Biztosak a megszorítások: az IMF csak a nyugdíj- és bércsökkentések alkalmazása után utalja ki a pénzt
Ugyan alternatívaként felmerült az adóemelés lehetősége is, végül elfogadta a kormány javaslatát a Nemzetközi Valutaalap (IMF) romániai küldöttsége, így immár biztos, hogy 25 százalékkal csökken a közalkalmazotti béralap, 15 százalékkal alacsonyabbak lesznek a nyugdíjak, illetve a munkanélküli-segély, s a jelenlegi 705 lejről a magánszférában is alkalmazott 600 lejre csökken a közalkalmazotti minimálbér. Mindezt lapzártánkkor jelentette be Emil Boc miniszterelnök.
Mint részletezte, a megszorító intézkedések azért váltak elkerülhetetlenné, mivel 2007 második felétől a bérek és nyugdíjak növekedési üteme jóval meghaladta a munka termelékenységének bővülését, ami pedig súlyos egyensúlyhiányhoz, ezáltal költségvetési hiányhoz vezetett.
A kormányfő ugyanakkor a megszorítások mellett gazdaságfejlesztési programokat is ígért. Így egymilliárd eurós, a vidéki kis- és közepes vállalkozások támogatására irányuló munkahelyteremtő csomagot, kétmilliárd eurós beruházás-fejlesztési programot, és jelentős infrastruktúra-fejlesztési programokat és projekteket helyezett kilátásba, például 500 kilométernyi közút felújítását, Nagyvárad, Kolozsvár és Lugos körgyűrűjének befejezését, valamint az Első otthonhoz hasonló támogatási programok folytatását.
Emellett agresszív fellépést ígért az adócsalás ellen. Ez szerinte elegendő ahhoz, hogy tartható legyen az IMF-fel a napokban kialkudott 6,8 százalékos hiánycél. Sebastian Vlădescu pénzügyminiszter közölte: az intézkedéseket június 20-áig életbe kell léptetni.
Băsescu: újabb hitel kellene
Ha a kormány nem csökkentené a közalkalmazottak béralapját, a nyugdíjakat, illetve a munkanélküli segélyt, akkor Romániának újabb külföldi hitelt kellene igényelnie, ami pedig az ország jövőjének és a polgárok millióinak „elzálogosítását” jelentené – jelentette ki tegnapi sajtótájékoztatóján Traian Băsescu államfő. „Nem szabad áltatnunk magunkat, nem csaphatjuk be a választópolgárokat ahányszor csak választási kampányban vagyunk. Bosszút állnak most a korábban nyugdíj- és fizetésemelésekre, pluszjuttatásokra kiadott pénzek, s sajnos nem azok járnak pórul, akik fedezet nélküli kiadásokkal próbáltak szavazatokat szerezni” – hangsúlyozta.
Mint részletezte, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) Romániában vizsgálódó képviselőivel próbáltak olyan programot kidolgozni, amely lehetővé teszi a közkiadások csökkentését. Băsescu elmondta, a juttatások csökkentéséért nem az IMF-et kell hibáztatni, a kiadások visszaszorításának módozatáról a kormány döntött. „A kabinet fő célkitűzése az volt, hogy ne kelljen növelni az adókat” – tájékoztatott az államfő, aki szerint a Valutaalap képviselőivel kidolgozott program alkalmazásával a román gazdaság növekedési pályára állhat. Băsescu ugyanakkor azt is közölte, hogy a kormány tervezetére az IMF, az Európai Unió, valamint a Világbank illetékesei is rábólintottak, egyetlen feltételük az volt, hogy a kabinet ültesse is gyakorlatba elképzeléseit.
Elkerülhetetlen az adóemelés?
Kevés lesz a közalkalmazottak béralapjának 25 százalékos csökkentése, a 15 százalékkal alacsonyabb nyugdíjakkal és munkanélküli-segéllyel együtt is ahhoz, hogy rendbe rakja a román költségvetést, és csökkentse az államháztartás hiányát – nyilatkozta a Krónikának Ilie Şerbănescu gazdasági elemző. Szerinte mindenképp szükség lesz az adó és az általános forgalmi adó emelésére.
Şerbănescu úgy ítéli meg, e nyáron, de legkésőbb ősz elején meg is történik. Mint beszámoltunk, a szakértő korábban a Krónikának úgy nyilatkozott, a román gazdasági modell fenntarthatatlan, mert csak és kizárólag a fogyasztáson alapul, miközben nem termel és nem exportál eleget ahhoz, hogy meglegyen a fogyasztás alapja.
Összeomlás-ellenes szükségintézkedések
Szükségszerűek a drasztikus intézkedések, különben összeomlik az ország –fejtette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes is. Az RMDSZ elnöke elmondta, ebben a nehéz helyzetben, amikor az országra vetül a Valutaalap és a kormány megszorító intézkedéseinek árnyéka, rendkívül nehéz optimista beszédet tartani, de abban bízik, hogy a nehéz helyzet ráébreszt mindenkit arra, hogy komoly reformokra van szükség.
„Amit húsz éven át nem oldottak meg a kormányok, azt most meg kell tenni. Rendkívül központosított, pazarló és bürokratikus államban élünk, amit át kell szervezni, újra kell gondolni” – hangoztatta a szövetségi elnök. Markó szerint olyan országban élünk, ahol sikernek számít, hogy öt-hat év alatt elkészült 42 kilométer autópálya, holott ez bárhol a világon nevetség tárgya lenne.
Sürgetett lépések
Bár tegnap lapzártánkig nem került még nyilvánosságra a megállapodás pontos szövege, Jeffrey Franks, az IMF romániai küldöttségének vezetője sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a tavaly igényelt készenléti hitel ötödik, 850 millió eurós részletének folyósítása várhatóan késni fog, mivel csak akkor utalják a pénzt, ha a kormány teljesíti a vállaltakat. Mint mondta, sikerült megállapodásra jutniuk a román hatóságokkal.
A Franksszel folytatott tegnapi megbeszélést követően Sebastian Vlădescu pénzügyminiszter elmondta, a Valutaalap képviselőivel a már említett megszorítások mellett a korábban becsült 5,9 százalék helyett 6,8 százalékos GDP-arányos hiánycélról, a korábban jósolt 1,3, majd 0,87 százalék helyett nulla százalékos gazdasági növekedésről beszéltek. A szaktárcavezető ugyanakkor leszögezte, immár biztos, hogy nem emelik sem az egységes adókulcsot, sem pedig az áfát.
Megakadályozni az „elgörögösödést”
Traian Băsescu államfő tegnapi sajtótájékoztatóján ugyanakkor nyugalomra intette a szakszervezeteket. „Azt javaslom a román társadalomnak, hogy próbáljuk közösen megelőzni az ország elgörögösödését. Ha egy újabb, nem 20, hanem 30 milliárd eurós hitelt igényelnénk, akkor odajutnánk, ahol a görögök vannak” – hangoztatta. A szakszervezetek azonban már péntekre válságtanácskozást hívtak össze, s tegnap, az államfővel folytatott egyeztetést követően is hajthatatlanok maradtak, leszögezték, betartják sztrájkmenetrendjüket.
Elégedetlenségük egyik fő oka, hogy nem sikerült rábírniuk az államfőt arra, hogy a fizetések csökkentése differenciált legyen, a legalacsonyabb bérek esetében ne kelljen 25 százalékkal csökkenteni az összeget. Băsescu leszögezte, ő a lineáris bércsökkentést preferálja, annak ellenére, hogy a szakszervezetiek rámutattak, egy hasonló intézkedés oda vezet, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkező fiatal közalkalmazott annyit fog keresni, mint egy takarítónő, egy mester és egy egyetemi tanársegéd pedig egyformán 600 lejt fog hazavinni.
Aurel Cornea, a Tanügyi Szabad Szakszervezet elnöke tegnap arról tájékoztatott, hogy tiltakozó akcióik sorát már a héten elkezdik, s amennyiben semmi sem változik, akkor a munkabeszüntetéssel járó általános sztrájkra is készek, erre szerinte a tanév végén kerülne sor. Marius Petcu, a CNSLR Frăţia elnöke eközben azt mondta, hamarosan egyeztet a szervezet területi vezetőivel, s közösen döntik el, hogy elfogadják-e a Traian Băsescu által bejelentett intézkedéseket, vagy tiltakozó akciókba kezdenek. Dumitru Costin, a BNS vezetője úgy vélekedett, csak akkor tud a továbbiakról beszélni, ha már látta az IMF-fel kötött megállapodás végleges formáját. A kivárás mellett döntött Bogdan Hossu, az Alfa Kartell vezetője is, aki úgy vélekedett, kedden határoznak arról, hogy folytatják-e korábbi tüntetéseik sorát. Sebastian Oprescu, a Közalkalmazottak Országos Szakszervezetének vezetője eközben leszögezte, a korábban leszögezett menetrend szerint folytatják tiltakozó megmozdulásaikat.
A kommunizmusban is jobb volt?
Határozottan ellenezték a Băsescu által bejelentett intézkedéseket a Krónika által megszólaltatott területi szakszervezeti vezetők. „A rabszolgatartásra emlékeztet, ahogyan Traian Băsescu elnök saját tulajdonának tekinti a közalkalmazottakat, és kedve szerint rendelkezik velük” – fogalmazott Ioan Ţenţ, a Szabad Tanügyi Szakszervezet Bihar megyei fiókjának elnöke, akit az is zavar, hogy a megszorítások felsorolásánál Băsescu „egy szóval sem említette az ország leggazdagabbjait, a 11 ezer tanácsost, a kormányügynökségeket, amelyeket ahelyett, hogy megszüntettek volna, öszszevontak, és az egész politikai klientúra a helyén maradt, sőt: 2009-ben 26 000 újabb közalkalmazottat állítottak munkába. Vajon milyen területeken?” – teszi fel a kérdést Ţenţ. Szerinte az egészségügyben azért nincs szükség leépítésre, mert az a rendszer „megtizedelte önmagát”.
„A tanügy 1990 óta alulfinanszírozott, ön pedig most teljesen tönkre akar tenni minket – intézi szavait az államelnökhöz a szakszervezeti vezető. – Minket folyton azzal vádol, hogy nem termelünk semmit, hogy azokon élősködünk, akik pénzt hoznak a konyhára… mire vár még? Szüntesse meg a rendszert, és eljutnak ahhoz a modellhez (tudjuk, hogy honnan ered), amely műveletlen és könnyen manipulálható emberekből áll, akiknek a szavazatait megvásárolhatja két töltött káposztával vagy újabban egy kolbásszal.” Ţenţ azt írja, ilyen rosszul még a Román Kommunista Párt sem bánt a tanügyi rendszerrel.
Felháborodott nyugdíjasok
Ugyanilyen felháborítónak tartja a megszorításokat, ezen belül a nyugdíjcsökkentést Jakab Ibolya, a Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesületének alapító tagja. Mint hangsúlyozta, a kisnyugdíjasok többségének most sincs miből élnie, miközben szerinte a speciális nyugdíjakkal rendelkezők, a volt Szekuritáté-tisztek, rendőrök és mások juttatásából „volna mit levonni”. „Személyesen ismerek olyan betegnyugdíjas házaspárt, akik ketten összesen 720 lejt keresnek egy hónapban. Ebből tartanak el két gyereket, és fizetik a gyógyszereiket is. Ha tőlük levonnak 15 százalékot, nem marad semmi” – részletezte Jakab Ibolya, aki úgy véli, a helyes megoldás az lenne, ha a nyugdíjakat összegük szerint kategorizálná a kormány, és differenciáltan vonna le bizonyos százalékokat a legmagasabbakból.
Ötletek spórolásra
A Frăţia országos szakszervezeti tömb Maros megyei fiókjának a főtitkára, Maria Dăndărău szerint az a takarékossági csomag, amelyet Traian Băsescu a közvélemény elé tárt, elhamarkodott, át nem gondolt javaslat. „Véleményem szerint a közigazgatásban nem úgy kell spórolni, hogy csökkentjük a tanárok, az orvosok, a tisztviselők fizetését. Ez hibás elgondolás, és a gazdaságnak sem tenne jót, hiszen csökkenne az emberek vásárlóereje, ez fékezné a kereskedelmet, ami kihat a cégekre is. Strukturális reformra van szükség. Csak egy példát mondok: nem tudom, hogy miért kell párhuzamos struktúráknak léteznie például az állambiztonság, a hírszerzés terén.
Úgy értesültem, hogy az Európai Unióban nálunk a legfelduzzasztottabb ez a gépezet. Miért nem vonják össze a különféle SRI-ket egyetlen hatékony gépezetté? És az sem világos, hogy miért van szükség több, párhuzamosan működő környezetvédelmi hatóságra?” – fogalmazott a Krónika kérdésére Dăndărău. Mint hangsúlyozta, ezen hivatalok munkatársai sem tudják megmondani, hogy mi a különbség a két szakterület között.
„Ezzel arra szeretnék rámutatni, hogy az állami szektorban valóban nagy a pazarlás. Egy egész sor hivatalt, ügynökséget meg kellene szüntetni, és akkor valóban látványos lenne a megtakarítás. Ugyanakkor az egészségügyben is például túlméretezett a nem orvosi személyzet. Ott is ésszerűsíteni kellene a személyzeti összetételt. Csakhogy mindezt nem egyszerű végiggondolni, megtervezni. Ez mélyreható változás lenne. Ennél sokkal egyszerűbb az, hogy mindenkinek csökkentjük a fizetését. Ez a legkényelmesebb megoldás, de nem célravezető” – összegzett a szakszervezeti vezető.
Bálint Eszter, Bíró Blanka, Kiss Előd-Gergely, Máthé Éva, Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

Majális, Tőkés László és a nemzetpolitikai rendszerváltozás – Tőkés: európai összefogás eredménye a cianidos bányászat elutasítása
Közvetlen hangulatú, barátságos majálist szervezett szombaton az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány kolozsvári székhelyének udvarán, ahol a rendezvényre kíváncsiak kötetlenül ismerkedhettek, beszélgethettek a szervezet vezetőivel és más rangos tisztségviselőkkel, de bőségesen fogyaszthattak az ízletes bográcsgulyásból is. A majálist követően politikai beszélgetésre is sor került Tőkés László EP-képviselő, EMNT elnök és Mátis Jenő politológus között, Nemzetpolitikai rendszerváltozás, avagy a négyharmados többség címmel, amelyen az EP-képviselő értékelte és bírálta az elmúlt húsz év politikai folyamatait, eredményeit. A majálist megelőzően Tőkés László sajtótájékoztatón ismertette a cianidos bányászati technológiák alkalmazásának tilalmára vonatkozó EP-állásfoglalással kapcsolatos nézeteit. Elmondta, hogy számára elégtétel az egyéves folyamat utáni lehengerlő siker, ami európai összefogás eredménye.
Baráti, közvetlen hangulatban zajlott szombaton délután az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány udvarán szervezett majális. Igaz ugyan, hogy a civilpolitikai szervezet vezetője, Tőkés László nem tudta megkóstolni Kiss Budai Tibor gulyását, de a résztvevők – többek között Szilágyi Mátyás jelenlegi, és Cseh Áron volt kolozsvári magyar főkonzul, továbbá az EMNT különböző szintű képviselői értékelték a Spritz Café tulajdonosa készítette ízletes falatokat.
A majálist követően az alapítvány gyűléstermében került sor a Nemzetpolitikai rendszerváltozás, avagy a négyharmados többség című előadásra, amelyen Mátis Jenő politológus Tőkés Lászlóval beszélgetett.
– Az itt jelen lévő Ilona lányom egykorú a rendszerváltozással, és nemrég vele egykorú, európai fiatalokkal értekezett az európai realitásokról. Érdekes őt példaként említenem, ugyanis mérni lehet vele is a rendszerváltozást – fogalmazott az EMNT elnöke, kifejezve ugyanakkor sajnálkozását, hogy az általuk kiharcolt és létrehozott egyházi iskolában is szembesült a rendszerváltás hiányával a központosított tanügyi rendszer okán.
Tőkés László központi kérdésként említette a húsz évvel ezelőtt bekövetkezett rendszerváltozás folytatását. Szerinte az Orbán-kormány ma is emelkedést, biztosítást jelent, akárcsak 1998-ban, és akkor is, most is nagy élmény a magyarországi változás. Lényegében a 20 év az újrakezdések, a kitartás, az állhatatosság időszaka volt. Tőkés megjegyezte, hogy az Erdélyi Magyar Ifjak ügyesen politizál, és az egyik záloga a folytatásnak. A rendszerváltozást a képviselő a bibliai 40 éves pusztai vándorláshoz is hasonlította, szerinte a folyamat második felénél tartunk, remélve, hogy minden gyorsabban zajlik majd. Tőkés bírálta az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) működésképtelenségét. – Tavaly áprilisban aláírtuk a dokumentumot, kezet fogtunk a kamerák előtt, de nem mindenki tartja magára érvényesnek az iratban foglaltakat. Az RMDSZ egyes képviselői beágyazták magukat a PSD, PNL és PD-L üzleti szférájába, s úgy tűnik, képtelenek szabadulni a vonzáskörből – mondta.
Verespatak miatti RMDSZ-tudathasadás
A majális előtt sajtótájékoztatón ismertette Tőkés László EP-képviselő a cianidos bányászati technológiák alkalmazásának tilalmára vonatkozó EP-állásfoglalással kapcsolatos nézeteit. Mint ismeretes, május 5-én az Európai Parlament plénuma 488 igen, 48 nem és 57 tartózkodó szavazattal elfogadta az Áder János és Tőkés László képviselők, majd mások által is kezdeményezett európai néppárti beadványt, amelynek nyomán az Európai Bizottság elhatározhatja a tömegmérgező bányászati eljárás betiltását.
Tőkés László elégtételnek nevezte az egyéves folyamat utáni lehengerlő sikert, ami európai összefogás eredménye. Csernobil, a tiszai ciánkatasztrófa, újabban pedig a Mexikói-öbölben kialakult tragikus helyzet emlékeztet a környezetvédelem jelentőségére. Sajnálta, hogy a szavazást megelőző napokban Brüsszelben valóságos „bányászjárás” zajlott, a Roşia Montana Gold Corporation által felbújtatott verespataki emberekből álló küldöttség lobbizott, eredménytelenül, a tilalmi tervezet ellen. Anakronisztikusnak nevezte, hogy a PSD szinte teljesen támogatta a beadványt, a PDL ellenezte annak ellenére, hogy az Európai Néppárt tagja. Az RMDSZ pedig szkizofrén állapotba került: Sógor Csaba és Winkler Gyula EP-képviselők Brüsszelben igennel szavaztak, de a Verespatak ügyében érintett Borbély László és Kelemen Hunor miniszterek a PD-L csapdájába kerülve mára hajlandók beadni a derekukat, bár két hónappal ezelőtt még határozottan kiálltak az ügy érdekében. Ebben a kérdésben elvi és nem konjunkturális politizálásra van szükség: tiltsák be a cián használatát!
Szégyenletesnek nevezte, hogy az aranyat kitermelni igyekvő cég nacionalistákként, szélsőségesekként tüntette fel az ellene fordulókat. Az áldozatokká vált verespataki lakosoknak alternatív megélhetési forrásokat kellene nyújtani (turizmus, famegmunkálás, állattenyésztés, keskeny nyomtávú vasút kihasználása stb.), és EU-s támogatást biztosítani. Világviszonylatban általános, hogy a kitermelők milliókat költenek lobbizásra, helyi polgármesterek megvásárlására ahelyett hogy azt a pénzt kutatásra, alternatív módszerek kidolgozására fektetnék be. Tőkés reméli, hogy az Európai Bizottság gyorsan és pozitívan dönt ebben a közös kérdésben, és a hazai hatalom 2011-ig nem ad ki semmilyen ciántechnológiára vonatkozó működési engedélyt.
K. O., Ö. I. B.
Szabadság (Kolozsvár)

