Potápi Árpád választási mozgósításra biztatta egy marosvásárhelyi fórum résztvevőit
A június 5-én tartandó romániai önkormányzati választások előtti mozgósítás fontosságára hívta fel a figyelmet egy péntek esti marosvásárhelyi pódiumbeszélgetésen Potápi Árpád, a magyar miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkára.
Annak a megszervezésére biztatta a beszélgetés résztvevőit, hogy mindenki hívja fel a rokonait, ismerőseit, és gondoskodjon róla, hogy ne maradjanak otthon a választásokon. Úgy vélte, Marosvásárhely többre hivatott, mint a jelenlegi szerepe Erdélyben. Nemzeti érdeknek nevezte, a város magyarságának a megtartását és megerősítését, ami szerinte úgy lehetséges, ha magyar érzelmű, elkötelezett ember kerül a város élére.
Potápi Árpád a magyar kormány nemzetpolitikájáról tartott előadást a marosvásárhelyi fórumon. Elmondta: a magyar nemzetpolitikában egyre fontosabb szerepet kap a határon túli magyarság gazdasági megerősítésének támogatása. “Ha a magyarok gazdaságilag nem tudnak megerősödni, vagy tengődnek, vagy továbbállnak” – érzékeltette a gazdasági segítség szükségességét. Azt is megemlítette, hogy mérlegelik egy olyan program kidolgozását, amelyik a magyarországi családi otthonteremtési kedvezményhez (csok) hasonlóan ösztönözné a határon túli magyar fiatalok gyermekvállalását.
Soós Zoltán, a marosvásárhelyi magyarok polgármesterjelöltje ötgyermekes apaként szólt hozzá a gyermekvállalás kérdéséhez. Úgy vélte, a nagy család nagy mértékben értékválasztás kérdése. Szerinte ma Marosvásárhelyen a magyarság súlyosan alulreprezentált az önkormányzatnak alárendelt intézményekben. Azért is szükség van a magyar városvezetésre, hogy a magyarok is lehetőségekhez jussanak. A magyar pártok függetlenként induló közös jelöltje hozzátette: jelentős fejlődést biztosíthatna az is a marosvásárhelyi magyar közösségnek, ha a város költségvetésének nagyobb hányadát fordíthatnák az általa fontosnak ítélt célokra.
Péter Ferenc, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) megyei önkormányzati elnökjelöltje a vállalkozóbarát politika meghonosítását tartotta a legfontosabbnak, mert – mint fogalmazott – a gazdasági verseny vezethet el a bérek emelkedéséhez, és ahhoz is, hogy a fiataloknak ne kelljen elvándorolniuk a jobb megélhetésért.
erdon.ro

Márton Áron-szobrot avattak Tusnádfürdőn
A tusnádfürdői Kisboldogasszony plébániatemplom kertjében vasárnap felavatták a nagy erdélyi püspök mellszobrát, kapcsolódva a magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága által meghirdetett Márton Áron Emlékévhez.
Túri Török Tibor keszthelyi szobrászművész alkotása egy kőoszlopon helyezkedik el: a Márton Áron püspököt ábrázoló, magasfokon égetett kerámiából készült mellszobor hatvan centiméter magas. A Tusnádfürdőn vasárnap, az ünnepi szentmise után leleplezett szobor a tavaly augusztus 20-án Balatonalmádon felavatott Márton Áron-szobor mása, amelyet akkor Tusnádfürdő ajándékozott a Balaton-parti testvérvárosnak. „Akkor megígérte a művész úr, hogy a tusnádfürdőieknek is készít egy ilyen szobrot” – fogalmazott Albert Tibor, Tusnádfürdő polgármestere a szoboravatási ünnepségen.
Az ünnepi eseményen részt vett Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár, Tóth László, a nemzetpolitikai államtitkárság területi főreferense, Tessely Zoltán miniszterelnöki biztos, Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja, Potyó Ferenc általános helynök, Nagy Mihály Zoltán, a Román Kulturális Intézet alelnöke, Ughy Attila, Budapest XVIII. kerület polgármestere, Szarvas Attila alpolgármester, Keszey János balatonalmádi polgármester, Csillag Péter Hargita megyei tanácsos és Túri Török Tibor, keszthelyi szobrászművész, a szobor alkotója is.
„Márton Áron megtanított bennünket arra, hogy higgyünk, hogy kezeljük helyén a dolgainkat, hogy értékeljük azt, amink van, és küzdjünk azért, amiben hiszünk” – hangsúlyozta Ughy Attila, aki pénzadományt is hozott a tusnádfürdői katolikus templomnak, hogy ezzel a templom fűtésének a megújításához járuljanak hozzá.
Potápi Árpád János ünnepi beszédében elmondta, a nemzetpolitikai államtitkárság azzal a céllal hirdette meg a Márton Áron Emlékévet, hogy széles körben megismertessék a püspök életútját. „Felkértük a fővédnöki szerepre Áder János köztársasági elnök urat és Jakubinyi György érsek urat, akik el is vállalták. Az év során azonban fokozatosan arra kellett rádöbbennünk, hogy nem egy elfelejtett hagyatékot porolunk le. Örömmel tapasztaltuk, hogy milyen sokan kívánnak csatlakozni a kezdeményezéshez, és szerveznek megemlékezést az emlékévhez kapcsolódóan.”
Péter Beáta
Székelyhon.ro

Vásáron mutatkoztak be a marosvásárhelyi civil szervezetek
Igen sokszínű és változatos foglalkozásokat, szolgáltatásokat kínálnak a Marosvásárhelyen működő civil szervezetek, ez derült ki a hétvégén 14. alkalommal megtartott civil szervezetek vásárán.
Negyven civil szervezet képviselői, többen, szolgáltatásaik haszonélvezőivel karöltve vonultak fel szombaton délelőtt Marosvásárhely főterén, jelezve, hogy itt vannak, a közösségért dolgoznak, és szeretnék, ha minél többen megismernék munkájukat, bekapcsolódnának tevékenységeikbe. Az egész napos program keretében a szervezetek, felállított standjaiknál szolgáltatásaikat népszerűsítették, gyermekfoglalkozásokat szerveztek, adományokat gyűjtöttek. Kicsik és nagyok gurulhattak egyet a Marosszéki Közösségi Alapítvány kerékpáros akadálypályáján, távcsővel figyelhették meg a főtéri fákon rejtőző madarakat a Milvus sátránál, tapsolhattak az Alpha Transilvana Alapítvány sérült személyekből álló tánccsoportjának. A Máltai Szeretetszolgálatnál megtudhatták, hogy milyen volt a Csíksomlyóra gyalogló tagok zarándoklata, valamint számos más tevékenységbe is be lehetett kapcsolódni. Az utcazenészek sem maradtak el, a szervezők meghívására több együttes jelentkezett, és szórakoztatta a virágóra körüli árnyékba húzódó közönséget.
Az asztalokról gyorsan fogytak a szórólapok, az önkéntesekkel vagy munkatársakkal folytatott beszélgetésekből is sokan kivették a részüket. A civil szervezetek által összesített számadatok is igen beszédesek: a marosvásárhelyiek életminőségének javításáért, a közösségért tevékenykedő szervezeteknek 950 önkéntes segített, akik összesen 58 122 órát áldoztak embertársaikra. Jó tudni, hogy a civil szerveztek 56 pályázatot nyertek, ezek által több mint 16 millió lejhez jutottak, amelyet a közösség javára fordítottak.
A főszervező, Koreck Mária érdeklődésünkre elmondta, elégedett az idei civil szervezetek vásárával, de kissé bántja, hogy a vidéki egyesületek, alapítványok nem csatlakoztak a kezdeményezéshez, szolgáltatásaikkal nem színesítették a vásár kínálatát. Elmondta, a pénteki Bernády Házban tartott kerekasztal-beszélgetésen azt boncolgatták, hogy mindannyian nyomot hagyunk életvitelünkkel a Földön, és hogyan lehetne úgy élni, hogy annak minél kevesebb káros következménye legyen. „A pénteki beszélgetés érdekes volt, a szombati vásárt pedig nagyon sokan felkeresték. Így úgy érzem, elértük célunkat, sikerült programjainkat újra népszerűsíteni, szolgáltatásainkat lehetőségként felkínálni” – értékelt Koreck Mária.
Simon Virág
Székelyhon.ro

Vincze Lorántot választotta elnökévé az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) jelöltjét, Vincze Lorántot választották szombaton az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) az elnökévé – közölte honlapján a szervezet. A lengyelországi Wroclawban tartott FUEN-közgyűlés szavazásán Vincze Loránt 89, míg a németországi dánokat képviselő Dieter Paul Küssner 74 szavazatot kapott. Az RMDSZ külügyi titkáraként Brüsszelben dolgozó Vincze Loránt korábban a FUEN alelnöki tisztségét töltötte be, és a kisebbségi tárgyú Minority SafePack európai polgári kezdeményezés ügyét koordinálta. Az újságírói alap- és közigazgatási mesterdiplomával rendelkező, 38 éves Vincze Loránt 2002 és 2007 között a román közszolgálati rádió bukaresti stúdiójának a magyar adását, majd 2007 és 2009 között az Új Magyar Szó napilap kiadóját vezette. 2009-től Winkler Gyula európai parlamenti képviselő munkatársa.
Vincze Loránt Facebook-oldalán közzétett bejegyzésben köszönte meg a bizalmat. Közölte, hogy kinevezésével a FUEN 67 éves örökségének a továbbvitelére, az őshonos európai nemzeti kisebbségek érdekeinek előmozdítására kapott felhatalmazást.
Az új FUEN-elnököt jelölő Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a jelölésében úgy fogalmazott, fontos, hogy a FUEN kisebbségi ernyőszervezetként tovább erősödjön, megkerülhetetlen tényezővé váljon, kezdeményezései nyomán az európai intézmények is felismerjék, hogy nem halasztható tovább az őshonos kisebbségek helyzetének rendezése.
Vincze Loránt megválasztása előtt egy, a menekültkérdésről szóló wroclawi pódiumbeszélgetésen azt hangsúlyozta, hogy egyértelmű különbséget kell tenni menekültek és bevándorlók, valamint az őshonos kisebbségek és a bevándorlói csoportok között.
„Humanitárius kötelességünk szolidaritást vállalni a háború elől menekülőkkel, de nekünk elsősorban az őshonos közösségek sorsát kell szem előtt tartanunk" – idézte Vincze Lorántot az RMDSZ szombati hírlevele.
MTI
Székelyhon.ro

A Hagyományos Termékek Vására 6. évfordulóját ünnepelték Csíkszeredában
Különleges alkalom volt a május 21-i csíkszeredai Hagyományos Termékek Kiállítása és Vására, hiszen a megyeközpontban szervezett vásárok 6. évfordulóját ünnepelték a szervezők, a termelők és a vásárlók. A Hargita Megye Tanácsa és a Hargita Megyei Agrárkamara szervezésében, valamint a Hargita Megyei Vidékfejlesztési Egyesület segítségével zajló vásárok sikerét közkedveltségük és a kezdeményezés székelyföldi terjeszkedése bizonyítja. A vásáron jelen volt Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke, Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, Becze István megyei tanácsos, a megyei tanács vidékfejlesztési bizottságának elnöke. De kilátogatott Tófalvi Éva sportoló is, aki kitartó munkájának köszönhetően haladt a pályáján, és példakép az élet minden területén, a mezőgazdaságban dolgozóknak is.
A jubileumi vásár jó hangulatát már kezdetben biztosította a karcfalvi fúvószenekar, majd Borboly Csaba köszöntötte a jelenlevőket, köztük Kelemen Hunort is. A megyeelnök elmondta, hatodik évfordulójához érkezett Csíkszeredában a minden hónap harmadik szombatján megtartott vásár, és bízik benne, hogy közös erőfeszítéssel a rendezvény megéri a nagykorúságot. A vásár kiváló alkalom arra, hogy egészséges élelmiszereket és jó minőségű kézműves termékeket szerezzünk be, tette hozzá, illetve megköszönte a vásárlók bizalmát. Egy-egy alkalommal körülbelül hatvan termelő kínálja portékáit, akik Csík, Gyergyó, Udvarhely térségéből, Háromszékről, és alkalmanként Maros megyéből érkeznek.
– Ezek a termékek legjobb nagyköveteink. Már eljutottak Bukarestbe, Brüsszelbe, és azt hirdetik, hogy Székelyföldön tehetős emberek élnek, akikkel érdemes együttműködni – fogalmazott Borboly Csaba.
A megyeelnök azt is elmondta, hogy fontos a tudatos vásárlói szokások kialakítása, jólétünket a hagyományos, egészséges élelmiszerek biztosítják. Áldozatos munkájukért köszönetet mondott a Hargita Megyei Agrárkamara és Hargita Megye Tanácsa Vidékfejlesztési Egyesülete munkatársainak, majd egy közös fotóra hívta őket. Borboly Csaba felelevenítette a vásár szervezésének kezdeti nehézségeit, de mint mondta, a mostani eredmények azt bizonyítják, hogy a hittel és erővel végzett munka meghozza gyümölcsét. A jövőre nézve is erre biztatta kollégáit, illetve azt kérte a vásárlóktól, hogy tüntessék ki bizalmukkal a termelőket, hozzák el vendégeiket is a vásárokra.
Fülöp Szabolcs székelydályai református lelkész a termelők nevében mondott köszönetet a szervezőknek. Mint mondta, minden alkalom öröm számukra, és nemcsak fizikai értékeket hoznak, hanem azt a szeretetet is, amivel termékeiket készítik. Számukra a sikert a vásárlók elégedettsége jelenti. A vásárokon az egészséges termékek mellett lelki táplálékot is kapunk, mondta, a közösséghez tartozás büszkeségét. Továbbá ezeknek a vásároknak az a nagyon fontos üzenetük, hogy a földből ma is ugyanúgy meg lehet élni, mint ezer évvel ezelőtt, és itthon kell keressék a fiatalok is a boldogulást, mert külföldön számunkra csak keserűség terem, mondta a lelkész. Végül úgy fogalmazott: Hargita Megye Tanácsa, a Hargita Megyei Agrárkamara és Hargita Megye Tanácsa Vidékfejlesztési Egyesületének egyedülálló kezdeményezése jó lépés az alapok megteremtéséhez, amely a jövőben erős családi vállalkozásokon alapuló közösséget eredményezhet.
A beszédek után Márton István, Hargita Megye Tanácsa Vidékfejlesztési Egyesületének vezetője kóstolásra hívott mindenkit, ahol tejtermékeket, húsféléket és pityókás kenyeret kínáltak. Meg lehetett kóstolni többek között a szépvízi tejfeldolgozó termékeit, sajtjait, amelyekre nagyon büszkék, mondta Borboly Csaba, hiszen több mint száz családnak biztosít jövedelmet.
Az ünnepi vásáron Borboly Csaba és Kelemen Hunor emléklapot nyújtottak át a termelőknek. Az RMDSZ elnöke egyenként elbeszélgetett a termelőkkel, sokuktól vásárolt, és elmondta, büszke a termelőkre és bizakodó a Székely termékek és a vásárok ügyében. A vásár időtartama alatt a jó hangulatot kulturális műsor biztosította, néptáncelőadásokat tekinthettek meg a vásárlók, illetve többször felcsendültek a karcfalvi fúvósok által játszott dallamok.
Hargita Megye Tanácsának sajtószolgálata
Erdély.ma

