Minden ötödik háromszéki dolgozik, legalábbis munkakönyve csak 41 722 felnőttnek van a megye 220 000-et meghaladó lakosságából. Ha ebből kivonjuk a mintegy negyvenezer kiskorút és egyetemistát, valamint az ötvenezer körüli nyugdíjast, kiderül, hogy csak minden harmadik aktív korú háromszéki dolgozik lakóhelye közelében, minden hetedik-nyolcadik állástalan, a többség pedig más megyében vagy országban keresi boldogulását. Vagy feketemunkával, noha ennek arányai a munkaügyi hivatal statisztikái szerint elenyészőek. /Demeter J. Ildikó: Minden ötödik háromszéki dolgozik. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 22./

A suceavai törvényszék február 21-én kihirdetett ítéletében felmentette a korrupciós bűncselekmények és a szervezett bűnözés vádja alól Csibi Istvánt és hat bűntársát. A csíkszeredai üzletember ellen 2004-ben indított bűnvádi eljárást a korrupcióellenes ügyosztály, amely szerint Csibi éveken keresztül megvesztegette a Hargita megyei rendőrség, ügyészség és pénzügyőrség vezetőit, akik a kapott összegek és javak fejében szemet hunytak a Neptun-cégcsoport törvénytelenségei fölött. A nyomozati anyag keretében eredetileg az időközben elhunyt Nicolae Bleoju megyei főügyész és tíz rendőr ellen is vádat emeltek, ügyiratukat azonban később leválasztották a korrupciós dossziéról. A Hargita megyei pénzügyőrség ezúttal felmentett két egykori vezetőjéről, Moise Fluerasról és Stefan Goguról az ügyészek feltárták, összesen 400 ezer lej értékben fogadtak el kenőpénzt Csibitől. Ennek ellenére a suceavai törvényszék bűncselekmény hiányában mentette fel a Neptun-csoport tagjait a korrupció és a maffia típusú bűnszervezet működtetésének vádja alól. A törvényszék napirendjén ezenkívül öt másik Csibi-dosszié szerepel, az egyikben erőszakos fogva tartásért az üzletembert nem jogerősen hét év szabadságvesztéssel sújtották. /Felmentették Csibit. = Krónika (Kolozsvár), febr. 22./

Mócsy Ildikó, a Sapientia-EMTE környezettudományi tanszékvezetője a vele készült beszélgetésben kifejtette, először a radonsugárzással foglalkozott. A Sapientia-EMTE kezdeményezte a Kolozsvár melletti Bükk megmentését, mert az védett terület. Ugyanígy veszélybe került például a Tordai-hasadék és a Túri-hasadék, amelyek védett területek, de köztük fog elhaladni az észak-erdélyi autópálya.... A Sapientia környezettudományi szak tanáraival és diákjaival negyedik éve folytatnak környezeti kutatásokat az autópálya nyomvonalán, és ennek alapján a javaslatokat tesznek a Bechtel cégnek. Zajtérképeket is készít a Sapientia környezettudomány tagozata. Mócsy Ildikó /sz. Kolozsvár, 1943/ 1968-ban végzett a BBTE Fizika Karán, a kolozsvári Közegészségügyi Kutató Intézet Sugár-egészségügyi Laboratóriumában dolgozott, ahol elérte a legmagasabb kutatói fokozatot. 1993-tól környezetfizikát oktatott a BBTE-n, ebben az évben védte meg doktori disszertációját. 2000-től részt vett a Sapientia-EMTE környezettudomány szakának megszervezésében, amit ma is vezet. Könyvek, tudományos munkák, konferenciák bizottságaiban való részvételek fémjelzik munkásságát. /Kiss Judit: Ártalmak és áldások a környezetben. = Krónika (Kolozsvár), febr. 22./

„A szórványban nincs gond a templomlátogatással, az itteni magyarok anyanyelvükhöz, hitükhöz egyaránt ragaszkodnak. Elvégre ez lehet a megtartó erő” – mondta Márton István plébános, aki két és fél éve szolgál a gödemesterházi római katolikus gyülekezetben. A román többségű falu Maros megyének Marosvásárhelytől legtávolabb eső közigazgatási egysége. Ma már egyre kevesebben hagyják el szülőfalujukat. A katolikusok száma 157, körülbelül ugyanannyi, mint 1882-ben, amikor Göde egyházi szempontból még Maroshévízhez tartozott. Nem elöregedő gyülekezet, a magyar óvodába már több mint tíz gyerek jár. A gödemesterházi magyar fiatalság mindinkább az egyház mellett találja meg a helyét. Számukra az ifjúsági órák jelentik a hétvégi kikapcsolódást. A fiatal plébános kínálta program olyannyira vonzó, hogy a 13 évestől a 27 esztendősig szinte minden gödei római katolikus fiatal begyűl a heti eseményre. Vasárnaponként mintegy hetvenen–százan jönnek el szentmisére, ami jóval meghaladja az ötvenszázalékos látogatottságot. Az évekkel ezelőtt lefestett és csak részlegesen letakarított falunévtáblán kívül szinte semmi jele a magyar–román viszálynak. /Szucher Ervin: Hátrányból kovácsolt előnyök. = Krónika (Kolozsvár), febr. 22./

Sikeres volt a magyarországi Darvasi László Trapiti című, gyermekek számára írt színdarabjának bemutatója február 21-én Csíkszeredában. A Trapitit maga Darvasi írta, a saját gyermekregényéből. Megragadott a darab hangulata – fogalmazott Budaházi Attila dramaturg, a színdarab rendezője. /Horváth István: Csíki tökfőzelékháború. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 22./

