Kulturális örökségünk a Kárpátokban címmel szervezett március 5-én tanácskozást a Hargita Megyei Kulturális Központ. „Egyelőre csak egy diagnózisfelállítás történt a népi építészettel, kézművességgel kapcsolatban, a régészeti feltárásokról. A diagnózis pedig az, hogy nem állunk túl jól” – fogalmazott Botár István moderátor. A szakemberek szerint olyan kezdeményezéseket kellene felkarolni, amelyek alternatívákat kínálnak fel. „Szakemberhiány van, a legtöbb helyen az állapotfelmérés sem történt még meg” – összegzett Botár. /Horváth István: Örökségvédelem és politika Csíkban. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 6./

Nagybányán a Bethlen Kollégiumban Kónya Tibor iskolalelkész indította újra 2003 táján az iskola falai között már majdnem elfelejtett néptáncot. Jelenleg Szilágyi Róbert informatika szakos tanár foglalkozik a néptáncot tanulni kívánókkal. Legutóbb tavaly ősszel szerepeltek Székelykocsárdon az Álom a tánc című előadásukkal. /Szakács Bálint: Az Őrhegy lábánál táncolva. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 6./

Kézdivásárhelyre és környékére kalauzol Ráday Mihály városvédő műsora az Unokáink sem fogják látni márciusi adásaiban: a március 9-i és 15-i adás a Kárpát-medence legkeletibb magyar többségű városába, Kézdivásárhelyre, valamint a céhes város közelében fekvő katolikus falvak alkotta „Szentföldre” kalauzolja a nézőket. A térség települései – Gelence, Kézdiszentlélek és Esztelnek – Árpád-kori templomaikról híresek. /Háromszéki barangolás. = Krónika (Kolozsvár), márc. 6./

A Bölöni Domokos által vezetett Súrlott Grádics irodalmi kör tagjai március 4-én Erdőszentgyörgyre látogattak. Nagy Pál magyar írók úti élményeit kötetbe gyűjtő, Megyünk és örülünk Erdélynek című antológiájából olvasott fel egy részletet, majd Csifó János és Nagy Miklós Kund 1985 előtti rádióriporteri, vidám történetekkel szórakoztatta a közönséget. Székely-Benczédi Endre Bölöni Domokos Széles utcán jár a bánat című legújabb kötete ürügyén született költeményét olvasta fel. Sebestyén Péter Kihívás és szolgálat című kötetéről beszélt. Ráduly János felidézte erdőszentgyörgyi hét évét. /Nagy Székely Ildikó: Erdőszentgyörgyi felhősúroló. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 6./

Megfelel az Európai Unió követelményeinek jelenlegi formájában az a törvény, amely a képviselők, bírák és ügyészek tisztségbeli összeférhetetlenségét és vagyonát ellenőrizni hivatott román országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) működését szabályozza – jelentette ki Catalin Predoiu frissen kinevezett igazságügyi miniszter. /Predoiu elégedett az ANI hatáskörével. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./

Az Európai Unió adósa a világnak azzal, hogy mértékadó határozatban foglaljon állást a kommunizmus ellen – hangoztatta Tőkés László erdélyi európai parlamenti (EP-) képviselő március 5-én Brüsszelben. Tőkés Szembenézni a kommunista múlttal címmel szervezett konferenciát az EP brüsszeli székházában tartott beszédében felhívta a figyelmet arra az indítványra, hogy az Európai Parlament – az Európai Néppárt 2004-es kongresszusához hasonlóan – határozati úton mondjon ítéletet a totalitárius kommunizmus felett. „Kommunizmus sújtotta térségünk csak úgy és azáltal válhat igazán integráns részévé az uniónak, ha végérvényesen leszámol a kommunista, nacionalista múlt visszahúzó örökségével, és az európai, keresztény értékek mentén a demokratikus rendszerváltozást hitbeli, erkölcsi megújulása által teszi teljessé” – fogalmazott. Szerinte a kommunizmus „hatalomba visszakapaszkodott” képviselői gátat vetnek az igazság kimondásának, a tényleges rendszerváltozás folytatásának. /Tőkés: az EU még adós a kommunizmus elleni határozattal. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 7./

Hátrányos megkülönböztetésnek tartja az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) szervezete, hogy Erdély Székelyföldön kívüli részein a magyar betegek többsége a román nyelvet kénytelen használni az egészségügyi intézményekben, ezért társadalmi és szakmai vita kezdeményezésére szólítja fel az egészségügyi és az oktatási minisztériumot. A két szaktárcához eljuttatott levélben többek között megállapítják, ,,a román állam az erdélyi magyarság számára nem képes ugyanolyan minőségű egészségügyi ellátást biztosítani, mint a román lakosság számára”, és ezzel Románia ,,egyrészt a diszkriminációellenes törvény szellemével ellentétesen cselekszik, másrészt a nyelvhasználati jogok efféle akadályozása súlyosan sérti olyan – már Románia által is ratifikált – nemzetközi szerződések szellemiségét, mint az Európa Tanács kisebbségvédelmi keretegyezménye, a Regionális és kisebbségi nyelvek európai chartája”. Az EMI javasolja, hogy az egészségügyi és az egészségügyhöz kapcsolódó oktatási intézményeket kötelezzék a magyar nyelvű betegellátás javítására, ennek érdekében készítsenek fel magyarul is beszélő, román anyanyelvű orvosokat, asszisztenseket, ápolókat, kötelezzék a gyógyszergyártó cégeket, hogy termékeikhez magyar nyelvű ismertetőt is csatoljanak. /Fekete Réka: Magyarul (is) orvosoljanak! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 7./

