A Pallas-Akadémia két kiadványát mutatták be október 19-én Székelyudvarhelyen. Márton László gépészmérnök legújabb könyvének, a Toronyórák és napórák Erdélyben című kötetnek a születéséről beszélt. Ez a kiadvány egy sorozat harmadik része, az ismeretterjesztéssel is foglalkozó vállalkozó előbbi két könyve az erdélyi harangokat, illetve vízimalmokat mutatta be. Márton László könyve azért is jelentős, mert bár Magyarországon foglalkoznak néhányan az óraszerkezetek történetével, ilyen tematikájú kiadvány még nem jelent meg magyarul. A másik könyv P. Benedek Fidél Ferenc-rendi szerzetes kéziratai alapján készült /Ferences kolostorok/, Sas Péter budapesti művelődéstörténész szerkesztette. Kéziratai olyan munkák alapján készültek, melyek nagy részét a Securitate megsemmisítette. A ferencesek levéltárát a rend feloszlatása után elkobozták, és mindmáig nem sikerült visszaszerezni. /Kápolnási Zsolt: Toronyórák, ferencesek – kettős könyvbemutató. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 24./

Király András állításai helyenként sértőek, helyenként pedig valótlanságot tartalmaznak, ezért Borbély Zsolt Attila kénytelen reagálni rájuk. Király András szerint ő addig politizált a Reform Tömörülés platformban, amíg érdekei kívánták. Valójában Borbély Zsolt Attila addig tevékenykedett a Reform Tömörülésben, amíg az fel nem oszlatta önmagát. A Reform Tömörülés bármikor paktumot köthetett volna az RMDSZ csúcsvezetésével, és zsíros pozíciók sorát szerezhette volna meg. De megmaradt célkitűzések mellett (belső önrendelkezés, háromszintű autonómia), amelyeket az RMDSZ csak retorikai szinten vállalt fel, azt is csak az utóbbi időben a Nemzeti Tanácsok és a Magyar Polgári Szövetség megalakulásának hatására. Borbély Zsolt Attila visszautasította Sommert Tiborné levelét is, aki kétségbe vonja Tőkés László 1989-es hősiességét és kárhoztatta őt akkori szerepvállalásáért. /Borbély Zsolt Attila: Elvi megfontolások egy gyakorlati vita mentén. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 28./ Előzmény: Király András: Érzelmek nélkül – válasz fogadott és fogadatlan prókátoroknak. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 19./ /Sommert Tiborné, Temesvár: Politizálás a templomban. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 24./

„Történelmi” eseménynek, a román–magyar kapcsolatokban beállott „áttörésnek” nevezik a Bukarestben lezajlott kormányülést. A román–magyar kormányülés kapcsán mély sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a létrejöttében közreműködő Markó-klikk újból csak elárulta az erdélyi magyar autonómiát – írta Tőkés László, az EMNT elnöke. Jellemző, hogy miközben a magyarországi – határon túli magyar kapcsolatok történelmi mélypontra süllyedtek, a román–magyar államközi kapcsolatok „Kempinski” magasságokba emelkedtek. Markó Béla szerint „a két országnak a párbeszédet sikerült érvényesítenie a konfrontáció helyett”. Miközben Budapest, Bukarest és az RMDSZ kiválóan megértik egymást – ezzel szemben az erdélyi magyarság RMDSZ-en kívüli erőivel, valamint az egyházi és a civil élet képviselőivel a nevezettek még csak szóba állni sem hajlandók. A bukaresti közös kormányülés előtti napokban zajlottak az állami magyar nyelvű felsőoktatás helyreállítását követelő tüntetések. Az erdélyi magyar történelmi egyházak püspökei ez időben tettek látogatást az Európai Unió brüsszeli intézményeinél, a kisebbségi és vallásszabadság kivívása, az egyházainkat sújtó diszkrimináció megszüntetése és a kommunizmus idején elkobzott közösségi javaink visszaszerzése érdekében. A román parlament ebben az időszakban szavazta le a Székelyföld autonómiájára vonatkozó törvénytervezetet, és magyarellenes gyűlöletbeszéddel fejezték ki szembenállásukat a kisebbségi törvénytervezettel szemben. Jellemző, hogy a román–magyar kormányülésnek még csak a napirendjén sem szerepelt az erdélyi magyar közösségi önrendelkezés, vagy az önálló magyar nyelvű felsőoktatás ügye. A Gyurcsány-kormány a határon túli magyaroknak juttatott támogatást minden téren megnyirbálta, és már közel egy éve nem hajlandó összehívni a Magyar Állandó Értekezletet. /Tőkés László, az EMNT elnöke: A román–magyar kormányülésről. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 25./

