Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2016. március 19.
Jó lehallgatást!
Kató Béla, az Erdélyi Egyházkerület püspöke március 15-én Sepsiszentgyörgyön imigyen szólott: „Fenséges Istenünk, köszönjük, hogy meghallgatsz és nem lehallgatsz minket…” Szerencsére azt is tudjuk, hogy a Román Hírszerző Szolgálatnak (RHSZ) kell megköszönnünk, hogy gondunkat viseli, vigyáz ránk, és ennek érdekében lehallgat bennünket, nehogy mind hazaárulóvá vagy terroristává váljunk. Eddig temérdek volt a dolguk, az összes bűnözőt, a korruptakat, politikusokat nekik kellett megfigyelniük, lehallgatniuk vagy lenézniük.
Az alkotmánybíróság eldöntötte, hogy csak a terrorizmussal kapcsolatos vagy az ország biztonságát érintő tettek gyanúsítottjait figyelhetik meg. Így a romániai magyarokra – akik nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek – több idejük jut majd. A rács mögé zártak egyelőre még csak repesnek a boldogságtól, mert abban reménykednek, hogy mivel legtöbbjüket az RHSZ lehallgatásai és megfigyelései alapján ítélték börtönre, most kiszabadulnak. Sokan, akik ellen bűnvádi eljárás folyik, fellélegezhetnek, és vidáman intézhetik sötét ügyeiket, amíg pontosan el nem dől, hogy kik is fogják ismét lefülelni őket. Abban bíznak, hogy az ország javainak szétlopása nem számít majd nemzetbiztonsági kockázatnak, így megfigyelésük nem tartozik az RHSZ hatáskörébe. Az eddigi bizonyítékokat törvénytelenül gyűjtötték, és így semmisnek kell tekinteni azokat.
Most, hogy az RHSZ megszabadul a köztörvényes bűnözők megfigyelésének nyűgétől, vigyázó szemeit és füleit még jobban a magyarokra irányíthatja. A bűnüldöző szervek sokkal hatékonyabban tudnak fellépni és megelőzni olyan kellemetlenségeket, mint amilyenek a székely szabadság napján is történtek a Marosvásárhelyre tartókkal. Mint ismeretes, a törvény emberei az utolsó percben léptek fel a bajok megelőzése érdekében az autóbuszokra, és akkor derült ki, hogy az ünnepelni készülőknél olyan zászlók vannak, amelyek nyele a megengedettnél hosszabb, vastagabb vagy hegyesebb. Ha a hírszerzők nagyobb hangsúlyt tudnak fektetni az ilyen ünnepségeken részt venni szándékozók megfigyelésére (amire – reméljük – ettől arrafelé lesz lehetőségük), akkor a zászlónyélgyártás folyamatába is idejében beavatkozhatnak, hogy azok rövidebbek, vékonyabbak és tompábbak legyenek. A vásárhelyi ünnepségek szervezőit is idejében le lehetett volna fülelni és begyűjteni 29 napra, s nem került volna sor a törvénytelen felvonulás megszervezésére és lebonyolítására. Kolozsváron is el lehetett volna érni néhány házkutatás elrendelésével és az Erdély-zászlók lefoglalásával, hogy ne az ünnepségen kelljen törvénytelenül intézkedni. A magukkal bicskát vinni akarókat még odahaza, a konyhában fel tudták volna tartóztatni, amikor éppen zsebükbe akarták rejteni zsebkésüket. S a székely terroristákat is még idejében meg lehet akadályozni, hogy tűzijátékot vásároljanak bombagyártás céljából.
Ha elegendő szakember szabadul fel, az is megoldható, hogy az ünnepelni érkezőket ugyanolyan kapukon át engedjék az események helyszínére, amilyenek a repülőtereken vannak. Így ki lehetne szúrni azokat, akik különféle vágó- vagy szúrószerszámmal érkeznek. El kell kobozni a kisollókat, körömvágókat, körömreszelőket. Csomagjaikat meg ugyanúgy át lehet világítani, akár a reptereken, és az egy decinél több folyadékot is el kell konfiskálni, mert előfordulhat, hogy az nem víz vagy hűsítő, hanem folyékony robbanóanyag, például nitroglicerin. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Kató Béla, az Erdélyi Egyházkerület püspöke március 15-én Sepsiszentgyörgyön imigyen szólott: „Fenséges Istenünk, köszönjük, hogy meghallgatsz és nem lehallgatsz minket…” Szerencsére azt is tudjuk, hogy a Román Hírszerző Szolgálatnak (RHSZ) kell megköszönnünk, hogy gondunkat viseli, vigyáz ránk, és ennek érdekében lehallgat bennünket, nehogy mind hazaárulóvá vagy terroristává váljunk. Eddig temérdek volt a dolguk, az összes bűnözőt, a korruptakat, politikusokat nekik kellett megfigyelniük, lehallgatniuk vagy lenézniük.
Az alkotmánybíróság eldöntötte, hogy csak a terrorizmussal kapcsolatos vagy az ország biztonságát érintő tettek gyanúsítottjait figyelhetik meg. Így a romániai magyarokra – akik nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek – több idejük jut majd. A rács mögé zártak egyelőre még csak repesnek a boldogságtól, mert abban reménykednek, hogy mivel legtöbbjüket az RHSZ lehallgatásai és megfigyelései alapján ítélték börtönre, most kiszabadulnak. Sokan, akik ellen bűnvádi eljárás folyik, fellélegezhetnek, és vidáman intézhetik sötét ügyeiket, amíg pontosan el nem dől, hogy kik is fogják ismét lefülelni őket. Abban bíznak, hogy az ország javainak szétlopása nem számít majd nemzetbiztonsági kockázatnak, így megfigyelésük nem tartozik az RHSZ hatáskörébe. Az eddigi bizonyítékokat törvénytelenül gyűjtötték, és így semmisnek kell tekinteni azokat.
Most, hogy az RHSZ megszabadul a köztörvényes bűnözők megfigyelésének nyűgétől, vigyázó szemeit és füleit még jobban a magyarokra irányíthatja. A bűnüldöző szervek sokkal hatékonyabban tudnak fellépni és megelőzni olyan kellemetlenségeket, mint amilyenek a székely szabadság napján is történtek a Marosvásárhelyre tartókkal. Mint ismeretes, a törvény emberei az utolsó percben léptek fel a bajok megelőzése érdekében az autóbuszokra, és akkor derült ki, hogy az ünnepelni készülőknél olyan zászlók vannak, amelyek nyele a megengedettnél hosszabb, vastagabb vagy hegyesebb. Ha a hírszerzők nagyobb hangsúlyt tudnak fektetni az ilyen ünnepségeken részt venni szándékozók megfigyelésére (amire – reméljük – ettől arrafelé lesz lehetőségük), akkor a zászlónyélgyártás folyamatába is idejében beavatkozhatnak, hogy azok rövidebbek, vékonyabbak és tompábbak legyenek. A vásárhelyi ünnepségek szervezőit is idejében le lehetett volna fülelni és begyűjteni 29 napra, s nem került volna sor a törvénytelen felvonulás megszervezésére és lebonyolítására. Kolozsváron is el lehetett volna érni néhány házkutatás elrendelésével és az Erdély-zászlók lefoglalásával, hogy ne az ünnepségen kelljen törvénytelenül intézkedni. A magukkal bicskát vinni akarókat még odahaza, a konyhában fel tudták volna tartóztatni, amikor éppen zsebükbe akarták rejteni zsebkésüket. S a székely terroristákat is még idejében meg lehet akadályozni, hogy tűzijátékot vásároljanak bombagyártás céljából.
Ha elegendő szakember szabadul fel, az is megoldható, hogy az ünnepelni érkezőket ugyanolyan kapukon át engedjék az események helyszínére, amilyenek a repülőtereken vannak. Így ki lehetne szúrni azokat, akik különféle vágó- vagy szúrószerszámmal érkeznek. El kell kobozni a kisollókat, körömvágókat, körömreszelőket. Csomagjaikat meg ugyanúgy át lehet világítani, akár a reptereken, és az egy decinél több folyadékot is el kell konfiskálni, mert előfordulhat, hogy az nem víz vagy hűsítő, hanem folyékony robbanóanyag, például nitroglicerin. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2016. március 19.
Hencz Hilda : Magyar Bukarest (Részletek 1.)
Mikor, hogyan kerültek a magyarok a román fővárosba? Hagytak-e százados nyomot maguk után, sikerült-e összetartó közösséggé verődniük? Az ott maradók számára létezett-e más út, mint a beolvadás? – ezekre a kérdésekre keresi a választ Hencz Hilda Magyar Bukarest című könyve, mely mindeddig csak románul jelent meg, Lucian Boia ajánlásával. Érdekes részletekben gazdag, sok dokumentumra alapozott munka, mely bemutatja, miként találtak otthont, megélhetést a levert szabadságharcok utáni megtorlások elől, illetve a gazdasági válságok szorításából menekülő székelyek, magyarok, hogyan próbálták megvetni lábukat, templomot, iskolát, közművelődési egyesületeket alapítva miként hagytak nyomot a főváros építészetében, iparában, tudományos, művészeti életében. Megtudhatjuk, hogyan alakult, fokozódott a magyarellenesség, miként kellett megküzdeniük a vezető szerepet vállalóknak minden tégláért, minden magyar betűért. Betekintést nyerünk a hajdani, soknemzetiségű, balkáni habzású Bukarest ellentmondásoktól terhes életébe magyar szemszögből, és az itt átmenetileg vagy végleg letelepedettek román megítélésébe. A nemzetiségi létünket hosszú időszakokon át, s így ma is meghatározó, a román főváros több évszázados történelmének magyar vonatkozásait számba vevő, júniusban végre magyar nyelven is napvilágot látó könyvből nyújtunk ízelítőt a következő hetekben.
Az 1848/49-es forradalmi megmozdulások majdnem egész Európát érintették. A magyar forradalom leverését követően indult el az egyik legnagyobb magyar kivándorlási hullám. A Törökországba menekülteknek az iszlámra való áttérés nyújtott volna nagyobb védelmet; ezt a tanácsot Bem tábornok is megfogadta. Mások inkább a Kárpátokon túli román vidékre vonultak vissza, elsősorban Erdély földrajzi közelsége miatt, stratégiai szempontból ezt a területet tartották legjobbnak a szabadságharc folytatása szempontjából. Az integráció a román társadalomba egyszerűbbnek tűnt, figyelembe véve a társadalom minden rétegében fellelhető nagyszámú külföldit és a vegyes házasságok gyakoriságát. Az osztrákellenes magyar emigráció, az oroszellenes lengyel emigráció, valamint Garibaldi és Mazzini aspirációi 1850–1860 között a Habsburg és az orosz birodalmak gyengítésében érdekelt Franciaország támogatását élvezték.
1850-ben, nem sokkal a forradalom leverése után, az erdélyi református konzisztórium Dimény Józsefet nevezte ki a bukaresti hitközséghez. Dimény nem vett részt a forradalomban, de szimpatizánsa volt, és menedéket nyújtott a megtorlások elől menekülő honfitársainak. Ez elég kockázatos volt, mivel az osztrák ügynökök szoros megfigyelés alatt tartották, még a presbiteri gyűléseken is részt vettek. Egyik ilyen menekültet, Váradi Józsefet, aki a bukaresti papi lakban rejtőzködött, el is fogták, Sepsiszentgyörgyre vitték és 1854-ben kivégezték. Dimény sem úszta meg büntetlenül; bebörtönözték, és rövidesen meghalt a gyulafehérvári börtönben, de halála előtt még sikerült Koós Ferencnek, utódjának megüzennie, hogy nagyon ügyeljen, mert saját hívei is elárulhatják. Dimény azt gyanította, hogy őt Szőllősy József, a hitközség pénztárosa jelentette föl, aki megtagadta az elszámolást az egyház pénzügyi helyzetéről, úgyhogy előbb az osztrák konzulátusnak, később a kolozsvári főkonzisztóriumnak is közbe kellett lépnie, hogy az 1000 piaszter visszaszolgáltatására kényszerítsék. A konfliktusnak csak 1857-ben, Koós idejében lett vége.
A bukaresti magyar bevándorlási hullám késve tetőzött, csak miután a forradalmárok visszatértek törökországi vagy európai vándorútjukról. Ekkor azonban olyan sokan találnak a helybeli lakosságnál menedékre, hogy 1852-ben a rendőrparancsnok kötelezővé teszi az itt tartózkodó idegenek bejelentését; ez a rendelet még 1856-ban is életben volt. Az újonnan bevándorló magyarok között meglehetősen sok az értelmiségi: papok, tanítók, orvosok, gyógyszerészek, mérnökök, műépítészek vagy újságírók, akik csatlakoztak a már itt élőkhöz, és alig pár év alatt virágzó kulturális és társasági életet hoztak létre, megteremtve egyúttal a magyar nyelvű sajtó létfeltételeit is. Sokan közülük közvetlenül is hozzájárultak Románia fejlődéséhez. Kirívó Udvarhelyi Karácsonyi Károly (Udvarhely, 1809–?) esete, aki bányamérnökként érkezett Bukarestbe 1852-ben, Barbu Ştirbei fejedelem osztrák udvarhoz intézett felkérésére. 19 évig dolgozott román állami alkalmazottként a slănici, telegai, Ocnele Mari-i stb. sóbánya megszervezésénél, üzemeltetésénél, és egyúttal földtani méréseket is végzett. Minderről könyve is megjelent (Carol Karatşioni, Istoricul salineloru din România, Bucuresci, 1870).
Neve gyakran előfordul korabeli román kiadványokban. Van, hogy magasztalják, például a Naţionalul, Ilustraţiunea vagy a Reforma, máshol egyenesen rágalmazzák. A Reforma folyóirat (1863. évf., 14. sz.) őt idézi: „Sokat szenvedtem, rágalmaztak, szidalmaztak, kitámadtak, számos nehézséggel kellett megküzdenem, számos akadályt legyőznöm, de célom sikerült elérnem; megtettem minden tőlem telhetőt fogadott testvéreimért, a románokért...”. Egy 1865-ös levelében Titu Maiorescu is megemlítette, hogy attól fél, a mérnök esetleg nem fizet vissza bizonyos kölcsönt a szüleinek. Itt nevét többféle helyesírással írta: Coraczony, Koratsoni, Coracioni, Koraczony. Karácsonyi, mivel nem jogosult állami nyugdíjra, 1871-ben életjáradékot kért, azzal érvelvén, hogy vagyontalan, beteg, és képtelen családját fenntartani (betegesen félt a szegénységtől). Végső érvként anyai ági román származását hozta fel: „bánsági román eredetű családba születtem...”. Ez a beadvány csak a támogatói által 1871-ben kiadott könyvben lelhető fel. Származására utaló kijelentése a körülmények nyomására születhetett, csakis az egyébként kiérdemelt román állami nyugdíj reményében. A Reforma folyóirat (1863. évf. 24. szám) is úgy véli, az idegen származású, de románbarát mérnök méltó a román állam hálájára: ,,Habár idegen származású, Caracioni úr filoromán érzelmeivel és pátriánknak nyújtott szolgálataival tagadhatatlanul méltóvá vált országunk hálájára, és teljességgel jogosult arra, hogy hazánk azon legyen, hogy román állampolgársággal ruházza őt fel.” A parlament mégis elutasította nyugdíjkérését, úgyhogy végül felszámolta több mint 30 ezer lejes befektetéseit, és 1873-ban elhagyta Romániát, annak ellenére, hogy egy évtizeddel korábban még úgy hagyatkozott, hogy a slănici sóbánya, „szellemem alkotása, életem fő műve” elé temessék.
Máskülönben egyáltalán nem volt szegény: mérnöki fizetése havi 2227 lej volt (egy állami alkalmazott orvos 800 lejt kapott), és elég sok pénzt fektetett ingatlanokba. A kertész Pákozdi János házát is megvette a Cişmigiu déli felén, a Schitu Măgureanu utca 20. szám alatt, ahol Ianoş magyar báljait tartották. 1867-ben a Hunnia Egyesület is tőle bérelte székházát egy évre. Mikor elhagyta az országot, házát honfitársainak adta el, így előbb egy szabó (Nagy József), később egy kőműves lett a tulajdonos. Karácsonyi életéről és tevékenységéről dr. Nicolae Leonăchescu mérnök, a termotechnika szakértője írt monográfiát, 2005-ben ő alapította meg a Carol Crăciun Sószövetséget; Slănic egyik utcája ma ezt a románosított nevet viseli. A Nagyrománia Párt képviselőjeként (három mandátumon keresztül), Leonăchescu Karácsonyit erőszakosan elmagyarosított románként állítja be, és mint megfogalmazza, célja helyreállítani az igazságot etnikai származásával kapcsolatban. Ennek érdekében fantaszta családnév-etimológiába bocsátkozik, önkényesen átkeresztelve őt Crăciunra, a Karácsonyi név román megfelelőjére, annak ellenére, hogy a mérnök román nevet soha nem használt, soha sem kért román állampolgárságot és románnak sem vallotta soha magát, a fent említett beadvány lenne az egyetlen kivétel. (...) 1854 és 1856 között a Román Fejedelemségek az osztrák monarchia protektorátusa alatt állottak, az itt szolgáló osztrák tiszteknek feladata volt a román közhangulat, valamint az osztrákokkal és oroszokkal szembeni magatartás megfigyelése is. Az egykori honvédeknek ez időben tanácsos volt az életüket is félteni. Feltehetően nagy számban tartózkodtak itt osztrák tisztek, hogyha a román fejedelem egy palotát is rendelkezésükre bocsátott, hogy tiszti kaszinót rendezhessenek be. Bukarest legérdekesebb leírásai – amelyek utalnak a magyarokra és a román arisztokrácia klubjának helyet adó Török házra – osztrák tisztek, Stefan Dietrich kapitány (1855), illetve Wilhelm Derblich katonai orvos (1857) tollából származnak. A magyarok nagy számát megemlíti az amerikai sebész, James Oscar Noyes is, aki szerint sok köztük a szolgaként vagy kocsisként alkalmazott egykori honvéd. Ezeket a megfigyeléseket kiegészítik olyan reprezentatív bevándorlók, akik 1855–1860 között érkeztek: Koós Ferenc lelkipásztor, Veress Sándor mérnök, Fialla Lajos és Oroszhegyi (Szabó) Józsa orvosok. A XIX. század vége felé és a XX. század elején Kertész József tanító gyűjtötte össze és egészítette ki a negyvennyolcasok bukaresti írásait, könyve Kolozsváron jelent meg 1913-ban Tíz év a romániai magyar misszióban címmel.
Dietrich kapitány feljegyezte, hogy a fejedelemségek feltűnően gazdagok természeti kincsekben, még a mezítlábas cigány lányok is aranypénzekből készült nyakláncot hordanak. „Az Édenkert darabjai” lehetnének egy olyan „szorgos és bölcs kultúra” számára, mint Ausztria, a főváros „nagy értékű gyémánt a legkezdetlegesebb foglalatban”.
JÁNOS ANDRÁS fordítása
(folytatjuk)
Hilda Hencz: Bucureştul maghiar /Editura Biblioteca Bucureştilor/ Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Mikor, hogyan kerültek a magyarok a román fővárosba? Hagytak-e százados nyomot maguk után, sikerült-e összetartó közösséggé verődniük? Az ott maradók számára létezett-e más út, mint a beolvadás? – ezekre a kérdésekre keresi a választ Hencz Hilda Magyar Bukarest című könyve, mely mindeddig csak románul jelent meg, Lucian Boia ajánlásával. Érdekes részletekben gazdag, sok dokumentumra alapozott munka, mely bemutatja, miként találtak otthont, megélhetést a levert szabadságharcok utáni megtorlások elől, illetve a gazdasági válságok szorításából menekülő székelyek, magyarok, hogyan próbálták megvetni lábukat, templomot, iskolát, közművelődési egyesületeket alapítva miként hagytak nyomot a főváros építészetében, iparában, tudományos, művészeti életében. Megtudhatjuk, hogyan alakult, fokozódott a magyarellenesség, miként kellett megküzdeniük a vezető szerepet vállalóknak minden tégláért, minden magyar betűért. Betekintést nyerünk a hajdani, soknemzetiségű, balkáni habzású Bukarest ellentmondásoktól terhes életébe magyar szemszögből, és az itt átmenetileg vagy végleg letelepedettek román megítélésébe. A nemzetiségi létünket hosszú időszakokon át, s így ma is meghatározó, a román főváros több évszázados történelmének magyar vonatkozásait számba vevő, júniusban végre magyar nyelven is napvilágot látó könyvből nyújtunk ízelítőt a következő hetekben.
Az 1848/49-es forradalmi megmozdulások majdnem egész Európát érintették. A magyar forradalom leverését követően indult el az egyik legnagyobb magyar kivándorlási hullám. A Törökországba menekülteknek az iszlámra való áttérés nyújtott volna nagyobb védelmet; ezt a tanácsot Bem tábornok is megfogadta. Mások inkább a Kárpátokon túli román vidékre vonultak vissza, elsősorban Erdély földrajzi közelsége miatt, stratégiai szempontból ezt a területet tartották legjobbnak a szabadságharc folytatása szempontjából. Az integráció a román társadalomba egyszerűbbnek tűnt, figyelembe véve a társadalom minden rétegében fellelhető nagyszámú külföldit és a vegyes házasságok gyakoriságát. Az osztrákellenes magyar emigráció, az oroszellenes lengyel emigráció, valamint Garibaldi és Mazzini aspirációi 1850–1860 között a Habsburg és az orosz birodalmak gyengítésében érdekelt Franciaország támogatását élvezték.
1850-ben, nem sokkal a forradalom leverése után, az erdélyi református konzisztórium Dimény Józsefet nevezte ki a bukaresti hitközséghez. Dimény nem vett részt a forradalomban, de szimpatizánsa volt, és menedéket nyújtott a megtorlások elől menekülő honfitársainak. Ez elég kockázatos volt, mivel az osztrák ügynökök szoros megfigyelés alatt tartották, még a presbiteri gyűléseken is részt vettek. Egyik ilyen menekültet, Váradi Józsefet, aki a bukaresti papi lakban rejtőzködött, el is fogták, Sepsiszentgyörgyre vitték és 1854-ben kivégezték. Dimény sem úszta meg büntetlenül; bebörtönözték, és rövidesen meghalt a gyulafehérvári börtönben, de halála előtt még sikerült Koós Ferencnek, utódjának megüzennie, hogy nagyon ügyeljen, mert saját hívei is elárulhatják. Dimény azt gyanította, hogy őt Szőllősy József, a hitközség pénztárosa jelentette föl, aki megtagadta az elszámolást az egyház pénzügyi helyzetéről, úgyhogy előbb az osztrák konzulátusnak, később a kolozsvári főkonzisztóriumnak is közbe kellett lépnie, hogy az 1000 piaszter visszaszolgáltatására kényszerítsék. A konfliktusnak csak 1857-ben, Koós idejében lett vége.
A bukaresti magyar bevándorlási hullám késve tetőzött, csak miután a forradalmárok visszatértek törökországi vagy európai vándorútjukról. Ekkor azonban olyan sokan találnak a helybeli lakosságnál menedékre, hogy 1852-ben a rendőrparancsnok kötelezővé teszi az itt tartózkodó idegenek bejelentését; ez a rendelet még 1856-ban is életben volt. Az újonnan bevándorló magyarok között meglehetősen sok az értelmiségi: papok, tanítók, orvosok, gyógyszerészek, mérnökök, műépítészek vagy újságírók, akik csatlakoztak a már itt élőkhöz, és alig pár év alatt virágzó kulturális és társasági életet hoztak létre, megteremtve egyúttal a magyar nyelvű sajtó létfeltételeit is. Sokan közülük közvetlenül is hozzájárultak Románia fejlődéséhez. Kirívó Udvarhelyi Karácsonyi Károly (Udvarhely, 1809–?) esete, aki bányamérnökként érkezett Bukarestbe 1852-ben, Barbu Ştirbei fejedelem osztrák udvarhoz intézett felkérésére. 19 évig dolgozott román állami alkalmazottként a slănici, telegai, Ocnele Mari-i stb. sóbánya megszervezésénél, üzemeltetésénél, és egyúttal földtani méréseket is végzett. Minderről könyve is megjelent (Carol Karatşioni, Istoricul salineloru din România, Bucuresci, 1870).
Neve gyakran előfordul korabeli román kiadványokban. Van, hogy magasztalják, például a Naţionalul, Ilustraţiunea vagy a Reforma, máshol egyenesen rágalmazzák. A Reforma folyóirat (1863. évf., 14. sz.) őt idézi: „Sokat szenvedtem, rágalmaztak, szidalmaztak, kitámadtak, számos nehézséggel kellett megküzdenem, számos akadályt legyőznöm, de célom sikerült elérnem; megtettem minden tőlem telhetőt fogadott testvéreimért, a románokért...”. Egy 1865-ös levelében Titu Maiorescu is megemlítette, hogy attól fél, a mérnök esetleg nem fizet vissza bizonyos kölcsönt a szüleinek. Itt nevét többféle helyesírással írta: Coraczony, Koratsoni, Coracioni, Koraczony. Karácsonyi, mivel nem jogosult állami nyugdíjra, 1871-ben életjáradékot kért, azzal érvelvén, hogy vagyontalan, beteg, és képtelen családját fenntartani (betegesen félt a szegénységtől). Végső érvként anyai ági román származását hozta fel: „bánsági román eredetű családba születtem...”. Ez a beadvány csak a támogatói által 1871-ben kiadott könyvben lelhető fel. Származására utaló kijelentése a körülmények nyomására születhetett, csakis az egyébként kiérdemelt román állami nyugdíj reményében. A Reforma folyóirat (1863. évf. 24. szám) is úgy véli, az idegen származású, de románbarát mérnök méltó a román állam hálájára: ,,Habár idegen származású, Caracioni úr filoromán érzelmeivel és pátriánknak nyújtott szolgálataival tagadhatatlanul méltóvá vált országunk hálájára, és teljességgel jogosult arra, hogy hazánk azon legyen, hogy román állampolgársággal ruházza őt fel.” A parlament mégis elutasította nyugdíjkérését, úgyhogy végül felszámolta több mint 30 ezer lejes befektetéseit, és 1873-ban elhagyta Romániát, annak ellenére, hogy egy évtizeddel korábban még úgy hagyatkozott, hogy a slănici sóbánya, „szellemem alkotása, életem fő műve” elé temessék.
Máskülönben egyáltalán nem volt szegény: mérnöki fizetése havi 2227 lej volt (egy állami alkalmazott orvos 800 lejt kapott), és elég sok pénzt fektetett ingatlanokba. A kertész Pákozdi János házát is megvette a Cişmigiu déli felén, a Schitu Măgureanu utca 20. szám alatt, ahol Ianoş magyar báljait tartották. 1867-ben a Hunnia Egyesület is tőle bérelte székházát egy évre. Mikor elhagyta az országot, házát honfitársainak adta el, így előbb egy szabó (Nagy József), később egy kőműves lett a tulajdonos. Karácsonyi életéről és tevékenységéről dr. Nicolae Leonăchescu mérnök, a termotechnika szakértője írt monográfiát, 2005-ben ő alapította meg a Carol Crăciun Sószövetséget; Slănic egyik utcája ma ezt a románosított nevet viseli. A Nagyrománia Párt képviselőjeként (három mandátumon keresztül), Leonăchescu Karácsonyit erőszakosan elmagyarosított románként állítja be, és mint megfogalmazza, célja helyreállítani az igazságot etnikai származásával kapcsolatban. Ennek érdekében fantaszta családnév-etimológiába bocsátkozik, önkényesen átkeresztelve őt Crăciunra, a Karácsonyi név román megfelelőjére, annak ellenére, hogy a mérnök román nevet soha nem használt, soha sem kért román állampolgárságot és románnak sem vallotta soha magát, a fent említett beadvány lenne az egyetlen kivétel. (...) 1854 és 1856 között a Román Fejedelemségek az osztrák monarchia protektorátusa alatt állottak, az itt szolgáló osztrák tiszteknek feladata volt a román közhangulat, valamint az osztrákokkal és oroszokkal szembeni magatartás megfigyelése is. Az egykori honvédeknek ez időben tanácsos volt az életüket is félteni. Feltehetően nagy számban tartózkodtak itt osztrák tisztek, hogyha a román fejedelem egy palotát is rendelkezésükre bocsátott, hogy tiszti kaszinót rendezhessenek be. Bukarest legérdekesebb leírásai – amelyek utalnak a magyarokra és a román arisztokrácia klubjának helyet adó Török házra – osztrák tisztek, Stefan Dietrich kapitány (1855), illetve Wilhelm Derblich katonai orvos (1857) tollából származnak. A magyarok nagy számát megemlíti az amerikai sebész, James Oscar Noyes is, aki szerint sok köztük a szolgaként vagy kocsisként alkalmazott egykori honvéd. Ezeket a megfigyeléseket kiegészítik olyan reprezentatív bevándorlók, akik 1855–1860 között érkeztek: Koós Ferenc lelkipásztor, Veress Sándor mérnök, Fialla Lajos és Oroszhegyi (Szabó) Józsa orvosok. A XIX. század vége felé és a XX. század elején Kertész József tanító gyűjtötte össze és egészítette ki a negyvennyolcasok bukaresti írásait, könyve Kolozsváron jelent meg 1913-ban Tíz év a romániai magyar misszióban címmel.
