Mindenképpen van esély arra, hogy a tanügyi törvénytervezettel kapcsolatos, magyar részről jövő javaslatokat elfogadják – fejtette ki Pásztor Gabriella oktatási államtitkár. Elmondta, a kisebbségi oktatás talán legégetőbb kérdéséről, a román nyelv idegen nyelvként történő oktatásáról egészen a XII. osztály végéig már készen áll a tanterv, ami hamarosan a szakminisztérium asztalára kerül. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) pontokba szedve tette meg javaslatát a törvénytervezet módosítására, amelyben egyebek mellett a felekezeti oktatás finanszírozása, a nem állami iskolát végzett diákok állami érettségire való ingyenes beiratkozási lehetősége is szerepel, valamint az, hogy a nem művészeti iskolák is létesíthessenek szakosztályokat. /Készül a román tanterv. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 31./

A schengeni határok életbeléptetése környékén különféle rendezvényeken emlékeznek arra, milyen sanyarú, tragikus volt a sorsuk azoknak, akik nyugatra szerettek volna utazni – Magyarországról. Nem emlékeztek azonban azokra az utakra, a megalázó határát(nem)lépésekre, amelyek Magyarország keleti határain zajlottak, de még inkább zajlottak volna. Jó néhányról tudunk. Vajon hányról nem? Például arról, hogy a Magyarországról kiutasított – P. – osztrák újságíró Nagyváradon találkozott kedvesével és Eörsi Istvánnal 1980-ban vagy 81-ben. Eörsi ezt az alkalmat használta fel arra, nem kevés szamizdatpéldányt magához ragadva ellátogasson Nagyváradra. Kőrössi P. József összehozna egy konferenciát, amelyen mesélnének egykori keleti határsértők. Azokat hívná meg, akik ma már közéletivé magasztosulak, és olyanokat, akiket elfeledtek. A szellem, a szellemi élet, a gondolkodás és a gondolat csempészeit. Talán és első körben: Adonyi Nagy Mária költő, Ara-Kovács Attila filozófust, Balla D. Károly írót, Balla Zsófia költőt, Barna Imre írót, műfordítót, Cs. Gyimesi Éva egyetemi tanárt, publicistát, Csaplár Vilmos írót, Füzi László írót, szerkesztőt, Gellért Gyöngyi szerkesztőt, Grendel Lajos írót, szerkesztőt, Huszti Péter színművészt, Jávor István képírót, S. Nagy Katalin művészettörténészt, Kányádi Sándor költőt, Kukorelly Endre költőt, Lászlóffy Aladár költőt, Radnóti Sándor esztétát, egyetemi tanárt, ifj. Rajk László építészt, Sáska Géza szociológust, Szendrei Lőrinc újságírót, Szőcs Géza költőt, TGM filozófust, Tőzsér Árpád költőt, Udvardy Frigyes ötvenhatos utazót, Zirkuli Péter költőt, egyetemi tanárt. És mindenki hozhatna magával még három, talán tíz másvalakit. Meghívná a déli háború katonaszökevényeit, dr. Máriást, Bozsik Pétert, a határsértőket, Tolnai Ottót, Domonkos Istvánt, Maurits Ferencet, Benes Jóskát. Határmese-konferenciájára meghívná a névházasságokba beszármaztatott feleségeket és férjeket, a nyolcvanas évek névtelen könyv-, szamizdat- és kéziratcsempészeit, Ilia tanár urat és az akkori Széchényi Könyvtár egyetemista könyvfutárjait. Bodor Ádám (A börtön szaga), Kornis Mihály (Kádár János utolsó beszéde) és Dragomán György (A fehér király) könyve szól már csak arról az örökségről, amiben élünk. /Kőrössi P. József: Határsértők – Schengen előtt, Schengen után Gyermekeimnek. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), jan. 31./ (Az Élet és Irodalom hetilapban megjelent anyagnak a szerző által szerkesztett, kiegészített változata)

Csík újjáalakult községei közül Csíkszentlélek az egyik leglátványosabban fejlődő település, s mivel Csíkszereda tőszomszédságában fekszik, a helyet pár éve „felkapta” a megyeszékhely lakossága, tucatjával épülnek itt a szebb környezetre várók lakóházai. Az önállóságát 2004 után visszanyerő község látványos eredményekkel dicsekedhet több téren is. Csíkszentlélek községet négy település alkotja: Csíkszentlélek, Fitód, Csíkmindszent és Hosszúaszó. Régen volt községközpontja Csíkmindszent, majd Csíkszentlélek, 1968 után meg Csíkszentkirályhoz került a négy falu, melyből egyet – Hosszúaszót – halálra ítélt a kommunista rendszer. A falucskába nem vezették be a villanyt, a munkalehetőség nélküli emberek átköltöztek a szomszédos Csíkmindszentre. Hosszúaszó évekig egy lakossal szerepelt a nyilvántartásban, ő tavaly elhunyt, így jelenleg hivatalosan lakatlan a falu. A hétvégi házakban azonban van élet. A község összlakossága 1759 fő, Csíkmindszenten 1032, Csíkszentléleken 283, Fitódon 444 ember lakik. Mindszent a község vezető ereje, a polgármesteri hivatal mégis Szentléleken van, ezt a falu központi fekvésének köszönhető. Az elöregedés veszélye nem áll fenn. Elvándorlás nincs. Csíkmindszent közbirtokosságának vagyona 1600 hektár, ebből 800 hektár erdő. Csíkszentlélek közbirtokosságának 900 hektár területe van, ebből 600 hektár erdő. 2004-ben lett független a község, a középületek romokban, az utak járhatatlanok, polgármesteri hivatalnak székháza nem volt. Mindent menet közben kellett megtanulniuk. Csíkszeredából vezetékes víz jut el minden házhoz, a beruházás értéke 1 millió dollár volt. Csíkmindszenten kiépült a gázhálózat, ez hamarosan elér a többi faluba is. Az országút most tökéletesen járható. Az iskola épületét felújították. A fejlődés jelképe a Mindszent központjában felépített multifunkcionális csarnok. /Szondy Zoltán: Csíkszentléleken jó lakni. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 31./

