Kiadvánnyal és konferenciával emlékeztek Márton Gyulára
Az MTA Kolozsvári Akadémiai Bizottsága Nyelvtudományi Szakbizottságának megbízásából a nagyváradi Europrint jelentette meg az Erdélyi Magyar Nyelvészek sorozat Márton Gyulának szentelt 2. számát (ebben az évben van Márton Gyula születésének 100., halálának 40. évfordulója). A kiadványt Kádár Edit, a KAB Nyelvtudományi Szakbizottságának elnöke szerkesztette. A Márton Gyulára emlékező tanulmányt Péntek János írta, az életmű-bibliográfiát Czégényi Dóra és Kádár Edit állította össze. Halála évfordulóján, április 4-én, volt tanítványai, valamint a kolozsvári tanszék mostani munkatársai sírjánál emlékeztek rá, a Házsongárdi temetőben, május 6-án pedig Zilahon volt emlékkonferencia, a most megjelent füzetet is ott mutatták be, május 7-én szülőfalujában, a szilágysági Nagymonban emléktáblát avattak tiszteletére.
http://kab.ro

Pert vesztett az SZNT a luxemburgi bíróságon
Az Európai Unió luxemburgi bíróságának kedden meghozott ítélete szerint az Európai Bizottság jogosan utasította el a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által elindított polgári kezdeményezés bejegyzését. Az uniós bíróság ítéletében kifejtette, hogy nem vehető nyilvántartásba az olyan európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslat, amely a nemzeti kisebbségek által lakott földrajzi területek, régiók fejlődésének előmozdítására irányul. Ugyanis – mint indoklásában rámutatott – a régió fogalmát a tagállamokban fennálló politikai, közigazgatási és intézményi helyzetet tiszteletben tartva kell meghatározni.
A törvényszék arra is rámutat, hogy ezen régiók sajátos etnikai, kulturális, vallási vagy nyelvi jellemzőinek fennmaradása nem olyan cél, amely igazolhatná az unió kohéziós politikája keretében valamely jogi aktusnak az elfogadását. Az ilyen politika ugyanis az unió egésze harmonikus fejlődésének előmozdítására, és különösen az egyes régióit sújtó súlyos és állandó demográfiai hátrányok csökkentésére irányul.
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) és partnerei azt kezdeményezték, hogy az EU kohéziós politikájában kezelje kiemelt figyelemmel azokat a régiókat, amelyeket nemzeti, etnikai, kulturális, vallási, nyelvi sajátosságok különböztetnek meg az őket körülvevő régióktól. A kezdeményezés elfogadása a székelyföldi autonómiatörekvéseket erősítette volna.
Az erdélyi magyarok európai polgári kezdeményezését elutasította az Európai Bizottság, valamint arra szólította fel őket: legkésőbb három napon belül távolítsák el honlapjaikról az unió luxembourgi székhelyű bíróságán zajló perük iratait, és gondoskodjanak róla, hogy a keresetlevelük és az EB ellenkérelme ne legyen hozzáférhető a nyilvánosság számára. Az elutasító határozatot az EU luxembourgi bíróságán támadták meg a kezdeményezők.
Románia a perbe az EB oldalán, Magyarország pedig a kezdeményezők oldalán avatkozott be. MTI

Erdély.ma

Európa-nap
Átadták az ALAE- kitüntetéseket
A Maros Megyei Tanács legrangosabb kitüntetését adták át tegnap a marosvásárhelyi Kultúrpalota Tükörtermében. Az ALAE- kitüntetéssel azon személyiségek iránti tiszteletet és megbecsülést fejezik ki, akik kiemelkedő teljesítményt nyújtottak szakmai téren, és személyiségük meghatározó közösségünkben. A megyei tanács nemrég létrehozott kitüntetését első ízben két jeles személyiség kapta meg: dr. Kolozsváry Zoltán mérnök és dr. Horatiu Suciu szívsebész professzor. Az ALAE latin kifejezés, magyarul szárnyakat jelent.
Dr. Kolozsváry Zoltán – a szakma és közösség szolgálatában
Elsőként dr. Kolozsváry Zoltán laudációja hangzott el, amelyet Szabó Árpád, a Maros Megyei Tanács alelnöke ismertetett. A kitüntetést is ő vette át, lévén, hogy dr. Kolozsváry Zoltánt szakmai kötelezettsége és egy új projekt kivitelezése Svédországba szólította.
– Dr. Kolozsváry Zoltán rendkívüli tudományos szaktekintély a kohászat, a fémek felületi hőkezelése terén. Annak ellenére, hogy közel jár a nyolcvanadik életévéhez, tudományos munkája mellett a Plasmaterm Részvénytársaságot is vezeti.
1937-ben, Marosvásárhelyen született, általános és középiskolai tanulmányait a Bolyai Farkas Líceumban végezte. Ezt követően a bukaresti Politechnikai Főiskolán szerzett gépészmérnöki oklevelet. 1959–1993 között a marosvásárhelyi Metalotechnika könnyűipari gépgyártó vállalat keretében működő kutatórészleget vezette, amely az átszervezést követően a bukaresti Központi Kutatóintézethez tartozott, amelynek tudományos igazgatója volt.
1994-ben kollégáival együtt létrehozta a Plasmaterm Rt.-t, melynek ma is vezérigazgatója. A marosvásárhelyi Műszaki Egyetem, majd a Petru Maior Egyetem, 2005-től a Sapientia tanára.
Kolozsváry Zoltán aktív részese volt a marosvásárhelyi közéletnek, 1992-2012 között helyi tanácsosként tevékenykedett. Számos tudományos és akadémiai testületnek tagja, így a Román Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja, a Magyar Tudományos Akadémia különböző testületeinek tagja és tiszteletbeli tagja, a Nemzetközi Hőkezelő- és Felületkezelő Szövetség elnöke, 2004 óta az Európai Bizottság anyagismereti és felületi kezelések szakértője, 2008-ban már 14 szabadalommal és mintegy 200 szakmai közleménnyel rendelkezett.
Számos kitüntetés birtokosa, 1973-ban tudományos érdemrenddel, 2000-ben tudományos lovagrenddel tüntették ki, 2014-ben Bernády György- emlékplakettet, 2015-ben a Román Műszaki Tudományos Akadémia kiválósági díját vehette át. Dr. Kolozsváry Zoltán mérnök szabadidejében hobbijának él, szabédi botanikus kertjében öt kontinensről összegyűjtött 800 növényfajt ápol.
Tekintettel arra, hogy dr. Kolozsváry Zoltán rendkívüli munkássága hozzájárult Maros megye országos és nemzetközi népszerűsítéséhez, méltó a Maros Megyei Tanács kitüntetésére – fogalmazott laudációjában Szabó Árpád alelnök, aki pár mondatban magyar nyelven is méltatta a kitüntetettet.
Új esélyt és életet adó szívsebész: dr. Horatiu Suciu
A másik kitüntetett dr. Horatiu Suciu szívsebész, egyetemi tanár, akinek laudációját mentora, dr. Deac Radu fogalmazta meg, azonban objektív okok miatt dr. Serban Banu ismertette.
– A kitüntetett 1993-ban szerzett orvosi diplomát a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen. Tanárai ambíciós diákként tartották számon. Szorgalma, tehetsége és odaadása orvosi pályájának felfele ívelését vetítette elő. Tanárai nem csalatkoztak benne, 2014-ben egyetemi tanár lett. A szívsebészet terén elődei nyomdokaiba lépett, szakmailag az ország leismertebb klinikáján, a marosvásárhelyi Szív- és Érsebészeti Intézetben teljesedett ki. 2000 óta ő vezeti az intézetet. Nevéhez számtalan sikeres szívműtét és szívátültetés fűződik, amivel életet ajándékozott pácienseinek. Munkájában tökéletességre törekedett, ami elengedhetetlen az orvoslásnak e rendkívül nagy tudást igénylő területén. A szakmai elismerésen túl, az igazi elismerés azoktól származik, akik neki és csapatának köszönhetik, hogy újjászülettek, hogy életben maradtak és hosszabb földi életnek örvendhetnek. A klinikavezető professzor szakmai kiválósága egész csapatára kihat, hiszen olyan szellemben dolgoznak körülötte, amivel nemzetközi viszonylatban is a legrangosabb klinikák közé sorolják az intézetet. Szakmai elismerésének folytán a Román Orvostudományi Akadémia levelező tagjává választotta. E kitüntetés dr. Horatiu Suciu eddigi munkásságának szakmai elismerése – hangzott el a laudációban.
Dr. Horatiu Suciu köszönetet mondott a kitüntetésért mindazoknak, akik rá gondoltak és erre érdemesítették. Az elismerést nem sajátjának, hanem egész szívsebészeti csapatának tulajdonítja.
Ciprian Dobre tanácselnök egy latin közmondással Omnia mea mecum porto! (Mindenemet magammal viszem!) arra kívánt reflektálni, hogy minden ember annyit ér, amit magában hordoz. Suciu doktor akkor is kitűnő és nagy tudású szívsebész lenne, ha elvennék tőle a címeit, kitüntetéseit. A közösségnek meg kell becsülnie az értéket, az itt dolgozó értékes embereket, ezért létesítették az ALAE-kitüntetést.
Mezey Sarolta
Népújság (Marosvásárhely)

Meghitt anyák napi műsor a gáji magyarság körében
Az egykori pedagógusokat is köszöntötték
Harmadik alkalommal került sor május 8-án, vasárnap délután Gájban a Gizella-napi búcsúhoz kötődő anyák napi ünnepségre. Az arad-gáji magyarság hagyományőrző rendezvényét a helyi közösségi házban (egykori moziépület) tartották, az Arad Városi Helyi Tanács támogatásával, melyet a PRO IDENTITAS Egyesület nyert el pályázat útján.
Az egybegyűlteket Viszhányó Aranka pedagógus köszöntötte, emlékeztetve a közönség soraiban ülőket, hogy a rendezvény először Zámbori Magdolna kezdeményezésére született 3 évvel ezelőtt.
Az édesanyákat köszöntötték rövid műsorral a gáji óvodások Vörös Erika óvónő vezetésével, őket követték az Aurel Vlaciu Általános Iskola magyar tagozatának elsősei és másodikosai, Tari Éva tanítónő irányításával, majd a gáji Neuman Fivérek Iskola elemistái következtek, Bálint Erika kíséretében.
A szervezők színpadra invitálták Hallay Ilona ny. matematikatanárt, Deák Rozália ny. testnevelőtanárt és Kiss Anikó ny. kémiatanárt. Gáj egykori pedagógusai szeretettel emlékeztek vissza kedves iskolájukban eltöltött éveikre, tanítványaikra, kollégáikra, megosztva néhány gondolatot a közönséggel.
Az egybegyűlteket köszöntötte Bognár Levente aradi alpolgármester is, majd a Vlaicu iskola néptánccsoportjának ajándékműsora gazdagította az estet. A szatmári táncokat Zámbori Renáta tanította be, segítője Csonka Nikolett volt.
Az ünnepség végén Hevesi Imre békéscsabai előadóművész lépett színpadra, utána pedig Ujj Éva néprajzos kézműves foglalkozásra hívta a gyerekeket az előtérbe. A felnőtteket a Meteor együttes szórakoztatta 22 óráig.
Sólya Emília
Nyugati Jelen (Arad)

A Teleki Téka új kiállítása
Egy ifjú tudós útján
Milyennek látta a XVIII. századi Magyarországot, Erdélyt, mit gondolt Marosvásárhelyről, mit gyűjtött és mit viselt a kor egy sokat utazó huszonéves tudósa? – erre kaphatnak egyebek mellett választ a Teleki Téka új időszakos kiállításának látogatói. A könyvtáralapító Teleki Sámuel legidősebb – felnőttkort megért, de fiatalon elhunyt – fiának szellemi hagyatékát bemutató, Teleki Domokos, egy ifjú nemes utazásai című tárlatot péntek délután nyitották meg szépszámú közönség előtt. A nagybetűs út töredékeit felvillantó kiállítás anyagát Petelei Klára, a tárlat kurátora ismertette.
Teleki Sámuel életrajzát Deé Nagy Anikó kutatásaiból ismerhetik meg az érdeklődők. 1773-ban Sáromberkén született, neves oktatók irányítása mellett, többek között a bécsi egyetemen tanult. Egészségi okokból kezdett utazni, 1793–95 között Magyarországot, 1795-ben Németország számos városát járta be. Három évvel később a Jénai Ásványtani Társaság elnökévé választották. Utazásai során feljegyzéseket készített, a magyarországi utat rögzítők Egynéhány hazai utazások le-irása. Tót és Horváth országoknak rövidesmertetésével egygyütt címmel nyomtatásban is megjelentek, éppen 120 évvel ezelőtt – hangzott el a megnyitón. Az egyik tárlóban egyéb dokumentumok mellett a magyar tájak első magyar nyelvű útleírásaként számon tartott kiadvány is megtekinthető. A kiállítás kurátora kiemelte, hogy a három évszázaddal korábbi, soknemzetiségű, sokvallású Magyarországot gazdagon megrajzoló művelődéstörténeti munka ma is érdekes olvasmány. Szintén széles érdeklődésre tarthat számot Teleki Domokos kéziratban fennmaradt színdarabja, illetve kiadatlan közigazgatási munkája, akárcsak az első alkalommal közszemlére tett ásványgyűjtemény. Egy másik tárlóban a látogató Teleki Sámuel családi bibliáját tekintheti meg, amelyben a könyvtáralapító gyermekei születését is feljegyzi, a kiállítás anyagához tartozik továbbá apa és fia, Domokos köntöseinek 1818-ban kelt listája is.
Teleki Sámuel a fiatal tudós elhunyta után gyűjtötte össze a gazdag szellemi örökséget, amelynek jelentős része található meg a Teleki Tékában, de a magyarországi Széchényi Könyvtárban, illetve a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában is őriznek belőle dokumentumokat. Teleki Domokos utazásainak és életútjának bemutatását az esztétikailag is élményt nyújtó, idézeteket és térképeket is tartalmazó négy óriáspannó, Márton Krisztina, a Teleki Téka restaurátorának munkája teszi érzékletesebbé. A homoródi borvízről, a veresvágási opállelőhelyekről is mesél nekünk ezeken a pannókon az egykori utazó, aki Marosvásárhelyről így vall: "Nem lehet szép városnak mondani, azonban sok nagy és derék épületekkel bír. A vásárhelyi r. Kollégium esméretes, jó karban helyheztétett, és érdemes tudós tanítókkal dicsekedhetik; válogatott és számos könyvekből álló bibliotékáját is méltán említhetem..."
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)

Jótékonysági koncert a Millenniumi templomban
Érdemrend dr. Bárányi Ferencnek
A karitatív szellemiség, a zene szeretete és a tisztelet érzése hatotta át azt a több száz embert, aki részt vett a Millenniumi templomban szervezett koncerten az elmúlt vasárnap délután.
A helyi Máltai Segélyszolgálat felkérésére a temesvári Incanto Quartetto és Art Kammerorchester művészei igennel válaszoltak, mint tették azt eddig is embert segítő nemes szándéktól vezérelve. Ezt a gondolatot hangsúlyozta mikrofon előtt az ünnepi esemény szóvivője, Rudik Christian, az Állami Opera ismert előadóművésze is, köszöntve az illusztris vendéget, Francois Catto urat, a Romániai Máltai Lovagok Szövetségének elnökét, valamint dr. Bárányi Ferencet, aki a megalakulástól napjainkig elkötelezett híve a Romániai Máltai Segélyszolgálatnak.
A továbbiakban azt emelte ki a szóvivő művész, hogy Isten hajléka méltó helye a hálának és köszönetnek. A műsoron szereplő zeneművek ugyanis a pap zeneszerző Antonio Vivaldi remek szerzeményei a templom falai között könnyebben találnak utat az emberek lelkéhez. Magyar nyelven ft. Szabó Péter kanonok, plébános, a Szuverén Máltai Lovagrend káplánja, a rendezvény egyik kezdeményezője és szervezője üdvözölte a magas rangú hivatalos vendéget és az egybegyűlteket, majd baráti közvetlenséggel köszöntötte a 80. születésnapjához érkező Bárányi doktort, „Feri bátyánkat”. A személyre szóló máltai elismerést, az Őexcellenciája Matthew Festing, a Máltai Szuverén Lovagrend nagymestere határozatának megfelelően adományozott pro Merito Melitensi érdemrendet és oklevelet Francois Catto elnök nyújtotta át dr. Bárányi Ferencnek. Méltatta továbbá azt a sokéves munkát, amit feleségével, dr. Bárányi Ildikó orvosnővel együtt végeztek segítségre szoruló embertársaikért.
A köszöntő és köszönő szavakat követően a hangszerek jutottak főszerephez. A kiváló hegedűszólisták, Corina Murgu koncertmester, Ovidiu Rusu, Nada Petrov, Traian Roman és a szimfonikus zenekar népes csoportja magas szintű művészi tudásról tett tanúbizonyságot. Vivaldi A négy évszak című versenyművének megszólaltatása és Schubert közismert műve, az Ave Maria csodálatos hangzása maradandó élménnyel ajándékozta meg a hallgatókat, és bizonyára még sokáig visszhangzik a klasszikus zene kedvelőinek szívében. Hosszan tartó zúgó taps közvetítette a köszönetet, élőszóban pedig Fekete Nagy László, a Romániai Máltai Segélyszolgálat temesvári filiájának elnöke fogalmazta meg háláját mindazok felé, akik önzetlen támogatásukkal szolgálták a szervezetet, és teszik azt ma is testi-lelki istápolásra szoruló embertársaikért.
A május 8-án megtartott hangverseny bevételét a Szent János idősek otthona fenntartására fordítja a helyi máltai vezetőség, és ezúton is kifejezi köszönetét minden jótevőnek.
Sipos Erzsébet
Nyugati Jelen (Arad)

