A jobboldali Stumpf István és a baloldali Kéri László a marosvásárhelyi Bernády György Közművelődési Központban vitázott egymással. A két magyarországi politológus a sepsiszentgyörgyi Magyar Kulturális Koordinációs Központ meghívására érkezett Erdélybe. A budapesti Heti Válasz hetilap hasábjain rendszeresen csatározó politológusok heves vitába keveredtek, amikor szóba került, a magyarországi pártok miként viszonyultak a közelmúltban a határon túli magyarsághoz „A 2004. december 5-i népszavazás után az anyaország legfeljebb mostohaanyja a határon túli magyarságnak” – hangzott el a vita során. „Négy éve a baloldal félelmeinek, kétségeinek a rabja volt. Nem látott tisztán, nem vette észre, hogy a népszavazást nem kellett volna megszervezni. Gyurcsány a nemzeti érzelmekkel szembefordította a szociális politikát. ” – állította Stumpf. Kéri viszont úgy látta, hogy a jobboldal hajszolta bele az MSZP-t a népszavazás kiírásába. /Máthé Éva: „Mostohaanya az anyaország” = Krónika (Kolozsvár), szept. 17./

Megnyílt a kiállítás a marosvásárhelyi Bernády Házban. Tóth István, a Romániai Fotóművészek Szövetségének elnöke, mintegy negyedszázada kezdte el városa, Nagyvárad történelmi, kultúrtörténeti emlékekben gazdag, patinás sírkertjének, az olaszi temetőnek a fényképezését. Az első sírrongálások már akkor elkezdődtek, de a fotóművész még nem tudhatta, hogy a későbbiekben az egész temetőre ez a sors vár. Amikor kiderült, hogy a temetőt fel akarják számolni, folyamatosan nyomon követte a megsemmisülés fázisait, dokumentálni kívánta a szomorú folyamatot. /N. M. K. : Egy temető halála. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 19./

Az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) szeptember 19-i ülésén felértékelődtek az erdélyi, helyi jellegű problémák. Vitát váltott ki a háromszéki területi szervezetek egyesítése, valamint a marosvásárhelyi városi tanács RMDSZ-frakciójának egyik állásfoglalása, amellyel hozzájárult ahhoz, hogy a tömeggyilkosnak tartott Stefan Gusa tábornoknak szobrot állítsanak. Szó esett az új oktatási törvénycsomagról is, amely egyik rendelkezésével hátrányos helyzetbe szorítja szórványban az anyanyelvű oktatást. Markó Béla RMDSZ-elnök hangsúlyozta, hogy tévednek az RMDSZ-en kívüli bírálóik, akik sokszor alternatívaként mutatják fel a bukaresti és az erdélyi politizálást. A csíkszeredai nagygyűlés hozadéka az, hogy összefogást nyilvánítottak ki a Hargita, Kovászna és Maros megyei magyar önkormányzati vezetők, akik megerősítették az autonómia iránti igényüket. Az RMDSZ elnöke bírálta a Székely Nemzeti Tanács és a Magyar Polgári Párt által szervezett székelyudvarhelyi önkormányzati nagygyűlés résztvevőit, akik azt hiszik, hogy kiáltványokkal és memorandumokkal megoldhatók a kitűzött célok. Markó a szlovák nyelvtörvény ügyét hozta fel arra, hogy Európa nem hajlandó beleszólni az ilyen problémákba. Király András, Lakatos András és Kötő József azt kifogásolta, hogy az új közoktatási törvény szerint 200-ról 300-ra emelték a minimális kötelező diáklétszámot ahhoz, hogy egy iskola jogi személyiséget nyerjen. Lakatos szerint ez lefejezi szórványban az anyanyelvű oktatást. Az SZKT állásfoglalásában felszólította a pozsonyi parlamenti pártokat, hogy vonják vissza a módosított szlovákiai nyelvtörvényben foglalt diszkriminatív intézkedéseket. Elfogadta az SZKT azt a határozattervezetet, amely a Kulturális Autonómia Tanács (KAT) összetételéről rendelkezik: az RMDSZ a helyek 75 százalékéra (84 hely), az EMNT pedig 25 százalékára (28 hely) tarthat igényt. /Borbély Tamás: Erdélyi hangsúlyeltolódás az RMDSZ politizálásában. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 21./ A Kulturális Autonómia Tanácsban megfigyelői és tanácskozási joggal meghívást kapnak a magyar történelmi egyházak képviselői is. Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke arról tájékoztatott, hogy szeptember végére elkészül választási programja, egy hete pedig elkezdődött azoknak a támogatói aláírásoknak az összegyűjtése is, amelyek a választáson való indulásához szükségesek. /Salamon Márton László: BeKATtant” autonómia. A Kulturális Autonómia Tanács összetételéről döntött az SZKT Marosvásárhelyen. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 21./

Bernand Pomerance Az elefántember című darabját mutatja be évadkezdő előadásként szeptember 25-én Nagyváradon az Állami Színház Szigligeti Társulata, Russel Boyce rendezésében. Boyce harmadszor rendez Nagyváradon, 1997-ben a Hegedűs a háztetőn című musicallel mutatkozott be a közönségnek, 2006-ban pedig Brian Friel Fordítások című darabját rendezte. A címszereplő Dimény Levente, a társulat igazgatója. /Fried Noémi Lujza: Az elefántemberrel nyitja az évadot a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata. = Krónika (Kolozsvár), szept. 24./

