"Az erdélyi magyarság fogyatékosan ismeri azoknak a településeknek a magyar nevét, amelyeken utaztában autója, vonata áthalad - írja Utak és nevek című, az erdélyi településnevek eredetét, történetét bemutató legújabb kötetében Murádin László. A román hatalom 1918 óta mindent megtesz annak érdekében, hogy a magyarság nyelvismerete ne lehessen tökéletes. Több mint fél évszázada nem jelent meg olyan kiadvány, amely hathatósan megkönnyíthette volna a román-magyar helységnév-azonosítást. S ha 1990 után napvilágot is látott néhány ilyen tematikájú munka, a kínálat továbbra sem kielégítő. Murádin könyve a települések nevének eredetét világítja meg. Az egyes települések lakosságának nemzetiségi összetételét is megadja.. /Németh Júlia: Erdélyi településnevek nyomában. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./"

"Gergely István szobrai és plakettjei erdélyi mindennapjaink elengedhetetlen tartozékai. Kezenyomát őrzi Kolozsváron többek között az Apáczai Csere János Líceum díszterme az Apáczai-szoborral és a jeles elődök arckép-plakettjeivel, valamint a Báthory István Elméleti Líceum a névadó mellszobrával. Nagyváradon pedig ott van a művész 1996-ban készült, talán legjelentősebb alkotása, Lorántffy Zsuzsanna egészalakos bronzszobra. A Korunk Galériában, Kolozsváron most együtt láthatók a jelentősebb alkotásai. Mintha a patinázott gipszplakettekben talált volna igazán önmagára, nemcsak műfajteremtőként, hanem az általa létrehozott művészi megjelenítési forma lehetőségeinek maximális kiaknázójaként is. Gergely István egyéni tárlata illusztrációként is szolgált a róla Banner Zoltán előszavával, a Pallas-Akadémia gondozásában megjelentetett kötethez. /Németh Júlia: Jelek az idő témára. Gergely István egyéni tárlata a Korunk Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 15./"

"Tizennégy évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy nyilvánosságra kerüljön és nyomtatásban is megjelenhessen a szekus tisztek korántsem teljes névsora. Az Academia Catavencu immár második hete közli azoknak a felsorolásával, akik szerepelnek a lakosság által áttanulmányozott szekus-dossziékban. 1989-ben tizenegyezer aktív szekus tiszt volt. Nyilvánosságra hozott dokumentumként viszont a lista - eddig A-tól F-ig jutottak közlésével, 171 valódi szekus nevét tartalmazza. Például Ion Bodunescu volt szekus ezredes pillanatnyilag a herkulesfürdői Dacia Egyetem Jogi Karának dékánja. Ennek az egyetemecskének még 2001-ben bevonták a működési engedélyét. Ennek ellenére folytatja tovább tevékenységét, ugyanis egy Ureche nevezetű még híresebb szekus támogatását élvezi, aki ez év nyaráig az Igazságügyi Minisztérium információs osztályát vezette. Ott újságírói közbenjárásra kegyvesztetté vált ugyan, herkulesfürdői részvényei birtokában azonban jól érzi magát. Mindez nem zavarja például a nagy-romániás vezér, Corneliu Vadim Tudort abban, hogy megpályázza az államelnöki széket. Sőt, attól sem riad vissza, hogy célja elérésére éppen azzal az izraeli céggel, nevezetesen az Arad Communication-nel kössön szerződést, amely 2001-ben magának az elnöknek, Ariel Sharonnak a kampányát irányította. A zsidóellenes kirohanásairól, hírhedt antiszemita megnyilvánulásairól ismert politikus a Ziua című fővárosi lap értesülései szerint előszerződés formájában megállapodást kötött az izraeli cég bukaresti képviselőjével, Nati Meir-rel, akit ki is nevezett pártja külpolitikai tanácsadójának. A folyamatban levő megállapodás zsidó körökben szerte a világon heves tiltakozást váltott ki. Nati Meir már imázsjavító munkába lendült, és a Ziua riportereit arról igyekezett meggyőzni, hogy Vadim Tudort igazságtalanul támadja a sajtó. Fennen bizonygatta: protezsáltja megváltozott, mindenkivel békében szeretne élni. /Németh Júlia: Szekus névsorolvasás. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./"

