Ma talán a Bányai János Műszaki Szakközépiskola Székelyudvarhely legmodernebb, legjobban felszerelt középiskolája. Három informatikai szaktermében utolsó generációs számítógépek, interaktív táblák, a műhelyekben CNC vezérlésű gépek vannak, az oktatói kar is elismert tanárokból, szakemberekből áll. Fa- és fémipari, építészeti és elektronikai szakképzést nyújtanak, vannak könnyűipari és szolgáltatási szakmák, például fodrászképzés, de itt működik a város egyetlen sportosztálya is. Nappali tagozatán több mint nyolcszázan tanulnak, 60 százalékuk a Székelykeresztúr–Parajd–Szentegyháza háromszögből ingázik. „Mi a szaktudást biztosítjuk, a presztízst, a megbecsülést a társadalomnak kellene biztosítania” – mondta Szakács-Pál István, a Bányai igazgatója. A műszaki szakközépiskolák társadalmi megítélése nem javult, továbbra is az oktatási rangsor végére sorolják őket. A Bányai János Műszaki Szakközépiskola 2002-ben PHARE pályázaton nyert 260 ezer eurót az iskola fejlesztésére. Az iskolának nincs tornaterme, a tornatermet tíz éve ígérik. Bányai János (1886–1971) tanár, geológus, muzeológus nevét 1991-ben vette fel a székelyudvarhelyi 1-es Számú Ipari Szakközépiskola, az 1893-ban alapított Kő- és Agyagipari Szakiskola jogutódjaként több mint százéves múltja van az intézménynek. /Kovács Csaba: Szakképzés vagy elméleti oktatás? = Krónika (Kolozsvár), márc. 20./

Az egykori brassói Római Katolikus Főgimnázium neves tanárainak sora megfogyatkozott. A közelmúltban Line Zoltán, Papp József és Reiff István is követték idősebb kollégáikat az örökkévalóságba. Valamennyien hivatásként élték meg tanári mesterségüket. Születésének 100., halálának 10. évfordulóján dr. Fejér Pálra, a Római Katolikus Főgimnázium tanárára emlékezett a hetilap. Dr. Fejér Pál /Brád, 1908. aug. 15. – Brassó, 1998. ápr. 19./ egyetemi tanulmányait a kolozsvári I. Ferdinánd Király Tudományegyetemen kezdte 1928-ban. Fő szaknak a fizika–kémiát, mellékszaknak a matematikát választotta. Tanulmányait Iasiban fejezte be 1935-ben. Ugyanabban az évben letette a záróvizsgát a kolozsvári Egyetemi Pedagógiai Szemináriumban és megszerezte a fizika–kémia fő és matematika mellékszakos tanári oklevelet is. 1948-ban sikeresen letette a vegyészdoktori vizsgát is Kolozsváron. Brassóban a Római Katolikus Főgimnázium tanára lett. Az iskola államosítása után ugyanabban, a 4-es számú Magyar Vegyes Líceumnak átkeresztelt iskolában tanított 1960-ig. Ebben az évben megalakították az 5-ös számú Unirea Líceumot, román és magyar tagozattal. 1960-tól nyugdíjazásáig, 1970-ig, az Unirea Líceum magyar tagozatán tanított. 1946-ban főtanfelügyelő lett, 1947-től a brassói magyar tartományi tanfelügyelőségi főigazgatóvá nevezték ki. A Matematika és Fizika Társaság tagjaként tudománynépszerűsítő írásokat közölt folyóiratokban. /Tartsd meg a jövőnek. = Brassói Lapok (Brassó), márc. 20./

Kerámiák, tizennegyedik századi pápai tizedjegyzék, stilizált konyhabelső, zarándokkagyló és sok egyéb: kibővült a Maros Megyei Múzeum várostörténeti tárlata, amely eleddig körülbelül a Rákóczi-féle szabadságharcig ,,nyúlt vissza’’ az időben. Soós Zoltán múzeumigazgató elmondta, a kiállítás a múzeum megújulási terveinek részét képezi, a kapubástya középső szintjén a várbeli ásatások anyagát láthatják az érdeklődők. Előkerültek Assisiből származó pénzérmék is, amelyek igazolják a kolostor komoly külföldi kapcsolatait. Mindezek arra utalnak, hogy a többek között a Báthory, illetve Kornis családok által támogatott létesítmény komoly egyházi központ volt. /Nagy Botond: A történet a középkorral folytatódik. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 20./

Daniel pátriárka áldását adta Ioan Oltean demokrata-liberális képviselő azon javaslatára, miszerint az ortodox egyház vezetőségének legyen két állandó megfigyelője a parlamentben, egy-egy mindkét házban. A tervezet szerint a két ortodox megfigyelőnek a parlament biztosítja az irodát, a pátriárka hivatala pedig a fizetést. A Szent Szinódus nemrég hagyta jóvá, hogy ortodox papok jelöltethetik magukat az önkormányzati és megyei tanácsokba, de csakis függetlenként. /Egyházi megfigyelők a bukaresti parlamentben. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 21./

