A Kutató Diákokért Országos Szövetség, az Erdélyi Unitárius Egyház és a János Zsigmond Unitárius Kollégium szervezésében 2007. november 30. és december 2. között került sor a Tudományos Diákkörök Erdélyi Konferenciájára (TUDEK) Kolozsváron. A rendezvény hatodik kiírására Erdély 20 gimnáziumából érkeztek középiskolás diákok. Nyolc szekcióban zajlott a konferencia, a 140 diák 88 dolgozatot mutatott be. Végül a díjkiosztó gálán elsőként a zsűri által kiemelt három mintadolgozatot mutatták be: a gyergyószentmiklósi Kolcsár Levente Péter a Salamon Ernő Gimnáziumból, a kézdivásárhelyi Ördög Ildikó Andrea és Borcsa Imola a Nagy Mózes Gimnáziumból, valamint a marosvásárhelyi Fekete Albert Zsombor a Bolyai Farkas Gimnáziumból. Cseke Péter egyetemi tanár, a Korunk szerkesztője bemutatta az általa szerkesztett folyóiratot, majd Szekeres Péter, a Kutató Diákok Országos Szövetségének alelnöke értékelte a rendezvényt. A díjazottak a konferencia történetében először a Románia Nevelésügyi, Kutatási és Ifjúsági Minisztériuma által kiállított hivatalos oklevelet kaptak, amely alapján remélhetőleg a közeljövőben a TUDEK-en elért eredményeket az egyetemek figyelembe veszik a felvételi kritériumrendszerében. /Vörös Alpár: Az erdélyi tudományosság jövője. = Művelődés (Kolozsvár), február/

Catalin Marian Predoiu párton kívüli ügyvéd az új igazságügyi miniszter, február 29-én letette az esküt. Az igazságügyi tárca már tavaly december elején megürült Tudor Chiuariu lemondása következtében. A kormányfő több személyt is javasolt saját pártjából a tisztség betöltésére, de Traian Basescu államfő nem értett egyet kinevezésükkel. /Ferencz Csaba: Letette az esküt az új igazságügyi miniszter. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 1./

Február 28-án Marosvásárhelyen a Polgármesteri Hivatalban elmaradt az a találkozó, amelyre az Országos Diszkriminációellenes Tanács képviselői hívták meg Kirsch Attilát, az ötödik Bolyais Világtalálkozót szervező Öregdiákok Baráti Körének vezetőjét, valamint a Nagy-Románia Párt megyei szervezetét képviselő Amza Constantint és a sajtót. A megbékélést célzó megbeszélés célja az lett volna, hogy megvitassák a román sajtóban megfogalmazott kifogásokat, melyek szerint a múlt nyáron tartott világtalálkozóra csak a magyar diákok kaptak meghívást. A helybeliek megjelentek, az Országos Diszkriminációellenes Tanács képviselői anyagi okokra hivatkozva nem jöttek el Marosvásárhelyre. A Diszkriminációellenes Tanács képviselői szerint nem volt feljelentés, ők maguk bukkantak rá a Cuvantul Liberben című lapban közölt írásra, amely azt kifogásolta, hogy a román tanárokat és diákokat nem hívták meg a rendezvényre. A világtalálkozót a magyar sajtó mellett a román nyelvű sajtóban is népszerűsítették, továbbá az iskola kapui nyitva álltak bárki előtt. Érdekes, hogy ha a Diszkriminációellenes Tanács ilyen alaposan követi a Cuvantul Liber hasábjain megjelent cikkeket, de a lapban a magyarságot sértő írásokat figyelmen kívül hagyja. /(bodolai): Egyoldalú figyelem? = Népújság (Marosvásárhely), márc. 1./

A kötelező vallásoktatásról tárgyalt február 29-én a tanügyminiszter a romániai felekezetek vezetőivel. Constantin Stoica, az ortodox egyház szóvivője a tanácskozás után azt nyilatkozta: elképzelhető, hogy a megvitatásra váró tanügyi törvénytervezet tartalmazza azt a kitételt, miszerint az elemi- és a középiskolában kötelező a vallásoktatás, a 16. életévüket betöltött iskolások pedig maguk dönthetik el, hogy igényt tartanak-e erre, vagy sem. /Tanácskozás a kötelező vallásoktatásról. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 1./

A kolozsvári Pázmány Péter Római Katolikus Gimnázium fölelevenítette a katolikus eredethez való kötődését, az immár hagyománnyá vált nyakkendő-átadási ünnepség keretében. Ezúttal az iskola legújabb tagjai átvehették a piarista jelvénnyel díszített, a történelmi scholát fémjelző iskolanyakkendőt. Változatos műsor keretében mutatkozott be az iskola. Elsőként az iskola kórusa lépett fel Majó Julianna karnagy vezetésével, ezt szavalat követte. Schuller Hajnal igazgatónő beszédében kiemelte a jezsuita, majd piarista eszmény fontosságát. /Puskás Annamária, XII. osztály: Ünnepélyes nyakkendőátadás. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 1./

