Hatvannyolc év. Ennyi adatott meg Szabó Bokor Mártának /Tusnádfürdő, 1938. okt. 28. – Kolozsvár 2006. okt. 29./. Kiváló keramikus művész és melegszívű, segítőkész, kiváló ember volt. A legsúlyosabb sorscsapásoktól sújtva – férjét és egyetlen fiát is elvesztette – sem tört meg. Bámulatos lelkierővel vetette bele magát a közügyek intézésébe, a romániai magyar képzőművészeket tömörítő Barabás Miklós Céh ügyeinek intézésébe. A szervezet ügyvezető elnökeként oroszlánrészt vállalt a Farkas utcai székház működtetésében. 1976-ban országos III., 1980-ban országos I. 1983-ban megyei I. díjat nyert, s az évek folyamán számos oklevéllel ismerték el művészi tevékenységét. /Németh Júlia: In memoriam Szabó Bokor Márta. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./

Kolozsváron a Korunk Galéria ezúttal házigazdájának, Heim Andrásnak biztosít teret a bizonyításra, művészi ars poeticájának grafikai illusztrálására. Az alkotásaiból megnyílt tárlatot Kántor Lajos és Németh Júlia méltatta. /Szabadság (Kolozsvár), dec. 9./

Tizenhat éves késéssel ugyan, de megszületett a kommunizmust hivatalos megbélyegzése. A temesváriaknak emlékezetes kiáltványa tartalmazta a nomenklaturisták félreállítását. Vadim Tudorra és híveire, a szociáldemokrata bőrbe bújt kommunistákra gondolva úgy tűnik, a kommunizmust még távolról sem temették el végképp. /Németh Júlia: Kommunizmus és egyebek. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./

Hetvenkét éves korában elhunyt az erdélyi és összmagyar képzőművészet kiváló képviselője, Egri László /Kerelőszentpál, 1934. márc. 25. – Kolozsvár, 2007. jan. 16./ üvegművész, a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola nyugalmazott tanára, a Barabás Miklós Céh tagja. Korszerű üvegtárgyai a megyei tárlatok elmaradhatatlan tartozékai voltak. /Németh Júlia: In memoriam Egri László. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 19./

Megjelent az Erdélyi Művészet 25. száma. A lapindító Veres Péter sem remélte, amikor évekkel ezelőtt Székelyudvarhelyen létrehozta hiánypótló kiadványát, hogy elérkeznek a VII. évfolyam 3. számához. Művészettörténész, műkritikus, művészeti író munkatársak színvonalas írásaikkal tartják fenn az interneten is olvasható, sokfelé eljutó lapot. Ebben a számban Kovács Árpád a Kolozsvárról Magyarországra települt, de szülőföldjéhez azóta is sok szállal kapcsolódó Kádár Tibor festőművész „kalotaszegi” képeiről írt. Németh Júlia egy nemrég elhunyt keramikus, Szabó Bokor Márta hagyatékát méltatta. Incze László a kézdivásárhelyi múzeum képzőművészeti gyűjteményéről közöl összefoglalót. Folytatódik a lapban Biró József Erdélyi kastélyok sorozata, amely immár a VII. fejezeténél tart. /( nk ): Erdélyi Művészet 25. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 20./

Arra senki sem számított, hogy tizenhét évvel a változások után a romániai események egyértelmű irányítói az egykori szekusok és vezető beosztású kommunisták legyenek. Legyőzött a szeku, mondta annak idején Emil Constantinescu elnök. Traian Basescu elnökről ez nem mondható el, most mégis oda jutott, hogy egy százalékos bizalmat élvező mini párt bizonyítottan szekus múlttal rendelkező vezére, Voiculescu ítélkezzen fölötte. A minden titkok birtokosa, a ‘89 előtti Szekuritáté és jogutója, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI), valamint a megannyi rokon intézmény továbbra is az információ teljhatalmú birtokosa, írta Németh Júlia, a lap munkatársa. Voiculescu valósággal kérkedik ilyen természetű kapcsolataival. Traian Basescu korrupcióellenes elképzeléseivel sokaknak ártott volna, ezt kellett megakadályozni közös összefogással. Mindebben pedig csendes társként – a demokratákat leszámítva – ott a többi parlamenti párt is. /Németh Júlia: Folytonosság. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 27./