Romániai magyar szakértők, politikai és civil szervezetek szerint átfogó lépésekre van szükség a magyar betegellátás biztosítása érdekében. Románia területén magyar nyelven is igénybe vehető a 112-es egységes sürgősségi hívószám, amelynek országos rendszere működéséről sürgősségi rendeletet fogadott el a kormány. Borbély Károly távközlési és informatikai miniszter, a rendszert koordináló országos bizottság elnöke elmondta: nyolc erdélyi megyében immár 41 magyar nemzetiségű vagy a magyar nyelvet ismerő alkalmazott fogadja a sürgősségi bejelentéseket, amelyek többségét a székelyföldi megyékben rendszeresen magyarul kezdeményezik. Bónis István korábban Kerekes Károly képviselőtársával törvénytervezetet terjesztett a parlament elé, amely kötelezővé tenné a kisebbségek nyelvén is beszélő orvosok biztosítását ama romániai települések kórházaiban, ahol a nemzeti kisebbségek számaránya meghaladja a húsz százalékot. Az RMDSZ-es képviselők kezdeményezésének előírásait tételesen tartalmazza a Románia által nemrég ratifikált regionális és kisebbségi nyelvek európai chartája, tervezetük a képviselőházban mégis elbukott, de bekerült egy önálló törvénycsomagba, amely hamarosan ismét napirendre kerül a parlamentben. Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) civil szervezet nemrég levélben fordult a témában a bukaresti egészségügyi, valamint oktatási minisztériumhoz, kérve: kötelezzék a magyar nyelvű betegellátás biztosítására az erdélyi egészségügyi intézményeket. A fiatalok kezdeményezése mögött az áll, hogy az utóbbi években Erdélyben rendkívül lecsökkent a magyar, illetve a magyarul tudó orvosok és más egészségügyi dolgozók száma. Országos szinten a legaggasztóbb orvoshiány Fehér, Kovászna és Szilágy megyében tapasztalható. Az EMI szorgalmazza, hogy vezessék be a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen a román anyanyelvű hallgatók számára a magyar nyelv tanítását, tegyék kötelezővé a magyar nyelv tanulását az erdélyi posztliceális egészségügyi oktatásban, ugyanakkor kötelezzék az erdélyi egészségügyi intézményeket, hogy minden esetben biztosítsák a magyar nyelvű betegellátást. Az EMI szerint a magyarlakta településeken nyelvtanfolyamokat kell indítani román orvosok és nővérek számára, a gyógyszergyártó cégeket pedig kötelezni kell, hogy termékeikhez magyar nyelvű gyógyszerleírásokat és mellékhatásokról szóló tájékoztatót is csatoljanak. /Rostás Szabolcs: Betegpanasz anyanyelven. = Krónika (Kolozsvár), márc. 21./

A román parlament elutasította azt a sürgősségi kormányrendeletet, amellyel a bukaresti kormány jóváhagyta a budapesti székhelyű Gozsdu Alapítványra vonatkozó magyar–román egyezményt. Bukarestben az ortodox egyház és néhány – közismerten legionárius és szélsőségesen magyarellenes beállítottságú – bukaresti román újságíró hatalmas nyomást gyakorolt a kormányra és a törvényhozásra. Azt hangoztatták, hogy a kormány „több milliárd eurót érő” vagyont engedett át jogellenesen Magyarországnak. Márpedig ha az erdélyi magyar egyházak visszakapják rendre elkobzott ingatlanjaikat, Magyarországnak kötelessége lenne Gozsdu Manó (Emanuil Gojdu) vagyonát a román ortodox egyháznak „visszaszolgáltatni”. Ebben csúsztatás van. Gozsdu alapítványi vagyonának igazgatását nem az ortodox egyházra, hanem világi kuratóriumra bízta. A vagyon jelentős része – a részvények és a készpénz elsősorban – már az első világháborúban elveszett. Megmaradtak viszont a pesti ingatlanok, amelyeket ma Gozsdu-udvarként ismerünk, s amelyeket a magyar állam – jogellenesen – a második világháborút követően államosított. Ugyanakkor Románia számtalan, a Gozsdu-vagyonnál nagyságrendekkel nagyobb értékű erdélyi magyar alapítványt vett állami tulajdonba, s ezeknek a vagyonoknak a visszaszolgáltatásáról mindmáig szó sem esett. A felek ugyanis 1953-ban ún. pénzügyi megállapodást kötöttek, amelyben egymás javára lemondtak mindenféle korábbi követelésről. Ha ezt az egyezményt valamelyik fél megkérdőjelezné, az azt jelentené, hogy a visszajáró Gozsdu-vagyon mellett a magyaroknak is vissza kellene szolgáltatni mindazokat a magánalapítványi vagyonokat, amelyeket az idők folyamán elvettek. /Tibori Szabó Zoltán: Kié Gozsdu Manó vagyona? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 21./

Magas állami díjakat adott át március 20-án Kolozsváron a magyar főkonzulátuson Cseh Áron főkonzul: a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést kapta négy személy március 15-e alkalmából. Gergely István szobrászművész, dr. László Ferenc zenetörténész, egyetemi tanár, Csíky András és Bogdán Zsolt Jászai-díjas színművészek különböző művészeti ágak kimagasló és kiváló képviselői, alkotásuk az összmagyar kultúra és művészet számára is maradandó értéket teremt – hangsúlyozta a főkonzul. Gergely István nem érhette meg a kitüntetés átadását. Az oklevélen ez áll: „A Magyar Köztársaság elnöke Gergely István szobrászművésznek, az erdélyi magyar történelem és művelődéstörténet jeles személyiségeinek szobrászati alkotásokban és plakettekben való, magas művészeti színvonalú megjelenítéséért, a magyar történelmi kulturális érték, és a népi művészeti hagyományok ötvözésével sajátos formavilágot teremtő életművéért a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést adományozom”. László Ferenc oklevelén ez áll: „A Magyar Köztársaság elnöke dr. László Ferenc zenetörténésznek, a kolozsvári Gh. Dima Zeneakadémia nyugalmazott egyetemi tanárának, a magyar, a román, és az egyetemes zeneművészet és zenetudomány szolgálatában végzett munkássága, művészi és tudományos életműve elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést adományozom”. Csíky András következett: „Csíky András Jászai Mari-díjas színművésznek, a Kolozsvári Állami Magyar Színház örökös tagjának, a magyar és az egyetemes színházművészetben egyaránt maradandót alkotó, öt évtizedes művészi pályafutása elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést adományozom”. Végül Bogdán Zsolt: „Bogdán Zsolt Jászai Mari-díjas színművésznek, sokoldalú művészi munkássága elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést adományozom. ” /Köllő Katalin: Magyar állami díjakat adtak át. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 21./

