Tizennyolc év elteltével fordult az RMDSZ-hez segítségért az 1990. március 15-i szatmárnémeti román nacionalista pogrom egyetlen súlyos sérültje, Szűcs Ferenc, mivel állapota ismét rosszabbra fordult. A hatvanöt éves férfi lényegében arra az éves pénzügyi támogatásra pályázott volna, amelyet az RMDSZ a marosvásárhelyi fekete március néven elhíresült erőszakos cselekmények néhány áldozatának nyújt. Az idei támogatásosztásból azonban kimaradt, sőt választ sem kapott kérelmére. A Krónika napilap megkeresésére Markó Béla azt ígérte, felveszi a kapcsolatot az RMDSZ Szatmár megyei szervezetével, hogy tájékozódjon a történtekről. Szűcs Ferenc december óta kénytelen rendszeresen Kolozsvárra utazni orvosi kezelésre. 1990 márciusában kirakatrendezőként dolgozott, és a nemzeti ünnepet megelőző napokban az volt a fő foglalkozásuk, hogy sorra kaparták le a kirakatokról a magyar és a német nyelvű feliratot, mert ahol a felbőszült román fiatalokból álló randalírozó bandák magyar szöveget láttak, azt betörték. A csőcselék őrjöngött, a felbőszült fiatalok csapatokba szerveződtek. Március 15-én olyan volt a hangulat az utcákon, hogy a magyarok nem mertek kimenni ünnepelni. Amikor kollégájával hazafelé igyekezett, egy csapat román nacionalista épp a székesegyházat rohamozta. A csőcselék bekergette az ünneplőket a templomba, amelynek ajtaját késekkel kezdték el vagdosni. Szűcs Ferenc látta, hogy belerúgtak Rozs István püspöki titkárba, aki kiment, hogy lecsillapítsa őket, akkor Szőcs közbelépett, erre orrba rúgták, Szőcs elájult. 50–60 fiatal rugdosta őt a földön. A felbőszült tömeg a mentőautót is megrohamozta, amelyet a sekrestyéből hívtak, úgyhogy alig tudták elszállítani az eszméletlen sérültet. Ha a nővérek nem állnak a sarkukra, a román orvosok nem engedték volna be őt. Súlyos agyrázkódása, orrsövénytörése és rengeteg zúzódása volt, a román sebész, Birlea doktor tizenhetedikén hajnalban mégis kirakta őt a kórházból. Kollégái ezután a mátészalkai kórházba szállították Szűcs Ferencet. Elterjedt a halálhíre, emlékére Sinkovics Imre elszavalta a tévében a Nemzeti dalt. Az akkori verés nem tűnt el nyomtalanul, 1993-ban agyvérzést kapott. Az orvos mondta, úgy tűnik, hogy egy korábbi fejsérülés okozta a bajt, de ő nem merte elmondani, hogy mi történt, mivel a verés után sokáig zaklatták őt, fenyegető leveleket is kapott. Tavaly decemberben több egészségügyi problémát is felfedeztek nála, melyek jó része – például az elsorvadt vese – minden valószínűség szerint a régi sérülések következménye. /Babos Krisztina: Gyógyírt vár a régi sebekre. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 3./

Kukorelly Endre író, költő, a Pécsi Országos Színházi Találkozón résztvevő előadások idei válogatója nyilvánosságra hozta, hogy mely előadások szállhatnak versenybe idén a június 5–14. között zajló, nyolcadik alkalommal megrendezett találkozón. Az erdélyi magyar színházakat a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Bocsárdi László rendezte Yvonne, burgundi hercegnő című előadása és a székelyudvarhelyi Nézőpont Színház Göttinger Pál rendezésében színre állított Love&Money című előadása képviseli. /Székelyföldi előadások a POSZT-on. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 3./

Beke Sándor 1990 áprilisában indította el Székelyudvarhelyen Székely Útkereső címmel irodalmi és művelődési folyóiratát. A lap tíz éven át tudott felszínen maradni, az első évben havonta, 1994-ig kéthavonta, aztán negyedévenként, majd összevont számokkal. A példányszáma ezer és háromezer között váltakozott. Végül úgy szűnt meg, hogy jogutódja, az 1991-ben indított Székely Útkereső Kiadványok átvette programját: a folyamatosan megjelenő füzetek, könyvek történelmi, művelődéstörténeti, néprajzi esszéket, tanulmányokat tartalmaznak. Ezeket foglalja össze az egyik legkitartóbb munkatárs, P. Buzogány Árpád munkája: A Székely Útkereső kiadványok műhelyében. Hagyomány és helyismeret közelképben, Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely 2007. A tízéves jubileum alkalmából az időközben Erdélyi Gondolat néven kiadót alapító Beke Sándor másfélszáz oldalas ünnepi kiadványt jelentetett meg a Székely Útkereső (a folyóirat és a sorozat) történetéről, filológiai pontosságú monográfiát: Székely Útkereső – szellemi műhely a XX. század végén Erdélyben. Főszerkesztői vallomás a folyóirat megszületéséről és életéről. Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely 2007.) A kötet az Erdélyi Gondolat 175. könyve, ami nem kis teljesítmény a mai könyvvilágban. /(bölöni): Két udvarhelyi kiadványról. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 3./