Az Ipp Art alkotótábor tíz esztendejét megelevenítő gyűjteményes kötet /Ipp Art, Művelődés Kiadó, Zilah, 2006/ Hajdu Attila és Szabó Attila szerkesztésében gazdagon illusztrált könyv. Az 1975 óta Zilahon élő és alkotó Szabó Vilmos festő- és grafikusművész vallott a kötetben arról, hogy a hetvenes évek előtt valamire való képzőművész nem is igen állapodott meg a Szilágyság vidékén. A könyv a sajtóban megjelent írások alapján, időrendi sorrendben elevenítette fel az immár fogalommá vált Ipp Art születését és kiteljesedését. A névadó a Szilágy megyei Ipp település. Itt gyűltek össze először, Csepei János mérnök kezdeményezésére, a javarészt szilágysági képzőművészek. Az évek során Ippről Kárásztelkére, majd Szilágyzoványba költözött tábor az apadó alapítványi támogatás dacára is létezik. Az ippartosok mára több mint félszáz tárlattal büszkélkedhetnek. /Németh Júlia: Ipp Art. Képzőművészet a Szilágyságban. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 14./

Az Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesületének (EMME) Székely Géza vezette kolozsvári csoportja évente több tematikus kiállítást rendez az Apáczai Galériában. Idén Kodály Zoltán, Dsida Jenő és Szenczi Molnár Albert munkássága előtti tisztelegnek. A zsoltárfordításokat tartalmazó, kerek 400 évvel ezelőtt, 1607-ben napvilágot látott, Psalterium Ungaricum (Magyar Zsoltárkönyv) rendkívül népszerűvé tette alkotóját, Szenczi Molnár Albertet. A hármas évforduló jegyében született kiállításon ki-ki a maga módján, művészi beállítottságának megfelelően tisztelgett emlékük előtt. Tizennyolc művész alkotásai sorakoztak, festmények, grafikák, kerámiák. /Németh Júlia: Psalmus. In memoriam Szenczi Molnár Albert, Kodály Zoltán, Dsida Jenő. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 21./

Kinek használ? – tette fel a kérdést a Basescu leváltását célzó kampány elindításakor Németh Júlia, a lap munkatársa. Olyan ideológiailag egymással homlokegyenest szemben álló pártok mint a PSD és a liberálisok, meg az RMDSZ és a nagy-romániások borultak egymás keblére a közös ellenségtől való megszabadulás reményében. Az államelnök szorgalmazta vagyonellenőrzés, a fokozottabb átvilágítás, az egyéni választókerületes szavazás bevezetése sokukat kibillenthetett volna kényelmes parlamenti székükből. Traian Basescu megerősödve tért vissza eredeti helyére. A kampányra legtöbbet áldozó szociáldemokratáknál /PSD/ megkezdődött az egymásra mutogatás, a bűnbak keresés. A liberálisoknál a bukaresti szervezet vezetője, Ludovic Orban pártja ellenzékbe vonulását szorgalmazza. A tagság döntő többsége ugyanis a párt utasításaival ellentétben, Basescu menesztése ellen szavazott. Az eddig legengedelmesebb tagsággal rendelkező RMDSZ sem dicsekedhet hívei hűségével. A tagság többsége az RMDSZ csúcsvezetőségének sikertelen politizálását ítélte el. A megtett túlontúl apró lépéseket. Mire volt jó a tájba simulás, ha az autonómia és az államilag támogatott magyar egyetem problémája nem került közelebb a megoldáshoz? /Németh Júlia: Csapda. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 22./

Május 27-én, vasárnap Kolozsváron, a Reményik Sándor Galériában Tompos Opra Ágota kiállításának megnyitóján Adorjáni Dezső lelkész és a házigazda Essig Klára köszöntötte az érdeklődőket. Az Élő kövek címet viselő festészeti bemutatón Németh Júlia ismertetőjéből kitűnt, hogy a pályafutását Csíkszeredában elkezdő, alkotás szempontjából rendkívül termékeny művésznő most beérett alkotóként tért vissza szülővárosába, erőteljes hargitai ízeket hozva magával. /– b –: Tompos Opra Ágota élő kövei. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 28./

