1905-ben fejeződött be a magyar kormány által kezdeményezett telepítés Marosludason és környékén. Száznegyvenegy család költözött elsősorban Maros-Torda vármegyéből és Bukovinából ifj. gróf Andrássy Gyula és Eczken Sándor birtokaira, ahol négy telepet alapítottak: Belső-telepet Marosludas régi részén, és az Andrássy-, Eczken- és Mező–Albis-telepeket. A száz éve létrejött telepítésre emlékezett a közösség november 22-én, vasárnap az Andrássy-telepi kultúrotthonban a marosludasi református és római katolikus egyházközségek, a Petrőczi Kata Szidónia Közművelődési Egyesület és a helyi tanács szervezésében. Szekeres Adél tanárnő és dr. Keszeg Vilmos, a Babes-Bolyai Tudományegyetem docense a telepítés körülményeiről tartottak előadást. A centenárium ünnepére elkészült egy hetvenöt perces dokumentumfilm is. Bemutatták Fazekas István a bukovinai székely mesélők nyelvezetét idéző Hetedíziglen című könyvét. /Mészely Réka: A marosludasi betelepítés száz éve. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 22./

Baróton a művelődési ház és a Boralt Egyesület szervezésében másodszor rendezték meg az Erdővidéki Tehetségpártoló Napokat. A Baróti Szabó Dávid emlékének ajánlott kétnapos rendezvényen 77-en verset, 26-an pedig népdalt adtak elő. A rendezvény megnyitóján a római katolikus templomban Tóth József plébános Baróti Szabó Dávid jelentőségét méltatta. Ezt követően Barót nagy szülöttjének szobránál a kegyelet virágait helyezték el. A versek és a népdalok előadása után az oktatás és közművelődési tevékenységek támogatására frissen létrehozott Boralt Egyesület elnöke, Kékesi-Keresztes Lujza kifejtette: Baróti Szabó Dávid szerepe időszerűbb példa, mint valaha, hiszen a szüntelenül fejlődő tudományoknak köszönhetően újabb nyelvújítási korszak előtt állunk. /(hecser): Tehetség – korhatár nélkül. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 22./

Székelymuzsnán, a Viharsarok Egyesület háza táján újra fellendültek a különböző foglalkozások, gyermektevékenységek. Színjátszó kör is alakult, melynek első bemutatkozása a hagyományos októberi kulturális napra esett. A muzsnai gyermekszínjátszó kör nemrég elkezdte a második rövid darab betanulását. A Viharsarok Egyesület vers- és rajzpályázat mellett idén népdalversenyt is szervezett. Olyannyira sikeres volt a rendezvény, hogy mintegy hatvanan, többnyire gyermekek neveztek be a versenyre Muzsnáról és Székelyderzsből. November elejétől bútorfestést és bogozást tanítanak. /Barabás Blanka: A kultúráért és a néphagyományokért. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 22./

Bunta Levente Hargita megyei tanácselnöknek a doktorátussal kapcsolatos illetékeinek, vizsgadíjainak kifizetését vállalta el határozatában Hargita Megye Tanácsa, hat ellenszavazattal és négy tartózkodással. Bunta Levente tanácselnök kijelentette, ő maga nem akarta, hogy ez a határozattervezet most a tanács elé kerüljön. Ő csak azt kérte, vizsgálják meg, hogy a megyei önkormányzat tudja-e állni a képzési díjat. „Nagyon helyes dolog, ha egy vezető képezi magát, de ennek a költségeit ne közpénzből állja. Maga a doktorátus nem szakmai továbbképzés” – nyilatkozta Papp Kincses Emese megyei tanácsos, aki maga is a határozat elfogadása ellen szavazott. A tanácsos kijelentette, ő is a saját költségén szerezte meg doktorátusát. Papp Kincses Emese szerint „példátlan, hogy valaki közpénzen akar tovább tanulni, morálisan nem tartom ezt tisztességesnek és elfogadhatónak.” Bunta Levente úgy érzi, hogy politikai hajsza indult ellene. /Daczó Dénes: Bunta: politikai hajsza indult. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 22./ Hargita Megye Tanácsa 100 millió lej (pontosabban 10 200 új lej) támogatást szavazott meg Bunta Levente tanácselnöknek doktorátusa költségeinek fedezésére. Ő első személy, akinek doktorátusi költségeit állja a megyei tanács. Az annak idején szintén megyei tanácselnökként doktoráló Zsombori Vilmos minden költséget a saját zsebéből fizetett. Jelenleg is vannak a megyei tanács apparátusában dolgozó személyek, akik éppen doktorálnak, de saját zsebből fizetik a költségeket. Bunta Levente bejelentette, hogy a számára megszavazott összeget felajánlja az árvízkárosultak számára, de fenntartja: a továbbképzéseket törvényesen fizetni lehet. /Szondy Zoltán: Pozitív gesztus a megyevezető részéről. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 23./

A kisebbségi törvény elfogadására sürgették Romániát november 22-én az Európai Unió brüsszeli intézményrendszerének különböző fórumain, és Bukarest újabb felszólításokat kapott arra is, hogy hajtsa végre a már elfogadott törvényeit. Az Európai Parlament külügyi bizottsága – Mihai Razvan Ungureanu román külügyminiszter jelenlétében – vitát folytatott a Romániával foglalkozó EP-jelentésről, és ezzel párhuzamosan ülést tartott az EP-román vegyes bizottság is. A két ülésen Olli Rehn bővítésügyi EU-biztos mellett Gál Kinga (Fidesz-MPSZ), Dobolyi Alexandra (MSZP) és Szent-Iványi István (SZDSZ) magyar képviselők is kiemelték a kisebbségi törvény jóváhagyásának és gyakorlatba ültetésének fontosságát, továbbá az EP Finnugor Fóruma is a jogszabály elfogadására szólította fel Bukarestet. /EU-sürgetés a kisebbségi törvénynek. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 23./