Otthonosabb várost ígért 2004-es programjában Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester, amelyet a többrétegű fejlesztés, a lakossággal való együttműködés és a szolgáltatások javítása által kívánt megvalósítani. Elmondta, a város főbb utcáit sikerült felújítani, ezért elégedett. Csíkszereda lakossága viszont többször is elégedetlenségének adott hangot: a megépített körforgalmakat sem tartják teljesen indokoltnak. A város forgalmának átszervezését is ígérte négy évvel ezelőtt a polgármester, viszont ez nem sikerült. /Székely Zita: „Egy polgármester tudjon nemet mondani” = Krónika (Kolozsvár), ápr. 4./

A sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Gimnázium Háromszék egyik legrangosabb iskolája. A gimnázium az 1990–1991-es tanévtől költözött jelenlegi helyére. Az intézmény oktatói-nevelői munkáját is anyagi támogatásban részesítő Mikes Kelemen Alapítvány finanszírozásában készült el 1993-ban a névadó Zágoni Mikes Kelemen szobra. A 136 férőhelyes kollégium a város más iskoláiban tanuló lányoknak is otthont nyújt, vakációban pedig turisztikai központként működik. A gimnáziumban ebben a tanévben 1300 diák tanul, elemi szinten 16 osztály, az 5–8-as ciklusban 18, gimnáziumi szinten pedig 16 osztályban zajlik a tevékenység. Kiemelt hangsúlyt fektetnek a nyelvtanulásra. Az iskola valamennyi nyolcadik osztályt végzett tanulója tovább tanul. Osonó nevű diákszínjátszó körük már több országos első díjat szerzett, az erdélyi magyar színjátszás egyik legfontosabb utánpótlás-bázisaként emlegetik. Több mint 50 ezer kötettel rendelkező könyvtárukra is büszkék. Élénk nemzetközi kapcsolatrendszert is ápolnak, az iskola 34 hazai és külföldi testvériskolával tart kapcsolatot. Az iskola 1874-ben nyitotta meg kapuit, első igazgatója Málik József, a kor jeles pedagógusa, pedagógiai szakírója, lapszerkesztője volt. Az iskola az első világháború után felekezeti tulajdonba került, az 1948-as államosításig a református egyházhoz tartozott. Az államosítás után ismét állami elméleti líceum lett, majd 1983-tól ipari líceum. Az 1990–1991-es tanév végén a színmagyar gimnázium létrehozása érdekében zajló helyi tárgyalások eredményeként az iskola helyszínt változtatott, a régi székhely ma a román nyelvű Mihai Viteazul Főgimnáziumnak ad otthont. A Mikes Kelemen Gimnázium jelenlegi igazgatója Jancsó Árpád tanár. /Kovács Zsolt: A „vándorló” iskola. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 4./

Pihenésre, nyugalomra alkalmas Székelyudvarhelyen a Jó Pásztor Papi és Idősek Otthonának külső-belső környezete. A 2002-től működő intézmény a Jó Pásztor Alapítvány megvalósítása, amelynek kuratóriuma Gyulafehérváron működik, és a mallersdorfi ferences nővérek személyzetét dicséri otthoniassága. Léstyán Ferenc atya 95. születésnapját nemrég ünnepelték, aki legújabb könyvén dolgozik. /Molnár Melinda: A Jó Pásztor biztonságos. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), ápr. 4./

1942 augusztusában az erdélyi írók marosvécsi találkozóján néhány író nyilatkozatot fogalmazott, amelyet a helikoni közösség elfogadott. Szövege az Erdélyi Helikonban megjelent 1942 őszén, az erdélyi magyar írók nyilatkozataként. A szöveg az erdélyi népek közti békesség, a kultúra és a humanizmus értékeinek védelmében írott valóságos himnusz. Elítéli a Budapestről Erdélybe ejtőernyőzött hivatalnokokat, intézményeket és kormányzati szerveket, szembefordul a náci ideológiával és hatalmi gyakorlatával. Az aláírók között volt Wass Albert. Szőcs Géza kiállt Wass Albert mellett, aki irodalmunk jelesei között van, akkor is, ha felfogásában és eszközeiben egy anakronisztikusabb, 19. századi eszményt látszik folytatni. A funtineli boszorkány című regénye a román nép iránti szimpátiának, a vele való mélységes együttérzésnek olyan dokumentuma, amelyet a jobb érzésű románok is elismernek. Szőcs Géza sérelmesnek tartja az egész magyar kultúra nevében, hogy valaki azért számítson mind a mai napig stigmatizáltnak, mert 60 évvel ezelőtt Bukarestben valaki kiagyalt egy azóta sem bizonyított vádat. Mások azt mondják, nem Wass Alberttel van baj, hanem azokkal, akik nevét a zászlójukra tűzték. Akkor azokkal tessék vitatkozni, hangsúlyozta Szőcs Géza. (Szőcs Géza: A százéves Wass Albert. Erdélyi Napló, 2008. március 5.) /(bölöni): Mit üzen a sírból? = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 5./