A Budapesti Tavaszi Fesztivál (BTF) programját a reneszánsz jegyében állították össze, Hunyadi Mátyás trónra lépésének 550. évfordulója alkalmából. A király szülővárosa, Kolozsvár vendégeskedik idén a fesztiválon, a Vendégünk egy város – Kolozsvár köszönti Budapestet program keretében. A BTF március 14-én rajtolt. Március 15-én az erőteljes rendőri jelenlét „uralta” a helyzetet. A külföldi turisták értetlenül figyelték a történéseket, nem szokványos nemzeti ünnepnapon rendőrkocsikkal és mentőautókkal teletűzdelt utcákon sétálni, este pedig köröző helikopter és rendőrautók szirénája közepette menni a szálláshelyre. A tavaszi fesztivál javában tart, rendkívüli hangversenyekkel, híresebbnél híresebb sztárokkal, számos izgalmas programmal, március 30-ig. /Fesztivál. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 21./

László Attila, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke szerint a kolozsvári magyarság március 15-én újra bebizonyította, hogy képes méltóságteljesen ünnepelni, annak ellenére, hogy a nemzeti ünnepet ismét megpróbálták megzavarni. Bebizonyosodott – mondta a vele készített interjúban -, hogy az ultranacionalisták szavazataira egyesek ismét számítanak, s hogy azok megszerzése végett a város fejlődését is hajlandók veszélyeztetni. A felmérések azt mutatják, hogy most már a Kolozsváron tanuló több mint tízezer magyar egyetemi hallgatónak a kétharmada itt képzeli el a jövőjét. Most viszont 60–70 fős sovén társaság akarta megzavarni az ünnepséget, városházi alkalmazottak közreműködésével. A provokáció tettlegességbe fordult, és annak áldozatává vált egy magyar diák, Lészai Lehel. A magyarellenes rendezvényre az engedélyt a polgármester adta ki. Ez felelőtlenség. A Lészai-eset tetteseit másfél óra alatt előállították. Más kérdés, hogy a gyanúsítottak szabadlábon védekezhetnek. „Nekünk, kolozsvári magyaroknak, nincs okunk tehát magunkba nézni?” – kérdezte Tibori Szabó Zoltán, a lap munkatársa, a Népszabadság tudósítója. László Attila válasza: „A mi oldalunkon is volt provokációs próbálkozás, de nem voltunk partnerek abban, hogy ezeknek publicitást adjunk. Ki kell mondanunk: nem biztos, hogy minden olyan magyarországi ’exportcikk’, amely a közösségünkön belül megosztást eredményez, hasznos is az erdélyi magyarság érdekeinek a szempontjából. ” /Tibori Szabó Zoltán: László Attila: A tolerancia mindkét oldalon kötelező. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 22./

Baróton járt a Szent István Egyetem Ybl Miklós építéstudományi kara népi építészeti tudományos diákkörének vezetője, Fülöp István, hogy az idén nyárra tervezett, Erdővidék épített örökségét feltérképező munkatábort előkészítse. Egyetemükön kisebb-nagyobb megszakításokkal 1912 óta végzik ezt a munkát. A határon túli magyarság körében 1989 előtt is megfordultak, de csak a változások után tudták rendszeresíteni, hogy minden második évben egy-egy erdélyi, kárpátaljai, vajdasági tájegységet is górcső alá vesznek. Székelyföldön először 1994-ben Gyergyószentmiklóson jártak, majd 2004-ben Gyergyócsomafalvára látogattak. A másod- és harmadéves egyetemisták munkájuk során a tanulmányozásra érdemesnek minősített lakóházakról és gazdasági épületekről rajzokat készítenek, majd dokumentációt állítanak össze. Az elkészített dokumentáció kiállítási anyaggá, sőt, kiadvánnyá is válik. /Hecser László: Épített örökségünk feltérképezése. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 22./

Negyedik alkalommal indult útjára március 21-én Tihanyból az a két Feltámadási jelvény, amely két útvonalon, szív alakban bejárva a Kárpát-medence magyarok lakta területeit, pünkösdkor Csíksomlyón találkozik ismét. A 2004. december 5-i népszavazás után határozta el Gál Péter, a Balatonzamárdi Közösségi Ház és Könyvtár vezetője, hogy megpróbálja jelképesen újra összekötni azt, ami szétszakadt. Ötletét sokan felkarolták, és most, nagypénteken ismét elindult a nagy zarándoklat: egyházközségek, különböző lelkiségek, különböző felekezetek adják egymásnak stafétaszerűen a jelvényt. Gál Péter József, a zarándoklat elindítója elmondta: „A Feltámadási menet jelvénye – az Árpád-kori motívumú szárnyas kereszt – egyaránt elfogadható megoldás a katolikus és protestáns magyarok számára, továbbá Árpád-kori eredetében benne rejlik keresztény/keresztyén egységünk eszméje. ” A jelvényre a résztvevő közösségek egy szalagot köthetnek fel, a kísérő zarándokkönyvbe pedig beírhatják üzenetüket és élményeiket. A Feltámadási menet egyik ága Zamárdiból délnyugati irányba indul el, majd a szlovéniai magyaroktól visszafordulva Baranyán s a Délvidéken, majd az Alföldön át a Maros völgyében lép be Erdélybe, s halad Somlyó felé. A másik ág Tihanyból nyugat felé halad, és Sopronnál keletre fordulva Felvidéket, Észak-Magyarországot, Kárpátalját köti össze Erdéllyel és Csíksomlyóval. /Takács Éva: Feltámadási zarándoklat. Tihanytól Csíksomlyóig. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 22./