Martin Schulz, az EP szocialista frakciójának vezetője január 31-én nyilvánosan megkövette Tőkés Lászlót azért, hogy a megelőző napon a szocialisták megakadályozták felvételét az EP Délkelet-európai Delegációjába. Végül megszavazták Tőkés felvételét, ezzel együtt Hans-Gert Pöttering EP-elnök feddésben részesítette a szocialista frakcióvezetőt. Előzőleg ugyanis a szocialista EP-frakció nem magyar tagjai szavaztak nemmel. Tőkés a konzervatív néppárti frakcióhoz kívánt csatlakozni, de ezt a Demokrata-Liberális Párt ezt megakadályozta. /Nézeteltérés Tőkés László bizottsági tagsága miatt. = Krónika (Kolozsvár), febr. 1./ Tabajdi Csaba, az MSZP EP-delegációjának vezetője úgy vélte, ami történt, az kommunikációs hiány következménye, Gál Kinga (Fidesz-MPSZ) szerint viszont ez szerecsenmosdatás, miután a történteket a szocialista EP-képviselők „elvtelen hozzáállása” okozta. „Nehéz dolga van az EP-ben egy erdélyi képviselőnek” – mondta Tőkés –, mert miután az első hetekben a románok akadályozták meg, hogy EP-taggá váljon, most a szocialisták. /Incidens az EP néppárti frakciójában. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 1./

A két RMDSZ-es és Tőkés László független romániai magyar európai parlamenti (EP) képviselő is felszólalt az EP január 30-i brüsszeli plenáris ülésén, beszédük közös jegye, hogy mindhárman először szólaltak fel az európai törvényhozásban, és mindhárman magyarul. Tőkés a nyelvtörvénytervezetről, Winkler a régiókról, Sógor a romák helyzetéről beszélt. Tőkés László felszólalásában bejelentette: Leonard Orbanhoz, az Európai Bizottság soknyelvűségért felelős tagjához fordul a Dan Voiculescu volt konzervatív pártelnök által benyújtott „szélsőségesen diszkriminatív" román nyelvtörvénytervezet ügyében. Elfogadása esetén a törvény az állampolgárság elvesztésével szankcionálná a román államnyelvet nem ismerő, etnikai kisebbségekhez tartozó személyeket – emelte ki. Úgy vélte, „a törvény mindenekelőtt az Erdély földjén őshonos magyar közösség ellen irányul". Eddig egyetlen román parlamenti párt sem foglalt állást ellene, sőt az Országos Diszkriminációellenes Tanács is zöld utat adott neki – tette hozzá. Ezzel egy időben egy másik diszkriminatív jellegű törvény, a tanügyi törvény elfogadására is készül Románia parlamentje – hangoztatta Tőkés László. Mint mondta, ezekkel az ügyekkel azért fordul az uniós biztoshoz, mert meggyőződése, hogy „Romániának a nyelvi jogok tekintetében az Európai Parlament demokratikus gyakorlatát kell követnie". Winkler Gyula, az RMDSZ EP-képviselője arra hívta fel a figyelmet, hogy halaszthatatlan a romániai gazdasági régiók újrafelosztása, a közigazgatási intézményrendszert pedig decentralizálni kell. Sógor Csaba kijelentette, feladatának tekinti a roma kérdés kapcsán nemrég felerősödött etnikumközi feszültségek enyhítését. /Erdélyi szűzbeszédek. = Krónika (Kolozsvár), febr. 1./ A Népújság csak Sógor Csaba és Winkler Gyula felszólalását ismertette, nem tett említést Tőkés László felszólalásáról. /Sógor Csaba az etnikumközi feszültségek oldásáról. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 1./

Daniela Popa, a Konzervatív (PC) Párt elnöke Tőkés László európai parlamenti képviselőnek az EP-ben történt felszólalása kapcsán kijelentette, az Országos Diszkriminációellenes Tanács álláspontja a releváns abban a kérdésben, hogy a konzervatívok a román nyelv megtanulását követelik a magyar nemzetiségű állampolgároktól. „Tőkés úr népszerűsíteni akarja a frissen megalakult Magyar Polgári Pártot. Akciójának semmi köze ahhoz, hogy megoldást kell találni arra, hogy sok magyar nemzetiségű román állampolgár nem ismeri az ország nyelvét, amelyben él” – állította Daniela Popa. /Popa-Tőkés vita. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 1./

Napról napra csökken a románok bizalma az állami intézményekben, az Európai Bizottság legfrissebb felmérése szerint a legutolsó helyeken kullog az igazságszolgáltatás és a parlament, de a média is. A románok elsősorban az egyházban, a hadseregben és az Európai Unióban bíznak. /Nem bíznak a románok az igazságszolgáltatásban. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 1./

Alkotmányellenes az átvilágító bizottság /Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság – CNSAS/ működését szabályozó törvény néhány szakasza – döntött január 31-én az Alkotmánybíróság. A bizottság egyik tagja, Mircea Dinescu a hír hallatán kijelentette: a CNSAS felszámolásáról sok olyan politikus álmodott, akik az idei választáson újra jelöltetnék magukat, mostantól kezdve pedig nyugodtak lehetnek. „Meglepett az Alkotmánybíróság határozata, amely saját korábbi döntésének mond ezzel ellent”, reagált a határozatra Csendes László, a CNSAS elnöke. Mircea Dinescu, a CNSAS tagja szerint az Alkotmánybíróság döntésének célja a bizottság megszüntetése. Markó Béla, az RMDSZ elnöke kijelentette, javasolni fogja a kormányfőnek, fogadjon el sürgősségi kormányrendeletet, amely lehetővé teszi az intézmény további működését. /Alkotmányos kifogások a CNSAS ellen. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 1./ Csendes László, a CNSAS elnöke megrökönyödve fogadta a döntést. „Még írásban nem értesítettek róla. Nem áll módunkban kérdőre vonni a döntést” – jelentette ki. /Cs. P. T., I. I. Cs. : Bezárja kapuit a CNSAS? = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 1./

