Rendhagyó munka Bogdán László új könyve, Az erdélyi madonna /Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda, 2004./ A jelezte, hogy e versfüzér voltaképpen inkább nagyepika lenne. Egy asszony sorsában az erdélyi magyarság XX. századi hányatott históriáját idézte fel. Álljon itt példaként a könyv XII. szonettjének néhány sora: ,,Félőrült már. A harcoknak vége / És semmi hír a családjáról. / A házat szélvihar, hózápor / cibálja. Így jön el a béke. / Vörösök után koldusok / jönnek, rabló siserehad, / utánuk őrült gyilkosok, / lomha dögevő madarak / Érkezik a Maniu-gárda…” A könyvhöz Márton Árpád csíkszeredai festőművész készített huszonnégy rajzot.  /Magyari Lajos: Erdélyi asszonyok sorsa. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 19./

Veress Miklós, Vargyas amatőr festője a nyolcvanadik évtizedét tapossa. Egy olyan község és közösség alkotója, mely a Sütő és a Máthé nevekkel fémjelzett népművész-dinasztiákat adta Vargyasnak, Erdővidéknek, Háromszéknek, Erdélynek. Veress Miklós rendhagyó kiállítást szervezett. Takaros portája udvarán-kertjében több száz munkáját állította ki. Életképei, csendéletei, portréi, tájképei sorakoztak a kertben. Veress Miklós /sz. Vargyas, 1923/ három évig volt hadifogságban.  Közel negyven évig élt Brassóban, s nyert az amatőröknek kijáró számtalan elismerést, díjat, rendelést. Nyugdíjasként hazatért Vargyasra. /Magyari Lajos: Vargyas Csontváryja (Népi alkotók) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 17./

Júl. 24-én Demeter János, a megyei tanács elnöke, Vajda Lajos alelnök, Torja, Dálnok és Maksa polgármestere, Németh Csaba szenátor és a sajtó képviselői jelenlétében került sor a Dálnok-völgyi Dózsa panzió előtt a Miholcsa József marosvásárhelyi szobrász által készített Dózsa-portrészobor avatóünnepségére. A műkőből készített szobrot 1999-ben állították fel. Daragus azért várt az avatással eddig, hogy a Dózsa panzió környezete is méltó legyen a nagy férfi emlékéhez. Az ünnepséget házigazdaként Daragus Attila magánvállalkozó, a szobor megrendelője, Torja község alpolgármestere nyitotta meg. Ünnepi beszédet Magyari Lajos költő, a Háromszék főmunkatársa mondott, előbb a magánkezdeményezésre készült szobor mecénásának tettét méltatta, majd Dálnok legnagyobb fiának életét és az általa vezetett parasztháborút elevenítette fel. /Iochom István: Dózsa ismét hazatért szülőfalujába. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 26./

 Ki vállalhatta volna más, mint Kelemen Antal karnagy-dirigens a rétyi Kováts András Fúvószenei Egyesület és a zenekar negyedszázados történetének megírását? A Feketeügy partján ülő Réty zenei életének újjáteremtése fölvirágoztatása az ő nevéhez kötődik. Kelemen Antal „A hangosan szóló csend zenéje” című könyvben megemlékezett az elődökről és a támogatókról /köztük Guttman Mihály, Angi István, Csire József, Birtalan József és László Attila professzorokról, zenetanárokról/ is. /Magyari Lajos: Monográfia rétyi fúvósokról. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 31./

Med­gyessy Péter kijelentette, hogy az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel, továbbá hogy őmaga kisszerű puccs áldozatává vált. Medgyessy Péter – eddigi habozó magatartásához híven – nem meri bizonyítani, hogy „a képmutató, korrupt, a nemzeti érdekeket és értékeket végleg semmibe vevő balliberálisok úgy táncoltatják a szocialistákat, ahogyan akarják”, írta Magyari Lajos. Gyurcsány tehát az ő jelöltjük és támogatottjuk. Gyurcsány Ferenc pedig közben ténykedik. Sportminiszteri kabinetjébe rendeli a leköszönt miniszterelnököt, tegnapi minisztertársait. Beinti és elküldi őket. Magyari Lajos szerint nem a Medgyessy-kormány bukott meg Magyarországon, hanem az önmagát túlélt baloldal. /Magyari Lajos: Gyurcsányiáda. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 6./

Folyik a nemtelen vita a kettős állampolgárság megadásának kötelezettségét kezdeményező ügydöntő népszavazás dolgában az anyaországban. Hetek óta összehangolt befolyásolási kampány folyik a voksolás lehető kimenetelét illetően: az MSZP–SZDSZ felszólítja a választókat, hogy mondjanak ,,határozott nemet” a kettős állampolgárság ügyére. December 5-e közeledik, s Magyarország mai lakossága vizsgázni fog nemzeti szolidaritásból. Jó lenne, hogy ne Kuncze Gábor, Lendvai Ildikó, Gusztos Péter, Eörsi Mátyás és társai sulykolják bele a magyar agyakba, hogy mi is lenne a követendő magyar út. Avar János, Bolgár György aztán végleg ne! – írta Magyari Lajos, a Háromszék főszerkesztője.  /Magyari Lajos: Export-import, magyar módra. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 10./