Október 25-én a szenátus elutasította a kisebbségi törvénytervezetet, előtte azonban az RMDSZ szemszögéből a legfontosabbnak számító, a kulturális autonómiára vonatkozó fejezetet is törölte a felsőház a jogszabályból. Ehhez egyes kormánypárti törvényhozók is hozzájárultak. Az RMDSZ szenátorai ezután nem szavazták meg a módosított házszabályt, a szövetség ezzel próbálja sakkban tartani koalíciós partnereit, hiszen a tervezetre még rábólinthat a képviselőház. A kisebbségi törvénytervezet ellen jó néhány napja valóságos propaganda-hadjárat folyik. A hangadó ismét Adrian Paunescu, a Szociáldemokrata Párt szenátora, aki a tévében órákon keresztül ecsetelte, hogy a kulturális autonómia elfogadtatása Románia nemzeti egységét veszélyezteti. Az SZDP, a legerősebb ellenzéki párt elnöke a szenátus ülése előtt arra figyelmeztette a kormánykoalíció politikusait, „ne úgy táncoljanak ahogy az RMDSZ húzza”, és akadályozzák meg, hogy a tervezetet elfogadják. Előtte Ion Iliescu és Ioan Rus is kifogásolta a tervezetet. Amennyiben a szenátus az október 24-i ülésén nem hozott volna döntést a tervezettel kapcsolatban, akkor azt hallgatólagosan elfogadottnak lehetett volna tekinteni. Az ellenséges médiakampányba a román lapok is bekapcsolódtak, volt például olyan kolozsvári napilap, amely megállapította, hogy a kulturális autonómia elfogadása egyben területi autonómiát jelentene. A szenátusi vita során az SZDP-s Antonie Iorgovan és a nagy-romániás Verginia Vedinas azt javasolták, töröljék a tervezetből a kulturális autonómiáról szóló fejezetet. A Konzervatív Párt testületileg a saját kormánya ellen szavazott, hiszen a törlés mellett tették le voksukat. Akadtak a Nemzeti Liberális Párt és a Demokrata Párt közül négyen-öten, akik szintén a törlés mellett szavaztak vagy tartózkodtak. A kulturális autonómia törlése mellett 51-en szavaztak, 40-en pedig nem támogatták ezt a javaslatot. Ketten tartózkodtak. A szenátusban történtekről értesülve a képviselőházi RMDSZ-frakció a házszabály vitája közben szünetet kért, ezzel elérte, hogy ne szavazzák meg október 24-én a liberális-demokrata szövetség által óhajtott módosításokat. Este az RMDSZ elnöke, Markó Béla a Demokrata Párt, a Nemzeti Liberális Párt és a Konzervatív Párt elnökeivel találkozott, hogy megvitassák a kialakult helyzetet. Toró T. Tibor parlamenti képviselő szerint az RMDSZ-nek kedvező, hogy a tervezet végső szavazásakor elutasították a tervezetet, mert így a képviselőház is azt a változatot vitathatja meg, amely tartalmazza az elutasított fejezetet. Toró szerint az RMDSZ-nek alaposan fontolóra kell vennie, hogy továbbra is a kormány tagja marad-e, ha ez a koalíció nem tudja garantálni ennek a törvénynek az elfogadását. Emil Boc, a DP elnöke bejelentette: az esti megbeszélésen a pátvezetők megegyeztek, hogy a házszabályt elfogadják a kormány által beterjesztett formában, a kisebbségi törvénytervezettel is hasonlóképpen járnak el. Újra kell tárgyalni az RMDSZ szerepét és helyét a kormánykoalícióban – jelentette ki Markó Béla, mivel a koalíciós partnerek megszegték az egyezséget. /B. T.: Elutasították a kisebbségi törvénytervezetet. Törölték a jogszabályból a kulturális autonómiáról szóló fejezetet. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 25./ Markó Béla az Új Magyar Szónak a következőképpen minősítette a történteket: „Ami a szenátusban történt, minket igazolt. Egyáltalán nem kívántuk ezt az igazolást. Az elmúlt időben nagyon sokan próbálták azt a látszatot kelteni, hogy a kulturális autonómia semmit sem jelent a magyarságnak. Azoknak meg kellett volna hallgatni, hogy magából kikelve, mint egy őrült, hogyan üvöltözött Corneliu Vadim Tudor a szenátus mikrofonjába. Ha másból nem, abból a minősíthetetlen viselkedésből rájöhettek volna, miért fontos ez a törvény. Másrészt sokan próbálták elhitetni, hogy tulajdonképpen csak a kisujjunkat kell megmozdítani és itt van a területi autonómia és általában a terülj asztalkám. Ezért meg kell küzdeni, és azt is tudomásul kell venni, hogy minden pillanatban visszafordíthatók a dolgok.” Markó Béla a szenátusi ülés után összehívott ad-hoc sajtóértekezleten arról beszélt, hogy koalíciós szenátorok is áthágták a koalíciós egyezséget, annak ellenére, hogy a törvény szerepel a kormányprogramban, a végrehajtó testület elfogadta, minisztériumok megvitatták és tulajdonképpen a koalíciós kormány nyújtotta be a törvényhozó testületnek. Nem hallgatta el mélységes csalódottságát, és határozottan leszögezte, az RMDSZ nem kíván kirakat-szerepet játszani a koalíciós kormányban. Markó leszögezte, hogy tisztázó megbeszélésre kerül sor a koalíciós partnerek között, de az RMDSZ nem vonul ki a kormányból. /Váratlan fordulat a szenátusban – leszavazták a kisebbségi törvényt. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 25./

A kisebbségi törvény a koalíció szakítópróbája – nyilatkozta Puskás Bálint szenátor azt követően, hogy a parlament felsőházában leszavazták a törvénytervezetet. A szenátusban a 72 kormánypárti szenátorból csak 68 jelent meg az ülésen, a Konzervatív Párt képviselőiről pedig tudni lehetett, hogy nem támogatják a kisebbségi törvényt. Corneliu Vadim Tudor felszólalásában a szenátusban Európa legveszélyesebb terrorista szervezetének nevezte a RMDSZ-t, a romániai magyarokról pedig kifejtette: román hullákon járják a csárdást. Felszólalását hatalmas taps kísérte. Az SZDP ,,csak” a kulturális autonómiáról szóló ötödik fejezet törlését kérte. Javaslatuk ellen 40-en szavaztak, 50-en mellette voksoltak, ketten pedig tartózkodtak. A koalíciós partnerek közül 26-an nem szavaztak, s ezzel megpecsételték a törvénytervezet sorsát. A Az RMDSZ szenátorai tiltakozásként kivonultak a teremből, és rövid egyeztetést tartottak a további teendőkről. ,,Eldöntöttük, hogy a kormány által elfogadott, eredeti formájában küldjük át a törvényt a képviselőházba” – ismertette az RMDSZ vezetőségének döntését Puskás Bálint szenátor. Elmondta, arról is határoztak, csúcstalálkozóra hívják a koalíciós pártelnököket, és leszögezik, csak abban az esetben hajlandóak támogatni a házelnökök leváltását, ha ezt megelőzően, 25 napon belül a képviselőház elfogadja a kisebbségi törvénytervezetet. /Farkas Réka: Megbukott a kisebbségi törvény. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 25./

Az elmúlt hónapokban az RMDSZ számára egyetlen ,,szent ügy” létezett: a kisebbségi törvény. Mindent ettől tettek függővé, ez számított az autonómiáért vívandó küzdelem első és elengedhetetlen lépésének. Időközben feledésbe merültek a jogszabály hiányosságai, egyre ritkábban került szóba az elmaradt társadalmi vita, hogy a törvény egyes cikkelyei a jelenlegi politikai alakulatok hatalmának megerősítését segítik. Nemzetárulóvá vált, aki kételyeket fogalmazott meg, és könnyen rá lehetett sütni az ellenvélemény hangoztatóira, hogy a Nagy-Románia Párt malmára hajtják a vizet, érveik a román szélsőségeseknek segítenek. Sikeres propagandával érte el mindezt az RMDSZ. Mégsem sikerült a törvény elfogadtatása, még az RMDSZ-t is megdöbbentette a koalíciós partnerek távolmaradása. Távoztak a voksolásról, pontosan tudva, hogy ez mit jelent. A törvény tehát megbukott, sőt, a kulturális autonómiát szabályozó ötös fejezetet teljesen kiiktatják, úgy küldik tovább a képviselőházba a jogszabályt. Történt mindez néhány nappal a nagy román–magyar megbékélést hirdető közös kormányülés után. A magyar kormány megtette a maga gesztusait – elsők között ratifikálta Románia uniós csatlakozását –, s cserébe nem kért és nem kapott semmit. A Gyurcsány-féle ,,realista, jövőbe tekintő” politizálás ismét leírta az erdélyi magyarságot. /Farkas Réka: Ez a harc lesz a végső? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 25./