Tizedik reneszánsz énekkari találkozó
Babits Mihály-idézettel üdvözölte a vendégeket Szász Attila, a Görgényi egyházmegye esperese Körtvélyfáján, a vasárnap tizedik alkalommal megszervezett reneszánsz és egyházi énekkari találkozón. Elmondta, minden ember lelkében dal van, akinek ezen keresztül szól az ének, az meghallja másokét is. Erre teremt lehetőséget a találkozó.
Tíz évvel ezelőtt a Seprődi János Közművelődési Egyesület akkori elnöke, Nagy Ferenc javasolta a lelkipásztornak, hogy az egyházközség lásson vendégül egy ilyen rendezvényt, mert van igény rá. A szerény kezdetek után oda jutottak, hogy az előadásokat és a résztvevők számát is korlátozni kellett, így is a jubileumi találkozóra 12 énekkar jött el, jobbnál jobb műsorral. Szász Attila a Népújságnak elmondta, az a cél, hogy az énekkarok figyelmét ráirányítsák a reneszánsz kor zenei kultúrájára, ugyanakkor a találkozó során a nagyrészt egyházközségekben működő énekkarok megismerhetik egymást, betekinthetnek mások munkájába, az együtt éneklés örömében részesülve. A zene Kodály szerint lelki eledel, amire szükségünk van szürke mindennapjainkban is, ezért sikerült a rendezvényt fenntartani.
A vasárnap délutáni koncerten a következő karok léptek fel: a Gernyeszegi Református Dalkör (karvezető: Szabó Róbert), a Körtvélyfáji Ref. Egyházközség Cantate Domino vegyes kara (Szász Annamária), a Magyarrégeni Református Egyházközség vegyes kara (Samu Pál), a szászrégeni nőszövetség énekkara (Gagyi Béla), a marosvásárhelyi Bernády kamarakórus (Márton Zsolt), a Marosvásárhely – Cserealja Református Egyházközség vegyes kara (Márton Zsolt), a marosvásárhelyi Musica Humana (Csíky Csaba), a Szászrégeni Református Egyházközség Liliom vegyes kara (Banga Gáspár Attila), a Szászrégeni Református Egyházközség Szivárvány vegyes kara (Banga Gáspár Attila), a Radnótfáji Református Egyházközség vegyes kara (Kocsis Csongor-Zsolt), a debreceni Ispotály Református Egyházközség énakkara (Baliga Ádám), a marosvásárhelyi Cantuale énekegyüttes (Nyilas Szabolcs).
Az előadások után a körtvélyfáji református közösségi teremben Vajda György, lapunk munkatársának nyílt fotókiállítása Hagyományosan címmel. A vándortárlat fényképei a vidéki élet mindennapjait, ünnepeinket, hagyományaink globalizálódását mutatja be a fotóriporter szemszögéből. A fotókat egy hónapig lehet megtekinteni.
(erdélyi)
Népújság (Marosvásárhely)

Megtorpant a kormány
Pénteken még módosulhat a megszorító intézkedéseket tartalmazó szándéklevél
„Akár újra is lehet tárgyalni a hitelszerződést a Nemzetközi Valutaalappal” – jelentette ki tegnap Traian Băsescu államfő azon a találkozón, amelyen a megszorító intézkedésekről egyeztettek a koalíciós pártok, a vállalkozói érdekszervezetek és szakszervezetek képviselői.
Nagyon felbosszanthatták Traian Băsescu államfőt azon a találkozón, ahol a koalíciós pártok, vállalkozói érdekszervezetek és szakszervezetek képviselői vettek részt, ugyanis – kiszivárogtatott információk szerint – háromszor is azzal fenyegetőzött, hogy otthagyja őket. A mintegy kétórás találkozó után látszólag beadta a derekát, ugyanis a teremből kijövet azt nyilatkozta, hogy „akár újra is lehet tárgyalni a hitelszerződést a Nemzetközi Valutaalappal, de a lehető legrövidebb időn belül csökkenteni kell a költségeket”.
Az államfő engedett a szakszervezetek azon kérésének is, hogy az IMF-nek írt szándéklevelet vitassa meg a Gazdasági és Szociális Tanács (CES), és péntekre összehívta a kormány, a munkáltatók és a szakszervezetek képviselőiből álló konzultatív testületet.
Băsescu: a legjobb megoldást választottuk
Az államfő amúgy tegnap sajtótájékoztatón „győzködte” a közvéleményt arról, hogy az IMF-szándéklevélbe foglalt intézkedéscsomag a legjobb megoldást jelenti. „Mindenki tanácsokat ad, de ezeket nem támasztja alá számokkal” – háborgott az államfő, hangsúlyozva, hogy ezek a „dilettánsok” félrevezetik a lakosságot.
Băsescu szerint a költségvetési hiány további csökkentése érdekében fel kell számolni az adócsalást és növelni kell az adózók számát. „Országon belüli megoldásokat kell keresnünk a problémáinkra, ugyanis a kölcsönök halmozása nem jelent megoldást hosszú távon. Az IMF nem üdvhadsereg, nem ad ajándékokat” – szögezte le az államfő.
Pénteken összeül a CES
„Nem tartom kizártnak, hogy az IMF-küldöttségnek vissza kell térnie Romániába, ugyanis amennyiben közös nevezőre jutunk a kormánnyal, az átfogalmazott levelet kötelező velük is újraegyeztetni” – fogalmazott Bogdan Hossu, az Alfa Kartell szakszervezeti tömb elnöke. Szerinte a szándéklevél egyik leghelytelenebb megfogalmazása az, hogy a bérek individuális csökkentésével számol az egységes béralap 25 százalékos csökkentése helyett.
„Az élelmiszerjegyek problémája is megvitatásra vár még, hiszen tervezett megadóztatásuk komolyan érinti a gazdasági rendszert” – mondta Hossu. Korábban több mérvadó szakszervezeti tömörülés jelezte, hogy nem vesz részt a CES tanácskozásain, de a tegnapi bejelentés hatására például Marius Petcu, a Sanitas szakszervezet vezetője kijelentette: „kötelességünknek érezzük hozzájárulni az ország gazdasági helyzetének helyreállításához, és ezért pénteken mi is részt veszünk a CES-ülésen”.
A munkáltatók elégedettek
A tárgyalást követően, Ioan Cezar Corâci, a Romániai Gyáriparosok Egyesületének (UGIR) elnöke felháborodottan mondta el a sajtónak, az IMF azonkívül, hogy azonnali, gyors eredményeket vár el Romániától, nem adott esélyt az országnak arra, hogy megtalálja a megfelelő megoldást. Ugyanakkor azt is leszögezte, hogy a munkáltatók szempontjából előnyösebb a bér- és nyugdíjcsökkentés, mint az alternatívaként felmerülő adóemelés.
Követik a görög példát?
Míg a politikusok és szakszervezeti vezetők viaskodtak egymással, a főváros utcáin és a fontosabb állami intézmények előtt több mint négyezer állami alkalmazott tiltakozott az IMF-nek írt szándéklevélben felsorolt intézkedések ellen. A tanügyben és a mezőgazdasági szférában dolgozók a kormány és a parlament épületét „vették célba”, a diákok – hétfői ígéretükhöz hűen – ismét az oktatásügyi minisztérium előtt skandáltak az új tanügyi törvény ellen.
„A hétvégék kivételével két hétig itt fogunk állni” – nyilatkozta Liviu Marian Pop, a Szabad Tanügyi Szakszervezetek Szövetségének (FSLI) főtitkára. A mezőgazdaságban dolgozók, a még tavalyról elmaradt fizetéskiegészítő támogatásaikat kérték számon a kormánytól, illetve a gázolaj jövedéki adójának csökkentését is sürgették, azzal fenyegetőzve, hogy legközelebb traktorokkal érkeznek az állami hivatalok elé.
A tiltakozók élén álló Nicolae Ştefan, az Agrostar Szövetség elnöke a helyszínen kijelentette, Emil Boc miniszterelnököt arra fogja felkérni, hogy a földművelésügyi minisztérium teljes vezetőségét bocsássa el, hiszen öt hónap alatt nem voltak képesek egy egyértelmű politika kidolgozására, amely e szakterületet „kihúzná a csávából”.
A tegnapi tüntetések Bogdan Hossu szerint csupán ízelítői voltak annak, ami ezután következik, ugyanis mától megközelítőleg negyvenezer állami alkalmazott vonul utcára tiltakozni, s ha kell, „a görögországi lázadásokhoz hasonló megmozdulásoktól, a bukaresti Victoria tér blokkolásától” sem riadnak vissza
Héttagú kabinetet kérnek
Az ellenzéki pártok testületileg távol maradtak a tegnapi tanácskozástól, ugyanis szerintük a 25 százalékos bércsökkentést, valamint a nyugdíjak és a munkanélküli-segély 15 százalékos megkurtítását magában foglaló intézkedéscsomag csődbe viszi az országot. Victor Ponta, a Szociáldemokrata Párt elnöke „társadalmi genocídiumnak” nevezte a kormány csomagját, és kijelentette, hogy készek csatlakozni a szakszervezetek tiltakozó akcióihoz.
A PNL vezetősége azt javasolta a kabinetnek, hogy jelentősen csökkentse létszámát, úgy, hogy összesen csak hét minisztere maradjon a kormánynak. A liberálisok ezen kívül a parlament, az elnöki hivatal és a titkosszolgálatok működési költségeinek drasztikus csökkentését is javasolták.
Üzenet az RMDSZ-nek
Crin Antonescu liberális elnök ismét megpróbált az RMDSZ „lelkére beszélni”, hogy a kormánykoalíció „egyetlen komoly és hiteles alakulataként” hagyja ott a PD-L-t ugyanis a továbbiakban nincs semmi mentsége arra, hogy kiszolgálja Traian Băsescu államfőt és Emil Boc miniszterelnököt.
Fleischer Hilda, Moldován Árpád Zsolt
Új Magyar Szó (Bukarest)

Borbély László nemzetközi megbízatása
Borbély László környezetvédelmi és erdőgazdálkodási minisztert választották pénteken az ENSZ Fenntartható Fejlődés Bizottsága 19. ülésszakának elnökévé egyéves mandátummal, 2011 májusáig.
Borbély 2010. május 12-e és 14-e között New Yorkban tartózkodott, és részt vett a bizottság magas szintű munkálataiban, a bányászat témájában szervezett kerekasztalt pedig Susan Shabangu, Dél-Afrika Köztársaság ásványi kincsekért felelős miniszterével együtt elnökölte.
"Fontos megbízatás ez Románia számára, nekem személyesen pedig megtiszteltetés, a bizottság számára nehéz év lesz az idei, elő kell készíteni a 2011-ben esedékes döntéseket öt fejezetben, a következő időszakban a mi szerepünk, hogy felleltározzuk a problémákat, tárgyaljunk, közelítsük az álláspontokat a 2012-es riói csúcsértekezlet előtt" – mondta Borbély a Mediafaxnak.
A bizottság az ENSZ legfontosabb fóruma a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos témák számára, az ENSZ Szociális és Gazdasági Tanácsának szubszidiáris szerveként működik. A Fenntartható Fejlődés Bizottságot 1992-ben hozták létre az ENSZ környezetvédelem és fejlődés témájában Rio de Janeiróban szervezett konferencián született döntés nyomán. A testület 1992-es megalakulása óta Románia egyszer kapott helyet a vezetőségben, 2000 és 2001 között egy alelnöki tisztséggel.
Borbély László pénteken New Yorkban azt mondta, az EP nemrég hozott határozata a bányászatról egy ajánlás, a bizottság jelenlegi álláspontja az, hogy nincs életképes alternatíva a ciánra az arany és ezüst kiaknázásában. A Verespatak-projekt kapcsán azt mondta: elkezdődtek a tárgyalások a céggel.
Dragos Tanase, az RGMC vezérigazgatója pénteken Gyulafehérváron nyilatkozta: nem hiszi, hogy uniós szinten betiltanák a cián alapú technológiát a bányászatban, mivel annak súlyos következményei lennének a bányaiparra.
Népújság (Marosvásárhely)

Verespataki garancia?
A román kormány tetemes pénzügyi garancia biztosítása esetén hajlandónak mutatkozik a verespataki aranybánya engedélyezésére. Legalábbis ez a következtetés vonható le Borbély László környezetvédelmi és erdészeti miniszter egy televíziótársaságnak adott interjújából. Az RMDSZ-es tárcavezető a kereskedelmi csatornának úgy nyilatkozott: amennyiben a beruházásban érdekelt vállalat projektje megfelel a hatályos román törvényeknek, akkor a minisztérium anyagi alap létesítésére kötelezné a társaságot, amelyből fedezni lehetne egy esetleges környezetvédelmi katasztrófa elhárítását.
Borbély a hét végén a Pro Tv-nek elmondta: ha a Roşia Montană Gold Corporation kanadai–román vegyesvállalat beszerzi az engedélyezési eljárás újraindításához szükséges dokumentumokat, majd pedig a hatóságok is pozitívan láttamozzák a projektet, a minisztérium banki garanciát is kérne a társaságtól.
A politikus becslése szerint az RMGC-nek 150–160 millió dollárt kellene letétbe helyeznie, amelyet a régió környezetének helyreállítására fordítanának, amennyiben a verespataki arany- és ezüstlelőhely kiaknázása után – vagyis a termelés beindításától számítva tíz-tizenöt év elteltével – ökológiai baleset következne be az ipari létesítménynél. Borbély a tíz évvel ezelőtt Nagybányán bekövetkezett, a tiszai ciánszennyezéshez vezető bányabaleset kapcsán arra emlékeztetett, hogy az akkori katasztrófáért senkit nem vontak felelősségre, hasonlóképpen pedig senki nem fizetett anyagi kártérítést.
Az RMDSZ-es politikus egyébként vasárnapi bukaresti sajtótájékoztatóján a témában már arról beszélt, hogy nem változott a ciántechnológiás beruházással kapcsolatos álláspontja, vagyis a beruházás engedélyezése terén szigorúan tiszteletben fogja tartani a hatályos romániai jogszabályokat. A minisztert környezetvédelmi aktivisták kényszerítették a színvallásra, sajtótájékoztatóján ugyanis a projektet ellenző transzparenseket függesztettek ki. „Nem kell naponta ellátogassanak a minisztériumhoz, és figyelmeztessenek. Tudatában vagyok a felelősségemnek” – válaszolta a zöldeknek a miniszter.
Borbély László egyébként a Verespatak-projekt ügyében az ENSZ fenntartható fejlődés bizottságának a hét végén New Yorkban rendezett ülésén is megszólalt. (A tárcavezető ez alkalommal átvette a testület irányítását). A miniszter úgy vélekedett: miközben az Európai Parlament által nemrég megszavazott, a ciántechnológia betiltását szorgalmazó határozat csupán ajánlás, az Európai Bizottság jelenlegi álláspontja az, hogy a ciános érckitermelésnek nincs életképes alternatívája a színesfémbányászatban.
Ezzel egy időben Dragoş Tănase, az RMGC vezérigazgatója a hét végén reményét fejezte ki, hogy a bukaresti szaktárca már a héten elrendeli az engedélyezési folyamat folytatását. Mint ismeretes, a kanadai–román vegyes vállalat május elején új településrendezési engedélyt nyújtott be a környezetvédelmi minisztériumhoz. A cég később élesen bírálta, és „Románia fejlődése elleni irányított, gátlástalan támadásnak” nevezte azt az állásfoglalást, amiben az Európai Parlament a cianidos bányászat uniós betiltására szólít fel.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Református templom felszentelése Csernakeresztúron – Kőszikla a szórványmagyarság jövőépítéséhez
Jóllehet a reformátusoké a legkisebb közösség Csernakeresztúron, május 16-án ünnep volt az egész falu számára. Tizennégy évvel a gondolat megszületése után, tegnap zsúfolásig megtelt a tíz év alatt megépített református templom a felszentelési ünnepség alkalmával. Jóllehet a reformátusoké a legkisebb közösség Csernakeresztúron, ma ünnep volt az egész falu számára. Tizennégy évvel a gondolat megszületése után, tegnap zsúfolásig megtelt a tíz év alatt megépített református templom a felszentelési ünnepség alkalmával.