Dietrich kapitány feljegyezte, hogy a fejedelemségek feltűnően gazdagok természeti kincsekben, még a mezítlábas cigány lányok is aranypénzekből készült nyakláncot hordanak. „Az Édenkert darabjai” lehetnének egy olyan „szorgos és bölcs kultúra” számára, mint Ausztria, a főváros „nagy értékű gyémánt a legkezdetlegesebb foglalatban”.
JÁNOS ANDRÁS fordítása
(folytatjuk)
Hilda Hencz: Bucureştul maghiar /Editura Biblioteca Bucureştilor/ Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2016. március 19.
A 27. ünnepi tárlat Kézdivásárhelyen
A közel három évtizedes múltra tekintő kézdivásárhelyi márciusi ünnepi tárlat saját történelmet ír, az Incze László Céhtörténeti Múzeumban alapító művészek és újabb nemzedékek képviselőinek ad megmutatkozási felületet, s az évek során művészi pályák alakulástörténetét is végigkísérhettük. Közösséggé formálja a művészek egyszemélyes világát, az egyéni stílus felmutatásán túl a kisvárosi létet az ide kötődő képzőművészeti élet fölülírja. Életművek, alkotói pályák és egymást követő nemzedékek jeles tagjai jelzik, a művészetre szükség van. Az utódok az elődök kitaposott útján indulva keresik saját művészi ormaikat. A nagyvárosok művészeti központjaitól távoli kisváros nem elvon, hanem trendektől felszabadított egyéni világlátást ad hozzá művészetükhöz. Március 15-e a felemelkedés szép gesztusát, elfogadást és kitartó akaratot vált ki mindannyiunkból. A művész megajándékoz egy alkotássá formált meghatározó élménnyel, általa a felismerés üzenetté szilárdult. Kísértjük a lehetetlent: mind a 31 kiállítóról szólni legalább egy mondatban.
Albert Levente Végtelen tervek munkája elvonatkoztató konstrukciót tár fel, az egymás kontextusában megjelenő síkok a véletlen és mégis törvényszerű jelek rendjét teremtik meg. Ábrahám Imola Golyó című vegyes technikája a képi és idősíkok lendületes játékát kelti életre. A kiemelés az egész megbontását, a filmes nagyítás a többértelműség lehetőségét vázolja.
Ábrahám Jakab Száguldás szénrajza az Incitato-táborok által városunkhoz való kötődését is felmutatja. Bravúros lóalakja a tisztaság és a szabadság korlátokat nem ismerő érzését tárja fel. Figuratív képe lehet az alkotó teremtő szabadsága is. Így a művészben munkáló őserő kitölti a teret és súrolja a felső határt.
Balázs István Távolban olajképe jól megtervezett, lakható világ. Az erdélyi táj bukolikus szépségébe rejtett otthon és a megtalált középpont vágyképeként jelenik meg.
Bartha Árpád Madár-táv vegyes technikája rámutat, hogy a művésznek létezik egyéni, egyszemélyes jelképrendszere, amely a nézőt a meglepetés friss élményével elragadtatja, szórakoztatja és megfejtésre ingerli.
Csutak Levente A szabadság mártírjai tus- és temperarajza a magyar forradalmak identitásteremtő folyamatának láncszemeit illeszti össze. ’56 szabadságvágya ’48 szellemiségét kelti életre. A forradalmak itt az öntudatra ébredt tiszta rend állásfoglalását teszik láthatóvá. Deák Barna életművében az utóbbi években a drótlenyomat kedvelt technika, ahol iróniával és önreflexióval elragadó vallomásos képtörténeteket vázol fel. Ragadozók című alkotásán nincs sorsszerűség, csak pillanatnyi előny, és a megszerzett szerepkörök kijelölik egymás szabadságát. Deák M. Ria textilje a létezés rétegzettségének keresztmetszetéből feltárt, finoman árnyalt poétika. Egymás folytonosságában megjelenő ritmusok, váltások, görbületek a felszín mögött rejtőző csendes csodákat, eleven sebeket, lángoló igéket (Kosztolányit idézve) és töprengő várakozásokat kelti bennem életre.
Éltes Barna Harcos szobra a sakkfigura szerepkörére és természeti népek totemjeire emlékeztet. A diófa rétegeinek árnyalatai mélyebb jelentéssel és személyes aurával keltik életre a figurát. Hajdú Enikő szimbolikus kapuja a székely örökség jelképét a művészi létezés színes és varázslatos képtárává értelmezi.
Haszmann Júlia Réka akrilképei a népi kultúrából hozott jelképek variációi. Az egyéni stilizáció szintjére kidolgozott színtanulmányok az alkotó harmóniavágyát, a létezés egyetemességének hitét és a bontatlan rend keresését mutatja fel.
Hervai Katalin Az üdvösség útja tusrajza a megtalált és elkötelezett hit képi megfogalmazása. Ikonjának szimbolikus tér- és idővonatkozásai a földi vágyak sarától (Dsidát idézve) megtisztult alkotó transzcendens élményét közvetíti.
Jakabos Olsefszky Imola Ősz című pasztell színtanulmányai érdekes befogadói játékra hívják a nézőt: megismételni három változatában a rendet teremtő változatlan struktúrát. Színek ritmusával képezi le a hangulatok intenzitását.
Koszta Ervin 1848 című olajképének párhuzamos mezőkbe rejtett képtöredékei idézetek korábbi képeiből. A történelmi mítosz díszletébe rejtőzködő, vallomásos töredékeket helyez.
Kosztándi Jenő Hidamról olajképe személyes vallomás az otthont és műtermet adó régi városrész felé. A színek kavalkádja szokatlan a gyakran monokróm képi megoldásokat előtérbe helyező művésztől. Az érzések, emlékképek gazdag izzása felfokozott élményről szól. A műteremhez vezető híd beazonosítható vaskorlátján elidéző veréb nosztalgikus szemlélődése gyöngédséget és együtt érző azonosulást vált ki a nézőből. O Tannenbaum az ünnep utáni fölöslegessé vált, értékevesztett állapotot emeli ki.
Kosztándi B. Katalin Kedvenceim akvarellje az életműben többször ábrázolt bükkfa finom hangulatiságát jeleníti meg. A kedvelt szürke árnyalatok itt mély hangulati tónussal, a zöld érzelmi gazdagságával és a kék beszűrődő tisztánlátásával adnak lírai jellemzést. A felfelé nyúló törzsek a két világszint között teremtenek kapcsolatot.
Kovács Géza Küzdelem acélplasztikája a képzettársítás gazdagságával illeszt össze fölöslegessé vált ipari termékeket, és ad átvitt jelentést.
Köllő Margit Földtől az égig szénrajza a gyimesi tájhoz hasonló teret idéz számomra. Az emelkedő szintek összhangja felemelő érzést ad otthonról, kötődésről és megmaradásról. Az erdélyi sorsvállalás nem patetikus, hanem árnyalatok kitartó, szelíd ragyogásában jelenik meg. Máthé László nagyméretű olajképe tettértékű állásfoglalást mutat, és ugyanezt kéri számon a befogadótól is. Komfortzónánk válik kényelmetlenné a kiszolgáltatott gyereksorsokat látva. A kutya jóllakott alakja szemben az emberi nyomorral. A kép kidolgozatlan része nem von le a mű értékéből, a néző számára lehetőséget ad a beillesztésre. A hiányt tematizáló alkotás a kidolgozottság megvonásával üzen.
Miklóssy Mária Útban Szent Anna felé vegyes képe az erdélyi festészet jelképeit modern felbontásban tárja fel, tájra vetített emlékképeket hív elő. A táj határtalan változatára egy erős, rácsszerű kontroll-kontúr vetül és ad keretes szerkezetet.
Petrovics István Laborfalvi Berde Mózes gipszszobra a személyi kultusz heroizálása helyett egy életérzést, életmódot és árnyalt személyiséget ábrázol.
Sárosi Csaba monotípiáin ironikus távolságtartás ismétlődik az ideológiák sémáit életre keltő rendszerektől. A hatalmi jelképekkel szemben az egyén sérül, s fő sikere a túlélés lehet. A megbomlott világrend párhuzamos történetein a kikacsintás leleplező fölénye teremt felülemelkedést. Sárosi Mátyás Zsolt Nyersanyag akrilképe a totalitárius rendszer személytelenségét karikírozza. Nem köti korhoz és rendszerhez utalásokkal alkotása jelen idejét. Az üzem lehet a mi metaforikus belső terünk is.
Simó Enikő A szabadság szele című szőtt gyapjúcérnaképe az életmű eddig is ismert madár-motívumát bravúros és időigényes hagyományos technikával ötvözi. A figura absztrakció felé haladó nyitottsága és az anyag adta kötöttség találkozik ebben az alkotásban.
Szabó H. Tünde dekoratív stilizációin a kompozíciós eljárásokkal kísérletező játék jelenik meg. Színélményére a kiegyensúlyozott könnyedség jellemző.
Tomos Tünde Portré című akrilja az életmű egyik gyakori képi eleme. Egyetemes jelképek modern felbontásban az álombeli és tudatos én határain keresik a személyiség megragadhatóságát.
Vajna László Halászkirály akrilképe rejtett mitológiájával és visszafogott jelképeivel mégis az egész leképezését és az összhang életre hívását mutatja fel.
Vargha Mihály az organikus szobrászat letisztult formájából adódó szabad képzettársítás nyitottságát bontja ki és viszi át az emberi létezés leképzésére.
Vetró András In memoriam Petrás Ince János patinázott gipsze román kori templomablak kontúrjába helyezi a Megfeszített és hívő meghitt kapcsolatteremtését.
Vetró B. Sebestyén András Akrobatika című digitális printje a megsokszorosíthatóságot tematizálja. Minden rész a beállíthatóság által lehet a meglévő átértékelése. A művészi elrendezés a véletlenszerűből teremt értelemadó rendet.
Vetró Bodoni Zsuzsa Micsoda idők pasztellje az életmű utóbbi éveinek két gyakori motívumát állítja párhuzamba. A karosszéket a szemlélődő alkotó jelenlétének is megfeleltetem. Az óra viszont a külső változásokra való reflektálás eleme is lehet. Ezen a képen a megbomlott külső renddel szembehelyezkedő alkotó állásfoglalása sejlik fel.
Március 15-e az utókor számára a kulturális emlékezetből való szellemi megerősödést is jelenti. Ilyenkor a kortárs székelyföldi képzőművészeti élet felmutatása értékteremtő és értékőrző állásfoglalás alkotó, néző részéről egyaránt.
DEÁK FERENC. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A közel három évtizedes múltra tekintő kézdivásárhelyi márciusi ünnepi tárlat saját történelmet ír, az Incze László Céhtörténeti Múzeumban alapító művészek és újabb nemzedékek képviselőinek ad megmutatkozási felületet, s az évek során művészi pályák alakulástörténetét is végigkísérhettük. Közösséggé formálja a művészek egyszemélyes világát, az egyéni stílus felmutatásán túl a kisvárosi létet az ide kötődő képzőművészeti élet fölülírja. Életművek, alkotói pályák és egymást követő nemzedékek jeles tagjai jelzik, a művészetre szükség van. Az utódok az elődök kitaposott útján indulva keresik saját művészi ormaikat. A nagyvárosok művészeti központjaitól távoli kisváros nem elvon, hanem trendektől felszabadított egyéni világlátást ad hozzá művészetükhöz. Március 15-e a felemelkedés szép gesztusát, elfogadást és kitartó akaratot vált ki mindannyiunkból. A művész megajándékoz egy alkotássá formált meghatározó élménnyel, általa a felismerés üzenetté szilárdult. Kísértjük a lehetetlent: mind a 31 kiállítóról szólni legalább egy mondatban.
Albert Levente Végtelen tervek munkája elvonatkoztató konstrukciót tár fel, az egymás kontextusában megjelenő síkok a véletlen és mégis törvényszerű jelek rendjét teremtik meg. Ábrahám Imola Golyó című vegyes technikája a képi és idősíkok lendületes játékát kelti életre. A kiemelés az egész megbontását, a filmes nagyítás a többértelműség lehetőségét vázolja.
Ábrahám Jakab Száguldás szénrajza az Incitato-táborok által városunkhoz való kötődését is felmutatja. Bravúros lóalakja a tisztaság és a szabadság korlátokat nem ismerő érzését tárja fel. Figuratív képe lehet az alkotó teremtő szabadsága is. Így a művészben munkáló őserő kitölti a teret és súrolja a felső határt.
Balázs István Távolban olajképe jól megtervezett, lakható világ. Az erdélyi táj bukolikus szépségébe rejtett otthon és a megtalált középpont vágyképeként jelenik meg.
Bartha Árpád Madár-táv vegyes technikája rámutat, hogy a művésznek létezik egyéni, egyszemélyes jelképrendszere, amely a nézőt a meglepetés friss élményével elragadtatja, szórakoztatja és megfejtésre ingerli.
Csutak Levente A szabadság mártírjai tus- és temperarajza a magyar forradalmak identitásteremtő folyamatának láncszemeit illeszti össze. ’56 szabadságvágya ’48 szellemiségét kelti életre. A forradalmak itt az öntudatra ébredt tiszta rend állásfoglalását teszik láthatóvá. Deák Barna életművében az utóbbi években a drótlenyomat kedvelt technika, ahol iróniával és önreflexióval elragadó vallomásos képtörténeteket vázol fel. Ragadozók című alkotásán nincs sorsszerűség, csak pillanatnyi előny, és a megszerzett szerepkörök kijelölik egymás szabadságát. Deák M. Ria textilje a létezés rétegzettségének keresztmetszetéből feltárt, finoman árnyalt poétika. Egymás folytonosságában megjelenő ritmusok, váltások, görbületek a felszín mögött rejtőző csendes csodákat, eleven sebeket, lángoló igéket (Kosztolányit idézve) és töprengő várakozásokat kelti bennem életre.
Éltes Barna Harcos szobra a sakkfigura szerepkörére és természeti népek totemjeire emlékeztet. A diófa rétegeinek árnyalatai mélyebb jelentéssel és személyes aurával keltik életre a figurát. Hajdú Enikő szimbolikus kapuja a székely örökség jelképét a művészi létezés színes és varázslatos képtárává értelmezi.
Haszmann Júlia Réka akrilképei a népi kultúrából hozott jelképek variációi. Az egyéni stilizáció szintjére kidolgozott színtanulmányok az alkotó harmóniavágyát, a létezés egyetemességének hitét és a bontatlan rend keresését mutatja fel.
Hervai Katalin Az üdvösség útja tusrajza a megtalált és elkötelezett hit képi megfogalmazása. Ikonjának szimbolikus tér- és idővonatkozásai a földi vágyak sarától (Dsidát idézve) megtisztult alkotó transzcendens élményét közvetíti.
Jakabos Olsefszky Imola Ősz című pasztell színtanulmányai érdekes befogadói játékra hívják a nézőt: megismételni három változatában a rendet teremtő változatlan struktúrát. Színek ritmusával képezi le a hangulatok intenzitását.
Koszta Ervin 1848 című olajképének párhuzamos mezőkbe rejtett képtöredékei idézetek korábbi képeiből. A történelmi mítosz díszletébe rejtőzködő, vallomásos töredékeket helyez.
Kosztándi Jenő Hidamról olajképe személyes vallomás az otthont és műtermet adó régi városrész felé. A színek kavalkádja szokatlan a gyakran monokróm képi megoldásokat előtérbe helyező művésztől. Az érzések, emlékképek gazdag izzása felfokozott élményről szól. A műteremhez vezető híd beazonosítható vaskorlátján elidéző veréb nosztalgikus szemlélődése gyöngédséget és együtt érző azonosulást vált ki a nézőből. O Tannenbaum az ünnep utáni fölöslegessé vált, értékevesztett állapotot emeli ki.
Kosztándi B. Katalin Kedvenceim akvarellje az életműben többször ábrázolt bükkfa finom hangulatiságát jeleníti meg. A kedvelt szürke árnyalatok itt mély hangulati tónussal, a zöld érzelmi gazdagságával és a kék beszűrődő tisztánlátásával adnak lírai jellemzést. A felfelé nyúló törzsek a két világszint között teremtenek kapcsolatot.
Kovács Géza Küzdelem acélplasztikája a képzettársítás gazdagságával illeszt össze fölöslegessé vált ipari termékeket, és ad átvitt jelentést.
Köllő Margit Földtől az égig szénrajza a gyimesi tájhoz hasonló teret idéz számomra. Az emelkedő szintek összhangja felemelő érzést ad otthonról, kötődésről és megmaradásról. Az erdélyi sorsvállalás nem patetikus, hanem árnyalatok kitartó, szelíd ragyogásában jelenik meg. Máthé László nagyméretű olajképe tettértékű állásfoglalást mutat, és ugyanezt kéri számon a befogadótól is. Komfortzónánk válik kényelmetlenné a kiszolgáltatott gyereksorsokat látva. A kutya jóllakott alakja szemben az emberi nyomorral. A kép kidolgozatlan része nem von le a mű értékéből, a néző számára lehetőséget ad a beillesztésre. A hiányt tematizáló alkotás a kidolgozottság megvonásával üzen.
Miklóssy Mária Útban Szent Anna felé vegyes képe az erdélyi festészet jelképeit modern felbontásban tárja fel, tájra vetített emlékképeket hív elő. A táj határtalan változatára egy erős, rácsszerű kontroll-kontúr vetül és ad keretes szerkezetet.
Petrovics István Laborfalvi Berde Mózes gipszszobra a személyi kultusz heroizálása helyett egy életérzést, életmódot és árnyalt személyiséget ábrázol.
Sárosi Csaba monotípiáin ironikus távolságtartás ismétlődik az ideológiák sémáit életre keltő rendszerektől. A hatalmi jelképekkel szemben az egyén sérül, s fő sikere a túlélés lehet. A megbomlott világrend párhuzamos történetein a kikacsintás leleplező fölénye teremt felülemelkedést. Sárosi Mátyás Zsolt Nyersanyag akrilképe a totalitárius rendszer személytelenségét karikírozza. Nem köti korhoz és rendszerhez utalásokkal alkotása jelen idejét. Az üzem lehet a mi metaforikus belső terünk is.
Simó Enikő A szabadság szele című szőtt gyapjúcérnaképe az életmű eddig is ismert madár-motívumát bravúros és időigényes hagyományos technikával ötvözi. A figura absztrakció felé haladó nyitottsága és az anyag adta kötöttség találkozik ebben az alkotásban.
Szabó H. Tünde dekoratív stilizációin a kompozíciós eljárásokkal kísérletező játék jelenik meg. Színélményére a kiegyensúlyozott könnyedség jellemző.
Tomos Tünde Portré című akrilja az életmű egyik gyakori képi eleme. Egyetemes jelképek modern felbontásban az álombeli és tudatos én határain keresik a személyiség megragadhatóságát.
Vajna László Halászkirály akrilképe rejtett mitológiájával és visszafogott jelképeivel mégis az egész leképezését és az összhang életre hívását mutatja fel.
Vargha Mihály az organikus szobrászat letisztult formájából adódó szabad képzettársítás nyitottságát bontja ki és viszi át az emberi létezés leképzésére.
Vetró András In memoriam Petrás Ince János patinázott gipsze román kori templomablak kontúrjába helyezi a Megfeszített és hívő meghitt kapcsolatteremtését.
Vetró B. Sebestyén András Akrobatika című digitális printje a megsokszorosíthatóságot tematizálja. Minden rész a beállíthatóság által lehet a meglévő átértékelése. A művészi elrendezés a véletlenszerűből teremt értelemadó rendet.
Vetró Bodoni Zsuzsa Micsoda idők pasztellje az életmű utóbbi éveinek két gyakori motívumát állítja párhuzamba. A karosszéket a szemlélődő alkotó jelenlétének is megfeleltetem. Az óra viszont a külső változásokra való reflektálás eleme is lehet. Ezen a képen a megbomlott külső renddel szembehelyezkedő alkotó állásfoglalása sejlik fel.
Március 15-e az utókor számára a kulturális emlékezetből való szellemi megerősödést is jelenti. Ilyenkor a kortárs székelyföldi képzőművészeti élet felmutatása értékteremtő és értékőrző állásfoglalás alkotó, néző részéről egyaránt.
DEÁK FERENC. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2016. március 19.
Ott él, ahol szeretik és meg is becsülik
Kovrig Magdolna köszöntése
"Mint az égő fáklya, mely setétben lángol, S magát megemésztve másoknak világol..." Batsányi Jánosnak A magyar író című verse érvényes a népnevelőre, a tanítóra is, akiről később Gárdonyi Géza, mintegy a felvilágosodás nagy költőjének magasztos gondolatát folytatva, azt írta, hogy olyan lámpás, mely minél inkább világít másnak, annál inkább fogyasztja önmagát. Azt is tőle idézem, hogy a néptanító szívét vasból alkotta az Isten, hogy elbírja azt a sok kegyetlen lábat, amivel a sorsa meggázolja.
Kovrig Magdolna szíve valamiféle rendkívüli, nagyon időtálló nemesacélból lehet. A szó legnemesebb értelmében népe nevelője – talán mostohán indult gyermek- és ifjúkora is erre a nehéz feladatra jelölte, a nem kevés szenvedés fokozott beleérzőképességgel gazdagította lelkét, kitűnő pedagógiai érzéke a mesterség iránti kellő szakmai alázattal párosult, személyisége pedig sajátos vonzerőt sugárzott; tanítványai, a gyermekek, a tanulók, a diákok: felnőtt korukra is tisztelettel és szeretettel emlegetik, számosan rajongva köszöntik, valahányszor alkalom nyílik rá. Most alkalom nyílhat, hiszen a kedves tanárnő élete újabb fordulóhoz jutott, március 20-án, születésnapján köszönthetjük.
Környezetét, mint jó kertész a gyümölcsöst, szorgalmas és hűséges munkával gyarapította; közösségépítő és - összefogó, -megtartó volt és maradt pályájának mindenik stációján, különösen pedig Erdőszentgyörgyön.
Személyében a Kis-Küküllő menti városka művelődési életének kiemelkedő alakját, a műkedvelő színjátszó mozgalom örökmozgó szervezőjét, a térség egyik legismertebb és legmegbecsültebb tanárát tiszteljük és szeretjük.
Közíróként, újságíróként pedig a szűkebb pátria 2002-ben indult kulturális és közéleti lapjának, a kéthavonta megjelenő Erdőszentgyörgyi Figyelőnek egyik alapítóját, mindmáig szorgos és kitartó főszerkesztőjét is ünnepeljük. (A lap közelesen eljut a 160. számához.)
Mindkét szakma teljes joggal tarthatja magáénak a tanárt és az újságszerkesztőt-újságírót.
Öt éve, a hetvenedik születésnapon többek között így summázta életét a századik számához érkezett kiadványnak adott interjújában: "Én úgy érzem, örömöt leltem abban, amit végeztem. Ha újrakezdeném, akkor is tanár lennék. Lehet, ha ép, egészséges vagyok, talán a színészi vagy rendezői pálya csábított volna, de ezek szóba se jöhettek az én esetemben. Viszont a tanári hivatás is adott annyi elégtételt és örömet, mint az előzőek, ha nem többet".
Bongárdon született, Jobbágyfalván, Nyárádszeredában, Marosvásárhelyen, Erdőszentgyörgyön járt iskolába. Kolozsvárhoz kapcsolták egyetemi évei, mondja Székely Ferenc, a riporter. Majd ezt kérdi: "A te szülőfölded hol van?"
"Nem egyszerű eldöntenem – válaszolja a kérdezett. – Mégis azt hiszem, a szülőföld ott van, ahol az ember leéli életét, szeret, szeretik és ..."
Kedves Tanárnő, drága Magdika, Isten éltessen sokáig!
Bölöni Domokos. Népújság (Marosvásárhely)
Kovrig Magdolna köszöntése
"Mint az égő fáklya, mely setétben lángol, S magát megemésztve másoknak világol..." Batsányi Jánosnak A magyar író című verse érvényes a népnevelőre, a tanítóra is, akiről később Gárdonyi Géza, mintegy a felvilágosodás nagy költőjének magasztos gondolatát folytatva, azt írta, hogy olyan lámpás, mely minél inkább világít másnak, annál inkább fogyasztja önmagát. Azt is tőle idézem, hogy a néptanító szívét vasból alkotta az Isten, hogy elbírja azt a sok kegyetlen lábat, amivel a sorsa meggázolja.
Kovrig Magdolna szíve valamiféle rendkívüli, nagyon időtálló nemesacélból lehet. A szó legnemesebb értelmében népe nevelője – talán mostohán indult gyermek- és ifjúkora is erre a nehéz feladatra jelölte, a nem kevés szenvedés fokozott beleérzőképességgel gazdagította lelkét, kitűnő pedagógiai érzéke a mesterség iránti kellő szakmai alázattal párosult, személyisége pedig sajátos vonzerőt sugárzott; tanítványai, a gyermekek, a tanulók, a diákok: felnőtt korukra is tisztelettel és szeretettel emlegetik, számosan rajongva köszöntik, valahányszor alkalom nyílik rá. Most alkalom nyílhat, hiszen a kedves tanárnő élete újabb fordulóhoz jutott, március 20-án, születésnapján köszönthetjük.
Környezetét, mint jó kertész a gyümölcsöst, szorgalmas és hűséges munkával gyarapította; közösségépítő és - összefogó, -megtartó volt és maradt pályájának mindenik stációján, különösen pedig Erdőszentgyörgyön.
Személyében a Kis-Küküllő menti városka művelődési életének kiemelkedő alakját, a műkedvelő színjátszó mozgalom örökmozgó szervezőjét, a térség egyik legismertebb és legmegbecsültebb tanárát tiszteljük és szeretjük.
Közíróként, újságíróként pedig a szűkebb pátria 2002-ben indult kulturális és közéleti lapjának, a kéthavonta megjelenő Erdőszentgyörgyi Figyelőnek egyik alapítóját, mindmáig szorgos és kitartó főszerkesztőjét is ünnepeljük. (A lap közelesen eljut a 160. számához.)
Mindkét szakma teljes joggal tarthatja magáénak a tanárt és az újságszerkesztőt-újságírót.
Öt éve, a hetvenedik születésnapon többek között így summázta életét a századik számához érkezett kiadványnak adott interjújában: "Én úgy érzem, örömöt leltem abban, amit végeztem. Ha újrakezdeném, akkor is tanár lennék. Lehet, ha ép, egészséges vagyok, talán a színészi vagy rendezői pálya csábított volna, de ezek szóba se jöhettek az én esetemben. Viszont a tanári hivatás is adott annyi elégtételt és örömet, mint az előzőek, ha nem többet".
Bongárdon született, Jobbágyfalván, Nyárádszeredában, Marosvásárhelyen, Erdőszentgyörgyön járt iskolába. Kolozsvárhoz kapcsolták egyetemi évei, mondja Székely Ferenc, a riporter. Majd ezt kérdi: "A te szülőfölded hol van?"
"Nem egyszerű eldöntenem – válaszolja a kérdezett. – Mégis azt hiszem, a szülőföld ott van, ahol az ember leéli életét, szeret, szeretik és ..."
Kedves Tanárnő, drága Magdika, Isten éltessen sokáig!
Bölöni Domokos. Népújság (Marosvásárhely)
2016. március 19.
Sikeres szakmai fórum Aradon
Nagyobb hozamok, támogatások a terítéken
Ahogyan azt meghirdettük, pénteken az RMDSZ Arad megyei székházának az üléstermében, az Arad Megyei Magyar Gazdák Egyesületének a szervezésében Vetőmagok, technológiák és mezőgazdasági termesztési támogatások a 2016-os évben témakörben nemzetközi szakmai fórumot tartottak. Azon a megyebeli szakemberek, gazdálkodók mellett az anyaországiak is részt vettek.
A prezídiumból Horváth Imre AMMGE-alelnök üdvözölte a résztvevőket, majd Faragó Péter RMDSZ-megyei elnököt kérte fel a fórum vendégeinek az üdvözlésére.
