Március 5-én Kolozsváron, a Gy. Szabó Béla Galériában megnyílt kiállításon látható Lőrincz Lehel szobor- és pasztellművészetének legfrissebb termése. Németh Júlia műkritikus szerint Lőrincz Lehel hű önmagához és közösségéhez realista szemléletű alkotásaival. /Ö. I. B.: Megnyílt Lőrincz Lehel tárlata. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./

Április 2-án a száz éve született József Attilát ünnepelte Kolozsváron a Korunk szerkesztősége képben, versben és zenével. A lapszámot Balázs Imre József mutatta be, a költő versei ihlette képzőművészeti alkotásokból rendezett kiállítást Kántor Lajos méltatta, elhangzott Boér Ferenc József Attila-versösszeállítása. A Korunk márciusi számát a költőnek szentelték. /Németh Júlia: József Attila – 100. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 4./

Forró Antal /1924-1982/ festő- és grafikusművész alkotásaiból rendeztek kiállítást Kolozsváron, a Főtér 23. szám alatti Gy. Szabó Béla Galériában. A tárlatot a házigazda, Ferenczy Miklós lelkész nyitotta meg. Németh Júlia Forró Antal portréfestői érdemeit hangsúlyozta. /Megnyílt a Forró Antal-emlékkiállítás. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 9./

Lövith Egon szobrászművészről jelent meg monográfia és album /Németh Júlia: Lövith Egon, Mentor Könyvkiadó, Marosvásárhely, 2004/ helyére teszi a dolgokat. Bemutatja a sokoldalú művész pályáját, értékeivel együtt. Németh Júlia végigköveti a művészsorsot a család egy évtizednyi mexikói letelepedésétől, majd hazatérésétől kezdve a dachaui haláltáborig, és az újrakezdések háború utáni korszakát. Lövith több mint harmincöt éven át volt a kolozsvári főiskola tanára. A szobrászaton kívül Lövith Egont más műfajok is foglalkoztatták: a kerámia, a rajz, az olaj- és pasztellfestészet. /Murádin Jenő: Lövith Egon formateremtő műhelye. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 16./

Andrásy Zoltán festő- és grafikusművész, a kolozsvári magyar képzőművészek doyenje, a Barabás Miklós Céh korelnöke, április végén tölti 95 életévét. Bukarestben végezte el a Képzőművészeti Főiskolát. Tanulmányai végeztével még hat évet töltött Bukarestben. Andrásy Zoltán 1939-től már Kolozsvár művészeti életének alakításában játszott szerepet. 1947-ben szabadult a hadifogságból és visszatért Kolozsvárra. 1948-ban megalakult a Magyar Művészeti Intézet. Rektora, Kovács Zoltán festőművész felkérésére, tanárként, Andrásy Zoltán is részt vállalt az oktatásban. Az intézetnek a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolába való beolvasztását követően is a grafikai tanszék élén maradt. A neves kolozsvári grafikai iskola megteremtésében is közrejátszva, a hetvenes években tanszékvezetőként vonult nyugdíjba. Öt évvel ezelőtt még festett. /Németh Júlia: A humánum festője. A 95 éves Andrásy Zoltánt köszöntjük. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 23./