„Mi nem pereskedést, nem kártérítést akarunk, hanem azt a diplomát kérjük, amelyre szerződtünk az egyetemmel” – fakadt ki egy diáklány annak a tisztázó szándékú március 6-i beszélgetésnek a végén, amelyre a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem néprajz szakos hallgatói és tanárai hívták Magyari Tivadar rektor-helyettest. Többen bemutatták az év elején kötött szerződést, melyből kiderült, az egyetem azt vállalta, hogy néprajz–magyar diplomát ad a diákoknak, ha átmenőjegyet szereznek a két szakon tanított tárgyak vizsgáin, és tanulmányaik végén sikeresen államvizsgáznak. Az elmúlt hetekben kiderült, hogy a néprajz–magyar szak már 2002 óta nem szerepel a meghirdethető egyetemi szakok jegyzékén, és a BBTE egy nem létező szakra hirdetett évről évre felvételit. Mintegy száz olyan diák, és volt diák került most kilátástalan helyzetbe, akik ezen a nem létező szakon tanultak. A szakok körüli zűrzavart az egységes európai felsőoktatási rendszerre való áttérés okozta. A bolognai rendszer szerint ugyanis – melynek elemeit Romániában is törvénybe iktatták – a néprajz szak csak a szociológiával, a magyar nyelv és irodalom szak pedig csakis más nyelv szakokkal párosítható. Magyari Tivadar, a magyar oktatási vonalért felelős rektor elfogadtatta a diákokkal, hogy a beszélgetés a sajtó kizárásával folyjék. Azonban a tanácskozás utáni beszélgetés – amelyre immár a Krónika újságírói is bebocsáttatást nyertek – sem volt kevésbé indulatos, mint maga a tanácskozás. Nem egy rektor-helyettesi kijelentésre kórusban szisszentek fel a diákok cinizmust emlegetve. Számon kérő kérdéseiket a tanáraik is helyeselték. Könczei Csilla antropológus megjegyezte, örvend, hogy egy olyan generáció került ki az egyetem padsoraiból, amelyik nem hagyja annyiban, amelyik fellép érdekei érvényesítéséért. Keszeg Vilmos, a néprajz tanszék vezetője pedig azt hozta szóba, hogy nagyobb megértést tanúsítottak a diákok helyzete iránt a minisztériumi illetékesek, mint a BBTE rektorátusa, és arra kérte a rektor-helyettest, hogy hatékonyabban lépjenek fel az ügy megoldásáért. Magyari Tivadar a rektorral folytatott egyeztetések alapján csak azt tudta ajánlani, hogy kapjanak csak néprajz diplomát a diákok, és egy másik papíron az egyetem tanúsítsa számukra, hogy a magyar szakot is elvégezték. „Tudja-e biztosítani az egyetem, hogy ezt a papírt elfogadják a különböző intézményekben magyar diploma helyett?” – hangzott a kérdés a diákok oldaláról. A válasz nemleges volt. /Gazda Árpád: Egyetemi szerződésszegés. = Krónika (Kolozsvár), márc. 7./

Tordaszentmihályon a legutóbbi helyhatósági választásokon jó csapat került a község élére. Sokat lendített a közösség gazdasági helyzetén az is, hogy az erdélyi autópálya nyomvonalán helyezkedik el, annak egyik csomópontja. Zeng János polgármester a többségében románok lakta településen. Amit az elmúlt négy év alatt elértek, arra nem volt példa az 1989-es fordulat után: nagy mértékű gazdasági és kulturális fellendülés következett be. Épül a sportcsarnok, sikerült megoldani az ivóvíz-ellátást a hozzá tartozó falvakban is, Mészkőn befejezték a földgáz bevezetését. A szennyvíz-hálózat kiépítése 40%-ban megvalósult. Európai falu lettek Kalotaszentkirállyal együtt. Parkosítottak, utakat javítottak. /Barazsuly Emil: Tanítani, képezni kell a falvak népét. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./

Az összes határon túli magyar színházat szeretné vendégül látni a következő két évben a Pécsi Harmadik Színház, amely arra készül, hogy 2010-ben, az Európa Kulturális Fővárosa (EKF) program évében megrendezze a Határon Túli Magyar Színházak Monodráma és Stúdiószínházi Fesztiválját – közölte a teátrum igazgatója. A vendégjátékokra tavasszal és ősszel kerül sor. Elsőként, március 10. és 12. között a Szatmárnémeti Északi Színház mutatkozik be, melynek Harag György Társulata Csáth Géza A Janika című tragikomédiáját adja elő három alkalommal. Emellett Karády Katalin-, Edith Piaf- és Marlene Dietrich-estjükre is várják az érdeklődőket. A következő vendégük egy hónap múlva a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház lesz. /Határon túli magyar színházak vendégszereplése Pécsett. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./