A felsőházban politikai nyilatkozatban emlékezett meg Németh Csaba Kovászna megyei szenátor arról, hogy hatvan esztendeje fogadták el Marosvásárhelyen a Magyar Népi Szövetség Százas Intézőbizottsága Nyilatkozatát. A párizsi békekonferenciára kiutazó román küldöttség előzetesen igyekezett olyan törvényeket elfogadni, amelyek érvként szolgálhatnak a tárgyalásokon. A szenátor három törvényre utalt a vonatkozó időszakból, amelyekben ez utóbbi politikai cél jogi kodifikációt nyert: a nemzetiségi minisztérium megszervezése, a nemzetiségi statútum kidolgozása, valamint az 1945/407-es törvény, amely a kolozsvári állami magyar egyetem megalakítására vonatkozott. A szövetséges hatalmak képviselői értékelték Románia nemzetiségi politikáját, legfőképpen az 1945/86-os törvényt, amely Nemzetiségi Statútumként ismert. A szenátor kiemelte: a román kormány 1945-ben megígérte, hogy Dél-Erdélyben 300 új magyar iskolát nyit meg; támogatja a kolozsvári állami magyar egyetemet, annak Marosvásárhelyen működő két – orvosi és gyógyszerészeti – fakultását; magyar nyelvű ipari oktatást indít be Brassó központtal; a román történelmet és földrajzot a magyar iskolákban anyanyelven fogják tanítani. A szenátor végül megkérdezte: ha ezelőtt 60 évvel a Nemzetiségi Statútum és más ilyen tárgyú törvények meg dokumentumok a román diplomácia ütőkártyáját képezték az ország területi integritásának helyreállításához, akkor a kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezet miért veszélyeztetné ma az ország területi épségét? /B. K.: Régi ígéretek, elmaradt megvalósulás. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 23./

Temesváron folyosói beszélgetések témája, hogy ki lesz a temesvári Csiky Gergely Állami Színház igazgatója, Demeter András István utóda, aki a minisztérium egyik vezérigazgatói posztját tölti be egy hónap múlva. Szász Enikő, a társulat tagja, a megyei RMDSZ művelődési alelnöke, a Temesvári Magyar Nőszövetség elnöke elmondta, hogy játszik a gondolattal. Balázs Attilát, a színház Jászai-díjas művészét egy ideje a sajtó Demeter András riválisaként tartja számon, ő azonban leszögezte, soha nem volt célja, hogy kitúrja az igazgatót. Ha azonban az önkormányzat, valamint a temesvári magyar közösség támogatását megkapja, akkor részt vesz a versenyvizsgán. Szabó K. István kategorikusan cáfolta, hogy az igazgatói posztra fájna a foga. Jelenleg még a Tomcsa Sándor Színház művészeti vezetője Székelyudvarhelyen, de november elsejétől Temesvárra szerződött főállású rendezőként. /Pataky Lehel Zsolt: Három nevet “hoztak hírbe” a Csiky Gergely-színházzal. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 23./

Ősszel szülők, véndiákok felháborodottan tiltakoztak, mert két szakosztály is indult a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban. Az előzmények miatt jogosnak is nevezhető a tiltakozás, hisz 1989 előtt a nagy múltú iskolát ipari líceummá fokozta le a hatalom, s szinte megszűnt a magyar nyelvű oktatás. Szőcs Ildikó főigazgató kifejtette: a háromlépcsős, EU-normáknak is megfelelő építőipari, illetve turisztikai-közélelmezési szakosztály elsősorban a gyermekek, de a kollégium javát is szolgálja. A szakosztályok indulásának az az előzménye, hogy a nyári kisérettségin román nyelv és irodalomból a nyolcadikosok zöme megbukott, s nem folytathatta a tanulást az elméleti osztályokban. Innen eredt a szakosztályindítás ötlete. A szakosztályok beindításának is köszönhetően idén százhúsz tanuló kezdhette el a IX. osztályt, szemben a tavalyi hetvennel. Az anyanyelven való továbbtanulás lehetőségének iskolapéldája is ez. Nyolcszáz diákja van a kollégiumnak. Az épületen málladozik a vakolat, a több mint százéves tetőszerkezet és fedél átereszti a vizet, a tornaterem Borbély László miniszter ígéretének megvalósulására vár. A kolozsvári református püspökség támogatásának köszönhetően felújították a bezárással fenyegetett étkezdét, a fiúbentlakásként szolgáló Bagolyvárban korszerűsítették a nyílászárókat. A Bethlen Gábor dokumentációs könyvtár visszaadása már folyamatban van, de miként az egykori tanári lakásoké, az sem zökkenőmentes. Újabban anyaországi befektetőket is keres a püspökség. /Ferencz L. Imre: Megőrzi elméleti jellegét a skóla. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 23./

Az Erdővidék Kultúrájáért-díjas Bodosi Dániel baróti festőművész kiállításának megnyitójával megkezdődtek a XIII. Erdővidéki Közművelődési Napok. A főszervező Gaál Mózes Közművelődési Egyesület elnöke, Demeter László az egyesület tizenöt évének sikereiről, kudarcairól vallott, majd átadta a szót Rácz Magda rajztanár-képzőművésznek, aki Bodosi Dániel munkásságát méltatta. Gaál Mózes ébresztése címmel tartott előadásában Hegedűs Imre János az erdővidéki pedagógus, író és művelődésszervező munkásságáról szólt. Gaál Mózest, az ifjúsági irodalom újra fel kell fedeznünk – hangsúlyozta. A háromszéki származású kutató, Hegedűs János Benedek Elek korszerűségéről szólt az egybegyűlteknek. /(hecser): Tárlatnyitó és előadások. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 23./

Nem szűnik meg a Filmtett, de idén az októberi volt az utolsó megjelenés, ennek megfelelően nem lesz november–decemberi összevont lapszám, jelezte Zágoni Balázs, a filmes folyóirat főszerkesztője. A pályázatokból még be nem folyt pénzek miatt anyagi gondok merültek fel. Különválasztották a profit és non-profit tevékenységet, megalakítva a Filmtett Egyesületet, amely – a Moebiustól átörökölve – három területen működik majd: megjelenteti a folyóiratot, lebonyolítja a Filmtett-fesztet, és továbbra is megszervezi a Filmtett – Duna Műhely Alkotótábort. A Moebius Egyesület fő tevékenysége a filmforgalmazás marad. /Köllő Katalin: Nem szűnik meg a Filmtett. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 23./