A tordai Petőfi Kör idén is meghívta a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban működő Fenichel Sámuel Önképzőkör diákjait az általa szervezett Aranyosszéki Népfőiskola előadására, ahol a meghívott diákok Nagyenyedi csillagok címen mutatták be legfrissebb „tanulmányaikat”. Az egyik diák gróf Mikó Imrét mutatta be, aki nemcsak diákja volt az iskolának, hanem főgondnoka is, a másik Szász Károly püspök sokoldalúságát hangsúlyozta, a harmadik Barabás Miklós festőművész életútját vázolta fel. Végül Józsa Miklós nyugalmazott magyar szakos tanár Áprily Lajosról tartott előadást. /Dvorácsek Ágoston a Fenichel Sámuel Önképzőkör vezető tanára: Torda. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 5./

Kalna Zsolt minorita atyát a legutóbbi tartományi káptalan a Magyarországra, illetve Erdélyre kiterjedő Szent Erzsébet Minorita Tartomány főnökévé választotta. Aradon megtörtént a házfőnök-választás, Blénesi Róbert atyának szavaztak bizalmat. /Balta János: Istent, a hívek boldogulását szolgálni. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 5./

Új kiadvánnyal gazdagodott a magyar kulturális sajtó. A budapesti Alexandra Kiadó gondozásában negyedévenként megjelenő Hungaricum célja a határon túli magyar irodalmi, művészeti, tudományos értékek és alkotóik bemutatása. A 196 oldalas, nagyformátumú, színes kulturális magazin első száma a múlt évben látott napvilágot és melléklete az olasz–magyar kulturális kapcsolatok történetét, az Olaszországban élő magyar alkotókat mutatja be. A 2008/1-es szám Erdély-központú, melléklete az Erdélyi szőttes címet viseli. „Az erdélyi magyarság szellemi – kulturális, irodalmi, művészeti, tudományos – értékeit hiánytalanul bemutatni egyetlen mellékletben nem lehet. Csak hozzákezdtünk, remélve, hogy lesz erőnk és lehetőségünk e fantasztikusan gazdag forráshoz még sokszor visszatérni” – olvasható a bevezetőben. Képet ad a folyóirat az erdélyi magyar irodalomról, az irodalmi műhelyekről, a kolozsvári Helikonról és Szilágyi Istvánról, a marosvásárhelyi Látóról és Kovács András Ferencről, az aradi Irodalmi Jelenről és Böszörményi Zoltánról, a kolozsvári Korunkról és Kántor Lajosról, a csíkszeredai Székelyföldről és Ferenczes Istvánról. A Hungaricum bemutatja a kolozsvári színházat is, a képzőművészet képviselőjeként Kós András szobrászművészt, de szó esik a marosvásárhelyi Teleki Téka kincseiről is. /Németh Júlia: Hungaricumként Erdélyi szőttes. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 5./

Az RMDSZ központi vezetőségére, az április 8-án ülésező Szövetségi Állandó Tanácsra hárul annak eldöntése, ki legyen a szövetség jelöltje a Kovászna megyei tanács élére. Ez az egyetlen jelentősebb megválaszolatlan kérdés a jelöltállítás folyamatában, miután április 6-án országszerte lezárultak az előválasztások. Kovászna és Hargita megyében azért okozott gondot a jelöltállítás a megyei önkormányzat élére, mert a székelyföldi területi RMDSZ-szervezetek mindegyike igényt tartott volna a tisztségre. Kovászna megyében a felső-háromszéki szervezet Tamás Sándor képviselőt, az alsó-háromszéki Demeter János jelenlegi tanácselnököt indította volna a választásokon. Eredetileg közvélemény-kutatással kellett volna eldönteni, melyikük legyen a jelölt, azonban a felmérés igen szoros eredményt hozott, ezért a két szervezet alkotta Kovászna Megyei Egyeztető Tanácsra hárult ez a feladat. A testület azonban nem tudott dönteni a kérdésben, így a végső szó a SZÁT-é lesz. Megyeitanácselnök-jelöltek: Arad – Király András; Bihar – Kiss Sándor; Fehér – Komáromi Attila; Hargita – Borboly Csaba; Hunyad – Borbély Károly; Kolozs – Máté András Levente; Maros – Lokodi Edit; Szatmár – Csehi Árpád; Szilágy – Csóka Tibor; Temes – Halász Ferenc. Hargita megyében Csíkszék Borboly Csabát, Udvarhelyszék Benedek Árpád Csabát, Gyergyószék Petres Istvánt jelölte volna. Az RMDSZ Hargita Megyei Egyeztető Tanácsa végül Borboly Csabát, a Hargita Megye Tanács jelenlegi alelnökét jelölte a tisztségbe. Polgármesterjelöltek: Arad – Bognár Levente; Csíkszereda – Ráduly Róbert; Kolozsvár – László Attila; Marosvásárhely – Borbély László; Nagyvárad – Biró Rozália; Sepsiszentgyörgy – Antal Árpád; Szatmárnémeti – Ilyés Gyula. /Sojka Attila János: Egyetlen kérdőjel. Országszerte lezárult az RMDSZ-jelöltállítás. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 7./