Tizennyolc évet kellett várni ahhoz, hogy az erdélyi magyarok számára a politikai pluralizmus kézzelfoghatóvá váljon. A Magyar Polgári Párt bejegyzésével lehetőség nyílik arra, hogy azok is a politikai közélet hivatalos színpadára léphessenek, akik az RMDSZ-t már nem tartják az erdélyi magyarok következetes képviselőjének, kiszorultak vagy elüldözték őket, írta összegzésében Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke2004-ben már megvolt a változás esélye. Akkor a Reform Tömörülés belső ellenzéki platform hálózatára építő Magyar Polgári Szövetség sikerrel gyűjtötte össze a törvény által megkövetelt 25 ezer aláírás több mint kétszeresét. Az RMDSZ akkor a román szociáldemokrata párt és az ellenzék segítségével olyan törvényt fogadtatott el, amely megakadályozta a lehetséges alternatíva választási részvételét. 2004-et, hathatós bukaresti segítséggel, az RMDSZ vezetői „megúszták". Az emberi jogokra és a demokrácia megsértésére oly érzékeny baloldali értelmiség szó nélkül elment a diszkrimináció választási törvényben legalizált formája mellett. Az erdélyi magyar kistársadalom jelenleg politikailag az egypártrendszer állapotában van. Egyetlen párt és annak szűk vezetése uralja a politikai képviselet majd teljességét, és ennek a szűk pártvezetésnek a kezében van mind a fontos politikai döntések joga, a magyar és román költségvetésből származó és az erdélyi magyarok számára biztosított anyagi alapok döntő hányada. Az ellenőrzési formáktól szinte teljes mértékben mentes az a tucatnyi erdélyi magyar vezető, aki a döntéseket birtokolja. A tavalyi év európai parlamenti választási eredményei, Tőkés László és a nemzeti tábor sikere bebizonyította: az egypártrendszer immár nem tartható. Székelyföldön és ott, ahol a magyarok többségben élnek, hasznos lehet a politikai verseny. Mindkét oldalról kompromisszumot igényel a differenciált stratégia: – Az RMDSZ vezetői részéről annak elfogadását, hogy a pártérdeknél fontosabb a közösségi érdek. – Az MPSZ részéről annak elfogadását, hogy a verseny nem totális. /Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke: Szavazás vagy választás? = Krónika (Kolozsvár), febr. 1./

Jövőre 18 ezer hely várja a felvételizőket a többnyire Kolozsváron működő 17 új szakon, a Babes–Bolyai Tudományegyetem különböző karain. Magyari Tivadar rektor-helyettes elmondta: új, hiánypótló szakokat indítanak be, valamint régi szakkombinációkat újjáélesztenek. Újdonságnak számít az is, hogy az egyetem nyit a mérnöki szakok felé. Számos területen sikeres kutatómunka folyik, amelynek eredményeit egy-egy szak keretein belül oktatni lehetne. – Ilyen például a biotechnika, az anyagismeret, a biogeológia vagy a nanotechnológia – sorolta a rektor-helyettes. Az új szakok beindítása a magyar tagozat szempontjából azért fontos, mert hiánypótló jellegük van, hiszen olyan szakokról van szó, amelyek eddig egyáltalán nem léteztek, vagy ha igen, akkor csak Bukarestben. – A 2008-2009-es egyetemi tanévtől beindulnának a vendéglátó menedzsment, a földméréstan, a területfejlesztés, a film és mozi szakok, valamint ritkább idegen nyelveket is kombinálni lehet a népszerűbbekkel, mint a kínait, japánt, koreait, finnt és norvégot. /D. I. : Tizenhét új szak indul jövőtől a BBTE-n. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 1./

Nemsokára lezárul az új tanügyi törvénytervezetről valamint a tanerők jogállására vonatkozó tervezetről indított vita. A magyar pedagógusszövetség (RMPSZ) felhívást intézett az iskolákhoz, hogy nyilvánítsanak véleményt a tervezetekről. Horváth Gabriella, a Maros megyei szervezet elnöke elmondta, a megyéből 20 iskola küldte el véleményét. – Aláírásgyűjtésbe kezdenek a román nyelv oktatásával kapcsolatos cikkely módosításáért. A kisebbségi oktatásra vonatkozó mellékmondat helyett azt javasolják, hogy az oktatást minden szinten és minden típusú tanintézményben a kisebbségek nyelvén is tegyék lehetővé. A javaslatot tevők hátrányos megkülönböztetésnek tartják, hogy a katonai, valamint a közrend- és közbiztonság-fenntartó szakemberek képzését kizárólag román nyelven írják elő. Horváth Gabriella utalt a kedvező változásokra is. A XII. osztályban a földrajz és történelem oktatása román nyelven történt. A törvénytervezet előírja, hogy mindkét tantárgyat lehet anyanyelven tanítani, a Romániára vonatkozó fejezetekben azonban a román nyelvű elnevezéseket is fel kell tüntetni. Szintén pozitívumot jelent a tankönyvekre vonatkozó cikkely, amely szerint bármilyen, a minisztérium által jóváhagyott tantervnek megfelelő tankönyvet lehet használni, legyen az fordítás vagy külföldről behozott tankönyv, amit a szaktárca láttamozott. /(bodolai): Vita a tanügyi törvénytervezetről. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 1./

Hargita megye minden sarkából érkeztek oktatási intézményvezetők, polgármesterek, a tanfelügyelőség munkatársai, valamint a tanügyi tárca képviselői a tanügyi fórumra Csíkszeredába, a Segítő Mária Gimnázium dísztermében zajlott tanácskozásra. – Nem a szakma, hanem a politikum tehet arról, hogy nem hatékony a hazai oktatási rendszer – mondta Kocs Ilona, a Tanügyi Szabad Szakszervezetek Szövetsége Hargita megyei bizalmija. Görbe Péter szaktanfelügyelő a decentralizációt sürgette. Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) elnöke beszámolt arról, hogy a szakmai szervezet 16 pontban foglalta össze észrevételeit a törvény kapcsán. Pásztor Gabriella államtitkár hangsúlyozta, hogy a végső szó a parlamenté lesz. /Sarány István: A teljes oktatási rendszer reformját kérték. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 1./