Tőzsér József, a Pallas–Akadémia Könyvkiadó igazgatója elmondta, édesapja Gyergyóalfaluban nyitott egy könyvesboltot. Gyermekkora könyvek között telt el. Elvégezte a kolozsvári Pedagógiai Főiskola látogatás nélküli, földrajz–történelem szakát, majd tanított, emellett könyvterjesztéssel is kezdett foglalkozni. 1969-ben ment át a könyvkereskedési részlegre, 1970-ben átvette a részleg vezetését, és 1976-ig Hargita megye falusi könyvterjesztéséért felelt. Minden faluban könyvesboltot nyitottak. Sajnos 1989 után felszámolták a mintegy 49 könyvesboltot. Író-olvasó találkozókat szerveztek. Tőzsér elindította a „Könyvet postán” szolgálatot. 1975-ig jól működött mindezt, majd 1975 decemberében – azzal az ürüggyel, hogy illegálisan műanyag hajcsatokat árulnak a könyvesboltokban – letartóztatták Tőzsér Józsefet. Domokos Géza közbenjárt, így szabadlábra helyezték. 1976-ban Tőzsér átment a Hargita Megyei Könyvterjesztő Vállalathoz, amelynek kereskedelmi részlegét 2003-ig vezette. Itt újraindította a könyvpostát, több író-olvasó találkozót szervezett. Tőzsér 1993-ban Zöld Ferenccel, az Akadémiai Kiadó akkori igazgatójával elhatározták, hogy fele-fele arányban vegyes vállalatot alapítanak Pallas–Akadémia Könyvkiadó néven. 1993 április elsején Csíkszeredában bejegyezték a céget, 1993–94-ben már saját könyvesboltokat hoztak létre Csíkszeredában, Marosvásárhelyen, Gyergyószentmiklóson, Székelyudvarhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen és Nagyszalontán, majd a kolozsvári Egyetemi Könyvesboltban, illetve Szatmárnémetiben. Akkoriban főleg az Akadémiai Könyvkiadó lexikonjait, kézikönyveit terjesztették, és évente négy-öt könyvet adtak ki. Az első Pallas–Akadémia könyv Kozma Mária Sárkányfogvetés című regénye, a második Sütő András Az élet és halál kapuiban című esszékötete volt. Sajnos 1995-ben – alighanem a világon egyedülálló esetként – az Akadémiai Kiadót eladták egy holland cégnek, amely öt év alatt majdnem teljesen felszámolta azt, Zöld Ferencet elbocsátották. A Pallas–Akadémia Erdély egyik legnagyobb magyar kiadójává és könyvterjesztőjévé nőtte ki magát. Már induláskor megfogalmazták, hogy az erdélyi tudományosságot szolgálják, továbbá kortárs szerzők szépirodalmi, történelmi, néprajzi, helytörténeti, turisztikai jellegű munkáit adják ki. Sorozatokat indítottak, ilyen például a Bibliotheca Transsylvanica, a Műterem, a Nagyapó mesefája, a Barangolás a Székelyföldön vagy az Utak, tájak, emberek sorozat. A legnagyobb példányszámú verseskötet 1989 előtt Kányádi Sándor Fától fáig című könyve volt, 40 ezer példányban jelent meg, és két év alatt elfogyott. Ma egy Kányádi-kötet ezer példányban jelenik meg, és szintén két év alatt fogy el. Kortárs prózakötetek átlag 500 példányban jelennek meg, és három év alatt kelnek el. A kiadót a turisztikai könyvek, valamint a történelmi jellegű könyvek teszik jövedelmezővé, amelyeknek példányszáma esetenként eléri a 10 ezret. A legsikeresebb könyvük Egyed Ákos A székelyek rövid története a megtelepedéstől 1918-ig című munkája volt. Eddig közel 5000 példányban jelent meg, és kéthavonta utánnyomást készítenek 500 példányban. Tőzsér József /sz. Gyergyóalfalu, 1945. jan. 19./ a Pallas–Akadémia Könyvkiadó igazgató-tulajdonosa. /Benkő Levente: Könyvek közt született, könyvekkel él. = Krónika (Kolozsvár), márc. 7./

Országos botrányt és kedvezőtlen nemzetközi visszhangot váltott ki az alkotmánybíróság január 31-i határozata, mellyel az alaptörvénnyel ellentétesnek nyilvánította a lusztrációs törvény azon cikkelyeit, amelyek a politikusok, tisztviselők és egyéb közszereplők átvilágítására hivatott intézmény, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) és levéltára (ACNSAS) működését szabályozták. Az alkotmánybíróság határozata nyomán fennállt a veszély, hogy az átvilágító testület működését törvényen kívül helyezik, az egyes személyek állambiztonsági érintettségéről szóló korábbi döntései semmissé válnak, és a nem minősített, kutatható iratok ismét zár alá kerülnek. Február 6-án a civil tiltakozás nyomására kompromisszumos megoldás született. A Tariceanu-kormány sürgősségi kormányrendelettel lehetővé tette működésének folytatását, szűkül azonban a hatásköre. Mindez jelzi, hogy a román politikai elit egy jelentős része kísérletet tesz a lusztrációs folyamat megállítására. A csehszlovák válságot követően, 1969-ben Nicolae Ceausescu parancsot adott egy titkos katonai egység létrehozására (UM 0110), amely a Varsói Szerződés ellen folytatott hírszerző és elhárító munkát az adott ország területén is. Ceausescu idejében a Szekuritáté fontos gazdasági tevékenységet is folytatott. Ennek első megjelenési formája volt a német és a zsidó származású román állampolgárok ,,eladása” az NSZK-nak, valamint Izraelnek. A folyamat 1963-ban kezdődött, amikor a román kormány brit közvetítéssel megegyezett Izraellel tízezer zsidó család kivándorlásában /személyenként 4000–6000 dollár/, ez a Szekuritáté ellenőrzése mellett történt. A hatvanas évek végétől az NSZK kormánya is hasonló módszerekhez folyamodott, és ,,kivásárlási” programot indított, amit az 1978-as államközi egyezmény csak szentesített. Az eddigi kutatások szerint az 1968 és 1989 között kivándorolt, kb. negyvenezer zsidóért 112 millió dollárt fizetett Romániának az izraeli kormány, míg a nyugatnémet hatóságok közel kétszázezer németet ,,vásároltak meg”. Marius Oprea történész szerint az ,,idegenek” kivándorlásának köszönhetően a Külügyi Hírszerző Igazgatóság (DIE) kb. négyszázmillió dolláros tiszta profitot könyvelhetett el. Az állambiztonsági szervek működését 1989. december 31-i hatállyal felfüggesztették: az intézkedés nemcsak az elhárítást, hanem a Külügyi Hírszerző Igazgatóságot és a gazdasági részleget (CIE) is érintette. A belügyi szervek hirtelen leépítését követően több tízezer tiszt és az általuk irányított, 130 ezer főből álló ügynökhálózat ellenőrizhetetlen módon áramlott vissza az ország politikai és gazdasági életébe. 1990-ben a marosvásárhelyi incidens utáni héten, március 26-án Román Hírszerző Szolgálat (RHSZ, SRI) néven – kizárólag korábbi állambiztonsági tisztekből álló – elhárító szolgálat jött létre. 1999. december 9-én hosszú egyeztetések után elfogadták az átvilágító bizottságot /CNSAS/ létrehozó törvényt. Magyarországhoz hasonlóan Romániában is többfokozatú hálózat működött. A képzettebb, megbízhatóbb hálózati személyek (titkos megbízott, titkos munkatárs) tartása sokkal informálisabb keretek között zajlott, nem beszélve az szt-tisztek rendszeréről. Az átvilágító bizottság öt év alatt, 2005-ig alig több mint kétszáz ,,ügynököt” lepleztek le, miközben az országot kormányzó Nastase több száz, 1997 óta ,,pihentetett” volt hírszerzőt és elhárító tisztet reaktivált. Larry L. Watts nemzetbiztonsági szakértő becslése szerint 2003-ban az SRI teljes apparátusának tizenöt százaléka, a külföldi hírszerzéssel foglalkozó szolgálat húsz százaléka 1989 előtt kezdte pályafutását. Az utóbbi időszakban, az EU-hoz való csatlakozás előtt látványosan felgyorsult az átvilágítási folyamat. A Hivatalos Közlöny több száz volt tiszt és ügynök személyes adatait tette közzé, és a nemzetbiztonsági szervek állományában nagyobb megújulásra került sor. Tariceanu kormányfő történeti intézetet hozott létre Marius Oprea történész és nemzetbiztonsági tanácsadó vezetésével, Basescu államfő pedig nemzetközi bizottságot, melyet Vladimir Tismaneanu amerikai politológus irányított. A fennmaradt, közel húszezer folyóméternyi dokumentáció zöme 2006 végéig a jelenlegi szakszolgálatok raktáraiban maradt, mivel ,,gazdáik” lassították vagy egyenesen megtagadták azok átadását a levéltárnak. Elnöki parancsra 2006 őszén közel kétmillió dosszié átadása történt meg, a több ezer folyómétert kitevő anyag feldolgozásának tavaly kezdett neki az átvilágítók közel háromszáz fős stábja. /Stefano Bottoni történész, az MTA Etnikai és Kisebbségkutató Intézet külső munkatársa: Átvilágítási (kudarc)történet Romániában. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 8./