Igaza van Széplaki Attilának, kevesen voltak jelen a Bolyaiért rendezett tüntetésen (Egy tüntetés margójára, Szabadság, okt. 22.). Milyen más volt Kolozsváron Kós Károly temetése. Hatalmas tömeg gyűlt össze a magyarságával tüntető tömeg, a diktatúra idején. Hol vannak a kolozsvári magyarok, akiknek emlékezniök kellene a középiskolás ifjakra, Palocsay Zsigára, Asztalos Lajosra, Juhász Gézára, Kertész Gyuszira, és még ki tudja, hány bátorságukért meghurcolt tanulóra? Hát a seregnyi, börtönbe vetett tanárra? – kérdezte Tatár Zoltán. /Tatár Zoltán: Egy megemlékezés margójára. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 25./

Idén vasárnapra esett október 23-a, úgyhogy aki szükségét érezte, Erdélyben is ünnepelhetett. Ünnepelhettek a tévék előtt is, a Duna TV és az m2 gyakorlatilag egész napos műsort szentelt a forradalom eseményei felidézésének. A Duna TV-ben érezni lehetett a magyarságtudatot éltető, erősítő, megtartó erőt. Külön-külön emlékeztek a magyarországi politikai pártok. Október 23. a magyar nép, a magyar nemzet ünnepe. /Borbély László: Fény és árnyék. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 25./

Idén első ízben sikerült az RMDSZ-nek valamennyi magyar egyházzal és civil szervezettel egyeztetve megtartani az Aradi Magyar Napokat. Azonban a zárórendezvényen, a belvárosi református templomban megtartott hálaadó istentiszteleten, a hely és alkalom méltóságát sértő politikai nyilatkozat felolvasására került sor. Az RMDSZ Arad megyei Operatív Tanácsa állásfoglalásában elfogadhatatlannak tartja, hogy az említett nyilatkozat az aradi magyarság több évtizedes törekvését és az RMDSZ több éves munkáját, amely a Szabadság-szobor újraállítását szolgálta “szomorú és gyalázatos történet”-nek minősítse és tiltakozik a magyar közösséget megosztani szándékozó RMDSZ-ellenes megnyilvánulás ellen. Ezzel lezártnak tekintik a sajtóvitát. /Az Arad megyei RMDSZ Operatív Tanácsa: Állásfoglalás. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 25./

Veszélyes kór ütötte fel fejét Budapesten, a turulmadár-influenza. Annyi bizonyos, madárról emberre terjed, a médiumok máris jeleztek néhány megbetegedést. A vírusgazdák között némely SZDSZ-es politikust találunk, köztük országgyűlési képviselőjelöltet és posztján lévő kerületi tanácsost is, akik mindent elkövetnek, hogy a Böszörményi út és az Istenhegyi út sarkán október 22-én felállított, csaknem ötméteres szárnytávolságú turulmadaras emlékművet eltávolíttassák. Ungár Klára és Kecskés Márton, a két SZDSZ-es politikus attól fél, hogy a neonácik beállnak majd a turulmadár szárnya alá. Kecskés Márton szerint ,,ízléstelen és gyalázatos” az, hogy ,,turulmadár szobra alá akarják bevésni a második világháborúban meghaltaknak a nevét”. Újabban Demszky Gábor főpolgármestert is zavarja a turulmadár. A turulinfluenza azért is veszélyes, mert Erdély címerében is őrködik ez a madár. Félő, hogy ha a maradék Magyarországon a turulmadarak ellen bevezetik a statáriális állapotot, és lebontatják az összes turulos emlékművet meg szobrot, a címermezőkből kikapartatják, a zászlókról letépetik ezeknek a madaraknak a festett-rajzolt képét, s a történelemből, a mítoszokból és mondákból is kitakaríttatják őket, a magyarországi után Erdély turultalanítására is sor kerül. Akkor viszont jaj például a pávai pincében negyven évig rejtegetett s ma újra a zabola-pávai emlékmű csúcsán ülő madárnak, öntödébe kerül a sepsisbükszádi emlékmű turulmadara is, a lemhényivel együtt. – ,,Megújulva és Magyarországot védelmezve tárja szét fölöttünk hatalmas szárnyait Árpád fejedelem törzsének madara. A hit és küldetés népünk oltalmának szimbóluma” – idézték 1992-ben Göncz Árpádot a tatabányai turulszobor újraavatásán. Ugyanő 1992. december 12-én a Magyar Rádióban elhangzott élő műsorban azt mondta: ,,…egy ország nem irthatja saját hagyományaiból ősi mítoszait”. – Egyébként a Magyar Nemzetbiztonsági Hivatal szimbólummadara a turul. /Sylvester Lajos: Turulinfluenza, papagáj- és kergemarhakór. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 25./

Óteleken a Máltai Segélyszolgálat kéttonnás “gulyáságyújában” fő az aznapi ebéd, mellette az udvar közepén disznót vágnak. A helybeli önkéntes máltai csapatot végig támogatta a budapesti Magyar Katolikus Caritas. Heti váltásban hoztak Ótelekre egy mikrobusznyi önkéntest, több héten keresztül. Kezdetben a romeltakarításban segítettek az ittenieknek, majd a konyha beindítása után fehér Caritas-egyenruhájukban konyhai munkát is végeztek. A fizikai munka után meg elindultak a faluba, beszélgetni, meghallgatni az embereket. “A beszélgetések segítenek feldolgozni a katasztrófa által kiváltott lelki torzulásokat: a tehetetlen dühöt a veszteségek miatt, a másik ember iránti irigységet.” Vannak itt családok, kisgyermekekkel, akik még mindig sátorban alszanak, mesélte Dudás Róbert Gyula teológushallgató. Ákos Ildikó segédszakácsnő – eredeti foglalkozását tekintve könyvtáros – is segít, szabad idejében az iskolai könyvtár polcaira telepíteni vissza a könyveket. /Dr. Bárányi Ildikó, a temesvári Máltai Segélyszolgálat elnöke: Példás együttműködés bajban. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 25./

Annak idején Klein Brigitta nővér nem mondhatta el senkinek, hogy missziós munkát végez, azaz a Szociális Testvérek Társaságához tartozik. 1951-ben kérte a felvételét, olyan időszakban, amikor mindenki tudta, hogy a falnak is füle van. Kész csoda, hogy az akkori főnöknőnek volt bátorsága vállalni a kockázatot, és a nővér bekapcsolódhatott a több évig tartó képzésbe, hiszen maguk a szociális testvérek sem ismerhették egymást személyesen. Fennállt annak a veszélye, hogy valahol valamelyikünk elszólja magát, és ezzel kiszolgáltatja a közösséget, emlékezett Klein Brigitta, a román–francia szakos tanárnő, ugyanakkor a Szociális Testvérek Társaságának tagja, a később, 1991-ben alakult temesvári Katolikus Nőszövetség elnöke. Missziós munkájuk alapja a karitatív tevékenység, következő rétege az embertől emberig terjedő szervezőmunka, ezen nyugszik a szociális, majd mozgalmi munka. Régen nőszövetségeket hoztak létre, asszonykört, leánykör, a szolgálólányok körét, később a gyári munkáslányok egyletét, a falusi nők körét, amelyek szervezéséhez, vezetéséhez a tanítónőket kérték fel, folyóiratot szerkesztettek Harangszó, majd Nap címmel. A Szürke Nővérek Társulatából vált ki 1923-ban a Schlahta Margit vezette Szociális Testvérek Társasága, ennek lett a tagja a nővér is. /Brigitta testvér. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 25./

