A Szent Mártonhoz kötődő népi ünnepkör elevenítették fel november 11-én, Nyárádszentmártonban a helybéli iskolások. Bernád Ilona a Szent Márton-napi néphagyományokról és hitről beszélt az egybegyűlteknek. November 12-én Fodor Imre és Andrássy Árpád a Székely Nemzeti Tanács marosszéki szervezetének alelnökei Szent Márton Európája tegnap és ma címmel, arról a püspökről beszéltek, aki Pannóniában született rómaiként és végül a mai Franciaországban talált hazát és alapított kolostort. Pál Antal Sándor történész-levéltáros A székely önkormányzat története, valamint a Marosszéki pecsétek, címerek és Marosszék az 1848–1849-es forradalomban című könyveit ismertette. November 13-án, vasárnap a nyárád- szentmártoni unitárius templomban tartottak megemlékező istentiszteletet. Itt jelenthették be, hogy az amerikai egyesült államokbeli testvéregyház újabb pénzajándékot juttatott el Nyárádszentmártonba. Ebből az óvodások és kisiskolások számára bábszínházbérletet vásároltak, az iskolásoknak pedig ösztöndíjat hoznak létre, míg a 70 év fölötti egyháztagoknak egy ideig minden héten egy kenyeret vásárolhatnak, s jutott még az árvízkárosultak támogatására is. Az unitárius parókia udvarán a kisfarsangi vigadalommal elevenítettek fel egy másik hagyományt: hajdanában a mezőgazdasági munka lejártával Szent Márton-naptól Szent Andrásig a falun élők megünnepelték a jó termést, a gazdag vásárt. /Vajda György: Szent Márton ünnepe. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 14./

A Corvin Klub az Amaryllis legrégebbi projektje. 1992. október 23-án indították Kolozsváron és hosszú éveken át a reneszánsz táncházat foglalta magába a Német Demokrata Fórum égisze alatt. A Corvin Klub keretében az idén egy historikus (játékos) vívótanfolyamot indítanak. /Corvin Klub. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 14./

Szorosabbra vonják Becsey Zsolt (Fidesz – MPSZ) Európa parlamenti és Toró T. Tibor (RMDSZ) Temes megyei parlamenti képviselők szegedi, illetve temesvári irodáik együttműködését – számolt be a két politikus közös szegedi sajtótájékoztatójáról a triplexregio.net, a Duna–Körös–Maros–Tisza Eurorégió hírportálja. Toró T. Tibort elmondta, hogy a gondolat már régebben felötlött: ki kellene használni azt, hogy van egy magyar EP-képviselő, aki felvállalta a határon túli magyarság ügyét, többször felszólalt a vajdasági magyarok védelmében az őket ért atrocitások kapcsán. Toró javasolta, hogy kössenek együttműködési szerződést: ellátjuk Becseyt a térség magyarságával kapcsolatos információkkal. Olyan, a DKMT-t érintő célokat is a zászlajukra tűztek, mint a Temesvár–Szeged vasútvonal helyreállítása, a IV-es páneurópai közúti folyosó felépítése, vagy a közös árvízvédelem. /Pataky Lehel Zsolt: Bánsági érdekképviselet az Európa Parlamentben. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 15./

November 15-én kezdődik az Országgyűlésben a magyar költségvetés részletes vitája, amelynek a határon túli magyar közösségek számára is hatalmas a tétje. Ugyanis annak ellenére, hogy a magyar büdzsé jövőre 11 százalékkal nő, egyes számítások szerint a határon túli magyarok támogatása 25 százalékkal csökkenhet 2005-höz képest. „A tervezett csökkentés hírére az RMDSZ is készül felülvizsgálni az Erdélyt érintő tételek helyzetét” – jelezte Markó Béla, az RMDSZ elnöke. „„Ha valóban 25 százalékkal kisebb összegről beszélünk, akkor a véleményünk egyértelmű: ez számunkra nagyon rossz lesz” – fogalmazott Markó. A Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) egyharmados csökkenést számolt ki, és kéréssel fordult a magyarországi pártok frakcióvezetőihez, kérve, ebben a formájában ne szavazzák meg a költségvetést. A Pénzügyminisztérium honlapján is fellelhető tervezetből kiderül: jövőre 9,6 milliárd forinttal támogatja a magyar kormány a határon túli magyarokat. A Transindex.ro portál elemzése szerint a jelenlegi tervezethez képest a 2004-ben határon túliak körében is nagy felzúdulást kiváltó Draskovics-csomag is mindössze 15 százalékkal „kurtította meg” az előirányzott támogatásokat. Szabó Vilmos, a magyar Miniszterelnöki Hivatal külkapcsolatokért és nemzetpolitikáért felelős államtitkára szerint elképzelhető, hogy bizonyos területeken részben átcsoportosítással vagy más módon változások lesznek. A támogatáscsökkentés indokául az államtitkár egy „takarékosabbra és feszesebbre” szánt költségvetés elkészítését jelölte meg. Szabó Béla, a HTMH megbízott elnöke úgy értékelte: összegszerűen a 2006-os tervezetből a határon túli magyarságnak az ideihez hasonló nagyságrendű támogatás jön ki. „A múlt évben mintegy 12 milliárd forintot hagytak eredetileg jóvá, most 9,6 milliárdot irányoztak elő – fejtette ki az elnök. – Ha csak a 3,3 milliárdos oktatási-nevelési támogatást vesszük, amely várhatóan 5,5 milliárdos lesz, és amit mindenképpen ki fog fizetni a kormány, hisz felülről nyitott tételről van szó, és csak ezt az összeget hozzáadom a 9,6 milliárdhoz, ugyanott vagyunk, mint tavaly. Ugyanakkor még van más tétel is, amely felülről nyitott, mint például a Szülőföld Alap.” Szabó Béla szerint a végösszeg az ideihez hasonlóan alakul. Markó Béla szerint le kell ülni a magyar kormány képviselőivel, és meg kell beszélni ezt a kérdést. Kifejtette: „Az RMDSZ ezzel kapcsolatosan már állást foglalt ezelőtt legalább két hónappal, amikor szintén fölmerült, hogy bizonyos számítások szerint 25 százalékkal kevesebb összeg jutna a magyar költségvetésből a határon túli magyaroknak.” A Transindex adatai szerint a magyar kormány 2005-ben a 6582 milliárd forintra rúgó költségvetés 0,195 százalékát költötte a határon túliakra. Egy adófizető minden ezer forintja után 2 forint ment a határon túlra. 2006-ban a magyar államigazgatás 7309 milliárd forintból gazdálkodhat, ehhez képest a támogatások a rendelkezésre álló büdzsé mintegy 0,132 százalékát teszik ki. Ez azt jelenti, hogy ezer forintonként csupán 1,3 forintot áldoznak határon túli támogatásokra. Hogyha a teljes magyar költségvetéshez viszonyítjuk, 2006-ban a határon túli támogatások 37 százalékkal csökkennek. /Gergely Edit, Gujdár Gabriella: Háromnegyedére csökkenhet a határon túli magyarok támogatása. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 15./

A Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) azt kérte a magyarországi pártok frakcióvezetőihez, hogy ne szavazzák meg a határokon túliak támogatását csökkentő költségvetést. Burány Sándor képviselő, az MSZP frakcióvezető-helyettese nem érzékelte, hogy a határon túli magyarok támogatása csökkent volna. Németh Zsolt Fidesz-képviselő emlékeztetett: Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a bukaresti közös kormányülésen arról beszélt, hogy biztosítani fogja a határon túli támogatások reálértékének a megőrzését. Ehhez képest hideg zuhanyként hatott, hogy az ideihez képest 25 százalékkal csökkenni fog 2006-ban határon túli támogatásoknak az összege. Ez másként nem értékelhető, mint a határon túli magyarság kollektív büntetése a Gyurcsány-kormány által, a kettős állampolgárság melletti határozott kiállásért. Németh hangsúlyozta: elutasítják a 2006-os beterjesztett költségvetést. Eörsi Mátyás SZDSZ-képviselő kifejtette, hogy megszavazzák a költségvetést. „Ha Magyarország kénytelen bizonyos területeken visszafogni a finanszírozást, akkor a határon túli szervezetek nem követelhetik, hogy ez velük szemben ne következzen be” – mondta. Csapody Miklós MDF-képviselő: az MDF nem fogja támogatni ezt a költségvetést. A költségvetés alig 13 ezreléke megy a határon túli magyarok támogatására, ez nem nemzetpolitika. /Guther M. Ilona, Budapest: Egyetlen magyar parlamenti párt sem foglalkozott érdemben az MPSZ levelével. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 15./

Sok olyan fiatal van, aki valamilyen oknál fogva nem tudta elvégezni a nyolc osztályt, így nincs megfelelő végzettsége, szakmája. Ezen segít a megállapodás, melyet a németországi és székelykeresztúri Domus Egyesület, a megyei tanfelügyelőség és a Zeyk Domokos Iskolaközpont vezetősége kötött. Ennek értelmében a következő tanévtől a Zeyk Domokos Iskolaközpontban beindítanak egy osztályt ezen fiatalok számára. Az osztály a szakiskola keretében építkezési szakosztályként működne, hároméves időtartammal, a sikeresen végző fiatalok pedig szakmunkás bizonyítványt kapnak. Az iskola a tanulóknak ingyenes bentlakást, a Domus pedig ingyenes ebédet biztosít. /László Miklós: Második esély a fiataloknak. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 15./

Állás nélküli vállalkozó szellemű fiatalok számára szolgál karriertanácsadással a csíkszeredai székhelyű, fennállásának első évfordulóját ünneplő Fidelitas Ifjúsági Egyesület. A szervezet a Munkaügyi Minisztérium által akkreditált programjaival a munkanélküli fiatalok elhelyezkedését segíti különböző szakmákban. /Egyéves a Fidelitas. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 15./