László Ferenc pályáját kimagasló szellemi képességei mellett akaratereje és szilárd keresztény hite határozta meg. A kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémián szerzett oklevele szerint fuvolaművészként kezdte a tevékenységét, és több romániai városban, illetve kelet-európai országban hangversenyezett. Néhány év múltán azonban a kamarazene-tanári hivatást választotta. Előbb Kolozsváron a Zenei Líceumban tanított, majd a Bukaresti Zeneakadémián, vállalva a heti rendszerességgel tett utazások fáradalmait, s végül, 1991-től a Kolozsvári Zeneakadémián. Az egyetemen az adjunktusi beosztástól a professzoriig ért el. Kolozsváron tanszék- és doktorátusvezető tanárrá nevezték ki. Jelenleg ugyanitt konzulens professzor. Zenetudósként főleg zenetörténeti kérdésekkel foglalkozott. Több mint húsz könyvének java részét Bartóknak szentelte. Zenetudományi művek mellett konferenciákon tartott előadásokat, de jelentős publicisztikai munkássága is. Éveken át szerkesztette A Hét című lap zenei oldalát. Románul és németül ugyanolyan tökéletességgel, gazdag szókinccsel, magas irodalmi színvonalon beszél és ír, mint magyarul. A Romániai Mozart Társaságnak tíz évig elnöke volt. /Almási István: László Ferenc laudációja. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 22./

A közel háromezres lélekszámú bányásztelepülésen, Désaknán 270, zömében nyugdíjas református lelkésze Faragó István. 1999-ben Cegőtelkéről meghívás útján került a megüresedett désaknai lelkészi állásba. Felesége, Ildikó, szintén református lelkész, a cegőtelki parókián maradt, majd 2002-től sikerült a „családegyesítés”. Ildikó missziós egyházközség lelkésze lett: Désaknáról jár Kisiklód, Nagyiklód, Dengeleg, Kecsed, Girolt református híveihez. Magyar óvoda, iskola megszűnt, nem volt kiért működtetni. Ildikó nagyon büszke az alig 77 lelket számláló missziós egyházközségére. Például Dengelegen a templom azonnali felújításra szorult. 2004-ben a 20 tagú lelkes gyülekezettel – amelyből 8 gyerek – eldöntötték, hogy külső-belső javítással megpróbálják a lehetetlent. Lemondott a fizetéséről, közmunkával két év alatt rendbe tették templomot, a falu ortodox híveinek nagy csodálkozására. Kecseden egy híve van, az itteni az Árpád-kori műemléktemplom felújítása szorul. A felújítást 2007-ben kezdték el a Kolozs Megyei Tanács pénzbeli segítségével. Román munkások is segítenek. Kisiklódon sikerült visszakapni a leromlott állapotban lévő valamikori felekezeti iskolát. 2007 augusztusában a 32 tagot számláló gyülekezet önkéntes munkájának köszönhetően felújítással ravatalozót hoztak létre. A templomok helyreállítása életük része. A désaknai templom mai állapota is a Faragó családnak köszönhető. Sikerült visszakapniuk a 300 négyzetméteres felekezeti iskolaépületet. Itt fogják elhelyezni a Heltai Alapítványtól kapott könyveket. /Lukács Éva: Szülők, gazdálkodók, értékmentők – lelkészek szórványban. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 22./

Kolozsváron vendégszerepel március 26-án a Háromszék Táncegyüttes a Csávási ballada című előadással, mely a világhírű szászcsávási zenész-dinasztia történetét dolgozza fel. Előadásuk egyedi kísérlet arra, hogy a Küküllő-menti egymás mellett – és egymással kölcsönhatásban – élő három különböző nemzetiségnek egyszerre legyen kulturális nagykövete a nagyvilágban. Budapesten a Nemzeti Színházban a Határon Túli Kortárs Művészeti Fesztivál nyitóelőadása volt 2007 szeptemberében. Sepsiszentgyörgyön lép fel az együttes, majd turnéra indul, amelynek állomásai: Kolozsvár, Nagyvárad, Cegléd, végül Budapest. /Csávási ballada Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 22./

Március 25-én kötetlen beszélgetésre hívta a magyar nyelvű média képviselőit az a négytagú hölgykoszorú, akik remélhetőleg befutó helyen szerepelnek majd az RMDSZ Kolozs megyei tanácsosi jegyzékén. Horváth Anna, a fejlesztési minisztérium államtitkára. Tonk Gabriella, a Gyermekvédelmi Hatóság igazgatója, államtitkár és Fekete Emőke kormánytanácsos, Hegedűs Csilla, a Transylvania Trust Alapítvány igazgatója a „négyesfogat” eddigi ideális együttműködéséről értekezett. Fekete Emőke a vidékfejlesztés hangsúlyossá tételét, Tonk Gabriella a stratégikusan gondolkodó és cselekvő önkormányzatokat, Horváth Anna a versenyképesség fokozását, Hegedűs Csilla pedig a kulturális örökség fenntartható fejlődését tartja majd szem előtt. /Nagy-Hintós Diana: RMDSZ-es nők is pályáznak a megyei tanácsosi tisztségekre. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 26./

