Napvilágot látott a Székelyudvarhelyen megjelenő Erdélyi Művészet folyóirat 26. száma. Ebben interjú olvasható Jakobovits Miklós Munkácsy-díjas festőművésszel, a Barabás Miklós Céh elnökével. Lőrincz Ildikó a Minimum Party alkotótáborok célkitűzéséről fejtette ki nézetét. Közli a lap Bölöni Domokos és Németh Júlia Murádin Jenő Olasz földön című könyvével kapcsolatos gondolatait. /Erdélyi Művészet. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 13./

Labancz Cismasiu Ágnes 1980-ban végzett Kolozsváron a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán. A kerámia, a textil és az üveg lehetőségeit is felhasználva közölte művészi elképzeléseit, háromdimenziós installációit, hogy azután legutóbbi, Drezda és Berlin után a kolozsvári Művészeti Múzeumban is bemutatott kiállításán a „tiszta” festészetnek hódoljon. Művészi hitvallása a transzcendencia iránti érdeklődés. Az isteni eredet – ez volt legutóbbi tárlatának is a címe. /Németh Júlia: A szent Grál nyomában. Labancz Cismasiu Ágnes kiállítása a Művészeti Múzeumban. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 3./

„Emblematikus jelentőségűnek érzem, hogy a művész életében oly fontos szerepet játszó Farkas utcai templomban, az Istennek ebben a házában lel immár végérvényesen menedéket a felbecsülhetetlen értékű kósi életmű jelentős része”, emelte ki Németh Júlia műkritikus november 10-én azon a megnyitón, amelyen nyilvánosság elé tárták Kós András kolozsvári szobrászművész alkotásaiból összeállított állandó kiállítást a Farkas utcai templom nemrég felújított sekrestyéjében. A tárlatmegnyitóra a IV. Farkas utcai napok keretében került sor, a résztvevőket Bátori Endre főgondnok köszöntötte. /Köllő Katalin: Hazatalált életmű. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 13./

Megnyílt Kós András szobrainak állandó kiállítása a kolozsvári Farkas utcai templomban. A sztánai erdő és a Farkas utca – Kós András szobrászművész életének meghatározó helyszínei, méltatta munkásságát Németh Júlia. Az előbbibe, a családi otthonba, a Varjúvárba beleszületett, a Farkas utcai református kollégiumba pedig, édesapja hozta be. A művész életében oly fontos szerepet játszó Farkas utcai templomban lel immár végérvényesen menedéket a felbecsülhetetlen értékű kósi életmű jelentős része. Több évtizedes késéssel bár, de a művész Bethlen Gábor-szobra 2003-ban köztéren, Nagyvárad szívében lelt méltó elhelyezést. /Németh Júlia: Fába álmodott életmű. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 17./

Mi lett volna ha…? – az ilyen latolgatások csupán az irodalommal szomszédos határterületen megengedettek. A kérdés kérdést szül. Mert – így a MPSZ, a SZNT és társai – mi lett volna ha az RMDSZ pénzosztói minőségében nem rendelkezik a véleményformáló szervek fölötti befolyásával? Ha nincs a párttámogatásokból finanszírozott országos hálózata? Az RMDSZ szerint a magyarság megosztottsága volt az oka annak, hogy csupán három és nem öt európai parlamenti képviselő került ki sorainkból. Annak megválaszolását viszont, hogy ki mennyivel járult hozzá a megosztottsághoz, szőnyeg alá söprik. Azzal pedig, hogy a romániai magyarok sikere a román választók urnáktól való tömeges távol maradásának is köszönhető, már egyik fél sem foglalkozik. Az RMDSZ sikerének hátterében azok a szórványvidéken működő alapszervezetek állnak, amelyek lankadatlan helytállásukkal szolgálják a helybeli magyarságot. Az újonnan fellépő alakulatok azt a reményt ébresztik, hogy lehetséges a szűk anyagi érdeken túli politizálás. Ezzel híveket lehet toborozni, amíg ki nem derül, hogy mára már minden politikacsinálás – gazdasági vállalkozás /Németh Júlia: Mi lett volna ha…? = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./