15 éves a Mentor Kiadó, az évfordulót március 6-án Kolozsváron az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) dísztermében történész-meghívottakkal és könyvbemutatóval összekötött A történelem forrásai, történelemírás és könyvkiadás című vitaesttel ünnepelték meg. A marosvásárhelyi kiadó vezetője, Káli Király István emlékeztetett eddigi kiadványaik három csoportjára: a néprajzi, a történelemtudományi és a szépirodalmi könyvekre. Egyed Ákos EME-elnök kiemelte: a történelemre mai globalizált világunkban is szükségünk van. A Mentor Kiadó eddig 50 történeti címet jelentetett meg. Pál-Antal Sándor negyvenkét évnyi levéltárosi tapasztalatából idézett fel olyan részleteket, amelyek a forráskötetekhez kapcsolódnak. Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének igazgatója, a történész felelősségét hangsúlyozta. Szerinte egyre inkább megnő a szerepük a digitális adatbázisoknak, és fontossá vált angol nyelven is hozzáférhetővé tenni a magyar kulturális örökséget. Szabó Miklós kutató a helytörténetírás sajátosságait vázolta. Sipos Gábor EME-alelnök intézménye történelemtudományi kiadómunkáját ismertette. A találkozón bemutatták a kiadó legújabb műveit: Székely Székek a 18. században – Marosszék 1701-1722 között (sajtó alá rendezte Pál-Antal Sándor) és Erdélyi Testamentumok III – Erdélyi nemesek és főemberek végrendeletei 1600-1660 (sajtó alá rendezte Tüdős S. Kinga). /Ö. I. B. : 15 éves a Mentor Kiadó. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 8./