A magyar református egység napját ünnepelték
A magyar református egység napját ünnepelték vasárnap Kolozsváron, a Farkas utcai református templomban tartott ünnepi istentiszteleten. Az esemény egyben a reformáció 500. évfordulója tiszteletére rendezendő, 2017. október 31-ig tartó rendezvénysorozat megnyitója is volt – számol be Kiss Előd-Gergely a kronika.ro-n.
A templom zsúfolásig megtelt, de az előtérben elhelyezett kivetítőn is több százan követték az ünnepi istentiszteletet, mely alkalomból a Szent György-szobrot az egyházmegyék névtábláival vették körbe.
Orbán Viktor miniszterelnök köszöntését Hafenscher Károly, a Reformáció Emlékbizottság munkájának segítéséért felelős miniszteri biztos olvasta fel. A miniszterelnök arra emlékeztetett, hogy a vallási megújulás ügye az elmúlt évszázadokban szorosan összekapcsolódott a magyar nyelv megőrzésével, „magyar mivoltunk megerősítésével”. „Kívánom, hogy ez a jövőben is így lehessen, és a magyar nemzet számára oly fontos református örökség újra és újra erőforrás legyen számunkra. Legyen erejük és kitartásuk, hogy ezen ötszáz éves örökség szellemével szolgálhassák a magyar hazát” – fogalmazott üzenetében Orbán Viktor.
Prédikációjában Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke úgy vélekedett, hogy a magyar reformátusságot Isten szeretete fogja össze. „Sok küzdelmet folytatunk azért, hogy szabadnak érezzük magunkat. Amikor ezt elérjük, akkor jövünk rá, hogy mégis szükségünk van arra, hogy valakihez tartozzunk” – jelentette ki a püspök. A kenderszálak példájára utalva azt mondta: a sok vékony szál, ha összefogják és kötéllé fonják, akár hajókat is megmozdítani képes erőt tud közvetíteni. „Csak Krisztus szeretete fűz egybe minket. Az én gyenge egyéni életemet összekapcsolja egy másik gyenge emberi lénnyel. Ebből lesz a házasság, ebből lesz a család, ebből lesz az egyház, ebből lesz a nemzet” – fogalmazott a püspök.
Bogárdi Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, a Református Zsinat lelkészi elnöke köszöntésében kijelentette: a magyar reformátusok egységének a hét évvel ezelőtti kinyilvánításakor a magyar emberek összetartozásának, a magyar reformátusok összetartozásának az evidenciáját mondták ki.
Az ünnepi istentiszteletet követően a Farkas utcában számos esemény tette színesebbé az ünnepi alkalmat. Az Apáczai Csere János Gimnázium udvarán különböző egyházkerületek képviselői mutatták be tevékenységüket, a Romkert pedig a gyerekfoglalkozásoktól volt hangos. Lapzártánkkor a Farkas utcai templomban a világhírű Varnus Xavér hangversenye zajlott.
„Azt is mondhatnánk, hogy ez a mai nap egy hagyománynak a folytatása, mert 2009-ben a kárpát-medencei református egyház végre megalkotta az egységes Magyar Református Egyházat” – fogalmazott a Krónika kérdésére Kató Béla. A püspök szerint a vasárnapi rendezvény már csak attól is egyedinek nevezhető, hogy a Kárpát-medence mind a 65 egyházmegyéje jelen volt az ünnepségen az egységet szimbolizálva.
A magyar református egység napján arra emlékeznek, hogy a 2009-ben elfogadott egyházi alkotmány szerint a Magyar Református Egyház tagja minden keresztyén, aki ahhoz tartozónak vallja magát, éljen bárhol a világban, és legyen magyar vagy más anyanyelvű. Az egyházi alkotmány helyreállította a trianoni döntést követő határátrendeződés által szétszakított Magyar Református Egyháznak a szervezeti egységét. Kató Béla elmondta, számukra jövő év október 31-ig tart ez a jubileum, a programnaptár pedig rendkívül sűrű lesz ebben az időszakban – írja a kronika.ro.
Erdély.ma

Hajókat megmozdítani képes erő (Magyar református egység)
A magyar református egység napját ünnepelték vasárnap Kolozsváron, a Farkas utcai református templomban tartott ünnepi istentiszteleten. Az esemény egyben a reformáció 500. évfordulója tiszteletére 2017. október 31-ig tartó rendezvénysorozat megnyitója is volt.
Orbán Viktor miniszterelnök köszöntését Hafenscher Károly, a Reformáció Emlékbizottság munkájának segítéséért felelős miniszteri biztos olvasta fel. A miniszterelnök arra emlékeztetett, hogy a vallási megújulás ügye az elmúlt évszázadokban szorosan összekapcsolódott a magyar nyelv megőrzésével, magyar mivoltunk megerősítésével. Kívánom, hogy ez a jövőben is így lehessen, és a magyar nemzet számára oly fontos református örökség újra és újra erőforrás legyen számunkra. Legyen erejük és kitartásuk, hogy ezen ötszáz éves örökség szellemével szolgálhassák a magyar hazát – fogalmazott üzenetében Orbán Viktor.
Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke prédikációjában úgy vélekedett, hogy a magyar reformátusságot Isten szeretete fogja össze. Sok küzdelmet folytatunk azért, hogy szabadnak érezzük magunkat. Amikor ezt elérjük, akkor jövünk rá, hogy mégis szükségünk van arra, hogy valakihez tartozzunk – jelentette ki a püspök.
Fontos a vérségi kapcsolat, fontos lehet a közös nyelv, a közös kultúra, a történelem, amelynek szakaszait együtt éltük át, de hányszor vagyunk annak tanúi, hogy a legcsodálatosabban szerető édesanya sem tudja egyben tartani családját. Csak Krisztus szeretete fűz egybe minket. Az én gyenge egyéni életemet összekapcsolja egy másik gyenge emberi lénnyel. Ebből lesz a házasság, ebből lesz a család, ebből lesz az egyház, ebből lesz a nemzet – fogalmazott a püspök. A kenderszálak példájára utalva azt mondta: a sok vékony szál, ha összefogják és kötéllé fonják, akár hajókat is megmozdítani képes erőt tud közvetíteni.
Bogárdi Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, a Református Zsinat lelkészi elnöke köszöntésében kijelentette: a magyar reformátusok egységének hét évvel ezelőtti kinyilvánításakor a magyar emberek összetartozásának, a magyar reformátusok összetartozásának az evidenciáját mondták ki. A magyar református egység napján arra emlékeznek, hogy a 2009-ben elfogadott egyházi alkotmány szerint a Magyar Református Egyház tagja minden keresztyén, aki ahhoz tartozónak vallja magát, éljen bárhol a világban, és legyen magyar vagy más anyanyelvű. Az egyházi alkotmány helyreállította a trianoni döntést követő határátrendeződés által szétszakított Magyar Református Egyház szervezeti egységét.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Egy csónakban a nemzetiségekkel
Egy csónakban evezünk a nemzetiségekkel, amit megpróbálnak elsüllyeszteni különböző erők, ezért érdemes lenne komolyabban venni ezt a sorsközösséget – mondta az Országgyűlés elnöke a Kossuth rádiónak a nemzetiségi kultúrák napja alkalmából adott, vasárnap reggel sugárzott interjúban.
Kövér László hozzátette: szisztematikus lélektani-politikai háború folyik a világot eddig összetartó identitásokkal szemben, a tömeges migráció egyes felfogások szerint háború Európával, az európai országokkal szemben, és egy kultúráját vesztett, homogenizált európai populáció létrehozását szolgálja. Mint mondta, az erdélyi magyarságnak és az erdélyi románságnak is az elgyökértelenítés veszélyével kell szembenéznie. A Magyarországon élő nemzetiségek és a Romániában, Szlovákiában élő magyarok támogatása európai gyökereik erősítésében akkor lesz igazán fontos, amikor ezeket a nemzeti kultúrákat még nagyobb támadásoktól kell majd megvédeni – mondta Kövér László.
A politikus szerint Magyarország nemzetközi kapcsolatrendszerében is felértékelődött a nemzetiségi szószólók szerepe, a kormány szeretne erre támaszkodni, például a küldöttségek részét adják a szószólók is. A parlamentben működő nemzetiségi szószólók a Magyarországon működő befektetők, az anyaországi gazdasági csoportosulások és politikai szereplők felé is tartják a kapcsolatot, így egyfajta hitelesítői tudnak lenni a magyar kormány politikájának, egy másik nézőpontból tudják azt kritizálni vagy alátámasztani – mondta.
Kövér László kitért arra, hogy a globalizáció rengeteg kárral, hátránnyal és rombolással jár a nemzeti kultúrákra nézve. Olyan homogenizált európai populáció létrehozására irányul, amelynek a világ nagyvállalatai brüsszeli központból tudják diktálni a törvényeket – tette hozzá. Úgy vélte, ezt bizonyítja az EU és az Egyesült Államok között tervezett transzatlanti szabadkereskedelmi megállapodás.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hírsaláta
FÉL ÉVSZÁZADNYI PIHENŐ. Tizenkét évvel a Szabadság-szobor újbóli felállítása után ismét mertek nagyot álmodni Aradon: a magyar közképviselet a civil szervezetekkel és egyházakkal összefogva Feszty Árpád Krisztus temetése című hármasképét szeretné restauráltatni és kiállítani eredeti helyén, az aradi kultúrpalotában. A monumentális méretű, 13 méter hosszú és 4 méter magas festmény 1913-ban került Aradra, az Országos Szépművészeti Múzeum helyezte letétbe, aztán az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés nyomán, az elszakított területekkel együtt számos műkincs is az új, szomszédos államokhoz került. Így lett a Triptichon az aradi múzeumé, ahol az 1950-es évek végéig volt látható, majd 1962-ben a raktárba száműzte a bibliai témájú műalkotást a kommunista hatalom. Több mint ötven éve tárolják egy hengerre feltekerve. (Maszol)
RMDSZ-ES POLITiKUS A FUEN ÉLÉN. Vincze Lóránt a németországi dánok jelöltje előtt végzett az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) lengyelországi közgyűlésén. Az RMDSZ jelöltjét, Vincze Lórántot választották szombaton az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) elnökévé. A lengyelországi Wrocławban (régi magyar nevén Boroszlóban) tartott FUEN-közgyűlés szavazásán Vincze Lóránt 89, míg a németországi dánokat képviselő Dieter Paul Küssner 74 szavazatot kapott. Az RMDSZ külügyi titkáraként Brüsszelben dolgozó Vincze korábban a FUEN alelnöki tisztségét töltötte be, és a kisebbségi tárgyú Minority SafePack európai polgári kezdeményezés ügyét koordinálta. (Főtér)
EGY HÍRES DIÁK EMLÉKEZETE. Erőss Zsolt hegymászóról, a gimnázium egykori diákjáról neveztek el tantermet Gyergyószentmiklóson a Salamon Ernő Líceumban. A péntek esti teremavatón a 2013-ban elhunyt hegymászó személyes tárgyait is kiállították. A Hópárducnak is nevezett hegymászó a világ legmagasabb csúcsát, a Mount Everestet 2002-ben hódította meg, továbbá tíz nyolcezernél magasabb csúcsot is megmászott. 2013. május 21-én a Kancsendzönga megmászása után a visszaúton tűnt el. A gimnáziumi kiállítás anyagát Erőss Zsolt családjának és barátjának, Dezső Lászlónak a segítségével sikerült közszemlére tenni. A kép- és írott anyag mellett Erőss Zsoltnak azt a ruházatát is megtekinthetik, melyben 2002-ben első magyarként állt az Everest tetején, valamint azt a hágóvasat is, melyet saját kezűleg készített. Erőss Zsolt emlékét az Erdélyi Kárpát-Egyesület is kiemelt helyen őrzi, nemsokára a gyergyói ekések a Kancsendzöngán állítanak emléktáblát a hegymászónak. ( Székelyhon)
KEVESEKET ÉRDEKEL. Nem vonzó az Első autó program a romániaiak körében a Román Autógyártók Egyesületének elnöke szerint. Constantin Stroe úgy nyilatkozott, év eleje óta összesen 300 gépkocsit vásároltak a program révén, és ez azzal magyarázható, hogy öt év alatt kell törleszteni az autóvásárlásra felvett hitelt. Az egyesület elnöke szerint, ha hét évre terjesztenék ki a törlesztési időszakot, többen érdeklődnének a lehetőség iránt. Másrészt az érdekképviseleti szerv a romániai autópark felújítása érdekében azt is indítványozta többek között, hogy a kormány a másodkézből származó gépkocsik importját teljes mértékben tegye legálissá. (ErdélyFm)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ballagás a Művészeti Egyetemen
Tele tarisznyával indulnak útnak
Poénos jelenetekkel, zenével, bábjátékkal színesített ünnepség keretében búcsúztak szombaton a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem végzős hallgatói. A ballagásuk is olyan volt, mint az ott töltött évek: bohém, laza és családias hangulatú.
A Művészeti Egyetem ballagási ünnepsége csöppet sem nevezhető szokványosnak, a végzősök különféle jelmezeket öltenek magukra, és a díszbeszédek mellett a diákok játsszák a főszerepet, szórakoztató produkciókkal készülnek, énekelnek, táncolnak, báboznak, megcsillogtatják tehetségüket. A végzősöktől búcsúzó pedagógusok pedig mintegy második szülőként, jó barátként szólnak hozzájuk.
Elsőként Balási András, az intézmény rektorhelyettese gratulált a végzősöknek, kiemelve érdemeiket, majd dr. Oana Leahu, a Román Művészeti Kar dékánja vette át a szót. Mint mondta, pedagógusként minden pillanatot ki kell használni, hogy az együtt töltött idő alatt minél többet nyújtsanak diákjaiknak.
– Kívánom, hogy azt érezzék, megtalálták a helyüket az életben – búcsúzott.
Dr. Kós Anna, a Magyar Művészeti Kar dékánja elismerte, különleges pillanatokat jelentenek számára a ballagási ünnepségek, ugyanis más egyetemekkel ellentétben, diákjaik produkcióikkal pár perc leforgása alatt bebizonyítják, hogy mennyire tehetségesek, hogy érdemes volt ide járni.
– Egy-egy távozó osztály láttán visszaemlékszem, milyenek is voltak ezek a fiatalok az egyetemi felkészítőkön, és ekkor látjuk be, hogy az oktatásügy meglepő utasításai, a teremhiány és különféle nehézségek ellenére a munkánknak van értelme, és jól döntöttünk, amikor Önöket vettük fel – fogalmazott a dékán, és jó szerencsét kívánt a pályakezdő művészeknek, ugyanis, mint mondta, ebben a szakmában a tehetség és a tudás mellett szerencse is szükséges ahhoz, hogy a megfelelő, testhezálló feladatok rájuk találjanak.
A román és magyar tagozat végzősei köszönetet mondtak mindazért, amivel az egyetemi évek során feltarisznyálták őket, kiemelve, hogy a tanáraikkal való viszony nem abban merült ki, hogy a katedra mögül leadták az anyagot, majd távoztak, hanem mentorként mellettük álltak, ösztönözték őket, mi több, ha a helyzet úgy kívánta, baráti öleléssel fordultak feléjük, emberségre, alázatra nevelték őket.
Ez a hangulat főként Horváth Anna, a magyar tagozat végzőseit képviselő hallgató szavaiból köszönt vissza, aki a pedagógusoktól a kapusig mindenkinek megköszönte azt a pluszot, ami különlegessé tette az ott töltött éveket és amivel hozzájárultak ahhoz, hogy tehetségük kibontakozhasson és minél felkészültebben lépjenek ki a nagybetűs életbe. A rövid és lényegre törő köszöntők sorát vidám jelenetek, zene, bábjátékok, valamint dr. Molnár Tünde orgonaművész és Strausz Imre orgonajátéka színesítették.
Menyhárt Borbála
Népújság (Marosvásárhely)