Kolozsváron a Gy. Szabó Béla Galéria Veresspál-emlékkiállításnak nyújt otthont. A december 15-i megnyitón Ferenczy Miklós lelkész után Németh Júlia műkritikus beszélt a festőművészről, aki harminchat éven keresztül tanított a képzőművészeti főiskolán, a Barabás Miklós Céhben pedig ügyvezető titkári teendőket látott el. /Ördög I. Béla: Újjászületett Veresspál. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 17./

Nem lehet egyenlőségjelet tenni minden fedőnevet viselő jelentéstevő közé. A családja miatt megzsarolt ifjú, vagy a börtön kínjait elviselni már képtelen elítélt és az önszántából jelentgető besúgóvá vált törtető között óriási a különbség. Szükség van a kutatásra, akkor is, ha az igazság fájdalmas lehet. A legnagyobb megrázkódtatást a Stefano Bottoni kutatásai nyomán nyilvánosságra került Szilágyi Domokos dosszié jelentette. A költő, a rendkívüli formaművész megmaradt, a nemzeti hős eltűnt. Egy egész közösség megszenvedte a hiányt. Kérdés, hogy csak azokat az informátor-listákat teszik elérhetővé, amelyekben számukra már érdektelen nevek szerepelnek? Az utóbbi hónapok hozadéka, hogy a megfigyelők szervezetüket tovább működtetik. Mára nem az információszerzés a fontos, a besúgó ügynök helyét a befolyásolási ügynök foglalta el. Kísért a gyanú, hogy a hajdani jelentéstevők bármikor hadrendbe állíthatók. /Németh Júlia: Miért? = Szabadság (Kolozsvár), dec. 18./

Öt éve halt meg Veress Pál festőművész, most újra Veresspál kiállítás van Kolozsváron, a Gy. Szabó Béla Galériában. Az emlékkiállítás a művész hagyatékát gondosan őrző özvegyének, Veress Zsuzsának, és a tárlat anyagát összeállító művésztársaknak, Lőrincz Lehelnek és Nagy Endrének köszönhető. A művész csöndben és szerényen alkotott szinte az utolsó pillanatig, 2002. október 11-én bekövetkezett haláláig. A festészetben és a grafikában egyaránt járatos volt és 36 éven keresztül, 1954-től nyugdíjba vonulásáig nemzedékek hosszú sorát oktatta a kolozsvári főiskolán. A figuratív festészet híve volt, de az absztrakt irányába is sikeresen nyitott. A Barabás Miklós Céh (BMC) 1994-es újjáalakulása után pedig a szervezet ügyvezető titkáraként tevékenykedett, ő volt a BMC élő lelkiismerete. /Németh Júlia: Veresspál-emlékkiállítás a Gy. Szabó Béla Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

Fazakas Tibor vajdahunyadi grafikusművész Kolozsváron, a Reményik Sándor pincegalériában állította ki valósághű tájkép sorozatát. Németh Júlia műkritikus szerint Fazakas Tibor az általa kreált virtuális valóságból leszállt a földre, az általunk is jól ismert valós világba, amely gazdag ihletforrásul szolgál számára. /(-eth): Tájak Fazakas Tibor művészi feldolgozásában. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 28./

Megnyílt a Vajdahunyadon élő Fazakas Tibor grafikáit tartalmazó kiállítása Kolozsváron, a Reményik Sándor Galériában. Előző kiállításán op-artos, mérnöki pontossággal megszerkesztett, de művészi spontaneitással és fantáziával dúsított konstrukciókat mutatott be. Fazakas Tibor /sz. Barcaújfalu, 1946/ 1968-tól rajztanár Vajdahunyadon, a helyi művelődési élet aktív résztvevője, művészeti irányítója. 1993-tól alapító tagja a Magyar Képző- és Iparművészek Társaságának, 1997-től pedig a Barabás Miklós Céhnek. 1975-től minden jelentősebb megyei és országos kiállításon részt vett, de kiállított Finnországban, Franciaországban, Németországban, Magyarországon, a Moldovai Köztársaságban és Olaszországban is. /Németh Júlia: Az op-arttól a tájképfestészetig. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 5./