A Déva és Vajdahunyad között félúton lévő Csernakesresztúr Hunyad megye legnagyobb magyar faluja. Olyan 1300 lakosából körülbelül 800 magyar nemzetiségű bukovinai székely, de közülük csupán 94 református, a többi római katolikus. Eddig a faluban csak katolikus és ortodox templomok léteztek, a reformátusok a 3 kilométerre lévő Kisbarcsára jártak istentiszteletre.
Megvalósult álom
Annak ellenére, hogy Csernkeresztúron már a tizenhetedik században létezett református közösség, templom mégsem adódott számukra. 1948-ban Kós Károly elkészítette a templom tervét, az akkori hatalom azonban nem engedélyezte megépítését, ismertette a történelem viszontagságait Lázár Balázs helyi lelkipásztor.
A templomépítés gondolata 1996-ban vetődött fel újból. Négy évig tartott az engedélyek megszerzése, 2000 júniusában került sor az alapkő letétére, a száz évvel korábbi katolikus templom fennmaradt tornya tőszomszédságában. 2003 karácsonyakor tartották az első istentiszteletet az alagsori irodában, 2007-ben került sor a templom befedésére. Végül 2010 május 16-án zsúfolásig megtelt a teljesen kész szép templom, az ünnepi felszentelés alkalmával.
Álom valósult meg. Az építkezés közmunkával, önkéntes alapon történt, ismertette a helyzetet Horváth Sándor gondnok. A reformátusoknak besegítettek a katolikus testvérek, sőt, az ortodoxok is. Jóformán az egész falu. A terveket dévai Lucian Muntean, valamint a marosvásárhelyi Lázár Pál, Horváth Miklós és Gál Ferenc készítették el, ingyenesen. A bútorzat és az orgona a holland testvérgyülekezet ajándéka, a többi tárgy a helybéliek adományából származik. Külön köszönetet nyilvánítottak a leglelkesebb támogatóknak, a dévai Eőry Lászlónak, valamint a csernakeresztúri Horváth Samunak és Köpeczi Lászlónak, akik túl korán költöztek el közülünk, s nem lehettek ott személyesen a vasárnapi felemelő ünnepségen.
Mert bizony felemelő ünnepség volt, a templom hosszú, nehéz munka, eredménye, viszontagságos évek gyümölcse ért be, dicséretes siker, hangsúlyozták az évek során Csernakeresztúron szolgált református lelkészek, akik Erdély különböző tájairól jöttek el a vasárnapi ünnepségre.
Nemcsak a reformátusok örvendeznek: Tóth János római katolikus plébános szintén örömét fejezte ki, hogy a református testvéreknek is van külön hajlékuk, ahol az Úrhoz fordulhatnak. Ioan Faur ortodox pap pedig azon reményének adott hangot, hogy a most felavatott templom hosszú ideig jelentsen lelki támaszt a reformátusoknak.
Mircia Muntean, Déva polgármestere meghatódott hangon emlékezett Csernakeresztúron töltött gyermekkorára, amikor az akkori idős reformátusok 3 kilométert tettek meg minden vasárnap, hogy a kisbarcsai templomba dicsőíthessék az Urat, miközben a katolikusoknak és az ortodoxoknak voltak helybéli templomaik. Egy álom valósult meg, a három templomos falu olyan, mint egy ember, amelynek három lelke van, s ezáltal közelebb van Istenhez is, embertársaihoz is.
Folytatódó építkezés
A templom felépítése befejeződött, a munka azonban nem, hangsúlyozta az ünnepi istentiszteletet levezető dr. Pap Géza, az erdélyi református egyházmegye püspöke. A falak egymagukban nem érnek túl sokat, ha a nem párosul a gyülekezet építésével. A templomot lélekkel, emberi összetartással kell megtölteni. A kereszténység nem helyben toporgás, hanem céltudatos haladás. A neheze csak most következik, az élő kövekből való építkezés, a közösség megerősítése. Ez soha sem ér véget, örök folyamat, ami a szórványban még nehezebb, szögezte le a püspök úr.
A csernakeresztúri református közösség, pedig a szórvány szórványa: magyarként kisebbség a román többségű vidéken, reformátusként kisebbség az erősen katolikus faluban. Mégsem adja fel, mégis képes haladni. Hiszünk és élünk: ez kell legyen minden szórvány közösség vezérelve, mondta ünnepi felszólalásában Fazekas József, a Hunyad megyei református gyülekezet főgondnoka.
Az istentisztelet és az ünnepi beszédek után a helyi iskola diákjai verseket szavaltak el, majd a kolozsvári református teológia diákjai magyar, angol és német nyelvű vallási témájú dalokat adtak elő. Ezután a falu kultúrotthonában ünnepi ebédre került sor, ahol – akárcsak a templomban – a katolikusok és ortodoxok együtt ünnepeltek a reformátusokkal.
Noha 20 év alatt a csernakeresztúri reformátusok száma 195-ről 94-re apadt, mégis megvan az ok a bizalomra. Végül is annyi keserves évtized után ki álmodta volna, hogy – a dévai unitárius templom után – a keresztúri református lesz az első teljesen újonnan létesített Istenháza a Hunyad megyei szórványban?
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

Ferdinandy György Marosvásárhelyen
Regényes életű, több irodalomban is joggal nevet szerzett, ma is fiatalos, 75 éves író, Ferdinandy György lesz szerda délután 6 órától a marosvásárhelyi Bernády Ház legújabb vendége. Mostani jelenléte a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadónak köszönhető, amely az Utak, tájak, emberek sorozatában megjelentette a József Attila-díjas szerző Trópusi szerelem című könyvét. A sokáig nyugati emigrációban élt jeles magyar tollforgató járt már Marosvásárhelyen, a Látó Irodalmi Színpadán ismerhettük meg rokonszenves, színes egyéniségét, életének élvezetesen felelevenített epizódjait. A születésnapi kiadvány Puerto Ricóban töltött éveinek élményeit tárja az olvasók elé, mozaikszerűen kapcsolva össze érdekes embermeséket, valós és fikciós elemekkel dúsított megkapó történeteket, különös szerelmi románcokat, egzotikus tájak rendhagyónak tűnő eseményeit, eseménytelenségeit gyúrva olvasmányos, magával ragadó regénnyé.
A Trópusi szerelem sikeresen bemutatkozott az áprilisban lezajlott budapesti nemzetközi könyvfesztiválon is, az íróval a napokban az erdélyi közönség is találkozhatott, illetve találkozhat a kiadó rendezte körúton. A szerzőt elkíséri találkozóira a népszerű rádiós szerkesztő és riporter, Kulcsár Katalin, a május 19-i vásárhelyi esten is ő beszélget vele. Emlékezetes találkozásra számíthatnak az irodalombarátok e franciául és spanyolul is jelentős életművet alkotott, de magát igazából a magyar nyelv szerelmesének valló író rendezvényén.
(nk)
Népújság (Marosvásárhely)

Három hónap múlva EMI-tábor
Nincs már sok hátra, és megnyitja kapuit Erdély legnagyobb nemzeti fesztiválja, az immár hatodik alkalommal megrendezésre kerülő EMI-tábor. Az évek során a nemzeti értékrendet valló fiatalok Kárpát-medencei találkozóhelyévé vált Gyergyószentmiklós melletti rendezvény tavaly már több mint 17 000 napi belépőjegyes látogatót számlált.
A szervezők évről évre igyekeznek a programkínálatot még színesebbé és izgalmasabbá tenni, hogy a megjelent érdeklődők (legyenek azok családok, párok vagy szórakozni vágyó fiatalok) tartalmasan tölthessenek el öt napot a gyergyói hegyek lábánál. Nem lesz ez másként 2010. augusztus 11–15. között a Gyergyószentmiklós melletti Hétvirág Panzió területén (3-as kilométer) megrendezésre kerülő VI. EMI-táborban sem, ahol az előadósátorban reggeltől estig előadások, beszélgetések, viták hallgathatók történelmünkről, kultúránkról, közéleti kérdésekről és más, a magyarsággal kapcsolatos témákról. A mellette lévő sátorban filmeket vetítenek és az ínyencek borkóstolón vehetnek részt, a sportosabb kedvűek íjászversenyen, túrákon és különböző alternatív programokon próbálhatják ki magukat, este pedig koncertek várnak mindenkit, melyek után táncház és tábortűz mellett lehet megemészteni a hallottakat. Idén is lesz művész-, kézműves- és társalgósátor, valamint először jelentkezik a szórványsátor, melynek programjai során a peremvidékeken elő magyarok, csángók helyzetét boncolgatjuk és kultúrájukkal ismerkedünk. Ugyanakkor nem feledkezünk meg a legkisebbekről sem: lesz gyereksátor, ahol a picikkel foglalkozni szerető EMI-sek játszanak a jövő nemzedékével, míg a szülők a programokon vesznek részt, így az EMI-tábor ideális nyaralóhely a családok számára is, hiszen míg a szülők távol vannak, a következő nemzedék sarjai önfeledten játszanak hagyományos játékokkal a tévémentes, friss levegőn.
A VI. EMI-tábor kiemelt témakörei közé tartozik a magyar nemzetpolitika a Kárpát-medencében és a szórványmagyarság helyzete Erdélyben. Továbbá három fontos történelmi eseményt kívánunk megvitatni előadások és kerekasztal-beszélgetések során: az 1920. június 4-én aláírt trianoni diktátum előzményeit és következményeit, a második bécsi döntés politikai és katonai konjunktúráját, valamint a magyar–román együttélés minőségét szeretnénk megvizsgálni a marosvásárhelyi fekete március eseményeiből kiindulva.
Az előadók közül már nyilvános néhány név; a szervezői munka során a vendégek sora természetesen tovább bővül majd. Ami már biztos, hogy megtiszteli a tábort jelenlétével Bartha József református lelkész, Berecz András mesemondó, Bodó Barna politológus, Bogár László közgazdász, Böjte Csaba ferences rendi szerzetes, Gergely István (Tiszti) katolikus plébános, Kincses Előd ügyvéd, Mandics György író, történész, Máté András Levente parlamenti képviselő, Nagy Szabolcs történész, Raffay Ernő történész, Szabó László unitárius lelkész, Szabó Pál Csaba, a Trianon Múzeum igazgatója, Vincze Gábor történész – és még sokan mások.
A zenei színpad fellépői is körvonalazódnak. A bulizni vágyó fiatalok és fiatal lelkületűek együtt csápolhatnak majd a jól ismert dallamokra, melyeket a Beatrice, Hungarica, Kárpátia, Ismerős Arcok, Edda, Dalriada, Piramis és Depresszió zenekarok szolgáltatnak majd, de jelen lesz több "kisebb" csapat is, melyekről a következőkben még hírt adunk.
A VI. EMI-táborral kapcsolatos egyéb információkat az érdeklődők megtalálják a www.emitabor.hu/erdely internetes oldalon.
Lovassy Cseh Tamás
Népújság (Marosvásárhely)

„A barátság hangjai Érmihályfalván
A múlt héti Nyíló Akác fesztivál értékesebb programjai között szerepelt egy CD-bemutató is, melyet Éles András hajdúnánási polgármester ötlete alapján adott ki a Nemzetközi Visegrádi Alap (International Visegrad Fund).
A Hajdúsági Többcélú Kistérségi Társulás által a Nemzetközi Visegrádi Alaphoz benyújtott pályázat révén A barátság hangjai című CD kiadása támogatást nyert. E pályázatnak köszönhetően Ustron (Lengyelország), Pöstyén (Szlovákia), Érmihályfalva és Hajdúnánás közös hanglemezt adhatott ki ezzel a címmel. Arról, hogy hogyan jött az ötlet, Hajdúnánás polgármestere, Éles András a következőket mondta: „Egy nyári estén, miután a lengyelországi Ustron kerékpárosai felkeresték testvérvárosaikat, Hajdúnánáson a vacsora és néhány pohár bor elfogyasztása után előkerült egy gitár. Andrej Nowinski lengyelül énekelt, s bár nem ismerem a nyelvet, mégis értettem dalait. Ekkor született meg a gondolat e lemez elkészítésére.”
A CD elkészülte után a négy ország előadói az illető országok városainak nagyszabású rendezvényein élőben is bemutathatták produkcióikat. A Nyíló Akác Napok alkalmával így került sor Érmihályfalvára is. Mint már arról beszámoltunk, a fesztivál ünnepi megnyitóján, Hajdúnánás polgármestere is jelen volt. A művelődési házban megtartott lemezbemutatón is mind a négy országból jelen voltak az előadók. Éles András elmondta a lemez születésének körülményeit és bemutatta az előadókat is. Szlovákiából Zsapka Attila énekmondó érkezett, aki megzenésített versekkel szórakoztatta a közönséget. Zsapka a felvidéki Kor-Zar zenekar előadója, immár már húsz éve. Lengyelországból, Ustron városából Ola és Izabella Zwias szaxofonon és zongorán klasszikus darabokat adtak elő. Hajdúnánásról egy harmonika-virtuóz Tóth László hozta el a határon túli Hajdúság hangját. Mihályfalva hírvivője ezúttal a Bartók Béla Városi Kórushoz tartozó citerazenekar volt, akiknek a kórus karnagya, Veress László Zsolt is besegített egy kis furulyamuzsikával. Ekképpen hallatták „a barátság hangjait” a környező országok zenekövetei, akiket a fesztivál alkalmából a Mihályfalvára sereglettek is nagy érdeklődéssel hallgattak.
Sütő Éva
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Törzsében székely volt
Vége nem szakad Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla nagy vállalkozásának. A különlegesen szép és jelentős Erdély – Székelyföld honismereti fotóalbum-sorozatuk újabb kötetét tették le az olvasók asztalára. Ez is rendhagyó a maga nemében, nem egy tájegységet mutat be képek és szövegek megkapó együttesében, hanem egy írót és művei forrásvidékét, Tamási Áront és szűkebb pátriáját. A PéterPál Könyvkiadó e nagy sikerű ciklusában örülhettünk már ilyen albumnak. A legnagyobb székely, Orbán Balázs, a halhatatlan mesemondó, Benedek Elek és a szülőföld másik örök szerelmese, Wass Albert világának is külön kiadványt szentelt a fotós meg könyvszerkesztő felesége. A mostani, Törzsében székely volt című könyvükről beharangozójukban a következőképpen nyilatkoznak:
Tamási Áron emléke, munkássága előtt tisztelgünk fotóalbumunkkal.
Életének fordulatos eseményei és műveinek méltatása mellett ma készített tájképekkel idézzük fel a nagy székely író kötődését szülőföldjéhez, kiemeljük munkássága szépségeit, nehézségeit. Könyvünket a bomlott század hűséges szolgájának életéről, munkásságáról szóló tanulmánnyal kezdjük. Bemutatjuk a varázslatos hargitai tájat s a mesebeli Farkaslakát, az "angyali szülőfalut". Jelentős részleteket közlünk a Bölcső és Bagoly, a Szülőföldem, az Ábel a rengetegben, a Szűzmáriás királyfi című regényeiből, valamint az Énekes madár színművéből és a Tüzet vegyenek! című novellájából. Az Előszót Ugrin Aranka, a Tamási Áron Alapítvány kuratóriumának elnöke írta.
Ezzel a kötettel egy időben egy másik szokatlan, de annál figyelemreméltóbb könyvet is megjelentettek. Akárcsak a Székelyföld ezer pillanata című, korábban kiadott háromdarabos füzetük, ez is szervesen kapcsolódik a nagy formátumú albumsorozathoz. A Székelyföld képi autonómiája címmel közzé tett, útiatlaszszerűen elnyújtott kiadvány megérdemli, hogy minél több könyvbarát birtokába jusson. Erről a kiadók a következőket tartották fontosnak elmondani:
A Székelyföld "Képeskönyve", e történelmi tájegység képi bemutatását tartalmazza. Rövid bevezető szöveg után virtuálisan létrejön Székelyföld képi autonómiája: történelmi székenként, térképrészletek segítségével mutatjuk be a Székelyföld tájait, pillanatait. Az Előszót Sylvester Lajos írta.
A két kötetet a jövő héten Marosvásárhelyen is közönség elé viszik. Váradi Péter Pálék május 27-én, csütörtökön délután 6 órakor a Bernády Házban találkoznak a helybeli közönséggel. A Tamási-albumot Nagy Miklós Kund, az Erdély – Székelyföld képi autonómiája című kötetet Balás Árpád ajánlja az érdeklődők figyelmébe.
Előtte egy nappal 15 órától Farkaslakán, május 28-án Brassóban az Áprily Lajos Főgimnáziumban tartanak hasonló könyvbemutatót.
( nk )
Népújság (Marosvásárhely)