A Kolozsváron szerkesztett Korunk című folyóirat 2008/2-es számában a filmipar és filmművészet időszerű kérdéseit vizsgálja. A szegedi irodalmi folyóirat, a Tiszatáj akkor is figyelt az elszakított területek magyar irodalmára, amikor az még nem volt divat. A februári számban Vári Attila Ügynöklista című elbeszélése tanúsítja ezt a folytonosságot. Vári Attila erdélyi író, még ha Magyarországon is él, írásának színhely- és témaválasztása jelzi, nem szakadt el ihlető emlékforrásaitól. Lesz hasonló írás a márciusi számban is, akkor Csíki László novellájának közlését ígérik. A csíkszeredai Székelyföld 2-es számában olvasható Székely János: Esszé a fiamhoz című írása, mely 1981-ben jelent meg. A lapszámot a költő fia, Székely János Jenő szobrászművész munkáival illusztrálták. A magyarországi Gerendás Lajos az 1916-os román betörés homoródszentmártoni szenvedéseit tárta fel. A moldvai csángók lélekszámáról Seres Attila közölt tanulmányt. Hetedik évfolyamánál tart a Nagyváradon megjelenő Várad című folyóirat. A 2008/1-es szám mutatja a sokszínűségét. Pár szerző, pár cím: Balla D. Károly: Relaktív, versek Horváth Imre hagyatékából, Bogdán László regényrészlete, Gittai István, Fábián Sándor versei, a Fordítói műhelyben Christi Greller versei olvashatók Balázs Ildikó tolmácsolásában, a Törzsasztalban szerkesztett formában közlik Körössi P. József beszélgetését a Várad egyik legutóbbi vendégével, Csaplár Vilmos magyarországi regényíróval, Varga Gábor: Confessionis IV , Péter I. Zoltán: A Holnap centenáriuma. A diktatúra idején kevés magyarországi laphoz lehetett hozzájutni, járatni lehetett viszont a kárpátaljai magyar újságot (Kárpáti Igaz Szó), olvasni a Szabadkán megjelenő magyar hetilapot, a Hét Napot. A Hét Nap számon tartja az erdélyieket. Egyik tavalyi lapszámuk címoldalán a szentegyházi Gyermekfilharmónia látható, Székelyföld és Délvidék ölelkezése címmel képes riportban számoltak be az együttes vendégszerepléséről. Az egyes lapszámokban a délvidéki magyarság gondjait bemutató, a megmaradásukért folytatott elszánt küzdelmükkel foglalkozó írások az érdekesebbek. Dicséretes konoksággal folytatja a Művelődés című közművelődési folyóirat kiadását a Szabó Zsolt vezette szerkesztőség. Legutóbb a 2007/11-es szám érkezett meg Csíkszeredára, a Hargita Népe szerkesztőségébe. Ebből néhány cím: Sas Péter: In memoriam Kós Károly, Vas Géza: Volt egyszer egy Kalotaszeg, Szémán E. Rózsa: Báthory Napok, Kolozsi Gergely István: Petőfi Sándor látogatása, sétája Szamosújvárt, Szabó Emília: Árpád-házi Szent Erzsébet az irodalomban. Lexikonnal ér fel a Művelődés tavalyi összevont lapszáma az Erdélyi Mezőségről. A kötet az Erdélyi Múzeum-Egyesület 2006-os Mezőség-konferenciáján elhangzott előadásokat tartalmazza, kiegészítve a Mezőségről rendezett marosvásárhelyi tapasztalatcsere néhány népesedési, településfejlesztési, környezetföldrajzi témájú írásával. /Borbély László: Látókörünket tágító folyóiratok. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 22./

„Minden ember költő. Mi magunk vagyunk a csoda, a megélés. A költészet sokkal több, mint leírt vers, ami azáltal válik konkréttá, hogy nem tudjuk megállítani az időt” – vélekedett Halmosi Sándor budapesti költő, műfordító február 20-án Sepsiszentgyörgyön, ahol Demény Péter kolozsvári költővel tartották meg felolvasókörútjuk első találkozóját. Az alkotók immár öt éve olvasnak fel együtt, s ilyenkor elhozzák a legújabb köteteiket is. Demény Péter költőként közel tíz évig hallgatott. Ezúttal azonban magával hozta a tavaly év végén megjelentetett A fél flakon /Koinónia Kiadó, Kolozsvár, 2007/ című verseskötetét is. Halmosi Annapurna déli lejtőin (szeretők könyve) című alkotásának passzusaival ismertette meg a szentgyörgyi olvasókat. /Illyés Judit: A költészet „érintése”. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 22./

Az RMDSZ ezúttal korrekt és európai döntést hozott Koszovó függetlenségének elismerését illetően – jelentette ki kolozsvári sajtótájékoztatóján Eckstein-Kovács Péter szenátor. A román kormány és parlament által elfogadott álláspontról szólva, az RMDSZ politikus elmondta: figyelembe kell venni egyrészt azt, hogy választási év van Romániában, másrészt pedig, hogy a románok szerb-szimpatizánsok. Eckstein-Kovács Péter furcsának tartotta azt, hogy Románia az Európai Unió (EU) tagállamaként megengedte magának, hogy az unióval ellentétes álláspontot képviseljen. A szenátor arról is beszámolt, hogy Franco Frattini, az Európai Bizottság (EB) igazságügyi biztosa a román igazságügyi reform hiányosságaira hívta fel a figyelmet egy, a héten Ljubljanában tartott megbeszélésen. /P. A. M. : Eckstein-Kovács: Ezúttal jól döntött az RMDSZ. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 23./

David Rodearmel, az amerikai külügyminisztérium vallásszabadságot monitorizáló ügyosztályának (US State Department, Office of International Religious Freedom) vezetője február 21-én Washingtonban fogadta Antal Jánost, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület külügyi előadótanácsosát. Antal a vallásszabadság útjában álló romániai akadályokról tájékoztatta a magas rangú politikust, kiemelve az egyházi ingatlan-restitúció régóta vajúdó kérdését. /Amerikában az egyházi javak restitúciójáról. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 23./

