Márkos András képzőművész /sz. Csíkszereda, 1950. jún. 16./ 1973-ban végzett a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán, reklámgrafikus volt majd muzeológus a csíkszeredai múzeumban. 1978–80 között a sepsiszentgyörgyi Magyar Állami Színház díszlettervezője. 1981 óta Németországban él. Társaival létrehozta a Die Gruppe képzőművészeti csoportosulást. /Jánossy Alíz: Mindig szemben az árral. Beszélgetés Márkos András képzőművésszel. = Krónika (Kolozsvár), máj. 2./

Aradon a Jelen Házban az RMDSZ Arad megyei szervezete bemutatta a 19 polgármester-jelöltet, akik a megye magyarlakta településein, illetve a megyeszékhelyen indulnak június 1-jén a választásokon, Király Andrást, aki a megyei önkormányzat elnöki tisztségéért indul, több tanácsos-jelölt beszélt céljairól, elképzeléseiről. Arad megyében az RMDSZ közel négyszáz tanácsos-jelöltet állít. A megjelentek láthatták a Csiky Gergely Iskolacsoport kis mazsorettjeinek táncbemutatóját, meghallgatták a kisiratosi dalárda műsorát, végül Dubován Lea elszavalta Reményik Sándor Az ige című költeményét. /Irházi János: Rajtolt a kampány Aradon. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 3./

Sűrűsödnek a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) anyagi biztonságával kapcsolatos vészkiáltások. Sokan keveslik azt a pénzt, amelyet a magyar kormány évről évre az EMTE működtetésére és fejlesztésére fordít. Azt állítják, a jelenlegi magyar kormány megszegte az egyetemet 2000-ben alapító Orbán-kabinet ígéretét, hogy Magyarország évente kétmilliárd forintot utal majd át a költségek fedezésére, s hogy a Budapestről kapott összeg mára szinte a felére zsugorodott. Tibori Szabó Zoltán, a lap munkatársa, a Népszabadság tudósítója szerint az EMTE szórta a pénzt, megállapodásokat rúgott fel, a fejlesztésekről nem konzultált a finanszírozóval, más forrásokat nem vont be. Annak idején a sajtó ismertette, hogy az intézményt beindító programirodák mekkora összegeket emésztettek fel, gyakorlatilag számolatlanul. Nem derült ki, hogy az eltűnt pénzekből mennyi jutott magánzsebekbe, esetleg pártkasszába. Az egyetem a hazai állami felsőoktatáshoz képest csaknem dupla béreket fizetett, a közbeszerzési kötelezettségekről megfeledkezett, ötletszerű fejlesztésekbe bocsátkozott. A ténylegesen Sapientiának átutalt összegek a következők (millió forintban): 2000 – 1850,90; 2001 – 1895,50; 2002 – 1687,10; 2003 – 1837,05; 2004 – 1448,72; 2005 – 1746,59; 2006 – 1380,01; 2007 – 1278,79; 2008 (január-március) – 483,74. Eddig a magyar költségvetés összesen 13 608,40 millió Ft-tal finanszírozta az EMTÉ-t. Ennek az összegnek az 5,81 %-át a kolozsvári, 24,87 %-át a csíkszeredai, 26,93 %-át a marosvásárhelyi karok, 25,98 %-át pedig a nagyváradi Partium Keresztény Egyetem (PKE) kapta meg. Az összegből az egyetem rektori hivatala 7,05 százalékot, a Sapientia Alapítványi Iroda 3,38 %-ot, a Kutatási Programok Intézete pedig 4,87 %-nyit emésztett fel. Az EMTE működését többször átvilágították. A mindeddig bizalmasan kezelt jelentésekből kiderült, hogy az intézményben rengeteg visszaélés történt- az újságíró szerint. Az egyetem semmit nem tett annak érdekében, hogy a költségekhez az erdélyi magyar vállalkozói réteg hozzááruljon. Az egyházak sem járultak hozzá az általuk patronált egyetem finanszírozásához, de a magyar állam pénzén vásárolt és/vagy felújított ingatlanaikat is busás bérek ellenében adták ki az évek folyamán az egyetemnek, azaz szintén a magyar államnak. Nagyváradon az EMTE évi 5000 eurót fizetett bérként az egyházkerületi és egyetemi székházért, 4000 eurót az Arany János Kollégium régi szárnyáért, csaknem 15 ezer eurót a Mihai Viteazu utca 3. szám alatti ingatlanért. Kolozsvári a Déva utca 19. szám alatti ingatlanért a magyar állam havi 390 ezer forintnyi bért plusz üzemeltetési költséget fizet a református egyháznak. Tőkés László püspök, mint a PKE vezető testületének elnöke „irányítóként” havi 4000 új lejt inkasszált, Kató Béla kuratóriumi elnök pedig havi 450 ezer Ft-nyi bért vett fel. Éveken át tetemes „havi pénzek” kerültek olyan kuratóriumi tagok zsebébe, akik még az ülésekre sem jártak el. Misovicz Tibor a Magyar Kisebbség 2006. évi Sapientia-számában írta: „Az egyházaknak előbb-utóbb meg kell fogalmazniuk saját intézményeik és közösségeik szempontjából fontos igényeiket, cserében viszont éves finanszírozást vagy vagyoni támogatást kell nyújtaniuk. ” Az auditálók megállapították: a döntéshozatal rendszere kritikán aluli, hiányzik a döntésekért való felelősségvállalás, nincs stratégiai tervezés. Az egyetem az el nem költött összegeket letagadta, bankokban kamatoztatta, a román állam által visszatérített áfából, a finanszírozó beleegyezése nélkül ingatlanokat vásárolt stb. Az egyetemvezetést soha nem választották, mindig kinevezték, nem egy esetben rokoni alapon. Azokat, akik a hatályos törvények alkalmazását szorgalmazták, ellehetetlenítették. Példa erre a marosvásárhelyi kertészmérnöki tanszék vezetőjének, Ferencz Lászlónak az esete. Az egyetem több szakán kétes minőségű oktatás zajlik, vannak persze dicséretes kivételek is. /T. Sz. Z. : A Sapientia–EMTÉ-ről – a kíméletlen tények nyelvén. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 3./