Divatbemutató, filmvetítés-sorozat, képzőművészeti tárlat, könyvkiállítás – a Marosvásárhelyi Kulturális Központ szervezte Barokk év rendezvénysorozata. A Bernády Házban Lázok Klára szervező telt házas publikumot üdvözölhetett a kiállítás megnyitóján, amelyen a barokk kor művészetéből ihletődő más képzőművészeti ágak alkotói is bemutatták műveiket. A falakon lévő ruhaköltemények mellett textil- és kerámiamunkák, festmények illetve grafikák sorakoztak. /Nagy Botond: (Kor)szellemet idézők. Barokk a Bernády Házban. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 24./

Bár az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum hétvégi kolozsvári ülése után az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vezetői azt hangoztatták, működik az EMEF, utóbbi szervezet még nem döntötte el, támogatja-e Kelemen Hunort, az RMDSZ jelöltjét az elnökválasztásokon. Tőkés László, az EMNT elnöke természetesnek tartotta volna, hogy az RMDSZ konzultáljon az EMNT-vel a jelölt személyéről. Megalakultak az EMEF szakbizottságai. „Az autonómia szakbizottság működik: az első konklúziókat, alternatívákat már előterjesztették. Létrehoztuk a szociális, gazdasági, oktatási, külpolitikai és nemzetpolitikai szakbizottságot, megneveztük ezek társelnökeit” – tájékoztatott Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Bejelentette, hogy létrejön a Kulturális Autonómia Tanács (KAT), amelyben közösen vesznek részt az RMDSZ és az EMNT által delegált tagok: 3-1-es arányban. Levélben kérte fel együttműködésre a hétvégén Gyergyócsomafalván ülésező Székely Nemzeti Tanács (SZNT) képviselőit Tőkés László. Az EMNT elnöke megújította azt az ajánlatát, hogy az SZNT is legyen az EMEF tagja. /Cs. P. T. : EMEF: kérdőjeles összefogás. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 28./

Több ezer magyar állampolgár él és dolgozik Romániában, amely sajátos alternatívát kínál a gazdasági és munkaerőpiacon. Erdély emberibb, lassúbb, a román jogszabályok pedig rugalmasabbak – állítják a betelepülők. Egy 2009 júniusában elvégzett felmérés szerint Romániában jelenleg majdnem tízezer olyan bejegyzett vegyes vállalat van, amelynek magyar tőke-részesedése van. „Ezen vállalatok háromnegyed része erdélyi területen működik, s bár akad néhány nagyobb befektetés is, mint például a MOL vagy a Richter Gedeon, többségük egy-két személyes, alacsony tőkéjű kisvállalkozás, cégképviselet” – mondta el Bogár Ferenc, a bukaresti magyar nagykövetség külgazdasági attaséja. /Fleischer Hilda, Horváth István: Honfoglalás Romániában. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 29/

Ötödik évadját kezdte a Háromszék Táncegyüttes égisze alatt működő M Stúdió mozgásszínházi műhely, amely hét fiatal színészből álló társulatával Erdélyben ebben a formában ismeretlen színházi műfaj meghonosítására vállalkozott. A társulat egyre ismertebb, idén a kisvárdai Magyar Színházak Fesztiválján díjat nyert az Uray Péter rendezésében színpadra vitt Rómeó és Júlia előadással, számos meghívást kapott, szeptemberben pedig a Goda Gábor rendezte Törékeny című darabbal részt vett a Debreceni Alternatív Színházi Fesztiválon. Az idei évad egyik meghatározó munkája a Hamlet mozgásszínházi adaptációja, amelyet Uray Péter, a társulat művészeti vezetője állít színpadra. Molnár Ferenc Liliom című művét Rusznyák Gábor viszi színre, a díszlet- és jelmeztervezés Bagoly Zsuzsa munkája lesz. /Farcádi Botond: Ötéves születésnapjára készül az M Stúdió. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 29./

Demény Péter kolozsvári írót, szerkesztőt, egyetemi tanárt faggatta a költői inspirációról és az alkotási folyamat műhelytitkairól Csíky Boldizsár, a Kemény Zsigmond Társaság elnöke az évadnyitó találkozón, a marosvásárhelyi Bernády Házban. Demény elsősorban a költők egymás közötti viszonyáról beszélt, példaként Babitsot említve, aki a fiatal költők és írók számára afféle ítélkező pulpitust is jelentett, mert hozzá vitték, neki mutatták meg legelőször zsengéiket, és vakon bíztak értékítéletében, ízlésében. A huszadik század második felében alkotó írók számára szerinte már nem adatott meg egy ilyen patrónus. Illyés Gyula vagy Tamási Áron még maga köré gyűjthetett az akkori fiatalokból néhány tollforgatót, de a romániai magyar íróknak erre már nem futotta, nem voltak mestereik. Demény meggyőződése, hogy az írás magányos művészet. Ennek látszólag ellentmondva azt állítja, hogy az írás kollektív eredetű is, hiszen minden leírt mondatnak van valahol egy szellemi előzménye, és ilyen szempontból senki sem először ír le valamit. /Antal Erika: Az író magányossága. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 1./

Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla legújabb fotóalbumát, Marosvásárhely című munkájukat mutatták be Marosvásárhelyen, a Bernády Házban. – Leginkább városdicsérő albumnak nevezném ezt a könyvet. Úgy is mondhatjuk, ez és a sorozat többi kiadványa magyar lelki, honismereti albumom – határozta meg a munkák műfaját Praznovszky Mihály irodalomtörténész. A szerzőpáros másik friss kötete az Erdély – Székelyföld – A nagy székely mesemondó, Benedek Elek című kiadvány, amellyel a másfél évszázada született író emléke előtt tisztelegnek. Az est végén Lőwey Lilla Elek apó szavaival búcsúzott a vásárhelyi közönségtől: Jézus tanítványa voltam/ gyermekekhez lehajoltam/ a szívemhez felemeltem/ szeretetre így neveltem. /Nagy Székely Ildikó: Elek apótól önmagunkig. Albumokban élő lelkiismeret. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 6./

Miklós Árpád küküllődombói születésű, Kecskeméten élő képzőművész alkotásaiból nyílt kiállítás október 5-én Marosvásárhelyen, a Bernády Házban. Miklós Árpád animációs filmrendező, képzőművész, Kolozsváron végezte a képzőművészeti egyetem grafika szakát, majd Magyarországra telepedve bontakozott ki igazán a tehetsége. /Antal Erika: Szekvenciák a Bernádyban. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 7./

A szászrégeni Gavrila Olteanu parancsnok vezette Maniu-gárda 1944. szeptember 26-i vérengzésének tizenhárom helybeli magyar áldozatára emlékeztek két hete a 600 lelket számláló erdővidéki Szárazajtán. A több áldozatot követelő észak-erdélyi magyarellenes menetelés első állomásán 65 évvel ezelőtt meggyilkolt személyekről a gárdisták azt tartották: ők a felelősek a falu határában 1944. szeptember 4-én lezajlott román–német fegyveres összecsapásban elesett 13 román katona haláláért. Ez mondvacsinált vád, véli másokkal együtt Benkő Levente újságíró, történész. Többnyire a korabeli eseményekkel foglalkozott a század ‘40-es éveiben élt személyek visszaemlékezéseiből összeálló, 1995-ben megjelent Szárazajta című kötetében; levéltári források és élettörténetek szolgáltatták a második világháborús magyar hadifoglyok és internáltak sorsáról írt könyveinek alapját. Benkő Levente Az őszinteség két napja című legújabb kötetét három hete Kolozsváron, a Reményik Sándor Galériában, a Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhelyen mutatták be. A románok közül néhányan azt állították, hogy a magyarok ásóval és kapával bántalmaztak és öltek meg Szárazajta határában állomásozó román katonákat. Elképzelhetetlen ásóval és kapával nekimenni egy állig felfegyverzett hadseregnek. Levéltári források szerint maguk a román csapatokat vezető katonatisztek jelentették: nincs tudomásuk arról, hogy civilek támadták volna meg katonáikat. A rosszindulatú történetkutatók a kollektív bűnösség voltát hangoztatják, egyesek hirdetik valamely nemzet, például a magyar kollektív bűnösségét. Ezt a nézetet vissza kell utasítani. Ahogy az 1944. őszi szárazajtai, csíkszentdomokosi, egeresi, magyarremetei, gyantai stb. magyar-gyilkosságok miatt nem a román nemzet felelős, hanem néhány forrófejű román katonatiszt vagy önjelölt szabadcsapat-parancsnok, ugyanúgy az ippi és ördögkúti vérengzésekért és az 1940. szeptemberében Székelyföldön elcsattant pofonokért sem hibáztathatók kollektíven a magyarok. A Szárazajta szomszédságában található Középajtán például egy román ember védte meg a falut a Maniu-gárdától. Hasonló eset történt Nagybaconban, ahol román ember bírta jobb belátásra a gárdistákat. 1990-ben nyílt először lehetőség arra, hogy Szárazajtán nyíltan megemlékezzenek a történtekről. A település lakói annyi év távlatából végre egyházi szertartással temethették el a meggyilkoltakat. Az 1944. szeptember 26-i mészárláskor ugyanis Gavrila Olteanu, a Maniu-gárdák parancsnoka megparancsolta: szállítsák el a dögöket – így idézték fel a történteket a szemtanúk; tehát mindenféle gyászszertartás nélkül. A kommunizmus idején nemhogy megemlékezni, de még beszélni sem volt szabad a történtekről. A magyar egyházi források világosan rögzítik: a szárazajtai áldozatokat a Maniu-gárdisták meggyilkolták, a román közigazgatás forrásai szerint a kivégzettek háborús balesetet szenvedtek. /Ferencz Zsolt: A levéltár a megismerés helye, nem a titoktartásé. Beszélgetés Benkő Levente történész-újságíróval. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 10./

Mentalitásváltásra van szükség Romániában a kisebbségek helyét és szerepét, a többség és kisebbség viszonyát illetően: a tulajdonos és albérlő mentalitásról át kell térni a társtulajdonosi mentalitásra. Az erdélyi magyarság nem albérlője, hanem – csaknem 7 százalékos részesedéssel – társtulajdonosa Romániának, és ezt a szemléletet érvényesítenünk kell a közélet minden területén – jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke Marosvásárhelyen, a Bernády György Alapítvány által szervezett Nemzeti identitás és a nemzeti kisebbségek jelenléte a politikában címet viselő szemináriumon. Bár Franciaország nem írta alá a kisebbségi nyelvek chartáját, Strasbourg utcái kétnyelvűek – mondta Frunda György, aki azt a törvénytervezetet ismertette, amely 15 százalékban szabná meg az anyanyelvhasználatra feljogosító nemzetiségi arányt a településeken. Frunda arra kérte a Maros Megyei Tanács elnökét, az alpolgármestert és a marosvásárhelyi tanácsosokat, hogy éljenek a törvény adta jogukkal: használják a magyar nyelvet. /Antal Erika: Markó: nem vagyunk albérlők. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 12./