A Nagybánya-kultusz legújabb bizonyítéka s a témában megjelent kötetek méltó társa a Thorma János Múzeum és a Halasi Múzeum Alapítvány gondozásában 2003-ban, Kiskunhalason napvilágot látott Thorma János-kötet (szerkesztette Szakál Aurél, együttműködő munkatársak, Boros Judit és Szűcs György). A tanulmánygyűjtemény a festő születésének 130. évfordulójára, 2000-ben, a szülővárosában rendezett tudományos konferencia anyagát tartalmazza. /Németh Júlia: Thorma-tanulmányok. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 17./

Évekkel ezelőtt, amikor a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar tanárai nevében helyzetelemző írások jelentek meg az erdélyi magyar napilapokban, kisebbfajta felzúdulás keletkezett. Akkor a sajtóvita kezdeményezői az önálló magyar egyetem újraindításának gondolatát kérdőjelezték meg. S tették ezt a valamikori Bolyai lejáratásával, és a diákok, illetve a felsőoktatásban dolgozó magyar tanárok sorában végzett felmérésre hivatkozva. Az akkori vita előzménye a multikulturális egyetemi modell, a sebtében beindított "magyar és német vonal" volt. A lap munkatársa, Németh Júlia leszögezte: a magyar egyetem kérdése nem a felsőoktatás berkeiben eldöntendő dolog, hanem kifejezetten politikai ügy, amely a magyar kisebbség egészét érinti. Az RMDSZ azóta jó néhány csapdába belesétált (lásd Petőfi-Schiller Egyetem, spanyolfalként használt multikulturalitás, egyetemi autonómia stb.), de nem szűnt meg hangoztatni azt a jogot, hogy az anyanyelvi oktatás kérdésében kizárólagos döntési jogra és számarányának megfelelő költségvetési intézményrendszerre tart igényt. A magyar intézményrendszer ügyében semmi előrelépés nem történt. A döntést nem lehet azokra hárítani, akik nem hajlandók, vagy nem merik véleményüket nyilvánosan vállalni. A politikai nyomásgyakorlás, a megfélemlítés még nem szűnt meg. /Németh Júlia: Személyes érdek kontra közügy. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 24./ 1997. elején indult vitában többen megkérdőjelezték az önálló magyar egyetemet, elsősorban a Szabadelvű Kör tagjai. Cs. Gyimesi Éva szerint a magyar egyetem "egy szabadalmazott, és a bevált modellekkel nem törődő, helyi gyártmányú, barkácsolt torzszülöttet és egyfajta szellemi gettót: bezárkózást a nyelvi-nemzeti sajátosságba". Ehelyett két- vagy akár többnyelvű egyetem szükséges, vallotta Cs. Gyimesi Éva. /Cs. Gyimesi Éva: Erdélyi tudományegyetem. = Szabadság (Kolozsvár), 1997. febr. 12./ Magyari Nándor László szerint "az egész egyetem-tradíció: mítosz és szent tehén". "Az egyetemreform főáramától eltérő törekvésnek tűnik" hangsúlyozta, "az etnikai alapon elkülönített egyetem létrehozásának kizárólagossága is." /Magyari Nándor László: Universitas és környezete. A magyar egyetem-eszme beágyazottsága a kisebbségi elitek diszkurzusába. = Szabadság (Kolozsvár), 1997. febr. 10./ A közelmúltban autonómiát, önálló egyetemet követelt "boldog-boldogtalan". /Törzsök Erika: Ellenségkép nélkül. = Magyar Hírlap, 1997. jan. 25., újraközölte: Szabadság (Kolozsvár), 1997. febr. 3./