Traian Basescu elnök pünkösd napján, Nagyszebenben, az ünnepi szertartás után a katedrálisban a főpap oldalán ájtatoskodó hangnemben kijelentette, hogy a május 19-i referendum eredménye isteni elrendelésnek számít, merthogy a románok Isten akaratának tettek eleget, amikor túlnyomó többségükben mellette tették le voksukat. Markó Béla, az érdekvédelmi szervezet elnöke gyakori és a magyarság számára létkérdéseknek számító ügyekben való hallgatásával szerezte meg a miniszterelnök-helyettesi széket, amelyről most éppen felemelkedni szándékozik. Nem jutott eszébe, hogy szorosabb kapcsolatot létesítsen választóival, állapította meg a lap munkatársa, Németh Júlia, hogy határozottan kiálljon az erdélyi magyarságot érintő kérdések, a kisebbségi jogok törvénybe iktatása, az autonómia és a Bolyai Egyetem visszaállítása, az államilag támogatott magyar felsőfokú oktatás ügye mellett. Minderre jó lehetőség kínálkozott volna az Európai Unióban való felvétel előestéjén. Az RMDSZ belpolitikai hitelét akkor vesztette el, amikor első kormányzása idején az állami magyar egyetem ügyében vívott csetepatéban a kormányból való kilépéssel riogatott, miközben a miniszteri bársonyszékekhez való görcsös ragaszkodásról tett tanúbizonyságot. Azóta minden romániai párt számára nyilvánvalóvá vált: az RMDSZ feltételeit nem kell komolyan venni. Az a cinikus magatartás, amellyel évekkel ezelőtt az önálló magyar egyetemi oktatás ügyét a vezetőség az egyetemi autonómiára való hivatkozással egyetemi belügyként próbálta tálalni, most visszaütött. A multikulturálisnak kikiáltott Babes-Bolyain a magyar feliratokat kiakasztó adjunktusokat ki lehetett tenni az egyetemről, anélkül, hogy a tanügyekért is felelős miniszterelnök-helyettes ezt határozott kiállással ellensúlyozta volna. Mindazt, amit a magyar egyetemi oktatók az utóbbi évtizedben többször is kezdeményeztek, az RMDSZ, az „érdekvédelmi” szervezet hitelteleníteni igyekezett. A sajtóban, hivatalos lapjában is. /Németh Júlia: Isteni elrendelés? = Szabadság (Kolozsvár), máj. 29./

Kolozsváron a Gy. Szabó Béla Galériában megnyílt Gally Katalin festményeinek, pasztelljeinek, olajképeinek tárlata. /Németh Júlia: Archaikus jelképrendszer, mának szóló művészi üzenet. Gally Katalin kiállítása a Gy. Szabó Béla Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 2./

Kolozsváron a Barabás Miklós Céh Farkas utcai székházában Szenczi Molnár Albert zsoltárfordításai első kiadása megjelenésének 400., valamint Kodály Zoltán és Dsida Jenő születésének 125. illetve 100. évfordulója alkalmából Psalmus címmel rendezett csoportkiállítást Németh Júlia, a Barabás Miklós Céh alelnöke nyitotta meg. A tárlatot Székely Géza, az Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesülete kolozsvári csoportjának vezetője rendezte. /(-h): Ha hétfő, akkor Barabás Miklós Galéria. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 6./

Az RMDSZ Területi Elnökök Konzultatív Tanácsának ülésén kiderült, hogy a csúcsvezetőség és a területi elnökök között sem létezik valódi kapcsolat. Igaz, hogy Basescu a meggyőződésesen magyarellenes román politikusok táborához tartozik, azonban a népszavazás nem erről szólt. Egyértelmű volt, hogy a felfüggesztés pártiak hangadói a volt szekusok, a volt nomenklaturisták és a nagy-romániások. Az elnökpártiak a gazdasági pozíciók újraosztására szövetkeztek. Ehhez a magyar kisebbségnek vajmi kevés köze lehet. Az RMDSZ vezetősége nem képes beismerni, hogy ő maga sem ártatlan. Talán éppen az erőteljes hatalom-koncentráció következtében alakult ki ez az áldatlan állapot. A szlovákiai magyar pártok parlamentben maradásuk érdekében képesek voltak a kiegyezésre. Ugyanez itt Romániában nem lenne elképzelhető? /Németh Júlia: Van megoldás. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 7./

