EFIKOT Szatmárnémetiben: inspiráló előadók, kitűnő ötletek
Gondolkodj nagyban, cselekedj helyben - ez a mottója a XV. Erdélyi Fiatal Közgazdászok és Vállalkozók találkozójának, amelyet idén Szatmárnémetiben tartanak. Már a pénteki megnyitót követően egy igen inspiráló előadást hallgathattak meg a résztvevők: Lieb Mihály az Autonet sikerének a titkát is elárulta.
A Vasile Goldis Egyetem Kazinczy utcai épületében tartják az Erdélyi Fiatal Közgazdászok és Vállalkozók Találkozóját (EFIKOT), amelyre egész Romániából érkeztek résztvevők. Elismert és már bizonyított előadók segítenek a fiataloknak igazi sikeres vállalkozókká válni, érdekes, hasznos, sokszor gyakorlatias előadásokkal. Markos Apollónia főszervezőtől megtudtuk: az EFIKOT karaván most járt először Szatmárnémetiben, az idei találkozó célja pedig, hogy bebizonyítsa a fiataloknak: itthon is lehet sikeresnek lenni, Romániában is lehet sikeres vállalkozást indítani és vezetni. A témát sok szempontból járják körül a meghívott előadók, kezdve a karrierépítéstől, az első lépésektől, a személyes pénzügyeken keresztül egészen az értékesítés titkaiig.
Pénteken tartották a megnyitót, amelyet követően a magyar kormány képviseletében Szilágyi Péter helyettes államtitkár a külhoni magyar fiatal vállalkozók éve nevet viselő programról tartott előadást. Mint elmondta: a magyar kormány számára nem csak az fontos, hogy a külhoni magyar fiatalok anyanyelvükön tanulhassanak, hanem az is, hogy sikeresek lehessenek szülőföldjükön. Felhívta a figyelmet arra, hogy az idei év második felében vagy a 2017-es évtől kezdődően Erdélyben is elérhetővé válik az a támogatási rendszer, melyen keresztül 3-6 millió forint vissza nem térítendő támogatást is lehet kapni. Az egészhez nem kell más, mint egy jó ötlet és egy jó pénzügyi terv. Az anyagi támogatás azonban nem elég: a mentorálásra, tanácsadásra is nagy hangsúlyt fektetnek.
A folytatásban Lieb Mihály, a Szatmárnémeti központú Autonet Import kft. CEO-ja és résztulajdonosa tartott igen inspiráló előadást. Előbb bemutatta a cég koncepcióját és a cégcsoportot, amely számos országban van már jelen és a jövőben további terjeszkedésre készülnek. Elmondta: az üzleti életben az egyetlen állandó dolog a változás, ehhez kell alkalmazkodni. Napjainkban már nincsenek kicsi és nagy cégek, hanem gyorsak és lassúak. Gyorsnak kell lenni, azonnal reagálni a piac változásaira. Emellett pedig tanulni kell, folyamatosan. Fontos, hogy külföldön nyitott szemmel járjunk, szivacsként kell magunkba szívni a tudást és az újdonságokat. Figyelni kell a külföldön látott ötletekre is, de azokat tovább kell gondolni, a helyi viszonyoknak megfelelően alakítani, mert ebben az esetben nem működik a copy-paste.
Felhívta a fiatalok figyelmét a kimondott szó fontosságára, a jóhír kialakítására és megőrzésére, mert az új megrendeléseket, új üzleti kapcsolatokat eredményez. Lieb szerint fontos a konkurenciával szembeni tisztelet, korrekt hozzáállás, hiszen könnyen meglehet, hogy idővel a piaci ellenfelekből partnerek lehetnek. „Ha jót nem tudsz mondani, rosszat ne mondj. Ehhez tartsuk magunkat" - mondta. A vállalkozó felhívta a figyelmet arra is, hogy a nyelvtudás elengedhetetlen egy sikeres vállalkozó számára. Emellett tájékozottnak is kell lenni sok területen. S talán a legfontosabb: élvezzük, amit csinálunk, szívvel-lélekkel dolgozzunk és a legjobbra törekedjünk. Lieb Mihály elárulta az Autonet Import kft. sikerének is a titkát: „Tizenöt év kőkemény munka".
Az EFIKOT első napja Kuti Gézának a Z Generációról szóló előadásával zárult.
szatmar.ro

Ki nem mond igazat?
Marius Pascan liberális párti szenátor magyarellenességét prefektusként és jelenleg felsőházi képviselőként is volt alkalmunk az elmúlt évek során számtalanszor megtapasztalni. Ezt bizonyítja egy nemrégi interpellációja is, amelyben a valóságtól elrugaszkodott, hamis, egymásnak ellentmondó állítások, csúsztatások egész sorával fordult Adrian Curaj tanügyminiszterhez a szenátus plénuma előtt.
Előterjesztésében a szenátor arra a "súlyos" problémára hívta fel a tárcavezető figyelmét, miszerint egyes helyhatósági képviselők három éve hiába kérik, hogy román tannyelvű óvoda és elemi osztályok létesüljenek a koronkai iskolában. Holott a községközpont korábban magyar többségű lakossága jelenleg csak 50 százalékot tesz ki, és a településre beköltözött román lakosok révén az iskolás gyermekek száma 400-ra emelkedett. Minderről Daniel Chesa helyi tanácsos beadványából értesült a szenátor, aki gondolkodás nélkül átvette a petíció zagyvaságait és egymásnak ellentmondó állításait, anélkül hogy a helyszínen tájékozódott volna a valós helyzetről. Interpellációját, ami meghamisítja a valóságot, a legfelső törvényhozó testület és szakminisztérium durva félretájékoztatásának tekinthetjük, ami véleményünk szerint még egy szenátornak sem megengedett.
Fölösleges kérni, mert létezik
Marius Pascan szó szerint idézi Daniel Chesát, aki elképesztőnek tartja, hogy községbe betelepedett román családok gyermekei nem kívánkoznak a megye egyik legszebb, legjobban felszerelt iskolájába, amelyet 2010-ben újítottak fel.
Aztán a saját magának is ellentmondva kiderül, hogy nem volt igaz a bombasztikus bevezető állítás, hiszen mégiscsak van román tagozat Koronkán, ahol több éve tanítja a 12-16 gyermeket "gar-madában" egy román tanítónő, aki Daniel Chesa állítása szerint 18. századi körülmények további fenntartását szeretné. A magánszemélyek és alapítványok szánalmára épülő oktatási modell káros a diákokra és nem a nevelést szolgálja, hanem azt, hogy gúnyt űzzenek a román tagozatból – idézi megállapításait a szenátor. Majd hozzáteszi: Daniel Chesa panaszából az is kiderül: a román szülők hiába érdeklődtek folyamatosan, az iskolában minden alkalommal arról tájékoztatták őket, hogy azért nincs (???) román tagozat, mert nem volt rá igény. Az iskola vezetői nem végeztek semmilyen felmérést a szóban forgó osztályok szükségességéről, a helyhatóságnál pedig visszautasították azt a kérését, hogy a leggazdagabb község költségvetéséből 1.000 lejt az iskolát népszerűsítő szórólapok nyomtatására fordítsanak. A petíció alapján a szenátor felhánytorgatja, hogy a szakminisztériumhoz intézett korábbi, 2013-as interpelláció nyomán a megyei tanfelügyelőség azt a választ adta a panaszt tevő helyi tanácsosnak, hogy nincs szükség román tagozat létesítésére a koronkai iskolában (ennyire tájékozatlan lenne a megyei tanfelügyelőség???), mert a falu Vácmány felé eső külterületein lakó szülők, függetlenül attól, hogy milyen nemzetiségűek, marosvásárhelyi iskolába járatják a gyermekeiket. A válasz ellenére ugyanabban az évben az iskola vezetősége román óvodai csoportot indított.
Ki diszkriminálja a roma gyermekeket?
A megyei tanfelügyelőség eltűri, hogy az 1,5 millió eurós állami pénzből felújított iskolában a román tanulóknak nem biztosítják azt az alkotmányos jogot, hogy a román állam hivatalos nyelvén tanuljanak – tért vissza rögeszmésen a kezdeti valótlan állítására a szenátor. Amit egy még nagyobb hazugsággal is megtoldott, miszerint a roma gyermekek kénytelenek a magyar tagozatra iratkozni, mivel nincsen román osztály. Ahhoz, hogy hamarosan újból kiderüljön, hogy a román tannyelvű osztatlan I-IV. osztályba többségében roma gyermekek járnak, akik hátrányos helyzetűek. Az iskola folyosóján levő egyetlen (???) román nyelvű pannón pedig a román tanítónő segítséget kér hátrányos helyzetű tanítványai számára – folytatódott a szemrehányás. Ezek után ki íratná be a gyermekét a szóban forgó osztályba? – tette fel a költői kérdést a szenátor, aki korábban nem létezőnek nyilvánította a román elemi osztályt.
Daniel Chesa szavain keresztül Marius Pascan azt is kifogásolta, hogy a takarítónő felvételénél az egyik szempont volt, hogy magyarul is tudjon beszélni. Továbbá, hogy az igazgatónő nem tud helyesen románul, és aki belép az iskolába, annak az a benyomása, hogy más országba érkezett, mivel a folyosókon 95 százalékban magyar nyelvű pannók, faliújságok láthatók, amelyek a Székelyföldet népszerűsítik. Majd az alkotmány 32-es cikkelyére hivatkozva azt kérte, hogy a megyei tanfelügyelőség tegye a dolgát, és a minisztérium ellenőrző testülete szálljon ki a helyszínre, mert igazságtalanság, hogy a koronkai gyermekek nem tanulhatnak románul (???).
Hadjárat az iskola ellen
A helyszínen Dósa Ibolya, a koronkai Tholdalagi Mihály Általános Iskola igazgatónője felháborítónak tartja a szenátusban elhangzott interpellációt. Véleménye szerint már- már zaklatásnak minősül az a hadjárat, ami az iskola, az ő személye, a román osztály tanítónője és a kollégái ellen folyik.
Megyei körökben is közismert, hogy a jogi végzettséggel rendelkező panziótulajdonos, Daniel Chesa, aki egyben magyar állampolgár is, és többször nyilatkozta, hogy magyar felesége van, nemcsak az iskolát, a helyhatóságot, a helybeli lakosokat is gyakran jelentgeti.
Dósa Ibolya igazgatónő kinevezése után mindig fogadta az iskolában, mert úgy gondolta, hogy szót tud érteni vele. Remélte, hogy koronkai képviselőként támogatni akarja a falu és az iskola ügyét. Ezzel szemben dokumentumokat kért az iskola névadásával, a vezetőtanács összetételével, az iskola működésével kapcsolatosan, 2010-re visszamenőleg. Mindazt, amit egy helyi tanácsos tudhat, elektronikus levélben közölte vele, Daniel Chesa mégis pert folytat ellene.
Az igazgatónő valótlanságnak nevezte, hogy nincs román tagozat Koronkán. Mindig is volt, s a jelenlegi összevont osztályban 18 éve tanít az első tanügyi fokozattal és 36 éves régiséggel rendelkező Negura Maria tanítónő. Ezt, önmagának ellentmondva, az interpelláció ihletője és megfogalmazója is elismeri. Sőt, a 2014 óta önálló román tannyelvű óvodai csoport létét is.
Ezek után mit szolgál a szenátor félrevezető interpellációja? – kérdezhetjük. Hol van a diszkrimináció Koronkán? Ki nem tud az ország nyelvén tanulni, ki nem tartja be az alkotmány előírásait? Éppen a panasztevők részéről nevezhető megalázó diszkriminációnak, hogy a 15 roma és egy román gyermekből álló I–IV.-es gyermekközösséget nem tartják osztálynak, mert hátrányos helyzetű gyermekek vannak benne. És közben arra tesznek panaszt, hogy a roma gyermekeket román osztály hiányában kénytelenek a magyar tagozatra íratni a szülők? Vajon miért ne járhatnának a hátrányos helyzetű roma gyermekekkel egy osztályba román társaik is, miközben a magyar tagozaton cigány és magyar gyermekek együtt tanulnak, mert ilyen a falu jelenlegi összetétele? A tanfelügyelőségnek pedig igaza van abban, hogy azok a szülők, akik a falutól távol épült új villák, házak tulajdonosai, az iskolát népszerűsítő szórólapok ellenére is a legjobb marosvásárhelyi iskolákba viszik gyermekeiket. Ahogy a panaszt tevő helyi tanácsos gyermeke sem járt a koronkai iskola román tagozatára.
18. századi körülmények?
Az igazgatónőtől megtudtuk, hogy a pedagógusok végeztek ugyan összeírást a faluban letelepedett új lakosok körében, de csak egy-két szülőt tudtak meggyőzni, hogy a helyi iskolát válassza.
Érthető a román I-IV. osztályt odaadással oktató tanítónő elkeseredett felháborodása is, aki valóságos szülőként bánik a gondjaira bízott roma kisiskolásokkal. Ha kell, ruhával, étellel segíti őket, és miután a tanácsos elmarta a lehetséges támogatókat, a saját fizetéséből áldoz erre a célra. Analfabéta, nehéz körülmények között élő szülők gyermekeit tanítja írni, olvasni, szépen viselkedni, sőt az osztályban levő számítógép kezelésére is, egy kisegítő oktatóval közösen. A gyermekek pedig tiszták, szépek, szeretik az iskolát. Ezek lennének a 18. századi körülmények az egészséges, szépen bebútorozott osztályteremben? És miért ne kérhetne segítséget azért, hogy az otthonukban az átlagosnál rosszabb körülmények között élő tanítványainak az épülését elősegítse?
Chesa úr pedig, aki beadványaiban nem ismer román betűket, milyen jogon teszi szóvá az igazgatónő nyelvtudását? És micsoda szemtelenség szenátusi interpellációban panaszt tenni azért, hogy egy olyan iskolában, ahol a 209 gyermekből 180 magyarul beszél, nem fontos, hogy a kisegítő személyzet ismerje minden gyermek nyelvét!
Nem mindennapi rosszindulat kell ahhoz sem, hogy a tanácsos a kétnyelvű tárlónak csak az alsó felét fényképezte le és népszerűsíti, ahol a magyar tagozat diákjai által nyert kupák, elismerések vannak. Ahogy ahhoz sem, hogy egy szimbolikus notesz nagyságú ajándékot egy polcról, ami a magyarországi testvériskolákkal közös program kapcsán készült, a Székelyföld népszerűsítésének nevezzen. Egyébként az iskola bejáratánál kívül is, belül is ott van a román zászló, sőt a folyosón egy pannón az ország himnusza. A folyosón két nyelven olvasható, a bejárati kapunál a román és a magyar mellett angolul is a falu és az iskola története. És az sem mellékes, hogy a diákok a különböző vetélkedőkön jó eredményeket érnek el, és a versenyek helyszínéül gyakran választják a mutatós koronkai iskolát.
Iskolateremtők
Végül hadd jegyezzük meg, hogy a panaszt tevő tanácsost és támogatóit az zavarja, hogy az iskola a Tholdalagi Mihály nevét viseli, aki Erdély legkiválóbb, több nyelvet beszélő nagyköveteként 1560-ban iskolát alapított Koronkán a templom, a papi és a kántorlak építésének támogatása mellett, koronkai kastélyéban pedig kora jelentős könyvtárát rendezte be.
A bejárat túlsó oldalán egy másik tábla látható, a kihelyezése érdekében folytatott ügyintézéssel a helyi ortodox egyház Daniel Chesát bízta meg, aki állítólag prefektusi engedéllyel, de a helyi tanács jóváhagyása nélkül intézkedett. A táblán a következő szöveg olvasható: "Ezen román felekezeti iskola alapítóinak emlékére, amely iskolát 1919-ben Matei Partenie pap, Cristea Ioan tanító és dr. Dandea Emil építette". A helybeliek szerint az iskolát valójában a koronkai lakosok építették, akiket kényszerítettek erre.
Arról viszont a pereskedésben jeleskedő tanácsos és harcostársai elfelejtkeznek, hogy a régi, komfort nélküli iskola valószínűleg ma is úgy állna, ha nincs Wellmann Richárd iskolaigazgató, aki megálmodta, és a helyi tanács valamint Nagy Márton volt polgármester támogatását is megnyerve, rengeteg ügyintézés, idő és munka nyomán megvalósította a megye egyik legszebb, legkorszerűbb vidéki iskoláját. Ő nem a jelentgetésekkel, a pedagógusok életének a megkeserítésével foglalkozott, a célja az volt, hogy minden koronkai gyermek – legyen az magyar, román vagy cigány –, a második otthonának érezze az iskolát, és az oktatók úgyszintén. A mai iskola megteremtőjének a példáját kellene követnie annak, aki elvállalta, hogy tanácsosként a lakosok érdekeit képviseli. Pascan szenátornak pedig a mások valótlan állításainak a kritikátlan szajkózása helyett a helyszínen kellett volna meggyőződnie a valóságról, mielőtt felsőházi kollégáit és a kormány képviselőit is durván félretájékoztatja.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