A véletlenek egybeesése folytán a Kárpát-medencei magyarság sorsa tíz napnál alig hosszabb időszak alatt két szavazáson dől el, állapította meg Magyari Lajos. Vasárnap a romániai parlamenti választásokon másfél millió erdélyi magyarnak kell arra válaszolnia, hogy akar-e törvényhozási képviseletet. Két magyar politikai erő nem kerülhet be a román törvényhozásba.   A másik döntés dec. 5-én történik, s a kettős állampolgárság ügyére vonatkozó népszavazási voksolás kimenetele nem az anyaország ,,magánügye”, hanem az egész magyar nemzeté, szögezte le Magyari Lajos. /Magyari Lajos: Két hét, és… lesz-e tovább? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 24./

Úgy tűnik, hogy szülővárosa, Székelyudvarhely végleg megszerezte az erdélyi magyar botrányok java hányadának tulajdonjogát, írta Magyari Lajos, a Háromszék főszerkesztője. Innen indult útnak az Erdélyi Magyar Kezdeményezés mozgalma, mely elsőként bontotta meg az RMDSZ addig szilárdnak hitt egységét, itt szakadt először igazán két pártra a magyarság, s az RMDSZ helyi potentátjainak az UPE (Udvarhelyi Polgári Egyesület) elszánt frontharcosaival kellett felvennie a küzdelmet a város politikai birtoklásáért. A polgármesteri széket mindmáig Szász Jenő, egykori ,,független”, időközben a Magyar Polgári Szövetség országos elnökévé avanzsált politikus szerezte meg. Székelyudvarhely első igazi nagy botránya a ,,Cserehát” néven elhíresült svájci–román panama, melynek folyományaként a legmagyarabb városba görög katolikus román apácarend telepedhetett, s a kormány fegyveres támogatásával gyökeret is vert ott. S vélük együtt terjeszkedik, ,,hon­­­foglal” a város két-három százaléknyi románsága. Szász Jenő ígérte, hogy magyar költségvetési és alapítványi támogatásokkal egyszerűen visszavásárolja a város tulajdonát képező, csereháti fundusokra emelt épületegyüttest. Azóta sem történt semmi, leszámítva néhány elveszített pört. Újabb botrány: a város jól felszerelt nyomdáinak egyikében nyomtatták ki az MSZP hírhedett propagandaújságját, melyben válogatott hazugságokkal próbálják rémítgetni Magyarország szavazópolgárait a kettős állampolgárság ügyében tartandó december 5-i referendum esetleges igenlésének ,,szörnyű következményeivel”. Közben a székelyudvarhelyi Tamási Áron Líceum főépülete veszélybe került, sürgős felújításra szorul. Pénz viszont nincs, a Világbank visszamondta megígért támogatását, az egyház javára hozott reprivatizációs döntésre hivatkozva. /Magyari Lajos: Szép, új erdélyi világ. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 26./

Sepsiszentgyörgyön működik a Gyárfás Jenő Amatőr Képzőművészeti Kör. A művelődési ház otthont és a megmutatkozás lehetőségét adja számukra. Kiállításaik kínálataiból elsősorban Gál István portrégrafikát kell megemlíteni. Nagy B. Viktor korábban fafaragóként és faszobrászként volt ismert, most festőként is bemutatkozott. /Magyari Lajos: A vállalkozás dicsérete. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 11./

Bármennyire fáj, ami velünk december 5-én történt, bármennyire megvetjük a Gurcsány-Hiller-Lendvai-Kuncze szörnyszövetséget, nemzettársainkat, magyarországi testvéreinket még sincs jogunk megtagadni – írta Magyari Lajos.  Rengeteg barátunk van Magyarországon is, s akik ma itt, Erdélyben ezt a szomorú fiaskót újra személyi, politikai érvényesülésükre szeretnék kihasználni, ugyanolyan becstelenek, mint Gyurcsányék és Hillerék, tette hozzá.   „Sem Székelyudvarhelyre, sem Csíksomlyóra nem szoktak járni Gyurcsányok, Hillerek, Kunczék, Lendvaiak és egyéb alantas érzelmű nemzetveszejtők.” „ A magyar politikum a történelem legmélyebb bugyraiba süllyedt, amikor lehetővé tette két nemzetáruló – Gyurcsány és Hiller – országvezetői pozícióba való kerülését. A nemzet dolga, hogy változtasson ezen.” /Magyari Lajos: Nem lehet így! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 14./

Félárbocra eresztett, gyászszalagos nemzeti trikolórral tiltakozik a liberális párt Kovászna megyei szervezete a magyar nemzetiségű prefektus kinevezése ellen. Eebben támogatják őket a levitézlett ,,szociáldemokrata” Casunean-hívők is. Mert egyvalamiben van egyetértés: nem akarnak magyar kormánymegbízottat! /Magyari Lajos: Béke azért nincs…! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 12./

