Február 9-én, a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház vendégjátékával kezdetét veszi az Égtájak Iroda Határon túli színházi estek című népszerű sorozatának 22. szezonja. A „Vendégségben Budapesten” 11. évadának tavaszi idényét az évfordulók jegyében állították össze. Az idén 25 éve annak, hogy Bocsárdi László és barátai megalapították Románia első – és a rendszerváltásig egyetlen – alternatív színtársulatát. A gyergyószentmiklósi Figura Stúdió a magyarországi Anger Zsolt színész-rendező által színre-állított Figaro házassága vígjátékkal és a 3 tánc Beckettre című produkcióval jelentkezik. Januárban ünnepelte 35. születésnapját az Újvidéki Színház, amelyet 1974-ben azért alapítottak meg a Vajdaságban, hogy az akkori konzervatív, főként tájoló feladatokkal megbízott Szabadkai Népszínház mellett a délvidéki magyaroknak lehetőséget biztosítsanak másfajta színpadi igényekre, kísérletekre is. Márciusban a teátrum három előadással érkezik: Lorca Bernarda Alba háza című drámája Radoslav Milenkovics vendégrendezésében, Egressy Zoltán Portugálja az igazgató László Sándor színre állításában, a néhány évig Magyarországon élő Gyarmati Kata visszaszerződött Újvidékre: a Hét nap a világ című „játékát” vajdasági barátai vitték a közönség elé, Puskás Zoltán rendezésében. Áprilisban két előadással ünnepelik a Beregszászi Illyés Gyula Színház 15. születésnapját: Vidnyánszky Attila rendezésében Az ember tragédiája és Cervantes Don Quijote című műve Vidovszky György magyarországi vendégrendezésével. 15 éves a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház is, amelyet eredetileg a Népszínház időlegesen megszüntetett magyar tagozatát pótolandó hoztak létre. A szabadkai állandó társulat hamarosan újra működhetett, a Kosztolányi pedig a fiatalok kísérleti műhelyévé vált. Májusban, a Vendégségben Budapesten – Határon túli magyar színházi estek keretében jelentkeznek. /Darvay Nagy Adrienne: Évfordulók idénye. Határon túli színházi estek Budapesten. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 6./

Február 9-től Kolozsváron szervezik meg az egyhetes Nemzetközi Leszbikus Fesztivált. Szülők, pedagógusok, politikusok és egyházi vezetők aláírásgyűjtéssel szerették volna megakadályozni a fesztivál meghonosodását Erdély fővárosában. A polgármesteri hivatalnak szóló online tiltakozást eddig 3232 személy írta alá, nem sok sikerrel, a fesztivál megkezdődött. Sorin Apostu ideiglenes polgármester válaszolt a Ioan S. Pop tiszteletes által kezdeményezett tiltakozásra. „Az alkotmány előírja az önkifejezés szabadságát”– vélekedett a polgármester. /Hideg Bernadette: A másság fővárosa. Leszbikusok egyhetes nemzetközi fesztiválja kezdődött tegnap Kolozsváron. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 10./

A Vendégségben Budapesten – Határon túli magyar színházi estek című rendezvénysorozat idei sorozatát a Figaro házassága című, Anger Zsolt rendezte előadásával a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház nyitotta meg február 9-én. A legkisebb erdélyi hivatalos társulat február 10-én a 3 tánc Beckettre című produkcióját adja elő a Thália Színházban. A Figura Stúdió Színház az egyetlen az országban, amely kísérleti jelleggel jött létre, ezért működése valójában köztes állapot a kőszínházi és az alternatív színházi lét között. /Budapesten vendégszerepel a gyergyói Figura. = Krónika (Kolozsvár), febr. 10./

Esély mutatkozik az RMDSZ és a Tőkés László vezette Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács közötti belső koalíció létrehozására az európai parlamenti megmérettetésen, miután a szövetség elutasítja a választási koalíciót a Magyar Polgári Párttal. Az EMNT az erdélyi magyar társadalmi összefogás perspektívájában a két politikai párt koalícióját tartaná üdvösnek. Toró T. Tibor, az EMNT alelnöke szerint a szervezetnek nincs eszköze arra, hogy tárgyalásra bírja a két politikai alakulatot, és ha az MPP és az RMDSZ nem akar összefogni, akkor az együttműködés egyik alternatívájaként figyelembe veszik a belső koalíció létrehozását is az EMNT és az RMDSZ között. /Rostás Szabolcs: Tőkés hajlik a belső koalícióra? = Krónika (Kolozsvár), febr. 11./