Az Internacionálé a tizenkilencedik század végéről datálható politikai himnusz (amely az I., II. és a III. Internacionálé, majd pedig 1940-ig a Szovjetunió hivatalos himnusza volt) a munkásmozgalom szülötte ugyan, de szellemisége sokkal régebbi. A múltat eltörölni... Az embernek a gulágok után azonnal a proletkult és Kína kulturális forradalma jut eszébe. A forradalmak előbb romboltak, pusztítottak, mielőtt építeni kezdtek volna. A maguk okozta sebek nyalogatásának időszakában azután siratták eszeveszett pusztításaikat. A ma feladata: tanulni a múlt hibáiból, és nemcsak olyképpen, hogy a régmúlt épített örökségének megóvása legyen a cél. Kolozsváron lassan minden tizenkilenc-huszadik században épült, mára kordokumentumnak számító, igényes és tetszetős gyárépület eltűnik. /A múltat végképp eltörölni... = Szabadság (Kolozsvár), febr. 1./

A magyar kultúra napja alkalmából rendezett nagyváradi ünnepi megemlékezésen Jakobovits Miklós festőművész, a Barabás Miklós Céh elnöke, eddigi munkássága elismeréseképpen, életmű-díjban részesült. A Kolozsváron született képzőművész évtizedek óta Nagyváradon él. Tanulmányait a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán végezte. 1985–97 között a nagyváradi Körös-vidéki Múzeum főmuzeológusa, 2002-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 2003-tól az RMDSZ Országos Összművészeti Bizottságának elnöke. A 2007-es év különlegesen sikeresnek tekinthető a képzőművész számára. Januárban egyéni kiállítása volt a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében. Februárban kiállítás Budapesten az Abigail Galériában, majd a Művészetek Palotájában. Márciusban egy újabb kiállítás a magyar fővárosban, Óbudán, a Budapest Galéria kiállítóházban, mintegy 40 képpel. Augusztusban belgiumi meghívásra Romániát képviselte egy belga üvegművésszel együtt Nagyszebenben. Novemberben egy nagyméretű kiállítás a Kolozsvári Művészeti Múzeumban, a Bánffy-palotában. Ez alkalommal mutatták be a művészről a csíkszeredai Pallas Akadémia által kiadott albumot is. /Dérer Ferenc: Jakobovits Miklós kitüntetése. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 1./

A Pro-Print Kiadó 16 évvel ezelőtt, 1992-ben alakult Csíkszeredában. Egyike volt az akkortájt egyre-másra induló kiadóknak, hogy aztán fokozatosan kiemelkedjen a sorból, rangot, tekintélyt szerezzen kiadványainak a hazai és a magyarországi könyvpiacon. A megtett útról beszélt Burus Endre, a kiadó igazgatója. A kiadó neve mutatja, nyomdaként indultak, könyvek, folyóiratok, évkönyvek nyomtatását tervezték, majd bővítették tevékenységüket, vállalkoztak különféle tudományos, szépirodalmi és más jellegű művek megjelentetésére. Az erdélyi magyar kultúra ápolását, megőrzését és terjesztését kívánják szolgálni. Nagy sikerű könyvsorozataik a Krónika, a Múltunk, a Helyzet, a Térség Könyvek, a Lustra, a Magyar Kisebbség Könyvtára, a Források a romániai magyar kisebbség történetéhez. Kiadványaik a nemzeti önismeret, a magyarságtudat ápolásának forrásmunkái. Soha nem szenvedtek kézirathiányban. Ők lettek a csíkszeredai Kommunikációs Antropológiai Munkacsoport akkreditált kiadója, az évek során többek között Bíró A. Zoltán, Gagyi József, Bodó Julianna, Oláh Sándor, Turós Endre munkáit jelentették meg. Hasonlóan alakult a kapcsolatuk a Székelyföld szerkesztőségével. Szoros az együttműködésük a Bárdi Nándor köré csoportosult fiatal magyarországi történészekkel, tanulmányköteteiket kiadják. Ezekhez a könyvekhez nyomdakészen kapják a kéziratot, a költségek 30 százalékát hazai és magyarországi pályázatokból fedezik, a többit maguk teremtik elő. Felvállalták a Székelyföld folyóirat holdudvarába tartozó írók, költők munkáinak kiadását a Lustra sorozatban. Ferenczes István, Molnár Vilmos, György Attila, Lövétei Lázár László, Fekete Vince, Lőrincz György és mások könyveiről van szó. 2005-ben indult az Ignácz Rózsa életműsorozatuk. A Pro-Print évente átlag 15 címet jelentet meg, az utánnyomásokkal együtt lehet évi 25-tel számolni. Legnagyobb példányszámot – több mint tízezret – Fodor Sándor Csipikéje érte el. Egyik legsikeresebb kiadványunk a hatkötetes Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, román tudományos körökben is nagy a keresettsége. Mostani tervei közül pár cím: Stefano Bottini: Sztálin és a székelyek, Georg Kraus: Erdélyi krónika (Siebenbürgische Cronic – 1608–1655, fordította Vogel Sándor), A Magyar Népi Szövetség története, A kommunista párt magyarság-politikája, Erdély szövetkezeti intézményrendszere, Az erdélyi szászok pénzintézetei. /Borbély László: Pro-Print Kiadó, Csíkszereda. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 1./

Nyelvek és nyelvváltozatok címmel két vaskos tanulmánykötetet jelentetett meg az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége a Szabó T. Attila Nyelvi Intézet kiadványaként, Péntek János kolozsvári nyelvész, akadémikus, tanszékvezető egyetemi tanár tiszteletére, hatvanötödik születésnapja alkalmából. A szerzők között a hazai egyetemi oktatók és tudományos kutatók mellett szép számmal vannak magyarországiak, és tisztelegtek a jeles tudós előtt felvidéki, vajdasági, kárpátaljai és nyugat-európai pályatársak is. Az ünnepelt professzor tudta nélkül készülő, meglepetésnek szánt munka Simoncsics Péter budapesti nyelvész, egyetemi tanár köszöntőjével kezdődik. Ebben olvasható :„Péntek János is részt vett a nyelvészeti oktatás megújításában, amikor 1992-ben feladatául kapta, hogy általános nyelvészetet tanítson az egyetemen (…) Péntek János személyében kapcsolódik össze Erdély és Magyarország nyelvi kultúrája, tájnyelv és köznyelv, kisebbségi és többségi nyelvhasználat, regionalitás és univerzalizmus. És van abban is valami jelképes, hogy éppen ő, Kalotaszeg szülöttje hozta létre újra és erősítette meg ezeket a kapcsolatokat, mert éppen Kalotaszeg az a kultúrtáj, amely Erdélyben a magyarországiaknak legközelebbi rokona (…) Több mint másfél évtizedes tanszékvezetői működése gyarapodást, gazdagodást, differenciálódást jelentett a nyelvészet, az irodalom és a néprajz egyetemi oktatásában (…). " Péntek János megjelent könyveinek száma húsznál több, a fontosabb tanulmányainak, dolgozatainak száma is túl van a százötvenen. Több tudományos és civil szervezetnek tagja, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének elnöke és a Magyar Tudományos Akadémia Kolozsvári Bizottságának elnöke. /Komoróczy György: Köszöntő könyv Péntek János tiszteletére. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 1./