Murádin László nyelvész nyelvjáráskutatói tevékenysége, munkássága árulkodik az erdélyi ember kisebbségi helyzetben lévő sorstársai iránti felelősségérzetéről. Ezt mutatja Utak és nevek /Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága, 2003/ című, Településnevek erdélyi utakon alcímet viselő, rendkívül népszerű és azonnal elkapkodott kötete. A folytatása, az immár partiumi utakat és neveket feltérképező, most megjelent kötet /Utak és nevek, Településnevek partiumi utakon/ már a nagyváradi Europrintnél látott napvilágot, így hozzáférhetőbb az erdélyi olvasóknak. „Szomorúan kellett tapasztalnom, hogy az erdélyi – és nem erdélyi – magyarság milyen fogyatékosan ismeri azoknak a településeknek a magyar nevét, amelyeken utaztában autója, vonata áthalad. Magyar helységnévismeret hiányában az utazó kénytelen csakis románul feltüntetett vasúti megállók feliratait, a települések határán többnyire csak román nyelvű helységnévtáblákat leolvasni és esetleg megjegyezni. Pedig a helységnévismeret a nyelvismeret tartozéka” – írta kötete bevezetőjében. A mindenkori román hatalom 1918 óta mindent megtesz annak érdekében – településnév-változtatás, magyar helységnevek használatának időszakos betiltása a cenzúra révén –, hogy a magyarság nyelvismerete ne lehessen tökéletes. /Németh Júlia: Murádin László nyelvművelő turistakalauza. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 19./

Visszapillantó címmel nyílt meg február 5-én Kolozsváron a Barabás Miklós Céh Farkas utcai galériájában az Alsócsernátonban született, Kolozsváron alkotó 50 éves Székely Géza rézkarc-tárlata. Németh Júlia műkritikus, a BMC alelnöke kifejtette, Székely Géza stílusa, klasszikusan modern formavilága egyedi és összetéveszthetetlen. A rézkarc egyre ritkább, mert rendkívül idő- és munkaigényes. /F. I. : Visszapillantás 50 év távlatából. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 6./

Az egymásnak feszülő érdekcsoportok és vezetőik hatalmi harcai miatt az ellenzéki Szociáldemokrata Párt – csupán nevében az – önmaga árnyékává karcsúsodott. Az akaratgyenge Mircea Geoana elnöknek egyetlen valós erénye volt: Iliescu nem kedvelte. Geoana előrehozott választásokat próbált kieszközölni, azonban Iliescu nem éppen finoman adta tudtára utódjának, hogy beszélje meg vele a dolgokat, szó sem lehet erről. Iliescu, akinek a bányászjárások miatt régesrég börtönben kellene ülnie, most, mintha megnövekedett erővel szólna bele az általa alakított párt –vezetésébe, írta Németh Júlia. Geoana a reá nehezedő nyomásnak engedve, maga javasolta a régi gárdához tartozó, s nem éppen makulátlan tisztaságáról elhíresült volt szállításügyi minisztert, Miron Mitreát kampányfőnöknek. Adrian Nastase pedig Geoana elnök helyébe akar lépni. Teljes a visszarendeződés szocdeméknél. /Németh Júlia: Tavaszi zsongás. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 15./

Az 1600-as évek legelejétől szinte napjainkig, Szenci Molnár Alberttől Tamási Áronig irodalmunk ismert vagy méltánytalanul elfeledett személyiségei köszönnek vissza Kozma Dezső irodalomtörténész legújabb Írók, költők, művek /Europrint Kiadó, Nagyvárad, 2007/ című kötetéből. Az irodalomtörténet egyfajta keresztmetszete ez a cikkgyűjtemény. Kozma Dezső számára is élményt jelentett az immár legendás hírű aradi magyartanárnak, Ficzay Dénes helytörténésznek a tevékenysége, aki „Arad múltjáról hoz hírt”, s „megkísérel életre kelteni egy elmúlt világot”. /Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely, 1997/ című kötetében írt. /Németh Júlia: „Csak egy szabályunk van: igazat kell írni”. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 23./

Megnyílt az Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesülete (EMME) Székely Géza rendezte tárlata Szárnyalás címmel Kolozsváron a Reményik Sándor Galériában. /Németh Júlia: Szárnyalás síkban és térben. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 1./