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök azt kéri, hogy az állami tulajdonú vállalatok, az állami intézmények mondják le előfizetéseiket, és ne hirdessenek, reklámozzanak a Magyar Hírlapban február 9-én megjelent Betelt a pohár című publicisztika miatt – közölte Budai Bernadett kormányszóvivő. A napilap főszerkesztője mindezt ellehetetlenítési kísérletnek nevezte. A kormányszóvivő közleménye szerint Gyurcsány Ferenc arra utasítja Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti minisztert, hogy készítse elő a megfelelő sajtóetikai vagy jogi eljárást az írással kapcsolatban. Az említett publicisztikában Bayer Zsolt főmunkatárs ,,gyilkos állatoknak” nevezte a vasárnap hajnali veszprémi késelés elkövetőit.,,Ezek pedig nem emberek. Hanem állatok. És a vesztünkre törnek” – írja, megtoldva ezt egyebek között azzal, hogy ,,sajnos, a cigány etnikum rengeteg tagja felmondta az együttélést, és felmondta az emberséget”. Stefka István, a Magyar Hírlap főszerkesztője az MTI-nek nyilatkozva alkotmányellenesnek, a sajtó és a véleménynyilvánítás szabadságát sértő, a Rákosi- és a Kádár-rendszert idéző ellehetetlenítési kísérletnek nevezte a kormányszóvivői közleményben foglaltakat. Közölte: ,,száz százalékig Bayer Zsolt mögött állunk, semmi kivetnivalót nem találunk abban, amit leírt”. Mint mondta, a lépés nem rendítheti meg a lap helyzetét, mivel eddig sem voltak ,,elkényeztetve” kormányzati hirdetésekkel, de a történtek legalább húszezerrel megemelik jelenlegi, 20–24 ezres eladott példányszámukat. Stefka István hozzátette: érthetetlennek tarja, hogy miközben Kondorosi Ferenc kormánybiztos zéró toleranciát hirdet a közúti bűncselekményekkel szemben, a kormányzó párt nem teszi ugyanezt az emberéletek kapcsán. /Gyurcsány jogi eljárást kér a Magyar Hírlap ellen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 11./

Civil fórumot tartottak február 6-án a vajdahunyadi Magyar Házban, Winkler Gyula megyei RMDSZ-elnök, EU-parlamenti képviselő, a Corvin Savaria Társaság elnökének jelenlétében. A városban jelenleg hét bejegyzett, magyar civil szervezet működik, ezek közül a Magyar Házat a Corvin Savaria Társaság működteti. Megjelent a Hunyad megyei Hírmondó új sorozatának januári száma. A lapban szó esik a bukovinai székelyekről, a dévai művelődési életről a 20. század első felében, valamint helyi kulturális eseményekről. A hét végén Vajdahunyadon, Sztrigyszentgyörgyön, Déván és Csernakeresztúron (ahol a bukovinai székelyek leszármazottai élnek) a bátaszéki (Magyarország) Rudolf László bemutatja a bukovinai Józseffalváról írt monográfiáját. /Kun Árpád: Vajdahunyadi hírmorzsák. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 11./

Nem érti Marius Pascan Maros megyei prefektus, miért nem építhet templomot saját telkén az ortodox egyház Nyárádszeredában: „A rendszerváltás óta toleranciáról beszélünk, és mégis meg akarják akadályozni, hogy az egyház templomot építsen a saját területén. Érthetetlen” – fogalmazott, hangsúlyozva, hogy ez ügyben nincs helye népszavazásnak. A népszavazásra vonatkozó önkormányzati határozatot korábban megtámadta a prefektus. Március 1-jére kiírt népszavazással döntenék el Nyárádszeredában, hogy beépíthető-e a város parkja. A nyárádszeredai önkormányzatnak szándékában áll beperelni a prefektust – mondta el Csíki Sándor nyárádszeredai tanácsos, aki esélyt lát arra is, hogy megnyerjék az ügyet. Csíki elmondta, a Magyar Polgári Párt kezdeményezésére szerveznek „alternatív” népszavazást, amelyet akár közvélemény-kutatásnak is lehet nevezni, ezt a prefektus nem akadályozhatja meg. A prefektus elmondta, az RMDSZ levélben kért tőle magyarázatot a referendumra vonatkozó határozat megtámadására, de úgy gondolja, mivel ő a törvényt képviseli, senkinek sem tartozik magyarázattal döntéséről. /Antal Erika: Elmarad a népszavazás Nyárádszeredában? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 12./

Sikerült egyezségre jutnia február 12-én Kolozsváron az erdélyi magyar politikai élet két meghatározó vezetőjének, Markó Bélának és Tőkés Lászlónak. Az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke megállapodtak abban, hogy az Európai Parlamenti választásokra létrehozzák a magyar összefogás listáját, amelyen közösen szerepelnek az RMDSZ és az EMNT jelöltjei. A lista jogilag és törvény szerint az RMDSZ és a tulipán jele alatt indul, tartalmában az összefogás üzenetét fogja továbbítani. Markó Béla beszámolt arról, hogy megegyeztek a közös politikai célok egyeztetése érdekében a távlati együttműködésről is. Tőkés László hangsúlyozta az autonómia fontosságát, emlékeztetve arra, hogy árral szemben kell haladni, és csak akkor van esélyük, ha összefognak. Tőkés László mellett jelen volt az EMNT másik két vezetője, Szilágyi Zsolt és Toró T. Tibor, Markó mellett pedig az RMDSZ részéről Kelemen Hunor ügyvezető elnök, Borbély László és Kovács Péter ügyvezető alelnökök, valamint Szepessy László, a Szövetségi Elnöki Hivatal igazgatója. „Az összefogás listáját Tőkés László fogja vezetni, az RMDSZ és az EMNT által jelölt személyek pedig 75, illetve 25 százalékban szerepelnek majd ezen. Abban is megegyeztünk, hogy a negyedik hely az EMNT-é lesz” – mondta Markó, hozzáfűzve: a felek kötelezően egyeztetni fognak a listán szereplő személyekkel kapcsolatosan. A megállapodást február 22-én írják alá Kolozsváron vagy Marosvásárhelyen. Április 3-án létrehozzák az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumot (EMEF), amely paritásos alapon működik majd. Tőkés László közölte: „Az EMNT pártok feletti szervezetként alakult meg. Ebben az értelemben sikerült felülemelkedni a pártpolitikai korlátokon. ” Az autonómiáról szólva, az EMNT elnöke emlékeztetett arra, hogy míg Sólyom László magyar államfő támogatja és lehetségesnek tartja az autonómia törekvéseket Erdélyben, Traian Basescu államelnök határozott nemet mondott a székelyföldi területi autonómiára. Tőkés László felhívta a figyelmet arra, hogy rövid időn belül szintén közösen létrehoznák a Kisebbségi Autonómia Tanácsot. Tőkés László felhívást intézett az RMDSZ-hez, hogy támogassa a vasárnapi választásokon az MPP kolozsvári polgármesterjelöltjét. Arról szólva, hogy e megállapodásnak miért nem részese az MPP, Tőkés hangsúlyozta: ennek a pártnak az elődszervezete, a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) kezdettől fogva tagja volt az EMNT-nek, a párt képviselői benne vannak az EMNT vezetőségben is. Markó Béla úgy vélekedett: az MPP elvetélt kísérlet volt az RMDSZ-szel szembeni alternatíva létrehozására, hiszen miután bejegyeztették ezt a pártot, az önkormányzati választásokon csekély támogatást szerzett, az őszi parlamenti választásokon pedig nem volt képes megegyezni az RMDSZ-szel, független jelöltjeit sem tudta bejuttatni a parlamentbe. Ezzel szemben Tőkés Lászlót és az EMNT-ben dolgozó munkatársait az RMDSZ-en kívüli politikai áramlatok hiteles képviselőinek tekinti a szövetség – tette hozzá Markó Béla. /P. A. M. : Kiegyezés Kolozsváron: létrejött az összefogás listája. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 13./