Színészbált rendeznek március 29-én Marosvásárhelyen, jelezte Kövesdy István, a Tompa Miklós Társulat művészeti igazgatója. A bál célja megteremteni az alapítvány létrehozásához szükséges anyagi bázist. A társulat jelenleg csak névlegesen önálló. Nincsen sem jogi, sem anyagi függetlenségük, ez nagy problémát jelent. Nem véletlenül választották a Székely Színház Alapítvány nevet. A régi Székely Színház halálához nagymértékben hozzájárult az, hogy ráépült egy másik, a román társulat. A színház két tagozatát sem sikerült szétválasztani. Eddig két önállósulási törekvés volt, 1991-ben, illetve 1996-ban, amikor Kovács András Ferenc igazgatósága alatt felvették a Tompa Miklós Társulat nevet. Mindenkinek meg kell értenie: „mások a célok, más a kultúránk, az ízlésvilágunk, a világnézetünk”, hangsúlyozta Kövesdy. /Nagy Botond: Színészbál a leendő Székely Színházért. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 1./

Marosvásárhelyen 1991-ben alakult meg a Magányosok Klubja Lestyán Ferenc plébános áldásával, 90 alapító taggal. Egy célom volt: az egyedül, magányosan élő, és az ebből fakadó lelki problémákkal küzdő embereket összegyűjtsem – mondta Kopacz Imola pszichológus, a klub alapító elnöke. Sikerként könyvelhetik el, hogy sokrétű kapcsolatrendszert alakítottak ki több alapítvánnyal, egyesülettel, együttműködnek a Hit és Fénnyel, az Ügyes Kezekkel, a rákos gyerekeket és szüleiket tömörítő szervezettel, a Máltai Segélyszolgálattal is. /Mezey Sarolta: Tizenhét éve alakult a Magányosok Klubja. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 1./