A határon túli magyarság mély szomorúsággal fogadta a kettős állampolgárságról tartott magyarországi népszavazás eredményét. A politikum által manipulált mai anyaországi lakosság – óriási tisztelet a kivételeknek! – nem alkalmas valós nemzetpolitikai kérdések referendum útján való eldöntésére, állapította meg Magyari Lajos. Vissza-visszatér az álságos és hitvány állítás, hogy a feltett kérdés oly rossz, bonyolult és érthetetlen volt, nem is lehetett válaszolni rá. Ez szemenszedett hazugság. A hivatalosságok és magánszorgalmú kutyák egyaránt nevezik azóta a Magyarok Világszövetségét nacionalista darázsfészeknek, elnökét, az erdélyi Patrubány Miklóst pedig politikai szélhámosnak. Közben a szabadkai mini-Máérton a határon túli magyar közösségek, szervezetek vezetői újra egységesen kinyilvánították akaratukat: igenis igényt tartanak a kettős állampolgárságra. Gyurcsány miniszterelnök állandóan ,,Júrópa” és Bukarest felé mutogat: ,,mit szólnának ezek egy ilyesmihez?!” /Magyari Lajos: Patrubány Miklós vesszőfutása. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 12./

Koltay Gábor és Raffay Ernő Trianon című filmjét vetítették, vetítik Erdély jó néhány városában. A film dokumentáris értékű, nem uszít, nincs irredenta felhangja. Sem Koltay, sem Raffay nem tűzte ki célul, hogy e filmmel fölülvizsgálja a határokat. De az igazságot ki kell mondani. Magyarországon – mondják – betiltották a filmet. A mostani magyar miniszterelnök és cimborái csak magyarokról és nemzeti sorskérdésekről nem akarnak hallani. A miniszterelnök sokkal inkább kedveli a kommunista Internacionálét, mit már régóta harácsindulóvá írtak át udvari zengészei: Mészáros Tamás, Avar János, Bolgár György és díszes kompániájuk, írta Magyari Lajos. /Magyari Lajos: Ó, Trianon, Trianon! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 13./

A háromszéki magyarság önfeladásban ,,jeleskedik”. A visszaszerzett-visszakövetelt földet olcsó pénzen idegenek kezére adják. Idegenek vették meg már fél Kököst, ez a sors vár Aldobolyra és Illyefalvára, Bikfalvára és megannyi peremtelepülésünkre. Elherdálódik minden, mert az új ,,honfoglalók” a javakat használni, kihasználni, fölhatalmazottnak érzik magukat, de a közteherviseléshez nem járulnak hozzá. Ezért is szegény ez a város, ez a vidék, ez a régió. Az RMDSZ pedig nem követeli a Hargita megyei kormányhivatalt. /Magyari Lajos: Nemzetiség és szakértelem. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 13./

Sokan mondják, hogy az erdélyi magyarságnak át kellene térnie az eszmerendszerek melletti politizálásra, magyarán, illene már lemondani a nemzetiségi jogkövetelésekről. Tehát: nekünk vagy szociáldemokratáknak, vagy liberálisoknak, esetleg éppen nagyromániásoknak kellene lennünk ahhoz, hogy szépen és békésen integrálódjunk a román társadalomba, írta Magyari Lajos. Azonban nem lehet egy olyan társadalomba háborítatlanul integrálódni, mely a nemzeti türelmetlenséget állampolitika rangjára emeli. /Magyari Lajos: Az élet, az életünk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 18./

A Hitel folyóirat februári számának lap címoldalán ez olvasható: Nem, az nem lehet. Vallomások és elemzések 2004. december 5-éről. Csoóri Sándor, Vasadi Péter, Pozsgay Imre, Duray Miklós, Pap Géza, Sütő András, Gál Sándor, Lászlóffy Aladár, Dobos László, Dudás Károly, Vári Fábián László, György Attila, Zsidó Ferenc, Sepsiszéki Nagy Balázs, Csata Ernő, Magyari Lajos, Koncsol László, Fekete Gyula, Kodolányi Gyula, Tőkéczki László, Ablonczy László, Czakó Gábor, Tornai József, Tamás Menyhért, Domokos Mátyás, Nagy Gáspár, Ács Margit, Alföldy Jenő, Márkus Béla, Görömbei András, Bertha Zoltán, Cs. Nagy Ibolya, N. Pál József, Elek Tibor, Rott József, Száraz Miklós György, Sturm László, Prágai Tamás, Brém Nagy Ferenc, Mórocz Zsolt és Szabó István. A folyóirat kevés példányban jut el Erdélybe, Felvidékre, Kárpátaljára, Szabadka környékére, Lendvára. „Senki sem kötelezte a maradék Magyarországot arra, hogy megvonja az állampolgárságot azoktól, akik fölött áthelyezték az államhatárokat.” – írta Duray Miklós. „Egy néptől, mely évtizedeken át határain belül bambán tűri pusztítását, sőt besegít önpusztítással, nehogy nacionalistának pellengérezze ki a sajtó, nem várható el, hogy a határain kívül rekedt sorstársaiért ébredjen fel évszázada alvó lelkiismerete.” – állapította meg Fekete Gyula. Csoóri Sándor pedig arról írt, hogy a mai divatos és sikeres íróinknak egyetlen szavuk sincs arról, hogy miért sorvad, miért fogyatkozik ez a nép. „Magasban járó elmélkedésekből már régóta arra tudok következtetni, hogy saját esztétikájukat, gondolataikat, előítéletüket ismerik csupán. De azt a valóságot, amelyben maga az istenadta nép él idehaza vagy a határainkon kívül, egyáltalán nem ismerik, legfeljebb hallomásból, mint a hutukat.” /Nagy Pál: Mi történt velünk? = Népújság (Marosvásárhely), febr. 16./