November 23-án az Európai Parlament Külügyi Bizottsága elfogadta a Románia és Bulgária csatlakozásának állását vizsgáló jelentést. Ebben a kisebbségi törvény elfogadására sürgetik Romániát, de a restitúció és a magyar felsőoktatás kérdésének megoldása sem maradt ki. A Romániáról szóló jelentés a különböző politikai csoportokban ülő magyar képviselők által beadott indítványok hatására kiegyensúlyozott, ugyanakkor a kisebbségeket érintő kérdésekben kritikus hangvételű lett. Gál Kinga (Fidesz) módosító indítványának többsége bekerült a határozattervezet szövegébe, így az ingatlanok tényleges visszaszolgáltatása, a romák védelmében sürgető intézkedések tényleges alkalmazása. A jelentés politikai kritériumként határozza meg a kisebbségek helyzetének javítását, többek között elégedetlenségét fejezve ki a még hatályban lévő választási törvény diszkriminatív volta miatt. Sikerült elérni, hogy a szöveg utaljon arra, hogy további lépések szükségesek a magyar kisebbség védelme területén: a szubszidiaritás és önkormányzatiság elvein alapulva. Felhívja a román hatóságok figyelmét, hogy teljes mértékben támogassák a magyar kisebbség felsőoktatását, mindehhez biztosítva a szükséges anyagi feltételeket. Tabajdi Csaba (MSZP) EP-képviselő úgy vélte, hogy „a kemény hangú jelentés a magyar EP-képviselők összefogásának és kiváló együttműködésének, valamint a Finnugor Fórum és a nemzeti kisebbségügyi EP-intergroup lobbyerejének köszönhető”. A Velencei Bizottság megjegyzéseit belefoglalják a kisebbségi törvénytervezetbe – jelentette ki Calin Popescu Tariceanu. Markó Béla RMDSZ-elnök élesen bírálta a Cozmin Gusa vezette Nemzeti Kezdeményezés Pártja (NKP) álláspontját a tervezettel kapcsolatban. Markó elítélte a Gusa-féle zsebpártok magatartását, amelyek a kisebbségi törvény kapcsán kiújult magyarellenes retorikával igyekeznek szavazókat toborozni. /EP-s sürgetés a kisebbségi törvény elfogadására. A magyar felsőoktatás rendezését is a dokumentumba foglalták. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 24./

Idén a földgáz ára 60 százalékkal növekedett, december közepére újabb drágulást ígérnek. Ennek hatására a távfűtés-szolgáltató is növelte a díjat. Kolozsváron a kisnyugdíjasok csak nehezen tudják kifizetni a téli hónapokban több millió lejre rúgó közköltséget. Néhányan közülük a Nyugdíjasok Önsegélyező Pénztárához fordulnak, és a felvett kölcsönből pótolják ki az összeget. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Kölcsönből is fizetik a közköltséget. Legtöbben családjuk megsegítéséért fordulnak a nyugdíjpénztárhoz. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 24./

„Az SZDSZ szerint meg kell szüntetni az egyházaknak nyújtott »feudális privilégiumokat« és ennek érdekében felül kell vizsgálni a vatikáni szerződést” – jelentette ki a napokban Gusztos Péter, az SZDSZ, a magyar liberális párt ügyvivője. November 23-án közreadott közös levelében a négy magyarországi történelmi egyház jelezte: szó nincs félreértésről, de ha a Kuncze-levél a Gusztos-kijelentések miatti bocsánatkérés lenne – elfogadják azt. A közös nyilatkozat aláírói – Erdő Péter bíboros, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, Szebik Imre püspök-elnök a Magyarországi Evangélikus Egyháztól és Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke – hangsúlyozzák: szeretnének kimaradni mindenfajta politikai kampányból. Veres András püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára kifejtette: alaptalan Gusztos állítása, miszerint az egyházi intézmények másfélszeres támogatásban részesülnek – hiszen ezt a kérdést szakértők bevonásával már korábban tisztázták a minisztériumokkal. „Hogy a helyi önkormányzatoknál az egyházi intézmények adómentességben részesülnek, valóban igaz, de álságos úgy beállítani, mintha ez privilégium lenne, hisz ez más közfeladatokat ellátó intézményeknek, alapítványoknak, sőt pártoknak is járó kedvezmény” – mutatott rá a püspök. Az egyházaknak valós gondot jelent a 2006-os költségvetési tervezet szerinti forráscsökkenés, valamint a szociális törvény tervezett módosítása – amely az ellátórendszer szerkezeti átalakítását célozza. „A két kérdést együtt kell kezelni, mert a szociális területet mindkettő alapjaiban fogja érinteni” – fogalmazott Czibere Károly, a Magyarországi Református Egyház Zsinata Szeretetszolgálati Irodájának vezetője. Az idősotthonok esetében például olyan új rendszert vezetne be januártól a kormányzat, ami minőség szerint különböztetné meg a férőhelyeket. Jelenleg egységes a normatíva: férőhelyenként 770, jövőre az átlagos színvonalúak esetében 730 lenne, az emelt színvonalúak esetében ennél kevesebb, 615 ezer forint a költségvetési támogatás. Czibere szerint a tervezettel előidézhetik, hogy az ellátó intézmények visszaminősítsék férőhelyeiket. Csoma Áron, a Magyarországi Református Egyház Zsinati Elnökségének szóvivője leszögezte: a 2006-os költségvetést illetően az egyházakkal nem történt érdemi egyeztetés. Kifejtette, a normatívák esetében 20 százalékos csökkenésről van szó, pedig idén is alultervezett volt a szociális szféra támogatása, ami miatt forráshiányra való hivatkozással többször is előfordult, ez év elején is, hogy az egyházi szociális intézmények nem kapták meg a normatívát, veszélybe sodorva ezzel gondozottak ellátását. A szociális törvénytervezettel kapcsolatos véleményét a négy történelmi egyház közös levélben juttatta el Göncz Kinga ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszterhez. /Guther M. Ilona, Budapest: Fókuszban a magyarországi egyházak közfeladatainak támogatása. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 24./