Gémesi Ferenc, a magyar Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára elmondta, egyetlen céljuk, hogy a Sapientiát eljuttassák az akkreditációig. Be kell fejezni az üzengetést, világos menetrend szükséges, hogy 2009-re megtörténjen az akkreditáció. Mindent ennek kell alárendelni. Tibori Szabó Zoltán újságíró megkérdezte, jól fektették be az elköltött 14 milliárdot? Nehéz erre egyértelmű választ adni, felelte Gémesi. A menedzsmenttel volt baj. Kiterjedt forrásbevonási lehetőséget képzeltek el, de ez leszűkült a magyar állami költségvetésre. Lépések sem történtek a más jellegű forrásbevonásra. Magyar többségű önkormányzatoktól kellett volna forrásokat behozni. Sem az intézményi struktúra, sem a működés nem hatékony. Megkérdőjelezhető szakmai alapon indultak el fejlesztések. Az egyetemvezetést át kell alakítani. Kérték, hogy az új kuratóriumban a fenntartó-finanszírozó magyar állam képviselője szavazati joggal kapjon helyet, és kapjanak helyet a Romániában is jelen lévő magyarországi gazdasági szereplők, emlékeztetett Gémesi. 2007 és 2011 között évente 5 százalékkal kell emelni a Sapientiának a saját bevétel arányát. Ez a hányad 2011-re érje el a működési kiadások 25 százalékát. A 2008–2009-es tanévtől áttérnek a képzés normatív jellegű finanszírozására. Nem az egyetem által igényelt létszám lesz az alap. Közösen kiszámítják hogy a különböző képzési területeken milyen fajlagos költségek vannak. Az elmúlt években a figyelem döntően a pénzre irányult, az oktatás minőségéről kevesebb volt a vita. Jó felsőoktatási intézmény tudományos bázis nélkül nehezen tud működni. A kezdeti időszakban még azt kell támogatni, hogy a megfelelő minőségű oktatók Magyarországról odamenjenek, amíg ki nem termelődik a minősített oktatói közösség. – Kiderült, hogy ellentétek vannak Marosvásárhely, Csíkszereda és Kolozsvár között. A nagyváradi Partium Keresztény Egyetem sem integrálódott a Sapientia-struktúrába. Gémesi kifogásolta, hogy eddig a finanszírozó nem dönthetett semmiről. Ezen változtatnak. Csíkszeredának megvan a maga kultúrmissziós feladata, ott más ilyen jellegű intézmény nincsen. Nagyvárad, Kolozsvár, Marosvásárhely azonban versenytér, ott csak a felsőoktatási verseny szempontjait kell figyelembe venni. – Párhuzamos képzéseket nem szabad elindítani. Nagyvárad esetében normatív finanszírozással kell majd állást foglalni a képzési irányok tekintetében. /Tibori Szabó Zoltán: Akkreditált, egységes és minőségi egyetem felépítése a célunk. Interjú Gémesi Ferenccel, a magyar Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkárával. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 3./

Kató Béla református püspök-helyettes, a Sapientia Alapítvány Kuratóriumának elnöke kifejtette, a Sapientia három karának az akkreditálása már megtörtént, másik háromé folyamatban van, remélhetőleg 2009-ig ez is meglesz. Az intézmény akkreditációjának számos kemény feltétele van, például az, hogy az összbevétel 25 százalékát beruházásokra kell fordítani. Jelenleg az egyetem fő támogatója a magyar állami költségvetés, ez a pénz csak a működésre költhető, de arra sem elég; idén mintegy 400 millió forint hiányzik, ezt pályázatokból kell fedezni. Az eddig megszerzett telek- és ingatlanvagyon egy részének az értékesítéséből teremtik elő a fejlesztéshez szükséges összeget. Külső finanszírozásra azoknak a szakoknak van esélye, amelyek gazdasági ágazatokhoz kapcsolódnak – elsősorban a reál szakoknak. A történelmi magyar egyházak támogatása az, hogy egyházi tulajdonú épületekben működik az egyetem. Az épületekért jelentős összegű bért kérnek az egyetemtől, mert az egyházaknak ezer feladatuk van, nem csak a hitélet terén, hanem például az oktatásban is. Ott vannak a visszakapott gimnáziumi épületek, ezeket restaurálni kell, amire állami pénzt nem kapnak. Mindez terhet ró az egyházakra. Magyar kormányzati körökben nehezményezik, hogy az egyetemen megemelték a személyi jövedelmeket, ugyanakkor csekély tandíjakat kérnek. Ma már a bérek a minimumon vannak. A tandíjak esetében pedig szem előtt kell tartani, hogy sok magánegyetem létezik, még Székelyföldön is. Ezek az intézmények megengedhetik maguknak a diplomagyártást, azt, hogy párszáz euróért oklevelet adnak. A Sapientia-EMTE viszont nem erre vállalkozott, hanem minőségi oktatást szeretne megvalósítani. Székelyudvarhelyen vagy Kolozsváron ezelőtt 5–6 évvel egy hektár földet meg lehetett vásárolni kétezer euróért, jelenleg ma ez a százszorosát éri. Kolozsváron tervezték, hogy campus, könyvtár épül. Időközben a tervekről le kellett mondani, Ezeknek a telkeknek az értékesítésével fejleszthetik tovább az egyetemet. A belső ellenőrzés kialakítása folyamatban van. /E-R. F. : Nem zárkózunk el az építő kritikától. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 3./