Utca- és kocsmaszínházi előadások, vidámparki hangulat és koncertek – többek között a Zanzibar és a KFT együttes – jelentették a Nagyváradi Ősz fesztivál záró hétvégéjének főbb programjait. A központban a fiatal képzőművészek az utcán állították ki műveiket. Október 8-a reggel az Árkádia Gyermek- és Ifjúsági Színház Lilliput Társulatának /magyar tagozatának/ János vitéz című előadásával indult. A következő magyar nyelvű programpont Vetési Nándor kocsmai fellépése volt: a kolozsvári színművész Bertold Brecht Dobszó az éjszakában című darabját adta elő. Este a Kossuth utcai színpadon a 80-as évek magyar alternatív zenei irányzatának egyik jellegzetes együttese, a KFT koncertje zajlott. /Balogh Levente, Nagy Orsolya: KFT-koncert és utcaszínház a Nagyváradi Őszön. = Krónika (Kolozsvár), okt. 12./

Napvilágot látott a Galéria a Bernády Házban című kötet. 1995 és 2009 között mintegy másfél száz képzőművészeti kiállítást rendeztek a Bernády Házban. A művészek a bemutatkozások alkalmával egy-egy művel ajándékozták meg a Házat. Az így létrejött értékes kollekciót tükrözi a Nagy Miklós Kund szerkesztette átfogó kiadvány, a Galéria a Bernády Házban, ebben válogatás is olvasható a tárlatok sajtókrónikájából. Az album közli a kiállítások teljes listáját és a kiállítók névsorát, legfontosabb életrajzi adatait is. A színes műmellékletben pedig közel száz reprodukció sorakozik. A könyvbemutató október 24-én egyben tárlatnyitó is lesz, a műgyűjtemény egy része is a jelenlevők elé kerül. /Nagy Attila: Album a Bernády Ház műgyűjteményéről. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 17./

Sebestyén Mihály egyetért azzal, hogy Marosvásárhelyen a Városházát nyilvánossá kellene tenni. Jelenleg a látogató, akinek nincs ügyes-bajos dolga a hivatali középületekben, nehezebben jut be nézelődni. A látogató nem a Bernády-hangulatot fogja az épületekben találni, ennek oka a táblaszaggató és táblaállító igyekezet, amellyel a (magyar) múltat végképp eltörölni volt a cél. Jó lenne, ha a Városházában ne csupán a tanácsok ülésezzenek, hanem legyenek különféle civil és kulturális összejövetelek is. Helyet adhatna a Városháza a Kemény Zsigmond Társaságnak, a pártok által szervezett nyilvános vitáknak, összejöveteleknek is. /Sebestyén Mihály: Továbbá. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 20./

XVI. Benedek pápa jóváhagyta Meszlényi Zoltán vértanú püspök boldoggá avatását. E kiemelkedő eseményre október 31-én kerül sor az esztergomi bazilikában. Meszlényi Zoltán 1892. január 2-án született Hatvanban. Rómába küldték teológiát tanulni, 1915-ben szentelték pappá. Előbb a prímási palotában dolgozott, 1931-ben a főkáptalan tagja lett, majd annak helynöke. XI. Pius pápa 1937-ben kinevezte címzetes püspöknek, a hercegprímás, esztergomi érsek segédpüspöke lett. A kommunista állambiztonsági szervek 1948. december 26-án Mindszenty József bíboros-hercegprímást letartóztatták, s koncepciós perben elítélték, a kinevezett érseki helynököt, Drahos Jánost pedig megölték. Meszlényi Zoltán lett az esztergomi érseki helynök. Székfoglalójában tett ígérete így hangzott: „Krisztus hű pásztoraként a hitet és Egyházunk iránti hűséget nem tagadom soha! Isten engem úgy segéljen!” Meszlényi Zoltánt 1950. június 29-én hurcolták el az állambiztonság pribékjei. A hírhedt kistarcsai internálótáborba vitték, ahol elkülönítve őrizték és rendszeresen kínozták. Az ütlegelések, a tortúrák és a végkimerülés következtében 1951. március 4-én meghalt. /Fodor György: Újabb magyar a boldogok sorában. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 21./

Az 1956-os forradalom sok áldozatot követelt. Hivatalos adatok szerint az októberi 23. és január 16. közötti emberveszteség országos viszonylatban 2652 halott (Budapesten 2045) volt, és 19 226 személy (Budapesten 16 700) sebesült meg. Egy 1991-ben készült hivatalos statisztika szerint a szovjet hadsereg 669 katonája vesztette életét, 51 pedig eltűnt. A forradalom leverését három évig tartó kegyetlen megtorlás követte: a kivégzettek száma (eltérő adatokat közlő források szerint) 220-340 fő volt, 22 ezer embert ítéltek börtönbüntetésre, internálásra, s mintegy 200 ezren elhagyták az országot. /1956 – a magyar szabadság hajnala. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 23./