Egynapos előadás-sorozatot szervezett Marosvásárhelyen a Sapientia EMTE koronkai campusában az Erdélyi Múzeum-Egyesület Agrártudományi Szakosztálya. Jelen volt dr. Péter Mihály az egyesület alelnöke és több településéről érkeztek tagok, meghívottak. Az ülésen színvonalas előadás hangzott el Farkas Zoltán, a szakosztály alelnöke, Scholz Béla, Szentmiklósi Zoltán, Kupán Edit részéről. A találkozó második felét dr. Jakab Sámuel, a szakosztály elnöke vezette. Kertészet és környezeti kérdésekkel kapcsolatosan 14 előadásra került sor. Felszólalt: Csávossy György, Wagner István, Jakab Sámuel és több fiatal szakember. Hangsúlyozták: az agrártudományi szakosztály, Farkas Zoltán javaslatára, idén alakult, de már jelentős eredményeket ért el. Ez azért is jelentős, mert a kolozsvári Agrártudományi és Állatorvosi Egyetemen magyar nyelvű tanügyi személy már nincs, pedig sok magyar hallgató tanul itt. /Hírmorzsa. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 24./

A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium 2006–2007-es beiskoláztatási tervében 5 osztály beindítása szerepelt, egy-egy matematika-informatika, intenzív angol, református teológia, tanító-óvónő képző osztály, építészeti és turisztika-közélelmezési szakosztály. A megyei tanfelügyelőség a minisztérium által kiadott új beiskoláztatási tervre hivatkozva a tanító-óvónő képző osztályt elutasította. Középiskolai szinten nem lesz többé tanítóképzés. Szőcs Ildikó a Bethlen Gábor Kollégium igazgatónője elmondta, hogy az osztályok számát nem csökkentik. Jövőre is 5 osztály indul, a képzőt egy új profilú osztállyal helyettesítik A tanítóképzés azonban nem marad el a kollégiumban. 1999-ben beindult a Tanítóképző Főiskola. Tavaly nem jelentkezett osztálynyi diák, de idén 25 főiskolás kezdte az első évet. Az oktatás egyetemi szintű. Ha a diák folytatni akarja tanulmányait, 2 év mesteri után megkaphatja az egyetemi diplomát, pszichológia, pedagógia vagy más rokon szakon. /Takács Ildikó: Lesz tanítóképzés Nagyenyeden! = Nyugati Jelen (Arad), nov. 24./

Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeum alapítójának mellszobránál zárult az az emlékező zarándoklat, amely a háromszéki magyar tudomány nagyjainak emlékhelyeit járta végig november 23-án, az Erdélyi Magyar Tudomány Napján. Kónya Ádám nyugalmazott múzeumigazgató kezdeményezésére a tudomány területén működő civil szervezetek, intézmények koszorúztak: az Anyanyelvápolók Szövetsége Kőrösi Csoma Sándor sepsiszentgyörgyi emlékplakettjét, a Székely Mikó Kollégium Erdély Széchenyijének szobrát, a Székely Nemzeti Múzeum a száz éve elhunyt múzeumalapító Csereyné Zathureczky Emília emléktábláját, az EME háromszéki orvostudományi tagozata az egyesület első elnökének emlékplakettjét koszorúzta. Az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság helyi vezetői annál a Lósy-Schmidt Ede-emléktáblánál rótták le kegyeletüket, amelyet épp egy évvel ezelőtt az épületben ma működő iskola vezetője miatt nem lehetett felavatni. /Ferencz Csaba: A tudomány nagyjaira emlékeztek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 24./

Egy hónapja elkezdték a javítási munkálatokat Kolozsváron a főtéri illemhelyen. Egy-másfél méterrel kiszélesítették az alapozást, közben középkori leletekre bukkantak. Négy középkori sírhelyet és emberi csontokat találtak – nyilatkozta Cosmin Rusu régész, a kolozsvári Történeti Intézet munkatársa. Egy érdekes bronz hajdíszt is találtak, amelyből elég pontosan meg lehetett állapítani a lelet „életkorát”: a XII. század végéről vagy a XIII. század elejéről származik a csontváz és a négy sír. A csontokat az intézetbe szállították, amelyet a kolozsvári rendőrség lefoglalt bűnügyi elemzések elvégzésére. Hiába hangoztatták, hogy ez esetben még a bűntény lehetősége sem áll fenn, elvitték, majd értesítettek, hogy a koponyát Bukarestbe küldték. Méri István magyarországi régész több mint fél évszázaddal ezelőtt már kutatást végzett itt. Ennek eredményeként a szakemberek tudták, hogy a Főtérnek ezen a részén, még a Szent Mihály-templom felépítése előtti időszakban temető volt. Arra a kérdésre, hogy van-e lehetőség az ásatások folytatására, a régész jelezet, egyelőre csak előzetes kutatásról van szó és nincs pénz. /Nagy-Hintós Diana: Középkori csontvázra és sírokra bukkantak Kolozsvár főterén. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 24./

Magánemberek és vállalkozók adományaiból több százezer forint értékű segélycsomagot állított össze a Fidesz szegedi szervezete a dévai árváknak. A segélycsomagot november 23-án adták át Szegeden Böjte Csaba atyának, a Szent Ferenc Alapítvány vezetőjének. Az alapítvány Déván és környékén tíz gyermekotthonban közel hétszáz árva vagy szegény sorsú gyermek létfenntartásáról és tanulásáról gondoskodik. Böjte Csaba két munkatársával együtt érkezett Szegedre. /Segélycsomag Szegedről Dévára. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 24./