Tisztújító RMDSZ-közgyűlést tartott január 30-án Szamosújváron a helyi szervezet. Kolcsár István, a szamosújvári szervezet elnöke ismertette az elmúlt évi tevékenységet, kitérve arra, hogy támogatták a helyi magyar szervezetek rendezvényeit (cserkészcsapat, Téka Alapítvány, rejtvényfejtő csapat, gimnázium magyar tagozata). A jelenlevők megszavazták, hogy a választmány továbbra is 15 tagú maradjon. A választmányi tagok maguk közül elnököt, alelnököt és titkárt választottak. Elnök továbbra is Kolcsár István maradt, alelnök Török Bálint és Márkosi Zsigmond, titkár pedig Fodor Zoltán lett. /Fodor Emőke: Szamosújvár. Tisztújító RMDSZ-közgyűlés. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 2./

Ludányi András magyar kisebbségkutató, lapszerkesztő, az Ohiói Északi Egyetem politológia professzora Öncsonkítás címmel írt kemény hangú esszét a Teleki László Alapítvány (TLA) és Intézet (TLI) felszámolásáról. Számára ez személyes veszteséget is jelent mint közép-keleti és európai kisebbségekkel foglalkozó kutatónak, aki az intézetben dolgozott. Az alapítvány felszámolását pótolhatatlan veszteségnek tartja a magyar nemzet egésze számára. A TLA megszüntetése semmilyen racionális érveléssel nem magyarázható meg, ez még csak megtakarítást sem eredményezett, mert a helyette létrehozott Magyar Külügyi Intézet, amely nem vállalja a TLA által támogatott kutatásokat, sokkal többe kerül, a TLA ugyanis 120 millió forintból gazdálkodott, míg az újonnan indított MKI 130 millió forintot kapott 2007-re, plusz 40 milliót dologi kiadásokra. Ludányi professzor leszögezte: ,,Nem tudom elképzelni, hogy egy ilyen nemzeti öncsonkítással szemben ne lázadna fel a magyar tudományos és szellemi élet, élükön a Magyar Tudományos Akadémiával. "A nemzeti és tudományos érdekek megsértésén túl erkölcsi és jogi kérdéseket is felvet ez a döntés. Erkölcsi oldala az, hogy a döntés előtt még a kuratórium elnökét – a nemrég elhunyt Kosáry Domokost, a Magyar Tudományos Akadémia egykori elnökét – sem tájékoztatták, a 2007-es állami költségvetés kézhezvétele után tudták meg, hogy nem léteznek.,,...a magyar kormány közpénzek elherdálásáért és független alapítványi vagyonok elsajátításáért felelős" ― állította Ludányi professzor. – Az előbbi egyszerűen abból adódik, hogy egy jól menő, nemzeti érdekeket szolgáló, független tudományos intézetet megszüntetett, aminek feladatkörét képtelen helyettesíteni. A második pedig egyenesen lopásnak minősíthető civilizált társadalmakban. Személyesen tudom, hogy a Teleki László Alapítvány létrehozása nemcsak állami, hanem sok privát adakozás és erőfeszítés eredménye. Ezek között ott van az Egyesült Államokban létrehozott Committee for Danubian Research 75 000 dolláros adománya, amit a diaszpóra magyarsága azért adományozott 1991-ben, hogy létrejöhessen a magyar kisebbségek kutatóközpontja. De van itt még más is, például a Király Béla által létrehozott Atlanti Kutató és Kiadó Közalapítvány sorsa, amit pár hónappal a TLA megszüntetése előtt (amikor a kormány titokban már azon dolgozott) olvasztottak az utóbbiba. Az Atlanti Kutató és Kiadó Közalapítvány is nagyrészt külföldi magyarok támogatásával jött létre.,,Ezért a mostani kormány a felelős, és eljött a tetemrehívás ideje!" A Teleki László Alapítvány, A Határon Túli Magyarok Hivatala, a MÁÉRT, az Illyés Közalapítvány, az Új Kézfogás és a Segítő Jobb megszüntetése a határon túli magyarokat is sújtja. De mit várjunk attól a kormányzattól, amely a társadalom egésze által befizetett több száz milliárdos egészségbiztosítást éppen most síbolja el mindenki szeme láttára és mindenki bőrére? – tette fel a kérdést Sylvester Lajos. /Sylvester Lajos: A tetemrehívás ideje... = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 2./

Megváltozott külalakkal megjelent a Látó idei első száma. A nyugalomba vonult Gálfalvi György után Kovács András Ferenc a megbízott főszerkesztő, aki a vele készült beszélgetésben kifejtette, megújulási szándék vezeti, közben a lap eddigi karakterét is szeretné megőrizni. Nevezetesen azt, hogy ez egy erdélyi, havi szépirodalmi folyóirat. Frissítésre van szükség, mert ma már más időszakban élnek, mint például a 18 évvel ezelőtti induláskor. Szabó Róbert Csaba szerkeszti a honlapot. A lapszám hátsó borítójának belső oldalára zsebet tettek. A zsebbe poszterek kerülhetnek, a januári számban a Bodor Ádám-poszter szerepel. Olyan írók képeit helyezik oda, akik esetleg a Látó irodalmi színpadán megfordultak. Évente három-négy melléklet is meg fog jelenni, továbbá évi három tematikus szám, néha vendégszerkesztőkkel. – Természetesen a romániai magyar irodalom artikulálási formája ez a folyóirat. Ugyanakkor nyilvánvalóan vannak Magyarországon, vagy máshol élő szerzők is a lapban. Kovács András Ferenc szerkesztőkollégái Láng Zsolt, Vida Gábor és Szabó Róbert Csaba. /N. M. K. : A Látó új ruhája. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 2./