Mintegy másfél évvel ezelőtt, egy csíkszeredai író-olvasótalálkozón Pomogáts Béla neves budapesti irodalomtörténész bejelentette: megírja az erdélyi irodalom teljes történetét! A Pallas-Akadémia Kiadó mindjárt fölvállalta a kiadását, mert nagy szüksége van ennek az összegzésre az erdélyi önismeretnek és -becsülésnek. Január 20-án, a magyar kultúra napjai keretében, a csíkszeredai polgármesteri hivatal tanácstermében ünnepi hangulatban mutatták be a Magyar irodalom Erdélyben (1918-1944) című könyvet – a Pallas-Akadémia kiadó 500. köteteként! –, amely a vállalt irodalomtörténet első kötete, s tartalmazza mindazokat a jelentős irodalmi dokumentumokat is, melyek az illető korszak erdélyi szellemi életének meghatározó gondolatait, törekvéseit hordozzák. Az erdélyi magyar irodalomról több könyv és tanulmány is készült, közülük csak egynek volt összefoglaló jellege: Kántor Lajos és Láng Gusztáv munkája, a Romániai magyar irodalom című munkának, ez azonban csak az 1945 és 1970 közé eső korszakot dolgozta fel. Szükség volt egy új és átfogó irodalomtörténeti összefoglalásra. Pomogáts Béla úgy érzi, könyve két területen hoz újat, először is abban, hogy egy közel százesztendős korszakot tekint át, másodszor pedig abban, hogy ezt az összefoglalást nem terhelik meg a korábbi: marxista-leninista irodalomfelfogás kötelező babonái. Tehát olyan írókról, például Nyírő Józsefről vagy Cs. Szabó Lászlóról, is tárgyilagosan beszélhet, akik korábban nem kaphattak helyet az irodalomtörténeti folytonosságban. Pomogáts Béla (Budapest, 1934) irodalomtörténész, kritikus a budapesti Piarista Gimnáziumban, majd a budapesti tudományegyetemen tanult. Részt vett az 1956-os forradalomban, egy időre internálótáborba került. Pályáját középiskolai tanárként kezdte, 1965-től az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa, 1992-től igazgatóhelyettese. 1990-től a Literatura szerkesztője, később főszerkesztője. 1992 óta az Anyanyelvi Konferencia, 1995–2001 között a Magyar Írószövetség, legutóbb pedig az egykori Illyés Közalapítvány elnöke (2002–2007). Az irodalomtudomány akadémiai doktora. Számos díja közül megemlítendő a József Attila-díj (1991), Év Könyve Jutalom (1992), Kisebbségekért-díj (1996), Széchenyi-díj (2003). Marosvásárhely és Kalotaszentkirály díszpolgára. Hetvennél is többre tehető megjelent köteteinek száma. Kutatási területe a 20. századi, illetve a jelenkori magyar irodalom. Az erdélyi irodalmat érintő számos alapmunkája (A transzilvanizmus, Akadémiai Kiadó, 1983; Jelenidő az erdélyi magyar irodalomban, Magvető, 1987; Kisebbség és humánum. Műértelmezések az erdélyi magyar irodalomból. Tankönyvkiadó, 1990; Romániai magyar irodalom, Bereményi Kiadó, 1992; Erdélyi tükör, 1995; Épülő hidak. Magyarok és románok, Pont, 1998), illetve a csíkszeredai Pallas-Akadémiánál kiadott tanulmánykötetei (Erdély hűségében, 2002; Kulcsok Erdélyhez, 2003; Erdélyi tetőn, 2004; Felelősség Erdélyért, 1-2-3, 2005–2006) valósággal predesztinálták a Magyar irodalom Erdélyben című nagyszabású vállalkozásának megírására. Pomogáts Béla elmondta, írt egyszer egy magyar irodalomtörténetet is /Az újabb magyar irodalom 1945–1981 /Gondolat, 1982/ , „s mindenki feljelentett, aki úgy érezte, hogy nem elég magasra srófolt jelzőkkel illettem, s terjedelmileg is hátrányba került másokhoz képest. ” /Cseke Gábor: Van erdélyi irodalomtörténet. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 13./