Kónya-Hamar Sándor a nemrég megjelent 2007 legyen VALÓBAN az egyenlő esélyek éve a Babes-Bolyai Egyetemen! című könyvben közzétette a 2007. október 9-i brüsszeli közmeghallgatáson elhangzottakat. A közmeghallgatást megelőzte Kónyának az Európai Parlamentnek benyújtott írásbeli nyilatkozata, amely elítélte Románia elutasító, diszkriminatív magatartását a Bolyai Egyetemmel kapcsolatban. Kónya-Hamar Sándor szerint a Bolyai Tudományegyetem jogilag nem szűnt meg, ugyanis a királyi dekrétumot egy szakminisztériumi parancs próbálta érvényteleníteni. Jogi értelemben ez semmisnek mondható. Max van der Stoel maga is belátta, hogy a multikulturalitás megvalósítása ebben az intézetben teljesen kudarcot vallott: 2003. februárjában írt utolsó levelében kudarcnak minősítette azt, ami a Babes–Bolyain történt, és Marga professzortól, az egykori, valamint az újonnan megválasztott rektortól is megvonja azt a jogot, hogy arra hivatkozzék, miszerint Európában modellként kezelik a Babes–Bolyai multikulturalitását. A 2007. évi közmeghallgatást Kónya szervezte, meghívta a román kormány képviseletét, a Babes–Bolyai tanári karának román képviseletét is, azonban a román meghívottak közül mindössze Gabriel Andreescunak volt mersze eljönni. Az RMDSZ-nek a 1996 és 2000 között, az első kormánykoalícióban való részvétének egyik feltétele volt, és Ciorbea akkori miniszterelnök ígéreteként ez a kormányprogramban tételesen szerepelt, 1997 márciusában Budapesten is azt nyilatkozta, hogy lesz állami magyar egyetem Romániában. A kormányrendeletet azonban Basescu mostani államfő és Berceanu nem támogatták. 1997-ban új elképzeléssel álltak elő: a Petőfi–Schiller Egyetem ötletével. Pénzt különítettek el rá, különbizottság alakult. Amikor látták, hogy a Radu Vasile-kormány sem tartja be a szavát, akkor 1998. júniusában négyen benyújtották az első törvénytervezet-változatot. Végül a parlamenti szakbizottság elfektette, a törvényhozási ciklus végéig nem dolgozta ki a törvénytervezettel kapcsolatos jelentést. Később újabb gond jelentkezett: a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar tanári kara és magyar illetékesei a saját hatáskörükbe követelték ezt a kérdést. Nyilvánvaló, hogy az egyetem újraindításához nem volt kellő politikai akarat. Azonban ami történt a Babes–Bolyain magyar tanári közösségi szinten, azért is vállalni kell a felelősséget. Több magyar egyetemi tanár eljött Brüsszelbe, vállalta a kockázatot. De hol vannak a fiatal tanárok? Magyari Tivadar például, akinek ellenlobiját fölhasználta Bocsan, az akkori rektor, az Európai Parlamentben. Magyarit hozta fel példának, hogy íme a magyar szakmának és a magyar közösség bizonyos rétegének nem kell az, amit az erőszakos, szélsőséges radikális magyar politikus akar. Ezek a fiatal tanárok féltették állásukat. A Babes–Bolyai magyar tanári karának tanácsa kijelentette, hogy őket Hans Péterék nem képviselik. Emiatt Pöttering, az Európai Parlament elnöke tartózkodó és kiváró álláspontra helyezkedett. Az egyetem ügyében egyet kellett volna értenie az RMDSZ csúcsvezetőségének, a szakmának, az ifjúsági szervezeteknek, a civil szervezeteknek, hangsúlyozta Kónya. Kónya Hamar Sándor ezt a könyvet tavaly december 18-án bemutatta az Európai Parlamentben, a dedikált példány átadásával szimbolikusan átadta az ügyet is Sógor Csabának. A munka tovább folytatódik. /Zsehránszky István: Kónya: átadtam a Bolyai-ügyet. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 10./ Emlékeztető: Kónya Hamar Sándor képviselő, Mátis Jenő, Szilágyi Zsolt és Nagy István képviselőkkel együtt 1998. jún. 16-án benyújtotta a törvénytervezetet a magyar egyetem újralétesítésére. /Szabadság (Kolozsvár), 1998. jún. 17./

Horváth István, a Kisebbségkutató Intézet elnöke, a BBTE Szociológia Tanszékének tanára kifejtette: a Kárpát Panel premiernek számít, hiszen öt országra terjed ki. A kérdőíves kutatás során magyarországiak mellett szlovákiai, ukrajnai, szerbiai és romániai, kisebbségben élő magyarokat kérdeztek meg. Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Kisebbségkutató Intézetének igazgatója a Kárpát Panel három pozitívumáról beszélt. Elsőként a kutatásba bekapcsolódni hajlandó külföldi intézményekkel való együttműködés fontosságát emelte ki. Papp Z. Attila szociológus, a budapesti Teleki László Intézet Közép-Európai Tanulmányok Központjának kutatója a kérdőív oktatással foglalkozó részéről beszélt. Veres Valér szociológus, a BBTE Szociológia Tanszékének adjunktusa a Kárpát Panel kutatás által használt fogalmakat elméleti kontextusba helyezte. Kiemelte: a nemzeti identitás sajátosan valamely nemzet meglétét feltételezi, továbbá azt, hogy „a magyar állam nemzetépítési politikájának eredményeként egységes nemzeti ideológia, egységes oktatási rendszer segítségével a nemzeti egységet ténylegesen létre lehetett hozni”. Papp Z. Attila a kutatás eredményeinek a nyilvánosságra hozásáról beszélt. Egyrészt a Transindex internetes portál a történelmi hősöket és az előítéleteket tárgyaló kérdésekre adott válaszok különbözőségét mutatja meg, másrészt a Duna Televíziónak és a Magyar Távirati Irodának a kutatásra vonatkozó anyagát tárgyalta. Szabó Levente, a BBTE Magyar Irodalomtudományi Tanszékének adjunktusa és Kiss Tamás szociológus a kutatás hiányosságait említette. Befejezésként Horváth István a kommunikáció kontextualizálásának fontosságát emelte ki, továbbá elmondta: ezen kutatások kapcsán elsődlegesen „a valóságra ráhelyezett rácsokról kellene beszélni”. /Kárpát Panel – közvélemény kutatás a kárpát-medencei magyarok körében. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 10./

