A Magyar Rádió sok évtizedes hagyományainak gyors „átkeresztelése” nem nyelvi szempontok miatt következett be. A rádió vezetőségének kicserélése pártpolitikai vonatkozásban megbízható káderekre, lehetővé tette nemcsak az arculat megváltoztatását az új név, a semmitmondó új szignál, az új műsorszerkezet által, de egy jól megszokott „biztos pont” felszámolását is a magyarlakta vidékeken. A hivatalos változat szerint a Kossuth rádiót modernizálni kell. A hagyomány erőssé teheti az embert, talán a társadalmat is, olyan időkben, amikor az értékek viszonylagossá válnak. A hagyományba fogódzó ember akár gondolkodhat is, nem kizárólag a készre rágott szöveget nyelheti le. Ezért a Kossuth-nóta helyére csempésznek három tökéletesen jellegtelen hangot, a magyar hazát, a magyar szabadságot sem éltetik, mely egyre inkább ellensége a haszonelvű internacionalizmusnak. Minek ma a lázító Petőfi, a forradalmár Kossuth… Bartók politikailag érdektelen, ő maradhat. A másik kettő legyen emeregy és emerkettő. Most mégis úgy tűnik, van remény. A közrádiót felügyelő kuratórium döntésére visszatérnek az eredeti elnevezésekhez. /Kercsó Alpár: A Magyar Rádió átkereszteléséről... = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 18./

Újabb tárlat látogatható a Marosvásárhelyen, a Megyei Múzeum Szépművészeti részlegén. A David házaspár közel 200 darabos gyűjteményének egy részét állították ki. Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója elmondta, a régészeti raktárt sikerült elköltöztetni, az így megüresedett termeket pedig a román képzőművészeti gyűjteménnyel fogják berendezni. December 17-én felavatták az első termet: a David házaspár által 1984 óta gyűjtött és a múzeumnak adományozott, közel 200 festményéből mutatnak be 35 darabot. A Kultúrpalota harmadik emeletének jobb szárnyát teljes egészében a román klasszikusoknak fogják szentelni, így a többnyire Bernády György által összegyűjtött magyar klasszikusok mellett a román alkotások is helyt kapnak. /Antal Erika: Új tárlatterem. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 18./

Rendkívüli év volt az idei, mondta Kovács András Ferenc, a marosvásárhelyi Látó szépirodalmi folyóirat főszerkesztője, utalva arra, hogy 2008-ban kétszer adtak nívódíjat szerzőiknek. A Látó szerkesztői rendhagyó módon nem várták meg januárt a legszínvonalasabb írások szerzőinek díjazásával, hanem még év vége előtt átadták azokat. Marosvásárhelyen a Bernády Házban december 20-án nyújtották át a legjobbaknak az oklevelet esszé-, próza- és vers-kategóriában, illetve a pályakezdőknek szóló debütdíjat, a vele járó Batsányi-plakettet (Hunyadi László munkáját), illetve pénzösszeget. Váradi Nagy Pál a Látó márciusi számában megjelent Öregtorony című novellájáért debütdíjban részesült. Selyem Zsuzsa az esszé, valamint Király László a vers-kategóriában harmadik alkalommal vette át az elismerést. A Látó velencei számában közölt prózai szövegével Márton László budapesti író nyerte el az elismerést. /Antal Erika: Rendhagyó nívódíjak. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 22./

Félszeg ballada produkciójával lép december 29-én a közönség elé a nagyváradi alternatív színtársulat, az Oberon csőszínház, amely Shakespeare Szentivánéji álom című darabjában szereplő tündérkirályról kapta a nevét. Kányádi Sándor költeményeiből építkezik mostani előadásuk. A közönség visszajelzései alapján még további hét-nyolc előadást megérhet a nem versösszeállításnak minősülő drámai játék – mondta Csatlós Lóránt társulatvezető, a nagyváradi Szigligeti Társulat művésze. A csőszínház fantázianévvel arra utalnak, hogy mindeddig nem rendelkeznek saját ingatlannal, próbateremmel. Különböző, elsősorban magyar intézmények biztosítanak teret számukra. Leggyakrabban az Ady Endre Középiskola dísztermében lépnek fel. Az 1998-ban alakult színitanoda négy év leforgása alatt forrta ki magát önálló társulattá, belőle alakult immár Csatlós irányítása alatt a Partiumi Színpad, amely az elmúlt évben esett át az újabb névváltáson. Az anyagiak előteremtése elsődleges gondjuk volt az eltelt években, tavalytól jogi státuszuk rendeződött, így pályázati támogatásokra is számíthatnak. A város vezetése is nyitottnak látszik egy állandó terem biztosítására. Eddig számtalan alkalommal és több helyszínen léptek közönség elé. Sikerült megmutatkozniuk többek között Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, Kolozsvárott, valamint Temesváron. A társulatnak tíz állandó tagja van, de a létszám ennek a duplája az időszakosan beugrókkal, akik más városokhoz is kötöttek elfoglaltságuk, tanulmányaik révén. A legfiatalabb színész még nem érte el a tizenöt évet, a legidősebb pedig harminchat esztendős. Nagy súlyt fektetnek az értékhordozásra, igyekeznek távol tartani magukat a kommersz jellegű produkcióktól. Legsikeresebb előadásukat 2002-ben vitték színre, A kis herceget mintegy háromezren nézték meg. Az idén Moliertől A hitetlent álmodták közönség elé. A csapat életképességét bizonyítja, hogy közülük többen is sikeresen felvételiztek a színművészeti főiskolára. /D. Mészáros Elek: Csőben lakó tündérkirály. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 29./