Mentor – „Az egyházamnak tudnia kell önmagáról, hogy relációs valóság, egy tükörkép”
Jitianu Liviuval, a BBTE katolikus dogmatika tanárával beszélgettünk
Merőkanállal szolgálta fel az ételt egy katolikus ifjúsági találkozón Jitianu Liviu, aki történetesen az adott találkozó „sztármeghívottja” volt. Akkor megdöbbentő volt tapasztalnom ezt a rendkívüli alázatot, de azóta már számtalan esetben erősített rá. Jitianu Liviu, ismerőseinek csupáncsak Jiti, filozófia- és dogmatikatanárom volt a BBTE Római Katolikus Teológia Karán. Mondhatom, mentorom, aki sokat hozzátett jelenlegi énemhez, amiért hálával tartozom neki. Őszintén, bátran beszélgettünk teológiáról, egyházról, Istenről.
„Románul románok között tanultam meg”
– Jitianu Liviu. Szokatlan név egy székely identitású személynek.
– Ez egy mű román név, nem tagolható be a klasszikus román megnevezések közé. Az őseim apai ágon egy, a 19. század második felében Romániába betelepülő zsidó család, amelynek tagjai úgy gondolták, hogy jobb, ha kifelé azt jelzik, hogy románok. A rokonsággal beszélgettünk erről, és úgy tűnik, hogy az őseim feladták a zsidó gyökereiket, teljesen belesimultak a román közéletbe. A családunk tehát úgy döntött valamikor, hogy a régi, örökölt nevüket feladják és választottak maguknak egy nevet, ami románosan hangzik. Minden népnek sajátossága, hogy neveiben leír egy foglalkozást, hogy valaki hova valósi, vagy ehhez hasonlók. Az én nevemmel kapcsolatban ez nem így van, igazából túl nagy jelentése nincsen. A Jitianu név – eddigi kutatásaim alapján valószínűnek tartom – a szláv gabonatermelő nevéhez kötődik.
Az identitásom persze egyértelműen székely, magyar identitás. A szüleim elváltak, amikor három és fél éves voltam, édesapámtól így csak a nevemet és a genetikai potenciálomat örököltem. Úgy nőttem fel ezzel a névvel egy székely faluban, mint bármely más székely gyerek. Sőt, egyetemista voltam már, amikor jobban kezdtem románul beszélni és ezt a kezdetleges román gondolkodást, nyelv- és szókészletismeretet később kiegészítette, hogy elég sok román barátom lett. Románul románok között tanultam meg, nem a családban.
„Gyerekként nem akartam pap lenni”
– Papság. Mi volt a szikra, aminek hatására emellett az életforma mellett döntöttél?
– Azt gondolom, ezt a kérdést nem elég egyszer megokolni, megválaszolni magamnak, erre a kérdésre folyamatosan választ kell adnom, hogy miért vagyok pap, hogy mit jelent ez nekem. Az emberré válásnak a folyamatában ezek a kérdések mindig másként tevődnek fel, így a válasz mindig a jelenvaló énképnek a kivetülése, illetve mindig a jelen helyzet adottságaiból értelmezzük azt, hogy és mint történnek a dolgok.
Ebben az összefüggésben, ha visszanézek a kezdetre, azt kell mondanom, hogy gyerekként nem akartam pap lenni, a fejemben meg sem fordult. Ennek több oka van, elsősorban az, hogy nem vallásos családban nőttem fel, a családunkban soha nem imádkoztunk, templomba sem járt senki egész gyerekkoromban.
Úgy kerültem be a vallásosnak nevezhető társadalmi szférába, mint egy olyan gyerek, aki nem tudta lenyelni, nem tudta tolerálni, hogy vannak osztálytársai, akik valamit csinálnak, amit ő nem. Így kerültem hittanórára, így kerültem be a ministránsok táborába, de nem mondhatom, hogy volt bennem személyes elköteleződés vagy valami rendkívülibb.
Ami viszont ebben a vallásos kultúrában számomra vonzó volt – attól a kortól, amikor már kezdtem értelmesen látni a világot – az az, hogy a szülőfalumban, Csíksomlyón minőségi papok voltak. Olyanok, akikre emberként felnéztem, akik a hivatásukat emberi gyengéik ellenére nagyszerűen teljesítették. Az első ember, aki az életemet megpecsételte, megfogta, a ferences világból érkező személy volt, akit Ivó testvérnek hívtak, és akit életem egyik legnagyobb ajándékának tartok. Nem azért, mert ő ferences testvér volt, hanem sokkal inkább azért, mert benne találkoztam először olyan emberrel, aki az én akkori kamaszodó életemet úgy tudta megérinteni, hogy úgy éreztem, az érintése mentén helyesebben, szebben látom a világot és jobban látom azt, hogyan kellene élni. Ő volt az első impulzus az életemben, aki elindított.
Ezt az utat tarkítja sok más ember, aki a személyes életvitelével, magatartásával segített abban, hogy elinduljak egy olyan úton, ami az egyházi közegbe vezetett. Elindultam a papképzésnek az útján, elmentem szemináriumba. Ezek a személyek segítettek abban, hogy saját magamat megtaláljam, az énné válási folyamatomnak fontos állomásai voltak. A folyamatosan felmerülő kérdésekre megpróbáltam mindig őszinte válaszokat adni.
Elérkezett az a pont is, amikor meggyőződéssel, tisztán, elfogadható motivációkkal és elég jól körvonalazott célpontokkal úgy gondoltam, hogy ez az az út, ami az emberré válásomnak a fogódzópontja lehet. A papságot se máskor, se ma nem célként fogom fel. A papságot úgy értelmezem, mint olyan életformát, amiben közelebb kerülhetek saját magamhoz, amiben meg tudom önmagamat valósítani. Ezzel párhuzamosan persze úgy érzem, hogy ez az, ami engem elvisz a teljesség felé, amit így lehetne keresztény szóhasználattal mondani: megérkezés Istenhez, elérkezni a lét teljességéhez.
Az ember, aki Isten partnere
– Amellett, hogy pap vagy, teológiát tanítasz. Gyakran összemosódik az emberek fejében a lelkiségi élet és a teológia mint tudomány. Egyáltalán mondhatjuk azt, hogy a teológia tudomány?
– Én a teológiát mindenképpen tudománynak tartom. Ha érveket keresnék, hogy miért mondom ezt, akkor számomra két tartóoszlop nagyon fontos. Az első, hogy a teológia módszer. Nem csak egy ismeretelméleti rendszer, nem egy önmagában felépített belső dinamikájú rendszer csupán, hanem egy módszer. Az a módszer, ami megpróbál módszeres választ adni arra a kérdésre – ami minden bölcseleti kérdésnek az alapja –, hogy miért vagyunk (mi az életemnek a célja, honnan vagyok, hova tartok). Válaszadásában két szempontra kell figyelni.
Elsőként arra, hogy a válaszadási kísérlete beleilleszkedik-e egy sajátos lüktetésű, bibliai alapokon álló történelemtudatba. A teológiának az a meggyőződése, amire a pecsétnyomókönyv a Biblia, hogy az a legfőbb létezés, amit mi Istennel azonosítunk, akit Szentháromságnak mondunk az önfeltárulkozása nyomán, ez az Isten nem egy, az emberi történelmen túli létezési forma, hanem az emberi történelemnek konkrét részese. Innen adódik az istentudatunk történeti vonzata, történeti vetülete. Azt gondolom, hogy a teológia ezen az alapon állva próbál válaszokat adni, válaszokat felkínálni.
Éppen ezért a válaszadása az én számomra mindig olyan volt, mintha két irányból érkezne: egyfelől tehát ott van az isteni önfeltárulkozás, amit mi kinyilatkoztatásnak mondunk. Másik oldalon viszont ott az ember, aki önmagában álló létforma, aki ebben a történelmi lüktetésben partneri szerepet kap, aki megpróbál a saját útján elindulva emberségének, belső szerkezetének megfelelően választ adni a történelemben feltárulkozó Istennek.
Összegezve tehát az első gondolatomat, a teológia azt a módszert alkalmazza, amikor egy biblikus ihletettségű válaszadási kísérletben segíti az embert abban, hogy megtalálja Istent és saját magát. Ez a kettő együtt járó dolog.
A másik érv, ami miatt a teológia tudomány a számomra, hogy a teológia egy észszerű rendszer. Nem egy olyan hitrendszer csupán, ami kinyilatkoztatott igazságokra próbál támaszkodni, hanem igenis észszerű alapokon áll. A teológiát úgy látom, mint egy olyan próbálkozási rendszert, ami az emberi értelem segítségével próbál eltalálni a világban, próbál belelátni Istennek a titkába is. Éppen ezért azt mondanám ebben az összefüggésben, a teológia kultúrteremtő tudomány. Világszemléletet, világmeglátást próbál közvetíteni. Mindezt teszi az észnek, az emberi értelemnek a verifikálhatósága, ellenőrzése mellett. Nem tesz tehát olyan kijelentést, nem akar olyan rendszereket felvázolni, amelyek kizárnák az emberi racionalitást.
Éppen ezért a teológiát kontextuális tudománynak mondanám, mert az emberi ész segítségével megpróbál mindig abból a világból kiindulni, amelyben él. A teológia soha nem egy önmagában álló tudományág, hanem olyan tudomány, amely megpróbál belekapaszkodni minden csápjával a világba. Nem is lehet másképpen művelni, csak úgy, hogyha megkapjuk a találkozási pontokat, szakmai pontokat más tudományokkal, amelyek más módszerekkel, más szempontokból próbálnak a világra tekinteni.
A teológia csatája
– Dogmatikát is tanítasz, ez az egyik fő tantárgyad. Amikor az emberek a dogma szót hallják, egy régi, bezárt rendszerre gondolnak. Az előbbi válaszodból viszont egészen más tükröződik. Nincs itt egy kis konfúzió, ellentmondás?
– Persze, hogy van. Azt gondolom, ez onnan adódik, hogy minden vallásos közösségnek van egy sajátos belső dinamikája, ami rendszerint az intézményesülés felé tart. Az intézmény sajátos eszköztárral rendelkezik. Egyrészt van egy legitimált vezetési formája, amit hierarchiának mondunk, ugyanakkor vannak sajátosan kiforrott rítusai, gesztusai, verbális, nonverbális, kommunikatív síkjai. Ezek rendszerint arra törekszenek, hogy egy olyan rendszert termeljenek ki, amely elsősorban belterjes rendszer, aminek van egy belső szerkezeti erőssége. Ezt a belső rendszert próbálja ez a megszülető világ mind befelé, mind kifelé kommunikálni.
Itt látok óriási veszélyzónákat, mert ezek a rendszerek nagyon könnyen nem kommunikatívvá válhatnak. Olyan szervezeti hierarchia alakulhat ki például, amelyik olyan szervezeti formákat vezet be, amelyek nem kikezdhetők, amelyek létjogosultsága abszolút jellegű, amiket el kell fogadni. Ezek bemerevedett struktúrájú intézményi formákká válhatnak. Fennáll ez a veszély a tanítási rendszerekben is. Mind külső, mind belső nyomásra kialakulhat, hogy a vallásos rendszerek tanítása rigiddé, merevvé válik.
Ennek nyomon követői lehetünk az elmúlt 2000 év történelmében. Ami a dogmatika történetét illeti, a különböző hitrendszereknek, eretnekségeknek, tévtanításoknak, külső provokatív faktoroknak köszönhetően nagyon sokszor a katolikus tanítás, a teológiai tanítás dogmatizálódott. Ez azt jelenti, hogy olyan tanítási rendszereket próbáltunk a diszkurzív felületbe beemelni, amelyek nem kommunikatívak, hanem axiomatikus jellegűek, amiket el kell fogadni.
Erre épül rá egy hatalmas dogmarendszer, amire sokáig úgy tekintettünk, mint amit nem lehet megkérdőjelezni. Ennek a megkérdőjelezése azt jelentette, hogy az igazságot kérdőjelezed meg. Az így önmagát állító rendszer azzal a jelzővel igyekezett önmagát titulálni, hogy abszolút rendszer és az isteni igazságba kapaszkodva ezt egyenlővé tette a saját igazával, éppen ezért biblikus alapú állításokat tett, amit axiomatikusan el kellett fogadni. Ilyenek voltak az etikai jellegű megnyilvánulásaink, a bölcseleti meglátásaink. Kialakult egy olyan rendszervilág, ami nagyon sok esetben tényleg úgy tűnik, hogy annyira bemerevedett saját magába, hogy ezek már nem dogmákká, hanem dogmatista rendszerekké váltak.
A dogma önmagában azt jelentené, hogy a tanítási rendszernek van az alapján néhány olyan axiomatikus kijelentés, amit nem kérdőjelezünk meg. A mi esetünkben ilyen egynéhány van csak: Isten önközlő Isten (1.), Isten emberré lett, ez a megtestesülés titka (2.), Isten közöttünk marad a szentségekben, az eucharisztiában, az egyházban (3.), Isten a világot el szeretné juttatni a teljes beteljesülésre a Szentlélek közreműködésével (4.).
Folyamatosan mondom, hogy ez a négy dogmánk van nekünk, ez a belső isteni dinamikának a kiáradása a világunkba. A többi mind ehhez kellene igazodjon. Ez az Isten nem rigid Isten, nem valamikor beszélt, hanem most is beszél, ez az Isten nem megváltott, hanem a megváltás műve most is folytatódik közöttünk. Az egész isteni dinamika beékelődik egy eszkatológikus távlatba, ami azt jelenti, hogy ami elkezdődött, az a maga lüktetésével tart egy biztosan meghatározott cél felé.
A dogmatika éppen ezért számomra olyan gondolkodó tudomány, amely megpróbál eme néhány isteni dogma mentén gondolkodni, és erre próbálja a többit irányítani. Még egyszer hangsúlyozom, ez nem zárja ki annak a veszélyét, hogy ezek a kérdések betokosodhatnának. Megszülethetnek olyan kijelentések, hogy higgy és ne kutass, vagy olyan magatartást adhat, ami szinte fanatizmusba hajló, amikor meg vagyok győződve a magam igazáról, amikor senki másnak nem lehet igaza, amikor a világot démonizálom. Ezek a veszélyzónák megvannak, ez a teológiának egy óriási csatája.
„Sokszor nehezen találom meg magam ebben az egyházban"
– Ezek a gondolatok két nagy csoport számára is megszívlelendők. Egyfelől a profán, egyházon kívüli világ is odafigyelhetne ezekre a gondolatokra, másfelől pedig pont az egyház az, amely megszívlelhetné ezeket. Legalábbis a mindennapi tapasztalat ezt sugallja, amikor az egyházzal, mint intézménnyel szembesülünk. Mit lehetne tenni az egyházban, az egyházért, hogy az elmondottak még inkább nyilvánvalóvá váljanak, egyrészt a közösségen belül, másrészt a világ felé?
– Az egyháznak a világgal való kapcsolata nem elsődleges. Sokkal fontosabb – mint minden más intézménynek – előbb a belső helyzetképét tisztázni. Így az egyházban megszületik egy belső misszió, belső kommunikáció. Csak így tudunk a világnak valamit mondani. Ha megvizsgálom a mai egyházat, azt kell mondanom, hogy két nagyon sajátos elmozdulást észlelek.
Az egyik, hogy egyre nagyobb az individualizációs törekvés, amikor az ember azt mondja, hogy nem akarok elköteleződni egy bizonyos vallásos meggyőződés, intézmény mellett, hanem inkább a magam módján tartom vallásosnak magamat. De ez a vallásosság egy eklektikus vallásos mező, amikor kiválogatom az önmegvalósításomhoz funkcionálisan szükséges vallásos termékeket, amik mentén próbálom az életemet élni.
Persze ugyanakkor látok egy óriási közömbösséget ebben a kérdéskörben. Az a véleményem, hogy az egyházunk, az egyházam ezzel szemben nem mindig a leghelyesebb utat választja, mert elindul az egyházban egy nagyon erős regresszió. Látva a világ sajátos működési szabványait, nevezzük szekularizációnak vagy posztmodern defragmentációnak, megpróbáljuk önmagunkat befelé újracsoportosítani, az erőzónáinkat felmérni és megpróbálunk keresni magunknak valamilyen túlélési lehetőséget. De ez legtöbbször nem egy dinamikus létállapot, tehát nem az a létállapot, amikor azt mondom, hogy a provokatív faktorok mentén újragondolom a legitimitásom kérdésköreit, megkeresem az entitásom kapaszkodóit és azok szerint alakítom az életemet.
Ha ezt megtalálná az egyház, attól a perctől képes volna kifelé kommunikálni. Ha megtalálja a belső identitását, akkor egyértelműen látja, hogy a forrása isteni forrás, megnő az egyháznak a bizalmi tartalma és tud bízni Istenben. Ugyanakkor a humán erőforrásai mentén, célvonalak, stratégiák tisztázása után megpróbálja helyét megkeresni a világban.
Ezek nem biztos, hogy így alakulnak, és ez számomra is rengeteg olyan kérdéskört vet fel, amivel nehezen tudok boldogulni, ezért sokszor nehezen találom meg magamat ebben az egyházban. Úgy érzem, hogy ez az egyház nem kommunikál befelé és éppen ezért képtelen kifelé kommunikálni. Nem tud az egyház hitelesen szembenézni saját magával, néha megkerüli a kényes kérdéseket és olyan veszélyzónákba bocsátkozik, ahol azt gondolom, eldeformálódhat a léte, a hivatástudata, a küldetéstudata, az önmaga helyes látása. Innen származnak azok a problémáink, amelyek sokszor a világban tetten érhetők
Az egyház önmagában nem érték
– Látjuk a problémát. Van valamilyen megoldás, mit tudunk tenni?
– Az utóbbi években bennem nagy kérdéseket vetett fel az, hogy hogyan működik az az intézmény, amit egyháznak nevezünk. Sok esetben úgy látom, hogy az egyházam önmagát keresve túlságosan önmagára figyel és éppen ezért az a legfőbb célja, hogy ezt a rendszert valamilyen szempontból generálja, tehát arra törekszik csak, hogy tudja továbbvinni, továbbadni ezt a rendszert. Az önmagukat generáló rendszerek biztos, hogy valamilyen szempontból termékenyek, de azt gondolom, hogy céljukat tévesztik. Az egyház önmagában nem érték, erre mindig oda kell figyeljünk.
Az egyházam csak úgy lehet érték, hogyha olyan közösségi, hittapasztalati hellyé tud válni, ahol az egyén önmagában és közösségileg is megkaphatja az Istenre nyíló kapukat. Az egyházamnak éppen ezért tudnia kell önmagáról, hogy egy relációs valóság, egy tükörkép. Amit Istenből megtapasztaltunk, annak próbál az otthonává válni úgy, hogy nem próbál az isteni önfeltárulkozásban kereteket vagy szabályokat szabni, mert attól a perctől megszűnik dinamikus valóságnak lenni, és Isten helyett egy Isten-ikonnal állunk szemben.
Ez probléma, mert ez az egyháznak az öndefinícióját kérdőjelezi meg, mert még egyszer mondom, az egyház relációs valóság, attól eltekintve, hogy rengeteg értéket hordoz magában, mindig egy függő viszonyítási rendszer. Ha tudja Istent közvetíteni, akkor legitim, ha nem, akkor mint intézmény, kultúrintézmény létezik, de lényegszerűen meg is siklott a világban való létének a legitimitása.
Hitelesség és transzparencia
– A kiutat mindig abban keresem, hogy tud-e az egyházam szembenézni úgy önmagával, hogy nem önmagában tetszeleg, nem önmagát nézi, hanem megpróbál a forrásra tekinteni. Ez nagyon fontos kitétel, ehhez viszont szükséges látni, hogy az egyházban önmagában semmi nem emelhető isteni rangra, se a hierarchia, se a szentségi életünk, se a szentségekre definiált egyház, hanem ezek mind csak ablakok Istenre. Ezeknek a kérdéseknek a nem komolyan vétele az egyházat nehéz helyzetbe sodorja és lehetetlenné teszi azt, hogy a világgal kommunikáljunk.
Az egyház akkor lesz élőképes, hogyha egyrészt transzparens az isteni valóságra, a másik oldalon pedig próbál ezzel a világgal kommunikálni. Ami nemcsak azt jelenti, hogy én beszélek a világgal, hanem az én és a világ, az én értékeim és a körülöttem élő világnak a milyensége között megpróbálom megkeresni a találkozópontokat, és ott akarom az én értékeimet elmondani. Ennek viszont alapvető feltétele, sőt kizárólagos elve a hitelesség. A hitelesség és a transzparencia, számomra ez a két kérdés a legfontosabb. Ha jövőről beszélünk, azt én csak ezen a két nyomvonalon tudom elképzelni.
Jitianu Liviu
• 1971-ben született Csíksomlyón • 1998-ban szentelték pappá • tanulmányait Gyulafehérváron és Freiburgban végezte • 2006-ban szerezte meg doktori fokozatát • a BBTE Római Katolikus Teológia Karán docens, korábban a kar kancellárja, majd dékánhelyettese • kutatási területe: krisztológia, istentan, egyház és társadalom, identitás • 7 könyv és számos tanulmány szerzője • legfontosabb kitüntetése: Kurt Hellmich-díj ( Regensburgi Egyetem)
SZÁSZ ISTVÁN SZILÁRD
Szabadság (Kolozsvár)