Nyílt levéllel fordult Emil Boc kolozsvári polgármesterhez Erdélyi Magyar Ifjak szervezete, a levelet Soós Sándor elnök írt alá. Az Új Jobboldal a magyar szeparatizmus elleni tüntetés szervezőjeként, Emil Boc pedig a demonstrációt engedélyező polgármesterként korlátozta a magyar közösség szabadságát abban, hogy méltóságteljesen ünnepelhessen. Tette ezt annak ellenére, hogy polgármesterként biztosítania kell a két együtt élő népesség közötti békés hangulat megőrzését. A levélben felsorolták, hogy Emil Boc az Emberi Jogok Európai Egyezményének mely cikkelyeit sértette meg. A magyarok elleni tüntetés következtében nem csupán fizikai bántódása esett egy személynek nemzeti identitása miatt, hanem a magyar nemzeti közösséget erkölcsileg alázták meg. Erdélyi Magyar Ifjak szervezete kéri, a polgármester kövesse meg a magyar közösséget a 2008. március 15-i események miatt nyilvános bocsánatkérés formájában. Válaszát magyar nyelven várják. /Erdélyi Magyar Ifjak Soós Sándor elnök: Nyílt levél Emil Boc polgármesterhez. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 26./

Március 19-én volt az Égtájak Iroda évnyitó rendezvénye Budapesten a Bourbon Rendezvényházban. A Határok nélkül a tánc nyelvén – Vendégségben Mátyás udvarában címmel meghirdetett esten a közönség a Kárpát-medence hét régiójából – természetesen Erdélyből is – érkezett táncosok, zenészek produkciójának tapsolhatott, illetve belekóstolhatott a reneszánsz lakomák ételeibe, boraiba. A Magyarország határain kívüli magyar kultúra megjelenítésének specialistája, a Goldschmied József által vezetett Égtájak Iroda idén további különleges programokat ígér. Az immár tizedik alkalommal megrendezett Vendégségben Budapesten – Határon túli magyar színházi estek című rendezvénysorozat első felében a gyermekeket, a jövő színházba járóinak kegyeit keresik. Különleges produkciónak ígérkezik a szabadkai Gyermekszínház Hamlet című bábelőadása, valamint a komáromi Jókai Színház a Hófehérke és a törpék című meseoperettje. Az erdélyi társulatok közül a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház a Liliomfit hozza Budapestre, a Csíki Játékszín La Mancha lovagjával lép fel, címszerepben a friss Jászai-díjas Fülöp Zoltánnal. A jubileumi évadot a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház zárja, a társulat utóbbi évadjának gyakorlatilag teljes kínálatával. Június 29. és július 8. között a Határon túli magyar fiatalok találkozója következik, 16–18 ország amatőr ifjúsági művészeti csoportját, több mint 700 főt felvonultató program. Az Égtájak Művészeti Találkozók sorozata augusztusban a felvidéki Farnadon kezdődik, a vége pedig Erdélyben les: október elején Szamosújvár, december elején Kolozsvár látja vendégül a művészi csoportokat. /Csinta Samu: Magyar égtájak kultúrkavalkádja. = Krónika (Kolozsvár), márc. 26./

A Duna Tv a Kolozsvári Magyar Operával és a Román Televízióval közösen reprezentatív sorozatban mutatja be napjaink legjelentősebb zeneszerzőit. Az egyes portréfilmek középpontjában egy-egy szerző jelentős alkotása teljes egészében elhangzik – a műveket a szerző jelenlétében nyilvános hangversenyen mutatja be a Kolozsvári Magyar Opera. Az első hangversenyen, március 26-án Csíki Boldizsár Gulág című kompozícióját, Csemiczky Miklós Vonósszonátáját és Orbán György Második szerenádját hallhatja a közönség. /Papp Attila Zsolt: Kortárs mesterek a kolozsvári operában. = Krónika (Kolozsvár), márc. 26./

A nagyvárosokban élő szórvány- vagy kisebbségi magyar közösségek jelenthetik a korszerű erdélyi magyar társadalom alapsejtjeit. Brassóban a nemzeti intolerancia csak órákra, legfennebb napokra tudta befészkelni magát a városba, de sohasem az óbrassóiak tudatalattijába. Aztán jött a szocialista iparosítás. Végül sok ezer embert telepített be a városba a hatalom. Szinte kizárólag románokat. A harmadrésznyi magyar lakosság aránya tíz százalék alá csökkent. A magyar negyedet elnyelte a betondzsungel. A lakókat szétszórták a város peremén szaporodó tömbházakba. A szomszédi viszonyok után a baráti viszonyok is leépültek. Brassó szinte emberöltő óta elszórványosodott, eszébe sem jut a magyar szülőknek, hogy teher, ha a külvárosból a jó nevű belvárosi iskola elé naponta kétszer kell beautózniuk gyerekeikkel. A közösségépítés az egyetlen eszköz az asszimiláció megakadályozására. A brassói munkásnegyedek több tucat magyar kisiskolásának jövőjét az dönti el, hogy a szülőnek, nagyszülőnek van-e lehetősége a nyolc-tíz kilométerre levő főgimnáziumba elkísérnie őket. A huszonötezer magyar lakta Brassónak nincs magyar háza, kulturális központja. Külső segítségre, koherens programokra volna szükség, amelyek keretében a nagyvárosokban élő félmilliónyi magyar önazonosságának megőrzését szolgáló intézmények létrejönnének. Lemond-e az erdélyi magyarság félmillió tagjáról? /Ambrus Attila: Zárvány vagy szórvány? = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 27./ Előzmény: Zsehránszky István: Kitől várjuk? Meddig várjuk? = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 26.