Romániában a környező országoktól, Szerbiától, Ukrajnától és Magyarországtól eltérően a kisebbségek helyzete modellértékű – jelentette ki a magyarbarátnak nem nevezhető Traian Basescu. Olyan kormánnyal „büszkélkedhet”, amelynek legitimitását a legszámottevőbb helyi kisebbség politikai partnersége biztosítja. Az RMDSZ megjavíttatta az út- és ivóvízhálózatot, bevezettette a földgázt, művelődési otthonokat tett ismét használhatóvá, sportpályákat építtetett s még számtalan olyan megvalósítással büszkélkedhet, amiket csupán egy kormányon lévő párt képes elérni – mondta a napokban az egyik RMDSZ-kormánytag. Tette pedig mindezt „a legutóbbi népszavazáson kommunikációs zavarok miatt eltévelyedett nyáj újbóli egybeterelése céljából” – írta Németh Júlia, a lap munkatársa. Az emberek emlékeznének arra, hogy a néhány száz lelket számláló aprócska falvakban magyarul sajátíthatták el az ábécét nem ritkán még a nyolcadik osztályt is ott fejezhették be. Azonban ezeken e helyeken már nincs magyar iskola. Sok faluban, ahol egyetlen többségi sincs, a nebuló akkor is csupán az állam nyelvén tanulhat, hangzott el a Kolozsvári Rádió magyar adásában. Sok szilágysági, máramarosi, fogarasi faluban, ahol van magyar gyerek, esetleg csak magyar gyerek van, nincs magyar iskola. Az utak javításának akkor is meg kellett volna történnie, ha az RMDSZ nem tagja a kormánynak. Az RMDSZ-nek hatékonyabban fellépnie az óvodától az egyetemig terjedő anyanyelvi oktatás érdekében. A népszavazás az RMDSZ-t is ráébresztette a valóságra, az alakulaton belüli reformok szükségességére, az eddig alkalmazott stratégia megváltoztatására. /Németh Júlia: Kisebbségek paradicsoma. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 9./

Elhunyt Korondi Jenő szobrászművész. Ritkán adatik meg, hogy művész és életmű olyan tökéletes összhangban álljon egymással, mint esetében. Erkölcsös, tiszta ember volt, s ezt az erkölcsi tisztaságot sugározzák alkotásai, írta róla Németh Júlia. Korondi Jenő tisztaságkereső-találó világának szereplői, a kecsesen hajladozó nádszál-testek vagy éppenséggel a termékenységet megszemélyesítő, hangsúlyosan robusztus szoborcsoportok az elvonatkoztatott szépség-tisztaság-anyaság ideál megtestesítői. /Németh Júlia: In memoriam Korondi Jenő (1935–2007). Az emberi és művészi tisztaság jegyében. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 23./ Korondi Jenő szobrászművész, egyetemi tanár az 1994-ben újraalakult Barabás Miklós Céh alapító tagja volt. Szerepet vállalt a vezetőségben, a kiállítások szervezésében, rendezésében. Élete minden mozzanatát átitatta és végigkísérte az igényesség iránti vágy. Korondi Jenőtől nem lehetett soha becsmérlő, lebecsülő vagy indulatos megjegyzést hallani. A zsarnoksággal is szembeszállt: nem volt hajlandó kompromisszumokra, nem tett engedményeket a felsőfokú művészeti oktatást elsorvasztó politika irányában. Alkotói tevékenysége utolsó tizenegynéhány évét a Kereszt útja stációi megalkotásának szentelte. A stációk domborműben való megfogalmazását megvalósította, de az általa elképzelt végleges anyagban életében már nem láthatta. Kolozsi Tibor búcsúztatta június 18-án Kolozsváron, a Házsongárdi temetőben. /Kolozsi Tibor: Búcsú a Mestertől. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 23./ Korondi Jenő (Marosvásárhely, 1935. okt. 8. – Kolozsvár, 2007. jún.)