Vásárol-e még az átlagember szépirodalmat, szakkönyvet, s ha igen, hol, mennyit költ évente betűre? Ezekre a kérdésekre kerestek választ a riportban. Amikor 1991-ben megnyitották Aradon a Tulipán könyvesboltot, az emberek sorban álltak, emlékezett vissza Ujj János. A rendszerváltást követően a magyarság ki volt éhezve a könyvekre. A hatalmas infláció mindent megváltoztatott. Az aradi Tulipán tapasztalata szerint egy, a középgenerációból, idősebbekből álló törzsvásárlói kör mindig megmaradt. A ponyvairodalom hatására a sláger most Danielle Steel, Harry Potter vagy a magyar Leslie L. Lawrence, de rendszeres vásárlói vannak a szerelmes füzeteknek, sorozatoknak is. A diákok szinte kizárólag a kötelező házi olvasmányokért jönnek. Nyáron, amikor hazajönnek látogatóba az elszármazott aradiak, akkor mindent megvesznek, ami a várossal kapcsolatos. A Tulipánon kívül Aradon magyar könyv csak a Jelen Ház boltjában és a Selgros hipermarketben kapható. Az Arad Megyei Könyvtár minden évben kap keretet magyar könyvek vásárlására. A könyvtárba 2007-ben 6508 olvasó iratkozott be, ebből több mint hét százalék volt magyar. Temesvár legnagyobb könyvesboltja, a Mihai Eminescu mindig forgalmazott magyar könyveket. Ma is van magyar olvasnivaló a boltban, de visszaszorultak a könyvesbolt hátsó részébe. A magyar könyveket a német és az angol nyelvű kötetekkel egy szekrényben tartják. Az egyetlen temesvári magyar könyvesbolt a Mária téri Libris. Kizárólag a magyar könyvek eladásából nem élne meg a bolt. A forgalmunknak mintegy 40%-át jelentik a könyvek, a többi hangkazetta, CD, DVD, de kozmetikumokat és mosószert is árusítanak, tájékoztatott Makkai Zoltán. Az erdélyi magyar szerzők listáját Wass Albert vezeti. A magyar és a külföldi klasszikusokra mindig van igény. Helyi írók, költők, helytörténészek munkái iránt is van érdeklődés. A Temes Megyei Könyvtárban a magyar könyvek iránt az érdeklődés igen csekély. A könyvállomány elavult, zömmel az 1950–1989-es időszakban Romániában kiadott magyar könyvekből áll. 2004-ben a könyvtár vezetősége úgy döntött, hogy a magyar könyvek egy részét átadja Temes megyei magyarlakta településeken működő kölcsönkönyvtáraknak, hátha ott több hasznukat veszik. Csőke Ildikó, a Temes Megyei Könyvtár dokumentációs részlegének könyvtárosa arról számolt be, hogy nagy mennyiségű, 1800–1950 között kiadott régi magyar könyv birtokában vannak. Ezek között számos értékes kötet, könyvritkaság is van. Igen keresettek dr. Borovszky Samu híres monográfiái, elsősorban a Temesvárról, illetve Temes és Torontál vármegyékről szóló kötetek, a régi, 1918 előtt kiadott statisztikai évkönyvek. A Temes Megyei Könyvtárban a régi könyvek és újságok több mint háromnegyed része hozzáférhetetlen, egy rónáci iskolában vannak felhalmozva, dobozokban, egymás hegyén-hátán. Hunyad megyében, Déván kiszorultak a könyvesboltok a város központjából. Néhány cég a külvárosba menekült és kifestő könyveket meg szótárakat árul, a nagyobbak a bevásárlóközpontokban találhatók. Déva esete nem egyedi. Kósa R. Géza, az Erdélyi Magyar Könyvklub (EMK) megbízott igazgatója szerint a jelenség egész Erdélyre (Romániára) jellemző. Az EMK-nak, a legnagyobb és legismertebb erdélyi magyar könyvforgalmazónak ebben a régióban összesen egy partnerkönyvesboltja van, az aradi Tulipán. Fehér és Hunyad megyében már állandó könyvterjesztőjük sincs. Az EMK indította be a postai, sőt ma már online könyvrendelést. Az évek folyamán 2683 személy vált a könyvklub tagjává az öt megyében. Legtöbben Arad megyében, ahol jelenleg 1112 klubtagot tartanak számon. Temes és Fehér megyében már csak fele ennyit, Hunyad megyében 336 tagot, Krassó-Szörényben pedig összesen 21 személy rendelt magyar könyvet az utóbbi években. A Hunyad Megyei Könyvtár magyar részlegén 400-450-re tehető évente a magyar olvasók száma – jelezte László Anna könyvtáros. Új, azaz 1990 után kiadott magyar könyv összesen száz darab található a Hunyad Megyei Könyvtár dévai fiókjának állományában. Legutóbb 2005-ben sikerült néhány új kiadású szépirodalmi kötetet, valamint a Magyar Irodalom és Nyelv Nagylexikonát megvásároltatni a könyvtár vezetőségével. A magyar könyvek számát ezenkívül néhány hazai és anyaországi adomány gyarapította. Legalább 500 magyar könyv került az utóbbi egy-két évben a megyei könyvtár polcaira a helybeli idős emberek adományaiból. Fehér megyében, Gyulafehérváron a városközpontban nincs könyvüzlet, fenn a várban is a Humanitas egyedül árválkodik, ajtaján vastag betűk hirdetik, hogy zárva van. Nagyenyeden sem különb a helyzet, egyedül a Tulipán bolt forgalmazott anyanyelvű könyveket, de nem nagy választékban. Akadt két bátor vállalkozó Nagyenyeden, mindketten kollégiumi tanárok, Fodor Katalin és Lőrincz Ildikó, akik két évvel ezelőtt nyitották meg könyvesboltjukat. A vevők kedvük szerint válogathatnak szépirodalmi, egészségügyi, tudományos vagy szakkönyvek között. Az enyedi felnőttek kedvenc írói közé tartoznak Wass Albert, Márai Sándor, Vámos Miklós, de előszeretettel olvassák Reményik verseit is. A megyei és a városi könyvtárakban elenyésző a magyar könyvek száma. /Irházi János, Pataki Zoltán, Gáspár-Barra Réka, Szakács Bálint: Könyvvásárlási szokások. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 1./

Megnyílt az Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesülete (EMME) Székely Géza rendezte tárlata Szárnyalás címmel Kolozsváron a Reményik Sándor Galériában. /Németh Júlia: Szárnyalás síkban és térben. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 1./

Kemény József gróf és történész a 19. század első felében készített több hamisítványt, többek között Udvarhelyszék két Oláhfalujának 1301-es létét igazolandó. E két ,,oklevél” hatására keletkezett egy mítosz, mely román akadémiai körökben még ma is tartja magát, hogy Székelyföldön egykor komolyan szervezett román kenézségek léteztek. Erre ugyan csupán a két említett hamis oklevél a bizonyíték, melyek valótlan voltát román történészek is bebizonyították, mégis: jól hangzó mítosz. A történész feladata az, hogy lerántsa a leplet a hamisítványokról – ezt tette Hermann Gusztáv Mihály történész Az eltérített múlt című, több tanulmányt tartalmazó legújabb kötetében. Ellenkező hatásra törekvő hamisítványok is láttak napvilágot, ilyen a Csíki Székely Krónika például, mellyel szintúgy foglalkozik Hermann Gusztáv. Ez utóbbi számtalan irodalmi mű alapjául szolgált, többek között Jókai Bálványosvárának is, s ez az első ,,forrás”, melyben feltűnik a rabonbán kifejezés. /Váry O. Péter: Mítoszok és valóság. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 1./

A marosvásárhelyi Mustármag megújulás-szolgálat énekegyüttese tavaszi körútra indul a Te Deum rockoratóriummal. Fellépnek több helyen március és május között. /Gyergyóalfalu. Rockoratórium: a Mustármag együttes tavaszi szolgálata. = Vasárnap (Kolozsvár), márc. 2./