Az Aradi Kultúrpalota kincsei
Mi lesz Feszty triptichonjával?
Ha ma a képzőművészet iránt érdeklődő magyar a Feszty nevet hallja, mindenekelőtt a Magyarok bejövetele c. monumentális, a Szeged közelében, Ópusztaszeren kimondottan e célra épült rotondában (körcsarnokban) elhelyezett monumentális alkotásra gondol. A körkép műfajának bőven voltak ugyan előzményei Európában, magyar vonatkozásban mégis az első volt, és az éppen 120 éves, sok hányattatást megért festmény restaurálás utáni újbóli felállítása (1995) óta hatalmas tömegeket vonz.
Kevesebben tudják azonban, hogy Feszty Árpád (1856–1914) egyik jelentős alkotása, az ugyancsak monumentálisnak nevezhető Krisztus temetése c. hármas kép Aradon található. Feltekerve, a múzeum raktárában, és pillanatnyilag senki nem tudja, milyen állapotban. A hasonló művek sorsából kiindulva egészen biztos, hogy sérülten, alapos restaurálásra szorulóan.
Vannak még idős aradiak, akik annak idején látták „élőben”, falon az Aradi Kultúrpalotában lévő (időközben elköltöztetett) szépművészeti múzeumban a hatalmas méretű (400x312+600+312 cm, azaz négy méter magas, 12,24 méter hosszúságú) festményt. A kommunista diktatúra korszakában egy ideig, mondhatni furcsa módon, megtűrték, bibliai, vallásos ihletettsége dacára, aztán 1959-ben letakarták, majd eltávolították a kiállítási teremből.
Van-e mód, lehetőség arra, hogy az aradi múzeum egyik kivételes, magyar vonatkozásban a Szabadság-szobor mellett talán legjelentősebb művészeti értéke újból a falra, a közönség elé kerüljön?
A kérdésre ma, 2016 májusában nem könnyű és nem kockázatmentes válaszolni. Minthogy az Arad – Európa Kulturális Fővárosa 2021 projekt keretében a festmény restaurálása és újbóli közkinccsé tétele is szerepelt, igennel felelhetnénk. A projekt azonban elbukott, és ki tudja, hogy Arad következő városvezetése miként viszonyul majd a kérdéshez? Egyértelmű, hogy ez alkalommal sem a művészi értékről, hanem egyéb meggondolásokról van szó.
A péntek késő délután az Aradi Városháza dísztermében (zsúfolt ház előtt) megrendezett összejövetel – a Kölcsey Egyesület újabbkori harmadik konferenciája – a triptichonról szólt.
Fekete Károly, a Kölcsey Egyesület titkára bevezetője után Bognár Levente aradi alpolgármester azt emelte ki, hogy a város kulturális értékeit az itt élő nemzetiségek közösen hozták létre, Jankó András Kölcsey-elnök azt fejtegette: lehet, hogy a mai jeles nap lesz, mert megmozdul valami a kép körül, és mások is felfigyelnek rá. A magyar kormány által meghirdetett lehetőségre a Kölcsey Egyesület májusban pályázatot nyújtott be. Fekete Károly elmondta: a megyei múzeum egykori munkatársától, Szabóné Ferencz Irmától „örökölte meg” a triptichon ügyét, és ismertette, hogyan került a kép a városba: az Aradi Kultúrpalota megnyitására a Magyar Szépművészeti Múzeum által itt letétbe helyezett képzőművészeti alkotások között volt. Két szemtanú szerint az 1950-es években itt állomásozó, múzeumlátogatásra vitt szovjet kiskatonák térdre borulva imádkoztak előtte...
Görbe Márk budapesti művészettörténész a triptichon megszületésének körülményeiről és alkotójáról tartott igen érdekes előadást, Puskel Péter aradi helytörténész (előrebocsátva, hogy ő még látta a falon az alkotást a Kultúrpalotában) a kép sorsáról és utóéletéről szólva elmondta: amikor a Szépművészeti Múzeum 73 műalkotást Aradon letétbe helyezett, akkor a hármas kép értékét 232 ezer koronára becsülték – 250 ezer volt eredetileg a Kultúrpalota felépítésének (utóbb jócskán meghaladott) költsége.
Ódry Mária festőművész, restaurátor egy XVIII. századi oltárkép általa végzett restaurálásáról, Matúz András ugyancsak a resturálásról szólt, Szentkirályi Miklós, a neves restaurátor, a Magyarországi Restaurátorkamara elnöke egy művészeti alkotás helyreállításának nemcsak gyakorlati, hanem elvi kérdéseiről is beszélt, támogatást ígérve arra az esetre, ha Feszty-hármas kép restaurálásra kerülne.
A Municípiumi Kulturális Központ által támogatott színvonalas konferencia végén kiosztották Az Aradi Kultúrpalota kincse, Feszty Árpád triptichonja c. kétnyelvű művet, amely a konferencián elhangzott előadások bővebb szövegét tartalmazza, kiegészítve Juhász Bélának Ódry Máriával és Matúz Andrással készített interjúinak egy-egy részletével, valamint Andó Andrásnak a triptichon lehetséges jövőjéről írott cikkével.
A Kölcsey Egyesület Fecskés sorozatának 34. kötetét Jankó András szerkesztette, olvasószerkesztő Fekete Károly, tördelő Nagy István. Gratulálunk hozzá!
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)

A székely vicc is az értéktárba kerülhet
„Hat hónapja alakítottuk meg Kolozsváron az Erdélyi Magyar Értéktár Bizottságot. Azt vállaltuk akkor, hogy Erdély tárgyi és szellemi örökségének biztonságot nyújtunk. Ma arra biztatjuk a Székelyföldet, segítse munkánkat, de ami még fontosabb: legjobb tudása szerint óvja azokat az értékeket, amelyek az elmúlt ezer évben méltó hírnökei voltak a térségnek, az ott élő magyar közösségnek. Reméljük, júliustól intézményesíteni tudjuk ezt a vállalást” – fogalmazott Hegedüs Csilla, az Erdélyi Magyar Értéktár Bizottság elnöke azt követően, hogy pénteken Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke, Szabó Ákos, a Hargita Megyei Tanács Vidékfejlesztési Egyesületének munkatársa és Zalai Mihály, a Békés Megyei Önkormányzat elnöke bejelentette: létrehozzák júliusban a Székelyföldi Értéktárat.
Az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke úgy véli, csakis akkor lehet erős egy önkormányzat, ha annak vezetői az ott rejlő tárgyi és szellemi örökségre kellő hangsúlyt fektetnek, és megértik, hogy a helyi közösség biztonságérzetét erősíti a természeti kincsek megfelelő hasznosítása, a turisták bevonzása. Hisz abban, hogy az ősök munkájának elismerése azt üzeni a fiatalabb generációnak, érdemes itthon maradni, a Székelyföldön alkotni.
„Az RMDSZ elkötelezett amellett, hogy megakadályozza a fiatalok elvándorlását, ezért minden eszközével azért dolgozik, hogy otthont, élhető környezetet teremtsen számukra. Meggyőződésem, hogy mindamellett, hogy a júliusban alakuló Székelyföldi Értéktárba a szakemberek összegyűjtik a térség értékeit, vállalják azt is, hogy a lelkiismeretes feltáró és megőrző munka által fejlesztik a Székelyföldet, kiaknázzák a lehetőségeket" – nyomatékosított Hegedüs Csilla.
A kulturális szakember emlékeztetett arra is, hogy az erdélyi magyarságnak kisebbségi közösségként hatványozottan fontos, hogy odafigyeljen kultúrája ápolására, átörökítésére, hiszen csak addig a pillanatig lehet élő egy közösség, ameddig megőrzi és gyarapítja értékeit. „A Székelyföldnek példát kell statuálnia, a Székelyföldi Értéktár megalakulásával arra kell biztatnia a szórványt, azt kell üzennie az ott élő magyar embereknek, hogy kultúránk, örökségünk magyarságunkat jelentik, ezek ápolásával védhetjük csak igazán identitásunkat. Minden eszközzel meg kell tehát akadályoznunk azt, hogy az identitásunk nyújtotta biztonságérzetünk megrendüljön" – összegzett Hegedüs Csilla.
„A még idén létrejövő Székelyföldi Értéktár Bizottság elé olyan értékeket is felterjesztünk, amelyek már hungarikumok, vagy amelyeket már az Erdélyi Magyar Értéktár Bizottság is elfogadott. Ilyen például a kürtőskalács vagy a Székely Nemzeti Múzeum" – mondta el Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke, aki azt ígérte: felterjeszti székelyföldi értéknek a székely viccet. Örömét fejezte ki ugyanakkor arról, hogy a jelenlegi magyar kormány – össznemzetben gondolkodva – létrehozta a Hungarikum Bizottságot, amelynek alappilléreként létrejöhetett az Erdélyi Magyar Értéktár Bizottság, és amelyet hamarosan a Székelyföldi Értéktár Bizottság megalakulása is követhet.
Krónika (Kolozsvár)

Vincze Loránt FUEN-elnök: folyamatosan kopogtatni kell az európai döntéshozóknál
Erdélyi magyar elnöke lett Vincze Loránt személyében a 35 ország 93 szervezetét képviselő Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN). Az őshonos kisebbségek ernyőszervezetének újdonsült vezetője a boroszlói (Wroclaw) kongresszuson történtekről, terveiről és elnöki programjáról beszélt a Maszolnak.
- Mi az üzenete annak, hogy személyében kelet-európai, egy erdélyi magyar vette át a legfontosabb páneurópai kisebbségi szervezet vezetését?
- A legfontosabb üzenete az, hogy először van közép-kelet európai vezetője ennek a szervezetnek. Eddig Dél-Tiroltól keletre soha nem volt a FUEN-nek elnöke a 67 éves történelme során. Ez tulajdonképpen azzal magyarázható, hogy a szervezetet a nyugat-európai kisebbségek alapították 1949-ben Párizsban. Számos dolgot megoldottak a többség-kisebbség viszonyában a háborút követő rendezési időszakban. Hozzá kell tennünk, hogy volt, ahol ez nem sikerült, Franciaországban azóta sem oldották meg a problémákat. Aztán egy nagy mérföldkő volt a vasfüggöny leomlása és az, hogy a közép-kelet-európai térség és aztán fokozatosan Oroszország, Ukrajna, a Baltikum, volt szovjet tagköztársaságok kisebbségi képviselői is a szervezet tagjává váltak. Ez jelentősen átalakította a figyelmét, és a középpontja folyamatosan tolódott el kelet felé. Ennek a hangsúlyeltolódásnak, az erőviszonyok átrendeződésének köszönhetően már nem volt többé indokolt az, hogy Európa észak-nyugati része ellenőrizze, tartsa fenn magának a szervezet vezetését.
- Azért biztosan nem engedték ki önként a kezükből a gyeplőt.
- Nem. De azt is fontos kiemelnem, hogy az elnöki tisztségért folyó versengésben döntő szavuk volt a német kisebbségeknek: a kelet-európai német kisebbségek egyértelműen támogattak. Itt köszönet illeti a magyarországi német önkormányzatot, a lengyelországi németeket, a horvátországi németeket és a Német Demokrata Fórumot otthonról, Erdélyből. Mivel a kelet-európai német szervezetek is úgy gondolták, hogy váltásra van szükség a szervezet élén, a másik oldal – a német-dán határvidéken élő szervezetek és a Németországban élő hat kisebbségi szervezet – most nem kapta meg a többségi támogatást a FUEN-ben. Természetesen nagyon fontos volt valamennyi határon túli magyar szervezet jelenléte és szavazata. Ez magyar siker, közös eredmény is.
- Mivel tudta a maga oldalára állítani a küldötteket?
- A FUEN küldöttei pontosan tudják azt, hogy szervezet jelenleg legfontosabb akcióját, az európai polgári kezdeményezést az RMDSZ indította el Erdélyből a dél-tiroli Néppárt támogatásával. Utólag került a kezdeményezés a FUEN ernyője alá, és FUEN-alelnökként az egész projektet én koordináltam az RMDSZ részéről. Mindig azt látták tőlem, hogy valóban elkötelezett vagyok az összeurópai kisebbségi érdekképviselet iránt. Természetesen én bárhol elismerem: a szándékunk igenis az, hogy a magyar érdekeinket ebben a keretben jelentessük meg, és úgy tálaljuk, hogy ez egy összeurópai probléma, amelyre európai megoldást kell találni. Nemcsak az erdélyi vagy a felvidéki magyaroknak vannak problémái, hanem nagyon sok kisebbségi közösségnek szerte Európában. Ez nagyon komplex a kisebbségek helyzete, vannak kisközösségek, nagyközösségek, elismert közösségek, el nem ismertek, valamennyi joggal rendelkező vagy autonómiával rendelkezők. Ebben a színes közösségben valamennyien európai megoldást kérünk, ezért az elnökségem legfontosabb kihívása, hogy ezt a közös tálalást Európában lobbikként sikeresen végezzük
- Milyen tervekkel vág neki hároméves mandátumának?
- Ahogy ez lenni szokott, lépésről-lépésre kell építkezni. Először azt kell megnézni, hogy milyen eszközök állnak most rendelkezésünkre. A FUEN következő nagy eseménye az EUROPEADA lesz, a kisebbségek európai labdarúgó-bajnoksága Dél-Tirolban, egyidőben a foci EB-vel.
- Kikre számít elnöksége alatt?
A következő időszak a tervezést jelenti számomra, remélem, hogy ősztől már kiforrott csapattal vághatok neki a munkának. Természetesen lesz erdélyi tagja csapatomnak, már most van, hiszen az RMDSZ-ben az volt az érdek, hogy megnyerjük ezt a tisztséget, és ehhez egy csapat támogatására volt szükség otthonról.
- A FUEN kongresszusán, még a tisztújítás előtt pódiumbeszélgetést szerveztek a menekültek kérdéséről. Milyen álláspontot képviselt ebben az ügyben, mi lesz a FUEN álláspontja?
- Komplex ez a kérdés, nemcsak azért, mert most a menekültkérdés napirenden van. Már körülbelül két-három éve folyamatosan arról van szó, hogy az őshonos nemzeti kisebbségek és a bevándorló közösségek között vannak-e közös pontok, mi egészít ki mit.
Az én álláspontom egyértelmű: nem szabad összekeverni ezt a két dolgot. Az őshonos európai kisebbségek a szülőföldjükön éltek évszázadok óta, határok jöttek-mentek a fejük fölött, de ők maguk élő közösségei, részei az európai kulturális hagyatéknak, a nyelvi sokszínűségnek. Mi részei vagyunk Európának, ez nem kérdéses, és ezek a közösségek megőrizni kívánják az identitásukat, erősödni szeretnének. Ezért alakult a FUEN, hogy őket segítse őket, védje, számukra nyújtson eszközöket, ernyőt tartson a fejük föle.
A bevándorlók közössége - ha közösségekről beszélhetünk egyáltalán - egyénileg, családokként úgy döntöttek, hogy elköltöznek egy másik kontinensre jobb megélhetést keresni. Ez természetesen teljesen rendben van, és az illető társadalom szabályai szerint beilleszkednek, megilletik őket az alapvető emberi jogok.
Ugyanakkor én úgy gondolom, hogy innentől kezdve további párhuzamokat találni az erőltetett, ha a célok nem közösek, akkor az eszközök sem lehetnek azok. És igen, vannak olyan pontok, ahol segítséget lehet nyújtani, és van egy szakértelme a FUEN-nek a többség-kisebbség viszony rendezésében. Nagyon sok helyen, a német-dán határvidéken például nagyon jól meg tudták oldani párbeszéddel, együttműködéssel ezt a kérdést. Ha hasonló problémák vannak, hasonló felvetés hangzik el, akkor ezt a szakértelmet szívesen felajánljuk, de azt gondolom, hogy ennél erősebb koalícióra vagy fellépésre nem volna szükség.
Ami konkrétan a menekülteket illeti, őket is két csoportra kellene osztani. Az egyiket azok alkotják, akik a háború elől menekültek. Esetükben Európának nem szabad elveszítenie erkölcsi iránytűjét, be kell őket fogadni a nemzetközi szerződéseknek megfelelően, fedelet nyújtani a fejük fölé, ha elmenekülni kényszerültek a háború miatt. Meg kell nekik pontosan mondani, hogy mikor kell majd hazatérniük, hiszen valamikor véget ér a háború, mindannyian ebben hiszünk. Nekik a gyors integrációra, nyelvtanulásra, szociális ellátó rendszerre, munkahelyekre van szükségük arra az időszakra, amíg Európában lesznek, de akkor itt megint nincs közös pont az őshonos kisebbségekkel.
- De nem csak ők jönnek…
- Igen, velük együtt, egyszerre bejön nagyon sok bevándorló is, ők egy harmadik csoportot képeznek. Vannak olyan országok Európában, amelyeknek szükségük van munkaerő-infúzióra, hiszen pár évtizeden belül összeomlik a szociális ellátó rendszerük. Tehát az ő döntésük, hogy befogadják a bevándorlókat munkaerőként, ez teljesen legitim, és teljesen rendben van. Viszont azt is látni kell, hogy Kelet-Európában, a mi országainkból a munkavállalók kényszeredetten máshol keresnek megélhetést, reméljük csak ideiglenesen, mert otthon nincsenek olyan munkakörülmények, nincsenek olyan fizetések, amelyek otthon tartanák őket. Nyilván akkor nem vonzó célország nemcsak a menekültek számára, hanem más típusú bevándorlók számára sem, és ezt nyíltan ki kell mondani.
Van egy olyan hangulat Európában, és a FUEN-ben is volt ilyen, hogy mindent humanitárius magasságokba emelünk, és tulajdonképpen már nem ad esélyt pragmatikus és az általam most megfogalmazott differenciált megközelítésre. Pedig erre van szükség, ki kell mondani azt, hogy mivel állunk szemben, és őszintén elmondani a tagszervezeteknek is. Én elmondtam, és utána nagyon sokan odajöttek hozzám, és azt mondták, hogy köszönik ezt a magyarázatot így, mert ez meggyőzte őket arról, hogy az én megközelítésem helyes, őszinte, és örvendeni fognak, hogyha a FUEN ebben a kérdésben ilyen módon foglal állást ezentúl.
- Mennyire szól bele a FUEN munkájába a menekültválság? Nem nehezebb ilyen körülmények között meggyőzni az Európai Unió döntéshozóit arról, hogy foglalkozzanak az őshonos kisebbségekkel?
- Ez egy olyan válság, ami meg fog oldódni… Mindig voltak válságok Európa életében, és én azt mondom, hogy az Európai Unió jó ideje tulajdonképpen válságról válságra bukdácsol: volt gazdasági válság, a romakérdés is válságot okozott szociális értelemben. Mindig vannak olyan válsághelyzetek, amelyek európai intézmények által megoldandó problémák toplistájára kerülnek. Sajnos az őshonos európai kisebbségek helyzete nem jelent olyan azonnali megoldást igénylő ügyet, ami miatt a lista elejére kerülne a kisebbségi kérdés. Azért kell nekünk nagyon kitartóan és szívósan dolgoznunk kisebbségi lobbiszervezetként Brüsszelben, Strasbourgban, Genfben – és a washingtoni segítséget se felejtsük el –, hogy ezek a kérdések napirendre kerüljenek.
- Milyen konkrét eszközöket tud felhasználni az FUEN annak érdekében, hogy ezek a kérdések napirendre kerüljenek?
- A polgári kezdeményezés az egyik ilyen konkrét eszköz. Az elutasítása miatt indított perünknek ma (hétfő – szerk. megj.) lett volna a tárgyalása az európai bíróságon, de nem került rá sor, mert az ügyvédünk betegség miatt halasztást kért. Ezért most FUEN-elnökként az egyik rám váró feladat, hogy a következő tárgyalási időpont kitűzése után biztosítva legyen a jogi képviseletünk. Fontos eszközünk a brüsszeli lobbi: ez folyamatos jelenlétet, folyamatos kopogtatást, ajtónyitogatást, partnerekkel való találkozást jelent az Európai Parlamentben, az Európai Bizottságban, Strasbourgban. Erre a munkára vállalkoztam, és az az előnye a megválasztásomnak, hogy én itt élek, ismerem ezt az intézményrendszert, megvannak a személyi kapcsolataim, amiket most kiteljesíthetek, és valóban a szervezet érdekében és a kisebbségek érdekében léphetek fel. Ezen kívül konferenciák, találkozók szervezése is a feladatom. Említettem, hogy hamarosan megszervezzük az európai kisebbségek szervezeteinek labdarúgó-bajnokságát. Huszonöt csapat nevez be Európa különböző részeiről, ami azt mutatja majd meg, hogy az európai kisebbségek nemcsak a jogaikról beszélnek, és folyamatosan siránkoznak amiatt, hogy semmi nincsen rendben körülöttük, hanem íme, futballoznak, keresik egymással a kapcsolattartást, kulturális értékeket mutatnak fel.
- RMDSZ-es EP-képviselők asszisztense, az RMDSZ külügyi titkára, a FUEN elnöke. Hogyan osztja majd be az idejét?
- A prioritás számomra a FUEN lesz a következő időszakban. Az RMDSZ-nek az volt az érdeke, hogy felajánljuk a személyemet és azt a tapasztalatot, amit az RMDSZ-nek köszönhetően felépítettem az európai kisebbségek szolgálatában. Ez mindig azt is fogja jelenteni, hogy a romániai magyarság ügyeit is képviselem. Azt hiszem, hogy valamennyivel kevesebb módom lesz az RMDSZ külkapcsolatainak az aprómunkáját elvégezni, de erre vannak nagyon jól felkészült szakemberek még mellettem, úgyhogy ez a terület nem fog kárt szenvedni. Maradok Brüsszelben és az Európai Parlamentben is, folytatom a munkámat az európai parlamenti képviselőink mellett.
- Jár-e valamilyen javadalmazás a FUEN elnöki tisztségéért?
Ez önkéntes munka, a FUEN ilyen tekintetben a nyugat-európai civil szervezetek mintáját követi, az elnökség tagjai nem kapnak fizetést. Van egy központi irodánk, amelynek főtitkára és alkalmazottai vannak, ők fizetést kapnak. Persze ez idővel akár még változhat is. Lehet majd egy elnök-vezérigazgató típusú berendezkedés a szervezetben, ahogyan működik más helyen, főként a térségünkben inkább, ám ez a jövő zenéje. Egyelőre masszívan önkéntes munka zajlik a FUEN-ben, rám pedig az eddiginél sokkal több tennivaló, utazás vár.
Moldován Árpád Zsolt
maszol.ro