Második alkalommal bemutatják be Dehel Gábor Marton Melindával, a Kolozsvári Magyar Opera kiemelkedő alakjával készített beszélgetőkönyvét. A könyv az opera primadonnájának életregénye, amely megeleveníti őt a színpadon és a kulisszák mögött egyaránt. A könyv része a Korunk Kiadó által megjelentetett sorozatnak, és harmadikként jelent meg a Hary Béla zeneszerzőről, illetve Csíky András színészről szóló kötetek után. A könyv érdekessége, hogy a szerző feleségéről ír, és amellett, hogy végigköveti az életpályát, így a kolozsvári Magyar Opera története is körvonalazódik. Januárban Budapesten is bemutatják a könyvet. /Hideg Bernadette: Egy primadonna életregénye. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 30./

Pozitív gondolkodásra ösztönző ifjúsági műsor indult Gyergyószentmiklóson, az Egyesület a Gyergyói Ifjúsági Központért kezdeményezésében, csatlakozott hozzájuk Gyergyó Terület Ifjúsági Tanácsa is. Az Európai Bizottság által kiírt, Fiatalok lendületben nevezetű program keretében meghirdetett pályázatot megnyerték. A Be positive (B+) szerkesztősége főként középiskolásokból verbuválódott, de egyetemisták is vannak közöttük. Dániel Botond elmondta, most még előkészítő fázisban van a szerkesztőség. /Hideg Bernadette: Pozitív szemlélet a tévében. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 31./

Rendkívüli energetikai helyzetet hirdettek január 7-én a román hatóságok, miután teljesen megszűnt az országba érkező orosz gázexport. Adriean Videanu gazdasági miniszter szerint a „rendkívüli energetikai helyzetet” törvény szabályozza, amely rendkívüli intézkedéseket tesz lehetővé ilyen esetekben. Így például a hőerőművek versenytárgyalás nélkül szerezhetik be az üzemelésükhöz szükséges alternatív energiaforrást, elsősorban a kőszenet. A súlyos a helyzetet sem a lakosság, sem a közintézmények nem szenvedik meg, – hangsúlyozta Videanu. Románia földgázfogyasztásának körülbelül 30 százalékát fedezi importból, rendes körülmények között napi 10 millió köbmétert kap Oroszországtól. /Cs. P. T. : Rendkívüli román helyzet. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 8./

Sz. Kovács Géza Segesváron élő képzőművész közel ötven festményéből és grafikájából nyílt kiállítás a marosvásárhelyi Bernády-házban. A tárlatnyitón a művészt bemutató, a csíkszeredai Pallas–Akadémia Kiadó Műterem-sorozatában megjelent kiadványt is megismerhették az érdeklődők, melyet a Magyarországon élő, erdélyi származású Banner Zoltán művészettörténész írt, aki a művészt a székely festőiskola egyik késői nemzedékéhez sorolta. Sz. Kovács Géza nyolcgyermekes, szegény családból származik Székelyszentkirályról, szülőfalujára utal a nevéhez toldott Sz betű. Ötven évvel ezelőtt végzett a marosvásárhelyi művészeti iskola festészeti szakán, majd Kolozsváron szerzett egyetemi diplomát grafika szakon. Segesváron több évtizede él, és tanít. Körülbelül 1990-ig a művész inkább grafikákat készített, majd festeni kezdett. Grafikáira az aprólékos megmunkáltság, a díszítő elemek sokasága jellemző. Sz. Kovács Géza a tárlatnyitón elmondta, hogy elsősorban az erdélyi falvak ezeréves múltját szeretné megörökíteni. „Minden paraszti porta olyan, mint egy műalkotás. Minden generáció valamit elvesz belőle, és valamit hozzáad. Ez a világ valóban el fog tűnni. Tehát jó, ha nyomuk marad a kultúrában, amikor a globalizáció végképp bedarálja e falvakat” – magyarázta. /Máthé Éva: Hagyománymentés a művész vásznán. = Krónika (Kolozsvár), jan. 8./

Salamon Márton László, az ÚMSZ felelős megbízott felelős szerkesztője hozzászólt Csutak István RMDSZ: mer-e tovább lépni? című írásához. Újraolvasva Kós Károly 1921. januárjában megjelent híres röpiratának „kiáltó szavait”, megállapítható, mintha az azóta eltelt nyolcvannyolc év semmi nem lett volna: Kós Károly minden egyes szava úgy érvényes, úgy igaz, ahogy akkor is érvényes volt – talán azzal az egyetlen kivétellel, hogy Romániában kétmillió helyett ma már csak másfélmillió magyarról beszélhetünk. A szervezkedésre, építkezésre és munkára felszólító Kiáltó Szó a trianoni sorscsapástól bénult erdélyi magyarsághoz szólt, az újrakezdés üzenetével. Ma a tucatnyi év után a román államhatalomból kiszorult erdélyi magyar képviseletnek kell mindent elölről kezdenie – és az üzenet csakis ugyanaz lehet, ami akkor volt. Az, amit az 1921 nyarán kisbaconi birtokára végleg hazatelepülő Benedek Elek is egyetlen tanácsként tudott adni mindenkinek: „Dolgozzatok, dolgozzatok!” Balázs Ferenc világjáró útjából hazatérve szintén kereste az új erdélyi életkezdés útjait. Németh László 1935-ös erdélyi útinaplója, a Magyarok Romániában nagy visszhangot keltett. Az író három magatartástípust különített el: a minden sérelmet számon tartó dohogót, a feltétel nélküli kompromisszumokat kötő lojálist, valamint a szerinte legférfiasabb típust, a szervezőt. Szervezőnek lenni, programot adni elszánás és önfeladás kérdése. „Ehhez képest szép számmal vannak dohogóink. Akik vagy semmit nem tettek még le az asztalra, vagy pedig volt az életüknek egy kiemelkedő pillanata, amely – legalábbis így gondolják – feljogosítja őket a folyamatos dohogásra. Egy olyan, egyszer volt kegyelmi állapot, amiből most már örök időkre meg lehet élni. És amely feljogosít arra a destruktív kritikára, amelynek művelője úgy bírálja a szervezőt, hogy nem mutat fel semmilyen építő jellegű alternatívát. ” – hangsúlyozta az újságíró, bizonyára Tőkés Lászlóra célozva. A lojálisok pedig közel kerülnek a tűzhöz. Az RMDSZ-nek most ellenzéki pozícióból kell politikai eredményeket felmutatni, ahogyan tette azt az 1990 és 1996 közötti években. Akkor az RMDSZ ismertségre és tekintélyre tett szert a román politikai porondon, gerincességével, következetességével és európaiságával elnyerve a demokratikus hazai (és nemzetközi) közvélemény elismerését. Most a PNL-re és az RMDSZ-re hárul annak a demokratikus aktusnak a gyakorlása, amit az ellenzékből való politizálás jelent. /Salamon Márton László: Hogyan tovább, RMDSZ? (Csutak István múlt heti Szempontban megjelent írásának – RMDSZ: mer-e tovább lépni? – margójára) = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 16./ Előzmény: Csutak István: RMDSZ: mer-e tovább lépni? = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 9.