Bákó megyében csak az örmény, a zsidó és a roma közösségeket tekintik etnikai kisebbségnek, történészek és egyházi elöljárók szerint a csángók csupán egy vallási kisebbség – derült ki a bákói Iulian Antonescu Múzeumban nemrég megnyílt, a Bákó megyében élő kisebbségeket bemutató kiállításon. A kisebbségek képviselői nélkül tartott megnyitón több felszólaló visszautasította azokat a szerintük ,,tudománytalan” és ,,hazug” megközelítéseket, amelyek a moldvai katolikusokat magyar eredetűnek neveznék. Ebben a bákói közhangulatban, amit a római katolikus egyház moldvai elöljárói, a Dumitru Martinas Egyesület és egynémely múltcsináló történész tart ébren, időnként felerősödik a magyarellenesség a csángó falvakban. Amióta a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége 2000-ben beindította magyar oktatási programját, nem telt el tanév botrány nélkül azokban a falvakban, ahol magyarórákat tartanak iskolában: hol a gyermekeket és szüleiket félemlítették meg, mint a napokban Nagypatakon és Diószegen. Arról már ötven évvel ezelőtt gondoskodott a román tanügyi rendszer, hogy a most felnövő nemzedék csak nagyanyáitól hallja az öreg nyelvet – így nevezte a csángó nyelvet egy VII. osztályos lészpedi diák a nemrég Bákóban tartott magyar nyelv és irodalmi tantárgyversenyen. A Forrófalvához tartozó Nagypatakon egy bejegyzés előtt álló helyi szervezet a magyar oktatás megszüntetésén dolgozik, annyiban különbözik ennek a csángógyűlölő csoportnak az igyekezete a többitől, hogy nyíltan felvállalják a magyar nyelv irtására vonatkozó törekvéseiket, amiről egy betelefonáló Hegyeli Attilát, a moldvai magyar oktatási program vezetőjét is tájékoztatta, amikor nemrég meghívottként volt jelen a bákói televízió Csángókérdés a koszovói helyzet kontextusában című műsorában. /Fekete Réka: Üldözik az öreg nyelvet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 10./

Tizenötödik születésnapját ünnepelte a marosvásárhelyi Mentor Könyvkiadó. „A szerzőkkel és a történetkutatással szembeni adósságunk hatalmas. Amíg egyetlenegy szerzőnk sem azzal keres fel bennünket, hogy mennyi jogdíjat fizetünk a kéziratáért, hanem azzal, hogy itt van egy újabb munka, és amíg egy olvasót is érdekel a könyv, addig kötelesek vagyunk kiadni a kéziratokat” – fogalmazott Káli Király István, a marosvásárhelyi Mentor Könyvkiadó igazgatója. Pál-Antal Sándor levéltáros-történész szóvá tette, Erdélyben alig van olyan műhely, amely forráskutatással és előkészítéssel foglalkozna, ráadásul a kutatás nincs összehangolva, nem tudni, melyik időszak mennyire van lefedve, emiatt sok a fehér folt. Az est zárásaként a kiadó két legújabb művét mutatták be: Pál-Antal Sándor gondozásában ötkötetesre tervezett Székely Székek a 18. században című sorozat első kötetét – Marosszék 1701–1722 között –, illetve Tüdős S. Kinga gondozásában megjelent Erdélyi Testamentumok III – Erdélyi nemesek és főemberek végrendeletei 1600–1660 című munkát. /Benkő Levente: Történelmi adósságok törlesztése. = Krónika (Kolozsvár), márc. 10./

A Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) által szervezett Civil és közéleti iskola rendezvénysorozat utolsó állomásához érkezett a hét végén. A program 2007 októberében indult, keretében 12 erdélyi városban 12 konferenciát tartottak. A rendezvény célja az volt, hogy az erdélyi magyar középiskolás diákok, valamint az első és másodéves egyetemi hallgatók érdeklődését felkeltsék a civil szféra és közéleti kérdések iránt. A csíkszeredai rendezvényt a Sapientia Egyetem épületében tartották március 10-11-én. Potozky László, a csíkszeredai Polgár-Társ Alapítávány elnöke után Kolumbán Gábor egyetemi tanár tartott előadást, illetve Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke beszélt a készülő tanügyi törvényről. Előadást tartott még Zsigmond Csilla egyetemi előadó Székelyföld – számokban címmel. Sándor Krisztina MIT-elnök kiemelte, hogy mind a 12 konferenciára sikerült a leghozzáértőbb személyeket felkérni az előadások megtartására. Az elhangzott előadások hanganyagai a www.civilsuli.ro honlapról letölthetők. /Szabó Katalin Noémi: Véget ért a Civilsuli. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 10./

Március 9-én Kézdivásárhelyen a Céhtörténeti Múzeumban tizenkilencedik alkalommal nyílt meg a Kovászna és Brassó megyei képzőművészek immár hagyományos, március 15-ét köszöntő kiállítása, melyen idén harmincegy művész tiszteleg nemzeti ünnepünk előtt. Dimény Attila muzeológus házigazdaként köszöntötte a tárlatlátogatókat, majd felkérte Dobolyi Annamária művészettörténészt, a múzeum munkatársát, hogy méltassa a változatos technikával készített munkákat. /Iochom István: Megnyílt a március 15-ét köszöntő tárlat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 10./

Elutasította a szenátus Dan Voiculescu konzervatív politikus két törvénykezdeményezését. Szabó Ilona RMDSZ-es szenátor elmondta, hogy csak a kezdeményezők és még néhányan szavaztak a jogszabályok mellett. Az egyik tervezet szerint egységes tanterv és tankönyvek szerint oktatnák a román nyelvet minden román állampolgárságú gyermeknek nemzetiségtől függetlenül első osztálytól az érettségiig, és kötelezővé tennék, hogy az óvodai előkészítő csoport a magyar gyermekeknek is román nyelvű legyen. A másik javaslat a Hargita és Kovászna megyében dolgozó román pedagógusoknak juttatott volna egy nettó átlagbéres fizetés kiegészítést. Októberben a képviselőház hallgatólagosan elfogadta a két jogszabályt, így ezek a szenátusba kerültek, amely döntő volt a kérdésben. A honatyák többsége elutasította az indítványokat. /Fekete Réka: Elvetették Voiculescu törvénymódosításait. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 11./