Helyszíni szemlét tartott a Sapientia–EMTE román és angol nyelv és irodalom szakán az akkreditációs bizottság. Dr. Balázs Lajos, a Gazdaság- és Humántudományok Kar Humán Tanszékének tanszékvezető-helyettese elmondta, fontos lépés történt, de nem a legutolsó. A háromtagú bizottság felülvizsgálta, hogy az említett szak milyen mértékben teljesíti az előírt hazai és uniós normákat. /Kozán István: A román–angol szak révbe ér. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 23./

Sepsiszentgyörgyön a Bod Péter Megyei Könyvtár rendezvényei révén szellemi műhely, a kultúra terjesztője is egyben. Az év közepén nyugdíjba vonuló Kiss Jenő igazgató beszélt a könyvtárról. Az elmúlt évek során kívül-belül megújult az épület. Az RMDSZ a közeljövőben elköltözik, a visszakerülő négy szobára a kölcsönzőnek szüksége van. A könyvtárnak 217 ezer kötetes a könyvállománya, hasonló magyarországi könyvtárakkal összevetve is megállná a helyét. Az állománynak durván fele-fele magyar és román. Az állománygyarapításban elsődleges szempont a romániai magyar könyvkiadás jelentős részének beszerzése. A látogatottság még nem csökken jelentősen, látogatottságuk évi hetvenháromezer, a könyvforgalom olyan hetvenötezres, aktív olvasóik száma pedig hétezer körüli. /Váry O. Péter: A kultúra szerény hajléka. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 23./

Megyasszai Bíró Attila resicabányai református lelkipásztor Krassófüzesen a nemrég meghalt utolsó református lélek egyik fiánál tett látogatása során tudta meg, hogy hová lettek a már régen megszűnt egyházközség értékei. A tönkrement harmónium és az egykori imaház padjai a magyar baptista imaházban találhatók, míg a kegyszerek – úrvacsorai kehely, keresztelő kancsó és tányér – a megboldogult szekrényében voltak megőrzésen s amelyeket a lelkipásztornak átadtak. Ezeket a kegyszereket Resicabányán fogják őrizni és alkalmasint használni is. /Makay Botond: Előkerültek a krassófüzesi kegyszerek. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 23./

Az Erdélyi Művészet című képzőművészeti folyóirat legújabb, 28. száma többek között a kolozsvári Gally A. Katalin művészi világába nyújt bepillantást és a kolozsvári Képzőművészeti Egyetem monumentális kerámia szakát végzett pályakezdő művész, Berze Imre Barabás Miklós galériabeli kiállítására reflektál. A székelyudvarhelyi akvarellista, Kalló László képeiről a lap főszerkesztője, Veres Péter írt. Lóránth László – Sümegi György: Nagy István című kötetét Bölöni Domokos méltatta. Folytatódik a lapban Biró József Erdélyi kastélyok című sorozata. A székelyudvarhelyi Litera-Veres Könyvkiadó gondozásában a folyóirattal együtt jelent meg a Pro Memoria sorozatban a Nagy István a magyar sajtóban című kötet, amelynek anyagát Sümegi György magyarországi művészettörténész válogatta. /Művészeti kalandozások térben és időben. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 23./

Kulturális híreket, kortárs magyar drámákat és írásokat kíván közkinccsé tenni a mostantól megújult formában, közszolgálati internetes oldalként működő romániai magyar hírportál, melynek tartalmi gazdagsága egyedülálló az erdélyi magyar kulturális életben. A www.szinhazportal.eu internetes oldal az Aradi Kamaraszínház hivatalos honlapjából fél év alatt valódi ,,sajtótermékké" nőtte ki magát. A honlapot Gujdár Gabriella, a romániai Új Magyar Szó volt szerkesztője és az MTV volt aradi, illetve bukaresti tudósítója, Tapasztó Ernő színész, rendező és újságíró, valamint Fekete Réka, a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház volt munkatársa szerkeszti. Naponta frissülő hírekkel, rendszeres kulturális írásokkal összművészeti tájékozódási lehetőséget biztosítanak az olvasóknak. Az egyik legeredetibb ötlet a portálon beindított és a romániai magyar online kulturális médiában egyedülálló rádiószínház, amelyet Zsehránszky István színházkritikus, a román közszolgálati rádió magyar adásának színházi szerkesztője gondoz. Az érdeklődők hamarosan a színházi élettel kapcsolatos videoanyagokat is találnak majd ezen a helyen. /Garzó Ferenc: Új kulturális portál született. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 23./

Józsa Miklós nyugalmazott magyartanár, az Áprily-estek örökös szervezője bevezetőjében ünnepnek nevezte Málnásy Bartók Árpád Vád és vallomás című legújabb könyvének bemutatóját Nagyenyeden, a Dr. Szász Pál Közösségi Házban. A szerző kitűnő szakember, aki a jegyzetei alapján írta meg visszaemlékezéseit. Dr. Csávossy György borszakértő, költő ismertette a könyvet, amelyben vadász-, második világháborús, illetve lírai történetek is szerepelnek. A könyv az előző életregény folytatásának is tekinthető. /Bakó Botond: Vád és vallomás az Áprily-esten. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 23./