Koszovó függetlenségével kapcsolatban Markó Béla tanulságosnak nevezte azt, hogy miközben az RMDSZ egyértelműen és határozottan kiállt álláspontja mellett, a magukat radikálisnak tartó szervezetek hangja „elcsuklott”. „Lehet mondani, nyilatkozgatni nagyokat, lehet az RMDSZ-t támadni azzal, hogy túlságosan mérsékelt, de amikor valóban éles a helyzet, amikor valóban bátorság, egyenesség kell ahhoz, hogy egy bizonyos álláspontot kialakítsunk, akkor ezt csak az RMDSZ teszi. ”– Egyedül az RMDSZ volt az, amely kimondta: egy véres másfél évtized után az elváláson kívül más megoldás nem volt, csak a függetlenség elismerése – mondta Markó, hozzátéve, ezt egy olyan helyzetben mondta ki az RMDSZ, amikor a román politikai életben ezért köszönetet nem kapott. Gheorghe Funarnak a Székelyföld autonómiájával kapcsolatos kijelentéseit egyszerűen zagyvaságnak minősítette Markó Béla, ugyanakkor veszélyes retorikának tartja. Mint ismeretes, a nagy-romániás szenátor arra figyelmeztetett, hogy „Magyarország, az RMDSZ és a többi terrorista szervezet” március 15-én koszovói mintára kikiáltja a Független Székely Köztársaságot. ” /Markó: Elcsuklott a radikálisok hangja. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./

„Amikor a MIÉRT (Magyar Ifjúsági Értekezlet) megalakult, nemcsak nyelvtanilag, hanem gyakorlatilag is felmerült a kérdés, amelyre mára megszületett a válasz: az ifjúsági szervezeteknek össze kell fogniuk és együtt képviselniük a közös politikai célokat” – mondta Markó Béla március 1-jén, a MIÉRT Gyaluban szervezett kétnapos küldöttgyűlésének megnyitóján. Történelmi hiba lenne azt hinni, hogy az igazi dilemma az, amelyet most egyesek úgy próbálnak fölmutatni, hogy RMDSZ vagy MPP. Ma nem az az igazi alternatíva, hogy „Markó Béla vagy Tőkés László”, az igazi alternatíva az, hogy Markó Béla vagy Kelemen Hunor, Borboly Csaba, Korodi Attila, Kovács Péter vagy Tánczos Barna. Ez az igazi alternatíva, ami nem a konfrontáció, hanem az együttműködés irányába mutat – hangsúlyozta az RMDSZ elnöke. Markó Béla méltatta az RMDSZ és a MIÉRT közötti együttműködés fontosságát, utalva arra, hogy az ifjúsági szervezetből már három miniszter is kikerült, a jelenlegi két RMDSZ-es tárcavezető közül kettő MIÉRT-es, az államtitkárok és intézményvezetők számáról nem is beszélve. „Ezer fiatalt az önkormányzatokba!” – adta meg a jelszót Borboly Csaba, a MIÉRT elnöke. Az Országos Ifjúsági Hatóság nemrégiben kinevezett elnöke, a MIÉRT volt társelnöke, Kovács Péter úgy értékelte, a MIÉRT-ben is be kell következnie a fiatalításnak. Kovács az utánpótlást a Magyar Középiskolások Országos Szövetségében /MAKOSZ/ látja. Az országos MIÉRT küldöttgyűlés a megüresedett tisztségbe, Kovács Péter helyére Bodor Lászlót választotta társelnöknek. Az elnökségben is változások következtek be. Miután Gönczi Irénke, szórványért felelős alelnök lemondott, Deák Ferencet bízta meg a közgyűlés a tisztség betöltésére, míg Bodor László helyére Grüman Róbert Csongor került. /Tötszegi Orsolya: Ezer fiatalt az önkormányzatokba! = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./

Borboly Csaba, a Magyar Ifjúsági Értekezlet elnöke kifejtette, külön van RMDSZ, külön van ifjúsági szervezet, és nincs alárendeltségi viszony. Mindkettő éli a maga életét. Arra a kérdésre, hogy voltak-e olyan kérdések, amelyekben nem értenek egyet az RMDSZ-szel, Borboly elmondta, sok olyan ügy volt, amelyben az elején nem volt egyetértés, végül azonban az élet őket igazolta. Borboly a fokozatos építkezés híve. Soraikból értékes emberek kerülnek ki. /Gazda Árpád: Nagyot gondolnak. = Krónika (Kolozsvár), márc. 3./