A külpiacokon csak nagy tételű ajánlatokkal lehet részt venni
Faragó Péter elmondta, Arad megye magyarságának mintegy 60%-a vidéken él, ezért a mezőgazdaság képezi számukra a megélhetés fő területét. Éppen ezért, az érdekvédelmi szövetség munkájában is egyik legfontosabb célkitűzés, a gazdálkodók munkájának, az életkörülményeinek a javítása, a fiatal gazdáknak a szülőföldön történő megtartása, boldogulásuknak az előmozdítása. Ebben fontos szerepet játszik az EU-támogatások lehívása, a pályázatok megírásának a támogatása. A maga, illetve a megyei szervezet nevében további teljes támogatásáról biztosította a gazdálkodókat, sok sikert kívánt a fórum munkálataihoz.
Ezt követően Horváth Imre Skapinyecz Pétert, a Magyar Nemzeti Kereskedő Ház, Közép-európai Kereskedésfejlesztési Hálózat Kft. ügyvezetőjét kérte szólásra. A Kárpát-medence 7 országában megnyílt 22 iroda munkájának az ismertetése során hozzáfűzte: a világ 25 országában működő irodák a jelzett térségek, illetve az anyaországi vállalkozók közötti hosszú távú együttműködésen dolgoznak, de a közeljövőben szeretnének bekapcsolódni a közbeszerzésekbe is. Mert a világ különböző részein működő irodák, számos gazdasági lehetőségekre derítenek fényt. Példának okáért, Kínában, bizonyos mezőgazdasági termékekből akkora mennyiségre lenne szükség, amit az anyaországiak egyedül nem lennének képesek lefedni, de Törökországban, vágómarhára is komoly igény mutatkozik. A külpiacokon csak nagy tételű ajánlatokkal vehetnek részt, ezért van szükség a határon túli magyar gazdálkodókra is. A továbbiakban a Magyar Kormánynak a Vajdaságban 50 milliárd forint tőkével beindított gazdaságserkentő programjáról beszélt, amiben egyelőre a kettős állampolgárságú gazdák vehetnek részt. Tehát mindenhol keresik a magyar gazdálkodók, vállalkozók támogatásának a lehetőségét.
Horváth Imre a hazai állattartás visszaesését a vágóhidak felszámolásával indokolta.
Kísérleti parcellák bevetésével segítenének
A továbbiakban Virágné Pintér Gabriella, a Szegedi Gabonakutató Intézet szakembere Fókuszban a szójacímmel, a fehérjékben gazdag gabonának a világon, illetve az anyaországban való termesztése között vont párhuzamot. A világ nagy szójatermelői az USA, Brazília, Argentína és Kína, csakhogy a terményeik nagy része génmódosított. Magyarországban jelenleg 77 ezer hektáron termesztenek, génmódosítástól mentes szóját, amit egyre érdemesebb vetni, hiszen az EU-támogatás hektáronként 325 euró. A továbbiakban ismertette a Szegeden előállított szójafajták tulajdonságait, termesztési technológiáját, de kiemelte a köles, illetve az olajlen termesztésének az előnyeit is. Ha Arad megyei vállalkozók kerülnek e haszonnövények termesztésére, kísérleti parcellák bevetésével a segítségükre sietnek.
Horváth Imre a gazdák nevében a Kutatóintézet kultúráinak a megtekintése, a helyszíni tapasztalatcsere iránt érdeklődött.
Ezt követően ugyancsak a kutatóintézet munkatársa, Szanyi István tartott előadást Gazdaságos kukoricatermesztés címmel, amiben előrebocsátotta: az 1960-as évekig a térségünkben hektáronként mintegy 2 ezer kiló szemes kukoricát állítottak elő. A beindult kísérletezés jóvoltából azonban a rendszerváltásig a többszörösére emelték a termést, az manapság 8-9 ezer kiló között mozog, miközben Amerikában a legutóbbi kukoricatermesztő versenyen 32 tonna terméssel nyert az egyik farmer, tehát van hova fejlődni. A Szegedi Gabonakutató Intézetben kései vetésű, tehát rövid termésidejű fajtákat állítottak elő, amelyekből akár a búzaaratás után vetve is megterem hektáronként 8-9 tonna.
Előadása után Horváth Imre aziránt érdeklődött, hogy az AMMGE közreműködésével hogyan lehetne ilyen kukoricafajtákat behozni az Arad megyei gazdálkodók számára. Kocsik József elnök rögtön felhívással fordult az aradiakhoz: akit érdekel, jelentkezzen az irodájukon!
Utána Kocsy Béla, a Nemzeti Agráripari Kamara külkapcsolatokért felelős igazgatója tolmácsolta Györffy Balázs elnök üdvözletét, majd a Brüsszelben dolgozó munkatársaik segítségét is felajánlotta a gazdálkodóknak. Amint kifejtette, Kínában összefüggést találtak a génmódosított gabonák fogyasztása és a daganatos betegségek elterjedése között, ezért fontolják az ilyen termékek előállításának a leállítását.
Bartok András pécskai gazdálkodó a téma kapcsán érdeklődött: a génmódosított gabonával nevelt, hozzánk nagy mennyiségben érkező állati eredetű termékek fogyasztása nem társul-e a daganatos betegségekkel?
Sarusi Kiss Róbert, a Naturagra Hungárai Kft. képviseletében a talaj tápanyag-gazdálkodása, a talajelőkészítés területén elért eredményekről, az e célból előállított termékeikről beszélt.
Mărgean Nicolae, Farkas Viktória tolmácsolásában az AXEREAL Romania francia anyavállalt kirendeltségének a munkáját ismertette. A jelzett cég Franciaország egyik legnagyobb termelőszövetkezete, 1,5 millió hektáron gazdálko,dik, kirendeltségei vannak Romániában, Magyarországon, Szerbiában, Horvátországban, Bulgáriában legújabban Lengyelországban is. A vállalat hatalmas gabonatárolókkal rendelkezik, gabonakereskedelemmel, illetve gabonakutatással és termesztéstechnológiák kidolgozásával is foglalkozik. Ebben fontos szerepe van a durum-búza termesztésének, ami a sütőipar jövője szempontjából fontos lehet.
Utána Miszkuly Sándor, a RAMI AGRO által forgalmazott, Angliában előállított energianád termesztésének az előnyeit ecsetelte. A rendkívül olcsó rostos növény száraz változatának kilójában annyi energia van, mint 1 köbméter földgázban, aminél azonban jóval olcsóbb, mintegy 10 forint az önköltségi ára. A jelzett energianövény iránt óriási érdeklődés nyilvánul meg, Ausztriában 24 ezer forintot fizetnek tonnájáért. A 15-20 évig újraültetés nélkül termő rostos növény hektáronként, a harmadik évtől 12-15 tonnát is terem, lekaszálva, bebálázva forgalmazzák.
Az előadásokról Gáll Tamás Mihály, az Aradi Kereskedelmi Ipar- és Mezőgazdasági Kamara képviselője vonta le a végső következtetést: az elhangzott magas terméshozamok hallatán a gazdálkodóknak nem szabad ábrándokat kergetniük, mert a magas hozamú fajták nem biztos, hogy többet hoznak a házhoz, mint a megszokottak. Azokat már ismerik, miközben a magas hozamot ígérők sokkal igényesebbek. Szerinte, inkább a szegedi kutatóintézet fajtáival próbálkozzanak, hiszen ott több évtizedes munka eredményeivel ismerkedhetnek. A sikeres szakmai fórum végén a hazai és az anyaországi szakemberek, gazdálkodók a Jelen Házban feltálalt közös ebéden folytatták az eszmecserét, tervezték a közös jövőt.
Balta János. Nyugati Jelen (Arad)
Nagyobb hozamok, támogatások a terítéken
Ahogyan azt meghirdettük, pénteken az RMDSZ Arad megyei székházának az üléstermében, az Arad Megyei Magyar Gazdák Egyesületének a szervezésében Vetőmagok, technológiák és mezőgazdasági termesztési támogatások a 2016-os évben témakörben nemzetközi szakmai fórumot tartottak. Azon a megyebeli szakemberek, gazdálkodók mellett az anyaországiak is részt vettek.
A prezídiumból Horváth Imre AMMGE-alelnök üdvözölte a résztvevőket, majd Faragó Péter RMDSZ-megyei elnököt kérte fel a fórum vendégeinek az üdvözlésére.
A külpiacokon csak nagy tételű ajánlatokkal lehet részt venni
Faragó Péter elmondta, Arad megye magyarságának mintegy 60%-a vidéken él, ezért a mezőgazdaság képezi számukra a megélhetés fő területét. Éppen ezért, az érdekvédelmi szövetség munkájában is egyik legfontosabb célkitűzés, a gazdálkodók munkájának, az életkörülményeinek a javítása, a fiatal gazdáknak a szülőföldön történő megtartása, boldogulásuknak az előmozdítása. Ebben fontos szerepet játszik az EU-támogatások lehívása, a pályázatok megírásának a támogatása. A maga, illetve a megyei szervezet nevében további teljes támogatásáról biztosította a gazdálkodókat, sok sikert kívánt a fórum munkálataihoz.
Ezt követően Horváth Imre Skapinyecz Pétert, a Magyar Nemzeti Kereskedő Ház, Közép-európai Kereskedésfejlesztési Hálózat Kft. ügyvezetőjét kérte szólásra. A Kárpát-medence 7 országában megnyílt 22 iroda munkájának az ismertetése során hozzáfűzte: a világ 25 országában működő irodák a jelzett térségek, illetve az anyaországi vállalkozók közötti hosszú távú együttműködésen dolgoznak, de a közeljövőben szeretnének bekapcsolódni a közbeszerzésekbe is. Mert a világ különböző részein működő irodák, számos gazdasági lehetőségekre derítenek fényt. Példának okáért, Kínában, bizonyos mezőgazdasági termékekből akkora mennyiségre lenne szükség, amit az anyaországiak egyedül nem lennének képesek lefedni, de Törökországban, vágómarhára is komoly igény mutatkozik. A külpiacokon csak nagy tételű ajánlatokkal vehetnek részt, ezért van szükség a határon túli magyar gazdálkodókra is. A továbbiakban a Magyar Kormánynak a Vajdaságban 50 milliárd forint tőkével beindított gazdaságserkentő programjáról beszélt, amiben egyelőre a kettős állampolgárságú gazdák vehetnek részt. Tehát mindenhol keresik a magyar gazdálkodók, vállalkozók támogatásának a lehetőségét.
Horváth Imre a hazai állattartás visszaesését a vágóhidak felszámolásával indokolta.
Kísérleti parcellák bevetésével segítenének
A továbbiakban Virágné Pintér Gabriella, a Szegedi Gabonakutató Intézet szakembere Fókuszban a szójacímmel, a fehérjékben gazdag gabonának a világon, illetve az anyaországban való termesztése között vont párhuzamot. A világ nagy szójatermelői az USA, Brazília, Argentína és Kína, csakhogy a terményeik nagy része génmódosított. Magyarországban jelenleg 77 ezer hektáron termesztenek, génmódosítástól mentes szóját, amit egyre érdemesebb vetni, hiszen az EU-támogatás hektáronként 325 euró. A továbbiakban ismertette a Szegeden előállított szójafajták tulajdonságait, termesztési technológiáját, de kiemelte a köles, illetve az olajlen termesztésének az előnyeit is. Ha Arad megyei vállalkozók kerülnek e haszonnövények termesztésére, kísérleti parcellák bevetésével a segítségükre sietnek.
Horváth Imre a gazdák nevében a Kutatóintézet kultúráinak a megtekintése, a helyszíni tapasztalatcsere iránt érdeklődött.
Ezt követően ugyancsak a kutatóintézet munkatársa, Szanyi István tartott előadást Gazdaságos kukoricatermesztés címmel, amiben előrebocsátotta: az 1960-as évekig a térségünkben hektáronként mintegy 2 ezer kiló szemes kukoricát állítottak elő. A beindult kísérletezés jóvoltából azonban a rendszerváltásig a többszörösére emelték a termést, az manapság 8-9 ezer kiló között mozog, miközben Amerikában a legutóbbi kukoricatermesztő versenyen 32 tonna terméssel nyert az egyik farmer, tehát van hova fejlődni. A Szegedi Gabonakutató Intézetben kései vetésű, tehát rövid termésidejű fajtákat állítottak elő, amelyekből akár a búzaaratás után vetve is megterem hektáronként 8-9 tonna.
Előadása után Horváth Imre aziránt érdeklődött, hogy az AMMGE közreműködésével hogyan lehetne ilyen kukoricafajtákat behozni az Arad megyei gazdálkodók számára. Kocsik József elnök rögtön felhívással fordult az aradiakhoz: akit érdekel, jelentkezzen az irodájukon!
Utána Kocsy Béla, a Nemzeti Agráripari Kamara külkapcsolatokért felelős igazgatója tolmácsolta Györffy Balázs elnök üdvözletét, majd a Brüsszelben dolgozó munkatársaik segítségét is felajánlotta a gazdálkodóknak. Amint kifejtette, Kínában összefüggést találtak a génmódosított gabonák fogyasztása és a daganatos betegségek elterjedése között, ezért fontolják az ilyen termékek előállításának a leállítását.
Bartok András pécskai gazdálkodó a téma kapcsán érdeklődött: a génmódosított gabonával nevelt, hozzánk nagy mennyiségben érkező állati eredetű termékek fogyasztása nem társul-e a daganatos betegségekkel?
Sarusi Kiss Róbert, a Naturagra Hungárai Kft. képviseletében a talaj tápanyag-gazdálkodása, a talajelőkészítés területén elért eredményekről, az e célból előállított termékeikről beszélt.
Mărgean Nicolae, Farkas Viktória tolmácsolásában az AXEREAL Romania francia anyavállalt kirendeltségének a munkáját ismertette. A jelzett cég Franciaország egyik legnagyobb termelőszövetkezete, 1,5 millió hektáron gazdálko,dik, kirendeltségei vannak Romániában, Magyarországon, Szerbiában, Horvátországban, Bulgáriában legújabban Lengyelországban is. A vállalat hatalmas gabonatárolókkal rendelkezik, gabonakereskedelemmel, illetve gabonakutatással és termesztéstechnológiák kidolgozásával is foglalkozik. Ebben fontos szerepe van a durum-búza termesztésének, ami a sütőipar jövője szempontjából fontos lehet.
Utána Miszkuly Sándor, a RAMI AGRO által forgalmazott, Angliában előállított energianád termesztésének az előnyeit ecsetelte. A rendkívül olcsó rostos növény száraz változatának kilójában annyi energia van, mint 1 köbméter földgázban, aminél azonban jóval olcsóbb, mintegy 10 forint az önköltségi ára. A jelzett energianövény iránt óriási érdeklődés nyilvánul meg, Ausztriában 24 ezer forintot fizetnek tonnájáért. A 15-20 évig újraültetés nélkül termő rostos növény hektáronként, a harmadik évtől 12-15 tonnát is terem, lekaszálva, bebálázva forgalmazzák.
Az előadásokról Gáll Tamás Mihály, az Aradi Kereskedelmi Ipar- és Mezőgazdasági Kamara képviselője vonta le a végső következtetést: az elhangzott magas terméshozamok hallatán a gazdálkodóknak nem szabad ábrándokat kergetniük, mert a magas hozamú fajták nem biztos, hogy többet hoznak a házhoz, mint a megszokottak. Azokat már ismerik, miközben a magas hozamot ígérők sokkal igényesebbek. Szerinte, inkább a szegedi kutatóintézet fajtáival próbálkozzanak, hiszen ott több évtizedes munka eredményeivel ismerkedhetnek. A sikeres szakmai fórum végén a hazai és az anyaországi szakemberek, gazdálkodók a Jelen Házban feltálalt közös ebéden folytatták az eszmecserét, tervezték a közös jövőt.
Balta János. Nyugati Jelen (Arad)
2016. március 19.
Tőkés László európai parlamenti képviselő volt a fővédnöke a kiskunfélegyházi Közép-Európa Klub március 18-19-én megrendezett környezetvédelmi konferenciájának.
Az 1994-ben létrejött civil szervezetet híven jellemzi képi szimbólumának felirata: „Mentsük meg szülőföldünket, a Kárpát-medencét! / Cselekedjünk együtt a környezet- és klímabiztonságért!” A klub Kárpát-medencei feladatok a 21. században elnevezésű, másfél évtizede indult programja keretében zajlik a mostani tudományos szakértekezlet, amelynek címe: Gyilkos vagy humánus gazdaságot a Kárpát-medencében.
A szakma jeles képviselőit, az előadókat és az érdeklődőket a pénteki kezdőnapon Kelemen József, a Közép-Európa Klub elnöke köszöntötte. A Kiskunság fővárosának nevében Csányi József polgármester üdvözölte az egybegyűlteket. A konferencia levezető elnökeként Varga Zoltán ökológus, debreceni professor emeritus nyújtott szakmai bevezetést és eligazítást a részvevőknek.
Megnyitó beszédében Tőkés László a Közép-Európa Klubbal kialakult személyes kapcsolatáról szólva nagy elismeréssel méltatta annak példamutató tevékenységét. A „gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan” elvének szellemében értékelte Kelemen József hivatástudó munkásságát, a közép-európai térség természetvédelmének, valamint a mesterségesen meghúzott határok által felszabdalt Kárpát-medencei nagyrégió – mint „tökéletes földrajzi és politikai egység” – eredeti állapotának a megőrzése és helyreállítása szolgálatában. „Egy gyilkos és öngyilkos történelmi korszak nehezékétől szabadulva és visszahúzó erejét leküzdve a Kárpát-medence teremtett valóságából fakadó összetartozását, földrajzi-természeti egységét közös erővel kell érvényre juttatnunk” – mondotta az erdélyi képviselő, a térség népeinek együttműködését, ezzel együtt pedig a külhoni magyar közösségek, illetve Erdély alanyi jogú, autonóm szerepvállalását szorgalmazva ebben a korszakos jelentőségű törekvésben.
Európai képviselői minőségében Tőkés László átfogó tájékoztatást nyújtott a természeti katasztrófával fenyegető verespataki bányatervvel szembeni európai parlamenti fellépéséről, valamint a romániai, illetve erdélyi erdők védelmében kifejtett tevékenységéről – készséggel felajánlva, hogy a konferencia, illetve a Klub ajánlásait is megjelenítse az Európai Unió törvényhozásában.
A megnyitást követően a víz világnapjáról való ünnepélyes megemlékezésre került sor, mely napot az ENSZ égisze alatt immáron több mint egy évtizede március 22-én tartanak meg világszerte. Ebből az alkalomból a Móra Ferenc Gimnázium egyik diákja Kányádi Sándor Ének a forrásról című költeményét adta elő.
Szakelőadások következtek, majd a konferencia szünetében Visy Zsolt régész, professor emeritus a Közép-Európa Klub Verespatak múltja, jelene és jövője képekben című vándorkiállítását nyitotta meg, mely néhány évvel ezelőtt már Brüsszelt, az Európai Parlamentet is megjárta.
Délután további rangos előadásokkal folytatódott az értekezlet, amely hozzászólásokkal, kérdésekkel és válaszokkal, valamint a konferencia elnökének összefoglalójával ért véget az első napon.
Március 19-én Állásfoglalás és ajánlások megfogalmazásával zárul a konferencia. A szervezőknek feltett szándékuk, hogy hosszú távon egy Kárpát-medencei Környezet- és Klímabiztonsági Központot hozzanak létre Kiskunfélegyházán. itthon.ma/karpatmedence
Az 1994-ben létrejött civil szervezetet híven jellemzi képi szimbólumának felirata: „Mentsük meg szülőföldünket, a Kárpát-medencét! / Cselekedjünk együtt a környezet- és klímabiztonságért!” A klub Kárpát-medencei feladatok a 21. században elnevezésű, másfél évtizede indult programja keretében zajlik a mostani tudományos szakértekezlet, amelynek címe: Gyilkos vagy humánus gazdaságot a Kárpát-medencében.
A szakma jeles képviselőit, az előadókat és az érdeklődőket a pénteki kezdőnapon Kelemen József, a Közép-Európa Klub elnöke köszöntötte. A Kiskunság fővárosának nevében Csányi József polgármester üdvözölte az egybegyűlteket. A konferencia levezető elnökeként Varga Zoltán ökológus, debreceni professor emeritus nyújtott szakmai bevezetést és eligazítást a részvevőknek.
Megnyitó beszédében Tőkés László a Közép-Európa Klubbal kialakult személyes kapcsolatáról szólva nagy elismeréssel méltatta annak példamutató tevékenységét. A „gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan” elvének szellemében értékelte Kelemen József hivatástudó munkásságát, a közép-európai térség természetvédelmének, valamint a mesterségesen meghúzott határok által felszabdalt Kárpát-medencei nagyrégió – mint „tökéletes földrajzi és politikai egység” – eredeti állapotának a megőrzése és helyreállítása szolgálatában. „Egy gyilkos és öngyilkos történelmi korszak nehezékétől szabadulva és visszahúzó erejét leküzdve a Kárpát-medence teremtett valóságából fakadó összetartozását, földrajzi-természeti egységét közös erővel kell érvényre juttatnunk” – mondotta az erdélyi képviselő, a térség népeinek együttműködését, ezzel együtt pedig a külhoni magyar közösségek, illetve Erdély alanyi jogú, autonóm szerepvállalását szorgalmazva ebben a korszakos jelentőségű törekvésben.
Európai képviselői minőségében Tőkés László átfogó tájékoztatást nyújtott a természeti katasztrófával fenyegető verespataki bányatervvel szembeni európai parlamenti fellépéséről, valamint a romániai, illetve erdélyi erdők védelmében kifejtett tevékenységéről – készséggel felajánlva, hogy a konferencia, illetve a Klub ajánlásait is megjelenítse az Európai Unió törvényhozásában.
A megnyitást követően a víz világnapjáról való ünnepélyes megemlékezésre került sor, mely napot az ENSZ égisze alatt immáron több mint egy évtizede március 22-én tartanak meg világszerte. Ebből az alkalomból a Móra Ferenc Gimnázium egyik diákja Kányádi Sándor Ének a forrásról című költeményét adta elő.
Szakelőadások következtek, majd a konferencia szünetében Visy Zsolt régész, professor emeritus a Közép-Európa Klub Verespatak múltja, jelene és jövője képekben című vándorkiállítását nyitotta meg, mely néhány évvel ezelőtt már Brüsszelt, az Európai Parlamentet is megjárta.
Délután további rangos előadásokkal folytatódott az értekezlet, amely hozzászólásokkal, kérdésekkel és válaszokkal, valamint a konferencia elnökének összefoglalójával ért véget az első napon.
Március 19-én Állásfoglalás és ajánlások megfogalmazásával zárul a konferencia. A szervezőknek feltett szándékuk, hogy hosszú távon egy Kárpát-medencei Környezet- és Klímabiztonsági Központot hozzanak létre Kiskunfélegyházán. itthon.ma/karpatmedence
2016. március 20.
Magyar Örökség Díj Petrás Máriának és Deáky Andrásnak
Újabb Magyar Örökség Díjakat adtak át szombaton a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. A díj honlapján elérhető információk szerint a Magyar Örökség és Európa Egyesület által felkért bírálóbizottság ítélte oda az elismerést hét kiemelkedő személyiség vagy alkotó munkásságát.
A mostani átadón Magyar Örökség Díjjal ismerték el Petrás Mária népdalénekes, keramikus moldvai csángó kultúrát bemutató művészetét, a Határok nélkül című, a Kossuth Rádión a rendszerváltás óta hallható műsor alkotóközösségét, a 20. század autójának megszavazott Ford T-modell főkonstruktőre, Galamb József (1881-1955) munkásságát, Deáky András tanár, nyugdíjas iskolaigazgató gyimesi csángókat megtartó nemzetszolgálatát, Kő Pál szobrászművészetét, az Egymásért Alapítvány több évtizedes Kárpát-medencei karitatív szolgálatát és Kubinyi Anna (1949-2015) textilművészetét.
A Magyar Örökség Díj azon magyar személyeknek, intézményeknek és csoportoknak adható negyedévente, akik és amelyek tevékenységükkel hozzájárultak a magyar kultúra, a gazdaság, a sport, a tudomány, azaz a magyar társadalom erkölcsi, szellemi felemeléséhez.
MTI. Erdély.ma
Újabb Magyar Örökség Díjakat adtak át szombaton a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. A díj honlapján elérhető információk szerint a Magyar Örökség és Európa Egyesület által felkért bírálóbizottság ítélte oda az elismerést hét kiemelkedő személyiség vagy alkotó munkásságát.
A mostani átadón Magyar Örökség Díjjal ismerték el Petrás Mária népdalénekes, keramikus moldvai csángó kultúrát bemutató művészetét, a Határok nélkül című, a Kossuth Rádión a rendszerváltás óta hallható műsor alkotóközösségét, a 20. század autójának megszavazott Ford T-modell főkonstruktőre, Galamb József (1881-1955) munkásságát, Deáky András tanár, nyugdíjas iskolaigazgató gyimesi csángókat megtartó nemzetszolgálatát, Kő Pál szobrászművészetét, az Egymásért Alapítvány több évtizedes Kárpát-medencei karitatív szolgálatát és Kubinyi Anna (1949-2015) textilművészetét.
A Magyar Örökség Díj azon magyar személyeknek, intézményeknek és csoportoknak adható negyedévente, akik és amelyek tevékenységükkel hozzájárultak a magyar kultúra, a gazdaság, a sport, a tudomány, azaz a magyar társadalom erkölcsi, szellemi felemeléséhez.
MTI. Erdély.ma
2016. március 20.
Református vallás tantárgyversenyt tartottak
Tizenhetedik alkalommal szervezték meg a megyei református vallás-tantárgyversenyt, melynek idén a gyöngyőrűen felújított 10-es Számú Általános Iskola adott otthont.
Szombaton délelőtt Szatmár megye református vallástanárai mintegy húsz iskolából 76 jól felkészült diákkal jelentek meg a tanfelügyelőség és tanügyminisztérium által elismert eseményen. Rácz Ervin erdődi lelkipásztor, a Szatmári Református Egyházmegye sajtóreferense tartotta a nyitó áhítatot a Napi Ige alapján, melyben Jézus így bátorít: „Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen nem múlnak el." (Mt 24,35) A diákok erről az el nem múlóról tehetnek tanúbizonyságot a verseny alatt, aminek már mindenképpen győztesei akkor, ha felkészültek. A lelkipásztor elmondta, az lenne az igazi, hogyha vágyat éreznének Isten szavára, életük minden szakaszában kérve, hogy soha se szűnjön meg az Istennel való kapcsolatuk.
Győrbíró Csilla szaktanfelügyelő elmondta, hogy a megye legtávolabbi pontjairól is hoznak tanulókat, szinte minden iskolából, ahol van magyar református oktatás. A kollegák és a szülők számára is nagyon fontos ez. A versenyre megadott tételekben a hangsúly, az országos verseny követelményeihez hasonlóan, a bibliaismeretre került. Elengedhetetlenül szükséges, hogy a Szentírásból tanulják meg a gyerekek a történeteket. Ugyanakkor, mivel húsvét előtt vagyunk, az ünnepek jelentőségére is odafigyeltek a tételsor kialakításakor. A nyolcadikosok egy esszét, vagy fogalmazást kellett kidolgozzanak a család fontosságáról a tékozló fiú története alapján, a hetedikesek pedig Péter bőrébe kellett bújjanak: Tégy engem békeköveteddé címmel írhattak fogalmazást. A verseny végén minden gyermek egy értékes, Isten üzenetét hordozó ajándékot kapott ajándékba.
Ötödikesek és a hatodikosok is szép számmal indultak a versenyen, de a hetedikesek és a nyolcadikosok kategóriájának nyertesei vehetnek részt Kolozsváron április 21. és 24. között az országos versenyen, ahol a Római Katolikus és Unitárius Egyház képviselői is jelen lesznek.
Az eredményt tekintve érdekesség, hogy a négy korosztályból három első helyezést a szamoskrassói iskola nyert. Ilyen még nem volt. A nyolcadikosok országos résztvevője: Megyesi Árpád, Szamoskrassó, míg a hetedikesek nyertese Erdei Eszter, a 10-es Iskolából. Ők vesznek részt Kolozsváron az országos döntőn. szatmar.ro
Tizenhetedik alkalommal szervezték meg a megyei református vallás-tantárgyversenyt, melynek idén a gyöngyőrűen felújított 10-es Számú Általános Iskola adott otthont.
Szombaton délelőtt Szatmár megye református vallástanárai mintegy húsz iskolából 76 jól felkészült diákkal jelentek meg a tanfelügyelőség és tanügyminisztérium által elismert eseményen. Rácz Ervin erdődi lelkipásztor, a Szatmári Református Egyházmegye sajtóreferense tartotta a nyitó áhítatot a Napi Ige alapján, melyben Jézus így bátorít: „Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen nem múlnak el." (Mt 24,35) A diákok erről az el nem múlóról tehetnek tanúbizonyságot a verseny alatt, aminek már mindenképpen győztesei akkor, ha felkészültek. A lelkipásztor elmondta, az lenne az igazi, hogyha vágyat éreznének Isten szavára, életük minden szakaszában kérve, hogy soha se szűnjön meg az Istennel való kapcsolatuk.