Néhai Németh Géza lelkész, a budapesti Erdélyi Gyülekezet megalapítójának emlékére, születésének 75. évfordulójára készített Tűz-láng-pár című kötetet mutatták be január 11-én Nagyváradon, a Lorántffy Zsuzsanna Egyházi Központban. A példás életű és gondolkodású egykori lelkészről szóló kötet premierjén jelen volt két fia is. A váradolaszi templomban Tőkés László püspök, európai parlamenti (EP) képviselő hirdette az igét. Népünk szétszóródása nem állt le. A történelem és a politika szétszakította a testvéreket, fejtette ki a püspök. A globális és a posztkommunista válság együtt rombolja tovább közösségünket. Bemutatták az emlékkötetet. Németh Géza református lelkész 1933-ban született Székesfehérváron, a teológiai akadémiát 51 és 56 között végezte el. 1956-ban a Református Megújulási Mozgalomban tevékenykedett, ezért 1957-ben Tökölre internálták. 58-tól Monoron, majd Ócsán volt segédlelkész, 63-tól pedig az érdi gyülekezet lelkipásztora lett. A Gépész utcai, engedély nélkül épített, félig kész templom megáldása miatt 1971-ben elvették tőle gyülekezetét, és felfüggesztették állásából. A magát tréfásan názáreti Rózsa Sándornak nevező lelkész a rendszerváltozás utáni rehabilitációjáig műkereskedésből élt, de eközben több könyvet, cikket és verset (kötete Názáreti Rózsa Sándor címmel jelent meg) is írt. Elsőként foglalkozott kábítószeres fiatalok lelki gondozásával, börtönmisszióval és menekült magyarok felkarolásával. 1990-ben megalapította a budapesti Erdélyi Gyülekezetet, továbbá létrehozta és működtette a Reménység Szigete Karitatív és Kulturális Központot. Németh Géza 1995-ben, Budapesten hunyt el. Először ifj. Németh Géza szólt, az elsőszülött fiú, a Budapesti Műszaki Egyetem docense. Elismeréssel és tisztelettel beszélt apjáról. A budapesti Erdélyi Gyülekezet mai lelkésze, Zalatnay István egykori elődje munkásságának méltatása után számos teológiai kérdést vetett fel. Németh Zsolt, a magyar Országgyűlés külügyi és határon túli magyarok bizottságának elnöke, a tiszteletes másodszülöttje kiemelte, hogy elfelejtettük végrehajtani a múlt, az egyház és a társadalom történelmének aknamentesítését. A múlt feldolgozatlansága komoly akadállyá válik a felnövekvő generációk előtt. Az egyházakban és a társadalomban meg kellene születnie az igénynek az elmúlt fél évszázad átvizsgálására. /Borsi Balázs: Bemutatták az Erdélyi Gyülekezet megalapítójának emlékkötetét. = Reggeli Újság (Nagyvárad), jan. 12./

Január 10-én Kézdivásárhelyen a Céhtörténeti Múzeumban nyílt meg Székely Géza grafikus-festőművész Színterek nevet viselő huszonkettedik egyéni tárlata. Az Alsócsernátonban született és 1990 óta Kolozsváron élő művész, az Apáczai Csere János Elméleti Líceum rajz-, illetve a Babes–Bolyai Tudományegyetem Pedagógia Karának rajzmódszertani tanára húsz évvel ezelőtt állított ki utoljára a városban. Mostani, születésének ötvenedik évfordulójára szervezett tárlata egykori tanítványa, Dimény Erika muzeológus kezdeményezésére jött létre. A kiállító művész tárlatát Fekete Vince költő, a Székelyföld folyóirat főszerkesztő-helyettese méltatta. /Iochom István: Székely Géza jubileumi kiállítása (Kézdivásárhely). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 12./