A marosvásárhelyi táblabíróság elutasította a székelyudvarhelyi önkormányzat csereháti ingatlannal kapcsolatos második fellebbezését. A jogerőssé vált ítélet értelmében érvényben marad a csereháti árvaház ingatlanjának helyzetét meghatározó ajándékozási szerződés. Az 1996-ban indított alapperben azt szerették volna elérni, hogy állapítsák meg a koncessziós és ajándékozási szerződés semmisségét. A csereháti ügy 1993-ban kezdődött. Ekkor a székelyudvarhelyi önkormányzat elfogadta egy svájci segélyszervezet, a Basel Hilft Egyesület felajánlását, amely vállalta, hogy az udvarhelyszéki fogyatékos gyermekek számára kisegítő iskolát építtet. Az intézmény a helybéli történelmi egyházak közös felügyelete alá került volna. A Basel Hilft nevében egy bukaresti cég, az Aris Industries Rt. járt el. 1994-ben a Basel Hilft vezetője, Cyrill Bürgell levélben közölte a város vezetésével, hogy nem az udvarhelyszéki fogyatékos gyerekek otthona lesz a csereháti épület, hanem a bukaresti görög katolikus Szeplőtelen Szív Kongregációnak adja át, akik árvaházat működtetnek majd benne. Az eredeti céloktól merőben eltérő fordulat a város etnikai összetétele megbontásának veszélyét villantotta fel Székelyudvarhelyen. Az önkormányzat peres úton igyekezett rábírni a svájciakat, illetve az Aris Rt. -t a bérbeadási feltételek, az eredeti elképzelések és a rendeltetés tiszteletben tartására, ezek kudarca után pedig a bérleti viszony felmondására – mindmáig sikertelenül. Az Aris 1996-ban a bukaresti görög katolikus apácarendnek adományozta az épületet, akik 1997-ben, az udvarhelyiek tiltakozása miatt karhatalom támogatásával vették birtokba az iskolát. – Kincses Előd ügyvéd szerint a legutóbbi fellebbezés elutasítása jogilag téves döntés volt. /Csereháti újrakezdés. = Krónika (Kolozsvár), márc. 3./

„El fogok beszélgetni azzal a két tanárral, akik az aláírásgyűjtést kezdeményezték, hogy megismerhessem álláspontjukat”, nyilatkozta Péter Tünde főtanfelügyelő-helyettes. Minisztériumi rendelet alapján idén szeptemberben megnyitja kapuit a tordai Jósika Miklós Elméleti Líceum, a Mihai Viteazul Líceumban pedig nem indul több magyar osztály. Ez ellen kezdtek aláírásgyűjtést. László Attila Kolozs megyei RMDSZ-elnök felháborodottan jelentette ki: Egyszerűen hihetetlen, hogy a magyar tagozat két tanára ilyesmire buzdítja diákjait. „Az ilyen »pedagógusoknak« nincs mit keresniük a tanári karban!” – vélekedett a megyei RMDSZ-elnök. /Nagy-Hintós Diana: Beadvány a tordai magyar iskola ellen? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./

Sógor Csaba európai parlamenti képviselő március 2-án Bákóban találkozott a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) vezetőségével, hogy áttekintse a moldvai magyarság előtt álló kihívásokat, majd ellátogatott a magyarellenes hangulatkeltés miatt a figyelem középpontjába került Nagypatakra. Az EP-képviselőt és Róka Szilvia csángóföldi munkatársát Bákóban Solomon Adrián MCSMSZ-elnök és Hegyeli Attila, a csángóföldi gyerekek magyaroktatásáért felelős programvezető fogadta. A vendéglátók kitértek a nagypataki helyzetre, ahol két magyarországi tanár felügyeletével tavaly ősszel beindították a magyarórákat. Egy helyi tanár biztatására egy fiatal megpróbált ellenséges hangulatot kelteni a faluban, aminek következtében a múlt heti utolsó oktatási napon már csak egy tanuló jelent meg a magyarórán. A bákói megbeszélés után Sógor Csaba ellátogatott Nagypatakra, ahol a meghirdetett magyarellenes gyűlés elmaradt, az EP-képviselő a miséről kijövő hívekkel magyarul elbeszélgetett, és megtekintette a falu nevezetességeit.,,Az MCSMSZ áldozatos munkája és a magyartanárok lelkesedése ellenére mindeddig csupán ezerötszáz gyerek számára biztosított a magyar nyelv elsajátításának lehetősége Moldvában. Még legalább 7500 iskoláskorú gyerek van, akiknek ez nem adatott meg. Biztosítanunk kell az anyagi hátteret és a békés hangulatot a moldvai magyar falvakban, hiszen mindennél fontosabb, hogy a magyar gyerekeket és szülőket ne félemlítsék meg, és minél több gyermek tanulhasson magyarul Csángóföldön” ― fejtette ki Sógor Csaba. /Megfélemlítik a moldvai magyarokat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 3./

Elmaradt az a közvitának meghirdetett rendezvény a Bákó megyei Nagypatakon, amelyen a csángók identitását szerette volna tisztázni egy helybéli vállalkozó. /Gazda Árpád: Csángó–román csend Nagypatakon. = Krónika (Kolozsvár), márc. 3./ Előzmény: Gazda Árpád: Káposzta vagy gulyás? = Krónika (Kolozsvár), 2008. febr. 29.