Eörsi Mátyás ködösít, mellébeszél. Aki ezt megszervezte, a meghívás ódiumát fölvállalta, ugyanúgy leégett, mint az SZDSZ nagy korifeusa. A honi RMDSZ-es liberálisokról, személy szerint Eckstein-Kovács Péterről van szó. Politikai balfogásnak számít az erdélyi magyar publikum elé hívni egy balliberális magyarországi politikust, s a friss sebeket feltépendő, az itteni elkeseredett és kiábrándult magyarokkal végighallgattatni egy SZDSZ-es ,,nagy európéer” okoskodásait, sőt okítgatásait. Eörsi ,,nemzetpolitikája” arról szól, hogy mindenki – minden magyar! – úgy váljék európai polgárrá, hogy felejtse el anyaországát, felejtse el természetes kötődéseit, írta Magyari Lajos. Szerinte bőven elég Európában találkozni. /Magyari Lajos: Eörsi Mátyás ,,szerecsenmosakodása”. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 10./

A Budapesten megjelenő Hitel című folyóirat – a nemzeti gondolat leghívebb anyaországi őrhelye – idei februári számát a múlt év december 5-ei népszavazás kérdéskörének szentelte a következő címmel: Nem az nem lehet – Vallomások és elemzések 2004. december 5-éről. „Anyaországi és az elcsatolt területek magyarságának prominens képviselői, a nemzet egységének következetes és elkötelezett szellemi munkásai szólalnak meg”, írta beszámolójában Máriás József. Ez a folyóirat Erdélybe csak igen szórványosan juthat el, ezért Máriás részletes ismertetést adott az írásokból. Duray Miklós írta:. „A hivatalban levő magyarországi kormány Gyurcsány miniszterelnök képviseletében, valamint Hiller és Kuncze pártelnökök – Károlyi–Kun–Szamuely eszmei örököseiként hadat üzentek a nemzetnek.” Fekete Gyula: „Már maga az nemzetgyalázás, ha szavazással kell eldöntenünk, hogy véreinket, testvéreinket, akiket a világpolitika főgazemberei kirekesztettek szülőhazájukból, elnyomásba, megaláztatásba, teljes kiszolgáltatottságba taszítottak, ezeket a magyarságukért sokat szenvedett testvéreinket öleljük-e most már magunkhoz, vagy verjük inkább pofon.” „1990 óta hittünk a változásban. Abban, hogy a rosszat fölváltja a jó” – összegezte tapasztalatát Csoóri Sándor. Megállapította: „a többség egyre szegényedik”, „eltömegesedett körülöttünk a hazugság”, „a nemzetet földbe kell taposni”. Fekete Gyula: a népirtás nemcsak a születések szabályozásában ölt testet, hanem annak korszerűbb változatában is: „a nacionalizmus elleni harc formájában és ürügyén, képtelen túlhajtásával elroncsolni, kiirtani a nemzeti érzést, a nemzettudatot, a nemzeti szolidaritást, végső soron az identitást”. Tőkéczki László: „hazugság volt, de hazugság lett itt minden más érték és a közösség is! Balekoknak való hülyeségek a hit, a haza, a nemzet (magyarság), az erkölcs és a rend.” Domokos Mátyás arra hívta fel a figyelmet, hogy nemcsak a nemzeti tudat gyökereire vettetett a fejsze, csapásai a nemzeti irodalmat sem kímélik: „a társadalom agyán lobotómiát végző civilizátoroknak sikerült elhitetni, hogy ideje lejárt, szerepe véget ért, hogy nemzeti sorskérdéseinket »a dolgot magát nézve« elemző irodalmunk arany öntudata és üzenete ma már nem »trendi«, és az értékeit, önbecsülését oly könnyedén elhajító, feledékeny magyar világ boldogan elhitte a posztmodern bűvigéket, mert ezáltal egy kényelmetlen lelkiismereti nyomás alól is felszabadult”. „Mintha a jóslásokban időnként fel-felbukkanó sárga veszedelem előtt itt volna »a határon túlról jövő magyar veszedelem« ideje! – figyelmeztet Márkus Béla. – Más szempontból a »bevándorlóellenes hangulatkeltésé« – ám csak abban az esetben, ha a képzelt bevándorlók: magyarok.” A felvidéki Koncsol