Győrbíró Csilla szaktanfelügyelő elmondta, hogy a megye legtávolabbi pontjairól is hoznak tanulókat, szinte minden iskolából, ahol van magyar református oktatás. A kollegák és a szülők számára is nagyon fontos ez. A versenyre megadott tételekben a hangsúly, az országos verseny követelményeihez hasonlóan, a bibliaismeretre került. Elengedhetetlenül szükséges, hogy a Szentírásból tanulják meg a gyerekek a történeteket. Ugyanakkor, mivel húsvét előtt vagyunk, az ünnepek jelentőségére is odafigyeltek a tételsor kialakításakor. A nyolcadikosok egy esszét, vagy fogalmazást kellett kidolgozzanak a család fontosságáról a tékozló fiú története alapján, a hetedikesek pedig Péter bőrébe kellett bújjanak: Tégy engem békeköveteddé címmel írhattak fogalmazást. A verseny végén minden gyermek egy értékes, Isten üzenetét hordozó ajándékot kapott ajándékba.
Ötödikesek és a hatodikosok is szép számmal indultak a versenyen, de a hetedikesek és a nyolcadikosok kategóriájának nyertesei vehetnek részt Kolozsváron április 21. és 24. között az országos versenyen, ahol a Római Katolikus és Unitárius Egyház képviselői is jelen lesznek.
Az eredményt tekintve érdekesség, hogy a négy korosztályból három első helyezést a szamoskrassói iskola nyert. Ilyen még nem volt. A nyolcadikosok országos résztvevője: Megyesi Árpád, Szamoskrassó, míg a hetedikesek nyertese Erdei Eszter, a 10-es Iskolából. Ők vesznek részt Kolozsváron az országos döntőn. szatmar.ro
2016. március 21.
Bírósági jogorvoslatra biztat az SZNT (Székely szabadság napja)
Törvényellenesnek és súlyosan jogsértőnek nevezte a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) azt, hogy a csendőrség megbírságolta a székely szabadság napján rendezett marosvásárhelyi autonómiatüntetés résztvevőit, illetve szervezőit, és felhívást intézett az érintettekhez, hogy forduljanak bírósághoz az intézkedés ellen.
Az Izsák Balázs SZNT-elnök által aláírt közlemény szerint a székely szabadság napján mintegy tizenötezer ember igazi székely méltósággal rótta le kegyeletét Marosvásárhelyen a székely vértanúk emléke előtt, és állt ki Székelyföld területi autonómiája mellett, a szervezők pedig mindenben eleget tettek a gyülekezési jogról szóló törvény előírásainak, és a polgármesteri hivatalhoz benyújtott előzetes bejelentésnek megfelelően jártak el. „A rendfenntartó hatóságok egyrészt biztosították a rendezvény helyszínén, majd a felvonulás útvonalán a résztvevők biztonságát törvényes kötelezettségüknek megfelelően, másrészt viszont olyan szükségtelen, zaklató intézkedéseket tettek, amelyek a résztvevők állampolgári jogait sértették, de súlyosan diszkriminatívak is” – állapítja meg az SZNT. A csendőrség eljárását az SZNT törvényellenesnek és súlyosan jogsértőnek tartja, és felhívást intézett az érintettekhez, hogy a bírságolási jegyzőkönyvek kézhezvételétől számított 15 napon belül forduljanak panasszal a bírósághoz ezen büntetések ellen, emlékeztetve, hogy a bírósági keresetnek felfüggesztő hatálya van. „Mindent meg fogunk tenni azért, hogy a jogtalanul kirótt büntetésekkel szemben minden érintett hatékony jogorvoslattal tudjon élni, ugyanakkor a nyilvánvaló jogtiprás tényét közöljük a Bukarestbe akkreditált nagykövetségekkel és különböző nemzetközi szervezetekkel” – szögezi le az SZNT. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Törvényellenesnek és súlyosan jogsértőnek nevezte a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) azt, hogy a csendőrség megbírságolta a székely szabadság napján rendezett marosvásárhelyi autonómiatüntetés résztvevőit, illetve szervezőit, és felhívást intézett az érintettekhez, hogy forduljanak bírósághoz az intézkedés ellen.
Az Izsák Balázs SZNT-elnök által aláírt közlemény szerint a székely szabadság napján mintegy tizenötezer ember igazi székely méltósággal rótta le kegyeletét Marosvásárhelyen a székely vértanúk emléke előtt, és állt ki Székelyföld területi autonómiája mellett, a szervezők pedig mindenben eleget tettek a gyülekezési jogról szóló törvény előírásainak, és a polgármesteri hivatalhoz benyújtott előzetes bejelentésnek megfelelően jártak el. „A rendfenntartó hatóságok egyrészt biztosították a rendezvény helyszínén, majd a felvonulás útvonalán a résztvevők biztonságát törvényes kötelezettségüknek megfelelően, másrészt viszont olyan szükségtelen, zaklató intézkedéseket tettek, amelyek a résztvevők állampolgári jogait sértették, de súlyosan diszkriminatívak is” – állapítja meg az SZNT. A csendőrség eljárását az SZNT törvényellenesnek és súlyosan jogsértőnek tartja, és felhívást intézett az érintettekhez, hogy a bírságolási jegyzőkönyvek kézhezvételétől számított 15 napon belül forduljanak panasszal a bírósághoz ezen büntetések ellen, emlékeztetve, hogy a bírósági keresetnek felfüggesztő hatálya van. „Mindent meg fogunk tenni azért, hogy a jogtalanul kirótt büntetésekkel szemben minden érintett hatékony jogorvoslattal tudjon élni, ugyanakkor a nyilvánvaló jogtiprás tényét közöljük a Bukarestbe akkreditált nagykövetségekkel és különböző nemzetközi szervezetekkel” – szögezi le az SZNT. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2016. március 21.
Szervezett megfélemlítés
Az uszító szándék március 20-át megelőzően az idén is felerősödött. A jelek szerint a karhatalom továbbra is ragaszkodik az 1990-ben kitervelt forgatókönyvhöz. Azzal a különbséggel, hogy 26 évvel ezelőtt álhírekkel a helyi nemzetvédők mellett a Görgény-völgyi, mezőségi parasztembereket használták fel, vetették be a jogait követelő marosvásárhelyi magyarság ellen. Mostanában a többi karhatalmi szerv támogatásával a csendőrség jár el alattomban. A videofelvételek tanulmányozása után a székelyföldi autonómiáért tüntető mintegy négyezer emberből 84-re utólagosan bírságot róttak ki be nem jelentett, "tiltott" tüntetés szervezése, másrészt csendháborítás miatt. Teljesen jogtalanul, hiszen a tavaly benyújtott kérés kapcsán a megyei törvényszék a törvényes előírásoknak megfelelően állapította meg, hogy a március 10-re tervezett tüntetés betiltásának nincs jogalapja. Az is szemenszedett hazugság, hogy a tüntetés nem volt bejelentve, és útvonalát nem ismerték a hatóságok. Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke többször tárgyalt a csendőrséggel, legutóbb március 7-én, tanúk jelenlétében, amit egyébként jegyzőkönyvbe is foglaltak.
A tüntetés civilizált módon, rendbontás nélkül zajlott le, a vállalt időpontokat pontosan betartották. Azt kifogásolni, hogy csendháborítás történt, miközben közismert, hogy a tüntetetéseket nem azért szervezik, hogy némán tátogjanak az egybegyűltek, mondvacsinált oknak tekinthető. És elfogadhatatlan, hogy egy magát demokratikusnak nevező országban a gyülekezéshez, a szabad véleménynyilvánításhoz való jogot korlátozzák. Ahogy az a mód is, ahogy egy Magyarországról érkező autóbusz hazatérő utasait zaklatták, útközben többször megállították, a személyeket és irataikat lefilmezték. A tüntetésre érkező helyiek közül pedig egyesektől elkobozták a zászlórudat, és a rendőrségnek adták át azt a személyt, aki zsebkésével lefaragta a zászlórúd kifogásolt hegyes végét. A csendőrség "hozzáértését" minősíti, hogy olyan személyre is róttak ki büntetést, aki bizonyíthatóan nem volt jelen a tüntetésen.
A történtekből világosan kitűnik, hogy rosszhiszeműségről van szó, a karhatalmi szervek ezúttal is a magyarságot akarták megfélemlíteni, hogy hagyja abba a jogaiért való kiállást – vélekedik Kincses Előd ügyvéd, aki a szervezők megbízásából a hatalommal való visszaélés miatt bűnvádi feljelentést tesz a csendőrség ellen. A szervezők és résztvevők nevére kiállított kihágási jegyzőkönyvek kapcsán pedig panaszt nyújtanak be a marosvásárhelyi bíróságra.
26 év telt el 1990 fekete márciusa óta. A gyűlöletbeszédet, az ellenünk irányuló alattomos szándékot illetően azonban "állni látszik az idő". Vajon meddig lehet még csúfot űzni törvény biztosította jogainkból, nemzeti szimbólumainkból a Janus-arcú romániai demokrácia leple alatt?
Bodolai Gyöngyi. Népújság (Marosvásárhely)
Az uszító szándék március 20-át megelőzően az idén is felerősödött. A jelek szerint a karhatalom továbbra is ragaszkodik az 1990-ben kitervelt forgatókönyvhöz. Azzal a különbséggel, hogy 26 évvel ezelőtt álhírekkel a helyi nemzetvédők mellett a Görgény-völgyi, mezőségi parasztembereket használták fel, vetették be a jogait követelő marosvásárhelyi magyarság ellen. Mostanában a többi karhatalmi szerv támogatásával a csendőrség jár el alattomban. A videofelvételek tanulmányozása után a székelyföldi autonómiáért tüntető mintegy négyezer emberből 84-re utólagosan bírságot róttak ki be nem jelentett, "tiltott" tüntetés szervezése, másrészt csendháborítás miatt. Teljesen jogtalanul, hiszen a tavaly benyújtott kérés kapcsán a megyei törvényszék a törvényes előírásoknak megfelelően állapította meg, hogy a március 10-re tervezett tüntetés betiltásának nincs jogalapja. Az is szemenszedett hazugság, hogy a tüntetés nem volt bejelentve, és útvonalát nem ismerték a hatóságok. Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke többször tárgyalt a csendőrséggel, legutóbb március 7-én, tanúk jelenlétében, amit egyébként jegyzőkönyvbe is foglaltak.
A tüntetés civilizált módon, rendbontás nélkül zajlott le, a vállalt időpontokat pontosan betartották. Azt kifogásolni, hogy csendháborítás történt, miközben közismert, hogy a tüntetetéseket nem azért szervezik, hogy némán tátogjanak az egybegyűltek, mondvacsinált oknak tekinthető. És elfogadhatatlan, hogy egy magát demokratikusnak nevező országban a gyülekezéshez, a szabad véleménynyilvánításhoz való jogot korlátozzák. Ahogy az a mód is, ahogy egy Magyarországról érkező autóbusz hazatérő utasait zaklatták, útközben többször megállították, a személyeket és irataikat lefilmezték. A tüntetésre érkező helyiek közül pedig egyesektől elkobozták a zászlórudat, és a rendőrségnek adták át azt a személyt, aki zsebkésével lefaragta a zászlórúd kifogásolt hegyes végét. A csendőrség "hozzáértését" minősíti, hogy olyan személyre is róttak ki büntetést, aki bizonyíthatóan nem volt jelen a tüntetésen.
A történtekből világosan kitűnik, hogy rosszhiszeműségről van szó, a karhatalmi szervek ezúttal is a magyarságot akarták megfélemlíteni, hogy hagyja abba a jogaiért való kiállást – vélekedik Kincses Előd ügyvéd, aki a szervezők megbízásából a hatalommal való visszaélés miatt bűnvádi feljelentést tesz a csendőrség ellen. A szervezők és résztvevők nevére kiállított kihágási jegyzőkönyvek kapcsán pedig panaszt nyújtanak be a marosvásárhelyi bíróságra.
26 év telt el 1990 fekete márciusa óta. A gyűlöletbeszédet, az ellenünk irányuló alattomos szándékot illetően azonban "állni látszik az idő". Vajon meddig lehet még csúfot űzni törvény biztosította jogainkból, nemzeti szimbólumainkból a Janus-arcú romániai demokrácia leple alatt?
Bodolai Gyöngyi. Népújság (Marosvásárhely)
2016. március 21.
A magyar közösség biztonsága elsőrendű célunk
Marosvásárhely fekete márciusa kötelez
A romániai magyar közösség történelmének sorsfordító pillanatai voltak azok, amelyeknek közvetlen tanúja és elszenvedője Marosvásárhely magyarsága volt 1990 márciusában, nemzeti ünnepünk után.
A közösség érdekvédelmi szervezete, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség számára ez a fordulópont egyben mércéje is annak, hogy mit sikerült megvalósítani az akkori követelésekből, és melyek azok a célok, amelyekért továbbra sem adhatjuk fel a küzdelmet, még akkor sem, ha a körülmények kedvezőtlenek, a támadások egyre több irányból jönnek.
Huszonhat évvel ezelőtt a magyarság jogos kiállása vezetett etnikai összecsapásokhoz.
Sütő András író, az RMDSZ Maros megyei elnökének felhívására százezer magyar ember válaszolt azóta is példátlan szolidaritással: Marosvásárhely utcáin gyertyával és könyvvel követelte a békésen felvonuló tömeg az önálló magyar iskolahálózatot, a magyar nyelv szabad használatát és jogvédelmet a romániai magyar közösségnek.
1990 februárjának és márciusának követeléseiről egy 2016 márciusában készített leltár után kijelenthetjük: az önálló magyar iskolahálózat javarészt kiépült, bár fájó pont, hogy Besztercén és Dicsőszentmártonban akadozik a magyar iskola létrehozása, a tanügyi törvényt pedig nem alkalmazzák a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen. Törvény szabályozza a kisebbségek szabad nyelvhasználati jogát is, azonban ezt az utóbbi években egyre-másra igyekeznek korlátozni intézményi szinten. Benyújtottuk a parlamentbe a kisebbségi törvénytervezetet, amellyel 2005 óta adósunk a romániai törvénykezés.
Bőven van még teendőnk a magyar közösség jogbiztonsága megteremtésének terén, és ettől még az sem tántoríthat el bennünket, hogy az 1990-es években tapasztaltakhoz hasonló ellenállásba ütközünk, hogy a jogállamiságot számon kérve gyakorta ingereljük a többségi politikumot. De nem engedhetünk az akkori követelésekből.
Marosvásárhely magas vérdíjat fizetett azért, hogy a romániai magyar közösség jogköveteléseinek súlyuk legyen az országos politikában.
Marosvásárhely hőseinek tartozunk azzal, hogy az akkor megfogalmazott közösségi célok mellett továbbra is konokul kiálljunk, ezredszer is megvédjük azt, ami a miénk.
Marosvásárhelynek azonban legfőképpen az igazsággal, az akkori történések feltárásával, hiteles vizsgálatával tartozik a hazai igazságszolgáltatás.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség fontosnak tartja, hogy az igazság kiderüljön. Tudnunk kell, hogy valójában mi történt 1990 fekete márciusában Marosvásárhelyen.
Hiszen erre a történelmi igazságra kell alapoznunk a magyarok és románok közötti tartós etnikai békét mindannyiunk jóléte, biztonsága érdekében.
Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke. Népújság (Marosvásárhely)
Marosvásárhely fekete márciusa kötelez
A romániai magyar közösség történelmének sorsfordító pillanatai voltak azok, amelyeknek közvetlen tanúja és elszenvedője Marosvásárhely magyarsága volt 1990 márciusában, nemzeti ünnepünk után.
A közösség érdekvédelmi szervezete, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség számára ez a fordulópont egyben mércéje is annak, hogy mit sikerült megvalósítani az akkori követelésekből, és melyek azok a célok, amelyekért továbbra sem adhatjuk fel a küzdelmet, még akkor sem, ha a körülmények kedvezőtlenek, a támadások egyre több irányból jönnek.
Huszonhat évvel ezelőtt a magyarság jogos kiállása vezetett etnikai összecsapásokhoz.
Sütő András író, az RMDSZ Maros megyei elnökének felhívására százezer magyar ember válaszolt azóta is példátlan szolidaritással: Marosvásárhely utcáin gyertyával és könyvvel követelte a békésen felvonuló tömeg az önálló magyar iskolahálózatot, a magyar nyelv szabad használatát és jogvédelmet a romániai magyar közösségnek.
1990 februárjának és márciusának követeléseiről egy 2016 márciusában készített leltár után kijelenthetjük: az önálló magyar iskolahálózat javarészt kiépült, bár fájó pont, hogy Besztercén és Dicsőszentmártonban akadozik a magyar iskola létrehozása, a tanügyi törvényt pedig nem alkalmazzák a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen. Törvény szabályozza a kisebbségek szabad nyelvhasználati jogát is, azonban ezt az utóbbi években egyre-másra igyekeznek korlátozni intézményi szinten. Benyújtottuk a parlamentbe a kisebbségi törvénytervezetet, amellyel 2005 óta adósunk a romániai törvénykezés.
Bőven van még teendőnk a magyar közösség jogbiztonsága megteremtésének terén, és ettől még az sem tántoríthat el bennünket, hogy az 1990-es években tapasztaltakhoz hasonló ellenállásba ütközünk, hogy a jogállamiságot számon kérve gyakorta ingereljük a többségi politikumot. De nem engedhetünk az akkori követelésekből.
Marosvásárhely magas vérdíjat fizetett azért, hogy a romániai magyar közösség jogköveteléseinek súlyuk legyen az országos politikában.
Marosvásárhely hőseinek tartozunk azzal, hogy az akkor megfogalmazott közösségi célok mellett továbbra is konokul kiálljunk, ezredszer is megvédjük azt, ami a miénk.
Marosvásárhelynek azonban legfőképpen az igazsággal, az akkori történések feltárásával, hiteles vizsgálatával tartozik a hazai igazságszolgáltatás.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség fontosnak tartja, hogy az igazság kiderüljön. Tudnunk kell, hogy valójában mi történt 1990 fekete márciusában Marosvásárhelyen.
Hiszen erre a történelmi igazságra kell alapoznunk a magyarok és románok közötti tartós etnikai békét mindannyiunk jóléte, biztonsága érdekében.
Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke. Népújság (Marosvásárhely)
2016. március 21.
Székely szabadság napja
Jogsértő a bírságolás
Törvényellenesnek és súlyosan jogsértőnek nevezte a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) azt, hogy a csendőrség megbírságolta a székely szabadság napján, március 10-én rendezett marosvásárhelyi autonómiatüntetés résztvevőit, illetve szervezőit, és felhívást intézett az érintettekhez, hogy forduljanak bírósághoz az intézkedés ellen.
A szerkesztőségekhez péntek este eljuttatott, Izsák Balázs SZNT-elnök által aláírt közlemény szerint a székely szabadság napján mintegy tizenötezer ember "igazi székely méltósággal" rótta le kegyeletét Marosvásárhelyen a székely vértanúk emléke előtt, és állt ki Székelyföld területi autonómiája mellett, a szervezők pedig mindenben eleget tettek a gyülekezési jogról szóló törvény előírásainak, és a polgármesteri hivatalhoz benyújtott előzetes bejelentésnek megfelelően jártak el.
"A rendfenntartó hatóságok egyrészt biztosították a rendezvény helyszínén, majd a felvonulás útvonalán a résztvevők biztonságát törvényes kötelezettségüknek megfelelően, másrészt viszont olyan szükségtelen, zaklató intézkedéseket tettek, amelyek a résztvevők állampolgári jogait sértették, de súlyosan diszkriminatívak is" – állapítja meg az SZNT.
A csendőrség eljárását az SZNT törvényellenesnek és súlyosan jogsértőnek tartja, és felhívást intézett az érintettekhez, hogy a bírságolási jegyzőkönyvek kézhezvételétől számított 15 napon belül forduljanak panasszal a bírósághoz ezen büntetések ellen, emlékeztetve, hogy a bírósági keresetnek felfüggesztő hatálya van.
"Mindent meg fogunk tenni azért, hogy a jogtalanul kirótt büntetésekkel szemben minden érintett hatékony jogorvoslattal tudjon élni, ugyanakkor a nyilvánvaló jogtiprás tényét közöljük a Bukarestbe akkreditált nagykövetségekkel és különböző nemzetközi szervezetekkel" – szögezi le az SZNT.
A Maros megyei készenléti csendőrség csütörtökön közleményben tudatta, hogy nyolcvannégy embert bírságoltak meg összesen 70.800 lejre. Bár a csendőrség szóvivője több ízben megerősítette, hogy nem történt rendbontás, a nagyszámú bírságot azzal indokolta, hogy a hatóság álláspontja szerint a résztvevők engedély nélkül vonultak a főtérre a prefektusi hivatal elé. Népújság (Marosvásárhely)
Jogsértő a bírságolás
Törvényellenesnek és súlyosan jogsértőnek nevezte a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) azt, hogy a csendőrség megbírságolta a székely szabadság napján, március 10-én rendezett marosvásárhelyi autonómiatüntetés résztvevőit, illetve szervezőit, és felhívást intézett az érintettekhez, hogy forduljanak bírósághoz az intézkedés ellen.
A szerkesztőségekhez péntek este eljuttatott, Izsák Balázs SZNT-elnök által aláírt közlemény szerint a székely szabadság napján mintegy tizenötezer ember "igazi székely méltósággal" rótta le kegyeletét Marosvásárhelyen a székely vértanúk emléke előtt, és állt ki Székelyföld területi autonómiája mellett, a szervezők pedig mindenben eleget tettek a gyülekezési jogról szóló törvény előírásainak, és a polgármesteri hivatalhoz benyújtott előzetes bejelentésnek megfelelően jártak el.
"A rendfenntartó hatóságok egyrészt biztosították a rendezvény helyszínén, majd a felvonulás útvonalán a résztvevők biztonságát törvényes kötelezettségüknek megfelelően, másrészt viszont olyan szükségtelen, zaklató intézkedéseket tettek, amelyek a résztvevők állampolgári jogait sértették, de súlyosan diszkriminatívak is" – állapítja meg az SZNT.
A csendőrség eljárását az SZNT törvényellenesnek és súlyosan jogsértőnek tartja, és felhívást intézett az érintettekhez, hogy a bírságolási jegyzőkönyvek kézhezvételétől számított 15 napon belül forduljanak panasszal a bírósághoz ezen büntetések ellen, emlékeztetve, hogy a bírósági keresetnek felfüggesztő hatálya van.
"Mindent meg fogunk tenni azért, hogy a jogtalanul kirótt büntetésekkel szemben minden érintett hatékony jogorvoslattal tudjon élni, ugyanakkor a nyilvánvaló jogtiprás tényét közöljük a Bukarestbe akkreditált nagykövetségekkel és különböző nemzetközi szervezetekkel" – szögezi le az SZNT.
A Maros megyei készenléti csendőrség csütörtökön közleményben tudatta, hogy nyolcvannégy embert bírságoltak meg összesen 70.800 lejre. Bár a csendőrség szóvivője több ízben megerősítette, hogy nem történt rendbontás, a nagyszámú bírságot azzal indokolta, hogy a hatóság álláspontja szerint a résztvevők engedély nélkül vonultak a főtérre a prefektusi hivatal elé. Népújság (Marosvásárhely)
2016. március 21.
Időutazás: párbaj a Főtéren, le a kalapokkal az Urániában
Az unitárius kollégisták vitték el a fődíjat, ők mennek Brüsszelbe
Zónapörkölt, még tán az eredetinél is hitelesebb rikkancs, idővonat, párbaj – mindenből hoztak a kolozsvári műemlék épületeket örökbefogadó diákok szombaton a Kolozsvári Magyar Opera színpadára. Az RMDSZ Örökségünk őrei – Fogadj örökbe egy műemléket című programjának kolozsvári döntőjén hat iskola csapata öt épületet mutatott be, és nagyon nem bántuk, hogy egyiküknek sem sikerült betartania a hétperces időkeretet. Ahogyan Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke, az Örökségünk őrei program egyik kezdeményezője elmondta: „Megnyugodhatunk, mert van, aki átvegye a stafétát, és nem nyugodhatunk meg, mert ezek a fiatalok nem fognak békén hagyni, amíg el nem végezzük a feladatot”. A zsűri döntése szerint a Winkler Gyula EP-képviselő által felajánlott brüsszeli utazás fődíját a János Zsigmond Unitárius Kollégiumnak a New York szállót örökbefogadó csapata kapta.
Csókok, randik, épületek, mosolyok
Korábbi megyei döntők nyertesei, a dévai Téglás Gábor iskola és a nagyenyedi Bethlen kollégium legjobbjai is eljöttek a szombaton bő félházat vonzott kolozsvári döntőre, ahol a város hat csapata mutatta be az ősz óta gondjaikba vett műemléket. A megnyitón Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere arról az örömről beszélt, ami abból fakad, hogy ennek a rendkívül sikeres programnak a kezdeményezője az RMDSZ, amellyel az emberek többsége leginkább csak a politikát asszociálja, amelytől többnyire elfordulnak. És valóban, ha visszatekintünk az elmúlt hónapokra, kétségtelen: a 2012-ben útjára indított programba először bekapcsolódó kolozsváriak fergeteges lelkesedéssel vetették bele magukat az értékmentő szolgálatba, egyik jobb ötletet újabb zseniális követte. Filmeket forgattak, performanszot vittek a New York elé, táncoltak a vasútállomáson, száz évvel visszaforgatták az idő kerekét az Uránia palotában, megfőzték Bornemissza Anna receptjét, sok újdonságot mondtak el az embereknek közel s távol a műemlékekről, történelmi adatokat, érdekességeket, kutattak és sok felfedezést tettek, és közben kétségtelenül beleszerettek a projektjükbe. Szabadság (Kolozsvár)
Az unitárius kollégisták vitték el a fődíjat, ők mennek Brüsszelbe
Zónapörkölt, még tán az eredetinél is hitelesebb rikkancs, idővonat, párbaj – mindenből hoztak a kolozsvári műemlék épületeket örökbefogadó diákok szombaton a Kolozsvári Magyar Opera színpadára. Az RMDSZ Örökségünk őrei – Fogadj örökbe egy műemléket című programjának kolozsvári döntőjén hat iskola csapata öt épületet mutatott be, és nagyon nem bántuk, hogy egyiküknek sem sikerült betartania a hétperces időkeretet. Ahogyan Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke, az Örökségünk őrei program egyik kezdeményezője elmondta: „Megnyugodhatunk, mert van, aki átvegye a stafétát, és nem nyugodhatunk meg, mert ezek a fiatalok nem fognak békén hagyni, amíg el nem végezzük a feladatot”. A zsűri döntése szerint a Winkler Gyula EP-képviselő által felajánlott brüsszeli utazás fődíját a János Zsigmond Unitárius Kollégiumnak a New York szállót örökbefogadó csapata kapta.
Csókok, randik, épületek, mosolyok
Korábbi megyei döntők nyertesei, a dévai Téglás Gábor iskola és a nagyenyedi Bethlen kollégium legjobbjai is eljöttek a szombaton bő félházat vonzott kolozsvári döntőre, ahol a város hat csapata mutatta be az ősz óta gondjaikba vett műemléket. A megnyitón Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere arról az örömről beszélt, ami abból fakad, hogy ennek a rendkívül sikeres programnak a kezdeményezője az RMDSZ, amellyel az emberek többsége leginkább csak a politikát asszociálja, amelytől többnyire elfordulnak. És valóban, ha visszatekintünk az elmúlt hónapokra, kétségtelen: a 2012-ben útjára indított programba először bekapcsolódó kolozsváriak fergeteges lelkesedéssel vetették bele magukat az értékmentő szolgálatba, egyik jobb ötletet újabb zseniális követte. Filmeket forgattak, performanszot vittek a New York elé, táncoltak a vasútállomáson, száz évvel visszaforgatták az idő kerekét az Uránia palotában, megfőzték Bornemissza Anna receptjét, sok újdonságot mondtak el az embereknek közel s távol a műemlékekről, történelmi adatokat, érdekességeket, kutattak és sok felfedezést tettek, és közben kétségtelenül beleszerettek a projektjükbe. Szabadság (Kolozsvár)
2016. március 21.
Zarándokút a zűrzavarban
Negyedik alkalommal szervezte meg a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség a pedagógusok lelki napját. Ezúttal az irgalom és a szeretet átalakító erejéről szólt az interaktív előadás.