A Magyarság Házában mutatkozott be a Bánság
Végvári túrós lepényt és temesrékasi borokat kóstoltak a budapestiek
A budavári Magyarság Házában április 9-én, szombaton került sor a Rejtőzködő Kárpát-medence – bemutatkozik a Bánság: Hagyomány és modernitás című rendezvényre. A Magyarság Háza, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet, a Bethlen Gábor Zrt., a Petőfi Sándor Program és a Bánsági Közösségért Egyesület közös rendezvényén lehetőséget kaptak a bemutatkozásra a bánsági régió magyar intézményei és civilszervezetei, az érdeklődők megismerhették az itt élő magyarság történelmi múltját és jelenét, hagyományait és sajátos kulturális és gasztronómiai értékeit.
A minden magyar összetartozását jelképező intézmény, a Magyarság Háza patinás környezetben, a budavári Szentháromság téren, a Mátyás templom és a Halászbástya tőszomszédságában található, célja a Magyarország határain innen és túl élő magyar közösségek közötti kapcsolatok erősítése. A Bemutatkozik a Bánság konferencia és kulturális rendezvény megnyitóján Csibi Krisztina, a Magyarság Háza igazgatója köszöntötte a Rejtőzködő Kárpát-medence sorozat kilencedik eseményének résztvevőit. „A sorozattal az célunk, hogy szoros barátságok, emberi kötelékek alakuljanak ki a magyarországiak és a külhoni magyarok között” – mondta Csibi Krisztina, aki nagy szeretettel üdvözölte a bánsági vendégeket. Molnár Zsolt Temes megyei parlamenti képviselő megköszönte a házigazdáknak a felkínált lehetőséget, amellyel élve a bánsági magyarok megmutathatják a közösség értékeiből mindazt, ami a legjobb és a legszebb, igyekezve teljes képet nyújtani a budapesti érdeklődőknek. „Reméljük, hogy mai nap végén a Bánság egy kicsit közelebb kerül mindenkinek a szívéhez, akit érdekel a határon túli magyar szórványközösségek sorsa” – mondta a Molnár Zsolt. „Nagy szeretettel várunk mindenkit a Bánságba, amely fizikailag is közelebb került, hiszen autópályán 2,5-3 óra alatt elérhető Budapestről”.
A Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkársága nevében Kádár Zoltán köszöntötte az egybegyűlteket; arra hívta fel a figyelmet, hogy a bánsági magyaroknak két fő fegyverük volt az utóbbi évszázadok megpróbáltatásai során: a békesség és a kitartás. „A Bánság a történeti Magyarország legtarkább nemzetiségű tája, több nép lakja és határok szabdalják szét, mégis kiállta a történelem viharait – mondta Kádár Zoltán –, mert a bánságiak mindig elismerték egymás értékeit és táplálkoztak egymás kultúrájából.” Azt is elmondta: a magyar kormány a bánsági szórvány megmaradását, megerősödését célzó programokat támogat, köztük egy Szórványkollégium és Közösségi Ház létrehozását, amelyre 150 millió forintot fordítanak és még az idén két újabb Petőfi-ösztöndíjas fiatalt küldenek Temesvárra, akik hozzájárulhatnak a bánsági magyar közösség megmaradásához.
A bánsági magyar intézmények és civilszervezetek – köztük a médiák képviselői is – a gyönyörű neogótikus épület Rákóczi termében kaptak lehetőséget a bemutatkozásra. A magyar iskolák ( Bartók Béla Elméleti Líceum, Gerhardinum Római Katolikus Líceum), a magyar színház ( Csiky Gergely Állami Magyar Színház), a Bánsági Magyar Gazdák és Vállalkozók Egyesülete, bánsági civilszervezetek és ifjúsági szervezetek standjai között helyet kaptak a TVR és a Temesvári Rádió magyar szerkesztőségeit, valamint a Heti Új Szó és a Nyugati Jelen szerkesztőségeit bemutató standok is. Nagy volt az érdeklődés a bánsági gasztronómiai különlegességek iránt: a rendezvény résztvevői megkóstolhatták a messze földön híres végvári túrós lepényt és a magyarországi vendéglőkben forgalmazott kiváló temesrékasi borokat.
Az Összkép a bánsági magyarságról című konferencia keretében Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet temesvári származású igazgatója, Halász Ferenc, a Temes Megyei RMDSZ elnöke, dr. Erdei Ildikó, a Bartók Béla Elméleti Líceum igazgatója, Fazakas Csaba eformátus esperes és Oláh Gábor, a TEIS (Temes Megyei Ifjúsági Egyeztető Tanács) elnöke mutatták be a bánsági régió történelmét, gazdasági és demográfiai helyzetét, az oktatási intézményeket és civilszervezeteket, a kultúra és az ifjúság helyzetét és perspektíváit.
A nagy érdeklődést kiváltó konferencia után került Sógor Csaba EP-képviselő jelenlétében a Bartók Béla – európai szellemiség, nemzeti gyökerek című kiállítás megnyitójára, Szőczi Árpád: Drakula árnyéka – A romániai forradalom kitörésének valódi története című dokumentumfilmjének levetítésére és ezzel párhuzamosan Szekernyés János: A magyarság emlékjelei a Bánságban című kötetének bemutatójára. A rendezvény teltházas, vastapsot aratott kulturális gálaműsorral zárult, ahol bemutatkoztak és felléptek a temesvári Bokréta citerásai, az Eszterlánc Néptánccsoport és Éder Enikő, a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház színművésze, Borsos Pál (zongora) közreműködésével.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Több pénzt a magyar rendezvényekre!
Enyhén szólva kevesli az EMNP, hogy a 25%-nyi váradi magyarság egyes szervezeteinek főbb rendezvényeire összesen csak 34.500 lejt adott a városháza, magyar vezetéssel.
Több ügyben is bírálta a váradi városvezetést legutóbbi sajtótájékoztatóján Zatykó Gyula,az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke és Moldován Gellért Lajos, a Néppárt nagyváradi szervezetének elnöke. Mint mondták, elfogadhatatlannak tartják, hogy Biharpüspöki főútjának, a Matei Corvinnak a lakói tovább szenvednek a nehézgépjármű-forgalomtól, miközben elkerülőút építése helyett máshova teszi a pénzt a város. Zatykó Gyula szerint „mi már régebben jeleztük, hogy ki kellene onnan vezetni a nehézforgalmat, 2014-ben nyomvonalat is javasoltunk, aztán tüntetéseket szerveztünk, majd tárgyaltunk. Az egész elkerülőút 10 millió euró alatti összegből kijönne. Végül a tervet felvették a 2014-2020 közötti városfejlesztési stratégiába – csakhogy addig tovább repedeznek a lakosok házai, zajlik a forgalom keltette szennyezés és hat a stressz is.” Közben azonban a Bolojan-adminisztráció 20 millió eurós pályázatból újabb utat akar építeni Váradtól Félixfürdőig – pedig ilyen már van, és nem is túlzsúfolt. Az indoklásuk az: a szentmártoniakat zavarja a mostani úton zajló nagy forgalom. Zatykó Gyula kérdése pedig: „a püspökieket meg nem zavarja talán az ottani?” Ezért az EMNP azt javasolja a városházának, változtasson a prioritásokon, megcserélve a kettőt.
Kevés…
Más változtatást is kérnek. Március 31-i határozatával ugyanis a városháza 1,2 millió lejt osztott szét kulturális rendezvények támogatására, de magyarokéra keveset. A Magyar Kultúra Napja (januári esemény) például 4500 lejt kapott, a Varadinum (április) 25.000 lejt, a Szent László Napok (június) pedig csak 5000 lejt. Ez összesen is csak 34.500, ami azEMNP szerint nagyon kevés. „A mi adóinkból is van ez az 1,2 milliós keret is. Amiből csak 2,8 százaléknyit adtak a fenti rendezvényekre. Pedig a magyarság aránya 25%” – kifogásolta Zatykó Gyula. Azt kérik, a jövőben a magyar rendezvényekre a magyar lakosság arányát alapul véve adjanak támogatást. Hozzátette: „Én személyesen is ezt fogom képviselni, ha a június 5-i önkormányzati választáson bejutok a tanácsba. Viszont érdekes, hogy már most is a vezetésben van magyar alpolgármester. És épp annak a bizottságnak a tagja, amely elfogadta a jelzett csekély összegeket…”
Képeslapokat várnak
Moldován Gellért Lajos a tájékoztatón elmondta: régi váradi képeslapokból, más dokumentumokból tárlatot nyitnak május 5-én a PKE-n. A pontos órát később jelölik ki, viszont azt már most tudják, hogy várnak még anyagot. Így bárki, akinek van ilyesmije, beviheti az EMNP váradi székházába, a Fő utca 45 szám alá. De ha kéri, az EMNP-sek ki is mennek érte – ehhez Moldován Gellért Lajost lehet felhíni, a 0741-614982 számon. Másolatok is beküldhetők, de csakis nagy felbontásban, jó minőségben, azemnt.nagyvarad@gmail.com mail címre. A megkapott képeslapokat, más kordokumentumokat a szervezők lemásoltatják és kinagyíttatják, így az eredetit szinte azonnal vissza is kapja mindenki. Moldován Gellért Lajos hangsúlyozta: „ezt nem kampányrendezvénynek szánjuk”. Szerinte ennek bizonyítéka az, hogy a kampány hivatalos indulása előtti napon lesz a megnyitó.
Szeghalmi Örs
erdon.ro

„Kötelesek vagyunk feltárni azt, ami történt”
A délvidéki magyar áldozatokra emlékeztek a nagyvárad-újvárosi református templomban. Tőkés László EP-képviselő igehirdetését követően Matuska Márton helytörténeti kutató szólalt fel.
Tőkés László püspök, EP-képviselő a sokaság és a közösség közötti különbségre világított rá a vasárnap reggeli istentisztelet során – porszemnyi létünk felszívódik a sokaságban, azonban Jézus Krisztusban testvérekké és közösséggé válunk, hangzott el. Ez a kapcsolat nem ismer határokat, és általa az összemosó globalizáció helyett az összetartó szeretet egyetemességét tapasztalhatjuk meg. „Add, hogy a világ tömeges sodródása nem szakíthasson ki bennünket családunkból, népünkből, közösségünkből” – hangzott el, majd Tőkés László felsorolta azokat a megemlékezéseket, melyeket a délvidéki áldozatok tiszteletére szerveztek az utóbbi évek során.
Közösségvállalás
Növeli, ki elfedi a bajt – ahogyan azt Illyés Gyula írta – viszont aki kimondja a rettenetet, az fel is oldja egyúttal. Ez a szándékuk az áldozatoknak emléket állító vándorkiállítás szervezőinek is, fontos a testvéri szolidaritás, melynek valódi értelmét az elmúlt rendszer szinte elfeledtette velünk. A szolidaritás szilárd alapot, mindenkiért vállalt felelősséget jelent, a keresztény szolidaritás pedig a közösségvállalást azokkal, akik az Atya akaratát cselekszik. Az Atya fősége alatt élő fiak és leányok mind testvérek, miközben a vér nemegyszer vízzé válik, s családtagok közötti kapcsolatok hidegülnek el. Nem magától értetődő adottság, hogy mi testvérek vagyunk – a testvérek meghasonulása és elidegenedése nemzeteket olthat ki, olykor pedig nemzet ellen támad oly pusztító háborúkban, melyeket nem is tudtunk volna elképzelni.
Osztozunk a gyászban
A veszedelem felé vezető széles út ellenében Krisztus keskeny útja az életre vezet. A kereszt fényében mélyül el az embertestvériség dimenziója, egyik oldalán a kis, remegő közösség, a másikon pedig a vitézek, martalócok. Sokan kegyetlennek találták Mel Gibson Jézusról szóló filmjét – de Délvidéknek is hasonlóan fájdalmas emlékei vannak. Jézus önmagát adta át értünk, egymásnak ajándékozva, s vérével váltva meg minket. A szolidaritás azt jelenti: nem valamit, hanem önmagunkat adjuk át a másiknak, amint azt Balogh Zoltán lelkész és országgyűlési képviselő megfogalmazta. A kínzásnál borzalmasabb a pszichikai terror, ahogyan azt Illés Zsolt, az egyik nemrég kiszabadult temerini fiú mondta. A kínzás kitervelt módjánál borzalmasabb az a keresztút járás, amit népünk lelkében hordozott el – és ebben a gyászban osztozunk a délvidéki, kárpátaljai testvéreinkkel, mondta Tőkés László.
Sándor Lajos lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket, kihangsúlyozva Tőkés Lászlópüspökként elért eredményeit, számos megvalósítását, majd Matuska Márton újvidéki újságíró, helytörténeti kutató szólt a délvidéki magyar-irtásról, a titói kommunizmus alatt véghezvitt tömegmészárlásokról. Míg az első razzia, mely több ezer áldozatot követelt, ismert, s bűnvádi eljárás indult a vétkesek ellen, a másodikat elhallgatták s ma is igen kevesen tudnak róla. A második razzia tovább tartott, ez egy tudományos módszerekkel megalapozott magyar-irtás volt, melynek során Tito magyarok tömegét végeztette ki háborús bűnösöknek kiáltva ki őket, minden bírói tárgyalás nélkül.
Matuska Márton újvidéki újságíró: „Egymás szájából halljuk azt, amit hallanunk és tudnunk kell.”
Minderről 1990-ig nem lehetett tudni, ő maga a hatalom ellenkezésének dacára terjesztette a világban a történteket. A magyarokat rengeteg sérelem és tragédia érte a történelem során, ennek magyarázata az, hogy elvesztett két világháborút és a győztesek ráerőszakolták szabályaikat, melyek szigorúbbak voltak, mint a többi legyőzött országgal szemben alkalmazottak – mondta a történész. Akkor Magyarország legyőzött állapotában gyönge volt, most viszont kötelesek vagyunk feltárni azt, ami velünk történt.
Mint elhangzott, a likvidálások mellett Délvidékről 84 600 magyart üldöztek el. A történész az újvidéki razziáról is említést tett, melynek mostanáig nem sikerült emlékművet állítani, a másfél ezer áldozat névsora pedig eltűnt a levéltárból.
Az istentisztelet után a jelenlévők a több tízezer magyar áldozat emlékére összeállított Délvidéki magyar golgota című vándorkiállítást tekinthették meg, a Partiumi Keresztény Egyetem emeleti aulájában.
Neumann Andrea
erdon.ro

Barabási Albert-László Székelyföld jövőjéről
Éves jótékonysági bálját tartotta pénteken a székelyudvarhelyi Rotary Klub, a rendezvény fővédnöke pedig a világhíres, Csíkszeredából elszármazott fizikus, hálózatkutató Barabási Albert-László volt. A tudós villáminterjúban röviden, de annál velősebben fejtette ki véleményét Székelyföld jövőbeni esélyeit illetően.
A XV. Székelyudvarhelyi Rotary Jótékonysági Bál fókuszában az elitképzés támogatása állt, mivel a klub szerint a magyarság megtartása és Székelyföld fejlődése lehetetlen képzett és elkötelezett értelmiségiek nélkül. Nem véletlen hát, hogy az idei bálra a világszerte elismert székely tudósembert, Barabási Albert Lászlót kérték fel fővédnöknek.
– Ön a hálózatkutatás megkerülhetetlen alakja, munkássága interdiszciplináris, számos tudományterületen sikerült új kutatási irányokat meghatároznia. Eredményeit azonban nem Székelyföldön, hanem Magyarországon és az USA-ban érte el. Élete példaértékű lehet a székely fiataloknak, de ellentmond annak a törekvésnek, hogy tehetségeink itthon maradjanak.
– Nem lennék az és nem tudnám azokat a dolgokat, amiket ma, ha itthon maradok. A fizikában és a legtöbb tudományterületen, tetszik vagy sem, még mindig az USA a központ, azon belül is Boston, ahol én is doktoráltam és ahová később vissza is tértem tanítani, kutatni. Szerintem akkor is tudtam volna érvényesülni, akár itthon is, ha nem adódnak ezek a lehetőségek, de valószínűleg azok más területeken lettek volna. Nem azt látom elsődleges problémának, hogy a tehetséges fiatalok külföldön tanulnak, hanem azt, hogy az ott elsajátított tudást nem tudják, akarják hazahozni. Ebben pedig nagyon nagy felelőssége van az itteni környezet befogadókészségének.
– Ön szerint hogyan lehetne visszavonzani az értelmiségi fiatalokat?
– Az első és legfontosabb dolog, hogy valóban legyen egy olyan székely értelmiségi elit, amiről beszélhetünk. Ha ez megvan, akkor csak azokat kell hazahozni, akikre valóban szükség van itthon, például orvosok, mérnökök, agrárszakemberek. Ezenkívül nem minden tudományterület műveléséhez kell nagy apparátus, felszereltség, azaz nem mindegyiknek ugyanolyan a költsége. Az, hogy a szakembereket, tudósokat végleg vagy időszakosan sikerül-e visszahozni, már egy következő lépés, hiszen ahogy már említettem, nagyon fontos a megfelelően befogadó, integráló környezet és támogató közösség kialakítása is. Véleményem szerint a Sapientia egy nagyon jó és előremutató kezdeményezés, amely hosszabb távon vonzó alternatívája lehet majd a nyugati egyetemeknek. Számos példa mutatja, például Izlandon, Svédországban, hogy kis országokban is kialakulhatnak erős és nemzetközi szinten elismert tudományos műhelyek, amelyek képesek visszacsábítani tudósaikat.
– Mit tehet ezért a közösség, a tágabb környezet?
– Mindenkinek és legfőképpen a fiataloknak fel kell ismerniük, hogy tudásalapú társadalomban élünk. Megfelelő képességek és tudás híján itthon és külföldön is csak másodrangú állampolgárok lehetnek, ezért nagyon fontos a folyamatos tanulás és önképzés. Azt is látni kell, hogy a tudás megszerzésének ideje, bármilyen szakmáról, tudományterületről is legyen szó, kitolódott. A közösségnek abban van kulcsszerepe, hogy meglássa, a tudásba, oktatásba fektetni egy lassan beérő, de mindenképpen szükséges folyamat, kikerülhetetlen, ha a székelység fennmaradásáról van szó.
– Ha már a székelységet említi, az ön életét miként befolyásolta származása?
– Nekem a székelység egy belső és mindig jelen lévő élmény, hiszen gyakorlatilag mindig kisebbségként éltem, először itt, Románián belül, majd Magyarországon és az Egyesült Államokban is. Ugyanakkor ez számomra soha nem gát volt, hanem inspiráció és motiváció, hogy még többet érjek el. Egyébként is azt gondolom, és ezt szociális kutatások is alátámasztják, hogy az, aki már több országban is tartózkodott huzamosabb ideig, innovatívabb és kezdeményezőbb, mint aki mindig a szülőföldjén élt. Hiszen látja a kulturális különbségeket, azt, hogy azonos problémákat másképp is meg lehet oldani, nem csak a megszokott módon. Ezért sem gondolom, hogy gond lenne azzal, ha a fiatalok hosszabb-rövidebb időt külföldön töltenek tanulva, dolgozva, hiszen más szemléletet és lendületet hozhatnak majd haza, új értékeket teremtve Székelyföldön.
A XV. Székelyudvarhelyi Rotary Jótékonysági Bál bevételeit a klub teljes egészében az elitképzés támogatására fordítja. A belépők, tombolaszelvények értékesítése mellett helyi művészek és diákok alkotásai is árverésre kerültek. Az így befolyt összeggel a tantárgyolimpiákon, versenyeken részt vevő diákok és felkészítő tanáraik munkáját segítik majd.
Györgyei Szabó Magdolna
Székelyhon.ro