Lakókat keresnek a négyfalusi kollégiumba. Az épület a Barcasági Csángó Alapítvány tulajdona, huszonöt évig azonban diákszállóként működtetné a Bácsfalusi Evangélikus Egyházközség. A Barcasági Csángó Alapítványt a rendszerváltozás után alapították Hétfaluban azzal a céllal, hogy a vidék csángósága körében elősegítse a főként kulturális és oktatási összefogást. Az alapítvány nemcsak a barcasági csángó falvak magyar oktatási intézményeivel tervezett együttműködést, hanem a Négyfaluban működő magyar tannyelvű Zajzoni Rab István Középiskolával is. Az alapítvány által megvásárolt ingatlannak, a Csángó Háznak a helyi oktatási intézmény kollégiumaként kellett volna működnie. A középiskolával azonban nem alakult ki partnerségi viszony. Simon András, az alapítvány kezdeményezője, bácsfalusi evangélikus presbiter elmondotta: az ingatlant, az Illyés Alapítvány támogatásával vásárolta meg a 90-es években a Barcasági Csángó Alapítvány. Az épület rossz állapota miatt a tatarozás tetemes összeget igényelt, s emiatt lassan haladtak a munkálatok. A Bácsfalusi Evangélikus Egyházközség főként egyházi támogatásokból felújította az épületet és 2005 január elsejétől huszonöt évre átvette az alapítványtól a működtetési jogot. A Csángó Házat mára kilencven százalékban felújították. Most azonban benépesítése okoz gondot. A 46 férőhelyes bentlakásban jelenleg négy diák lakik. Az egyházközség nevelőt is alkalmazott, Nagy János nyugalmazott tanár személyében. A működtetők abban reménykednek, hogy minél több, más vidékről származó, Négyfaluban és Brassóban tanuló középiskolás és egyetemista ide jön lakni, s az általuk fizetett bérből legalább az épület költségeit fedezni tudják. Tóth-Pál Dávid bácsfalusi evangélikus lelkész, a Barcasági Csángó Alapítvány kuratóriumának elnöke szerint a lakhatási körülmények igen vonzóak. „Négyfalu és Brassó mára már annyira összenőtt, hogy nem jelent különösebb problémát Brassóból ide kijutni, a busz pedig igen gyakran jár” – mondotta a lelkész. /Bartha Réka: Négyfalusi Csángó Ház ajtaja. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 25./

Temesvár szellemi életének kimagasló eseménye volt a Bánsági Írók Lexikonának ünnepélyes bemutatója. Alexandru Ruja irodalomkritikus, a lexikon tervének előkészítője több mint két esztendeje dolgozott népes csapattal. Írók, irodalomtörténészek, egyetemi tanárok, diákok bevonásával készült el a terjedelmes, 933 oldalnyi szöveget tartalmazó kötet, mely a Nyugati Egyetem filológiai tanszéke és a németországi Institut für Donauschwabische Geschichte und Landeskunde Tübingen közös kiadásában jelent meg az Editura Universitatii de Vest könyvkiadónál. Az első, román nyelvű kiadásban e vidék szellemi hagyományainak megfelelően a román írók mellett helyet kaptak a magyar, német, szerb, szlovák írók is, akik az elmúlt több mint ötszáz esztendő során maradandót alkottak e tájon. Így gyűlt össze az a valóságos kincsestár: A frissen megjelent lexikon német kiadása is készül, Horst Fassel német író és irodalomtörténész gondozásában. A lexikonban 41 magyar író nevével találkozik az olvasó Temesvári Pelbárttól a kortárs alkotókig. A gazdag névsorból néhány név: Anavi Ádám, Balogh Edgár, Bárányi Ferenc, Bárányi László Ildikó, Bodor Pál, Böszörményi Zoltán, Csiky Gergely, Endre Károly, Franyó Zoltán, Gozsdu Elek, Herczeg Ferenc, Kaffka Margit, Kós Károly, Mandics György, Ormós Zsigmond, Révai Miklós, Szabolcska Mihály, Szász János, Szombati Szabó István… A névsort bővíthető lenne, mert nem teljes, de ilyen rangos bemutatásban még nem volt része a magyar szerzőknek. A szerkesztő bizottságban Szekernyés János mellett (aki a legtöbb szócikk szerzője), Balázs Imre József és Pongrácz P. Mária vett részt. /Pongrácz P. Mária: “Kincstári” lexicon. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 25./

Besenyőfalva ma Firtosváralja, derült ki a székelyudvarhelyi Pál Áron Firtosváralja című könyvében. „Életem során minden kezembe került, Firtosváraljáról és Firtos váráról szóló írást összegyűjtöttem. Így került birtokomba számos olyan írás, amelyek kitűnő emberektől, tollforgatóktól származnak” – mesélte Pál Áron. A könyv nem nevezhető falumonográfiának, inkább tanulmány- és dokumentumgyűjtemény, melynek több darabja most kerül először a nagyközönség elé. A kiadványban megtalálható a néprajz, a népköltészet, olvashatók továbbá a faluról szóló, a faluban élő és onnan elszármazott emberek alkalmi írásai, irodalmi jellegű próbálkozásai. Érdekes színfolt a könyvben közölt a hivatali eskü több formája. „Ajándékért, ígéretért, atyafiságért senkinek törvénytelen tettit el nem nézem, meg-fogom, be-hajtom, vagy megzállaglom, a zállagot a bíró kezibe teszem: egy szoval minden határpásztori kötelességemnek eleget tenni ügyekezem. Isten engem úgy segéllyen, és lelkem idvességit is úgy adgya” – fogalmazták egy 1842. esztendőből származó határpásztori esküformában. Firtosváralját ma 200 ember lakja, székelyek és cigányok fele-fele arányban. /Bágyi Bencze Jakab: Könyv Firtosváraljáról. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 25./

