A megdönthetetlennek hitt Ceausescu-diktatúra 22. évében, 1987. november 15-én a brassói traktorgyár és a nehézgépgyár munkásai az utcára vonultak, és emberibb életkörülményeket követeltek. A tüntetést hamar szétverték, sok embert letartóztattak. A napilapok holmi részeg csavargók utcai csetepatéjáról írtak. Ebben az időben az életszínvonal rohamosan esett, bevezették a jegyrendszert. Román értelmiségiek – mint Doina Cornea – ekkor kezdték el nyilvánosan megkérdőjelezni a rendszer működőképességét, és próbáltak párbeszédet kezdeményezni a párttal – eredménytelenül. Az előző években /1982-ben/ indult erdélyi magyarok irodalom egyedülálló kezdeményezése, az Ellenpontok szamizdat lap. 1987. november 15-én választások voltak országszerte. Brassóban november 14-én, a Tractorul és a Steagul Rosu vállalatok vezetősége bejelentette, hogy a gyárakban dolgozó több ezer munkás bérét 30 százalékkal csökkenteni fogják. A november 15-i hajnali váltás megérkezésekor az éjszakai váltás nem ment azonnal haza, illetve szavazni, hanem megvárták kollégáikat, hogy megtanácskozzák velük a fizetéscsökkentés hírét. A munkások nem vették fel a munkát. A részlegvezető kiabálva utasította az embereket a munkára, Zsil-völgyi deportálással fenyegetve meg őket. A hangulat egyre feszültebb lett. A helyszínre érkező igazgató ugyancsak ordítozott. Ma már nehéz pontosan kideríteni, mi is történt az üzemben. A szemtanúk visszaemlékezései ellentmondásosak. Többen azt állítják, hogy tettlegességre került sor, több munkás ütlegelni kezdte a magából kikelt igazgatót. Mások úgy emlékeznek, hogy az igazgató és a jelen levő vezetők elmenekültek. Az udvarra vonultak az emberek, az egyik munkás vissza akart szaladni a műhelycsarnokba, egy ottfelejtett táska után. Meglepve kellett tapasztalnia, hogy az ajtókat behegesztették. Utólag kiderült, a műhelycsarnok tőszomszédságában volt az a terem, amelyikben a gyár munkásőrségének fegyverei voltak. Az egyik elmélet szerint ezeknek a fegyvereknek a megszerzését kellett megakadályozni. A munkások a többi részleg munkásait bevárva kivonultak az utcára. A csoport több mint 2000-re duzzadt. A tiltakozó tömeg – amelybe már vegyültek szép számmal járókelők és gyerekek is – elkezdte énekelni a betiltott Desteapta-te romane című nemzeti dalt, majd kiabálni kezdtek: Le a kommunizmussal, le Ceausescuval! Az ehhez hasonló skandálások végig hallatszottak a megmozdulás egész idején: Tolvaj Ceausescu! Adj enni a gyermekeinknek! Tolvajok, tolvajok! Le! Le! A skandáló tömeg a polgármesteri hivatal előtt megállva, körbevette az épületet. A sokaság rövid ideig tanácstalanul állt a hivatal előtt, majd miután egy ismeretlen férfi belülről kinyitotta a hivatal kapuját, az emberek betódultak a hivatal udvarára. A tüntetőkből kivált egy nagyobb csoport, és a polgármesteri hivatal szomszédságában álló megyei pártszékházba nyomult. Valaki festékkel a pártszékház falára festette: Le Ceausescuval! Hazaáruló! A két középület „megszállása” déli 13 óra körül történt. Akik ekkor leváltak a tüntető tömegből, és haza akartak menni, meglepve tapasztalták, hogy a környező utcákban pajzsos rendőrök és páncélozott járművek sorakoztak fel. A két központi épületbe tóduló tömeg viszont erről nem tudott. Szemtanúk beszámolója szerint a pártszékház dísztermében éppen a választásokra Brassóba utazó pártküldöttek megvendégelésére hatalmas ünnepi asztal volt terítve, csupa olyan dolgokkal, amelyek akkor elérhetetlen luxusnak számítottak: sajt, banán, narancs, pepsi, üdítők, friss kenyér. A látvány dühöt és agressziót váltott ki a tömegből. A jelen levő gyerekek a pepsis üvegeket felmarkolva rohantak ki az utcára. A látványtól feldühödött tömeg megrohanta a polgármesteri hivatalt és a pártszékházat, és mindent, ami a kezük ügyébe esett, kidobáltak az ablakokon. Több szobában is az összedobált papírokat meggyújtották, több szoba kiégett, de a tűz nem terjedt tovább. A két épületen egyetlen ép ablak sem maradt. A pártszékház falára kiakasztott, jó négy méter magas Ceausescu-portrét ledobták és széttaposták. A jelenetet hangos éljenzés kísérte. Mintha csak ez lett volna a jel, a teret megrohanták a rendőrség speciális alakulatai. Hangosbemondón távozásra szólították fel a tömeget: „Haladjanak elvtársak! Menjenek a dolgukra!” A tömeg több-kisebb csoportra szakadt, az egyik csoport megpróbált felborítani egy páncélozott járművet. Délután 16 órára a teret teljesen kiürítették, csak kormos és szakadt papírokat sodort a szél. Beszámolók szerint Brassó központja két napig kísértetvárosra emlékeztetett. A 15-ét követő napon a kiégett ablakokon és a néma csenden kívül semmi nem emlékeztetett az eseményekre. A munkások felvették a munkát. A következő napokon több száz embert tartóztattak le. Minden letartóztatás alapja fényképfelvétel volt. A legelső gyülekezéstől a tüntetés szétveréséig több ezer fénykép készült, minden lehető szögből. Az 1989-es forradalom több tucat brassói forradalmárt talált a börtönökben. /Visky István: A brassói munkások lázadása. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 18./