Az EU belemenne Románia bővítésébe?
Már európai uniós tisztviselők is komolyan mérlegelik, hogy Moldova totális csődjéből csak a volt szovjet tagköztársaság és Románia egyesülése hozhatna kiutat – írja a Napi.hu.
Egyes nyugati diplomaták és szakértők egyre inkább megkérdőjelezik a 3,5 milliós Moldova mint önálló állam létjogosultságát. Nem sokkal korábban még a sikersztori lehetőségét látták a kicsi volt szovjet tagköztársaságban, amely az európai integráció útjára lépve megállhat a saját lábán – derült ki a bne IntelliNews régiós hírportál háttérelemzéséből.
Most már kénytelenek tudomásul venni, hogy ennek éppen az ellenkezője az igaz. Moldova a működésképtelen gazdaság szimbólumává vált azt követően, hogy tavaly év közben kiderült: a nem egészen nyolcmilliárd dolláros GDP 12 százalékának megfelelő összeg, egymilliárd dollár szőrén-szálán eltűnt az ország bankrendszeréből. Ezenfelül egy pénzmosási botrány is megrázta az országot – mindkét sztoriban nyakig benne voltak az ország vezetői.
A bankok kiürítése és állami feltőkésítése miatt az állami szervezetek még ma is bajlódnak a bérek kifizetésével és a kormány hamarosan abban a helyzetben találhatja magát, hogy nem lesz pénze a nyugdíjak kifizetésére és az államadósság törlesztésére. Moldova politikusai és államapparátusa láthatóan képtelen úrrá lenni a káoszon.
Ez juttatta el a nemzetközi megfigyelők és tanácsadók egy részét ahhoz a következtetéshez, hogy a működésképtelen önálló államot fel kellene adni, és utat kellene nyitni Moldova és Románia egyesülése előtt. Az utóbbi ország is sok sebből vérzik ugyan, de képes ezeket valamennyire legyűrni, illetve vezetése a NATO- és az EU-csatlakozás felé vezető úton hajlandó volt rendezni az ország kormányzási és gazdasági bajait – írják.
Az egyesülés persze jelentős ellenállásra találna az EU vezetésében, hiszen egy elnyomorodott népességű, bukott gazdaságú országot kellene integrálni Románián keresztül az unióba. Az elmúlt öt évben euró-számilliókat költöttek Moldova infrastruktúrájának és intézményrendszerének megreformálására – teljesen hiábavalóan.
Várhatóan Moszkva is keresztbe feküdne egy moldovai-román egyesülésnek. A kilencvenes évek elején az ország keleti, a Dnyeszter folyón túli sávja, amelyet főként oroszok laknak, Dnyeszter Menti Köztársaság néven levált Moldováról. Borítékolható, hogy az az „állam" Oroszországgal a hátában újabb területi igényekkel állna elő, ha felmerülne Moldova beolvadása déli szomszédjába.
alfahir.hu
Erdély.ma

Magyar költészet napja Déván
Reménységnek és tulipánnak
Gondolatébresztő műsorral emlékeztek meg a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum diákjai a magyar költészet napjáról.
– A 111 évvel ezelőtt, 1905. április 11-én született József Attila megtörve adta fel az életét, alig 32 évesen. Néhány nappal ezelőtt megkértük tanárainkat, diáktársainkat és a szülőket, írjanak néhány soros szöveget, amelyben meggyőzik a költőt arról, hogy érdemes élni. Ma rövid verses összeállításban jelenítettük meg az életével számot vető József Attilát. A tragikus pillanat előtt álló, leltárt készítő költőt négy diáktársunk és egy édesanya igyekezett meggyőzni arról, hogy ne adja fel az életét – foglalta össze az előadás lényegét Gáspár-Barra Szilárd, végzős diák, aki Mészáros Enikő magyar szakos tanárnő felkérésére írta és rendezte meg a jelenetet. Az előadás után elmondta: manapság sokan nagyon könnyen mondanak le az életről, mindarról ami korábban értéket jelentett számukra. És mi meglehetősen passzívan és tehetetlenül szemléljük a körülöttünk zajló tragédiákat. – Szeretném, hogy ez alkalommal számba vegyük a számunkra igazán fontos dolgokat. Véssük a szívünkbe a József Attila életben tartására íródott sorokat, és figyeljünk egymásra, hogy idejében tudjunk hasonló gondolatokkal segítségére lenni bajbajutott társainknak – fogalmazott a műsor fiatal rendezője. A nézőtéren érezhető döbbenet oldására aztán a költő életéért síkra szállók egy-egy tál kuglert kaptak ajándékba. Gáspár-Barra Szilárd pedig felolvasta a tanintézmény nagy közös versét. – Az utóbbi napokban végigjártuk az iskolát és mindenkit megkértünk, írja fel egy lapra az éppen eszébe jutó verssort. Ebből született a jó hosszú, de igen humoros költemény, melynek közös szerzője iskolánknak a diáksága és a tanári kara. Ezzel is igyekeztünk felhívni a figyelmet a magyar költészet napjára.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)

A tulipán, fenyő és csillag közül választhatnak
Három magyar politikai alakulatnak lesz saját jelképe a júniusi önkormányzati választásokon, kettő közülük közös jelöltek indítására is készül – derült ki hétfőn, amikor a választási jelek regisztrációjának lezárása után megkezdődött a jelöltállítás időszaka.
A központi választási bizottság (BEC) 126 párt, választási szövetség és kisebbségi szervezet elnevezését, valamint választási jelét iktatta, közöttük az RMDSZ-ét, a tulipánt, a Magyar Polgári Párt BEC-nél a párttörvény alapján bejegyzett két magyar politikai alakulat „MPP–EMNP” nevű, a fenyőt és csillagot is tartalmazó választási szövetségének jelét is iktatták.
A helyhatósági választási törvény szerint települési vagy megyei választási szövetségeket pártok vagy pártszövetségek hozhatnak létre. Az RMDSZ ezt úgy értelmezte, hogy a kisebbségi szervezetek csak a saját megnevezésük és saját logójuk alatt indulhatnak, ezért elzárkózott a koalíciós jelöltlisták kialakításától és saját tanácsosi listáira hívta meg a másik két magyar politikai alakulat vele együttműködni kész jelöltjeit.
Szabadság (Kolozsvár) ét (MPP), a fenyőt és az Erdélyi Magyar Néppártét (EMNP), a csillagot.

Sall-ang mentes beszélgetés Sall Lászlóval a postás poétával
zámtalan kézbesítendő dolog miatt szokták várni a postást, legyen az egy levél vagy a nyugdíj de, hogy a legfrissebb verseskötetét várják tőle az egészen ritka. Márpedig a helyzet pontosan így áll Sall László költő, postás esetén – derült ki a költészet napi kötetbemutatóján az Illyés Gyula Könyvesboltban.
Sall László Versutánzó szavak című a Holnap Kulturális Egyesület gondozásában megjelent kötetét mutatták be a költészet napján, hétfőn délután. Sall ezúttal nem képes hanem verses lapokat hozott magával. A nagyváradi származású költő ugyanis mellékesen svédországban postás, verseskötetét pedig az ottani mindennapi munka (is) katalizálta, inspirálta. Az az az izzadtságos kemény munka amelyről Woody Alleni humorral így vall: “Tegnap a munkába, ma az életbe halok bele”. Kötete szerencsére nem az a belehalós fajta, sokkal inkább meghatározhatatlanul egyedi, a költővel beszélgető Szűcs László szerint a műfaja “sajátos”, nem egyértelműen kategorizálható. Már a kötet címe a “Versutánzó szavak” is sugallja replikázott Sall, hogy nem feltétlen verseket kell várni, de azokhoz hasonló szövegeket. A kötetet sajátos szövegeiben pedig: több kor 1986, 2006, a jelen illetve számos helyszín, Nagyvárad, Göteborg is keveredett fiktív helyszínekkel és valós helyzetekkel, rendszerekkel, érzésekkel.
Versek és selfiek
A kötet egyfajta helyzet és hangulat jelentés mondta el Sall, valamiféle jelhagyás, jeladás. Egyik verse inspirációján elhatározta, hogy egy hónapig naponta készít magáról egy fotót (selfiet) így a szöveg mellett vizuálisan is ábrázolttá válik az arcára kiülő kedélyállapota, hangulata és minden ami történik vele. A napi fotózkodás rutinjával, a selfie-zés hagyományát teremtette meg, jegyezte meg viccesen Szűcs László. A Versutánzó szavak kötet bórítóképét a szintén tehetséges ifjú nagyváradi költő és fotós Ozsváth Zsuzsikészítette. A kötet hátoldala sem szokványos ugyanis a könyv teljes szövege (szabad szemmel ha el nem is olvasható de) megtekinthető parányi, bolha méretű betűkkel szedve. Ennek a szimbolikája pedig egész sorsokat kicsiben mutató látszat, mint az egymásra tevődő szitákon átütő festékanyag úgy látszunk mi kicsiben egymás számára mesélte Sall.
A boldogság és az olimpia lángjának nyomában
Jelen pillanatban leginkább a boldogság problematikája foglalkoztatja, vallotta merengve Sall, hogy hová tünhet a fogantatás pillanatában még koncentráltan jelen lévő öröm és boldogságérzet, és mi az a konkrét pillanat, momentum, szakasz vagy folyamat amikor ezt az érzést valahol, valahogy elhagyjuk az életünk során. “Tudományos” ámbár sokkal inkább humoros tézisekkel Sall Lászlónak sikerült megmagyaráznia azt is, hogy miért hűtlen a nőkhöz, mindaddig amíg meg nem találja az igazit. Ha a korábbi sorokat olvasva most azt gondolnák, hogy az ilyen költő az léha, bohém és nem törődöm is, akkor tévednek, ugyanis a Nagyváradon eladott könyvei bejövetelének összegét Acél Nórának adományozza, aki azon álmát szeretné megvalósítani, hogy olimpiai önkéntes lehessen.
A Szigligeti Színház és a Várad folyóirat közös kezdeményezésében a magyar költészet napjára dedikált “feldolgozás” sorozatban Sall László egyik verse is megtekinthető:
A sajátos műfajú költő postással és Versutánzó szavak c. kötetével a marosvásárhelyi közönség április 14-én csütörtökön, ismerkedhet.
Totka László
erdon.ro

Halhatatlan – székely – élet
Nagy sikert aratott Kulcsár-Székely Attila székelyudvarhelyi színművész a Lorántffy Központban bemutatott Nyírő-adaptációval.
A Költészet Napja alkalmából a múzeumtermet megtöltő közönségnek nem mindennapi élményben volt része. Mivel a háziolvasmányok közül is kikerült a székely író, Nyírő József és a valamikor oly népeszerű regényeinek és elbeszéléseinek sokasága, ezért is hatott az újdonság erejével gyönyörű nyelvezete, alegóriákkal és képiséggel tele költőisége. 1940-ben született az élet halhatatlanságára utaló faluregénye, a Hallhatatlan élet, mely a családiasság, az összetartás eposza.
A székely falu idilli képét rajzolja meg, a csavaros eszű és mindig tréfálkozó Bojzás Küs Dani és Péter Anikó szerelmének hátteréül. Dani jókedvű, mókás, furfangos, tréfacsináló kolontos, igazi Uz Bence-féle góbé. Az ő legénnyé serdülése, szerelme, házasságkötése, apává válása adják a regény vezérfonalát, amelyet vidám és szomorú történetek váltakozva tarkítanak, ahogyan Dani küzd a mindennapi kenyérért és megélhetésért, vagy éppen a román hatalom helyi képviselőivel. Nyírő József az egyszerű falusi élet mindennapjaiban kívánja felmutatni az élet szépségeit és erejét. Nem az egész regény, hanem csak első részének dramatizált változatát hallhatta a közönség Kulcsár- Székely Attilától. Egy pad és egy kulacs „társaságában” játszotta el egyedül Dani asszonykeresésének és házasodásának történetét. Körülötte a színpadon kevés kellék volt, de előadói tehetsége és jellemformáló készsége, hangjában, gesztusaiban és mimikájában látott eszköztára igen gazdagnak bizonyult. Elhittük neki apja szigorát, keresztanyja zsarnokságát, apósa székely igazságérzetéből fakadó szűkszavúságát, és az ő esetlenségét az udvarlás tanulásában. Bár apja egy gazdag menynek jobban örült volna, de a „szegénységét tisztasággal takaró” Péter Adrás lányát elfogadta attól való félelmében, nehogy vénlegény maradjon a fia.
A színművész játékában így keltett rokonszenvet a belső gazdagsággal bíró Anna iránt. Az esemény emelkedettségében ezért is éreztük fölöslegesnek és olcsó poénnak a hangtechnikushoz intézett kiszólását, – mely egyébként sem volt része a szövegkönyvnek. A templomi esküvő szorongással teli jelenetével, illetve a lakodalmi mulatság hangulatának bemutatásával zárult az előadás, – de nem a regény. Aki kedvet kapott e kivonat meghallgatásával a regény további részének elolvasásához, az készüljön fel arra a küzdelemre, melyet Dani és Anikó további életében jelenít meg az író, éspedig ama mondandójának kifejtésére, hogyha hagyják a székelységet megbirkózni a természet mostoha körülményeivel, e dologra és örömre termett nép paradicsommá varázsolná Erdélyt, ám az idegen hatalom elnyomása pusztulásba, tragédiákba viszi életét. A regény vissza-visszatérő motívuma, hogy a fiatal házasokat minden ismerős, rokon, barát a nagybetűs Élet örömeivel kecsegteti. Dani és Anikó azonban hamar megtapasztalja, hogy az élet küzdelmek sorozata, ahol ugyan föl-föltűnik némi futó öröm, de maradandó emléke a kudarcra ítélt emberi erőfeszítéseknek marad.
Nyírő József több emlékezetes epizódban jeleníti meg az élet iszonytató drámáit, a szegénység, a kilátástalanság, a gyermekhalál rémisztő és fölfoghatatlan sorsverését, és a román hatalom fölösleges sanyargatásait, – írja a regény egyik méltatója. Előbb ízes-góbés humorú epizódok garmadáját adja elő, s az olvasó elámul az író nyelvi leleményeinek kifogyhatatlan sokaságán, ahogyan fölidézi csavaros eszű hőseinek évődését, párbeszédeit, kalandjait és kivált furfangos észjárásukat, ám a kacagtató fordulatok szinte észrevétlenül átváltanak a végzet, a drámai sors megjelenítésébe. A tragikus vég ellenére Nyírő mégis azt mondja – és hiteti el olvasójával, hitette el közönségével is Kulcsár-Székely Attila -, hogy az egyes ember elpusztulhat, de a nemzet, a székely-magyar nép elpusztíthatatlan.
Incze Zsolt
erdon.ro

Verset utánzó szavak Nagyváradtól Göteborgig
Harminc éve, öt éve és tavaly írott szövegeket szerkesztettek egybe a Nagyváradról Göteborgba (Svédország) települt Sall László legújabb, Versutánzó szavak című kötetében. A könyvet hétfő este, a magyar költészet napján mutatták be Nagyváradon az Illyés Gyula Könyvesboltban.
Az eseményen Králik Lóránd, a könyvesbolt vezetője elmondta, hogy a Festum Varadimun egy fajta előrendezvényének is tekinthető a bemutató, és várják az érdeklődőket április 14-én pénteken a Törzsasztalra, melynek vendége Csaplár Vilmos, illetve meglepetéssel is készülnek a Kossuth kiadói csoporttal közösen.
Szűcs László tartott a régi Ady-körök szellemét idézve vitaindítót a könyvről, ám annak előtte néhány bejátszást láthattunk Tóth Balázs olimpikonról, aki kötet nyomtatását támogató göteborgi Move and Walk Intézet (ezt a Pethő-intézethez hasonlította a szerző) igazgatójának, Horváth Eszternek a férje.
S hogy hogyan kapcsolódik az olimpia és a verseskötet? Sall László könyve Váradon eladott példányainak bevételét egy fiatal hölgy, Aczél Dóra kapja. Az önkénteskedéssel régóta foglalkozó nő a bemutatón elmondta, jelentkezett az idei, riói olimpiára önkéntesnek, ki is választották, azonban kiderült, hogy a szervezők semmilyen költséget nem fedeznek (az étkeztetés is kérdéses egyelőre), így az útiköltségtől a szállásbérlésig minden magának kell fedeznie. Sall László egyébként ötven éves születésnapja óta minden kötetének bevételét jótékony célja ajánlja fel, Marosvásárhelyen és Budapesten is egy-egy helyi ügyet támogat a könyv eladásából származó bevétellel.
Visszatérő cím a könyvben a Tegnap a munkában, a versek pedig sajátos műfajúak, hangzott el Szűcs László vitaindítójában. Emellett a szerző egy-egy fotója is szerepel a szövegeknél, melyek lényegében egy hónapot ölelnek fel naptárszerűen, február 8-tól március 8-ig, a szerző születésnapjáig. Leginkább rendhagyó verses naplónak tekinthető a kötet, mondta Szűcs László, melybe harminc évet sikerült belesűríteni.
A göteborgi posta és egy nagyváradi panellakás között változnak a helyszínek, és ki nem mondottan ott van Magyarország. Sall László ugyanis elmondta: felmerül annak az ötlete, hogy odaköltözik. Harminc, öt és egy éve írt szövegek rakodónak egymásra, mint egy-egy szita, ami az előzőn még átmegy, az már a másikon fennakad, fogalmazott Sall László, akinek verseit nemcsak saját előadásában hallhattuk a könyvbemutatón, zárásként levetítették a Szigligeti Színház és Várad egyik költészetnapi versvideóját, melyen az egyik Tegnap a munkában című szöveget Ababi Csilla színművész adta elő.
Fried Noémi Lujza
maszol.ro