„Nem fog fájni a szívem, ha a magyar párt a múlté lesz” – vallja Tom Gallagher, a nagy-britanniai Bradford Egyetem Etnikai Konfliktusok és Béke Tanszékének vezetője, Kelet-Európa szakértő, a posztkommunista államok és különösképpen Románia legújabbkori történelmének kutatója a Romania Libera június 18-i számában. Sötét jövőt jósol az RMDSZ-nek. Annak az alakulatnak, amelytől, bevallása szerint 1990-ben még azt várta, hogy progresszív közép-európai erőként rendet teremt a romániai politikai élet dzsungelében. Mára viszont szerinte a magyar párt (?) gazdasági előnyöket hajhászó betyárok gyülekezetévé vált. Nem ismeri Tom Gallagher tudományos munkásságát, írta Németh Júlia, nem szeretné, ha az etnikai konfliktusok és a béke viszonya Tom Gallaghertől függne. Azt még Gallagher is beismeri, hogy etnikai alakulatként a román politikai zűrzavarban az RMDSZ nem tudott rendet teremteni. A román sajtóban a magyarellenes kirohanások újra megjelentek, mihelyt a magyar közösség határozottabban kinyilvánította óhaját az őt megillető jogok vonatkozásában. Az RMDSZ iránti bizalom megingott a magyar közösségben a szervezet sorozatos visszakozásai és helytelen politikai lépései nyomán. Ezt a bizalmi válságot kellett volna orvosolni. Ezzel szemben a csúcsvezetés homokba dugta a fejét, sőt a fiaskóért közvetlenül felelős kampányfőnököt még előléptette. Ezek után, immár kényszerhelyzetben, erőteljesebben kezdte hangoztatni azokat a jogos, de a román közvélemény szerint nacionalista követeléseket – kisebbségi törvény, autonómia, államilag támogatott anyanyelvi oktatás óvodától az egyetemig, a Bolyai Egyetem visszaállítása – amelyekért kormánypozícióban eddig sokkal határozottabban kellett volna kiállnia. Ezért a lap munkatársa egyetértett Tom Gallagherrel, hogy az RMDSZ kormányban való szereplésének a magyar kisebbség számára kézzelfogható hozadéka vajmi kevés volt. Németh Júlia sokszor bírálta az RMDSZ-t, aminthogy ezt a hozzá közel állókkal is megteszi. Azonban az érdekképviseletre mindaddig szükség van, ameddig a kisebbséget diszkrimináció sújtja. /Németh Júlia: Görbetükör. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 26.

A Székelyudvarhelyen megjelenő Erdélyi Művészet képzőművészeti folyóirat – főszerkesztő: Veres Péter – 25. számában Kovács Árpád a Kolozsvárról Magyarországra áttelepült Kádár Tibor festőművésznek a Duna Televízió székházában kiállított „kalotaszegi” képeiről írt. Németh Júlia a nemrég elhunyt jeles keramikus művészre, Szabó Bokor Mártára emlékezett és Jakobovits Márta nagyváradi képzőművész kolozsvári művészeti kerámia kiállítását méltatta. Incze László a kézdivásárhelyi múzeum képzőművészeti gyűjteményét mutatta be. /Erdélyi Művészet. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 30./

Szobrászat, kerámia, fényképészet és számítógépes fotófeldolgozás szerepelt Kolozsváron, a Barabás Miklós Céh (BMC) Farkas utcai galériája tárlatán, amely július 2-án nyílt meg. Németh Júlia műkritikus, a BMC alelnöke elmondta, születőben levő hagyományt szeretnének meghonosítani: ha hétfő, akkor Barabás Miklós Céh szlogennel hasonló színvonalas meglepetéssel szolgálni minden hónap első hétfőjén. Az egyes képzőművészeti ágazatok egymásból ihletődtek. Kolozsi Tibor portrészobrai és Kolozsi Gabriella kerámiái képezik Dorel Gaina Gerendi fotóetűdjeinek témáját, amelyeket Mira Marincas öntött végleges formába, a modern számítástechnika segítségével. /F. I. : Interaktív tárlat a Barabás Miklós Céhnél. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 4./

Megnyílt Horváth Szőke Gyöngyvér grafikusművész kiállítása Kolozsváron a Reményik Sándor Galériában. Németh Júlia műkritikus elmondta, Horváth Sz. Gyöngyvér először 1979-ben a Korunk Galériában állított ki, a képzelőereje az évek folyamán nem lankadt, inkább gazdagodott. Mostani tárlata vegyes technikával és kollográfiával készült. /Ö. I. B. : Tárlat, keresztelővel és örömkönnyekkel. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 10./