Benedek Ramóna hitoktató köszöntötte a nagyváradi Posticum központban összegyűlteket, s mutatta be Bereczki Silvia segítőnővért, a Tisztítótűzben Szenvedő Lelkeket Segítő Nővérek marosvásárhelyi rendházának főnökét, a rend tartományfőnökének tanácsosát, a Vasárnap katolikus hetilap felelős szerkesztőjét, a Keresztény Szó szerkesztőjét, aki egyúttal fizikatanárként is dolgozott.
Kiszakadva
Benedek Ramóna elmondta, a rendet második családjaként tekinti, s reméli, hogy az előadás segítséget nyújt majd az önmagunkra és egymásra találáshoz. „Húzzuk ki ezt a napot a naptárunkból és adjuk át a Jóistennek” – hangzott el.
Böcskei László megyés püspök köszöntötte a jelenlévőket, majd arról szólt: a római templomok felé zarándokok számára kialakított utak vezetnek, melyek folyosóként hatnak a hétköznapi zűrzavar közepette. A zarándokok imádkozva haladnak végig ezeken, kiszakadva a mindennapok tumultusából – s ez a lelki nap is egyféle folyosó a tumultus közepette, hiszen szükségünk van egy lelki időre, segítségre abban, hogy kiszakadjunk a hétköznapokból és egy kegyelmi időt éljünk át. Főleg a pedagógusoknak fontos ez, hogy küldetésükben meg tudjanak állni, s meg tudják ismertetni az utat a gyerekekkel, a szülőkkel.
Tanúságtétel
Bereczki Silvia nővér a későbbiek során elmondta: örül, hogy van egy ilyen lehetőség, alámerülni a Jóistennel és aztán felbukkanni az embereknél, s nem utolsó sorban azoknak a tanároknak a tanúságtétele, akik nem hittant tanítanak, hatásosabb lehet, mint a többieké, a diák pedig másképp viszonyul ahhoz a tanárhoz, akit átjárt Isten szeretete. „Helyezzük a Jóistenbe a mindennapjainkat, a Jóistennek helye van a mindennapjainkban. Legyen ez a nap kontemplatív hallgatás Isten felé” – hangzott el. Mind az irgalom, mind a szeretet a Jóisten neve, s mindkettő összetartozik. Vannak pillanatok, amikor valakinek a szíve megesik rajtunk – amikor olyannak szeretnek, amilyenek vagyunk – ez az irgalom legtisztább kifejeződése. Szükségünk van erre, hiszen mindannyian tisztítótűzben vagyunk, a Jóisten szeretete kiéget belőlünk mindent, ami nem szeretet.
Töltekezés
A későbbiekben a jelenlévők egy, a Szentháromságot és az embert ábrázoló alkotást kontempláltak, majd megosztották egymással élményeiket. A rendezvény második érsze során a Szentírással kapcsolatos foglalkozások voltak, a lelki nap imával és kiértékeléssel ért véget.
Amint Dr. Kovács Zsolt püspöki irodaigazgatótól megtudtuk, a lelki napot mindig a húsvéti készülődés időszakában szervezik, s a római katolikus hitoktatókon keresztül hívják meg az egyházmegye katolikus pedagógusait az egynapos foglalkozásra. A pedagógusok ugyanis mindig csak adnak, nevelnek, ezért fontos, hogy az ő nevelésük, lelki töltekezésük is biztosítva legyen. Ilyen alkalmakkal egyúttal ismerkednek is, hiszen a nagyváradiak mellett ezúttal is érkeztek többek között Érmihályfalváról, Szalontáról, s a Szilágyságból is.
Neumann Andrea. erdon.ro
Negyedik alkalommal szervezte meg a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség a pedagógusok lelki napját. Ezúttal az irgalom és a szeretet átalakító erejéről szólt az interaktív előadás.
Benedek Ramóna hitoktató köszöntötte a nagyváradi Posticum központban összegyűlteket, s mutatta be Bereczki Silvia segítőnővért, a Tisztítótűzben Szenvedő Lelkeket Segítő Nővérek marosvásárhelyi rendházának főnökét, a rend tartományfőnökének tanácsosát, a Vasárnap katolikus hetilap felelős szerkesztőjét, a Keresztény Szó szerkesztőjét, aki egyúttal fizikatanárként is dolgozott.
Kiszakadva
Benedek Ramóna elmondta, a rendet második családjaként tekinti, s reméli, hogy az előadás segítséget nyújt majd az önmagunkra és egymásra találáshoz. „Húzzuk ki ezt a napot a naptárunkból és adjuk át a Jóistennek” – hangzott el.
Böcskei László megyés püspök köszöntötte a jelenlévőket, majd arról szólt: a római templomok felé zarándokok számára kialakított utak vezetnek, melyek folyosóként hatnak a hétköznapi zűrzavar közepette. A zarándokok imádkozva haladnak végig ezeken, kiszakadva a mindennapok tumultusából – s ez a lelki nap is egyféle folyosó a tumultus közepette, hiszen szükségünk van egy lelki időre, segítségre abban, hogy kiszakadjunk a hétköznapokból és egy kegyelmi időt éljünk át. Főleg a pedagógusoknak fontos ez, hogy küldetésükben meg tudjanak állni, s meg tudják ismertetni az utat a gyerekekkel, a szülőkkel.
Tanúságtétel
Bereczki Silvia nővér a későbbiek során elmondta: örül, hogy van egy ilyen lehetőség, alámerülni a Jóistennel és aztán felbukkanni az embereknél, s nem utolsó sorban azoknak a tanároknak a tanúságtétele, akik nem hittant tanítanak, hatásosabb lehet, mint a többieké, a diák pedig másképp viszonyul ahhoz a tanárhoz, akit átjárt Isten szeretete. „Helyezzük a Jóistenbe a mindennapjainkat, a Jóistennek helye van a mindennapjainkban. Legyen ez a nap kontemplatív hallgatás Isten felé” – hangzott el. Mind az irgalom, mind a szeretet a Jóisten neve, s mindkettő összetartozik. Vannak pillanatok, amikor valakinek a szíve megesik rajtunk – amikor olyannak szeretnek, amilyenek vagyunk – ez az irgalom legtisztább kifejeződése. Szükségünk van erre, hiszen mindannyian tisztítótűzben vagyunk, a Jóisten szeretete kiéget belőlünk mindent, ami nem szeretet.
Töltekezés
A későbbiekben a jelenlévők egy, a Szentháromságot és az embert ábrázoló alkotást kontempláltak, majd megosztották egymással élményeiket. A rendezvény második érsze során a Szentírással kapcsolatos foglalkozások voltak, a lelki nap imával és kiértékeléssel ért véget.
Amint Dr. Kovács Zsolt püspöki irodaigazgatótól megtudtuk, a lelki napot mindig a húsvéti készülődés időszakában szervezik, s a római katolikus hitoktatókon keresztül hívják meg az egyházmegye katolikus pedagógusait az egynapos foglalkozásra. A pedagógusok ugyanis mindig csak adnak, nevelnek, ezért fontos, hogy az ő nevelésük, lelki töltekezésük is biztosítva legyen. Ilyen alkalmakkal egyúttal ismerkednek is, hiszen a nagyváradiak mellett ezúttal is érkeztek többek között Érmihályfalváról, Szalontáról, s a Szilágyságból is.
Neumann Andrea. erdon.ro
2016. március 21.
Megalakult a Nyugdíjas Orvosok és Gyógyszerészek Klubja
Alakuló ülését tartotta Marosvásárhelyen a Studium-Prospero Alapítvány által életre hívott Nyugdíjas Orvosok és Gyógyszerészek Klubja hétfőn. A résztvevők megegyeztek: ezután minden hónap utolsó hétfőjén 16 órakor találkoznak a volt Rigó utcai Stúdium Szakkönyvtárban.
„Köszönjük, hogy végre valahára minket, öregeket is valahol emberszámba vesznek” – mondta Péter Mihály professzor – aki 43 évet tanított a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem mikrobiológiai tanszékén 16 évvel ezelőtti nyugdíjazásáig – a hétfői eseményen, amelyre a nyugalmazott orvosok, fogorvosok és gyógyszerészek voltak hivatalosak.
Csatlakozott hozzá Bocskay István fogorvos-professzor is, aki három ízben is dékáni tisztséget töltött be az egyetemen, és saját számításai szerint mintegy hatezer diák került ki a kezei közül. Brassai Zoltánné Daróczi Erzsébet azt javasolta, hogy hívják meg a klubba azokat az idős oktatókat, akik részt vettek az egyetem létrehozásában, illetve Marosvásárhelyre költöztetésében, Lüdke Bósy Ibolya pedig arra tett javaslatot, hogy hallgassanak meg például történelmi előadásokat is.
Több ehhez hasonló ötlet hangzott el a Nyugdíjas Orvosok és Gyógyszerészek Klubjának alakuló ülésén, hiszen az eseménysorozatot létrehozó Studium-Prospero Alapítvány munkatársai arra vállalkoztak, hogy az érintettekkel közösen dolgozzák ki a klub tevékenységét és programjait.
„Azért szerveztük meg a klubot, hogy önök jól érezzék magukat. Számítunk az önök támogatására és segítségére, tanulunk az önök munkásságából és kitartásából, és értékeljük azt. Forduljanak bizalommal az alapítvány csapatához, hiszen segítünk, amiben tudunk, és szóljanak olyan egykori pályatársaknak, oktatóknak, akikhez esetleg nem jutott még el a hír a klub létezéséről” – szólt a jelenlevőkhöz az alapítvány ügyvezető elnöke, Vass Levente, aki szerint nem szabad megfeledkezni azokról, akik egykoron „hátukon vitték” az erdélyi magyar orvosképzés ügyét.
„Hiánypótló az alapítvány tevékenysége, amely a magyar állam támogatásával szolgálja a közösséget, érezteti hatását nemcsak Marosvásárhelyen, hanem Székelyföldön és a Partiumban is. A mai rohanó világban sokszor megfeledkezünk nagyszüleinkről, pedig a személyes példák igencsak fontosak, mert ezeket a történeteket visszük magunkkal. Ez a célja ennek a klubnak, a magyar kormány számít önökre” – fogalmazott Magyarország csíkszeredai főkonzulja, Zsigmond Barna Pál.
A jelenlevők arról döntöttek, hogy a továbbiakban minden hónap utolsó hétfőjén 16 órakor találkoznak, a volt Rigó, jelenleg Gheorghe Avramescu utca 11. szám alatti Studium Szakkönyvtárban.
Gáspár Botond. Székelyhon.ro
Alakuló ülését tartotta Marosvásárhelyen a Studium-Prospero Alapítvány által életre hívott Nyugdíjas Orvosok és Gyógyszerészek Klubja hétfőn. A résztvevők megegyeztek: ezután minden hónap utolsó hétfőjén 16 órakor találkoznak a volt Rigó utcai Stúdium Szakkönyvtárban.
„Köszönjük, hogy végre valahára minket, öregeket is valahol emberszámba vesznek” – mondta Péter Mihály professzor – aki 43 évet tanított a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem mikrobiológiai tanszékén 16 évvel ezelőtti nyugdíjazásáig – a hétfői eseményen, amelyre a nyugalmazott orvosok, fogorvosok és gyógyszerészek voltak hivatalosak.
Csatlakozott hozzá Bocskay István fogorvos-professzor is, aki három ízben is dékáni tisztséget töltött be az egyetemen, és saját számításai szerint mintegy hatezer diák került ki a kezei közül. Brassai Zoltánné Daróczi Erzsébet azt javasolta, hogy hívják meg a klubba azokat az idős oktatókat, akik részt vettek az egyetem létrehozásában, illetve Marosvásárhelyre költöztetésében, Lüdke Bósy Ibolya pedig arra tett javaslatot, hogy hallgassanak meg például történelmi előadásokat is.
Több ehhez hasonló ötlet hangzott el a Nyugdíjas Orvosok és Gyógyszerészek Klubjának alakuló ülésén, hiszen az eseménysorozatot létrehozó Studium-Prospero Alapítvány munkatársai arra vállalkoztak, hogy az érintettekkel közösen dolgozzák ki a klub tevékenységét és programjait.
„Azért szerveztük meg a klubot, hogy önök jól érezzék magukat. Számítunk az önök támogatására és segítségére, tanulunk az önök munkásságából és kitartásából, és értékeljük azt. Forduljanak bizalommal az alapítvány csapatához, hiszen segítünk, amiben tudunk, és szóljanak olyan egykori pályatársaknak, oktatóknak, akikhez esetleg nem jutott még el a hír a klub létezéséről” – szólt a jelenlevőkhöz az alapítvány ügyvezető elnöke, Vass Levente, aki szerint nem szabad megfeledkezni azokról, akik egykoron „hátukon vitték” az erdélyi magyar orvosképzés ügyét.
„Hiánypótló az alapítvány tevékenysége, amely a magyar állam támogatásával szolgálja a közösséget, érezteti hatását nemcsak Marosvásárhelyen, hanem Székelyföldön és a Partiumban is. A mai rohanó világban sokszor megfeledkezünk nagyszüleinkről, pedig a személyes példák igencsak fontosak, mert ezeket a történeteket visszük magunkkal. Ez a célja ennek a klubnak, a magyar kormány számít önökre” – fogalmazott Magyarország csíkszeredai főkonzulja, Zsigmond Barna Pál.
A jelenlevők arról döntöttek, hogy a továbbiakban minden hónap utolsó hétfőjén 16 órakor találkoznak, a volt Rigó, jelenleg Gheorghe Avramescu utca 11. szám alatti Studium Szakkönyvtárban.
Gáspár Botond. Székelyhon.ro
2016. március 21.
Érzelmeink színekbe öntve
Vasárnap délben jótékonysági festménykiállítás megnyitóját tartották Nagykárolyban, amely a Parkinson kórban szenvedők támogatását tűzte ki célul. A tárlat kiállítói a németországi Katharina Rosnovsky, illetve a romániai Harausz Dezső, a kiállítás címe pedig: „A színek érzelmi rezonanciái”.
A különleges eseményen Dragos Georgescu, a „Gróf Károlyi" Kulturális Idegenforgalmat Népszerűsítő Alapítvány vezetője köszöntötte a népes közönséget. Beszédében a gyógyíthatatlan kórral való küzdelem fontosságáról ejtett szót. A továbbiakban Aurel Donca tanár méltató beszédét hallhattuk, aki bemutatta a művészeket, illetve az alkotásokat. A folytatásban maguk az alkotók vették át a szót, megköszönve az érdeklődőknek, hogy ilyen szép számban megjelentek a kiállításmegnyitón. Végül Dan Raican, a Parkinson Kór Elleni Küzdelem Egyesületének vezetője mondott köszönetet a művészeknek, illetve a közönségnek.
A megnyitón kulturális műsorral szolgált Larisa Latis, aki egy könnyűzenei dalt adott elő, amelyet tanára, Szűcs József gitáron kísért. Hallhattuk még Adrian Stefanut szavalatát, zárásként pedig Vlad Pasca hegedűjátéka csendült fel, aki a „Román rapszódia" egy részletét adta elő.
A tárlaton 85 olaj, illetve akvarell festményt tekinthetünk meg, ezek természeti ábrázolások, portrék, tájképek, illetve szürreális alkotások. A kiállítás jótékonysági jellegű, a Parkinson kórban szenvedőket támogatja.
A különleges festmények két hétig tekinthetőek meg a Városi Múzeum nyitvatartási programjának megfelelően.
Bagosi Andrea. szatmar.ro
Vasárnap délben jótékonysági festménykiállítás megnyitóját tartották Nagykárolyban, amely a Parkinson kórban szenvedők támogatását tűzte ki célul. A tárlat kiállítói a németországi Katharina Rosnovsky, illetve a romániai Harausz Dezső, a kiállítás címe pedig: „A színek érzelmi rezonanciái”.
A különleges eseményen Dragos Georgescu, a „Gróf Károlyi" Kulturális Idegenforgalmat Népszerűsítő Alapítvány vezetője köszöntötte a népes közönséget. Beszédében a gyógyíthatatlan kórral való küzdelem fontosságáról ejtett szót. A továbbiakban Aurel Donca tanár méltató beszédét hallhattuk, aki bemutatta a művészeket, illetve az alkotásokat. A folytatásban maguk az alkotók vették át a szót, megköszönve az érdeklődőknek, hogy ilyen szép számban megjelentek a kiállításmegnyitón. Végül Dan Raican, a Parkinson Kór Elleni Küzdelem Egyesületének vezetője mondott köszönetet a művészeknek, illetve a közönségnek.
A megnyitón kulturális műsorral szolgált Larisa Latis, aki egy könnyűzenei dalt adott elő, amelyet tanára, Szűcs József gitáron kísért. Hallhattuk még Adrian Stefanut szavalatát, zárásként pedig Vlad Pasca hegedűjátéka csendült fel, aki a „Román rapszódia" egy részletét adta elő.
A tárlaton 85 olaj, illetve akvarell festményt tekinthetünk meg, ezek természeti ábrázolások, portrék, tájképek, illetve szürreális alkotások. A kiállítás jótékonysági jellegű, a Parkinson kórban szenvedőket támogatja.
A különleges festmények két hétig tekinthetőek meg a Városi Múzeum nyitvatartási programjának megfelelően.
Bagosi Andrea. szatmar.ro
2016. március 21.
nteraktív konferencia a BBTE-n: nemcsak az előadók, a közönség is versenyzett
Nem a tudományon, hanem a tudománybemutatáson volt a hangsúly a hétvégi műhelykonferencián.
A Babeş-Bolyai Tudományegyetem a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézettel közösen rendhagyó konferenciát szervezett a hétvégén. A két napos rendezvény célja a tudományos kutatási eredmények interdiszciplináris bemutatásának a gyakorlása volt, ahol a különböző szakterületek hallgatói egymásnak mutatják be a kutatási eredményeiket.
Járai-Szabó Ferenc, a BBTE Magyar Fizika Intézetének az igazgatója és a rendezvény főszervezője elmondta a Transindexnek, hogy a konferencia egy három részes rendezvénysorozatnak a befejező része: 2015. őszén az előadók nagy része egy kommunikációs táborban vehetett részt, ahol az előadás-technika rejtelmeibe vezették be őket. Ezt követte egy kommunikációs képzés, ahol már a gyakorlaton volt a fő hangsúly. A hétvégén megrendezett konferencián pedig élesben is kipróbálhatták a diákok az előadástartást.
A tudomány bemutatásán volt a hangsúly
Járai elmondta, hogy ezen a konferencián nem a tudományos eredményeken van a hangsúly, hanem a tudomány bemutatásán, így a különböző szakterületekről érkező előadókat a szervezők összekeverték, egyhangúságra biztos nem volt panasz a konferencián. A lényeg az volt – hangsúlyozta a főszervező – hogy a hallgató úgy tudja elmondani a saját kutatási eredményeit, hogy azt egy más szakos diák is megértse.
A közönség is versenyzett
Szintén eltérő a hagyományos diákköri konferenciákhoz képest az is, hogy nagyobb hangsúlyt próbáltak fektetni az interaktivitásra, így hosszabb idő volt hagyva a kérdéseknek. A konferenciára közel ötven előadó jelentkezett, a két szekcióban 37 előadást lehetett meghallgatni.
A hétvégén két párhuzamos műhelyben folytak az előadások, ahol díjazták a legjobb előadókat, de a legjobb kérdezőket is. A legjobb előadó díjának az odaítéléséről mindkét szekcióban egy három tagú zsűri döntött. A zsűriben egy BBTE-s oktató, egy doktorandusz és egy kommunikációs szakember vett részt. A zsűri mellett a közönség is értékelhette az elhangzott előadásokat, ahogy a közönséget is értékelte az előadó. Az előadásokat követő beszélgetés végén az előadó a kérdezők között kiosztott egy legjobb kérdező kártyát, így aki a konferencia végén a legtöbb kártyát összegyűjtötte, az nyert.
Az előadások között volt húsvétra hangoló teológiai téma, amely az emmauszi tanítványokról szólt, volt olyan is, amely az online identitás stratégiáját vázolta fel. De volt szó a gravitációshullám-formák összehasonlításáról, és megtudhattuk, hogy milyen összefüggései vannak a modern regionalizmusnak és a nemzetépítésnek Jókai és Kemény regényeiben.
Az egyik műhelyben egy ökológus előadása bizonyult a legjobbnak, elnyerve így az első díjat; megtudhattuk, hogy a mérsékelt övi lágyszárú fajok magjainak a tűztűrése erőteljesen függ a hidratálási állapotuktól. A második műhelyben egy bölcsész előadást értékelt nagyra a zsűri, amelyből a modern nagyvárosok mitológiájáról hallhattak a résztvevők Kiss József Budapesti rejtelmek regényéből kiindulva.
A két napos rendezvényt nemcsak a szervezők tartják sikeresnek, a konferencia végig jó hangulatban zajlott le, s habár nem tudni, hogy a közönség a beígért nyeremény miatt vagy tényleg az elhangzott előadások érdekessége miatt, de végig rengeteget kérdezett. Ezen a konferencián nem a zsűri kellett feltegyen pár tiszteletkérdést, szinte mindenik előadás után kialakult egy-egy kisebb beszélgetés, eszmecsere a bemutatott témáról. Transindex.ro
Nem a tudományon, hanem a tudománybemutatáson volt a hangsúly a hétvégi műhelykonferencián.
A Babeş-Bolyai Tudományegyetem a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézettel közösen rendhagyó konferenciát szervezett a hétvégén. A két napos rendezvény célja a tudományos kutatási eredmények interdiszciplináris bemutatásának a gyakorlása volt, ahol a különböző szakterületek hallgatói egymásnak mutatják be a kutatási eredményeiket.
Járai-Szabó Ferenc, a BBTE Magyar Fizika Intézetének az igazgatója és a rendezvény főszervezője elmondta a Transindexnek, hogy a konferencia egy három részes rendezvénysorozatnak a befejező része: 2015. őszén az előadók nagy része egy kommunikációs táborban vehetett részt, ahol az előadás-technika rejtelmeibe vezették be őket. Ezt követte egy kommunikációs képzés, ahol már a gyakorlaton volt a fő hangsúly. A hétvégén megrendezett konferencián pedig élesben is kipróbálhatták a diákok az előadástartást.
A tudomány bemutatásán volt a hangsúly
Járai elmondta, hogy ezen a konferencián nem a tudományos eredményeken van a hangsúly, hanem a tudomány bemutatásán, így a különböző szakterületekről érkező előadókat a szervezők összekeverték, egyhangúságra biztos nem volt panasz a konferencián. A lényeg az volt – hangsúlyozta a főszervező – hogy a hallgató úgy tudja elmondani a saját kutatási eredményeit, hogy azt egy más szakos diák is megértse.
A közönség is versenyzett
Szintén eltérő a hagyományos diákköri konferenciákhoz képest az is, hogy nagyobb hangsúlyt próbáltak fektetni az interaktivitásra, így hosszabb idő volt hagyva a kérdéseknek. A konferenciára közel ötven előadó jelentkezett, a két szekcióban 37 előadást lehetett meghallgatni.
A hétvégén két párhuzamos műhelyben folytak az előadások, ahol díjazták a legjobb előadókat, de a legjobb kérdezőket is. A legjobb előadó díjának az odaítéléséről mindkét szekcióban egy három tagú zsűri döntött. A zsűriben egy BBTE-s oktató, egy doktorandusz és egy kommunikációs szakember vett részt. A zsűri mellett a közönség is értékelhette az elhangzott előadásokat, ahogy a közönséget is értékelte az előadó. Az előadásokat követő beszélgetés végén az előadó a kérdezők között kiosztott egy legjobb kérdező kártyát, így aki a konferencia végén a legtöbb kártyát összegyűjtötte, az nyert.
Az előadások között volt húsvétra hangoló teológiai téma, amely az emmauszi tanítványokról szólt, volt olyan is, amely az online identitás stratégiáját vázolta fel. De volt szó a gravitációshullám-formák összehasonlításáról, és megtudhattuk, hogy milyen összefüggései vannak a modern regionalizmusnak és a nemzetépítésnek Jókai és Kemény regényeiben.
Az egyik műhelyben egy ökológus előadása bizonyult a legjobbnak, elnyerve így az első díjat; megtudhattuk, hogy a mérsékelt övi lágyszárú fajok magjainak a tűztűrése erőteljesen függ a hidratálási állapotuktól. A második műhelyben egy bölcsész előadást értékelt nagyra a zsűri, amelyből a modern nagyvárosok mitológiájáról hallhattak a résztvevők Kiss József Budapesti rejtelmek regényéből kiindulva.
A két napos rendezvényt nemcsak a szervezők tartják sikeresnek, a konferencia végig jó hangulatban zajlott le, s habár nem tudni, hogy a közönség a beígért nyeremény miatt vagy tényleg az elhangzott előadások érdekessége miatt, de végig rengeteget kérdezett. Ezen a konferencián nem a zsűri kellett feltegyen pár tiszteletkérdést, szinte mindenik előadás után kialakult egy-egy kisebb beszélgetés, eszmecsere a bemutatott témáról. Transindex.ro
2016. március 22.
Háromszéki a Kossuth téren – Bedő Albert-szobrot avattak Budapesten
Ünnepélyes körülmények között, mintegy 300 résztvevővel avatták fel tegnap a budapesti Kossuth téren, a Földművelési Minisztérium árkádjában kálnoki dr. Bedő Albert mellszobrát. A magyar modern erdőgazdálkodás atyjának emlékművét háromszéki küldöttség is megkoszorúzta, és Tordai Ernő sepsikőröspataki unitárius lelkész áldotta meg.
A szobrot Fazekas Sándor magyar földművelési miniszter és Zambó Péter, az Országos Erdészeti Egyesület elnöke leplezte le, majd Tamás Sándor megyetanácselnök és Kisgyörgy Sándor, Kőröspatak polgármestere koszorúzta meg.
– Számunkra rendkívül megtisztelő, hogy községünk szülötte szobrot kapott Magyarország legfontosabb terén, a Kossuth téren – mondta el megkeresésünkre Kisgyörgy Sándor. – Aki ezentúl eljár a Kossuth téren, megbizonyosodhat arról, hogy micsoda nagyszerű embert adott a mi kis falunk a magyar tudománynak, társadalomnak – mondta nem kis büszkeséggel a hangjában.
Ünnepi beszédében Zambó Péter, az Országos Erdészeti Egyesület elnöke arról értekezett, hogy Bedő Albert egész életművét a „közjó szolgálatába állította”.
Lomniczi Gergely, az Országos Erdészeti Egyesület főtitkára, a Székely Hírmondónak elmondta: Bedő Albert rászolgált, hogy szobra legyen a Kossuth téren.
– Nekünk, mai utódainak semmi egyéb dolgunk nincs, mint hogy fenntartsuk és továbbvigyük a Bedő Albert által 150 évvel ezelőtt megfogalmazott alapelveket, amelyek megalapozták a fenntartható erdőgazdálkodást a Kárpát-medencében – nyilatkozta a főtitkár.
Lomniczi Gergely hozzátette: a Bedő Albert iránti tiszteletből június 23–24-én, az Országos Erdészeti Egyesület alapításának 150. évfordulója alkalmából Kőröspatakon tartják a testület éves vándorgyűlését. – Bedő Albert eszméinek fénye a mai napig áthidalja a Sepsikőröspatak és a mai magyar erdőgazdálkodás fellegvára, Sopron közötti majdnem ezer kilométeres távolságot – mondta el az eseményen részt vevő Tamás Sándor. A megyei tanács elnöke hozzátette: Bedő Albert tette le 1866-ban az Országos Erdészeti Egyesület alapkövét, és 14 évig főtitkára volt.
– Ő a példa rá, hogy a történelmi Magyarország legtávolabbi csücskéből olyan emberek kerültek ki, aki szakmájuknak és hazájuknak büszkeségére válnak – fogalmazott Tamás, hozzátéve: Kőröspatakból egyféle szakmai zarándokhelyet szeretnének csinálni. Most épül a Bedő Albert-emlékház, „amely biztosan kitűzi Kálnokot a magyar erdőgazdálkodás térképére”.
Bedő Albert 1839-ben született Sepsikőröpatakon, állami ösztöndíjjal elvégezte a selmecbányai erdészeti akadémiát. 1872-ben kinevezték főerdőmesternek, s 1873-tól a pénzügyminisztériumban az állami erdők ügyeinek főelőadója lett, majd 1878-tól főerdőtanácsos, társalkotója volt az új és európai színvonalú Erdőtörvénynek. A Magyar Tudományos Akadémia 1880-ban levelező tagjai sorába iktatta, 1885-ben államtitkár lett. 1918-ban hunyt el, Kálnokon helyezték örök nyugalomra.