László keserűen tette fel a kérdést: „Mi folyik ebben az országban, miféle nemzet vagyunk mi, az élet vagy a halál népe, az önépítés vagy az önpusztítás, a leépülés vagy a növekedés, az Isten művébe simuló teremtés vagy a Sátánéba szerződött rombolás nyelvközössége?” Pap Géza erdélyi református püspök bibliai példára hivatkozva hirdette december 5-én: „amikor egy népből kihal az egészséges nemzettudat, az egymáshoz való tartozás vágya és igénye, az a nép egészen biztosan pusztulásra van ítélve”. „Ez hát a helyzet, ennyien vagyunk!” „Ebben a szellemi zsarnokságban, megzsaroltatásban Magyarország jobbik fele, a velünk sorsközösséget és szolidaritást vállaló anyaországi magyarok is kisebbségbe kerültek, kisebbségi sorsba kényszerültek – a saját országukban…” (Dudás Károly, Szabadka) Reményeinket „a történelem egyetlen pillanat alatt semmissé változtatta. És ezt a történelmi pillanatot nem lehet soha többé tudatunkból kitörölni. Mert ami megtörtént, az Trianont véglegesítette!” (Gál Sándor, Kassa) „Ennek az országnak a lakói ilyen nemzeti önismerettel, ilyen nemzeti öntudattal élnek?” (Görömbei András, Debrecen) „2004. december 5., »fekete adventje« csakugyan történelmet írt; de az emelkedés történelme helyett az önmegszüntetés eddig elképzelhetetlenül példátlan kísérletének történelmét. (…) Mintha népszámlálás történt volna – a magyarországi magyar kisebbségé, a lelki magyarságé.” (Bertha Zoltán, Debrecen) „Ez hát a helyzet, ennyien vagyunk!” (N. Pál József, Budapest) „Az anyaországi magyarság mindenekelőtt magamagát hagyta cserben, már a kimondott nem előtt. Hogyan ölelje magához a kisebbségben élő nemzetrészeket, ha önmagával is meghasonlott, gyűlölt viszonyban van?” (Rott József, Magyaregregy) „A cserbenhagyott kisebbségek iránti többségi lenézés, megvetés, gúny pedig eddig nem ismert árnyalattal is sötétíti majd a nemzetiségi képet.” (Cs, Nagy Ibolya, Debrecen) „Homlokunkon ott a jel: Káin bélyege. Mindannyiunkén. Azokén is, akik igennel szavaztak.” (Száraz Miklós György, Budapest) „Kedves Nem-párti Testvéreim, milyen érzés Magyarországon magyarnak lenni?” (Vári Fábián László, Kárpátalja) „Úgy érezzük, hogy a magyar állampolgárok többsége elárult bennünket, megtagadta a nemzetet.” (Sepsiszéki Nagy Balázs, Sepsiszentgyörgy) Sütő András: „Permanens döbbenetben nyilván nem lehet élni.” Hasonló gondolatot fogalmazott meg a Gyulán élő Elek Tibor is: „…felállni pedig, mint tudjuk, muszáj, mert földre ütötten élni nem lehet”. „Ez a döntés gyorsítani fogja az erdélyi magyarság (újbóli) felnőtté válását. (…) Azt is mondhatnám, köszönjük, hogy felébresztettetek!” (Zsidó Ferenc, Székelykeresztúr) Magyari Lajos az Erdélyben, a Székelyföldön szórványosan megnyilvánult magyarellenes jelenségek ellenére, arra int, hogy „nemzettársainkat, magyarországi testvéreinket mégsincs jogunk megtagadni”, hogy a történtek dacára „komoly és felelős párbeszédre van szükség”. /Máriás József: Nem, az nem lehet! = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 11./

Beke Ernő kézdivásárhelyi gyűjtő évtizedek óta tartó gyűjtőmunkája most hozza meg gyümölcseit. Beke Ernő Üdvözlet Kézdivásárhely­ről című, régi képeslapokat bemutató albuma sikertörténetnek bizonyult. A szerző új albumok kiadására készül. Gyűjteménye oly gazdag és oly sokrétű, hogy immár valóban egy egész nemzet, egy egész kultúra közfigyelmére érdemes. A sok-sok ezer összegyűjtött képeslapból most van előkészületben Kovász­na és Orbaiszék anyaga. /Magyari Lajos: A vállalkozás dicsérete. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 19./