November 24-én a határon túli magyar egyházak vezetőit látta vendégül a magyar parlamentben Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke. A vendégeknek Avarkeszi Dezső kormánymegbízott tájékoztatást adott a nemzeti vízum kiadására és a kapcsolattartás könnyítésére vonatkozó kormányzati intézkedésekről. A találkozón Tőkés László elmondta: véleménye szerint ellentmondásosak a kormány célkitűzései. A csíkszeredai konzulátus is arra lesz jó, hogy gördülékenyebbé tegye a kivándorlást – fogalmazott a püspök. – A szülőhazában való megmaradás a magyar kormánynak az elsődleges célkitűzése, de ezzel szemben éppen a nemzeti felelősség programjának ezideig főképpen azok a pontjai valósultak meg, vagy indultak el a megvalósulás útján, amelyek éppenséggel a kitelepedést könnyebbítik meg – mondotta. A résztvevők megköszönték az eddigi juttatásokat, de annak a véleményüknek is hangot adtak, hogy az utóbbi három évben egyértelműen csökken a határon túli magyarok és egyházaik anyaországi támogatása. Fennmaradásukhoz elengedhetetlen az innen jövő segítség, hiszen az ottani kormányoktól sokszor csak alamizsnát kapnak. Anyaországi támogatás nélkül nem működhetnének a közösségmegtartó erővel rendelkező felekezeti iskolák. Szili Katalin köszöntőjében hangsúlyozta: fejet hajt a résztvevő püspökök előtt, mert hitéleti tevékenységük mellett a magyar nyelv és kultúra fennmaradásáért is nagyon sokat tesznek. A püspököket délután Sólyom László köztársasági elnök fogadta hivatalában. Erdélyből Jakubinyi György gyulafehérvári katolikus érsek, Tempfli József nagyváradi katolikus püspök, Papp Géza és Tőkés László református, Szabó Árpád unitárius, Adorjáni Dezső László evangélikus-luteránus püspök vett részt a találkozón. /Budapesten a határon túli magyar püspökök. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 25./ Megalázó, hogy „mi kérjük a román kormánytól az ingatlanjainkat, és nagynehezen, de valamit csak visszakapunk belőlük, de a magyar kormánytól még nem is kérhetjük” – jelentette ki a Parlamentben Pap Géza református püspök. Javasolták, hogy kapja vissza ezeket az ingatlanokat a magyarországi református egyház, aztán ők „családon belül” ezt elrendezik, vagy kapjanak kárpótlást, de egyik javaslatból sem lett semmi. Tempfli József katolikus püspök szóvá tette: már az Antall-kormány idején visszakérték azokat a budapesti épületeket, amelyek a nagyváradi püspökség tulajdona volt. A Budapesten lévő Svábhegyi villa kérdését – melyet eredetileg a határon túli magyar egyházaknak szánt reprezentatív épületként az előző kormány – több egyházi vezető is felvetette. Szabó Vilmos államtitkár közölte: a vendégházat visszaadták az államkincstárnak. Javasolta az egyházi vezetőknek, határozzák meg közösen, milyen célt szolgálna egy ilyen épület, mert szálláshely-lehetőségként önmagában nem indokolt a fenntartása. Tőkés László református püspök szerint nagy ellentmondás feszül a Szülőföld-program, a nemzeti felelősség megfogalmazása, és a megvalósulás gyakorlati tényei között. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület 2002-2003-ban 46,8 millió forintot, a Református Világszövetség európai nagygyűlésének megszervezésére pedig külön támogatást kapott, ezzel szemben 2004-ben 38,4 millió, 2005-ben pedig 24 millió forintot kapott. Megjegyezte: a többi egyház esetében is hasonló a helyzet. Tőkés László szóvá tette, hogy az Új Magyar Szó szerint 2006-ra háromnegyedére csökkenhet a határon túli magyarok támogatása, a Transindex pedig kimutatta, hogy 37 százalékos ez a csökkenés a költségvetési előirányzatok szerint. /Guther M. Ilona, Budapest: Családon belüli magyar-román ingatlanrestitúció? = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 25./

Erélyesen fogalmaztak az erdélyi magyar egyházfők az Országgyűlés meghívására Budapesten tartott, határon túli magyar egyházak és a magyar kormánytagok közti találkozón. Míg a magyarországi egyházak a 2006-os költségvetési tervezet szerinti forráscsökkenés miatt szociális intézményeikért aggódnak, az erdélyiek a költségvetésből határon túlra jutó keretek csökkenését tették szóvá. Ezzel egyidőben az RMDSZ javaslatára, a román kormány 34 erdélyi magyar templomnak 1 millió 70 ezer új lej támogatásról határozott, írta az Új Magyar Szó. /Fájlalt egyházi ingatlanok Budapesten – támogatáshullám Bukarestben. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 25./

Moldova Köztársaságnak nem áll szándékában egyesülni Romániával – jelentette ki Vlagyimir Voronyin moldovai államfő a közszolgálati televíziónak adott interjúban. “Két független országról van szó. A román államfővel megállapodtunk, hogy Moldova Köztársaság és Románia két független és szuverén állam lesz az EU keretében” – hangsúlyozta Voronyin. A moldovai államfő kérte a Romániával tervezett politikai alapszerződés mielőbbi aláírását, amelynek kidolgozása több mint tíz éve kezdődött. “Ez a szerződés, amelyet egyenlő partnerekként írunk majd alá, tükrözni fogja a XXI. századi valóságot” – szögezte le Voronyin, aki elutasította a román államfő nemrég tett kijelentését, miszerint a két nemzet ugyanazon etnikai csoport, a román részét képezi. /Két ország, nem egy. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 25./