Halad Bulgária és Románia felkészülése az Európai Unió teljes jogú tagságára, és feltehetően mindkét ország teljesíti a belépés feltételeit 2007. január 1-re, ha a hátralévő legszükségesebb intézkedéseket haladéktalanul megteszi – állapította meg az Európai Bizottság október 25-én Strasbourgban kiadott jelentésében. Bizonyos területeken azonnali intézkedésekre van szükség, hogy akár Bulgária, akár Románia határidőre teljesítse kötelezettségeit – áll a Brüsszelben is közzétett dokumentumban. A két országban folytatni kell a jogállam erősítését, főképp a korrupció elleni harcot, az igazságügyi rendszer hatékonyságának növelését. A Romániáról szóló jelentés megállapítja, hogy a magyar kisebbség helyzete tovább javult. A magyarok szempontjából Romániában elsősorban a rendőri eljárások és adminisztráció terén lát még előrelépnivalót a bizottság. A hozzászóló magyar képviselők közül Gál Kinga (Fidesz–MPSZ) megállapította, hogy a jelentés pozitívumként emlegeti a kisebbségi kérdést, a román szenátus mégis elutasította a kisebbségi törvényt. Dobolyi Alexandra (MSZP) a romániai magyarság egyetlen lehetőségének nevezte Románia uniós felvételét. Szent-Iványi István (SZDSZ) megállapította: különösen aggasztó a kisebbségi törvény elutasítása a szenátusban. A szlovákiai magyar Duka-Zólyomi Árpád a vitában azt mondta, a romániai kisebbségek helyzete sokat javult ugyan, de távol áll attól, hogy megfelelőnek nevezhessük. – Egyidejűleg igényes és tárgyszerű az Európai Bizottság Románia monitorizálásáról szóló jelentése, amely továbbra is érvényesnek tekinti Bukarest uniós csatlakozásának 2007. január elsejei időpontját – jelentette ki Traian Basescu államfő. Basescu „nulla toleranciát” hirdetett meg a korrupcióval szemben, s a jelenség elleni határozott fellépésre szólította fel az illetékes román bűnüldöző és igazságügyi intézményeket. Calin Popescu Tariceanu kormányfő kijelentette: a monitoring-jelentés egyértelműen mutatja, hogy Románia az utóbbi tíz hónap folyamán elegendő haladást ért el, a 2007. január elsejei csatlakozási határidő elérhető. Az országjelentés nem tér ki külön az egyházak, az egyházi ingatlanok helyzetére. Az ingatlan-visszaszolgáltatások ütemével kapcsolatosan az RMDSZ-nek vannak ugyan további elvárásai, de a folyamattal, alapjában véve elégedett. /Többnyire pozitív értékeléseket kapott Románia Strasbourgban. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 26./

Hallgatólagosan fogadta el a szenátus a Román Hírszerző Szolgálat szervezési törvényét október 25-én, a megvitatási határidő lejártával. A törvényt Ion Stan szociáldemokrata párti szenátor nyújtotta be, de az akkor még törvénytervezet nem kapta meg sem a kormány, sem a nemzetbiztonsági tanács támogatását. A szenátus védelmi bizottsága a tervezet visszautasítását javasolta a plénumnak, de a plénum nem fogadta el a bizottsági ajánlást. A törvény új működési keretet, és nagyobb autonómiát ír elő a szervezetnek. /Átment a SRI törvény. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 26./

Nagyot csalódhatott az, aki hitelt adott Traian Basescu elnöki kampányszlogenének, aki a korrupció felszámolása mellett kötelezte el magát. A patyolattisztaságnak még a látszatát sem sikerült fenntartania, olyan emberekkel vette körül magát. Elena Udrea exelnöki tanácsos ügye napokig a sajtó közkedvelt témája volt. Férjéről már korábban kiderült, nem idegen az SZDP-s üzleti köröktől. Basescu leszögezte, neki nem az a feladata, hogy a beosztottjai házastársaival foglalkozzon. Azonban a magát a korrupcióellenes harc bajnokaként feltüntető államelnöktől jogosan várja el a közvélemény, hogy környezetében a rá jellemző keménységgel lépjen fel, ha ilyen jellegű vádak nyernek bizonyosságot. A korrupcióellenes harc volt az országjelentés egyik sarkalatos kérdése is, hiszen Romániának és Bulgáriának egyaránt ezen a téren kell leginkább bizonyítania. /Borbély Tamás: A veres kakas meséje. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 26./

Calin Popescu Tariceanu román miniszterelnök október 25-én biztosította Gyurcsány Ferenc magyar kormányfőt arról, hogy a képviselőházban a koalíció pártjai készek megszavazni a kisebbségi törvényjavaslatot, amely garantálná a kulturális autonómiát az erdélyi magyarság számára – közölte László Boglár, a miniszterelnök sajtófőnöke az MTI-vel. A román szenátus határozata kapcsán Gyurcsány Ferenc telefonon felhívta Markó Bélát, az RMDSZ elnökét és a román miniszterelnököt. Utóbbi biztosította őt arról, hogy a képviselőházban, amely a végső döntést meghozza, a koalíció valamennyi pártja kész megszavazni a kormányjavaslatot. Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke szerint azzal, hogy a román szenátus elutasította az RMDSZ által benyújtott kisebbségi törvényt, a román politika csattanós választ adott Gyurcsány Ferenc bukaresti „kontárkodására”. /Miniszterelnöki ígéret a kisebbségi törvény elfogadására. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 26./

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök szerint azért nem került szóba az autonómia kérdése a magyar–román közös kormányülésen, mert az RMDSZ nem kérte ehhez a magyar kormány támogatását. – Az autonómiával kapcsolatosan (...) van az RMDSZ-nek egy nagyon világos álláspontja. Ennek az álláspontnak az érvényesítéséhez az RMDSZ nem kérte a magyar kormánynak a támogatását – mondta Gyurcsány Ferenc a Kossuth Rádióban, a magyar közszolgálati rádióban október 25-én reggel sugárzott interjújában. Közölte: Markó Bélával, az RMDSZ elnökével együtt készítették elő a közös kormányülést, és ekkor „az volt az álláspont, hogy ezeket a kérdéseket román–magyar kétoldalú ügyként nem kell feltenni”. Elmondta, álláspontja szerint arra kell törekedni a magyar–román kapcsolatokban, hogy az RMDSZ-szel együttműködve megtalálják azokat a pontokat, amelyek „áttörést” jelentenek. Orbán Viktor a Fidesz elnöke korábban kifejtette: elvárja, hogy a magyar kormány az együttes kormányülésen kellő hangsúllyal vesse fel az autonómia kérdését. /Gyurcsány: az RMDSZ nem kérte az autonómia támogatását. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 26./

Traian Basescu államfő visszaküldte a parlamentbe a fasiszta, rasszista és idegengyűlölő szervezetek és jelképek betiltásáról szóló 2002-es évi 31-es számú sürgősségi kormányrendeletet jóváhagyó törvényt. Az elnök azt javasolja, hogy a holokauszt meghatározásában az áldozatok között szerepeljen a roma kisebbség is. A javaslat alátámasztására több nemzetközi dokumentumra is hivatkozik, ilyen a 2003-ban alakult Nemzetközi Bizottság a Romániai Holokauszt Tanulmányozásáért jelentése, valamint az Amerikai Egyesült Államokbeli Holokauszt Emlékmúzeum okiratai. /A romák is a holokauszt áldozatai. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 26./