Április 27-én Kolozsváron, a Gaudeamus Könyvesházban bemutatták a Koós Ferenc Kulturális Alapítvány és a Művelődés szervezésében Szatmári László Debreczeni László című és Erdély vándorgrafikusa alcímű munkáját. Debreczeni László /Marosvásárhely, 1903. dec. 18. – Kolozsvár, 1986. szept. 25./ elhatározta, hogy az erdélyi múlt azon emlékeit, amelyeket nem lehet fizikailag megmenteni, rajzokon, fényképeken megörökíti az utókor számára. Kiszállási naplója szerint ötszáztizenkét helységet keresett fel, ahol templomokat és más műemlékeket örökített meg. /Ördög I. Béla: Könyv Erdély vándorgrafikusáról. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 28./ Jellegzetesen erdélyi sors Debreczeni Lászlóé. Azoké, akik hittek az erdélyi magyar kultúra jövőt biztosító, jövőt formáló szerepében. Fiatalon, alig 24 évesen írta: „Ősi műveltségünk dokumentumait, apáink alkotásait kell óvnunk az elsodortatástól. Nekünk itt Erdélyben nem lehet közömbös, hogy mink pusztul el, ha kultúránk régiségét és eredetiségét e földön bizonyítani akarjuk. Műemlékeinket konzerválnunk kell, mert tartozunk evvel múltnak és jövőnek egyaránt. Ami pedig nem maradandó vagy már nem tartható meg, azt felvételekben kell megörökíteni. Sok, nagyon sok munka vár itt elvégzésre...”. Úgy véli, hogy ezek a feladatok a tulajdonosokra, az egyházakra várnak, miközben sajnálattal állapítja meg, most már konkrétan, a református egyház vonatkozásában, hogy megfelelő nyilvántartás és hozzáértés hiányában, fokozatosan pusztulnak műkincseink. A szerző sikerrel válogat a rendelkezésére álló forrásanyagból, az éppen uralkodó történelmi-társadalmi viszonyok ismeretében tárja fel és méltatja Debreczeni László tevékenységét, villantja fel életének és munkásságának legfontosabb állomásait. A vándorgrafikus 1928. április 4-től 1944. március 13-ig kiszállási naplót vezetett, 512 helységében végezte el a számbavételt, 356 templomot és faépítményt, 476 terítőmintát, 108 ónedény díszítést rajzolt le, 312 esetben végzett alaprajzi felméréseket, szöveges adatgyűjtése pedig 556 lapra terjed. /Németh Júlia: Erdély vándorgrafikusa. Szatmári László Debreczeni Lászlóról. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 30./ Előző kiadás Debreczeni munkáiból: Debreczeni László: Száz rajz /Erdélyi Református Egyházkerület, Kolozsvár, 1995/

A 82 évesen is dolgozó Lövith Egon kolozsvári művész, a főiskola nyugalmazott tanszékvezető tanára, a sokoldalú művész – szobrász, festő, grafikus és keramikus – festményeiből nyílik kiállítás május 14-én Kolozsváron a Korunk Galériában. Kántor Lajos ismerteti Németh Júlia Lövith Egonról írt monográfiáját. Kányádi Sándor Erdélyi jiddis népköltészet című kötetéből Hatházi András színművész olvas fel. /Lövith-kiállítás a Korunk Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 12./

Május 14-én Kolozsváron, a Korunk Galériában Lövith Egon festményeiből és grafikáiból nyílt kiállítás. Németh Júlia műkritikus ismertette a nyolcvankét éves mester életét, művészi pályáját. Lövith Egon megjárta a koncentrációs tábort, ennek ellenére a mai napig megőrizte munkakedvét, pozitív életszemléletét. Kántor Lajos szólt a Mentor Kiadó által néhány hónapja Németh Júlia tollából megjelentetett Lövith Egon-monográfiáról. /Ö. I. B.: Lövith Egon tárlata a Korunknál. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 16./

Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök és Essig József, a Reményik Sándor Művész Stúdió Alapítvány elnöke kezdeményezésére május 28-án Kolozsváron, az evangélikus püspökségen megalakult az 1944 karácsonyán mártírhalált halt kolozsvári evangélikus lelkész nevét viselő Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely. A püspök bevezetőjében ismertette a kulturális műhely Dávid Gyula által összefoglalt célkitűzéseit. Járosi Andor az 1944-es zsidótörvények idején a keresztyén hit erejével szállt szembe a gyilkos erőkkel, próbálta menteni az üldözötteket. Antal Margit tanárnő Járosi Andor az igaz ember címmel tartott előadást nagyapjáról. A Járosi-kép elmélyítéséhez járult hozzá Gaal György és Fazakas Csilla, valamint dr. Lőwi Károly, aki részleteket olvasott fel Lőwy Dániel A téglagyártól a tehervonatig. A kolozsvári zsidóság története című könyvéből. Június 19-én Járosi Andor leszármazottai átvehetik az egykori evangélikus lelkészt megillető, a Yad Vashem által adományozott, igaz embereknek járó kitüntetést. /Németh Júlia: Megalakult a Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 30./