Főleg a fiatal magyar medikusok keresnek külföldön megélhetést, fogalmazódott meg az orvostudományi és gyógyszerészeti konferencián. Az erdélyi doktorandusok 85 százalékának már külföldön van állása, mire befejezi az egyetemet Romániában. Romániában rosszabb az egészségügyi alapellátás, mint húsz évvel ezelőtt volt – mondják a szakértők. /Exportra termel a romániai magyar orvosképzés. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 3./

Béres András, a Marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetem korábbi rektora, frissen megválasztott elnöke szerint a színész, rendező, teatrológus és más színházi szakembereket képző egyetemnek van jövője. Az eddigi végzettek nagyon nagy százalékban a szakmában helyezkedtek el. Ehhez az is hozzájárult, hogy három székely város – Székelyudvarhely, Csíkszereda és Gyergyószentmiklós – saját erőből színházat alapított, szervezett. Gondot jelent, hogy csökkent a művészet illetve a színház helye, szerepe, visszaesett az érdeklődés a színház iránt. A magyar színházak veszítettek a közönségükből. Marosvásárhelyen egy négy-ötszáz székes nagytermet nem tudnak megtölteni estéről estére. Szükséges, hogy a színészek, általában a színháziak anyagi megbecsülése helyreálljon. Vannak olyan fiatal művészek, akik napi megélhetési gondokkal küszködnek. /N. M. K. : Színházról remények és kétségek között. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 3./

Az idei pünkösdi búcsúra készülve kiadták a Csíksomlyói Magazint. Ez először 2005-ben jelent meg Gulyás László szerkesztésében. A jelenlegi szám a negyedik, 76 oldalt foglal magába. /Csíksomlyói Magazin. = Vasárnap (Kolozsvár), máj. 4./

Május 2-án Székelyudvarhelyen tartotta országos kampányindító rendezvényét a Magyar Polgári Párt (MPP). – Erdélyben megérett az idő a változásra, akárcsak Magyarországon – jelentette ki Kövér László, a Fidesz választmányának elnöke, aki részt vett a rendezvényen. A kampány-nyitón jelen volt még Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke, valamint Jakab István, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének elnöke. Tőkés László európai parlamenti képviselő levélben üdvözölte a résztvevőket. Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke Aradon a szövetség helyi kampány-nyitó rendezvényén kijelentette, hogy az MPP részvétele a helyhatósági választásokon nem érinti jelentősen az RMDSZ-t, hiszen az MPP-re „a magyar választók legfeljebb 11–12 százaléka” fog csak szavazni. Hozzátette, azokon a településeken, ahol az MPP-nek jobb, vagy az RMDSZ-ével szinte megegyező esélyei vannak, „minden egyes szavazatért megdolgoznak” annak érdekében, hogy a mérleg nyelve az RMDSZ javára mozduljon el. /Elkezdődött a választási kampány. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 3./ Székelyudvarhelyen tartott nagygyűlést a Magyar Polgári Párt. Győzni fogunk – jelentette ki Szász Jenő MPP-elnök, mert szerinte mindenki megértette, elérkezett az idő az RMDSZ-politika és -elit leváltására. A rendezvényen szót kapott minden fontosabb erdélyi magyar város polgármesterjelöltje, illetve az MPP megyeitanácselnök-jelöltjei. Kovács István Kovászna megyei tanácselnökjelölt az erkölcsi megújulás fontosságát hangsúlyozta, míg Csinta Samu, Sepsiszentgyörgy polgármesterjelöltje szerint vissza kell hozni az önkormányzatok emberi értékeken alapuló hitelét. Csinta jelezte, első dolga lesz helyi népszavazás kiírása az autonómia érdekében. Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke szerint a kampányt, majd az önkormányzati munkát az autonómia iránti elkötelezettségnek kell jellemeznie. Sebestyén Csaba, az RMGE elnöke kijelentette, az MPP az első párt, amely szövetséget kötött a gazdákkal. /Nagyszabású rendezvénnyel indított az MPP. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 3./ Az MPP országos kampányindító rendezvényére várták Tőkés László EP-képviselőt, de a püspök nem vett részt a kampányindítón, ő ugyanis erre a napra már korábban lelkészértekezletet hívott össze Nagyváradra. /Bágyi Bencze Jakab: Tőkés László nélkül indított az MPP. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 5./

Az ÚMSZ először készített interjút a Magyar Polgári Párt jelöltjével, Csinta Samuval, az MPP sepsiszentgyörgyi polgármesterjelöltjével. Csinta Samu lemondott a Krónika főszerkesztői tisztségéből, és elvállalta a jelöltséget MPP-színekben. Nem bánta meg? – hangzott Salamon Márton László főszerkesztő kérdése, hozzátette, Csinta Samu védekező állásban lép fel Antal Árpáddal, az RMDSZ jelöltjével szemben. Nincs amiért védekezzen, felelte Csinta. – Az MPP a tisztaságot, a moralitás igyekszik meghonosítani. Vissza kell adni az embereknek a hitét. Sepsiszentgyörgy eddig az RMDSZ-politika szervilis kiszolgálója volt, ami a városgazdálkodás kárára ment. Sepsiszentgyörgy – a legnagyobb magyar többségű város Romániában – sereghajtó szerepben kullog, mondta. /Salamon Márton László: Kisvárosi jelöltlegendák. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 5./