Erdély András
Székely Hírmondó. Erdély.ma
Ünnepélyes körülmények között, mintegy 300 résztvevővel avatták fel tegnap a budapesti Kossuth téren, a Földművelési Minisztérium árkádjában kálnoki dr. Bedő Albert mellszobrát. A magyar modern erdőgazdálkodás atyjának emlékművét háromszéki küldöttség is megkoszorúzta, és Tordai Ernő sepsikőröspataki unitárius lelkész áldotta meg.
A szobrot Fazekas Sándor magyar földművelési miniszter és Zambó Péter, az Országos Erdészeti Egyesület elnöke leplezte le, majd Tamás Sándor megyetanácselnök és Kisgyörgy Sándor, Kőröspatak polgármestere koszorúzta meg.
– Számunkra rendkívül megtisztelő, hogy községünk szülötte szobrot kapott Magyarország legfontosabb terén, a Kossuth téren – mondta el megkeresésünkre Kisgyörgy Sándor. – Aki ezentúl eljár a Kossuth téren, megbizonyosodhat arról, hogy micsoda nagyszerű embert adott a mi kis falunk a magyar tudománynak, társadalomnak – mondta nem kis büszkeséggel a hangjában.
Ünnepi beszédében Zambó Péter, az Országos Erdészeti Egyesület elnöke arról értekezett, hogy Bedő Albert egész életművét a „közjó szolgálatába állította”.
Lomniczi Gergely, az Országos Erdészeti Egyesület főtitkára, a Székely Hírmondónak elmondta: Bedő Albert rászolgált, hogy szobra legyen a Kossuth téren.
– Nekünk, mai utódainak semmi egyéb dolgunk nincs, mint hogy fenntartsuk és továbbvigyük a Bedő Albert által 150 évvel ezelőtt megfogalmazott alapelveket, amelyek megalapozták a fenntartható erdőgazdálkodást a Kárpát-medencében – nyilatkozta a főtitkár.
Lomniczi Gergely hozzátette: a Bedő Albert iránti tiszteletből június 23–24-én, az Országos Erdészeti Egyesület alapításának 150. évfordulója alkalmából Kőröspatakon tartják a testület éves vándorgyűlését. – Bedő Albert eszméinek fénye a mai napig áthidalja a Sepsikőröspatak és a mai magyar erdőgazdálkodás fellegvára, Sopron közötti majdnem ezer kilométeres távolságot – mondta el az eseményen részt vevő Tamás Sándor. A megyei tanács elnöke hozzátette: Bedő Albert tette le 1866-ban az Országos Erdészeti Egyesület alapkövét, és 14 évig főtitkára volt.
– Ő a példa rá, hogy a történelmi Magyarország legtávolabbi csücskéből olyan emberek kerültek ki, aki szakmájuknak és hazájuknak büszkeségére válnak – fogalmazott Tamás, hozzátéve: Kőröspatakból egyféle szakmai zarándokhelyet szeretnének csinálni. Most épül a Bedő Albert-emlékház, „amely biztosan kitűzi Kálnokot a magyar erdőgazdálkodás térképére”.
Bedő Albert 1839-ben született Sepsikőröpatakon, állami ösztöndíjjal elvégezte a selmecbányai erdészeti akadémiát. 1872-ben kinevezték főerdőmesternek, s 1873-tól a pénzügyminisztériumban az állami erdők ügyeinek főelőadója lett, majd 1878-tól főerdőtanácsos, társalkotója volt az új és európai színvonalú Erdőtörvénynek. A Magyar Tudományos Akadémia 1880-ban levelező tagjai sorába iktatta, 1885-ben államtitkár lett. 1918-ban hunyt el, Kálnokon helyezték örök nyugalomra.
Erdély András
Székely Hírmondó. Erdély.ma
2016. március 22.
Kivonult az RMDSZ-frakció a parlament üléséről
Kivonult a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) frakciója a román parlament keddi üléséről, tiltakozásul a második világháború előtt és idején tevékenykedő legionárius mozgalom képviselőinek nyilvános védelmezése ellen.
A kétkamarás román parlament keddi együttes ülésén választott új igazgatótanácsot a köztelevízió (TVR) élére. A vita során Aurel Vainer, a zsidó kisebbség képviselője kifogást emelt a Nemzeti Liberális Párt (PNL) által javasolt Oana Stanciulescu televíziós újságíró beválasztása ellen, amiért műsoraiban legionárius költőket magasztalt.
Miután két liberális szenátor is azzal érvelt, hogy ne „politikai hibáik" alapján ítéljék meg a legionáriusok kulturális érdemeit, az RMDSZ szószólói bejelentették: nem vesznek részt a voksoláson.
Puiu Hasotti volt kulturális miniszter, a PNL szenátora a kifogásolt költő – a „latin vérrel öntözött" Erdélyről írt – egyik versszakát szavalta el a szószékről, azt szemléltetendő, hogy Radu Gyr költészetében „nincs semmi legionárius jelleg". Cristina Anghel, a tavaly alakult új szabadelvű párt, az ALDE frakciójának szenátora azt bizonygatta, hogy a legionárius mozgalom képviselői nem háborús bűnösök, és nem szabad feledésre ítélni az általuk létrehozott kulturális értékeket.
Markó Béla szenátor, az RMDSZ volt elnöke az MTI-nek nyilatkozva elismerte: a „szerecsenmosdatást" meglehetősen indulatosan utasította el. Felszólalásában kifejtette: a román parlamentben eltöltött 26 év alatt soha nem találkozott azzal, hogy valaki megpróbálta volna a legionárius mozgalmat védeni, és ezért tisztelte is kollégáit, de ami a keddi ülésen történt, azt elfogadhatatlannak tartja. Az RMDSZ volt elnöke a legionárius mozgalom védelmezőit bocsánatkérésre, a jelöltet pedig kifogásolt műsorai megmagyarázására szólította fel, de miután ez nem következett be, az RMDSZ-frakció úgy döntött, hogy nem vesz részt a TVR igazgatótanácsáról rendezendő voksoláson.
A román parlamentben egyébként tavaly a PNL kezdeményezésére fogadtak el egy olyan törvénymódosítást, amely a legionárius és vasgárdista szimbólumokra is kiterjesztette a fasiszta, rasszista, idegengyűlölő szervezetek és jelképek használatának, a háborús bűnösök dicsőítésének tilalmát. A jogszabály megállapítja, hogy a román legionárius mozgalom is fasiszta jellegű szervezetnek minősül.
MTI. Erdély.ma
Kivonult a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) frakciója a román parlament keddi üléséről, tiltakozásul a második világháború előtt és idején tevékenykedő legionárius mozgalom képviselőinek nyilvános védelmezése ellen.
A kétkamarás román parlament keddi együttes ülésén választott új igazgatótanácsot a köztelevízió (TVR) élére. A vita során Aurel Vainer, a zsidó kisebbség képviselője kifogást emelt a Nemzeti Liberális Párt (PNL) által javasolt Oana Stanciulescu televíziós újságíró beválasztása ellen, amiért műsoraiban legionárius költőket magasztalt.
Miután két liberális szenátor is azzal érvelt, hogy ne „politikai hibáik" alapján ítéljék meg a legionáriusok kulturális érdemeit, az RMDSZ szószólói bejelentették: nem vesznek részt a voksoláson.
Puiu Hasotti volt kulturális miniszter, a PNL szenátora a kifogásolt költő – a „latin vérrel öntözött" Erdélyről írt – egyik versszakát szavalta el a szószékről, azt szemléltetendő, hogy Radu Gyr költészetében „nincs semmi legionárius jelleg". Cristina Anghel, a tavaly alakult új szabadelvű párt, az ALDE frakciójának szenátora azt bizonygatta, hogy a legionárius mozgalom képviselői nem háborús bűnösök, és nem szabad feledésre ítélni az általuk létrehozott kulturális értékeket.
Markó Béla szenátor, az RMDSZ volt elnöke az MTI-nek nyilatkozva elismerte: a „szerecsenmosdatást" meglehetősen indulatosan utasította el. Felszólalásában kifejtette: a román parlamentben eltöltött 26 év alatt soha nem találkozott azzal, hogy valaki megpróbálta volna a legionárius mozgalmat védeni, és ezért tisztelte is kollégáit, de ami a keddi ülésen történt, azt elfogadhatatlannak tartja. Az RMDSZ volt elnöke a legionárius mozgalom védelmezőit bocsánatkérésre, a jelöltet pedig kifogásolt műsorai megmagyarázására szólította fel, de miután ez nem következett be, az RMDSZ-frakció úgy döntött, hogy nem vesz részt a TVR igazgatótanácsáról rendezendő voksoláson.
A román parlamentben egyébként tavaly a PNL kezdeményezésére fogadtak el egy olyan törvénymódosítást, amely a legionárius és vasgárdista szimbólumokra is kiterjesztette a fasiszta, rasszista, idegengyűlölő szervezetek és jelképek használatának, a háborús bűnösök dicsőítésének tilalmát. A jogszabály megállapítja, hogy a román legionárius mozgalom is fasiszta jellegű szervezetnek minősül.
MTI. Erdély.ma
2016. március 22.
Magyar Örökség díjas Petrás Mária
Újabb Magyar Örökség díjakat adtak át szombaton a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. A díj honlapján elérhető információk szerint a Magyar Örökség és Európa Egyesület által felkért bírálóbizottság ítélte oda az elismerést hét kiemelkedő személyiségnek vagy alkotócsoportnak.
A mostani átadón Magyar Örökség díjjal ismerték el Petrás Mária népdalénekes, keramikus moldvai csángó kultúrát bemutató művészetét, a Határok nélkül című, a Kossuth rádión a rendszerváltás óta hallható műsor alkotóközösségét, a 20. század autójának megszavazott Ford T-modell főkonstruktőre, Galamb József (1881–1955) munkásságát, Deáky András tanár, nyugdíjas iskolaigazgató gyimesi csángókat megtartó nemzetszolgálatát, Kő Pál szobrászművészetét, az Egymásért Alapítvány több évtizedes Kárpát-medencei karitatív szolgálatát és Kubinyi Anna (1949–2015) textilművészetét. A Magyar Örökség díj azon magyar személyeknek, intézményeknek és csoportoknak adható negyedévente, akik és amelyek tevékenységükkel hozzájárultak a magyar kultúra, a gazdaság, a sport, a tudomány, azaz a magyar társadalom erkölcsi, szellemi felemeléséhez. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Újabb Magyar Örökség díjakat adtak át szombaton a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. A díj honlapján elérhető információk szerint a Magyar Örökség és Európa Egyesület által felkért bírálóbizottság ítélte oda az elismerést hét kiemelkedő személyiségnek vagy alkotócsoportnak.
A mostani átadón Magyar Örökség díjjal ismerték el Petrás Mária népdalénekes, keramikus moldvai csángó kultúrát bemutató művészetét, a Határok nélkül című, a Kossuth rádión a rendszerváltás óta hallható műsor alkotóközösségét, a 20. század autójának megszavazott Ford T-modell főkonstruktőre, Galamb József (1881–1955) munkásságát, Deáky András tanár, nyugdíjas iskolaigazgató gyimesi csángókat megtartó nemzetszolgálatát, Kő Pál szobrászművészetét, az Egymásért Alapítvány több évtizedes Kárpát-medencei karitatív szolgálatát és Kubinyi Anna (1949–2015) textilművészetét. A Magyar Örökség díj azon magyar személyeknek, intézményeknek és csoportoknak adható negyedévente, akik és amelyek tevékenységükkel hozzájárultak a magyar kultúra, a gazdaság, a sport, a tudomány, azaz a magyar társadalom erkölcsi, szellemi felemeléséhez. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2016. március 22.
Székelyföldi körúton a "2016 a külhoni magyar fiatal vállalkozók éve" program
A szülőföldön maradásra ösztönzik a pályakezdőket
A 2016 a külhoni magyar fiatal vállalkozók éve program keretében negyven év alatti székelyföldi pályakezdő vállalkozókat támogat Magyarország Miniszterelnökségének Nemzetpolitikai Államtitkársága. Tegnap a marosvásárhelyi Sapientia Egyetemen szakmai konzultáción vehettek részt az érintettek, magyarországi, sikeres vállalkozásokat működtető szakemberek osztották meg velük tapasztalataikat.
Negyven év alatti székelyföldi pályakezdő vállalkozók támogatása céljából márciusban Magyarország Miniszterelnökségének Nemzetpolitikai Államtitkársága a Design Terminállal együttműködve négy székelyföldi helyszínen szervez szakmai találkozót. A székelyföldi konzultációsorozatokat a "2016 a külhoni magyar fiatal vállalkozók éve" program keretében Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Sepsiszentgyörgyön és Csíkszeredában tartják.
A program részeként a magyar kormány 525 millió forint értékű pályázatot ír ki áprilisban, amelyre 40 évnél fiatalabb vállalkozók 3-6 millió forint közötti vissza nem térítendő támogatásra pályázhatnak. Ily módon mintegy 100-120 határon túli magyar vállalkozó vagy vállalkozni vágyó fiatal kaphat támogatást a magyar államtól.
Ezt megelőzően a Kárpát-medencében 14 helyszínen kerül sor a konzultáció- körútra, ahol gyakorlott mentorok tartanak többórás szakmai előadásokat. A tréning nyolc kiválasztott vállalkozás számára egy személyre szabott konzultációs fórummal egészül ki, amely keretében a vállalkozások térítésmentes, 45 perces intenzív tanácsadásban részesülhetnek PR, marketing, kommunikáció, pénzügyi tervezés, illetve üzletfejlesztés területeken. Tegnap a székelyföldi körút első állomásaként a marosvásárhelyi Sapientia Egyetemen közel százfős hallgatóság gyűlt össze. Dr. Dávid László rektor a romániai magyar műszaki képzés fellegvárának nevezte az intézményt, és rámutatott, együttműködésre van szükség az egyetem, valamint a helyi vállalkozók között ahhoz, hogy a fiatalok jövőképét meg tudják alapozni. Ellenkező esetben a végzettek elhagyják szülőföldjüket és külföldön keresnek megélhetést. Hasonlóan vélekedett dr. Kelemen András dékán is, aki prioritásnak nevezte azt, hogy itthon hozzanak létre működő kisvállalkozásokat. Mint mondta, a diákjaik nagyobb arányban maradnak itthon szülőföldjükön, mint a többi egyetem végzősei. Dr. Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja szerint Románia és Magyarország között jók a gazdasági kapcsolatok, és a fiatal vállalkozók arra kell törekedjenek, hogy minél jobban kiaknázzák az ebben rejlő lehetőségeket. Soós Zoltán polgármesterjelölt úgy véli, Marosvásárhely gazdasági fejlettségi szempontból is alulmarad Szebennel, valamint Kolozsvárral szemben, és a szellemi tőkét, amit a fiatal vállalkozók jelentenek, mindeddig nem sikerült hatékonyan kiaknázni.
Hajnal Virág programfelelős, a Nemzetpolitikai Államtitkárság szakembere lapunknak elmondta: a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának eddigi tematikus programjai során az oktatásra fektették a hangsúlyt, idén azonban a gazdaságfejlesztés irányába szeretnének elmozdulni, és szakmai tanácsadással, illetve pénzügyi támogatással segíteni a Kárpát-medencében élő kezdő vállalkozókat, valamint azokat a fiatalokat, akiknek esetleg van egy jó ötletük, és szeretnék kibontani, illetve sikeres vállalkozássá alakítani.
– Hosszú távú segítségnyújtásban gondolkodunk. A pályázat egyik eleme, hogy üzleti tervet kell készíteniük a vállalkozóknak, fel kell vázolniuk, hogy amire pályáznak, az hol helyezkedik el az ő hosszú távú üzleti stratégiájukban. A vállalkozói élet velejárója, hogy hosszú távon kell gondolkodjanak, fel kell mérjék a piaci környezetet, a lehetőségeket, az ötletük egyediségét, így tudnak majd hosszú távon sikeressé válni. Az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, hogy a gazdaságfejlesztés tud leginkább hozzájárulni a szülőföldön maradáshoz és boldoguláshoz. A támogatás által szeretnénk elősegíteni, hogy ezek a fiatalok otthon tudjanak megélni, és esetleg majd magyar munkaerőt alkalmazzanak. A Design Terminál mentorai, akik az előadásokat tartják és szakmai tanácsokkal segítik a fiatalokat, maguk is cégvezetők, magyarországi ifjú vállalkozók, akik saját maguk is megtapasztalták a vállalkozás összes kockázatát – hangsúlyozta a programfelelős. A szakmai találkozók iránt mindenik székelyföldi helyszínen nagy volt az érdeklődés, Marosvásárhelyen több mint százan, Csíkszeredában pedig közel százötvenen jelentkeztek.
Tavaly a szakmai képzést támogatták
Mint ismeretes, 2015 a külhoni magyar szakképzés éve volt, amikor 500 millió forintot fordítottak a tematikus év projektjeire. Lapunk arra volt kíváncsi, a támogatás eredményeképpen milyen előrelépések történtek a szakképzés terén a Székelyföldön. Hajnal Virág kifejtette, a támogatásnak köszönhetően több helyszínen is sikerült tanműhelyeket, tangazdaságokat létrehozni, fejleszteni. Többek között Sepsiszentgyörgyön létrejön egy húsfeldolgozó tanműhely, ahol a diákok elsajátíthatják a húsfeldolgozó-hentes mesterség rejtelmeit. Kolozsváron a Református Kollégium Szakképző Intézetében nemrég adták át a magyar állami támogatással korszerűen felszerelt asztalosműhelyt. Akadt olyan tanintézet is, ahol ösztöndíjszerű támogatásra pályáztak, annak érdekében, hogy a diákok utazási, illetve bentlakási, étkeztetési költségeit fedezni tudják. – A Nemzetpolitikai Államtitkárság munkáját háttérintézményünk, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet segíti, a Hét Fa kutatóintézettel közösen tavaly készítettek egy munkaerő-piaci kutatást, ennek alapján dől el, hogy hová adunk támogatást. Ők felmérték, milyen munkaerő-piaci igények vannak az adott környéken, és ha arra válaszol az illető, szakképzést nyújtó intézmény, akkor hosszú távú segítséget tudunk majd nyújtani. Nagyon fontos, hogy a szakképző intézmények egy-egy régióban közösen gondolkozzanak, hogy ne ugyanazokat a szakokat hirdessék meg, hanem összehangolt, egymást kiegészítő legyen a kínálatuk. Mi így tudunk támogatást nyújtani és utána felvenni a kapcsolatot a munkaerőpiac képviselőivel. Például a kolozsvári Református Kollégiumban a diákok 99 százalékának már munkaszerződése lesz, amint elvégzi a szakképzést – fogalmazott a programfelelős.
Menyhárt Borbála. Népújság (Marosvásárhely)
A szülőföldön maradásra ösztönzik a pályakezdőket
A 2016 a külhoni magyar fiatal vállalkozók éve program keretében negyven év alatti székelyföldi pályakezdő vállalkozókat támogat Magyarország Miniszterelnökségének Nemzetpolitikai Államtitkársága. Tegnap a marosvásárhelyi Sapientia Egyetemen szakmai konzultáción vehettek részt az érintettek, magyarországi, sikeres vállalkozásokat működtető szakemberek osztották meg velük tapasztalataikat.
Negyven év alatti székelyföldi pályakezdő vállalkozók támogatása céljából márciusban Magyarország Miniszterelnökségének Nemzetpolitikai Államtitkársága a Design Terminállal együttműködve négy székelyföldi helyszínen szervez szakmai találkozót. A székelyföldi konzultációsorozatokat a "2016 a külhoni magyar fiatal vállalkozók éve" program keretében Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Sepsiszentgyörgyön és Csíkszeredában tartják.
A program részeként a magyar kormány 525 millió forint értékű pályázatot ír ki áprilisban, amelyre 40 évnél fiatalabb vállalkozók 3-6 millió forint közötti vissza nem térítendő támogatásra pályázhatnak. Ily módon mintegy 100-120 határon túli magyar vállalkozó vagy vállalkozni vágyó fiatal kaphat támogatást a magyar államtól.
Ezt megelőzően a Kárpát-medencében 14 helyszínen kerül sor a konzultáció- körútra, ahol gyakorlott mentorok tartanak többórás szakmai előadásokat. A tréning nyolc kiválasztott vállalkozás számára egy személyre szabott konzultációs fórummal egészül ki, amely keretében a vállalkozások térítésmentes, 45 perces intenzív tanácsadásban részesülhetnek PR, marketing, kommunikáció, pénzügyi tervezés, illetve üzletfejlesztés területeken. Tegnap a székelyföldi körút első állomásaként a marosvásárhelyi Sapientia Egyetemen közel százfős hallgatóság gyűlt össze. Dr. Dávid László rektor a romániai magyar műszaki képzés fellegvárának nevezte az intézményt, és rámutatott, együttműködésre van szükség az egyetem, valamint a helyi vállalkozók között ahhoz, hogy a fiatalok jövőképét meg tudják alapozni. Ellenkező esetben a végzettek elhagyják szülőföldjüket és külföldön keresnek megélhetést. Hasonlóan vélekedett dr. Kelemen András dékán is, aki prioritásnak nevezte azt, hogy itthon hozzanak létre működő kisvállalkozásokat. Mint mondta, a diákjaik nagyobb arányban maradnak itthon szülőföldjükön, mint a többi egyetem végzősei. Dr. Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja szerint Románia és Magyarország között jók a gazdasági kapcsolatok, és a fiatal vállalkozók arra kell törekedjenek, hogy minél jobban kiaknázzák az ebben rejlő lehetőségeket. Soós Zoltán polgármesterjelölt úgy véli, Marosvásárhely gazdasági fejlettségi szempontból is alulmarad Szebennel, valamint Kolozsvárral szemben, és a szellemi tőkét, amit a fiatal vállalkozók jelentenek, mindeddig nem sikerült hatékonyan kiaknázni.
Hajnal Virág programfelelős, a Nemzetpolitikai Államtitkárság szakembere lapunknak elmondta: a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának eddigi tematikus programjai során az oktatásra fektették a hangsúlyt, idén azonban a gazdaságfejlesztés irányába szeretnének elmozdulni, és szakmai tanácsadással, illetve pénzügyi támogatással segíteni a Kárpát-medencében élő kezdő vállalkozókat, valamint azokat a fiatalokat, akiknek esetleg van egy jó ötletük, és szeretnék kibontani, illetve sikeres vállalkozássá alakítani.
– Hosszú távú segítségnyújtásban gondolkodunk. A pályázat egyik eleme, hogy üzleti tervet kell készíteniük a vállalkozóknak, fel kell vázolniuk, hogy amire pályáznak, az hol helyezkedik el az ő hosszú távú üzleti stratégiájukban. A vállalkozói élet velejárója, hogy hosszú távon kell gondolkodjanak, fel kell mérjék a piaci környezetet, a lehetőségeket, az ötletük egyediségét, így tudnak majd hosszú távon sikeressé válni. Az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, hogy a gazdaságfejlesztés tud leginkább hozzájárulni a szülőföldön maradáshoz és boldoguláshoz. A támogatás által szeretnénk elősegíteni, hogy ezek a fiatalok otthon tudjanak megélni, és esetleg majd magyar munkaerőt alkalmazzanak. A Design Terminál mentorai, akik az előadásokat tartják és szakmai tanácsokkal segítik a fiatalokat, maguk is cégvezetők, magyarországi ifjú vállalkozók, akik saját maguk is megtapasztalták a vállalkozás összes kockázatát – hangsúlyozta a programfelelős. A szakmai találkozók iránt mindenik székelyföldi helyszínen nagy volt az érdeklődés, Marosvásárhelyen több mint százan, Csíkszeredában pedig közel százötvenen jelentkeztek.
Tavaly a szakmai képzést támogatták
Mint ismeretes, 2015 a külhoni magyar szakképzés éve volt, amikor 500 millió forintot fordítottak a tematikus év projektjeire. Lapunk arra volt kíváncsi, a támogatás eredményeképpen milyen előrelépések történtek a szakképzés terén a Székelyföldön. Hajnal Virág kifejtette, a támogatásnak köszönhetően több helyszínen is sikerült tanműhelyeket, tangazdaságokat létrehozni, fejleszteni. Többek között Sepsiszentgyörgyön létrejön egy húsfeldolgozó tanműhely, ahol a diákok elsajátíthatják a húsfeldolgozó-hentes mesterség rejtelmeit. Kolozsváron a Református Kollégium Szakképző Intézetében nemrég adták át a magyar állami támogatással korszerűen felszerelt asztalosműhelyt. Akadt olyan tanintézet is, ahol ösztöndíjszerű támogatásra pályáztak, annak érdekében, hogy a diákok utazási, illetve bentlakási, étkeztetési költségeit fedezni tudják. – A Nemzetpolitikai Államtitkárság munkáját háttérintézményünk, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet segíti, a Hét Fa kutatóintézettel közösen tavaly készítettek egy munkaerő-piaci kutatást, ennek alapján dől el, hogy hová adunk támogatást. Ők felmérték, milyen munkaerő-piaci igények vannak az adott környéken, és ha arra válaszol az illető, szakképzést nyújtó intézmény, akkor hosszú távú segítséget tudunk majd nyújtani. Nagyon fontos, hogy a szakképző intézmények egy-egy régióban közösen gondolkozzanak, hogy ne ugyanazokat a szakokat hirdessék meg, hanem összehangolt, egymást kiegészítő legyen a kínálatuk. Mi így tudunk támogatást nyújtani és utána felvenni a kapcsolatot a munkaerőpiac képviselőivel. Például a kolozsvári Református Kollégiumban a diákok 99 százalékának már munkaszerződése lesz, amint elvégzi a szakképzést – fogalmazott a programfelelős.
Menyhárt Borbála. Népújság (Marosvásárhely)
2016. március 22.
Sikeres II. Borosjenői Magyar Nap
Elindult a hagyományteremtés útján
Amint azt előzetesen hírül adtuk, vasárnap március 15-e tiszteletére a Brosjenőhöz tartozó apatelki Szerencsemalom Panzióban szervezték meg a II. Magyar Napot, amelynek a műsorvezetője, Mészáros Dávid magyarul és románul köszöntötte az egybegyűlt, mintegy 200 fős közönséget, köztük Péró Tamás RMDSZ-megyei ügyvezető elnököt és Călin Abrudan borosjenői polgármestert. Neki külön megköszönte, amiért a Magyar Ház – ahol a város magyar gyermekei jó feltételek között tanulhatják anyanyelvünket – központi fűtést kapott, ráadásul a fűtési költségeket is a város fedezi. Miután köszönetet mondott a rendezvénynek újra otthont biztosító Szerencsemalom Panzió igazgatójának, Ovidiu Ciocannak, kifejtette: március 15. a világ magyarságának az ünnepe, a szabadságszerető emberek vágyának a beteljesülése. Ennek a megünneplésével Borosjenőn is hagyományt kívánnak teremteni, ezért az idei, immár második rendezvény, illetve az itt megjelent környékbeli magyarság fokozott érdeklődése, reményt ad a hagyományalapításra.
Miután a polgármester magyarul köszöntötte az egybegyűlteket, az anyanyelvén adott hangot örömének, amiért második alkalommal vehet részt a magyarok ünnepén. Ugyanakkor gratulált a szervezőknek, Mészáros Dávidnak és Gulyás Ödönnek, amiért megpróbálják az utódoknak is átadni nemzeti hagyományaikat, kultúrájukat. A maga és a városi tanács nevében is elégedettséggel nyugtázta a borosjenői magyarság hozzájárulását a város kulturális értékeihez, a városi civilizáció fokának a növelését szolgáló, harmonikus együttélést. Abban a reményben zárta mondanivalóját, hogy még sokszor részt vehet a Magyar Napon.
Meglepetésként, a továbbiakban Kapus Elvira, a helybeli református gyülekezet kántora elénekelte az általa, románul komponált borosjenői himnuszt.
A továbbiakban Péró Tamás RMDSZ-megyei ügyvezető elnök előbb magyarul, majd románul köszöntötte az egybegyűlteket. Magyarul az 1848. március 15-én, Petőfi Sándor által elszavalt Nemzeti dalból, illetve az Irinyi József által megfogalmazott Mit kíván a magyar nemzetből, vagyis a 12 pontból idézett. Elődeinkhez hasonlóan, most, 170 év múltán, a bennünk is megérlelődött elvárásainknak adott hangot: békét, szabadságot, egyetértést, főként megértést a nemzetiségi kérdéseinkben. Nem csak az ünnepnapokon, hanem a hétköznapjainkban is, Borosjenőben vagy a nagyvilágban. Mert mi, magyarok sokszor voltunk már nehéz, szinte kilátástalan helyzetben, de az identitásunkat soha nem tudták elvenni. Reméljük, a Borosjenőn elindult hagyomány is ezt a célt szolgálja – zárta mondanivalóját Péró Tamás.