Immáron sokadszor nyilatkozott Traian Basescu elnök az autonómia kérdésében. Számunkra minden alkalommal elszomorítóan, állapította meg Magyari Lajos. A román politikusoknál azonos a mindenfajta kisebbségi önkormányzati forma tagadása és a szent nemzetállami eszme örökkévalóságának hirdetése. Magunkra vagyunk utalva, írta Magyari, az anyaország sem tesz bármit értük. Basescu C. V. Tudorral azonos platformra helyezkedve, tagadja a magyarok jogát az önrendelkezéshez, legfőképpen a területi autonómiához. /Magyari Lajos: Basescu és az autonómia. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 21./

Benyújtotta első egyszerű parlamenti bizalmatlansági indítványát az SZDP, Iliescu és Adrian Nastase ellenzékbe szorult pártja. Azt nehezményezik, hogy az új kormánykoalíció teljesen a politikai hovatartozás alapján meneszti a decentralizált intézmények vezetőit, s a maga embereit hozza helyettük. Az előző kormány éppen azt vallotta, hogy a kormányprogramot csak elvhű emberek vihetik győzelemre. Az új kormány sem mond mást, és saját hűséges embereit teszi kulcspozíciókba. Az SZDP-nek akkor lenne erkölcsi alapja ilyen indítványt megfogalmazni, ha valamiféle példát mutatott volna, írta Magyari Lajos. /Magyari Lajos: Elvek és bizalmatlanságok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 30./

Kolozsvárott megkéseltek egy magyart, majd Bársony András külügyi államtitkár a román hatóságokkal teljes egyetértésben megállapította, hogy az ügyeknek semmiféle nemzetiségi vonatkozása nem volt. A sértetteket az atrocitások közben bozgorozták – magyarul: hazátlanozták. Ezt Bársony András nem tartja nemzetiségi jellegű afférnak. Vajdaságban naponta vernek félholtra magyarokat, s a szerb hatalom ,,felelőtlen ifjoncok összetűzésének” nevezi az incidenseket. Amikor viszont néhány szerb megverésének ügyében kell dönteni, hatvanegy esztendős büntetést szabtak ki az elkövető magyarok ellen. Ez így lesz mindaddig, „amíg a magyar külpolitika egyfolytában bocsánatot kér a pribékektől és agresszoroktól. Amíg Bársony Andrások külpolitizálnak Magyarországon”, írta Magyari Lajos. Bugár Béla fölvetette a felvidéki magyarság 1945 és ’48 közötti jogfosztását, erre Meciar és Tico azonnal kizárná őt a szlovákiai közéletből. /Magyari Lajos: Kárpát-medencei anziksz. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 14./

A második világháború lezárása óta most kellene elfogadtatni a második nemzetiségi törvényt Romániában. Az első 1945-ben még I. Mihály király jegyezte ellen, nem is volt rossz törvény, bár messze elmaradt tartalmában a sokszor emlegetett gyulafehérvári ünnepélyes ígéretektől. A törvény pozitív előírásából semmi nem teljesült. Az RMDSZ ,,reálpolitikusai” előkészítették a második nemzetiségi-kisebbségügyi törvényt, s azt az új kormány asztalára tették. A kormány húzza-halasztja érdemi megvitatását és elfogadását. Ebből az a tanulság, hogy a maximumot kell követelni, s akkor talán mégis lesz valami szerény előrelépés, írta Magyari Lajos. /Magyari Lajos: Itt állunk – ,,törvénytelenül”. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 4./