Itt a vádirat: bemutatjuk a „székelyföldi terrorizmus” ügyészségi dossziéját
Gyilkoló ereje lett volna a Szőcs Zoltán és Beke István által tervezett házi készítésű bombának, amelyet HVIM erdélyi vezetői Kézdivásárhelyen akartak felrobbantani a román nemzeti ünnepen, az általuk felvásárolt petárdamennyiség több mint másfél kilogramm robbanóanyagot tartalmazott – állítják az ügyészek. A Maszol kikérte a vádiratot, amelynek jelentős része voltaképpen fotókkal gazdagon illusztrált történelemlecke. Több olyan bekezdése is van, amellyel az ügyészek a bírák érzelmeire próbálnak hatni.
A terrorizmus és szervezett bűnözés elleni ügyészség (DIICOT) közösség elleni merényletkísérlet, a robbanóanyagokra vonatkozó jogszabályok áthágására való felbujtás miatt állította bíróság elé a múlt héten Szőcs Zoltánt és Beke Istvánt. Ugyanakkor a Maszol által megszerzett vádirat szerint a DIICOT arra kéri az igazságszolgáltatást, hogy nyilvánítsa fasiszta, rasszista és xenofób szervezetté a Romániában jogi személyiséggel nem rendelkező Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmat (HVIM), valamint a Romániában is bejegyzett Szent László Serege Egyesületet, amelyek tevékenységei és jelképei tiltottak Románia területén. Az ügyészek érvelése szerint a HVIM paravánként használja az egyesületet tiltott tevékenységének álcázásához.
A DIICOT által portálunk átküldött több mint 70 oldalas vádiratban a tanúk nevét kisatírozták. A dokumentumból már az első olvasásra kitűnik, hogy az ügyészek a román sajtó és közvélemény érzelmeire is jócskán hatni szeretnének azzal, hogy folyamatosan a vádlottak román- és Románia-ellenességét hangoztatják. Emellett a vádiratot jócskán illusztrálták olyan fotókkal, amelyeknek az ügyhöz csak érintőlegesen van köze. Felbukkan például egy román zászlóval menetelő óvodás gyerek képe közvetlenül azon bekezdések között, amelyek a petárdákból összeállított robbanószerkezet által okozhatott károkat ecsetelik az ügyészek.
Az ügyészek szerint Szőcs Zoltán és Beke István „a szélsőségesen nacionalista magyarországi HVIM” eszméit terjesztették Erdélyben azzal a céllal, hogy „megnehezítsék/megakadályozzák az államhatalom gyakorlását az úgynevezett Székelyföldön”, akár „a román etnikumú közösségek és ezek javaik elleni erőszakos cselekedetekkel”. A román állam alkotmányos alapjainak lerombolása mellett mindezeknek a célja pedig a Nagy Magyarország visszaállítása – olvasható a vádiratban.
Az ügyészek szerint Szőcs Zoltán tavaly október 10-én a HVIM egyik ülésén megbízta Beke Istvánt egy házi készítésű pokolgép gyártásával, amelyet a december elsejei román nemzeti ünnepen robbantottak volna fel Kézdivásárhelyen. A mozgalom erdélyi elnöke Bekét a terv kivitelezésével is megbízta. A HVIM kézdivásárhelyi elnöke ezen az ülésen vállalta, ugyanakkor a későbbiekben ki is tervelte a robbantás előkészítését és végrehajtását – állítják az ügyészek.
Történelem az ügyészség szemszögéből
A vádirat hosszadalmas történelmi visszatekintővel indít, amelyből nem hiányzik a Magyar Gárda, a Betyársereg, Székely Légió megalakulásának bemutatása. Az ügyészek azt állítják: a HVIM erdélyi szimpatizánsai a Romániában is egy paravánként szolgáló szervezet, a Szent László Serege Egyesület ernyője alatt tevékenykednek. E szervezet révén egyebek mellett a magánszemélyek kétszázalékos adófelajánlásait, de akár közpénzek felhasználásával is szervezhetnek rendezvényeket és terjesztik a HVIM eszméit Romániában, megfélemlítik ugyanakkor az erdélyi román közösségeket – olvasható a vádiratban.
Az ügyészek szerint a Csíkszeredában az Avram Iancu bábut elégető Csibi Barna köré tömörülő fiatalok jártak közbe az akkori Magyar Gárda vezetőinél az úgynevezett Székely Hadosztály létrehozása érdekében, amely már 2009-ben Kolozsváron is feszültséget keltett a Nagy-Magyarország és Székelyföld zászlajának ellenséges szándékú kitűzésével. Mint a vádiratban írják, a magyar szélsőségesek nyelvi leleményességgel játsszák ki a román jogszabályokat: nem felvonulást, hanem megemlékezéseket szerveznek, utóbbihoz pedig nincs szükség hatósági engedélyre.
A felsorolásból nem hiányzik az a Maros megyei származású Szász Endre István, akit 2009-ben tartóztatták le a magyar hatóságok, mivel „a HVIM-hez tartozó szervezet tagjaival” szocialista kormánytagok ingatlanjának felrobbantását tervezte. Ugyancsak az erdélyi származású terroristák közé sorolják a szovátai származású Magyarosi Árpádot, akit a bolíviai kormányerők öltek meg 2009-ben. „A nyilvános adatok szerint Magyarosinak a HVIM-ből kivált Erdélyi Magyar Ifjakkal voltak kapcsolatai” – írják az ügyészek. A vádirat szerint e szélsőséges szervezetek rendezvényeinek – ahova katalán, baszk, észak-ír politikusokat hívnak meg – az a célja, hogy románellenes érzelmeket keltsenek a magyar közösségben.
A háttérismertetőből nem hiányoznak az 1990-es marosvásárhelyi események, de az 1984-es sepsiszentgyörgyi robbantás sem, amikor egy gyerek életét veszítette. A vádirat szerint utólag a tettes Magyarországra menekült, „a történelem pedig bebizonyította, hogy Magyarország védelmet biztosít a Romániában vád alá helyezett személyeknek”. A dokumentum azt állítja: miután a hatóságok Beke Istvánnál házkutatást tartottak, a jobbikos Zagyva Gyula látta el egyebek között jogi tanácsokkal Szőcs Zoltán erdélyi HVIM-elnököt.
A vádirat 70 oldalán keresztül az ügyészek folyamatosan hangoztatják, hogy az elkövetők és az említett szervezetek a Nagy-Magyarország visszaállítására törekednek. Ennek illusztrálására rengeteg fényképet használnak fel, a felsorolt szervezetek különböző üléseiről, Vesszen Trianon feliratokkal felvonuló fiatalokról, vagy pedig maszkos férfiak gyakorlatozásáról készült fotókat.
Egy robbantás a Gábor Áron téren, egy pedig a földgázvezetéken
A vádirat szerint a Román Hírszerző Szolgálat 2015. október 23-án értesítette a DIICOT-ot arról, hogy a HVIM Kovászna megyei tagjai az alkotmányos rend ellen szervezkednek és a nemzetbiztonságot veszélyeztetik. Az ügyészség rendelkezésére bocsátott telefonlehallgatások jegyzőkönyve szerint 2015. október 10-én Szőcs Zoltán azt szabta Beke feladatául, hogy „december elsejére … szereljetek fel körülbelül 20 darabot … egy kronométerrel … több helyről is indulhat … ha nem tudsz rendelni, van nekem egy dobozzal. Már látom, hogy vetik földre magukat, erről a BBC is beszélne… látniuk kell, hogy a kézdivásárhelyiek nem félnek … úgy kell szervezzük az akciót, hogy a gyanú ne terelődjön ránk, valahova el kell utaznunk azon a napon.”
A merénylet tervéről az ügyészség már korábban is beszámolt, ezek szerint Beke István pirotechnikai anyagokból (petárdákból) több, távirányítóval aktiválható robbanószerkezetet készített, amelyek terveik szerint a december elsejei kézdivásárhelyi felvonulás alatt robbannak fel, megrémítve az ünneplő román felvonulókat. A lehallgatott telefonbeszélgetések átirata részletesen ismerteti a robbanószerkezet felépítését is.
A beszélgetés résztvevőit lelkesítette az ügyészek szerint a merénylet terve: „azt fogják mondani, hogy Kézdivásárhelyt terroristák támadták meg” – hangzott el a beszélgetésükön. A hatóságok a Beke Istvánnál tartott házkutatás alatt egy házilag készített időzítő készüléket találtak, ugyanakkor több doboznyi 2-es és 3-as besorolású petárdát.
A „pizzának” nevezett robbanószerkezet összeszereléséről és a robbantás tervéről szóló beszélgetésen több személy is részt vett, azonban a vádirat szerint az ügyészek nem találtak arra utaló bizonyítékokat, hogy a vádlottaknak utólag mások is segítettek volna a tervük kivitelezésében.
Az orosz szál
A lehallgatott beszélgetéseken részt vett egy meg nem nevezett személy is, aki azzal biztatta Szőcsöt és Bekét, hogy akár külföldi támogatáshoz is juthatnak a robbantásokat követően.
Szőcs Zoltán: De mennyire biztos, hogy támogatnának?
XX: Az oroszok? Egészen biztos. De egy erős szervezet kell ehhez, amelyik fel is tud mutatni valamit.
XX: Ehhez lehet támogatást szerezni?
XX: Ezt nem tudom.
XX: Ha (…) támogatnának valamivel …
XX: Senki, míg nincs konkrét akció.
Szőcs Zoltán: Az a baj ezekkel az akciókkal, hogy pénz kell a megszervezésükhöz.
XX: Attól függ. Az interneten rengeteg leírás van robbanóanyagok készítéséről. Összeszedtem mindent, a bénító gázoktól kezdve, a harci gázakon át, a legbonyolultabbig. Az arabok mindent feltesznek az internetre, csak tudnod kell, hol keresd.
XX: Keményebb akciókra van szükség.
XX: (…) A térképet ideadta. Itt van az erdélyi gázvezeték … egyik megy Bukarestbe, a másik Moldovába. Annyit mondtam Lacinak, hogy érdeklődött, és tudja, hol van az utolsó…
XX: Nálunk halad át a két vezeték…
XX: A föld alatt mennek.
XX: Igen, de az Ojtozi-szorosnál a patak fölött haladnak 10-20 méteren át.
XX: Igen? (…)
XX. Láthatóak.
Szőcs Zoltán: Pontban karácsonykor kellene levegőbe repíteni.
XX: Én senkit nem bátorítok erre.
XX: Én inkább a villanyhálózatban látok lehetőséget…
XX: A könyvemben pontosan le van írva, mit kell tenni a póznákkal. Sok példa is van benne.
XX: A hetedik pontnál írtam a HVIM tevékenységének álcázásáról. Nem tudom, milyen saját cégetek van, hol dolgoztok. A legjobb lenne egy behajtó cég. Profi módon lehetne megcsinálni, az adóst le kell ellenőrizni, ehhez információkat gyűjteni … ezek a tevékenységek illenének …
Szőcs Zoltán: Igen. Mi szoktunk ilyent csinálni …
„A magyar szabadságharcos kézikönyve”
A lehallgatott tanácskozás alatt a HVIM-esek többször is hivatkoznak a beszélgetésben részt vevő, vélhetően nem román állampolgárságú személy kiadványára, „A magyar szabadságharcos kézikönyvére”. Elhangzik az is, hogy jó lenne, ha a könyv szerzője pár napot eltöltene Székelyföldön, amikor „egy-két receptet ki is lehetne próbálni”. Az ismeretlen férfi – akit a vádirat más részein STI iniciálékkal jelölnek – arra is tanácsokat ad, miként kommunikáljanak HVIM-esek, hogy a hatóságok ne hallgathassák le őket. A dokumentum egy helyen meg is nevezi ezt a titokzatos személyt: „Sebestyén Teleki István, az erdélyi HVIM-vezetők mentora”.
A vádirat szerint a vádlottak folyamatosan hangoztatták ugyan a kihallgatásukkor, hogy nem terveztek semmiféle merényletet, csak viccelődtek egymás között, ám ezzel ellentmond, hogy az ilyen találkozókra telefonjukat nem volt szabad magukkal vinni.
A lehallgatási jegyzőkönyvek szerint Szőcsék A magyar szabadságharcosok kézikönyvének egy kivonatát is megkapták, amit vázlatosan a vádirat is ismertet. A kiadványnak az ügyészek által ismertetett részletei a gerillaháborúra való felkészülésről szólnak: fegyverzet beszerzéséről, különböző szabotázsakciók – útblokádok kialakítása, gépkocsik megtámadása, az áram- vagy telefonhálózat elleni akciók, vasúti sínek vagy hidak felrobbantása – végrehajtásáról.
A DIICOT szerint a bizonyítékokból azt a következtetést lehet levonni, hogy a december elsejei merényletet más akció is követte volna, ez lehet a magyarázata a nagy mennyiségű robbanóanyag beszerzésének. Az ügyészek kitérnek arra is, hogy a HVIM-tagok Beke István esztelneki telkén airsoft lövészetet gyakoroltak, ami szerintük már több volt szórakozásnál: a résztvevők félkatonai alakulatokra jellemző kiképzést tartottak, e mellett túlélési technikákat sajátítottak el.
A lefoglalt pirotechnikai eszközökkel az Országos Kriminalisztikai Intézet kísérleteteket végzett. A vádirat szerint szakvéleményezésében az intézet megállapította, hogy a vásárolt petárdák összesen 1,546 kg robbanóanyagot tartalmaztak. A szakértők azt állítják: a Beke által tervezett bomba felrobbanása – a megvásárolt petárdáknak csupán tíz százalékát felhasználva – egy MK2 típusú kézigránát detonációjával lett volna egyenértékű. Egy ilyen erejű robbanás akár halálhoz vezető súlyos testi sérüléseket, emellett pedig a merénylet tervezett helyszínén, vagyis Gábor Áron téren jelentős anyagi károkat okoz.
A valamivel több mint 70 oldalas vádirat jól érezhetően arra erősít rá, hogy a vádlottak olyan románellenes szervezet tagjai, amely célja meggyengíteni az államhatalmat „az úgynevezett Székelyföldön”. Terroristának nem nevezi az őrizetben levő személyeket, de folyamatosan utal arra, hogy az ügyészek szerinti tervezett robbantások terrorista cselekedetnek minősülnek. A vádirat hangsúlyozza: a tervezett robbantás az 1990-es marosvásárhelyi eseményekhez hasonló légkört teremtett volna a térségben.
L. L.
A DIICOT vádirata alább olvasható. [közlik a román nyelvű szöveget]
maszol.ro