Korondon, a Firtos Közművelődési Egyesület és a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete által A Sóvidék és képzőművészei címmel életre hívott, kiállítással egybekötött minikonferenciát tartottak márc. 27-én. Tófalvi Zoltán és Szabó Zoltán a kazettás mennyezetek mesteréről, a 39 évesen gázmérgezésben meghalt Sükösd Ferencről beszélt. Németh Júlia nem lehetett jelen, ezért a szervezők felolvasták Benczédi Sándor életét és művészetét bemutató írását. Sándor Jánosról beszélt Irsai Zsolt, Bölöni Domokos a hányatott sorsú költő-festő, Páll Lajos eddigi életútját mutatta be. A két legismertebb kortárs szovátai képzőművészt, Bocskai Vince szobrászt és Kuti Dénes festőt Nagy Miklós Kund, illetve Gáspár Sándor méltatta. Bocskai jelenleg egy kolozsvári térre megrendelt, három méter magas Márton Áron-szobron dolgozik. Ambrus Lajos, a Firtos Közművelődési Egyesület elnöke bejelentette, az épülő korondi művelődési házban több termet is egy állandó, a sóvidéki képzőművészetet bemutató galériának szánnak. /Zilahi Imre: Sóvidéki lustra. = Krónika (Kolozsvár), márc. 29./

Tizenöt képzőművész, festők, grafikusok, szobrászok és iparművészek, a Dudás Gyula vezette Nagybányai Magyar Képzőművészek Társaságának tagjai nyújtottak ízelítőt a város képzőművészeti életéből a Gy. Szabó Béla Galériában ápr. 3-án megnyílt kiállításukkal. Az alig másfél éve alakult társaság már gazdag művészi múlttal rendelkezik. Otthonukban, a nagybányai Teleki Magyar Házban rendszeresen rendeznek kiállításokat. Először Szentendrén mutatták be alkotásaikat. Németh Júlia méltatta a bemutatott alkotásokat. Végezetül Dudás Gyula festőművész mutatta be a 2002-ben alakult Nagybányai Magyar Képzőművészek Társaságának tevékenységét. /(-h): Nagybányai képzőművészek a Gy. Szabó Béla Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 5./

A sepsiszentgyörgyi Kovács Géza szobrász kisplasztikát mutatta be Kolozsváron, a Reményik Sándor Galériában. A funkciójukat vesztett vasdarabok, egy elkoptatott lópatkó, harapófogó gyakorta meghatározó elemévé válik sajátos összeállításainak. /Németh Júlia: Tárgytalan tárgyak dicsérete. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 15./

A kolozsvári magyar festők doyenje, a Barabás Miklós Céh korelnöke, Andrásy Zoltán festőművész a napokban töltötte 94. életévét. Bukarestben végezte el a Képzőművészeti Főiskolát, majd reklámgrafikus volt hat évig a román fővárosban. Családjával Kolozsvárra költözött, 1939-től már az erdélyi főváros művészeti életének alakításában játszott szerepet. A Barabás Miklós Céh fiataljainak csoportjával együtt állított ki Kolozsváron, majd Budapesten is. A háború az ő életébe is beleszólt. Németh Júlia munkájában vázolta fel Kolozsvár szerepét /Kolozsvár – műhely és vonzásközpont, Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely/. Andrásy Zoltán a hadifogságból 1947-ben szabadult, és került vissza Kolozsvárra. Könyvgrafikával foglalkozott, és kedvenc műfajának, az akvarellnek hódolt, de olajjal, majd temperával is dolgozott. 1948-tól, a Magyar Művészeti Intézet megalakulásától kezdve a művészképzésben is tevékeny részt vállalt. Az intézetnek a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolába való 1950-es beolvasztását követően is a grafikai tanszék élén állt. A kolozsvári grafikai iskola megalapozásában is közrejátszva, tanszékvezetőként vonult nyugdíjba a hetvenes években. Még négy évvel ezelőtt, kilencvenévesen is festett, megjegyezte, hogy most azért már lassabban halad. /N. J.: Továbbra is a művészet szolgálatában. A 94 éves Andrásy Zoltánt köszöntjük. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 22./

Paulovics László 45 erdélyi magyar íróról készített portréja tekinthető meg Kolozsváron, a Györkös Mányi Albert Galériában. Kántor Lajos a kiállított munkák változatosságára hívta fel a figyelmet. A diktatúra elől 1985-ben Németországba áttelepült művész jelenleg Szentendrén él. Erőteljes szülőföldhöz kötődését jelenlegi kiállításának tematikája is jelzi. /Németh Júlia: Erdélyi írók panteonja. Paulovics László kiállítása a Györkös Mányi Albert Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 24./

