"Nov. 27-én Kolozsváron megnyílt az Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesülete (EMME) Kolozs megyei Szervezetének képzőművészeti tárlata az Apáczai Galériában. A harminc képzőművész alkotását bemutató kiállítást Wolf Rudolf igazgató és a szervező, Székely Géza grafikusművész-rajztanár ajánlotta a jelenlévők figyelmébe. A csoportosulás területi elnöke, Székely Géza grafikusművész, az Apáczai-líceum tanára. A hagyományosabb ábrázolástól az absztraktig, a grafikától a textilig, kerámiáig terjed a skála. Meghívottként a szervezet országos elnöke, a csíkszeredai Zsigmond Márton is jelen volt munkájával. /Németh Júlia: EMME kiállítás. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./"

"Megjelent Fodor András Kolozsvári Képeskönyv /Erdélyi Híradó és Glória Kiadó, Kolozsvár, 2002/ című munkája, a néhány évvel ezelőtt megjelent Kincses Kolozsvár bővített kiadása. A szenvedélyes képeslapgyűjtő Fodor András gyűjteménye a város történelmének azon dokumentumait is tartalmazza, amelyek a modernizálásnak áldozatul esett épületek vagy a szándékosan lerombolt szobrok, emlékművek, feloszlatott intézmények fényképeit, kőnyomatait ábrázolják. A város hajdani életét felelevenítő ötletes báli meghívók, színlapok, gyógyszertári receptek, érettségi bizonyítványok, elemi népiskolai értesítők sem hiányoznak a kötetből. /Németh Júlia: Történetkönyv ez a város. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 5./"

"Két antológia is megjelent az elmúlt hetekben. Az egyik, Az álmok szállodája az erdélyi magyar költészetet, a másik, a Lassított lónézés az erdélyi magyar elbeszélőket mutatja be. Mindkét kötet 1918-2000 közötti időszakot öleli fel, a Kalota Könyvkiadó /Kolozsvár/ gondozásában. A verses antológiát Balázs Imre József, a prózát Demény Péter állította össze. A két fiatal költő új szempontok szerint próbálta átrendezni az erdélyi magyar irodalmat. A kanonizálás első lépcsője mindig az antológia. Balázs Imre József válogatásába felvett néhány bánsági avantgardistát, emellett sok igazolatlanul hiányzó van a /Tompa László, Gellért Sándor, Páll Lajos, Magyari Lajos/. Demény Péter prózaantológiájában már a nagy nevek is hiányoznak, így Nyírő József, Kolozsvári Papp László, Berde Mária, Kocsis István vagy Wass Albert (!). /Bogdán László: Lassított lónézés az álmok szállodájában. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 7.) Balázs Imre József antológiát állított össze Álmok szállodája címen, Németh Júlia úgy értékelte: "nyugodtan rábízhatjuk magunkat." A kötet bevezető tanulmánya a részleges átértékelés szempontjait is felveti, s ebben a vonatkozásában annak az avantgárd vonulatnak néhány költőjét is felvonultatja. /Németh Júlia: Álmok szállodája. Válogatás 82 év költői terméséből. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 14./ Úgy látszik, átveszik a magyarországi liberális irodalmi "kanonizálást": értékes magyar alkotók kihagyása és avantgárd írók felnagyítása. "

"Károly Zöld Gyöngyi képzőművész, textil- és grafikusművész sokoldalú, akárcsak két és fél évvel ezelőtt elhunyt férje, Károly Sándor Hosszú. Károly Sándor már nincs közöttünk. Azonban keze nyoma, szinte egész lénye beépült Kolozsvár architektúrájába /az általa tervezett Szamos-híd korlátja vagy a Kolozsvár arculatát meghatározó míves lámpaoszlopok/. Károly Zöld Gyöngyi a Barabás Miklós Céh ügyvezető titkára. Neki köszönhető a Fadrusz Napok alkalmával a Mátyás Ház pincéjében megrendezett képzőművészeti kiállítás és a Szentegyház utcai országos tárlat. A Károly házaspár Kolozsvár és az erdélyi művelődési élet különlegesen értékes színfoltját képezi, ezért kapták meg az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület 2002. évi Szolnay-díját. /Németh Júlia: A Szolnay-díjas Károly házaspár laudációja. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 21./"