Jóvátétel
Amolyan erkölcsi jóvátétel számunkra, határon kívül rekedt magyarok számára a magyar állampolgárság megadása. A magyar állam jóváteszi ezáltal a december 5-i előkészítetlen, elsietett, rossz kérdésfelvetéssel megszervezett népszavazás-elutasító, bennünket megtagadó eredményét.
Jóváteszi ugyanakkor a rendszerváltás óta eltelt húsz esztendő következetlenségét, amelyet az anyaország kormányai a határon túli magyarok ügyében tanúsítottak, és jóváteszi az ötvenesztendős kommunista, szocialista-internacionalista struccpolitikáját.
Hangsúlyozom, hogy az amolyan erkölcsi jóvátétel, nem hiszem, hogy a határon túli magyarok tömeges repatriálását is jelentené. Legalábbis az erdélyi és a szlovákiai magyarok körében. Aki akart, eddig is elmehetett, magyar állampolgárságot is kaphatott, akár gyorsított eljárással, aki meg eddig maradt, ezután is maradni fog. Amúgy nem sokat jelent egy magyar útlevél egy olyan európai térségben, amelyben úti okmányok nélkül lehet utazgatni, s jelentőségét ugyanvalóst elveszíti akkor, amikor Románia is schengeni állam lesz, s megszűnik a határőrzés és a vámvizsgálat a román–magyar határon. Gyakorlatilag megszűnik a határ.
S akkor miért kell nekünk magyar állampolgárság?
A kérdésre választ keresve eszembe jut egy 2002-ben történt eset: Gyimesbükkön, az akkor 104 éves Pecman András bácsi – akit volt szerencsém személyesen is megismerni – kiváltotta magyar igazolványát. Nem akart ő már sehova se menni, nem kívánt semmilyen kedvezményt igénybe venni, csupán egy hivatalos, a Szent Koronával ellátott dokumentumot akart arról, hogy ő magyar, arról, hogy ő vállalja magyarságát.
Nos, ezért igénylik majd a magyar állampolgárságot azok, akik élnek a felkínált lehetőséggel.
Ez az állampolgárság pedig amolyan szövetség a magyar állam és a magyar nemzet között. Immár 90 éve a kettő nem esik egybe, mint ahogy térségünkben kevés olyan nemzet van, amely saját nemzetállama határain belül élne. Nagyok az átfedések. S ezek az átfedések okozták a hovatartozási, a területi vitákat, viszályokat, háborúkat. És sok szenvedést okoztak. Most megadatik a lehetőség, hogy mindenki rendezze viszonyát a saját anyaországával, no meg azzal az állammal, amelyben él.
Romániának és Szerbiának ez már sikerült, Szlovákiának kevésbé. Ők nemzetbiztonsági ügyet csináltak – erre jobb szót nem tudok ebben az összefüggésben – a magyar Országgyűlés döntéséből, s máris szankciókat helyeztek kilátásba azon szlovákiai magyarok ellen, akik netán igényelnék a magyar állampolgárságot. Azaz: bűnös, aki magyar.
Nagyon pragmatikus világot élünk, mindenki azt nézi, hogy mi mire vezet, mi a haszna belőle. Az képes potenciális veszélyforrásként tekinteni a magyar állampolgárságot kérő határontúliakra, aki ennyire leegyszerűsíti a dolgokat. E pragmatikus – azaz haszonleső – logika szerint semmi hasznunk ebből az állampolgárságból.
Én viszont kérni fogom a magyar állampolgárságot. Csak azért, hogy hivatalosan is megerősítést nyerjen a magyar nemzethez való tartozásom.
Sarány István
Erdély.ma

RMDSZ: Nemzetpolitika, megmaradás, érdekérvényesítés
Kelemen Hunor: Új utakat kell keresni
RMDSZ: Nemzetpolitika, erdélyi magyar érdekérvényesítés cím alatt, beszélgetést szervezett kedden a Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely. A rendezvénynek a Reményik Sándor Galéria adott otthont, házigazdája Adorjáni Dezső Zoltán püspök volt. Az est meghívottjainak, Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszternek, valamint Takács Csabának, az RMDSZ ügyvezető elnökének beszélgetését Tibori Szabó Zoltán újságíró irányította.
Milyen nemzetpolitikáról beszélhetünk az RMDSZ, a kormányzati szerepvállalás szemszögéből, hogyan látja az RMDSZ az erdélyi magyar közösségépítés lehetőségeit a közeljövőben?– tette fel kérdését a politikusoknak Tibori Szabó Zoltán.
Takács Csaba az RMDSZ húsz évvel ezelőtti céljait összefoglalva indította okfejtését: a közösség összefogása, kohéziójának erősítése az RMDSZ hangsúlyos célkitűzését jelentette. A nemzetpolitika egyrészt a kommunista társadalmi berendezkedés eltörlésére irányult, másrészt pedig a magyarság európai kultúrnemzetté való összefonódását szolgálta – jelentette ki az ügyvezető elnök. A rendszerváltást követően az RMDSZ az egyházi és a civil szféra társszervezeteivel együtt építette ki közösségszervező rendszerét. A 20 évvel ezelőtt kitűzött nemzetpolitikai célok megvalósítására való törekvés nem halványodott – tette hozzá.
Kelemen Hunor kulturális miniszter szerint nemzetpolitikában, közösségépítésben is új utakat kell keresni. Például a szociális, egészségügyi szférákban jelentkező problémákat illetően már nem eredményes etnikai vonalon érvelni. Életképes, alkalmazható közpolitikákra kell fektetni a hangsúlyt. A tárcavezető elmondta: az elmúlt 20 esztendőben mintegy 200 jogszabály született, amelyek a kisebbségi jogokat taglalják. A közeljövő egyik nagy kérdése az, hogy sikerül-e mindezeket egy olyan egységes törvényben összevonni, amely a kulturális autonómia elveinek érvényesítését is jogerőre emelné. A szociális kohézió megmaradása és erősítése érdekében a szövetségnek hatékonyan együtt kell működnie erdélyi magyar civil és politikai szervezetekkel – tette hozzá.
Az autonómia megvalósulása és az önálló magyar egyetem kiépítése nemzetpolitikai célok, avagy olyan jogok, amelyek természetszerűen megilletnének egy kisebbséget egy működő jogállamban?– vetette fel a kérdést Tibori Szabó Zoltán. – A cél az, hogy Erdélyben ne szűnjön meg a magyar jelenlét, a kultúra, hogy a magyar közösség szülőföldjén boldogulhasson – jelentette ki Kelemen Hunor. A magyar egyetem eszközt jelent a diákok anyanyelvükön való tanulásának és fejlődésének, hogy a maguk során majd a közösséget építhessék. Hasonló módon, az autonómia annak eszközéül szolgál, hogy saját céljainkat saját lehetőségeink, képességeink és elképzeléseink szerint valósíthassuk meg – folytatta a politikus. Takács Csaba szerint a megmaradás eszközeit intézményekben fogalmazhatjuk meg. A nemzetpolitika a megfelelő intézményrendszer kiépítésével válhat konkrétummá. Kiemelte: az RMDSZ 20 évnyi politikai tapasztalatot halmozott fel a romániai pártokkal való párbeszéd területén, koalíciós partnerként és ellenzékiként. Bízik abban, hogy a közeljövőben a szervezetnek a fent említett két célt is sikerül elérnie.
A mi feladatunk az, hogy működtessük azokat az intézményi kereteket, amelyek a kisebbség nemzeti önazonosságát erősítik. Politikai képviseletet kell biztosítanunk ahhoz, hogy tárgyalópartnerként szerepelhessünk a romániai politikai palettán – hangsúlyozta Kelemen Hunor. Az erdélyi magyar közösség atomizálódásával kapcsolatban felmerült aggályokat illetően megjegyezte: a történelem folyamán nemegyszer bebizonyosodott, hogy a rideg statisztikákban és számokban megfogalmazott jóslatok nem teljesültek, tényezők és feltételek ugyanis emberi jellegüknél fogva módosultak.
Szolgálja-e a kettős állampolgárság a magyar közösség megmaradását Erdélyben?– tette fel a kényes kérdést a moderátor.
Takács Csaba elmondta: 2005–2006-os szociológiai felmérések szerint, a kettős állampolgárság megszerzése esetében a 25–45 év közötti, munka-, és nemzőképes fiatalok mintegy 80%-a nem hagyná el szülőföldjét. A kettős állampolgárság felajánlása egy rehabilitációs szándékú gesztus, egy pozitív üzenet a határon túli magyar közösségek számára, amelyben a kultúrnemzethez való visszacsatolás lehetősége rejlik – hangsúlyozta.
Kelemen Hunor szerint messzemenően nem olyan erőteljes Magyarország munkaerő-elszippantó hatása, mint 2007 előtt, és nem tartja valószínűnek, hogy a kettős állampolgárság tömeges kivándorlást eredményezne.
A beszélgetés folyamán szó esett a válságkezelő intézkedéscsomag következményeiről, az egyre nehezebb anyagi helyzetbe kerülő társadalmi rétegeknek a magyar közösségtől, kultúrától való elszakadásáról is. Kelemen Hunor elmondta: a kormánykoalícióban partner RMDSZ tudatában van annak, hogy a negyed annyi bérben részesülő polgárok soraiban nehezen talál majd támogatókra. A politikai szolidaritás hiányának tekinti viszont, hogy a szervezet riválisai a válságos gazdasági és szociális helyzet kínálta körülményeket használják fel arra, hogy gyengítsék a szövetség szavazóbázisát.
Elmondta: Románia államadóssága oly méreteket öltött, hogy lehetetlen 3 millió gazdaságilag aktív állampolgár hozzájárulásaiból fenntartani a jelenlegi, szerteágazó juttatási rendszert. A városon lakó, leszakadó rétegeket illetően kijelentette: a városonként változó problémákra az egyháznak, a civil és politikai szférának, valamint a magyar sajtónak kell sajátos és életképes megoldásokat találnia, kohéziós erejű kulturális alternatívákat felkínálnia az atomizálódó csoportoknak.
ZAY ÉVA
Szabadság (Kolozsvár)

Leselkedő krónikások
Marosvásárhelyi Krónikák – avagy krónikák Marosvásárhelyről, néhai polgárok feljegyzései, vitái, észrevételei a város középkori és újkori életéből – mostantól könyvbe szedve, megvásárolhatóan, Sebestyén Mihály válogatásában. És két kötetben. E kötetek bemutatóján vett részt szépszámú közönség a Bernády Házban kedd délután.
Káli Király István, a könyveket gondozó Mentor Kiadó igazgatója fogadta a megjelenteket, majd a szerkesztő, Gálfalvi Ágnes szólt hozzájuk.
– A kötetek a kiadó Erdélyi Ritkaságok sorozatában jelentek meg, e sorozatnak a világháború előtt már volt előzménye. Eredetileg egykötetesre terveztük, de Sebestyén Mihály sorra hozta az érdekességeket, így kétkötetnyire duzzadt a mű.
– Ha az ember könyvtáros, állandóan olyan könyveket kérnek tőle, amelyek nincsenek meg a könyvtárban. Innen származott az ötlet, sajtó alá rendezni az egykori vásárhelyi krónikákat. Egy dolog közös bennük: hogy szerzőik marosszékiek, illetve marosvásárhelyiek voltak. Polgáremberek, egyikük kivételével – erre Tonk Sándor hívta fel a figyelmemet. A középkori és újkori város életét ábrázolják a kommentárokkal ellátott szövegek. A XVII. században Vásárhelyen krónikaíró-iskola alakult, a krónikaírás divattá vált. Egyszerű polgáremberek szabadidejükben leírták, hogy mi történt velük és mi történt a városban aznap. Az egyik szerzőnk Borsos Sebestyén bíra, Borsos Tamás apja. Borsos Tamás szövegeit nem közöljük, mert azok már megjelentek a Fehér Kötetek sorozatban, Nagy Szabó Ferenc, a szabócéh céhmesterének írásait azonban igen. Ő negyvenévesen kezdett írni, munkái átölelnek egy fél évszázadot. Mindent részletesen közöl a városi életről. Ebben Vásárhely élenjáró, más, korabeli, a városi életet taglaló munka nem született. Enyedi Lakatos Márton ugyancsak polgár és mondhatni voyeur, amolyan leselkedő krónikás. Kitűnő portrékat írt az igazi, veszekedő polgárokról, riporteri frissességgel, maró gúnnyal számol be a nézeteltérésekről 1660 és 1675 között. De közöljük – többek között – még Petri Nagy György és Rozsnyai Dávid írásait is. A teljes szöveget adjuk és igyekeztünk az olvasmányosságot szem előtt tartani anélkül, hogy a filológia szabályait áthágnánk. Mellékletekkel, hely- és névmutatóval, magyarázatokkal láttuk el a könyveket, amelyekben folyamatos mesélést olvashatunk. Kár, hogy Jókai nem inspirálódhatott belőlük. A sorozat eredetije Jancsó Elemér nevéhez köthető, 1938-ban indult, és keretében '48-ig jelenhettek meg kötetek. A Mentorén kívül van egy másik folytatása is, a Kriterion Téka-sorozata, az már hozzáedzte a közönséget a történelmi szövegekhez. Nekünk még jobbat kell csinálnunk – mondta Sebestyén Mihály.
– Átlagolvasóknak szánjuk a sorozatot, ezért is ügyeltünk az olvasmányosságra – tette hozzá a szerkesztő. – Két típusú szöveggel dolgoztunk: amelyeket már átírtak egykori szöveggondozók – mellesleg nagyon szépen –, és amelyek kézírását úgy kellett kisilabizálni. Az átírásnál a tájszólás jellegzetességeit ott is megőriztem, ahol az nem volt következetes. Rendkívül szórakoztató, regényes és egyáltalán nem száraz történelmi szövegekről van szó, ráadásul ez már a második idei kötetünk, amely Vásárhelyhez kapcsolódik. És hamarosan újabb következik: Szabó Éva Erzsébet Vásárhelyi villanypózna című könyve, amelyben a szerző két világháború közötti Palás-közi élményeit meséli el, tulajdonképpen a Palás-köz történetét írja le.
Nagy Botond
Népújság (Marosvásárhely)