Az adatvédelmi törvény megszegése ellen tiltakoznak Marosvásárhelyen a Bolyai Farkas Gimnázium néhány végzős tanulójának szülei. Az elmúlt napokban az osztályfőnökök fejléc nélküli, gépelt kérdőívet adtak át kitöltésre a végzős gimnazistáknak. A diákok és szülők szerint még a tanárok sem tudták, hogy ki és milyen célból gyűjti a személyes adatokat. A 2001/677-es adatvédelmi törvény szerint tilos etnikai és vallási hovatartozásról faggatni valakit. A rendelkezés értelmében léteznek kivételek is, de ilyen esetben a kérdezőnek kötelessége tudatni, hogy a válaszadás nem kötelező. Kiderült, hogy a megyei sorozóközponttól kérték a személyi adatokat. „Ennek az országnak nincs szüksége adatvédelmi törvényre, ha a hadsereg most is azt tesz, amit akar. Az is szomorú, hogy az iskolaigazgatók gondolkodás nélkül bokáznak a katonatisztek előtt, ahelyett, hogy szót emelnének a törvénytelenség miatt” – adott hangot felháborodásának az egyik bolyais tanuló édesapja. Bálint István, a Bolyai Farkas Gimnázium igazgatója elmondta: most érkezett haza külföldi útjáról, így a sorozóközpont kérdőíveiről nem tudott. A Bolyaiban történt visszaélésről Albertini Zoltán megyei főtanfelügyelő-helyettes is a Krónikától értesült. Elmondta: tájékoztatást fog kérni a sorozóközponttól és leállítja az adatszolgáltatást. Az eljárás ellen a Pro Europa Liga is tiltakozni készül. Cristian Cristea, az ombudsmani hivatal sajtóosztályának képviselője megrökönyödve szerzett tudomást a kérdőívekről. Cristea elmondta: Marosvásárhelyen már történt hasonló eset. A Pro Europa Liga jelezte idén nyáron, hogy a rendőrségen olyan formanyomtatványokat használnak, amelyeken nemzetiségi és vallási hovatartozásra vonatkozó kérdések is szerepelnek. Akkor a nép ügyvédje felszólítása után kicserélték ezeket a nyomtatványokat. A Maros megyei sorozóközpont illetékesei nem tudtak érdemben válaszolni az ombudsman kifogásaira. /Szucher Ervin: Nemzetiséget firtató ívek. = Krónika (Kolozsvár), okt. 26./

A kolozsvári városi tanács október 25-i ülésén újabb ingatlant szolgáltattak vissza az Erdélyi Református Egyházkerületnek. A Széchenyi tér 1-es szám alatti Babos-palotáról van szó, ebből két üzlethelyiség és néhány lakás, több éve tartó eljárás után hivatalosan újra az egyház tulajdona lett. A többi lakást, és a másik két üzlethelyiséget időközben eladták. Az egyházkerület képviselői szerint az elidegenítés a 112-es törvény áthágásával történt, ezért újabb bírósági eljárást indítanak. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Túlértékelik a visszaszolgáltatott egyházi ingatlanokat. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 26./

Hosszú ideje tartó jó kapcsolat után Marosvásárhelyen október 25-én együttműködési szerződést írt alá a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem és a Kaposvári Egyetem Művészeti Főiskolai Kara. Dr. Leitner Sándor, a Kaposvári Egyetem rektor-helyettese, a Művészeti Főiskola főigazgatója és dr. Béres András, a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem rektora a szerződés aláírásának fontosságát hangsúlyozták, mely révén hallgató- és oktatócserére, kiállítások szervezésére nyílik lehetőség. A budapesti Színművészeti Egyetem mellett Kaposváron létezik csak állami színészképzés. Kaposváron az első végzős évfolyam az idei tanévben hagyja el a főiskolát. A magyarországi egyetem a pozsonyi művészeti egyetemmel működik még együtt, a három felsőoktatási intézmény a továbbiakban az európai uniós pályázatokra közösen kíván jelentkezni. A szerződés aláírása után a kaposváriak átadták értékes könyvadományukat a marosvásárhelyieknek. /Mészely Réka: (Szín)művészeti egyetemek kézfogása. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 26./

Ismert aradi magyar üzletemberek, politikusok, közéleti személyiségek anyagi támogatásával végre megalakulhatott az 1956-os magyarországi forradalom erdélyi áldozatainak és meghurcoltjainak emlékét ápoló In memoriam 1956 elnevezésű civil szervezet. Még most sem történt meg az akkori romániai események feldolgozása, tisztázása, ez szakértők, történészek feladata elsősorban, de a civil szféra ezirányú igényének megfogalmazása sem kapott eddig kellő nyilvánosságot. Cikkek, tanulmányok, emlékiratok tömkelege látott már napvilágot, a mártírok, meghurcoltak emlékét azonban még nem tisztították meg a történelmi hamisításoktól. Az elnyomó rendszer meghurcolt, elítélt, kivégzett “ellenségeinek” családjai még most is szenvedik az idestova félévszázados megbélyegzés következményeit. A szervezet célja fölvállalni a dolgok tisztázására törekvő szakértők támogatását, a szenvedő családok bátorítását, a kivégzettek emlékének ápolását. Ezentúl minden év októberében emlékülést tartanak, összegyűjtenek minden olyan írást, könyvet, amely az 56-os magyarországi forradalom eseményeivel foglalkozik, hogy Aradon is létrehozhassanak egy ’56-os könyvtárat. A minorita kultúrházban márványtáblát szeretnének elhelyezni az ártatlanul elítélt Karácsonyi István minorita atyának, Pécskán emlékművet állítanának a Szoboszlay-ügyben kivégzett tíz személynek, Aradon egy ’56-os emlékműre is szükség lenne. Miért éppen Aradon? Azért, mert a több ezer erdélyi elítélt közül valószínűleg itt végezték ki a legtöbb “osztályellenséget”, akiknek a legfőbb bűnük elsősorban az volt, hogy arisztokraták, papok, “kulákok”, román történelmi pártok tagjai, de leginkább magyarok voltak. Egy ismert képzőművész már készített egy emlékmű-makettet, s valószínűleg több pályamű között kell majd dönteni. Szervezetük nyitott bárki számára, aki valamilyen módon támogatni akarja ügyüket. Az emlékművek felállításához a költségeket pályázatok útján, illetve adományokból szeretnék előteremteni. Első rendezvényük október 28-án lesz a Jelen Házban, amelyen bemutatják Zágoni Balázs Képzelt forradalom című, a Szoboszlay-perrel kapcsolatos filmjét. /Jámbor Ilona, a szervezet alapító tagjai által fölhatalmazott ügyvezető elnök: In memoriam ’56. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 26./