A régióban a bányaipar hanyatlásával megszűnt a geológiai kutatás, a szakemberek szétszéledtek. A geológusok azonban továbbra is szeretik a szakmájukat, ezért találkoznak évente. A VII. Székelyföldi Geológus Találkozót nemrég tartották Csíkszeredában. Zólya László, a találkozó egyik főszervezője mesélte, hogy 1997–98-ban a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban dolgozó geológusok szervezték meg az első találkozót, akkor még elsősorban a székelyföldi kollégáknak. Azóta minden évben megrendezik a már komoly szakmai fórummá vált és nemzetközivé szélesedett konferenciát. Az első öt évben Sepsiszentgyörgy adott otthont a találkozónak, idén második alkalommal Csíkszeredában, a Sapientia Egyetemen beszélték meg a szakmai kérdéseket a résztvevők. Több anyaországbeli és távolba szakadt kolléga is eljön. A plenáris ülésen bemutatott hat előadás, valamint a tudományos ülésszakokon előadott 29 dolgozat a Székelyföld geológiájával, a környezetvédelemmel foglalkozott. A VII. Székelyföldi Geológus Találkozó szervezői között szerepel a Pro Geologia Egyesület, amelyet nemrég jegyeztek be Csíkszeredában. Zólya László beszámolt arról, hogy az a geológus találkozónak és más rendezvényeknek háttérintézménye lesz. 1878-ban jelent meg a Székelyföld geológiája és geológiai térképe című kiadvány. Ezt követően nem jelent meg átfogó geológiai kötet a Székelyföldről. Az itteni geológustársadalom egy részének régi álma, hogy kiadjon egy könyvet a XXI. század ismeretszintjén erről a vidékről. A kötet összeállításához, a pályázáshoz háttérintézményre van szükség. A másik cél: Székelyföld kőzet- és ásványvagyonából reprezentatív kiállítási anyag összegyűjtése. Tervezik szakkönyvtár létrehozását is. /Takács Éva: A geológus szakmát nem lehet figyelmen kívül hagyni. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 15./

Ágyán november 12-én a kultúrotthonban a helybeli műkedvelő színjátszó csoport előadta Nóti Károly: Nyitott ablak című vígjátékát. Ugyanez a csoport 15 éve mutatta be először, majd idén újra összeállt a kissé megkorosodott csapat. Arad megye egyetlen műkedvelő, felnőtt színtársulatának játékát az aradi közönség november 26-án a Jelen Ház nagytermében tekintheti meg. /Balta János: Ágyán élni fog, mert éltetik. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 15./

Gyurkovics Hunor szabadkai grafikus-festőművésznek és Banner Zoltán művészettörténésznek ítélte oda idén a Szervátiusz Jenő-díjat a néhai kolozsvári szobrászművész nevét viselő alapítvány. A díjat november 13-án, vasárnap adták át Budapesten. A Szervátiusz Alapítványt és a díjat Szervátiusz Tibor Kossuth díjas szobrászművész 2003-ban, édesapja születésének 100. évfordulója alkalmával hozta létre. A díjat minden évben egy, a nemzeti kultúráért elkötelezett képzőművésznek ítélik oda. Idén e rendtől eltérően két művész részesült a kitüntetésben. Ennek okáról, Szervátiusz Tiborné, a kuratórium elnöke elmondta: szükségesnek tartja, hogy a megszületett műről megfelelő szakmai értékelés is szülessék. /Banner Zoltán Szervátiusz Jenő-díjat kapott. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 15./

Nagyszalontán a hét végén roma fiatalok egy csoportja garázdálkodott a város több szórakozóhelyén. Az Oázis diszkó rendfenntartója nem engedett be a szórakozóhelyre öt-hat romát. Emiatt a felbőszült fiatalok rövid időn belül tizenöt társukkal érkeztek vissza a helyszínre. A diszkóba erőszakkal behatoló csoport tagjai összetörték a bútorokat és az ablakokat, arra kényszerítették a pénztárost, hogy adja át a mintegy hétmillió régi lejre rúgó aznapi bevételt. A garázdálkodók átruccantak a másik szórakozóhelyre. A romák itt is szétverték a berendezést, tönkretettek egy személygépkocsit, továbbá súlyosan bántalmaztak három személyt. A randalírozók mindegyike helybeli lakos, és valamennyit azonosították, csakhogy egyiket sem találták otthon, mivel a történtek után elbujdostak a hatóságok elől. /R. Sz.: Vandál támadás az Oázisban. Nagyszalonta. = Krónika (Kolozsvár), nov. 15./

Horn Gyula Mindszenty-díjas is lehetne a mai világban. 1956-os mártírokról elnevezett elismeréseket kapnak hajdani hóhérok, egyházi alapítású díjakat pedig a pártnál papokat jelentgetett személyek. Év közben több jeles közéleti személyiség már visszautasított elismeréseket, többek között Kallós Zoltán néprajzkutató, Magyari Lajos költő vagy a felvidéki református püspök, Erdélyi Géza. Némely bennfentes szerint a magyar kormány megbízottai a vidéket járják és kérdezősködnek, ki lenne az, aki díjat elfogad és átvesz. Díjakat nemcsak a magyar állam hozott létre, hanem számos szervezet, alapítvány, egyesület. Lassacskán már azt sem fogjuk tudni, hogy Verestóy lesz-e Markó Béla díjas vagy Markó Béla lesz Verestóy díjas, írta Somogyi Botond. /Somogyi Botond: Horn Gyula Mindszenthy-díjas. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 15./