Tizennyolc évvel ezelőtt támadhatott újra életre Erdélyben a magyar nyelvű katolikus sajtó, a diktatúra idején nem jelenhetett meg katolikus lap. A kezdetet a Keresztény Szó jelentette, akkor hetilap formában, 1990. február 11-én jelent meg az első száma. Később azután a heti újság szerepét a Vasárnap vette át, míg a Keresztény Szó rangos katolikus kulturális folyóirattá nőtte ki magát. Ebben – időrendi sorrendben – meghatározó szerepe volt Bajor Andornak, Jakab Gábornak, Fodor Sándornak, Jakabffy Tamásnak és természetesen a jelenlegi szerkesztő gárdának. Az 1989-es politikai fordulatot követő esztendők folyamán mindmáig nem egy magyar nyelvű kiadvány szűnt meg, egyrészt anyagi okokból, másrészt személyes torzsalkodások miatt. Az évek folyamán a Keresztény Szót is fenyegette már a megszűnés veszélye. Azonban mindahányszor sikerült mind egyházi vezetőknek, mind a kiadóknak, áthidalni a nehézségeket. A Keresztény Szó idei első száma megújult külsővel látott napvilágot. Ebben hiánypótló felmérést és helyzetértékelést közölt a család helyzetéről a mai világban Benedek Ramóna, a nagyváradi Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum hitoktatója. A Keresztény Szó nyitott a felekezetközi párbeszédre, bemutatja a nagy világvallásokat is. Helyet kapott a lapban a Szatmár megyei Túrterebes református lelkipásztorának, Somfalvi Edit írása, „Kihívások a kisgyermekek lelkigondozásában” címen. Dr. Csucsuja István egyetemi professzor ismertette Gyárfás Elemérnek a kolozsvári piarista templom sorsával kapcsolatos, 1932-es római tárgyalásokon betöltött szerepét. A Keresztény Szó szerkesztőbizottsága: Bereczki Silvia, Bodó Márta (felelős szerkesztő), Farmati Anna, Gábor Csilla, Jitianu Liviu, Nóda Mózes, Ozsváth Judit (rovatvezető), Zamfir Korinna, valamennyien doktorátussal rendelkező, a fiatalabb nemzedékhez tartozó értelmiségiek. /Fodor György: Új arculattal jelentkezik a Keresztény Szó. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 2./

Gergely János 1816-ban született Kolozson, korán árvaságra jutott. Kolozsváron Rusz János kerekesmester inasnak fogadta. Később mesterénél segédként dolgozott, a céhbe is beléphetett. A mesterré válás feltétele volt a „világlátás”, amit ma továbbképzésnek neveznénk. Hazatérve otthon dolgozott. Bővítette házát, gyermekeit taníttatta. Gergely János emlékiratot írt, feljegyzései helytörténeti jelentőségűek. Emlékiratát 1902-ben fejezte be. A szerző egy terebélyes, mindinkább értelmiségivé váló polgárcsalád megteremtője volt, 17 unokája közül tisztviselő, tanító, tanár, mérnök és magasrangú vezérkari katonatiszt egyaránt kikerült. Gergely János 1904-ben hunyt el. Egyik dédunokája, Nyilas Éva megőrizte ezt az emlékiratot más családi okmányokkal együtt. /Maurer I. Gyula, (Budapest): Megsárgult írások a régi Kolozsvárról. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 2./

A káosz teljes. A demokráciát fenyegető veszély mérhetetlen. Az Alkotmánybíróság jogszolgáltatásra vonatkozó ítéletei alapjában rengetik meg a politikai rendet is. Az Alkotmánybíróság mostani, politikailag katasztrofális döntését akkor hozta meg, amikor a saját tagjai kerültek volna átvilágításra. Mi lesz a jövője azoknak az intézményeknek, amelyek ugyanolyan jellegű szabályok alapján működtek, mint a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság /CNSAS/? /Ágoston Hugó: Zsákutcák. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 4./

Markó szerint a Korodi Attila környezetvédelmi tárcavezető által korábban képviselt álláspont és az RMDSZ-nek ezt követően magáévá tett, radikális adócsökkentést előirányzó álláspontja között amiatt van különbség, hogy „elmulasztották az egyeztetést” mind az RMDSZ és a liberális párti kormánytagok, mind pedig a szövetség és saját minisztere között. Markó Béla leszögezte: „Olyan szatellitpárttal, mint az MPP, nem szívesen működünk együtt, de ha szükséges, egy elfogadható kompromisszumot megkötünk. ”Winkler Gyula az Európai Parlamentben a nemzetközi kereskedelemmel foglalkozó bizottság tagja és a regionális fejlesztési bizottság póttagja, Sógor Csaba pedig az emberjogi és polgári jogi szaktestületben teljes jogú tag, míg a foglalkoztatási bizottságban póttag. Sógor felidézett olyan helyzeteket, amelyekben a Demokrata Liberális Párt (PD-L) brüsszeli képviselői akadályokat gördítettek az RMDSZ-es képviselők munkája elé. /S. M. L. : Markó: miniszterünk előreszaladt. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 4./

Szalma József újvidéki egyetemi tanár-politológus a vele készült beszélgetésben elemezte az éppen elnököt választó Szerbia magyar kisebbségének politikai helyzetét, párhuzamba állítva a vajdasági helyzetet a felvidékivel és az erdélyivel. A vajdasági magyarok a Vajdasági Magyar Szövetség /VMSZ/ elnökét, Pásztor Istvánt javasolták köztársasági elnökjelöltnek. Pásztor százezer szavazatot szerzett. A vajdasági választási koalíció nem egy közönséges szövetség, ugyanis tizenkét pontban foglalták össze azokat a választási elvárásokat, amelyeket a demokratikus jelölt hajlandó volt elfogadni. Felvidéken a Magyar Koalíció Pártja hét–nyolc éven keresztül koalícióban eredményesen kormányzó párt volt, akárcsak az RMDSZ, ezeknek a tényezőknek köszönhető, hogy Szlovákia és Románia belépett az Európai Unióba. A vajdasági összefogásnak azért kellett megtörténnie, mert a vajdasági magyarok elveszítik türelmüket, hiszen nagyon nehéz helyzetekben voltak: a térségben súlyos háborús konfliktusok folytak. /Lokodi Imre: „Homo politicusok vagyunk” = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 4./