Videokonferencián beszéltek a kormánytagok a prefektusokkal a megszorító intézkedésekről
„A kormánynak, illetve a területi képviselőinek egyaránt nehéz lesz az elkövetkező időszak, hiszen nekünk kell elmagyaráznunk a nyugdíjasoknak a megszorító intézkedéseket, a fizetések és nyugdíjak csökkentésének szükségességét, de nincs alternatíva” – jelentette ki tegnap Emil Boc miniszterelnök a prefektusokkal folytatott videokonferencián. Hozzátette: Románia sem egy elefántcsonttoronyban helyezkedik el, hogy megmenekülhessen a világgazdasági történések hatásától.
A miniszterelnök megszólalásában többnyire megismételte, összefoglalta korábbi bejelentéseit, mintegy tájékoztatva a prefektusokat, hogy milyen intézkedésekre kényszerül a kormány a költségvetési megszorítások keretében. Mint hangsúlyozta, a két felmerülő lehetőség – az adóemelés és a kiadások csökkentése – közül a kormány az utóbbit választotta – 25 százalékkal csökkentette a béreket, 15 százalékkal a nyugdíjakat, a gyermeknevelési pótlékot, illetve a szociális juttatások egy részét –, mivel ezek által csökkenteni lehet a strukturális hiányt, s egy időben lehetőséget teremt arra, hogy pénzösszegeket különítsenek el a magánszféra számára, elindítva ezáltal a gazdasági fellendülést. Boc ugyanakkor leszögezte, hogy a megszorítások csak ideiglenesek, december 31-éig érvényesek.
A kormányfő ismételten úgy vélekedett, hogy az ország jelenlegi gazdasági helyzetéért a Tăriceanu-kormány tehető felelőssé, amely 2007–2008-ban „mérgezett ajándékokat” adott a lakosságnak a bérek, nyugdíjak emelésével, ezeket ugyanis nem tették lehetővé a munkatermelékenységi mutatók. „Még amit megtermelünk, azt is rosszul osztja be a költségvetés, ez az elmúlt 20 év Romániájának problémája” – hangoztatta Boc.
Emil Boc ugyanakkor arról is beszámolt, hogy olyan információk jutottak el hozzá, hogy egyes önkormányzatok a napokban 25 százalékos béremelésről hoztak határozatot, hogy a csökkentés nyomán a jelenlegi szinten maradhassanak a bérek. Éppen ezért a kormányfő azt kérte a prefektusoktól, hogy támadják meg a közigazgatósági bíróságon az ilyen jellegű határozatokat.
A területi kormánymegbízottakat egyúttal arra is kérte, hogy kezeljék prioritásként a beruházásokat, mivel – mint hangoztatta – az idei év első harmadában 13 százalékkal ugrottak meg a különböző javakra és szolgáltatásokra fordított kiadások. Eközben – példálózott – a minisztériumoknak és a központi közigazgatási intézményeknek sikerült ezeket a kiadásokat 3 százalékkal csökkenteniük.
Bírák a megszorítások ellen
Nem indokolható a nemzetbiztonságra való hivatkozással a kormány megszorító intézkedéseinek elfogadása – reagált szombati közleményében a romániai bírákat és ügyészeket tömörítő szervezet Emil Boc kormányfő azon kijelentésére, hogy a megszorító csomag elfogadásának szükségességét az alkotmány nemzetbiztonsági érdekeket rögzítő 53. cikkelye alapján kívánják megindokolni.
Érvelésükben rámutatnak: az intézkedés nem érinti az egész nemzetet, csupán egy részét, hiszen csupán a közalkalmazottakra és a nyugdíjasokra vonatkoznak a megszorítások. Leszögezik: a kormány ezen tervezett lépése a jogállam iránti megvetést jelzi.
Álláspontjuk szerint a nyugdíjak csökkentése alkotmányellenes, ráadásul a 15 százalékosra tervezett megvonás valójában 30 százalékos lesz, miután a kabinet az illetmény kiszámításának alapját képező nyugdíjpont értékét is csökkenteni kívánja.
Balogh Levente
Az ANL-lakások eladását sürgetik
A videokonferencián részt vett Elena Udrea fejlesztési miniszter is, aki a prefektusokkal folytatott beszélgetésben az Országos Lakásügynökség (ANL) által épített lakások eladásának felgyorsítását sürgette. Mint részletezte, az új beruházások kieszközöléséhez elengedhetetlen, hogy ezek a pénzek befolyjanak az államkasszába, a polgármesteri hivatalok azonban sok esetben visszautasítják az ANL-lakások értékesítését. Szerinte ennek fő oka, hogy a lakók által fizetett albérleti díj jelenleg a települések büdzséjébe folyik be. Udrea azonban leszögezte, a lakrészek eladása esetén a helyi önkormányzatokat gazdagítanák a lakástulajdonosok által fizetett adók, illetékek is.
Şeitan több beleszólást akar
A munkaügyi felügyelőségek, illetve a szociális segélyeket kezelő igazgatóságok támogatását kérte eközben tegnap a prefektusoktól Mihail Şeitan munkaügyi miniszter, hogy minél jobban meg lehessen szűrni, hogy kik azok, akik valóban jogosultak a garantált minimális jövedelemre, valamint a fogyatékkal élőknek szánt pénzösszegekre. „A hozzánk eljutott statisztikák szerint sok olyan dolog történik, amelyeket ellenőrizni kell, s vissza kell térnünk a norma-litásba – fogalmazott a szaktárcavezető. – Mercedesszel járó és villában élő személyeknek nem szabadna segélyekben részesülniük.”
Bálint Eszter
Krónika (Kolozsvár)

„Ne féljetek, nem megyünk haza!” – Hová jutottunk Trianon óta?
A magyar megosztottság és egymásra találás 90 esztendeje
A trianoni diktátum legfontosabb következménye, hogy a történelmi Magyarország megszűnte, az ország kétharmadának elcsatolása következtében létrejönnek azok a kényszerközösségek, melyekre ma azt mondjuk, „külhoni magyarok” – fogalmaz Bárdi Nándor történész. Az ő segítségével próbáltuk áttekinteni a békediktátum óta eltelt időszakot mind a határon túli magyarság, mind az anyaország szemszögéből.
Trianon értelmezése, szemlélete már a létrejöttének pillanatától eltér határon túli és magyarországi nézőpontból: Brassóból vizsgálva ezt a helyzetet más a történtek értelmezése, mintha Budapestről állapítjuk meg, mi történt – szögezi le Bárdi Nándor, az MTA Kisebbségkutató Intézet munkatársa.
Kisebbségben Magyarországról nézve Trianon alapvetően az ország területi vesztesége, míg kisebbségi szempontból a közösség létrejötte kapcsolódik ehhez az eseményhez – folytatja a kutató, aki Kolozsváron is rendszeresen tanít. – Ezek ugyanis egy politikai döntés, nem pedig valamilyen társadalomtörténeti folyamat során létrejött közösségek. E kényszerközösségek mint sorsközösségek 90 év alatt vállalt, regionális közösségekké váltak, s ez a magyar nemzetfelfogást is meghatározza.
A külhoni magyar látószög némiképp eltér a hazaitól. A kisebbségi magyar közösségeket az anyanyelv és a kultúra szervezi, így sokkal „nemzetesítettebb” közösségek, a nemzeti kultúrának fontosabb szerepe van, mint Magyarországon.
Míg a magyarországi népesség jelentős részének az ország a haza, s az állampolgársághoz köti ezt a fogalmat (bár folyamatosan nő azok száma, akik a határon túli magyarokat is a nemzet részének tartják), s a haza és az ország fogalma az anyaországban összekapcsolódik, a határon túliak a szülőföldből, a „kis tájból” indulnak ki, ehhez kötődik a magyar kultúra. Ez a virtuálishaza-felfogás a magyar médiatér használatán keresztül lesz valóságossá, integrálódik Magyarországhoz. Külön kérdés az, hogy a külhoni magyar világok termelte kultúra, ismeretek mennyire épülnek be ebbe a közös médiatérbe.
Bárdi rámutat: a 2004. decemberi népszavazás azért volt nagy hatással a külhoni magyar közvéleményre, mert az a hazafelfogásból elvárt emancipáció, hogy ők a létező magyar kultúra részesei, és az anyaországban sem idegenek, elutasításra talált. Legalábbis így élhették meg a szomszédországi magyarok.
Az adófizető és az áldozat konfliktusa
Az egyenlőtlen helyzetből adódnak a magyar–magyar konfliktusok. Vannak, akik magyar állampolgársággal bírnak, Magyarországon élnek, magyar kulturális állami intézményrendszert használhatnak, s van egy 2 millió 400 ezres csoport, melynek tagjai kisebbségi léthelyzetben maguknak teremtik meg ezt az intézményrendszert, s nem rendelkeznek azzal a kulturális esélyegyenlőséggel, mint a magyarországiak.
Előáll az adófizető és az áldozat konfliktusa: Magyarországról jön a támogatás, a hazai intézmények próbálnak élni a kompetenciával, hogy ők döntenek ezekről a helyzetekről. Vita alakul ki, hogy az adott közösség nem tudja-e jobban eldönteni a támogatás sorsát.
Ki a „magyarabb magyar”?
Némi kompenzálás is előfordul: amikor a határon túliak próbálják nemzetesítettségben, hitelességben, kulturális örökséghez való viszonyukban felülmúlni a magyarországiakat. Ennek egyik jellemző kifejezése a „tápos” – azaz művi, mesterkélt, nyámnyila – kritikus megnevezés, ahogy Kárpátalján vagy Erdélyben nevezik az anyaországi magyarokat.
A Balázs Ferenc Intézet korábbi kutatásai szerint, hogy miképpen látják a határon túliak az anyaországi magyarokat, két fontos sztereotípia alakult ki. Az egyik, hogy a magyarországiak „gőgösek, ridegek, számítóak”. A másik egyfajta mintakövetést jelez, eszerint a hazaiak civilizáltak, kulturáltak. A felvidékiek a legelfogadóbbak, a kárpátaljaiak a legelutasítóbbak Magyarországgal kapcsolatban, míg az erdélyieknél és a vajdaságiaknál fele-fele arányban oszlik meg a fent megadott két nagyobb megítéléstípus.
A revíziós politika
Korszakonként markánsan különböző az érem másik oldala, hogy miképpen reagál a megcsonkított, a magyar államiságot jogfolytonosságában továbbvivő ország a békediktátumra és következményeire – derül ki a kutató válaszaiból.
A két világháború között egyértelmű volt a revíziós jövőkép: ez egyrészt külpolitikai stratégia volt, másrészt az egész Horthy-korszak legfontosabb legitimációs ideológiája. Eszerint mindent, a társadalmi programokat, a belső ellentéteket, az ország gazdaságpolitikáját a revízió érdekeinek kellett alárendelni. A revízió célját végig nem tisztázták: lebegtették, hogy a történelmi Magyarország visszaállítása vagy az etnikai határok szerinti új határvonalak meghúzása a cél. A legfontosabb kérdés az volt, amit Jancsó Benedek fogalmazott meg: ha el is vesztette a magyarság területi integritását, kulturális integritását meg kell tartania annak érdekében, hogy egy későbbi békeszerződés során érvelni lehessen a magyar demográfiai, gazdasági pozíciókkal. A korabeli magyar külpolitika egyik alapelve pedig az volt, hogy a szomszédsági kapcsolatok csak akkor rendezhetők, ha a kisebbségi kérdésben is van előrelépés.
Más helyzetet teremtett az 1938–1944-es időszak, a visszacsatolások korszaka. Maradtak magyar kisebbségek a vissza nem tért területeken, s Magyarországra is nagy számban kerültek más nációbeli népcsoportok. Szlovákia vonatkozásában a reciprocitás elve működött: a magyar kisebbségeknek adott intézményi jogokért cserébe a szlovákiai magyarok is hasonló elbírálásban részesültek.
Ez Romániával kapcsolatban nem igazán működött, ott sokkal inkább túszhelyzet alakult ki a két közösség között. Észak-Erdélybe egymillió román került vissza, Dél-Erdélyben pedig ott maradt mintegy 100-150 ezer magyar. A visszacsatolt területeken mindenütt a magyarországi közigazgatást vezették be, de Észak-Erdélyben továbbra is fenntartották a kisebbségi korszakban létrehozott regionális és a nemzeti alapon szervezett intézményeket – ilyen volt az EME, az EMKE, az EGE vagy a szövetkezeti központok. Az erdélyi elit egyfajta mintaterületnek tartotta a régiót.
Létrehozták az Erdélyi Pártot, próbálták nem beengedni a magyar pártokat, s az észak-erdélyi románsággal szemben igyekeztek egységes tömbként megjelenni. A nemzetiségi kérdés megoldása tekintetében alapvetően nem nemzetiségi autonómiában gondolkodtak, mint 1940 előtt, hanem az 1868-as nemzetiségi törvény továbbfejlesztésében, tehát a nyelvi jogokban és az egyházi autonómiában, például magyarok vezette, román nyelvű helyi közigazgatásban és oktatásban. Ezzel együtt Dél-Erdély megszerzéséről sem mondtak le. A háború utáni rendezéssel kapcsolatban pedig mind román, mind magyar részről készültek lakosságcseretervek. Ez akkoriban a kérdés egyik rendezési módjának tűnt.
Eszköztelenül A következő, 1944–1948 közötti időszakban a magyar kormányzat eszköztelen volt ezekben a kérdésekben. Még csak kisebbségvédelmi garanciákat sem tudott elérni a béketárgyalásokon. Az, hogy nem telepítettek ki nagyobb magyar tömböket a felvidékieken kívül, többek között annak köszönhető, hogy Magyarországon ez komoly belpolitikai gondokat jelenthetett volna. Másrészt Romániában a szovjetek egyik legfontosabb ütőkártyája volt, hogy lebegtették Észak-Erdély hovatartozását. Így sikerült elérniük, hogy 1945-ben Petru Groza vezetésével baloldali kormányt nevezzenek ki, amely 1948-ra fölszalámizta a polgári erőket. Egy ideig még küldözgetett az anyaország pénzt a kolozsvári egyetem fenntartására, a kisgazdapárt is próbálta a szövetkezeti mozgalmat segíteni Erdélyben. Ezek azonban már nem tudták befolyásolni a folyamatokat.
Az internacionalista zsákutca
Az ötvenes évektől a hatvanas évek közepéig tartott az automatizmus kora. A magyar kormányzat úgy gondolkodott, hogy egy adott ország belügye a nemzetiségi kérdés. Arra számítottak, hogy a szocializmus automatikusan meg fogja oldani ezeket a problémákat az osztályharc lezárultával. Csakhogy leereszkedett a vasfüggöny nemcsak nyugatra, de a környező szocialista országok felé is. A nyilvánosságra nem kerülő pártvezetői tárgyalásokon állandóan napirenden volt a kérdés, elsősorban Románia esetében. A kommunista párt vezetésében ebben az időszakban egyébként felülreprezentáltak, Rákosit is beleértve, a határon túlról származó politikusok.
A hatvanas évek közepétől kezdődő, Kádár által fémjelzett korszakban a keleti blokkban jellemző, hogy elfogy a szocialista országok legitimációs tartaléka Sztálin halála és a XX. kongresszus után. Szinte minden országban megjelenik a nemzeti érdek, a nemzeti függetlenség fokozott hangoztatása mint politikai legitimációs ideológia. Ezalól két ország kivétel. Egyrészt az NDK, ahol a függetlenség kérdéséhez az NSZK árnyékában elég nehéz lett volna hozzányúlni, másrészt Magyarország, ahol 1963-ig ültek az ’56-osok, illetve Kádár rendszerének ideológiája más típusú nemzeti érdeket hordozott magában. Kádáréknak egyfajta plebejus nemzetfogalma volt: a nemzeti érdekek helyett az életszínvonal biztosítására került a hangsúly.
Románia a Varsói Szerződés esetében ellenállt a tömbben való politizálásnak, a KGST vonatkozásában pedig annak a nemzetközi munkamegosztásnak, amely mezőgazdasági és nyersanyagtermelő szerepben konzerválhatná. Ebből adódott, hogy amikor a Szovjetunió és Románia kapcsolataiban fölmerült a hatvanas évek második felétől Besszarábia kérdése, Magyarországon bátrabban fogalmaztak a határon túli magyarok ügyében. S ezek a problémák 1968 után Csehszlovákiában, a hetvenes évek első felétől Romániában egyre súlyosabbakká váltak. Magyarországon pedig a párt és az elitcsoportok alkurendszerében nyomásgyakorló csoportosulások alakultak ki, így például aktivizálódott az Írószövetség, a népi írók sora.
A határon túli magyarok kérdésével 1966–1968-tól rendszeresen foglalkozott az MSZMP KB agitációs és propagandabizottsága. Különböző jelentések készültek a szomszédos szocialista országokkal működő kulturális kapcsolatokról, az ott élő magyarok helyzetéről, intézményi viszonyairól. 1976-ban MSZMP politikai bizottsági határozat születik, amely a lenini nemzetiségpolitikai normák szerint értékeli az egyes országok magyarságpolitikáját. Úgy ítélik meg, hogy Kárpátalján a legjobb a helyzet, ezenkívül Jugoszláviában jó a helyzet. (Itt fogadták el egyedül a Magyarországról kezdeményezett „kettős kötődés” és a nemzetiségek „híd” szerepére vonatkozó retorikát.) Csehszlovákiát az oktatási kérdések és a történeti viták miatt problematikusnak tartották. Romániában pedig kifejezetten úgy értékelték, hogy ott eltérnek a marxista–leninista nemzetiségpolitika normáitól.
A kulturális nemzetfogalom
Különböző próbálkozások történtek a romániai kapcsolatok rendezésére, de 1977-ben a nagyváradi találkozó nyomán kiderült, hogy ez a magas szintű találkozókra építő politika sem működik. Nyílt konfliktussá vált a Románia és Magyarország közti viszony, mikor a nyolcvanas évek elején nyilvánvalóvá vált a romániai gazdasági válság. A társadalmi homogenizációra épülő romániai politika külső-belső ellenségként konstruálta a magyarságot és Magyarországot. Magyarország óhatatlanul belekerült ebbe a konfliktusba, hiszen a nyolcvanas évek közepén tömegessé vált a romániai magyarok áttelepülése és a tiltott határátlépés. A 80-as években Szűrös Mátyás, Tabajdi Csaba, Szokai Imre, Őszi István vezetésével megjelent egy olyan, az MSZMP KB külügyi apparátusában dolgozó csoport – Moszkvából visszatért diplomaták –, akik a magyar kisebbségi kérdés nemzetközi felvetése irányába, a kulturális nemzetfogalom felé mozdultak el. A határon túli magyarokkal való kapcsolattartást pedig a magyar külpolitika egyik legfontosabb feladatának tartották.
A dologban közrejátszott, hogy míg a népi írók, akik szintén kiemelt fontosságúnak látták e kérdést, kulturális, demográfiai problémának látták a határon túli magyarok ügyét, addig a harmadik, a határon túliakkal foglalkozó csoport, a demokratikus ellenzék elsősorban emberi jogi kérdésként kezelte, s egyik legfontosabb témájává vált a magyarországi szegénység mellett a határon túliak ügye.
Magyarságpolitika A Kádár-rendszer bukásával, 1988–1989-ben bekövetkezett a magyarságpolitika intézményesülésének időszaka. A Németh-kormány alatt létrejött a Nemzetiségi Kollégium, majd az Antall-kormányzat időszakában megalakult a Határon Túli Magyarok Hivatala. Ez a hivatal különböző felügyeleti szervek mellett 2006-ig működött, amikor létrehozták a Miniszterelnöki Hivatalon belül a kisebbségi és nemzetpolitikai szakállamtitkárságot.
Az 1990 utáni időszakban az alapvető jövőkép a társnemzeti státus megszerzése volt a határon túli magyarok számára. Erről viszont a 90-es évek közepére kiderült, hogy nem működik, sem az európai nyomásgyakorlás, sem a szomszédos országokkal való megegyezés nem hozza létre a különböző szintű magyar nemzeti autonómiaintézményeket. Egy másik kísérlet volt a kisebbségi magyar pártok részvétele az adott országok kormányzati politikájában a kilencvenes évek közepétől. Ez nagyon sok eredménnyel járt, de sehol sem jutott el külön kisebbségi törvény létrehozásáig. Ellenben a volt Jugoszlávia utódállamaiban felülről létrehozták a kisebbségi magyar nemzeti tanácsokat.
Mikor 1996 környékén kiderült, hogy Magyarországnak egyfajta geopolitikai előnye van a térségben, és valamiféle megoldást kell találni a schengeni határ-ellenőrzési rendszer bevezetése utáni kapcsolattartási problémákra, akkor jelenik meg a státustörvény elképzelése. Ez a koncepció azt célozta meg, hogy a határon túli magyarok jogilag és egyénileg is megragadhatóvá váljanak. A státustörvénnyel járó kedvezményeket úgy képzelték el, mint egy olyan katasztert, amely révén pontosan lehet tudni a kedvezményezettek körét, a kedvezményeket pedig tovább lehet fejleszteni.
Ennek a kedvezménytörvénynek a zsákutcájaként jelent meg, a működésképtelenségét jelezve, a kettős állampolgárság igénye – összegzi a jelenleg kialakult helyzetet Bárdi.
Ürügy a kisebbségek problémáinak felvetése
A 90-es évek elejétől kezdve a határon túli magyarok kérdése bizonyos értelemben virtualizálódott, mintegy ürügyként jelenik meg – jelzi kérdéseinkre a kutató. Már az MDF szétszakadásakor a kirobbanó Csurka–Antall-konfliktus látszólagos ürügye az ukrán–magyar alapszerződés volt. Gyurcsány Ferenc számára a népszavazás lehetőség volt arra, hogy megmutassa, Orbán Viktor legyőzhető. 1996-ban Orbán a jobboldal egységét, az MDF, a kisgazdapárt és a Fidesz koherenciáját az alapszerződés vitájában tudta megteremteni, amikor történeti távlatba emelte, hogy vajon az alapszerződés megoldja-e a kisebbségek problémáit és Trianon kérdését.
A magyar politikában, s ez akár a jelenlegi, a határon túliak állampolgárságának elnyerését könnyítő és kiterjesztő jogszabályra is vonatkozik, általában valamilyen más politikai folyamatnak van alárendelve, valamilyen pártpolitikai érdekharc áll a magyar kisebbségek adott ügyének, problémájának a felvetése mögött – summázza a kérdés aktuálpolitikai jelentéseit Bárdi Nándor.
Udvardy Zoltán
MNO.hu