Vetési László, a Diaszpóra Alapítvány elnöke beszélt a szórványmisszióról, a szórványprogramokról és az alapítvány tevékenységéről. Rendszeres tevékenységük az algyógyi szórvány-lelkésztalálkozó és szórványtovábbképző, a szórványdíjazás, a szórványlap szerkesztése, tanácsadási munka lelkészeknek, pedagógusoknak. Emellett fontos az amerikai erdélyi szórvány-testvérkapcsolat is, a Válassz testvért mozgalom, amelyik egyedülálló a maga nemében: amerikai magyar családok rendszeresen támogatnak egy szórványgondozó egyházközséget és lelkészt. Ebben az évben szerették volna szervezni az Egyház és anyanyelv című konferenciát, mert égetővé vált a nyelvhasználat, nyelvcsere, nyelvváltás a romániai magyar történelmi egyházaknál és híveiknél. Folytatják a gyülekezetjárást az egyetemistákkal, teológusokkal, továbbá a romtemplomok takarítását, a nyári gyülekezeti missziót és a magyarságfelmérést. Emellett segítenek a rászorultakon, elsősorban nagycsaládosokon és gyermekeken. Nagyon fontos a Holt-tenger dokumentációs program. Erdély szórványterületein ugyanis gyors ütemű a tárgyi, szellemi értékvesztés, lassan alig marad utolsó tanú, emlékező egy-egy településen. Néhány éve kezdték el ezt a programot, hogy ezen a területen rögzítsenek mindent. A szórványközpontok között vannak a gyülekezeti házak, otthonok, menhelyek. Az igazán nagy feladatot az oktatási központok látják el. Ezek líceumok és elemi iskolák közé szerveződnek: falusi vagy városi bentlakások. A tudatos tervezés nyomán születhettek új oktatási intézmények, iskolák, mint a nagybányai Németh László, a máramarosszigeti Leöwey Klára Gimnázium, a dévai Téglás Gábor Iskolaközpont és a szilágysomlyói önállósuló magyar iskola. Különleges arculatot kölcsönöznek a szórványközpontoknak a teleházak, faluházak, magyarházak. További feladat a lefedetlen területek behálózása, különös tekintettel a Mezőségre, a Küküllők mente szórványvidékeire és Dél-Erdélyre. Nagy gond ezeknek az intézményeknek a fenntartása. A normatív jellegű fenntartás életbevágóan fontos. Sürgős feladat befejezni az építés alatt álló válaszúti, besztercei, felőri bentlakásokat. Anyagi okok miatt bezártak a medgyesi és hétfalusi iskolai bentlakások. A Diaszpóra Alapítvány foglalkozik a Kárpátokon kívüli misszióval is. 1996-ban jártak először a fiatalokkal Havasalföldön, a következő évben ezt Moldvában és Dobrudzsában folytatták, és azóta minden évben legalább egy kis csoport fiatal az ott élő és szolgáló lelkészekkel bejárja a Kárpátokon kívüli régiókat. Ebben az évben ellátogattak a régi Méhed, mai nevén Mehedinti megyébe, Szörényvárára (Turnu Severin). A regáti magyarság egy része rejtőzködve csendesen beolvadt, más része próbálja őrizni önazonosságát. /Dézsi Ildikó: „Szórványjárásunk célja a segítés, a szolgálat” Interjú Vetési Lászlóval, a Diaszpóra Alapítvány elnökével. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 18./

A Caritas Szolgáló Jelenlét a Társadalomban elnevezésű nyílt hét keretén belül november 17-én két avatóünnepséget tartottak Csíkzsögödön és Csíksomlyón. Felavatták a csíkzsögödi Manó Tanoda speciális oktatási intézményt, ahol értelmi sérült gyerekek oktatása folyik. A speciális oktatás Csíkszeredában 2003-ban kezdődött az óvodai oktatás beindításával, ezt követte 2004-ben az iskolai csoport létrehozása. Kezdetben két külön épületben folytak a tevékenységek Somlyón és Zsögödben. A 2005-ös tanévtől egy épületbe került a két intézmény. A zsögödi épület renoválásra szorult, ezt helyi támogatók segítségével és Németországban élő magánszemélyek adományaiból sikerült fedezni. Jelenleg a Manó Tanodának becézett intézményben 8 óvodás és 14 iskolás gyerek tanul. Csíksomlyón a műemlék Kalot-épület Kós Károly tervei alapján készült el 1942–1943 között. Az erdélyi Kalot-mozgalom székhelyeként épült fel azzal a céllal, hogy a Csíki-medence fiataljainak találkozási és képzési központja legyen. A kommunista időben az épületet államosították és nagyrészt üresen állt. 1997-ben szolgáltatta vissza az állam, és azóta szerves része a Caritas-létesítménynek, a Jakab Antal Tanulmányi Háznak. 2003. február 4-én a Kalot-épület nyugati szárnya rövidzárlat következtében leégett. Az elmúlt három év folyamán ezt az épületrészt a Caritas saját erejéből és széles körű összefogás eredményével újraépítették, ismét működhetnek itt a Caritas-irodák. Az újjávarázsolt épület szentelésén jelen volt Tamás József püspök, Ráduly Róbert polgármester, valamint Borboly Csaba, a megyei tanács alelnöke. /Takács Éva: A Manó Tanoda és a Kalot-épület avatása. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 18./