Hány magyar él még Hunyad megyében? A legutóbbi – 2002-es – népszámlálás 25 ezer körüli számot mutatott ki. Azóta folyamatosan csökken a szórványmagyarok száma. A temetések száma meghaladja a születésekét, szinte valamennyi egyházközségben. Déván, Vajdahunyadon és környékükön lévő településen, néhány magyar faluban él a Hunyad megyei magyarság legjelentősebb része. A dévai belvárosi római katolikus egyházközösségben 4 esküvő, 13 keresztelő, 27 temetés volt 2008-ban, a dévai csángótelepi római katolikus egyházközösségben 25 esküvő, 22 keresztelő és 27 temetés, a dévai református gyülekezetben 5 keresztelő, 22 temetés, a dévai unitárius egyházközségben 2 temetés volt, keresztelő egy sem. A csernakeresztúri római katolikus egyházközségben 8 keresztelő és 14 temetés volt, a hozzátartozó Piskitelepen keresztelő nem volt, csak 6 temetés. A piskitelepi reformátusoknál 1 keresztelő, mellett csupán 2 temetés volt. Az ide tartozó Haró faluban a 2 temetésre 4 keresztelő jutott! Sajnos ez kivételnek számít. A vajdahunyadi római katolikusok 30 keresztelőt, és 33 temetést tartanak nyilván 2008-ban. A vajdahunyadi református egyházközösségben 5 keresztelő mellett 29 temetésre került sor, a vajdahunyadi unitárius egyházközségben csak 1 temetés volt. A rákosdi református egyházközségben: 2 keresztelő, 2 temetés. Az ide tartozó Hosdáton egyetlen keresztelőre 4 temetés jutott, Alpestesen, pedig 3 temetés volt. A megyén belüli szórványban sem jó a helyzet. A szászvárosi római katolikus egyházközségben 2 keresztelő, 2 temetés, a szászvárosi református egyházközségben 1 keresztelő, 3 temetés, az ide tartozó Lozsádon egyetlen temetés volt. A pusztakaláni római katolikusnál 2 keresztelő, 11 temetés, az egyházközséghez tartozó hátszegi katolikusoknál 2 keresztelő, 4 temetés, a hátszegi reformátusoknál az egyetlen keresztelőre 3 temetés jutott. A petrozsényi római katolikus egyházközösségben 24 keresztelőt, 47 temetést, a petrozsényi reformátusoknál 6 keresztelőt, 26 temetést, a petrozsényi unitáriusoknál 2 keresztelőt és 5 temetést regisztráltak. A petrillai reformátusoknál 1 keresztelő és 4 temetés volt. A vulkáni római katolikus egyházközösségben 18 keresztelő és 23 elhalálozás, a vulkáni reformátusoknál 3 keresztelés és csak 2 temetés volt. A lupényi római katolikusoknál 44 keresztelő és 42 temetés történt, a lupényi reformátusoknál 6 keresztelő és 16 temetés, a lupényi unitárius egyházközségben 1 keresztelő és 5 temetés volt. Hunyad megyében az elhunytak szinte kivétel nélkül magyarok, míg az esküvők gyakran vegyesek, s gyakran vegyes családokból származó, vagy magyarul egyáltalán nem beszélő szülők gyermekeit keresztelik. /Chirmiciu András: Tovább fogy a Hunyad megyei magyarság. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 13./

Honismereti tankönyv írását és sportesemények közös szervezését is felvették a tervek közé a múlt hét végi ojtozi találkozón, amelyen Kovászna és Hargita megye önkormányzati vezetői Székelyföld hálózati rendszerben történő fejlesztéséről döntöttek. A honismereti tankönyvben az ötletgazdák nemcsak helytörténettel foglalkoznának, hanem az Európai Unióban létező autonómiákat is bemutatnák. Egyed Ákos történészprofesszor jó ötletnek tartotta a kezdeményezést. Még nem hallott róla, de jónak tartja a Székelyföldről szóló honismereti tankönyv ötletét Egyed Ákos kolozsvári történész, ha felkérik, kész együttműködni annak elkészítésében. A kötet hiánypótló lenne, mert a fiatalok nagyon keveset tudnak saját történelmükről. Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester kifejtette: a Székelyföld múltját és jelenét bemutató tankönyvet a tervek szerint székelyföldi, kolozsvári szakemberek és a Magyar Tudományos Akadémia tagjainak bevonásával készítenék el. Az autonómiák bemutatásával kapcsolatban Egyed Ákos kifejtette: mellékletekben vagy jegyzetekben képzelné azt el, mert a könyvben elsősorban a székely autonómiamodelleket kellene bemutatni. /Benedek Sándor, Kovács Zsolt: Honismeret és kerékpárverseny. Alternatív tankönyvet terveznek Székelyföldről. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./

„A bizottság alternatívákat fogalmazott meg az alaptörvény módosítására. Az államfő, mint a jelentés megrendelője, nyilván hogy a saját érdekeinek megfelelően választott ezen alternatívák közül” – hárította el Veress Emőd azokat a vádakat, hogy az alkotmányt elemző cotroceni-i bizottság „elnöki megrendelésre” dolgozott. Veress Emőd, a testület magyar tagja szerint a kisebbségi jogok bővítése terén egyszerű alkotmánymódosítással, új alaptörvény elfogadása nélkül is lehet előrelépéseket tenni. – Nem alkotmánymódosító tervezetet, vagyis szövegszerű javaslatot készített a bizottság, hangsúlyozta. Ők a változtatás irányaira tettek javaslatokat. A bizottságból kilépett Manuel Gutan jogász, arra hivatkozva, hogy a testület az elnök szája íze szerint alakítja az alkotmány módosítására vonatkozó ajánlásait. A jelentés a kisebbségi jogok területén is tartalmaz néhány javaslatot, a kisebbségi jogok bővítése és alkotmányos védelme terén egyszerű alkotmánymódosítással, új alkotmány elfogadása nélkül is lehet előrelépéseket tenni. /Lokodi Imre: Mi ajánlottunk: tessék válogatni” Interjú Veress Emőddel, az alkotmányt elemző elnöki bizottság tagjával. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 16./