Hivatalos látogatáson Bukarestben járt március 3-án Abdullah Gül török államfő. Mind Traian Basescu államfő, mind Calin Popescu-Tariceanu arról biztosította a török államfőt, hogy Románia támogatja Ankara európai uniós csatlakozását. /Balogh Levente: Román támogatás. = Krónika (Kolozsvár), márc. 4./

A Nukleáris Tevékenységet Felügyelő Országos bizottság élére nevezték ki Vajda Borbála egykori RMDSZ-es szenátort. Kinevezését Calin Popescu Tariceanu kormányfő írta alá, a kormánynak alárendelt intézmény vezetője pedig államtitkári ranggal bír. A tisztség Zsombori Vilmos januári lemondását követően üresedett meg. Zsombori az európai parlamenti választásokat követően megüresedett szenátusi mandátumot foglalta el. A közgazdász és geofizikus mérnöki képesítéssel is rendelkező Vajda Borbála 1957-ben született Kínában, pályáját a jelenlegi Nemzeti Urántársaságnál kezdte, volt cégvezető, politikus, 2007. októberétől pedig a bukaresti Kis és Közepes Vállalatok Területi Hivatalának ügyvezető igazgatója. /Új magyar államtitkár. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 4./

Felerősödött a vita a vallásoktatás kérdéséről, azonban erőszakkal nem lehet meggyőzni a másik felet. Kessler Jenő, a BBTE ny. professzora hozzászólt a vitához. Egyik táborhoz sem sorolja magát, ugyanis nem vallásos, ateistának sem vallja magát. A toleranciát tartja a társadalmi élet egyik fő követelményének, a hívők tábora mellett teszi le a voksot. Hinni nem kötelező, de más hitét támadni már az intolerancia kategóriájába tartozik. Főleg a magukat liberálisnak kikiáltó, de valójában minden nekik nem tetszőt inkvizítorként ostorozók, kigyomlálni akarók tartoznak ide. (Ld. az ismét fellángolt pro és kontra Wass Albert vitát is). Az ateista tüntetően mutogatja hovatartozását, és elhivatottan igyekszik megtéríteni az ő “hitére” az eltévelyedetteket. Az ateizmus is egy hit. Az istenhit gyűlöletéből, a hívők lenézéséből táplálkozó anti-vallás. A hit nem gátja annak, hogy valaki művelődjön, és akár a tudományos élet legkiválóbbjai közé kerüljön. A pro és kontra példák nem vezetnek sehova. Magyarországon vitát képez a történelmi egyházak állami dotációja (az elmaradt anyagi kárpótlás következtében), Erdélyben pedig az egyházi iskolaépületek visszaszolgáltatása okoz riadalmat és vitát. /Kessler Jenő a BBTE ny. professzora, Magyarország: Hívők és nem hívők. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./

Nekilátott a Demokrata-Liberális Párt (PD-L) nagyváradi szervezete a házfalakra festett magyar nyelvű történelmi utcanevek eltüntetésének, amelyek először tavaly jelentek meg a házak falán. Az elmúlt hónapokban újabb utcák házfalaira kerültek fel a régi magyar utcanevek sablonokkal készített feliratai, a múlt héten pedig „Erdély magyar föld!”- feliratú plakátok jelentek meg a városban. Mihai Groza, Nagyvárad PD-L-s polgármestere bejelentette, akciót indítanak a magyar nyelvű utcanevek eltávolítása érdekében. A rendőrség nyomoz a falfestők után. Értékelik, hogy az RMDSZ elhatárolódott a feliratozóktól. Nagy József Barna, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) nagyváradi szervezetének elnöke szerint szét kellene választani a falragaszok és az utcanevek kérdését. Előbbit provokációnak tartja, és az EMI nevében elhatárolódik az utcanevek felfestésétől, bár ezek megjelenésének örültek az ifjak. Nagy József Barna választási kampányfogásnak, magyarellenes hangulatkeltésnek tartja mindezt. /Fried Noémi Lujza: Kampányfogás a magyarellenesség. = Krónika (Kolozsvár), márc. 5./

Petre Strachinaru demokrata-liberális képviselő felhozta az 1984-es sepsiszentgyörgyi szoborrobbantás ügyét, azt állítva, hogy netán ,,magyar szélsőségesek” tették volna. A román civil szféra és a politikum 1990 óta hallgatott erről a magyar kisgyereket a halálba vitt cselekedetről. Simó Erzsébet és Puskás Attila megpróbálták kideríteni, mi történt. Nem kevésszer járták meg Brassót, a táblabíróságot, a megyei törvényszéket. Az azóta hivatali visszaélések miatt leváltott ügyész végül a Volt Politikai Foglyok Szövetsége országos elnökének határozott kérésére megkapta a mintegy nyolc-tíz dossziéból álló aktacsomót. Simó Erzsébet és Puskás Attila azonban nem tekinthetett bele. Azután ezt a végzést kapták: mivel a Vaszi Jánoska halálát okozó cselekedet óta (1999. augusztus 18., az átirat kelte) eltelt a ,,törvényes” elévülés tizenöt éve, megszüntetik a nyomozást. Ezt Nicolae Vasilescu főügyész írta alá. Ennél embertelenebb, arcátlanabb indoklást még nem olvasott, írta Puskás Attila. Eddig a dátumig húzták az időt. Vannak információk arról, hogy ki volt a robbanóanyagot elhelyező szekus tiszt. Azonban az információt közlő sohasem állna ki tanúskodni, nem vállalhatja a név kimondását. /Puskás Attila: Sokadszor a szoborrobbantásról. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 5./