Elhunyt Dénes István /Oklánd, 1954. szept. 7. – Barót, 2005. nov. 1./ Tanulmányai befejeztével a csíkszeredai Hargita Földtani Kutató és Feltáró Vállalatnál gyakornokoskodott, majd a Barcasági-Háromszéki medence peremterületein elhelyezkedő széntelepek kutatását végezte. A szénkutatás mellett vasércek, azbeszt, mészkövek, dacittufák, diatomit, díszkövek és borvizek kutatásával is foglalkozott. Baróti barátaival 1971-ben barlangászkört alapított Barlangi Medvék (Ursus Spelaeus) elnevezéssel, és elkezdték a Vargyas-szoros barlangjai és a Súgó-Gódra karsztterület felkutatását. 1975-ben bekapcsolódtak a szervezett barlangkutatásba, így minden év végén képviselték a székelyföldi barlangkutatást a rendezvényeken. A Vargyas-szorosban, a Gódra-karszton és a Nagy Hagymásban több mint száz új barlang felfedezésében, felkutatásában és térképezésében vett részt. Több hazai és nemzetközi kongresszuson, konferencián és találkozón ismertette a székelyföldi barlangkutatási eredményeket. Számos dolgozata jelent meg hazai és külföldi szaklapokban, 2002-ben Székelyföldi barlangvilág címmel jelent meg könyve. 1999 márciusától – korán bekövetkezett haláláig – a baróti Elveszett Világ Barlangász és Természetvédelmi Egyesület elnöke volt. Kezdeményezésére tucatnyi erdővidéki területet nyilvánítottak védetté, amelyek közül a legnagyobb és a legjelentősebb a Vargyas-szoros. Kezdeményezésére az egyesület 2001-től tagja a Román Barlangász Szövetségnek, melynek felkérésére 2004 szeptemberében Baróton, illetve a Vargyas-szorosban szervezték meg a XXXII. Országos Barlangász Kongresszust. A barlangászat mellett régészettel is foglalkozott, illetve aktív résztvevője volt Erdővidék kulturális és közösségi életének. /Demeter Zoltán, Zsarnóczay Attila: A székely barlangvilág mentora. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), nov. 18./

Magyarberkeszen is kitették a kétnyelvű helységnévtáblákat, számot be a történtekről Molnár János helyi RMDSZ-elnök. Egy éve kérelmezték, de csak most lett meg rá az anyagi fedezet. A községben körülbelül 60%-os a magyarság aránya, ha viszont a hozzánk tartozó falvak lakosságát is figyelembe veszik, úgy 14%-ot tesznek ki. /Kétnyelvű helységnévtábla Magyarberkeszen. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), nov. 18./

Alapfokú idegenvezető-képzéssel egybekötött helytörténeti tanfolyamot szervez a téli hónapokban Nagybányán a Teleki Magyar Ház. Szakemberek tartanak előadásokat Nagybánya és környéke történelméről, környezetéről, műemlékeiről, néprajzi, művészeti és vallási vonatkozásairól. /Helytörténeti tanfolyam. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), nov. 18./

Magyarországon, Pomázon, a Testvérmúzsák Galériában november 17-én megnyílt Dudás Gyula nagybányai festőművész tárlata. Nagyváradon nyílik reprezentatív tárlat november 28-án a felsőbányai Nagybánya festészeti táborok tíz éves terméséből, jelezte Véső Ágoston festőművész, az alkotótábor művészeti irányítója. /Nagybánya a nagyvilágban. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), nov. 18./

Nem volt még a Nagybányán, a Teleki Magyar Házban önálló szobrászati kiállítás. Most lesz az első, Balázs Janó Torockószentgyörgyön alkotó szobrászművész tárlata november 24-én nyílik meg. Az alkotó édesanyja, Csizér Lilla (1914-1986) nagybányai festőművész volt. Balázs Janó így édesanyja révén, mondhatni, a nagybányai festőiskolába is beleszületett, jól ismerte a Ziffer Sándor köré csoportosuló művészeket. Balázs Janó első egyéni szobrászati kiállítását feleségével, Székely Ilona keramikussal együtt 1977-ben rendezte meg a kolozsvári Korunk Galériában. 1999-ben Xantus Gábor Torockószentgyörgyön filmet forgatott Balázs Janó művészetéről. /(-helyi): Balázs Janó szobrai Nagybányán. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), nov. 18./

Százegy verset szerkesztettek nemrégiben kötetbe. Kolozsvárról, Nagyváradról, legutóbb pedig – Marosvásárhelyről, a Kriterion Kiadó gondozásában. A „vásárhelyi” verseket Kuti Márta szerkesztette könyvformába, ő mutatta be a Kriterion Könyvkiadó új köteteit Marosvásárhelyen, a Bernády Házban. Benedek Elek annak idején két olyan könyvet írt, amelyeknek fogadtatása egymástól gyökeresen eltérővé vált. Mindkettő néprajzi tematikájú, és míg az első megjelenése tiszteletet vívott ki írója számára, a második után amatőrnek bélyegezték. Benedek Elek A magyar nép múltja és jelene című kétkötetes munkájának a második kötetéről van szó. Ezt a könyvet azóta elfelejtették, nem adták ki többet. Most kiadta a Kriterion, ez az első magyar néprajzi monográfia. A 101 vers Marosvásárhelyről című verseskötet egy sorozat részét képezi. A versek legnagyobb része a Bolyaiakhoz íródott. /Nagy Botond: Százegy vers a városról. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 18./