Január 14-én Kolozsváron a Phoenix Könyvesboltban Asztalos Lajos Kolozsvár épített kincsei /Stúdium Könyvkiadó, Kolozsvár, 2008/ című épített öröksége című kötetét Tőkés Elek, a Stúdium Könyvkiadó igazgatója mutatta be. Az igényes kiadvány az itt élők és az elszármazottak számára egyaránt szívet melengető alkotás. A kötet eleget tesz a tudománynépszerűsítésnek és a nyelvi igényességnek. Bármely Kolozsvárról szóló könyv képes valami újat nyújtani az olvasónak. Asztalos Lajosban a lelkes helytörténész tiltakozott a kötet terjedelmi korlátai miatt. Többek között ezért nem sikerült beszerkesztenie egy térképvázlatot, ami pedig nagyon hasznosnak bizonyult volna. /Ö. I. B. : Újabb kötet a kincses városról. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 16./ „Már több mint negyven éve Kolozsváron élek, és elmondhatom magamról, hogy ismerem a várost, ez a könyv mégis rengeteg újat tartalmaz” – fejtette ki véleményét Tőkés Elek Asztalos Lajos Kolozsvár épített kincsei című könyvének kolozsvári bemutatóján. A kötet a város legszebb és legjellegzetesebb épületeit mutatja be történeti és művészettörténeti szempontból. „Asztalos Lajos nyitott szemmel figyeli a csaknem ezer éves város kincseit, észrevesz olyan apróságokat, amelyeken mások átsiklanak. A könyv végigköveti az építészeti alkotások állapotának alakulását a történelem során. Érdemes felfigyelni ezekre az alkotásokra, hiszen az épített kincsek a városlakók szellemi és műveltségi szintjét, illetve igényességét is tükrözik” – mutatott rá Tőkés Elek. Szerinte a szerző elismerésre méltó nyelvi igényességgel alkotta meg a szövegeket, a Rohonyi D. Iván által készített fényképek pedig valósághűen tárják az olvasók elé a város díszeit. /Hideg Bernadette: Kolozsvár épített kincsei. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 16./

A szentkatolnai székhelyű Bálint Gábor Egyesület kezdeményezésére a Kelet-kutató nyelvzseninek egész alakos szobrot fognak állítani. Mára elkészült a szobor is Petrovits István műtermében, bronzba, időtálló, nemes anyagba való öntésre vár. Bálint Gábor emlékezetét a szakma ápolja. 2005-ben Budapesten adott ki válogatást Bálint munkáiból a háromszéki származású Zágoni Jenő, 2006 decemberében emlékkonferenciát rendeztek jeles anyaországi és nyugati előadók részvételével ugyancsak a magyar fővárosban, s az ott elhangzott előadásokat kötetbe szerkesztve A magyarság eredetének nyelvészeti kérdései címmel Obrusánszky Borbála 2007-ben megjelentette. Legújabban pedig a Hágában kiadott Mikes International 2008. április–júniusi számában jelent meg egy, az Erdélyi Múzeum-Egylet keretében 1894-ben tartott Bálint-előadás szövege. A Minő fajúak a japánok (nipponiak)? eredetileg az Erdélyi Múzeumban jelent meg, de úgy tűnik, érvényességét az eltelt több mint száztíz év sem kezdte ki. Bizonyság erre, hogy a Magyar szellemi fórum alcímet viselő s a hollandiai Mikes International Alapítvány által kiadott rangos periodika fontosnak tartotta újraközlését. /Borcsa János: Bálint Gábor szülőföldjén és a tudományos világban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 17./

Varga Gábor, a bukaresti Állami Szabadalmi és Védjegyhivatal vezérigazgatója számvetést készített: az RMDSZ kiesett a hatalomból, a központi és megyei kormányhivatalokban dolgozó több száz szakemberének (köztük Varga Gábornak is) maholnap új munkahely után néznie. Magyarán: „a mór megtette kötelességét” – azaz az RMDSZ hozzásegítette Romániát a NATO-ba és az EU-ba való zökkenőmentes felvételhez –, „a mór mehet!” Hosszas elemzést érdemelne a kudarcélmény előzményeinek a feltárása. Ideje végiggondolni az RMDSZ székelyföldi folyamatos térvesztésének reális indokait. Be kell ismerni, hogy „mindannyian elkényelmesedtünk”. A legfontosabb kérdés a „hogyan tovább”. Vissza kell térni újra az alapokhoz, hangsúlyozta Varga Gábor. Az önkéntes utcafelelősök intézményének újrafeltámasztása („nemzeti kataszter”!), a magukra hagyott („sokba kerül!”) körzeti központok újraélesztése szükséges. Vissza kell szerezni az emberek bizalmát a közösségüket szolgálni akaró, az erdélyi magyarság mellett elkötelezett tisztségviselők csatasorba állításával, a saját zsebre dolgozó etno-businessman félreállítása árán is. Sokak számára romantikusnak tűnnek majd ezek a gondolatok. Tekinthetők akár „lefeléfordulás”-nak, „a provincia meghitt, kedves, sok örömet is kínáló világában” való „elmerülésnek” is (Tamás Pál) –de más alternatíva nem nagyon létezik! Újra fel kell fedezni ama „állammodell” hatékonyságát, amely alapján a Romániai Magyar Demokrata Szövetség a kilencvenes évek első felében megszervezte magát. Újra meg kell találni a horizontális társadalomépítés receptjét, a kisközösségeket szerves egységbe foglaló hálószervezet sokszínűségét. Az RMDSZ Ügyvezető Elnökségét (Szövetségünk „kormányát”) annak idején nem véletlenül tervezték Kolozsvárra. Hány városi vagy megyei RMDSZ-székházban tartanak délután is ügyeletet napjainkban? Nyilván, nagyon fontos (volt?) a bukaresti jelenlét. De a saját belső önépítkezést egyetlen kormányhivatalban aratott siker sem múlhatja felül. A célt odahaza, „a provinciában” – s nem Bukarestben! – kell megvalósítani. El kell fogadni a sokszínűséget, a szakmai és korosztályi önszerveződések, a történelmi egyházak sokkal markánsabb jelenlétét. /Varga Gábor: Újragombolni a kabátot. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), jan. 22./ Varga Gábor 1998-tól vezérigazgató a bukaresti Állami Szabadalmi és Védjegyhivatalnál.