Október 23-án kezdődtek a XII. Bernády Napok Marosvásárhelyen a hagyományos emlékplakett átadásával a Kultúrpalotában. Idén az emlékplakettet a kortárs költészet kimagasló egyénisége, Kovács András Ferenc vehette át. Ezután a sokak által várt Princess következett, a hegedű hercegnői léptek fel. Az est a IX–XII. -es diákok esszé- és az V–VIII. osztályosok fogalmazásíró versenyének kiértékelésével zárult. Október 24-én leleplezik Torockai Wigand Ede építész, iparművész emléktábláját. /Nagy Székely Ildikó: Bernády szellemében. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 24./

Első alkalommal rendezték meg október 16–18. között Marosvásárhelyen az erdélyi örmény kultúra napjait a 2008-ban bejegyzett Marosvásárhelyi Örmény–Magyar Kulturális Egyesület (MÖMKE) szervezésében. Jakobovits Miklós, Nagyváradon élő Munkácsy-díjas festőművész, a Barabás Miklós Céh elnöke a Bernády Házban mutatta be az erdélyi örmény katolikus plébániák képtárának restaurálási munkálatait. A Marosvásárhelyi Egyházművészeti Múzeum (Keresztelő Szent János-plébániatemplom karzata) a legnagyobb erdélyi örmény közösség, a gyergyószentmiklósi örmény plébánia évszázados könyvanyagát őrzi több mint egy hónapon keresztül. Megnyílt a vásárhelyi örmény származású Duha László amatőr képzőművész faragászati kiállítása. /Dr. Puskás Attila: Örmény kincsek Erdélyben, Marosvásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 24./

Október 24-én tartották Déván a Hunyad megyei civilkonferenciát. A rendezvény házigazdája Winkler Gyula, EP-képviselő, megyei RMDSZ elnök, egyrészt az anyanyelvű oktatás helyzetének felmérését, másrészt a civilkezdeményezések közötti kapcsolat erősítését tűzte ki a találkozó céljául. Megyeszerte mintegy harminc magyar civilszervezet működik, de legtöbben keveset tudnak egymás tevékenységéről. Ezen a helyzeten javíthatna egy nagyméretű kulturális rendezvény, melyen a szervezetek bemutatkoznának, a szórvány-székely kapcsolatot erősítenék. A jelenlévő szervezetek beszámolója is hézagosra sikerült, alig pár személy szólalt fel. Szabó Julianna, a Csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület vezetőjeként elmondta: a Székely Szövetséggel már leszögezték a Hunyad megyei letelepedés évfordulós ünnepségének dátumát. A cserkészmozgalom részéről felszólaló Daradics János cserkésztiszt hangsúlyozta: jó lenne időben leszögezni a jövő évi rendezvények dátumát, mert a cserkészetben is kerek évfordulós ünnepségek lesznek. A civilkörökben megindult a megye kisközösségei közti együttműködés, ezt szolgálja a Dél-Erdélyért Kulturális Társaság több helységben megszervezett fesztiválja. Hunyad megye magyar oktatásáról Borbély Ágnes kisebbségi tanfelügyelőnő kiemelte: a magyarul tanuló diákok száma átlagosan stagnál, sőt kisebb településeken ijesztően csökken, középiskolai szinten látványos létszámnövekedés mutatkozott az utóbbi időben. Ez főleg a Téglás Gábor Iskolaközpont létének köszönhető . /Gáspár-Barra Réka: RMDSZ-es civilkonferencia Déván. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 26./ Az erdélyi magyar közösség összefogására, kishitűségünk legyőzésére van szükség ahhoz, hogy az RMDSZ az elnökválasztás után fokozott támogatással vállalhasson kormányzati szerepet – fogalmazott Kelemen Hunor, az RMDSZ államelnökjelöltje október 24-én a Déván megtartott Hunyad megyei civilkonferencián. Koppándi Zoltán unitárius lelkész arra volt kíváncsi van-e az RMDSZ-nek olyan stratégiája, mellyel megakadályozható a szórványvidékeken tapasztalt tömeges beolvadás. /Gáspár-Barra Réka: Kelemen Hunor Hunyad megyében. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 26./

Október 28-án, az animáció világnapján kezdődik Nagyváradon a második alkalommal megrendezett Metrion Animációs Filmfesztivál (MAFF). A Metrion Egyesület és a Partiumi Ifjúságért és Hallgatókért Egyesület október 30-ig tartó rendezvénye egyedinek számít, ugyanis a szervezők hangulatteremtő, élményfesztivált rendeznek meg. Balázs Zoltán fesztiváligazgató elmondta, hogy az egész négy évvel ezelőtt kezdődött. A filmvetítések tavaly bővültek alternatív programokkal. A fesztivál programjából hiányoznak a népszerű nagy tömegeket vonzó filmek. Helyettük a Partiumi Keresztény Egyetem, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem hallgatóinak, és a BuSho Workshop termései kerülnek vászonra. /Totka László: Animációünnep Váradon. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 28./