Szász Jenő, az MPP elnöke tájékoztatása szerint Szilágy megyében már korábban megkezdődött a szervezet kiépítése, Fehér és Kolozs megyében szintén több településről vannak visszajelzések, hogy megalakulna az MPP, Beszterce-Naszód megyében is folyik a szervezetépítési munka. Szász Jenő jelezte, Kolozsváron ismert személyiségekkel sikerült felvenniük a kapcsolatot. Annyit elárult, hogy RMDSZ-es képviselők is vannak közöttük. Bejelentették: Szék községben megalakult a Magyar Polgári Párt helyi szervezete. Szék azon Kolozs megyei települések közé tartozik – Tordaszentlászló, Körösfő, Magyarnagykapus, Magyarfenes, Sárvásár és Aranyosegerbegy mellett – ahol a novemberi EP-választásokon Tőkés László több szavazatot kapott, mint az RMDSZ európarlamenti jelöltjei. László Attila RMDSZ-elnök szerint az MPP átveri a székieket, kihasználja az itteni magyarok püspök iránti szimpátiáját, amikor „Tőkés pártjába” invitálja őket. Széken az RMDSZ nem fogadta el a mandátuma végéhez közeledő Sallai János polgármester, Csorba Márton alpolgármester és tanácsosok beszámolóit négyéves tevékenységükről. /P. A. M., SZ. K. : Kolozs megyében is alakulóban az MPP. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 11./

Március 10-én a Kolozsváron megtartott Sapientia-EMTE sajtótájékoztatón Tonk Márton kolozsvári, valamint Hollanda Dénes marosvásárhelyi dékán válaszolt a sajtó kérdéseire. A felsőoktatási tanintézet tavaly hat szak akkreditálását kezdeményezte. Már akkreditálták a marosvásárhelyi karon az informatika szakot, s rövid időn belül sor kerül a csíkszeredai román-angol, valamint az agrár- és élelmiszerbiztonsági szak akkreditálására. A 370 végzős hallgató döntő többsége – 92 százalék – sikeresen államvizsgázott februárban. „Idén a július 10–30. között megrendezendő felvételi vizsgára 1040 helyet hirdet meg a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem” – kezdte beszámolóját Tonk Márton dékán. Ezek ötven százaléka tandíjmentes. A fennmaradó ötven százalék nagy része (hozzávetőlegesen negyven százalék) költségtérítéses hely, ami azt jelenti, hogy az évi 550–750 eurós összegű tandíjból a hallgatóknak csak 200–350 euró közötti összeget kell fizetniük. A maradék közel tíz százalék pedig teljes tandíjas hely. Új szakokat indítanak tandíjas helyeken, amennyiben a felvételi időpontjáig megérkezik a bukaresti jóváhagyás. Kolozsváron negyven tandíjas helyet hirdetnének meg leendő jogászoknak, Marosvásárhelyen pedig fordító-tolmács szakra gondoltak. A magyar nyelvű jogászképzés még gyerekcipőben jár, a fordító-tolmács szak szinkrontolmácsokat is képezne. Angol, német és román műszaki fordítókat is képeznek majd. A már akkreditált egyetemeken államvizsgázó Sapientia-hallgatók elé nem várt akadályok gördültek, de a legtöbben nagyon jó eredményt értek el. Hátrányos helyzetben van a Sapientia: míg a román állami egyetemek 10–20 millió eurós nagyságrendű EU-s támogatásra pályázhatnak, a Sapientia magánegyetemként ezt nem teheti meg. A kutatásprogramokat beépítették az egyetem Tudományos Kutatási Osztályába, a testület élére pedig Kása Zoltán egyetemi tanár került. A kuratórium döntött a távközlés, valamint számítógépes művelettervezés és gyártásbeállítás szakok majdani indításáról is. Az infrastrukturális beruházások értéke idén Kolozsváron eléri a négymillió eurót, Marosvásárhelyen pedig meghaladja a hárommilliót. Ezeket az összegeket újabb ingatlanok építésére, felszerelésére szánják. /Nagy-Hintós Diana: Végső szakaszához érkezett a Sapientia akkreditálása. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 11./

Tamás Sándor háromszéki RMDSZ-es képviselő Tőkés László és Sógor Csaba EP-képviselők támogatását kérte a terület visszaszolgáltatások ügyében, amikor a múlt héten Brüsszelben találkozott velük. Kifejtette, hogy Románia 1968-as területi-adminisztratív átszervezése nyomán a Háromszéken telekkönyvezett területek egy része – több ezer hektár erdő és legelő – Vrancea és Bacau megyékhez került. A Kovászna megyeiek az elmúlt években visszakapták a Bacau megye területére került földjeiket, azonban a Vrancea megyei hatóságok akadályozzák a visszaszolgáltatást. Vrancea megyében politikai határozat született arról, hogy semmit nem adnak vissza Kovászna megyének, azaz megfogalmazásukban, „a magyaroknak”. Ez nem korrekt, mivel az ozsdolai, gelencei, zabolai, berecki közbirtokosságoknak, egyházaknak és magánszemélyeknek tulajdonjogukat igazoló irataik vannak abból az időszakból, amelyeket benyújtottak a Vrancea megyei önkormányzati és megyei bizottságoknak, de elutasították ezeket. A háromszékiek minden pert elveszítettek Vrancea megyében. /Mindent vissza! = Nyugati Jelen (Arad), márc. 11./