A magyar nemzet története során sokat szenvedett, de veszíteni talán a huszadik században veszített a legtöbbet. A trianoni dráma következtében megjelent az anyaország és a határon kívüli magyarok fogalma. A különböző szomszédos államok politikája kialakított egy magyarellenes stratégiát és politikát, amelynek következtében a magyar nép a megaláztatás, a nélkülözés és a szenvedés alanyává vált. Az anyaországi vezetők a határon túli magyarok ellen kampányolnak és cselekszenek. Ennek bizonyítására elegendő 2004. december 5-ét említeni. Nemzetstratégia kidolgozása szükséges. Más kell hogy legyen az erdélyi, a délvidéki, a kárpátaljai, a felvidéki, a burgenlandi és a szórvány magyarság nemzetstratégiája. E sajátos nemzetstratégiáknak be kellene épülniük az anyaország nemzetstratégiájába. A cikkíró elítélte, hogy a Fidesz is megszavazta, hogy javasolja Románia EU-felvételét. Az erdélyi magyarság nem támaszkodhat az RMDSZ-re sem. Az RMDSZ vezetői összefonódtak a román gazdasági és politikai hatalommal. Az RMDSZ-nek nincs kialakult erős ellenzéke. A Magyar Polgári Szövetségnek nincs tömegalapja. Ki foglalkozik tehát velünk, erdélyi magyarokkal? Sajnos senki, írta Buzás László. /Buzás László: Magyar jövőnkről. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 15./

Megjelent Ványolós István tanár Költő és szobrász című könyve. „E kiadvánnyal Baróti Szabó Dávid, a székelyudvarhelyi Katolikus Gimnázium egykori tanítványának emléke előtt tisztelgünk, illetve a költő Székelyudvarhelyen felállított bronzszobrának megálmodóját, Székely József szobrászművészt köszöntjük fél évszázados alkotói munkássága alkalmából” – olvasható a fülszövegben. A szerző bemutatta Székely József szobrászművész életpályáját. Székely József 53 szobráról közöl fényképet a kiadvány. /bágyi: Memento. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 15./

Ráduly Béla /sz. Kézdiszentlélek, 1919/ tíz évvel ezelőtt írta meg a hadifogságát felidéző emlékiratát. 1945 és 1950 között volt szovjet hadifogolytáborban. Emlékiratát az Ambrózia Kiadó fogja megjelentetni a közeljövőben. Részlet az emlékezésből. Hazaérkezésekor a Szekuritáté titoktartásra kötelezte őt is – sorstársaihoz hasonlóan-, mielőtt a Ploiesti városához közeli börtönből 1951. április 6-án végleg szabadon bocsátotta volna. Ráduly Béla 1940. decemberében bevonult katonának a kézdivásárhelyi 24. önálló határvadász zászlóalj első századába, Bereckbe. 1943-ban a csendőrséghez mert, elméleti kiképzésben részesült. Az iskolát nem tudták elvégezni, századát felrendelték Budapestre, karhatalmi szolgálatteljesítésre. 1945. február 5-én hadnagyuk főbe lőtte magát, már lőszerük sem volt. Lőszer híján kitűzték a fehér lobogót. A szovjet katonák összeterelték a százhúsz csendőrt, ütlegelés és káromkodás közepette. Első dolguk az volt, hogy kifosszák őket. Elvették az órákat, a zsebkéseket, borotva­felsze­reléseket, még a jó csizmákat is lehúzatták. Egy hétig voltak Foksányban, a táborban, majd elindították őket a Szovjetunió felé. Az utazás rettenetes volt. Naponta megszámlálták őket, akkor verés következett. Megérkeztek Krematorszkba, egy lebombázott településre. 1946 aszály sújtotta esztendő volt, éheztek, ő már az öngyilkosságra gondolt. Azután arra gondolt, hogy Jézus értünk szenvedett, akkor nem szabad az életet eldobni magunktól. Harkovban a láger foglyaiként egy téglagyárba jártak dolgozni. A gyárban az orosz, brigádvezető megállás nélkül hajtotta őket. Állandóan a sarkukban volt, ütött-vágott azzal, ami a keze ügyébe került. Egy szép napon egy orosz mester kérdezte, van-e közöttük bádogos. Ráduly azonnal jelentkezett, hogy megszabaduljon a magyargyűlölő szörnyeteg brigádvezetőtől. Szerencséjére nem derült ki, hogy nem ért a bádogossághoz. Egyszer kihirdették, hogy a magyarok szabadulnak, felsorakoztatták a magyar foglyokat. Boldogan elindultak a lágerből, majd az úton hirtelen katonák vették körül őket, futniuk kellett, aki nem bírta, azt ütötték-verték. Így terelgették őket egyik lágerből a másikba. Végül marhavagonokba zárták őket, elindult velük a vonat. Három nap múlva megérkeztek Voronyezsbe, az itteni lágerbe. Az ottaniaknak elmondták, hogy a most érkezők vad emberek, kulturálatlanok, gyilkosok. Az egyik nap újra közölték velük, hogy most már hazamehetnek. Nem akarták elhinni, de ezúttal valóban elindulhattak haza, 1950 november végén. A román hatóságok átvették őket, majd egy másik szerelvényen vagonokba zárták őket, mint a foglyokat. Nagyon elkeseredtek. Ploiestibe vitték őket a szekustisztek. /Ráduly Béla: Hadifogoly voltam a Szovjetunióban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 15., folyt,: nov. 16./