Az 1600-as évek legelejétől szinte napjainkig, Szenci Molnár Alberttől Tamási Áronig irodalmunk ismert vagy méltánytalanul elfeledett személyiségei köszönnek vissza Kozma Dezső irodalomtörténész legújabb Írók, költők, művek /Europrint Kiadó, Nagyvárad, 2007/ című kötetéből. Az irodalomtörténet egyfajta keresztmetszete ez a cikkgyűjtemény. Kozma Dezső számára is élményt jelentett az immár legendás hírű aradi magyartanárnak, Ficzay Dénes helytörténésznek a tevékenysége, aki „Arad múltjáról hoz hírt”, s „megkísérel életre kelteni egy elmúlt világot”. /Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely, 1997/ című kötetében írt. /Németh Júlia: „Csak egy szabályunk van: igazat kell írni”. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 23./

Január 19-én meg nyílt a Szatmárnémetiben a magyar ajkú görög katolikus templom közösségi termében Csomafáy Ferenc Erdélyi arcképcsarnokom című fényképkiállítása. A fotóművész a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarának magyar nyelv és irodalom szakán szerzett diplomát. Mindezek mellett megtanulta a fényképészetet is. Szakterülete a fotóriport és a színházi fotó. Mostani kiállításán harminchat olyan arc sorakozik, akik utat mutattak a romániai magyarságnak a két világháború és a diktatúrák idején is. Egy részük (Kós Károly, Gál Ernő, Márton Áron, Berde Amál, Szabó T. Attila) már a két világháború közti időben ott állt a tornác küszöbén, a fiatalabb nemzedék pedig az ő példájukon nőtt fel, majd csatlakozott hozzájuk, vált maga is követendő példaképpé (Kányádi Sándor, Szász János, Cseh Gusztáv, Beke György). Csomafáy Ferenc elmondta, hogy képei beszélgetés közben készültek. /Csirák Csaba: Erdélyi arcképcsarnokom. = Vasárnap (Kolozsvár), febr. 24./

Fiedler István püspöknek /Nagybecskerek, 1871. okt. 14. – Nagyvárad, 1957. okt. 25./, az egyesített szatmári és váradi római katolikus egyházmegye első főpásztorának állított emléket Fodor József pápai prelátus, nagyprépost, a nagyváradi egyházmegye általános helynöke a Szent László-könyvek sorozat 2. kötetében. 1930. június 5-én a Szentszék egyenrangúként egyesítette a szatmári és a váradi római katolikus püspökségeket /a 900 éves nagyváradi egyházmegyét a 100 éves szatmárival/. Abban az időben Romániában a helységek nevét hivatalos iratokban csak román nyelven használhatták: így az egyesített két egyházmegye neve Satu Mare si Oradea-i római katolikus püspökség lett. Piusz pápa 1930. október 16-án Fiedler István temesvári kanonokot nevezte ki az egyesített egyházmegyék első és egyetlen püspökének – lévén, hogy nem volt utóda ilyen címen. Fiedler István több helyen volt káplán, majd hittanár, újabb hat évig a temesvári papi szeminárium spirituálisa. 1916–1923 között esperes-plébános Resicabányán. 1923-ban Glattfelder Gyula csanádi püspök kinevezte temesvári székesegyházi kanonokká, a temesvári teológián pedig átvette az erkölcstan és lelkipásztorkodás-tan tanítását. 1926-tól az egyházmegye általános helynöke. 1930-ban szentelte püspökké Angelo Maria Dolci apostoli nuncius-érsek, társszentelők gróf Majláth Gusztáv Károly erdélyi és Pacha Ágoston temesvári püspökök voltak. Fiedler István Erdélyi Lapok címmel országos katolikus napilapot indított, egyesítette a papnevelő intézeteket úgy, hogy az I–II. évfolyamot Szatmárra, a III–IV. évfolyamot Váradra helyezte át. A román sajtóban támadták, követelve, hogy fosszák meg püspöki székétől. 1939. november 8-án lemondott püspöki székéről, cserébe azért, hogy az ún. Rongyos Gárdában való részvételük miatt letartóztatott papjait ne ítéljék halálra államellenes összeesküvés vádjával. Haláláig – 18 éven át – a legnagyobb visszavonultságban élt. Az 1947 utáni időszakban Fiedler István volt az egyedüli püspök, akit a kommunista hatalom nem börtönzött be, mert nyugdíjas volt. Mint egyedüli apostolutód, bérmált és papokat szentelt Nagyváradon és Gyulafehérváron. /Fodor György: Isten országáért dolgozott és szenvedett. = Vasárnap (Kolozsvár), febr. 24./