Életének 69. esztendejében elhunyt Gergely István szobrászművész /Csíkkozmás, 1939. aug. 14. – Kolozsvár, 2008. márc. 9./. Szobrai és plakettjei erdélyi mindennapjaink elengedhetetlen tartozékai, írta róla Németh Júlia. Kezenyomát számos jeles erdélyi személyiségnek emléket állító szobra őrzi, így Bod Péter, Gábor Áron, Apáczai Csere János, Báthory István, Lorántffy Zsuzsanna alakját megelevenítő munkái. Legnépszerűbb alkotásai közé tartoznak patinázott gipszplakettjei. A műfaji határok feloldásával új műfajt teremtett. Életművének jelentős részét teszik ki az arckép-plakettek. /Németh Júlia: In memoriam Gergely István. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 12/ Gergely István tanulmányait a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán végezte, majd 1964-től ugyanitt középiskolai tanárként tevékenykedett. Több köztéri szobor alkotója: a hetvenes években készítette el a csernátoni Bod Péter-, Végh Antal-, valamint a sepsiszentgyörgyi Gábor Áron-mellszobrot, és 1996-ban állították fel Nagyváradon a Lorántffy Zsuzsannáról mintázott szobrát. A magyar történelem és kultúra nagyjait plakettsorozaton örökítette meg. A művészt március 14-én kísérik utolsó útjára a Házsongárdi temetőben. /Elhunyt Gergely István szobrászművész. = Krónika (Kolozsvár), márc. 13./

A Belényesen élő Miklós János festményei láthatók voltak a zsoboki táborzáró kiállításon. Februárban megnyílt a kiállítása Nagyváradon, melyről Jakobovits Miklós, a Barabás Miklós Céh elnöke nyilatkozott nagy elismeréssel. Miklós János azonban elsősorban grafikus. /Németh Júlia: Száz rajz Miklós Jánostól. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 15./

Új kiadvánnyal gazdagodott a magyar kulturális sajtó. A budapesti Alexandra Kiadó gondozásában negyedévenként megjelenő Hungaricum célja a határon túli magyar irodalmi, művészeti, tudományos értékek és alkotóik bemutatása. A 196 oldalas, nagyformátumú, színes kulturális magazin első száma a múlt évben látott napvilágot és melléklete az olasz–magyar kulturális kapcsolatok történetét, az Olaszországban élő magyar alkotókat mutatja be. A 2008/1-es szám Erdély-központú, melléklete az Erdélyi szőttes címet viseli. „Az erdélyi magyarság szellemi – kulturális, irodalmi, művészeti, tudományos – értékeit hiánytalanul bemutatni egyetlen mellékletben nem lehet. Csak hozzákezdtünk, remélve, hogy lesz erőnk és lehetőségünk e fantasztikusan gazdag forráshoz még sokszor visszatérni” – olvasható a bevezetőben. Képet ad a folyóirat az erdélyi magyar irodalomról, az irodalmi műhelyekről, a kolozsvári Helikonról és Szilágyi Istvánról, a marosvásárhelyi Látóról és Kovács András Ferencről, az aradi Irodalmi Jelenről és Böszörményi Zoltánról, a kolozsvári Korunkról és Kántor Lajosról, a csíkszeredai Székelyföldről és Ferenczes Istvánról. A Hungaricum bemutatja a kolozsvári színházat is, a képzőművészet képviselőjeként Kós András szobrászművészt, de szó esik a marosvásárhelyi Teleki Téka kincseiről is. /Németh Júlia: Hungaricumként Erdélyi szőttes. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 5./

Kolozsváron a Barabás Miklós Galériában Németh Júlia műkritikus megnyitotta Soó Zöld Margit festőművész kiállítása. A neves képzőművész a hét végén átveheti az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Szolnay Sándor-díját. /Köllő Katalin: Ünnepi tárlat a Barabás Miklós Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 9./

A Konzervatív Párt és a szociáldemokraták ismét egymásra találtak. 2004-ben Voiculescuék szemrebbenés nélkül hagyták faképnél a szociáldemokratákat s csapódtak az erősebb félhez, a kormányerőkhöz. A konzervatívok akkor még a Román Humanista Párt névre hallgattak és Dan Voiculescu volt a vezetőjük, aki a Felix nevet is felvette. /Németh Júlia: Ásó, kapa és a nagyharang. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 18./