"Újra kiadta, bővített formában a Kalotaszegi kalauzt az Erdélyi Kárpát Egyesület Kolozsvári Osztálya. Kalotaszeg néprajzilag legjelentősebb települései külön-külön is szerepelnek a kötetben. /Németh Júlia: Útmutató a szép tájak kedvelőinek. Harmadszor is: Kalotaszegi kalauz. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 28./"

"Január 10-én Kolozsváron megnyílt Balázs Janó szobrászati tárlata. Balázs Janó első egyéni szobrászati kiállítását feleségével, Székely Ilona keramikussal együtt 1977-ben rendezte meg a Kolozsváron, a Korunk Galériában. 1999-ben Xantus Gábor Torockószentgyörgyön filmet forgatott Balázs Janó művészetéről. Balázs Janó a kő egyik legkeményebb fajtáját, a kristályos mészkövet munkálja meg. A faszobrainál a hullám-motívum dominál. /Németh Júlia: Hullámverésben. Balázs Janó kiállítása a Művészeti Múzeumban. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 11./"

"Herepei János munkásságával szélesebb körben a rendszerváltás után lehetett megismerkedni. Neki köszönhető Kolozsvár és egyben Erdély középkori története számos mozzanatának feltárása. A kolozsvári Farkas utcai templom 1638-1647 közötti restaurálását nyomon követő kötete /Herepei János: A kolozsvári Farkas utcai templom történetéből. Művelődés, Kolozsvár, 2002/ betekintést nyújt a város életébe. /Németh Júlia: Várostörténeti mérföldkövek. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 15./"

"A Koós Ferenc Kulturális Alapítvány megalakulásának egyéves évfordulója alkalmából nyílt kiállítás Gábor Dénes ex libris-gyűjtő kollekciójából jan. 20-án Kolozsváron, a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány pincegalériájában. Az alapítvány részéről Varduca György köszöntötte az egybegyűlteket. Németh Júlia az exlibris mibenlétéről és jövőjéről szólt, majd a gyűjtő, Gábor Dénes beszélt. /Ünnepi exlibris-kiállítás. Egyéves a Koós Ferenc Kulturális Alapítvány. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 21./"

"Napvilágot látott P. Benedek Fidél (1907-1979) Az Erdélyi Ferences Rendtartomány /Kolozsvár, 2002/ című munkája. A szerző egész életében gyűjtötte a rendtartomány történetéhez kapcsolódó emlékeket, dokumentumokat a kezdetektől napjainkig. A kéziratokat összegyűjtötte, válogatta, sajtó alá rendezte Sas Péter művelődéstörténész. Páll Leó szerzetes az előszóban beszámolt arról, hogy Erdélyben a rendtartomány 25 fiatal szerzetessel gazdagodott, és újabb 19 fiatal készül a szerzetesi életre. A könyv bemutatta az első magyar provinciát, az Erdélyi Őrség 1447-től 1526-ig tartó virágkorát és az utána következő viharos évtizedeket, elvett kolostorokkal és vértanúkkal, az 1600-as évekbeli mélyponttal, majd az ezt követő felemelkedéssel. A mű kitér a kommunista diktatúra idejére, a szerzetesek üldözésére is. /Németh Júlia: A Szent István királyról elnevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány története. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 5./"

"Nagy Sándor Munkácsy-díjas budapesti szobrászművész alkotásaiból nyílt tárlat febr. 22-én, Kolozsváron. Az idős művész munkáit egyéni kiállítás keretében Kolozsváron eddig még nem tekinthette meg a közönség. Kőbe vésett portréi művészi átlényegítések, amelyek egy-egy típus, egy-egy lelkialkat szintetizálásaként is felfoghatók. /Németh Júlia: Arcképcsarnok kőből. Nagy Sándor ismeretlenül is ismerős világa. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 1./"