A Házsongárdi temetőben „az unitáriusok Pantheonjában” nyugszik Brassai Sámuel. Brassai síremléke magyarországi támogatással és hazai szakemberek munkája révén a közelmúltban megújult. Az „utolsó erdélyi polihisztorként” emlegetett Brassai művelte a botanikát, mennyiségtant, az általános nyelvtudományt, a logikát, tanított több ritka nyelvet, közgazdaságtant, bankismeretet és pedagógiát. Pályája az egyetem matézis katedrájáig és a rektorságig ívelt. A Magyar Tudományos Akadémia előbb levelező, majd rendes tagjának választotta. Diákjai élén aktív szerepe volt 1848-ban, emiatt a szabadságharc után egy ideig bujdosni kényszerült. Brassai 1910. október 2-án leleplezett síremlékének alkotója Pákey Lajos, Kolozsvár egykori unitárius főépítésze, több jelentős kolozsvári és más erdélyi középület, templom tervezője. A bronz mellszobrot Veressné Kozma Erzsi mintázta. 2004 nyarán Nagy Benjámin szobrász-restaurátor munkatársaival együtt megkezdhette a síremlék javítási munkálatait. A Brassai-síremlék – és a tavaly helyreállított Bölöni Farkas Sándor-sír – az unitárius egyház szándékai szerint csak a kezdet: terveik szerint a soron következő restaurálandó síremlék az unitárius egyház nagy jótevőjéé, a Berde Mózesé. /Paskuczné Szathmáry Viola: A megújult Brassai-síremlék. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 26./

Október 22-én Bánffyhunyadon, a Kós Károly Kulturális Egyesület, valamint a Világszövetség Erdélyi Társasága (VET) által szervezett ’56-os emlékünnepségen, a Ravasz László Emlékházban emlékeztek a forradalomra. Ünnepi köszöntőt mondott Szrága Zoltán, az egyesület elnöke, valamint Okos Márton újságíró és András Imre, az MVSZ helyettes régióelnöke. Az ünneplők megilletődve hallgatták a város nagy szülötte, Ravasz László református püspök 1956. november 1-jén elhangzott, A magyar reformátusok szava című rádiószózatának felvételét. Meghívták Wittner Máriát, aki előadást tartott. – 1956. október 23-án este kimentem a Szabad Nép székházához a Blaha Lujza térre – kezdte emlékezését az 56-os halálraítélt –, ahol már hatalmas tömeg volt. Azután a rádióhoz ment, ott volt a rádió ostrománál, egészen a bevételéig. Azután néhányan a Corvin mozihoz mentek, ahol már jó néhányan összegyűltek. Itt találkozott Sticker Katival, vagyis Havrila Bélánéval, akivel a következő napokban a sebesültek ellátásában segédkeztek. Wittner Mária később a Vajdahunyad utcai csoport tagja lett. A harcok során november 4-én Wittner Máriát az Üllői úton aknarepesz találta el, a Péterfy Sándor utcai kórházban ápolták. November 9-én megpróbálta elhagyni az országot, de letartóztatták. Miután kihallgatták, elengedték, ekkor Ausztriába szökött, de néhány hét múlva visszajött, és segédmunkásként dolgozott egészen 1957. július 16-i letartóztatásáig. 1958. július 23-án halálra ítélték. Sticker Kati november 4-e után disszidált, de a vőlegénye hazahívta Svájcból azzal, hogy nem lesz semmi bántódása, mert Kádár megígérte. Ennek ellenére kivégezték. Wittner Mária halálos ítéletét 1959. február 24-én életfogytiglan tartó szabadságvesztésre változtatták. 1970. március 25-én szabadult. 2001. február 24-én, a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján meghívást kapott, hogy az ’56-os halálraítéltek nevében mondjon ünnepi beszédet az Országházban. /Péntek László: /Naponta várta a halálos ítélet végrehajtását. Wittner Mária 13 évig ült börtönben 56-os szerepe miatt Szabadság (Kolozsvár), okt. 26./ „Megilletődve állok a magyar Országházban, ahol történelmünk kimagasló személyiségei a magyar nép javára alkottak törvényeket, mint Tisza István, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint, de itt alkottak törvényeket egy hamis eszme nevében is, amely egy jobb sorsra érdemes nemzet elvesztésén munkálkodott. Ma a kommunizmus áldozatainak emléknapján megidézem az áldozatokat – élőket és holtakat –, hogy együtt vádoljuk a szocialista köntösbe bújt hóhérainkat. Vádoljuk őket, mert a lenini utat nagy igyekezettel honfitársaink csontjaival kövezték ki. A világ legdrágább, legfájdalmasabb útja ez, s a továbbhaladásunk tétje milliónyi emberélet volt. Vádoljuk őket, mert nemzetünk kiváló polgárait küldték bitófára és gyalázták meg holtukban is. Vádoljuk őket, a Gulágon embertelen körülmények között elpusztult honfitársaink nevében. Vádoljuk őket, az otthonuktól megfosztott és kitelepített polgárok nevében, akiknek kiszemelt otthonába betelepedtek, elrabolva egy élet munkáját. Vádoljuk őket, a recski haláltáborban megkínzott, megalázott emberek nevében, vádoljuk őket, a munkaszolgálatosok nevében. Vádoljuk őket, a 298-as parcella halottainak nevében, az ÁVH, mint erőszakszervezetük által fogva tartott, megkínzott és agyonvert emberek nevében. Vádoljuk őket a 6 millió meg nem született magyar gyermek nevében. Vádoljuk őket, a „legdrágább kincs” a gyermek nevében, akitől elvették az apát, az anyát, az otthon melegét. Vádoljuk őket, a „legfőbb érték” az ember nevében, akit egy tollvonással küldtek bitóra vagy zártak börtönbe, hosszú évekre. Vádoljuk őket, a megalázott, megkínzott honfitársaink nevében. Vádoljuk őket, a sortüzek áldozatai nevében. Vádoljuk őket, mert kiölték az emberekből a hitet, a reményt, a morált, egy emberibb, tisztább élet reményét. Vádoljuk őket, Mindszenthy bíborosért. Az Istenhez hű papokért, akiket börtönbe zártak hitükért, mert erkölcsre, hazaszeretetre nevelték népünket. Vádoljuk őket, mert kifosztották az országot, és a dolgos magyar nép munkájából – elveiket megtagadva – lettek vörös kapitalisták. Vádoljuk őket, a magyar parasztok nevében, akiket megfosztottak földjeiktől, életterüktől, így téve kiszolgáltatottá őket. Vádoljuk őket a nyugdíjasok nevében, akiktől elrabolták a hosszú, dolgos élet gyümölcsét, bizonytalanná téve biztos nyugdíjas éveiket. Vádoljuk őket, történelmünk meghamisításáért. Vádolnak az élők és vádolnak a holtak. És vádoljuk őket, mert hitünkben megcsaltak, megloptak. Ezért megállapítom az áldozatok nevében, soha nem lesznek képesek arra, hogy magyar politikusként egy nemzet felemelkedése érdekében cselekedjenek. Itt teszem fel a kérdést: milyen morál alapján ülnek a magyar parlamentben még most is, és alkotnak törvényeket egy általuk tönkretett, kifosztott, megalázott nemzet számára? Ezért a Szent Korona tana és a magyar nemzet nevében erkölcsi hullává nyilvánítom őket.” (Elhangzott a Parlamentben a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján, 2001. február 25-én – a szónok Wittner Mária, 52 A 559 számú volt halálraítélt.)