Paulovics László 1985-ben települt át Szatmárnémetiből Németországba, Iserlohnba. Paulovics László megörökítette a kortárs magyar írók és az erdélyi szellemiség megalapozóinak arcvonásait. Ezek a munkái a budapesti Vármegye Galéria után most a Györkös Mányi Albert Emlékházban is láthatók. /Németh Júlia: Utak és állomások. Paulovics László kiállítása a Györkös Mányi Albert Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 29./

Jún. 13-án Kolozsváron a Pata utca 195. szám alatti Fehér Galériában, az Újalsóvárosi Egyházkerület templomában és kiállítótermében megnyílt Lészai Bordy Margit és Tompos Opra Ágota festészeti tárlata. Németh Júlia műkritikus elemezte a bemutatott munkákat. /(h): Fehér Galéria. Megnyílt Lészai Bordy Margit és Tompos Opra Ágota festészeti tárlata. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./

Jún. 17-én Kolozsváron a Radó Ferenc Matematikaművelő Társaság (RFMT) és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) szervezésében bemutatták Kiss Sándor: Matematikus a XX. század viharaiban – Maurer Gyula életpályája című kötetét. Sebestyén Spielmann Mihály prózaíró, történész, a Teleki Téka vezetője méltatta a kötetet. A tanítványok nevében dr. Szenkovits Ferenc, a Babes–Bolyai Tudományegyetem adjunktusa, a Radó Ferenc Matematikaművelő Társaság alelnöke szólt arról az értékes szakmai útravalóról, amelyet Maurer professzortól kapott, majd a könyv szerzője, Kiss Sándor szatmárnémeti matematikatanár foglalta össze a kötet születésének körülményeit, mutatta be a neves erdélyi matematikust, aki négy országban, Magyarországon, Romániában, Ausztriában és Olaszországban egyaránt otthon érzi magát. A kötetet volt tanítványainak vallomásai egészítik ki. A jelenleg Maglódon élő Maurer Gyula továbbra is szívügyének érzi Erdély kulturális értékeinek ápolását. /Németh Júlia: Itthon Erdélyben, otthon Európában. Maurer Gyula matematikus életpályája. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 19./

Néhány éve került a kolozsvári Báthory Líceumba Orbán István rajztanár, s máris úgy ismeri a tanintézet épületeinek pincéit, padlásait, raktárait, mint a tenyerét. Két év kutatómunkájával rengeteg értékes holmit gyűjtött össze, régi értesítőket, évkönyveket, mintegy 12 ezer lapot tanulmányozott át. Ennek eredményeként született meg az Évgyűrűk /Stúdium Kiadó, Kolozsvár/ című, a 425 éves iskola 1773-tól 1914-ig terjedő időszakát feldolgozó kötete. A kötetben szerepel az is, hogy az 1869-ben a Kőváry László vezette népszámlálás adatai szerint Kolozsvár 24 826 lakosából 20 265 magyar, 2410 román, 1133 pedig német volt. Fadrusz János alkotásának, a Mátyás-szobornak 1902-es felavatásával egy időben nyílt meg Mátyás király szülőházában az Erdélyi Kárpát-Egyesület néprajzi múzeuma is. /Németh Júlia: Grafikus a pincében, padláson. Orbán István, a kutató rajztanár. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 3./

A művészek emlékiratainak kiadásával új sorozatot indít a kolozsvári Komp-Press Kiadó. Első darabja A szépség a szellem rangja című kötet, Miklóssy Gábor festőművész írásos hagyatékának bemutatása. Az anyagot gondozó Sümegi György művészettörténésznek köszönhetően azok a levelek is helyet kaptak benne, amelyeket a néhány évvel ezelőtt elhunyt jeles művészettörténész-régész-grafikus László Gyula, küldött régi barátjának. /Németh Júlia: Miklóssy Gábor kettős tükörben. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 10./