A Mátyás király szoborcsoport állaga romlik, szükség van a restaurálására. Szabó Bálint, az Utilitas Kft. vezetője, a restaurálási tervek egyik kidolgozójaként elmondta, 2006-ban kellett volna nekifogni a kutatásnak-tervezésnek. A 2006-ban kitűzött első versenytárgyalásra senki sem jelentkezett, mert hibás volt a kiírás: „új szobor állításáról” szólt. A második versenytárgyalásnál pontosított a városháza: „nem új, hanem a régi” szobor restaurálásáról van szó. Azonban nem akarták finanszírozni a szükséges előtanulmányokat, kutatásokat, ezért elutasították az Utilitas ajánlatát. A harmadik versenytárgyalást 2007 júniusában – egyedüli jelentkezőként – az Utilitas nyert meg, a társult Kolozsi Tibor szobrászművésszel. 2007. augusztus 28-án aláírták a városházával a restauráláshoz szükséges kutatásra-tervezésre vonatkozó szerződést. A szobrot védő fakerítést többször össze-vissza törték, félretolták, ezért senkit sem büntettek meg, a kárt nem térítették meg. Két és fél hónap kellett ahhoz, hogy a miniszteri jóváhagyás megtörténjen. /Nagy-Hintós Diana: Nem fejeződik be idén a Mátyás király szoborcsoport restaurálása. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 5./

Immár 15. alkalommal rendezték meg Erdőszentgyörgyön a Szent György-napokat, melyen kórházavató és európai tanácsadó központ megnyitása is volt. Az rendezvénysorozat palotabállal vette kezdetét május 3-án a Rhédey-kastélyban, ahol a csíkszeredai Codex régizene-együttes biztosított korabeli zenét. Másnap felavatták a kórház frissen felújított épületét, majd az újonnan kialakított Europe Direct információs irodát, ahol bemutattak egy Erdőszentgyörgyről, a kisváros lehetőségeiről szóló filmet és fejlesztési tervezetet. A testvértelepülés, Celldömölk Soltész Lajos Színháza jelentkezett előadással. A gazdasszonyok töltöttkáposzta- és gulyásfőző versenyen bizonyíthattak. /Kovács Zsolt: Szent György-napok Maros megyében. = Krónika (Kolozsvár), máj. 5./

Május 4-én éjjel az erdővidéki Köpecbányán több mint ötven magyar és roma nemzetiségű polgár támadt egymásra a település központjában. „A konfliktus azt követően robbant ki, hogy a helyi magyarok megelégelték a településen mindennaposnak számító, romák által elkövetett lopásokat, ráadásul szerintük a helyi hatóságok sem tudnak mit kezdeni a helyzettel” – nyilatkozta Buzsi Andrea megyei rendőrségi szóvivő. A magyar közösség képviselőinek elmondása szerint az egykori bányásztelepen a két etnikum közti konfliktus nem új keletű: a mintegy kétszázötven lakosú faluban élő, körülbelül negyven-ötven roma „évek óta félelemben tartja” a település lakóit. Legtöbbjük személyazonossági igazolvánnyal sem rendelkezik. Hol szénát, hol fát, hol háziállatokat visznek el a köpecbányaiak portájáról, megdézsmálják a termőföldeket is, ráadásul felügyelet nélkül legeltetik az állataikat a környékbeli legelőkön. /Gyergyai Csaba: Konfliktus Köpecbányán. = Krónika (Kolozsvár), máj. 5./

A Beszterce-Naszód megyei Kisilva környéki románok „om bun”-ként (jó ember) emlegetik ma is gróf Zichy Domokos veszprémi püspököt, aki a 19. században Óradnán és környékén templomot, iskolát, patikát és jótékonysági intézményt létesített, valamint egy orgonával ajándékozta meg a katolikus templomot. Az azóta először felújított orgonát május 3-án, a templombúcsún adták át. Takács Noémi besztercei zongoraművész örül, hogy nem új orgonával cserélték fel az óradnaiak ezt a páratlan szépségű és hangú orgonát. /Mayla Júlia: Templombúcsú Óradnán. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 5./

Ilyés Gyula Szatmárnémeti polgármestere, az RMDSZ polgármesterjelöltje olyan Szatmárnémetit szeretne, ahol jól érzik magukat, és nem költöznek el a fiatalok. A többi jelölt eddig nem dolgozott a közigazgatásban. Hangsúlyozta, hogy mindenkit ugyanazok a jogok illetnek, függetlenül attól, hogy milyen nyelven beszél. /Sike Lajos: Az útfeltörés nem választásfüggő. Beszélgetés Ilyés Gyulával, az RMDSZ szatmárnémeti polgármesterjelöltjével. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 6./

