőrizzék. A szenátor részt vesz tőzsdei tranzakciókban. Verestóy furcsállta, hogy a felsőház elnökének értesítése nélkül ellenőrzik szenátorok bankszámláit. Közölte: részvényeinek mintegy 10–15 százaléka a kőolajiparban van, de nem a Rompetrolnál, hanem más társaságoknál. Hozzátette: több millió euróval vesz részt a tőzsdei tranzakciókban. A szenátus honlapján olvasható vagyonnyilatkozata szerint Verestóynak 24,2 milliárd régi lej és 2 886 700 euró értékben vannak számlái és betétei a Raiffeisen Bankban. Verestóy rendelkezik egy 180 millió régi lejes számlával a City Bankban és egy 44 millió forintos betéti számlával egy magyarországi bankban. A szenátornak egy 1 780 000 eurós, idén nyitott számlája van a monacói KLB bankban, továbbá egy 242 millió lejes számlája a bukaresti ABN AMRO bankban. /Verestóy: nincs rejtegetnivalóm. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 2./

Egyre erősebbek a románokkal szembeni ellenérzések Olaszországban Roberto Castelli olasz igazságügy-miniszter népvándorlás kori barbárokhoz hasonlította a bevándorlókat. A Caritas, a legnagyobb olasz katolikus humanitárius szervezet adatai szerint jelenleg 2,8 millió bevándorló él Olaszországban, azaz a lakosságnak mintegy 5 százaléka, így az ország Nagy-Britannia és Franciaország után a legnagyobb számú bevándorló közösségnek ad otthont Európában. A Caritas összegzése szerint a bevándorlók több mint 37 százaléka, 1 061 400 személy Romániából érkezett, és így a románok 2002 óta a legnagyobb számú emigráns közösséget alkotják a marokkóiak és az albánok előtt. A La Repubblica által idézett bolognai lakosok szerint a románok viselkedése miatt a helybeliek „akaratlanul is idegengyűlölővé válnak. A bolognaiak legfőképp a bűnözés, a vandalizmus, a román barakklakások piszkossága miatt háborodtak fel.” /Kampánytéma a bevándorlás. = Krónika (Kolozsvár), nov. 2./

Bocskai-emlékszobrot avattak Szent­jobbon október 31-én, a reformáció emlékünnepén. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 2./ Leleplezték Bocskai szobrát, amelyet a magyarországi Berek Lajos készített. Bocskai annak idején Szentjobbon sok szervező munkát, levelezést folytatott, hiszen az egyik legnagyobb vár volt a környéken. A kővár maradványaira két évvel ezelőtt bukkantak rá, a teljes régészeti feltárásra azonban nem volt pénze a településnek. A Bocskai Hagyományőrző Egyesület aranydiplomával tüntette ki a fejedelem emlékének ápolóit. /Erdély.ma – okt. 31./

Kolozsváron november 11-én levetítik Zágoni Balázs Képzelt forradalom, avagy Osztrák–Magyar Románia című 1956-os dokumentumfilmjét. Kolozsváron a Korunk folyóirat szervezte történészkonferencia résztvevői láthatják először a filmet, majd este a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem épületében tartanak nyilvános vetítést az alkotók részvételével. A dokumentumfilm középpontjában a Szoboszlay-ügy áll. Szoboszlay Aladár és hívei az ötvenes évek derekán egyidejű forradalmat akartak kirobbantani Magyarországon és Romániában, egy új közös román–magyar államalakulat, a Confederatio létrehozásáért. Tíz fiatalt – köztük Szoboszlayt – a temesvári bíróság halálbüntetésre, negyvenhetet évtizedekig tartó kényszermunkára, illetve börtönre ítélt. A film egyik szereplője az a Stefano Bottoni történész, aki a Szekuritáté dossziéiban talált háttér-információk nyomán elkezdte feltárni a történteket. A filmben megszólal a gyergyószárhegyi Ferenc Ervin atya, aki ismerte a tervezet előkészületeit, valamint Szoboszlay Aladár testvére is. /Márton Éva: Terítéken a Szoboszlay-ügy. = Krónika (Kolozsvár), nov. 2./

Elcsendesedett az élet Csernátonban, a Haszmann Pál Múzeum udvarán, véget ért a táborozási idény. Haszmann Pál, a múzeum és népfőiskola vezetője elmondta: elkészült a tavasztól késő őszig tartó táboraik számvetése, s idén több mint négyszázötven fiatal kapcsolódott be a népfőiskola tevékenységébe. A táborlakók a történelmi Magyarország minden vidékéről érkeztek, zömében erdélyiek voltak, de a Nyugatra szakadt magyarok leszármazottjai is eljöttek, elsajátítani elődeik népművészetét, megismerkedni a székely fafaragással, bútorfestéssel. A táborban két emlékjel készült el: a Nyergestetőn felállított nagyméretű fejfát a Magyarok Világszövetsége megrendelésére készítették el, a másik a rodostói székely kapu. Időközben a rádió-, mezőgazdaságigép- és kályhagyűjtemény is tovább gazdagodott, több száz régi tárgy került a múzeum tulajdonába. A Csernátoni Füzetek újabb számai is megjelentek. /Iochom István: Táborzárás a népfőiskolán (Csernáton). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 2./