Miután a másik két aspiráns, Günthner Tibor és Kovács Máté visszaléptek a Szatmár megyei tanácselnök-jelöltségtől, Csehi Árpád száll majd az elnökségért az esély. Április 5-én a Szatmár megyei választmányi ülésen kialakult a megyei tanácsosjelölti RMDSZ–NDF–lista végső formája is. Az RMDSZ megyei elnöke, Csehi Árpád bejelentette a Német Demokrata Fórum megyei vezetőségével folytatott tárgyalások végkifejletét: ismét közös megyei tanácsosjelölti listával indul a két szervezet. A jelöltek bemutatkozása előtt valóságos visszalépés–sorozat történt. Elnézést kért az a Szatmár Megyei Tanács volt elnöke, Szabó István, azért, mert a tavaly váratlanul lemondott a tisztségről. Elmondta, azért döntött így, mert nem bírta idegileg a nyomást. Szerinte a többi párt részéről lejáratási kampány indult az RMDSZ–es tisztségviselők ellen. Csehi Árpád közgazdász és jogász végzettségű fiatalember. A listát hivatalból Csehi Árpád vezeti, a többi jelöltre való szavazás nyomán az alábbi sorrend alakult ki: Günthner Tibor, Riedl Rudolf, Rácz Éva, Draveczky Károly, első NDF– es jelölt, Kónya László, Kovács Máté, Nagy Sándor, Stier Péter, második NDF–es jelölt, Várna Levente, Véron András, Muzsnay Árpád, harmadik NDF–es jelölt, Veres István, Antal István, Kánya László, Molnár Csaba, Balvinszky Sándor, Stiebli Arnold és Gábor József. /Fodor István: Csehi Árpád a megyei tanácselnökjelölt. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), ápr. 7./

Nem tartja magát a románok első számú ellenségének, és elutasítja az ellene még az Európai Parlamentben is folytatott lejáratási kampányt Tőkés László europarlamenti képviselő. Április 6-án, vasárnap tartott sajtótájékoztatón bejelentette, nyílt levélben felkérte Traian Basescu államelnököt, Calin Popescu Tariceanu kormányfőt és Catalin Predoiu igazságügyi minisztert, hogy sürgősen lépjenek közbe annak érdekében, hogy megszüntessék az állam bizonyos intézményeinek a református egyház tevékenységébe való beavatkozását. Tőkés kifogásolta, hogy az ügyészség és a szatmárnémeti munkafelügyelőség visszahelyezte a gencsi parókiára a lelkészi közösségből négy évvel ezelőtt sikkasztás miatt kizárt Báthory Gyula volt gencsi református papot. Ez az ügy a református egyházra tartozott, a gencsi református egyházkerületre, és nem az említett intézményekre. Tőkés szerint a Szatmár megyei törvényszék döntése alkotmányellenes, megszegte az egyházi autonómiát. Tőkés azt is nehezményezte, hogy folytatódik a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium sportpályája kapcsán ellene és három kollégája ellen irányuló eljárás, bár a legfelsőbb bíróság elutasította Florin Puscas ortodox pap vádjait és úgy döntött, nem indít eljárást Tőkés és társai ellen. Ennek ellenére Tőkés Lászlót április 14-re beidézte a bukaresti bíróság. Harmadsorban Tőkés azt is nehezményezte, hogy Rares Niculescu EP-képviselő rágalmazó körlevélben kommentálta Tőkés Lászlónak a március 15-i erdélyi magyarellenes megmozdulások kapcsán Brüsszelben elhangzott ismertetőjét. /Tőkés: Nem vagyok a románok fő ellensége! = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 7./

Az SZDSZ Országos Tanácsa (OT) azt javasolja az április végén sorra kerülő rendkívüli küldöttgyűlésnek, hogy szavazzák meg a párt koalícióból való kilépését – mondta Gulyás József, az OT elnöke. Kóka János SZDSZ-elnök büszke arra, hogy az OT „bölcsen” odaállt az egyetlen lehetséges döntés, a koalícióból való kilépés mögé. Hangsúlyozta, hogy ebben a kormányban nem kívánnak szerepet vállalni, de „önálló liberális pártként konstruktív ellenzéki szerepre törekszenek”. /Konstruktív ellenzékiségre készül az SZDSZ. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 7./