Május 5-én sajtótájékoztatón ismertették választási programjukat a sepsiszentgyörgyi polgármesteri székért versenybe szálló magyar jelöltek. Antal Árpád, az RMDSZ polgármester-jelöltje bejelentette: „radikális változtatásokra készül: gondoskodó, ügyfélbarát, szolgáltató, vállalkozó és vállalkozóbarát, illetve kezdeményező önkormányzatot szeretne”. „Sepsiszentgyörgy Erdély legnagyobb magyar többségű városa, ahol ezt meg is kell őrizni” – hangsúlyozta, emlékeztetve, hogy az 50-es években még Kolozsvár, a 90-es években pedig Marosvásárhely számított annak. Antal olyan intézményrendszert alakít majd ki, amelynek révén a lakosság nemzetiségi összetétele a gazdasági fejlődés ellenére sem változik meg. Csinta Samu, az MPP polgármester-jelöltje kampányában kiscsoportos beszélgetések, és nagyobb, tömegeket megmozgató rendezvények is szerepelnek. Antal levében kérte Takács Csabát, a Communitas Alapítvány kuratóriumi elnökét, hogy a kezelésében levő közpénzek ne jussanak politikai pártokhoz. A levelet a korábbi egyeztetések ellenére az RMDSZ jelöltjei nem írták alá. Kovács István, az MPP Kovászna megyei tanácselnök-jelöltje kampánykörútra indul, amelynek első állomásai Kökös és Uzon lesznek. /Kovács Zsolt: Párhuzamos kampányrajt. = Krónika (Kolozsvár), máj. 6./

2006 augusztusában Magyarsároson felavatták a Bandi Dezső nevét viselő falumúzeumot. Tóth Katalin tanítónő hangsúlyozta, hogy a névadóban, a falu neves szülöttében régen megfogalmazódott a múzeumalapítás gondolata, de senki sem vállalt áldozatot érte. A tanítónő férjével, Tóth Gyulával beiratkozott a marosvásárhelyi Népi Egyetemre, ahol elsajátították a múzeumszervezés csínját-bínját. A helyi unitárius egyházközség segítette elképzelésüket. Rendbe tették az egykori kántori lakot, ahová berendezték a falumúzeumot. Értékes bútorok, szőttesek, edények, ládák, könyvek, népviseleti darabok kerültek elő gyűjtésük eredményeképpen. A falumúzeum még két évet sem ért meg békességben, április végén vita alakult ki a Tóth házaspár és Kozma Albert unitárius lelkész között. A lelkész kijelentette, hogy a kulcsot nem bocsátja többé a házaspár rendelkezésére, mert a helybeliek szerint unitárius és nem falumúzeum, amit berendeztek. Tóth Katalin sajnálja, hogy kiutasítják őket abból a múzeumból, amelyet nagy lelkesedéssel hoztak létre. Kozma Albert lelkész szerint pünkösdig megtűrik a tárgyakat, de tovább nem. A tanítónő a közösség érdekében a békesség útját szeretné járni, mert szükség van a múzeumra. /Mezey Sarolta: Kié a magyarsárosi falumúzeum? = Népújság (Marosvásárhely), máj. 6./

Közel hatvan év után először van görög katolikus püspöki rangú főpapja Bukarestnek, miután május 5-én bukaresti székhelyű püspökké szentelték fel Mihai Fratilát, a görög katolikus egyház Gyulafehérvári és Fogarasi Egyházmegyéjének segédpüspökét. Bukarestben több mint hétezer görög katolikus hívő él. Az 1948-ban a kommunista diktatúra által betiltott görög katolikus egyház fővárosi közösségének előző püspöke, az illegalitásban felszentelt Liviu Chinezu 1955-ben, a máramarosszigeti börtönben halt meg, elődje, Vasile Aftenie pedig 1950-ben a Szekuritáté fogdájában lelte halálát. /Bukarest: görög katolikus püspök 60 év után először. = Krónika (Kolozsvár), máj. 6./

Kilencedik alkalommal szervezték meg Nagyenyeden a Bethlen Gábor Kollégiumban a Szórványszínjátszó Találkozót május 2–4. között. Az esemény főszervezője dr. Demény Piroska magyartanár beszédében elmondta: a „Játszó Emberek Országa” hivatalosan is megnyitja kapuit. A szervezők köszönetet mondtak Kovács Éva és Kiss Tibor magyarországi szakembereknek és Fodor Mihály drámapedagógusnak, akik immár három éve vállalják a rendezvény szakmai irányítását és értékelését. /Szakács Bálint: Szórványszínjátszó találkozó Nagyenyeden. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 6./ A kollégium XVII. századi hagyományt elevenített fel 1999-ben, amikor megrendezte az első összejövetelt. A mostanitól a találkozó a Tanügyminisztérium által hivatalosan elismert rendezvények sorába került. A vakációs időpont miatt idén mindössze hat csoport jelentkezett. /Bakó Botond: IX. Szórványszínjátszó találkozó Nagyenyeden. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 6./

Május 6-án nyílik Békéscsabán Takács Mihály aradi képzőművész kiállítása. A tárlaton 23 új nagyméretű olajfestményét mutatja be, többségük városkép – Aradról, Segesvárról, Velencéről, Mallorcáról, de Békéscsabáról is. /Kiss Károly: Takács Mihály tárlata Békéscsabán. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 6./

Május 5-án Marosvásárhelyen mutatta be jelöltjeit a Magyar Polgári Párt. Az MPP a megyében 43 településen indít helyi tanácsosjelölteket, 26 helységben polgármesterjelölteket a június elsejei helyhatósági választásokon. A megyei tanács elnöki tisztségére Tőkés András tanárt jelölték. A felszólalók önmagukat a „polgárok pártjának” és a „bátrak pártjának” nevezték, mert, mint mondták, komoly bátorságra volt szükség ahhoz, hogy vállalni merjék önmagukat. Vállalták „a sajtó nagy részéből feléjük áradó szitokáradatot”, a rendőrségi zaklatást és másfajta fenyegetést, támadást. Tőkés András megválasztása esetén, harcolni fog a korrupció ellen, munkáját transzparencia és médiabarát politika A marosvásárhelyi tanácsosi lista vezetője Kiss István, utána következik Ráduly Levente, Pálosi Csaba és Kelemen Ferenc. A megyei tanácsosi lista első öt helyezettje: Brassai Zoltán, Berekméri Sándor, Szász László József, Dónáth Adél és Seprődi József. /(mózes): MPP- kampánynyitó. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 7./