Egy hely, ahonnan erőt, áldást meríthetünk
A Váradi Esperesi kerület kezdeményezésére vasárnap délután újra gyalogos zarándoklatra indult Nagyvárad népe a várad-velencei római katolikus templomtól Szent László király sírjához, a Kárpát-medence keresztényeinek egykori zarándokhelyéhez, a várhoz.
Az imádságos lelkületű zarándoklat csúcspontja az a szentmise volt, amit Exc.Böcskei László megyés püspök Szent László királynak, az egyházmegye alapítójának közbenjárását kérve mutatott be a vártemplomban. Bevezetőjében hált adott Istennek, amiért az idén is a résztvevőket e szent helyre vezette. Arra hívta fel a figyelmet: pár éve született az az ötlet, hogy Várad római katolikus plébániának hívei minden évben egy időt szenteljenek arra, hogy nyitott szívvel és lélekkel felkeressék azt a helyet, ahol minden kezdődött. Azóta aztán évente elzarándokolnak a vártemplomba, hogy kifejezzék a tiszteletüket az alapító szent király iránt, illetve megerősödjenek a hitnek forrásánál. Szent László ugyanis itt épített templomot és monostort, innen kezdte el rendezni azon egyházmegye életét, melyhez a váradi katolikusok is tartoznak, s adta nekik feladatul, hogy továbbvigyék a hitéletet.
A főpásztor ugyanakkor felidézte: egyszer úgy ábrázolták Szent Lászlót, hogy miközben a többiek aludtak, ő imádkozik. Hangsúlyozta: úgy kell tehát őrá tekintenünk, mint aki Istenre hagyatkozva, az oltalma alatt és segítségével vívta meg harcait. Küzdött és épített, figyelmeztetett és irányított, s őhozzá hasonlóan nekünk is Istenhez fordulva kell megvívjuk mindennapi csatáinkat. Ezért több a várbeli templom egy egyszerű turisztikai látványosságnál, vagy egy olyan helynél, ahol elcsodálkozhatunk a régi idők fényén, és kell sugallja számunkra azt, hogy nekünk is folytatnunk kell, amit egykor Szent László elkezdett. Mondjuk el másoknak is: van egy hely a városban, az egyházmegyében, ahová érdemes elmenni, mert onnan erőt és áldást meríthetünk.
Mielőtt elhangzott volna az evangéliumi részlet Szent János könyvéből, a megyés püspök újra megáldotta az oltár mögé a közelmúltban kihelyezett, restaurált, Szent Lászlót ábrázoló képet.
Szentháromság
Prédikációjában Pék Sándor Várad-kerületi esperes felelevenítette, hogy még a kommunista időkben Krakkó mellett épült egy város, ahol nem volt templom, ezért az emberek egy keresztnél imádkoztak akár mínusz 20 Celsius fokban is. Végül az illetékesek nagy nehezen engedélyt adtak az építkezésre, de az építőanyag szállításába nem egyeztek bele. Ekkor a lengyelek egy közeli folyó mellől vitték a köveket, az ország távolabbi részein élők pedig annyi követ küldtek csomagban, hogy a posta majdnem összeomlott, sőt még az amerikaiak is továbbítottak a Holdról származó kőzetet. Nekünk nem kell köveket hordanunk, mert itt a vártemplom- nyomatékosította az esperes.
Arról is beszélt: éppen szentháromság vasárnapja van, amikor az Isten belső életéről szóló titkot ünnepli a katolikus világ. De ha ez egy emberi ésszel és értelemmel fel nem fogható, elvontnak és távolinak tűnő dogma- olyan lehetetlen számunkra, mintha a tenger vizét akarnánk egy műanyagvödörbe átmerni-, akkor miért ünneplik? Azért, mert olyan üzenetet hordoz magában, mely rímmel nem csupán Szent László és valamennyi szent életével, hanem a miénkkel is.
Szól az igazságról, arról, hogy egy Isten van, és benne három személy, amit minden Krisztus követőnek kötelessége keresnie és feltárni, figyelmes és kitartó munkával. Másodsorban azt üzeni, hogy az Istennel való békés élet az önmagunk elveszítésénél kezdődik, mert a folyó is csak úgy tud eljutni a sivatagon keresztül a tengerig, ha párává válik, és először az égbe emelkedik. Harmadsorban pedig azt sugallja, hogy Isten szeretete nem a teremtésnél vagy akkor kezdődött, amikor Jézus megváltotta az emberiséget, hanem önmagánál, az Isten-Fiú- Szentlélek szeretetegységben, nekünk pedig a szeretet gyakorlását először otthon kell kezdenünk, azokkal, akikkel egy fedél alatt élünk.
A mise után jelenlevők a Boldogságos Szűz közbenjárását kérték az ő tiszteletére szentelt első székesegyház helyén felállított Mária oltár körül a vársáncban, illetve mivel Szent Rita ünnepe is volt, virágszentelésre is sor került.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Visszarománosított utcanevek Marosvásárhelyen
A marosvásárhelyi városháza véget vetett Dózsa György „pünkösdi királyságának”: alig két-három hét után, a székely lázadóról elnevezett utcát visszarománosította, így a házak falaira visszakerült a Gheorghe Doja elnevezés.
Még április végén a marosvásárhelyi főtér alsó sarkától a város kolozsvári kijáratáig tartó több kilométeres szakaszon Strada Dózsa György utca felirattal új utcanévtábla jelent meg. Ezzel az önkormányzat lényegében történelmi igazságszolgáltatást tett: több évtized után újból helyesen írta az 1514-es parasztháborúba torkollt keresztes hadjárat vezéralakjának a nevét. A román nacionalista szervek és a helyi rendőrség tiltakozása nyomán azonban május közepétől a városháza visszatért a magyarellenes Ceauşescu-rezsim nyolcvanas éveitől alkalmazott elnevezéshez. A legújabb táblákon a székely lázadó neve ismét román személyiségként feltüntetve olvasható.
A polgármesteri hivatal kompromisszumra törekedett: meghagyta a nemrég kihelyezett táblákat is, de föléjük helyezte ki az újat. Hasonló eljárásban részesült a magyar történelem egyik legismertebb hadvezére, Kinizsi Pál. A városháza visszatáncolt, és ismét „kínait” csinált belőle. Jelenleg kétféle tábla díszeleg a róla elnevezett utcában: Strada Pavel Chinezu utca és Strada Kinizsi Pál utca. Mátyás király sem maradhatott meg annak, ami a történelem során volt. Újabban Matei Corvin személyében kapott egy „ikertestvért”. Varga Katalin esetében a táblaszerelők előrelátók voltak: egyenesen Varga Ecaterinanak nevezték a 19. századi erdélyi bányászmozgalom vezetőjét.
A lapunk által megkeresett Peti András alpolgármester elmondta, hogy az el- és visszarománosításnak egyszerűen az utcanév-változtatással lehetne véget vetni. „Sajnos a Dózsa György utcát egy pár évtizede hivatalosan Gheorghe Dojanak hívják, így szerepel a lakók személyazonossági okmányaiban és a telekkönyvi kivonatokban. A végleges megoldás az utcanév módosítása lenne” – magyarázta az alpolgármester. Peti hozzátette, hogy a néhány hétig tartó visszamagyarosításnak nem csak egyes román nacionalista körök, hanem bizonyos magyar emberek sem örültek.
Peti András hozzátette, hogy az új táblák kifüggesztése nem áll le. Eddig a személyiségekről elnevezett utcákban jelentek meg, nemsokára a többi utca és tér is sorra kerül.
Szucher Ervin
Székelyhon.ro

Petárdából bombát? ( Székelyföldi terrorvád)
Az ügyészség szerint gyilkoló erejű bombát lehetett volna gyártani azokból a petárdákból, amelyeket a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) merényletkísérlettel vádolt székelyföldi vezetőinél találtak a nyomozók. A Szervezettbűnözés- és Terrorizmuselleni Igazgatóság Beke István és Szőcs Zoltán elleni vádiratát tegnap a Maszol.ro portál tette közzé, miután kikérte azt az ügyészségtől.
A több mint hetvenoldalas dokumentum szerint a Kézdivásárhelyen tartott házkutatások során lefoglalt pirotechnikai eszközökkel az Országos Kriminalisztikai Intézet végzett kísérleteket, és megállapította, hogy a vásárolt petárdák összesen 1,546 kilogramm robbanóanyagot tartalmaztak, melynek tíz százaléka is egy MK2 kézigránátnak megfelelő robbanást okozhatott volna. Az ügyészség arra kéri az igazságszolgáltatást, hogy nyilvánítsa fasiszta, rasszista és xenofób szervezetté a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmat. A Maszol.ro megállapította: az ügyészek a közvélemény érzelmeire is hatni próbálnak azzal, hogy folyamatosan a vádlottak román- és Románia-ellenességét, és Nagy-Magyarország visszaállításának veszélyét hangoztatják. Ennek illusztrálására Vesszen Trianon feliratokkal felvonuló fiatalokról vagy maszkos férfiak gyakorlatozásáról készült fotókat használnak. Felbukkan egy román zászlóval menetelő óvodás gyerek képe is közvetlenül ott, ahol a petárdákból összeszerelhető robbanószerkezet erejét ecsetelik az ügyészek. Szerintük Szőcs és Beke azzal a céllal terjesztett szélsőséges eszméket, hogy „megnehezítsék/megakadályozzák az államhatalom gyakorlását az úgynevezett Székelyföldön”, akár „a román etnikumú közösségek és ezek javaik elleni erőszakos cselekedetekkel”. A székely szabadság napjának marosvásárhelyi rendezvényén készült fotókat is felhasználtak. A háttérből nem hiányoznak az 1990-es marosvásárhelyi események, de az 1984-es sepsiszentgyörgyi robbantás sem, amelynek célpontja Mihály vajda lovasszobra, áldozata pedig egy magyar gyermek volt. A vádirat szerint utólag a tettes Magyarországra menekült, „a történelem pedig bebizonyította, hogy Magyarország védelmet biztosít a Romániában vád alá helyezett személyeknek”. (Maszol.ro/MTI)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Veszélyben a nyugdíjrendszer
Ha nem jut mindenkinek elegendő, legalább a kiváltságosak kapjanak jó sokat – ez lehet a különleges nyugdíjakat javaslók, megszavazók fejében. És kiváltságosak bizony szép számmal vannak Romániában. Az elmúlt hat évben hét kategória – köztük önmaguk – számára szavazták meg a különnyugdíjat, és még jelenlegi mandátumuk alatt tovább szaporítanák a kegyeltek sorát, kiegészítést adnának a helyi választottaknak, saját tanácsadóiknak, a mentősöknek, sőt, a tanároknak is.
Csakhogy ez a sok speciális járandóság felborítja a nyugdíjrendszert, a nagy kosárból osztogatás miatt nem emelhető az egyszerű halandók juttatása, és előfordulhat, hogy 2050-re összeomlik az egész tákolmány – ezt már a munkaügyi miniszter nyilatkozta, aki szerint mihamarabb vissza kellene térni az egységes nyugdíjrendszerre, azaz ki-ki annyit kapjon a munkából való visszavonulás után, amennyit befizetett dolgozó évei alatt.
Dragoş Pîslaru tárcavezető szerint a román társadalomban nagy gond van a szolidaritással, ezt jelzi a különleges nyugdíjak egyre jobban terpeszkedő rendszere. Bizonyos szakmai, politikai csoportosulások úgy érzik, több jár nekik, mint az átlagnak, és miután kikanyarítják megérdemeltnek vélt jussukat, cseppet sem törődnek azzal, hogy így a tömegeknek kevesebb marad. „Pedig az a pénz, amit pluszba kapnak, a nagy közösből van, azt a többiektől veszik el” – figyelmeztet a miniszter, és nem is biztat az átlagnyugdíjak emelésével, „majd akkor, ha lesz erre mód és fedezet”. Addig marad az infláció arányában történő kiigazítás.
Bajban a román nyugdíjrendszer, ezt tudjuk már egy ideje, sokan kongatták a vészharangot, hogy a mai 30–40 évesek hiába törlesztik becsülettel hozzájárulásukat, alig kapnak majd időskori járandóságot. Hozzájárul ehhez a társadalom elöregedése, a nagyarányú elvándorlás, de lám, fosztja, bomlasztja a rendszert a különleges nyugdíjak gyakorlata is.
Dragoş Pîslaru azt is leszögezi, bár tisztában vannak, hogy két-három évtized, és a rendszer csődöt mondhat, a jelenlegi kormány nem vállalhatja fel az egységes nyugdíjrendszerre való visszatérést. A különleges nyugdíjakért és szavazatokért hadakozó honatyák azonnal megbuktatnák a szakértői kabinetet. Úgy tűnik, a másik utat választották: az „áldozatok” támogatását próbálják megnyerni, hátha így gátat vethetnek a kiváltságosok további pénzosztogatásának. Talán arra is számítanak vészharangkongatásukkal, hogy a következő, politikai kormány megpróbálja majd megmenteni a különleges nyugdíjak által is sorvasztott rendszert, s hajlandó lesz lépni majd, hogy ne csak a keveseknek jusson sok, de a tömegek is kaphassanak kicsit többet.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az ügyészség szerint gyilkoló erejű bombát lehetett volna gyártani a petárdákból
Az ügyészség szerint gyilkoló erejű bombát lehetett volna gyártani azokból a petárdákból, amelyeket a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) merényletkísérlettel vádolt székelyföldi vezetőinél találtak a nyomozók.
A romániai szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség (DIICOT) múlt szerdán emelt vádat a decemberben letartóztatott Beke István, a HVIM kézdivásárhelyi és Szőcs Zoltán, a HVIM erdélyi szervezetének elnöke ellen. Beke Istvánt közösség elleni merényletkísérlettel, valamint a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésének a kísérletével, Szőcs Zoltánt közösség elleni merényletre való felbujtással, a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésére történő felbujtással vádolják.
A vádiratot a Maszol.ro portál kérte ki az ügyészségtől, és tette közzé hétfőn. A több mint hetvenoldalas dokumentumból kiderül, hogy a Kézdivásárhelyen tartott házkutatások során lefoglalt pirotechnikai eszközökkel az Országos Kriminalisztikai Intézet végzett kísérleteket. Az intézet megállapította, hogy a vásárolt petárdák összesen 1,546 kilogramm robbanóanyagot tartalmaztak, melynek tíz százaléka is egy MK2 kézigránátnak megfelelő robbanást okozhatott volna – állítja az ügyészség.
A vádiratban a DIICOT arra kéri az igazságszolgáltatást, hogy nyilvánítsa fasiszta, rasszista és xenofób szervezetté a Romániában jogi személyiséggel nem rendelkező Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmat (HVIM), valamint a Romániában is bejegyzett Szent László Serege Egyesületet, amelyek tevékenységei és jelképei tiltottak Románia területén.
A Maszol.ro megállapította: az ügyészek a közvélemény érzelmeire is jócskán hatni próbálnak azzal, hogy folyamatosan a vádlottak román- és Románia-ellenességét és Nagy-Magyarország visszaállításának a veszélyét hangoztatják. Ennek illusztrálására Vesszen Trianon! feliratokkal felvonuló fiatalokról vagy maszkos férfiak gyakorlatozásáról készült fotókat használnak. A dokumentumban olyan fotók is előfordulnak, amelyeknek az ügyhöz csak érintőlegesen van köze. Felbukkan például egy román zászlóval menetelő óvodás gyerek képe közvetlenül ott, ahol a petárdákból összeszerelhető robbanószerkezet erejét ecsetelik az ügyészek.
Szerintük Szőcs Zoltán és Beke István azzal a céllal terjesztett szélsőséges eszméket, hogy "megnehezítsék/megakadályozzák az államhatalom gyakorlását az úgynevezett Székelyföldön", akár "a román etnikumú közösségek és ezek javai elleni erőszakos cselekedetekkel".
Mint a vádiratban írják, a magyar szélsőségesek nyelvi leleményességgel játsszák ki a román jogszabályokat: nem felvonulást, hanem megemlékezéseket szerveznek, utóbbihoz pedig nincs szükség hatósági engedélyre. A vádirat szerint a szélsőséges szervezetek rendezvényeinek – ahova katalán, baszk, északír politikusokat hívnak meg – az a célja, hogy románellenes érzelmeket keltsenek a magyar közösségben. A DIICOT a vádirat illusztrálására a székely szabadság napjának a marosvásárhelyi rendezvényén készült fotókat is felhasznált.
A háttérből nem hiányoznak az 1990-es marosvásárhelyi események, de az 1984-es sepsiszentgyörgyi robbantás sem, amelynek célpontja a Mihály vajda lovas szobra, áldozata pedig egy magyar gyermek volt. A vádirat szerint utólag a tettes Magyarországra menekült, "a történelem pedig bebizonyította, hogy Magyarország védelmet biztosít a Romániában vád alá helyezett személyeknek".
Népújság (Marosvásárhely)