Wagner Péternek, a budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Kara professzorának erdélyi építészeti hagyományok ihlette grafikáiból nyílt kiállítás június 3-án Kolozsváron, a Korunk szerkesztőségében. Wagner először építészhallgatóként jött Erdélybe, a hetvenes években. A város- és falurombolás előtt kezdte rajzolni Belső-Erdély, a Mezőség, Kalotaszeg és Székelyföld épületeit. Ezek a munkái láthatók a kiállításon, harminc év távlatából. Dokumentumok, de annál többek is. Autonóm műalkotások. /Németh Júlia: Tájak, házak lelke. Művészi dokumentumok a Korunk Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 4./

Maradtak és megdicsőültek a titkosrendőrség emberei. Emil Constantinescu volt elnök annak idején bevallotta, hogy a szekusok legyőzték. Mert sokat tudtak. Többet, mint a helyükbe ültetett bizalmi emberei. Traian Basescu elnök újabban egészen jól kijön velük. Azokkal is, akiket néhány hónappal ezelőtt még meneszteni akart. Az államelnök az egekig magasztalta a román titkosszolgálati szerveket: hozzáértésüknek köszönhető a túszként fogva tartott román újságírók szabadon bocsátása. Persze az ő irányításával. Radu Timoftet és csapatát, a Román Hírszerző Szolgálatot /SRI/ nem fenyegetheti többet elbocsátás veszélye. Az elnök elmarasztalta a legnépszerűbb tévéadók egyikét, az Antena 1-et, amelyet a közvélemény tudatos félretájékoztatásával vádolt. /Németh Júlia: Maradtak és megdicsőültek. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 9./

Tíz évvel ezelőtt kezdte el működését Zsobokon a Kalotaszegi Nemzetközi Alkotótábor. Ennek a jubileumnak a tiszteletére jelent meg a Kalotaszegi Alkotótábor Zsobok 1996 – 2005 című monográfia, melyet Németh Júlia szerkesztett. Banner Zoltán műkritikus kincses szigetnek nevezte azt a vidéket. A szervező Essig Kacsó Klára adatokkal szolgál az elmúlt tíz évből: az alkotótábort 76 erdélyi, magyarországi, svájci, németországi, dániai, ukrajnai művész látogatta (közülük többen visszatérőként). A 350 műalkotásából összeállt gyűjtemény egy része az alkotótábor tulajdonát képezi. A gyűjtemény anyagát Kolozsváron, illetve Erdély és Magyarország különböző városaiban mutatják be. /Ö.I. B.: Zsobokiak határtalansága. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 9./

Szabó Vilmos Zilahon élő grafikus, festőművész munkáiból nyílt tárlat Kolozsváron. Székely-Sebestyén György művészettörténész ismertette az épp aznap napvilágot látott Szabó Vilmos-monográfiát. A Banner Zoltán, Józsa István és Németh Júlia műkritikusok írásai alapján összeállított kötetet jó minőségű színes reprodukciók teszik értékesebbé. /F. I.: Korok és kérdések. Szabó Vilmos tárlata a Művészeti Múzeumban. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 19./

Az állami mecenatúra rendszerváltás utáni megszűnésével a képzőművészet egyfajta válságba került és az így keletkezett helyzeten a különböző alapítványok és szervezetek a helyi önkormányzatokkal s az egyre erősödő magánvállalatokkal karöltve segítenek. A nagyenyedi Inter-Art képzőművészeti tábor – amely idén fennállásának tizedik évét ünnepelhette – idei résztvevői húsz különböző országból verbuválódtak. Az augusztus 26-i zárókiállítás szemléltette a felfogásbeli különbségeket. Most megnyílt Kortárs Művészeti Múzeum. Nem sok város dicsekedhet hasonló létesítménnyel. Alapját az az értékes anyag képezi, amely az Inter-Art tízéves fennállása óta a táborozó művészek adományaiból összegyűlt. /Németh Júlia: A nagyvilág művészei Nagyenyeden. Tízéves az Inter-Art alkotótábor. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 3./