„A Sapientián rengeteg visszaélés történt. Szerződések maradtak lezáratlanul, a szerződött összegek jelentős részét pedig nem számolták el” – ez csupán néhány azokból a súlyos vádakból, amelyeket Tibori Szabó Zoltán fogalmazott meg egyik írásában a Sapientia vezetősége ellen, s amelyek miatt a kolozsvári újságírót a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének Becsületbírósága elé citálja az intézmény rektorátusa. Tibori Szabó Zoltán, a Szabadság munkatársa A kíméletlen tények nyelvén /Szabadság, máj. 3./ című írásában súlyos vádakat fogalmazott meg az intézménnyel szemben. A szerző szerint az egyházak nemhogy nem járultak hozzá az általuk patronált egyetem finanszírozásához, „de a magyar állam pénzén vásárolt és/vagy felújított ingatlanaikat is busás bérek ellenében adták ki az évek folyamán az egyetemnek, azaz szintén a magyar államnak”. A cikkíró szerint az egyetem elkezdett spekulálni a Budapestről érkező pénzekkel. „A Sapientia vezetősége az el nem költött összegeket letagadta, bankokban kamatoztatta, a román állam által visszatérített áfából, a finanszírozó beleegyezése nélkül, ötletszerűen és semmilyen pályáztatás nélkül ingatlanokat vásárolt” – állította. A Sapientia rektora, Dávid László „hamis, hazug, álnok állítások sorozatának” nevezte Tibori Szabó Zoltán cikkét. Elutasította azt a vádat, miszerint a Sapientián „kétes minőségű” oktatás zajlik. „Hogy lehet ilyesmit állítani, amikor az intézmény az akkreditáció közelében áll és diákjaink kilencven százalékban sikeresen államvizsgáznak?” – méltatlankodott a rektor. Dávid László cáfolta azt is, hogy az egyetem vezetőségét nem választják, hanem kinevezik. A rektor elutasította azt a megállapítást is, miszerint a Sapientia vezetősége „spekulál” a Magyaroszágról érkező pénzösszegekkel. A rektor szerint az újságíró célja az egyetem lejáratása volt. „Az szándék szülte ezt a cikket, hogy a diákokat elriassza a Sapientiától” – vélekedett. Tibori Szabó Zoltán nem először áll a MÚRE elé. Korábban a Reform Tömörülés emelt panaszt ellene egyik írása miatt. A MÚRE akkori etikai bizottsága első és másodfokon elmarasztalta, ügyét az egyesület közgyűlése újratárgyalásra visszaküldte, a testület pedig végül felmentette az újságírót. /Cs. P. T. : Sapientia, falhoz állítva. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 7./