"László Bakk Anikó minden évben megrendezi Kolozsváron a nemzetközivé terebélyesedett, népszerű Mátyás Napokat az általa alapított Amaryllis Társasággal. Az Amaryllis képzőművész barátainak köréből valók a múlt hét végén Mátyás király szülőházában megnyílt kiállítás résztvevői. Többek között Kiss Ármánd, Jánosi Andrea, Debreczeni Botond és mások mutatták be alkotásaikat, grafikák, festmények, szobrok, fémdomborítások sorakoztak. /Németh Júlia: A reneszánsz jegyében. Amici Amaryllis 1993-2003. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 8./"

"Márc. 7-én Kolozsváron, a Reményik Sándor Galériában megnyílt Balog Istvánnak, a nagyenyedi művésztelep vezetőjének festészeti tárlata. A szerző Kutyaélet című első kötetének bemutatójával egybekötötték a kiállítást. Kutyaélet című, 2002-ben megjelent első kötete az ifjú tollforgató életérzéseinek szavakba öntése. Látszólag fantasztikus írások gyűjteménye, földöntúli lények, szellemek népesítik be az író grafikáival illusztrált kötetet. /Németh Júlia: Az írás és a képírás varázsa. Balog István kolozsvári bemutatkozása. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 10./"

"Jakobovits Miklós /sz. Kolozsvár, 1936/ festőművész a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola elvégzése után Nagyváradra költözött, ahol kiteljesedett művészi tevékenysége és szervezői képessége. Rendszeresen jelentkezett munkáival a nagyközönség előtt, külföldi csoportos kiállításokon is. Esszéivel művészeti íróként is sokat tett az erdélyi képzőművészet népszerűsítéséért. 1993-tól 1996-ig a Barabás Miklós Céh alelnöki, 1997-től pedig elnöki tisztét tölti be. 2003. március 15-én a Magyar Köztársaság kiemelkedő munkásságát Munkácsy-díjjal jutalmazta. /Németh Júlia: A titkokat keresem - vallja a Munkácsy-díjas Jakobovits Miklós festőművész. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 19./"

"Elsősorban Suba László szobrászművésznek köszönhető, hogy az Ótordai Református Egyházközség IKE-terme immár a művészeti galéria szerepét is betölti. A galéria a tordai születésű, Budapesten élő Gross Arnold grafikusművész munkáival az utóbbi időben kétszer is megörvendeztette a közönséget. Márc. 28-án nyílt Kolozsváron, a Reményik Sándor Galériában Suba László szobrász és Labancz Lóránt szőnyegeinek kiállítása. /Németh Júlia: Torda művészi üzenete a Reményik Sándor Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 29./"

"Kolozsváron, a Gy. Szabó Béla Galériában mutatkozott be két tordai művész, a grafikus Deleanu Márta és az üvegtervező iparművész Nagy Annamária. Deleanu Márta a bukaresti Nicolae Grigorescu Képzőművészeti Főiskolán végzett 1974-ben, kiállítása volt már Pozsonyban, Prágában, Rómában és Franciaországban is. Tipikusan urbánus művész. A grafika és a festészet határán mozgó akvarelljei és pasztelljei sejtelmesen könnyedek. A Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola üveg szakán 1982-ben végzett Nagy Annamária külön világ. Munkássága az iparművészet határait jóval túllépte. Leginkább üvegszobrásznak lehetne nevezni.Nagy Annamária kifogyhatatlan az ötletekből. A művész a legrangosabb nemzetközi megmérettetéseken is sikerrel szerepelt Magyarországon, Japánban, Dániában, Németországban és az Amerikai Egyesült Államokban. /Németh Júlia: Akvarellek és üvegplasztikák a Gy. Szabó Béla Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 5./ "

"Kolozsváron a Györkös-Mányi Albert Emlékházban ápr. 9-én bemutatták Németh Júlia Kós András /Mentor Kiadó, Marosvásárhely/ című kötetét. A könyv a kiadó Művészeti Monográfiák sorozatának újabb darabja. A sorozatban eddig a következő kiadványok láttak napvilágot: Kákonyi Csilla, Barabás Éva, Miklóssy Gábor, Haller József, Marx József. Kós András szobrászművész személyében az erdélyi gyökerek a modernséggel egyesülnek, amit a most megjelent hatodik kötet is tükröz. Az eseményen jelen lévő nyolcvankilenc éves Kós András köszönetet mondott mindenkinek, aki hozzájárult a kötet kiadásához. /Ö. I. B.: Kós András élete és művészete kismonográfiában. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 10./"