Két év után újraalakult a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Társulat. Újraindult több helyi szervezetben – Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Szászrégen, Gyergyószentmiklós, Marosvásárhely stb. – az élet. A marosvásárhelyi szervezet a cserkészmozgalom terén ért el eredményeket sikeres pályázatok nyomán, mondta Kelemen Kálmán, az RMKDT elnöke a társulat március 8-án Szászrégenben tartott tisztújító küldöttgyűlésén. Kelemen Kálmán elmondta, hogy országos szinten megújult a szervezet, anyagi alapot teremtettek a működéshez. Az RMDSZ aradi kongresszusa után ahhoz, hogy platformként vehessen részt a Szövetségi Képviselők Tanácsában, az eddigi 30 helyett 750 támogató aláírást kellett összegyűjteniük. A társulatnak több mint 1200 aláírást sikerült begyűjtenie. A jelenlevők szerint a Kereszténydemokrata Platform az RMDSZ legfontosabb platformja az egyre hangosabb liberális, illetve a nemrég alakult Szociáldemokrata Platform mellett. Kelemen Kálmán hangsúlyozta, hogy a társulatnak nagyon jó a kapcsolata a történelmi egyházakkal. Abban az évek óta folyó peres ügyben, amelyet egy adományozó indított a társulat ellen, első fokon pert nyert az adományozó, az RMKDT fellebbezett. Bárányi Ferenc politikai alelnök kijelentette: büszke, hogy az RMKDT és az RMKDM vezető szerepet játszik a romániai magyarság politikai és kulturális életében, az RMDSZ-en belül a legerősebb platform. Megtartották a tisztújítást. Kelemen Kálmánt újraválasztották az elnöki tisztségbe. Az alelnök: dr. Bárányi Ferenc, titkár: András Dezső, pénztáros: Bartha Ferenc, adminisztrátor: Mózes Levente. /Mózes Edith: Feléledt, megtisztult, újraindult. Tisztújító küldöttgyűlést tartott az RMKDT. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 11./

Budapestnek két arca volt a népszavazás napján: az egyik vaskordonos, diktatórikusnak tűnő szoldateszka vasas-fegyveres, csikorgó erőfitogtatása, s ezt felerősítette a Parlament felé vezető utakat elzáró, az Országházat duplázva körbeálló Nagybudapesti Vasfal. Máshol pedig volt egy riadt, más alkalmakkor cinikus és éles hangú társaság, amely Gyurcsány kormányfő szánalmas traktáját szürke arccal állta végig. A balliberálisok székházában Kóka János miniszter azt bizonygatta, hogy pártja számára bekövetkezett a Nagy Diadal: félmillió ember szavazott az országot mentő Nagy Nemmel. Ezután a miniszterelnök bejelentette, hogy az övék a diadal. Hiszen kérdésenként ,,csak” hárommilliónyian szavaztak Igennel, s az a négymillió, aki otthon maradt, az mind az övék. /Sylvester Lajos: A Nagybudapesti Vasfal. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 11./

Legalább húsz osztályra való háromszéki elemista ingázik naponta faluról városra vagy a községközpontba, holott minden településen működik I–IV. osztályos iskola. De nem csak a diákok utaznak, hanem a tanítók, tanárok is, ráadásul az sem ritka, hogy olyan faluba érkezik meg minden reggel egy városi pedagógus, ahonnan naponta jár be a városba tanítani a helyi oktató. Az I–IV. osztályosok utaztatása legalább ötven faluban befolyásolja vagy éppen veszélyezteti az elemi tagozat működését. Jelenleg háromszázhatvannyolc 6–10 év közötti gyermeket hordanak szüleik a községközpontba vagy a közeli városi iskolába, ami azzal egyenlő, mintha ötven faluból évfolyamonként két-két I–IV. osztályos tanulót vinnének el. S mivel sok kis településen alig van összesen húsz elemistakorú gyermek, ha onnan nyolc ingázik, az ott maradóknak egyetlen összevont osztályban kell tanulniuk. /Fekete Réka: Ingázási láz már elemiben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 11./

Kónya László Szatmár megyei főtanfelügyelő-helyettes elmondta, felvetődött, hogy újraindítsák a Közoktatás című tanügyi lapot. Várják a javaslatokat a pedagógusok részéről. Ugyancsak tervezik, hogy évente két alkalommal a folyóirat mellékletét is kiadják, amely kizárólag a pedagógusok nagyobb horderejű munkáit tartalmaznák. /B. Gy. : Újraindítanák a Közoktatást. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), márc. 11./

Huber András 1966 óta közöl cikkeket, novellákat, tanulmányokat. Napvilágot látott a négy művéből álló, lexikon értékű sorozata. A tanulmánykötetek érdekes kortörténeti művek. A százarcú nagyhatalom, Város az időben, Akikhez a múzsák bekopogtak címmel eddig megjelent művekhez társul a legújabb Összefutó utak. Hely és művelődéstörténeti tanulmányok Désről /Stúdium Könyvkiadó, Kolozsvár/ című kötet, a sorozat befejezéseként. /Lukács Éva: Összefutó utak – könyvbemutató Désen. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 11./

Az RMDSZ két-három héten belül befejezi a jelöltállítási folyamatát a helyhatósági választásokra – jelentette be Markó Béla, az RMDSZ elnöke sajtótájékoztatóján. Markó hangsúlyozta: március 15-e az összmagyarság ünnepe, de a szabadság, egyenlőség és testvériség üzenete a térségünkben élő valamennyi népnek is szól. /Nemsokára befejeződik a jelöltállítási folyamat. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 12/

Kolozsváron március 15-e, a magyarság nemzeti ünnepe alkalmából több rendezvényt is bejelentettek. A szélsőjobb eszméket hirdető Új Jobboldal (Noua Dreapta) is engedélyt kapott felvonulásra. Tüntetésükkel „a magyar szeparatizmus” ellen tiltakoznak. Emil Boc polgármester aláírta a tüntetés megrendezéséhez szükséges engedélyt. Boc elsősorban a népszerűségét félti. A legutóbbi helyhatósági választási kampányban Bibliára tett kézzel megesküdött Funar előtt arra, hogy a magyarokkal soha nem működött együtt, és a választások után sem fog szövetkezni velük. /Borbély Tamás: A múltba fordulás lehetősége. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 12/