A Babes–Bolyai Tudományegyetem „Románia 20 évvel a kommunista rendszer bukása után” címmel két napig tartó nemzetközi kollokviumot rendezett. Október 30-án a nyitóelőadást Andrei Marga rektor tartotta, őt Petre Roman és Victor Ciorbea volt miniszterelnökök követték. A rektor negatív képet festett az ország fejlődéséről, Petre Roman viszont derűlátó volt, Victor Ciorbea pedig kedélyes kiselőadást tartott. Petre Roman szerint az 1989-es terroristák a katonai vezetők kitalációja volt annak érdekében, hogy ne vonják őket felelősségre a vérontás miatt. Úgy értékelte, hogy 1989 után a Securitate emberei beszivárogtak a politikai pártokba, egyesek az archívumban található dokumentummal zsaroltak egyes politikusokat és üzletembereket. Victor Ciorbea bánja, hogy megszűnt a Demokratikus Konvenció. – Ez a politikai erő alternatívája lehetne a mai hatalomnak. Elképzelhetetlen következményei lesznek, ha ez a hatalom még öt éven keresztül vezeti az országot – vélekedett. /Kiss Olivér: Románia húsz évvel 1989 után: a kiindulópontnál vagyunk? Nemzetközi kollokvium az elmúlt húsz évről. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 31./

A marosvásárhelyi Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány közel két évtized alatt az erdélyi magyar kultúra jelentős intézményévé nőtte ki magát. Szép kiállítású album jelent meg, megtalálható benne a Bernády Ház kiállítóinak, kiállításainak jegyzéke 1995-től 2009 tavaszáig, válogatás a tárlatok sajtóvisszhangjáról: Galéria a Bernády Házban. Szerkesztette Nagy Miklós Kund, Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány, Marosvásárhely, 2009. Marosvásárhelyen az egykori városépítő polgármester, dr. Bernády György nevét viselő közművelődési alapítvány kezdeményezésére 1994 novemberében felavatott kulturális központ, a magyarság közismert és közkedvelt Bernády Háza vált a leglátogatottabb, legrangosabb kamarakiállító hellyé. 1996 és 2009 első féléve között másfélszáz kiállítást tekinthettek meg az érdeklődők, több mint 350 kiállító lépett műveivel a közönség elé. Jönnek Erdélyből elszármazott, évekkel ezelőtt áttelepült festők, szobrászok is felmutatni az itthoniaknak, hogyan alakult a sorsuk, művészetük, mit sikerült megvalósítaniuk, mióta elmentek. A 2006-ban elfogadott Szárhegyi Nyilatkozat egyik aláírójaként a Bernády Alapítvány szorgalmazza a Kárpát-medencei alkotótáborok és galériák cserekapcsolatait, a közös kiállítások rendezését, a tehetségek kölcsönös felkarolását. A Bernády Alapítvány s vállalta, hogy szerény anyagi lehetőségei ellenére néha a kiadói feladatokból is kiveszi a részét. Bernády György épített hagyatékát, szellemi, művészeti örökségét több kötetben is igyekezett áttestálni az utódokra. /(B. D.): Galéria a Bernády Házban. Másfél évtized képzőművészeti hatalma. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 31./

Jobboldali, PDL–PNL-kormányt kellene alakítani –jelentette ki Traian Basescu. Az államfő így kívánja fellazítani az ellene egybekovácsolódott ellenzéki koalíciót. A PDL ugyanonnan származik, amelyből a baloldalon megmaradt Szociáldemokrata Párt: a Nemzeti Megmentési Frontból szakadt ki, és hosszú ideig a Szocialista Internacionálé tagjaként működött. A PDL ugyanolyan örököse a kommunista állampártnak, mint a PSD – csak átpozícionálta magát a jobboldalra, az Európai Néppárt pedig befogadta soraiba. /Balogh Levente: /Bal-jobb. = Krónika (Kolozsvár), nov. 3./