Fesztivál – 6. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét
„ Kolozsvár idén hatodik alkalommal csatlakozik a Vörösmarty téri könyvünnephez, igaz időben megelőzi azt. A hajdani kezdeményező Supka Géza elképzeléseinek megfelelően történelmi levegőjű épületek között, kellemes környezetben találhat egymásra az irodalom és közönsége, író és olvasó, könyvkiadó és kereskedő. Őszintén reméljük, hogy május 12-e és 15-e között tavalyi helyszínünkön, a kolozsvári
Idén sem maradhat el a Hangzó csoda – közösségi versmondás, olvasható a közleményben, vasárnap este 8 órától, a Fogoly utcában, déli városfalaknál, a Fogoly utcában (is) méltóan ünnepeljük a magyar könyv szerzőit és közönségét”, olvasható az esemény honlapján. A szervezők azt szeretnék, hogy a városfalak árnyékában elhelyezett sátrak, a színpad, illetve a kísérő rendezvények (könyvbemutatók, dedikálások, felolvasások, kiállítások) többi helyszíne érdekes, változatos programokat kínáljanak a szabad királyi várossá lett Kolozsvár 15. századi falai mellé kilátogatóknak, kicsiknek és nagyoknak. Szilágyi Domokos versei hangzanak el, ezzel koronázva meg a könyv ünnepét.
Az alábbiakban közöljük a szervezők által szerkesztőségünkhöz eljuttatott összesített programot, az esetleges változásokért a szerkesztőség nem vállalja a felelősséget.
Május 11., szerda, nulladik nap
18:00 Kulin Ferenc József Attila-díjas irodalomtörténész, főszerkesztő és színműíró irodalmi estje. Házigazda Mile Lajos, főkonzul. Helyszín: a Főkonzulátus rendezvényterme (Főtér 23. szám, belső udvar)
Május 12., csütörtök
9:00 Kulin Ferenc előadása: Lét-kérdések a 19. századi magyar irodalomban. Helyszín: Bölcsészkar Magyar Irodalomtudományi Intézet, Dézsi Lajos terem (Horea út 31. szám)
15:00 Mátyástól a Rubiconig. Szuverenitás és modernitás kérdése a modern magyar történelemben. Előadó: Rácz Árpád, a Rubicon folyóirat főszerkesztője. Helyszín: Kallós – StudCoop ház (Bd. 21 Dec. 1989 / Kossuth Lajos u. 16-18. sz.)
17:00 Ünnepélyes megnyitó Helyszín: színpad – Fogoly utca
17:00 Könyvvásár – Helyszín: Fogoly utca
18:00 Péterfy Gergely közönségtalálkozó. Moderál: Balázs Imre József. Helyszín: színpad – Fogoly utca
Szabadság (Kolozsvár)

Csűrdöngölő huszonkilencedszer
Folytatva a sokéves hagyományt, ebben az évben is a pünkösdöt megelőző csütörtökön tartják meg a Csűrdöngölő gyermek és ifjúsági néptánctalálkozót.
Május 12-én 11 órától immár huszonkilencedik alkalommal tölti be a népviseletes sokaság Csíkszereda főterét. A főszervező András Alapítvány, a társszervező Hargita Megye Tanácsa és a Hargita Megyei Kulturális Központ, valamint a házigazda Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes a rendezvény támogatóinak segítségével alkalmat nyújt a legfiatalabb nemzedékeknek, hogy ízelítőt adjanak a sokszínű magyar néptáncból és népi játékokból.
A találkozó ismét jó lehetőséget biztosít a Csíkszeredában és környékén működő néptáncegyüttesekben serénykedő gyerekeknek és fiataloknak arra, hogy jobban megismerjék egymást, bemutathassák tudásukat, közösen mulathassanak egy nagyot, és közben jókedvre derítsek a város lakosságát és a búcsúra érkezett vendégeit.
Izsák-Székely Judith
Székelyhon.ro

Kelemen Hunor: Románia „modellértékű” a kisebbségi jogok be nem tartásában
Kelemen Hunor szerint Románia "lassan modellértékűvé válik" abban, hogy miként nem alkalmazza az általa ratifikált európai egyezményekbe foglalt kisebbségi és nyelvi jogokat.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke erről azt követően nyilatkozott, hogy Bukarestben fogadta az Európa Tanács szakértőit, akik a regionális és kisebbségi nyelvek európai chartájának romániai alkalmazásáról tájékozódtak. Amint az RMDSZ hírlevelében közölte, a szakértői látogatás azzal áll összefüggésben, hogy a román kormány két és fél éves késéssel, 2016-ban jelentést nyújtott be az Európa Tanácshoz a charta ratifikálásával vállalt kötelezettségei teljesítéséről.
Kelemen Hunor az egyeztetésen egyértelművé tette: a romániai közigazgatási intézményrendszerben nem elszigetelt eljárásbeli tévedések következtében csorbulnak a kisebbségi jogok, hanem folyamatos és több területen összehangolt jogcsorbítás zajlik. Az RMDSZ elnöke arról tájékoztatta az ET szakértőit, hogy a 2007-es EU-csatlakozás óta immár nem nehezedik bizonyítási kényszer Romániára, és "szankciók hiányában és az európai integráció visszafordíthatatlansága által bátorítva a kisebbségi jogok alkalmazása elindult a visszafejlődés útján". Kelemen Hunor szerint a visszafejlődési folyamat már 2007-től érezhető volt, de 2012 után vált hangsúlyossá.
Az RMDSZ azt sérelmezte elsősorban, hogy Románia nem hozott létre a charta előírásainak alkalmazását felügyelő rendszert egyik érintett területen sem. "Azt is tapasztaltuk, hogy a chartába foglaltakat korlátozó előírásokként értelmezik a hatóságok, ami szöges ellentétben áll az egyezmény szellemével" - idézte a hírlevél Kelemen Hunort. Az RMDSZ-elnök azt is nehezményezte, hogy az állam nem szánt anyagi és humánerőforrást a charta alkalmazására, és ez a hiányosság minden szakterületen, de különösen az igazságügyben szembetűnő.
Az ET szakértőit az RMDSZ ügyvezető elnöke, és egyes ügyvezető alelnökei tájékoztatták arról, hogy miként csorbulnak a charta ratifikálásakor vállalt nyelvi jogok a közigazgatás, az igazságszolgáltatás, az oktatás és a közszolgálati média területén. Az RMDSZ korábban árnyékjelentést készített ahhoz a jelentéshez, amelyet a kisebbségvédelmi keretegyezmény ratifikálásakor vállalt kötelezettségei teljesítéséről készített, több mint két éves késéssel a román kormány.
MTI