Sógor Csaba: Romániában nemcsak a roma közösséggel szemben létezik nyílt diszkrimináció
Nem méltóak egy európai uniós tagállamhoz azok a romaellenes megnyilvánulások, amelyek Romániában kísérték a nemzetközi roma napot. Ebben az országban az uszítás és a gyűlöletkeltés a magyar közösséggel szemben is rendszeresen tettenérhető – véli Sógor Csaba, aki szerint nem engedhetjük, hogy társadalmilag elfogadottá váljon a romákkal vagy éppen a magyarokkal szembeni nyílt diszkrimináció.
Strasbourgban ülésezik április 11-14. között az Európai Parlament, ahol a nemzetközi roma nap témája is napirendre került. Az RMDSZ-es európai parlamenti képviselő hozzászólásában hívta fel a figyelmet arra az elítélendő és sajnálatos esetre, hogy a nemzetközi roma nap alkalmából Bukarestben felállított rendezvénysátorra ismeretlenek sértő és durva romaellenes feliratokat festettek. „A rendőrség elkezdte a nyomozást, a román kormány és a román államfő felháborodásának adott hangot, több nagykövetség is megszólalt, sőt, még a Világbank is közleményben ítélte el a történteket” – emlékeztet az erdélyi politikus, aki szintén csatlakozott a felháborodott reakciókhoz. Sógor Csaba ugyanakkor leszögezte: a hasonló megnyilvánulások nem méltóak egy EU-tagállamhoz, amelyben a roma közösség súlyosan a társadalom perifériájára szorult.
Ugyanakkor az EP-képviselő felhívta a figyelmet arra, hogy Romániában nemcsak a roma közösséggel szemben létezik nyílt diszkrimináció, a mostanihoz hasonló erőszakos üzenetek gyakran megjelennek a magyar kisebbséggel szemben is, sporteseményeken, falfirkákon, de egyes médiaorgánumok részéről is tapasztalható az uszítás és a gyűlöletkeltés. „Szeretném, ha az állam intézményei és a politikusok hasonló vehemenciával ítélnék el ezeket a jelenségeket is, nem engedhetjük, hogy társadalmilag elfogadottá váljon ez a fajta magatartásforma” – fejtette ki az EP-képviselő. Sógor Csaba szerint nagy jelentősége van annak az egyhetes rendezvénysorozatnak, amelyet az Európai Parlament a nemzetközi roma nap alkalmából múlt héten szervezett. – Fontosnak tartottam részt venni az eseményen, mert hiszem, hogy a roma integrációval foglalkozni kell, a romaellenes fellépéseket pedig vissza kell szorítani. Ugyanakkor azt is szorgalmazzuk, hogy az őshonos nemzeti kisebbségek legalább ekkora figyelmet kapjanak az európai döntéshozók részéről – fogalmazott a képviselő. Közlemény
Erdély.ma

Uniós felszólítás Romániának az egyházi ingatlanok ügyében
Csak azt szeretnénk elérni, hogy Románia tartsa be a saját és az Európai Unió jogszabályait – mondta a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára a kommunizmus idején elkobzott romániai magyar egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról tartott keddi sajtótájékoztatón Budapesten.
Potápi Árpád János hangsúlyozta, a magyar kormány igyekszik segíteni a határon túli történelmi egyházakat, civil szervezeteket és magánszemélyeket abban, hogy beadványaik eljussanak az európai fórumokra, illetve ők maguk meg tudjanak jelenni ott. Emellett igyekeznek mozgósítani a magyar európai parlamenti képviselőket, hogy támogassák őket, és minden lehetséges fórumon emeljék fel a szavukat az érdekükben. „Ugyanakkor nem nekünk kellene minden segítséget megadni, hanem az utódállamoknak kellene betartaniuk a saját maguk által alkotott törvényeket, illetve a nemzetközi egyezményeket” – fogalmazott az államtitkár.
Szabadság (Kolozsvár)

Betartatnák Romániával az uniós szabályokat
Csak azt szeretnénk elérni, hogy Románia tartsa be a saját és az Európai Unió jogszabályait – mondta a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára a kommunizmus idején elkobzott romániai magyar egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról tartott keddi sajtótájékoztatón, Budapesten.
Potápi Árpád János hangsúlyozta, a magyar kormány igyekszik segíteni a határon túli történelmi egyházakat, civil szervezeteket és magánszemélyeket abban, hogy beadványaik eljussanak az európai fórumokra, illetve ők maguk meg tudjanak jelenni ott.
Emellett igyekeznek mozgósítani a magyar európai parlamenti képviselőket, hogy támogassák őket, és minden lehetséges fórumon emeljék fel a szavukat az érdekükben. „Ugyanakkor nem nekünk kellene minden segítséget megadni, hanem az utódállamoknak kellene betartaniuk a saját maguk által alkotott törvényeket, illetve a nemzetközi egyezményeket” – idézte az MTI a nemzetpolitikáért felelős államtitkárt.
Potápi Árpád János hozzátette: április 5-én Brüsszelben Tőkés László, a Fidesz–KDNP európai parlamenti képviselője és Csáky Pál, a Magyar Közösség Pártjának EP-képviselője kezdeményezésére tartottak a „visszaszolgáltatás során felgyülemlett problémákról közmeghallgatást”, amelyen felszólalt Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke is.
Lomnici Zoltán felidézte: Románia uniós csatlakozásának feltétele volt a jogtalanul elkobzott egyházi ingatlanok, így a magyar egyházi ingatlanok visszaadása is, a visszaigénylési kérelmeknek azonban csak a felét bírálta el, és a visszaigényelt ingatlanoknak alig több, mint egyharmada került újra egyházi tulajdonba.
Ez azért is súlyos gond – mondta –, mert a második világháború előtt, de a kommunista diktatúra idején és a rendszerváltoztatás után is meghatározó szerepük volt az egyházaknak Erdélyben a magyarság megmaradásában, és ez ma is így van.
Nemcsak az anyanyelvű vallásgyakorlásról van szó – tette hozzá – Lomnici, hanem egyházi fenntartású szeretetotthonokról, gyermekotthonokról is. Ezekben a gyermekotthonokban pedig nagyon sok roma fiatalról is gondoskodnak. A kétmilliós erdélyi cigányságnak ugyanis körülbelül negyede magyar ajkú.
Lomnici Zoltán az MTI-nek elmondta: hivatalos értesítést kapott arról, hogy Romániát felszólították, válaszoljon az EP illetékes bizottságához 2015 januárjában benyújtott petíciójában felvetett kérdésekre. A válaszadásnak határidőt nem szabtak, a többi között ennek sürgetésére kezdeményezték a közmeghallgatást. A román kormány válasza után az ügyet politikai vitára bocsátják majd Brüsszelben. Hozzátette: reményei szerint ugyanez történik majd a felvidéki egyházi ingatlanok ügyében is, ahol még vizsgálják petíciójának befogadhatóságát.
Krónika (Kolozsvár)

Szentgyörgyre viszik Tamásit
Újra színpadra lép a Pokolsár Egyesület
A kovásznai Pokolsár Egyesület amatőr felnőtt színjátszó csoportjának fellépései nem csak a fürdővárosra korlátozódnak, így most hétvégén, szombaton 18 órakor a Kónya Ádám Művelődési Ház segítségével a Székely Mikó Kollégium konferenciatermében mutatják be a sepsiszentgyörgyi közönségnek Tamási Áron Csalóka szivárvány című háromfelvonásos színművét.
Az egykori diákszínjátszókból összeállt csapat Gazda József irányítása alatt kezdte el tanulni és bemutatni a darabokat. 2013-ban Sütő András Vidám sirató egy bolyongó porszemért, 2014-ben Tamási Áron Vitéz lélek, 2015–16-ban pedig Tamási Áron Csalóka szivárvány című művével rukkoltak elő. A kulturális, gasztronómiai és sporttevékenységet is felvállaló egyesület vezetője, Berecki Árpád büszkén jegyezte meg: „a számos előadás után a Csalóka szivárvány megérett arra, hogy a megyeközponti közönség is lássa.”
Ugyanakkor hozzátette, ezzel a darabbal többek között egy partiumi turnén vesznek részt, amely borsi, nagyváradi és biharkeresztesi fellépéseket foglal magába, és a nyár folyamán a híres író emlékére szervezett napokon Tamási szülőfalujában, Farkaslakán is színpadra lépnek.
N. Sz. A.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A román állam nyomul, az RMDSZ lapít a Batthyáneum ügyében,
A gyulafehérvári Batthyáneum ügyében hallgatta meg Vlad Alexandrescu kulturális minisztert a képviselőház kulturális bizottsága. A látszólag kompromisszumot kereső román álláspont tiszta és világos, az RMDSZ-től csak a szokásos asszisztálásra futja.
Vlad Alexandrescu miniszter a meghallgatás során kijelentette: a Gyulafehérvári Táblabíróság elfogadta, hogy a kulturális tárca is belépjen a Batthyáneum tulajdonjogáról szóló perbe, és védje a román állam érdekeit. A miniszter azt is hozzátette, hogy az Európai Unió forrásaiból ötmillió euróig terjedő összeget fordíthatnának az épület felújítására, de ezt lehetetlenné teszi a tulajdonjogról szóló, 18 éve tartó pereskedés – jelentette az Agerpres román hírügynökségre hivatkozó MTI.
Vagyis a román álláspont szerint nem a katolikus egyházat, legkevésbé az erdélyi magyar közösséget illeti meg a felbecsülhetetlen hagyaték, hanem a megannyi magyar kulturális értéket kisajátító, azt az elmúlt majd' száz évben tudatosan románnak felmutató, és örök időkre bebiztosító államot. Ha az állam ultimátuma nem ínyére való a magyar közösségnek, akkor még mindig ott van a teljes elpusztulás esélye, hiszen Alexandrescu egyértelművé tette: a hagyaték érdeke, hogy a román fél számára előnyös megállapodás szülessen, mert így véget érhet a könyvtárban őrzött anyag pusztulása.
Mindeközben az RMDSZ sem hallgat, a román kompromisszum elfogadásának szálláscsinálói már-már cinikus hangnemet ütnek meg, kevés teret engedve ezáltal a román jogrendszer csapdájába belekeveredő, és onnan kikászálódni képtelen párttársaiknak. Ezt a jelenséget példázza Márton Árpádnak, az RMDSZ képviselőjének, a parlamenti kulturális bizottság tagjának érvelése, aki kijelentette: a román állam képviselői a provincia szót Erdélyre értik, és úgy tekintik, hogy Erdély és Románia 1918-as egyesülése után a román államot illeti meg a tulajdonrész. Pedig a végrendeletben a provincia inkább(!) az egyházmegyére vonatkozhatott.
Márton Árpád még hozzátette: a bizottsági felszólalásában világossá tette, hogy a két világháború között soha fel sem merült, hogy a román állam is tulajdonosa lenne a könyvtárnak. Batthyány Ignác végrendeletét akkor kezdték értelmezni, amikor vissza kellett volna szolgáltatni az egyháznak a tőle elvett ingatlant, és a benne található gyűjteményt. Hozzátette: a miniszter is arról beszélt a meghallgatáson, hogy csupán a könyvtár adminisztrálásában kellene valamiféle szerepet biztosítani a római katolikus egyháznak.
Győzni látszik a román szándék, miszerint a Batthyáneum ügyét román-vatikáni vitává silányítják, kihagyva ezáltal a valódi, eredetileg is egynek és oszthatatlannak számító jogutódot: az erdélyi magyarságot. Ez a taktika román részről sikerrel kecsegtethet, tudva, hogy a Vatikán milyen 'nagylelkűen' kezeli a majdnem ezeréves erdélyi magyar katolikus közösséget és annak érdekeit (nem is csoda ez annak tükrében, hogy az elmúlt évtizedek pápái nem tartották személyükhöz méltónak meglátogatni erdélyi híveiket, minden bizonnyal a ország belügyeinek tiszteletben tartása érdekében.)
Márton Árpád még hozzátette, a könyvtár anyagának részleges, vagy teljes elköltöztetése is felmerült a bizottság egyes tagjainak részéről, ez a megoldás azonban pont Batthyány Ignác végrendeletének szellemébe ütközik, aki egyértelművé tette (nem meglepő módon), hogy a könyvtárnak Gyulafehérváron kell működnie. „Annyi biztos, hogy a román állam a tulajdon egészére semmiképpen nem tarthat igényt, legfeljebb csak a tulajdonjog felére, és Gyulafehérvárról egyetlen könyvet sem szabad elvinni” – derült ki Márton szavaiból, aki így jelezte, hogy az egyébként teljesen jogosan semmiféle kompromisszumnak helyt nem adó egyházi álláspont, amit az Emberi Jogok Európai Bírósága is támogat, vita tárgya lehet, nehogy a Batthyáneum ügye éket verjen az egyébként perspektivikusan fejlődő román–magyar viszony alakulásában.
Varga Tímea Beáta
itthon.ma//erdelyorszag

Bemutatták az EMKE marosszéki kitüntettjeit
Baricz Lajos marosszentgyörgyi plébános, költő, Fekete Pál szobrász és egyben székelyvéckei polgármester, Veress Kálmán táncoktató részesült elismerésben az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) által az erdélyi közművelődés napja tiszteletére szervezett ünnepi rendezvényen.
„Nem minden nap adatik meg, hogy köszönetet mondjunk azoknak az embereknek, akik időt, energiát áldozva a közjóért tevékenykednek, akik eddigi életművükkel a közösséget szolgálták” – fogalmazott Kilyén Ilka, az EMKE Maros megyei elnöke, rámutatva, hogy milyen gazdag a szókincsünk az elmarasztalásra, míg a hálát azzal az egy szóval tudjuk kifejezni, hogy „köszönöm”.
Április 12. nyolc éve az erdélyi közművelődés napja, ugyanis 1885-ben Kolozsváron ezen a napon alakult meg az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, amely az Erdélyi Múzeum Egyesületet követően a második legrégebbi civil szervezet Erdélyben – ismertette a nap jelentőségét Ábrám Zoltán, az EMKE országos alelnöke. Kilyén Ilka elmondta, hosszú volt a lista, amelyet az EMKE Maros megyei szervezete díjazásra az országos egyesület vezetősége elé terjesztett, ugyanis aktív művelődési élet folyik Marosvásárhelyen és Maros megyében, és jelentős azok száma, akik szervezői tevékenységükkel, a közművelődés érdekében tett fáradozásaikkal, eredményeikkel megérdemlik az elismerést.
Baricz Lajos marosszentgyörgyi plébánost laudációját Sófalvi Szabolcs, Marosszentgyörgy polgármestere mondta el. Kifejtette, 26 éve ismeri a pap-költőt, és felsorolta azokat az érdemeit, amiért szeretik, elismerik, tisztelik a községbeliek, római katolikusok, reformátusok, unitáriusok egyaránt, de még az ortodoxok is. Olyan közösségépítő, értékteremtő tevékenységet folytat, amelyre még nem volt példa. A szentgyörgyi plébánián nincs is olyan hét, hogy ne legyen valamilyen művelődési esemény. Baricz Lajos erre azt válaszolta, hogy „dolgunk ebben a világban jónak lenni, és jót cselekedni”.
A következő kitüntetettet, Fekete Pált, Székelyvécke polgármesterét Ábrám Noémi méltatta, felsorolva mindazt, amit az elöljáró tett közösségéért. A korábban a marosvásárhelyi állatkert karbantartójaként dolgozó Fekete Pál 36 évesen kezdett el szobrászkodni, majd szülőfalujának régi, pusztulásra ítélt házait felújítani. A falu polgármesterének választotta 2008-ban, azóta rendezte a falu arculatát, székelykaput állított a bejáratnál, kilátót építtetett a falu fölé, falumúzeumot alapított, megépítette a kálváriát, úgy, hogy a tizennégy stáció tizennégy megmentett bejárati kiskapu, majd egy kápolnával „koronázta” meg az egészet.
Veress Kálmán néptáncoktató több mint ötven néptánccsoport megalapítója, a 25 éve működő Vándorcsizma néptáncfesztivál megálmodója, és létrehozója. Ötletekkel teli, lendületes és fáradhatatlan oktató ma is – hangzott el Ambrus Emese méltatásában.
Az EMKE-rendezvényen fellépett a marosszentgyörgyi Szent Cecília együttes, valamint a Fagyöngy citeraegyüttes.
Antal Erika
Székelyhon.ro