A Szabadság 2008. május 3-án terjedelmes összeállítást közölt a Sapientiáról, két, Tibori Szabó Zoltán által készített hosszabb interjút, két Ercsey-Ravasz Ferenc által készített lényegesen rövidebb interjút, továbbá a Tibori által aláírt „tényfeltáró” vezércikket. Ez utóbbi látszólag az interjúk, valamint a szerző által „áttanulmányozott” dokumentumok alapján, a „kíméletlen tények nyelvén” kíván szólni, a gyakorlatban azonban a közölt tények ellenében, sokszor a nyilatkozókkal ellentétes, nyilván a szerző prekoncepcióját tükröző dolgokat állítva. Tibori kérdéseiből kiderül, hogy az újságíró nem pártatlan, hanem Sapientia-ellenes. A Tibori által jegyzett vezércikk tele van rosszindulatú ferdítésekkel. Az egyetem vezetői nem állították, hogy a magyar kormány megszegte az Orbán-kabinet ígéretét azáltal, hogy nem támogatja évente kétmilliárd forinttal a Sapientiát. A 2007-es évre vonatkozó, 1,4–1,6 milliárd forintos támogatásról szóló, budapesti ígéretek ellenére, az egyetemi intézményrendszer 2007-ben mindössze 1,28 milliárd forint támogatást kapott, és ennek a pénznek egy részét, 120 millió forintot csak 2008-ban utalták át. Emiatt az egyetem többször igen nehéz helyzetbe került. A finanszírozóval még 2000-ben kötött együttműködési megállapodásban a támogató kötelezettséget vállalt arra, hogy 2001-től „a Magyar Köztársaság költségvetésének kihirdetésétől számított tizenöt napon belül közli a […] tárgyévi támogatási összeget”. Továbbá a finanszírozó „az Alapítvány működését illetően részleges, az Alapítvány személyes joga szerinti önállóságát nem sértő, ellenőrzési jogkörrel bír. ” A szerződés szerint a MeH – felügyeli és ellenőrzi az Alapítvány szakmai, pénzügyi, műszaki, eszköz-beszerzési, valamint ingatlanforgalmazáshoz és -fejlesztéshez kapcsolódó tevékenységét. Tibori minden bizonyíték nélkül, közölte, hogy „az EMTE szórta a pénzt”, „megállapodásokat rúgott fel”, és a „fejlesztésekről nem konzultált a finanszírozóval”. Az Sapientia Alapítvány honlapjáról letölthető, hogy melyik évben mekkora összeget költöttek ingatlanberuházásra. A magyar kormány képviselői, a Sapientia Alapítvánnyal közösen, a vásárlások előtt minden ingatlant ingatlanszakértőkkel megvizsgáltattak és felértékeltettek. A beruházások legtöbb esetben a finanszírozó kezdeményezésére történtek. Tibori az általa „székelyföldi szállodaprivatizációként”, „botrányként” emlegetett vásárlásról ő maga írt „tényfeltáró” cikkeket a Népszabadságban 2001-ben és 2003-ban, az Adevarul nevű napilapból átvett „tények” alapján. A Beszerzési Szabályzatot minden esetben betartották. Minden eljárásbeli hiányosságot belső vizsgálattal feltártak. A magánzsebekbe, pártkasszákba került pénzekről szóló állítás rosszindulatú rágalom. „Az egyetem a hazai állami felsőoktatáshoz képest csaknem dupla béreket fizetett” – állítja a cikk. Valójában a román állami egyetemeken alkalmazott bérrendszer minden oktatói kategória esetében megállapítja a minimális és a maximális bért. Az EMTE és a PKE ennek a tartománynak a középértékét szorozta meg 1,5-del, ami akkor is távol állt a dupla bérektől, és amely nélkül nem lehetett volna megfelelő oktatókat toborozni. A Sapientián a bérek jelenleg az állami bérrács minimuma közelében mozognak, professzorok esetében pedig alatta vannak a minimális állami béreknek. Az erdélyi vállalkozói réteg felszereléssel, laboratóriumi eszközökkel, konferenciatámogatással és ösztöndíjak felajánlásával stb. – jelentős támogatást nyújtott az egyetemnek. A tavalyi évben az EMTE 8,7%-ban vont be saját forrásokat az egyetem működtetésébe, szemben a felvállalt 5%-kal. Az önkormányzatoktól számon kért támogatásra vonatkozóan tudni kell, hogy a román törvények nem teszik lehetővé a közvetlen pénzügyi támogatást. Tibori cikke egyértelműen durván és tendenciózusan egyházellenes. Tőkés László esetében, aki a Partiumi Keresztény Egyetem elnöki tisztségét töltötte be, azt írja, hogy „havi 4000 új lejt inkasszált”, miközben azt szándékosan nem közli, hogy ez bruttó összeg volt, tehát csak 2789 lej nettó bért jelentett. Kató Béla Sapientia kuratóriumi elnök esetében pedig még ennél is nyilvánvalóbb a lejárató szándék, hiszen kéthónapnyi összeget számított át forintra, így dupláját tüntette fel a havi elnöki fizetésnek. A szerző értesüléseivel ellentétben a kurátorok már jó ideje nem havi fizetést, hanem az üléseken való részvételtől függő havi juttatást kapnak. Nem igaz Tiborinak azon állítása sem, hogy a kuratóriumi tagok nem jártak el az ülésekre. Durva csúsztatás a Misovicz Tibortól idézett szöveg. Ezt Tibori ekképpen olvassa: „Az egyházaknak előbb-utóbb meg kell fogalmazniuk saját intézményeik és közösségeik szempontjából fontos igényeiket, cserében viszont éves finanszírozást vagy vagyoni támogatást kell nyújtaniuk. ” Ezzel szemben Misovicz Tibor ezt írja: „A magyar kormányzat nyilvánvaló tehetetlensége (nemtörődömsége?) azonban megerősíti azt az alapvető kérdést, hogy mire szánja az egyetemet az akkreditáció megszerzése után az alapítók köre, a szélesebb értelemben alapítónak és fenntartónak tekinthető magyar közösség, valamint annak politikai és akadémiai képviselete. Politikai szimpátiák ide, gyakorlati fenntartások oda, a jogi elismerés megszerzésével az egyetem teljesítheti az inkubációs szakasz fő célját, s innentől már nem lehet bizonytalanságra, s ebből adódó cselekvésképtelenségre hivatkozni. A működőképesség biztosítása most már évtizedekre szóló feladat. A jelenlegi finanszírozási gondok közepette az alapítói közösség nehezen kerülheti el, hogy nagyobb szerepet vállaljon az intézmény fenntartásában, üdvösebb lenne azonban, ha egyúttal a konkrét célok is világosabbá válnának. Az alapító egyházaknak saját intézményeik és közösségeik szempontjából is meg kellene fogalmazniuk a szociális gondozáshoz, az alsó- és középfokú oktatáshoz, a kulturális tevékenységhez kapcsolódó, a magyar közösség várható jövőbeli helyzetét is tükröző felsőoktatási igényeiket, s az ezért „cserébe” általuk nyújtott éves finanszírozást vagy vagyoni támogatást. ” Van egy különbség. Tibori szerint „sokan igyekeztek minél nagyobb hasznot húzni az egyetemből”, „az egyetemi stallumok aranybányának bizonyultak”, „érdek-összefonódás, nepotizmus, kompetencia-hiány tapasztalható”, stb. Mindezeket sehol nem támasztja alá. Továbbá „vitatható értékű diplomákról”, „diáksorsokkal való játszadozásról”, „kétes minőségű oktatásról” beszélni, miközben az akkreditációnak a hallgatókra vonatkozó szakmai feltételeit az EMTE magasan túlteljesíti, közönséges manipuláció. Az akkreditált állami egyetemeken elért államvizsga-eredmények magukért beszélnek: az előírt 50% sikeres államvizsgázóhoz viszonyítva minden szak esetében 95% feletti az arány! A Sapientia végzettjeinek az államvizsgáztató állami akkreditált egyetemek – Babes–Bolyai Tudományegyetem, Bukaresti Egyetem, Temesvári Nyugati Egyetem, Bukaresti Műszaki Egyetem stb. – adnak (vitatható értékű??) oklevelet. A cikkíró szerint „az intézmény elkezdett spekulálni a Budapestről érkező pénzekkel: az el nem költött összegeket letagadta, bankokban kamatoztatta, a román állam által visszatérített áfából, a finanszírozó beleegyezése nélkül, ötletszerűen és semmilyen pályáztatás nélkül ingatlanokat vásárolt stb. Amikor pedig mindezekre fény derült, és a finanszírozó azt kérte, hogy a szóban forgó anyagi eszközöket az akkreditációhoz szükséges költségek fedezésére fordítsák, az egyetemiek megsértődtek, és kezdetét vette a siránkozás, a panaszkodás, a vészkiáltások sorozata. ” Ez a passzus már önmagában megérne egy rágalmazási pert. A valóságban a Sapientia intézménycsoport igen szigorú szabályok szerint számol el a támogatás minden fillérével. A támogatási szerződésekben a finanszírozó azt is megszabja, hogy a kapott támogatásból származó kamatokat, áfákat mikor és mire szabad fordítani. Az egyetemen a vezetőket – a cikkben szereplő valótlan állításokkal ellentétben – a hatályos román törvények szerint választják. /Kató Béla, a Sapientia Alapítvány elnöke, Dr. Dávid László professzor, a Sapientia EMTE: Kire öltik nyelvüket a kíméletlen tények? Válasz Tibori Szabó Zoltán vezércikkére. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 8./