A továbbiakban a város szülöttje, Raluca Belean fuvolaművész szólaltatott meg néhány klasszikus zeneszámot nem csak a program elején, hanem a pankotai Dokopil Olga által betanított, vezetett Azur Dance tánckar által, magas színvonalon bemutatott keringő, görög tánc, rumba, tangó, illetve cigánytánc szüneteiben is. A végére hagyták a meglepetést, amikor is magyar táncot adtak elő, vastaps közepette.
Ezt követően, a Péter Dalma vezetésével érkezett simonyifalvi Leveles néptánccsoport szatmári, utána magyarpalatkai, végül kalotaszegire cserélve a ruhájukat, a hozzá illő tánccal zárták nagysikerű bemutatójukat.
A továbbiakban a nagyzerindi Ibolya néptánccsoport, Kiss Csilla vezetésével, a koreográfusuk, ifj. Szilágyi András közreműködésével békési szlovák tánccal kezdte, majd lendületes szilágysági tánccal zárta a repertoárját.
Közben Petru Simăndan betanításában, a borosjenői román néptánccsoport tagjai vadonatúj magyar ruhában mutatós magyar csárdást adtak elő, majd román tánccal zárták műsorukat.
A II. Borosjenői Magyar Napot Mészáros Dávid, Gulyás Ödön RMDSZ-elnökkel közösen szervezte. Előbbi köszönetet mondott az RMDSZ Arad megyei szervezetének, amiért a Communitas Alapítvány közreműködésével, hathatósan támogatta az idei rendezvényt. Ezt követően, örömének adott hangot, amiért idén a tavalyinál is több borosjenői, pankotai és borossebesi magyar vett részt a programon. Nagy előrelépésnek tekinti, amiért a fellépett együttesek, de a közönség is természetesnek tekintette a részvételt, ami reménykeltő a hagyománnyá válás útján. Éppen ezért, a további rendezvényeikre, illetve a Magyar Házban szervezett kulturális programokra is várják az anyanyelvű fakultatív oktatást látogató gyermekeket és fiatalokat.
A sikeres vasárnapi program végén Mészáros Dávid virággal, ajándékokkal kedveskedett a fellépett együttesek vezetőinek, majd a fellépők és a szervezők közös tánca zárta az estet, amelyen, illetve az utána következett, 21 óráig eltartott mulatságon is a Gyarmat Band biztosította a talpalávalót.
Balta János. Nyugati Jelen (Arad)
Elindult a hagyományteremtés útján
Amint azt előzetesen hírül adtuk, vasárnap március 15-e tiszteletére a Brosjenőhöz tartozó apatelki Szerencsemalom Panzióban szervezték meg a II. Magyar Napot, amelynek a műsorvezetője, Mészáros Dávid magyarul és románul köszöntötte az egybegyűlt, mintegy 200 fős közönséget, köztük Péró Tamás RMDSZ-megyei ügyvezető elnököt és Călin Abrudan borosjenői polgármestert. Neki külön megköszönte, amiért a Magyar Ház – ahol a város magyar gyermekei jó feltételek között tanulhatják anyanyelvünket – központi fűtést kapott, ráadásul a fűtési költségeket is a város fedezi. Miután köszönetet mondott a rendezvénynek újra otthont biztosító Szerencsemalom Panzió igazgatójának, Ovidiu Ciocannak, kifejtette: március 15. a világ magyarságának az ünnepe, a szabadságszerető emberek vágyának a beteljesülése. Ennek a megünneplésével Borosjenőn is hagyományt kívánnak teremteni, ezért az idei, immár második rendezvény, illetve az itt megjelent környékbeli magyarság fokozott érdeklődése, reményt ad a hagyományalapításra.
Miután a polgármester magyarul köszöntötte az egybegyűlteket, az anyanyelvén adott hangot örömének, amiért második alkalommal vehet részt a magyarok ünnepén. Ugyanakkor gratulált a szervezőknek, Mészáros Dávidnak és Gulyás Ödönnek, amiért megpróbálják az utódoknak is átadni nemzeti hagyományaikat, kultúrájukat. A maga és a városi tanács nevében is elégedettséggel nyugtázta a borosjenői magyarság hozzájárulását a város kulturális értékeihez, a városi civilizáció fokának a növelését szolgáló, harmonikus együttélést. Abban a reményben zárta mondanivalóját, hogy még sokszor részt vehet a Magyar Napon.
Meglepetésként, a továbbiakban Kapus Elvira, a helybeli református gyülekezet kántora elénekelte az általa, románul komponált borosjenői himnuszt.
A továbbiakban Péró Tamás RMDSZ-megyei ügyvezető elnök előbb magyarul, majd románul köszöntötte az egybegyűlteket. Magyarul az 1848. március 15-én, Petőfi Sándor által elszavalt Nemzeti dalból, illetve az Irinyi József által megfogalmazott Mit kíván a magyar nemzetből, vagyis a 12 pontból idézett. Elődeinkhez hasonlóan, most, 170 év múltán, a bennünk is megérlelődött elvárásainknak adott hangot: békét, szabadságot, egyetértést, főként megértést a nemzetiségi kérdéseinkben. Nem csak az ünnepnapokon, hanem a hétköznapjainkban is, Borosjenőben vagy a nagyvilágban. Mert mi, magyarok sokszor voltunk már nehéz, szinte kilátástalan helyzetben, de az identitásunkat soha nem tudták elvenni. Reméljük, a Borosjenőn elindult hagyomány is ezt a célt szolgálja – zárta mondanivalóját Péró Tamás.
A továbbiakban a város szülöttje, Raluca Belean fuvolaművész szólaltatott meg néhány klasszikus zeneszámot nem csak a program elején, hanem a pankotai Dokopil Olga által betanított, vezetett Azur Dance tánckar által, magas színvonalon bemutatott keringő, görög tánc, rumba, tangó, illetve cigánytánc szüneteiben is. A végére hagyták a meglepetést, amikor is magyar táncot adtak elő, vastaps közepette.
Ezt követően, a Péter Dalma vezetésével érkezett simonyifalvi Leveles néptánccsoport szatmári, utána magyarpalatkai, végül kalotaszegire cserélve a ruhájukat, a hozzá illő tánccal zárták nagysikerű bemutatójukat.
A továbbiakban a nagyzerindi Ibolya néptánccsoport, Kiss Csilla vezetésével, a koreográfusuk, ifj. Szilágyi András közreműködésével békési szlovák tánccal kezdte, majd lendületes szilágysági tánccal zárta a repertoárját.
Közben Petru Simăndan betanításában, a borosjenői román néptánccsoport tagjai vadonatúj magyar ruhában mutatós magyar csárdást adtak elő, majd román tánccal zárták műsorukat.
A II. Borosjenői Magyar Napot Mészáros Dávid, Gulyás Ödön RMDSZ-elnökkel közösen szervezte. Előbbi köszönetet mondott az RMDSZ Arad megyei szervezetének, amiért a Communitas Alapítvány közreműködésével, hathatósan támogatta az idei rendezvényt. Ezt követően, örömének adott hangot, amiért idén a tavalyinál is több borosjenői, pankotai és borossebesi magyar vett részt a programon. Nagy előrelépésnek tekinti, amiért a fellépett együttesek, de a közönség is természetesnek tekintette a részvételt, ami reménykeltő a hagyománnyá válás útján. Éppen ezért, a további rendezvényeikre, illetve a Magyar Házban szervezett kulturális programokra is várják az anyanyelvű fakultatív oktatást látogató gyermekeket és fiatalokat.
A sikeres vasárnapi program végén Mészáros Dávid virággal, ajándékokkal kedveskedett a fellépett együttesek vezetőinek, majd a fellépők és a szervezők közös tánca zárta az estet, amelyen, illetve az utána következett, 21 óráig eltartott mulatságon is a Gyarmat Band biztosította a talpalávalót.
Balta János. Nyugati Jelen (Arad)
2016. március 22.
Sztaniolos fülelés
A ’89-es fordulat utáni nagy barátkozás egyik nagy megvalósítása az volt, hogy megszüntették a szeku úgynevezett magyar részlegét, amely a diktatúra alatt Erdély általunk való „ellopását” volt hívatott megakadályozni. Még hozzá sem szokhatott a nép a fülesek nélküli világhoz, a marosvásárhelyi események után – nagy a valószínűsége, hogy ezzel a SRI (Román Hírszerző Szolgálat) szükségességét akarták bizonyítani – már érezni lehetett, hogy újból szimatolni kezdtek az erdélyi magyarság vezetői, irányítói körül, s be is került a nemzetbiztonsági törvénybe, hogy a román nemzet biztonságára veszély az etnikai szélsőség.
Sztaniolba csomagolva ez azt jelenti, hogy a magyarok veszélyeztetik Románia épségét, szuverenitását, röviden: ellenségek. Mert még nem hallottam olyasmit, hogy a SRI mondjuk az Egységes Románia Párt vezérét, Bogdan Diaconut, netán az erősen újfasiszta Új Jobboldal szószólóit, esetleg a régi vasgárdásokat zavarta volna egy szó erejéig. Az a fránya magyar a hibás, mert nem akar az Istennek sem románná változni, autonómiát óhajt, szeretne dönteni az őt érintő kérdésekről, na meg jól akar élni a szülőföldjén. Ez pedig veszélyes, mert ha sajátmagára költi az általa megtermelt értéket, építkezni szeretne, s a nyomort is elkergeti e vidékről, elmenni sosem fog, románná sem válik, és így eloszlik a nagy álom, a nemzetiségek nélküli nemzetállam.
Nos, hogy a kékszemű fiúk el ne feledjék, mi a teendőjük, a kormány a fülelést átszervező határozatába betette: a kémek és terroristák lefülelése mellett az etnikumok figyelése is feladatuk, hogy ne váljanak szélsőségessé. De hogy mi szélsőséges, az nincs meghatározva. Sokak szerint már egy zászlólobogtatás is annak számít. Így aztán nem egy példa bizonyítja, hogy rajta a szemük a „veszélyes etnikumon”. A tavaly több százezer polgárt hallgattak le, köztük – biztosan – nem kevés kisebbségit. Az pedig számukra most nagyon jól jönne, ha egy magyar terroristát is felmutathatnának. Ezért még a csillagszórót is (atom)bombának néznék.
Román Győző. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
A ’89-es fordulat utáni nagy barátkozás egyik nagy megvalósítása az volt, hogy megszüntették a szeku úgynevezett magyar részlegét, amely a diktatúra alatt Erdély általunk való „ellopását” volt hívatott megakadályozni. Még hozzá sem szokhatott a nép a fülesek nélküli világhoz, a marosvásárhelyi események után – nagy a valószínűsége, hogy ezzel a SRI (Román Hírszerző Szolgálat) szükségességét akarták bizonyítani – már érezni lehetett, hogy újból szimatolni kezdtek az erdélyi magyarság vezetői, irányítói körül, s be is került a nemzetbiztonsági törvénybe, hogy a román nemzet biztonságára veszély az etnikai szélsőség.
Sztaniolba csomagolva ez azt jelenti, hogy a magyarok veszélyeztetik Románia épségét, szuverenitását, röviden: ellenségek. Mert még nem hallottam olyasmit, hogy a SRI mondjuk az Egységes Románia Párt vezérét, Bogdan Diaconut, netán az erősen újfasiszta Új Jobboldal szószólóit, esetleg a régi vasgárdásokat zavarta volna egy szó erejéig. Az a fránya magyar a hibás, mert nem akar az Istennek sem románná változni, autonómiát óhajt, szeretne dönteni az őt érintő kérdésekről, na meg jól akar élni a szülőföldjén. Ez pedig veszélyes, mert ha sajátmagára költi az általa megtermelt értéket, építkezni szeretne, s a nyomort is elkergeti e vidékről, elmenni sosem fog, románná sem válik, és így eloszlik a nagy álom, a nemzetiségek nélküli nemzetállam.
Nos, hogy a kékszemű fiúk el ne feledjék, mi a teendőjük, a kormány a fülelést átszervező határozatába betette: a kémek és terroristák lefülelése mellett az etnikumok figyelése is feladatuk, hogy ne váljanak szélsőségessé. De hogy mi szélsőséges, az nincs meghatározva. Sokak szerint már egy zászlólobogtatás is annak számít. Így aztán nem egy példa bizonyítja, hogy rajta a szemük a „veszélyes etnikumon”. A tavaly több százezer polgárt hallgattak le, köztük – biztosan – nem kevés kisebbségit. Az pedig számukra most nagyon jól jönne, ha egy magyar terroristát is felmutathatnának. Ezért még a csillagszórót is (atom)bombának néznék.
Román Győző. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2016. március 22.
Házról házra járva leltározná Borboly Csaba a csíkszeredaiak gondjait
Borboly Csaba nem tart attól, hogy az ellene zajló bűnvádi eljárást a választási kampányban felhasználják a lejáratására. Az RMDSZ csíkszeredai polgármestjelöltje azt ígéri: személyesen leltározza a csíkszeredaiak gondjait.
Négyéves elképzelését is felvázolta a polgármester-jelölt dossziéjában. Melyek a fő konkrétumok benne?
A fő programpont: a munkahelyteremtésben részt vevők segítése, ösztönzése. A fiatalok drasztikus mértékben vándoroltak el a megye nagyobb városaiból, az utóbbi húsz évben közel felére csökkent a 0-19 éves életkorú népesség. Ennek megelőzése érdekében a programomban prioritás a munkahelyteremtés, a fiatalok itthon tartása. Ez a legnagyobb kihívás Székelyföldön, amire a városok, elsősorban a megyeközpontok tudnak választ adni. Programom, témáim – amit a blogopmon is részletesen vázoltam – nem csak a Csíkszeredát érintik, hanem az egész megyére hatással vannak. Arról biztosíthatok mindenkit, hogy továbbra is szívemen viselem a megye sorsát.
Meglátása szerint melyek Csíkszereda, és melyek a csíkszeredaiak problémái?
Jelenleg zajlik a város és lakossága fontosabb problémáinak feltérképezése, az eredményeket hamarosan ismertetjük. A saját munkánk mellett várjuk a lakossági visszajelzéseket is arról, hogy ki mit tart a legégetőbb gondnak a városban. Az eddig felvázoltak alapján még nem szeretnék következtetéseket levonni, habár már valamivel több, mint fél ezer háztartásban voltam. Ma is a várost jártam: Szécsenyt, majd a Testvériség sugárúton két tömbházat látogattam végig. Kedvesen fogadtak, Szécsenyben jelezték is humorosan, hogy, „ha ígérgetek, előveszik a gázsprayt”. Nem is ígérhettem, hanem eredményesen és lényegre törően elbeszélgettünk.
A következő napokban folytatom a lakók felkeresését. Az előválasztásokat követően a kollégákkal együtt kell majd levonnunk a következtetéseket. Addig is várom, hívjanak, jelezzenek, írjanak! Válaszolok a névtelen megkeresésekre is, mindenki véleményére szükség van.
Milyen kampányt tervez?
1990 márciusában a Csíkszeredai Demokrata Magyar Ifjak Szövetsége megbízásából házról-házra jártam a Gyergyói-medencében, és elbeszélgettem az emberekkel. Most is így teszek.
Nem tartja visszalépésnek a polgármesteri tisztséget a megyeelnöki státushoz képest?
A munka sohasem visszalépés. Egy kényszerhelyzetben kellett döntést hoznom: egyebek között azért vállaltam el, mert Ráduly Róbert Kálmán nem jelezte indulási szándékát a polgármesteri tisztségért.
Gellért Edit. maszol.ro
Borboly Csaba nem tart attól, hogy az ellene zajló bűnvádi eljárást a választási kampányban felhasználják a lejáratására. Az RMDSZ csíkszeredai polgármestjelöltje azt ígéri: személyesen leltározza a csíkszeredaiak gondjait.
Négyéves elképzelését is felvázolta a polgármester-jelölt dossziéjában. Melyek a fő konkrétumok benne?
A fő programpont: a munkahelyteremtésben részt vevők segítése, ösztönzése. A fiatalok drasztikus mértékben vándoroltak el a megye nagyobb városaiból, az utóbbi húsz évben közel felére csökkent a 0-19 éves életkorú népesség. Ennek megelőzése érdekében a programomban prioritás a munkahelyteremtés, a fiatalok itthon tartása. Ez a legnagyobb kihívás Székelyföldön, amire a városok, elsősorban a megyeközpontok tudnak választ adni. Programom, témáim – amit a blogopmon is részletesen vázoltam – nem csak a Csíkszeredát érintik, hanem az egész megyére hatással vannak. Arról biztosíthatok mindenkit, hogy továbbra is szívemen viselem a megye sorsát.
Meglátása szerint melyek Csíkszereda, és melyek a csíkszeredaiak problémái?
Jelenleg zajlik a város és lakossága fontosabb problémáinak feltérképezése, az eredményeket hamarosan ismertetjük. A saját munkánk mellett várjuk a lakossági visszajelzéseket is arról, hogy ki mit tart a legégetőbb gondnak a városban. Az eddig felvázoltak alapján még nem szeretnék következtetéseket levonni, habár már valamivel több, mint fél ezer háztartásban voltam. Ma is a várost jártam: Szécsenyt, majd a Testvériség sugárúton két tömbházat látogattam végig. Kedvesen fogadtak, Szécsenyben jelezték is humorosan, hogy, „ha ígérgetek, előveszik a gázsprayt”. Nem is ígérhettem, hanem eredményesen és lényegre törően elbeszélgettünk.
A következő napokban folytatom a lakók felkeresését. Az előválasztásokat követően a kollégákkal együtt kell majd levonnunk a következtetéseket. Addig is várom, hívjanak, jelezzenek, írjanak! Válaszolok a névtelen megkeresésekre is, mindenki véleményére szükség van.
Milyen kampányt tervez?
1990 márciusában a Csíkszeredai Demokrata Magyar Ifjak Szövetsége megbízásából házról-házra jártam a Gyergyói-medencében, és elbeszélgettem az emberekkel. Most is így teszek.
Nem tartja visszalépésnek a polgármesteri tisztséget a megyeelnöki státushoz képest?
A munka sohasem visszalépés. Egy kényszerhelyzetben kellett döntést hoznom: egyebek között azért vállaltam el, mert Ráduly Róbert Kálmán nem jelezte indulási szándékát a polgármesteri tisztségért.
Gellért Edit. maszol.ro
2016. március 23.
2017 januárjától bevezetik Romániában az önkéntes katonai szolgálatot
Mint ismeretes, a kötelező katonai szolgálat évek óta megszűnt, helyét a hivatásos katonaság vette át – tagjai hivatásszerűen, fizetésért űzik a szakmát. A honvédelmi miniszter, Mihnea Motoc a napokban azonban azt nyilatkozta: a kötelező sorkatonaságot Romániában tulajdonképpen nem szüntették meg, csak felfüggesztették. Amit úgy is lehet értékelni, hogy bármikor újra be lehetne vezetni.
Erről azonban „pillanatnyilag” nincs szó, arról azonban igen, tette hozzá, hogy jövő év elejétől az így kiesett állomány pótlására bevezetik az önkéntességet, hogy „választ adjanak a mai társadalmi valóság által felvetett kérdésekre”. Hangsúlyozta, hogy az önkéntesség bevezetésére megtörténtek az intézkedések, beleértve a pénzügyi támogatás biztosítását is.
Milyen lesz az önkéntesség?
Kétféle: az egyik forma azokhoz szól, akiknek van valamelyes katonai felkészültsége, előképzettsége (azaz voltak sorkatonák), számukra időnként felkészítőket rendeznek majd, hogy felfrissítsék, naprakész állapotba hozzák ismereteiket, „formában tartsák” őket. Fogadnak továbbá előképzettséggel nem rendelkezőket is (ez lenne a másik forma), akiknek nyilván igényesebb, és persze hosszabb ideig tartó felkészítőket kell majd tartani.
A miniszter kiemelte: a tartalékosokat fizetni fogják, ugyanakkor megőrizhetik munkahelyüket is. A kiképzés idején fizetést kapnak, amikor pedig nincs kiképzés, a megszokott munkahelyi fizetésen kívül kapnak még egy bizonyos százalékot a nemzetgazdasági átlagfizetésből is.
A kiképzések időtartamáról, a fizetések mértékéről a honvédelmi miniszter semmit nem mondott.
nyugatijelen.com. Erdély.ma
Mint ismeretes, a kötelező katonai szolgálat évek óta megszűnt, helyét a hivatásos katonaság vette át – tagjai hivatásszerűen, fizetésért űzik a szakmát. A honvédelmi miniszter, Mihnea Motoc a napokban azonban azt nyilatkozta: a kötelező sorkatonaságot Romániában tulajdonképpen nem szüntették meg, csak felfüggesztették. Amit úgy is lehet értékelni, hogy bármikor újra be lehetne vezetni.
Erről azonban „pillanatnyilag” nincs szó, arról azonban igen, tette hozzá, hogy jövő év elejétől az így kiesett állomány pótlására bevezetik az önkéntességet, hogy „választ adjanak a mai társadalmi valóság által felvetett kérdésekre”. Hangsúlyozta, hogy az önkéntesség bevezetésére megtörténtek az intézkedések, beleértve a pénzügyi támogatás biztosítását is.
Milyen lesz az önkéntesség?
Kétféle: az egyik forma azokhoz szól, akiknek van valamelyes katonai felkészültsége, előképzettsége (azaz voltak sorkatonák), számukra időnként felkészítőket rendeznek majd, hogy felfrissítsék, naprakész állapotba hozzák ismereteiket, „formában tartsák” őket. Fogadnak továbbá előképzettséggel nem rendelkezőket is (ez lenne a másik forma), akiknek nyilván igényesebb, és persze hosszabb ideig tartó felkészítőket kell majd tartani.
A miniszter kiemelte: a tartalékosokat fizetni fogják, ugyanakkor megőrizhetik munkahelyüket is. A kiképzés idején fizetést kapnak, amikor pedig nincs kiképzés, a megszokott munkahelyi fizetésen kívül kapnak még egy bizonyos százalékot a nemzetgazdasági átlagfizetésből is.
A kiképzések időtartamáról, a fizetések mértékéről a honvédelmi miniszter semmit nem mondott.
nyugatijelen.com. Erdély.ma
2016. március 23.
Ünnep a szórványban
Kőhalom magyar felekezetei ebben az évben az unitárius templomban a hétfőtől szombatig tartó hiterősítő hét részeként emlékeztek a magyar forradalom és szabadságharc évfordulójára, amely egybeesett a város jeles szülötte, a régész-akadémikus és grafikus László Gyula professzor születésének 106. évfordulójával.
Zsúfolásig telt a 120 férőhelyes templom, ahol Nagy-Veress Hajnal, a brassói református egyházmegye szórványlelkésze Jeremiás próféta textusa (29:6) alapján boncolgatta azokat az általános érvényű, de a mai embernek is szóló parancsokat, amelyek március idusán, felajzó kisebbségi létünk forgatagában többszörös és különleges erővel munkálnak. „Házasodjatok meg és neveljetek gyermekeket! Házasítsátok meg fiaitokat, és adjátok feleségül leányaitokat, hogy gyermekeket szüljenek! Szaporodjatok a száműzetésben, meg ne fogyatkozzatok!” A Kőhalom széki magyar hívek tárt lélekkel fogadták a bibliai üzenetet.
Az ünnep történelmi mondanivalóját, a valódi emlékezést e sorok írója közvetítette Lányok és asszonyok az erdélyi és háromszéki szabadságharcban című előadásában, felidézve azoknak a hős asszonyoknak az emlékét (Szotyori Nagy Tamásné, Benkő Rafaelné, Antos Józsefné, Haller Ágnes stb.), akiket korukban zaklattak, börtönbüntetést is szenvedtek a forradalomban kifejtett tevékenységük miatt. A székelyzsombori fiatal lányok Petőfi Sándor Még kér a nép című költeményét adták elő, Toró Zoltán, a vendégfogadó egyházközség gondnoka a Nemzeti dalt. Az ünnepi istentisztelet felejthetetlen része a nagymohai református férfi dalcsoport fellépése: korabeli katonadalokat és Kossuth-nótákat mutattak be (vezette: Nagy-Veress Csaba mohai lelkész). Az ünnepi istentiszteleten híveik társaságában részt vettek a magyar felekezetek lelkészei is: Szegedi László esperes, Bedő Boróka református segédlelkész, Faragó István plébános, Kunos Lajos evangélikus lelkész és a házigazda Márkos Ervin. Elhangzott nemzeti imánk, amit állófogadás és ünnepi vacsora követett. Látogatásunkkor megtekintettük a Kőhalom szék nemzetiségeinek és szórványmagyarságának népi kultúráját bemutató gazdag állandó kiállítást a helybeli néprajzi múzeumban, amelyet Ligia Fulga néprajzkutató, a Cenk alatti város néprajzi múzeuma igazgatójának tervei alapján rendeztek be. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Kőhalom magyar felekezetei ebben az évben az unitárius templomban a hétfőtől szombatig tartó hiterősítő hét részeként emlékeztek a magyar forradalom és szabadságharc évfordulójára, amely egybeesett a város jeles szülötte, a régész-akadémikus és grafikus László Gyula professzor születésének 106. évfordulójával.
Zsúfolásig telt a 120 férőhelyes templom, ahol Nagy-Veress Hajnal, a brassói református egyházmegye szórványlelkésze Jeremiás próféta textusa (29:6) alapján boncolgatta azokat az általános érvényű, de a mai embernek is szóló parancsokat, amelyek március idusán, felajzó kisebbségi létünk forgatagában többszörös és különleges erővel munkálnak. „Házasodjatok meg és neveljetek gyermekeket! Házasítsátok meg fiaitokat, és adjátok feleségül leányaitokat, hogy gyermekeket szüljenek! Szaporodjatok a száműzetésben, meg ne fogyatkozzatok!” A Kőhalom széki magyar hívek tárt lélekkel fogadták a bibliai üzenetet.
Az ünnep történelmi mondanivalóját, a valódi emlékezést e sorok írója közvetítette Lányok és asszonyok az erdélyi és háromszéki szabadságharcban című előadásában, felidézve azoknak a hős asszonyoknak az emlékét (Szotyori Nagy Tamásné, Benkő Rafaelné, Antos Józsefné, Haller Ágnes stb.), akiket korukban zaklattak, börtönbüntetést is szenvedtek a forradalomban kifejtett tevékenységük miatt. A székelyzsombori fiatal lányok Petőfi Sándor Még kér a nép című költeményét adták elő, Toró Zoltán, a vendégfogadó egyházközség gondnoka a Nemzeti dalt. Az ünnepi istentisztelet felejthetetlen része a nagymohai református férfi dalcsoport fellépése: korabeli katonadalokat és Kossuth-nótákat mutattak be (vezette: Nagy-Veress Csaba mohai lelkész). Az ünnepi istentiszteleten híveik társaságában részt vettek a magyar felekezetek lelkészei is: Szegedi László esperes, Bedő Boróka református segédlelkész, Faragó István plébános, Kunos Lajos evangélikus lelkész és a házigazda Márkos Ervin. Elhangzott nemzeti imánk, amit állófogadás és ünnepi vacsora követett. Látogatásunkkor megtekintettük a Kőhalom szék nemzetiségeinek és szórványmagyarságának népi kultúráját bemutató gazdag állandó kiállítást a helybeli néprajzi múzeumban, amelyet Ligia Fulga néprajzkutató, a Cenk alatti város néprajzi múzeuma igazgatójának tervei alapján rendeztek be. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2016. március 23.
Lőrincz György: a díjak hitében erősítik meg az embert
A Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozatával tüntette ki Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere március 15. alkalmából Lőrincz György székelyudvarhelyi írót, az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány elnökét, az Udvarhelyi Híradó publicistáját.
– Mit jelent önnek, hogy a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetését vehette át?
– Megköszönöm azoknak, akik javasoltak, illetve akik elfogadták a javaslatot és megtiszteltek vele. Röviden azt mondhatom, hogy nagy örömet jelentett. Szerénytelen lennék, ha nem ezt mondanám, hisz minden figyelem, ami a munkánkat övezi, örömet jelent.
– Mit gondol a különböző díjakról, mit jelentenek ezek egy írónak?
– A díjak hitében erősítik meg az embert, hogy amit tesz, arra mások is figyelnek. Hitet adnak. És ez fontos. Az írás egyszemélyes tett, viszont az értelmezése annyiféle, ahány ember olvassa.
– Miért kezdett el írni, mi volt az, ami miatt tollat ragadott?
– Talán egyrészt a belső indíttatás, másrészt a társadalom kihívásai.
– Hogy talált időt az évek során az írásra? Másként ír valaki, aki nem „hivatásos” író?
– Mindenki a tehetsége szerint ír. De én nagyon mélyről indultam. Nem irodalmi körök, nem a baráti társaságok „dobtak föl”, hanem amit vagy ahogy leírtam. Engem mindig ugyanaz a téma érdekelt, azt is mondhatnám, kis eltéréssel ugyanazt írom, amióta az eszemet tudom. Azt, ami a közösségünk gondja.