Az autonómia támogatását kérték az Európai Parlament (EP) magyar képviselőihez, a romániai politikai elithez és a magyarországi vezetőkhöz intézett üzenetükben február 23-án Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) tisztújító küldöttgyűlésének résztvevői, akik Izsák Balázs személyében új elnököt választottakA történelmi hagyományú székelyföldi közigazgatási egységek, a székek képviseletében jelenlévő 175 küldött közleményében arra hívta fel az EP magyar képviselőit, hogy a leghatározottabban képviseljék az autonómia különböző formáinak ügyét. A romániai politikai elitet és a romániai közvéleményt felszólítják, hogy vegyék figyelembe a székelység, az erdélyi magyarság akaratát. Az anyaország vezetőinek szóló üzenet lényege pedig az, hogy az autonómiatörekvések felvállalása immár nem pártpolitikai mérlegelés kérdése, hanem „az erdélyi magyarság jövőjének kategorikus imperatívusza”. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlését arra kérik az SZNT küldöttei, hogy nevezzen ki jelentéstevőt a székelyföldi őshonos, egy tömbben élő, magyar önazonosságú székely nemzeti közösség általános helyzetének felmérésére, az autonómiaigény megvizsgálására. Fodor Imre, a leköszönő elnök felidézte: a 2006 decemberétől 2008 februárjáig tartott „népszavazás” során (nem hivatalos népszavazásról, inkább sajátos közvélemény-kutatásról volt szó) a csaknem 210 ezer megkérdezett székelyföldi legnagyobb része megerősítette, hogy élni akar az önrendelkezés jogával. Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, európai parlamenti képviselő kifejtette: Székelyföldnek nem szabad magába zárkóznia, nem szabad hagyni, hogy Románia „gyomrában” megemésszék. Bírálta Románia „homogenizáló és asszimiláló” politikáját, akárcsak az RMDSZ-t, amely szerinte olykor segédkezet nyújt ebben. A Magyar Polgári Párt (MPP) „paradigmaváltásra” készül a romániai magyar közéletben, Székelyföldre kívánja helyezni a hangsúlyt, a tavaszi helyhatósági választásokra megújult programmal kíván előállni – mondta február 23-án Sepsiszentgyörgyön Szász Jenő, a párt elnöke. Szász Jenő szerint meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy létrejöjjön egy találkozó Markó Bélával, az RMDSZ elnökével. Gernyeszegen közösen leplezhetnék le Bethlen István volt miniszterelnök nemrég ellopott, de újraöntött és a helyére visszaállított szobrát. Gémesi Ferenc, a magyarországi Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős államtitkára is felszólalt. Kifejtette, a magyar kormány számára soha nem volt pártpolitikai mérlegelés tárgya az autonómia ügye, hiszen programjában rögzítetten támogatja az európai elvekre alapozó autonómiatörekvéseket. Gémesi Ferenc az MTI-nek hangsúlyozta: nem elegendő kinyilvánítani az autonómiát, annak megvalósításáért az érintetteknek nagyon sokat kell tenniük, megértetve törekvéseiket a többséggel, megszerezve az ő támogatásukat is. Antal Árpád RMDSZ-es képviselő kijelentette: Székelyföld 1989 után gazdasági embargónak volt kitéve. Hozzátette: Hargita és Kovászna megyét militarizálták. Szerinte nem természetes, hogy a közel hetvenezres lakosú Sepsiszentgyörgyön a csendőrségnek több ezer alkalmazottja legyen, akiknek még 5 százaléka sem magyar. /Az autonómia ügyéért száll síkra az SZNT. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 25./

Ioan Solomon, a Hargita és Kovászna megyei Polgári Fórum elnöke hangsúlyozta: Hargita és Kovászna megye gondjairól tájékoztatta az államfőt, a két megyében ugyanis etnikai tisztogatás tapasztalható, melynek véget kell vetni. Solomon tájékoztatása szerint Traian Basescu államfő megerősítette e gondok létezését, és arról tájékoztatta, hogy a román államnak közbe kell lépnie egy stratégia kidolgozásával, mely azonban nem a magyarok ellen, hanem a románság diszkriminációjának megszüntetéséért készülne. Uszításnak és feszültségkeltésnek nevezte a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) autonómia-törekvéseit Traian Basescu Kovásznán tett nyilatkozatában. Az elnök szerint az ilyen alkotmányellenes igények jelenleg mindössze azt mutatják, hogy az ilyen nyilatkozatok szerzői nem óhajtják a kölcsönös egyetértést. Azt illetően, hogy az SZNT az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésétől (APCE) kér jelentéstevőt Székelyföldnek a magyar közösség helyzetének és az autonómia iránti igény felméréséért, a román államfő azt mondta: „úgy tűnik, az urak Kirgizisztánban érzik magukat, és nem tudják, hogy Románia már belépett az Európai Unióba, következésképp megfelelt a szükséges elvárásoknak”. Arra a felvetésre válaszolva, hogy Magyarország támogatásáról biztosította a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) autonómiatörekvéseit, Traian Basescu kifejtette: kételkedik afelől, hogy a magyar kormány megengedi magának a román belügyekbe való beavatkozást. /Traian Basescu Háromszéken. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 25./

Fél évvel tavalyi látogatása után Traian Basescu államfő ismét Székelyföldre, Kovásznára utazott, hogy – mint a hivatalos indoklás szólt – megfékezze az „utóbbi napok nacionalista megnyilvánulásait“. Az elnök szokása szerint a volt „Ceausescu”- luxusvillában szállt meg. „Basescut többek között az érdekelte, mit értünk autonómia alatt” – mondta Bunta Levente Hargita megyei tanácselnök, aki február 24-én több székelyföldi önkormányzati vezetővel együtt az államfővel ebédelt Kovásznán. Basescu tolmácsolta a székelyföldi románság panaszát, miszerint Hargita és Kovászna megyében diszkriminálják őket. A munkaebéden körvonalazódott, hogy a román civil szféra és a magyar civil szervezetek üljenek le tárgyalni a románság gondjairól. Az ÚMSZ értesülései szerint a munkaebéden Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke felajánlotta az államfőnek, hogy a Cotroceni-palotába szegődik kisebbségügyi tanácsadónak. Az MPP elnöke azzal a dokumentummal érkezett a tanácskozásra, amelyet a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) az előző napon fogadott el sepsiszentgyörgyi közgyűlésén. /Cseke Péter Tamás, Isán István Csongor: Székelygulyás Basescunak. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 25./

Traian Basescu államfő szerint Koszovó és a Székelyföld között nem lehet párhuzamot vonni. Azonban a székelyföldi románok képviselői a Kovásznára látogató államfővel folytatott találkozójukon továbbra is a magyarok által állítólag elnyomott helyi románság sérelmeit sorolták, és a koszovói függetlenség kapcsán szított kisebbség-, sőt konkrétan magyarellenes hangulatkeltés sem csillapodott. Az államfő nem véletlenül épp most utazott Székelyföldre, amikor a kedélyeket felzaklatták a balkáni események. Az sem véletlen, hogy az államfői vizit a Székely Nemzeti Tanács küldöttgyűlésével azonos időpontra esett. Basescu megismételte: Székelyföldnek sem lehet nagyobb autonómiája, mint Calarasi-nak. /Balogh Levente: Nem kispálya. = Krónika (Kolozsvár), febr. 25./