November 18-án kétnapos fórum kezdődött Kolozsváron, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) rendezésében „A Magyar Tudomány Napja Erdélyben” elnevezéssel. A Vízi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnökének védnökségét élvező, negyedik alkalommal megtartott rendezvény központi témájául az erdélyi magyar tudománytörténet szolgál. Egyed Ákos, az EME elnöke elmondta, beindult az erdélyi magyar tudományos örökség felmérése. Hamarosan monográfiát jelentetnek meg az EME múltjáról. Régóta küzdenek elkobzott értékeik visszaszerzése érdekében. Mivel a Babes–Bolyai Tudományegyetemhez és az RMDSZ-hez eljuttatott kéréseikre eddig nem kaptak választ, gyűjteményeik hozzáférhetőségéért újabb lépéseket terveznek. Berényi Dénes, az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságának elnöke, az egyetemes és a magyar tudomány történetével kapcsolatos gondolatait osztotta meg közönségével. Az erdélyi tudományosság az egyetemes magyar tudomány része. Kiss Elemér, az MTA külső tagja, a Bolyai-kutatás múltjáról és jelenéről értekezett. Kiemelte Benkő Samu munkásságát, aki jeleskedett Bolyai János kéziratainak feldolgozásában. Péntek János, az MTA külső tagja, az EME és a kolozsvári nyelvészeti iskola kialakulásáról beszélt. Kolumbán József, az MTA külső tagja, a kolozsvári matematikai iskola kialakulásáról szólt. Arany János érmet kapott Antal Árpád irodalomtörténész és Jakó Zsigmond történész. Az EME újjászervezésében és folyamatos működtetésében kifejtett kiemelkedő munkássága elismeréseként Hidvégi Gróf Mikó Imre emléklapot nyújtottak át a következőknek: Benkő Samu, Berényi Dénes, Feszt György, Meskó Attila (MTA-tag), Monok István (Országos Széchenyi Könyvtár főigazgatója), Kiss András, Kerekes Jenő, Fekete Károly. /Ördög I. Béla: A Magyar Tudomány Napja Erdélyben. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 19./

Az Alföld /Debrecen/ folyóirat díjainak átadásával november 17-én megkezdődtek a debreceni irodalmi napok. Az irodalmi napoknak idén a megújuló magyar önéletírás a központi témája. Az Alföld folyóirat szerkesztőségének döntése alapján az idén Alföld-díjat kapott Bényei Tamás irodalomtörténész, Láng Zsolt marosvásárhelyi író és Takács Zsuzsa költő, műfordító. A díjakat Aczél Géza, az Alföld folyóirat főszerkesztője adta át. /Átadták az Alföld-díjakat. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 19./

Megjelent Kuszkó István munkája /Emlékkönyv Dr. Haller Károly működéséről/. Dr. Haller Károly /Nagyszeben, 1836. okt. 14. – Budapest, 1911. febr. 7./ jogász, egyetemi tanár, Kolozsvár polgármestere, politikus volt. Nevéhez kötődik a Sétatér fejlődése, fák ültetése Kolozsvár utcáin és terein, az Erzsébet-szobor (Fellegváron), valamint a Szent-György-szobor felállítása, a Szépítő-egylet alapítása, a Tűzoltó-egylet alapítása és a Főtér mai arculatának kialakítása stb. Rengeteget tett a Tornavívóda megnyitása érdekében, ő alapította a Lövész Egyletet, vezette a Kerékpáros Egyletet, valamint részt vállalt a KAC munkájában. Haller Károly Szatmáron végezte a filozófiát, majd 1853–1856 között a nagyszebeni jogi akadémián szerzett oklevelet. Később Pesten doktorált. 1863-ban a Kolozsváron felállított jogi akadémiára nevezték ki tanárnak, az egyetem megnyitásakor pedig az osztrák magánjog nyilvános rendes tanárává választották. Az egyetem rektori tisztségét az 1880–1881-es tanévben töltötte be, emellett a jogi kar dékánja volt az 1873–1874 és 1890/91-es tanévekben. Amikor 1883-ban felmerült, hogy Haller Károly vállalja el a megmérettetést a polgármesteri székért, az egyetem diáksága levélben kérte tanárát, hogy ne hagyja el az egyetemet. Dr. Haller 1905-ig, nyugdíjazásáig tanított az egyetemen, illetve a Gazdasági Tanintézetben. Nyugdíjba vonulása után is részt vett a politikai életben, 1905-től a császár a főrendház tagjává nevezte ki. A kolozsvári Házsongárdi temetőben nyugszik, de sírkövét már hiába keressük, mert sírját a 70-es évek közepén eladták. Haller Károly vetette fel, hogy Kolozsmonostort a városhoz kell csatolni. Fontos szerepet játszott az EMKE (Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület) megalapításában, az EMKE-téri park (mai Bocskai/Avram Iancu tér) kialakításában. Polgármestersége idején lebonttatta a főtéri kis házakat, amelyek a templomnak támaszkodtak, és kialakíttatta a Főtér mai arculatát. /Killyéni András: Dr. Haller Károly – a sportbarát polgármester. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 19./

Mitruly Miklós krasznai származású nyugalmazott egyetemi oktató folklorisztika tárgyú szakírói munkásságát a Babes–Bolyai Tudományegyetem tudományos kiadványában, a Studia Universitatis-ban kezdte, 1962-ben. Tanulmányaiban főleg a román–magyar folklórkapcsolatokkal, a magyar népköltészet területi vonatkozásaival és a szerelmi tematika népi lírában való megjelenésével foglalkozik. Korábbi kötetéhez, az 1999-es kiadású Szóból ért az ember című népi elbeszélés- és mesegyűjteményéhez hasonló a mostani gyűjtemény is. Címe: Mitruly Miklós: Megsúgta a kisujjam. Krasznai szólások és közmondások, kurjantások, találós kérdések /Székelykapu Kiadó, Székelyudvarhely, 2005/, ebben a Krasznán 1950–1999 között használatos ún. rövid műfajokat tette közzé. Ez a gyűjtés anyagot szolgáltat egy történeti-nyelvészeti összehasonlításhoz is. /Roman Márta: Krasznai népköltészet. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 19./