Novák Ildikó textilművész kolozsvári egyéni kiállításán a műfaj klasszikus változatától a lehető legkorszerűbbekig, a francia gobelintől a nem konvencionális anyagokból készített kompozíciókig a különböző megjelenítési formák rendkívül gazdag skálájával lehet találkozni. Novák Ildikónak sikeresek voltak magyarországi, angliai, olasz-, spanyol- és svédországi, ausztriai, szlovénai és ukrajnai bemutatkozásait is. /Németh Júlia: A jövő múltja. Novák Ildikó egyéni kiállítása Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 7./

Megjelent az Erdélyi Művészet /Székelyudvarhely/ legfrissebb 17. száma. A kiadványban Veres Péter beszélgetett Jakabovits Mártával a művészeti hitvallásáról. Németh Júlia Incze Ferencre emlékezett. /Erdélyi művészet. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 9./

Megnyílt a középgenerációhoz sorolható Kolozsi Tibor, Kocsis Rudolf, Sánta Csaba és Varga Mihály szobrászati tárlata Kolozsváron. Címeket nem adtak a szobroknak, mintha azt sugallnák, tessék megkeresni benne a lényeget. Kocsis Rudolf táskái tömör fából és kőből szerkesztett konstrukciók, valamiféle tartalmas tartalomnélküliséget sugallnak, írta Németh Júlia. Kolozsi Tibor arckompozícióinak újabb állomásához érkezett. A hegesztett fémlapokból, fémgyűrűkből összeálló rozsdafejek valósággal alakítják maguk körül a teret. Sánta Csaba kisszobrai valamilyen történelem előtti kor jelzéseiként hatnak. Varga Mihály faszobrai antropomorf fogantatásúak. /Németh Júlia: Arcok, táskák, mágia és biomorf formák. Kolozsi Tibor, Kocsis Rudolf, Sánta Csaba és Varga Mihály szobrászati tárlata Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 14./

Kolozsváron, a főtéri Gy. Szabó Béla Galériában megnyílt P. Ütő Erzsébet festészeti tárlata. Bevezetőt mondott Ferenczy Miklós lelkész, a tárlatot Németh Júlia méltatta. A Máramarosszigeten élő és alkotó P. Ütő Erzsébet hat év leforgása alatt immár harmadszor jelentkezik egyéni kiállítással a kincses városban. A fa dicsérete cím rendkívül beszédes: a művész hódolatát fejezi ki a növényvilág legcsodálatosabb, legváltozatosabb teremtményei, a fák iránt. /(-th): A fa dicsérete a Gy. Szabó Béla Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 6./

P. Ütő Erzsébet 1957-ben végezte el a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolát. Művészi kiteljesedésének városa Máramarossziget, ahol oktatói, művészetpedagógusi tevékenységet is folytatott. Falikárpitjaival szerepelt a firenzei Iparművészeti Biennálén is. A Máramarosszigeten élő és alkotó P. Ütő Erzsébet neve a kolozsvári művészetkedvelők előtt sem ismeretlen, hiszen 1998 óta hároméves időközökben rendszeresen jelentkezik alkotásaival a kincses városban. Most megnyílt kiállításán festményei egyetlen témát járnak körül. A fa dicsérete – jelzi összefoglaló címben is a művészi szándékot. /Németh Júlia: A fák dicsérete. P. Ütő Erzsébet kiállítása a Gy. Szabó Béla Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 11./

A XX. század képzőművészetében jelentkező műfaji átfedések alapjaiban rengették meg a vizuális művészetek világát. A különböző művészeti ágak, műfajok átjárhatósága olyan variációs lehetőségeket teremtett, amelynek kapuit most éppen a keramikus, Palkó Ernő döngeti, írta Németh Júlia a művész kolozsvári kiállításáról. Neve: Grafiterra. A keramikus és a grafikus Palkó Ernő sikeres kiruccanása arra az ismeretlen területre, amelyet ő maga fedezett fel. A kerámia, a grafika és esetenként a szobrászat kézfogása nyomán született alkotásokról van szó. /Németh Júlia: Grafiterra. Palkó Ernő egyéni tárlata a Szentegyház utcai Művészeti Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 11./

Kolozsváron a Pata utcai Fehér Galériában megnyílt Gy. Szabó Béla olajképeinek tárlata. A Gy. Szabó-hagyaték gondozója, Ferenczy Miklós lelkész válogatott Gy. Szabó Béla olajfestményeiből. /Németh Júlia: Gy. Szabó Béla olajképei a Fehér Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 25./