Tavaly látott napvilágot Murádin Jenő Erdélyi magyar metszetművészet a 20. században /Europrint Kiadó, Nagyvárad, 2004/ című munkája. Johannes Honterus (1498-1549) nevéhez fűződik az első erdélyi nyomda megalapítása Brassóban (1539), s az itt nyomtatott fametszetes könyvek kiadása. 1550-től már Kolozsváron is működött a Heltai-nyomda. Murádin könyve a magyar és az európai művészeti helyzetképbe helyezve tárgyalja mindazt, ami erdélyi és magyar. Külön fejezetet szentel a sokszorosított grafika olyan kiemelkedő egyéniségeinek, mint Nagy Imre, Buday György és Gy. Szabó Béla, valamint a nagybányai festőtelep metszőművészeinek. A második világháború utáni metszetművészet alakulásában-alakításában a főiskolán oktató Andrásy Zoltán, Abodi Nagy Béla, Cs. Erdős Tibor és Kádár Tibor mellett döntő szerepet játszott Feszt László. /Németh Júlia: Fa- és linóleummetszés a 20. századi Erdélyben. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 10./

Kusztos Endre grafikus nyolcvanéves. 1985-ben elvesztette feleségét, hét évre rá a fiát. Ezután az örökös gyász következett, vallja, a fák világába menekítette fájdalmát. A fák festője kimeríthetetlenül gazdag formanyelvre talált. „Kusztos Endre gazdag tónusú tus és szénrajzainak naplószerű képi szekvenciái, a művész európai színvonalú szakmaiságáról, valamint egyéniségének lenyűgöző puritánságáról tanúskodnak”– írta róla Vécsi Nagy Zoltán. A véletlen folytán az 56-os magyar forradalom idején feleségével együtt éppen Budapesten tartózkodott. Ott helyben papírt ragadott, és megörökítette a történelmi pillanatokat. Rajzai értékes fejezetét képezik a magyar forradalomról megjelentetett dokumentumkötetnek. Előrehaladott kora ellenére Kusztos Endre, a Barabás Miklós Céh tagja mai napig egyike a legaktívabb erdélyi képzőművészeknek. Járja az országot, járja a nagyvilágot. Nemrég tért vissza a makói művésztelep nyári táborából, szeptember 24-én nyílik tárlata Marosvásárhelyen, szeptember 30-án pedig Szászhalombattán mutatják be az alkotásaiból rendezett tárlatot. Szeptember 29-én a Magyar Művészeti Akadémián köszöntik születésnapja alkalmából. /Németh Júlia: Kusztos Endre, a rajzolás Petőfije nyolcvanéves. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 24./

A román Művelődésügyi Minisztérium a magyar nyelven megjelenő kulturális folyóiratok pénzügyi támogatásának teljes megvonását helyezte kilátásba. Az intézkedés ellen Kántor Lajos a Korunk és Szabó Zsolt a Művelődés főszerkesztője, Gálfalvi György a Látó főszerkesztő-helyettese, illetve Parászka Boróka A Hét felelős szerkesztője nyilatkozatban tiltakozott. Az európai felzárkózás küszöbén, a román kormány diszkriminatív intézkedésekkel sújtja azokat a kiadványokat, amelyek a magyar művelődési értékek mellett az interkulturalitás céljait is szolgálják. A kulturális önazonosság alkotmány biztosította jog. De hogyan élhet ezzel a joggal egy olyan kisebbség, amelytől megvonják az írott szóhoz való jogát? Nem egyedi esetről van szó. Ott van például a román állam finanszírozta önálló magyar egyetem visszaállításának ügye. Az RMDSZ annak idején egyenesen „szakítópróbának” szánta az önálló magyar nyelvű felsőoktatás beindítását, amíg valaki be nem dobta a Petőfi–Schiller-féle diverziót. És ki sem kellett lépni a kormányból, amely jól fizetett állások elvesztését jelentette volna. Most már csak a magyar karok létrehozásáról állapodtak meg. /Németh Júlia: Csak semmi kultúra. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 28./