Pankotán a magyar nyelvű óvodai csoportnak az új épületben egy 7,7 négyzetméter nagyságú, átjáró szobát szánnak. A szülőknek a kis méret ellenére tetszik az új tanterem, ugyanakkor az igazgatónő támogatja egy új tanteremnek a padlástéren történő kialakítását. /Balta János: Pankotai magyar óvoda. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 7./

A Marosvásárhelyen hét éven át megrendezett Bolyai Alkotótábor résztvevőiről és alkotásaikról készült katalógust mutatták be április 5-én a Kultúrpalotában. A katalógusban százhúsz művész szerepel, életrajzi adatokkal, illetve a kiállított munkák fotóival. Csegzi Magdolna, a tábor egyik szervezője, a katalógus ötletgazdája elmondta, hét éve nemcsak a képzőművészeknek, grafikusoknak, festőknek, szobrászoknak, textilművészeknek, de a tudományok különböző területein tevékenykedő alkotóknak is lehetőséget nyújtanak a bemutatkozásra. /Antal Erika: Albumba gyűjtött művek. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 7./

Tőkés László református püspök bejelentette, nyílt levélben felkérte Traian Basescu államelnököt, Calin Popescu Tariceanu kormányfőt és Catalin Predoiu igazságügyi minisztert, hogy sürgősen lépjenek közbe annak érdekében, hogy megszüntessék az állam bizonyos intézményeinek a református egyház tevékenységébe való beavatkozást. Tőkés Báthory Gyula gencsi református lelkész ügye kapcsán küldte el a leveleket. Tőkés szerint a Szatmár megyei törvényszék áthágta az alkotmány előírásait, amely biztosítja az egyházaknak az autonómiát. /Báthory Gyula felfüggesztése. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 8./

A Királyhágó-melléki Református Egyházkerület tiltakozik Tőkés László európai parlamenti képviselő szándékos és alaptalan lejáratása ellen. Egy román demokrata-liberális párti EP-képviselő Tőkés Lászlót a kolozsvári magyarverés áldozata melletti kiállása miatt támadta meg. Két bűnvádi eljárást a sikkasztással vádolt gencsi pap elbocsátása miatt indítottak ellene. Tőkés László levélben kérte a román államelnököt, a miniszterelnököt és az igazságügyi minisztert, vessenek véget a kirakatpereknek. (Duna TV) /Tőkés László tiltakozik a lejárató kampány ellen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 8./

Kilencedik születésnapját ünnepelte a Transindex internetes portál csapata. Sipos Zoltán felelős szerkesztő elmondta, a Transindex műhelyében három új projekt született. A portál külalakja megújult, ugyanakkor a portál elmozdult a felhasználók által előállított tartalom (Web 2. 0) irányába, a blogok pedig az eddigieknél is nagyobb hangsúlyt kapnak. Létrehozzák a www.webvidek. ro honlapot, amelyre a Transylvania Egyesület által működtetett teleházak közösségei küldhetnek fényképeket, videofilmeket és írásokat annak érdekében, hogy minél szélesebb körben megismertethessék településüket. /B. T. : Új köntösben a Transindex. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 8./

Az Áprily Estek rendezvénysorozat keretén belül április 11-én a magyar költészet és az erdélyi magyar kultúra napját fogják megünnepelni Nagyenyeden, Janus Pannoniusra, első világi költőnkre és Miksa Zsuzsannára, az EMKE enyedi alapító tagjára és családjára fognak emlékezni. /Szakács Bálint: Áprily-estek Nagyenyeden. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 8./

Az idősebb aradiak emlékeznek a Rozsnyay névre, elsősorban a patika kapcsán, amelyet, bár időközben sokszor változott a neve, sokan ma is így emlegetnek. A múlt héten Magyarországon, Szabadszálláson megrendezett Rozsnyay-ünnepség egy nagyszabású megemlékezés-sorozat nyitó rendezvénye volt. Rozsnyay Mátyás Szabadszálláson született 1833. május 14-én, ahol ápolják emlékét: néhány éve a városközpontban mellszobrot állítottak tiszteletére. A rendezvényen jelen voltak a négy helységre (Szabadszállás, Zomba, Szekszárd, Arad) terjedő megemlékezések szervezésében, támogatásában részt vállalók (Aradról az EMKE, RMDSZ, Levelezési sakkozók, Kölcsey Egyesület, Alma Mater és Pro Presens Alapítvány, Nyugati Jelen). A szabadszállásiak felelevenítették a gyógyszerész, sakk-szakíró, fotográfus, közéleti ember életét és munkásságát. Rozsnyay Mátyás a dunántúli Zombán nyitott gyógyszertárat 1861-ben, ott dolgozott Aradra költözéséig, 1874-ig. A kiváló felkészültségű gyógyszerész Zombán kezdett foglalkozni a kininnel, találmánya (Chininum tannicum insipidum Rozsnyay) híressé tette szakmai körökben, ugyanis a készítménye 1920-ig a malária egyetlen ellenszere volt. Rozsnyay az orvosságokon kívül gyógyborokat is készített. Nevéhez fűződik az első magyar sakk-könyv. Az akkoriban még újdonságnak számító fotográfiával Rozsnyay nem csak elméleti szinten foglalkozott, ő alapozta meg elméletileg a fotográfia nyomdai sokszorosításának lehetőségeit az addigi acél-, réz- vagy fametszet felváltására. A megemlékező rendezvények májusban Aradon fejeződnek be, ahol Rozsnyay 1895. aug. 25-én meghalt, ott helyezték örök nyugalomra. /Jámbor Gyula: Szabadszállástól Aradig. Emlékezés Rozsnyay Mátyásra. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 8./