Akiket fog a figura /Mentor Kiadó/ címmel Barabás László néprajzkutató, a Marosvásárhelyi Kántor- Tanítóképző Főiskola igazgatója kötetét mutatják be február 13-án Marosvásárhelyen a Bernády Házban. A könyvben 126 településen gyűjtött 915 népszokás hiteles leírását találja az olvasó. Barabás László elmondta, első nagyobb kötete Sóvidéki népszokások címmel 1998-ban jelent meg, abban is szerepelt a farsangi ünnepkör és 2000-ben adta ki az Aranycsikók, maszkurák, királynék című kötetet, amely a közép-erdélyi dramatikus népszokásokról szól. A mostani könyv a farsangi ünnepkörről, dramatikus szokásokról szóló írások összegzése, amely Marosszék régiót öleli fel. A szerző 1982-től gyűjtötte az anyagot. Az volt célja, hogy minél sokoldalúbban dokumentálja a szokásokat, ezért fotósokkal, filmesekkel dolgozott együtt: Bálint Zsigmond, Schnedarek Ervin, Miholcsa Gyula, Haragos Zoltán, Jakab Tibor, József Ferenc, Molnár Zoltán és mások voltak a munkatársai. /Máthé Éva: Akiket fog a figura Marosszéken. = Krónika (Kolozsvár), febr. 13./

Hármas kötetbemutatónak és tárlatnyitónak adott helyet Marosvásárhelyen a Bernády Házban, a Hargita Megyei Kulturális Központ által kiadott három fotóalbumot ismertették és az intézmény által szervezett oroszhegyi fotótáborban született munkák tárlatát nyitotta meg a házigazda, Nagy Miklós Kund. A három kiadvány: a marosvásárhelyi Bálint Zsigmond munkáit tartalmazza a Lélekőrző falvaim, Ádám Gyula csíkszeredai fotográfus Arcpoétika című albuma ,a harmadik kötet Székelyföldi vízikerekek nyomában című album, mely a 2008-as Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron A legszebb könyv címet kapta meg. /Nagy Botond: Lélekőrző arcpoétika. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 13./

Négy Hunyad megyei településen mutatta be a hét végén a bukoviani Józseffalváról írt családtörténeti könyvét, Rudolf László, aki a Bátaszékre telepedett bukovinai székelyek leszármazottjaként több mint másfél évtizede kutatja e népcsoport múltját, gyökereit: Bukovinai székely falvak I. (Józseffalva) Könyve egy átfogó családtörténeti sorozat első kötete, melyben közel ezer józseffalvi család leszármazottai találhatják meg őseiket. Rudolf László a családkönyvek köteteit folyamatosan szeretné megjelentetni 2014-ig. Ezekben elsősorban az ősbukovinai falvak lesznek, alapítási sorrendben: Fogadjisten, Istensegíts, Hadikfalva, Józseffalva és Andrásfalva. A szerző a kirajzásokat is nyomon követi, és igyekezett mindenhova eljutni ahova a bukovinai székelyek kitelepedtek és feldolgozni az anyakönyveket. Tehát folytatja majd az Alduna vidékével: Hertelendyfalva, Székelykeve, Sándoregyháza, ezek önálló kötetben lesznek, aztán az 1884-es gyoroki kirajzás, utána a Hunyad megyei telepítés: Déva, Vajdahunyad, Csernakeresztúr, Sztrígyszentgyörgy. /Gáspár-Barra Réka: Rudolf László könyvbemutatója. Családfák Bukovinától Brazíliáig. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 17./

Többek között az erdélyi magyar alternatívaépítés kudarcával magyarázza Tőkés László az európai parlamenti választásokról az RMDSZ-szel kötött megállapodás szükségességét. „Az utóbbi évek nagy tanulsága, hogy az autonómia ügyét nem lehet külön-külön hatékonyan képviselni. Másrészt a romániai magyar politikai életben visszaállni látszik az egypártrendszer, kudarcot vallott az alternatívaépítés” – indokolta a református püspök azt, hogy az általa vezetett nemzeti tanács közös listán szerepel az RMDSZ-szel a júniusi EP-választáson. Tőkés elmondta, azért kényszerült megegyezésre Markó Béláékkal, mert politikai játéklehetőséget kívánt biztosítani az RMDSZ-en kívüli nemzeti erőknek, köztük elsősorban a Magyar Polgári Pártnak, amely megkaphatja a befutónak valószínűsített negyedik helyet a nemzeti jelöltlistán. Tőkés László szerint nem elég állandóan a pálya széléről kiabálni és szidni az RMDSZ-t, hanem a politikai játéktérre kell juttatni a szövetségen kívüli magyar erőket. „Mivel erre senki másnak nem volt lehetősége és esélye, nekem kellett vállalnom ennek az ódiumát. A legutolsósorban tettem mindezt azért, mert nekem listavezetői helyet ajánlottak fel, hiszen 2007-ben hasonló helyzetben, amikor volt más lehetőség, nem álltam rá az alkura. Azokért vállaltam ennek a lépésnek a felelősségét, akik most a legvehemensebben ellenzik ezt a megoldást. De ha valaki jobbat tud mondani, akkor szívesen elfogadom. Nyilvánvaló volt számomra, hogy az RMDSZ senki mással nem egyezik meg” – szögezte le az EMNT elnöke, utalva Szász Jenő MPP-elnök nyilatkozatára, miszerint alakulata pártlistának tartja, és nem támogatja az RMDSZ és az EMNT választási listáját. Tőkés hozzátette. A Magyar Polgári Párt nem tudta megteremteni az alternatívát Erdélyben. „Véleményem alapvetően nem változott az RMDSZ politikájáról, viszont látom a politikai nyitás lehetőségét, és ha az RMDSZ alternatívájának nem sikerül talpra állnia, akkor más utat kell keresnünk nemzetstratégiai céljaink eléréséhez” – magyarázta a püspök. Tőkés András, az MPP alelnöke Szász Jenő magánvéleményének tekinti az MPP-elnök nyilatkozatát, miszerint pártlistának tekinti, és nem támogatja az RMDSZ és az EMNT megállapodását. „Nem érzelmi, RMDSZ-ellenességen alapuló, hanem racionális döntést kell hozni, márpedig Szász Jenő mostani állásfoglalása irracionális, hiszen a tavalyi parlamenti választások előtt elfogadta volna a belső koalíciót az RMDSZ-listán. Nem vállalom magamra eme érzelmi kitöréses döntés ódiumát” – szögezte le. /Rostás Szabolcs: Tőkés László: megbukott az erdélyi alternatíva. = Krónika (Kolozsvár), febr. 19./