Mezei visszatér: MPP-listavezető és megyeitanácselnök-jelölt
Jelölőgyűlést tartott a Magyar Polgári Párt Hargita megyei szervezete Gyergyószéken, melyen Biró Zsolt országos elnök kiemelte, Gyergyószentmiklós az MPP zászlóshajója, s mint ilyen, örül, hogy Mezei János vállalja a megmérettetést.
„Sosem futamodott meg a kihívások elől. Büszkén és emelt fővel vállalta közössége képviseletét. Eddigi tevékenysége során bizonyított. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a lehető legmegfelelőbb jelölt a megyei tanácsosi tisztségre, méltán vezeti az MPP Hargita megyei listáját, mint az MPP megyei tanácselnök-jelöltjére tekintünk rá” – mondta Biró Zsolt.
Az MPP közleményéből ugyanakkor kiderül, hogy a párt Hargita megyei listájának összeállításakor az első három helyezettről a széki szempontok figyelembevételével döntenek, így Mezei János listavezető gyergyói jelöltet Salamon Zoltán megyei elnök, csíkszéki jelölt követi. A harmadik helyre Udvarhelyszék jogosult jelölni.
Ditróban és Remetén is indul az MPP
A gyűlésen ugyanakkor megállapították, jó ütemben haladnak a támogató aláírások gyűjtésével, illetve kiemelten kezelik Gyergyószentmiklós és Gyergyóújfalu helyzetét, ahol jelenleg is az MPP adja a polgármestert, de minden további településen erősíteni szeretne a párt. Lemaradások egyelőre Gyergyóditró és Gyergyóremete tekintetében tapasztalhatók, de mindkét településen indul az MPP – hivatkozik a gyűlésen elhangzottakra a párt sajtóirodájának közleménye.
Tucatnyi csíki MPP-szervezet készül a választásokra
Az MPP a gyergyói találkozót megelőzően, múlt héten Tusnádfürdőn tartott csíkszéki gyűlést, ahol 12 csíki község MPP-szervezete jelentette be, készen állnak a megmérettetésre.
Székelyhon.ro

Az erdélyi magyarság jogsérelmeivel is foglalkozik az amerikai külügyminisztérium jelentése
Az erdélyi magyarság jogsérelmeire is kitér az amerikai külügyminisztérium Romániáról szóló emberi jogi jelentése, erről azonban az ország közvéleményének nagy része nem szerezhetett tudomást, hiszen a dokumentumot ismertető román hírforrások alig, vagy egyáltalán nem említik annak magyar vonatkozásait.
Az amerikai külügyminisztérium szerdán hozta nyilvánosságra 2015-ről szóló éves országjelentéseit arról, miképpen érvényesülnek az emberi jogok a világ csaknem 200 államában. A bukaresti médiában a Romániának szentelt több mint negyven oldalból azokat az észrevételeket idézték, amelyek a romákat érő diszkriminációt, a fogvatartottak elleni rendőri erőszak, a szexuális kisebbségeket ért hátrányos megkülönböztetést és az állami szintű korrupciót tették szóvá.
A Maszol.ro hírportál azonban részletesen beszámolt arról, hogy magyar nyelv hivatalos használatának tiltása, a kétnyelvű helységnévtáblák hiánya, az önálló, állami finanszírozású magyar egyetem alapításának elutasítása, a székely zászló és egyéb székelyföldi szimbólumok kriminalizálása, a csángóföldi magyarórák akadályoztatása, valamint az egyházi és közösségi ingatlanok restitúciójának késlekedése is megjelenik abban a néhány bekezdésben, amelyet az erdélyi magyarságnak szentelt az amerikai külügyminisztérium jelentése.
Az internetes lap kiemelte, hogy a jelentésnek ez a része a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) dokumentációjára alapozva készült. A jelentés szövege egyébként nem használ elmarasztaló szófordulatokat, hanem azt sorolja fel, mire „panaszkodnak" az erdélyi magyarság képviselői. A dokumentum egyebek közt azt is megemlíti: a marosvásárhelyi hatóságok elutasították a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) azon igényét, hogy tavaly március 10-én, a Székely Szabadság Napján felvonulással emlékezzen meg a székely vértanúkról.
Az RMDSZ csütörtöki hírlevelében azt hangsúlyozta, hogy az amerikai emberi jogi jelentés az RMDSZ tájékoztatására is alapozott.
„Külpolitikai sikerünkként tarthatjuk számon azt a jelentést, amelyben az amerikai külügyminisztérium a romániai magyarság jogaira is kitér. Az RMDSZ tavalyi washingtoni látogatásán ismertette azokat a közösséget érintő jogtiprásokat, amelyeket az emberjogi dokumentum felsorol. Örvendünk, hogy mondottaink nyomatékot nyertek egy fontos dokumentum révén, hogy nemcsak az ország előnyös geopolitikai helyzete számít, hanem a kisebbségi ügyeket is biztonsági tényezőknek tekinti az Egyesült Államok" – idézte a hírlevél Kelemen Hunort, az RMDSZ elnökét.
A szövetségi elnök méltányolta azt, hogy az USA külügyminisztériuma kiemelten figyel a kisebbségi jogokra, ugyanakkor megköszönte a washingtoni Magyar Emberi Jogok Alapítványnak (HHRF) azt, hogy elősegíti a magyarság ügyeinek amerikai napirenden tartását.
MTI