Látnak-e minket, barcasági magyarokat a székelyföldiek? Elzárkózunk vagy együttműködésre törekszünk mi, szomszédos megyékben élő magyarok? – kérdezte Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője, lapja február 28-i számában. Sokan félnek Brassó expanziójától, ahelyett, hogy maguk javára fordítanák a térség gazdasági húzóerejének számító nagyváros fejlődését. Arra kell törekedni, hogy a Brassóban születő nagyobb ipari beruházásoknak beszállító kisebb üzemek jöjjenek létre Sepsiszentgyörgyön. A gazdasági együttműködésen túl a kulturális kapcsolatok építése is fontos a székelyföldi és a barcasági (a sepsiszentgyörgyihez mérhető nagyságú) magyarság között. Közel két évtizedes szétfejlődés után ez nem lesz könnyű, de ez az egyetlen esélyünk, hangsúlyozta Ambrus Attila. /Ambrus Attila: Szétfejlődjünk vagy össze? (Vita a Székelyföldről). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 5./ Megjelent a Brassói Lapok február 28-i számában, a szerző a lap főszerkesztője.

Éles hangú nyilatkozatban tiltakozik több kárpátaljai ukrán nacionalista szervezet és értelmiségi a szerintük Kárpátalján erősödő ukránellenes folyamatok, köztük a ruszinok nemzetiségként való elismerése, a munkácsi várba tervezett turulszobor és főképp a vereckei magyar honfoglalási emlékmű felépítése ellen. Ukránellenes megnyilvánulásnak nevezik a vereckei magyar honfoglalási emlékmű építését is. Szerintük a magyarok alaptalanul állítják, hogy a terület, amelyet annak idején elfoglaltak, „terra incognita” lett volna, hiszen – mint emlékeztetnek – régészeti leletek bizonyítják: Kárpátalja területén már a VI-IX. században szláv települések voltak. „Az adott helyen nem állhat ilyen emlékmű, mivel Kárpátalja megye Ukrajna része, tehát a Vereckei-hágónál nem Nagy-Magyarország kezdődik, ahogy azt magyar politikai körök igyekeznek beállítani, hanem ott, egészen Magyarország határáig (sőt egykor a magyarok által Debrecenné átnevezett Dobrocsinig) ukrán föld terül el, amelyen ősi ukrán nép él” – áll a nyilatkozatban. /Ukrán szervezetek a vereckei emlékmű ellen. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 5./

Borbély Melinda, a Marosvásárhelyi Rádió főszerkesztő-helyettese a vele készült interjúban közölte, elkészült az új médiatörvény tervezete, mely lehetővé tenné a huszonnégy órás magyar műsorszórásra való áttérést. Az ügy szépséghibája, hogy a műsor vételéhez a hallgatónak digitális vevőkészülékre lenne szüksége, amitől még távol állunk. Eddig elsősorban a politikai akarat hiánya akadályozta a huszonnégy órás magyar nyelvű adás megteremtését. Borbély Melinda nem ért egyet azzal, hogy sorba rakják a területi rádióstúdiók magyar nyelvű műsorait. Akkoriban összesen napi hatórányi magyar nyelvű műsor készült. Ma viszont egyedül a vásárhelyi stúdió napi hét-, vasárnaponként nyolcórányi műsort szór. Ha kapnak frekvenciát, elkezdhetik a huszonnégy órás szórást. A Marosvásárhelyi Rádió a Román Rádió részeként működik. A napi hét-, vasárnaponként nyolcórás műsort 16 tagú szerkesztőség, plusz a külső munkatársak készítik. Huszonnégy órás műsoridő esetén jelentősen növelni kellene a szerkesztőség létszámát. /Király K. László: „Amíg hallgató van” = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./