A körülbelül 260 ezer egyetemi végzős közül sokan duzzaszthatják idén a munkanélküliek számát, mivel a gazdasági válság mélyülésével csökkennek a munkalehetőségek is. Romániában a legfrissebb adatok szerint a fiatalok aránya a munkanélküliek körében egyike a legmagasabbaknak az Európai Unióban – 18,9 százalék. Hivatalos adatok szerint a frissen végzett egyetemi hallgatók több mint 21 százaléka nem tud elhelyezkedni a munkaerőpiacon az egyetem befejezte után számított első 12-18 hónapban, mutattak rá a Romániai Felsőoktatás Minőségét Biztosító Ügynökség (ARACIS) projektbemutatóján Bukarestben. A PHARE-támogatásból finanszírozott projekt keretében az ügynökség egyetemekkel, valamint tanácsadói cégekkel közösen méri fel 20 egyetem oktatási kínálatát. /Hideg Bernadette, Varga Melinda: Egyetemistákból munkanélküliek. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 22./

Márciusban lejár a jogos tulajdonossal kötött szerződés, s mert a tájmúzeumnak helyet adó Damokos-kúriát és telkét nem adják el, a csernátoni Haszmann Pál Múzeumnak költöznie kell – közölte Tamás Sándor megyei tanács-elnök. Elmondta, keresik a tájmúzeumnak megfelelő helyet, mert a múzeumnak a községben kell maradnia, hiszen világszerte úgy ismerik, mint ,,csernátoni múzeumot”. /Váry O. Péter: Csernátonban marad a Haszmann Pál Múzeum. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 24./

A 85 éves Nagy Pál irodalomtörténészt köszöntötték Marosvásárhelyen. Publicisztikai jegyzetsorozatában számba vette a jogsértéseket, a szélsőséges magyarellenes megnyilatkozásokat. A szerző Gond és remény című kötetét január 30- án mutatják be a Bernády Házban, Marosvásárhelyen. /A jóreménység tengerén. Nagy Pál 85 éves. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 24./

Tájékoztató jellegű magyar utcanévtáblák elhelyezését javasolja Nagyváradon a Magyar Polgári Párt (MPP) helyi szervezete, közölte sajtótájékoztatóján Zatykó Gyula, az MPP nagyváradi elnöke. Létrehoztak szakemberekből álló bizottságot Csomortányi Istvánnak, a váradi MPP-szervezet alelnökének irányításával. A bizottság tagja lesz Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság elnöke, Kordics Imre, Kupán Árpád és Péter I. Zoltán helytörténészek, valamint Nagy József Barna, a kétnyelvű utcanévtáblák felszerelését szorgalmazó Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) partiumi elnöke. /Fried Noémi Lujza: Alternatív utcanévtáblák. = Krónika (Kolozsvár), jan. 27./

Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke január 27-én találkozóra hívta az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vezetőségét, így január 30-án RMDSZ-küldöttség ül egy asztalhoz Tőkés László EMNT-elnökkel és a két alelnökkel, a marosvásárhelyi Bernády Házban. Folytatják a tavaly megszakadt tárgyalásokat az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) megalakításáról. Szilágyi Zsolt, az EMNT alelnöke örömét fejezte ki, hogy a Tőkés László által az év eleji üdvözletében indítványozott párbeszéd megvalósul. Szilágyi megerősítette, hogy a tárgyaláson Tőkés Lászlót a két alelnök, azaz ő és Toró T. Tibor kíséri el Marosvásárhelyre. Tőkés László püspök, EP-képviselő pár héttel korábban nemzeti lista megalakítását javasolta az erdélyi magyarság számára az idei EP-választásokra. /Markó találkozik Tőkés Lászlóval. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 28./

Tőkés László az erdélyi magyarság helyzetét értékelte a Sólyom László köztársasági elnökkel történt megbeszélésen január 28-án Budapesten, a Sándor-palotában. Sólyom László legutóbb 2008. október 24-én, Csíkszeredában találkozott Tőkés László püspökkel. Tőkés László, az erdélyi magyarok európai képviselője beszámolt arról, hogy a közelgő európai parlamenti választások tekintetében egy közös, nemzeti lista felállítására tett javaslatot, amelynek lehetőségéről január 30-án egyeztet Markó Bélával, az RMDSZ elnökével. Sólyom László egyetértett a magyar összefogás szükségességével. Az EP-képviselő beszámolt a Partiumi Keresztény Egyetem hivatalos akkreditálásáról, illetve a Sapientia–EMTE küszöbön álló akkreditációjáról. Emlékeztetett: kereken ötven éve olvasztották be a Bolyai Tudományegyetemet a Babes Egyetembe, és ennek kapcsán felhozta a két magyar nyelvű felsőfokú oktatási intézmény paritásos alapon való, a magyar és a román állam által egyforma mértékben történő támogatásának kérdését. Tőkés László tájékoztatást nyújtott arról a csángómentő programról, amely a csángómagyarok nyelvi és közösségi megmaradását célozza, és arra kérte a magyar köztársasági elnököt, hogy továbbra is támogassa a csángó ügyet. Traian Basescu román államfő küszöbön álló budapesti látogatása kapcsán a püspök ismertette a magyar államfővel a felerősödött regionalizációs folyamatokat. Elmondta: fennáll a veszélye annak, hogy az új regionális közigazgatási rendszer nem tartja tiszteletben a különböző történelmi régiók határvonalait, és az etnikai összetételt is megváltoztathatja. Tőkés László meghívta Sólyom László államelnököt 2009. december 15-re Temesvárra, a romániai forradalom húszéves évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségre. A Magyar Köztársaság elnöke a meghívást elvileg elfogadta. /Erdélyi ügyekről a Sándor-palotában. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 29./ A találkozó célja az volt, hogy Tőkés László a romániai parlamenti választások után értékelje az Erdélyben élő magyarság helyzetét. A püspök Sólyom László államfőnek kifejtette: 2004. december 5-e nem annyira a trianoni diktátum, hanem inkább a kommunista korszak szétszakadt nemzetrészeket egymástól elidegenítő, internacionalista” doktrínájának a következménye. /Sólyomnál járt Tőkés. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 29./