Az Erdélyi Disputa Egyesület nyilvános vitasorozatot szervezett arról, hogy milyen szerepet vállalhatnak a fiatalok a korrupció elleni harcban. Az Egyesült Államok nagykövetsége által támogatott projekt öt városban, összesen tíz iskolában zajlik augusztustól jövő év áprilisáig. Magyarul két helyszínen, Székelyudvarhelyen, illetve Kolozsváron tartottak megbeszélést. A kolozsvári Brassai Sámuel Elméleti Líceumban november 23-án került sor a találkozóra, amelynek meghívottja volt Boros János alpolgármester, Bodó Barna egyetemi tanár, és a Krónika vezető szerkesztője, Csinta Samu. Bodó Barna szerint egyértelmű: ahol megjelenik a korrupció, ott megszűnik a szabad verseny. Boros János alpolgármester arról szólt, hogy bizonyítékok hiánya, illetve az áldozatok félénk magatartása jócskán megnehezíti a jelenség elleni küzdelmet. Csinta Samu felvázolta azokat a módszereket, amelyeknek segítségével nagyobb vállalatok és kisebb politikusok időnként megpróbálják megvesztegetni az újságírókat. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Fiatalok a korrupció ellen. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 25./

Decemberben teljes egészében kifizetik a határon túli magyaroknak szánt idei oktatási-nevelési támogatásokat, ugyanakkor az Illyés Közalapítványhoz pályázók egy része csak jövőre juthat a megítélt támogatáshoz – közölte Szabó Vilmos államtitkár. Az államtitkár megerősítette az MTI-nek azt az információját, amely szerint az Illyés Közalapítvány nem tudta kifizetni valamennyi határon túli magyar szervezet pályázaton nyert pénzét. Elmondta: a pályázati források egy részét csak 2006 első negyedévében fizetik ki. Laborczi Géza kuratóriumi titkár közölte: az Illyés Közalapítvány idénre tervezett 920 millió forintos keretéből a mai napig mindössze 483 millió forintot kaptak kézhez. – Ennek az a következménye, hogy gyakorlatilag az iroda minimális működését tudják biztosítani. Közölte, idén 3 000 pályázatot bíráltak el pozitívan, de csak minden másodikat tudták eddig kifizetni. /Késik az Illyés-támogatások kifizetése. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 25./

Bolyai-emlékkonferenciát tartottak a Partiumi Keresztény Egyetem /PKE/ 15. születésnapján. – Nem konkurenciát, hanem alternatívát jelent a romániai magyar felsőoktatási struktúrában a Partiumi Keresztény Egyetem – jelentette ki november 24-én Nagyváradon, a Partiumi Egyetemi Napok megnyitóján Veress Károly kolozsvári egyetemi professzor, a Bolyai Társaság elnöke. A háromnapos rendezvénysorozat első napján a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem megalakulásának hatvanadik évfordulójára emlékezve Bolyai-emlékkonferenciát rendeztek, Veress Károly a Bolyai Társaság tevékenységét és terveit ismertette. „Hiányzik az egységes magyar nyelvű felsőoktatás létrehozására irányuló koncepció, és hiányzik az egységesen képviselt politikai akarat is” – vélte a professzor. „Tárgyalásokat kezdeményezünk az érintett politikai tényezőkkel arról, hogyan lehetne a Bolyai Társaság segítségével biztosítani a szakmai hátteret a hatékony, eredményes politikai döntések megszületésének érdekében” – magyarázta Veress. Az elnök szerint a társaságnak az egyetemépítés és oktatásmenedzsment irányában kell kifejtenie tevékenységét. Az intézmények finanszírozásával kapcsolatban kifejtette, nem elég a magyar vagy a román állam által biztosított pénzekre hagyatkozni, ezért vállalkozók finanszírozását is várják. „Egy másfél-kétmillió főt számláló társadalomban nem merülhet föl, hogy ne tudná pénzügyileg fenntartani a saját szervezeteit” – szögezte le Veress Károly. A professzor előadása után az érdekeltek megbeszélésre gyűltek össze, hogy egyeztessenek a Bolyai Társaság nagyváradi fiókszervezetének újjászervezéséről. /Balogh Levente: Egységes koncepció nélkül. = Krónika (Kolozsvár), nov. 25./ Vanek Ferenc a magyar kultúra megmaradásának jelentőségéről beszélt. Ez nem valósítható meg egyetemi rendszer nélkül. A Bolyai Társaság nagyváradi fiókszervezetét újraalakították, ideiglenes elnökének megválasztották Flóra Gábor szociológust, a PKE bölcsészettudományi karának dékánhelyettesét. /Tóth Hajnal: Megkezdődtek a jubileumi ünnepségek a PKE-en. = Reggeli Újság (Nagyvárad), nov. 25./

Hatvan évvel ezelőtt alakult meg a Bolyai Tudományegyetem. Az egyetem csak tizenöt évig maradhatott fenn, a kommunista önkényuralom vetett véget életének. A Bolyai Bizottság emlékülést tartott. 1989 után a magyar értelmiség egy emberként tett hitet az egyetem újraindítása mellett. Az akkori összhangot megbontotta a kilencvenes évek derekán indult sajtókampány a Bolyai Egyetem lejáratására, s egyben az önálló magyar egyetem ügyének megtorpedózására. A főérv a Bolyai kommunista múltja, az ott folyó munka alacsony színvonala volt. A kampánynak különös súlyt szándékoztak adni azzal, hogy a cikkírók a Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar oktatói képviselőinek nyilvánították magukat. Amikor kiderült, hogy nevezettek messze elenyésző kisebbséget alkotnak, a sajtóhadjárat ugyan félbeszakadt, de gyökeret vert az a téveszme, miszerint az egyetem ügyében az ott oktató magyar tanárok hivatottak dönteni. Az egyéni érdekek ügyes kijátszása révén mindig akadnak olyanok, akik sajátjaik ellen hadrendbe állíthatók. Mindez jól illeszthető volt a később multikulturalitás néven elhíresült diverzióhoz. Ez valószínűsíti: a kezdeményezőknek, sugalmazóknak is közük lehetett egymáshoz. A Babes–Bolyai vezetősége által meghirdetett multikulturalitás mintapéldája a félrevezetésnek! A sebtében megalakított „német vonal” (amely a mai napig halódik), a sebtében kinevezett német prorektor azt a látszatot igyekezett kelteni, hogy itt valami mintaszerű európai modell van születőben. /Németh Júlia: Évforduló. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 25./