Erdélyi Halottak Emlékhelyét kívánják felépíteni a budapesti Reménység Szigetén – tájékoztatott Zalatnay István, az Erdélyi Gyülekezet vezető lelkésze. Mint minden évben, idén is egész napos rendezvény keretében emlékeztek november 1-jén Magyarországon élő erdélyiek az otthoni földben nyugvó szeretteikre, református istentisztelet és római katolikus mise keretében. Az ideiglenes emlékhelyen az elhunyt hozzátartozóik nevét tartalmazó kis kartonlapokat, valamint gyertyát, mécsest, virágot helyeztek el. A felépítendő emlékhely tervét Eleőd Ákos építész készítette. /Guther M. Ilona, Budapest: Erdélyi Halottak Napja. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 2./

Brassai Sámuel házsongárdi sírjánál emlékeztek meg az ötvenhatos egyetemisták 49 évvel ezelőtti kivonulásáról, melynek nyomán elkezdődtek az októberi magyar forradalmat követő erdélyi perek. Az egyetemi ifjúság 1956-ban itt hallgathatta meg először Bartis Ferenc híressé vált Utószó című költeményét, melynek „és mégis élünk” refrénje hosszú ideig szállóigévé vált a fiatalok körében. A Málnási Ferenc és Pataki Enikő magyartanárok által szervezett rendezvényen – melyen diákok adtak elő korabeli hangulatot idéző verseket, köztük az Utószót – Bartis Ferenc, az Összmagyar Testület elnöke is jelen volt. /Csomafáy Ferenc: Ötvenhatosok szelleme a Házsongárdban. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 2./

Kárpát-medencei magyar egyesületek, köztük erdélyiek (Hargita, Kovászna és Maros megyéből) összefogásával létrejött egy regionális felnőttképzési hálózat terve Pannon Forrás címmel – tájékoztatott Borbély Emma, a Kis- Küküllő Térségi Társulás elnöke. Az uniós forrásszerzés kétnyelvű felnőttképzési programjainak regionális és határon átívelő régiók közti hálózati kiterjesztése időszerű. Harminchárom képzési központot terveznek, vázolta fel Borbély Emma, ezek megvalósításához viszont az állami, önkormányzati, gazdálkodó és civil szervezetek együttműködése szükséges. /(mr): Pannon Forrás felnőttképző hálózat. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 2./

A Népújságban 2004. március 31-én jelent meg a Székelybőben megállt az idő? című írás a kis településről. A településen 90 ember él, nagy csendességben. A helyi templomnak nincs papja. A cikkre a székelybői születésű, Marosvásárhelyen élő Szente Kinga válaszolt, Ki akar segíteni Székelybőn? címmel 2004. április 22-én. Ennek nyomán sikerült megalakítani a Székelybőért Egyesületet. Két év múlva Székelybő 675 éves, az ünnepi alkalomra a falu monográfiáját szeretnék kiadni, az anyagok gyűjtését elkezdték. Összefogással talán sikerül megmenteni a falut. /Kilyén Attila: Egyesület Székelybő „feltámasztásáért”. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 2./

November 7-től meghatározatlan ideig tartó általános sztrájkot hirdet a Tanügyi Szabad Szakszervezetek Szövetsége (FSLI) – tájékoztatott Kocs Ilona, a munkavállalói érdekvédelmi szervezet bizalmija – amennyiben a kormányzat nem teljesíti az oktatás finanszírozására vonatkozó követeléseket. November 1-jén a négy nagy tanügyi szakszervezet képviselői álltak sztrájkőrséget a parlament székháza előtt. A tanügyi szakszervezetek legfontosabb követelése: a jövő évi költségvetési törvényben az oktatás részesüljön a bruttó hazai termék 6 százalékában. Emellett béremelést, az ingázók utazási költségeinek megtérítését, a munkavállalással kapcsolatos orvosi vizsgálatok ingyenességét kérik. /Sarány István: Hétfőtől beszüntetik a munkát a pedagógusok. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 2./

Turulmadaras kopjafát avattak Kispiacon a délszláv háborúban elesett magyar áldozatok emlékére. Az Egyesült Magyar Ifjúság (EMI) szervezésében október 30-án megtartott emlékműavatón sok száz résztvevő előtt felszólalók az igazságtalanságról, a magyar áldozatokról beszéltek. Most először tettek magyar fiatalok és idősebbek fogadalmat arról, hogy többé nem fognak gyáva módon megfutamodni, nem adják másnak hazájukat, nem hagyják veszni nemzetüket. A kispiaciak bátorsága (mint ismeretes, e falucska lakói nem engedték, hogy fiaikat a szerb mészárszékre hurcolják) ehhez kellő erőt és megfelelő útmutatást ad. Maurer Oszkár, az EMI elnöke megfogalmazta: akkor lehetünk majd elégedettek, hogyha nem a halottainkra emlékező kopjafákat állítunk, hanem az égbe törő hatalmas obeliszkeket, amelyek nemzetünk dicsőségét hirdetik. A beszédek után a helyi plébános, Szél József megáldotta a turulmadaras kopjafát. /Kopjafa a délszláv háborúk magyar áldozatainak. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 2./

A Cotroceni- és Victoria-palota közti rivalizálás az Iliescu-Nastase „tandem” idejéből jól ismert, de a demokrata és liberális vezetőknek sikerült „tökélyre vinniük”. A Traian Basescu államelnök és Calin Popescu Tariceanu kormányfő nevével fémjelzett korszakot az utókor bizonyára olyanszerű elnevezésekkel jelöli majd meg, mint például a „paloták harca”. A háborúban a miniszterelnök, a Victoria-palota ura áll vesztésre. Ennek oka, hogy Basescu korán felismerte: a titkosszolgálatok ellenőrzése révén a maga javára fordíthatja a harcot. /Salamon Márton László: Paloták harca. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 3./