Anyanyelvünk ünneplőben
Gondolkodva, játékosan a helynevekről
A helyi közösséggel való szolidaritás, a kölcsönös bátorítás jegyében tartották meg Marosvásárhelyen az elmúlt hét végén A magyar nyelv napjait, amely három fontos eseményt foglalt magában: a Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedő országos döntőjét, a Nyelvőrzés Sütő András Díjának átadását és az erdélyi magyar helységnevekről szóló szakmai konferenciát.
Székely ruhába öltözött kisiskolások sorfala fogadta pénteken délután a Kultúrpalota előcsarnokában a hármas eseményre érkező kis- és nagyobb diákokat, akik Erdély szinte minden vidékét képviselték, az őket kísérő pedagógusokat, a meghívottakat, a konferencia előadóit. A nagyteremben a műsorvezető Molnár Hajnal bátorította a résztvevőket anyanyelvünk szépségnek és gazdagságának felfedezésére, tudatos megőrzésére, védelmére.
A költészet nyelvén Kilyén Ilka színművésznő vallott anyanyelvünkről. Nem véletlenül volt a meghívott, hiszen ebben az évben az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége neki ítélte a Nyelvőrzés Sütő András Díját.
Kilyén Ilka sokat tett azért, "hogy minden ellenkező törekvés dacára éljen és visszhangozzék a szép szó…, hogy élő valóságában találkozzunk azzal a gyönyörű nyelvvel, amelynek szolgálatára oly sokan felesküdtünk, és amelynek a rontására oly hihetetlen és érthetetlen irigységgel törnek mások" – hangsúlyozta laudációjában Gáspár Sándor, a Marosvásárhelyi Rádió szerkesztője. A díjat vastaps közepette Ördög Gyárfás Lajos, a szövetség ügyvezető elnöke adta át.
Marosvásárhely lakóitól függ, hogy anyanyelvünkre milyen évek, idők következnek a vendéglátó városban – hangzott el dr. Péntek János, a Babes- Bolyai Tudományegyetem nyelvészprofesszorának köszöntőjében. Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének elnöke elmondta: nyelvi ügyekben közösségünk legnagyobb gondja a magyar nyelvnek a demográfiai, asszimilációs és migrációs apadás miatti térvesztése egy olyan időszakban, amikor sok provokáció éri: a nyelvhasználat korlátozása, tiltása, a nyelvi alapon történő hátrányos megkülönböztetés. Ezért nemcsak ősszel és tavasszal kellene ünnepelni, hanem minden napot anyanyelvünk napjának kellene éreznünk. A civil bátorságot kell a fiatalokban látnunk és erősítenünk ahogy önmagunkban is" – zárta nyitóbeszédét Péntek professzor.
A következőkben Borsos Károly László minisztériumi tanácsos tolmácsolta kollégái üdvözletét az oktatási minisztériumból.
Az idegen nyelvekről nem mondhatunk le, de velük együtt érdemes újratanulni a magyart annak minden szépségével és gazdagságával. A megmaradást szolgálja továbbá, hogy jól kell tudni az ország nyelvét is. Beszédében arra is felhívta a figyelmet, hogy az újabb módszertanok, kiírások, törvény-kiegészítések tömkelege borítja el az oktatásvezetőket. Követésük szinte lehetetlen, ezért segítséget kért a pedagógusoktól és szülőktől, hogy jelezzék idejében azokat az eseteket, amikor a magyar nyelvű oktatást hátrányos megkülönböztetés éri.
A megyei tanfelügyelőség részéről Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes, a helyhatóság részéről Peti András, Marosvásárhely alpolgármestere köszöntötte a résztvevőket.
A magyar nyelv használatával kapcsolatos mindennapi kihívásra akkor születik megnyugtató válasz, ha második hivatalos nyelvként országosan vagy legalábbis regionálisan hivatalossá válik. Mindannyiunk felelőssége, hogy a hétközna-pokban milyen intenzitással használjuk – jelentette ki az alpolgármester.
Zsigmond Emese, a Napsugár és a Szivárvány gyermeklapok főszerkesztőjének, a szövetség vezetőségi tagjának szavai után a Művészeti Líceum valamint a Kővirág együttes műsora zárta az ünnepélyes megnyitót.
Miközben a részt vevő diákok városnézésen és egyéb alternatív tevékenységeken vettek részt, a Kultúrpalota kistermében három előadás hangzott el a helynevek témakörében.
A konferencia vendége, dr. Hoffmann István professzor, aki a Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékét vezeti,Levédiától Dunaújvárosig. A magyar településnevek változástörténete címmel tartott előadást e nevek történetéről, osztályozásáról, jellegzetességeiről, fontosságáról és változásairól.
Különösen a helybeliek, de a vendégek számára is tanulságos, színes előadásban számolt be Spielmann Mihály történész Marosvásárhely mostohán kezelt helyneveiről, amelyek az impériumváltásoknak megfelelően változtak a város története során.
Amint Csomortáni Magdolna előadásából kiderült, a székelyföldi településnevek esetében a névadás hasonlóan történt, mint a magyar nyelvterület más részein, előfordulnak a személynevekből alakult településnevek, katolikus vidéken a templom védőszentjének nevét kapta a helység is. Az előadások lejártával a résztvevők megkoszorúzták Aranka György szobrát.
Szombaton tartották a Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedőt, amelyen a helynevekkel kapcsolatos meggondolkoztató, töprengésre, véleményalkotásra késztető, játékos feladatokon keresztül bizonyították a negyedikes, az általános iskolák felső tagozatára járó és a középiskolás diákok, hogy mennyire árnyaltan ismerik anyanyelvünket, hogyan tudnak a napi iskolás tananyagtól elrugaszkodva kreatívak lenni, s mennyire jártasak a helynevek világában.
Az értékelő tanárok szerint szinte minden szempontból felkészült volt a 90 résztvevő. Zsigmond Emese, aki a megnyitón szóvá tette, hogy a diákok egy része a műsor alatt sem tudott elszakadni a mobiltelefonjától, a díjkiosztó ünnepségen örömmel jelentette be, hogy a Bolyai János városában szervezett háromnapos együttléten a párhuzamosok találkoztak, sikerült megtörni őket, és összegyűjteni gyermeket és felnőttet a vetélkedő élményközösségében. Elgondolkodtató írásos dokumentumok születtek az árvákról, a katonákról, a felnőttek társadalmáról, a vetélkedőről, tanítónőjükről és arról is, hogy a magyar szülőnek miért kell magyar tagozatra íratnia a gyermekét – tette hozzá. Ezt követően köszönetet mondott a szervezőknek, a Fejes Réka vezette tanítói közösségnek és a Kiss Tünde tanfelügyelő vezette magyartanárok közösségének, akik a gazdag, színvonalas, megható program során pontos, szép szervezéssel olyan mércét állítottak fel, "amit nem lehet felülmúlni".
Mind a 16 részt vevő negyedik osztályos csapat díjat, dicséretet kapott. Első helyen a marosvásárhelyi Művészeti Líceum IV. B osztályának csapata végzett. Második helyezést a Gyulakutai Általános Iskola negyedikes kisdiákjai értek el, a Dr. Bernády György Általános Iskola IV. E osztályának tanulói dicséretet kaptak.
Az általános iskolák felső tagozatára járó diákok teljesítményét Demeter Ignác magyartanár, zsűrielnök értékelte. Első helyen a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium csapata végzett. Marosvásárhelyről az Európa Általános Iskola csapata kapott dicséretet, a Liviu Rebreanu Általános Iskola csapata pedig különdíjban részesült.
A középiskolások teljesítményéről Iszlai Enikő magyartanár számolt be. Az első díjat a Bolyai Farkas Elméleti Líceum csapata nyerte, második a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium csapata lett, harmadik helyezést a Bolyai líceum másik csapata ért el.
Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége nevében Ördög Gyárfás Lajos ügyvezető elnök mondott köszönetet a versenyzőknek, a kiváló házigazdáknak, a diákokat felkészítő pedagógusoknak, a forgatókönyv összeállítóinak és levezetőinek.
A tartalmas, szép három napot, amelybe egy gernyeszegi kirándulás és a Maros Művészegyüttes előadásán való részvétel is belefért, a Művészeti Líceum diákjainak műsora nyitotta és zárta.
A háromnapos rendezvényt az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, a Napsugár gyermeklap, a Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület, a Maros Megyei Tanfelügyelőség és a Marosvásárhelyi Református Kollégium szervezte. Társszervezők a Bolyai Farkas Elméleti Líceum, a Marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum, valamint a Babes–Bolyai Tudományegyetem Magyar és Általános Nyelvészeti Tanszéke.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

Terrorvád: utcára vonulnak az ifjúsági szervezetek
Három ifjúsági szervezet kezdeményezésére tüntetést szerveznek május 29-én Kézdivásárhelyen a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) vezetőinek meghurcolása ellen tiltakozva.
A HVIM, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) és a Minta ifjúsági szervezet képviselői hétfői csíkszeredai sajtótájékoztatójukon leszögezték: az ügyészség Szervezettbűnözés- és Terrorellenes Ügyosztálya (DIICOT) által összeállított vádirat teljes mértékben valótlan állításokon alapul. „Ha hagyjuk, hogy közösségünk tagjait meghurcolják valós indokok nélkül, akkor visszatérünk a huszadik század sötétebb pillanatait idéző módszerekhez” – fogalmazott Sorbán Attila Örs, az EMI országos elnöke. Az ifjúsági szervezetek várnak minden erdélyit a kézdivásárhelyi tüntetésre, „hogy közösen fejezzék ki felháborodásukat, kiállva a meghurcolt fiatalok mellett”.
Amint arról beszámoltunk, a DIICOT múlt csütörtökön emelt vádat a decemberben letartóztatott Beke István, a HVIM kézdivásárhelyi és Szőcs Zoltán, a HVIM erdélyi szervezetének elnöke ellen. Beke Istvánt közösség elleni merényletkísérlettel, valamint a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésének a kísérletével, Szőcs Zoltánt közösség elleni merényletre való felbujtással, a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésére történő felbujtással vádolják.
A vádirat olyan lehallgatott beszélgetések leiratát is közli, amelyekben a HVIM vezetői egy gázvezeték felrobbantásáról, illetve arról beszélnek, hogy orosz szervezetektől szeretnének támogatást szerezni a műveletekhez. A több mint hetvenoldalas dokumentumból kiderül, hogy a Kézdivásárhelyen tartott házkutatások során lefoglalt pirotechnikai eszközökkel az Országos Kriminalisztikai Intézet végzett kísérleteteket. Az intézet megállapította, hogy a vásárolt petárdák összesen 1,546 kilogramm robbanóanyagot tartalmaztak, ennek tíz százaléka is egy MK2 kézigránátnak megfelelő robbanást okozhatott volna – állítja az ügyészség.
A vádiratban a DIICOT arra kéri az igazságszolgáltatást, hogy nyilvánítsa fasiszta, rasszista és xenofób szervezetté a Romániában jogi személyiséggel nem rendelkező HVIM-et, valamint a Romániában is bejegyzett Szent László Serege Egyesületet, amelyek tevékenysége és jelképei tiltottak Románia területén. Mint a vádiratban írják, a magyar szélsőségesek nyelvi leleményességgel játsszák ki a román jogszabályokat: nem felvonulást, hanem megemlékezéseket szerveznek, utóbbihoz pedig nincs szükség hatósági engedélyre.
A vádirat szerint a szélsőséges szervezetek rendezvényeinek – ahova katalán, baszk, észak-ír politikusokat hívnak meg – az a célja, hogy románellenes érzelmeket keltsenek a magyar közösségben. A DIICOT a vádirat illusztrálására a székely szabadság napjának a marosvásárhelyi rendezvényén készült fotókat is felhasznált.
Molnár Rajmond
Krónika (Kolozsvár)