Február 17-én mutattak be Marosvásárhelyen a Bernády Házban Balás Éva Párhuzamos merülés /Pallas-Akadémia, Csíkszereda/ című kisregényét. A szerzőnek ez a második kötete, de mivel először állt szemtől szembe a közönséggel, méltatásában szerzőavatásnak nevezte az eseményt Nagy Miklós Kund. Évekkel ezelőtt Balás Éva – civilben tanítónő – Fintor(ta)szeletek /Impress Kiadó, Marosvásárhely/ című kötete került az olvasók elé. A szerző gyakran szerepel novelláival a Népújság Múzsa nevű kulturális mellékletében is. /Antal Erika: Szerzőavatása Bernádyban. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 19./

Felelősebb magyarországi politikusok rendszeresen megszólalnak a határon túli magyarság érdekei mellett, olykor élesen más véleményt fogalmazva meg, mint amit a román politikusok hangoztatnak. Legutóbb Sólyom László köztársasági elnök az autonómiát mint megvalósítható alternatívát említette Basescu elnök jelenlétében, aki viszont azt mondta, hogy márpedig területi autonómia soha nem lesz Romániában. Szili Katalin házelnökről is köztudott, hogy szívén viseli a határon túli nemzetrészek sorsát. A magyar belpolitikában viszont nem képesek megoldani a kisebbségek parlamenti képviseletét. Ezzel ütőkártyát adnak a román politikusok kezébe. /Veres István: Odahaza nehezebb. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), febr. 21./

Rég nem látott tömeg tolongott Marosvásárhelyen az amúgy sem élettelen Bernády Házban, kettős, közös tárlatnyitó megnyitására vártak: Nagy Zsuzsanna textilművész és Bucur Mana keramikus kiállítására. Nagy Zsuzsanna és Bucur Mana aránylag későn kapcsolódott be a kiállítótevékenységbe. Az egyetem után mindketten az iparba kerültek, ahol tervezőként dolgoztak. /Nagy Botond: Balladadobozok. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 24./

Az RMDSZ kilencedik kongresszusát Kolozsváron tartják áprilisban, a helyszín kijelölésére kiírt pályázatra egyetlen területi szervezet, a Kolozs megyei jelentkezett. /Benedek Sándor, Hideg Bernadette: Kolozsváron lesz a kongresszus. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 25./

Nincs ma ember, aki fel tudná sorolni Marosvásárhely polgármestereit a kezdetektől. Vannak nagy nevűek a múltban. Bernády György nevére annyi minden emlékeztet: a város civilizációs struktúrája, magyaros íze minden rombolás és törlés ellenére. Egyre kevesebben tudják, hogy Sós József volt az első demokrata kőmíves-polgármester, aki közel nyolc évig állt a város élén, 1944/45-től 1953-ig. Azután egymás után sorakoznak a felejthetők Udvarhelyi, Szőcs Béla, Ieronim Buda elvtárs, a jelenlegit pedig majd a következő század felejti el. /Sebestyén Mihály: Felejthető. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 26./