"Kecskeméten a Nemzetközi Kerámia Stúdióban a neves keramikusművész, Jakobovits Márta szervezőkészsége révén a tizenhárom erdélyi művész egy hónapot tölthetett, köztük a három kolozsvári, Forró Ágnes, Palkó Ernő és Szabó Bokor Márta és az egyénileg pályázó Ágoston Árpád, valamint Nagybányáról a Craciun házaspár, Segesvárról Fabini Wilhelm, Csíkszeredából Ferencz S. Apor és a nagyváradiak, Jakab Noémi Abigél, Kiss Melinda, Quai Cristina s a Jakobovits házaspár és mindannyian részt vehetett az Együttműködés II. szimpóziumon. A rendezvény záróakkordjaként az ott készült alkotásokból kiállítást rendeztek a Museionban. Sokat jelentett a kolozsvári művészek számára a nemzetközi hírnévnek örvendő kecskeméti stúdió, az ismerkedés a nagyvilág legnevesebb keramikusainak alkotásaival és a legkorszerűbb technikai felszereléssel, számoltak be minderről hazatérésük után. A három keramikus, Szabó Bokor Márta, Forró Ágnes és Palkó Ernő három merőben más művészi világ. Alkatilag, de művészi kifejezőeszközök, művészi megjelenítés szempontjából is eltérnek egymástól. Egy dologban egyetértettek: Kecskemét a tökéletes alkotói szabadság, a kimeríthetetlen ihletforrás, a kölcsönös megértés szigete. /Németh Júlia: A béke szigete. Erdélyi művészek a kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdióban. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 23./"

"A Szabédi-napok záróakkordjaként került sor a kolozsvári Györkös Mányi Albert Emlékházban arra a kerekasztal megbeszélésre, amelyen az erdélyi közgyűjtemények sorsáról tárgyaltak a résztvevők. Pozsony Ferenc egyetemi tanár, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke előadásában az állami és a magántulajdonban lévő közgyűjtemények fenntartásának és működtetésének legfontosabb kérdéseit taglalta. A Belső-Erdélyben és Partiumban lévő állami közgyűjteményeknél rendkívül kevés a magyar szakember. Székelyföldön sem jobb a helyzet. Ott kevés a minősített szakember. Közismert a torockói példa. A néprajzi múzeum megüresedett igazgatói állására kiírt versenyvizsgát - a helyi önkormányzat döntése alapján - nem a fiatal angol-magyar-néprajz szakos tanár, hanem az intézmény takarítónője nyerte meg. Az idők során felbecsülhetetlen értékek vesznek el. Tönkremennek az értékes régi bútorok, szőttesek, úri hímzések, műalkotások. Pozsony szerint a magángyűjtemények sorsa sem rendezett. Mind az egyesületi, mind a magánszemélyek tulajdonában lévő gyűjtemények javarésze nincs szakszerűen feldolgozva, nem megfelelő a tárgyak tárolása, restaurálása. A kolozsvári Szabédi-ház vezetője, Ábrahám Iza az 1996 óta EMKE-tulajdonban lévő gyűjtemény hosszú távú fejlesztési tervét ismertette. Lukács Mária, a gyergyószentmiklósi múzeum igazgatója a helyi hivatalos szervek nemtörődömségéről beszélt, amelynek következtében például a város legrégebbi, párszáz éves faházát egyszerűen felaprították, és elhasználták tűzifának. Pozitív példák is elhangzottak. Székelyhídon például az önkormányzat és az Illyés Közalapítvány támogatásával sikeresen működik Wilhelm Sándor halász-vadász múzeuma, Tötszegi Tekla pedig a mérai tájház eredményes és sokrétű tevékenységét ismertette. /Németh Júlia: Csomagolom csöndesen a ládám... Közösen a közgyűjteményekről. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 14./ Jakobovits Miklós festőművész előadásában kifejtette, hogy a Barabás Miklós Céh vezetését inkább mint muzeológus, mint az erdélyi magyar műkincsek ismerője vállalta el. Levelekkel s a cikkek egész sorával hívta fel a különböző felekezetek püspökeinek figyelmét, hogy a felekezetükhöz tartozó művészek életművére éberebben vigyázzanak, valamint az RMDSZ vezetőket, hogy ez a tevékenység az EMKE egyik legnyomatékosabb aktivitása lenne. Sehonnan nem jött válasz, s az elmúlt 13 év alatt a nagybányai, a kolozsvári művészeti remekművek nagyrésze külföldre került, élelmes műkereskedők, gyűjtők és történészek révén. Nagy Albert, Fülöp Antal Andor, Gy. Szabó Béla, Nagy Imre egységes múzeumát már nehéz lenne megszervezni a szétszóródás miatt. Pozitív példákat is felhozott: Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője és Szabó Árpád unitárius püspök sokat tett a Nagy Albert hagyatékért, Czirják Árpád kanonok a Szervátiusz, a Ferenczi házaspár és Gy. Szabó Béla életművéért. Létre kell hozni Kolozsváron azokat az emlékházakat, múzeumokat, ahol Mohy Sándor, Szolnay Sándor, Benczédi Sándor, Nagy Imre, Kós András, Nagy Albert alkotott. /Jakobovits Miklós: Gondolatok a képzőművészeti emlékszobákról emlékházakról. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 14./"