Kecskés Mihály egyetemi tanár, a Magyar Professzorok Világtanácsának elnöke kifejtette: „Ha minket mindig csak az anyagiak vezéreltek volna, már rég nem Magyarországon tanítanánk vagy kutatnánk.” Az agyelszívás erdélyi szemszögből rendkívül súlyos jelenség. Azonban nagyon sok diák, oktató vagy akár professzor Magyarországot csak ugródeszkának használja: ők a távolabbi tájakat, az anyaországi bérezésnél lényegesen jobb fizetéssel kecsegtető nyugati országokat választják. Az utóbbi időben a Kárpátaljáról Magyarországra érkezett háromszáz orvos hetven százaléka már valamelyik nyugat-európai ország klinikáján dolgozik. Tehát nem Magyarország zsákmányolja ki a Kárpát-medencei magyarságot, hanem az itteni magyarság egy bizonyos rétege szeretne magának más életkörülményeket teremteni. Amikor Kecskés Mihály több mint négy évtizeddel ezelőtt, 1964-ben elnyerte a sydneyi egyetem ösztöndíját, a tizennégy hónapos ott-tartózkodás után az ausztrálok természetesnek tekintették, hogy ott maradjon. Ugyanígy történt húsz évvel később, amikor osztályvezetői állást ajánlottak fel Oxfordban. Azonban Kecskés Mihály számára természetes volt a hazatérés. Mára viszont ez a szemlélet teljesen megváltozott. Aggasztó, hogy Magyarországon – éppen az agyelszívásnak tulajdoníthatóan – bizonyos területeken felére vagy akár harmadára csökkent a professzori gárda. És miként legyen utánpótlás, ha az ő tizenhárom doktorandusa között is több olyan határon túli magyar van, aki saját otthonában a doktori címmel is csupán harmincezer forintnak megfelelő pénzösszeget keresne? A vasfüggöny eltűnt, az életvitel megváltozott. A magyar szakembereket világszerte szívesen látták és látják ma is. Az eltávozók igyekeznek helytállni, és a lehető legmagasabb szinten teljesíteni. Magyarországon mintegy harminc százaléka „hiányzik” az orvosoknak, s a legjobban képzettek néhány év múlva nyugdíjba vonulnak. Jelentős eredmény, hogy a Magyar Professzorok Világtanácsának sikerült „felleltároznia” a világ öt földrészén élő magyar professzorokat. A Magyar Professzorok Világtanácsának ernyőként fogja össze a magyar szellemi tőke jelentős részét képviselő magyarországi és a Föld különböző országaiban élő magyar egyetemi tanárokat, fórumot biztosít a felsőoktatás és tudományos kutatás fejlesztése terén kifejtett intenzív együttműködésükhöz. A környezetvédelem és az informatika mellett kiemelt feladatnak tekintik az anyanyelv ápolását is. Ez azért vált szükségszerűvé, mert az utóbbi évtizedben a magyar nyelvű szakelőadásokban egyre több idegen – főként a divatosnak számító angol – kifejezés jelent meg. Kecskés Mihály biológus, a budapesti Szent István Egyetem tanára, a Magyar Tudományos Akadémia Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei tudományos testületének elnöke. Vizi E. Szilveszter javaslatára 1997-ben választották a Magyar Professzorok Világtanácsának elnökévé. Az MPV a világ öt kontinensén és negyven országában élő mintegy 2100 magyar nemzetiségű egyetemi tanárt tart számon. A professzor kezdeményezésére szervezték meg 1997-ben a Kárpát-medencei Magyar Professzorok Első Találkozóját, majd fél évre rá a Magyar Professzorok Első Világtalálkozóját. /Szucher Ervin: Magyar kutatók exodusa – és hazatérése. = Krónika (Kolozsvár), nov. 25./

A Reggeli Újság újraközölte Tibori Szabó Zoltán cikkét /Ordas eszmék szivárognak át Erdélybe, Népszabadság, 2005. november 18./, mellette áll a kommentár. „A Népszabadság kolozsvári tudósítója nem először jelenti fel Erdélyt és az erdélyi magyarságot a balliberális médiában. Ezt tőle időnként elvárják, ezért fizetik. Menetrendszerűen le kell lepleznie a nemzeti érzelmű (radikális) erdélyi magyarokat, fel kell tárnia a határokon átívelő összmagyar nemzeti összeesküvést, mégpedig úgy, hogy lehetőleg besározódjon az anyaországi nemzeti jobboldal és az RMDSZ romániai magyar ellenzéke. /D. L.: Erdély feljelentése. = Reggeli Újság (Nagyvárad), nov. 25./

Szolgálati körutat tett Ausztráliában november 9–21. között Tőkés László királyhágómelléki püspök, a Magyar Reformátusok Világszövetsége és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke az Ausztráliai Magyar Református Egyház meghívására. A püspök Adelaide, Melbourne, Brisbane és Sydney városban hirdette Isten igéjét és tartott előadásokat. Az Adelaide-i Magyar Református Egyházközség megalakulásának 55. évfordulóját ünnepelte a november 12-i templomi ünnepély keretében. A következő napon a Melbourne-i Egyházközség tartott hálaadó istentiszteletet abból az alkalomból, hogy impozáns, műépítészeti értékű templomát kívül-belül megújította. Az ausztráliai magyar református közösségnek ez az egyetlen, saját birtokában lévő temploma, az ottani reformátusok saját parokiális épületekkel sem igen rendelkeznek. Ez a körülmény híven jelzi, hogy a világ legtávolabbi részére vetődött reformátusok intézményes egyházi önszerveződése már a kezdet kezdetén elakadt. Az amerikai egyházi élettől eltérően Ausztráliában nem csupán a gyülekezeti intézményrendszer nem épült ki a szükséges formában, de a törékeny egyházi közösségek lelkipásztori szolgálata is igen hiányosan és esetlegesen alakult. Ezen az áldatlan helyzeten kívánnak változtatni azok az Erdélyből származó lelkipásztorok – Dézsi Csaba, Péterffy Kund, Szabó Attila és Kovács Lőrinc –, akik az utóbbi évek során, missziói hivatástudattal vállaltak lelkészi szolgálatot a felsorolt központi helyeken. Tőkés László püspök körútja során ennek a korszakos egyházépítő munkának a vállalására buzdította a rendkívüli istentiszteleteken és rendezvényeken nagy számban megjelent híveket. A különböző területeken (Új-Dél-Wales, Victoria, Queensland) létrejött „magyar házak” mintájára, az egyházi élet intézményes kereteinek a létrehozásához igyekezett hitbeli és erkölcsi támogatást nyújtani. A lelkészhiánnyal küszködő római katolikus közösség tagjai szintén nagy számban vettek részt az egyes alkalmakon. /Ausztráliai egyházépítést szorgalmazott Tőkés László. = Krónika (Kolozsvár), nov. 25./