Feszt László grafikusművész október 17-én lesz 75 éves, kolozsvári otthonában most is dolgozik. Évtizedeken keresztül, 1954-től nyugdíjba vonulásáig, 1990-ig volt a főiskola tanára, közben évekig rektora. Stílusteremtő alkotóművészi tevékenysége mellett a kollográfia hazai úttörője, életcéljának tekintette a művészképzést. Feszt László döntő szerepet játszott abban, hogy a kolozsvári grafikai iskola a múlt század hatvanas éveitől fogalommá vált. Sok tanítványa szétszéledt a nagyvilágban, ő azonban maradt, bár számtalan alkalma kínálkozott a kintmaradásra. Tizenháromszor volt például Olaszországban, ahol munkásságát több díjjal honorálták. Feszt László az 1994-ben újraalakított Barabás Miklós Céh alapító tagja. Életműve szerves részét képezi a romániai magyar képzőművészeket tömörítő szakmai szervezetnek. /Németh Júlia: Képi vallomások a változó világról. A 75 éves Feszt Lászlót köszöntjük. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 8./

Berlinben, 1926-ban jelent meg a Ludwig Voggenreiter Kiadó magyar osztályának gondozásában Nagy Péter: Ó, kedves Kolozsvár! című, múltidéző könyve. Nyomdai kivitelezése a kolozsvári Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet Rt. Planeta Fixia elnevezésű gyorssajtója első terméke volt. Az előszót Reményik Sándor írta, az illusztrációk Tóth Istvántól voltak. A könyv újra megjelent Sas Péter utószavával: Nagy Péter (Grandpierre Emil): Ó, kedves Kolozsvár! Lírai városkalauz. Noran Kiadó, Budapest, 2005. /Németh Júlia: Kolozsvár, amilyennek Grandpierre Emil látta. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 8./

A multikulturalizmus erdélyi és közelebbről – kolozsvári alkalmazásának kezdetekor sokan tisztában voltak diverziós szerepével. Kitalálói ebben a csomagolásban a kisebbségellenes, beolvasztó politikát igyekeznek országnak-világnak eladni. A magyar politikusok közül jó néhányan készségesen belesétáltak a csapdába. A mostani diáktüntetés visszhangjaként a román sajtó hemzseg a multis szólamoktól. A Babes–Bolyai Egyetem szintjén a multikulturalizmus szólam arra hivatott, hogy minden függetlenedési törekvésnek keresztbe tegyen. Ennek jegyében a „tagozat” vezetői bizonygatják, hogy milyen nagyszerű haladást jelentenek azok a morzsák, amelyeket hatalmasok szórtak nekik. /Németh Júlia: Szavak felkelése. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 21./

Rendhagyó kiállítás nyílt október 21-én Kolozsváron a Fehér Galériában. A résztvevők nem csupán az erdélyi tájakat, barlangokat megjelenítő, látványos természetfotókat értékelték, hanem alkotójuk, Balogh Ernő (1882–1969) geológus professzor személyiségére is emlékeztek. A Ferenc József, később pedig a Bolyai Egyetem tudós professzorának, a földtan tanszék egykori vezetőjének emlékére rendezett fényképkiállításon az Erdélyi Kárpát Egyesület elnöke, Lukács József méltatta a két világháborút megélt, az erdélyi magyar értelmiségi számára különösképpen nehéz időkben tevékenykedő jeles mineralógus munkásságát. Ajtay Ferenc tanár Balogh Ernő nemzetközileg is elismert tudományos munkásságát ismertette. A diákjai által az ásványtan élő lexikonának nevezett professzor, az erdélyi barlangkutatás kiváló szakembere színes egyéniségével mágnesként vonzotta a szakma fiatalabb művelőit. A tudós közéleti munkássága is jelentős, százával jelentek meg a tudománynépszerűsítő és honismereti cikkei. Jelentős szerepet vállal az EKE újjászervezésében és vezetésében, az Erdély című folyóirat szerkesztésében, valamint a Mátyás-házban lévő tájmúzeum működtetésében. Utóbbit a hatalom 1935-ben felszámolta, értékeinek egy negyedét elkobozta és az akkor alakult néprajzi múzeumnak juttatta. Az értékes könyvtár anyagának nagy része szintén a politikai változások áldozatává vált. Dr. Mészáros Ferenc, a budapesti Magyar Természettudományi Múzeum igazgatója elmondta: büszke arra, hogy intézménye a magyar kultúra pótolhatatlan részét képező fényképek birtokosa. Magyari Gábor geológus, a hagyaték egyik gondozója elevenítette föl a tudós professzorhoz fűződő emlékeit. Végezetül pedig Balogh Ernő unokája, ifjabb Balogh Ernő orvos mesélte el, hogyan bukkant az üveglemezekre marosvásárhelyi otthonuk padlásán és vállalta föl a hagyaték gondozását. /Németh Júlia: Dokumentumok a múltból a jövőnek. Balogh Ernő fotográfiái a Fehér Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./