A barcaföldvári megsemmisítőtábor történetét ismertette a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság rendezvényén Benkő Levente történész. A kolozsvári meghívott felidézte a túlélők visszaemlékezéseit, amelyekből Székely Golgota címmel 2003-ban kötetet jelentetett meg. Benkő beszélt az internáltak embertelen életkörülményeiről, nem engedték meg a családtagoknak, barátoknak, hogy élelmiszerrel és gyógyszerrel segítsék őket. A civil társadalom több fórumon megfogalmazott felháborodását követően a hatalom engedélyezte segélyszállítmány küldését. /Antal Erika: Emlékezni és emlékeztetni. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 26./ Benkő Levente beszélt a romániai internálótáborok létrejöttének előzményeiről, történelmi hátteréről és a korabeli társadalmi viszonyokról is. Az internálások időpontja négy nagyobb hullámra tehető: 1941-ben az Ukrajnában elfogottakat, ‘42-’43-ban a második magyar hadsereg tragédiájának túlélőit, ‘44-’45-ben a román átállást követően a Kárpát-medencében élő kisebbségeket szállították a táborokba. A negyedik hullám áldozatait a polgári személyek teszik ki, akiket szintén az átállást követően hurcoltak el. 1943 júniusában Sztálin levelet írt a brit kormánynak, amelyben kifejtette, hogy a háborús politika következményeit nemcsak a magyar kormánynak, hanem a magyar népnek is viselnie kell. Molotov szerint „a magyarokat meg kell büntetni”, a kollektív bűnösség kimondatott. A Sanatescu-kormány rögtön teljes amnesztiát hirdetett és megígérte az internálótáborok felszámolását. Elengedték a szovjet hadifoglyokat, helyükbe viszont a magyarokat és a németeket hoztak. A korabeli, magyarokhoz való viszonyt az uszító hadjáratok jellemezték, amelyek következményeként történtek meg többek között a szárazajtai, csíkszentdomokosi vérengzések. A negatív magyarságkép nem volt új keletű. A Trianon utáni, önszervező, politikai úton jogaiért harcoló magyar és német kisebbségi egyesületeket revizionista szervezeteknek tekintették. Ennek következményeként jöttek létre Kelet-Európában az első, háború utáni internálótáborok is. A Sanatescu-kormány a táborok feloszlatása után egy nappal adta parancsba, hogy le kell tartóztatni a német és a magyar kisebbség vezetőit. A korabeli román hatóságok saját akaratukból döntöttek. Parancsba adták, hogy az észak-erdélyi magyar és német nemzetiségű embereket internálni kell, a fegyverszüneti egyezménytől függetlenül. 1944. október 19-én határozták meg, hogy a háborúból hazatérő magyar és német nemzetiségű szökevények hadifoglyoknak tekintendők és internálandók. A földvári tábor nyolcvan százaléka ilyen foglyokból állt. Átmeneti tábor volt, az erősebbeket, munkabíróbbakat onnan vitték a focsani-i munkatáborba vagy a Szovjetunió különböző haláltáboraiba. /Nagy Botond: Kisebbségi fogolysors és munkatáborok. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 27./

Egész héten tart a Deszka Fesztivál, a kortárs magyar dráma seregszemléje Debrecenben, ahol egy csíkszeredai, egy nagyváradi és egy aradi társulat mutatkozik be. A szervezők idén először idegen nyelvű, méghozzá román előadást is műsorra tűztek. Visky András kolozsvári író idén is vendége lesz a fesztiválnak. Két éve a Tanítványok című darabját mutatta be a debreceni Csokonai Színház. Most a nagyváradi és az aradi társulatok produkcióit fogja elemezni, tájékoztatott Horváth Patrícia fesztiválszervező. Idén Schwajda György Himnusz című darabját román rendező rendezésében, román színészek előadásában, románul hallhatja a közönség. Bemutatkozik Aczél Géza Timúrra várva című darabjával a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata. A Csíki Játékszín a Trapiti gyermekdarabbal lép fel. /Hideg Bernadette, Kánya Gyöngyvér: Deszkafeszt Debrecenben erdélyi vendégtársulatokkal. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./

Már jó ideje kész az alternatív tanterv, mely a román nyelv hatékonyabb oktatását biztosítaná a kisebbségek számára, jelezte Matekovits Mihály, a szaktárca illetékese, akitől Ecaterina Andronescu oktatási miniszter megoldást vár a kérdés rendezésére. „Ha a miniszter asszony valóban tőlünk várja a megoldást, mi ezt legtöbb egy órán belül az asztalára tesszük” – mondta a tárca kisebbségi oktatásért felelős vezérigazgató-helyettese. Felvetésünkre, hogy a tanterv módosításához a tanügyi törvényt is módosítani kell, Matekovits azt mondta: nincs tudomása arról, hogy Andronescu sürgetné a jelenlegi jogszabály megváltoztatását, ehelyett új törvényi törvény kidolgozására készül. A tárcavezető mást mondott a románnyelv-oktatásról a székelyföldi pedagógusokkal tartott hétvégi tanácskozáson és mást az azt követő sajtótájékoztatón. A román nyelv oktatására vonatkozó új, alternatív tantervet már jó ideje kidolgozta Balázs Lajos, a Sapientia egyetem docense munkatársaival. Balázs Lajos elmondta, csakis a magyar és a román politikusok együttműködésével lehetne megoldani a román nyelv oktatását az erdélyi magyarok körében. „Az RMDSZ mindezidáig nem tekintette elsőrendű feladatának a probléma megoldását. Ha csak a statisztikákat nézzük, a magyar nemzetiségű diákok 40-50 százaléka az egységes írásbeli dolgozatoknál megbukott románból. A pótvizsgára pedig már nagyon kevesen jelentkeznek. Így csak alacsony szintű iskolákba juthatnak tovább. A lemorzsolódásunk már itt elkezdődik, és a másod-, harmadrendű polgárrá válásunk pedig innen folytatódik” – magyarázta Balázs Lajos. Balázs nem érezte az RMDSZ támogatását. Kötő József, a képviselőház oktatási szakbizottságának alelnöke elhárította azt a vádat, hogy az RMDSZ nem kezeli elsőrendű problémaként a románnyelv-oktatás kérdését, mondván „nem létezik olyan RMDSZ által szignált előterjesztés, amelyben ne szerepelne a román nyelv oktatásának, valamint a történelem, földrajz anyanyelven való tanításának problémája.” /Oborocea Mónika: „Bevetésre” kész román tanterv. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 4./