Március 4-én ünnepelte az arad-belvárosi református parókia imatermében 10. születésnapját a Szövétnek aradi kulturális szemle szerkesztősége és olvasótábora. Ujj János főszerkesztő köszönetet mondott a jelen volt alapító főszerkesztőnek, Réhon József ny. tanárnak. Ugyancsak elismerés jár Ilona János tanárnak, aki 5 évig vitte, szerkesztette a lapot becsülettel. A Szövétnek aradi sajtótörténetet írt: a kulturális folyóiratok közül a Vasárnap mellett egyedül a Szövétnek jelent meg folyamatosan egy évtizedig, a többi hasonló kiadvány alig 1-2 évig élt. Köszöntötte a főszerkesztő a legfrissebb szám, a Csongrád–Arad lapszám három, az eseményen megjelent szegedi szerkesztőjét is. A Szövétnek a legutóbbi lapszámban szegediek által feldolgozott, aradi vonatkozású anyagokat közöltek, dr. Zakar Péter az utóbbi években sokat tett a közeledésért. Ujj Ágnes a Wieser Tibor Alap kuratóriuma nevében az Aradon végzett folyamatos közösségépítő munkájának elismeréseként Wieser Tibor Emlékplakettet adott át Zakar Péter egyetemi tanárnak. A Szövétnek kiadója nevében a szerkesztőket köszöntötte dr. Pálfi Sándor, az Aradi Alma Mater Alapítvány kuratóriumának elnöke. /Balta János: Tízéves a Szövétnek. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 5./

Március 5-én a parlamentben a pártvezetők aláírták Traian Basescu államfő oktatási paktumát. A 8 pontos paktum az oktatás 2008 és 2013 közötti fejlesztését szolgálja. /Aláírták az oktatási paktumot. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 6./ A politikai pártok egyetértettek abban, hogy a paktum megoldaná az oktatási gondokat. A dokumentum szerint 2008–2013 között az oktatásnak kiutalják a GDP 6 százalékát, a tudományos kutatásnak pedig egy százalék jut a GDP-ből. A kötelező közoktatás időtartama tíz év, de az minden szinten ingyenes. Ugyanakkor a tanulók és családjaik, valamint a pedagógusok bizonyítékot kapnak afelől, hogy a rendszer nem változik évről évre, s a finanszírozás pedig világosan körvonalazódott kritériumok alapján történik. A fejkvóta rendszer bevezetésével pedig elérhető lesz az, hogy a jó iskolák keresettebbek lesznek, a kevésbé jó eredményt felmutató tanintézeteknek pedig fel kell zárkózniuk. A nemzeti kisebbségekhez tartozó gyermekeket támogatják a román nyelv elsajátításában. /Aláírták az oktatási paktumot. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./

Március 5-én Csíkszeredában megkezdődött az Oktatási Minisztérium Kisebbségi Főosztálya által szervezett tanácskozás. Főtanfelügyelők, főtanfelügyelő-helyettesek, valamint a magyar oktatásért felelős tanfelügyelők általában félévente ülnek össze. Az ország 16 megyéjéből érkezett tanfelügyelők a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségénél tanácskoztak, meglátogatták az Apáczai Csere János Pedagógusok Házát, majd a sportiskolát, délután a székelyudvarhelyi Palló Imre Művészeti Szakközépiskolát és a Bányai János Szakközépiskolát. Matekovics Mihály, a Kisebbségi Főosztály vezérigazgatója elmondta, mindig van hozadéka az itt elhangzottaknak. A minisztérium munkatársai problémajegyzéket készítenek mind a sürgősen megoldandó kérdésekről, mind azokról, amelyek hosszabb tanulmányozást igényelnek. /Takács Éva: Tanfelügyelők országos tanácskozása. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 6./

Előfordulhat, hogy a minisztérium által 2007 decemberében jóváhagyott tordai Jósika Miklós magyar tannyelvű iskolában idén ősszel nem lesz tizenegyedik, illetve tizenkettedik osztály. A Mihai Viteazul Gimnázium magyar tagozatán tanuló 10-ikes és 11-ikes diákok többségének a szülei beadványban kérték az iskola vezetőségétől, hogy e két osztály a 2008–2009-es tanévben ne költözzék át az új Jósika Miklós Iskolába. Péter Tünde Kolozs megyei főtanfelügyelő-helyettes értetlenül áll a tordai szülők kezdeményezése előtt. /Benkő Levente: Tordai iskola: kell is, nem is. = Krónika (Kolozsvár), márc. 6./ Tordán egyes magyar szülők nem kérnek a nagy erőfeszítések árán kiharcolt, ősszel induló magyar gimnáziumból, és azt kérvényezték, hogy gyermekeik a Mihai Viteazul Gimnázium magyar tagozatán fejezhessék be tanulmányaikat. E kérvények megkérdőjelezik az önálló magyar intézményrendszer kialakításáért vívott harc létjogosultságát. Sokan szintén mérlegelik, nem kockáztatják-e egy-egy kérvény pozitív elbírálását, ha azt magyarul megfogalmazva nyújtják be? Ez bizonyítja, hogy nincs teljes jogegyenlőség. Aki a magyar nyelvet, a magyar intézményt választja, az kockázatot vállal. A nyelvhasználati jogok, a kicsikart intézmények csak tüneti kezelést nyújthatnak a valódi problémára. Tényleges megoldás csak az lehetne, ha a finnországi svédek mintájára a romániai magyarokat is államalkotó társnemzetként, a magyar nyelvet pedig az állam második, az elsővel egyenrangú hivatalos nyelveként ismernék el. /Gazda Árpád: A félmegoldások bosszúja. = Krónika (Kolozsvár), márc. 6./