"Kolozsváron, a Gy. Szabó Béla Galériában megnyílt Tompos Opra Ágota kiállítása. Tompos Opra Ágota az utóbbi évtizedben a figuratívtól a dekoratív absztrakt felé tett határozott lépéseket. Ebben a szellemben fogantak 2001-es kolozsvári kiállításán bemutatott képei is. Tompos Opra Ágota élénk és derűs színvilágánál a meghatározó hangulati elem a felszabadult derű. /Németh Júlia: Tompos Opra Ágota kiállítása a Gy. Szabó Béla Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./"

"A zsögödi festőóriás, Nagy Imre említi írásai egyikében azt a sajátos, hiedelmekkel, babonákkal, mesékkel teli székely faluképet, amelybe beleszületett és amely gyermekkora éveit jellemezte. Erdély, és ezen belül a székelység népi gyökerű értelmisége eszmélése időszakában ismeri fel e sajátos világ művészi értékét. A székely sajátosság ebben a szemléletmódban a közösség szorosabb szervezettségéből, a hagyományok szigorúbb őrzéséből származik. A csángó világ pedig olyan zárványokat képez, amelyben az archaikus nyelv és zene középkori állapotában rögzül. Az erdélyi magyar művészetben a megújulás és a népi tradíció nem ellentétes, hanem egymást erősítő hatásként érvényesül. A szobrászatban ezt a vonalat leginkább a száz éve született Szervátiusz Jenő képviseli. Az erdélyi falu világában kutatta saját kifejezőeszközeit. Sorsképeinek sorozata, amely munkásságának legfontosabb vonulatát képezi, a kisebbségi lét, az erdélyi ember mindennapjaiba, gondolat- és érzelemvilágába nyújtott betekintést. Évszázadok fába faragott fájdalma elevenedik meg a karakteres arcokon, a jellegzetes mozdulatokban, fedezhető fel az alakok testtartásban. Szobrai fába, kőbe vésett jellemrajzok. Szervátiusz Jenő alkotásai, szobrász fia, az 1976 óta Magyarországon élő Szervátiusz Tibor nagylelkű gesztusa révén szülővárosa, Kolozsvár központjában, a Szent Mihály-plébánia udvarán leltek állandó otthonra. A szobrász, Kolozsváron készült munkáival együtt, 1996-ban a római katolikus egyháznak adományozta édesapja művészi hagyatékát, amely dr. Czirják Árpád érseki helynök gondoskodása révén európai rangú múzeummá nőtte ki magát. /Németh Júlia: Erdélyi eposz. Száz éve született Szervátiusz Jenő. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 2./ Szervátiusz Jenő szobrászművész /Kolozsvár, 1903. júl. 4. - Budapest, 1983. szept. 15./ 1924-ben kifaragta első szobrát: Judit és Holofernesz. 1925-ben Párizsban járt tanulmányúton, 1927-1929 között Kolozsvárott a képzőművészeti főiskolán folytatta tanulmányait. 1929-ben Bukarestben állított ki, 1930-ban részt vett az erdélyi magyar, román és szász művészek kiállításán. Első egyéni kiállítását 1933-ban Kolozsváron, a másodikat 1937-ben Budapesten rendezte. 1940-1965 között Csíksomlyón és Kolozsváron tanított. Később újabb önálló kiállítást rendezett, több romániai és külföldi kiállításon vett részt. 1977-ben áttelepült Magyarországra. Fa-, kő- és márványszobrokat készített. Művészetére jellemző a konstruktív módszer és a népi expresszív szemlélet, a halk szavú drámai líra és a kemény drámaiság végletei. Műveit 15 ország múzeuma és magángyűjtők őrzik. Tibor fiával együtt készítette 1972/1973-ban kiemelkedő jelentőségű munkáját, Tamási Áron emlékművét egyetlen darab kilenc tonnás trachit kőzetből. "