Lépjen vissza Taierling (Kampányban az MPP)
„Felkérem, nem felszólítom Johann Taierlinget, az Erdélyi Magyar Néppárt polgármesterjelöltjét, hogy lépjen vissza” – mondta tegnap Kulcsár-Terza József, a Magyar Polgári Párt (MPP) megyei elnöke az alakulat kézdivásárhelyi székházában tartott sajtótájékoztatón, amelyen Szigethy Kálmán, az MPP polgármesterjelöltje, Péter János, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke és Lukács László, a párt városi, illetve megyei tanácsi listájának harmadik helyezettje volt jelen.
A Magyar Polgári Párt a magyar lelkiismeret – magyarázta egyik választási jelszavukat a párt megyei elnöke –, mert az MPP-tagok, annak jelöltjei ugyanolyan szegények, mint a nép, ugyanúgy élnek, tudják, mire van szükségük az embereknek, ezért hiteles az MPP képviselete. Az MPP képviselői az erdélyi magyar politikában nemcsak a versenyt, a választás szabadságát, hanem a valódi együttműködés lehetőségét is megteremtették. Amikor lehet, akkor legyen verseny – hangsúlyozta –, de amikor szükséges az összefogás, akkor közösen kell lépni, mert csak így lehet eredményt elérni. Kulcsár-Terza József a Rákosi-ügyet botrányosnak minősítette: „jellemtelen emberektől csak ilyen jellemtelen lépések várhatóak, ezt a párt elítéli”. Rákosi János kizárta magát az MPP-ből, amikor annak polgármesterjelöltje ellen függetlenként indult. A megyei elnök az Erdélyi Magyar Néppártot is bírálta. Meglátása szerint nem lehet tiszta lappal indulni a választásokon, amikor „ők verték szét a jobboldalt”. A Néppárt módszereit szekus módszereknek minősítette. Azt is elmondta, hogy Taierling 2012-ben már megméretkezett, látta, milyen eredményt tud elérni, most is tisztában van, hogy nem nyeri meg a választást, mégis gyengíti a jobboldalt. Lépjen vissza, és támogassa Szigethy Kálmánt – javasolta Kulcsár-Terza József Johann Taierlingnek.
Szigethy Kálmán polgármesterjelölt arról beszélt, hogy a párt tanácsi listájára zömében fiatalok és civil szervezetek képviselői – Péter János és Forró Béla, a Székely Kutyaklub elnöke – kerültek. A listájukon szereplő fiatal vállalkozókat – Kádár Zsoltot, Hella Zoltánt és Náni Leventét – is megemlítette, akik bebizonyították, hogy itthon is lehet boldogulni. Névsorukban a romák képviselője, Kalányos Attila neve is szerepel, sőt, Cristian Jolţan személyében egy román nemzetiségű jelölt is került. Programból kiemelte többek között a vállalkozóbarát környezet kialakításának fontosságát, a befektetők vonzását, a helyi értékek népszerűsítését. Vissza kell állítani a városi színházat, haza kell hívni a fiatalokat – sorolta. Az MPP polgármesterjelöltje megválasztása esetén kezdeményezné a megyei jogú város visszaminősítését várossá, mivel akkor csökkennének az adók, és az európai uniós vidékfejlesztési pályázatok elbírálásánál előnyt élveznek a községek és a kisebb városok. „Nem jelent semmiféle előnyt a megyei jogú városi cím” – hangsúlyozta Szigethy. Ugyanakkor fontosnak látja, hogy az önkormányzat felújítsa Fortyogófürdőt, ahol véleménye szerint gyógy- és élményfürdőt lehetne működtetni.
A sajtótájékoztató végén Kulcsár-Terza József bemutatta a nyujtódi Lukács Lászlót, aki a párt megyei tanácsi listáján harmadik helyen szerepel; ő képviseli a majdani megyei önkormányzatban Felső- Háromszéket, ő az, aki le tud ülni tárgyalni az RMDSZ-vezetőkkel, és el tudja mondani, hogy mi a gond Kézdiszéken.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Székelyek a Millenárison
Háromszéktől Sóvidékig minden székely tájegység a legjobbat, a legszebbet vitte a II. Székely Fesztiválra a magyar fővárosba május 5–8. között, és elkápráztatta a Millenáris Park egyre gyarapodó közönségét. Idén Háromszék, tehát mi voltunk a fesztivál díszvendége. Szomszédaink, a csíkiak, gyergyóiak, udvarhelyszékiek is bemutatkoztak.
Virtuális székely fürdővilág
A csütörtöki előzetes a régiónkat bemutató tudományos konferencia volt székelyföldi gyógyturizmus témával. A természetes gyógytényezőket, ásvány- és gyógyvizeinket, mofettáinkat e sorok írója ismertette színes szemléltetőeszközökkel, mélyebben betekintve kincseink kihasználásának érdekes históriájába. A legújabb székelyföldi befektetésekről – Borszék születő kezelőközpontjáról, az alakuló Hargita megyei síparadicsom-láncolatról – Barti Tihamér, Hargita Megye Tanácsának alelnöke beszélt, A borvíz útja program háromszéki kezelőközpontjainak kezdőajánlatait Demeter István, az Aquasic igazgatója részletezte. A Székely Sóvidék gyógykincseiről, a szpeleoterápia bővítési elképzeléseiről pedig a székelyföldi származású Domokos István újságíró, a háromnapos rendezvény főszervezője, a Székely Szeretetszolgálat kurátora beszélt meggyőző érvekkel. A moziterem közönsége témába vágó filmekkel ismerkedett. Láthatták a Simon József– Vargyasi Levente–Kinda István mesterségekről készített kisfilmjeit, megismerhették Benedek Elek falujának működő vízimalmát, Olasztelek kovácsmesterét, a zabolai bácsokat és a nagyborosnyói téglavető cigányok életét.
Kapunyitogatás vidámsággal
Pénteken a Millenáris Park óriási színpadának tetején nyugati szél lebegtette a nemzeti és a székely lobogót. Tamás Sándor és Borboly Csaba, Kovászna, illetve Hargita megye tanácselnöke mondott köszöntőbeszédet. Tamás Sándor arról győzte meg a hallgatóságot, hogy a „székelyföldi borvízkincs valóságos nagyhatalommá fejleszthető”. Mihozzánk, vendégeihez szólt Láng Zsolt, Budapest II. kerületének polgármestere, székelyföldi élményeivel színezve beszédét, majd Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter, a rendezvény fővédnöke további támogatásáról biztosítva megnyitotta a fesztivált.
Vásári forgatag
Sátrak százaiban kínálták a legkiválóbb portékákat: népviseletet, emlék- és dísztárgyakat, kegyszereket. Szabócentivel méregette az atillákat rendelő férfiembereket Dávid Alpár bodosi szabómester. Odébb a legkiválóbb kisüstiket, párlatokat kínálták, a Küküllő mente legjobb borait, és Délkelet-Erdély gasztronómiai különlegességei illatoztak. A gyergyói Anita vendégház konyhája 21 ezer adag töltött káposztát adott el, a borzontiak nem győzték túrós puliszkával kiszolgálni a hazai ízek után tolongó nosztalgiázókat. A székely kolbásszal együtt fogyott az állítólag török eredetű készítmény, a mititej is. A sepsiszentgyörgyi Kolcza vendéglő hideg füstön ízesített húsaiért, húskészítményeiért, a háromszéki pityókás kenyérért, tejtermékért, sajtokért, ordákért és túróféleségekért kígyóztak a sorok. A közelben székföldi mézeit ajánlotta Fülöp László árapataki méhész, odébb Szántó József kézdivásárhelyi mézeskalácsos kínálta áruját. Kovászna Megye Tanácsa, a megyei művelődési központ, a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület, az Aquasic és a Vadon Egyesület pultjánál Előpatak természetes állapotban palackozott ásványvizét kóstolgatták, a gyomorbetegek a málnási Mária lúgos gyógyvizet bemutató standnál sorakoztak, ahol Tóth Árpád tulajdonos elmondta, hogy a porcelánüvegből készült palack segítségével ez a gyógyvíz megtartja állandóságát, s mint ilyen, rendelkezik országos állandósági bizonylattal. Itt állt a kívánságok fája egy nyereményjáték alapjaként, amelyre olyan személyek akasztották rá kívánságaikat, akik vidékünkre szeretnének ellátogatni nyáron. A nyertes egy Kommandóra készülő személy volt, akit a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület utaztat megyénk legmagasabban fekvő festői vidékére. Itt állították ki a háromszéki medvét is. Gyerekek százai pózoltak előtte, s miközben készült a fotó, szüleik arról meséltek, milyen is lehet egy mackómama, akit bocsai társaságában zavar meg hirtelenjében az ember. Standunknál feltehették a látogatók azt a különleges szemüveget, amelyben látni lehet Háromszék rangos rendezvényeinek helyszínét, az Óriáspince-tetőt, majd a Szent Anna-tavat és több más mesebeli honi táj többdimenziós virtuális képét. A Kovászna Megyei Művelődési Központ megyénk kézművestermékeinek keresztmetszetét külön sátorban mutatta be. Ott volt a székely péktermékeket készítő bodosi Dávid család, a széles körben ismert Ségercz Ferenc hangszerkészítő-muzsikus, Bagoly Zoltán csernátoni fafaragó, Haszmann Gabriella bútorfestő, Tóth Ilona és férje étfalvi új kerámiások. A látogató asszonyok között sikert arattak a bölönpataki fűzfacsigolya és gyékénykosarak, amelyek készítési módját Drăgan Alexe községi roma tanácstag ismertette, aki az ünnepre való tekintettel Alexe helyett Endre néven mutatkozott be vásárlóinak. Akinek kedve tartotta, ebben a sátorban nekifoghatott kézműveskedni. A háromszéki kézművessátrat meglátogatta Varga Mihály miniszter.
A színpadon
Három napon át szólt a zene, az ének, és ropták a táncot a Millenáris színpadán. Az Evilági Együttes A medve nem játék című mesével átszőtt, gyermekeknek szóló interaktív koncertje közönségsikert aratott, Csinta Samu kollégánk Plakátballada című egyszemélyes könyvbemutatója is sikeres volt; a szerző dedikált.
Csíki, gyergyói és udvarhelyszéki szomszédaink az ünnepi asztalterítés mesterei voltak, flekken, kolbász és a legkiválóbb ételek özönét ontották, sátraiknál gyakran kínaiak, japánok és vietnamiak lestek a számukra különlegesnek tűnő falatokra, értetlenül duruzsoltak a kemény párlatok hatása alatt. Szombat az „elcsángáltaké” volt. Gyimesi és moldvai csángók énekei és tánczenéje elhallatszott a Széll Kálmán térig. Ott volt a színpadon Petrás Mária Prima Primissima és Magyar Örökség díjas népdalénekes, fellépett a Virággyöngy moldvai csángó együttes és vezetőjük, Kóka Rozália Magyar Örökség díjas mesemondó és a Népművészet Mestere.
A Székely Fesztivál ezrekre rúgó látogatói között voltak, akik tolókocsival is eljöttek naponta, mert „ott kell lenni, fel kell őket pártolni”. Idős asszonyságok felöltötték régi székely ruhájukat, mások csángó ingeiket. Munkájuk miatt városban rekedt fiatalok mondták: gyertek, együnk egy jót, énekeljük ki magunkat, mint otthon! Az alkalmi énekes csoportok között olykor felhangzott a zalánpataki Préda Barna hegedűje. A borzonti sátor mögötti flekkensütők fölött megszólalt egy jelzőhang, bekapcsolt a főépület füstriasztója.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bölcs diákoknak az Erdélyi Magyar Televízióban!
Új diákvetélkedővel jelentkezik az Erdélyi Magyar Televízió: a Bölcs Diákok nevű országos szintű verseny két elődöntőjét, illetve döntőjét idén első alkalommal követhetik Erdély-szerte a televízió nézői.
A Communitas Alapítvány és az RMDSZ Kulturális Főosztálya által szervezett versenyre idén egyébként már hatodik alkalommal kerül sor, a Babes– Bolyai Tudományegyetem Magyar Biológiai és Ökológiai Intézete, Kommunikáció, Közkapcsolatok és Reklámintézete, Kémia és Vegyészmérnöki Kara, valamint Történelem – Filozófia Kara és a Magyar Történeti Intézet közreműködésével.
A vetélkedő általános célja a tanulók olvasási készségeinek fejlesztése, valamint az, hogy a diákok felismerjék az egyes tudományágak területéről származó információk közötti összefüggéseket. Az idei Bölcs Diákok mottója: Szeretem, hogy magyar vagyok, ennek kiemelt célja az erdélyi magyarok színes múltjának, jelenlétének, értékteremtő hozzájárulásának szélesebb körű megismertetése a fiatalok körében.
A vetélkedő első három fordulójának összesített eredményei alapján a legjobb tíz csapat kerül a két elődöntőbe, a döntőben az első négy csapat vesz részt. A versenynek e három mozzanatát rögzíti és tűzi műsorára az Erdélyi Magyar Televízió.
A két elődöntőt május 15-én és május 22-én, a döntőt május 29-én követhetik a televízió nézői, mindhárom alkalommal este 8 órától.
Szurkoljunk együtt a Bölcs Diákok versenyzőinek az Erdélyi Magyar Televízióban!
Népújság (Marosvásárhely)

Kell a felzárkóztatás a felsőoktatásban
Felzárkóztatással próbálják pótolni a felsőoktatási rendszer hiányosságait az erdélyi magyar egyetemek. Az intézmények lapunk által megkérdezett vezetői a Számvevőszék jelentésére reagálva elismerték, hogy a felvételik hiánya miatt felkészületlenebbek a jelentkezők, és azzal is egyetértenek, hogy változtatni kellene a jelenlegi fejkvótaalapú rendszeren.
Az összromániai egyetemekre vonatkoztatva valószínűleg helytállóak a Számvevőszék múlt heti jelentésének megállapításai, ám a kolozsvári Babeş– Bolyai Tudományegyetem (BBTE) esetében más a helyzet – jelentette ki a Krónikának Soós Anna.
A BBTE rektorhelyettese, a magyar tagozat vezetője elmondta, az utóbbi években nőtt a hallgatóik száma, és meglátása szerint a jól felkészült diákok száma sem változott alapvetően, csak mivel megnőtt a létszám, kevésbé láthatók. A hallgatók közötti tudásbeli különbségeket úgy próbálják pótolni, hogy felzárkóztató előadásokat tartanak, mondta Soós Anna, aki szerint a végzősök elhelyezkedésével sincs gond. Az egyetem valamennyi szakján készített felmérésből az derül ki, hogy a végzősök 85 százaléka megtalálja az állást, amit szeretne, fejtette ki.
A rektorhelyettes ugyanakkor egyetért a Számvevőszék azon javaslatával, miszerint a jelenlegi fejkvótarendszer helyett teljesítményalapú finanszírozást kellene bevezetni. „Évek óta ezt szorgalmazzuk, hiszen a jelenlegi fejkvótaalapú rendszer nem elég a minőségi munka elvégzésére. Több ízben javasoltuk az oktatási minisztériumnak, hogy a finanszírozás odaítélésekor vegye figyelembe a diákok és a tanárok eredményeit. Másrészt erőteljesen kellene támogatni a kutatást, hiszen ezzel lehet valóban hatékonnyá tenni az oktatást" – szögezte le Soós Anna.
Nem vált be a bolognai rendszer
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen (EMTE) sem csökkent a létszám az utóbbi években, még a tandíjas helyeken sem, szögezte le lapunknak Dávid László rektor. Mint rámutatott, a környező országokkal, például Magyarországgal ellentétben, Romániában a bolognai rendszer bevezetése után növelték az egyetemi szakok számát, így egy-egy szakra kevesebben jelentkeznek.
Más országokhoz hasonlítva hazánkban valóban sok az egyetem és nagy a szórás, a legjobb felkészülést biztosító tanintézetek mellett több tízezer végzőst kibocsátó „diplomagyárak" is működnek, részletezte. Dávid László szerint Romániában a bolognai rendszer nem megoldotta, hanem megnehezítette az egyetemi oktatást, hiszen az alapképzés a tudomány területén kellene felkészítse a diákot, a szakmát pedig a mesteri képzés során sajátíthatná el, ám nálunk sokan a mesterire olyan képzési formaként tekintenek, amit munka mellett is el lehet végezni.
Dávid László szerint a diákok középiskolai felkészültsége sok kívánnivalót hagy maga után, amit az érettségi eredmények is bizonyítanak. „Nem olimpiász- szintű ismereteket várunk el, ám gyakran az alapvető fogalmakkal sincsenek tisztában. Ilyen esetekben kötelező felzárkóztató felkészítőkön kell részt vegyenek, és az előadások után vizsgázniuk kell" – fejtette ki. Szerinte az általános színvonal csökkenése részben azzal is magyarázható, hogy az egyetemek zöme megszűntette a felvételi-rendszert. A Sapientián már eddig is több szakra felvételizni kellett, és idéntől tovább növelik ezek számát, mondta.
Nagy a lemorzsolódás
A magyar egyetem már évekkel ezelőtt igyekezett szorosabbra fűzni a kapcsolatot a munkaadókkal, hogy a hallgatók ne csak akadémiai tudást szerezzenek, hanem a szakmát is megtanulják, ám Dávid László szerint a képzés során nem lehet kizárólag a munkaadók igényeit figyelembe venni. „Egy frissen végzett informatikustól azt várják el a munkaadók, hogy ismerje a technológiát, ám ez a tudása 5–8 év alatt elévül, ezért a rövid távon gyakorlatba ültethető tudás mellett azt is meg kell tanulnia, hogyan fejlessze magát" – példázódott.
Arra is felhívta a figyelmet, hogy a munkaerőpiacon vannak keresett szakok, ám épp azon szakmákban a nehezebb elhelyezkedni, melyek a legnépszerűbbek a fiatalok körében. „Meg kell érteniük, nem az a fontos, hogy három-négy év jól teljen az egyetemen, hanem hogy megalapozzák a jövőjüket, és a következő évtizedek teljenek jól" – magyarázta.
A rektor szerint a jelenlegi finanszírozás is lehet teljesítményalapú, ha az egyetemek komolyan veszik, és nem engedik harmad-negyedévre azt, aki nem érdemli meg. „Nálunk vannak olyan szakok, ahol 50 százalékos a lemorzsolódás, de nem tartunk meg egy diákot csak azért, hogy ne veszítsük el a finanszírozást. Az a célunk, hogy csak az jöjjön hozzánk, aki valóban tanulni akar, és a nálunk megszerzett oklevél garancia legyen a tudásra" – összegzett Dávid László.
Kevésbé motiváltak az orvosjelöltek
Romániában valóban sok az egyetem, így egy állami magyar egyetemnek is lenne helye – jelentette ki a Számvevőszék jelentését kommentálva Szabó Béla. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) szenátusának alelnöke úgy véli, a hazai felsőoktatásban túlkínálat van, és ez többnyire nincs összhangban a piaci kereslettel. Az orvosi szakma ellenben keresett, ha nem itthon, külföldön mindenképpen találnak állást végzőseik, így a hallgatók száma évek óta stagnál.
A felkészültség ellenben valóban más minőségű: míg régen a felvételin az volt a szempont, hogy mennyi könyvet magol be a leendő orvos, ma arra kellene megtanítani a hallgatókat, miként bánjanak a beteggel, illetve, hogy a világhálón hol találják meg az ismereteket, vélte a professzor. Rámutatott: a MOGYE-n gondot jelent, hogy a kórházi ágyszámhoz viszonyítva túl sok a diák, „nem jut beteg minden hallgatónak".
Szerinte a fiatalok részéről már nincs akkora érdeklődés, mint régen, nem annyira motiváltak a szakma elsajátításában, ennek az egyik magyarázata az, hogy hat év egyetem után még mindig nem dolgozhatnak, kénytelenek szakosodni. Aki szemésznek készül, arra gondol, hogy minek tanulja meg részletesen a fertőző betegségeket, példálózott Szabó Béla. Hozzátette, évekkel ezelőtt a hatezer végzős 1900 rezidenshelyre vizsgázott, most az ötezer végzős 3900 rezidenshelyre pályázhat, sőt újra ki kellett írni a vizsgát, mert a rosszul fizetett, nem túl népszerű szakokat senki nem választotta.
„Ezt a jelzést figyelembe kellene vegyék a döntéshozók" – szögezte le a professzor. A teljesítményalapú finanszírozásról kifejtette, a felsőoktatásban nehezen mérhető a teljesítmény, hiszen lehet, hogy egy oktató kitűnő eredményeket mutat fel a tudományos kutatás terén, ám egy másik kollégája többet és jobban foglalkozik a diákokkal.
Egyetemisták „fedezet nélkül"
Míg a Számvevőszék jelentésében úgy véli, a közoktatás nehéz helyzete is hozzájárul a felsőoktatás színvonalának romlásához, Kiss Imre Kovászna megyei főtanfelügyelő szerint az egyetemek is felelősek ezért. Kifejtette: amíg kevesebb volt a tanintézet és felvételit szerveztek, jobban megszűrték a jelentkezőket, csak megfelelő szintű alaptudással lehetett bejutni. Amióta több az egyetem és megnőtt a helyek száma, egy réteg valójában „fedezet nélkül" kerül be a felsőfokú oktatási rendszerbe, mondta. A főtanfelügyelő attól tart, hogy a jelenség a jó nevű elméleti középiskolákban is megismétlődhet. „Nagy a kereslet irántuk, a nagyobb finanszírozás érdekében a tanintézetek vezetői több osztály indítását kérik, ám ez a minőség rovására mehet" – mutatott rá Kiss Imre.
Mint arról beszámoltunk, a Számvevőszék a romániai felsőoktatás helyzetéről készített jelentésében arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyre több egyetem és a felvételi rendszer kiiktatása miatt az elmúlt években jelentősen csökkent a színvonal. A kínálat ráadásul nincs összhangban a munkaerőpiaci kereslettel, állítja a Számvevőszék, amely szerint ezzel magyarázható, hogy egyre több a diplomás munkanélküli.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Helyreállítják a jeddi emlékhelyet
A helyi református egyház telkén kapott helyet az egykori országzászlós emlékmű a Maros megyei Jedden, amelyet a helyi közösség felújíttatna – közölte Márton Csaba református lelkész.
Mint mondta, a magyar hadsereg 27. székely ezrede harmadik zászlóaljának útépítő csapata 1940 és 1944 között a környéken dolgozott, és feljegyzések szerint két hétig Jedden tartózkodott. Az egyházközség bejegyzéseiből kiderült, a gyülekezet tagjai fogadták a katonákat, velük együtt úrvacsorát is vettek a templomban.
Ennek emlékére egy országzászlótartót építettek a településnek. Ez a faluközpontban állt, és fényképekről lehet tudni, hogy a tetején egy zászlórúdtartó volt beépítve, melyre felhúzták a nemzeti lobogót. A háborút követően a rúd helyébe a leleményes helyiek kopjafát állítottak, így emlékműként állt a helyén 1989-ig.
A kommunizmus utolsó évében, egy őszi éjszakán eltüntette a helyi hatalom az építményt: kotrógéppel gödröt ástak, beledöntötték és leföldelték az építményt, majd betonból alapot öntöttek rá, amelyre egy raktárt építettek volna. Ám télen a beton megfagyott, használhatatlanná vált, így az építkezés elmaradt.
Az emlékműként számon tartott zászlótartó két éve került ki a talajból, amikor játszóteret építettek a községháza udvarán. Bányai István alpolgármesternek köszönhetően tavaly a református egyház telkére szállították, ahol a közösség betonalapot öntött, és felállították. Márton Csaba elmondta, amikor ledöntötték az emlékhelyet, eltűnt a rajta lévő feliratos márványtábla is. A kopjafát is elvitték, soha nem került elő.
„A felújításra ezután kerülhet sor, és valószínű nem lesz olcsó” – állítja a lelkész, aki szerint egy helyi lakos már felajánlotta, hogy vállalja a felújítást. A faluközpontban egyébként az önkormányzat korábban emlékoszlopot építtetett, Bányai István alpolgármester azonban úgy véli, a régi emlékhely méltóbb hely lenne nemzeti ünnepekkor a megemlékezésre.
Gligor Róbert László
Krónika (Kolozsvár)