Budapesten a rádió székházánál 1956. október 23-án eldördülő fegyverek és az első halottak kirobbantották a forradalmat, ami polgárháborúnak is nevezhető, mivel a szovjet beavatkozással a felkelés kettős jellegű volt: a belső diktatúra elleni forradalom, a megszálló szovjet hadsereggel szembeni szabadságharc. A Magyarországon állomásozó szovjet csapatok Gerő Ernő 23-án küldött segítségkérő telefonhívására már 23–24-én elindultak, és megérkeztek Budapestre: öt hadosztály 31 550 katonával és tiszttel, 1130 harckocsival (tankkal), 600 ágyúval és aknavetővel, 400 csapatszállító lövészpáncélossal, 4000 teherautóval, 159 vadászrepülővel és 122 bombázóval! Ugyanakkor 24-én Magyarország keleti határainál a főerő is bevonult. A szovjet tankok súlyos veszteségeket szenvedtek, és 30-án, megalázva a kénytelen hátrálás miatt, kivonultak Budapestről. A magyar forradalmi erők szervezettebbek és erősebbek lettek. Nagy Imre kilépett a Varsói Szerződésből, és kihirdette Magyarország semlegességét. Csakhogy ebbe sem a Szovjetunió, sem a csatlósai és Kína nem nyugodott bele. A magyar szabadságharc letörését Zsukov marsallra és tizenhét hadosztályára bízta a szovjet vezetés. Zsukov jelentette a KB-nek a Vihar hadművelet kezdetét: ,,Folyó év november 4-én 6 óra (moszkvai időszámítás, valójában 4 óra) 15 perckor a szovjet csapatok elkezdték végrehajtani a közrend és a népi-demokrata államrend Magyarországon történő helyreállítását... ” A csapatok főparancsnoka Konyev marsall, a vezérkar élén Malinyin tábornok állt, míg Budapest ostromát Malasenko tábornok vezette. (Ezek a II. világháborús hadseregparancsnokok az akkori Szovjetunió legképzettebb és legsikeresebb hadvezérei voltak. Ők kellettek ahhoz, hogy ne ismétlődjék meg a kezdeti kudarc!) Ami a veszteségeket illeti, még napjainkban is sok a bizonytalanság. Sok halottat helyben hantoltak el, nevük feledésbe merült. Továbbá: szovjet katonák számos forradalmárt kivégeztek, ítélet nélkül, amellett saját átállt katonáikat is kivégezték. Beszélnek 200 000 magyarról, aki elhagyta hazáját. Ma sem tudjuk a pontos számot (többen az amnesztia hírére visszatértek, néhányan ezzel aláírták a szószegő Kádár halálos ítéletét...). A legutolsó ellenállási gócokat csak november 11-én számolták fel. Szervezetten legtovább Csepel harcolt (november 10-ig). Zsukov szerint október 24. és november 6. között a szovjet hadsereg vesztesége 377 halott és 881 sebesült, Mást tüntet fel Vagyim Arisztov, a KB titkára. Szerinte 670 a halott és 1540 a sebesült. Rajtuk kívül 51 ,,eltűnt”. Megsemmisült 52 harckocsi (tank) és önjáró löveg, 29 ágyú, 29 csapatszállító lövészpáncélos, 112 gépkocsi, 2 repülő (a csepeliek lőtték le) és egy helikopter. A 2001-ben megjelent hivatalos (?) adatok már 720 halottról és 1540 sebesültről szólnak, de jóval kevesebb haditechnikáról (pl. csak 25 tank elvesztéséről). A galád november 3-i esti letartóztatást (Maléter Pál honvédelmi minisztert és társait) is eszközlő KGB-főnök, Szerov tábornok tetteivel a Kutuzov-érdemrend I. fokozatát ,,érdemelte ki”. A magyar veszteségek felmérése még nehezebb, mint a mégis reguláris szovjet hadseregé. Az 1963. március 21-én kihirdetett (részleges) amnesztiáig 35 000 magyar állampolgár ellen indítottak eljárást politikai bűncselekményekért, akik közül 22 000-et jogerősen elítéltek, 13 000-et internálótáborba küldtek, 10 000-et elbocsátottak állásából. A halálraítéltek számát 480-ra teszik (sok esetben nem is tudtak a hozzátartozók évekig szeretteik kivégzéséről). Szerov tábornok jelentése szerint november 10-ig 3773 személyt tartóztattak le a szovjetek, és 700-at katonai fedezet mellett a Szovjetunióba, Kárpátalja börtöneibe vittek. A magyar és külföldi tiltakozások eredményeképpen december 10–20. között visszaszállították az elhurcoltakat. A harcok közben elesett magyarok számát a Központi Statisztikai Hivatal 2502 főre teszi (ebből Budapesten 1945), 19 226-an megsebesültek (Budapesten 16 700), akiknek negyede 18 évesnél fiatalabb, fele 19–30 év közötti. Budapesten októberben 757, novemberben 926, decemberben 36, januárban 6 ember halt meg fegyveres harcban. Magyarország legjobbjait vesztette el harcokban és a börtönökben. A szovjet ítélethozók és magyar cinkosaik bosszútól fűtve kreálták a pereket. /Puskás Attila: 1956: veszteségeink, veszteségeik. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 4./

1911-ben Háromszék vármegye alispánja, dr. Király Aladár rendeletet bocsátott ki a régiségek megóvása érdekében. Ezek a kezdeményezések alkotják a mai, átfogó műemlékvédelmi törvények alapjait. Európa valamennyi országában létezik manapság ilyen törvény. Ennek ellenére lepusztult, romos várak, kúriák, megsemmisült régészeti lelőhelyek, elkótyavetyélt kulturális javak sokasága jelzi, hogy a valóság azért más. A mai Kovászna megye területén csak az elmúlt évtizedek során több tucatnyi régészeti lelőhelyet ért súlyos rongálás, némelyikük teljes egészében megsemmisült. A középkori várakra is a megsemmisülés vár. Szakszerű beavatkozás hiányában egy emberöltő múlva, a Bálványosvár, a csernátoni Csonkavár és más hasonló erősségek helyén legfeljebb egy kőhalom marad. A mai Romániában vannak a megyei szinten megszervezett kulturális és műemlékvédelmi igazgatóságok. Szerepük mindenekelőtt a műemlékek helyi nyilvántartása és ellenőrzése, valamint a különböző műemlékeket érintő tevékenységek koordinálása. Több európai országban létezik egy állami fenntartású központi intézmény, amely a különböző régészeti feltárások, leletmentések feladatát látja el. Romániában ilyen szervezet nincs, így a műemlékek feltárásával kapcsolatos munkálatok feladata a múzeumokra hárul. /Sztáncsuj Sándor József, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum régésze: Műemlékvédelem: múltunk jelene. = Krónika (Kolozsvár), nov. 6./