"Györkös Mányi Albert a kolozsvári Zeneművészeti Főiskola egykori tanára, feleségének, néhai Jakab Ilona festőművésznek az ösztönzésére viszonylag későn, negyvenévesen próbálkozott meg a művészi mondanivaló képi megjelenítésével, hogy aztán a színek és formák teljes mértékben hatalmukba kerítsék. Először szülőfalujában, Tordaszentlászlón mutatta be festői próbálkozása eredményeit, később pedig Kolozsváron, Bukarestben, Marosvásárhelyen, majd az országhatárokon túl, Budapesten, Kecskeméten és Kölnben is megnyíltak előtte a kiállítótermek. Munkássága különleges színfoltot jelent Kolozsvár festészeti életében. Tordaszentlászló és általában az erdélyi falu sajátos világa elevenedik meg alkotásain. A művész állandó kiállításán nem vagy ritkábban szereplő alkotásaiból nyílik tárlat júl. 5-én Kolozsváron, a Györkös Mányi Albert Emlékházban. /Németh Júlia: Tíz éve hunyt el Györkös Mányi Albert. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 3./"

"A bukaresti World Trade Center (WTCB), ahogyan a képzőművészek látják - címmel rendezett országos művészeti vetélkedőt a WTCB, a Romániai Képzőművészek Szövetsége tagjai, valamint a képzőművészeti egyetemek végzős diákjai számára egy majdani magángyűjtemény létesítése céljából. A több tucatnyi beérkezett alkotásból a zsűri huszonöt pályamunkát érdemesített a verseny végső szakaszában való részvételre. A három legjobbnak ítélt munka pedig kolozsvári festők műve. A nagydíjat Dobribán Emil, a kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezői Egyetem adjunktusa nyerte el Építészet és tükröződés című, nagyméretű 1,60/2 méteres olajképével, az utána következők pedig Calin Anton és Marius Ghenescu Karnevál, illetve. A WTC-nagydíjjal egyidőben Dobribán Emilnek a bukaresti Schiller-házban nyílt egyéni tárlata. A kiállítás központi témája az emberi test. /Németh Júlia: Kolozsvári festők sikere Bukarestben. Dobribán Emil WTC-nagydíjas. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 5./"

"Csire Gabriella és Csire József új könyve /Bűvös dalnok, Corvin Kiadó, Déva/ hangszermesékről szól, a hangszerek sorsalakulását villantja fel. "Hadd nevezzük el a zeneművészet és szépirodalom, a zenetudomány és kultúrtörténet határmezsgyéjén keletkezett új szellemi földrészt hangszermitológiának" - javasolják a kötet szerzői. A szerzőpáros a hangszerek történetének nyomába ered. /Németh Júlia: Hangszermitológia. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 18./"