A betegágy mellett eltöltött idő szent idő
„A nővérek ma még betegápolók, de eljön a nap, amikor egészségápolók lesznek” – mondta Florence Nightingale (1820–1910) brit ápolónő, a modern nővérképzés megalapítója, kinek emlékére minden évben május 12-én ünneplik meg az ápolónők világnapját. Szerdán, a világnapra készülve, Nagyváradon gyűltek össze a Caritas Catolica házi-beteggondozói programjának munkatársai, valamint az idősotthonok ápolónői és gondozónői, hogy egy rendhagyó szakmai találkozó keretében közösen ünnepeljenek. Az esemény ünnepi szentmisével kezdődött a Nagyvárad-újvárosi Szent László templomban, ahonnan a résztvevők a plébánia alagsorában berendezett közösségi terembe vonultak.
„Ferenc pápa üzeneteiben gyakran emeli ki a betegágy melletti munka értékességét. Az ilyen szolgálat fáradságos és nyomasztó tud lenni, főképpen akkor, ha hónapokon, vagy éveken át húzódik. Ez a szolgálat azonban az életszentség felé vezető úttá válhat. A betegágy mellett eltöltött idő szent idő” – fogalmazott beszédében az egybegyűlteket köszöntő Nagy Andrea, a nagyváradi Szent Erzsébet Idősotthon vezetője, aki hozzátette – „A mai rendezvénnyel hálánkat fejezzük ki szakápolóinknak, idősgondozóinknak, lelki gondozóinknak, segítő szakembereinknek mindennapi munkájukért”.
A világnapi ünnepség keretében két előadást is meghallgathattak a szakemberek. A rendezvény első felében Barta Szabolcs lazarista atya a beteggondozás lelki vetületeiről értekezett Ép lélek címmel. Előadásában beszélt többek közt arról a lelki többletről. „Ez a plusz túlmutat az elvégzett rutinos munkájukon. Ebben mutatkozik meg az Istentől kapott irgalmas szeretet” – fogalmazott az atya, aki a későbbiekben beszélt még a szakmai kiégés fogalmáról, okairól és tüneteiről, valamint arról, hogy hogyan lehet azt megelőzni és kezelni egy nagy lelki és fizikai terhekkel járó munkakörben. A világnap záróakkordjaként Staharoczky Noémi táplálkozási szakértő a gondozói munka testi vetületeiről és az egészséges életmódról tartott előadást Ép testben címmel. A résztvevő mintegy félszáz szakápolónak ugyanakkor egy bőséges szeretetvendégségre is kedveskedett a Caritas.
Sz. G. T.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Jakabffy Elemérre és Páskándi Gézára emlékeznek
Művelődési eseményekben gazdag napok elé nézünk május harmadik hetének második felében.
Jakabffy Elemér, a kiváló kisebbségpolitikus születésének 135. évfordulója alkalmából tizenkettedik alkalommal rendezi meg az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület a rá emlékező, szellemi örökségét éltetni hivatott Jakabffy Napokat.
Május 19-én délután és 20-án délelőtt a Szatmár Megyei Múzeum II. emeleti dísztermében kerül sor a Jakabffy Elemér munkásságának generációkat átívelő időszerűsége című kárpát-medencei tanácskozásra.
A Jakabffy Napok folytatásaként 20-án, pénteken a koraesti órákban Szatmárhegyen a Jakabffy-tanácskozás hivatalos meghívottai tisztelegnek együtt Páskándi Géza emléke előtt.
Mivel a Jakabffy-tanácskozás programjának véglegesítését követő napokban került ki a nyomdából Jeszenszky Géza volt külügyminiszter Kísérlet a trianoni trauma orvoslására című kötete, a szerző jelenlétét kihasználva a Jakabffy Napok 19-e délutáni tanácskozásának szünetében a kötet iránt érdeklődők szót válthatnak néhány perc erejéig Jeszenszky Gézával és megvásárolhatják, valamint dedikáltathatják új könyvét. Mintegy előkészítve és segítve ezzel másnapi előadása jobb megértését
Minden érdeklődőt szeretettel várnak a Jakabffy Napok és a Páskándi-megemlékezés programjaira a szervezők.
szatmar.ro

A szakemberképzés, illetve szakemberhiány problémájáról tanácskoztak
Újabb megbeszélést tartottak gyárlátogatással összekötve a szakemberképzés, szakemberhiány témájában csütörtökön. Ezúttal a fémiparban érdekelt németországi Engmatec Kft. csíkszeredai székhelyén találkoztak az érintettek.
Stefan Burckhardt, az Engmatec Kft. csíkszeredai munkapontjának vezetője elmondta, már eddig is több ezer eurót fektettek a munkaerő betanításába és képzésébe, ám további munkaerőre lenne szükségük. Mint mondta, a cég érdekelt abban, hogy megbeszéljék a szakemberhiány problémáját, szerinte jó ötlet lenne, ha legalább évente háromszor nyílt napokat szerveznének a vállalkozók, hogy a szülők és a fiatalok is láthassák, milyen munkafolyamatok zajlanak egy cégnél. A német szakember szerint jó lenne bevezetni az egyetemeken a szemeszteri vagy féléves kötelező gyakorlatot.
A megbeszélésen az is elhangzott, hogy a fémipar megítélésén is javítani kellene. Kósa István, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Karának dékánhelyettese ezzel kapcsolatban hozzáfűzte, hogy egy PR-kampány megoldás lehetne erre: például kis videofilmek készülhetnének arról, hogy hogyan néznek ki ezek a gyárak, műhelyek, és hogy milyen körülmények között zajlik a munka.
Tankó István, a csíkszeredai Székely Károly Szakközépiskola igazgatója a téma kapcsán kiemelte, 40 céggel állnak szerződésben, ahol a diákok gyakorlatozhatnak, és nyitottak újabb együttműködésre. Arról korábban szó esett, hogy szeretnének egy CNC vezérlésű – azaz programozható mikroszámítógéppel működtetett – szerszámgépek kezelésének oktatására szakosztályt indítani, ehhez vannak didaktikai eszközeik, illetve az iskola két mérnöke továbbképzésen vett részt, így az alaptudást át tudják adni a diákoknak, tehát a feltételek adottak egy szakosztály indítására, azonban erről a tanügyi minisztérium dönthet.
Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke, elmondta még a kilencedik osztályba való beiratkozás előtt kellene a gyermekekkel megismertetni a szakiskolai lehetőségeket. A téma kapcsán még hozzátette, hogy a felmérést készítettek az V-VIII. osztályosok körében a pályaválasztásról, ennek az eredményét majd kedden mutatják be.
Barabás Hajnal
Székelyhon.ro