A Temesvári Keresztény Magyar Egyetemisták Közössége kezdeményezésére november 3-án tartották Temesváron a város ifjúsági szervezeteinek és csoportjainak találkozóját. Szilvágyi Zsolt egyházmegyei ifjúsági lelkész megfogalmazta, mindegyik ifjúsági szervezet célja: összefogni a helyi magyar fiatalokat. Amint az a találkozó folyamán kiderült, a TEKMEK hívására eljöttek a református (IKE) és baptista (TEFI) ifjúsági csoport tagjai valamint a Bartók Béla Elméleti Líceum Diákönkormányzata (DÖK), a Temesvári Magyar Diákszervezet (TMD), illetve a Temesvári Magyar Ifjúsági Szervezet (TeMISZ) képviselői. A Bánságban egyre inkább szórványban élő magyar fiatalok keresik a közeledés útját. /Sipos Enikő: Temesvári ifjúsági szervezetek ismerkedése. = Vasárnap (Kolozsvár), nov. 20./

Márton Áron püspökre emlékeztek november 9-én a bukaresti Petőfi Művelődési Társaság összejövetelén. Árvay Zsolt, a társaság alelnöke „25 éve hunyt el Márton Áron, Erdély püspöke” címen tartott előadást. Édesapja, Árvay Árpád emlékeiből merített, aki 1945-től a kolozsvári börtönben politikai fogolyként raboskodott. A püspök számtalanszor misézett a foglyoknak, bátorította őket. Lőrinczi Gyula arról beszélt, hogy a magyarországi zsidó deportálásokért felelős Eichman perében tett tanúvallomás megemlített egy katolikus papot, aki Erdélyben tiltakozott a zsidók üldöztetése ellen. Minden bizonnyal Márton Áronról volt szó. /(Árvay Zsolt): Márton Áronra emlékeztek Bukarestben. = Vasárnap (Kolozsvár), nov. 20./

1944 szeptemberében az egyetem rektori tanácsa úgy döntött, hogy az intézményt nem menekíti el a városból. 1945. december 11-én, központi rendelettel, a kolozsvári Magyar Tannyelvű Állami Egyetemet Bolyairól nevezték el. A 60. évforduló kapcsán Kolozsváron, a Protestáns Teológiai Intézetben november 19-én a Magyar Tudomány Napja Erdélyben fórum társrendezvényeként, Bolyai Egyetem Emlékkonferenciát tartottak. Veress Károly, a Bolyai Társaság elnöke kifejtette: rendezvényük célja nem a múltba fordulás, hanem a jövőépítés. Utána neves egyetemi tanárok és kutatók részéről tíz előadás hangzott el. Gaál György az erdélyi egyetem megteremtésére kifejtett törekvéseket vette számba János Zsigmond fejedelemtől, Báthory István, Báthory Gábor és Mária Terézia korát érintve, Ferenc József idejéig, amikor 1872. november 10-én megnyílhatott a Magyar Királyi Tudományegyetem. Egyed Ákos gróf Mikó Imrének az egyetemalapításban betöltött szerepéről beszélt. Csetri Elek „A Bolyai Egyetem a politika sodrásában (1945–2005)” című előadásában végigkövette azokat a történelmi és politikai eseményeket, amelyek az egyetem sorsát alakították. Gábos Zoltán a Bolyai Egyetemen folyt fizikusképzést elevenítette fel. Kerekes Jenő a BTE-n tapasztalt jogász és közgazdászképzési nehézségekről szólt, ezen a területen a magyar nyelvű képzés évtizedekre szünetelt, csak 2000-ben indulhatott be újra. Molnár Jenő felelevenítette a sokoldalú, a tudós és tudománynépszerűsítő Tulogdi János professzor alakját. Balázs Sándor ismertette a tudományos munka mérlegeként 1955-ben készült, huszonnyolc tanulmányból álló gyűjteményt /A kolozsvári Bolyai Tudományegyetem 1945-1955/. Péntek János „A Bolyai Egyetem hatása és példája az anyanyelvű képzésben” című előadásában hangsúlyozta, hogy a trianoni diktátum a magyar nyelvben is törést, területi és funkcionális regressziót okozott. Horváth Andor filozófiai szempontból vizsgálta meg a modern tudományosság megteremtésének feltételeit, a tudós és a hatalom viszonyát. /Ördög I. Béla: Bolyai Egyetem Emlékkonferencia. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 21./

November 18-án tartották Marosvásárhelyen az EMKE-közgyűlését. Folytatják a hagyományos tevékenységeket – mint a Gyöngykoszorú találkozók, civil szervezetek fóruma, Mindentudás Egyeteme, részvétel a Marosvásár-helyi Napokon, emellett pedig újabb rendezvények szervezésére is lehetőség nyílik – fogalmazták meg a jövő évi teendőket. Az elmúlt év tevékenységéről dr. Ábrám Zoltán, az EMKE Maros megyei szervezetének elnöke számolt be. A legnagyobb megvalósításként a Don-kanyarban elesett áldozatok tiszteletére felállított emlékmű felavatását említette. A Marosvásárhelyi Napokon társszervezőként szerepeltek a Kárpát-medencében fekvő Vásárhely elnevezésű települések találkozóján. A tagsággal és a szimpatizánsokkal való szorosabb kapcsolattartás, az információszolgáltatás, a megyében működő közművelődési egyesületek, csoportok feltérképezésének fontosságát emelte ki az EMKE elnöke. A közgyűlésen tisztújításra is sor került. Ábrám Zoltán elnök mellett Kilyén Ilka, Ábrám Noémi, Barabás László, Náznán B. Olga, Fazakas Ildikó, Kiss Zoltán tölt be a megyei EMKÉ-ben vezető funkciót. /Mészely Réka: Tisztújítás és jövő évi tervek az EMKÉ-nél. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 21./ Az elnök által többször felfüggesztett, majd határozatát mindannyiszor visszavont tisztújító közgyűlést tartott a hét végén az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Maros megyei szervezete. A vita alapvető forrása a megyei szervezet elnöke, Ábrám Zoltán és alelnöke, Náznán Olga közötti nézeteltérés volt. Előbbi kijelentette ugyanis, nem óhajt alelnökével tovább dolgozni, az alelnökhöz viszont a közgyűlés ragaszkodott. Náznán Olga azt rótta fel Ábrámnak, hogy nincs tekintettel az alelnökök munkájára. Ábrám visszautasította a személye elleni kifogásokat. Nagy Pál közíró, miután az alapszabályhoz ragaszkodva felrótta, hogy a közgyűlés nem statutáris, továbbá: a nem volt pénzügyi beszámoló, otthagyta a közgyűlést. A távozó példáját többen követték. A maradék testület, rövid tanácskozás után, a régi vezetést közfelkiáltással új mandátummal bízta meg. /Lokodi Imre: EMKE-tisztújítás. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 21./