"Iliescu elnök kitüntette Adrian Paunescut Románia csillaga lovagkereszti fokozatával, kijelentve, hogy a költő-politikust tiszteli és csodálja. Iliescu boldognak látszott, hogy - bevallása szerint - három és fél évtizede megszakítás nélkül együttműködhetett ezzel "a vulkanikus szellemmel". Paunescu nemzeti szocialista húrokat pengetve szolgálta ki a diktatúrát. Olyannyira, hogy 89 decembere után még a szakállát is levágatta, hogy fel ne ismerje és meg ne lincselje a dühöngő tömeg, s hónapokig bujkált. Most pedig többszázan ünnepelték-éltették a frissen felkent lovagot, köztük Razvan Theodorescu művelődési miniszter és Mircea Geoana külügyminiszter. Ion Iliescu azt is kilátásba helyezte: ha a "szén hajnalcsillaga", Miron Cozma megfelelő érvekkel alátámasztott kegyelmi kérelmet nyújt be, esetleg szabadlábra helyezi a bányászvezért. Mindenki tudja, hogy ki hívta a bányászokat Bukarestbe rendet teremteni, s ki dicsérte meg őket és vezérüket azért, hogy miközben feldúlták a pártszékházakat, szétzúzták az egyetemet, a tévét. /Németh Júlia: Lovagi torna a Cotroceni-ben. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 22./ Tudvalevő, hogy Iliescu hívta a bányászokat Bukarestbe.A gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség, az Erdélyi Református Püspökség és a Romániai Unitárius Egyház Jakubinyi György érsek, valamint Pap Géza és Szabó Árpád püspökök kézjegyével ellátott nyilatkozata értelmében a Gold Corporation Társaság júliusban közölte az erdélyi történelmi egyházakkal abbeli szándékát, hogy felvásárolná a tulajdonukat képező verespataki templomokat, egyházi épületeket és temetőket. Az említett egyházi vezetők júl. 21-én tartott megbeszélésükön leszögezték, hogy a verespataki tervezett beruházás a természeti és az épített környezetre egyaránt katasztrofális következményekkel járna, és a helybeli lakosságot sem hagyná érintetlenül. A verespataki terv már eddig is mérhetetlen és pótolhatatlan kárt okozott az említett egyházaknak: a kártalanítással egybekötött kitelepítés hangoztatásával olyan légkört teremtett, amely bomlasztólag hatott az ottani közösségre. Az egyházfők közölték, hogy mindennemű anyagi kártérítés dacára is csak a legvégső esetben hajlandók lemondani templomaikról, egyházi épületeikről és temetőikről: akkor, amikor az illetékes hivatalos szervek már minden engedélyt megadtak a kitermelés megkezdésére. /Az egyház nem alkuszik. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 22./"

"A VIII. Zsoboki Képzőművészeti Alkotótáborban készült munkákból nyílt kiállítás július 29-én Kolozsváron, a Reményik Sándor Galériában. A tárlatot és magát a Zsobok-jelenséget Banner Zoltán művészettörténész méltatta. Megérkezett Kalotaszeg - jegyezte meg beszédében a Zsoboki Képzőművészeti Alkotótábor megvalósítója, Essig Klára. Banner Zoltán művészettörténész, a tábor művészeti irányítója évek óta kíséri figyelemmel a Kalotaszeg egyik legkisebb, de lassacskán immár művészeti központtá növő falujában folyó tevékenységet. Az idei tábor 20 résztvevőjének több mint a fele jeles kiállítóművész, egyharmada pedig kitűnő rajztanár és pályakezdő fiatal. Banner szerint a tájjal most ismerkedőket lebilincseli a látvány, a kalotaszegi népművészet egysége, ősisége, pompája, és azt igyekeznek megjeleníteni munkáikon. /Németh Júlia: Kalotaszeg a Reményik Sándor Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 31./"