A felekezetközi összefogás szellemében február 1-jén Kolozsváron, az Unitárius Püspökségen sor került a város elismert vallási felekezetei képviselőinek tanácskozására. Egyetértés volt a következőkben. A vallásoktatásnak a kommunizmus bukása utáni közoktatásba történő visszavezetése nem egyszerű gesztusértékű engedmény volt, hanem belátása annak, hogy az ateista kommunizmus évtizedeiben súlyosan megsérült valláserkölcsi értékrendet rehabilitálják. Ugyanebben a helyreállítási közegben került vissza a teológiai oktatás az állami egyetemeken. A vallásoktatás jelenléte döntő többséggel pozitív hatással volt az állami iskolai intézményekre. Az általános műveltség nélkülözhetetlen és meghatározó alapja a vallásos kultúra. A tanügyi törvénytervezetben megfogalmazott kétértelműség aggodalomra ad okot. Az új tanügyi törvénynek valláserkölcsi jellegűnek is kell lennie, hogy az értékeszményt szolgálja, az anyagiasság hamis társadalmi modelljeivel ellentétben. Különböző nyomást gyakoroló érdekszervezetek azon megnyilvánulásai, mely szerint az iskolai vallásoktatást európai előírások miatt kell visszafojtani ennek teljes kiiktatásáig – nem más, mint a közvélemény tudatos félrevezetése. Kulturális és vallási területen minden uniós tagállamnak kizárólagos önrendelkezési joga van. Aláírók: Gál László, Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség, Gróf Majláth Gusztáv Teológiai Líceum igazgatója, dr. Radu Preda, Babes–Bolyai Tudományegyetem, Ortodox Teológia, Ielciu Dorin, Ortodox Teológiai szeminárium, Kató Levente, Királyhágó-melléki Református Püspökség tanácsosa, Székely Árpád, Kolozsvári Református Kollégium igazgatója, Popa Márta, János Zsigmond Unitárius Kollégium igazgatója, Solymosi Zsolt, János Zsigmond Unitárius Kollégium lelkész-tanára, Flore Dragan, Emanuel Baptista Teológiai Líceum igazgatója, Paraschiva Pop, ASCI iskolák nemzetközi szervezete, Asanache Romeo Gheorghe, Észak Erdélyi Adventista Egyház, Sandra Nicolae, Samariteanul Egyesület vezetője, Codorean Sabin vallásügyi inspektor, neoprotestáns felekezetek, Hulpe Ruxandra, vallásügyi inspektor, ortodox felekezet, Schuller Hajnal, Pázmány Péter Római Katolikus Gimnázium igazgatója, Vörös Alpár, Unitárius Püspökség tanácsosa. /Vallásoktatás az iskolában: a romániai oktatás európai tanúságtétele. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 4./

Sólyom László köztársasági elnök a csángókkal és a határon túli nemzetrészekkel való együttlétről beszélt a hagyományos budapesti Csángó Bálon, melynek védnöke is volt. A hét végén rendezték Budapesten XII. Csángó Bált. Már délután kígyóztak a sorok a Petőfi Csarnok bejárata előtt. Aprócska fiúk és lányok igyekeztek szüleikkel a Kökény Gyermektáncházba. Este egyre többen próbáltak meg bejutni, az ülőjegyeket elkapkodták, így a kétórás színpadi műsor alatt a falak mellett több száz fő állva tapsolt. „Ez az együttlét azt is jelenti, hogy nemcsak ezen a bálon, hanem mindig együtt vagyunk a csángókkal és a határon túli nemzetrészekkel” – fogalmazott Sólyom László. Elmondása szerint a csángó kultúra a magyar kultúrának egy szépséges darabja, de a legveszélyeztetettebb is, „hiszen a moldvai csángóknak a magyar mivoltát vonták és vonják kétségbe, a magyar katolikus egyház sem áll mellettük”. Sólyom szerint köszönetet kell mondani mindenkinek, aki segíti a csángókat magyar identitásuk megtartásában, de mindenekelőtt magukat a csángókat illeti köszönet, mert nehéz körülmények között is kitartanak. A csángó bálozók a párhuzamosan zajló Magyar Filmszemle keretében megtekinthették Fekete Ibolya Csángók című dokumentumfilmjét is. A moldvai csángók különös önképét és élethelyzetét körüljáró film a versenyen kívüli programban, az információs vetítések között kapott helyet. Egy másik csángó témájú alkotást, Orbán Ágnes Merre tekereggyünk immá’ című tudományos ismeretterjesztő filmjét is megtekinthették: itt egy rendhagyó „érettségi találkozó” révén kirajzolódnak a néző előtt egy hagyományos társadalmi szerkezetet őrző falu utolsó negyven évében történt változások. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Csángók, csavaros mesével. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 4./ Sólyom László rámutatott: nem csak a csángók, hanem a Magyarországon kívüli összes nemzetrész is egy gyökeres és nagyon gyors változás folyamatában van. A tömb- és szórványmagyarság s itthon a magyar társadalom is változik. Ha közös jövőt tervezünk magunknak, ezekből a változásokból kell kiindulni, feltéve, ha megvan a közös akarat arra, hogy együtt folytassuk, amit a magyar nemzettől örökségbe kaptunk – fogalmazott az államfő. Sólyom László megtekintette a Petrás Mária csángó keramikus alkotásaiból összeállított kiállítást, majd szót váltott a színpadi műsorban fellépő csángó hagyományőrzőkkel is. A Csángóföldről meghívott mintegy félszáz táncos, zenész és énekes kínált bepillantást a rendkívül gazdag csángó zene- és tánckultúrába. A Kisebbségekért ― Pro Minoritate Alapítvány és a Moldvahon Csángó Kulturális Egyesület által szervezett rendezvényen a csángómagyarok bemutathatták viseleteiket, szokásaikat, zenéjüket és táncaikat – mondta a szervezők nevében Nagy Bercel. Felidézte, hogy 2001. május 23-án az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének Állandó Bizottsága egyhangúlag elfogadta Tytti Isohookana Asunmaa finn raportőr jelentését, amely kimondta, hogy a moldvai csángók ,,a magyar nyelv egy korai változatát beszélik, ősi hagyományokat, változatos népművészetet és népi kultúrát őriznek, amely különleges értéket jelent Európa számára". 2001. június 6-án a testület ismételten aggodalmainak adott hangot a Romániában élő csángó kisebbség helyzete miatt. Felemelte szavát a csángómagyarokért vatikáni látogatásakor Mádl Ferenc korábbi köztársasági elnök, aki 2002-ben a Csángó Bálon adta át az első magyar igazolványokat a csángómagyaroknak. 2002 szeptemberében ― közel fél évszázados várakozás után ― két moldvai csángó községben, Klézsében és Pusztinában, majd 2003-ban újabb négy faluban ismét lehetőség nyílt a magyar nyelv (mint anyanyelv) általános iskolai oktatására. 2006 szeptemberétől tizennégy faluban tanulhatnak a csángó gyermekek az állami iskolákban is magyar nyelvet. Csángóföldön jelenleg tizenöt településen hivatalosan, három faluban pedig iskolán kívül folyik a magyaroktatás közel 1400 diák számára, 32 tanár felügyeletével. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) és a Dévai Szent Ferenc Alapítvány összefogásával 2005. május 15-én helyezték el az első moldvai magyar iskolaközpont alapkövét Rekecsin községben. Ehhez az oktatási programhoz kapcsolódóan indította el a MCSMSZ a Legyen Ön is keresztapa, keresztanya! programot, amelyhez csatlakozva bárki támogathatja egy csángó gyermeknek a magyar nyelv tanulását. Sólyom László köztársasági elnök 2006 novemberében vatikáni látogatása során a szentszéki államtitkárral folytatott megbeszélésén jogi megoldást javasolt arra, hogy a moldvai csángómagyarok magyar nyelven misézhessenek. /(MTI―L.): Együtt a határon túli nemzetrészekkel (Sólyom László a csángókról). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 4./