Az agrárium fontos kérdéseiről hangzottak el előadások az Erdélyi Múzeum- Egyesület /EME/ hét végi rendezvényein, Kolozsváron és Marosvásárhelyen. „A Sapientia kertészhallgatói olyan színvonalas előadásokat tartottak, amelyek bármilyen nemzetközi konferencián megállnák a helyüket” – nyilatkozta Jakab Sámuel, az Erdélyi Múzeum Egyesület (EME) Agrártudományi szakosztályának elnöke. Az EME A magyar tudomány napja Erdélyben címmel tartott tudományos konferenciáján részt vett Berényi Dénes akadémikus, az MTA határon túli magyar tudományosságért felelő tagja is. A plenáris rész előadásai az erdélyi tudományosságról szóltak, olyan témakörökben, mint a magyar felsőfokú agrároktatás Erdélyben gróf Mikó Imre meghatározó szerepe az Erdélyi Gazdasági Egylet fejlődésében, tájkultúra és nemzeti identitás. A szekcióüléseken két nagy témacsoportra bontva – kertészet, környezet, valamint mezőgazdaság, állattenyésztés – sorjáztak az előadások. /Bögözi Attila: Az EME és az agrárium. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 21./

November 19-én Arad a Jelen Ház kávézójában átadták a nyáron meghirdetett Riporter kerestetik verseny díjait. Első díjat nem adtak ki, a másodikat Sinka Pál (Pécska), a harmadikat Dávid Éva (Arad), a két különdíjat Szakács Izabella és Nagy Henriette érdemelte ki. A díjakat Szőke Mária, a Nyugati Jelent kiadó Occident Media Kft. igazgatónője adta át. /Díjak fiatal riportereknek. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 21./

November 19-én Pécskán ünnepi ülést rendezett a helyi Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület. Megkoszorúzták a 130 esztendővel ezelőtt Pécskán született, gróf Klebelsberg Kunó miniszter mellszobrát. A koszorúzók között volt Klebelsberg Éva, az egykori magyar oktatási miniszter unokahúga Ezt követte a közösségi, helyi, kisebbségi oktatásról szóló ünnepi ülés. Részlet hangzott el az eddigi egyetlen fennmaradt Klebelsberg-hangfelvételről. Nagy István bemutatta a kultuszminiszterről készült rövid diavetítést. Klebelsberg Kunó 1875-ben született Magyarpécskán, jogot tanult Budapesten, Berlinben és Münchenben, a Sorbonne-on pedig történelmet és közgazdaságtant is hallgatott. Először Kolozsvár, később Sopron, majd Szeged országgyűlési képviselője, 1922–31 között a konszolidációs Bethlen-kormány kultuszminisztere. Az iskolaépítő és iskolareformer, tudománypolitikus, egyetemépítő, a sportot is támogató Klebelsberg 1932-ben váratlanul, paratífusz következtében hunyt el, s a szegedi Fogadalmi templom kriptájában nyert örök nyugodalmat. Az ünnepi ülés hozzászólói közül Horváth László, a budapesti Puskás Tivadar Iskola igazgatója a magyarországi tehetséggondozó programról beszélt, Dóczi Tamás az önkormányzatok oktatási feladatait ismertette. Felolvasták Matekovits Mihály dolgozatát a magyar nyelvű oktatás helyéről és szerepéről. /Irházi János: Klebelsberg Nap Pécskán. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 21./

November 18-án a hatvanéves Cseke Péter publicistát, kultúrtörténeti esszéírót, krónikás tudósítót köszöntötte az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány meghívására összesereglett közönség Székelyudvarhelyen. A hatvanéves közírót köszöntő est vendégei voltak Albert Júlia kolozsvári színművész és Csép Sándor nyelvész. Cseke Péter a rendszerváltás óta nemcsak Erdélyt, Romániát, hanem a nyugat-európai országokat is járja mint meghívott előadó. Az esten bemutatták „Jöjjön el a mi időnk” című kötete. Emlékezetes kötetei: Víznyugattól vízkeletig, Látóhegyi töprengések, Könyv és kenyér, Láthatatlan emlékművek, Hazatérő szavak. /Bágyi Bencze Jakab: Cseke Péter hatvanéves. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 21./