Kolozsváron második alkalommal került sor a Farkas utcai napok rendezvénysorozatára, amelynek keretében október 28-án megnyílt a Farkas utcai templom a képzőművészetben című, több mint félszáz alkotást bemutató képzőművészeti tárlat. A Kolozsvár-Belvárosi Református Egyházközség, valamint a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság és a László Dezső Alapítvány hagyományteremtő rendezvénysorozata istentisztelettel kezdődött. Fazekas Zsolt lelkipásztor bemutatta internetes honlapjukat. Németh Júlia műkritikus a Farkas utcának és református templomának művelődéstörténeti szerepét hangsúlyozta, és annak irodalolmi vetületeiből idézve tért rá a közelmúlt és korunk jeles képzőművészei, többek között Cseh Gusztáv, Kós Károly, Szolnay Sándor, Dóczyné Berde Amál, Veresspál, Balázs Péter, Györkös Mányi Albert, Cs. Erdős Tibor, Feszt László alkotásaiból rendezett tárlat méltatására. /(h): Farkas utcai napok – másodszor. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 31./

A hatalom kiadta a parancsot: a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem szétválasztásának kérdése lezárt ügy. A koalíciós partner, Markó Béla is hasonlóképpen nyilatkozott. Elismerte: a diákoknak igazuk van, amikor önálló egyetemet igényelnek. Azonban a Babes–Bolyait nem kellene szétválasztani. De akkor hogyan legyen önálló egyetem? Mintha egy újabb Petőfi–Schiller féle elterelő hadművelet körvonalazódna, állapította meg Németh Júlia, a lap munkatársa. Az RMDSZ nem hajlandó felvállalni a Bolyai Egyetem visszaállításának ügyét. Mintegy tíz évvel ezelőtt valakiknek a kezdeményezéséből sajtókampány indult. A cél a valamikori Bolyai Egyetem hitelét rontani és ezáltal az önálló magyar egyetem létének szükségességét kétségbe vonni. Az aláírók a Babes–Bolyai magyar tanárai képviselőinek adták ki magukat, hogy hamarosan kiderüljön: egészen más érdekkörök képviselői. A multikulturalitásnak elnevezett nacionalista diverzió kitalálóinak nagyon jól megfelelt. /Németh Júlia: Kérdőjelek. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 2./

November 18-án lesz Kolozsváron a Jakobovits Miklós festőművész elnökletével működő Barabás Miklós Céh székházavató ünnepsége. Évek óta küszködik a „hontalansággal” a romániai magyar képzőművészek színe-javát tömörítő Barabás Miklós Céh. A Farkas utca 27. szám alatti romos ház rendbetétele a pályázati alapon szerzett minimális és fölöttébb rapszodikus ütemben juttatott anyagi támogatás miatt lassan haladt a felújítás. Az 1929-ben, Kós Károly és Szolnay Sándor irányításával az erdélyi magyar képzőművészek érdekvédelmi szervezeteként létrejött Barabás Miklós Céh az 1947-től 1994-ig tartó kényszerszünet után, Abodi Nagy Béla és Kós András kezdeményezésére alakult újjá. A BMC tevékenységét illusztráló, az Erdélyi Közművelődési Egyesület támogatásával Essig József készítette filmet a pécsi kulturális napok keretében is bemutatták. Az erdélyi magyar képzőművészeti múzeum létrehozásának ötlete nem vesztett időszerűségéből. Közben értékes életművek szóródnak szét, tűnnek el az országból, kerülnek méltatlan kezekbe. /Németh Júlia: Romániai magyar képzőművészek új otthona. Székházavató a Farkas utcában. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 16./