November 15-én Bukarestben tanácskoztak a meghatározatlan időre általános sztrájkot meghirdető négy országos tanügyi konföderáció vezetői. Elhatározták, hogy folytatják az általános tanügyi sztrájkot. A kormány által előterjesztett egyezménytervezetben a leginkább kifogásolt rész a fizetési követelések elbagatellizálása és több más követelés teljes figyelmen kívül hagyása volt, valamint az, hogy a leginkább népszerűsített ígéret – az 5%-os részesedés a jövő évi költségvetésben a nemzeti bruttó össztermékből – tulajdonképpen megalapozatlan, hiszen nem szerepel a költségvetési törvénytervezetben. A szakszervezeti vezetők közölték: akár Strasbourgig is elmennek. /(Kiss): A tanügyiek tovább sztrájkolnak. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 16./

Egyre kevesebben érdeklődnek a társadalmi vita iránt. Az erdélyi magyarságnak hiányzik a modernizáció szempontjából rendkívül fontos társadalmi vita, írta Borbély Tamás, a Szabadság munkatársa. Ehhez hozzájárult a túlságosan tekintélytisztelő erdélyi magyar társadalom szerveződési formája, valamint a vezető intézmények zártsága, és a döntési mechanizmusok esetében a diktatórikus ismérvek felerősítése. Ez mind az RMDSZ-re, mind az erdélyi magyar történelmi egyházakra érvényes. Erdélyben egy évtizednél hosszabb ideje is Markó Béla és Tőkés László a két legmarkánsabb véleményformáló. A cikkíró szerint mindkettő jól kitapintható módon diktatórikus hajlamokkal rendelkezik. 2005 végén még mindig csak Markó Béla és Tőkés László tematizálja az erdélyi magyar közéletet. Borbély Tamás szerint számukra saját tekintélyük vált abszolút értékűvé. Borbély szerint Markó jelenleg Kelet-Közép-Európa egyik legkiválóbb politikusa. Tőkés László Markóhoz képest kevésbé sikeres politikai szerepvállalást tudhat magáénak. Tőkés ugyanis mindig Markó szerepére pályázott. Az RMDSZ nem fordít elég figyelmet fiatal politikusok „felnevelésére”. A nyilvánosság előtt úgy tűnik, hogy az RMDSZ csak Markó Bélából áll, akinek sokszor esze ágában sincs átadni bizonyos szakterületeket fiatalabb kollégáinak. Az értelmiség, a civilek és üzletemberek szó nélkül alkalmazkodnak a jelenlegi mechanizmushoz. Jó példa erre az elméletileg RMDSZ-parlamentként működő SZKT és a SZET. – Egészséges generációváltás szükséges. /Borbély Tamás: A nagy hallgatás. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 16./

Tiltakozott a november 15.-i parlamenti ülésen a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) az ellen, hogy neonácikkal igyekeznek egy kalap alá venni a radikális képviselők a vajdasági magyar háborús veteránokat. Az elmúlt napokban szerbiai és vajdasági pártok, politikusok és civil szervezetek élesen bírálták a Szabadkán november 12-én, szombaton megtartott honvédtalálkozót. A parlamentben egy november 9-i neonáci incidenssel kötötték össze az eseményt. A bírálók párhuzamot vonnak a honvédtalálkozó és a múlt szerdán Újvidéken történt neonáci rendbontás között, gyakorta mindkét eseményre a „fasiszta” és „nacionalista” jelzőt használják – és erélyesen követelik az újfasiszta rendezvények és szervezetek betiltását. „A honvédtalálkozó politikai kérdés, a neonáci incidens pedig biztonsági kérdés – utóbbi esetben rendőri hatékonyságot várt el a VMSZ, és ez meg is történt” – részletezte Egeresi Sándor képviselő. Közel hetven vajdasági magyar háborús veterán részvételével tartották meg Szabadkán a második délvidéki honvédtalálkozót, amelyen a VMSZ vezetői is képviseltették magukat – akik a tavalyi, első alkalommal rendezett szabadkai honvédtalálkozón még maguk is elhatárolódtak a rendezvénytől. /Gergely Edit: VMSZ: a honvédek nem vajdasági fasiszták! = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./

Nicolae Manolescu, a Román Írószövetség elnöke bejelentette, hogy az idei Opera Omnia nagydíjat Octavian Paler kapta. 1990 márciusában a Romania Literara szerkesztősége egyhangúlag szavazta meg az előző rendszerből örökölt igazgató, Octavian Paler leváltását, és helyébe Nicolae Manolescu irodalomtörténészt választotta meg. Ugyanez a Manolesu most ünnepélyes keretek között adta át Palernak a legmagasabb írószövetségi díjat. Annak idején a néhai Fapta című lap 1990. március-májusi számaiban közölte Octavian Paler életrajzát: a kommunista diktatúra évtizedeiben a Rádió-Televízió elnöke, a Romania Libera, majd a Romania Literara főszerkesztője, a Scanteia római tudósítója, az Újságírószövetség elnöke, a párt központi bizottságának póttagja és nagynemzetgyűlési képviselő volt, s a lap szerint mindvégig együttműködött a Securitatéval. Ezt bizonyítja, hogy Olaszországból kiutasították. Palernek a Romania Libera hasábjain 1997 őszén közölt cikkeire válaszként Sorin Rosca Stanescu a Ziua 1997. november 27-i számában figyelmeztette Palert: ne riogassa olvasóit a magyar veszéllyel, mert ilyen nincs; ne minősítse az egész magyarságot szélsőséges nacionalistának. Paler sovinizmusa azonban változatlan maradt. A mostani díj előzményeihez tartozik: a Gheorghiu-Dejtől és Ceausescutól kapott számtalan kitüntetés után, 2003-ban Ion Iliescu elnök lovagi címet adományozott Palernek ugyanúgy, ahogy C. V. Tudornak és Adrian Paunescunak is. /Barabás István: Írószövetségi nagydíj – árnyékosan. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./