A 90 éves Kós András szobrászművészt köszöntötte a lap munkatársa. A művésznek sikerült mindazt az értéket, a kincseknek azt a sajátos tárházát beépítenie életművébe, amit az előző korok megvalósítottak, méltatta munkásságát Németh Júlia. A művész 90. születésnapja egybeesik az édesapja, Kós Károly szervezte Barabás Miklós Céh alapításának 75. és több évtizedes kényszerszünet újraindításának 10. évfordulójával, amelyben immár neki jutott az egyik döntő szerep. /Németh Júlia: Kós Andrást köszöntjük születésnapján. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 3./

Kolozsváron látható Abodi Nagy Béla festőművész gyűjteményes kiállítása. Abodi Nagy Béla életműve szerves részévé vált a 20. századi erdélyi, összmagyar és európai művészetnek, írta Németh Júlia. Abodi Nagy Béla 1949-től 1983-ban bekövetkezett nyugdíjazásáig a kolozsvári főiskola festészeti tanszékének tanára volt. /Németh Júlia: Személyre szabott történelem. Abodi Nagy Béla gyűjteményes kiállítása. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 6./

Dudás Gyula a hargitai tájak szülötte, neve mégis immár végérvényesen Nagybányával fonódott össze. 1958-ban, a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola elvégzése után került Nagybányára, a festőfővárosba. Dudás Gyula festőként a klasszikus nagybányai hagyományok követője. A művész évtizedek óta készült kolozsvári egyéni kiállítására, s amikor egy évvel ezelőtt felrakta munkáit a Gy. Szabó Béla Galéria falára, a megnyitón súlyos szívbántalmai miatt nem vehetett részt. Erős szervezete legyőzte a kórt, 75. születésnapjára meglepheti magát egy újabb kiállítással. A nagybányai Teleki Magyar Házban nov. 12-én megnyíló tárlatán Jakobovits Miklós, a Barabás Miklós Céh elnöke mond köszöntőt. /Németh Júlia: Dudás Gyula 75 éves. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./

A sokoldalú szobrász Lövith Egon nov. 10-én grafikusként mutatkozott be Kolozsváron, a főtéri Kisgalériában. Kisgrafikákkal, amelyeket bagatelleknek nevez. /Németh Júlia: Bagatelles. Lövith Egon kisgrafikái a Kisgalériában. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./

Hogy szereti kormánypárt is, meg ellenzék is az erdélyi magyarokat az anyaországban, és hogy szeretik hivatalos és hívatlan vezetői! Csoda, hogy agyon nem szerették! – írta Németh Júlia. Szerinte „nem is rólunk, hanem valami másról folyik a vita”. Mindenben, mindenki a maga hasznát lesi. Épp a politikában ne lenne így? /Németh Júlia: Labdajáték. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 3./

Megjelent Németh Júlia Lövith Egon /Mentor Könyvkiadó, Marosvásárhely/ című monográfiája. A kötetet dec. 23-án Kolozsváron, a Gy. Szabó Béla Galériában a kiadó igazgatója, Káli Király István és a kötet szerkesztője, Jánosházy György mutatja be. A könyvet a szerző és a művész, Lövith Egon dedikálja. /Lövith Egon-monográfia. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 18./

Megjelent Németh Júlia Lövith Egon /Mentor, Marosvásárhely/ című kötete a Művészeti Monográfiák sorozatban a szobrászművészről. A művész különösen sérelmesnek tartotta, hogy annak idején, amikor parasztszobrait bemutatta, közölték vele, hogy ezt egy többségi nemzethez tartozó szobrásznak kell elkészítenie. /Monográfia Lövith Egonról. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 21./

Január 27-én Kolozsváron, az Apáczai Galériában megnyílt az EMME-tárlat. Az Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesülete Kolozsvári Csoportjának vezetője, Székely Géza grafikusművész szervezte 33 művész több mint 50 munkáját tartalmazó kiállítást Wolf Rudolf igazgató nyitotta meg. /Németh Júlia: Művészpedagógusok színvallása. EMME-tárlat negyedszerre. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 29./