Erdély.ma

Meghurcolt, megbélyegzett polgármesterek
Erdély többségében magyarok lakta vidékein kevés olyan helyi önkormányzat működött az elmúlt négy esztendőben, amelyet nem RMDSZ-es polgármester vezetett. A néhány székelyföldi kivétel azt mutatja, hogy aki nem tudott kiegyezni az RMDSZ-többségű megyei önkormányzatokkal, annak pokollá tették az életét. Ezt bizonyítja a háromszéki Maksa polgármesterének története.
A Sepsibesenyőt is magába foglaló 1200 lakosú Maksa községről sokan hallottak az elmúlt években. Kevés olyan település van ugyanis Romániában, amely immár három esztendeje a polgármester személyes irányításával helyi tanács, azaz helyi önkormányzat nélkül működik. Hogy megértsük a történet hátterét, az elején tisztázni kell: Bács-Benke László, Maksa község polgármestere 2012-ben az Erdélyi Magyar Néppárt színeiben nyert választásokat. Az EMNP-nek Erdély-szerte mindössze két polgármestere van, és mindkettő Háromszéken, két szomszédos község élén, Maksán és Nagyborosnyón. (Nagyborosnyó polgármestere, Szőcs Levente az évek óta ránehezedő nyomást megelégelve nemrég jelentette be, hogy júniusban az RMDSZ színeiben szeretne indulni a helyhatósági választásokon). Ha figyelembe vesszük a Magyar Polgári Párt (MPP) és az RMDSZ között megkötött választási egyezséget, akkor kijelenthető, hogy pártszínezetű polgármesterként Erdélyben ma Bács-Benke László az egyedüli ellenzéki magyar településvezető. Ezért a „rangért” az elmúlt négy esztendőben igencsak megszenvedett.
Tizennégyszer a DNA-nál
Maksa polgármesterének az esete egyféle rémtörténetként is felfogható. Arról szól, hova vezethet az egymás ellen leszámoló hadjáratot folytató erdélyi magyar politikusok ámokfutása, amelynek mindig a település látja a kárát. Ugyanakkor előtérbe hozza a romániai jogrend súlyos hézagait is, amelynek egyik szembeötlő példája szerint bárkit meg lehet hurcolni igazságtalanul, anélkül, hogy a feljelentőnek baja esne.
A háromszéki település polgármestere ellen 2013 óta egymást érték a feljelentések rendőrségen, ügyészségen, a Korrupcióellenes Ügyosztályon (DNA), illetve a prefektúrán. Olcsó vigasznak tartja, hogy az RMDSZ-es ellenfelei közül kikerülő notórius feljelentők összes ügyészségi, rendőrségi beadványa igaztalannak bizonyult: egyetlen esetben sem kerültek az őt sikkasztással, hamisítással és mindenfajta lopással megvádolók beadványai bíróság elé, az ellene felhozott vádak még az ügyészségi kivizsgálás fázisában megbuktak, minden büntetőeljárást megszüntettek vele szemben. A dióhéjban összefoglalt történet többéves kálváriát takar: csak a DNA brassói székhelyén tizennégy alkalommal járt – egy napra le is tartóztatták –, a többi rendőrségi és „normál” ügyészségi kihallgatások számát már nem is jegyzi. A tortúrának szívinfarktus és egyéb megbetegedések őrzik a nyomait, jogi elégtételre pedig semmi remény, hiszen védőügyvédje szerint Romániában soha nem a feljelentőt büntetik, hanem a feljelentettnek kell ártatlanságát bizonyítania.
Menesztett helyi tanács
Meghurcoltatásának története polgármesteri megválasztása után kezdődött el, amikor hozzáfogott a választási kampányban beígért rendteremtéshez. Számba vette a rendezetlen tulajdonviszonyokat, és egyik első stratégiai lépésként hozzáfogott ezek megoldásához. Így jutott el a turisztikai szempontból is nagy lehetőségeket kínáló 90 hektáros besenyői tó körüli telkek tulajdonjogi tisztázásához. Hamar kiderült, egyik RMDSZ-es kiskirály jogtalanul használt 1,2 hektár területet a tó körüli napozó részen, amely a többi területtel együtt a helyi önkormányzatot illette meg. Per pert követett és a polgármesteri hivatal visszaszerezte a földdarabot, amit liciten egy sepsientgyörgyi cégnek adott hosszúlejáratú használatra, hogy azt turisztikai szempontból a község javára hasznosítsa. Ez volt az a pillanat, amikor az ellentábor zárta sorait és totális háborút indított a polgármester ellen. A 9 tagú helyi önkormányzat 4 RMDSZ-es képviselője visszalépett és meggyőzték az ötödik, független képviselőt is, hogy tartson velük, így a négy néppártos képviselő kevésnek bizonyult a helyi tanács fennmaradásához, amely 2013 nyara óta de facto megszűnt létezni. A polgármester szerint a megyei tanács elnökének, Tamás Sándornak a támogatásával a helyi RMDSZ mindent elkövetett, hogy referendumot szervezzen az előrehozott választások kikényszerítésére, ebbéli igyekezetüket azonban a román prefektus keresztülhúzta. Az új helyzetben a polgármester arra kényszerült, hogy egyedül vezesse a községet. Minden ezzel kapcsolatos törvényt, előírást felkutatott, hogy véletlenül se kövessen el olyan hibákat, amelyek alapján az ellentábor keresztülvihetné menesztését. A megyeszerte elterjesztett összeférhetetlen polgármesterről szóló kép nem zavarta, ő ugyanis senkit nem üldözött el a polgármesteri hivatalból. Épp ellenkezőleg, őtőle szeretett volna az RMDSZ megszabadulni. „Talán egyszerűbb lett volna lemondanom, de nem akartam ezt az elégtételt megadni nekik. Be akartam bizonyítani, hogy bármennyi mocskot rám szórnak, én tisztán kerülök ki belőle. Úgy érzem, sikerült” – magyarázza az elmúlt három esztendő kálváriájának történetét Bács-Benke László. Azt mondja, ő nem gyűlöli az RMDSZ-t. Neki nem a szervezettel van baja, hiszen sok polgármestert ismer, sokukkal jó a viszonya. Ő az RMDSZ árnyékában meghúzódó gazembereket nem tudja elviselni, velük szemben vállalta az ellenzékiség sokéves küzdelmét.
Óriáspince-tető: nem Maksáé a jövedelem
Helyi önkormányzat nélkül a polgármester csak akkora költségvetés fölött rendelkezhet, amely a még működő tanács idejében lett megszavazva. Magyarán, Maksa község 2016-ban is a 2013-as költségvetés sarokszámai alapján költekezhet. Az akkor elfogadott mintegy 1,2 millió lejes költségvetés kiadási oldalát 12 hónapra felbontva költheti el, de tanácsi határozatok hiányában új szerződések, új pénzbevételi források nem jöhetnek szóba. Az önkormányzat hiánya miatt a község sok bevételtől elesett az elmúlt három évben, többek között a megyei tanács által uralt és telekkönyvileg a Maksához tartozó Óriáspince-tető rendezvényeinek potenciális jövedelmétől, bérleti díjaitól is. A megyei önkormányzat által felügyelt pénzleosztás tekintetében a polgármester szerint Maksa az utolsók között szerepel a megyében, csak annyi pénzt kap, amit a törvény szerint kötelezően meg kell kapnia a tanügy és egyéb közintézmények fenntartására. A kevéske pénzből így is sikerült felújítania a középületeket, járhatóvá tette a mezei utakat és a falvak utcáit és mintegy 120 embernek szervezett ingyenes szakképzési tanfolyamot a megyében keresett szakmákban, közösen egy brassói céggel. Legnagyobb eredményének mégis azt tartja, hogy megyei éllovasként Maksán sikerült rendezni szinte teljes egészében a tulajdonviszonyokat.
A Községháza feliratot nemrég váltotta a Polgármesteri Hivatal, miután bírósági döntéssel azzal fenyegették meg, hogy amennyiben a régi feliratot nem távolítja el, visszamenőleges hatállyal mintegy százezer lejes bírságot kell kifizetnie. Mandátuma alatt Bács-Benkének ez volt az egyetlen elveszített játszmája a hatóságokkal, a székely zászlót azonban nem tudta leszedetni a prefektus sem. Furfangos módon a szomszédos telekről lóg be a zászlórúd a polgármesteri hivatal felségterületére...
Nincs kisgazdajövő
Maksa ugrásnyira van a közigazgatásilag Rétyhez tartozó Schweighofer fűrészüzemtől, vagy ahogyan vendéglátóm fogalmaz, a favágóhídtól. Az onnan származó zajártalom és egyéb légszennyeződés elsősorban Maksa lakosságát sújtja, miközben a községnek semmi haszna nem származik belőle, mindössze öt idevalósi lakos dolgozik a gyárban. „A gyárral kapcsolatos legnagyobb baj mégis az, hogy a környéken hihetetlenül felverte a fa árát, az emberek már tűzifát sem tudnak beszerezni, hiszen a fakitermelőknek az éri meg, ha egyenesen a gyárnak adják el a nyersanyagot. Amellett, hogy a környék fafeldolgozó asztalosműhelyei csődbe jutottak, a fahiány súlyosan érinti a lakosságot is” – összegzi a fűrészüzemmel kapcsolatos ellenérveit. Hasonlóan vélekedik a Maksától mindössze egy kilométerre felépített, a Nagyborosnyó községhez tartozó lécfalvi szeméttelepről is, amely ellen elődeinek nem volt kifogása. Azt tartja, bűn a falu lakóival szemben, hogy ilyen közel engedték a házakhoz az évente több ezer tonna szemetet raktározó és feldolgozó üzemet, holott lakott területtől akár 4–5 kilométerre is találhattak volna megfelelő helyet. „El lehet képzelni, ki veszi meg ezek után a maksai pityókát, amikor köztudott, hogy a megye egyik legszennyezettebb községévé válunk” – fogalmaz a polgármester.
Miközben szétnézünk a faluban, a gazdálkodás esélyeiről is megkérdezem, mint olyan elöljárót, aki mezőgazdasági szakemberként világéletében gazdálkodott, állatokat tartott. A polgármester nem jósol nagy jövőt a kis- és közepes gazdáknak. Úgy véli, a teljes román agrártámogatási rendszer elhibázott, hiszen csak a nagygazdákat karolja fel. „Az egykori kollektív elnökökből és állami mezőgazdasági vállalatok mérnökeiből, vezetőiből erősen megkérdőjelezhető tisztaságú privatizálás során meggazdagodott agrárelit már rég nem szorul állami támogatásra, a pénzek zömét mégis ők zsebelik be. Ez a rendszer teljesen kiszolgáltatottá teszi a gazdatársadalmat” – fogalmaz. Az emberek többségének nem marad más választása, mint városon vállalni olcsó munkabér melletti megélhetést, vagy külföldre távozni.
A polgármester nagy veszélynek tartja a termőföldek elkótyavetyélését, ami rövid idő alatt gyökeresen átrendezheti számos székelyföldi település tulajdonviszonyait. Azt mondja, ha helyi csapatával sikerül még egy mandátumot nyernie, ezen a téren is tenni fog valamit.
Tizennégyszer a DNA-nál
Maksa polgármesterének az esete egyféle rémtörténetként is felfogható. Arról szól, hova vezethet az egymás ellen leszámoló hadjáratot folytató erdélyi magyar politikusok ámokfutása, amelynek mindig a település látja a kárát. Ugyanakkor előtérbe hozza a romániai jogrend súlyos hézagait is, amelynek egyik szembeötlő példája szerint bárkit meg lehet hurcolni igazságtalanul, anélkül, hogy a feljelentőnek baja esne.
A háromszéki település polgármestere ellen 2013 óta egymást érték a feljelentések rendőrségen, ügyészségen, a Korrupcióellenes Ügyosztályon (DNA), illetve a prefektúrán. Olcsó vigasznak tartja, hogy az RMDSZ-es ellenfelei közül kikerülő notórius feljelentők összes ügyészségi, rendőrségi beadványa igaztalannak bizonyult: egyetlen esetben sem kerültek az őt sikkasztással, hamisítással és mindenfajta lopással megvádolók beadványai bíróság elé, az ellene felhozott vádak még az ügyészségi kivizsgálás fázisában megbuktak, minden büntetőeljárást megszüntettek vele szemben. A dióhéjban összefoglalt történet többéves kálváriát takar: csak a DNA brassói székhelyén tizennégy alkalommal járt – egy napra le is tartóztatták –, a többi rendőrségi és „normál” ügyészségi kihallgatások számát már nem is jegyzi. A tortúrának szívinfarktus és egyéb megbetegedések őrzik a nyomait, jogi elégtételre pedig semmi remény, hiszen védőügyvédje szerint Romániában soha nem a feljelentőt büntetik, hanem a feljelentettnek kell ártatlanságát bizonyítania.
Menesztett helyi tanács
Meghurcoltatásának története polgármesteri megválasztása után kezdődött el, amikor hozzáfogott a választási kampányban beígért rendteremtéshez. Számba vette a rendezetlen tulajdonviszonyokat, és egyik első stratégiai lépésként hozzáfogott ezek megoldásához. Így jutott el a turisztikai szempontból is nagy lehetőségeket kínáló 90 hektáros besenyői tó körüli telkek tulajdonjogi tisztázásához. Hamar kiderült, egyik RMDSZ-es kiskirály jogtalanul használt 1,2 hektár területet a tó körüli napozó részen, amely a többi területtel együtt a helyi önkormányzatot illette meg. Per pert követett és a polgármesteri hivatal visszaszerezte a földdarabot, amit liciten egy sepsientgyörgyi cégnek adott hosszúlejáratú használatra, hogy azt turisztikai szempontból a község javára hasznosítsa. Ez volt az a pillanat, amikor az ellentábor zárta sorait és totális háborút indított a polgármester ellen. A 9 tagú helyi önkormányzat 4 RMDSZ-es képviselője visszalépett és meggyőzték az ötödik, független képviselőt is, hogy tartson velük, így a négy néppártos képviselő kevésnek bizonyult a helyi tanács fennmaradásához, amely 2013 nyara óta de facto megszűnt létezni. A polgármester szerint a megyei tanács elnökének, Tamás Sándornak a támogatásával a helyi RMDSZ mindent elkövetett, hogy referendumot szervezzen az előrehozott választások kikényszerítésére, ebbéli igyekezetüket azonban a román prefektus keresztülhúzta. Az új helyzetben a polgármester arra kényszerült, hogy egyedül vezesse a községet. Minden ezzel kapcsolatos törvényt, előírást felkutatott, hogy véletlenül se kövessen el olyan hibákat, amelyek alapján az ellentábor keresztülvihetné menesztését. A megyeszerte elterjesztett összeférhetetlen polgármesterről szóló kép nem zavarta, ő ugyanis senkit nem üldözött el a polgármesteri hivatalból. Épp ellenkezőleg, őtőle szeretett volna az RMDSZ megszabadulni. „Talán egyszerűbb lett volna lemondanom, de nem akartam ezt az elégtételt megadni nekik. Be akartam bizonyítani, hogy bármennyi mocskot rám szórnak, én tisztán kerülök ki belőle. Úgy érzem, sikerült” – magyarázza az elmúlt három esztendő kálváriájának történetét Bács-Benke László. Azt mondja, ő nem gyűlöli az RMDSZ-t. Neki nem a szervezettel van baja, hiszen sok polgármestert ismer, sokukkal jó a viszonya. Ő az RMDSZ árnyékában meghúzódó gazembereket nem tudja elviselni, velük szemben vállalta az ellenzékiség sokéves küzdelmét.
Óriáspince-tető: nem Maksáé a jövedelem
Helyi önkormányzat nélkül a polgármester csak akkora költségvetés fölött rendelkezhet, amely a még működő tanács idejében lett megszavazva. Magyarán, Maksa község 2016-ban is a 2013-as költségvetés sarokszámai alapján költekezhet. Az akkor elfogadott mintegy 1,2 millió lejes költségvetés kiadási oldalát 12 hónapra felbontva költheti el, de tanácsi határozatok hiányában új szerződések, új pénzbevételi források nem jöhetnek szóba. Az önkormányzat hiánya miatt a község sok bevételtől elesett az elmúlt három évben, többek között a megyei tanács által uralt és telekkönyvileg a Maksához tartozó Óriáspince-tető rendezvényeinek potenciális jövedelmétől, bérleti díjaitól is. A megyei önkormányzat által felügyelt pénzleosztás tekintetében a polgármester szerint Maksa az utolsók között szerepel a megyében, csak annyi pénzt kap, amit a törvény szerint kötelezően meg kell kapnia a tanügy és egyéb közintézmények fenntartására. A kevéske pénzből így is sikerült felújítania a középületeket, járhatóvá tette a mezei utakat és a falvak utcáit és mintegy 120 embernek szervezett ingyenes szakképzési tanfolyamot a megyében keresett szakmákban, közösen egy brassói céggel. Legnagyobb eredményének mégis azt tartja, hogy megyei éllovasként Maksán sikerült rendezni szinte teljes egészében a tulajdonviszonyokat.
A Községháza feliratot nemrég váltotta a Polgármesteri Hivatal, miután bírósági döntéssel azzal fenyegették meg, hogy amennyiben a régi feliratot nem távolítja el, visszamenőleges hatállyal mintegy százezer lejes bírságot kell kifizetnie. Mandátuma alatt Bács-Benkének ez volt az egyetlen elveszített játszmája a hatóságokkal, a székely zászlót azonban nem tudta leszedetni a prefektus sem. Furfangos módon a szomszédos telekről lóg be a zászlórúd a polgármesteri hivatal felségterületére...
Nincs kisgazdajövő
Maksa ugrásnyira van a közigazgatásilag Rétyhez tartozó Schweighofer fűrészüzemtől, vagy ahogyan vendéglátóm fogalmaz, a favágóhídtól. Az onnan származó zajártalom és egyéb légszennyeződés elsősorban Maksa lakosságát sújtja, miközben a községnek semmi haszna nem származik belőle, mindössze öt idevalósi lakos dolgozik a gyárban. „A gyárral kapcsolatos legnagyobb baj mégis az, hogy a környéken hihetetlenül felverte a fa árát, az emberek már tűzifát sem tudnak beszerezni, hiszen a fakitermelőknek az éri meg, ha egyenesen a gyárnak adják el a nyersanyagot. Amellett, hogy a környék fafeldolgozó asztalosműhelyei csődbe jutottak, a fahiány súlyosan érinti a lakosságot is” – összegzi a fűrészüzemmel kapcsolatos ellenérveit. Hasonlóan vélekedik a Maksától mindössze egy kilométerre felépített, a Nagyborosnyó községhez tartozó lécfalvi szeméttelepről is, amely ellen elődeinek nem volt kifogása. Azt tartja, bűn a falu lakóival szemben, hogy ilyen közel engedték a házakhoz az évente több ezer tonna szemetet raktározó és feldolgozó üzemet, holott lakott területtől akár 4–5 kilométerre is találhattak volna megfelelő helyet. „El lehet képzelni, ki veszi meg ezek után a maksai pityókát, amikor köztudott, hogy a megye egyik legszennyezettebb községévé válunk” – fogalmaz a polgármester.
Miközben szétnézünk a faluban, a gazdálkodás esélyeiről is megkérdezem, mint olyan elöljárót, aki mezőgazdasági szakemberként világéletében gazdálkodott, állatokat tartott. A polgármester nem jósol nagy jövőt a kis- és közepes gazdáknak. Úgy véli, a teljes román agrártámogatási rendszer elhibázott, hiszen csak a nagygazdákat karolja fel. „Az egykori kollektív elnökökből és állami mezőgazdasági vállalatok mérnökeiből, vezetőiből erősen megkérdőjelezhető tisztaságú privatizálás során meggazdagodott agrárelit már rég nem szorul állami támogatásra, a pénzek zömét mégis ők zsebelik be. Ez a rendszer teljesen kiszolgáltatottá teszi a gazdatársadalmat” – fogalmaz. Az emberek többségének nem marad más választása, mint városon vállalni olcsó munkabér melletti megélhetést, vagy külföldre távozni.
A polgármester nagy veszélynek tartja a termőföldek elkótyavetyélését, ami rövid idő alatt gyökeresen átrendezheti számos székelyföldi település tulajdonviszonyait. Azt mondja, ha helyi csapatával sikerül még egy mandátumot nyernie, ezen a téren is tenni fog valamit.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Isteni gondviselés a Szentföldön is
Aranygyűrűs teológiai doktor kitüntetésben részesítette Geréb Zsoltot, a Protestáns Teológiai Intézet nyugalmazott tanárát a Magyarországi Református Egyház Zsinata. A kolozsvári professzorral teológiáról, „nyelveken szólásról”, sportról, oktatásról beszélgettünk.
– Édesapja református lelkipásztor volt. Egyértelműnek tűnt, hogy a fiú követi az apa példáját?
– Nálunk ez családi hagyomány, hiszen nagytatám is lelkipásztor volt. A családban elnyert lelki indíttatás azonban meghatározó volt számomra, én örököltem nagyapámtól a Tóthfalusi képesbibliát. Bátyám számtan-fizika tanár lett, húgom pedig angol-magyar szakos tanárnő.
– Másfél évtizedig szolgált mezőségi gyülekezetekben. Milyen időszak volt ez életében?
– Nagy élményt jelentett a gyülekezetekkel, emberekkel való találkozás, a rengeteg családlátogatás. Mózes András professzorom tanácsát követve igyekeztem minél egyszerűbben beszélni a szószéken, hogy a gyülekezeti tagok megértsék az üzenetet, a prédikációt. Ez szoktatott rá arra, hogy igyekezzek közérthetően, világosan fogalmazni. A Kolozspatán, Kolozsborsán és Mócson eltöltött 17 év az élet ismeretét jelentette számomra, és ezért hálás is vagyok. Ilyenkor néha olyan helyzetbe kerül az ember a presbitériummal vagy éppen a hatóságokkal, amikor a feszültségeket meg kell oldani, természetesen kellő tapintattal. Később mindez nagy hasznomra vált, hiszen könnyebben tudtam összekötni a teológiai elméletet a gyakorlattal. Ez a kolozsvári teológiának különben mindig sajátossága volt és egyben kényszere is.
– Újszövetségesként a „nyelveken szólás” nem áll távol a professzor úrtól. A német és holland mellett a francia nyelvet is ismeri. A 60–70-es években azonban még nem volt jellemző, hogy valaki ennyi nyelvet ismerjen. Hogyan alakult így?
– A kolozsvári Brassai Sámuel iskolában a román mellett a francia és orosz nyelvet tanultam. A teológiára kerülve elkezdtem a németet, majd harmad- és negyedéven a nagyszebeni német evangélikus teológiára kerültem. Leültem és naponta negyven szót tanultam meg, a két év alatt pedig jól elsajátítottam a németet, amely mai napig a teológiai szakirodalom alapnyelve. Az angolt már nem ismerem olyan jól, különböző konferenciákon vagy kommentárok olvasása közben viszont használni tudom.
– Tanult a nagyszebeni evangélikus teológián, a bukaresti ortodox teológián, valamint a hollandiai Utrechtben is. Édesapját követte a teológiára is, igaz, nem a rendszeres teológia tanszéken, hanem az újszövetségin. Miért éppen ezt választotta?
– A teológia elvégzése után felvételiztem a doktori iskolába, majd Bukarestbe kerültem. Ez elsősorban a nyelvtanulás és a bukaresti világ megismerése szempontjából volt érdekes. Ez idő alatt megtetszett a bizantinológia és a patrológia is. Nem szerettem volna feltétlenül édesapám nyomdokaiba lépni. Neki a szintetizáló képessége volt kiváló, nekem inkább az elemző, analitikus képesség volt az erősségem. Annak idején Maksay Albert mellett kezdtem tanulmányozni az Újszövetséget, Szebenben pedig Binder Hermann volt a tanárom. Úgy érzem, megragadott az Újszövetség történeti vonatkozása és közvetlensége: mintha a mai emberhez szólna. Bár az erdélyi református egyházban a hitvallásoknak és a hittudománynak is nagy hagyománya van, én mégis a bibliai tudományok felé vonzódtam.
– Teológiai körökben nem sokan tudják, de öttusázott és vívott is. Hogyan került kapcsolatba a sporttal?
– Az iskolában Guráth Béla olimpikon fiával jártam együtt, az ő családjának köszönhetően kezdtem el vívni, a nyári hónapokban pedig vízilabdázni és úszni. Az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején megnyílt a lehetőség arra, hogy Kolozsváron is beinduljon az öttusázás. Egy jó csapat gyűlt össze, akkor már elsőéves egyetemista voltam, de meg kellett tanulni a lovaglást és a céllövészetet is, ez utóbbi számomra nagyon nehezen ment. Ennek ellenére az eredményeim alapján a bukarestiek felajánlották, hogy bevesznek a válogatottba, és felkészítenek a tokiói olimpiára – egy feltétellel. Ha pályát változtatok. Én inkább a teológia mellett döntöttem.
– Geréb Zsoltra több lelkészgeneráció nemcsak tanárként, hanem bentlakásfelelősként is emlékszik. Jelentett-e valami többletet ez a faladat a teológusok megismerésében, a velük való foglalkozás során?
– Ezt a feladatkört is édesapámtól örököltem. A diákokkal való kapcsolattartás végett igen fontos volt számomra. Jobban megismertem a fiatalokat, több esetben a gyülekezetüket is, közvetlenebbül tudtam velük beszélni. A bibliaórákon is sokat jelentett mindez, amikor tanárként a személyesebb dolgokat is meg tudtam érteni.
– Mi volt fontosabb az egyetemen: a kutatói munka vagy a diákok oktatása?
– Az első években egyértelműen az oktatás, hiszen sokat kellett készülni az órákra. Abban az időben nem voltak tankönyvek, kurzusok, világháló. Fel kellett írni a táblára mindent, például a ragozást is. Ma már természetesen sokkal könnyebb a tanár dolga. Doktori dolgozatom megírása idején egy bizonyos területen bedolgoztam magam, ez a szinoptikus kutatás és a modern Jézus-kutatás volt. El is kezdtem a thesszalonikai első és második levél magyarázatát. A hosszú évekig tartó kutatómunka alatt megismertem az írásmagyarázatnak, a kommentárírásnak minden csínját-bínját. Ez nagy segítséget jelentett, amikor a többi páli levél magyarázatának kezdtem neki. Természetesen egy tanárnak az oktatói tevékenysége a legfontosabb, de nagy hangsúlyt kell fektetnie a kutatásra is, főleg a bolognai rendszer bevezetése óta, amely az előléptetéshez erőteljesen ösztönzi a publikációkat, tanulmányokat.
– Amikor elvégezte a teológiát, gondolta-e volna azt, hogy valamikor két egyetemnek is a rektora lesz?
– Erre nem gondoltam. Amikor az ember egy tanári karnak a tagja, szívvel-lélekkel és „nyitott fülekkel” vesz részt a gyűléseken. Én legalábbis hosszú évek alatt így ismertem meg az intézet működésének minden részletét. Édesanyám Makkai Sándornak volt a titkárnője, a 30-as években részt vett a nőszövetségi munkában, tőle örököltem a szervezési készséget, így nem volt megerőltető a rektori munka. Átláttam a helyzeteket, megfelelően reagáltam a nehézségek alkalmával, és úgy érzem, igyekeztem a teológiai intézetben adódott feszültségeket oldani, csapatmunkában dolgozni. A Partiumi Keresztény Egyetem tisztsége annyival volt érdekesebb, hogy ott több fakultást kellett koordinálni. Ez lehetőséget teremtett számomra a bölcsészekkel, közgazdászokkal, művészekkel való párbeszédre. A legaprólékosabban előkészített konferencián is történhetnek bakik, de hangsúlyoznám, hogy rektorságom ideje alatt mindkét helyen elkerültek a botrányok.
Geréb Zsolt
Sepsiszentgyörgyön született 1941-ben. A kolozsvári Brassai Sámuel Líceumban érettségizett 1959-ben, majd felvételizett a teológiára. Első lelkészképesítő vizsgát 1963-ban tett, ezt követően Kolozspatán, Kolozsborsán és Mócson szolgált. 1980-tól a Protestáns Teológiai Intézet tanára lett, tíz évig volt a bibliai tanszék vezetője, 1995-ben professzori kinevezést nyert, közben 1994–1998 között az intézet rektora lett. 2000-től a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen is tanított, az intézet rektori teendőit 2004 és 2008 között látta el. Felesége Zoltay Erzsébet, angol-román szakos tanárnő, aki 1990-től a kolozsvári teológia könyvtárosaként dolgozott nyugdíjazásáig.
Somogyi Botond
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Az EP a román és szlovák államnak falaz
Közösen szervezett közmeghallgatást Tőkés László és Csáky Pál 2016. április elején Brüsszelben, az Európai Parlament (EP) épületében a Romániában és Szlovákiában megoldatlan ingatlan-visszaszolgáltatás tárgyában. A kommunista hatalomátvétel után elkobzott magán- és intézményi vagyon visszajuttatása kérdésében mindkét országban hasonlóan diszkriminatív módon jár el az állam a kisebbségek tulajdonát képező ingatlanok terén.
A brüsszeli közmeghallgatás tárgya az egyházaktól máig visszatartott különböző ingatlanok – templomok, középületek, iskolák, árvaházak, kollégiumok, erdők, legelők, szántóföldek – ügyét helyezte előtérbe, mivel ezeknek az állami bitorlása hatalmas gazdasági hátrányt okoz nemcsak az érintett egyházaknak, hanem a magyar közösségeknek is. Amíg Romániában az államvallásnak számító ortodox egyház nem lett az államosítás áldozata, Szlovákiában a felekezeteket sújtó elkobzások minden egyházra kiterjedtek, így a restitúciós gyakorlat révén másként került vissza a vagyon a volt tulajdonosokhoz. A szlovák katolikusok, lutheránusok, izraeliták zökkenőmentesen érvényesíthették jogaikat, de a magyar egyházként elkönyvelt református felekezet a Beneš-dekrétumok áldozata lett, máig nem kapta vissza teljes vagyonát. A görög katolikusok Szlovákiában a kisebbségi egyházakhoz tartoznak, tagjai ruszinok és magyarok, vagyonukat 1948 után a pravoszláv egyház bitorolta és csak nagy nehézségek árán és részben tudták visszaszerezni.
Román félretájékoztatás
Tőkés László hangsúlyozta: az Európa Tanács, az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa, valamint más nemzetközi intézmények többszöri felhívása ellenére Románia sem nemzeti, sem nemzetközi vállalásainak nem hajlandó eleget tenni, „a magyar kisebbségi egyházaktól elkobzott kétezernyi ingatlannak még a felét sem volt képes visszaszolgáltatni”. A román állam a tisztességes rendezés helyett diplomáciai félrevezető hadjáratot indított egy szóbeli jegyzék („non-paper”) terjesztésével a nyugati országok nagykövetségein, amelyben felsorolja a már visszaadott ingatlanokat és azokat párhuzamba állítja a magyarországi románság sérelmeivel, a kommunista magyar állam által elkobzott ingatlanok listájával, többek közt a román ortodox egyház tizenegy követelésével és a Gojdu Alapítvány ügyével. Az erdélyi politikus szerint ez a gyakorlat elfogadhatatlan, amely a saját állampolgárait sújtó diszkriminációt egy másik ország saját állampolgárainak vélt sérelmeivel próbálja igazolni. A megtévesztő román állítások megcáfolása és a valós helyzet ismertetése céljából konferenciára került sor a múlt hónapban Bukarestben, amelyen az akkreditált külföldi diplomaták is nagy számban jelen voltak. A kérdés naprakész tálalása érdekében készült el az Erdélyi Református Egyházkerület gondozásában kiadott angol nyelvű Fehér könyv, amelyet Ballai Ferenc Zoltán ismertetett. A kötet célja, hogy tömören tájékoztasson a mára kialakult helyzetről, a történelmi előzményekről, a jogi háttérről, a hivatalok és a bíróságok magatartásáról és az ingatlanok számáról. Rámutat arra is, hogy a bíróságok rendszeresen úgy döntenek, hogy a szántók, földek, erdők, legelők nem az egyház tulajdona, de megesik ez iskolai épülettel is. A 2001/501-es törvény alapján kezdetben jó döntések születtek, a NATO- és EU-tagsággal megváltozott a román magatartás, de hamar lelassult és megnehezült a procedúra. A tulajdonosok sokszor nem rendelkeznek a kellő okmányokkal – az egyházak archívumait sem adták vissza, megakadályozva ezzel a bizonyítás lehetőségét. Amennyiben a restitúciós bizottság visszaadja a tulajdont, a helyi önkormányzat megtagadja annak tulajdonba helyezését, az ügyet peres útra tereli. Gyakori a hivatalnokok megfélemlítése, amennyiben azok a földhivatalokban bejegyeznék a régi tulajdonosokat. Nem ritka, hogy a református egyházat feljelentik okmányhamisítás címén. Az egy tollvonással egy éjszaka alatt elkobzott egyházi vagyonokat központi akarat alapján tartja vissza a román állam, ami ellentétes az EU szabadságjogokról szóló okmányával, annak a vallásszabadságot szavatoló 10. cikkelyével és a magántulajdonhoz való jog 17. cikkelyével, fogalmazott a volt református püspök, Tőkés László.
A Szent Benedek rend kálváriája
A szlovákiai állapotok megértéséhez a Szent Benedek rend elbitorolt ingatlanjának a sorsát ismertették Brüsszelben. Várszegi Asztrik pannonhalmi bencés főapát az oroszvári Lónyay-kastély elkobzását a jogtiprás iskolapéldájának nevezte, mondván, az önkény alkalmazásának kirívó esetével állunk szemben. A Lónyay-házaspár oroszvári kastélyukat és az ahhoz tartozó majorságot hivatalos végrendelkezés keretében még a háború befejezése előtt a pannonhalmi benécésekre hagyták. Az 1947-es párizsi béke értelmében Oroszvár Csehszlovákiához, a major Ausztriához került, a csehszlovák hatóságok a németek és magyarok ellen hozott Beneš-dekrétumok alapján konfiskálták a kastélyt 1948 májusában, annak magyar tulajdonosára, Lónyayra hivatkozva. Stefánia hercegnő a belga királyi ház sarjaként nehezen sorolható a magyarok közé, de ezt a hatóság buzgalma nagylelkűen nem vette figyelembe. Az osztrák területre került ingatlanrész a jog és az ugyanazon végrendelet értelmében az apátság tulajdona lett. Amit Ausztria tiszteletben tart, azt Szlovákia ma is elutasítja. A szlovák bíróságok alaptalannak ítélték az apátság 1994-ben benyújtott restitúciós igényét, mivel álláspontjuk szerint az nem tartalmazta a törvényben előírt alaki kellékeket. A szlovák legfelsőbb bíróság elutasítása jogalapot adott arra, hogy az ügyben nemzetközi fórumhoz lehessen fordulni, így került sor 2013-ban egy petíció beterjesztésére, amelynek tárgya a jogfosztás szlovákiai fenntartása. A PETI 2014-ben nem fogadta be a petíciót, döntését nem indokolta meg, csak annyit közölt, hogy szerinte nem kapcsolódik az Európai Unió tevékenységi területeihez. Ez ellen a magatartás ellen a bencések pert indítottak az Európai Parlament ellen, hivatkozva egy olyan ítéletre, amelynek értelmében „a petíciót beterjesztő polgárt olyan helyzetbe kell hozni, hogy megérthesse azokat az okokat, melyeknél fogva az Európai Parlament befogadhatatlannak minősíti a petíciót”. A Lisszaboni szerződés értelmében alapjogról van szó, amit a demokrácia közvetlen eszközeként kell tekinteni.
Unió: egyre többen ábrándulnak ki belőle
A beszámolókat követő vitában Tőkés László reményét fejezte ki, hogy Csáky Pál, a PETI egyik alelnöke még több figyelemmel kíséri majd a petíciók sorsát. Sógor Csaba a szászok és zsidók romániai ingatlanjai körül kialakult helyzetre hívta fel a figyelmet, Balczó Zoltán azt hangsúlyozta, hogy a nemzetek közösségét rá kell bírni saját elveinek és értékeinek a betartására, Gál Kinga szerint egyre nagyobb azon polgárok száma, akik kiábrándulnak az Európai Unió politikájából, aminek súlyos következményei lehetnek. Az egyik hozzászóló megemlítette, hogy felvidéki viszonylatban még a csatlakozási folyamat idején voltak nem magyar kezdeményezések az egyházi és magántulajdon restitúciónak kikényszerítésére az EP-ben, amit Csáky Pál nyolcévnyi miniszterelnök-helyettesként nem támogatott. Tőkés azt indítványozta, hogy ajánlásaikat juttassák el a petíciós bizottsághoz. A rendezvényen egy közel harminctagú erdélyi látogatócsoport vett részt, akiket Schöpflin György, valamint Cristian Preda néppárti képviselők az unió tevékenységét bemutató szeminárium keretében üdvözöltek.
Eltussolt uniós petíciók Az erdélyi magyar egyházi vagyon kérdésében és a Sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium visszaállamosításának ügyében már 2012 őszén petíciót nyújtott be id. Lomnici Zoltán jogász, Erdélyi Géza nyugalmazott felvidéki püspök és Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke az EP Petíciós Bizottságához, amelyet a testület elutasított. Ennek következtében 2015-ben újabb beadványra került sor Lomniczi Zoltán és Antal János, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület külügyi előadó-tanácsosa révén a PETI-hez, amely azt elfogadta ugyan, de azóta sem bocsátotta politikai vitára. Ez ellen jogi orvoslást kezdeményeztek az Európai Bíróság azon döntésére hivatkozva, hogy sérült az európai polgárok petíciós joga. A magyar egyházak abban reménykednek, hogy a bíróság a PETI-t a kérdés tárgyalására kötelezi.
Krivánszky Miklós, Brüsszel
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Véleményezz, mert ez most Rólad szól!
Májusban megérkezik Szatmár megyébe is a Magyar Ifjúsági Értekezlet karavánja, amelynek célja, hogy lehetőséget teremtsen a fiataloknak arra, hogy az őket érintő kérdésekbe beleszóljanak.
„Minden fiatalnak van véleménye. Ez sohasem volt kérdés. Sőt, sokszor a friss gondolkodásuknak köszönhetően olyan megoldásokat tudnak javasolni, amelyek gyakorlatiasabbak és kivitelezhetőbbek, mint amit a felnőttek tudnak javasolni" - magyarázta Őri-Pákay Franciska, a Szatmár Megyei Ifjúsági Tanács (MIÉRT tagszervezet) elnöke, majd hozzátette, hogy mindenképpen esélyt kell adni a fiataloknak - s egyben rászoktatni őket - arra, hogy kimondják a véleményüket a számukra fontos kérdésekről, témákról és problémákról. Minden döntés és lépés, amelyet meghoznak az országban - legyen szó akár a tanügyi rendszerről vagy a gazdaságpolitikáról - az érinti a fiatalokat. A MIÉRT-et érdekeli, hogy mit akar az ifjúság.
Ezért szeretnék, ha középiskolások, egyetemisták és fiatal munkavállalók egyaránt, minél többen beleszólnának és elmondanák a véleményüket a karaván konzultációján, hiszen így az ifjúsági szervezetek és ifjúsági képviselők is egy reális képet kapnak arról, hogy mit akarnak a fiatalok valójában. Így sokkal többet tudnak tenni az ifjúság érdekében, és azokra a dolgokra fókuszálnak, amelyek a fiatalok számára tényleg fontosak.
„Semmiképpen nem egy unalmas kérdőívet kell elképzelni. Interaktív beszélgetés az alapja a konzultációnak, ahol a résztvevők név nélkül válaszolhatják meg a kérdéseket egy tableten. A beszélgetést egy moderátor vezeti, aki folyamatosan bevonja a résztvevőket az adott kérdés megvitatásába. A konzultáció során általános kérdések lesznek (közélet, szabadidő, droghasználat) majd a középiskolások esetében a tantervet érintő kérdések, a fiatal munkavállalók esetében az itthon maradás és elvándorlás miértjeiről beszélgetnének a résztvevők" - tért ki a konzultáció folyamatának részleteire Őri-Pákay Franciska, majd hozzátette, hogy a konzultáció nem csak a megszokott módon, Szatmárnémetiben zajlik, hanem ezúttal Nagykárolyban is, a minél szélesebb körű véleményalkotás érdekében.
A konzultáció két szinten zajlik mjd: egyrészt középiskolában, másrészt viszont a fiatal felnőttek körében. Ez utóbbiakat egy-egy helyi szórakozóhelyre invitálják a szervezők a kora délutáni órákban, ahol egy hűsítő üdítő mellett oszthatják meg a MIÉRT-tel és a szervezőkkel a véleményüket. A részletekről informálódhatsz továbbra is a sajtóból, valamint a MIÉRT és a SZÁMIT közösségi oldalairól.
szatmar.ro