Elhunyt Dr. Dóczy Pál István (Kőrösbánya, 1910. ápr. 21. – Marosvásárhely. 2009. jan. professzor. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem szenátusa megrendüléssel búcsúzik dr. Dóczy Pál István egyetemi tanártól, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem tiszteletbeli professzorától, az egyetem és az orvosképzés egyik megalapítójától, a belgyógyászat nagy hírű képviselőjétől. Tudományos munkásságát több száz, hazai és külföldön megjelent tudományos dolgozat fémjelzi. Szakkönyvek és egyetemi jegyzetek szerzője és társszerzője. Dr. Dóczy Pál 1995 és 2001 között a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány kuratóriumi tagja volt. /Prof. Dr. Dóczy Pál István. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 29./

Ady Endre költészete halálának 90. évfordulója alkalmából emlékestet szerveztek Kolozsváron, Balázs Imre József Ady modernizmusáról tartott előadást. A szokásosnál kevesebben vettek részt Nagyváradon, az Ady Emlékmúzeum előtt a költő szobránál megrendezett koszorúzáson, kerek évfordulóra emlékeztek: 90 esztendeje, 1919. január 27-én halt meg Ady Endre. Két nagyváradi csoport is elzarándokolt Budapestre, a Fiumei úti Nemzeti Sírkertbe, hogy koszorút helyezzenek el a költő sírján: a Nagyváradi Ady Társaság képviselői, később pedig a Partiumi Magyar Művelődési Céh és a Magyar Írók Szövetsége képviselői koszorúztak Tőkés László jelenlétében. Tőkés László beszámolt a nagyváradi emlékmúzeum helyzetéről is, arról, hogy az egykori Mülleráj cukrászda épülete bírósági úton tavaly az ortodox egyház tulajdonába került. /Hideg Bernadette, Szűcs László: Adyra emlékeztek. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 29./

Marosvásárhelyen a Bernády Házban január 30-án az RMDSZ és az EMNT küldöttségei tárgyaltak, a zárt ajtók mögött. Saját listájának első helyét, biztos befutó pozíciót ajánl az RMDSZ Tőkés László református püspöknek a júniusi EP-választásokon. Tőkés nyitva hagyta jelöltségének kérdését. A szövetség jogi szempontból csak az RMDSZ égisze alatt történő listaállítást tartja elfogadhatónak, míg Tőkés azt szeretné, hogy formailag is jelezzék: a nemzeti összefogás jegyében született jelöltnévsorról és nem pártlistáról van szó. A felek egyetértenek a romániai magyar politikai egyeztető fórum létrehozásának szükségességével. A megbeszélést követően Markó Béla, az RMDSZ elnöke bejelentette, hogy két javaslatot tettek. Az egyik az, hogy alakítsanak ki szervezett keretet az RMDSZ és az EMNT együttműködésének, más civil szervezetek és intézmények bevonásával, és hozzák létre az erdélyi magyar politikai egyeztető fórumot. A másik javaslat, hogy az RMDSZ égisze alatt indítsanak közös listát, amelynek első helyét Tőkés foglalja el. Tőkés László nyilatkozatában jelezte: a két szervezet elképzelése különbözik, de nem áll éles ellentétben egymással. Rámutatott: az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumnak az azonnali megalakulását javasolják. Ennek keretében olyan nemzeti listát kellene összeállítani – hangoztatta Tőkés –, amely pártokon felül áll, és „vagy teljesen nemzeti elnevezést, vagy az RMDSZ és a magyar összefogás kifejezést, illetve hasonló megfogalmazást tartalmaz”. Tőkés hozzátette: az RMDSZ sajnos ettől elzárkózott. Az EMNT elnöke elmondta: nagyon megtisztelő számára az RMDSZ javaslata, de „nem akarja egy európai parlamenti helyért eladni az elveit”. Legközelebb február 12-én találkoznak. A Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) és az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) vezetői, valamint a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségének (MCSZESZ) képviselője január 30-án Kolozsváron találkozott az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) vezetőségével: Tőkés László püspökkel, az EMNT elnökével, valamint Szilágyi Zsolt és Toró T. Tibor EMNT-alelnökkel. A két ifjúsági szervezet felkérte Tőkés Lászlót, az EMNT elnökét, vállaljon újabb mandátumot az EP-ben. /B. T. : Első helyet ajánl saját listáján az RMDSZ Tőkés Lászlónak. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 31./

Népi játékok és kismesterségek oktatására vállalkozik a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány. A már tízéves hagyománnyal rendelkező képzéssorozat idén február 13-án indul. Balázs Bécsi Gyöngyi, a Kallós Zoltán Alapítvány munkatársa elmondta, nagy népszerűségnek örvend a képzés, Erdély minden területéről érkeznek évről évre pedagógusok. /Hideg Bernadette: Képzés a hagyományokért. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 4./