Csíksomlyó: út a teljesebb élethez
Pünkösd ünnepének nemcsak Erdélyben, hanem az egész Kárpát-medencében a csíksomlyói búcsú lett a szimbóluma. Portik-Hegyi Kelemen pápai káplánnal, a gyergyószentmiklósi Szent Miklós-plébánia főesperes-plébánosával pünkösd megfogható üzenetéről, a Szentlélek adományairól és a búcsújárás reneszánszáról beszélgettünk.
– Ha a pünkösdöt összehasonlítjuk karácsonnyal vagy húsvéttal, sok embernek úgy tűnik, hogy a Szentlélek kiárasztásának ünnepe egy kevésbé megfogható és megtapasztalható egyházi esemény. Lelkészként találkozott-e már ezzel a dilemmával?
– Az egyház tanítása szerint az Atya és a Fiú után a Szentlélek a harmadik isteni személy. Az Atyát könnyű atyaként elképzelni, közel áll az emberekhez, megvannak az ezzel kapcsolatos tapasztalataink. A Fiú, aki emberré lett, olyan volt, mint mi, tehát egészen közel áll hozzánk. A Szentírásból tudjuk, hogy Isten a szeretetét a fián keresztül mutatja meg. A Szentlélek, a harmadik isteni személy, távolabb áll a mi emberi felfogásunktól, de itt jön a képbe a hit kérdése. A Biblia leírása alapján a Szentlelket sokkal inkább gyümölcseiről lehet megismerni. Ő az a személy, akin keresztül Isten vezet bennünket, azaz a sugallatai eljutnak hozzánk. Ezek azok a gondolatok és ötletek, amelyeket nem tudatosítunk, hogyan, honnan származnak. Ezek sokszor egy-egy imádság után érkeznek. Időnként azt érezzük, hogy ilyen sugallatok révén kerül világosságba életünkben mindaz, ami addig sötétségben volt. Ezt is a Szentlélek munkájának tulajdoníthatjuk.
– A Szentlélek első kiáradását Jézus mennybemenetele után tapasztalhatták meg az apostolok. Mi ennek az ünnepnek a mai ember számára szóló üzenete?
– Húsvét után a negyvenedik napon Jézus fölment a mennybe, és az apostoloknak azt hagyta hátra, addig maradjanak ott, amíg a magasságból el nem tölti őket az erő, tehát ameddig a Szentlelket el nem küldi számukra. A Szentírás szerint ez a mennybemenetel után tíz napra történt meg, és ötven napra Jézus feltámadását követően. Az Apostolok cselekedete leírja, hogy az apostolok a Szűzanyával együtt imádkoztak és közösen készültek pünkösd eljövetelére. Amikor a Szentlélek betöltötte őket, elkezdtek bátran beszélni, prédikálni, megvallva hitüket. A Szentlélek adományaként kapták meg a tudás és a bátorság lelkét. Mai szemmel nézve csodának tűnik, hogy a Jeruzsálembe érkező sokszínű és soknyelvű tömeg megértette az apostolok igehirdetését, nem voltak nyelvi korlátok. Mindez a Szentlélek műve, mint ahogy az is, hogy napjainkban szintén Máriával együtt megyünk Istenhez imádkozni, és várjuk a Szentlélek kiáradását mindennapi életünkre. Ez a kiáradás sokféleképpen megtapasztalható, átélhető a mai ember számára is.
– A katolikus egyházban a pünkösd szorosan összefügg a búcsújárás hagyományával. Acsíksomlyói búcsú az egyházi rendezvények sorában is kimagasló, ahova évi rendszerességgel százezrek látogatnak el a teljes Kárpát-medencéből, de még távolabbi helyekről is. Mennyire újszerű ez a hatalmas megmozdulás?
– Gyökerei egyértelműen a kommunizmus előtti időkbe nyúlnak vissza, de akkor sem járt ekkora tömeg Csíksomlyóra. A kommunizmusnak sikerült korlátoznia a búcsújárást: sokkal kisebb méretekben és kevésbé feltűnően működhetett. A rendszerváltás óta ismét reneszánszát éli, Székelyföld minden részéből indulnak zarándokok, akikhez egyre több külföldi is csatlakozik. A csíksomlyói búcsú mai méretét nagyban elősegítette a közlekedési viszonyok gyors fejlődése: személygépkocsival, buszokkal és vonattal egyaránt tömegek érkeznek, évről évre egyre többen. Sikerült újjáéleszteni a kommunizmus előtti gyalogos zarándoklat hagyományait is. Még azok is, akik nagy tömegben kocsikkal, buszokkal érkeznek, megtesznek pár órás gyalogos zarándokutat. Egyre népszerűbb az egy-két napos, az egyhetes vagy az ennél hosszabb idejű zarándoklat is.
– A Mária-kegyhelyek között Kárpát-medence-szerte jelzett zarándokutak vezetnek. Ez milyen mértékben lendítette fel Csíksomlyó népszerűségét?
– A spanyolországi Szent Jakab út, az El Camino mintájára Kelet-Európában is számos jelzett zarándokút létesült az elmúlt években. A Mária-kegyhelyeket napjainkra már szervezetten is összekötötték. A lengyelek nagy zarándokhelyétől, a czestochowai Fekete Madonnától Csíksomlyóra is el lehet jutni. A montenegrói Medzsugoriétől a magyarországi Máriapócson át az ausztriai Mariazellig, az erdélyi Csíksomlyóig vagy a lengyelországi Czestochowáig (hogy csak a legismertebbeket említsem) bármelyik útszakasz jelezve van gyalogos zarándokok számára. Nyilván, ilyen hosszúságú utakat kevesebben vállalnak, de vannak kisebb-nagyobb csoportok vagy családok, akik gyalog vagy kerékpárral vágnak neki a több száz kilométeres zarándokútnak.
– Miért vállalják az emberek a hosszú és sok megpróbáltatással járó zarándokutakat ilyenkor, pünkösd táján?
– Minden zarándoklatnak van célja. Akárcsak az ember életének. A hívő ember számára ez a cél az Istennel való együttlét. A keresztény ember éppen amiatt nem bolyong a világban tanácstalanul, mert van egy világos célja. Természetesen mind a rövidebb, mind a hosszabb zarándokutak áldozatot is jelentenek, ami révén a zarándok megtisztul. Az ember sokkal közelebb kerül a természethez, mely hozzásegít, hogy Istenhez is közelebb kerüljön. Az úton haladva megpróbál együtt járni Istennel. Ebben segítik az imádságok, az énekek és különösen az elmélkedések. A zarándok ilyenkor jobban önmagába fordul és másképp tekint az embertársaira is. Megszületik a teljesebb élethez szükséges háromszög: én, a zarándok, a szerető Isten és az embertárs. Számvetést készít értékeiről és a fölösleges dolgokról, a változtatáshoz pedig Isten segítségét kéri. A zarándoklat összetett dolog, amely egyaránt jelenti a befele, a felfele és az embertársakra történő rátekintést. Útközben a zarándok másokra is rászorul és segítséget kér, és ő maga is tud segíteni.
– Mit jelent a csíksomlyói búcsú egy olyan világban, ahol folyamatosan csökken a kereszténységüket megélő és megvalló emberek száma? Mekkora lehet ennek az evangélizációs szerepe?
– Sok olyan emberrel találkoztam már, akiket a kíváncsiság hozott el Csíksomlyóra. Feltették maguknak a kérdést: mi történik itt, ahova több százezer ember megy? Van ennek a helynek valamilyen kisugárzása, vonzása? Természetfölötti dolog ez, tényleg van Isten? Minden emberben benne rejlik a keresés, az anyagi világ fölé történő fölemelkedés vágya. Az emberek azt érzik, ők többre vannak teremtve annál, mint amit a mindennapi életben megtapasztalnak. Sokan kíváncsiságból jönnek el, és itt valami megragadja őket. Valami olyasmit kapnak, amire szükségük van. Amit nem találnak meg hétköznapi munkájukban és a napi élvezetekben. Sok ember megtapasztalja ezt a hiányérzetet, és erre kap választ a búcsún. Utána rendszerint alig várják a következő találkozót, hogy ebből az érzésből még többet kaphassanak. Így kerülnek közelebb Istenhez. Utána elkezdenek tovább kutatni, keresni, kérdezni, tanulmányozni, és eljutnak a hit kérdéséig. Sokan így kerülnek újra kapcsolatba Istennel és az egyházzal.
– Mennyire van a pünkösdi búcsújárásnak ökumenikus kisugárzása, hiszen Csíksomlyóra sok protestáns is eljut...
– Valóban sok református, unitárius és még más felekezethez tartozó, sőt még nem hívők is eljönnek Csíksomlyóra. Az a jó ebben a nagy rendezvényben, hogy szerető atyaként Isten mindenkinek tud adni valamit. Van, aki éppen itt tudja befogadni azt, amit Isten akar adni neki. Ezt nem ökumenizmusnak nevezném – a katolikus egyház itt nem az ökumenizmust akarja építeni, ami amúgy fő célkitűzései közé tartozik, hanem itt igyekszik megélni azt, ami a vallásos életéhez hozzátartozik. Ezt viszont nem úgy teszi, hogy másokat kizárjon. Az itt megélt vallásosság, az Isten és az emberi szeretet kisugárzik, és ez vonz másokat. Annyiban nevezhetjük ökumenikus eseménynek, amennyiben itt a különböző felekezetűek együtt imádkozva, egymást elfogadva és egymás iránti szeretetet megélve közelebb kerülnek Istenhez. A katolikus egyház azt mutatja meg, hogyan éli ő a pünkösdöt, és a más felekezetű ember ebből azt választhatja ki, ami számára jó.
– Gyergyószentmiklósi főesperes-plébánosként ön számára mit jelent pünkösd ünnepe?
– Számunkra a pünkösd megélése több szempontból is összekapcsolódik a zarándoklattal. Az utóbbi öt évben Gyergyószentmiklós fogadja a Magyarországról vonattal érkező zarándokokat. Városunkban és a környéken szállnak meg, mi látjuk el őket étellel, itallal, ami lehetőséget ad a szeretet megélésére. De nemcsak a Budapestről érkező zarándokvonat vendégeit fogadjuk ilyenkor, hanem Gyergyószentmiklós testvérvárosainak – Kiskunmajsa, Topolya – zarándokait is. Ez is része a pünkösdi felkészülésnek, akárcsak a bérmálás. Pünkösdkor évről évre mintegy száz fiatal kaphatja meg a bérmálás szentségében a Szentlélek ajándékait. A városban van egy kis létszámú görög katolikus közösség és egy nagyobb lélekszámú örmény katolikus közösség, akik szintén bekapcsolódnak a pünkösdi ünneplésünkbe. A katolikus közösséget két egyházközség, a város nyugati részén található, nyolc éve alakult Szent István egyházközség és a hívők kétharmadát magában foglaló Szent Miklós-plébánia gondozza.
Makkay Józse
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Mesél a torony, a Fejedelmi kapu
A gyulafehérvári székesegyház a magyar történelem egyik monumentális tanúja, számos történelmi személyiségünk hamvait is befogadó épülete. Szent István 1009-ben alapította az erdélyi püspökséget, s székesegyházának első felépítménye már a 11. században elkészült. A későbbi átalakítások után gótikus karaktert mutató székesegyház és a szomszédságában álló reneszánsz érseki palota Erdély egyik legszebb műemlékegyüttese. Ennek állaga sajnos az évezred végére igen leromlott, az utóbbi évek erőfeszítései eredményeképpen azonban az épületek mára szinte teljesen megújultak. Az évek óta tartó felújítás néhány napja újabb állomásához érkezett. Befejeződött a Szent Mihály-székesegyház déli tornyának felújítása és a Fejedelmi kapu akadálymentesítése.
„A Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség megkülönböztetett módon foglalkozik a székesegyház és az érseki palota állapotával, méltó módon történő karbantartásával, helyreállításával. Egy ilyen jellegű középkori épületegyüttes megköveteli az állandó helyreállítási munkálatokat – írta beszámolójában sok évvel ezelőtt Szász János, az érsekség akkori gazdasági igazgatója. – Az utóbbi évszázad restaurálási munkálatainak kiesése következtében a 90-es évek elejére több helyen is sürgős feladattá vált a felújítás. 1999-ben a gyulafehérvári érsekség és a budapesti Országos Műemlékvédelmi Hivatal között létrejött egyezmény nyomán átfogó helyreállítási programterv született. Az anyagi források szűkössége miatt azonban elsősorban részfeladatok és sürgősségi beavatkozásokra került sor 2005-ig. A Magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium, a Szülőföld Alap, Románia Művelődési és Vallásügyi Minisztériuma, valamint partnerszervezetek és a hívek támogatásának köszönhetően a jubileumi évben befejeződött a déli torony homlokzatának kőrestaurálása, a Lázói-kápolna felújítása, valamint a Kolonics István által 1877-ben épített orgona restaurálása. A szakemberek által is elismert munkálatok arra serkentenek, hogy a helyreállítási munkálatokat tovább folytassuk, újabb feladatokat vállaljunk” – jegyezte le a beszámoló írója. A munkálatok pedig az ígéret szerint folytatódtak, a templom szentélyét, a kórust, a rózsaablakot helyreállították, a torony külsejének kőrestaurálása is megtörtént, az érseki palota külső és udvari homlokzatát is felújították. A munkálatok értéke igen magas összegre rúgott, az érsekség ezt önerőből nem tudta volna fedezni. Az adományok begyűjtése mellett sikerült a romániai illetékes hatóságokkal is megállapodásra jutni, így a helyreállítási munkálatok tetemes részét a Román Nemzeti Örökségvédelmi Intézet finanszírozta.
A középkori gyulafehérvári római katolikus székesegyház déli tornyának belső felújítása és megközelíthetővé tétele a látogatók számára című pályázat kedvezményezettjeként az érsekség néhány nappal ezelőtt egy újabb projekt munkálatainak befejezését ünnepelhette. A helyreállítás során a szakemberek megnyitották a székesegyház Maiestas Domini kapuját, itt egy lift elhelyezésével lehetővé tették a mozgássérültek kerekes székkel való közlekedését, a másik fontos munkálat a hétszáz éves torony belsejének felújítása és látogathatóvá tétele volt. A norvég alap támogatásával létrejött felújítás koordinátora Márton Judit, a gyulafehérvári érsekség építészeti irodájának vezetője, tervezőépítésze pedig Tövissi Zsolt volt. A pályázat megírásában, lebonyolításában az érsekség munkatársai: Orbán Béla, Bajkó Teréz, Katona Katalin és Hegedűs Enikő művészettörténész közreműködött. Köszönet illeti az Európai Gazdasági Térségen belül Norvégia, Izland és Liechtenstein államokat és a támogatás lebonyolításában résztvevő bukaresti Kulturális és Örökségvédelmi Minisztériumot, a pályázatban partnerként résztvevő budapesti Teleki László Alapítványt, annak igazgatóját, Diószegi Lászlót. Az átadó ünnepségen Dr. Jakubinyi György beszéde és igehirdetése után Mircea Hava polgármester, Hegedűs Csilla, az RMDSZ Kulturális Főosztályának ügyvezető alelnöke és Matei Drîmbărean, Fehér Megye Kulturális és Nemzeti Örökség Felügyelőségének igazgatója méltatta a projekt megvalósulásához szükséges erőfeszítéseket és azok eredményét. Az ünnepséget Borsos Edit énekművész színezte (orgonán Bakos Levente kísérte), a torony és a lift felszentelése után a székesegyházat Vass Csongor levéltáros mutatta be a vendégeknek.
Izgalmas kaland volt a közönség számára a sok száz éves, csupán „ember szélességnyi” lépcsőn a torony belsejébe följutni és ott a székesegyház történetét bemutató kiállítás tárgyaival megismerkedni. A toronytárlat egyik legérdekesebb látnivalója az a mini lapidárium, melynek emlékeit – a szentély külső falán elhelyezett 13. századi kőfaragványok másolatát – közelről szemlélheti meg a látogató. A bibliai alakok korabeli ábrázolása mellett láthatjuk itt a középkor jellegzetes ornamenseit és figuráit, szárnyas gyíkok, oroszlánok, tigrisek, szörnyecskék és angyalok hadát. Mint Hegedűs Enikőtől, a tárlat vezetőjétől megtudtuk, a kiállításon az egyházmegye más templomaiból begyűjtött emlékeket is bemutatnak, többek között egy ritka Szűz Mária-ábrázolást, a Freisungi Immaculata kegykép szobormásolatát. A toronyban helyezték el a székesegyház néhai barokk oltárának táblaképeit is, és egy érdekes makettet, ami az 1909-es ásatáskor a sekrestye padozata alól előkerült 11–12. századi keresztelőkápolna kör alakú alapját rögzíti kicsinyített gipszmásolatban. A kiállítás látnivalói mellett érdekes térélmény maga a toronybelső is az újonnan kialakított lépcső szerkezetével. Első látogatókként a lépcsőkön fölfelé kapaszkodva az erős kinti légmozgás afféle „szélorgona játékát” is élvezhettük, végül „emelkedett” élmény volt az ablakokból – a majdnem 28 méteres magasságból – a felújított várra letekinteni.
S a felújítást vezető építész, Márton Judit szavaiból megsejthetjük, hogy egy ilyen projekt megvalósulása nemcsak szakmai kihívás, de személyes belső vezérlés általi emberi vállalás is. „Kétéves periódusnak a lezárását ünnepeljük, amelyben az első év első fele a pályázat megírásával és annak izgalmaival járt, majd azt követte az elbírálási időszak. A második év a megvalósításról szólt. Az elmúlt két évben nagyon gyakran érezhettük a jó Isten gondviselő szeretetét, és nagyon sok jó ember segítő szándékát. S így közösen létrehozhattunk valami szépet, jót az emberek örömére és remélhetőleg a jó Isten dicsőségére. S ha a toronyból az ablakok üvegezett zsalugáterein keresztül messze-messze nézek, s ha tekintetem találkozik Isten tekintetével, elgondolkodom, hogy emberként vajon hogyan alakultunk, amíg az adott körülmények között próbáltunk valami nemesben és szépben a jó Istennek munkatársai lenni.”
Pacsika Emília
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Az RMDSZ árnyékjelentést készít a nyelvi jogokról szóló román jelentéshez
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) árnyékjelentést készít ahhoz a jelentéshez, amelyet a román kormány nyújtott be az Európa Tanácshoz (ET) a regionális és kisebbségi nyelvek chartájának ratifikálásakor vállalt kötelezettségei teljesítéséről - mondta csütörtökön az MTI-nek az RMDSZ elnöke.
Kelemen Hunor elmondta, a román kormány jelentése valótlanul fest kedvező képet a nyelvi jogok romániai biztosításáról. Hozzátette: a jelentés elkészítésekor a kormány képviselői tanácskoztak ugyan a kisebbségi szervezetekkel, de az RMDSZ írásban benyújtott észrevételeit nem vették figyelembe.
Ezért a szövetség ugyanolyan árnyékjelentést juttat el az Európa Tanácshoz, amilyet a Kisebbségvédelmi Keretegyezmény romániai teljesítéséről is készített.
A 270 oldalas román kormányjelentés a nemzeti kisebbségek nyelvi jogainak a kiterjesztéséről számol be, és csak a 2010 és 2013 közötti időszakot öleli fel. Állítása szerint a 2010 októberében benyújtott korábbi jelentés után a román hatóságok "folytatták erőfeszítéseiket a kisebbségekhez tartozó személyek jogait rögzítő rendszer megerősítésére, hiszen ezt az 1989 után meghonosodott demokratikus társadalom egyik meghatározó elemének tekintik".
A román kormány a kérdés összetett voltára hivatkozva jegyzi meg, hogy "egy sor vállalás teljesítése továbbra is kihívást jelent" az ország számára. "Ennek ellenére az első jelentés benyújtása óta jelentős előrelépés történt a vállalások tejesítése terén" - állapítja meg a dokumentum.
A jelentés első fejezetében a kormány azokat a demográfiai változásokat mutatja be, amelyek a 2002-es és a 2011-es népszámlálás között történtek Romániában. A számok szerint a romákat leszámítva valamennyi kisebbség lélekszáma jelentősen csökkent, a magyar közösség több mint 12 százalékos fogyással 1 431 807 főről 1 227 623 főre apadt, és az ország lakossága 6,1 százalékát teszi ki.
A dokumentum második fejezete azokat a várható jelenségeket sorolja fel, amelyek az elkövetkező időszakban befolyásolhatják a kisebbségek helyzetét. Ezek között az alkotmánymódosítást és az ország közigazgatásának az átalakítását hangsúlyozza. A jelentés leszögezi, hogy "a nyolc leendő régiót a gazdasági hatékonyság szempontjai alapján alakítják ki, (.) és a közigazgatás átalakítása semmiképp sem fog etnikai alapon történni". Hozzáteszi azonban, hogy a közigazgatási átalakítás semmiképpen nem fogja érinteni a kisebbségek szerzett jogait.
A román kormány megemlítette, hogy a gazdasági válság ellenére a költségvetésből évről évre növekvő összeget juttatott a kisebbségeknek. Jelentős előrelépésnek tekinti a 2011-ben elfogadott oktatási törvényt, amely kiszélesíti a kisebbségi oktatás kereteit. Megemlíti: a jogszabály lehetővé teszi, hogy a kisebbségi oktatásban a román nyelv és irodalom tanítása immár ne a román anyanyelvű diákoknak szánt könyvek és tanterv alapján történjék. Előrelépésként mutatja be, hogy a tanügyi törvény multikulturális státust biztosít a kolozsvári Babes- Bolyai Tudományegyetemnek (BBTE), a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemnek és a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemnek (MOGYE), és biztosítja, hogy ezeken az egyetemeken magyar nyelvű oktatás is folyjék.
A jelentés szerint a romániai bíróságokon tolmács által biztosítják a kisebbségek anyanyelvhasználatát, és a büntetőeljárásokban ingyenes a fordítás. A román kormány beszámol arról, hogy a kormánynak alárendelt intézményekben nőtt a magyarul beszélők száma. Példaként hozza fel, hogy a (85 százalékban magyarok által lakott) Hargita megyében a katasztrófavédelmi felügyelőség alkalmazottainak 30-35 százaléka magyar nemzetiségű, és a közkapcsolatokért felelős személyek Kovászna, Maros, Bihar és Szilágy megyében is beszélnek magyarul.
A jelentés kitér arra, hogy a román hatóságok a kisebbségekkel közösen keresik a megoldásokat a chartában vállalt minden egyes kötelezettség teljesítésére. A dokumentum szerint csak Buzau, Krassó-Szörény, Konstanca, Ialomita, Ilfov és Teleorman megyében nem lehet magyar nyelvű kérvényeket iktatni az önkormányzatoknál. Az Erdélyi megyék többségében és a dél-romániai Braila megyében viszont ezt a jogot olyan településeken is biztosítják, ahol a lakosság aránya nem éri el a 20 százalékos küszöbértéket.
Az Európa Tanács honlapján mellékletek nélkül elérhető jelentést a román kormány mintegy két és fél éves késéssel, 2016 március 2-án nyújtotta be
Gazda Árpád