November 18-án Kézdiszentléleken bemutatkozott dr. Borcsa János irodalomkritikus és kiadóvezető. Iochom István ismertette az idén megjelent Irodalmi horizontok című tanulmánykötetét, valamint az Ambrózia Kiadó /Kézdivásárhely/ eddig megjelent könyveit. A szerző elmondta: Kézdi­vásárhelyen született, de mindig kézdi­szent­lélekinek vallotta magát, itt éltek felmenői, ide kötik gyermekkori élményei. Borcsa Kézdiszent­lélekhez fűződő önélet­­­­rajzi töprengéseiből olvasott fel egy rövid részletet, majd azt javasolta, hogy a helyi könyvtár vegye fel Kemény Zsigmond nevét, hiszen az író Özvegy és leánya című regényének köszönhetően vált ismerté Kézdiszentlélek neve, és a Tarnócziak ma már romokban álló kastélya. Az Ambrózia Kiadó tizedik, a közeljövőben megjelenő kötete kézdiszentléleki kötődésű lesz, a 86 esztendős Ráduly Béla háborús visszaemlékezéseit jelenteti meg. /Iochom István: Találkozó Borcsa Jánossal (Kézdiszentlélek). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 21./

Rokonszenvtüntetést szervez november 24-én Budapesten, az Egyetem téren a Fidesz ifjúsági szervezete több civil egyesülettel közösen, hogy szolidaritásukat fejezzék ki a Bolyai Egyetemért küzdő erdélyi fiatalokkal. A tüntetés megszervezésében a Fidelitashoz csatlakozott a Rákóczi Szövetség. Az önálló állami magyar felsőoktatási intézmény létrehozásához vezető első lépés a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) tagjai szerint a BBTE-n tervezett önálló karok létesítése lenne. Az egyetemen oktatók több mint 80 százaléka támogatja a magyar karok létrehozását. Hantz Péter közölte: Salat Levente rektor-helyettes csak bizonyos feltételek mellett vállalta, hogy az egyetem legfőbb döntéshozó testülete elé terjeszti a kérést, Nagy László rektor-helyettes „kerek-perec kijelentette, hogy nem ért egyet a magyar karok létrehozásával, és nem is hajlandó képviselni az ügyet, ezért a jelenlegi szerkezet megőrzését támogatta aláírásával”, Szamosközi István, a BBTE Akadémiai Tanácsának alelnöke pedig „úton-útfélen a magyar karok ellen érvel”. /Borbély Tamás: Budapesti tüntetés a Bolyai Egyetemért. A jövő héten kérik a BBTE szenátusától a magyar karok létrehozását. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 22./

November 21-én Budapesten az Országgyűlés elfogadta a Magyar-Román Gozsdu Közalapítvány létrehozásáról törvényjavaslatot. A Gozsdu Közalapítvány székhelye Budapesten lesz, a Gozsdu-udvarban. Az alapítvány vagyonát a két állam paritásos alapon biztosítja: induló tőkeként 200-200 ezer eurót, a továbbiakban pedig minden évben minimum ugyanennyit. A közalapítvány tevékenységei között ösztöndíjak adományozása, csereprogramok szervezése, tudományos rendezvények, konferenciák szervezése szerepel, valamint a létrehozandó Gozsdu Manó Emlékmúzeum, Könyvtár és Stratégiai Partnerségi Intézet működésének támogatása. Odáig ment el a két kormány, ameddig elmehetett ebben az ügyben, nem kívánja átvenni az alapítvány majdani kuratóriumának funkcióit olyan kérdésekben, amelyeket ön fölvetett, ezekben az alapítvány kuratóriuma lesz az illetékes – válaszolta Bársony András, a Külügyminisztérium politikai államtitkára Németh Zsolt, a parlament külügyi bizottsága elnökének ama felvetésére, miszerint a megállapodás szövegében van néhány pontatlanság, ami nem szerencsés. A lényege, hogy Románia lemond arról a vagyonjogi követeléséről, amelyet a Gozsdu-vagyonnal kapcsolatban megfogalmaztak – jelentette ki Németh Zsolt Ez azt is jeleni, hogy Magyarországnak azt a jogi álláspontját, miszerint az 1953-as vagyonjogi szerződés lezárta a Gozsdu-vagyonnak az ügyét, ezt elfogadta a román fél is. Somogyi Ferenc külügyminiszter utalt az 1953. július 7-én Bukarestben aláírt egyezményre, melynek tárgya a Románia és Magyarország között függőben lévő egyes pénzügyi és gazdasági kérdések végleges rendezése. Ennek keretében a felek kölcsönösen lemondtak minden 1945 előtt vagy után keletkezett egymással szembeni követelésről, beleértve a Gozsdu-vagyont is. Közben a Szent László Alapítvány bukaresti javainak sorsa feledésbe merül. Alapvetően azonos volt a Gozsdu-, illetve a Szent László Alapítvány célja: a másik ország fővárosában tanuló fiataloknak megteremteni a nemzeti közösséghez és vallásukhoz való tartozás feltételeit, hozzájárulni identitásuk megőrzéséhez. Az első világháború előtt a Nagyváradon bejegyzett Szent László Alapítvány azzal a céllal vett meg, illetve épített fel Bukarestben nyolc ingatlant, hogy lehetőséget teremtsen az akkori román ókirályságban élő magyar, elsősorban katolikus fiataloknak kisiskolásként az anyanyelvükön tanulni, valamint hogy szállással és étkezéssel nyújtson segítséget a középfokú és egyetemi tanulmányaikat Bukarestben folytató diákoknak. Ennek ellenére a mai bukaresti magyar tannyelvű Ady Endre Líceumban nincs bentlakási lehetőség. /Guther M. Ilona, Budapest: Gozsdu-ügy: közalapítvány épül a történelmi romokon. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 22./

November 21-én Korondon felavatták az első Közösségi Információs Központot, mely a számítógépekkel és belső közösségi hálózattal ellátott országos falusi kommunikációs rendszer első lépcsőfoka. – Nem pusztán internet-hozzáférés biztosításáról van szó, hanem arról, hogy ebbe a közösségi rendszerbe beletartoznak majd az iskola, a könyvtár, a polgármesteri hivatal hozzáférhető adatbázisai – mondta Nagy Zsolt távközlési miniszter. Létrehozása a Távközlési és Informatikai Minisztérium kezdeményezésére történt. A kormány 70 millió dolláros hitelkeretre kötött szerződést a Világbankkal, hogy ennek életképességét, hitelességét a próbaidőszakban kilenc településen bizonyítsa. Amennyiben jónak bizonyul az elképzelés, Románia-szerte további 300 gazdaságilag életképes falusi település számíthat a beruházásra. /Pintér István: Közösségi Információs Központot avattak. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 22./