Tíz erdélyi magyar ház képviselője találkozott az elmúlt február 27. –március 1. között – az EMKE és a Sárospataki Népfőiskolai Egyesület meghívására – a Kallós Zoltán Alapítvány válaszúti székhelyén. A résztvevők Kolozsvárról, Máramarosszigetről, Désről, Besztercéről, Szamosújvárról, Válaszútról, Szilágysomlyóról, Nagyenyedről és Csernakeresztúrról érkeztek, hogy foglalkozzanak a „kultúra beépülési lehetőségével – a civil szervezeteken keresztül – a területfejlesztési programokba” témakörrel, valamint elindítsanak egy folyamatot az erdélyi magyar házak közötti hálózatépítésre. Az összejövetel anyagi hátterét a Nemzeti Civil Alap – NCA biztosította, amelyet a Sárospataki Népfőiskolai Egyesület pályázott meg, az EMKE támogatásával. Az összejövetel végére a magyar házak képviselői kidolgoztak egy felmérő ívet, amellyel majd az EMKE Országos Elnöksége felkeresi a többi hasonló intézményt is, hogy minél átfogóbb kép alakuljon ki a jövőben ezekről a hazai kis „kulturális autonómia szigetekről”. A Válaszúton elkezdődött program májusban Sárospatakon fog folytatódni. /Dáné Tibor Kálmán, EMKE elnök: Magyar házak találkozója. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./

Március 4-én kezdődik a magyar nyelvterület legnagyobb dokumentumfilm-fesztiváljának számító Dialektus Budapesten, amely hét évvel ezelőtt magyar néprajzi- és antropológiai filmfesztiválként látta meg a napvilágot, majd 2007-től, európai versenyprogrammal kibővítve, a világ számos országába elkalauzoló fesztivállá bővült. Tavaly négy erdélyi filmes is bemutatkozhatott a fesztiválon, akik közül Ambrus Emese bizonyult a legjobbnak, hiszen Éljen Konstanca! című filmje a kolozsvári közönség és a budapesti zsűri díját is elnyerte. Láthatja a budapesti közönség például Zsigmond Dezső Út Calarasi-ba – egy sikeres vállalkozó arcképe című dokumentumfilmjét, amely Kurkó János csíkszeredai nagyvállalkozó életébe enged bepillantást. A Hagyományaink címet viselő blokkban látható az erdélyi Bálint Arthur Poros öltöny című alkotása, valamint a moldvai csángók különös önképét és élethelyzetét körüljáró dokumentumfilm, a Csángók is /Fekete Ibolya munkája/. A Dialektusnak 2008 óta Budapesten kívül a kolozsvári Tranzit Ház is helyet ad, s a fesztiválon a díjnyertes alkotásokat az utolsó napon tekinthetik meg az érdeklődők, idén Pozsony bevonásával is, mindhárom helyszínen. /Hideg Bernadette, Kánya Gyöngyvér: Dokuk több dialektusban. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 4./

Varga László marosvásárhelyi nyugalmazott református lelkész tartott előadást március 3-án Kolozsváron, az Erdélyi Múzeum-Egyesület előadótermében, az Erdélyi Magyar Ifjak szervezésében, Az erdélyi magyar parasztság felemelkedése a román megszállás idején címmel. Az előadás első részében az 1930-as időszak hátteréről beszélt: az 1867-es kiegyezést követő fejlődésekről, egy igazán liberális kormányról, Budapest kiépüléséről, a továbbiakban pedig a románok Erdélybe való bevonulásáról és a parasztság meggazdagodásáról volt szó. Varga László rámutatott: az új rendszer ellenére minden falusi rendelkezett valamilyen vagyonnal, és nem élt olyan rosszul, ahogyan azt egyes források állítják. A magyar parasztság felemelkedését az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesületnek (EMGE) köszönhette, mivel ők voltak azok, akik segítettek a gazdáknak a termés értékesítésében. A parasztság fő jövedelmét az alma és a lucerna termesztése jelentette. A második világháború kezdetével minden gazdának be kellett szolgáltatnia terméseinek egy bizonyos százalékát, ami arra késztette őket, hogy termőföldjeiket a lehető legnagyobb mértékben kihasználják. Így történt az, hogy a Szilágyságban a búzaföldeket napraforgó- és szójamaggal vetették be, Székelyföldön pedig elterjedt a burgonyatermesztés. /Braica Tünde: Erdélyi magyar parasztságról az EMÉ-nél. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 5./

Úgy tett szemrehányást önmaguknak Markó Béla Árkoson, mintha nem ő és csapata irányította volna az RMDSZ-t az elmúlt tíz esztendőben, és eközben két évig nem ő lett volna az oktatásért felelős miniszterelnök-helyettes. Kiderült, hogy a gyermekek rossz tankönyvekből tanulják a román nyelvet, 1999 óta az elemi iskolában nyitva minden lehetőség az alternatív oktatásra, és V–VIII.-ban is könnyíteni lehetett volna a diákok sorsán. Tíz éve adott egyfajta törvényes keret, de még ennek lehetőségeit sem használták ki. Elkészült egyfajta tanterv, születtek tankönyvek, melyek rendkívül rosszak. Azok a magyar minisztériumi szakemberek, akik az RMDSZ jóvoltából kerültek funkcióba, nem tartották fontosnak a helyzet javítását. Most hozzájuk fordult Markó Béla, felszólítva őket, dolgozzanak ki jobb oktatási módszert. /Farkas Réka: Áldozati nemzedékek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 7./

Szeley-Szabó László (1950. szeptember 14.– 2005. szeptember 28.) nemzetközi szinten elismert fotóművészre emlékeztek március 6-án Marosvásárhelyen, a Bernády Házban a természetfotós munkáit állították ki. Kedvenc témája a természet maradt, azon belül a madarak fényképezése. Emellett szerkesztett, 1999-ben megalapította az Erdélyi Nimród természetvédelmi magazint. /Nb.: A látó és a láttató. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 9./