Taierling strandot építene (EMNP – Kézdivásárhely)
Szerda este mintegy negyven kézdivásárhelyi és megyei tanácstagjelölt, párttag és szimpatizáns jelenlétében tartotta meg kampánynyitó nyilvános fórumát az Erzsébet Teremben az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) kézdiszéki szervezete. A fórumon Szilágyi Zsolt, a Néppárt országos elnöke is jelen volt, aki – akárcsak a sepsiszentgyörgyi kampánynyitón – nem kímélte az RMDSZ-t. A kampányindító rendezvényen Johann Taierling, az EMNP kézdivásárhelyi polgármesterjelöltje választási programjának főbb pontjait ismertette.
A résztvevőket elsőként Balázs Attila megyei elnök köszöntötte, majd elmondta: ha a Néppárt várositanácstag-listájáról tízen bejutnak a majdani tizenkilenc tagú önkormányzatba, akkor megnyerik a választást, erre a visszajelzések szerint megvan minden esélyük. Reményét fejezte ki, hogy a Néppárt jelöltjei a megyei önkormányzatban is elnyerik, sőt, túllépik a 31 hely egyharmadát. Ilyés Botond, a párt kézdiszéki elnöke arról szólt, hogy nagyjából minden felső-háromszéki községben van tanácstagjelölt-listájuk, és pár községben polgármesterjelöltet is állítottak. Azt is elárulta, hogy az utóbbi időben sok emberrel beszélgetett, akik változást óhajtanak. Fazakas Péter közgazdász, a Néppárt megyei listavezetője a közpénzek hasznosabb és tisztességesebb elköltése mellett szállt síkra. Az elkövetkező négy hét a város életének négy évét fogja meghatározni – mondotta Johann Taierling, a Néppárt polgármesterjelöltje, aki választási jelszavát A munkahelyek teremtése segíti az itthon maradást mondatban foglalta össze. Szerinte az utóbbi huszonhat évben a város lakossága egynegyeddel csökkent, a fiatalok tömegesen elvándorolnak, ezt a folyamatot új munkahelyek megteremtésével és méltányos fizetéssel lehet megállítani. Taierling arról is beszámolt, hogy habár egy európai uniós pályázaton keresztül huszonötmillió eurót költöttek el a vízhálózat és a csatornarendszer felújítására, a víz minősége alig változott, holott annak ára három év alatt a háromszorosára nőtt. Másik célkitűzéseként egy strand megépítését jelölte meg, amit a helyi költségvetés töredékéből is meg lehetne valósítani, nincs szükség európai uniós pénzekre. „Ha polgármester leszek, ez lesz az első, amit meg fogok valósítani” – ígérte Taierling. Szilágyi Zsolt országos elnök azt hangsúlyozta: habár nem ismeri annyira a várost, mint a helybeliek, de számára teljesen világos, hogy itt is valódi változásra van szükség. Választott vezetőink azért vannak, hogy szolgálják a közösséget, jót tegyenek nekik, és nem azért, hogy uralkodjanak rajtuk – fogalmazott.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ez nem helyreigazítás, ez mellébeszélés
Sem a csúsztatásokra, sem az arroganciára nem lett volna szükség. Választási kampányban végképp nem. Ez a „helyreigazítás” volt az utolsó csepp abban az arroganciapohárban, amelyet az RMDSZ felső vezetői kezdtek megtölteni, amikor az Átlátszó Erdély közölte az RMDSZ elmúlt pár évi költségvetését és elszámolását. Előbb Kovács Péter kezdett folyamatos „helyesbítéseket” közzétenni a Facebookján, majd Kelemen Hunor küldte az Átlátszó Erdélyre azokat, akik csíkszeredai sajtótájékoztatóján meg merték kérdezni, hogy a szövetség mennyi költségvetési támogatást kapott idén.
Hétfőn szembesültünk az ügyvezető elnök arrogáns válaszaival – „Ha azt mondod, hogy nem, akkor nem, én nem szoktam így végignézni a teljes elszámolást.” (Mosolyog) „Nem tudok ezekre a kérdésekre válaszolni”, amelyeket az Átlátszó Erdély újságírójának adott a kényesebb kérdésekre –, kedden pedig megkaptuk az ominózus helyreigazítást.
Minderre egyáltalán nem lett volna szükség, ha az RMDSZ évente közzéteszi a saját honlapján a saját, illetve az általa létrehozott alapítványok költségvetését és pénzügyi beszámolóit. Legalább azokat, amelyeket az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának benyújtott, bár részletesebbnek még jobban örülnénk. Elvégre az RMDSZ saját programjában jelenti ki, hogy „Minden rendelkezésre álló eszközzel támogatja az újságírókat munkájuk végzésében, valamint a tényfeltáró újságírást”. (25. oldal). De nem, a Majális utcai csúcsvezetés ehelyett aláássa az RMDSZ legértékesebb embereinek a mindennapos önkormányzati csörtékben összekapart hitelét. Épp az önkormányzati választások kampányában. Gratulálunk, koprodukcióból bukás, kontraprodukcióból jeles. Azzal ássa alá, hogy nem pontosítja, nem bővíti az Átlátszó Erdély közölte számokat, hanem mellébeszél, és elvárja, hogy le is nyeljük.
Felrója Sipos Zoltánnak, hogy miután interjúzott Kovács Péter ügyvezető elnökkel, miért nem tette ugyanezt a szövetségi elnökkel. Miközben Kelemen Hunor arra sem tudja a választ, hogy mennyi támogatást kapott idén az RMDSZ az állami költségvetésből, az elszámolásokat pedig nem ő, hanem az ügyvezető elnök és a gazdasági igazgató írta alá. Miért nem irányította az újságírót inkább a gazdasági igazgatóhoz, ha már elkapta a tisztázási hév?
A „helyreigazítás” azt állítja, az RMDSZ és az általa alapított, illetve támogatott szervezetek „költségei elérhetők, megvizsgálhatók”. Hol? Muti meg. Mert az átlátszós kollégának Bukarestig kellett utaznia, hogy a kormányfőtitkárságon átnézhessen kétdoboznyi iratot mindössze egyetlen munkanap alatt. Ennyi erővel azt is írhatta volna a „helyreigazításban”, hogy a támogatást Istennek tetsző módon költöttük el.
A „helyreigazítás” szerint az Átlátszó Erdély azt állítja, az RMDSZ székházainak „villany-, víz- és gázszámlájára átlag havi 3700 eurót költ”. Ez csúsztatás. Az Átlátszó Erdély cikke annyit állít, hogy 2011-ben az RMDSZ székházköltsége akkora volt, mintha mindegyik székháznak havi 3700 euró lett volna a rezsiköltsége, a Majális utcai nagy és drágább fenntartású központi székháztól kezdve a községi és falusi székházakig.
Ezt a havi, kb. 3700 eurós átlagköltséget a „helyreigazítás” állandó költségekkel indokolja: ott működő szervezetek fenntartása, ingatlanadó, autóbiztosítás, üzemanyagköltség, útadó, karbantartás, fogyóanyag, internet, telefon, újságbérlet, hulladékszállítás, takarítás, kábeltévé-előfizetés, biztonsági cég szolgáltatásai, protokoll, villany, víz, gáz – ahogy bővül, úgy lesz egyre röhejesebb a lista, főleg számok nélkül.
Csakhogy itt nem az a kérdés, hogy mennyi volt a Majális utcai székház fűtésköltsége 2011 februárjában, hanem az, hogy miért került az RMDSZ-nek közel 8,5 millió lejbe a székházfenntartás 2011-ben, ha ezt 2010-ben 3,1 millióból, 2012–2014 között évente 3,5 millióból, 2015-ben 4,5 millióból meg tudta oldani?
Mert az indokként felhozott állandó kiadások nem ugranak évente a duplájukra, majd zsugorodnak hirtelen össze, ahogy az RMDSZ-székházak száma sem.
Kovács Péter szerint az RMDSZ alkalmazásában 116 személy áll, az Átlátszó Erdély az RMDSZ-beszámolókból azt hozta nyilvánosságra, hogy 2012-ben 139, 2013-ban és 2014-ben már 169, 2015-ben pedig 168 volt az RMDSZ-alkalmazottak száma. Egyik sem cáfolja a másik kijelentést, könnyen lehet, hogy idén már csak 116 személynek van munkaszerződése az RMDSZ-szel, vagy hogy a 116 és 169 közötti 53 személy nem munka-, hanem más típusú szerződést kötött az RMDSZ-szel. De akkor ezt ne tessék a mi újságolvasói fantáziánkra bízni, hanem lássuk a kimutatásokat, különben még azt fantáziálnánk, hogy az RMDSZ hazudik vagy nekünk, vagy az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának. A „helyreigazítás” szerint nem igaz, hogy „az RMDSZ alkalmazásában lévő személyek fizetése sokszor messze fölötte van az átlagfizetésnek”. Csakhogy ez nem idézet, hanem csúsztatás, mert az Átlátszón az jelent meg, hogy „az RMDSZ-vezérkar messze az átlagfizetés fölött keres”. Engem nem zavar, hogy az ügyvezető elnök havonta ezer eurót keres, fizessék is meg rendesen, bár nem tudom és nem is érdekel különösebben, mekkora a pártok főtitkárainak, ügyvezetőinek az átlagfizetése. Ami viszont első látásra is szemet szúr a 2015-ös bértáblában, hogy a szerkesztők fizetése messze magasabb, mint az erdélyi magyar (nem közszolgálati) sajtóban dolgozó szerkesztőké, miközben az informatikusoké, webdizájnereké, szociológusoké jóval alacsonyabb, mint az ágazati átlag. Az egészet összemosni egyetlen, 1115 lejes átlaggá a legnagyobb csúsztatás az illető bekezdésben. Az autók számszerűsítése pedig nem cáfolja azt, hogy „az RMDSZ egy sor felső-középkategóriás autót vásárolt”: a tizenöt Logan nem érvényteleníti, hogy a hat Skoda (Octavia és Superb) és a Volkswagen Multivan egy sor felső-középkategóriás autó. Nagyon jól teszi szerintem az RMDSZ, ha a minőségbe ruház be, teljesen felesleges ezt csúsztatással és mellébeszéléssel elfedni.
Teljesen felesleges, mert nem kell valakinek tényfeltáró, sőt, semmilyen újságírónak lennie, a tájékozott újságolvasó is látja, hogy kilóg a táblázatokból a lóláb. És várja azokat a hiteles és részletes elszámolási táblázatokat, amelyekből nem lóg ki. Mert tud olvasni és számolni, és utálja, ha hülyének nézik.
Azt viszont lehet, hogy csak gyakorlott szerkesztői szem veszi észre, mekkora öngólt rúg a „helyreigazítás” utolsó mondata: „megfogalmazzuk és a közvélemény elé tárjuk a korrekcióra szoruló megállapításokat”. A megfogalmazott „helyreigazító” megállapítások tényleg korrekcióra szorulnak. Mennyit is keresnek az RMDSZ sajtóanyagait összeállító szerkesztők? Nézzük meg az Átlátszón!
Szabó Tünde (Főtér.ro)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kiss Károly
Kiss Károly – kollégánk, barátunk, Karcsi – ma délután itt hagyott bennünket. Az újság, kollégái iránti viszonyulását mutatja, hogy mondhatni az utolsó percig dolgozott, amíg, szó szerint, le nem esett a lábáról.
Április végén még megérte 67. születésnapját, de örülni már nem tudott neki kollégái körében, a szokásos születésnapi, névnapi koccintással, első unokájának pár hét múlva esedékes születését pedig már nem volt érkezése megvárni. Pedig biztosan elragadtatással beszélt volna róla, mint minden nagyapa – mint ahogy a két lányáról összefüggő történésekről mesélt, főleg gyermekkoruk kapcsán.
Éveken keresztül, 1990 után, az aradi magyar újság főszerkesztő-helyettese, főszerkesztője volt, és felelősségteljes posztján tisztességesen helytállt. A kezdetektől fogva ő volt a MÚRE – a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete – felé az összekötőnk: az elmúlt jó negyedszázadban többnyire (majdnem kizárólag) ő képviselte az aradi magyar újságírókat a szakmai szervezet számos rendezvényén. És nem eredménytelenül: önzetlenül mindig a mások munkáját, nem a magáét helyezte előtérbe.
Most, hogy végső búcsút veszünk tőle, felidézem a róla emlékezetemben megmaradt képeket. Ha lehetne, szívesen elfelejteném az utóbbi hónapokbeli sápadt, beesett arcot, amelyet az e célra növesztett (fehér) szakáll sem tudott elrejteni. És még szívesebben felejteném a kórházi ágyon pár napja látott oxigénmaszkosat, a testére kötött műanyagcsöveket.
Leginkább azokat a képeket szeretném megőrizni Róla, amelyeket régen, még a Népszínház korából őrzök emlékeim mélyén: amikor egy francia krimiben vizsgálóbíró volt, amikor sanzont énekelt, amikor Az anyám könnyű álmot ígér-ben játszott... Még az ifjúság – minden gondok, sőt borzalmak ellenére – szép éveit. Természetesen újságíró korából még bővebben vannak megőrzésre, felidézésre alkalmas, kellemes pillanatokat rögzítő képek az egy munkahelyen töltött több évtizedből. Látom, például, vitatkozva, igen jellegzetes arc- és kézjátékkal, hanghordozással. Nem volt tanácsos „kikezdeni” vele, mert nagyon alapos, szerteágazó műveltsége, logikus gondolkodásmódja (végzettsége szerint matematikatanár volt), meg kitűnő memóriája birtokában ugyancsak feladta bárkinek a leckét.
Ő volt az, aki levezényelte az 1990-es évek közepe táján az aradi magyar újság számítógépes szedésre és tördelésre való átállását – már volt néhány éves tapasztalata a vagongyári számítóközpontban (igaz, az általunk uraságoktól levetett holmiként kapott, a mieinknél is primitívebb gépeken). Mindenesetre, őszinte csodálatunkra, sokkal jobban boldogult a modern technikával, mint mi, a többiek, akiknek kezdetben gőzük sem volt a dolgokhoz. És biztatott bennünket: menni fog.
Mindez, sajnos, már a múlt. Kiss Karcsi mától nincs közöttünk. Túl korán ment el. Legyen számára könnyű a föld. Nekünk, akik ismertük, tiszteltük és szerettük, nem marad más, mint megőrizni, amíg vagyunk, emlékét.
Nyugati Jelen
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)

Hitélet – Refo500 – még várják a javaslatokat
Több mint tíz konferenciát szerveznek Kolozsváron jövőre a reformáció 500 éves évfordulójának megünneplését célul kitűző Refo500 nemzetközi hálózat kolozsvári szereplői – tudtuk meg a Babeş– Bolyai Tudományegyetem (BBTE) klubtermében megtartott kerekasztal-megbeszélésen. A 2017-ben esedékes eseménysorozat még bővülhet, hiszen idén még várják a javaslatokat, és egy-két hónapon belül interaktív naptárat készítenek. A beszélgetést Vincze Hanna Orsolya, a BBTE oktatója vezette, aki elmondta: a Refo500 hálózat több mint 120 taggal rendelkezik, egyházak, egyetemek, múzeumok csatlakoztak hozzá. Kolozsvárról a BBTE, az egyetem központi könyvtára (BCU), a Protestáns Teológiai Intézet, az Erdélyi Református Egyházkerület és az erdélyi magyar történelmi egyházak képviselői is bekapcsolódnak a Refo500-ba.
– A kerekasztal célja, hogy megfogalmazzuk a hitújítás korának jelentőségét saját tevékenységi területünkön. Másodsorban keresni kell az együttműködés lehetőségeit a hálózat intézményeivel. A harmadik célunk az, hogy 2017-ben eljuttassuk a közvéleményhez a reformáció üzenetét – mondta Vincze Hanna Orsolya.
– A BBTE csatlakozása a hálózathoz azért fontos az egyetem számára, mert ily módon új tartalmat nyertek az egyetem négy teológiai, illetve a többi karán folyó egyháztörténeti kutatások. Olyan multietnikus, többfelekezeti közegben, mint ez az egyetem, ez a város és ez a régió, egymás tapasztalataiból tanulva könnyebb lesz kapcsolódási pontokat találni a témák között – közölte Gábor Csilla BBTE-oktató.
– Amikor felmerült, hogy a BBTE csatlakozzon a hálózathoz, nem tudtuk, hogy az ortodox többségi környezet mennyire lesz „vevő” a reformációs témára, mivel a reformáció nem érintette különösképpen az ortodox vallást. Nem tudtuk, mennyire fogják saját értékként kezelni, illetve saját rendezvénnyé tenni, de aztán a rektori tanácsban megszavazták a csatlakozást – nyilatkozta Péter István BBTE-oktató.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Rákóczi Szövetség: pályázat Kárpát-medencei középiskolásoknak a nemzeti összetartozás napjára
Idén is utazási pályázatot hirdet Kárpát-medencei magyar középiskolásoknak a Rákóczi Szövetség a nemzeti összetartozás napja alkalmából. A jelentkezéseket május 18-ig várják.
A felhívás célja, hogy június 4-én, a nemzeti összetartozás napján a diákok egy másik, Kárpát-medencei ország magyar közösségéhez látogassanak el és minél több kulturális élménnyel gazdagodjanak és kapcsolatokat építsenek ki.
A programot idén is pályázati formában hirdette meg a Rákóczi Szövetség, arra bármely Kárpát-medencei középiskola jelentkezhet.
A pályázat feltétele, hogy az utazó középiskolás csoport a Kárpát-medencében legalább egy határt átlépjen és egy másik iskolával közös programot szervezzen június 4-éhez kapcsolódóan. Iskolánként egy autóbusznyi diák utazhat, ahhoz a Rákóczi Szövetség - a részt vevő diákok számától függően - 200 ezer forint utazási kerettámogatást ajánl fel, illetve igény szerint segít a fogadó iskola közvetítésében.
Jelezték: tavaly 431 Kárpát-medencei középiskola mintegy 13 500 diákja kapcsolódott be a szövetség diákutaztatási programjaiba.
További információk és a pályázati űrlap a Rákóczi Szövetség honlapján található: www.rakocziszovetseg.org.
Szabadság (Kolozsvár)