Már csak az építkezési engedély megszerzése szükséges ahhoz, hogy felállíthassák az 1956-os magyarországi forradalom kolozsvári emlékművét – tájékoztatott Molnos Lajos RMDSZ-es városi tanácsos. Az ‘56-os emlékmű ügyét felvállaló Kolozsvár Társaság elképzelései szerint a szimbolikus kaput ábrázoló alkotást – a temesvári Szakáts Béla képzőművész munkáját – várhatóan márciusban a sétatéren állítanák fel. A Kolozsvár Társaság az „In Memoriam 1956” felirattal ellátott emlékmű megtervezésére 2005-ben hirdetett meghívásos pályázatot. A felkért tizenkét képzőművész beküldött alkotásai közül végül Szakáts Béla szobrászművész alkotását választották ki. Az emlékmű avatását a szervezet 2006-ban, a forradalom 50. évfordulójával kapcsolatos ünnepségek alkalmából tervezte, erre azonban a szervezők és az ötletgazdák között támadt félreértések miatt nem kerülhetett sor. /Gyergyai Csaba: Vége a huzavonának. = Krónika (Kolozsvár), febr. 4./

Megjelent Végh Balázs Béla A gyermekirodalom változatai /Komp-Press, Korunk, Kolozsvár, Ariadné Könyvek/ című tanulmánykötete. Az írások a gyermekirodalom elméletébe, alakulásába is betekintést nyújtanak. Az erdélyi gyermekirodalom helyzetéről (1990-2001 között) című fejezetben kifejtette, hogy „nem méltányolja megfelelően a szakirodalom. Irodalmi életünkből hiányoznak a gyermekkönyveket ismertető és értékelő recenziók és kritikák, amelyek a maguk rendjén előmunkálatok lehetnének az átfogóbb jellegű tanulmányokhoz. Sajnos szakkritika hiányában könnyen teret hódít a dilettantizmus és az epigonizmus. Úgy tűnik, hogy szakmán kívüli intézmények és fórumok karolják fel nálunk a gyermekirodalom ügyét (iskolai oktatás, színház, napilapok). Elismerést érdemelnek viszont a könyvkiadók és a gyermekirodalmi folyóiratok, amelyek esztétikus és színvonalas kiadványokkal lepik meg az olvasót. ” /Tanulmánykötet a gyermekirodalomról. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), febr. 4./

Az Európai Bizottság elfogadta Románia igazságügyi reformjáról szóló időközi jelentését, megállapítva, hogy a korrupció elleni harcban elért eredmények elégtelenek. Romániának minden erejét a magas szintű korrupció leküzdésére kellene fordítania. Az időközi jelentés egyaránt bírálja Románia mellett Bulgáriát is. Mark Gray bizottsági szóvivő szerint a két új EU-tagország büntető intézkedésekkel számolhat, ha a helyzet nem változik. Ilyen büntető intézkedés lehet, hogy felfüggesztik Románia, illetve Bulgária részvételét a bel- és igazságügyi együttműködésben. /Nem eredményes az igazságügy reformja. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 5./

A kormány saját hatáskörében próbál megoldást találni arra, hogy folytathassa tevékenységét a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS), amelynek a működését szabályozó törvényt az alkotmánybíróság a napokban minősítette alkotmányellenesnek – jelezte Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök. Első lépésként olyan döntést hoznának, amely lehetővé tenné, hogy az átvilágító bizottságnál lévő dossziék valamelyik közintézménynél maradjanak, ne kerüljenek vissza a titkosszolgálat vagy a hadsereg kezébe, vagyis hozzáférhetőek legyenek az állampolgárok számára. Második lépésként a kormány sürgősségi rendeletet fogadna el. Ez figyelembe venné az alkotmánybíróság ítéletét is, amelynek szellemében az igazságügyi szervek hatáskörébe utalná az egyes személyek ügynökmúltjával kapcsolatos ítéletek egy részét. Leszögezte, hogy a CNSAS nem fog a kormány ellenőrzése alá kerülni. Marius Oprea történész szerint a megoldás az lenne, ha az egykori kommunista titkosszolgálat irattárát nyilvánossá tennék. Javasolni fogja, hogy a CNSAS kerüljön a Kommunizmus Bűntetteit Feltáró Intézet fennhatósága alá. /Kormányfői lépések a CNSAS működtetésére. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 5./