November 18-án lesz Kolozsváron a Jakobovits Miklós festőművész elnökletével működő Barabás Miklós Céh székházavató ünnepsége. Évek óta küszködik a „hontalansággal” a romániai magyar képzőművészek színe-javát tömörítő Barabás Miklós Céh. A Farkas utca 27. szám alatti romos ház rendbetétele a pályázati alapon szerzett minimális és fölöttébb rapszodikus ütemben juttatott anyagi támogatás miatt lassan haladt a felújítás. Az 1929-ben, Kós Károly és Szolnay Sándor irányításával az erdélyi magyar képzőművészek érdekvédelmi szervezeteként létrejött Barabás Miklós Céh az 1947-től 1994-ig tartó kényszerszünet után, Abodi Nagy Béla és Kós András kezdeményezésére alakult újjá. A BMC tevékenységét illusztráló, az Erdélyi Közművelődési Egyesület támogatásával Essig József készítette filmet a pécsi kulturális napok keretében is bemutatták. Az erdélyi magyar képzőművészeti múzeum létrehozásának ötlete nem vesztett időszerűségéből. Közben értékes életművek szóródnak szét, tűnnek el az országból, kerülnek méltatlan kezekbe. /Németh Júlia: Romániai magyar képzőművészek új otthona. Székházavató a Farkas utcában. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 16./

A Hargita Kiadóhivatal és a Székelyföld szerkesztősége megdöbbenéssel vette tudomásul Csíkszereda tanácsának határozatát, amely felhatalmazza Ráduly Róbert Kálmán polgármestert, hogy a kiadónak kiutalt szolgálati lakásból peres úton lakoltassa ki a kiadó munkatársát, György Attilát. Amennyiben a tanácsa ugyanezt az eljárást kezdeményezi a Temesvár sugárút szolgálati és tanácsi lakásainak összes albérlőjével szemben (pl. Sógor Csaba szenátor, Mircea Dusa volt prefektus, a Distrigaz, Sapientia Egyetem, Csíki Játékszín, Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes és más intézmények és magánszemélyek), úgy elfogadják a kilakoltatást. Ellenkező esetben a városi vezetőség személyes ellenszenvének, a diszkrimináció bizonyítékának tudják be az egész ügyet, és az emberi jogok országgyűlési biztosához, illetve a Diszkriminációellenes Tanácshoz fordulnak. /Ferenczes István kiadóigazgató: Közlemény. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 16./ „Személyem elleni bosszúnak tartom az intézkedést, és beperelem a polgármesteri hivatalt” – háborgott György Attila, a Székelyföld szerkesztője amiatt, hogy a városháza felszólította: hagyja el a várostól bérelt szolgálati lakását. A Csíkszereda központjában lévő 23 szolgálati lakás kérdése évek óta tabutéma volt a városban. A korábban több ízben is felújított bérleti szerződések egy részét azonban a városvezetés idén már nem hosszabbította meg. Antal Attila alpolgármester szerint inkább azokon az igénylőkön szeretnének segíteni, akik lakás hiányában nem tudnak Csíkszeredában megtelepedni, a városnak pedig szüksége lenne rájuk, vagy pedig jelenleg nem megfelelő körülmények között élnek. Az alpolgármester hangsúlyozta: kilenc bérlőt szólítottak fel, hogy lejárt a szerződése. A felszólítottak között volt Bunta Levente megyei tanácselnök és Petres Sándor, a megyei tanács alelnöke, akikkel végül megállapodás született, így továbbra is az ingatlanban maradhatnak. Lányi Szabolcs egyetemi tanár már ki is költözött az ingatlanból, valamint a Distrigaz. Ugyancsak ebben a tömbházban kapott szolgálati lakást Sógor Csaba szenátor is, aki elmondta: szerződése arra az időre szól, amíg szenátori tisztséget tölt be, s a mandátum lejárta után rögtön ki kell költöznie az ingatlanból. Szintén itt rendelkezik szolgálati lakással Mircea Dusa volt prefektus, jelenlegi PSD-képviselő is. Ezekre az albérlőkre tesz utalást közlerményében a Hargita Kiadó igazgatója is. /Daczó Dénes: Szolgálatilakás-botrány Csíkszeredában – kilakoltatják György Attilát. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 17./