Február 23-ra összehívták az újszentesi RMDSZ-szervezet közgyűlését, amelynek napirendjén Szilágyi Géza polgármester és az RMDSZ-es tanácsosok négyévi munkájának a kiértékelése és a mozgóurnás előválasztás előkészítése szerepelt. A beszámolóból kiderült: az egyre inkább városiasodó, hivatalosan 2780 lakosú, de már 2200 portát számláló Újszentes robbanásszerűen fejlődik. Tavaly 1760 településrendezési bizonylatot és 880 építési engedélyt adott ki a községháza. 600 magánvállalkozást, köztük öt panziót jegyeztek be. Az utóbbi négy év kiemelkedő teljesítménye az új iskolaépület, melyben 280 helybeli és környékbeli gyermek tanul. Az RMDSZ-es többségű önkormányzat támogatta a polgármestert. /Pataki Zoltán: Újszentesi sikertörténet: Oroszlánrésze van a magyar többségű önkormányzatnak. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 25./

Február 23-án Kolozsváron a Bánffy-palotában a XVI. Mátyás Napok keretében megnyitották a Bibliotheca Corviniana című vándorkiállítást, amely Mátyás király világhírű könyvtárának napjainkig fennmaradt darabjainak egy részét mutatja be. A kolozsvári Amaryllis Társaság (AT) és a budapesti Országos Széchenyi Könyvtár (OSZK) szervezésében tizenkilenc kódexből falra akasztott, illetve több asztalon elhelyezett, műszakilag kiválóan elkészített fakszimile látható. A tárlat anyagát az OSZK adományozta az Amaryllis Társaságnak. A látványos kiállítást még ebben az évben több romániai városban – Bukarestben, Marosvásárhelyen, Szilágysomlyón, Nagybányán, Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön, Nagyváradon és Nagyszebenben – is megcsodálhatja a közönség. A tárlat anyagát véglegesen Mátyás király szülőházában helyeznék el. Maczalik Arnold, az AT elnöke beszélt, majd László Bakk Anikó (AT), a Mátyás Napok fáradhatatlan szervezője segítséget kért abban, hogy amikor a vándorkiállítás decemberben visszatér Kolozsvárra, az anyag bekerülhessen végleges otthonába, a Mátyás király szülőházában berendezendő emlékhelyre. Cseh Áron kolozsvári magyar főkonzul arra emlékeztetett, hogy a legutóbbi román–magyar kormányülésen határozat született, miszerint a két ország támogatja a Mátyás szoborcsoport restaurálását, következésképpen a polgármesteri hivatal tegye meg a szükséges lépéseket a munkálatok megkezdésére, még ebben az évben. A tárlatnyitót tudományos ülésszak követte, Mátyás király Corvinái címmel. Ezen több előadások hangzott el, köztük volt: Újabb adatok a Corvina kutatástörténethez (Emődi András, nagyváradi Római Katolikus Egyházmegyei Könyvtár). Este Lupescu Radu Vajdahunyad vára a Hunyadiak korában című előadását hallhatta a közönség. /Musca Szabolcs, Ördög I. Béla: Corvinák tárlata a kolozsvári Bánffy-palotában. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 25./

Február 25-én lesz Benkő Samu nyolcvanéves. Egy Kis-Küküllő menti székely falucskában látta meg a napvilágot; menetelt a „fényes szellők” csapatában, a Móricz-kollégisták között; volt Gaál Gábor tanítványa, majd tanársegédje, végül egy akadémiai kutatóállás íróasztala mellett állapodott meg, hogy több mint fél évszázad céltudatos munkájával létrehozza azt az alkotóműhelyt, amelyet, számon tarthatunk az erdélyi magyar „egyszemélyes intézmények” sorában, írta róla Dávid Gyula. Művészettörténész felesége és fia nevéhez szintén rangos könyvek, az erdélyi régészet és középkorkutatás alapművei kapcsolódnak. Benkő Samu tanácsosként állt Domokos Géza mellett a Kriterion Könyvkiadó szellemi teljesítményei körüli bábáskodásban, ott volt 1989 karácsonyán a kolozsvári Hívó szót megfogalmazók között, s nem sokkal utána az Erdélyi Múzeum-Egyesület újraalakításánál, majd egy ideig a tudós testület elnökeként. Azután visszatért az íróasztala mellé. Erdélyi filozófia, erdélyi történelem az a két terület, amelynek művelésére vállalkozott, továbbá Bolyai János vallomásainak kibetűzésével és elemzésével, továbbá az erdélyi 48-nak a hivatalos román dokumentum-korpuszból kirekesztett forrásértékű iratanyagát tette közzé. Bethlen Gábor, II. Rákóczi Ferenc, Apor Péter, Bod Péter, Bölöni Farkas Sándor, Bolyai Farkas és János, Köteles Sámuel, Széchenyi István, Kemény Zsigmond, Orbán Balázs, Újfalvi Sándor, Kós Károly, Szász Pál, Bánffy Miklós, Márton Áron, Kelemen Lajos, Szabó T. Attila, Nagy Géza – csak néhány név azok közül, akiknek életét és művét beépítette a kisebbségi közgondolkodás pillérei közé. Benkő Samu Alkalmak és szavak című kötetének előszavában ezt írta: „A szavak egymás mellé illesztésében elsősorban erkölcsi parancsnak engedelmeskedtem... Mindig boldogsággal töltött el, ha bárhol megbizonyosodtam az erkölcsi erőfeszítés diadaláról, és a magam dolgaira tekintve szívből örvendtem, ha a szavaimból összeálló monológ itt-ott visszhangra talált, vagy ha egyszer-másszor éppen dialógussá sikerült terebélyesednie. ” /Dávid Gyula: Az értelemformáló sors tudós faggatója. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 25./