Nem tudom szó nélkül hagyni...
Az elmúlt héten Szabó Ödön Bihar megyei parlamenti képviselő interjút adott a pártsajtónak, ami két részből állt: az elsőben hosszan mondta a semmit dicsekvő önmagasztalással, a másodikban a riválisokat szidalmazta és rágalmazta.
Utolsó kirohanásai között megemlítette, hogy a világhálón egyesek „minősíthetetlen aljassággal” még családi tragédiáját is szóba hozták. És hogy mire számíthat ezektől – teszi fel a kardinális kérdést a Bihar megyei politikus, aki az elmúlt időszakban még saját RMDSZ-es berkeiben is az övön aluli ütések, hátba szúrások mesterévé nőtte ki magát.
Nem tudom szó nélkül hagyni a kijelentéseit, mert az általa képviselt szervezettől, sőt magától a képviselőtől már több retorziót elszenvedtem – civilként, újságíróként egyaránt –, és jobb híján nyeltem rá nagyokat. S hogy éppen Szabó Ödön panaszkodjon arról, hogy nemesebbik testrészének tájékán találta el a világhálón terjedő „minősíthetetlen aljasság”, az már kicsit sok volt ahhoz, hogy bennem rekedjen a szó. (A sajnálatos módon halva született hatodik gyermeke gyászszertartásáról van szó, amelyet még decemberben celebráltak a nagyváradi római katolikus székesegyházban). A székesegyházi kirakatot minősítő kíméletlen Facebook-bejegyzést jómagam is olvastam, ami nem is kifejezetten a család tragédiájáról, inkább a római katolikus egyház belső törvényeinek felemás alkalmazásáról szól. A bejegyzés írója, aki történetesen Szabó Ödön és bandájának egyik áldozata, csak felteszi az egyszerű kérdést: Istenből miért jár több egy pénzes embernek, mint egy senki fiának? Azaz Krisztus papjai tájékoztassanak már minket, földi halandókat is, mennyibe kerül egy grammnyi üdvösség, egy deka bűnbocsánat vagy egy fertályórányi ima a lelkünkért.
Szabó Ödön, aki ebben az ügyben aljas gyomrozást reklamál, évek óta szabályos hadviselést folytat azok ellen az újságírók és írástudó értelmiségiek ellen, akik nem tették magukévá értékes útmutatásait a sajtóban és a közéletben. Mi több, odáig fajultak övön aluli ütései, hogy kenyér nélkül hagyatott több, a pártja által veszélyesnek nyilvánított „senkiházi” újságírót.
És nem átallt a Bihar megyei pártsajtóban – amúgy Nagyváradon más sajtó nem is létezik – előhozakodni a személyét ért „minősíthetetlen aljassággal”. Ő, aki megfosztotta a számára kényelmetlen firkászokat pár száz lejes havi éhbérüktől, csak mert írásaikkal veszélyt jelentettek saját és párttársai több ezer eurós havi jövedelmére, sötét üzelmeire. És szerinte ezzel minden rendben van.
Az ilyeneknek a száján még a panasz is szitokká válik, jobb lenne néha magukba szállniuk. A rossz mindig visszaüt valahol, aztán lapogathatja a képviselő úr a nemesebbik testrészét.
Egy politikussal pedig nem érez együtt a világ. Legfeljebb csak azok, akiket megfizet ezért (is). De még azok is csak színből.
Sütő Éva
itthon.ma//szerintunk