November 16-án megalakult Szülőföld Alap gazdasági és területfejlesztési kollégiuma. A 150 millió forint pályázati összforrásából Romániából 67,7 millió forintot pályázhatnak meg a december 3-án nyilvánosságra hozandó kiírásán – nyilatkozta Lakatos Péter RMDSZ-es képviselő, a kollégium erdélyi delegáltja. Szerencsés János, magyar külügyminisztériumi főosztályvezető rámutatott: a vonatkozó uniós szabályozások miatt időigényesebb a pályázati kiírás előkészítése. A keretösszeg elosztásánál a célok és nagyságrendek meghatározása sajátos EU-s előírások figyelembe vételével rögzül – mutatott rá Szerencsés János, a nemrég létrehozott nemzetpolitikai főosztály vezetője. A Szülőföld Alap idei évre korábban kiírt pályázatai közül Romániából további 400 millió forintot pályázhatnak az oktatási, kulturális, szociális, egyházügyi és média kollégium kiírása szerint illetékesek, 38,75 millió forintot pedig a romániai magyar regionális és önkormányzati szféra. /Gergely Edit: Szülőföld Alap: sajátosan EU-konform kollégium született. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 17./

A Capital üzleti lap idén is nyilvánosságra hozta Románia 300 leggazdagabb személyének névsorát. A listán szereplő tizenhárom magyar üzletember közül három Kovászna megyei, míg további két üzletember kovásznai illetőségű. A leggazdagabb háromszéki üzletember továbbra is Bába György, a Cosmo üzletlánc tulajdonosa, aki 35–37 millió dollárra becsült vagyonával a magyarok közül a harmadik helyen áll. De nem szégyenkezhet a háromszékiek közül második és harmadik helyen álló Szarvady Loránd és Hegedűs Ferenc sem, akik szintén a forgalmazásban és keres­kedelemben érdekeltek, és 30–32, illetve 20–22 millió dollárra becsült vagyonnal rendelkeznek. Idén több magyar került a leggazdagabbak lajstromára. Az országban változatlanul a legvagyonosabb Teszári Zoltán, a RCS & RDS kábeltelevíziós társaság tulajdonosa, a tavalyi 93–95 millió dolláros vagyona idénre 180–190 millióra nőtt, Verestóy Attila követi 46–48 milliós vagyonával (tavaly 38–40 millió dollárról számolt be a Capital), Pászkány Árpád kolozsvári üzletember 28–30 millió dolláros vagyonnal rendelkezik (először került fel a toplistára), Kurkó János György csíkszeredai, idegenforgalommal és ingatlanbefektetéssel foglalkozó vállalkozó vagyona 23 millió dollárra rúg, ugyanennyivel rendelkezik a kolozsvári Fodor Zsolt és Szilvia, az EURO GSM tulajdonosai, László Jánosnak, a székelyudvarhelyi IMPAR cégcsoport tulajdonosának 12–13 millió dollárra értékelik a vagyonát, Kovács Zoltán temesvári üzletember 11–12 millió dolláros vagyont mondhat magáénak, és 10 milliót a kolozsvári Hristea Erika. Új dollármilliomos Kondor Zoltán 9 millióval és Szilágyi Imre 7 millióval. /(Ferencz): Leggazdagabb háromszékiek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 17./

Újra útnak indul a színház. A marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat célja: eljuttatni a színházat azokra a településekre is, amelyek távol esnek a várostól. Idős személyeket, öregotthonokat, fogyatékos gyermekeket gondozó központokat is meglátogat a társulat. A Színház meglátogat téged című, a Maros Megyei Tanács támogatta programból azok a települések sem maradnak ki, ahol nincs megfelelő, színjátszásra alkalmas terem, kultúrház. A társulat a Zsuzsival és a Liliomfival indul útnak, az első állomás Marossárpatak. /n. b.: Ingyenes előadások a rászorulóknak. Útra kel a társulat. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 17./

Aradon a városi tanács megszavazta a színház előtt visszaállítandó Szentháromság-szoborral kapcsolatos rendezési tervet. Bognár Levente alpolgármester, Sándor Tivadar plébános és névrokona, Sándor István műépítész felleltározták a szentpáli katolikus templom udvarán található alapköveket, majd a szakemberek nekifoghatnak az elemzésnek. Amennyiben annak idején Sándor Tivadar nem lép fel határozottan és nem menti meg az alapzat köveit, ma nehezebb lenne a szobor visszahelyezése. 1962-ben lebontották a szobrot, az alapzatot Gájba vitték, mert a hatóságok megígérték, hogy a gáji templom előtt vissza lehet majd állítani a Szentháromság-szobrot, mesélte Sándor Tivadar. Azonban becsapták őket, eszük ágába sem jutott megengedni a felállítását. 1975 nyarán a templom mögött homokbányába akarták dobni a köveket, ő azonban közbelépett, és Szentpálra menekítette az alapzat köveit. Az egyik darab jelenleg az oltárkő szerepét tölti be, s a következő felirat olvasható rajta: Városunkban dühöngött pestis megszűnésekor 1732. évben tett fogadalom következtében 1746. évben épített, 1882-ben lebontott szobor helyébe emeltetett 1901. évben. Ez a kő a helyén marad, az elképzelések szerint újrafaragják majd, s a felirat is rákerül. /Irházi János: Behozzák Szentpálról a Szentháromság-szobor alapköveit. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 17./