Ami megismétlődhet, az, úgy látszik, megismétlődik, ha magyar–román viszonyról van szó. Jelesen a mesterségesen táplált kisebbrendűségi érzés (,,Merjünk nagyon kicsik lenni!”), a túllihegett jószomszédi viszony egyoldalú (!) fenntartása, akár Románia és Magyarország, akár Szlovákia és Magyarország, akár Szerbia és Magyarország, akár Ukrajna és Magyarország viszonyáról van szó (,,Ne sértsük meg a szomszédok érzékenységét!”). Hát mi nem is sértjük, 1945 óta pedig különösképpen nem. Ez már a ,,dicsőséges” szocializmus és internacionalizmus kora volt a Kárpát-medencében is, a becstelen nemzetárulás után Kádár János Marosvásárhelyre ment, hogy kimondja: Magyarországnak semmiféle területi igénye nincs Romániával szemben, hozzátette, hogy pártja és kormánya semmilyen módon nem kíván beavatkozni a szomszédos baráti ország belügyeibe, az erdélyi magyarsággal szembeni román bánásmódba. Következhettek az erdélyi magyarokkal szembeni megtorlások, a Bolyai Egyetem felszámolása, az iskolák ,,eltagozatosítása”, a mértéktelen román betelepítések erdélyi városokba (később már falvakba is!). Kádár elvtársnál csak utóda, Grósz Károly viselkedett ostobábban, aki besétált Ceausescu csapdájába. Kádár szellemi örökösei csak gumilövedékekkel lövetik nemzettársaikat, véresre veretik őket, s nincs következmény a nagy magyar demokráciában. Kifelé pedig folytatódik a gazsulálás, Medgyessy Péter Adrian Nastase társaságában az Erdély elszakítását ünneplő ,,nagy egyesülés” évfordulóját a budapesti Kempinski Szállodában ünnepelte /2002-ben/, s hallgatta megilletődve: ,,Ébredj, román... vége a barbárok (magyarok) uralmának. ” Ezt folytatja Gyurcsány Ferenc kormányfő, s hiába mondja a magáét egyedül és igazi döntési jogkörök nélkül Sólyom László köztársasági elnök, az ő szavára nevetgélnek a ,,baráti” szomszédok. Basescu államfő budapesti hivatalos látogatásán kimondta: Romániában soha semmiféle kollektív jog és autonómia nem biztosíttatik a magyarok számára. /Magyari Lajos: A Kempinski-szindróma (Kárpát-medence) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 5./

Az iskolák biztonsági rendszerét kívánják erősíteni, miután az utóbbi időben megszaporodtak az erőszakos cselekmények a tanintézetekben. A rendőrség és az önkormányzatok további térfigyelő kamerák, pánikgombok beszerelését tervezi. A kolozsvári Apáczai Csere János Gimnázium aligazgatónője, Wanek Judit szerint konfliktust inkább a más iskolákból belátogató diákok okozhatnak, de úgy látja, ezt már hatékonyan ki tudják védeni térfigyelő kamerákkal. Az iskolák biztonságáért térfigyelő kamerák felszerelését szorgalmazza a háromszéki rendőrség is a tanintézményekben. A rendőrség razziákat is tartott, iskolakerülőkre vadászva. Sepsiszentgyörgyön mintegy ötven gyereket kaptak el valamelyik kocsmában, míg Kézdivásárhelyen három razzia volt, és ott is közel félszáz iskolakerülőt azonosítottak. Az Egészségügyi Világszervezet 37 országban végzett felmérése szerint az iskolai erőszak tekintetében első helyen áll Románia. /Hideg Bernadette, Kovács Zsolt: Kamerákkal őrzött iskolák. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 5./

A szovátai Bernády Közművelődési Egylet elmúlt évi tevékenysége változatos volt. Januárban Dzsingisz kán és a mongol birodalom című előadás hangzott el, majd dr. Veér Győző beszélt az ujgurokról. Februárban jótékonysági estet szerveztek a Mezőhavas népi zenekar, a Szent Ferenc Alapítvány és a szovátai Szent József Otthon javára. A műsor bevezetőjét Mester Zoltán tartotta. Márciusban, Wass Albertre emlékeztek. A március 15-i megemlékezésen a kulturális műsorok szervezését ezúttal is az egylet vállalta fel. Áprilisban együtt ünnepelték az EMKE megyei szervezetével a magyar közművelődés napját Marosvásárhelyen. Az egylet Intermezzo kamarakórusa Fülöp Judit vezetésével fellépett. Júniusban a nagybányai művésztelep tárlatát nézték meg. Szeptemberben Beder Tibor, a Julianus Alapítvány, a Magyarok Székelyföldi Társaságának elnöke volt az egylet vendége. Október 6-án a református egyházzal közösen emlékeztek meg az aradi vértanúkról. Az egylet emlékezett a 70 éve elhunyt dr. Bernády Györgyre. Mester Zoltán előadásában kirajzolódott Bernády kevéssé ismert profilja: az Erdély magyarsága iránt aggódó ember arca, akinek városvezetése idején a városnak – a huszonötezer lakosú Marosvásárhelynek – tizennégy (!) közkönyvtára volt, és öt magyar napilapja. Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla Felső-Nyárád menti fotóalbumát mutatta be novemberben Józsa András tanár, helytörténész. Nagy Lajos székelykeresztúri tanító néprajzos könyvét mutatták be: Katonadalok a siklódiak emlékezetében. Decemberben az egylet szervezésében mutatták föl a szovátaiaknak a Bocskay Vince szobrászművész munkásságát méltató albumot. Még ebben a hónapban Kovács Mózes ny. agrármérnök harmadik könyvével ismerkedtek a városka emberei. Kovács Mózes kutatja s papírra teszi a szűkebb pátria, a Sóvidék és környéke közelmúltját. Az Intermezzo mellett a 15. Mátyás Huszárezred és a Mátyás Vilmos vezette Mezőhavas népi zenekar elmaradhatatlan tényezői a városkultúrának, jelezte a rendíthetetlen hitű Mester Zoltán. Ebben az ében volt már elődadás, melyet Magyar himnuszok az évszázadok folyamán címmel dr. Orosz-Pál József és Józsa András tartott. /Bölöni Domokos: Mester Zoltán, a reménymagyar. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 5./