Október 31-én ünnepélyes szentmisén hirdették ki Meszlényi Zoltán egykori segédpüspök boldoggá avatását az esztergomi bazilikában. Meszlényi Zoltán egykori esztergomi segédpüspök az első, akit a sztálinista egyházüldözés magyarországi áldozatai közül az egyház a boldogok sorába emel – mondta a szertartást vezető Erdő Péter bíboros. A bíboros emlékeztetett arra, hogy Meszlényi Zoltán, Mindszenty bíboros segédpüspöke 1950-ben olyan időpontban vállalta el a főegyházmegye vezetését, amikor a bíboros börtönben volt, meghalt a korábbi érseki helynök és az állami hatóságok más jelöltet szerettek volna vezetőként látni. Meszlényi püspök miséin arra szólította fel a híveket, hogy legyenek hűségesek bebörtönzött főpásztorukhoz. Az államvédelem kereste a lehetőségeket, hogyan lehetne rábírni a püspököt az állami hatalomnak tett engedményekre, azonban az ügynök azt jelentette róla: Meszlényi Zoltán olyan ember, akinek „nem kenyere a megalkuvás” – idézte fel a püspök alakját Erdő Péter. Meszlényit lakásáról elhurcolták és a kistarcsai internálótáborban halálra kínozták. Halálát három év múlva jelentették be, majd újabb 12 év múlva engedték meg, hogy hamvait a nyilvánosság kizárásával az esztergomi bazilikában helyezzék örök nyugalomra. Meszlényi Zoltán boldoggá avatási eljárását Erdő Péter bíboros kezdeményezte. XVI. Benedek pápa július 3-án hagyta jóvá azt a dekrétumot, amely elismerte Meszlényi Zoltán vértanúságát. Meszlényi Zoltán a 28. magyar boldog. Az 1989/90-es fordulat után II. János Pál pápa négy magyar, illetve magyar vonatkozású személyt avatott boldoggá: Apor Vilmos vértanú győri megyés püspököt (1997), Romzsa Teodor vértanú ungvári görög katolikus püspököt (2001), Batthyány-Strattmann László orvost (2003) és Habsburg IV. Károly osztrák császárt és magyar királyt (2004). 2006. szeptember 17-én XVI. Benedek pápa képviseletében Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom–budapesti érsek a budapesti Szent István-bazilika előtt boldoggá avatta Salkaházi Sára vértanúhalált halt szociális nővért. A boldoggá avatásra váró magyarok között van Mindszenty József (1892–1975) bíboros, Márton Áron (1896–1980) erdélyi püspök, Kaszap István (1916–1935) jezsuita novícius, Scheffler János (1887–1952) és Bogdánffy Szilárd (1911–1953) partiumi vértanú püspökök, Bogner Mária Margit (1905–1933) vizitációs nővér, Kelemen Didák (1683–1744) minorita szerzetes, P. Marcell Marton Boldizsár (1887–1966) karmelita atya, továbbá Bódi Mária Magdolna (1921–1945), Brenner János (1931–1957), Csepellényi György (1626–1674), Dr. Kucsera Ferenc (1892–1919) és Torma János (1914–1937). /Kihirdették Meszlényi Zoltán egykori segédpüspök boldoggá avatását. = Krónika (Kolozsvár), nov. 6./

Most ünnepelte 15 éves fennállását a csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület, meghívták az évfordulós ünnepségre a tánccsoport jelenlegi és hajdani tagjait, illetve a kisdorogiak képviselőit is. Színpadon van a hagyományőrzők harmadik nemzedékbeli tánccsoportja. A falubeli fiatalok közül egyre többen kapcsolódnak be ebbe a mozgalomba, büszkén járva a bukovinai őseink táncát, mondta Szabó Julianna, a hagyományőrző csoport elnöke. Úgy érzi, hogy ez a tájház a 15 éves tevékenységük legnagyobb megvalósítása. Itt tudják bemutatni népcsoportjuk múltját, azokat a tárgyi emlékeket, amiket még Bukovinából hoztak ide őseik: az osztovátát, tulipános ládát, vetett ágyat, stelázsit, bölcsőt. Az évek folyamán igyekeztek minél szorosabbra fűzni a kapcsolatot más bukovinai, vagy innen elszármazott közösségekkel is, ennek köszönhetően vesznek részt a fiatalok rendszeresen a Székely Szövetség éves rendezvényein, illetve a bukovinai találkozókon. Jövőre pedig ők maguk lesznek a házigazdák a bukovinai székelyek Hunyad megyei letelepedésének századik évfordulója alkalmából rendezett nagyméretű ünnepségnek. /Gáspár-Barra Réka: Tizenöt éves a Csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 10./

A marosvásárhelyi Mentor Kiadó irodalmi estet rendezett Marosvásárhelyen a Bernády Házban, telt házas közönség jelenlétében. Szőcs Katalin beszélt Egyed Emese Szabadító versek című kötetéről. A könyv a szerzőnek a Mentornál megjelent kilencedik kötete. Kovács András Ferenc méltatta Jánosházy György Hiába ordítsz című szonettkötetét, majd Nagy Attila Gazdátlan sorok című verseskötetét. Gálfalvi Ágnes Sebestyén Mihály Rubinháza jeles napjaiból című kötetét ismertette: a könyv egy rendkívül sokrétű szerző új elbeszéléskötete. Bogdán László mutatta be az általa szerkesztett, Füstöl az acélkalapács című Bajor Andor-kötetet. Az est zárásaként ismét KAF szólt, ezúttal Bogdán László Felröppenő flamingó című verseskötetéről. /Nb. : Gazdátlan flamingó és acélkalapács. Mentor-est a Bernády Házban. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 10./