Kolozsváron a Reményik Sándor Galériában látható Horváth Gyöngyvér grafikai tárlata. A művész kerek harminc éve, 1977-ben végezte el a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola grafika szakát és első, 1979-es, Korunk galériabeli bemutatkozása óta jónéhány kiállításon túl van. Vegyes technikával készültek alkotásai. A tárlat másik vonulatát a kollográfiák képezik. /Németh Júlia: Ellentétes hangulatok, fehér csend és Klimt csókja. Horváth Gyöngyvér grafikai tárlata a Reményik Sándor Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./

A Duna TV élő adásban szólaltatta meg a két nagy riválist, Markó Bélát és Tőkés Lászlót. A vezetésben töltött tízegynéhány év alatt Markó Béla jól beletanult a sok beszéddel keveset mondás mesterségébe. Védte a mundér becsületét a szavakban viruló autonómia, kisebbségi jogok stb. ismételgetésével. A célok érdekében a különböző szemléletű erdélyi magyar csoportosulásoknak együtt kellene működniük. Ő maga hajlandó a kompromisszumra – nyilatkozta. Azonban a tusnádfürdői találkozó helyett az anyaországi, politikai beállítottság szempontjából hasonszőrű felekkel való tárgyalást részesítette előnyben. Az RMDSZ is rájött arra, hogy az európai parlamenti jelöltlistával melléfogott, s hogy Tőkés Lászlóval számolni kell. A püspököt lehet ugyan bírálni, forrófejűnek minősíteni, és olykor meggondolatlan cselekedetekkel vádolni, de kiiktatni az erdélyi politizálásból csak akkor lehetne, ha azt Tőkés László maga akarná. A püspök nélkül, 17 évvel ezelőtti „meggondolatlansága” nélkül RMDSZ sem lenne. A hajdani egypártrendszer mintájára felépített RMDSZ-hegemónia egyre kevésbé felel meg a kor követelményeinek és a választók igényeinek. Az RMDSZ-nek magamentés helyett nemzetmentéssel kellene foglalkoznia – vélte Tőkés, mire Markó azzal vágott vissza, hogy a szervezet nincs pusztulóban. /Németh Júlia: A nagy ugrás. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 27./

Gonda Zoltán a színek és fények festője, így jellemezte a Kolozsváron, a Bánffy-palotában, a Művészeti Múzeumban kiállító debreceni képzőművészt Németh Júlia műkritikus a megnyitón. A kiállító művész A formák belső rendje c. alkotását a múzeumnak adományozta. /Köllő Katalin: Színek és fények festője a Bánffy-palotában. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 10./

Szeptember 3-án Kolozsváron, a Barabás Miklós Céh Farkas utcai székhelyén megnyílt Kovács Géza egyéni kisplasztikai kiállítása. A tárlatot Németh Júlia művészettörténész méltatta. /Ö. I. B. : Kovács Géza fantáziatárlata a Barabás Miklós Céhnél. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 5./

Sepsiszentgyörgyi szobrász, Kovács Géza kisplasztikai tárlata nyílt meg Kolozsváron, a Barabás Miklós Galériában. A transzavantgárd jegyében fogant, rozsdás vasdarabokból felépített látványos fémkonstrukciók egy letűnt kor üzenetét hordozzák. /Németh Júlia: Jelenünk múltja, múltunk jelene. Kovács Géza kisplasztikái a Barabás Miklós Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 8./

A neves budapesti kutató, Sümegi György újabb monográfiával egészítette ki a festő Nagy Istvánról szóló irodalmat. Az 1873-ban, Csíkmindszenten született és 1937-ben Baján elhunyt „nagy magányos, stílusirányzatokba nehezen sorolható” festő különleges egyénisége, sajátos életútja, művészete a művészettörténeti érdeklődés homlokterébe került, így született róla az idők folyamán több könyv, Surányi Miklós, Lyka Károly, Pap Gábor, Solymár István és Murádin Jenő monográfiái. A három országban, Romániában, Magyarországon és Jugoszláviában élt és alkotott festőről megszületett a hatodik monográfia. Sümegi György felkutatta és közzétette a bajai író, újságíró Lóránth László kutatásainak eredményeit, amelyek egy 1950-ben készülő monográfia részeként fontos adatokkal gazdagították a Nagy Istvánról szóló irodalmat. A kötet második felében Sümegi azokat a dokumentumokat adja közre, amelyeket kutatómunkája során fedezett fel. /Lóránth László – Sümegi György: Nagy István, Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2007./ A monográfiát Nagy István pasztelljeiről, szénrajzairól készített színes és fekete-fehér fotók egészítik ki. /Németh Júlia: Küzdelmes menetelés határokon innen és túl. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 15./