Krassó-Szörény megyében a megyei RMDSZ közgyűlésén döntött a helyhatósági választásokon indítandó listavezetőkről. A megyei tanács RMDSZ-es listavezetője Seres Adélia kisebbségi tanfelügyelő, aki vállalta a jelöltséget annak ellenére, hogy maga a kampány tehertételt jelent számára annál is inkább, mert csodának kellene történnie, hogy bejusson az önkormányzatba. A resicabányai listavezető Beke Vasilie nyugalmazott mérnök, első helyét nem mindenki fogadta örömmel. A Krassóváron (talán feleslegesen) induló Hategan Márta keményen bírálta azokat, akik egy tál lencséért elárulták magyarságukat és az RMDSZ-t, mert fontosabb nekik a szavazatszámláló bizottságban kapható tiszteletdíj, mint nevük szerepeltetése a jelöltlistán. Makay Botond elítélően írt a Magyar Polgári Párt szimpatizánsairól, miattuk a vidéki városokban (Oravicabányán kívül, ahol Veres Ferenc mérnök a listavezető) nem tudtak egyetlen jelöltet sem állítani. Makay szerint ideje a pártütőktől és az egykori kommunista vezetőktől megtisztítani az RMDSZ-t, nemzetárulókra nincs szükség. /Makay Botond: Eladták magyarságukat és az RMDSZ-t egy tál lencséért. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 9./

Antal Árpád RMDSZ-es parlamenti képviselő és Csinta Samu újságíró párharca dönti el, ki irányítja a következő négy évben Sepsiszentgyörgyöt, miután a Magyar Polgári Párt a Krónika felelős szerkesztőjét indítja polgármesterjelöltként a júniusi helyhatósági választáson. „Sepsiszentgyörgyön egyfajta rendszerváltó hangulat uralkodik, s ha ebben nekem főszerepet szánnak, vállalnom kell a kihívást” – indokolta Csinta, hogy újságíróként miért vállalkozik közigazgatási tisztségre. Csinta Samu április 14-i hatállyal függeszti fel a Krónika felelős szerkesztői tisztségének ellátását, utódlásáról pedig napokon belül dönt a lapot kiadó Krónika Kiadóház Rt. vezetősége. /Rostás Szabolcs: Sajtóból a politikába. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 9./ Csinta Samu, a Krónika felelős szerkesztője elbúcsúzott az olvasóktól. Magával viszi az olvasói ragaszkodás batyuját, a visszajelzéseket. /Csinta Samu: Tisztelt olvasó! = Krónika (Kolozsvár), ápr. 9./ „A független újságírástól a párttagság felé van út. Fordítva talán már kevésbé” – kommentálta Markó Béla RMDSZ-elnök Csinta Samu, a Krónika napilap felelős szerkesztője döntését, hozzátéve: „nem érti, mi van annak a fejében, aki egy olyan városban vállal MPP-s polgármester-jelöltséget, ahol az RMDSZ-nek egy kiváló, dinamikus, fiatal jelöltje van Antal Árpád személyében”. „Aktív újságíró ne politizáljon” – jelentette ki az ÚMSZ megkeresésére Ambrus Attila, a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete /MÚRE/ elnöke. /Tudathasadás: újságíró vagy politikus? = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 9./

Csak az egyik szakból adna diplomát a Babes–Bolyai Tudományegyetem azoknak a jelenlegi és egykori hallgatóknak, akik néprajz–nyelv szakon folytatták tanulmányaikat. Erről határozott az egyetem szenátusa. A diákok maguk dönthetik el, hogy a két elvégzett szak közül melyikre kérik a diplomát. Az egyetemi diplomabotrány két hónappal ezelőtt robbant ki, amikor néhány 2006-ban államvizsgázott fiatal azt próbálta megtudni, miért késik a diplomájuk kibocsátása. Megtudták, hogy a néprajz–nyelv szak már 2002 óta nem szerepel a meghirdethető szakok jegyzékén, és ennek következtében az egyetem törvényesen nem állíthatja ki azt az oklevelet, amelyért négy éven át tanultak. Az egyetem tavalyig évről évre meghirdette a felvételi vizsgát erre a szakra; így mintegy száz diák és volt diák került kilátástalan helyzetbe. Az érintettek szerződésszegéssel vádolták a BBTE-t a rektorátusnak címzett beadványukban, azokra a tanulmányi szerződésekre hivatkoztak, amelyeket valamennyi diák minden megkezdett félév elején megkötött az egyetemmel. Ebben az oktatási intézmény vállalta, hogy tanulmányaik végén néprajz–nyelv diplomát állít ki számukra. „Ezt a határozatot nem tekintjük válasznak a beadványainkra” – nyilatkozta Román Márta, aki tavaly államvizsgázott néprajz–angol szakon. /Gazda Árpád: Fél diplomát kínálnak. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 9./