November 18–19-én Marosvásárhelyen a Stúdió Színházban maratoni, 50 órányi filmvetítésen vehet részt a közönség. A belépés díjtalan. Az ORTT-filmfesztivál magyarországi főszervezője, Kovács György, az ORTT elnöke kifejtette, hagyományteremtő céllal indította útjára 2004 januárjában az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) a „Mustra” címen filmszemle-sorozatát, amely a testület által támogatott televíziós és filmes alkotások legjobbjaiból adott ízelítőt. Idén először írt ki pályázatot az ORTT a határon túli filmelőállító műhelyek és a magyar nyelvű rádiós műsorszolgáltatók, illetve magyar nyelvű szerkesztőséget működtető rádiós műsorszolgáltatók által készített, az egyetemes és a magyar kultúra megőrzését és továbbfejlesztését célzó dokumentumfilmek és dokumentumműsorok készítésének támogatására. Az ORTT támogatásával így több mint 49 pályázati eljárásban több mint 10.000 órányi alkotás létrejöttéhez járult hozzá mintegy 12 milliárd forinttal. 2005-ben az ORTT eddig 2,5 milliárd forintnyi támogatásból kb. 2 milliárd forint támogatást nyújtott műsorszámok elkészítésére. Marosvásárhelyen a Mustrán a korábbi és az elmúlt esztendő produkcióiból adnak válogatást. /Péntektől Mustra. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 17./

Emléktáblát helyeztek el Tabakovits Milan és neves családja aradi lakóházára. Arad mai arculatának kialakításában elévülhetetlen érdemeket szerzett Tabakovits Milan építész (1860–1946), akit pár évvel fiatalabb kollégájával, Szántay Lajossal az aradi szecesszió atyjának tekinthetünk. Tabakovits Milan – illetve Emil, ahogy a maga korában nevezték – Aradon született. Budapesten okleveles építészmérnöki képesítést szerzett. Külföldi tanulmányút után hazajött, Aradon sikerrel megpályázta a római katolikus minorita templom építését, abbahagyta a tanítást, és a továbbiakban csak építészi munkájának élt. Az 1906-ban felszentelt minorita templom és a rendház tekinthető aradi pályája csúcsának. Egymás után kapta a megrendeléseket. A gyermekkórház főépületét és több szecessziós épületet tervezett. Tekintélyes életművét alig tíz éve alatt hozta létre. Trianon után a Délvidékre telepedett, ott is tervezett épületeket, Újvidéken halt meg 1946-ban. /Puskel Péter: Tabakovits és az aradi szecesszió. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 17./

A kolozsvári születésű Horváth Sz. Gyöngyvér kiállítása nyílik november 17-én Székelyudvarhelyen, a Haáz Rezső Múzeum Képtárában. Horváth Szőke Gyöngyvér 1952-ben született, 1977-ben végezte el a Ion Andreescu Képzőművészeti Akadémia grafika szakát. Éveken keresztül külső munkatársa és illusztrátora volt a Napsugár és a Szivárvány gyermeklapoknak, több mint negyven könyvet illusztrált. Többnyire rézkarcot és kollográfiát készít, de nem idegen tőle a pasztell sem. /(bb): Kiállítás a Korunk-teremben. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 17./

Karátson Gábor egy évtizedig írta az idei könyvhétre Ötvenhatos regény címmel megjelent nagyregényét. Karátson Gábor joghallgatóként vett részt az 1956-os forradalom eseményeiben, letartóztatták, szabadon engedték, megint letartóztatták, végül elítélték, megtapasztalta a kádári börtönöket. Napló és vallomás, regényesítés és már-már dokumentarista módszerekkel való felidézések keverednek a könyvben. Karátson Gábor környezetvédő, a dunai gát nagy ellenzője, számtalan tömegmozgalom szervezője és szónoka, emellett ismert festőművész, de a kínai irodalmak és írás egyik magyar szakértője is. A nyolcvanas évek elején, a letargikus lengyel események hatására fordult el átmenetileg a valóságtól, és tanulta meg a régi kínai írást. Lefordította Lao Ce Tao te-king (Az út és az erény könyve) című alapművét. 2003-ra jelent meg három kötetben, ismét csak szerteágazó kommentárjaival a másik ősi kínai alapmű: A változások könyve, a Ji king… Regényeiben számtalan utalás található Az út és az erény könyvére és A változások könyvére, mint ahogyan utalások találhatók a környezetvédelmi mozgalmakra vagy a szerző Erdély iránti érdeklődésére is. Könyvének egyik bejegyzése szerint 2004. december 5-e örök gyászú nap, „amely után már semmi, de semmi nem lesz olyan, mint azelőtt volt, amely mélyebbre sodorta le magával történetünket, mint 1956. november 4…” /Bogdán László: Ötvenhatos regény. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 17./

Az Európai Parlament finnugor fórumában tömörült képviselők egységesen akarnak fellépni a romániai kisebbségi törvény elfogadása érdekében, határozták el a testület tanácskozásán, november 16-án Strasbourgban. A fórum elnöke, Tabajdi Csaba MSZP-s képviselő hangsúlyozta: a román kormány ígéretet tett, hogy még az EU-csatlakozás előtt elfogadják a kisebbségi törvényt, de azt a bukaresti parlament néhány hete leszavazta. Schöpflin György fideszes képviselő nagyon fontos előrelépésnek mondta, hogy mindenki, így a jelen lévő finn és észt képviselők is egyetértettek: a romániai és szlovákiai magyar kisebbség ügye összfinnugor ügy. /Finnugorok a román kisebbségi törvény mellett. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 18./