Kisebbségi konferencia és környezetvédelem
Tegnap tizenkettedik alkalommal tartottak szemináriumot a nemzeti kisebbségek kulturális autonómiájáról, a Bernády György Alapítvány szervezésében. A tanácskozás előtt Borbély László, az alapítvány elnöke, környezetvédelmi miniszter tartott sajtótájékoztatót a környezetvédelmi hét kapcsán.
– Úgy gondolom, nem teszünk eleget annak érdekében, hogy védjük a természetet, hogy tudatosítsuk a hivatalokban és a közvéleményben a környezetvédelem fontosságát. Ezen a héten, amikor a környezetvédelem napjait ünnepeljük, különösen nagy fontosságot nyer környezetünk védelme – nyilatkozta Borbély. Beszélt a klímaváltozásért felelős európai biztos bukaresti látogatásáról, illetve az idén sorra kerülő cancuni, valamint a johannesburgi klímakonferenciákról, amelyeken olyan döntések születhetnek, amelyek meghatározóak lesznek az emberiség számára a következő húsz- harminc évben. Rámutatott, mindannyiunknak és Romániának is kötelessége meghozni azokat az intézkedéseket, amelyek a globális felmelegedéssel járó változásokat megakadályozzák. Ezt a célt szolgálta a virágóránál tartott rendezvény is.
Ugyanakkor szólt a roncsautóprogramról, illetve a zöld ház programról, fontosnak nevezve, hogy különösen gazdasági válság idején "az emberek felé forduljunk", olyan támogatást kapjanak, amely egyrészt hozzájárul ahhoz, hogy tisztább legyen a környezetünk, és olyan alternatívát nyújtson, amely jó az állampolgárnak, csökkenti a közköltségeket vagy kivonja forgalomból a környezetszennyező autókat.
A roncsautóprogram keretében ebben a pillanatban 160 ezer értékjegyet adtak ki, ami egyben azt jelenti, hogy 160 ezer régi autót vonnak ki forgalomból. Ezt jövő héten 30 ezerrel növelik, az idén legalább 200 ezer autót fognak beadni. Ez új autó vásárlását is jelenti. Máig 22 ezer új autót adtak el csak a programon belül.
A zöld ház programot, amelyet véleménye szerint teljesen indokolatlanul állítottak le 2009-ben, július 1-jén indítják. Az állampolgárnak, ha alternatív energiaforrást akar felszerelni, nem kell mást tennie, mint hogy másolatot nyújt be a megyei környezetvédelmi hivatalhoz a személyazonossági igazolványról, a ház tulajdonjogáról, és arról, hogy nincs adóssága az állammal szemben.
A beruházás után a számla és az átvételi elismervény alapján a minisztérium a számlájára átutalja a pénzt. Ez 3 ezer lej a brikettel vagy fűrészporral működő hőközpontok esetében, 6 ezer lej a napelemes és 8 ezer lej a vízszivattyúval működő hőközpontok esetében. Erre az évre 110 millió lejt különítettek el erre a programra, de az összeget tudják emelni.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Árvíz: segíteni mentek Biharból
Bihar megye – Mint azt már tudattuk, a rendkívül súlyos magyarországi árvízre való tekintettel az RMDSZ Bihar megyei szervezete önkéntes segítőket küldött a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei területekre.
Péntek délután indult el a segítő csapat, és a kora esti órákra érkezett meg a miskolci katasztrófavédelem központjába, ahonnan a közeli Felsőzsolca városába irányították őket. Múlt hét közepén Edelény mellett átszakadt a gát, így az alacsonyabban fekvő területek folyamatosan víz alá kerültek. Már pénteken számos főutat lezártak, hiszen ebben a térségben a Bódva, a Sajó, illetve a Hernád patakok rendre elárasztották a területet.
Lakhatatlan házak
Mint az a mellékelt fotókból is kiderül, Felsőzsolca alacsonyabban fekvő utcáin gyorsfolyású folyóként hömpölygött a víz, csupán csónakkal és markológépekkel lehetett közlekedni. A homokzsákokból épített torlaszok mellett rendre szivárgások jelentek meg, és a talajvíz is folyamatosan megnehezítette az önkéntesek munkáját. A Bihar megyéből érkezett önkéntesek ottlétük ideje alatt tonnányi homokzsákot mozgattak meg, több esetben is a saját maguk által vitt szivattyúkkal próbálták az épületeket óvni. Egy pincében tárolt, 800 kilogrammnyi karbit tartalék miatt még a robbanásveszély lehetősége is fennállt, több órás szivattyúzást követően sikerült átmenteni a veszélyes készletet.
A vasárnapi hírek már a címlapokon arról számoltak be, hogy a 7500 lélekszámú településről már ezernél is több lakost telepített ki a honvédség, hiszen az alacsonyabban fekvő házak többsége lakhatatlanná vált.
„Az RMDSZ Bihar megyei szervezete megköszöni a hegyközcsatári, hegyközpályi, kiskereki, köröstárkányi, érszőlősi, tóti, szalárdi és margittai RMDSZ-szervezetek, a HawksMotor Klub, valamint a nagyváradi székhelyű vízügyi igazgatóság segítségét, akik időt, energiát és felszereléseket nem kímélve próbáltak segíteni a bajbajutottakon” – nyilatkozta lapunknak Szabó József nagyváradi tanácsos, az RMDSZ ügyvezető alelnöke.
erdon.ro

Megoldás a kulturális autonómia?
Beszélni lehet, előre lépni már nehezebb
Vajon megoldás-e a kulturális autonómia? Az egyrészt bizonytalanságot sugalló, s talán ráerősítést váró címmel erre a kérdésre próbált választ keresni az a kisebbségi konferencia, amelyet a múlt hét végén szervezett a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány. A rendezvényen dr. Kelemen Atilla, az RMDSZ megyei elnöke és a házigazda Borbély László, a Bernády Alapítvány elnöke köszöntötte a megjelenteket.
A nemzeti kisebbségek a korábbi évekhez képest kevesebben vettek részt a szemináriumon, amelyen Frunda György szenátor a kulturális autonómiáról mint a nemzeti identitás megtartásának eszközéről tartott előadást. Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke, A nemzeti kisebbségek kulturális autonómiája az európai kulturális sokféleség megőrzésének eszköze című eszmefuttatásában tovább szélesítette a témát, végül Varga Attila képviselő a kulturális autonómiáról mint az állam korszerűsítésének lehetséges eszközéről beszélt.
Románia nem rózsakert
Frunda György szerint az államnak, a szubszidiaritás elve alapján a kisebbségeknek kell delegálnia a jogot, hogy maguk döntsenek saját kulturális problémáikban. Elismerte, hogy a rendszerváltás óta történtek pozitív lépések ebbe az irányba az anyanyelvhasználatban, illetve a kétnyelvű feliratok ügyében vagy az anyanyelvű oktatás terén.
Egy állam annál gazdagabb, minél több nemzeti kisebbség él a területén, ilyen szempontból Románia "nem rózsakert, hanem virágos rét, amelyben 20 nemzeti kisebbség él, s ezek közül 19-nek képviselete van a parlamentben, jelentette ki a szenátor, hozzátéve, hogy "egyre jobban kezdjük magunkat érezni egymás mellett, hiszen lassan nem csupán a kisebbségek ismerik a többség kultúráját, hanem a többség is egyre negyobb érdeklődést tanúsít a kisebbségek kultúrája iránt. Itt az ideje, hogy megírjuk a román többség és a nemzeti kisebbségek valós történetét, le kell bontani azokat a sorompókat, amelyek elválasztanak, és hidakat kell építeni, amelyek összekötnek bennünket, jelentette ki Frunda.
A demokratizálódás leállt 2007. január 1-jén
Smaranda Enache szomorúan állapította meg, hogy a rendszerváltás után húsz évvel is erősen centralizált államban élünk, ma sem hajlandó egyetlen kormány vagy koalíció sem elismerni a nemzeti kisebbségek kulturális autonómiáját. Erre esélyt sem lát mindaddig, amíg az alkotmány szelleme nem lesz európai, s amíg maga az állam nem lesz lojális saját kisebbségeivel szemben, nem csupán egyoldalú lojalitást vár el azoktól. Véleménye szerint a demokratizálódás folyamata 2007. január elsején leállt, s egy teljesen európaiatlan tárasadalmat építettek ki a kormányok, amelyeknek, sajnos, az RMDSZ is tagja volt és az ma is. Hangsúlyozta: Románia ma már jogi szempontból is Európa része, így bármely kisebbség elvesztése Európa számára is veszteség. Abszurdumnak nevezte, hogy ennyi évvel a diktatúra bukása után is lobbizni kell egy, a nemzeti kisebbségek kulturális autonómiáját biztosító törvénytervezet elfogadásáért.
Szemantikai szempontból az új tanügyi törvényt "teljesen kompatibilisnek" nevezte a Ceausescu-féle törvénnyel, s kijelentette: ha például Belgiumban vezetnének be kulturális vagy nyelvi megszorításokat, maguk a szülők perelnék be az iskolákat jogcsorbítás címén.
Az egyén ne alattvaló legyen, hanem partner
Varga Attila szerint a kulturális autonómia megoldás, de nem egyedüli, mert nem azt jelenti, hogy ha ez megvan, le lehet mondani a területi autonómiáról. Arról beszélt, hogy szükség van az állam modernizálására, és az autonómia része lehet ennek. Az autonómia, mondta, elv, minőség, morális érték, s elvárásként mind az egyén, mind a közösség szintjén megjelenik, tehát mindkét szempontból fontos. Egyrészt tehát elvként, másrészt az államhatalom megszervezésének alapelveként kell megfogalmazzuk olyan értelemben, hogy az autonómia képességet jelent, azt, hogy egy közösség tud önállóan dönteni, ennek szükségét érzi, másfelől meg hatásköröket is jelent a különböző autonómia-intézmények szintjén.
Ha ez működik, korszerűsíti az államot, és hatékonyabbá teszi az állam működését. Nem az az állam erős, amely teljes körű döntési jogkörrel rendelkezik, hanem az, amely képes kölcsönös bizalmi légkört teremteni, lemondani bizonyos hatáskörök gyakorlásáról a közösségek javára. Ha ez megtörténik, új alapokra lehet helyezni egy államot.
Véleménye szerint most vagyunk talán a legtávolabb ettől a helyzettől. Arra kellene törekedni, hogy az egyén ne alattvaló, hanem partner legyen.
Moca Rudolf, a roma kisebbség képviselője, de az ukránok képviselője, illetve egy szucsávai magyar is arról beszélt, hogy komoly problémák vannak ebben az országban a kisebbségi jogok terén, és – utalva a népszámlálások adataira, amelyeket egyes vélemények szerint nem hivatalosnak, hanem inkább opcionálisnak kellene nevezni – kijelentették: sokan azért nem vallják be nemzetiségüket, mert "nem mutat jól" és esetleg hátrányukra válhat abban a közösségben, ahol élnek.
Általános véleményként fogalmazódott meg, hogy nem a kisebbségek problémája a kisebbségi kérdés, hanem a kormányoké, és bár sokat beszéltek ezekről a kérdésekről, nagyon nehezen lehet előrelépni a törvényhozásban, illetve a gyakorlatban.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

A PNL vállalná a miniszterelnöki tisztséget…
Crin Antonescu PNL-elnök ma Galacon egy sajtótájékoztatóján azt mondta: kész arra, hogy vállalja a miniszterelnöki tisztséget, amennyiben az általa vezetett alakulat programját elfogadnák.
A liberálisok elnöke hozzáfűzte azonban: jelenleg nem ez a politikai célkitűzése. Leszögezte: amíg vannak alternatív intézkedések a Boc-kormány által javasolt megszorítások helyett, azokat alkalmazni kell.
„Mindig azt mondtuk a válság kezdete óta, hogy amíg azt állítjuk, hogy vannak alkalmazható intézkedések, készen állunk azok alkalmazására. Ez nem azt jelenti, hogy a Traian Băsescu kormányába szeretnénk belépni. Ha akartuk volna, megtehettük volna télen. Készen állunk arra, hogy kormányozzuk Romániát a PNL intézkedései szerint, és egyedül felvállalnánk ezt a programot, amely a nyugdíjak és bérek megmentését, a kiadások drasztikus csökkentését, kevesebb minisztériumból álló kormányt, kevesebb ügynökséget jelentene. Nem az a politikai célom, hogy kormányfő legyek. Ez nem azt jelenti, hogy a PNL minden áron kormányra lépne. De ha alkalmazni kell ezeket az intézkedéseket, nem hátrálunk meg. Ha a párt felkér erre a tisztségre, azt fogom mondani, hogy vállalom” –fejtette ki Antonescu.
A Szociáldemokrata Párt által beharangozott bizalmatlansági indítvány kapcsán leszögezte: a liberálisok megszavazzák azt – függetlenül a szövegtől. Sőt, Antonescu azt mondta: láthatóan szavaznak majd, és, aki nem vesz részt a vokson, azt kizárják a pártból.
Nyugati Jelen (Arad)