Az Erdélyi Gondolat (ErGo) Egyesület helyett a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) nyerte el a 2008-as Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor szervezését. A fő támogató Pro Minoritate Alapítvány azt kifogásolta, hogy „az ErGo egyesület az elmúlt években túlzottan liberális szemléletmódot képviselt, és nem vett aktívan részt Tőkés László kampányában. ” Fancsali János cikkében vitatta ezt az érvelést. Ilyés Szabolcs, az ErGo egyesület ügyvezető igazgatója elmondta: ,,csupán annyit szerettünk volna, ha a Tusványos túlmutat a politikai jobb- és baloldali paradigmák állandó bemutatásán”. A MIT vezetősége szerint az idei tábor egyaránt épül hagyományokra és megújulásokra is. A román-magyar párbeszédnek is nagyobb teret biztosítanak. /Fancsali János: Tusványos és szerepcsere…= Szabadság (Kolozsvár), ápr. 9./

Kövesdy István a Tompa Miklós Társulat vezetője elmondta, sikeres volt a kezdeményezés, a március 29-én megrendezett színészbál célja Székely Színház Alapítványának megteremtése volt. Az alapításhoz szükséges összeg nyolcvan százaléka már rendelkezésre áll, és ebben tetemes része volt Lokodi Editnek, a Maros Megyei Tanács elnökének. A Gruppenc-Hecc Kabarétársulat ajánlatot tett: április 14-én a Nemzeti Színház nagytermében műsorra tűzi legutóbbi, nagy sikert arató előadását, hogy a teljes bevétellel járuljon hozzá a vállalkozás sikeréhez. Az alapítványban a társulat valamennyi tagja alapító tagként fog szerepelni. Szeretnénk, ha mindig a társulaté maradna az alapítvány és nem idegenedne el, mint az a Prospero Alapítvány esetében történt. Szeretnék elérni, hogy a Prospero tulajdonában lévő színészlakások visszakerüljenek a színházhoz. /Nagy Botond: Megalakulhat a Székely Színház Alapítvány! = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 9./

Az ötvenes évek elején állandóan a sikeres kollektivizálásáról, az élmunkásokról kellett írni. A sajtó egy szót sem írt a bukaresti törvényszék 1950. augusztus eleji ítéleteiről, melyekben Márton Áron gyulafehérvári katolikus püspököt életfogytiglani börtönre ítélték. Csoportos koncepciós pert kreáltak, belekeverve Korparich Ede Hangya elnököt, Lakatos István szociáldemokrata képviselőt, a Szövetség szövetkezeti központ elnökét, dr. Szász Pált, az EMGE utolsó választott elnökét, akit tíz évre, míg Kurkó Gyárfás MNSZ elnököt huszonöt évre ítélték. Belekeverték az ügybe Teleki Ádám grófot, a baloldali szimpatizáns agrárpolitikust, Venczel Józsefet, a Bolyai Egyetem statisztika professzorát, Bodor Bertalan bankigazgatót. Az ítéletekről pontosan nem tudott senki semmit, csak mendemondák kerültek ki, pl. Kurkóról, aki tiltakozásul, felháborodva, ráborította az asztalt a bíróság elnökére. Az EMGE éléről a Magyar Népi Szövetség távolította el Szász Pált, és ekkor vette át a vezetést Vass Márton, Antal Dániellel együtt. Szász Pál 1945 után az erdélyi kisgazdaságok jövőjéről tartott előadást, és azt fejtette ki, hogy az olyan nagyüzemi gazdaságok, mint a kolhozok, Erdélyben nem válhatnak be, mert nem alakíthatóak ki olyan nagytáblás üzemformák, melyeket mezőgazdasági nagygépekkel gazdaságosan lehet művelni. Tamási Áron hazahívását Kurkó Gyárfás helyeselte és támogatta, pedig tudta, hogy Nagy István tüzet fújt az „áruló” Tamási ellen. Mert akkor az volt az erdélyi baloldal véleménye, hogy Tamási elárulta az 1937-es Vásárhelyi Találkozó eszméit. A később időben, ahányszor Kurkó sorsa szóba került, Sütő András mindig megjegyezte: „támogatta, hogy Erdélyt Romániához csatolják, a román állam hálából ezért becsukta. ” Kurkóék és Márton Áron sorsa sokáig foglalkoztatta az embereket, mert hivatalosan nem jelent meg a perükről semmi. Az emlékeit közlő Katona Szabó István erre is kitért. Marosfőn nyaralt 1950-ben, ahol szóba hozták a kérdést, miért tartóztatták le őket, és Bányai László kommunista vezető fia, Bányai Péter, aki éppen ott nyaralt, kategorikusan felelte: a Rajkkal való kapcsolatuk miatt. A Bányai-fióka alig tízéves lehetett, biztosan az apjától hallotta ezt a véleményt. Katona Szabó István ezután figyelmesen kereste a Rajk-perről megjelent kék könyvben, de Rajknak semmilyen erdélyi vonatkozását nem találta a részletes periratban. Arról sem írtak az újságok, hogy a szerzeteseket deportálták, de csak a katolikusokat, mert az ortodox kolostorokban a nagyszakállú szerzetesek zavartalanul élték életüket. A sajtó foglalkozott a nagy „Vatikáni-kémperrel”, melynek során még szabadlábon lévő katolikus püspököket ítéltek el. Az sem kapott publicitást, hogy a Bolyai Tudományegyetemből kiszakították a jog és közgazdasági kart. A jogi kar kétnyelvű tagozatúvá vált, azután pár év múlva megszűnt. Ez volt az első kísérlet az önálló Bolyai Egyetem felszámolására. /Katona Szabó István: A felszámolások folytatódnak. Részlet A nagy hazugságok kora című önéletírásból. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 9./