Megjelent A sztálinizmus irodalma Romániában /Komp-Press Kiadó, Kolozsvár, 2007/ című tanulmánykötet, Balázs Imre József szerkesztésében. A tanulmányok a kolozsvári Sapientia – Kutatási Programok Intézete támogatásával készültek. A kötetről Szőcs István fejtette ki véleményét. Gheorghiu-Dej látszólagos sztálinizmusának titkai a mai napig feltáratlanok. Miként volt lehetséges, hogy míg az összes szovjet csatlósállamban a moszkovita frakció, amelyik a háború éveit Moszkvában vészelte át, kinyírta a honi gárdát, azokat, akik odahaza harcolták és szenvedték végig a fasizmus korszakát; ez alól az egyetlen kivétel volt Románia, Lásd a Pauker-Luca ügyet. A román kommunista vezetés titokban már 1953-ban létrehozott egy olyan szervet, amelynek feladata volt titokban elhárítani a szovjet befolyást, ahol csak lehet. Gheorghiu-Dej rendszere „ellensztálinizmus” volt, erős nemzeti vonásokkal. A korszak íróinak helyzetéről, életéről kellett volna többet írni, jegyezte meg Szőcs István A sztálinizmus irodalma Romániában című tanulmánykötetről, ehelyett olyan személyekről esik szó a tanulmánykötetben akiknek inkább kuriózumgyűjteményekben volna helyük, mint például a Fáskerthyeknek, az Aszódiaknak. A kötet szerzői „egybemossák az írókat nem is a műkedvelőkkel, hanem egyrészt a kontárokkal, másrészt a közművelődés hivatalsegédjeivel. ”A mai kritikusoknál ilyen őrszavak szerepelnek, mint referencia, kód, trend, retorika, munkás-szubkultúra stb., ugyanúgy alkalmazzák a divatos filozófusok vagy „antropológusok”, megállapításait, mint régebben a marxista szerzőket, „nem az elemzés kiindulópontjaként, hanem védőmázként bevonva vele a szöveget” – állapította meg Szőcs István. Nagy István munkásíró „nem csak íróként volt kreatúra. Mint ‘munkáshős’, munkásértelmiségi, majd mint kommunista közéleti személyiség is kreatúra volt. ”1956 kora őszén Szőcs István olvasta Nagy István egyik cikke korrektúralevonatában ezt a kitételt: A trianoni határ azért igazságtalan, mert azontúl is élnek – románok!... E mondatot aztán a cenzúra törölte, Herédi Gusztáv figyelmeztetésére. Nagy István egy alkalommal nem találta megfelelőnek Méliusz József versét, ezért kiegészítette: Leplezzétek le / leplezzétek le / az imperiálistákat / az imperiálistákat. Utána Szőcs István izgatottan várta: mit fog szólni Méliusz a verse megfejeléséhez? Semmit sem szólt, sőt, így vette fel következő kötetébe. És Nagy Istvánt kinevezték a Bolyai Tudományegyetem rektorává! Majd „kinevezték a Román Tudományos Akadémia tagjává, mint magyar szellemi nagyságot!”A tanulmánykötet szerzői „a diktatúrakorszak jellemzésénél éppen a kisebbségi mivoltból indulnak ki, azon belül is a primitivizmus és a parodizálás érdekli őket”. Ha meg akarja érteni az ember, hogy mi a sztálinizmus, akkor a diktatórikus korok legjellemzőbb közös vonásainak bemutatásával kell kezdeni, nemcsak az írók, költők szövegeinek felidézésével, fejtette ki véleményét Szőcs István. „A kisebbségek és a diktatúra viszonya mindig is sajátos volt, különbözött a diktatúra és a többség viszonyától. ” „A magyar kisebbségi politizálás félezer éves hagyománya az egy hazáért két pogány közt helyzet. ” A „második világháború után a magyar nemzetiségi „végeken”, amikor éppenséggel a sztálinizmushoz kellett védelemért folyamodni a poszt-kisantant szomszédság ellenében, amely végül is szintén csak minimálisnál kevesebb oltalmat szándékozott nyújtani. ”A tanulmánykötet „szenvtelen tárgyilagossággal foglalkozik a sztálinistának nevezett korszak irodalmával”. A „tárgyilagosság azonban nem meggyőző, mert nincs mögötte megértés, beleérzés, sem a korba, sem a szerzőibe. ” Hogyan voltak képesek így írni ebben a korban? A válasz: „így kellett, mert így lehetett.” „Kisebbségi irodalomra a rendszernek is szüksége volt, mert bizonyítani is kellett: lám, ezek itt lent – féltő gondoskodásunk alatt – élnek! És a kisebbségnek is szüksége volt irodalomra, mint annak jelzésére, hogy akárhogy is nézünk már ki, de azért még vagyunk. ”/Szőcs István: A múlt idők setét virága I. = Helikon (Kolozsvár), jan. 25., II. – febr. 10., III. – febr. 25./