A sepsiszentgyörgyi Vinczeffy László festőművész 2008. március 15-én vehette át a Munkácsy-díjat. A Kolozsvári Pedagógiai Főiskola rajz szakán 1970-ben végzett, majd Zágonban lett tanár. Sokoldalú, szobrai is vannak. /Németh Júlia: Örömöt lelek az alkotásban, s ez továbblépésre ösztönöz. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 19./

Kolozsváron a Barabás Miklós Céh Farkas utcai galériájában megnyílt Orbán István grafikusművész kiállítása, alkotásait Németh Júlia műkritikus ismertette. Orbán István 40 évvel ezelőtt kezdte pályafutását, 15 évesen érte el az első sikereket egy diákkiállításon. Azóta hosszú utat tett meg a valóságábrázolástól az absztrahálásig. Művészpedagógus, a Báthory István Elméleti Líceum rajztanára. /F. I. : Az alkotó fantázia ünnepe a BMC-nél. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 14./

Május 31-én megnyílt Kolozsváron, Barabás Miklós Céh székhelyén a Napsugár című gyermeklap illusztrációiból készült kiállítás. Németh Júlia műkritikus, a céh alelnöke megjegyezte, a Napsugár 51 éves története alatt még nem fordult elő, hogy a folyóiratban megjelenő rajzokból készüljön kiállítás. A tárlatnyitójára a Szabadság és az Életfa Családsegítő Egyesület közös szervezésében megrendezett gyermeknapi eseményhez igazodva, korábban került sor. Zsigmond Emese, a Napsugár főszerkesztője elmondta, kilenc képzőművész illusztrációi sorakoznak a falakon, az utóbbi 10–12 év munkáiból válogattak. /(köllő): Napsugár-illusztrációk a BMG-ben. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 3./

Nem megdöbbenteni, nem mellbevágni akarom az embereket, én varázsolni akarok – vallja Lövith Egon, a Képzőművészeti Főiskola nyugalmazott tanszékvezető tanára, a rendkívül sokoldalú művész – szobrász, festő, grafikus, keramikus, aki május 21-én töltötte be 85. életévét. Szobrai őszinte gyönyörűséget okoznak- írta róla Németh Júlia. Sikereiért, sőt életének egy adott szakaszában, a dachaui haláltáborban puszta létéért, megmaradásáért is meg kellett küzdenie. Szobrászként az expresszionizmusban talált önmagára. /Németh Júlia: Üzenet a mából a jövőnek. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./

Az Atelier művészeti folyóirat Szlovákiában. Tíz évvel ezelőtt alapította Révkomáromban akkori és jelenlegi főszerkesztője, Kopócs Tibor grafikusművész. A kerek évforduló megérdemel egy különszámot, összegzőt, betekintést nyújtva az alkotóművészek műtermébe. A határok átjárhatóságát a grafikus Deák Ferenc és a festő Gaál András bemutatásával jelezte. Nehéz művészeti folyóiratot fenntartani és működtetni, ezt Németh Júlia a hasonló profilú, Székelyudvarhelyen kiadott Erdélyi Művészet munkatársaként jól tudja. Nehéz körülmények között kell helytállni. Az Atelier párbeszédet és együttműködést kíván mindenkivel, írta Tóth László. Az Atelier érdekvédelmi feladatokat is ellát azért, hogy a szlovákiai magyar művészek ne szoruljanak ki a kiállítótermekből. /Németh Júlia: Atelier – műterem. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 21./