Érthetetlen az erdélyi magyarság autonómia-törekvéseivel szembeni általános romániai visszautasítás, hiszen a közösségi önrendelkezés elfogadott gyakorlat Európában, másfelől az itteni magyarok autonómiája nem veszélyeztetné Románia területi épségét – közölte Tőkés László EP-képviselő Hans Gert Poetteringgel, az Európai Parlament elnökével március 26-án tartott megbeszélésükön. A két politikus egyetértett abban, hogy a kommunizmus bűneit tudatosító európai kezdeményezéseket folytatni kell. Az egységesülő Európának vállalnia kell keresztény értékeken alapuló identitását, továbbá a történelmi egyházakat be kell vonni az Unió megerősítésének folyamatába. /Poettering–Tőkés találkozó. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 27./ A találkozón Pöttering elnök mély elismerését fejezte ki Tőkés László 1989 decemberében betöltött szerepe kapcsán, és „történelmi személyiségként” örömmel üdvözölte őt az Európai Parlament képviselői között. A megbeszélésen Tőkés dokumentumcsomagot adott át, amely – egyebek mellett – tartalmazta a „Keresztény Európát” rendezvénysorozatról szóló kezdeményezést, a kommunista múlttal való szembenézés dokumentumait, valamint a romániai magyarság helyzetével kapcsolatos állásfoglalásokat. A tárgyaláson egyetértés mutatkozott abban, hogy folytatni kell a kommunizmus bűneit tudatosító európai kezdeményezéseket, valamint arról, hogy az egységesülő Európának vállalnia kell keresztény értékeken alapuló identitását. Tőkés felhívta a figyelmet arra is, hogy Romániában a régi rendszer erői tovább folytatják a magyarellenes hangulatkeltést, a nacionalizmus a választási évre való tekintettel újból felerősödőben van. Érthetetlen az erdélyi magyarság autonómia-törekvéseivel szembeni romániai visszautasítás, hiszen a közösségi önrendelkezés elfogadott gyakorlat Európában, másfelől a magyar autonómia Románia területi épségét nem veszélyezteti – fogalmazott Tőkés. /Tőkés-Pöttering találkozó. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 27./

Első körben semmiféle választási szövetséget nem hajlandó kötni a román pártokkal az RMDSZ Kolozs megyei szervezete, annál nyitottabb viszont a Magyar Polgári Párttal (MPP) való együttműködésre. A kolozsvári önkormányzat részéről csupán az RMDSZ képviselői vettek részt a Budapesti Tavaszi Fesztiválon, amelyre a házigazdák Emil Boc polgármestert és a helyi tanács kulturális szakbizottságának valamennyi tagját meghívták. Ezt László Attila, az RMDSZ megyei elnöke, városi tanácsos nehezményezte. Egyetlen román önkormányzati képviselő sem jelent meg a fesztiválon, amelyen az idén Kolozsvár volt a meghívott. László Attila a sajtó előtt említést tett a március 25-i tanácsülésen született botrányos döntésről, amelynek értelmében átkeresztelik a Kossuth Lajosról nemrég elnevezett utcát. Erre úgy kerülhetett sor, hogy a polgármester pártja, a liberális demokraták szövetséget kötöttek a nagy-romániásokkal és a szociáldemokratákkal, jóllehet előzőleg az RMDSZ még abban állapodott meg Boc polgármesterrel, hogy elhalasztják a PSD-sek kezdeményezését a Kossuth utcanév törléséről. Az RMDSZ helyi szervezete Eckstein-Kovács Péter szenátort és Mátis Jenő megyei tanácsost bízta meg azzal, hogy tárgyaljanak az MPP-sekkel. – Kolozsváron, ahol a magyarok számaránya alig 18 százalék, nem engedhetjük meg magunknak a megosztottságot – vélekedett László Attila. Molnos Lajos városi tanácsos bejelentette: fellebbez a közigazgatási bíróságon a tanács határozata ellen, miszerint Smardanra keresztelik azt a Borháncs-telepi utcácskát, amelyet néhány hete Kossuth Lajosról neveztek el. /Sz. K. : Nem szövetkezik román pártokkal a Kolozs megyei RMDSZ – egyelőre. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 27./