Régiók zarándoklata kicsi pünkösdre
Nemcsak a helybelieket, hanem a szomszédos településekről, a távolabbi kisrégiókból érkezőket, az országban és külföldön élő alsórákosiakat, a magyarországi testvértelepülések – Zugló és a Békés megyei Gádoros – hivatalos küldöttségeinek tagjait is köszöntötte a református templomban tiszteletes Csákány Antal alsórákosi lelkipásztor azon az ünnepi istentiszteleten, amelyen a jobbágyfelszabadítás 168. évfordulójára, a szabadság napjára, a helyiek nyelvén a kicsi pünkösdre emlékeztek.
Visszalapozó Bizonyára kevesebb írott dokumentum maradt fenn arról, hogy mikor és miként jutott tudomására Háromszék és a többi székely szék jobbágyainak a robot megszüntetése, a jobbágyfelszabadítás híre. 1848. április 2-án Csernátonba, június 20-án az Erdővidékkel szomszédos Alsórákosra érkezett meg az örömhír. Háromszék számon tartja a csernátoni eseményt, de Alsórákos magyarsága ünnepet is ül emlékére, s ezt nevezik ők a szabadság napjának, kicsi pünkösdnek. Idén is méltó módon ünnepelt a Brassó megyei település. Nem számított szabálysértésnek, hogy a délelőtti közös istentisztelet idején a Sükösd– Bethlen-várkastély falainak árnyékában már mulatott a nép, füstöltek a lacikonyhák, sőt, reggelesen bárki megtekinthette a rákosi várplaccon azt a szabadtéri megszemélyesített játékot, amelyen a szabadságnapi eseményeket jelenítette meg a helybeli színjátszó kör Vetési Nándor zenetanár rendezésében.
Alsórákoson a jobbágyság felszabadításának napját mindig megtartják a pünkösd utáni hét hétfőjén, s ezt tették a diktatúra évtizedeiben is. A bécsi és a pesti forradalom híre néhány nap alatt eljutott Erdélybe, s ez váltotta ki, fokozta a határőri szolgálattal terhelt székely katonarendek megmozdulásait mifelénk is. A végekre azonban lassabban jutott el a hír, több helyen titokban tartották a földbirtokok uraságai. A főnemesség vagyonharácsolása anyagilag érintette a népet, s emiatt a forradalom idején megkísérelte önhatalmúlag orvosolni panaszait – írja Egyed Ákos történész. A szabad parasztok jobbágysorsba való döntése nagyon régi jelenség, a föld kisajátítása révén ugyanis személyes függésbe kerültek. Lazább volt a szabad jobbágy függése, mint a jórészt rabszolgákból lett örökös jobbágyé. A szabad jobbágynak sem volt földje, s a földesúr joghatósága alá tartozott. Földet, jobbágytelket kapott urától, s azért úrbért fizetett terményben vagy pénzben, tehát robottal tartozott. Az úrbér eltörlését hozták meg az 1848. március 15-ét követő események. A Habsburg-abszolutizmus kénytelen volt elismerni a jobbágyság eltörlését.
Mi is történt a Tepő-hegy alatt?
Áldott emlékezetű dr. Imreh Barna (1908–1982) volt alsórákosi református lelkipásztor sorait idézzük a még mindig kéziratban heverő alsórákosi falumonográfiájából. A szép, tavaszból nyárba hajló hétfőn jó hírre ébredt Alsórákos jobbágy- és zsellérrendű népe. „Pálszegiben, az úthoz közel dolgozók kocsizörgésre lettek figyelmesek. Az utas, amikor a Turzonon beereszkedve megpillantotta a robotolókat, kiszállt kocsijából. Idevaló fiú volt, a Huszár család sarja, lelkész Kolozsvár környékén, öreg szülei látogatására jött haza. Felháborodott a jogtalanságon, hogy a népet még mindig úrdolgára hajtják, felvilágosította véreit, hogy már március 15-én eltörölték a jobbágyságot, és máshol már él a nép szabadságával: a föld, a telek tulajdonukban van, és nincsen többé tized- és robotkötelezettség. Az örömhír futótűzként terjedt el az egész határon. Munkaszerszámaikat vállra vetve, egy emberként indul a nép a határ minden részéről hálaadásra az Isten házába. Mindenki: magyarok, a mátéfalvi románok, reformátusok, unitáriusok a tágas református templomba. Szerszámaikat a templom előtti szádogfának támasztották, s örömkönnyes szemmel lépték át a templom küszöbét, megköszönni Istennek a szabadítást. Petre Mózes, az akkori lelkész beszédében az új ünnepet kicsi pünkösdnek nevezte el, mert úgymond ekkor töltetett ki Alsórákos népére Isten szabadító szentlelke. A felszabadult nép pedig a hálaadás után az öreg fa alatt, fedetlen fővel, térdre hullva tett átok alatt fogadást utódaikra is kötelező erővel, hogy ezt a napot, a szentháromság vasárnapja utáni hétfőt, mint szabadság napját, minden évben megünneplik!”
Háromszéken Csernátonba 1848 áprilisában vitte a robot megszűnésének hírét uzoni Pünkösdi Gergely határőrtiszt, aki a katonarendűek és a jobbágyok jelenlétében hirdette ki. Sepsiszentgyörgyön április 11–12-én tartottak székgyűlést, amelyen a nép minden rétegének küldöttei részt vettek. Elhatározták a határőr-katonaság kötelezettségeinek rendezését, az úrbéri viszonyok kárpótlás melletti eltörlését, a törvények előtti egyenlőséget, a közös teherviselést. A fejlemények a május 30-án tartott népgyűlésen tetőztek, amikor Végh Ábrahám százados Csernátonban 257 nemzetőrt toborzott, hogy ellenállhasson a mozgalomnak. Még ma is ismert a nép körében – tájékoztatott Haszmann Pál nyugalmazott muzeológus – az „egrecírplacc”, ahol gyakorlatoztak.
A főnemesség vagyonharácsolása tűrhetetlenné vált, s a pórnép megkísérelte önhatalmúlag orvosolni panaszait. Torján le akarták mészárolni a nemeseket, Kézdiszentléleken egy nemest halálra vert a nép, és kezdték visszafoglalni a földeket, Albisban, Futásfalván és Csernátonban pedig az uraság szénafüveire hajtották a marhacsordát. Határőri mozgalmak jelentek meg, Ozsdolán erdőt foglaltak, Feldobolyban megtámadták a helyettes királybíró telkét. A katonaság mozgalmai egyfajta jobbágymegmozdulásokká alakultak. A nemesség védekezésképpen nemzetőrséget szervezett. Rétyen a jobbágyok megtagadták a robotot, összeesküdtek a nemesi családok elpusztítására. Zalánban egy huszárkatona a szolgálat megtagadására buzdította a népet, és ingerelte az úrbéreseket. Torján a dühöngő katonaság agyonveréssel fenyegette a jobbágyokat. A zsellérek lakta Mikóújfaluban az elöljáróság intézkedett a grófi birtokok felosztásáról, felparcellázták az irtványföldeket. Az alsórákosi Bethlen família sem képezhetett kivételt, de hogy magatartásáról maradtak-e fenn bizonyítékok, arról nincsen tudomásunk.
Protestáns zarándoklattá vált a kicsi pünkösd
Aki szabadnak hiszi magát, és mégsem az, nem más, mint a tudatlan szabadság áldozata. Goethe-idézettel kezdte ünnepi igemagyarázatát Csákány Antal zabolai származású lelkipásztor. Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (5:13–15) alapján értelmezte a szabadság fogalmát. „Egyféleképpen hasonlóak vagyunk mi is a rabszolgákhoz – mondta –, igazi szabadságra van szükségünk, isteni szabadságra. Minél jobban akarjuk a teljes szabadságot, annál inkább belegabalyodunk abba, akárcsak a pók hálójába az áldozat. A szabadsággal ugyanis tudni kell élni. Nem elég ünnepelni, a jézusi szabadság alapján kell élnünk, mérhetetlen összefogásban, egymással szembeni szeretetben.”
Az ünnepelt eseményhez igazodott a gazdag templomi műsor. A helybeli református vegyes kar a Szózattal nyitott, a gyerek- és ifjúsági kórus a kicsi pünkösdről született számot adta elő, vezényelt Vetési Nándor zenetanár. Gáspár Gizella helybeli óvónő kis ovisai – az aranytartalék – a messzi időbe viszik majd előre a betanult negyvennyolcas és Kossuth-nótákat – szentül hitte a hallgatóság. Pál Balázs elemista kisfiú nagy átéléssel énekelte a székely himnuszt. Az ünnepség immár hagyományos résztvevőjeként lépett fel a baróti Zathureczky-kórus és a Csíkszeredában tanuló moldvai csángók furulyával kísért dalcsoportja az általuk csángó himnusznak nevezett énekkel és csángó népdalokkal. Hunyadi Péter – aki magyarországi ösztöndíjasként már kilenc hónapja a helyi közművelődés önkéntes közkatonája – a kuruc szabadságharchoz kötődő nótákat adott elő kobzán. Ünnepi köszöntőbeszédet mondott Lukács Vencel csíkszeredai magyar konzul és Kovács Attila, a Brassó Megyei Tanács alelnöke. Az ünneplők serege a templom előtti öreg hárs alá gyülekezett most is, szólt a csíkkozmási Tuzson János Fúvósegyesület zenekara és Zsigmond István, mint annyiszor a lepergett évtizedek alatt, elszavalta a szabadság napjáról írt saját versét. Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével a helyi gyökerekkel rendelkező Antal István parlamenti képviselő, nagytiszteletű Török István szomszédos olthévízi lelkész, a Sepsi- Barcasági Unitárius Egyházkör esperese.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Pécskai táncosok a VI. Magyar Világtalálkozón
A pécskai Búzavirág Néptáncegyüttes nyolc párja is fellépett szombaton a VI. Magyar Világtalálkozó budapesti programjának megnyitó ünnepségén, latin-amerikai és tiroli meghívottak társaságában.
A Lurdy Konferencia- és Rendezvényközpontban megtartott kétnapos Világfalu programot a Panoráma Világklub szervezte. Tanka László alapítóelnöknek a pécskai társklub vezetője, Mester József Tamás költő adott át egy kenyeret és egy üveg kisüstit, miután röviden bemutatta a várost. A csoportot kísérő Engi Márta, a Búzavirág Egyesület elnöke a pécskai magyar néptáncegyüttes 35 éves múltjáról beszélt.
A hagyományos magyar termékek állandó kiállítása mellett beszélgetésekre, operettgálára, könyvbemutatókra és szépségversenyre is sor került.
Szombat délután a Búzavirág a kisszínpadon a Dombrádi Csűrdöngölő Néptáncegyüttessel közösen mutatott be rögtönzött előadást, ami szintén nagy sikert aratott.
A pécskai táncosoknak rövid városnézésre is volt idejük, vasárnap zárásként, részt vettek a hagyományos falusi lakodalmi bemutatón, amikor a díszes menet élő zenével vonult végig a plázán.
Sinka Pál
Nyugati Jelen (Arad)

Az ügyeskedések rendszere
Égetően aktuális problémát választott új filmje témájául Cristian Mungiu filmrendező, akit Érettségi (Bacalaureat) című alkotásáért vasárnap este a legjobb rendezőnek járó – megosztott – díjjal tüntettek ki a cannes-i filmfesztivált záró gálán.
A Románia nagyvárosaiban a cannes-i premierrel egyszerre, csütörtök este bemutatott film alapvetően az érettségi vizsga körül az elmúlt években kialakuló botrányokra épül, Mungiu azonban ennél jóval tovább ment, és emellett az egészségügyi és az igazságügyi rendszer visszásságait is érintette, sőt a néző még egy széthulló házasságba is betekintést nyer. A Bacalaureat ennek ellenére közel sem túlzsúfolt, egy pillanatig sem tűnik úgy, hogy túl sokat akar elmondani, Mungiu az egyes történetszálakat nem szájbarágósan meséli el, hanem rendkívül finoman érzékeltetve villantja fel ezeket.
A történet főszereplője dr. Romeo Aldea (Adrian Titieni), egy Brassó megyei kisvárosban élő orvos, akinek egyetlen gyermeke, Eliza (Maria Drăguş) éppen érettségizik. A lányt azonban fényes nappal megtámadják az iskola közelében, kést szorítanak a torkához, és ugyan a férfinak nem sikerül őt megerőszakolnia, Eliza számára mégis óriási traumát okoz az eset, ami miatt már nem igazán tud hátralévő vizsgáira koncentrálni. Csakhogy az érettségin elért eredménytől függ, hogy az egyébként kiváló tanulót felveszik-e egy angliai egyetemre, ezért beindul a romániai nézők által talán túl jól ismert szívességspirál, ami nem is igazán az egymás zsebébe csúsztatott borítékokról, hanem az ismerősök ismerőseiről, az esti magánlátogatásokról és a baráti hátbaveregetésekről szól. Az angliai továbbtanulást egyébként sokkal inkább a lány szülei, azaz inkább apja szeretné, akinek legfőbb célja, hogy Elizának ne kelljen abban a kilátástalan, az „ügyeskedő" életformát ösztönző közegben leélnie életét, amiben a férfi és felesége kénytelen boldogulni, mióta '91-ben a változás reményében hazatértek, de rá kellett jönniük, hogy „alapvetően semmi nem változott".
Noha elsőre úgy tűnhet, hogy egy uralkodó, a lányát elnyomó és akaratát figyelmen kívül hagyó apával állunk szemben, hogy a film egy olyan szülőről fog szólni, aki saját mulasztásait lányán keresztül akarja pótolni, a Bacalaureat fokozatosan cáfolja ezt. A hálapénzt visszautasító, a szívességet nehezen kérő orvos karakterét egyre jobban megismerve tettei indokolttá és érthetővé válnak, megértjük, hogy ő valóban a rendszer áldozata. Közben pedig házassága széthullásának is tanúi lehetünk: ezt a történetszálat ugyan időbeli korlátok miatt nem bontották ki részletesen, de a kanapén alvó apa és a betegeskedő, fejfájós anya karakterén keresztül is belátást kapunk abba, hogy mi mindenre képes a gyermeke jobb jövőjében hinni akaró szülő. Dr. Aldea például maga is belesodródik a szívességspirálba, amitől mindig is ódzkodott, lányának pedig már csak egy álbölcsességgel tudja ezt megmagyarázni: „Az életben vagy győztes vagy vesztes vagy."
Cristian Mungiu a 4 hónap, 3 hét, 2 nap (4 luni, 3 săptămâni şi 2 zile) című – a 2007-es cannes-i filmfesztiválon Aranypálmát nyert – filmje után a Bacalaureatban is fájdalmasan pontos képet fest az elnyomó, a tisztességtelenséget kiprovokáló rendszerről, ezúttal azonban nem a kommunizmust, hanem 2016 Romániájának elnyomó rendszerét veszi górcső alá. Ezt egyrészt a közeg pontos lefestésével éri el, mindannyiunk számára ismerősek ugyanis a rogyadozó tömbházak vagy a régi bútorokkal berendezett földszinti lakások, ahol a törött ablakot kartonnal „javítják meg". A szívességspirálban részt vevő karakterek – a munka közben elszundító rendőrtől kezdve a májproblémával küzdő tanfelügyelőn át a puccos, „kizárólag tisztességes pénzből kicicomázott" lakásban élő iskolaigazgatóig – révén ugyanakkor a javíthatatlannak tűnő rendszer intézményes alkotóelemeibe is betekintést nyerünk.
A moralizáló szájbarágás helyett viszont Mungiu csak a legszükségesebbeket mutatja meg, elejtett mondatokból, keserédesen viccelődő utalásokból érzünk rá a lényegre. A feszes, egy fölösleges mondatot sem tartalmazó forgatókönyv mellett a kiváló színészi alakítások is erősítik a filmet. A karakterek hitelesek, akiknek a tragédiája éppen az, hogy ebben a közegben – ellentétben azzal, amit dr. Aldea mond a lányának – valójában egyszerre győztesek és vesztesek.
Érettségi (Bacalaureat – román dráma, 128 perc, 2016). Rendezte és írta: Cristian Mungiu.
Kőrössy Andrea
Krónika (Kolozsvár)

Tamási Áron emléke egy darab ránk bízott múlt
Halálának ötvenedik évfordulója alkalmából emlékeztek meg Tamási Áronról a gimisek.
Az iskola névadójára emlékeztek Székelyudvarhelyen a Tamási Áron Gimnázium tanárai és diákjai. A Kossuth-díjas farkaslaki születésű író ötven éve, 1966. május 26-án hunyt el, a rossz idő ellenére is megkoszorúzták az iskola előtt álló szobrát.
A koszorúzást egy kisebb emlékműsor is megelőzte, Lőrincz Józsefköltő és irodalomtörténész, az iskola volt tanára az Ábel-trilógia írójának élettörténetét ismertette. „Tamási Áron emléke egy darab ránk bízott múlt, amit őriznünk kell" – fogalmazott.
Az emlékműsor végén Kopacz Zsófia szavalta el Nagy László Búcsú Tamási Árontól című versét. A megemlékezést az iskola diákjának: Kovács Boglárkának, Péter Emőkének és Oltyán Jánosnak közös éneklése színesítette.
Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely)

Nem engedik elkallódni a vidéki gyermekeket
Hátrányos helyzetű gyermekeket segít új projektjével a Gyulafehérvári Caritas. Hargita megyében Székelyudvarhelyen és kilenc vidéki – köztük hét udvarhelyszéki – településen indítanak szeptemberben iskola utáni programot.
A tavaly elindított, United Networks – integrált kezdeményezés hátrányos helyzetű közösségek felzárkóztatásáért című projekt keretében Maros, Hargita és Kovászna megye húszezernél kevesebb lakosú kistelepüléseinek átfogó feltérképezését végezték el a Babeş– Bolyai Tudományegyetem Szociológia Tanszékének munkatársai. A kutatás során a szegénységet és a kirekesztéssel szembeni veszélyeztetettséget térképezték fel. A folyamat első fázisából kiderült, hogy a legnagyobb kockázatot az jelenti, ha a gyerekek kimaradnak az iskolából – mondta el Márton András, a Gyulafehérvári Caritas igazgatója.
Noha nem tartozik a kistelepülések közé, Székelyudvarhelyen – a Budvár utcában található szociális központban – is indítanak iskola utáni foglalkoztatást, ugyanakkor Etéden, Siménfalván, Székelyderzsen, Újszékelyen, Zetelakán, Korondon, Parajdon, Csíkszentdomokoson és Csíkszentimrén is. Ezek a központok arra szolgálnak, hogy a szakemberek nyugodt környezetben segítsenek felzárkózni a hátrányos helyzetben lévő gyermekeknek, hiszen nekik a családban gyakorolt életminták is másak. Arról még semmi biztosat nem lehet tudni, hogy mennyi ideig fognak működni ezek a központok és a program, hiszen a szakemberek csak segíteni tudják a közösségeket. Amennyiben ők értékként tekintenek a programra és partnerek ebben, egészen hosszú távon is működhet – tudtuk meg Márton Andrástól.
A Caritas jelenleg partnerségben áll a helyi iskolákkal, önkormányzatokkal, kollégáik vannak a településeken is, segítségükkel választják ki a programba bekerülő gyermekeket. Van, hogy az iskola munkatársai jeleznek, más esetben hozzátartozó vagy szomszéd. „Nem engedhetjük meg, hogy elkallódjanak, márpedig ha nem mennek iskolába, akkor elkallódnak” – fogalmazott Márton András. Hozzátette, hogy az önkormányzatok részéről, illetve az említett közösségekben megvan az igény a programra, de összességében nem igényről van szó, hanem szükséghelyzetről.
A szeptemberben induló program előkészítése még javában zajlik, így pontosan még nem tudni, hogy milyen helyszíneken zajlanak majd ezek a foglalkozások – a jelenlegi elképzelések szerint iskolák, közösségi házak termeiben kapnak majd helyet. Márton András azt is elmondta, hogy egy évre egyetlen központ költsége hatvanötezer és hetvenezer lej körül van. Ennek huszonöt százalékát a helyi önkormányzatok biztosítják, huszonöt százalékát a megyei önkormányzat, a másik felét a Caritas és partnerei teremtik elő.
Dávid Anna Júlia
Székelyhon.ro