Feljelentést tesz a rendőrségen a március 7-én megvert B. Ferenc, a kolozsvári Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem gyakornoka, akit beszámolója szerint a biztonsági emberek azután vertek meg, hogy mérgében lehülyézte őket, mivel indokolatlanul lopással gyanúsították és megmotozták a Pólus bevásárlóközpontban. Három-négy napon belül gyógyuló sérülései vannak, ami könnyű testi sértésnek felel meg. A törvényszéki látlelettel elment a szászfenesi rendőrségre, ahol azzal fogadták, hogy nem tudnak iktatószámot adni. Március 7-én hiába hívta a rendőrséget, nem mentek ki a helyszínre. „Egy szászfenesi rendőr hívott végül, hogy nem tudnak kiszállni, ha valami bajom lett, menjek orvoshoz” – panaszolta B. Ferenc. A gyakornok megkereste a bevásárlóközpontban az eset tanúit: az elárusítókat, amikor viszont beszélni próbált velük, kiözönlöttek a biztonságiak. „Egy civil ruhás, aki szintén őrző-védőnek mondta magát azt „ajánlotta”, hogy hagyjam abba, amit csinálok – háborgott B. Ferenc. Az őrző-védő cég emberei állítják, ők csak a munkájukat végezték. „Enyhe lökdösődésnél több nem történt” – nyilatkozta az őr. A biztonságiak határozottan állítják, hogy B. Ferenc ittas állapotban volt. „Az incidens után két órán keresztül ültem a sürgősségen, ahol alaposan, tetőtől talpig megvizsgáltak, tehát ha részeg vagyok, biztosan észreveszik” – reagált erre B. Ferenc. /Fleischer Hilda, Hideg Bernadette: Látlelet egy verés után. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 10./

Drakula történetének szokatlan interpretációját mutatta be március 11-én a két éve alakult Cabotin román-magyar színtársulat közösen a London Mime Theaterrel. A Dracula the clown tragikomédiát a kolozsvári Nemzeti Színházban adták elő. Liviu Matei színész, koreográfus elmondta, a történet Báthory Erzsébet, „a véres grófnő” köré épül, aki nem akar lemondani arról, hogy szüzek vérében fürödjön. A cselekmény másik főszereplője Van Helsing, a vámpírvadász elteszi láb alól a vérengzőt. /Hideg Bernadette: Drakula mint bohóc. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 12./

Gergely Balázs, a Magyar Polgári Párt (MPP) kolozsvári szervezetének elnöke indul Szász Jenővel szemben a március 14-én Gyergyószentmiklóson sorra kerülő Országos Tanács tisztújító ülésén az elnöki tisztség megszerzéséért. E döntés meghozatalára azt követően került sor, hogy Csinta Samu úgy határozott: nem jelölteti magát a kongresszuson. Előzőleg az MPP több képviselője nyílt levelet intézett Csinta Samuhoz, az MPP Kovászna megyei szervezete ügyvezető elnökéhez, amelyben felkérték, hogy vállalja el a jelölést az elnöki tisztségre. Az elmúlt időszakban a Krónika napilap volt főszerkesztőjének neve több helyen is felmerült, mint Szász Jenő lehetséges kihívója. Csinta Samu elmondta: a kongresszuson több javaslatot is szeretne tenni a párt alapszabályának módosítására vonatkozóan, főleg annak tisztújításra vonatkozó részeivel kapcsolatosan. Ugyanakkor javasolni fogja, hogy a kongresszusi küldöttek olyan határozatot hozzanak, miszerint fél éven belül a módosított alapszabálynak megfelelően rendkívüli tisztújító kongresszust rendezzenek, amelyen gyakorlatilag a teljes vezető struktúrát választás alá lehet bocsátani. „Azért döntöttem így, mert olyan hihetetlenül nagy feszültséget, gyűlölködést és ellenségeskedést érzek a párton belül, hogy ilyen éles helyzet szombati megjelenése egészen fatális következményekkel járhat a pártra nézve” – mondta Csinta Samu. Gergely Balázs nyilatkozatot adott ki, kifejtve, az „MPP igenis alternatíva – olyan értelemben, hogy nem RMDSZ II-t akartunk létrehozni. Nem akartunk az érdekpolitizálás jegyében »szeletet hasítani a tortából«. Nem akartuk és nem akarjuk a Bukarestben szokásos balkáni kijárásos politikai gyakorlatot átvenni”. „Az MPP ereje épp a közös cselekvésekben rejlik, nem a parancsok fegyelmezett végrehajtásában.” Ebben a szellemben jelentette be Gergely Balázs indulását az MPP elnöki posztjáért. /P. A. M.: Gergely–Szász megmérettetés. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 13./

Poszler György irodalomtörténész-esztétának ítélte a Korunk Kulcs-díjat a kolozsvári Korunk irodalmi és kulturális folyóirat, amelyet március 11-én a budapesti Bem moziban nyújtottak át a lap vezetői. Az öt éve megalapított elismerést Poszler György a Korunknál közölt műveinek köszönhetően kapta, itt megjelent önálló kötetei közül a legismertebbek: A harmadik „olvasat”, Híd-avatás félszázadra és A tizedik múzsa. A díjat Balázs Imre József, a Korunk főszerkesztője adta át. Poszler György 1931-ben született Kolozsváron, 1945-ben Budapestre került, ahol elvégezte egyetemi tanulmányait, 1972-től az ELTE Esztétika Tanszékén, valamint a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanít. Három területen folytatott tudományos tevékenységet, az irodalomtörténet, irodalomelmélet és az általános esztétika témaköreit kutatja. 1982-ben lett az irodalom doktora, 1995-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották. /Hideg Bernadette: Átadták a Korunk Kulcsát. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 13./