Hatvan évvel ezelőtt alakult meg a Bolyai Tudományegyetem. Az egyetem csak tizenöt évig maradhatott fenn, a kommunista önkényuralom vetett véget életének. A Bolyai Bizottság emlékülést tartott. 1989 után a magyar értelmiség egy emberként tett hitet az egyetem újraindítása mellett. Az akkori összhangot megbontotta a kilencvenes évek derekán indult sajtókampány a Bolyai Egyetem lejáratására, s egyben az önálló magyar egyetem ügyének megtorpedózására. A főérv a Bolyai kommunista múltja, az ott folyó munka alacsony színvonala volt. A kampánynak különös súlyt szándékoztak adni azzal, hogy a cikkírók a Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar oktatói képviselőinek nyilvánították magukat. Amikor kiderült, hogy nevezettek messze elenyésző kisebbséget alkotnak, a sajtóhadjárat ugyan félbeszakadt, de gyökeret vert az a téveszme, miszerint az egyetem ügyében az ott oktató magyar tanárok hivatottak dönteni. Az egyéni érdekek ügyes kijátszása révén mindig akadnak olyanok, akik sajátjaik ellen hadrendbe állíthatók. Mindez jól illeszthető volt a később multikulturalitás néven elhíresült diverzióhoz. Ez valószínűsíti: a kezdeményezőknek, sugalmazóknak is közük lehetett egymáshoz. A Babes–Bolyai vezetősége által meghirdetett multikulturalitás mintapéldája a félrevezetésnek! A sebtében megalakított „német vonal” (amely a mai napig halódik), a sebtében kinevezett német prorektor azt a látszatot igyekezett kelteni, hogy itt valami mintaszerű európai modell van születőben. /Németh Júlia: Évforduló. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 25./

November 26-án tartotta éves közgyűlését az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Kolozsváron, idén ünnepelték az EMKE megalakulásának 120. évfordulóját. A résztvevők egyperces csenddel adóztak Zahoránszky Ibolya emlékének, akinek elhunytával a Máramaros vidéki magyar közösség egyik éltetőjét vesztette el. Dávid Gyula, az EMKE tiszteletbeli elnöke hangsúlyozta, az 1885-ös alakuláskor a megmaradás volt a cél, a három alappillér, amelyre építettek: az egyház és az iskola megerősítése, a gazdasági erő megtartása és a kultúra felkarolása. Azóta is erre a három tényezőre kell figyelnie az erdélyi magyarságnak. 1910-ben például 163 iskola, 77 óvoda élvezte az EMKE támogatását, 227 könyvtár, 154 daloskör működött az égisze alatt. 1949-ben az összes civil szervezetet megszüntették, az EMKE is erre a sorsra jutott, majd 1991-ben újraalakult. Kötő József államtitkár elnöki beszámolójában az EMKE történetét meghatározó építő tevékenységet emelte ki. A felújítások, építkezések sorából kiemelendő a Szabédi-ház, a pusztinai közművelődéi központ, a Györkös-ház, az országszerte épülő magyarházak, és nem utolsósorban a Barabás Miklós Céh kolozsvári székháza. Több mint 60 civil szervezet csatlakozott társszervezetként az EMKÉ-hez. Dáné Tibor Kálmán ügyvezető elnök bemutatta a marosvásárhelyi szervezet által az ünnepi alkalomra megjelentetett kiadványt. Szép Gyula alelnök elismerte: a minisztériumban való gyenge képviselet rányomja bélyegét a magyar közművelődési életre, hiszen a megyei igazgatóságok, múzeumok, könyvtárak stb. a minisztérium alárendeltségébe tartoznak, ezért elenyésző a magyar alkalmazottak száma. A területi szervezetek képviselői megtartották beszámolóikat. Délután a Magyar Színházban folytatódott az ünnepség a Guttmann Mihály vezette Romániai Magyar Dalosszövetséggel együtt. Az EMKE idei díjátadóját kórusfellépések színesítették. Az EMKE-díjak nemcsak ünnepi gesztusok, hiszen olyan személyiségek kapják meg évről évre, akik a közművelődés prófétái, példájukat népszerűsíteni kell – fogalmazott Kötő József. Az idei díjazottak: Spectator-díj: a Filmtett szerkesztősége; Kacsó András-díj: Orza Calin; Bányai János-díj: Antal Árpád; Kun Kocsárd-díj: Varga Ferenc; Nagy István-díj: Tana Anna; Bánffy Miklós-díj: Kövesdy István; Kovács György-díj: Dobos Imre; Poór Lili-díj: Bicskei Zsuzsanna; Szentgyörgyi István-díj: Kováts László; Szolnay Sándor-díj (a Barabás Miklós Céhel közösen): Novák Ildikó, Szabó Márta és Németh Júlia; Monoki István-díj: Kiss Jenő; Balázs Ferenc-díj (a Romániai Magyar Népfőiskolai Társasággal közösen): Balla Zoltán; gr. Mikó Imre-díj: László Attila; életműdíj Szilágyi Ferenc és Orth István. Farkas Imola: Továbbélés a cselekvés jegyében. /120 éves az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 28./