Pomogáts Béla örömmel és elismeréssel fogadta, hogy kitüntettek két erdélyi írót: Sütő Andrást és Domokos Gézát, valamint a magyarországi irodalomtudóst, Görömbei Andrást. Sütő András az Anyám könnyű álmot ígér óta, vagyis negyven esztendeje, az erdélyi magyarság gondjainak és reménységeinek, sorsának és vágyainak a hordozója és kifejezője. A hitvallást nemcsak műveivel vállalta, hanem életével is. A hűség nem kapott osztatlan elismerést. Sütő Andrásnak éppen az elmúlt hónapokban kellett elviselnie galád támadásokat. Pomogáts megemlítette, hogy a kezébe került folyóirat, amely Illyés Gyulát rágalmazza és az Egy mondat a zsarnokságról című költeményéről kijelentette: „mondjuk ki nyíltan, az Egy mondat a zsarnokságról című vers hazug és aljas.” Minden gyalázkodásra akad szerző, írta Pomogáts. Hozzátette: „elég volt a mocskolódásból, a tárgyszerű múltfeltárásnak álcázott sunyi rágalmakból. Elég volt abból, hogy a nemzet valódi akaratának kifejezőit szellemi és erkölcsi törpék próbálják kituszkolni arról a szakrális helyről, amelyet számukra a nemzet lelkiismerete és emlékezete kijelölt. Elég volt abból, hogy a közvélemény epatirozásának szennyes kalózlobogója alatt szabadon lehessen sárral dobálni olyan írói életműveket, legyen az Illyésé vagy Sütőé, amely egykor: nehéz időkben a szellemi ellenállás egyetlen meghirdetője és a magyarság egyetlen látható képviselője volt.” /Pomogáts Béla: A hűség lovagrendje. = Helikon (Kolozsvár), nov. 25. 22. sz./ Előzmény: Az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány (EMIA) életműdíjban részesített két erdélyi írót, Sütő Andrást és Domokos Gézát, valamint a Hídverő-díjjal tüntetette ki Görömbei András debreceni irodalomtörténész professzort, akadémikust. /Kiosztották az idei EMIA- díjakat. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 31./ Sütő András elleni támadás: Stefano Bottoni: A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy / A Hét (Marosvásárhely) hetilap 2005. február 17./ című tanulmány nyomán vita kezdődött. Keményen támadta Sütő Andrást Sipos Géza: Az önfelmentő.= A Hét (Marosvásárhely), febr. 24./, majd Kuszálik Péter több hozzászólásában

Illésfalvi Péter hadtörténész és főmuzeológus neve nem ismeretlen a Székely Hírmondó olvasói előtt, hiszen a hetilap 2004-ben sorozatban közölte a kézdivásárhelyi 24-es határvadász-zászlóalj történetéről szóló kutatásainak eredményeit. A HM Hadtörténeti Intézet Múzeumának munkatársa, valamint két kollégája – Szabó Péter hadtörténész és Számvéber Norbert levéltárvezető – az Erdély a hadak útján 1940-1944 című közös kötetüket bemutatták Sepsiszentgyörgyön. Illésfalvi Péter elmondta, hogy az elmúlt 10-15 esztendő alatt Erdély mindenféle szempontból felértékelődött. Sok kiadvány látott napvilágot, ami Erdéllyel foglalkozik. Egyvalami azonban mégiscsak hiányzott, az 1940-44 közti időszak bemutatása, hadtörténészi szemmel. A kötet három fő részben dolgozta fel ezt az időszakot. Az 1940-es erdélyi bevonulást, a magyar királyi honvédség berendezkedését a visszakapott területen, végül bemutatták az 1944 augusztusa végétől október 25-ig zajló harcokat. Mindezt tárgyilagosan, a források átolvasásával. A háromszéki emberek segítsége nélkül el sem készülhetett volna ez a könyv, hiszen a levéltári forrásokon túlmenően lényeges szerepet kapott az „oral history”, a visszaemlékezések, az egykoron vezetett naplók, noteszek. Az emlékezők között van dr. Szőcs Dániel, Gotz József sepsiszentgyörgyi hadapród vagy a kézdivásárhelyi dr. Laczkó László zászlós, aki mindvégig a csapattestével maradt, s hősi halált halt Tokaj mellett. Nem minden kutatási eredmény került bele a könyvbe. Szükségesnek tartják a könyv tudományos igénnyel megírt változatát is. Ugyanakkor Illésfalvi szeretné feldolgozni a székelyföldi határvadász-zászlóaljak történetét. A kötetben megtalálható Mező Ferenc tartalékos zászlósnak a kászonjakabfalvi harcokban tanúsított hősi helytállásáról szóló beszámoló is. A géppuskás-szakasz parancsnoka, miután tűzgépei harcképtelenné váltak, maga feküdt a még egyetlen üzemképes géppuska mögé. Már több sebből vérzett, de még mindig sikeresen verte vissza az újra és újra rohamozó szovjet gyalogságot. Közelharcban esett el, de sebesült, halott bajtársait esküjéhez ragaszkodva nem hagyta el. Holtteste az ellenség kezére került, éjszaka tiszti legénye „kilopta” onna, s szekéren Kézdivásárhelyre szállította, ahol a Laczkó-kriptában eltemették. Dimény Árpád: Hiánypótló könyv Erdélyről. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), nov. 25./