Pál-Antal Sándor
A székelység története és szimbólumai
Gazdagodik a leltár
Két küllemében is megragadó, értékes könyvvel lettünk gazdagabbak. Kedden délután a szerzőkkel találkozhatott a marosvásárhelyi közönség a Bernády Házban. Örömmel vehettük kézbe A székelység története című ismeretterjesztő kézikönyv második, javított és bővített kiadását, amelyet a Hargitai Megyei Hagyományőrzési és Forrásközpont könyvkiadója adott ki újra, Hargita és Kovászna megye önkormányzatának támogatásával. A második, a többszerzős Székely jelképek pecséten, címerben című könyv egy sorozat negyedik kötete, amely ugyanannál a kiadónál látott napvilágot.
A tankönyv és kézikönyv, illetve a székelység évszázados jelképeit ismertető kötet megjelenése pozitív példa Hargita és Kovászna megye önkormányzatainak összefogására a térség szellemi és kulturális értékeinek, hagyományainak ápolása, az ott dolgozó tudományos kutatók munkájának támogatása érdekében – hangzott el Lőrincz Ildikó, a hagyományőrzési és forrásközpont igazgatójának bevezetőjében. A kiadó munkájáról szólva bejelentette, hogy idei terveik között szerepel A székelység története című kézikönyv román nyelven való megjelentetése is.
A 2013-as első kiadás a székely közösség múltját az ifjúság számára közérthetően összefoglaló első tankönyvnek számított, ami a tanárok és a széles olvasóközönség számára is hasznos kiadványnak bizonyult. Fogadtatásáról a bemutatót vezető Pál-Antal Sándor történész, levéltáros, akadémikus, a könyv lektora számolt be. Elmondta, hogy a kötetnek nagy visszhangja volt, mert egy régi hiányt pótolt. A magyar részről megfogalmazott kritikai megjegyzések ellenére tapasztalt meleg fogadtatással szemben román részről durva támadások érték a könyvet. Arról, hogy miképpen sikerült ezeket kivédeni, Hermann Gusztáv Mihály történész, egyetemi oktató, a kötet főszerkesztője beszélt. A szerzők meglepetésére a legkeményebb bírálat Marius Diaconescu történész, bukaresti egyetemi tanár részéről érte a könyvet, aki, bár Budapesten doktorált, mégsem az eredeti szöveg alapján, hanem az interneten keringő hibákkal tarkított kalózfordítás alapján fogalmazta meg bírálatát. Erre válaszolt az Adevarul lap hasábjain Hermann Gusztáv Mihály. A román történész által és a sajtóban megfogalmazott bírálatok alapját az képezte, hogy a könyv nem a szakralizált hivatalos román történelmet követte. A szerzők hangsúlyozták, hogy a történelem olyan tudomány, amelynek több narratívája is létezhet. Egy háborúról vagy békéről például a különböző felek különbözőképpen gondolkoznak és fogalmaznak. Ezt az elvet kellene Romániában is elfogadni, mert ugyanazon történések iránt nem érezhet a magyarság ugyanúgy, mint a románok. Ezen túl a bírálatok alapját az képezte, hogy van egy etnikailag különböző régió Románia szívében, amely saját önálló múltképet fogalmaz meg, s ragaszkodik ahhoz.
Kérdésre válaszolva Hermann Gusztáv Mihály elmondta, hogy az elírásokat, apró hibákat, másrészt a megjelent szakmai kritikákat figyelembe véve, ahol indokolt volt, javítottak a szövegen, az illusztrációkon, és úgy született meg a bővített, javított változat. Pál-Antal Sándor szerint a második kiadásra szükség volt, mert a szerzők egy része a polgári korszak és a huszadik század kérdése kapcsán könnyedebbé, közérthetőbbé tette a szöveget.
A tíz szerző közül Novák Csaba Zoltán marosvásárhelyi történész vett részt a bemutatón. A jelenkor befejező részének szerzője a rendszerváltást követő évek bemutatásakor azt vette figyelembe, hogy a régió hogyan fogalmazza meg önmagát, hogyan talál önmagára. Szerzőtársaihoz hasonlóan az volt a célja, hogy egy regionális öntudatot, önismereti képet adjon a térség lakóinak – válaszolta Pál-Antal Sándor kérdésére.
A kötetben fontos szerepet töltenek be az illusztrációk, amelyek Gyöngyössy János munkáját dicsérik. A második kiadást több mint 30 illusztrációval bővítette, rajzaival hidat építve a szerzők és az olvasók között. Élete egyik legérdekesebb kihívásának tartja ezt a feladatot.
Pál-Antal Sándor bejelentette, hogy a második kiadás nyomán a szerzők bátrabban nézhetnek szembe a jó- és rosszakaró kritikusokkal, és készülőben van egy három kötetre tervezett, 1500 oldalas könyv, amelyben egy jelentős számú népcsoport évezredes történetét részletesebben be lehet mutatni. Addig is a szerkesztők elérték céljukat: tájékoztatni a magyar történelem, s ezen belül a székelység történetének oktatásában nem részesült felnőtteket is a gyermekek mellett, akiknek a könyv készült – tette hozzá.
Székely jelképek pecséten, címerben
Ezt a címet viseli a kedden délután bemutatott második kötet, amely hat szerző alkotása. Létrejöttével kapcsolatosan Pál-Antal Sándor elmondta, hogy 2008–09-ben nagy vihart kavart a székely zászló kérdése. Ezért a két megyei elnök elhatározta, hogy létrehoznak egy szakemberekből álló munkacsoportot, amely kutatásokat végez és tanulmányokat készít a zászlókból kiindulva a székely szimbólumok történetével kapcsolatosan. A Hargita Megyei Hagyományőrző és Forrásközpont mellett 2009-ben alakul meg a felkért történészekből álló Székely Címer, Pecsét és Zászlótörténeti Munkacsoport, amelynek tagjai vállalták, hogy kutatásaik eredményét a központ rendelkezésére bocsátják.
Így született meg a székelység évszázadokon át használt szimbólumairól szóló kötetsorozat tudományos igénnyel, de közérthetően megírt tanulmányokkal.
Az április 12-én Marosvásárhelyen bemutatott könyv a sorozat negyedik kötete. Székely szimbólumok nyomán 2009-ben jelent meg az első, Jelképek a Székelyföldön – címerek, pecsétek, zászlók címet viseli a második (2011), Címer és pecsét a Székelyföldön címmel 2012-ben jelent meg a harmadik, amelyet a bordó színű könyv követ, szép, színes illusztrációkkal ellátva. A Székely jelképek pecséten, címerben kötetet a megjelenését támogató két intézmény, Hargita és Kovászna megye tanácsának elnöke, Borboly Csaba és Tamás Sándor ajánlja az olvasók figyelmébe.
A székely püspökök címereiről és pecsétjeiről szóló fejezet szerzője dr. Bernád Rita-Magdolna, a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár főlevéltárosa. A csík-, gyergyó- és kászonszéki nemesek állatalakos magánpecsétjeiről Bicsok Zoltán, a Román Nemzeti Levéltár Hargita Megyei Intézetének munkatársa, Székelyudvarhely város címeres pecsétjéről Mihály János történész, helytörténész, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet kutatási referense, Udvarhelyszék címeres pecsétjéről dr. Pál-Antal Sándor levéltáros, történész, akadémikus írt tanulmányt. A jelenkorral foglalkozó két szerző a marosvásárhelyi, illetve mezőmadarasi származású dr. Szekeres Attila István hivatásos heraldikus, akkreditált címergrafikus, aki a 20. századi heraldikában használt székely jelképeket elemezte és Zepaczener Jenő történész, nyugalmazott múzeumigazgató, aki Hargita megye új címereit mutatja be.
A sorozat szerkesztése közben összegyűjtött képanyagból (székelyföldi címerek, pecsétek, zászlók), amely több mint 200 reprodukcióból áll, vándorkiállítást állítottak össze, amely erdélyi és magyarországi városok után nagy sikernek örvendett Budapesten a fővárosi levéltárban is.
A bemutató dr. Szekeres Attila István érdekes, tanulságos vetített képes előadásával zárult Marosszék (Maros- Torda vármegye, Maros megye) és Marosvásárhely, Háromszék és Sepsiszentgyörgy címerének alakulásáról.
A munkát a csoport nem tekinti lezártnak addig, amíg fel nem dolgozott adatok vannak a székely szimbólumok terén – hangsúlyozta a kötetet és munkatársait bemutató Pál-Antal Sándor.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

Tőke Ervinnel „venné be” Csíkszeredát az EMNP
Tőke Ervin lesz az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) csíkszeredai polgármesterjelöltje – jelentették be csütörtökön az alakulat csíkszéki képviselői.
„Olyan jelölteket indítunk, akik nem keveredtek korrupciós ügyekbe, és meg vagyok győződve, hogy nem is fognak, ha megválasztják őket” – fogalmazott Jakab Attila, a néppárt Hargita megyei szervezetének elnöke, megígérve, hamarosan nyilvánosságra hozzák mind a megyei, mind a városi önkormányzati képviselőjelöltek listáját.
Tőke Ervinről az EMNP Hargita megyei szervezetének vezetője bemutatkozójában hangsúlyozta, a néppárt értékeinek, elveinek és lakosságbarát politikájának megjelenítése érdekében természetesnek tartja, hogy saját jelölteket állítsanak a helyhatósági választásokon. „Olyan polgármesterjelöltet állítunk, aki már aktív tagja a csíkszeredai közéletnek. Becsületes, tiszta, nem korrupt és nem zsarolható” – mondta Tőke Ervinről, a néppárt csíkszéki elnökéről, a Minta ifjúsági szervezet vezetőjéről.
Zakariás Zoltán alelnök az EMNP-elnökség támogatásáról biztosította a jelöltet, kiemelve a fiatalság érdekében végzett tevékenységét. „Egy olyan városért dolgozunk, amely emberközeli és vállalkozóbarát. Nem szeretnénk, hogy elöregedő vagy rossz irányt vevő város legyen Csíkszereda. Ezért fogok dolgozni akár polgármesterként, akár önkormányzati képviselőként, ezért dolgoztunk eddig is. A közöny a legfőbb ellenségünk a választásokon, a mi ellenségünk nem egy párt, hanem az embereknek az elfordulása közös ügyeinktől” – hangsúlyozta Tőke.
Szerinte gazdasági szempontból érzik kényelmetlenül magukat itthon a fiatalok. „Ezen nem tudunk mi direkt módon segíteni, csak a vállalkozókon keresztül. Ha a helyi vállalkozókkal jól tudunk bánni, és ők tudnak fejlődni, akkor jobb lesz az embereknek is” – tette hozzá.
Izsák-Székely Judith
Krónika (Kolozsvár)

Erdélyi értékteremtőket díjaztak Kolozsváron és Csíkszeredában
Erdély szellemi és lelki gazdagságát gyarapító közéleti személyiségek vehettek át magyar állami kitüntetést szerdán este Kolozsváron és Csíkszeredában.
A Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa által a kincses városi Agapé étteremben megszervezett ünnepség keretében Áder János, Magyarország köztársasági elnöke megbízásából Mile Lajos főkonzul elsőként Vincze Máriát, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Kara professzorát, a Romániai Magyar Közgazdásztársaság alapítóját tüntette ki a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével. A pedagógus beszédében úgy fogalmazott, a világ legszebb hivatása az övé, csak az fáj neki, hogy 50 év alatt egyszer se mondta a diákjainak, hogy mennyire szereti és tiszteli őket.
Magyar Arany Érdemkeresztet vehetett át Papp Hunor Zsolt református lelkipásztor az erdélyi magyarság, különösen Sztána község megújulása érdekében végzett nemzetmegtartó és hagyományőrző tevékenységéért.
Kallós Miklós filozófus, szociológus, a BBTE filozófia-szociológia tanszékének nyugalmazott tanszékvezetője a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetést kapta az erdélyi magyar nyelvű felsőoktatásban, valamint a kolozsvári zsidó hitközség elnökeként a holokauszt megismertetése érdekében végzett sokrétű tevékenységéért.
A főkonzul szintén Magyar Ezüst Érdemkeresztet adott át Mureşan Judit Mirjamnak. A fizikus, kémikus, a BBTE fizika-kémia tanszéke nyugalmazott tanárának a holokauszt megismertetése, valamint az egykori kolozsvári magyar zsidó gimnázium emlékének ápolásában, illetve a magyar nyelvű zsidó közösség érdekében végzett kiemelkedő tevékenységéért járt az állami elismerés.
Nagy Péter, a kolozsvári IDEA Design & Print, valamint a Gloria Nyomda ügyvezető igazgatója, az IDEA Könyvtér vezetője a kolozsvári magyar nyelvű könyvnyomtatás és könyvkiadás terén végzett meghatározó munkájáért vehette át a Magyar Ezüst Érdemkeresztet.
Nussbaum László közgazdász, a BBTE közgazdasági tanszékének nyugalmazott tanára jelentős tudományos munkája, illetve a holokauszt széles körű megismertetése iránti elhivatott tevékenysége példaértékű, ezért szintén Magyar Ezüst Érdemkereszt lett a jutalma.
A csíkszeredai főkonzulátuson megtartott szerda esti ünnepség keretében kilenc székelyföldi közéleti személyiség vehetett át magyar állami elismerést. „Olyan emberekről van szó, akiknek életműve példaértékű, akik közvetlenül gyarapították a Székelyföld szellemi és lelki gazdagságát” – fogalmazott Zsigmond Barna Pál főkonzul.
A Magyar Érdemrend tisztikeresztjét vehette át Diénes Sándor Lajos nyugalmazott tanszékvezető egyetemi tanár (MOGYE), Biró Domokos egyetemi docenst (Sapientia–EMTE), Hunyadi László szobrász- és ötvösművészt, valamint Kincses Elemér írót pedig a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki.
Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést kapott Dimény Attila, a Kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeum vezetője, Kosztándi Jenő festőművész és Molnár Piroska kányádi nyugalmazott tanító. Zsigmond Barna Pál Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést adott át továbbá Oláh-Gál Elvira rádiós újságírónak, a Kossuth Rádió székelyföldi tudósítójának és Roth Györfi Erzsébet előadóművésznek.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

„Mindannyiunk érdekében fontos az összefogás”
Pásztor Sándor igazgatóval, az RMDSZ Bihar megyei tanácsosjelölt-listájának vezetőjével beszélgettünk többek közt arról, hogy sikerült konszenzust teremtenie a rangsoroláskor, és milyen területeken tervez változtatást, amennyiben megyei tanácselnök lesz.
– Konszenzust sikerült teremtenie a megyei tanácsos jelöltek rangsorolását illetően. Hogy született meg a lista? – Az RMDSZ Bihar megyei szervezete mindig élen járt a kezdeményezések, újítások terén. Ennek szellemében is fontosnak tartottam, hogy egy új csapat, új koncepcióval jelenjen meg. Ennek egyetlen iránya volt lehetséges: az összefogásé. Megtisztelő, hogy történelmi egyházaink azonnal válaszoltak megkeresésünkre. Így, az első két helyre került a római katolikus,- és a református egyház küldötte. Mindkét jelölt személyét illetően az egyház vezetősége döntött. A magyar összefogás lista előkelő 4. helye a fiataloké, küldöttüket természetesen az ifjúsági szervezetek választották meg, míg az 5. helyet a Pedagógus Szövetség és a megyei nőszervezet közös jelölttel erősíti. Fontos a szórványban élő magyarok képviselete is, hiszen minden magyar számít, ezért a 6. hely azé a tanácsos jelölté, akit 23 szórványtelepülés delegált. Terveim szerint állandó rendszerességgel tartani fogja a kapcsolatot szórványtelepüléseinken élő Bihar megyei magyarokkal. A lista 7. helye a civil szféra képviseletét jelenti, kinek jelöltjét a közelmúltban lezajlott megyei közgyűlésen vastapssal fogadták, ami azt igazolja, hogy a civil szervezeteknek, szerveződéseknek mekkora igénye, és helye van egy döntéshozói testületben.
Közös erő kell
– És ezzel elérkeztünk ahhoz a képzeletbeli vonalhoz, amely a jelenlegi képviseletet tükrözi, azaz hét RMDSZ-tanácsost.
– Meggyőződésem, hogy Bihar megye magyarsága több mint hét megyei tanácsost érdemel. És ez így is volt éveken keresztül. Az elmúlt 12 évben is, a Megyei Tanácsban csak az RMDSZ képviselte a magyarok érdekeit. Voltak más irányú próbálkozások, de ezeknek csak egy “eredménye” volt: kevesebb magyar került a megyei önkormányzatba. Az érdekképviseletben nem versenyre van szükség, hanem közös erőre, közös fellépésre. A magyarság érdeke az, hogy ezt közösségen belül oldjuk meg, találjuk meg a közös utat, és a román politikai porondon szereplők felé erőt, egységet demonstráljunk. Ezért is gondoltuk úgy, hogy a 8. helyre más, magyar politikai alakulat küldjön jelöltet. Több heti intenzív munka eredménye a közelmúltban, egyhangúlag elfogadott jelöltlista. Továbbra is nyitott vagyok a tárgyalásokra, hiszen a lista hivatalos iktatásáig van még idő. Nem titkolt célkitűzésem, hogy Bihar megye országos szinten követendő példa legyen és kialakuljon a teljes összmagyar lista. És ebbe belefér az is, aki politikailag másként lát dolgokat. Ugyanúgy, mint az előző ciklusban, listánkon most is helyet kapott más entitások képviselője. Realista számítás szerint, akkor itt kellene meghúzni a vonalat, hiszen a Bihar megyei magyaroknak éveken keresztül kilenc megyei tanácsosa volt és reményeim szerint legalább ennyi lesz június 5-e után is.
– A megyei tanácsos jelöltek listáját magyar összefogás listájaként említi. Jól érzem, hogy ez fontos Önnek? – A közgyűlés résztvevői egyhangúlag fogadták el azt az elvi döntést, amely a magyar összefogás listájára vonatkozik. A jelölteket különböző szervezetek, intézmények delegálták és a személyi kérdésekben is teljes volt a összhang. A megyei önkormányzati jelöltekkel mindenki egyetértett és vállalhatónak tartották azt is, hogy a 8. helyre egyelőre nem nevesítettünk konkrét személyt, de reményeim szerint ez mihamarabb megtörténik. Külön öröm számomra, hogy számos településen jelezték, követik az általam bemutatott elvet, ami a magyar összefogás listáját jelenti, illetve a tanácsosi mandátumok számának növelését eredményezheti. Mindezek tekintetében azt tudom mondani, hogy mindannyiunk érdekében igenis fontos a magyar összefogás.
– Listavezetőként potenciális jelölt a Megyei Tanács élére. Megválasztása esetén minden területen ilyen szintű újítást tervez?
– Tervekről beszélhetünk, de egyelőre a munka kellős közepén járunk. Nagyon rövid idő alatt közel 6000 aláírás gyűlt össze a megyei elnökjelölt támogatására. Az RMDSZ megyei közgyűlése egyhangúan támogatta az általam megfogalmazott elvet és elképzelést. Mindez még eltökéltebbé tesz és számomra azt jelenti, hogy igény van a megújulásra, az új csapatra. Az elmúlt években olyan eredményeket sikerült elérni, melyek megerősítették magyar közösségünket. Olyan szakember csapatok álltak össze a megyénél, az alárendelt intézményeknél, akik garanciát jelentenek a további fejlődésre. Ezt a munkát folytatni és megerősíteni kell. De szükség van a további fejlődésre is, hiszen a mai világban nem helyben állni, folyamatosan haladni kell. Arról pedig mindannyian számtalanszor meggyőződtünk, hogy hiábavaló arra várni, hogy mások kiálljanak értünk, mi kell megteremtsük biztonságunkat, ezért fontos hogy közösségünk összefogjon!
Ciucur Losonczi Antonius
Krónika (Kolozsvár)

Ma reggel nyitja meg kapuit a jubileumi Festum Varadinum 2016 ünnepségsorozathoz kapcsolódó Kossuth Könyvhét a nagyváradi Illyés Gyula Könyvesboltban (Teleki utca). A Könyvhét alatt, április 23-ig, szombatig a könyvesboltban a budapesti Kossuth Kiadói Csoport könyveit (mintegy 800 címet) féláron lehet megvásárolni. “Ez egy egyedülálló akció, ugyanis a Kossuth Kiadó már korábban is meghirdetett kedvezményeket egyes termékcsoportjaira, de arra, hogy minden egyes készleten levő könyvét féláron ajánlja, még nem volt példa” – nyilatkozta lapunknak Králik Lóránd, a könyvüzlet tulajdonosa.
A nagy múltú budapesti Kossuth Kiadói Csoport négy kiadót tömörít: Kossuth, Noran Libro, Ventus Libro, Naphegy. A kiadók eltérő profiljának is köszönhető, hogy a Kossuth választéka nagyon széles, megtalálhatóak benne a gyermekkönyvek, a képes történelmi albumok, a szakkönyvek, a szépirodalmi művek, a krimik, a kalandregények, a szakácskönyvek, a hobbikönyvek, az útikönyvek, a szótárak. Első alkalommal kaphatóak Váradon a Kossuth Kiadó hangoskönyvei is. Az árusítás a Festum Varadinum keretében tartott könyvbemutatók idején (például szombaton, április 16-án 11–12 óra között) szünetel. A Kossuth Könyvhét hivatalos megnyitójára pénteken, április 15-én 19 órától kerül sor az Illyés Gyula Könyvesboltban.
Reggeli Újság (Nagyvárad)