Stefano Bottoni: A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy /A Hét (Marosvásárhely), 2005. február 17./ című tanulmányával kapcsolatban a hetilapban folyó vitára reagált: a/ Bíró Béla a főszerkesztőhöz, Parászka Borókához szóló levelében jelezte, kérésük ellenére nem akar hozzászólni a Sütő-Földes-ügyben folyó vitához, mert ez „voltaképpen az ún. népi-urbánus ellentétekről szól, s melyet résztvevői ráadásul a kommunista hatalmi harc eszközeivel folytatnak le, mindenkit elkerülhetetlenül bemocskol.” Azért hozzászólt, minősített, Sütővel kapcsolatban megjegyezte: „semmi értelme egy beteg oroszlánt megrugdosni.” Továbbá Sütő „kifulladt tehetségekből és frusztrált értelmiségiekből (határokon innen és túl), olyan – jól mozgósítható és hatékony – véd- és dacszövetséget alakított ki és tart fenn maga körül, mely a Mester megvédelmezésére bármikor hajlandónak és képesnek mutatkozik.” /Bíró Béla: Kedves Boró! =A Hét (Marosvásárhely), máj. 26./ b/ Cs. Nagy Ibolya emlékezett: Sütő András a Szemet szóért és a Heródes napjai című munkáit régi írógépén készült formában küldte el a debreceni Csokonai Kiadóba. Így cáfolni tudja Kuszálik Péter szakszerűtlen, mélyen rosszindulatú kijelentését, amellyel kivetné az irodalomból mindkét Sütő-művet mondván: „egyszerűen hamisításnak lehet tekinteni az egész kötetet”. Valójában Sütő javításait szintén jelölték a könyvben, az olvasó tudomására hozták a kiegészítéseket. Kuszálik Sütő-utálatában mindenkit – aki neki nem teszik – hazugnak, félrevezetőnek, hamisítónak nevez. Egyébként Márkus Béla Heródes-kritikájában szó sincs arról a következtetésről, amit Kuszálik a szájába ad: hogy „megkérdőjelezné a naplók hitelességét”. Cs. Nagy Ibolya megállapította: a diktatúra „pártdalai (és prózája) mögött hosszabb-rövidebb ideig, kevés kivétellel ott nyüzsgött szinte mindenki, Páskánditól, Földes Lászlón, Székely Jánoson, ideig-óráig Kányádi Sándoron, Lászlóffy Aladáron, Szilágyi Domokoson és másokon át Sütő Andrásig…” Cs. Nagy Ibolya feltette a kérdést: Milyen eljárás az, hogy „egyik emberből, például Földes Lászlóból korunk hősét, a század áldozatát növesztünk, elfelejtve épp tőle idézgetni – újra és újra – nagy passzusokat a süket párthandabandáiból; a másikból, Sütő Andrásból meg mindenestől hazugot, becstelent, kollaboránst, feljelentőt nyomorítunk?” Cs. Nagy Ibolya emlékeztetett, hogy a vitában megszólalt az akkori pártgyűlés jegyzőkönyvének vezetője /Dáné Tibor/, ebből kiderült, hogy a jegyzőkönyvet többször átírták, megváltoztatták. Ekkor csend lett, de senki sem kért bocsánatot. /Cs. Nagy Ibolya: Körtánc – a kályha körül. = A Hét (Marosvásárhely), máj. 26./ c/ Közölték Sütő András korabeli, Földes László elleni feljelentését. Ebben szó esik arról, hogy Földes László az ideológiai és politikai tévelygések egész sorozatát követte el. /Sütő András: A Román Munkáspárt Központi Vezetőségének. = A Hét (Marosvásárhely), máj. 26./ d/ Stefano Bottoni megírta, hogy a „Földes-vita kapcsán többen fogalmazták meg azt a kritikát, hogy a kelleténél nagyobb teret szenteltem egy nem túlságosan súlyosnak mondható esetnek, egy olyan konfliktusnak, amelyik a nomenklatúrán belül zajlott, és aminek nem voltak (annyira) súlyos következményei.” Utólag belátja, hogy valóban nem Földes Lászlóról kellett volna beszélnie, hanem valaki másról. Sántha Antal katolikus pap volt például az egyetlen katolikus pap, akiről valaha is több oldalon át cikkezett a Scinteia /az akkori román központi pártlap/ 1958. december 25-én (és a Scinteia nyomán az összes romániai napilap). Őt ugyanis vádolta a párt, az állambiztonság, majd a bíróság, hogy pedofil. A Magyar Autonóm Tartományi Pártbizottság Titkársága pontos utasításokat adott, hogy kiknek kell megjelenniük a tárgyaláson, főleg gyermekes anyáknak. Sántha Antalt 12 év fogházra ítélték. Miért pont őt választották? A párt egyszerre akar Márton Áronra és híveire lecsapni, szabadulása után új lakhelyén (Mikóújfaluban) is hittanórákat tartott, és eközben magyar történelmet és irodalmat is tanított. Erre a hatalom egy amatőr színjátszócsoportot küldött a faluba, 1974-ben, és előadatott egy darabot, a Csodát. A Csoda egy erkölcstelen, maradi, előítéletes papot parodizált. Sántha Antal azonban a sok megaláztatás után sem hagyta magát, és a templomban kiátkozta a színjátszó társaságot. Erre a megyei pártbizottság határozatot hozott arról, hogy február 21-én a Megyei Tükörben a színdarabot dicsőítő cikk jelenjen meg. A cikket Magyari Lajos szerkesztőnek kellett aláírnia. Bottoni feltette a kérdést, meg tudna-e bocsátani? Főleg ha elmarad a bocsánatkérés, sőt annak szándékát sem látja. /Stefano Bottoni: Egy marslakó naplója. 1958. december 25. = A Hét (Marosvásárhely), máj. 26./

Évről évre együtt mutatkoznak be a Szent György-napok alkalmával a sepsiszentgyörgyi Gyárfás Jenő Képzőművészeti Kör tagjai. Műkedvelő művészek, a maguk épülésére és mások gyönyörködtetésére alkotják munkáikat. /Magyari Lajos: A sokarcúság dicsérete. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 4./