Nagy várakozás előzi meg a két székely megyében az RMDSZ-es megyei tanácselnök-jelölt megnevezését. Hargita megyében három politikus közül kell kiválasztani a legmegfelelőbb személyt. A csíkszéki és a gyergyószéki után ugyanis az udvarhelyszéki szervezet is jelezte, hogy igényt tart a tisztségre. Az udvarhelyszékiek jelöltje Bunta Levente volt, aki azonban inkább a székelyudvarhelyi polgármesteri széket pályázza meg. Az új jelölt személyéről a napokban döntenek. Csíkszék jelöltje Borboly Csaba, a Hargita megyei tanács egyik alelnöke, Gyergyószéké pedig várhatóan Petres Sándor, a másik alelnök lesz. A három jelölt közül a három területi szervezet közötti egyeztető tanács választja ki, az RMDSZ Hargita megyei tanácselnök-jelöltjét. Kovászna megyében mindkét területi szervezet nevezne jelöltet: az alsó-háromszéki Demeter János jelenlegi megyei tanács-elnököt, a felső-háromszéki pedig Tamás Sándor parlamenti képviselőt. Maros megyében gyakorlatilag eldőlt, hogy Lokodi Editet indítja jelöltként az RMDSZ a megyei önkormányzati testület elnöki tisztségéért. Szatmár megyében hárman iratkoztak fel az RMDSZ megyei tanácselnök-jelölt listájára. Csehi Árpád közgazdász-jogász, megyei elnök, Günthner Tibor műépítész, a megyei önkormányzat alelnöke és Kovács Máté közigazgatási szakember, a megyei ifjúsági igazgatóság igazgatója. A hivatalos jelölt személyéről a jövő héten dönt a Megyei Képviselők Tanácsa (MKT). Kolozs megyében szintén hárman mérkőznek meg a jelöltségért: Máté András Levente képviselő, Boros János kolozsvári alpolgármester és Mátis Jenő megyei tanácsos. A hivatalos jelöltről az MKT dönt, titkos szavazással. Szilágy megyében egyetlen politikus jelentkezett a jelöltségre. Csóka Tibor jelenlegi megyei tanácsi alelnök indítására várhatóan rábólint a 31-én ülésező MKT, jelezte Seres Dénes Szilágy megyei RMDSZ-elnök. Bihar megyében szintén egyetlen jelölt van, Kiss Sándor jelenlegi megyei tanácselnök. Kovács Péter úgy tudja, a szórványmegyék is indítanak jelölteket: Máramaros megye Bónis István képviselőt, Temes megye pedig várhatóan Halász Ferenc megyei RMDSZ-elnököt. /Kelendő elnöki tisztség. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 27./

A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke, Izsák Balázs Marosvásárhelyen kijelentette, azt szeretnék, ha az Európa Tanács (ET) „foglalkozna a Székelyföld helyzetével”, és ilyen vonatkozásban határozatot fogadna el. A romániai helyhatósági választásokkal kapcsolatban elmondta: az SZNT nem politizál, az SZNT „értékeket, elveket” fogalmaz meg, és azokat a jelölteket támogatja, akik vállalják az autonómia-törekvéseket. Izsák Balázs a múlt héten Markus Meckellel, a Bundestag külügyi bizottságának tagjával és Németh Zsolttal, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnökével folytatott megbeszélést, illetve Budapesten részt vett a Kárpát-medencei Autonómia Tanács /KMAT/ ülésén. Az elnök a legfontosabbnak a KMAT azon határozatát nevezte, amellyel a Székely Nemzeti Tanács törekvéseit egyhangúlag támogatják a határon túli magyar szervezetek. Az SZNT az Európa Tanácsban is szeretné elérni, hogy egy Székelyföldre vonatkozó határozat szülessen, ehhez egy kisebbségi biztos kinevezését kezdeményezte, akinek jelentését az ET napirendre tűzné. A Népújság kérdésére, hogy kit támogatnak a polgármesteri tisztségre Marosvásárhelyen a júniusi helyhatósági választásokon, Izsák Balázs kijelentette: „Nem veszünk részt a politikában. A helyhatósági választásokra is csak olyan mértékben készülünk, hogy bizonyos elveket megfogalmaztunk. A jelölteknek vállalniuk kell az autonómia- törekvéseket, reméljük, ha polgármesterek lesznek, kiírják majd az autonómia-referendumokat, fölvállalják a székely jelképek használatát”. /Antalfi Imola: Az Európa Tanács támogatására számít az SZNT. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 27./

Egyedül a vajdasági magyarok tudtak reális, létező autonómiát kivívni maguknak a környező országokban, másutt egyelőre csak koncepciók vannak – állapította meg március 26-án Törzsök Erika, az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatási Közalapítvány elnöke Budapesten, a témában tartott kerekasztal-beszélgetésen. A konferencián részt vett Korhecz Tamás, a Vajdasági Tartományi Kormány államtitkára is, aki a beszélgetést követő sajtótájékoztatón az említetteket három okra vezette vissza. Egyrészt Szerbiában több évtizedes hagyománya van a területi autonómiának, továbbá a vajdasági vezetőknek az elmúlt nyolc évben sikerült bizalmon alapuló összefogást létrehozniuk a szerb politikai erőkkel, illetve a történelmi, politikai körülmények is kedvezőek voltak. Ez a fajta autonómia a romániai magyarság számára Varga Attila, bukaresti parlamenti képviselő (RMDSZ) szerint ugyan tanulságos lehet, de a törvényi és egyéb környezet miatt teljes egészében nem alkalmazható. /Egyedül a Vajdaságban valósult meg reális autonómia. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 27./

A gyimesi települések – köztük természetesen Gyimesközéplok – a Kárpát-medencei magyarság keleti kapujának bástyájává váltak. Az utóbbi években mintha új életerővel telne meg ez a vidék. A több mint 5300 lelket számláló Gyimesközéplok község irigylésre méltó demográfiai mutatókkal büszkélkedhet. 2007-ben megháromszorozódott a házasságkötések száma, és a születések száma is meghaladja az elhalálozásokét. Elvándorlás gyakorlatilag nincs, a fiatalok közül is sokan hazatértek a Tatros völgyébe. A minden esztendő július havának utolsó hetében megrendezett tánctábor a település egyik leghíresebb „márkája”. Ugyancsak népszerű a kétévente megrendezett, a Tatros forrásánál elnevezésű csángófesztivál is. A Hidegségben működő neves Csángó Panzió is bővül. Gyimesközéploknak is voltak peres ügyei a Neamt megyei településekkel, szerencsére azok Gyimesközéplok javára dőltek el. A középloki fiatalok pezsgő ifjúsági életet szerveznek, működik az Ordasok Hagyományőrző Néptáncegyüttes is. Nagy probléma viszont a szakemberhiány, kiváltképp az oktatásban. Gondot jelent a pedagógushiány abban a községben, amely 9 általános (I–IV. osztályos), három felső tagozatos (V–VIII. osztályos) iskolát tart fenn. /Orbán Ferenc: Gyimesközéplok – magyar életkedv keleten. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 27./