Abodi Nagy Béla festőművész most 90 éves. Az idős művész gyermekeihez költözött Budapestre. Továbbra is tagja és tiszteletbeli elnöke a Barabás Miklós Céhnek, amely 1994-es újraalakulását éppen neki, valamint művésztársának és barátjának Kós Andrásnak köszönheti. Monográfiaírója, Bajor Andor könyvében olvasható: „Ha műveinek lényegi párlatát, összefoglalását, álombeli újjáalkotását – fantom képét – akarom adni, akkor: egy tartásnak, egy fejtartásnak, magatartásnak a festője. Emelkedő, eget tartó vagy eget kérő alakoké, feltörő formáké, magasba lendülő idomoké, fennebb igyekvő súlypontoké. Moccanásoké, mozdulatoké. ”Abodi Nagy Béla életműve szerves része a 20. századi erdélyi, tágabb vonatkozásban pedig európai képzőművészetnek. A kolozsvári Magyar Művészeti Intézet, majd a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola tanszékvezető tanára volt. Életműve mintapéldája az emberközpontú, humanista festészetnek. Abodi Nagy Béla 2004-es, művészeti múzembeli, munkásságában példátlanul nagyszabású gyűjteményes kiállításával valójában elbúcsúzott Kolozsvártól. /Németh Júlia: „Egy az igazak közül” = Szabadság (Kolozsvár), aug. 16./

Húsz művet adtak el az Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület Stockholm (EMKES) és a Házsongárdi Alapítvány által szervezett jótékony célú képzőművészeti kiállítás két napján. Összesen 87 alkotás érkezett a támogatásra hívó felszólításra. „Minőségi munkák vannak itt, az alkotások adományozóinak jelentős része Barabás Miklós Céh tag, s ez már eleve garantálja a minőséget. Ugyanakkor sok az olyan élvonalbeli, Munkácsy-díjas művész is, aki szintén megtisztelt adományával” – jelezte Németh Júlia műkritikus. A Házsongárd Alapítvány igazgatónője, Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet szerint az elvárásokat messze meghaladta az aukció eredménye /4500 euró/. Az alapítvány az árverésből befolyó összeget a Házsongárdi temetőben nyugvó jeles magyar személyiségek sírjának megmentésére, a magyar történelem és művelődés szempontjából fontos síremlékek restaurálására fordítja. Pap Géza református püspök elmondta: „Kisebbségi sorsunk egyik nagyon keserű tapasztalata, hogy mindenhonnan kiszorulunk. Lassan a Házsongárdi temetőben sincs már helyünk. ” /Varga Réka: A tumbák védelmében. A Házsongárd Alapítvány munkáját segíti az árverés bevétele. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 25./

A Házsongárd, a magyar kultúra panteonja állandó figyelmet, és nem csekély anyagi ráfordítást igényel. A szükséges pénzalapok előteremtését szolgálja a 87 képzőművész és műgyűjtő adományaiból augusztus 23-án Kolozsváron, a Protestáns Teológia épületében megnyílt képzőművészeti tárlat. Az Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület Stockholm (EMKES) vezetői, a Tamás házaspár a Házsongárd Alapítvány támogatása érdekében felhívást intéztek a világ magyar képzőművészeihez. Ennek eredménye, hogy a képzőművészek 87 munkájukat adományozták az alapítványnak. /Németh Júlia: Művészek a Házsongárdért. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./

Húsz éve távozott az élők sorából Incze Ferenc kolozsvári festőművész, a Francia Képzőművészek Társaságának örökös tagja, „mégis itt van köztünk a helye. Itt Erdélyben és a művészetet még tisztelő nagyvilágban” – mondta Kántor Lajos tíz évvel ezelőtti, a művész Bánffy-palotában megrendezett, nagyszabású emlékkiállítása alkalmából. Incze Ferenc /Gyergyószentmiklós, 1910. aug. 5. - Kolozsvár, 1988. aug. 21./ sajátos álomvilága az irányzatok sokféle jelzőjével illethető ugyan, valójában azonban besorolhatatlan, írta Németh Júlia. A Gyergyószentmiklóson született művész Nagyszebenben nőtt fel, a Budapesti Iparművészeti Főiskola elvégzése után egy évet Bécsben töltött, majd 1939-től élete végéig Kolozsváron tevékenykedett. /Németh Júlia: „Kolozsvártól Párizsig – és tovább... ” = Szabadság (Kolozsvár), szept. 13./

A sepsiszentgyörgyi Gothárd Veronika 2003 óta immár negyedik alkalommal mutatja be alkotásait Kolozsváron a Gy. Szabó Béla Galériában. Legújabb képkínálata elsősorban egy csodálatos székelyföldi aranyőszről árulkodik. A festő különösképpen kedveli az őszt. /Németh Júlia: Őszi fények és színek a Gy. Szabó Béla Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 25./