Fodor N. Éva legújabb festészeti kiállításának ad otthont Kolozsváron a Bulgakov irodalmi kávéház. A megnyitón Németh Júlia műkritikus az erdélyi akvarellt a magyar nyelvnek a költészethez fűződő közelségével hozta párhuzamba. /Ö. I. B. : Akvarellbe mártott nyugalom. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 17./

Korunk hivatásos politikusai határokon innen és túl hangoztatják, hogy ők önzetlenül csupán az ország gazdasági, társadalmi, kulturális fejlődését igyekeznek szolgálni. Hogy mi búvik meg a demagóg szövegek mögött, azt a telekspekulációk, az állami vagyon megkárosítása, a száz meg száz hektárnyi lekopaszított hegyek, kivágott és nyersfaként forgalmazott erdőségek teszik egyértelművé, írta a lap munkatársa, Németh Júlia. Ott van például az RMDSZ legutóbbi, zseniális sakkhúzása. Olyan személyeket javasolt az európai parlamenti jelöltlista befutó helyeire, akik az RMDSZ-en belüli sokszínűséget is képviselik. Egyszóval jó döntés született. Azaz születhetett volna, ha a szervezet idejekorán teszi a megfelelő embereket a megfelelő helyre. Ha nem azért határoz így, hogy döntésével ellensúlyozza az egyéni listán induló Tőkés László megválasztásának esélyét. A szót kitűnően forgató Frunda Györgyöt és a konzervatívabb vonalat képviselő, belső ellenzékhez tartozó Sógor Csaba református lelkészt jelölték. Másfelől viszont Szász Jenőék sem éppen az önzetlen, személyes érdekeiket a közjó oltárán feláldozó széplelkek. Jó, hogy vannak, mert a politikai sokszínűség még kisebbségi státusban is szükségszerű. Akkor hát kire szavazzon az erdélyi magyarság? Nehéz eldönteni. /Németh Júlia: Mindent vagy semmit. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 22./

Barabás Miklóstól Nagy Imréig és Bordi Andrásig a jeles erdélyi festők és grafikusok zöme élt az akvarell nyújtotta lehetőségekkel. Fodor Nagy Éva a lehető legkiválóbb mester, Nagy Imre irányításával kezdte pályáját. Akvarell iránti elkötelezettsége megmaradt, sikerült kialakítania egyedi művészi világát. Klasszikus harmóniák elevenednek meg munkáin, ezekkel ismerkedhetnek meg az érdeklődők Kolozsváron, a Bulgakov Galériában. /Németh Júlia: Klasszikus harmóniák akvarellben, avagy a szépség apológiája. Fodor Nagy Éva kiállítása a Bulgakov Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 22./

A kolozsvári Korunk folyóirat szeptemberi számát az ügynököknek és áldozatoknak szentelte. Csapody Miklós fűzte reflexióit a szegedi Péter László Az én besúgóim című dokumentum kötetéhez. Az igazság olykor fájdalmas, mégis tartozunk vele önmagunknak és az utánunk következőknek, így például a Szilágyi Domokos-dosszié nyilvánosságra hozásával. Szilágyi Domokos a kortárs költészetet megújító, tragikus sorsú nemzeti hősből, tragikus sorsú költővé vált. Tófalvi Zoltán A Páskándi Géza-dosszié című írásával volt jelen a folyóiratban. Jó másfél évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy megkezdődjön a múlt tényszerű feltárása. A szerkesztő archívuma címmel Kántor Lajos emlékezett a folyóiratnál eltöltött évtizedeire. Személyes tapasztalatok nyomán született Cseke Péter Szekusok és poloskák című írása. A történelem sóhivatala – Az ügynökkérdés és a múltfeltárás görbe tükre a címe Gyarmati György tudományos pontossággal összeállított tanulmányának. Ugyancsak a magyarországi titkosszolgálatok módszereire világít rá Elszigetelni, lejáratni című, dokumentumokkal kiegészített vallomásában Ilia Mihály. /Németh Júlia: Ügynökök és áldozatok a Korunkban. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 26./