Tüntetés az igazságért
A Magyar Polgári Párt és ifjúsági szervezete, a Magyar Erdélyért Egyesület, illetve a Magyar Megmaradásért Mozgalom csatlakozik a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, az Erdélyi Magyar Ifjak és a Minta által vasárnap 14 órára Kézdivásárhelyre meghirdetett tüntetéshez, amelyen kiállnak a terrorváddal őrizetbe vett Beke István Attiláért és Szőcs Zoltánért.
Kulcsár Terza József, az MPP háromszéki elnöke keményen fogalmazott a vádirat kivonata kapcsán: rossz vicc a romániai igazságszolgáltatás, kettős mércét alkalmaznak – a Colectiv-tragédiában hatvannál többen vesztették életüket, de senkit sem zártak be, Kézdivásárhelyen semmi sem történt, két embert azóta is fogva tartanak, mutatott rá –, a román állam mindent megtesz, hogy eltiporja, meggyilkolja a magyar közösséget, fejtette ki, hozzáfűzve: a nemzetközi jog szerint a lelki sérelem, a lelki terror is a népirtás egy formája.
Kutya kötelességünk kiállni a fiatalok mellett, és elmondani az igazságot, ezért az MPP háromszéki szervezete ott lesz a vasárnapi tüntetésen, mozgósítja tagjait, és mindenkit arra buzdít, hogy vegyen részt az eseményen – jelentette ki Kulcsár Terza József, a háromszéki MPP elnöke. A politikai pártokat arra kérte, tegyék félre nézeteltéréseiket, fogjanak össze, és vegyenek részt az eseményen. Bedő Zoltán a Magyarság Megmaradásáért Mozgalom állásfoglalását ismertette. 1920 óta igenis népirtás folyik, hiszen nemcsak golyószórókkal, hanem lelki terror által is ki lehet irtani egy népet. Az a hadviselés, ami az erdélyi magyarság ellen folyik, a fasiszta és a kommunista diktatúrák legsötétebb éveit idézi, koncepciós per készül, amely mindannyiunkat érint – mondta, felidézve: már a decemberben szervezett utcai megmozdulásokon is felhívták erre a figyelmet. Szerinte a cél az erdélyi, székelyföldi magyarság megfélemlítése, a terrorizmus összemosása az autonómiaküzdelemmel, ez utóbbi hiteltelenítése, a székelység törekvéseinek külföld előtti befeketítése. További cél a titkosszolgálatok éberségének bizonyítása – mondta, felidézve a Román Hírszerző Szolgálat korábbi vezetőjének nyilatkozatát, mely szerint az autonómiaküzdelmet minden eszközzel meg kell akadályozni. Bedő szerint a különböző ifjúsági szervezetek összefogása példaértékű kell hogy legyen a magyar politikai pártok számára is.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Díszdoktori ünnepség
A marosvásárhelyi Petru Maior Egyetem Doctor Honoris Causa címével tüntetik ki ma délben dr. Szögi László egyetemi tanárt, történészt, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatóját. A díszdoktori címet tudományos munkájának elismeréséért, Erdély modern kori történelmének bemutatásáért ítélte oda a Petru Maior Egyetem szenátusa. Az ünnepségre az egyetem Nicolae Iorga utcai főépületének dísztermében kerül sor.
Népújság (Marosvásárhely)

Erkölcsi kérdés is a helybenmaradás
Előbb matematikusnak készült, majd orvos lett, de a rendszerváltás után lehetett volna politikus is. Dr. Ábrám Zoltán, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem tanára öt gyermek édesapja – erkölcsi kérdésnek tartja, hogy Erdélyben nemzedékeket készíthet fel az orvosi pályára. Többek között a helybenmaradásról és az elvándorlásról beszélgettünk.
– Egy cikkében azt írja, hogy a szatmárnémeti iskolában, ahol érettségizett, a nyolcvanas évek elején negyven diákból negyvenen jutottak be egyetemre, ami a kommunista rendszerben óriási teljesítménynek számított. Miért választotta az orvosi pályát?
– Az 5. számú Ipari Líceumban érettségiztem Szatmárnémetiben 1982-ben, az akkori magyar líceumban, a mai Kölcsey Ferenc Gimnáziumban. Az ország legjobb magyar iskolája volt. A matematika-fizika osztályból mind a negyvenen egyetemet végeztünk, legtöbben mérnöki, matematika szakot. Bár létezett biológia-kémia osztály is, úgy adódott, hogy az osztályomból öten készültünk orvosira. Én az utolsó középiskolás nyári vakációmban döntöttem el, hogy édesanyám hivatását követem. Addig matematikusnak készültem, minden évben helyezést értem el aMatematikai Lapok feladatmegoldó versenyén. Diákéveim alatt összesen huszonöt helyi, megyei és országos olimpiászon is részt vettem, a mateken kívül magyarból, kémiából és fizikából. Végül a matematika elvontsága miatti belső tiltakozásból mentem orvosira, hogy másokon segíthessek a bajban. Végül nem lettem gyógyító orvos, de egyetemisták, szakorvosok, doktorandusok munkáját egyengethettem.
– Oktatóként hogyan élte át a rendszerváltás óta tartó viharos éveket a MOGYE-n?
– Be kell vallanom, hogy könnyen pályát változtathattam volna. Diákéveim során az „ellenzéki” Communitas kör szervezője, az egyetemista diáklap magyar oldalának szerkesztője voltam. Így kerültem kapcsolatba erdélyi magyar értelmiségiekkel, akik 1989 után más állás után néztek, például politikusok lettek. Én úgy gondoltam, hogy frissen szerzett orvosi diplomával a tarsolyomban az a kötelességem, hogy a végzettségem ne máshol kamatoztassam. Hosszú kihagyás után 1991 februárjában szerveztek első alkalommal felvételi vizsgát oktatói állásokra. Oda jelentkeztem, ahol esélyesnek tűntem, a Közegészségtani Tanszékre. Ma is hálával tartozom mestereimnek – Bedő Károlynak, Dienes Sándornak, Ureche Ramonának –, hogy szakmailag kiteljesedhettem. Amúgy lelkiismereti szempontból nem könnyű része lenni a MOGYE oktatói struktúrájának. Az egykori egyoldalú elvárás sokoldalúvá vált, a keleti tanokat nyugatiak váltották fel, helyenként elméletben átvett, a gyakorlatban azonban nehezen alkalmazható rendszereikkel. Jó lenne, ha valóban a multikulturalitás sajátos, értékteremtő és ezáltal eredményes útját tudnánk járni, de attól még nagyon távol állunk. A majdnem mindent meghatározó többség részéről nincs akarat ebbe az irányba, miközben a magyar tanári kar és holdudvara, a magyar orvostársadalom – a magyar sors és a magyar politikum gyakorlatát meg nem hazudtoló módon – rendkívül széthúzó. Ezt a bonyolult helyzetet a magam értelmiségi hozzáállása szerint úgy tudom feloldani, hogy nem keresem a funkciókat és a velük járó sokszor felesleges vesződéseket, inkább ott próbálok hasznos lenni, ahol értéket teremthetek.
– Ha fiatal orvosokról hallunk, állandóan visszatérő téma az elvándorlás. Mennyire súlyos jelenség ez?
– Már a nyolcvanas években az a mondás járta, hogy minden harmadik magyar orvos elhagyta Romániát. Évekkel ezelőtt Balázs Péter budapesti professzorral tudományos kutatással igazoltuk az utóbbi évtizedek hétköznapi tapasztalatait, és konkrét adatokkal támasztottuk alá a Magyarországra irányuló romániai magyar orvosmigráció méreteit. Az adatok szerint Marosvásárhelyen 2008-ig a 9375 végzettből 5012 volt magyar. Ugyanakkor erre az időszakra vonatkozó 3486 magyarországi honosítás közül Marosvásárhely részesedése 1629 Magyarországon honosított orvos. Az első csúcs a rendszerváltozást követő évben, 1990-ben jelentkezett, míg a második 2005-ben, egy évvel azután, hogy Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz. Hasonló a helyzet a fogorvosokkal is (647 honosított fogorvos). A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem egyértelműen Magyarország orvos és fogorvos utánpótlásának integráns részét alkotta. Azóta némileg más a helyzet, ugyanis mindkét ország csatlakozása az Európai Unióhoz szabadabb utat nyitott az orvosok munkavállalásának. Közben a Marosvásárhelyen végzettek számára Nyugat-Európa és Észak-Amerika államai váltak a fő célországgá. Megjegyzendő, hogy az elvándorlás fő oka nem csupán a jobb anyagi megbecsülés: sokan azért választják a külföldi boldogulást, mert gátolt az itthoni szakmai fejlődésük, a romániai egészségügyi intézmények gyengébben felszereltek.
– Hogyan látja az erdélyi magyar orvosok érvényesülési lehetőségét szülőföldjükön?
– Négy éve tudományos közleményben „kísérletileg” igazoltam, hogy az egykori Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetben csak magyar nyelven tanuló orvosok bármely nemzetiségű betegeik gyógyulását szolgálva magas fokú hivatásról és szakértelemről tettek tanúbizonyságot Románia bármely részén. Alátámasztottam döntő többségük itthoni szakmai helytállását, miszerint a betegellátás szakmaiságát nem veszélyezteti a kisebbségek anyanyelvű oktatása. Mintegy megcáfolva a magyar nyelv használatát a román diákok körében kikényszerítő magyar oktatókkal, a román beteggel magyarul társalgó magyar orvos rémképével riogató személyeket, akik megkérdőjelezik az anyanyelvű orvosképzés lényegét. Most azokat is szeretném megcáfolni, akik szerint az erdélyi magyar orvos nem érvényesülhet szülőföldjén. Ez jelentős mértékben rajta is múlik. Vajon megpróbálta-e, küzdött-e eleget érte, próbált-e helyes mentalitást kialakítani ebben a valóban „menni vagy maradni” dilemmát és divatot hordozó világban? Meggyőződésem, hogy már nagyon sok Németországba igyekvő migráns megbánta, hogy elindult. Pedig az ő helyzete összehasonlíthatatlan az erdélyi orvoséval. Nálunk nincs háború, és az erdélyi magyar orvos nem küzd mindennapi megélhetési gondokkal. A fentiek tükrében fájó, hogy egy végzéshez közeledő orvostanhallgató néhány éve azt nyilatkozta, azonnal Nyugatra készül, mert nem óhajt a sokat bírált hazai egészségügyi rendszer alkalmazásába állni. Az már erkölcsi kérdés, hogy miért óhajtotta elvenni mások elől az ingyenes orvosképzési helyet az ugyancsak sok kritikával illetett román oktatási rendszerben.
– Ön szerint milyen napjainkban az orvosok megítélése a társadalomban?
– Ez minden társadalomban nagyon összetett, történelmileg és földrajzilag egyaránt. Az orvos „élet és halál ura”, ami tiszteletet és elismerést érdemel, ugyanakkor sajátos helyzete visszaélésre is alkalmat adhat. Én azt hiszem, hogy az orvos megítélése pontosan olyan, mint amilyen maga a társadalom. Ennek megfelelően nálunk ugyanolyan zűrzavaros és ellentmondásos az értelmiségi, ezen belül az orvos megítélése is. Értékteremtőbb és értékfenntartóbb társadalmakban a kikényszerített értékteremtés egyúttal nagyobb megbecsüléssel jár.
– Gyakran elhangzik, hogy az Európai Unió tagországai között az utolsó helyeken állunk népegészségügyi kérdésben. Lát-e ezen a területen pozitív változást?
– Uniós viszonylatban valóban hátul kullogunk, világszinten viszont jó a helyzetünk. Persze, az egészségügyi rendszerünk számára is kihívás, hogy az Európai Unióban helyt álljunk, mint a kevésbé tehetős „családtag”. Pozitív változásra addig nem lehet remény, ameddig Romániában az egészségügyre a bruttó hazai termék négy százalékát fordítják, míg az Európai Unió szintjén ennek másfélszerese-kétszerese jut az ágazatnak. A különböző egészségügyi mutatók látványos javítása, a megelőzés hangsúlyozása helyett maradnak hát a legfontosabb problémák: az egészségügyi ellátás egyenetlenségei, az egyre fokozottabbá váló szakorvoshiány, a zsúfoltság miatt romló hozzáférhetőség, helyenként a rossz felszereltség, a stratégiahiány és a többi.
– Előadásaiban gyakran hivatkozik nagycsaládos tapasztalataira. Tudjuk, hogy a régi nagycsaládos modell megszűnt, ennek ellenére többen is mondják, hogy értelmiségi körökben ismét „divat” lett a harmadik gyerek. Mennyire súlyos jelenség a születések számának visszaesése?
–A pozitív példákon túl az erdélyi magyarságra leginkább a fogyás, az elvándorlás, a beolvadás, az elidegenedés, a hagyományvesztés, a borúlátás és a kilátástalanság jellemző. Nagymértékű térvesztésről számolnak be a demográfiai mutatók: a legutóbbi két népszámlálás között kétszázezer lélekkel csökkent a romániai magyarság létszáma, így az egy és negyedmilliós határ alá került. Az egykori hagyományos nagycsaládos modell megszűnésével és az egy nőre eső igen alacsony gyermeklétszámmal kell számolnunk. A kedvezőtlen folyamatot megakadályozó politikára és világnézetre lenne szükség: hagyományokra épülő értékrend, családközpontúság, szülőföldön boldogulás, autonómiaformák, egyéni példamutatás. A harmadik, sokadik gyermek vállalása a fentieket erősíti meg.
– Európai viszonylatban milyen mértékben lehet kormányzati politikákkal hathatósan támogatni a gyerekvállalást?
– Kedvező jel, hogy a nők átlagosan több mint két gyermeket szeretnének vállalni. Ez rendkívül fontos társadalmi kihívásnak bizonyul, hiszen az akarat megsegítése a népesedési kilátások potenciális javulását eredményezheti. A demográfiailag megingott Európának vagy legalábbis a magyar közösségnek az kellene, hogy legyen a válasza a migránsválságra, hogy elősegítse az óhajtott és a végül felvállalt gyermekszám egymáshoz való közelítését. Jelenleg a kettő különbsége egy egész gyermek. Szóval, a magyar kormány családbarát politikájával arra törekszik, hogy ez az „elfeledett” gyermek végül megszülessen.
– A mai erdélyi egyetemi oktatónak mennyire van lehetősége komoly kutatási munkát végezni?
– Különböző népegészségügyi kérdésekkel foglalkozom, kiemelten a magyar népesség életmódjával és egészségi állapotával. Negyedik éve amerikai, magyarországi és romániai kutatók szakmai együttműködésével megvalósuló dohányzáskutatásnak vagyok a romániai koordinátora. Összesen hét kutatási területen folyik a tevékenység, eredményeinket hazai és külföldi konferenciákon, szaklapokban ismertetjük. Idén márciusban hatodmagammal Chicagóban vettünk részt az Egyesült Államok kimondottan dohányzási témájú csúcskonferenciáján. Egy hónapja a tizedik doktorandusom védte meg sikeresen a doktori értekezését. Bár tőlünk nyugatabbra, már Magyarországon is sokkal több lehetőség biztosított, azért idehaza is zajlik az élet.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Tamási Áronra, „a lélek nagy írójára” emlékeztek
Halálának ötvenedik évfordulója alkalmából szavalattal, énekkel és beszédekkel emlékeztek meg Tamási Áronról Farkaslakán. Szülőfalujának temploma mögött, két cserefa közt álló sírjánál tisztelegtek csütörtökön munkássága és öröksége előtt.
A farkaslaki Tamási Áron Művelődési Egyesület és a helyi polgármesteri hivatal közös, Együtt Tamási Áronnal ötven év után is című rendezvénysorozatának nyitóeseménye volt a csütörtöki megemlékezés. Kovács Lehel farkaslaki polgármester felhívta a figyelmet a falu híres szülöttjének örökségére, amely előtt szerinte úgy lehet legjobban leróni a tiszteletet, ha olvassák, beszélnek róla.
„Tamási Áron: nevében elöl a családnév, utána a személynév. Nem minden névnél van ez így, elöl a család, a közösség, és csak utána a személy, az ego. A magyar nevek ilyenszerű jelzését vajon gyakoroljuk-e? Falunk nagy szülötte kimagaslóan gyakorolta, ezért lett Farkaslaka zarándokhely” – hangzott el Hadnagy Jolán, a Tamási Áron Művelődési Egyesület elnökének megemlékező beszédében.
Szerinte a Tamási-mű csodája a szerző hiteles megfogalmazásában és örökérvényű gondolataiban jelenik meg, ezek mindenkinek szólnak. „Ő a lélek nagy írója volt, sok írása közül a lélek körüliek talán a legnemesebbek” – mondta.
A megemlékezésen beszédet mondott Fekete Vince a Magyar Írószövetség és az Erdélyi Magyar Írók Ligájának képviseletében, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa részéről Szarka Gábor konzul, valamint a történelmi egyházak képviselői. Az esemény végén az egybegyűltek koszorúkat helyeztek el az író nyughelyére.
Bejárják a Tamási-emlékhelyeket
Pénteken délelőtt tíz órától Tamási szülői házától indul egy séta, amelyen a Tamási-emlékhelyeket járják be, délután ötkor megnyitják Jakab György fa- és csontfaragó kiállítását az író egykori elemi iskolájában, este nyolctól pedig az Ábel a rengetegben című játékfilmet vetítik a művelődési házban. Szombaton délelőtt tizenegy órától Czigány Zoltán Tamási testvéreinél című dokumentumfilmjét mutatják be a művelődési házban, délután négytől emlékmisét tartanak a farkaslaki római katolikus templomban, majd fél hatkor a kultúrcsűrben megnyitják Váradi Péter Pál és Lővey Lilla Székelyföld 1000 pillanata című fotókiállítását.
Veres Réka
Székelyhon.ro