Magyar kommentár címmel az Új Magyar Szó idézett Tamás Gáspár Miklóstól és az Élet és Irodalom hetilapból. Utóbbiból egy Orbán Viktort elítélő cikkből. /Magyar kommentár. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 22./

Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc mérkőzik, mert Magyarország két nagy pártja közül a jövő évi győztes akár egy évtizednél hosszabb kormányzati pozícióra is berendezkedhet. Erre Gyurcsányéknak volna több esélyük, mert ma is a kezükben tartják a média döntő hányadát, s módszerekben sem válogatósak. A Fidesz kormányzása idején túl kevés figyelmet szentelt az írott és az elektronikus sajtó birtoklására. Ők tényleg függetlenként kezelték a sajtót, s nem kényszerítették rá, hogy pártszolgálatossá alázkodjék. Nem így az ellenfél. A határon túli magyarok tudják, hogy az MSZP álszocialistáitól semmi jót nem várhatnak a nemzetegyesítés és a nemzetépítés vonatkozásában. /Magyari Lajos: Mérkőzés – életre-halálra. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 22./

Az egységes magyar nemzetben gondolkodó Egyesült Magyar Ifjúság civil szervezet 2005 elején elhatározta, hogy megpróbálja orvosolni a délvidéki szórványmagyarság egyik legégetőbb problémáját: az anyanyelvi oktatás lehetetlen helyzetét. Az Egyesült Magyar Ifjúság elnöksége – Maurer Oszkár elnök ötlete és kezdeményezése nyomán –,magyar nyelvű tankönyvek gyűjtését kezdte el. 2005 februárjában egy kisebb méretű gyűjtés után mintegy hétszáz magyar nyelvű tankönyv (többnyire irodalom és történelem) érkezett a nyugat-bácskai településekre. Az EMI folytatta és kiterjesztette könyvgyűjtő kampányát. Több neves magyarországi kiadó, könyvesbolt, magánvállalkozás és magánszemély kapcsolódott be az akcióba, így hónap alatt mintegy tizennyolcezer darab magyar nyelvű könyv gyűlt össze. Jelenleg folyik a hatalmas mennyiségnek a magyar–szerb határon való átjuttatása. Az Egyesült Magyar Ifjúság megköszönte a közreműködést a könyvkiadóknak: Helikon Könyvkiadó, Krónika Nova Kiadó, Dinasztia Könyvkiadó, Korona Könyvkiadó, a könyvesboltoknak: Helikon Tankönyvbolt, Két Hollós könyvesbolt, valamint általános és középiskoláknak, illetve magánszemélyeknek. /Ilenczfalvi-Szász Veronika, az Egyesült Magyar Ifjúság elnökségi tagja: Sikerrel zárult az EMI könyvgyűjtő akciója a délvidéki szórványmagyarság számára. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 22./

November 11–13-a között tartotta műhelytáborát a Magyar Ifjúsági Tanács Tordatúron. A tagszervezetek képviselőin kívül jelen voltak az Erdélyi Magyar Hallgatói Önkormányzatok (EMIHÖK), a Partiumi Keresztény Egyetem Diákszervezete, valamint az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) elnökségi tagjai és képviselői. Szóba került az ernyőszervezetnek a Fidelitasszal kötött együttműködési megállapodása, valamint a Magyar Ifjúsági Konferencia (MIK) hétvégi, Szabadkán tartott ülése is. /MIT-műhelytábor: autonómia, egyetem, népességszaporulat. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 22./

Tőkés István teológiai professzor idén töltötte 89. évét. Tőkés László édesapjáról kevesen tudják, hogy ő is szembeszállt 1989 májusában a kommunista típusú egyházi vezetéssel, mint református lelkész. Egy gyűlésen felállt és a következőket mondta: Aki az Úr Krisztus akaratával ellentétesen tevékenykedik az egyházban – akár püspök, akár más beosztású, vagy legyen állami szerveknél képviselő –, annak nem szabad engedelmeskedni. A nyolc gyermekes Tőkés István püspök-helyettest ezért eltiltották az igehirdetéstől és mindenféle szolgálattól. 1989 októberében kizárták az egyházi életből. Nagy Gyula, az akkori püspök együttműködött a Securitate-val. 1989 előtt László fia nála lakott két éven át. Egyedül László fia hatalmazta fel apját, Tőkés Istvánt, hogy mint temesvári lelkipásztort helyettesítse őt a gyülekezetben. Ezt rajta kívül senki sem tette meg. Egyedül ő mert szembehelyezkedni a két püspökkel. Tőkés István elsorolta gyermekeit. Legnagyobb lánya, Erzsébet fizikaszakos tanár. István építészmérnök, elmenekült Kanadába, de később hazajött. Anna 130 felvételiző közül 13-ként végzett, ő orvos, itthon maradt. András fizikus, tanárként nevet szerzett magának Marosvásárhelyen. Eszter fogorvos, itt él Kolozsváron. József mérnök, Magyarországon él. László helytállása ismert, püspök Nagyváradon. András és Zsolt fizikusok, Zsolt a székelyudvarhelyi Református Kollégium igazgatója. Tőkés Istvánnak 25 unokája és három dédunokája van. /Frigyesy Ágnes: Áldás fiam szolgálatára. Beszélgetés Tőkés István nyugalmazott teológiai professzorral, református lelkésszel. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 22./