Január 1-jén, 95 éves korában elhunyt Andrásy Zoltán /Nagyszeben. 1910. ápr. 30. – Kolozsvár, 2006. jan. 1./ festő- és grafikusművész, a Magyar Művészeti Intézet, majd a Ion Andreescu Képzőművészeti Intézet egykori tanszékvezető tanára, a Barabás Miklós Céh tagja. Az erdélyi magyar képzőművészek doyenje végleg eltávozott ugyan, világa azonban tovább él, írta róla Németh Júlia. Andrásy Zoltán iskolateremtő művész, aki grafikusok egész sorát indította el a pályán. A kolozsvári grafikai iskola létrejötte elképzelhetetlen nevének említése nélkül. /Németh Júlia: In memoriam Andrásy Zoltán (1910–2006). = Szabadság (Kolozsvár), jan. 4./

Január 11-én Kolozsváron a Bánffy-palotában megnyílt Labancz Zoltán, az antropozófia hívének és szaktekintélyének festészeti tárlata. Németh Júlia a művész sajátos festői jelrendszeréről szólt. /(-h): Megnyílt Labancz Zoltán festészeti tárlata. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 13./

Kolozsváron, a Művészeti Múzeumban, a Bánffy-palotában az önzetlen adakozóknak állít emléket a mostani kiállítás, a kortárs művészek, vagy a már elhunyt alkotók családtagjainak adományaiból összegyűlt anyag látható. Többek között Mohy Sándor, Gy. Szabó Béla, Vetró Artúr, Incze Ferenc, Lövith Egon, Kőmíves Andor, Balázs Imre, Fodor Nagy Éva, Feleki István festményei, továbbá a modern szobrászat temesvári kiválóságának, Jecza Péternek „térdre borult” bronzkockái. /Németh Júlia: Kiállítás a Művészeti Múzeumban. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 21./

Kolozsváron, a Fehér Galériában megnyílt Ocskay Ágnes kiállítása, aki üvegművészet berkeiből érkezett a festészet világába, közben a kerámia és a textil műfaját is műveli. Most festményeit mutatta be, s velük együtt Kispetri üzenetét. A szülőfaluét, amely a mai napig művészi ihletforrásául szolgál, írta Németh Júlia. Portrék, tájképek, csendéletek vallanak Ocskay Ágnes érdeklődési köréről. Falumonográfia képekben. /Németh Júlia: Portrék, tájképek, csendéletek, avagy Kispetri üzenete. Ocskay Ágnes kiállítása a Fehér Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 18./