A Katolikus Püspöki Konferencia közleménye
A katolikus oktatás, a családok pasztorációja, illetve az Irgalmasság Évének közös programjai szerepeltek a romániai római katolikus és görög katolikus püspökök megbeszélésének középpontjában, akik 2016. május 9-11. között Ciofliceni-ben (Snagov) találkoztak a Romániai Katolikus Püspöki Konferencia (RKPK) tavaszi ülésén.
A munkálatok házigazdája a Bukaresti Görög Katolikus Püspökség, helyszíne pedig a Sarutlan Kármeliták Ciofliceni-i (Snagov) kolostora volt. Az ülésszak megnyitóján részt vett Excellenciás Miguel Maury Buendía, Románia apostoli nunciusa.
A fent említett témákon kívül egyeztetés folyt az országos katolikus hittanversenyről, illetve a családpasztoráció országos szintű koordinálásának szükségességéről. A 2016. július 25-31. között Krakkóban tartandó Ifjúsági Világtalálkozó kapcsán a püspökök örömmel értesültek arról, hogy nagyszámú fiatal képviseli országunkat ezen az eseményen. Az ülésen szó volt továbbá az egyházmegyék közös zarándoklatáról, amit az Irgalmasság Évében szerveznek Rómába.
A püspökök elemzés tárgyává tették az adótörvény súlyos hatásait az egyházi tulajdonban lévő ingatlanokra, közös levelet fogalmazva erre vonatkozóan a Vallásügyi Államtitkárnak; a 2016. június 5-én tartandó önkormányzati választásokkal kapcsolatosan közös nyilatkozatot fogalmaztak meg, melyben a katolikusokat és minden jóakaratú embert arra buzdítanak, hogy vegyenek részt a szavazáson, éljenek az alkotmány biztosította jogaikkal és kötelezettségeikkel: „A keresztények tevékeny és fontos szerepet kell vállaljanak az itt élő népekre jellemző keresztény értékek megőrzésében, terjesztésében, melyek a Szentírás, illetve az Egyház tanításának egyaránt megfelelnek. Mindannyiunk számára, együtt és külön-külön is fontos, hogy politikai szinten ki az, aki képviseli társadalmi értékeinket, törekvéseinket.”
2016. május 10-én, kedden délután a püspököket fogadta Klaus Werner Johannis, Románia köztársasági elnöke. Ugyanazon a napon a főpásztorok szentmisét mutattak be a Nagy Szent Vazul tiszteletére szentelt görög katolikus székesegyházban, majd az apostoli nuncius fogadta őket a nunciatúra székhelyén.
A konferencia statutumának megfelelően a RKPK elnökségét Eminenciás Lucian Mureșan bíboros, a Romániai Görög Katolikus Egyház nagyérseke veszi át, alelnöknek pedig a következő három évre Excellenciás Ioan Robu, bukaresti római katolikus metropolita-érseket választották meg a jelenlévők. Ezen kívül új állandó tanácsot is választottak, melynek tagjai Eminenciás Lucian Mureşan bíboros, görög katolikus nagyérsek, Excellenciás Ioan Robu bukaresti római katolikus metropolita-érsek, Excellenciás Böcskei László nagyváradi római katolikus megyéspüspök és Excellenciás Vasile Bizău máramarosi görög katolikus megyéspüspök.
A munkálatok végén a jelenlévő püspökök meghatározták, hogy a RKPK következő ülése 2016. szeptember 26-28. között Nagyváradon kerül megszervezésre, házigazdája pedig a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség lesz.
A RKPK az ország római katolikus és görög katolikus püspökeit fogja egybe, kifejezve az egyházmegyék szoros kapcsolatát egymással, illetve egységét Szent Péter utódával, Ferenc pápával.
Francisc Ungureanu főtitkár
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Bánát napja
Jó precedens Székelyföld napjának
Július 21-én tartják Bánát napját – döntötte el a szenátus, az ünnep a regionális öntudat erősítését szolgálja. Mindeközben Székelyföld nevét, érvényes bírósági döntés szerint, még a turisztikai marketingben sem lehet használni.
A Bánát Liga már 2012-ben javasolta, hogy a régiónak legyen saját ünnepnapja. Az ügy pikantériája, hogy azért választották július 21-ét, mert 1718-ban ezen a napon kötötték meg a pozsareváci békét, amelynek következtében a Bánság török fennhatóság alól a Habsburg Birodalomhoz került, és gyakorlatilag ekkor kezdődött meg a terület gazdasági fejlődése. Volt is ezért cirkusz, hogy miért nem a Romániához való „hazakerülés” napját ünneplik, de a javaslat, a mi támogatásunkkal is, átment – mondta el megkeresésünkre Klárik László. Az RMDSZ sepsiszentgyörgyi szenátora szerint „nagy előrelépés”, hogy a parlament elfogadta, hogy egy történelmi régiónak saját ünnepnapja legyen.
– Tudom, hogy most sokan a fejünkhöz fogják vágni, hogy miért nem jövünk elő egy hasonló kezdeményezéssel. Reálpolitikusként azt mondom: több lenne abban a kár, mint a haszon. A mostani hangulatban, az adott nemzetközi helyzetben, választások előtt semmi esélyünk nem lenne, viszont évekre „elásnánk” a témát, hiszen minden héten nem lehet ugyanazzal a törvényjavaslattal jönni. Addig is kell hagyni és támogatni, hogy más régiók is hasonló kezdeményezéssel éljenek, ami majd precedenst teremthet nekünk is. Én bízom abban, megérjük azt, hogy a román parlament olyan toleranciaszintre jut, hogy megszavazza Székelyföld napját – jelentette ki Klárik László.
Erdély András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A csíksomlyói kegyszobor Barátból származó legendájának nyomában
Általánosan ismert a moldvai csángók körében a csíksomlyói Mária-szobornak a Bákó melletti – egykor Lujzikalagorhoz tartozott – Barátból való eredeztetése. Idős emberek még ma is emlékeznek a történetre, amelyet ők maguk is úgy hallottak annak idején. Többek között erről mesélt a 79 éves Csernik Antal, amikor felkerestük lujzikalagori otthonában.
A csíksomlyói Szent Péter egyházközség azért kapta Bálványos-havasát a moldvai vajdától a 17. század elején, hogy ennek fejében a csíksomlyói búcsúra évente érkező moldvai katolikus híveket élelemmel és szállással ellássa. A havasra vonatkozó hagyomány a népi tudatban jelentősen átalakult, a mondai történetekben egészen más „tranzakció” részeként bukkan fel: a csángók úgy tudják, hogy az értékes havast eredetileg a magyarok adták cserébe a Barátból elvitt Mária-szoborért, de később a falu haszonleső vezetői csalárdul „visszaárulták” azt a magyaroknak, amiért el is nyerték égi büntetésüket – olvasható Tánczos Vilmos néprajzkutató Csíksomlyó a népi vallásosságban című, a Nap Kiadónál nemrég megjelent kötetében.
A legenda
Csernik Antallal és feleségével, Máriával Lujzikalagorban beszélgettünk. „Hadd mondjam el a történetet: jöttek a terekek (törökök) s a Barát hegyén volt akkor ez a somlyói Szűzanyamária. Itt magyarok voltak, de nem csak hogy magyarok voltak, hanem magyarok voltunk mük, az egész. Jöttek a terekek, azok hitetlenek voltak, s hogy ne törjék össze a Szűzanyát, két katona elvette, s vitte a hátán. A harangokat egy nagy, mély gödörbe bédobták a terekek. És a Szűzanyamáriát elvitték a katonák. Két katona vitte a hátán, mert könnyű volt, megcserélődtek még, kiváltották egyik a másikát. Amikor odaértek, ahol most van, nem tudták onnét megmozdítani. Próbálta hat katona, nem lehetett onnan elvinni. Tettek egy pár ökröt, nem lehetett onnan megmozdítani, tettek két pár ökröt, nem lehetett onnét megmozdítani, tettek hat pár ökröt, nem lehetett megmozdítani abból a helyből. S akkor elmentek, a királynak megmondották, ne király úr, a somlyói Szűzanyamáriát nem tudjuk onnét megmozdítani. Akkor a király mondotta, hagyjátok el ott, mert ott van a Szűzanyamáriának a helye. Kell építsetek egy templomot reája. Azonnal csináltak egy templomecskát, aztán utoljára csinálták azt a nagy kegytemplomot.”
Salamon Mihály esete
Szorosan hozzátartozik a történethez a település egykori elöljárójának, Salamon Mihálynak is az esete. „Volt egy polgármester itt Kalagorban, Salamon Mihály, úgy hívták. A régi temetőben meg is van a keresztje. Ő kiment a magyarokhoz, hogy fizessék meg a szobrot, mert innét volt kivéve. Odaadták a Bálványos-havasait. Tizenkét esztenatér, akkora helység volt, azt adták neki, megfizették a magyarok a szobrot. S aztán ő visszaárulta a magyaroknak, mert mind magyarok voltak, itt is, ott is. Visszavették a Bálványos-hegyét, elárulta Salamon Mihály nekik, dékára (vékára) mérték a pénzt. Nem tudom, mennyi dékát adtak neki, de úgy volt megegyezve, hogy abból ő kellett építsen három templomot. S ő nem csinálta meg. Ő adott a templomhoz a miénkhez valamennyi pénzt, s vette Bákóban a házakat, fürdőköt, s elköltötte a pénzt, s nem csinálta meg a templomot. Ej, mikor odaért, hogy kellett haljék meg, akkor nagyon baj volt, mert kínozták az ördögök erőst őt. Jöttek az ördögök, s táncoltatták a házban. S amelyikek voltak ott emberek, asszonyok, mondták: Mihály bácsi nu mai (többet ne) táncoljon. De ő csak kellett járja az ördögökkel a táncot. S meghalt, elvették az ördögök a lelkét, mert nem csinált három templomot.”
Ellenbúcsú Barátban?
Tánczos Vilmos rámutat, a helyi néphagyományt természetesen a moldvai katolikus egyház is ismerte. Az 1980-as évek elején létrehozták Barátban a csíksomlyói pünkösdi búcsú mását, kialakítva egy regionális vonzáskörű búcsút. Az „ellenbúcsú” szervezésével meglehet, szándékaik közt szerepelt elvonni a híveket a csíksomlyói pünkösdszombati búcsún való részvételtől. Ugyanakkor Ferencz István csíksomlyói fafaragó mesterrel elkészíttették, „és a templom főoltárára helyezték a csíksomlyói kegyszobor másolatát, amelyhez ma már a csíksomlyóihoz hasonló lépcső vezet fel, és amelyet a Moldvából érkező búcsúsok ugyanúgy különböző tárgyakkal érintenek meg, mint az eredetit. A helyi egyház felemás hozzáállása miatt a moldvai csángó búcsúsok 1990 után is saját egyházi jelvényeik, lobogóik nélkül kénytelenek a csíksomlyói búcsún részt venni. A helyzet valamelyes orvoslására több magyarországi civil szervezet elkészíttette és 1992. május 24-én a csíksomlyói kegytemplomban átadta a moldvai csángómagyarok zászlaját, amely alatt felvonulhatnak a körmenetben. A zászlót, amelynek nyelén kis fémlemezeken 170 olyan moldvai település neve szerepel, ahol csángók laknak, a Szent Péter és Szent Pál-plébániatemplomban őrzik. A zászlóval a moldvai csángók innen indulnak a pünkösdszombati nagy körmenetre, majd ide is térnek vissza, ahol ún. „csángómisét” végeznek számukra” – írja Tánczos.
Hitben megerősödni
A moldvai csángó búcsújárók régen gyalog tették meg az esetenként három napig is eltartó zarándokutat Csíksomlyóra a Csíki-havasokon keresztül. Csernik Antal édesapja is szervezett ilyen utakat, majd Anti bácsi felesége, Mária is toborozta a búcsújárókat. „Voltunk sokan, olyan is volt, hogy három busszal mentünk. De most nem nagyon mennek. Az öregek elöregedtek, meghaltak, a fiatalok el vannak többnyire menve” – mondta Mária. Férje hozzátette: „Az édesapámék mentek lábon Csíkszeredáig keresztekvel. Ő vezette a csoportot. Három nap volt keresztül az erdőkön, megálltak közben, imádkoztak, ettek. Nekem is van keresztem, én is csináltam keresztet, vittem én is az enyémet. Sokszor jártam oda. Imádkozni megyünk, hitben megerősödünk, Isten megsegít.”
Meg kell gyónni
A lujzikalagoriak is tartják, hogy a bűnös ember nem részesülhet a búcsú kegyeiben és a szentségekben, nem léphet megszentelt helyre. Csernik Antal elmesélte annak az embernek az esetét is, aki mivel korábban nem gyónt meg, nem tudott kimenni a keresztúton. „Amikor ért volna a kereszthez, amelyikkel kezdik az olvasót, nem tudott kimenni. Rúgták vissza, látatlanként, nem érhetett oda. Mondták az emberek, menjél vissza a paphoz s gyónjál meg. Amikor meggyónt, ki tudott menni. Amikor az én édesapám élt, látta, volt egy ember, s amikor a pap adta a szentséget neki a templomban, akkor a szentség kiszökött a pap kezéből s felszökött a jobb vállára az embernek. A pap nem tudta beadni. Akkor mondta a pap, gyónjál meg hétszer, s utána gyere, adjak szentséget. Elment, meggyónt, ahogy mondotta a pap, s utána be tudta adni a szentséget. Ilyen jelek voltak.”
Mi látható a felkelő napban?
A szombati virrasztás után pünkösd vasárnapjának hajnalán vonulnak ki a csángók a Salvator-kápolna mögötti hegyoldalba, hogy ott a felkelő napba nézzenek. A néprajzkutató szerint ez a csíksomlyói búcsú egyik legismertebb és legtöbbet vitatott jelensége. „Ez a népszokás a helyhez és időhöz kötődő ritualizált közösségi látomások sajátos formája. Kétségkívül igen archaikus és egészen ritka népszokásról van szó, amelyet a legarchaikusabb vallásos kultúrával rendelkező etnikai csoportok gyakorolnak. A csángók a felkelő napban a Szentlelket vélik felfedezni, és azt tartják, hogy aki arra érdemes, egyéb szent dolgokat is láthat a napban, de az erre érdemteleneknek csak rémképek mutatkoznak meg.”
Csernikék is minden alkalommal kimennek a hegyoldalba, mert az egy szent hely, mivel ott jöttek le az angyalok létrán, imádkoztak és énekeltek. „Virrasztáskor, amikor jó reggel kimentünk és a napba kellett nézni, a nap mutit (mutat). Láttuk a szentséget, ahogy mutitódott meg. Nagy kereszt volt, sok színből. Három kereszt volt, a két latoré s Krisztus Urunk keresztje középen, az egyenes és nagyobb volt. Láttam, a Szentlelket a kereszt felől. Sokat láttam Krisztust báránykával az ölében. Amikor a nap ment fel. Nem csak én láttam, hanem látták többen is. Amelyik hites volt. Ha nem vagy hites, nem látsz semmit. Más, amelyik nagyon bűnös volt, látta a sátánt, a gonoszt.”
„Ilyen a hit – megyünk”
A kalagoriak mindig „hitesek” voltak. Csernik Antal és családja az idei búcsún is részt szeretne venni. „Ha az Isten megsegít, megyünk. Mit csináljunk? Ilyen a hit, a nagy-magyarországi hit. Szent István Szűzanyamáriára reábízta a népit, az ő karjára, hogy az ő palástjával takarja, őrizze” – hangsúlyozta látogatásunk végén Anti bácsi.
Péter Beáta
Székelyhon.ro

Elballagtak a Szent Anna Speciális Ipari Szakközépiskola végzősei
Ünneplő ruhás, virágcsokrokat szorongató szülők, hozzátartozók, barátok népesítették be péntek reggel a csíksomlyói Jakab Antal Tanulmányi Ház nagytermét, ahol az enyhe és közepes szellemi fogyatékkal élőket oktató Szent Anna Speciális Ipari Szakközépiskola ballagási ünnepségét tartották.
Az ünnepségen tizenkilenc végzős diák búcsúzott el az iskolaközösségtől. A tanulók asztalos és készruhakészítő szakosítást szereztek.
Burus Csaba iskolaigazgató ünnepi beszédében rámutatott, hogy a felnőttkor küszöbén ismeretlen, új körülmények várnak a diákokra, ezért fontos, hogy higgyenek önmagukban és olyan életet éljenek, ahol a szívből fakadó igazat, szeretet keresik. „Bízom benne, hogy képesek lesztek erre, és bízom benne, hogy mi itt az iskolában hozzájárultunk a fejlődésetekhez” – mondta Burus. Továbbá megköszönte a szülők, a pedagógus közösség és az osztályfőnökök a lelkiismeretes munkáját, amellyel segítették a diákközösséget.
A Hargita Megyei Tanfelügyelőség részéről Mândru Elena kívánta azt a diákoknak, hogy sok sikerben és számos boldog pillanatban legyen részük a továbbiakban. Hargita Megyei Gyermekjogvédelmi és Szociális Igazgatóság vezetője, Elekes Zoltán is felszólalt az ünnepségen. „Az iskola barátjának érzem magam, mert a végzősök között sok olyan arcot látok, akikre örömmel nézek. Barátaimnak tekintem őket, hiszen sokan ott nevelkedtek a csíkszeredai szociális központunkban” – fogalmazott Elekes. Emellett, kifejezte örömét aziránt, hogy nemrég új otthonba költözhettek az iskola fogyatékkal élő, valamint tanulási nehézségekkel küzdő fiataljai.
Molnár Rajmond
Székelyhon.ro