A legnagyobb baj a mostanában nyilvánosságra került „besúgó-ügyekkel” kapcsolatban az, hogy rész-információkon alapulnak, írta Dávid Gyula. Nem mindegy, hogy valaki önként, az első pofonra, vagy alapos verés és nem csak morális, hanem fizikai fenyegetés után írja-e alá a „vállalási nyilatkozatot”. Az sem mindegy, hogy valaki a „szolgálat” megtagadásának egy másik módját választja (elpusztítja magát, mint ahogy Szilágyi Domokos tette). Dávid Gyula hét évig volt börtönben, neki is felajánlották, hogy írja alá a nyilatkozatot, tudja, hogyan történt mindez. A besúgó-ügyekben alig esik szó a „tartótisztről”. „Hol van a Szilágyi Domokos (és nem folytatom a névsort) dossziéja? Ki járta végig az ő útját a benne lévő iratok (és a hozzájuk fűzött utasítások) alapján? Mikor fogunk beszélni az ő ‘tartótisztjeiről’ is?” – kérdezte Dávid Gyula. A Securitate feladata volt, hogy az egész romániai társadalmat a kezében tartsa. Az egész társadalmat a kollektív félelem légkörében atomjaira verték szét. És ez az erkölcsi bomlasztás tovább folyik, a „leleplező” kiszivárogtatásokkal. Nem a tartótisztek neve kerül elő és nem az aljas indítékból történt besúgók névsora, hanem „olyanok ‘besúgói’ múltja kerül reflektorfénybe, akiket (egészen más érdemeikért) tiszteltünk, akikre felnéztünk” – állapította meg Dávid Gyula. Az emberek nem veszik észre, hogy „sokkal körmönfontabb módon, mint 89 előtt, folytatódik a mi kicsi társadalmunk morális felbomlasztása”. Ne engedjük manipulálni magunkat, figyelmeztetett Dávid Gyula. /Dávid Gyula: Nem mentőöv és nem besúgóknak. = Helikon (Kolozsvár), febr. 10./ Idézetekkel ismertette Bölöni Domokos – B. D. : Lapozó. Ne engedjük manipulálni magunkat! (Dávid Gyula: Nem mentőöv és nem besúgóknak, HELIKON, 2008. február 10.) = Népújság (Marosvásárhely), febr. 26./

Toró T. Tibor RMDSZ-képviselő, az EMNT alelnöke a vele készült beszélgetésben rámutatott, két okra vezethető vissza Traian Basescu államfő székelyföldi látogatása. Közvetlenül Koszovó függetlenségének kikiáltása utáni nyilatkozatában székelyföldi etnikai tisztogatásról beszélt Basescu, szerinte a magyarok diszkriminálják az ott élő románokat. Ezért találkozott azzal a székelyföldi románokat tömörítő civil szervezettel, amely köztudottan az egykori szekusok, pártaktivisták gyülekezete. Szóba állt velük, az egyféle üzenet a választók felé, hogy azért jó román, védelmébe veszi a magyar többségű megyékben kisebbségben élő románokat. Az államfő ugyanakkor azt akarta kideríteni, milyen súlyú az autonómia-követelés. Toró szerint ez a legnagyobb eredmény, hogy a legmagasabb közjogi méltóság kezdi komolyan venni az autonómiatörekvéseket. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Ki kell használni a Koszovó-ügy teremtette új helyzetet. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 26./

„A Székely Nemzeti Tanács nem tud közvetlenül az Európa Tanács Parlamenti Közgyűléséhez fordulni” – jelentette ki Frunda György szenátor, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése romániai küldöttségének tagja. Az SZNT ugyanis elhatározta: kéri az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlését, hogy nevezzen ki jelentéstevőt a székelyföldi őshonos, egy tömbben élő, magyar önazonosságú székely nemzeti közösség általános helyzetének a felmérésére, az autonómiaigény megvizsgálására. Továbbá sürgetik, az európai intézmény ajánlást fogalmazzon meg Románia számára, hogy érdemben foglalkozzon a székelyföldi lakosok „népszavazáson” kinyilvánított akaratával, miszerint a többség élni szeretne az önrendelkezés jogával. Frunda György elmondta: az Európa Tanácsnak saját szabályzata van, amely kimondja, hogy bármilyen határozattervezetről is legyen szó, azt több tagország képviselőjének alá kell írnia Tamás Sándor RMDSZ-es képviselő úgy vélekedett: az SZNT által választott utat érdemes kihasználni. Szerinte az ET az utóbbi 10–15 évben többször is a kisebbségeket érintő javaslatokat, határozatokat fogadott el. Traian Basescu államfő viszont kovásznai látogatása alkalmával kijelentette: nem hinné, hogy valamelyik európai intézmény komolyan venne egy ilyen kérést. Az SZNT által elfogadott dokumentumot Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke személyesen adta át a hét végén Kovásznán az államfőnek. /P. A. M. : Frunda György: Közvetlenül nem lehet az Európai Tanácshoz fordulni. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 26./

„Székelyföldnek is lehet olyan autonómiája, mint a calarasi-iaknak, ha nekik jó az a fajta önrendelkezés, amilyet mi akarunk magunknak” – jelentette ki Tamás Sándor képviselővel közösen tartott, sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatón Antal Árpád RMDSZ-es képviselő. Traian Basescu államfő ugyanis leszögezte, ő is autonómiapárti, de az önrendelkezésnek egyformának kell lennie az egész országban, így Calarasi, Bihar vagy Konstanca megyében is. Tamás Sándor „arcpirítónak” nevezte Basescu véleményét, miszerint nincs szükség Európa tanácsi jelentéstevőre a székelyföldi magyarság helyzetével kapcsolatosan, mert az ország az uniós csatlakozás pillanatában teljesített minden kisebbségvédelmi követelményt. „Az lenne természetes, ha mi, magyarok mondanánk el, hogy meg vagyunk-e elégedve a helyzetünkkel, nem pedig annak a pártnak az „osztályfőnöke”, amely évek óta akadályozza a kisebbségi törvény elfogadását a parlamentben” – fejtette ki Tamás Sándor. Hozzátette: szerinte jó pályán járt a Székely Nemzeti Tanács, amikor az autonómiatörekvések ügyében az Európa Tanácshoz fordult. Hasonlóképpen jó döntésnek tartja az SZNT memorandumát Antal Árpád. /Kovács Zsolt: Bírálják Traian Basescut. = Krónika (Kolozsvár), febr. 26./