Az Országgyűlés külügyi bizottságának testülete 12 igen szavazattal, hat ellenében általános vitára alkalmasnak találta a jövő évi magyar büdzsé előterjesztését. Az ülésen Németh Zsolt, a bizottság fideszes elnöke azt mondta, a határon túli magyarok támogatására 2006-ban tervezett összeg 25 százalékkal csökken az ideihez képest annak ellenére, hogy a központi költségvetés kiadási főösszege tíz százalékkal nő. – A támogatáscsökkentés éles ellentétben áll azzal, amit Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a múlt héten Bukarestben bejelentett, vagyis hogy jövőre nem fog csökkenni a határon túli magyarok támogatása – jelentette ki Németh Zsolt. Kifejtette: a határon túli magyarok támogatására fordított összeg büdzséhez viszonyított aránya az idei 0,18 százalékhoz képest jövőre 0,13 százalékra csökken, az oktatási-nevelési támogatás összege 625 millió forinttal lesz kevesebb, a törvény szerint egymilliárdos összeggel működő Szülőföld Alap támogatási előirányzata pedig mindössze félmilliárd forint. Németh Zsolt azt is kifogásolta, hogy a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem 1,4 milliárd forintra számíthat, miközben az intézmény induláskor még kétmilliárd forint volt a támogatási összege. A magyar pénzügyi tárca és a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) képviselői válaszukban hangsúlyozták: jövőre nem csökken a határon túli magyarok támogatása, ezen belül az oktatási-nevelési támogatás, valamint a Szülőföld Alap számára rendelkezésre álló összeg sem lesz kevesebb, mint az idén. Tollár Tibor, a PM főosztályvezető-helyettese kiemelte: mindkét tétel felülről nyitott előirányzat, hiszen a beérkező igényeket nem tudják előre megállapítani. Hozzátette: a normaszöveg tartalmazza, hogy a Szülőföld Alap támogatása egymilliárd forintig túlléphető. /Ellentmondó vélemények a határon túli magyarok támogatásáról. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 27./

Rendkívüli külügyi bizottsági ülést kezdeményez az Országgyűlésben Németh Zsolt, a testület fideszes elnöke a magyar–román kapcsolatok ügyében, mert a magyar–román közös kormányülést követően, október 24-én a román szenátus elutasította az RMDSZ által benyújtott kisebbségi törvényt, és „ezáltal az erdélyi magyarság kulturális autonómiáját” is. /Rendkívüli ülés a román–magyar kapcsolatokról. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 27./

Magyar feliratok is lesznek a Babes–Bolyai Tudományegyetem azon karain, ahol magyar nyelvű oktatás is zajlik – döntötte el október 26-án az egyetem igazgatótanácsa. Szamosközi István, az egyetem Akadémiai Tanácsának alelnöke arról tájékoztatott, hogy felmerült a főépület többnyelvű feliratozásának a kérdése is, ebben a kérdésben a testület az egyetem jogászaira bízta, vizsgálják meg, jogi szempontból hogyan kivitelezhető ez a kérdés. Szeptember végén az Európai Parlament illetékes szakbizottsága előtt bemutatott helyzetjelentésben Hantz Péter és Kovács Lehel István BBTE-s oktatók egyebek között felrótták, hogy a kolozsvári felsőoktatási intézmény épületein csak román nyelvű feliratok léteznek, noha az egyetem vezetősége lépten-nyomon hangoztatja a BBTE multikulturális jellegét. A hét elején a magyar tagozatvezetés a szenátusi tagokkal, kari felelősökkel és a magyar tagozatért felelős dékán-helyettesekkel együtt megbeszélést tartott. Sárkány Kis Endre oktató elmondta, ez egy zárt ülés volt, nem tudja, hogyan szivárgott ki a román sajtóba a gyűlésen elhangzottak – egyebek között az, hogy a magyar tagozat csúcsvezetőségének a lemondását kérte. /Az Evenimentul Zilei című napilap írt erről./ Sárkány Kis Endre biológus a gyűlésen kifogásolta, hogy a tüntetésre való reagálásként kiadott nyilatkozatot Salat Levente és Nagy László rektor-helyettes, valamint Szamosközi István a magyar tagozat vezetősége nevében írta alá. Ebben a dokumentumban olyan súlyos dolgokat állapítottak meg, miszerint Európa-ellenesek a tüntetők, ezért jobb lett volna, ha saját nevükkel szignálták volna a dokumentumot. A gyűlésen Egyed Emese tanszékvezető javaslatára eldöntötték: az egyetemen tanító mintegy 230 oktató egy hónap múlva találkozik, és megvitatja a magyar tagozat addig kidolgozandó működési szabályzatát. A tanácskozáson szóba került a tervezett Természet- és Társadalomtudományi Kar, valamint a Bölcsészkaron működő három magyar tanszék összeolvadásából létrejöhető Hungarológia Kar ügye. Utóbbi lehetőséget, a három önálló magyar tanszék vezetője elutasítja, ezt az álláspontot a magyar tagozat csúcsvezetőségének a tudomására hozták. Salat Levente az ülésen kijelentette, hogy az önálló magyar karok ügyét csak akkor támogatja, ha létezik erre vonatkozó politikai döntés. Nagy László a magyar tagozat működését csak a BBTE keretében képzeli el. A biológus szerint a magyar tagozat csúcsvezetőségének nincs stratégiája a magyar tagozat fejlesztésére, elhibázott taktikai lépeseket tesznek. Salat ezzel kapcsolatban elismerte, benne is már felmerült annak a lehetősége, hogy lemondjon, Nagy László pedig kijelentette, lemond, ha a két tagozat külön egyetemmé válik. Ezzel szemben, Egyed Emese lemondott az Akadémiai Tanácsban betöltött tagságáról. /Borbély Tamás: Magyar feliratok is lesznek a BBTE-n. A magyar tagozat csúcsvezetőségének a lemondása is felvetődött. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 27./