Csernáton nem falunapokat, sörfesztivált, hanem színvonalas művelődési napokat szervezett. Immár negyedik alkalommal. Két magyarországi település Bogyiszló és Kaszaper küldöttsége is megjelent. Június 24-én a Petőfi Sándor Művelődési Otthonban Bölöni Dávid csernátoni polgármester nyitotta meg a háromnapos rendezvényt, majd Magyari Lajos költő, a Háromszék főmunkatársa megnyitotta Haszmann Júlia Réka képzőművész egyéni tárlatát, Salamon Ferenc ex libris-gyűjteményét pedig maga a gyűjtő mutatta be. A Haszmann Pál Múzeumban megnyílt a Felső-háromszéki Népművészek Egyesületének kiállítása. Az író-olvasó találkozón Farkas Árpád költő, a Háromszék főszerkesztője Határátkelés című új könyvét, Duma-István András Csángó mitológia című könyvét és Albert Ernő néprajzkutató három legújabb munkáját mutatták be. /Iochom István: Megkezdődtek a művelődési napok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 25./

A fasiszta Tiso-rendszer egyenruháiba bújt semmirekellők a legnagyobb magyar többségű felvidéki város, utcáin randalírozhattak, s magyarellenes jelszavakat üvöltözve jöhettek-mehettek közterületeken. ,,Mi vagyunk itthon, ti jövevények vagytok! Ez a mi hazánk, nem a bitang magyaroké!” – ordították. A rendőrség csak akkor avatkozott közbe, amikor félszáznyi magyar fiatal szembe mert szegülni a fasiszta tüntetőkkel. A forgatókönyv ismerős, a Kárpát-medencében, az utódállamok területén már sokszor kipróbálták: 1990-ben Szatmárnémetiben és Marosvásárhelyen, mostanság a délvidéki Újvidéken, Szabadkán, Temerinben, Zentán. Szlovákiában Meciar magyargyűlölete és Gasparovic államelnök elfogultsága meghozta a ,,gyümölcseit”. A Révkomáromban randalírozó szlovák fiatalok ugyanúgy kiabáltak, mint hónapokkal előbb a sepsiszentgyörgyi vendégdiákok: ,,Ne magyarosítsatok el minket!” A forgatókönyveket ugyanazon a boszorkánykonyhán főzik ki, amit úgy hívnak: ,,trianoni szindróma”. Ezért volt, hogy az összeverődött komáromi magyar fiatalok a ,,Vesszen Trianon!” jelszóval szegültek szembe az újfasisztákkal, de a verést és letartóztatást ők kapták – a ,,demokratikus” Szlovákia rendőrségétől. Nem is első esetben. Ahogyan Vajdaságban soha nem fogják el a magyarbántalmazások tetteseit, Szlovákiában sem néznek szembe a fiaik által elkövetett atrocitásokkal. Így megy ez a Kárpát-medencében, s ki tudná megmondani, mikor lesz vége?! – írta Magyari Lajos. Szlovákia és Magyarország egyaránt európai uniós tagországok, a megbékélésnek már régen végbe kellett volna mennie. A magyar külügy néma marad a Révkomáromban történtekkel kapcsolatban. /Magyari Lajos: Révkomárom és Sepsiszentgyörgy. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 7./

Vásárhely visszavár, az EMKE Maros megyei szervezetének vezetői ezzel a jelszóval indították városnapi rendezvénysorozatukat. Azokat az alkotókat és művészeket hívták, akik valamikor Marosvásárhelyen, a megyében éltek, dolgoztak, hangsúlyozta Kilyén Ilka alelnök. A helybeli színtársulat Szolnokra áttelepült egykori közkedvelt művésznője, Meister Éva vastapsot aratott a színház zsúfolásig telt kistermében. A lírai est anyagát Molnár H. Lajos író válogatta, egykori erdélyi tollforgató társai – Bogdán László, Czegő Zoltán, Csiki László, Farkas Árpád, Ferenczes István, Hervay Gizella, Kányádi Sándor, Kovács András Ferenc, Magyari Lajos, Székely János, Szőcs Géza, Szőcs Kálmán – költészetéből állította össze és rendezte a műsort, amely a létrejötte óta eltelt másfél évtizedben is megőrizte frissességét. /N.M.K.: Vásárhely visszavár. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 9./

Dániel Éva, a Sepsiszentgyörgyről elszármazott, ma Svédországban élő képzőművész kiállított szülővárosában. /Magyari Lajos: Dániel Éva varázslatos világa. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 30./

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök mindenféle szakértőt összehívott Budapestre, hadd bizonyítsák be, hogy ő nagy hazafi, de kettős állampolgárságot azért semmiképpen nem lehet adni a magyarnak, írta Magyari Lajos, a Háromszék főszerkesztője. Gyurcsány Ferenc – balliberális cimboráival együtt – megváltja a magyarságot minden bújától-bajától, a vietnamiaknak ajándékozott több mint félmilliárdot. Csak úgy, a szocialista nemzetközi szolidaritás nevében. „Ami ma folyik az ,,anyaországban”, az vegytiszta nemzetárulás, némi szélhámosok, felelőtlen magajelöltek nemzetrontása, önös céljaik minősíthetetlen érvényesítése” – szögezte le Magyari. /Magyari Lajos: Tanácskozunk, tanácskozunk…? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 2./