Szécsi Antal Székelyudvarhelyen élő nyugalmazott tanár pedagógusi pályájának közel felét az erdővidéki Vargyason töltötte Két könyvvel állt elő. Az egyikben – Falu a Látóhegy alatt – vargyasi éveit írta le, másikban – Kapuállítók hitével – hosszas pedagógusi pályájának tanulságait összegezte. Szécsi Antal nemcsak tanított, nevelt is, gyermekeket és felnőtteket egyaránt. Életútját számba vevő könyve végén felsorolta pedagógiai témájú írásait. Zömük a Közoktatás elődjében, a Tanügyi Újságban jelent meg, de közölt az A Hétben, a Korunkban és a Hargitában is. „Jelenleg egy Vargyashoz kapcsolódó könyv megírása foglalkoztat: dr. Borbáth Károly, tragikus körülmények között elhunyt, legendás tudású történész életútja. Kutatok, levelezek, gyűjtöm az anyagot” – vallott a szerző. /Borbély László: Küzdelmes évek krónikása. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 9./

Kóka János, a Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ) elnöke április 9-én Romániába látogatott. A Magyarország és Románia közötti gazdasági kapcsolatokról, az infrastrukturális fejlesztéseket érintő kérdésekről, valamint a határon átnyúló regionális együttműködésről tárgyalt Kóka Markó Bélával, az RMDSZ elnökével, az RMDSZ bukaresti elnöki hivatalában. A találkozón kitértek a román és magyar úthálózatok összekapcsolásának lehetőségeire is. Markó Béla a találkozót követően elmondta, a regionális együttműködésről beszélve Székelyföldre is kell gondolni, ahol nagy szükség van a beruházásokra. Kóka János és Markó Béla tájékoztatták egymást a két politikai szervezet helyzetéről is. Kóka János Calin Popescu Tariceanu miniszterelnökkel is találkozott. /Gazdasági együttműködést szorgalmaz Kóka. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 10./ Kóka János az ÚMSZ-nek elmondta, a román gazdaság azért is példaértékű Magyarország számára, mert érdemi belpolitikai konfliktus nélkül sikerült a gazdasági reformokat végigvinnie a liberális-RMDSZ-kormánynak. „Az igazi cél, hogy hazavigyük magunkkal azokat a tapasztalatokat, amiket a román kormány magáénak tudhat az egyszázalékos adókulcs bevezetéséből származó gyors gazdasági növekedésnek köszönhetően” – fogalmazott a magyar politikus a Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnökkel, valamint Varujan Vosganian gazdasági és pénzügyminiszterrel való találkozása után. Kóka Jánost Szent-Iványi István EP-képviselő és Eörsi Mátyás, az Országgyűlés Európai Ügyek Bizottságának SZDSZ-es elnöke kísérte el. /Oborocea Mónika: Tanulni jött Kóka. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 10./

Összecsukható vaságyak, szétfoszlott matracok, besárgult ágyneműk, piszkos zuhanyzófülkék és ablakok, amelyeken befúj a szél, embertelen körülmények – ilyen állapotokat találtak a Maros Megyei Közegészségügyi Felügyelőség ellenőrei a középiskolai bentlakásokban. Arra is volt példa, hogy matrac nélkül, a kemény faágyon aludtak a diákok. A radnóti líceum bentlakásának mosdójában csupán bizonyos időközönként folyik a meleg víz, a marosvásárhelyi Művészeti Líceum internátusának az ablakain pedig befújt a szél. /Menyhárt Borbála: Nem nyomortelep: középiskolai bentlakás! = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 10./