Vita az autonómiáról
Nemzeti kisebbségi konferenciát szervezett – immár tizenkettedik alkalommal – a marosvásárhelyi Bernády Alapítvány, melyen a kulturális autonómia kérdésköre került terítékre. A romániai magyarságot érintő problémák mellett szó esett a cigányok, szlovákok, bolgárok, oroszok, ukránok, németek, lipovánok, görögök, törökök kisebbségi ügyeiről is.
„Romániában ma nem jó nemzeti kisebbségnek lenni, mert ez irritálja a többséget” – fogalmazott élesen Vladimir Hapenciuc ukrán képviselő, aki arra figyelmeztetett, hogy ma már nincsenek ukrán tannyelvű osztályok, csupán olyanok, ahol az ukránt mint idegen nyelvet oktatják.
Borbély László, a Bernády Alapítvány elnöke arról beszélt, hogy a kulturális autonómia a nemzeti kisebbségek védelmét és biztonságát jelentené, és bár nem egyenlő a területi autonómiával, lehetőséget adna arra, hogy a közösség dönthessen a saját kérdéseiben. Varga Attila parlamenti képviselő az autonómiáról mint az állam korszerűsítésének lehetséges eszközéről beszélt.
Ellentmondásnak nevezte azt, hogy az állam elismeri a nemzeti kisebbségek létét, ugyanakkor ellenzi az autonómiát. Gabriel Andreescut idézve a képviselő kitért arra is, hogy két típusú autonómiáról beszélhetünk Romániában: az elfogadott, vagyis a közigazgatási, az egyházi és az egyetemi autonómiáról, illetve a tiltott: a kulturális, regionális és területi autonómiáról.
Smaranda Enache, a Pro Europa Liga társelnöke úgy vélte, hogy a romániai nemzeti kisebbségek csak akkor fogják biztonságban érezni magukat, amikor megváltozik a többségi mentalitás és a románok nem ellenségként tekintenek a magyarokra, zsidókra, ukránokra, oroszokra. Enache szerint elfogadhatatlan, hogy egy magyar tannyelvű iskolában egyes tantárgyakat még mindig románul tanulnak a gyerekek, véleménye szerint ezért a szülőknek be kellene perelniük az iskolát.
A. E.
Új Magyar Szó (Bukarest)

VIII. Csűrszínházi Napok
Gazdagabb program, mint eddig bármikor
Nyolc év telt el azóta, hogy Szélyes Ferenc színművész a fejébe vette: nyári színházi napokat szervez Mikházán. Nyolc éve csak egy kósza ötlet volt, ma már befejezetten, fedett nézőtérrel, teljes pompájában várja az elkészült Csűrszínház a látogatókat, olyan gazdag programmal, hogy az előadások, kiegészítő rendezvények, tárlatnyitók, könyvbemutatók sora szinte a plakátra sem fért fel. További játékterekkel bővült a fesztivál, amelyre idén is június 25- 27-e között kerül sor. A Csűrszínházi Napokról Kiss Éva Evelyn irodalmi titkár és Kárp György ügyvezető igazgató jelenlétében tartott sajtótájékoztatót Szélyes Ferenc, a Csűrszínház Társaság elnöke szerdán, a színház előcsarnokában.
– Nagy várakozás előzi meg az idei Csűrszínházi Napokat, sokan külföldről, a tengerentúlról is érdeklődtek. Mindig eldöntöm, hogy összébb vonom a műsort, erre az idén is akkora volt a jelentkezés, hogy a műsor a plakátra is alig fért fel. Rengeteg érdeklődő, sajtóorgánum jelezte részvételét, a Duna TV három napig lesz a fesztivál vendége. A helybéliek már fényesítik a falut, takarítják a portákat. A programot úgy állítottuk össze, hogy mindenki megtalálja a neki tetszőt. A Bojtorján-koncerten minden korosztály részt vesz, a kicsiknek, fiataloknak három mesejátékot adunk elő: a Tompa Miklós Társulat a Pinokkiót, az Ariel Színház a Piroska és a farkast, a magyarországi Forrás Színház a Ludas Matyit.
A fesztivál további helyszínekkel bővült: Puskás Győző Isten kezében című versműsorát a temető több száz éves, restaurált kápolnájában adja elő, Csíki Dénes kanonok pedig a rendelkezésünkre bocsátotta az úgynevezett kántorházat, amelyben kiállításokat szervezünk. A Csűrszínház is elkészült, a vásárhelyi társulat Caligula helytartója című drámáját pedig a nézőtér előtti sátorban viszi színre. A produkciót a Duna TV rögzíti, és egy későbbi időpontban közvetíteni is fogja. Újabb helyszín a mikházi Reneszánsz panzió, amelynek udvarán a Forrás Színház játssza a Szamártestamentum című középkori komédiáját. Fellép a Maros Művészegyüttes a Kőműves Kelemen című rockballadával, a Forrás Színház három előadással is jelentkezik szombaton Vármezőn, a Vándor fogadó udvarán.
Jelenleg az udvar rendbetétele folyik, a vizet a tavasszal vezettük be. Parkosítási felhívásunk továbbra is érvényes, fákat, díszcserjéket kaptunk már ajándékba, sikerült fákkal beültetni és gyepesíteni a színház mögötti részt, ahova kempingtábort húznánk fel. De erről egyelőre álmodni sem merek. Habár annak idején a Napokról is alig mertem álmodni és immár nyolc éve szervezzük a fesztivált. A polgármesteri hivatal hozzáállása pozitív irányba változott, pénzük azonban továbbra sincs. Az anyagiakat nagyon nehezen sikerült összeszedni, a támogatók száma csökkent, ugyanakkor magyarországi segítséget is kaptunk: az Előadóművészi Jogvédő Iroda támogatott. De segített – többek között – a Maros Megyei Tanács, Lokodi Edit elnök asszony, a VimPharma, a Rotary Téka Club, a Communitas és a Bernády Alapítvány.
A program – főleg szombaton – nagyon zsúfolt. Színházi előadások, képzőművészeti kiállítások, könyvbemutatók sorozata követi egymást, lesz Duna TV- közönségtalálkozó és táncház, a büfé hajnaltól hajnalig nyitva áll, és nem maradhat el a hagyományosan éjszakai, tábortűz melletti énekóra sem.
Újságírói kérdésre válaszolva a főszervező elmondta, hogy a Napok között is van élet a Csűrszínházban, színházi és táncegyüttesi előadások követik egymást az önkormányzat szervezésében, és "titkos tervét" is elárulta: Kallós Zoltántól, a nemrég megnyílt válaszúti néprajzi múzeum névadójától ígéretet kapott arra, hogy az ott elraktározott tárgyakat jövőre Mikházára szállíthatja és kiállíthatja: – Jövőre az anyag egy részét áthozzák, ami köré immár egyhetes Csűrszínházi Napokat szervezünk, népi motívumokra épülő, néprajzi jelleggel. Ugyanakkor egy helyi néprajzi, állandó jellegű tárlatot is be szeretnénk rendezni a kántorházban, amelynek keretében a Nyárád völgyének népművészeti kincseit mutatjuk be a közönségnek.
n.b.
Népújság (Marosvásárhely)

Első Hunyad Megyei Magyar Napok
Tíz településen közel ötven programponttal várja az érdeklődőket az első Hunyad Megyei Magyar Napok hagyományteremtő rendezvénysorozata. Déván, Vajdahunyadon, Petrozsényben, Lupényban, Petrillán, Szászvárosban, Rákosdon, Csernakeresztúron és Sztrigyszentgyörgyön június 13-a és június 20-a között néptánc előadások, koncertek, kézműves foglalkozások, kultúrtörténeti előadások, kiállítások, irodalmi estek, könyvbemutatók közül válogathat a nagyérdemű.
„A Hunyad Megyei Magyar Napok célja, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, és hogy felmutassuk, hogy vagyunk, ráadásul még elegen ahhoz, hogy önmagunk számára legalább egy hét erejéig egy kis „magyar világot” teremtsünk ott, ahol ezt sokan lehetetlennek tartják” – fogalmazott felhívásában Babos Aranka, a rendezvény főszervezője.
„Hunyad megyében az RMDSZ tevékenysége során mindig kiemelt figyelmet fordított az érdekképviselet mellett a magyar közösség kultúrájának, hagyományainak megőrzésére. Idén egy olyan fesztivált indítunk útjára, amely reméljük, minden évben megmozgatja majd nemcsak a közösségünket, de a dél-erdélyi szórvány barátait is, ugyanakkor nagyszabású rendezvénysorozattal emlékezünk a bukovinai székely közösség Hunyad megyei betelepülésének századik évfordulójára” – nyilatkozta Winkler Gyula, az RMDSZ Hunyad megyei elnöke.
A műsorok mindenkihez szólnak: gyermekekhez és felnőttekhez, fiatalokhoz és idősükhöz, magyarokhoz és nem magyarokhoz, mindenkihez, aki szereti a kultúrát, a jókedvet, a zenét, és nem utolsó sorban a sportot. A rendezvény kiemelkedő pillanata lesz az utolsó két nap, Csernakeresztúron a Bukovinai Székelyek Találkozójára kerül sor, ahová 500 vendéget várnak a világ minden tájáról.
Erdély.ma

Rezeg a léc
Ma eldől, belebukik-e a Boc-kormány a bérek, fizetések, segélyek és nyugdíjak csökkentését előíró két törvénybe.
Az ellenzéknek 21—22 szavazat hiányzik ahhoz, hogy másodszor is megdöntse az Emil Boc vezette végrehajtó hatalmat, igyekeznek is kézben tartani a gyeplőt, valamennyi parlamenti képviselőjüket, szenátorukat a barikádra állítani. S meggyőzni a hatalmi szférához tartozók közt a habozókat, hogy saját politikai jövőjük meg a lakosság zömét jelentő állami alkalmazottak és nyugdíjasok érdekében szavazzanak saját kormányuk ellen.
Nem ülnek tétlenül természetesen a Demokrata Liberális Párt, az RMDSZ és a függetlenek pártjának tagjai sem, érveiket pártállástól függetlenül úgy mondják fel, mint gyermekek a memoriter céllal megtanult verset. Emiatt is tűnik úgy, nincsenek érveik, csak a szándék nagy bennük, hogy megmentsék a másodszori bukástól a miniszterelnököt. Ígérik is szaporán, hogy ha ezen a hoppon túlesnek, maguk kérik a kormányátalakítást, mert valójában nagyon elégedetlenek. De más út nincs, halljuk: a béreket, nyugdíjakat, segélyeket 25, illetve 15 százalékkal csökkenteni kell. Különben végünk.
Ez az alternatívahiány teszi leginkább gyanússá őket. Ritkán adódik ugyanis olyan gazdasági-politikai helyzet, amelyet csak egyetlen úton-módon lehetne megoldani. S most a napnál is világosabban látszik, hogy a hosszú, majdnem egy hónapos, úgynevezett egyeztető tárgyalások dacára senkit nem hallgattak meg, sem a szakszervezeteket, sem a munkavállalókat, sem a civil szférát, hanem eltökélten haladtak azon az úton, amelyet Traian Băsescu több mint egy hónappal ezelőtt kijelölt számukra. Hogy ez valójában egyetlen válságellenes intézkedést sem tartalmaz, csupán a felborult költségvetési hiányt egyenlíti ki ideig-óráig, az senkit nem érdekel. Ígérgetik ugyan, hogy ha ezen túlesnek, a válságkezelésre is gondolnak, de meggyőzőerejük halvány, s már azt pengetik, hamarosan újabb IMF-kölcsönt kell felvenni. Márpedig megvonni, kölcsönkérni a bolond is tud.
Maga Markó Béla szövetségi elnök jelentette be a szövetség állandó tanácsának ülése után: a bizalmatlansági indítvány ellen szavaznak, de nyilatkozatot adtak ki arról, hogy a megszorítások mellett sürgetik a gazdaságélénkítő intézkedéseket, és kiállnak a decentralizáció folytatása mellett.
Mégis rezeg a léc Emil Boc kormánya számára. Ha nem ma, később bukik el, de sorsa megpecsételődött. Elillant ugyanis a bizalom, s ha az nincs, semmi sincs.
Simó Erzsébet
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

400 éves a makfalvi oktatás
Az eseményt kétnapos rendezvénysorozattal ünnepelték a szellemnek, kultúrának mindig odaadással áldozó, hagyományőrző Kis-Küküllő menti községben. Szombat délelőtt a megemlékezésre, a helybeli oktatás négyévszázadát és a Wesselényi-féle iskola 175 esztendejét felidéző előadásokra, emlékbeszédekre, könyvbemutatókra, kiállításokra összpontosítottak a jubileum szervezői, az estébe nyúló délutánt és a vasárnapot főként a fiatalok műsorai, sportmegnyilvánulásai uralták.
Sok szép gondolat elhangzott, a makfalvi iskola jelen levő egykori és mai oktatói, tanulói bőven találhattak okot az örömre, nosztalgikus elérzékenyülésre, az ünnepi alkalomra közelebbről, távolabbról érkezett vendégeik, rokonok, barátok és jeles hivatalosságok szintén ráhangolódtak az emelkedettségében is családias hangulatú eseménysorra. Több helyen zajlott az ünnepség, a Gáll-kerti iskolánál, Wesselényi Miklós szobránál, a református templomban, a kultúrotthonban, mindenről még távirati stílusban sem tudósíthatunk. Azt azonban jeleznünk kell, hogy a falu tanítói, tanárai emlékére állított kopjafánál az egész napos műsorvezetést is magára vállaló Péterfi György igazgató kezdte a tisztelgést, a helyi önkormányzat nevében Vas Imre alpolgármester beszélt, és ugyanott, az iskolaudvaron, ahol a mai diákok felolvasták az egykorvolt több mint kétszáz oktató névsorát, Kiss Károly református lelkész áldását hallgathatták meg a jubilálók. Majd koszorúk is kerültek a kopjafára. Lokodi Edit Emőke, a megyei tanács elnöke és Kerekes Károly, a körzet parlamenti képviselője, illetve Zsigmond Vencel polgármester is koszorúzott.
Hasonló főhajtás zajlott az iskolaalapító Wesselényi főtéri mellszobránál is, Makfalva szobrász szülötte, Suba László alkotásánál. Ott részlet is elhangzott a nagy reformer makfalviakhoz írt, 1835-ös keltezésű leveléből, amelyben a nekik szánt népiskola jövendőformáló, joggal remélt jótéteményeit is felsorolta. Érdemes idéznünk a levélből: "Légyen temérdek hálámnak még csak parányi adója az, hogy ezen szép ajándékot a dicső székely nemzet hasznára, dicsőségére szentelje. Alapuljon s emelkedjék ezen tulajdon, ezen hazafiság szentelt helyen, a székely ifjúság számára, egy nevelő, Tanító Intézet. Terjedjen ezen tudományok műhelyéből világosság. Folyjék innen férfias erő honfiaink lelkökbe, sugározzék innen értelmesség az észre, s hazafiúi melegség a szívekre." Amit már az elődök több mint négy évszázada elkezdtek a községben, határozottabban, jobb körülmények között és magasabb szinten folytatódott az új intézményben, amely megannyi megpróbáltatás, olykor hatalmi tiltások közepette is igyekezett betölteni hivatását, hűséggel szolgálni az alapító nemes szándékait. Töretlen hit, pallérozott szellem és erkölcsös, tiszta lélek segítette a helybelieket ebben. Erről az istentiszteleten is szólt az igehirdető Kiss Károly. A lelkész arra emlékeztette az ünnepszentelésre egybegyűlteket, milyen nélkülözhetetlen életünkben az Isten nevében és Isten nevével végzett nevelés. A templomi emlékezés külön színfoltja volt az iskolazászló felszentelése. Bandi Kati textilművész pár hónapos munkával készítette el a tanintézet eltűnt, talán megsemmisült eredeti zászlajának pompás hasonmását. Orbán Balázs leírását követte, a zászlómotívumok átköltésébe a Bolyai–Református Kollégium címeréből is ihletődött – vallotta az alkotó.
A kultúrotthon nagytermében jellegzetes makfalvi életképek fogadták a közönséget. Az iskola fiatal tanára, Péterfi Levente által összegyűjtött közel száz felnagyított, régi fotó érdekesen vezette be a maiakat a község múltjába. Ezt teszi A makfalvi oktatás története 1610-2010 című, alaposan dokumentált, vaskos kötet, Péterfi György és Péterfi Levente erre a napra megjelentetett könyve is. Mielőtt szerzői, beajánlói erről szóltak volna, Zsigmond Vencel polgármester köszöntötte a megjelenteket, és vázolta, mi minden érdemes kiemelt figyelemre Makfalva jelenében. A megyei tanács elnök asszonya, Lokodi Edit Emőke a helyi iskola négyszáz évét méltatta, és mindazt, ami ennek eredményeként gazdagította a községet és lakóit. Köszöntőjében – bizonyára nem feledve a falu jelenlegi zaklatott állapotát – a radikalizálódástól óvta, békére, harmóniára biztatta a makfalviakat. Kerekes Károly RMDSZ-es parlamenti képviselő az oktatók, általában a zászlóvivők nemzetépítő szerepének fontosságát hangsúlyozta. Wesselényi példája azt üzeni a maiaknak, hogy a megkezdett reformot folytatni kell, mondotta. Köszöntővel érkezett Márton Zoltán, a szovátai Teleki Oktatási Központ vezetője is. Gondolatait konkrét segítséggel tetézte, az évforduló alkalmából taneszköz-adományt ajánlott fel a helybeli iskolának 800 euró értékben.
Összefogás, közadakozás nyomán tudott megjelenni a már említett jelentős kötet is. Apa és fia kezdeményezéséről Fülöp Irén nyugalmazott tanárnő beszélt, visszatekintve az iskola és a falu múltjára is. Az egyik szerző, Péterfi György az emlékkönyv indítékait részletezte. A hiánypótló dokumentumnak is tekinthető kötet emlék a régieknek, remény a maiaknak, biztatás az ezután jövőknek, hangsúlyozta. A kiadványt Kiss Károly is méltatta.
Egy másik könyv is napvilágot látott a jubileumra. A művészeti berkekben is nagyra becsült Makfalva Tordán élő fia, Suba László Makfalvától Tordáig című kötete átfogó önvallomás és visszapillantás a gyermek- és ifjúkorra, arra a szellemi hagyatékra, amivel a község feltarisznyálta, művészi pályájának forrásvidékére. A szobrász, keramikus, néprajzi szerző életművéről született írásokat is közlő kötetet Nagy Miklós Kund méltatta. Suba László újabb műveivel is megajándékozta szülőfaluját. A központi parkban Dózsa György szobormása és a Lány gyümölccsel köztéri alkotás közelében két méretes cserefa faragványa közvetíti a művész jelképes üzenetét.
Lelkes öregdiákok is szót kértek. Dr. Mátyus András nyugalmazott főorvos iskoláskori emlékeit idézte fel és a nagy elődök emléke előtt tisztelgett. Simon Katalin verset írt erre az alkalomra. Bernád Ilona az iskolától és a falutól kapott kincseket sorolta, amelyek gazdag gyógyító tevékenységben és könyves termésben kamatoztak. Suba Mária a makfalvi népművészet gazdagságát dicsérte, különös tekintettel a szőttesekre, varrottasokra, amelyekből ilyenkor, de máskor is bármikor szép kiállítás hozható össze.
Az ünnep eltelt. A folytonosság nem szakadhat meg. Nap mint nap gondolni kell a következő évszázadokra.
N.M.K.
Népújság (Marosvásárhely)