Erőszakkal levágták egyik iskolatársnőjük haját, cigarettával égették meg az arcát Bukarestben az egyik iskola diáklányai. Az oktatási-nevelési intézményekben a kortársak közt tapasztalható agresszivitás egyre elterjedtebb jelenség, mondta el Wolf Rudolf, a kolozsvári Apáczai Csere János Líceum igazgatója. Egyfelől a családi fészek elhidegülése felelős az ügyben, a szülők elfoglaltsága vagy külföldi munkavállalása, másfelől a média negatív hatása a fiatalokra. Az iskolai erőszak reális probléma. „Nem gyakoribb a jelenség, mint eddig, csak a megnyilvánulása extrémebb” – mondta el Róth Szamosközi Mária gyermekpszichológus, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem Szociális Munkás Tanszékének vezetője. /(T. A.): Dzsungeltörvény uralkodik az iskolákban. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 27./

Négy újabb Maros megyei helységben indították el a közelmúltban otthoni beteggondozói programjukat a történelmi magyar egyházak. A római katolikus egyház keretében működő Caritas marosvásárhelyi szervezete Gyulakután, Erdőszentgyörgyön és Szovátán avatott szociális központot, az Erdélyi Református Egyházkerület által másfél évvel ezelőtt létrehozott Diakónia Keresztyén Alapítvány marosvásárhelyi fiókszervezete pedig Szentgericén létesített rendelőt. Egész Erdélyt átszövő hálózat keretében az utóbbi szervezet immár a megye kilenc településén, a Caritas pedig több mint nyolcvan helységben van jelen. Ludescher László, a Caritas marosvásárhelyi ügyvezetője elmondta, egy beteg gyermek mellett mindenki ott terem, amikor pedig egy idős személyt ér baj, a segítőkészség sokszor elmarad. A házi beteggondozók szakképzett asszisztensek, olyan idős személyekhez látogatnak el, akik orvosi ellátásra szorulnak. Elbeszélgetnek a többnyire magányosan élő személyekkel, kisebb házimunkákban segítik őket, olykor a bevásárlásról is gondoskodnak. Backamadarason és a hozzá tartozó Szentgericén az önkormányzat, az egyház és a civil szervezet összefogásának köszönhetően már hónapokkal ezelőtt sikerült beindítani a szolgálatot. A marosvásárhelyi önkormányzat is azok közé tartozik, amelyeket hidegen hagy az idős, magukra maradt személyek ügye. A Diakónia Keresztyén Alapítvány fiókszervezete, a Református Asszisztensképző Főiskola első- és másodéves diákjai által próbál minél több – református, unitárius és evangélikus – rászorulóhoz eljutni. /Sz. E. : A szó és a törődés gyógyító ereje. = Krónika (Kolozsvár), márc. 27./

Az Európai Unió kötelezi Romániát, hogy rendezze az otthoni beteggondozás kérdését. Ha sikerül megnyugtató megoldást találni erre a gondra, ezzel a kórházak költségvetési megterhelését is csökkenthetik. A gyulafehérvári Caritas szervezet 1990 elején, dr. Jakab Antal néhai római katolikus megyés püspök rendeletére jött létre. A mai struktúra a főegyházmegye nagy kiterjedésére való tekintettel területi központokat jelent, ahol felmérik a rászorulók szociális jellegű igényeit, és lehetőség szerint segítik őket. A magukra maradt idősek számára öregotthonokat és nappali foglalkoztató-központot hoztak létre. Jelenleg Erdély hét megyéjében – Brassó, Fehér, Hargita, Hunyad, Kolozs, Kovászna és Maros megyében – van jelen a Gyulafehérvári Caritas szociális programjai révén. A szervezet 2004-ben elnyerte a közhasznú szervezeti státust, 2005-ben pedig a Caritas által nyújtott szolgáltatásokat akkreditálta a Munkaügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium, jelezte Szász János, a gyulafehérvári központ igazgatója. A református egyház keretében működő Diakónia Keresztyén Alapítvány Erdély-szerte több településen biztosítja az otthoni beteggondozást. /Szucher Ervin: Otthoni gondozás: EU-s kötelezvény. = Krónika (Kolozsvár), márc. 27./

Székely János Caligula helytartója című drámájával lép színpadra március 27-én a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata, Kincses Elemér rendezésében. /Antal Erika: Régen várt premier. = Krónika (Kolozsvár), márc. 27./

Ünnepi előadást tart március 26-án Szatmárnémetiben, a Művelődési Házban Cserey Csaba dobos, Dobtúra nevű egyéni produkciójának tizedik évfordulója alkalmából. A zenét, színpadi játékot, pantomimet ötvöző darabbal Cserey Csaba több mint százötven alkalommal lépett fel hazai és külföldi fesztiválokon. A jellegzetes ritmusok megidézik egy-egy ország hangulatát, a játék és a pantomim pedig elmélyítik az utazás élményét. /Cserey egyszemélyes dobszínháza. = Krónika (Kolozsvár), márc. 27./