"Se szeri se száma manapság a helytörténeti munkáknak. Nem érdektelen az értékmentés eme válfajának múltjába is betekintenünk. Ezt szolgálja a Pro memoria sorozatban napvilágot látott Jánosfalvi Sándor István Székelyhoni utazás a két Homoród mellett /Litera Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2003/ című, 1838 és 1858 között írt tájmonográfiája. Jánosfalvi Sándor unitárius pap munkája kéziratban maradt 1942-ig, amikor dr. Jancsó Benedek szerkesztésében és Benczédi Pál gondozásában az Erdélyi Ritkaságok 7. és 8. köteteként jelent meg először nyomtatásban a kolozsvári Minervánál. A mostani kiadás szerkesztője, Veres Péter a kötethez írott előszóban nem csupán a monográfia keletkezésének körülményeit, de szerzőjét is bemutatta. Jánosfalvi Sándor István unitárius lelkipásztor, korának híres szónok-prédikátora és szenvedélyes könyvgyűjtő volt, de összeférhetetlen természetű. Viszontagságos élete dacára több munkája jelent meg nyomtatásban és jelentős a kéziratos hagyatéka. /Németh Júlia: Pro memoria. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 9./"

"Megjelent Németh Júlia Kós András szobrászművészről szóló a monográfiája /Kós András. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2002./ Kós András tudta elmondani, hogyan érlelődött Sztánán, a Varjúvár körüli földeken, a Barabás Miklós Céh fiataljainak közös föllépése. Kós András pályaképe látlelete az 1930-as évektől úgyszólván máig átívelő korszaknak. Kós nemcsak tanúja, de igencsak meghatározó egyénisége volt az újjászerveződő erdélyi művészképzésnek. Harminc éven át tanított és közel húsz évig vezette a főiskola szobrászati tanszékét. Tekintélyével segített, újjászervezni 1989 után a Barabás Miklós Céhet, amely fóruma a jelenkori magyar képzőművészetnek. /Murádin Jenő: Kós Andrásról, írásban és képben. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 16./"

"Megjelent Murádin Jenő Az aradi Szabadság-szobor /Glória Kiadó, Kolozsvár, 2003/ című, könyve. Szoboravatás helyett csupán a magyar Szabadság kálváriájának újabb stációját jelezheti a mű, állapította meg Németh Júlia. Murádin Jenő helytörténeti ismeretek birtokában, a történelmi háttér alapos elemzésével, a fellelhető dokumentumok számbavételével festett átfogó képet a szoborállítást megelőző állapotokról. A műalkotás létrejöttét az erdélyi románság közéleti és értelmiségi rétege annak idején anyagilag is jelentős mértékben támogatta. A könyv utolsó fejezetének címe: Föltámadásra várva. /Németh Júlia: Föltámadásra várva. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 2./"

"Megjelent Murádin Jenő Gyergyó művészeti topográfiája /Régió Art Kiadó, Győr, 2003/ című munkája. "Szerény kísérlet egy művészeti tájmonográfia megírására" - véli szerzője. Murádin Jenőt az ismeretlenség varázsa vonzotta, hogy ennek a művészeti szempontból kevésbé felkutatott, tájföldrajzi és etnográfiai vonatkozásban jól körülhatárolható vidéknek a hagyományait, múltját vizsgálat tárgyává tegye. Bemutatta azokat az alkotókat, Szathmári Pap Károlytól Karácsony Jánosig, akik művészi tevékenységükkel maradandó értékeket hagytak az utókorra. Részletesen foglalkozott a szobrász Köllő Miklós életútjának ismertetésével és "a székelység legjelentősebb 20. századi festőjével", Nagy Istvánnal. /Németh Júlia: "Gyergyónak szép tere". = Szabadság (Kolozsvár), okt. 18./"

"Kabán József fotós képeivel indult a Korunk Galéria /Kolozsvár/, amelynek 1973 márciusában első kiállítója volt, a napokban pedig a munkáiból rendezett tárlattal köszöntötték a hetvenéves alkotót. Kabán József a kolozsvári törvényszék Kriminalisztikai Laboratóriumának szakértője. Ezen túlmenően fotóművész, portrék, életképek, egyedi hangvételű kompozíciók bő választékát alkotta meg az évtizedek során. /Németh Júlia: Képarchitektúrák az igazság szolgálatában. Gondolatok Kabán József kiállításán. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 25./"