Megmutatják, hogy vannak: magyar napok Hunyad megyében
„Ideje már emelt fővel, magunkat kihúzva előállnunk és megmutatnunk: vagyunk” – jelentette ki a Krónika kérdésére Winkler Gyula európai parlamenti képviselő az I. Hunyad Megyei Magyar Napok egyhetes rendezvénysorozatának nyitónapján. Mint mondta, húsz évvel a rendszerváltás után és három évvel azt követően, hogy Románia csatlakozott az Európai Unióhoz, ideje, hogy az erdélyi magyarság, és különösképp a szórványban élők megmutassák a többségi román nemzetnek: igenis léteznek, kulturális értékeik, hagyományaik vannak, amelyeket illik ismerni és tiszteletben tartani.
Kiderült, lényegében ez az elv vezérelte a Hunyad megyei magyarság alig néhány ezres csoportját, hogy összefogva, egymást támogatva első ízben megszervezzék a magyar napokat.
Többéves közösségi igény
Hunyad megyében mindössze öt településen élnek magyarok több mint ezres lélekszámban, ezek közül Lupényban, Petrozsényben és Vulkánon számottevő a magyarság részaránya, illetve jelentős számú magyar él még Vajdahunyadon és Déván is. Mint Kocsis Attila, a dévai Téglás Gábor Iskolaközpont igazgatója elmondta, a városhoz tartozó Csernakeresztúr a megye „legmagyarabb” települése, ahol a bukovinai székelyek leszármazottai élnek. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint Hunyad megyében a magyarság a lakosság mindössze öt százalékát teszi ki.
A magyar napok ötlete lényegében Winkler Gyula EP-képviselőnek és Takács Csabának, az RMDSZ megbízott ügyvezető elnökének a fejéből pattant ki, de alulról jövő igény is megfogalmazódott rá. „Eddig is voltak szép magyar bálok különféle ünnepek alkalmával, ahol összegyűltünk akár háromszázan is, de nagyon vágytunk valami másra, olyan rendezvényekre, amilyeneket a székelyek szerveznek Hargita és Kovászna megyében” – magyarázták lapunknak a dévai Téglás Gábor Iskolaközpont dolgozói, akik nagyon örülnek, hogy sikerült megszervezni a rendezvényt. Mint mondták, szabadidejük függvényében igyekeznek családostól minél több eseményen jelen lenni.
Varga Károly, a dévai Corvin Kiadó vezetője arról is beszámolt, hogy a Téglás Gábor Iskolaközpont felépítése is az összefogás, a közös munka eredménye, amelyből a parlamenti képviselőtől az iskolaépítésben érdekelt szülőkig mindenki derekasan kivette a részét. „Ez az iskola a Hunyad megyei magyarság és a magyar kultúra fellegvára is szeretne lenni” – szögezte le Kocsis Attila, a tanintézet igazgatója. Mint hangsúlyozta, a szórványban egy magyar iskolának a feladatköre nem csupán a magyar nyelvű oktatásban merül ki, olyan kulturális központnak kell lennie, ahol a megye legeldugottabb településéről érkező magyar gyerek is otthonra talál, jól érzi magát.
Lenyűgözték a románokat
„Meg kell mutatni önmagunkat, meg kell mutatni értékeinket. – szögezte le beszédében Winkler Gyula EP-képviselő. – Meg kell mutatnunk, hogy egy viszonylag kisszámú közösségnek is vannak értékes pedagógusai, tudós emberei, egyetemi tanárai, olyanok, akik lehet, hogy nincsenek már Hunyad megyében, de lélekben ide tartoznak.” Ezt erősítette meg Kabáné Sebestyén Mária festőművész is, aki a Magyar Házban szervezett kiállításmegnyitóján elmondta, nem telik el nap úgy, hogy ne gondolna Dévára. De Barabás Kásler Magda népdalénekes is felhívta a figyelmet a Csernakeresztúron tanult népdalok egyedi voltára.
A nyitónap fénypontja kétségkívül a dévai Drăgan Muntean Művelődési Ház előtt szervezett Megyei Gulyásfőző Verseny volt, amelyen a házigazda dévaiak mellett vajdahunyadi főzőcskézők is versenybe szálltak. A dévai Corvin Kiadó munkatársai alkotta csapatba a Corvin gondozásában megjelenő Erdélyi Konyha gyergyószentmiklósi és csíkszeredai szerkesztői is beálltak. Őket erősítette a gyergyóalfalvi Domokos Pál Péter Hagyományőrző Egyesület citerazenekara és táncosai, illetve a gyergyószárhegyi faluturisztikai szövetség képviselője. A „citerás pityókás tokányuk” nem véletlenül nyerte el az első díjat, ezt igazolta a standjuk előtt hosszasan kígyózó sor is.
„Volt már ezen a téren bocskoros felvonulás és sütöttek itt miccstől kezdve flekkenig mindenféle finomságot, de igazi magyar gulyást most kóstolhattam először” – jelentette ki a Krónika kérdésére Dumitru Câmpeanu olténiai származású dévai lakos. Elmondta, nagyon hálás „magyar testvéreinek”, hogy megszervezték az eseményt, amelyen a gulyás mellett megkóstolhatta a „pityókás házikenyeret” és az oroszhegyi szilvapálinkát is.
Mindenhol történik valami
A magyar napok keretében a héten minden olyan Hunyad megyei településen, ahol számottevő a magyarság részaránya, lesz rendezvény. Déván ma este látják vendégül a Háromszék Táncegyüttest, Vajdahunyadon játszóház és kézműves foglalkozások lesznek a sepsiszentgyörgyi Guzsalyas Alapítvány és a helyi Kun Humanitárius Társaság jóvoltából; Lupényban népviselet-bemutatót tartanak. Holnap a vajdahunyadi csángótelepen kopjafát avatnak a bukovinai székelyek száz éve történt letelepedésének emlékére. Csütörtökön ingyenesen, idegenvezető kíséretében lehet meglátogatni a vajdahunyadi kastélyt, de lesz reneszánsz est és történelmi filmvetítés is.
Pénteken Szászvárosban tartanak városismertető sétát, míg Sztrigyszentgyörgyön szentmise keretében ünneplik a százéves templomot. Az egyhetes rendezvénysorozat fénypontjának a szombati, Déván és Vajdahunyadon egyaránt megrendezendő Vagyunk! felvonulás ígérkezik, ez alkalomból a két település főterén népviseletben vonul fel a Bukovinai Székely Találkozó 300 részvevője, illetve a magyar lakosok. Jánossy Alíz
Krónika (Kolozsvár)

Sütő Andrásra emlékeznek
83 évvel ezelőtt ezen a napon született a négy esztendeje elhunyt író. Az emlékét elevenen tartó marosvásárhelyi civil szervezet, a Sütő András Baráti Egyesület kétnapos emlékrendezvényen idézi fel a Kossuth- és Herder- díjas alkotó személyiségét, életművét. Június 19-én, szombaton a megyeszékhely a születésnapi események helyszíne. Délután 3 órakor Sütő András sírjánál lesz koszorúzás a református temetőben. 4 órára a Bernády Házba várják a közönséget. Kincses Előd, Kötő József, Nagy Pál és Bertha Csilla előadását, Kilyén Ilka versműsorát és a Tiberius vonósnégyes zenélését hallgathatják meg a jelenlevők.
Vasárnap az író szülőfalujában, Pusztakamaráson folytatódnak a rendezvények. Vásárhelyről reggel 9 órakor lesz az indulás a Bernády téri Teleky-ház elől. A pusztakamarási istentisztelet 11 órakor kezdődik a református templomban. Az íróról Pomogáts Béla irodalomtörténész beszél. Levetítik Vetési László filmjét a Mezőségről. Verset mond Kilyén Ilka. A szülői háznál koszorúzási ünnepség zajlik.
Az egyesület meghívójában Csoóri Sándor Hol vagy, Sütő András? című írásából idéznek részletet. Ebből ragadunk ki egy gondolatot a mai születésnapon: "Sütő András azok közé a magyar írók közé tartozik, akik a nyelv lángelméi és utcaseprői voltak egy személyben. Kosztolányi Dezső, Németh László, Cs. Szabó Zoltán, Illyés Gyula, Tamási Áron, Nagy László, Juhász Ferenc, Nemes Nagy Ágnes, Pilinszky János és még jó lélekkel szaporíthatnám a névsort. Lapról lapra ilyen mondatokat olvashatunk minden művében: Tengerek nélkül is hajótöröttek vagyunk."
A legméltóbb emlékezés, ha olvassuk műveit.
Népújság (Marosvásárhely)

Verespataki garancia?
A román kormány tetemes pénzügyi garancia biztosítása esetén hajlandónak mutatkozik a verespataki aranybánya engedélyezésére. Legalábbis ez a következtetés vonható le Borbély László környezetvédelmi és erdészeti miniszter egy televíziótársaságnak adott interjújából. Az RMDSZ-es tárcavezető a kereskedelmi csatornának úgy nyilatkozott: amennyiben a beruházásban érdekelt vállalat projektje megfelel a hatályos román törvényeknek, akkor a minisztérium anyagi alap létesítésére kötelezné a társaságot, amelyből fedezni lehetne egy esetleges környezetvédelmi katasztrófa elhárítását.
Borbély a hét végén a Pro Tv-nek elmondta: ha a Roşia Montană Gold Corporation kanadai–román vegyesvállalat beszerzi az engedélyezési eljárás újraindításához szükséges dokumentumokat, majd pedig a hatóságok is pozitívan láttamozzák a projektet, a minisztérium banki garanciát is kérne a társaságtól.
A politikus becslése szerint az RMGC-nek 150–160 millió dollárt kellene letétbe helyeznie, amelyet a régió környezetének helyreállítására fordítanának, amennyiben a verespataki arany- és ezüstlelőhely kiaknázása után – vagyis a termelés beindításától számítva tíz-tizenöt év elteltével – ökológiai baleset következne be az ipari létesítménynél. Borbély a tíz évvel ezelőtt Nagybányán bekövetkezett, a tiszai ciánszennyezéshez vezető bányabaleset kapcsán arra emlékeztetett, hogy az akkori katasztrófáért senkit nem vontak felelősségre, hasonlóképpen pedig senki nem fizetett anyagi kártérítést.
Az RMDSZ-es politikus egyébként vasárnapi bukaresti sajtótájékoztatóján a témában már arról beszélt, hogy nem változott a ciántechnológiás beruházással kapcsolatos álláspontja, vagyis a beruházás engedélyezése terén szigorúan tiszteletben fogja tartani a hatályos romániai jogszabályokat. A minisztert környezetvédelmi aktivisták kényszerítették a színvallásra, sajtótájékoztatóján ugyanis a projektet ellenző transzparenseket függesztettek ki. „Nem kell naponta ellátogassanak a minisztériumhoz, és figyelmeztessenek. Tudatában vagyok a felelősségemnek” – válaszolta a zöldeknek a miniszter.
Borbély László egyébként a Verespatak-projekt ügyében az ENSZ fenntartható fejlődés bizottságának a hét végén New Yorkban rendezett ülésén is megszólalt. (A tárcavezető ez alkalommal átvette a testület irányítását). A miniszter úgy vélekedett: miközben az Európai Parlament által nemrég megszavazott, a ciántechnológia betiltását szorgalmazó határozat csupán ajánlás, az Európai Bizottság jelenlegi álláspontja az, hogy a ciános érckitermelésnek nincs életképes alternatívája a színesfémbányászatban.
Ezzel egy időben Dragoş Tănase, az RMGC vezérigazgatója a hét végén reményét fejezte ki, hogy a bukaresti szaktárca már a héten elrendeli az engedélyezési folyamat folytatását. Mint ismeretes, a kanadai–román vegyes vállalat május elején új településrendezési engedélyt nyújtott be a környezetvédelmi minisztériumhoz. A cég később élesen bírálta, és „Románia fejlődése elleni irányított, gátlástalan támadásnak” nevezte azt az állásfoglalást, amiben az Európai Parlament a cianidos bányászat uniós betiltására szólít fel.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Ránk hagyott testamentum
Sütő Andrásra emlékeztek
Sütő Andrásra emlékezett a hét végén Marosvásárhelyen és Pusztakamaráson az író nevét viselő baráti egyesület.
A kétnapos rendezvénysorozat szombat délután három órakor vette kezdetét a vásárhelyi református temetőben. Sütő András sírjánál Demeter József lelkipásztor tartott rövid megemlékező áhítatot. Mint mondta, Jézus sírja elől a kő el volt hengerítve. Sütő is elhengerítette életünk köveit, azokat a köveket, amelyeket nemzeti öntudatunk, megmaradásunk elé dobtak. De elhozta gyémántköveit is, amelyekkel életünk egyik legnagyobb vigasza lett. Őt nem a holtak, hanem az élők között kell keresnünk. Nem kellett feltámadnia, mert csak test szerint halt meg. Ott él a Kárpát-medencei nemzet szívében és azoknak a népeknek a tudatában, akik saját anyanyelvükön olvassák csodálatos sorait. Mert amit ránk hagyott, az második Hegyi beszédnek is mondható.
A koszorúzással záruló, temetőbeli megemlékezés után a szépszámú közönség a Bernády Házba sétált, ahol a soron következő előadás-sorozat, rövid konferencia kezdetére már telt házassá növekedett a publikum. A résztvevőket, magyarországi és hazai vendégeket Nagy Pál, a Sütő András Baráti Egyesület elnöke köszöntötte, majd Csegzi Sándor alpolgármester vette át a szót. – A tavalyi, hasonló megemlékezésen Marosvásárhely nagyjai között említettem Sütő Andrást. Életemben írásai, színdarabjai által mély nyomot hagyott, megelőlegezett bizalma önkormányzati pályámon számomra meghatározó erővel bírt – mondta az alpolgármester, majd a személyes találkozások emlékeit elevenítette fel. – Sütő András félt a lakásában. Figyelték '89 előtt és után. Fontos volt a másik oldalnak, mert tudták, hogy fontos nekünk. Kopjafáján egy lámpást láthatunk. Ez számomra azt a fényt jelképezi, amit Sütő András jelent.
Pusztakamarás polgármestere hozzászólásában megjegyezte, megtiszteltetésnek érzi, hogy részt vehet a megemlékezésen. Elmondta, a kamarásiak tisztában vannak Sütő nagyságával, emléke ápolását nagyon fontosnak tartják és mindenkit szeretettel várnak, aki az író emléke előtt tiszteleg vagy a szülői házat kívánja megtekinteni.
Kincses Előd András napjától a fekete márciusig címmel tartott igen érdekes előadást Sütő András 1990 márciusa előtt megélt napjairól. A kulisszák mögötti történésekről, politikai játszmákról és ok-okozati viszonyokról, amelyek következménye mindenki előtt ismert: Sütő megveretése, fél szemének elvesztése. A kezdetek RMDSZ-éről, amelynek Sütő megyei elnöke volt, a forradalom utáni magyar–román összefogásról és a másik fél szürke eminenciásainak ezt szándékosan szétzüllesztő tevékenységéről, a sajtóban megjelent hamisításoktól a TVR-s botrányig. Emlékeztetett arra, hogy Sütő 1989. december 22-e és 1990. március 19-e között milyen magas szinten képviselte az erdélyi, romániai magyarság ügyét, de sajnos a szekus túlerővel és profizmussal szemben nem sokat tehetett.
Kilyén Ilka színművésznő Nagy Gáspár Sütőnek dedikált versét szavalta el, majd a szom.bati rendezvénysorozat zárásaként Kötő József tartott előadást Sütő András színházi – elsősorban kolozsvári magyar színházi – kapcsolatairól.
Nagy Botond
Népújság (Marosvásárhely)