– A rendszerváltás után, a szabadabb világban más volt írni?
– Más. Több okból is. Egyrészt azért, mert nagyobb lett a hangzavar, másrészt már nem figyeltek annyira az emberek az írott szóra. Részben azért, mert a megélhetési gondok elterelték a figyelmet, másrészt versenyhelyzet teremtődött, s már nem az olvasás, az önmegvalósítás jelentett kihívást – a gazdagodás. Amit soha nem pejoratív értelemben használok. Én örvendek, hogy vannak gazdag emberek a közösségünkben is. Ráadásul megszaporodtak a médiumok, megszaporodott a választás lehetősége is. Ezt többféleképpen is értem. És ez így van jól.
– Miként változott meg az irodalmi élet a rendszerváltás után? Más szerepet kapott az írás, az író?
– Nincs irodalmi élet. Talán senkinek sincs, de számomra sosem volt. Úgy tűnik, mintha lenne, de csak hangzavar van. Nincs könyvterjesztés, ráadásul annyifajta mű zúdul rá az olvasóra, hogy ember legyen a talpán, aki eligazodik. És itt még csak nem is arra célzok, hogy aki a nevét le tudja írni, az már ír, könyvet jelentet meg. Nem a Twitter, a Facebook lehetőségeire gondolok. A magyar irodalom mindig is naprakész volt a különböző irodalmak fordításában. Az irodalmi műfajok sokszínűsége csak árnyalja ezt. Megjelentek a celebek és a könyveik. Mondjam tovább? Egy államilag ötven-hatvan milliós reklámmal támogatott íróval lehet versenyezni? Udvarhelyről?! Arról már nem is beszélek, hogy ahol Móricz Zsigmondot vagy Németh Lászlót, Illyés Gyulát el lehet hallgatni, ott milyen lehet a helyzet?
– Miért volt szükség az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítványra?
– Azt hittem, Székelyföld gazdasági ereje meghatározó lesz. Kiderült, hogy a régi központok sem akartak lemondani a hagyományos szerepről, és ez jó, de reméltem, sikerül egy újabb lehetőséget teremteni. S ha azt állítom, hogy nagyon sokan, akik ma az irodalmi életben a derékhadat képezik, itt kapták az első figyelmet mind díjakban, mind pályázati lehetőségben, akkor csak az igazat mondom. Gondoljon az olyan szerzőkre, mint például Szakáts István Péter, Zsidó Ferenc vagy Papp Sándor Zsigmond. Vagy a Debütdíjasokra, Máté Angira, Tompa Andreára, és sorolhatnám.
– Mi az író szerepe most, miként hat a mai ember életére az irodalom?
– Nagyon sok tehetséges fiatal van Udvarhelyen és a környéken, aminek nagyon örülök. Nekik kitartást kívánok, s azt, hogy ne csalódjanak a sorsválasztásban. De Udvarhely mindig is gazdag volt írástudókban, írókban. Már többen leírták, Csíkországot a festői tették híressé, Udvarhelyt az írói. De félreértés ne essék, itt nem a magam szerepéről beszélek.
– Hogyan változtak az írásai az évek során? Mi az, ami motiválta korábban, és mi motiválja most?
– Azt is mondhatnám, amióta élek, ugyanazt írom. Persze a műfaj korlátai vagy szabályai szerint. A kitüntetésben is, amit Áder János köztársasági elnök úr írt alá, egyebek között az áll: „a kortárs erdélyi és az egyetemes magyar irodalmat gazdagító, a magyarság sorskérdéseivel foglalkozó írásai elismeréseként”.
– Van-e esetleg olyan téma, gondolat, történés, amit még nem írt meg, de szeretne?
– Most egy újabb regénnyel próbálkozom: Bécs fölött a Hargitát címmel. Már több részlet is megjelent Magyarországon a Magyar Naplóban, a Hitelben, nemrég a Hargitában, s most utoljára a Kortárs márciusi számában. Ezt szeretném egyelőre befejezni. Meg akarom írni, hogy akik elmennek, sosem lesznek igazán boldogok. Nézze meg az emigráció magyar íróit! De az emigráció tagjait is. Ráadásul bárhogy is hitegetik magukat, gyermekeik, unokáik már nem lesznek magyarok. S lehet-e boldog valaki úgy, hogy gyermekei vagy unokái nem beszélik az ő nyelvét?
– Milyen tervei vannak a jövőre nézve?
– Az én koromban már nem nagyon tervez az ember. Él és reménykedik. Meg persze dolgozik.
Veres Réka. Krónika (Kolozsvár)
A Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozatával tüntette ki Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere március 15. alkalmából Lőrincz György székelyudvarhelyi írót, az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány elnökét, az Udvarhelyi Híradó publicistáját.
– Mit jelent önnek, hogy a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetését vehette át?
– Megköszönöm azoknak, akik javasoltak, illetve akik elfogadták a javaslatot és megtiszteltek vele. Röviden azt mondhatom, hogy nagy örömet jelentett. Szerénytelen lennék, ha nem ezt mondanám, hisz minden figyelem, ami a munkánkat övezi, örömet jelent.
– Mit gondol a különböző díjakról, mit jelentenek ezek egy írónak?
– A díjak hitében erősítik meg az embert, hogy amit tesz, arra mások is figyelnek. Hitet adnak. És ez fontos. Az írás egyszemélyes tett, viszont az értelmezése annyiféle, ahány ember olvassa.
– Miért kezdett el írni, mi volt az, ami miatt tollat ragadott?
– Talán egyrészt a belső indíttatás, másrészt a társadalom kihívásai.
– Hogy talált időt az évek során az írásra? Másként ír valaki, aki nem „hivatásos” író?
– Mindenki a tehetsége szerint ír. De én nagyon mélyről indultam. Nem irodalmi körök, nem a baráti társaságok „dobtak föl”, hanem amit vagy ahogy leírtam. Engem mindig ugyanaz a téma érdekelt, azt is mondhatnám, kis eltéréssel ugyanazt írom, amióta az eszemet tudom. Azt, ami a közösségünk gondja.
– A rendszerváltás után, a szabadabb világban más volt írni?
– Más. Több okból is. Egyrészt azért, mert nagyobb lett a hangzavar, másrészt már nem figyeltek annyira az emberek az írott szóra. Részben azért, mert a megélhetési gondok elterelték a figyelmet, másrészt versenyhelyzet teremtődött, s már nem az olvasás, az önmegvalósítás jelentett kihívást – a gazdagodás. Amit soha nem pejoratív értelemben használok. Én örvendek, hogy vannak gazdag emberek a közösségünkben is. Ráadásul megszaporodtak a médiumok, megszaporodott a választás lehetősége is. Ezt többféleképpen is értem. És ez így van jól.
– Miként változott meg az irodalmi élet a rendszerváltás után? Más szerepet kapott az írás, az író?
– Nincs irodalmi élet. Talán senkinek sincs, de számomra sosem volt. Úgy tűnik, mintha lenne, de csak hangzavar van. Nincs könyvterjesztés, ráadásul annyifajta mű zúdul rá az olvasóra, hogy ember legyen a talpán, aki eligazodik. És itt még csak nem is arra célzok, hogy aki a nevét le tudja írni, az már ír, könyvet jelentet meg. Nem a Twitter, a Facebook lehetőségeire gondolok. A magyar irodalom mindig is naprakész volt a különböző irodalmak fordításában. Az irodalmi műfajok sokszínűsége csak árnyalja ezt. Megjelentek a celebek és a könyveik. Mondjam tovább? Egy államilag ötven-hatvan milliós reklámmal támogatott íróval lehet versenyezni? Udvarhelyről?! Arról már nem is beszélek, hogy ahol Móricz Zsigmondot vagy Németh Lászlót, Illyés Gyulát el lehet hallgatni, ott milyen lehet a helyzet?
– Miért volt szükség az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítványra?
– Azt hittem, Székelyföld gazdasági ereje meghatározó lesz. Kiderült, hogy a régi központok sem akartak lemondani a hagyományos szerepről, és ez jó, de reméltem, sikerül egy újabb lehetőséget teremteni. S ha azt állítom, hogy nagyon sokan, akik ma az irodalmi életben a derékhadat képezik, itt kapták az első figyelmet mind díjakban, mind pályázati lehetőségben, akkor csak az igazat mondom. Gondoljon az olyan szerzőkre, mint például Szakáts István Péter, Zsidó Ferenc vagy Papp Sándor Zsigmond. Vagy a Debütdíjasokra, Máté Angira, Tompa Andreára, és sorolhatnám.
– Mi az író szerepe most, miként hat a mai ember életére az irodalom?
– Nagyon sok tehetséges fiatal van Udvarhelyen és a környéken, aminek nagyon örülök. Nekik kitartást kívánok, s azt, hogy ne csalódjanak a sorsválasztásban. De Udvarhely mindig is gazdag volt írástudókban, írókban. Már többen leírták, Csíkországot a festői tették híressé, Udvarhelyt az írói. De félreértés ne essék, itt nem a magam szerepéről beszélek.
– Hogyan változtak az írásai az évek során? Mi az, ami motiválta korábban, és mi motiválja most?
– Azt is mondhatnám, amióta élek, ugyanazt írom. Persze a műfaj korlátai vagy szabályai szerint. A kitüntetésben is, amit Áder János köztársasági elnök úr írt alá, egyebek között az áll: „a kortárs erdélyi és az egyetemes magyar irodalmat gazdagító, a magyarság sorskérdéseivel foglalkozó írásai elismeréseként”.
– Van-e esetleg olyan téma, gondolat, történés, amit még nem írt meg, de szeretne?
– Most egy újabb regénnyel próbálkozom: Bécs fölött a Hargitát címmel. Már több részlet is megjelent Magyarországon a Magyar Naplóban, a Hitelben, nemrég a Hargitában, s most utoljára a Kortárs márciusi számában. Ezt szeretném egyelőre befejezni. Meg akarom írni, hogy akik elmennek, sosem lesznek igazán boldogok. Nézze meg az emigráció magyar íróit! De az emigráció tagjait is. Ráadásul bárhogy is hitegetik magukat, gyermekeik, unokáik már nem lesznek magyarok. S lehet-e boldog valaki úgy, hogy gyermekei vagy unokái nem beszélik az ő nyelvét?
– Milyen tervei vannak a jövőre nézve?
– Az én koromban már nem nagyon tervez az ember. Él és reménykedik. Meg persze dolgozik.
Veres Réka. Krónika (Kolozsvár)
2016. március 23.
Egy generáció kiáltványa
A temesvári magyar társulat vendégjátéka lesz az Aradi Kamaraszínház 2016-os programjának első előadása. A temesváriak két alkalommal adják elő a Hair című musicalt Aradon.
A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház legfrissebb zenés előadása, a Hair nyitja a 2016-os év programját az Aradi Kamaraszínházban. Az aradi nézők szerdán és csütörtökön 19 órától láthatják a Ioan Slavici Színházban minden idők talán legismertebb és legkultikusabb musicaljét a temesváriak előadásában. James Rado és Gerome Ragni művét Puskás Zoltán rendezte meg a Csiky Gergely Állami Magyar Színházban tavaly november végén.
„Puskás Zoltán rendezése a musicalirodalom talán legismertebb történetét dolgozza fel és emeli át egy mai, európaibb valóságba. A vietnami háború elleni propagandadarabként is ismert alkotás, bár bizonyos értelmezések szerint tipikusan 20. századi amerikai történet, magjában és mondanivalójában nagyon is mainak és univerzálisnak tekinthető” – áll a temesvári teátrum közleményében.
Mint írják, a temesvári előadás miközben szigorúan betartja az eredeti darab diktálta rendezői és dramaturgiai lépéseket, szinte észrevétlenül szövi át ezeken a jelen társadalmi, politikai problémáit, a személyes és kollektív történelem feldolgozásának lehetőségeit.
„Ez az alkotás már nem csupán a szexuális forradalom és a hippi kultúra szimbóluma. Egy korszak, egy életérzés és egy generáció kiáltványa, mely nem is különbözik olyan nagyon a maitól. A Hair nem a fülbemászó dallamok, sokkal inkább az azok mögött felsejlő univerzális emberi értékek és archetipikus történetfoszlányok miatt vált a világ egyik legkultikusabb darabjává és a temesvári társulat közkedvelt előadásává” – olvasható az ajánlóban. Krónika (Kolozsvár)
A temesvári magyar társulat vendégjátéka lesz az Aradi Kamaraszínház 2016-os programjának első előadása. A temesváriak két alkalommal adják elő a Hair című musicalt Aradon.
A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház legfrissebb zenés előadása, a Hair nyitja a 2016-os év programját az Aradi Kamaraszínházban. Az aradi nézők szerdán és csütörtökön 19 órától láthatják a Ioan Slavici Színházban minden idők talán legismertebb és legkultikusabb musicaljét a temesváriak előadásában. James Rado és Gerome Ragni művét Puskás Zoltán rendezte meg a Csiky Gergely Állami Magyar Színházban tavaly november végén.
„Puskás Zoltán rendezése a musicalirodalom talán legismertebb történetét dolgozza fel és emeli át egy mai, európaibb valóságba. A vietnami háború elleni propagandadarabként is ismert alkotás, bár bizonyos értelmezések szerint tipikusan 20. századi amerikai történet, magjában és mondanivalójában nagyon is mainak és univerzálisnak tekinthető” – áll a temesvári teátrum közleményében.
Mint írják, a temesvári előadás miközben szigorúan betartja az eredeti darab diktálta rendezői és dramaturgiai lépéseket, szinte észrevétlenül szövi át ezeken a jelen társadalmi, politikai problémáit, a személyes és kollektív történelem feldolgozásának lehetőségeit.
„Ez az alkotás már nem csupán a szexuális forradalom és a hippi kultúra szimbóluma. Egy korszak, egy életérzés és egy generáció kiáltványa, mely nem is különbözik olyan nagyon a maitól. A Hair nem a fülbemászó dallamok, sokkal inkább az azok mögött felsejlő univerzális emberi értékek és archetipikus történetfoszlányok miatt vált a világ egyik legkultikusabb darabjává és a temesvári társulat közkedvelt előadásává” – olvasható az ajánlóban. Krónika (Kolozsvár)
2016. március 23.
Nyirő József törölve? Akkor legyen Wass Albert!
Az MTA állásfoglalása szerint nem viselheti közterület Nyirő József nevét. Kecskeméten is változtatni kell, a közgyűlés két lehetséges névadó közül készül dönteni. Nem fogják elhinni, ki az egyik jelölt: Wass Albert.
A Magyar Tudományos Akadémia minden diplomácia tudását összeszedte, hogy egy politikailag kényes ügyben ne sértse meg a kormány érzékenységét. Végül azonban arra jutott, a törvény szerint nem megengedhető, hogy közterületet nevezzenek el Nyirő Józsefről. Itt az akadémia korábbi állásfoglalása:
„Nyirő József (1889 – 1953) „jelentős irodalmi tehetség volt, különösen korai novellisztikája, valamint önéletrajzi regénye (Isten igájában) említésre méltó. A negyvenes évek elejéig, vagyis az életmű legfontosabb szakaszában, népi jellegű plebejus demokrata álláspontot képviselt, az erdélyi Helikon íróközösségébe tartozott.
Később a szélsőjobboldalra tolódott, Szálasi hívévé vált, a soproni nyilas országgyűlésen is részt vett, majd a nyilas vezetőkkel együtt hagyta el az országot. Több szélsőséges orgánumot szerkesztett, emigrációja után is politikailag aktív maradt, beállítottsága nem változott.
Nyirő József szépirodalmi munkásságában a szélsőséges politikai nézetek nem jelennek meg – az általa szerkesztett lapok szerkesztőségi cikkeiben azonban kétségtelenül igen. Alakjának árnyalt megítéléséhez tehát – az Országgyűlés elnökének szavaival egyetértve (sajtótájékoztató, Marosvásárhely, 2012. május 24.) – külön kellene választanunk politikai és írói munkásságát (így járt el a közoktatási kormányzat is, amikor Nyirő József prózáját a NAT részévé tette).
A közterületek elnevezésére vonatkozó, hivatkozott törvényi hely azonban nem tesz lehetővé ilyen elkülönítést, további mérlegelést. Nyirő József tagadhatatlanul tevékenyen részt vett az egyik XX. századi önkényuralmi rendszer fenntartásában, így nevének közterület-elnevezésként való felhasználása – kétségbevonhatatlan írói erényei ellenére – a törvény betűje szerint tilalom alá esik. Megjegyzendő, hogy Székelyudvarhelyen több mint egy évtizede utca viseli a nevét, nyilvánvalóan a román hatóságok tudtával és engedélyével."
A kecskeméti közgyűlés a napokban több közterület átnevezéséről is tárgyalni fog, közéjük tartozik a Nyirő József köz is. Két javaslat merült fel. Az egyik Jakab Antal (1909 – 1993) erdélyi katolikus püspök, aki Márton Áron püspök munkatársa volt. A másik: Wass Albert író.
A Tett és Védelem Alapítvány az ország több pontján kezdeményezte a Nyirő József nevét viselő utcák átnevezését. Pásztor Tibor, az alapítvány munkatársa a Jakab Antalról szóló javaslatot nem csupán elfogadhatónak, hanem kifejezetten támogatandónak tartja.
Wass Albert ellenben teljességgel elfogadhatatlan. Lehet – mondta az alapítvány munkatársa –, hogy Wass Albert a törvény szerint nem sorolható azok közé, akik részt vettek önkényuralmi rendszer megalapozásában vagy működtetésében, de köztudottan szélsőjobboldali és antiszemita volt.
Cz. G. nol.hu
Az MTA állásfoglalása szerint nem viselheti közterület Nyirő József nevét. Kecskeméten is változtatni kell, a közgyűlés két lehetséges névadó közül készül dönteni. Nem fogják elhinni, ki az egyik jelölt: Wass Albert.
A Magyar Tudományos Akadémia minden diplomácia tudását összeszedte, hogy egy politikailag kényes ügyben ne sértse meg a kormány érzékenységét. Végül azonban arra jutott, a törvény szerint nem megengedhető, hogy közterületet nevezzenek el Nyirő Józsefről. Itt az akadémia korábbi állásfoglalása:
„Nyirő József (1889 – 1953) „jelentős irodalmi tehetség volt, különösen korai novellisztikája, valamint önéletrajzi regénye (Isten igájában) említésre méltó. A negyvenes évek elejéig, vagyis az életmű legfontosabb szakaszában, népi jellegű plebejus demokrata álláspontot képviselt, az erdélyi Helikon íróközösségébe tartozott.
Később a szélsőjobboldalra tolódott, Szálasi hívévé vált, a soproni nyilas országgyűlésen is részt vett, majd a nyilas vezetőkkel együtt hagyta el az országot. Több szélsőséges orgánumot szerkesztett, emigrációja után is politikailag aktív maradt, beállítottsága nem változott.
Nyirő József szépirodalmi munkásságában a szélsőséges politikai nézetek nem jelennek meg – az általa szerkesztett lapok szerkesztőségi cikkeiben azonban kétségtelenül igen. Alakjának árnyalt megítéléséhez tehát – az Országgyűlés elnökének szavaival egyetértve (sajtótájékoztató, Marosvásárhely, 2012. május 24.) – külön kellene választanunk politikai és írói munkásságát (így járt el a közoktatási kormányzat is, amikor Nyirő József prózáját a NAT részévé tette).
A közterületek elnevezésére vonatkozó, hivatkozott törvényi hely azonban nem tesz lehetővé ilyen elkülönítést, további mérlegelést. Nyirő József tagadhatatlanul tevékenyen részt vett az egyik XX. századi önkényuralmi rendszer fenntartásában, így nevének közterület-elnevezésként való felhasználása – kétségbevonhatatlan írói erényei ellenére – a törvény betűje szerint tilalom alá esik. Megjegyzendő, hogy Székelyudvarhelyen több mint egy évtizede utca viseli a nevét, nyilvánvalóan a román hatóságok tudtával és engedélyével."
A kecskeméti közgyűlés a napokban több közterület átnevezéséről is tárgyalni fog, közéjük tartozik a Nyirő József köz is. Két javaslat merült fel. Az egyik Jakab Antal (1909 – 1993) erdélyi katolikus püspök, aki Márton Áron püspök munkatársa volt. A másik: Wass Albert író.
A Tett és Védelem Alapítvány az ország több pontján kezdeményezte a Nyirő József nevét viselő utcák átnevezését. Pásztor Tibor, az alapítvány munkatársa a Jakab Antalról szóló javaslatot nem csupán elfogadhatónak, hanem kifejezetten támogatandónak tartja.
Wass Albert ellenben teljességgel elfogadhatatlan. Lehet – mondta az alapítvány munkatársa –, hogy Wass Albert a törvény szerint nem sorolható azok közé, akik részt vettek önkényuralmi rendszer megalapozásában vagy működtetésében, de köztudottan szélsőjobboldali és antiszemita volt.
Cz. G. nol.hu
2016. március 24.
Változatlan csapat a megyeszékhelyen (Kampányban az RMDSZ)
Sepsiszentgyörgy hét pontján gyűjti az Antal Árpád polgármester-jelöltségéhez szükséges aláírásokat az RMDSZ – jelentették be tegnap a Szent György-szobor mellett felállított sátornál a szövetség helyi és megyei vezetői. Megbíznak Antal Árpádban, értékelik eddigi munkáját, és remélik, semmilyen akadálya nem lesz, hogy folytathassa tevékenységét – jelentették ki mindannyian. Antal Árpád a közösségi oldalon köszönte meg az RMDSZ aláírásgyűjtését. „Amennyiben a polgármesteri teendőktől való eltiltásomat feloldják, akkor boldogan folytatom a megkezdett munkát” – írta bejegyzésében.
Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki elnöke hangsúlyozta, keddtől nyílt meg a törvényes lehetőség az aláírások gyűjtésére, Sepsiszentgyörgyön 550 támogató szignó szükséges, de ők 10 ezret gyűjtenének, így akarják bizonyítani a hatóságoknak, hogy az emberek értékelik Antal Árpád eddigi munkáját, és támogatják őt a folytatásban is. Változott a jogszabály, minden jelentkezőnek – nemcsak a polgármesternek, de a megyei és helyi tanácsokba jelentkezőknek is – aláírásokkal kell alátámasztatniuk indulásukat, a szavazópolgárok legalább egy százalékának a támogatását kell felmutatniuk – világított rá Tamás. „Egyértelmű számunkra, hogy Antal Árpádot egy mondvacsinált ügybe rángatták bele, és meg vagyunk győződve, hamarosan kiderül, tisztességgel végezte munkáját” – mondotta, és hozzáfűzte: ha ők nem védik meg barátaikat, harcostársaikat, más nem áll ki mellettük és „ha nem mi alakítjuk sorsunkat, egészen biztos, mások teszik meg helyettünk”. „Sepsiszentgyörgy polgármestere most is Antal Árpád, és az RMDSZ jelöltje az elkövetkező időszakban is Antal Árpád” – hangsúlyozta. Kiemelte, Antal munkája eddig is kétirányú volt – a városért és Székelyföldért tevékenykedett –, és remélik, ezután is hasonlóan folytathatja.
A polgármesteri tisztség gyakorlásától eltiltott Antal Árpád bírósági felügyelete április 17-én jár le, ennek meg nem hosszabbításától tette függővé újabb indulását. „Számunkra a polgármesteri munka egyenértékű Székelyföld modernizációjával, hiszen elsősorban az önkormányzatokban tudjuk megmutatni igazán azt, hogy mit tudunk elérni, ha engednek bennünket dolgozni a szülőföldünkért. Az elmúlt időszak megerősítette bennem és csapatomban a hitet, hogy dolgozni kell, egészen addig, ameddig lehet” – írta tegnap Facebook-bejegyzésében. Mint fogalmaz, számára a polgármesteri szék nem cél, hanem eszköz, hogy a közösség hosszú távú céljaiért dolgozzon. „Bárhogyan alakuljanak is a dolgok, én mindenképpen a közösség szolgálatában maradok” – fogalmaz.
Az aláírásgyűjtés indításán jelen voltak a sepsiszentgyörgyi tanács RMDSZ-es képviselői, frakcióvezetőjük, Miklós Zoltán fogalmazta meg közös álláspontjukat: egy emberként sorakoznak fel Antal Árpád mellett, határozott szándékuk vele közösen folytatni a munkát. Úgy döntöttek, kivétel nélkül minden képviselő leteszi az iratkozáshoz szükséges iratcsomót, így is jelezni kívánják, hogy összetartó, erős csapat, amely elbizonytalanodás nélkül kész továbbvinni mindazt, amit néhány éve elkezdtek. Tóth-Birtan Csaba, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi ügyvezető elnöke elmondta, a város hét forgalmas pontján állítanak fel aláírásgyűjtő standokat, de önkénteseik házról házra is járnak majd, igyekeznek minél több polgárt személyesen felkeresni.
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Sepsiszentgyörgy hét pontján gyűjti az Antal Árpád polgármester-jelöltségéhez szükséges aláírásokat az RMDSZ – jelentették be tegnap a Szent György-szobor mellett felállított sátornál a szövetség helyi és megyei vezetői. Megbíznak Antal Árpádban, értékelik eddigi munkáját, és remélik, semmilyen akadálya nem lesz, hogy folytathassa tevékenységét – jelentették ki mindannyian. Antal Árpád a közösségi oldalon köszönte meg az RMDSZ aláírásgyűjtését. „Amennyiben a polgármesteri teendőktől való eltiltásomat feloldják, akkor boldogan folytatom a megkezdett munkát” – írta bejegyzésében.
Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki elnöke hangsúlyozta, keddtől nyílt meg a törvényes lehetőség az aláírások gyűjtésére, Sepsiszentgyörgyön 550 támogató szignó szükséges, de ők 10 ezret gyűjtenének, így akarják bizonyítani a hatóságoknak, hogy az emberek értékelik Antal Árpád eddigi munkáját, és támogatják őt a folytatásban is. Változott a jogszabály, minden jelentkezőnek – nemcsak a polgármesternek, de a megyei és helyi tanácsokba jelentkezőknek is – aláírásokkal kell alátámasztatniuk indulásukat, a szavazópolgárok legalább egy százalékának a támogatását kell felmutatniuk – világított rá Tamás. „Egyértelmű számunkra, hogy Antal Árpádot egy mondvacsinált ügybe rángatták bele, és meg vagyunk győződve, hamarosan kiderül, tisztességgel végezte munkáját” – mondotta, és hozzáfűzte: ha ők nem védik meg barátaikat, harcostársaikat, más nem áll ki mellettük és „ha nem mi alakítjuk sorsunkat, egészen biztos, mások teszik meg helyettünk”. „Sepsiszentgyörgy polgármestere most is Antal Árpád, és az RMDSZ jelöltje az elkövetkező időszakban is Antal Árpád” – hangsúlyozta. Kiemelte, Antal munkája eddig is kétirányú volt – a városért és Székelyföldért tevékenykedett –, és remélik, ezután is hasonlóan folytathatja.
A polgármesteri tisztség gyakorlásától eltiltott Antal Árpád bírósági felügyelete április 17-én jár le, ennek meg nem hosszabbításától tette függővé újabb indulását. „Számunkra a polgármesteri munka egyenértékű Székelyföld modernizációjával, hiszen elsősorban az önkormányzatokban tudjuk megmutatni igazán azt, hogy mit tudunk elérni, ha engednek bennünket dolgozni a szülőföldünkért. Az elmúlt időszak megerősítette bennem és csapatomban a hitet, hogy dolgozni kell, egészen addig, ameddig lehet” – írta tegnap Facebook-bejegyzésében. Mint fogalmaz, számára a polgármesteri szék nem cél, hanem eszköz, hogy a közösség hosszú távú céljaiért dolgozzon. „Bárhogyan alakuljanak is a dolgok, én mindenképpen a közösség szolgálatában maradok” – fogalmaz.
Az aláírásgyűjtés indításán jelen voltak a sepsiszentgyörgyi tanács RMDSZ-es képviselői, frakcióvezetőjük, Miklós Zoltán fogalmazta meg közös álláspontjukat: egy emberként sorakoznak fel Antal Árpád mellett, határozott szándékuk vele közösen folytatni a munkát. Úgy döntöttek, kivétel nélkül minden képviselő leteszi az iratkozáshoz szükséges iratcsomót, így is jelezni kívánják, hogy összetartó, erős csapat, amely elbizonytalanodás nélkül kész továbbvinni mindazt, amit néhány éve elkezdtek. Tóth-Birtan Csaba, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi ügyvezető elnöke elmondta, a város hét forgalmas pontján állítanak fel aláírásgyűjtő standokat, de önkénteseik házról házra is járnak majd, igyekeznek minél több polgárt személyesen felkeresni.
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)