A Partiumi Keresztény Egyetem vezetősége, az egyetemet alapító Pro Universitate Partium Alapítvány kuratóriuma és az egész egyetemi közösség, szerkesztőségünkbe eljuttatott sajtóközleményében szintén felháborodását fejezte ki a Szabadság 2008. május 3-i számában közölt Tibori Szabó Zoltán-írás kapcsán. „Az erdélyi-partiumi magyar felsőoktatási rendszer kialakításában úttörőszerepet felvállalt Partiumi Keresztény Egyetemet, az egyetemet alapító egyházat és annak vezetőjét ért alaptalan vádak, a cikkben megjelent csúsztatások és valótlanságok, a szerző nyílt egyházellenes magatartása miatt intézményünk panaszt tesz a megfelelő fórumokon” – olvasható a közleményben, amelyet Dr. Geréb Zsolt, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora, valamint Tolnay István írtak alá, kérve a „fent említett írásra adandó hivatalos és tételes” válaszuk közlését a lapban /Tiltakozik a Partiumi Keresztény Egyetem. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 8./

Elindította megye szintű kampányát Háromszéken a Magyar Polgári Párt. Kovács István, a szervezet tanácselnökjelöltje lelkész-politikus szerint az MPP programja radikális össztársadalmi változásokat, alkotmány-módosítást helyez kilátásba. Csinta Samu, Sepsiszentgyörgy MPP-polgármesterjelöltje bejelentette, a párt városfejlesztési stratégiája nyolc pontban foglalja össze azokat a tennivalókat, így gazdaság, egészségügy, oktatás, közművelődés, kultúra, sport, közbiztonság és ifjúság témakörök köré építettek programot. Az MPP ezentúl heti rendszerességgel megjelenő kampányújságot juttat el a háromszékiek postaládájába. Az MPP Sepsiszentgyörgyre várja Tőkés László EP-képviselőt. A Bihar megyei MPP kampány-nyitóján Biró Rozália, Nagyvárad RMDSZ-es alpolgármestere is jelen volt. Elsőként Orbán Mihály országos alelnök szólalt fel. Biharban az MPP-nek 12 helyi szervezete alakult, 8-an a polgármesterségért, 320-an pedig tanácsosi tisztségért szállnak ringbe. /Illyés Judit, D. Mészáros Elek: Mától Tőkéssel erősít az MPP. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 8./

Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke Csángóföldön járva kijelentette: Olteanu, a román házelnök kezdeményezte, hogy együtt kérjék a pápától a magyar mise engedélyeztetését. Ismerni kell a furfangos román politika természetét, a magyar csángómise kérdése ugyanis nem annyira Vatikánban, hanem Romániában dől el. A pápa engedélyezheti, mint már II. János Pál is tett erre tétova lépést, de csak Robu érsek mondhatja, hogy mehet! A pápa tiszteletben tartja a döntését. Kevesen tudják, hogy van egy hely Moldvában, ahol már 1992 óta tartanak magyar misét. A Radócz melletti Kacsikán, melynek kegytemplomát odatelepült lengyel sóbányászok alapították egykor. Évente csupán egyszer, augusztusban, Nagyboldogasszony napján, van egy magyar mise is. A mise jogát húszezer román nyelvű bibliával vásárolta meg a nyugati magyarság Gherghel jászvásári püspöktől. A bibliákat Szőke János páter, a nyugati magyarok akkori püspöki helynöke vezetésével Kacsikába szállították. A magyar misét reggel nyolcra tették, hogy minél több messziről jött zarándok lekésse. /Sike Lajos: Csángómise. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 8./

Sok program zajlik a Hargita Megyei Napok során. A népi fafaragásból nyújt ízelítőt a szentegyházi Tamási Áron Iskolában nyílt kiállítás, Székelyudvarhelyen az udvarhelyi népiskolások adtak hangulatos koncertet. Róth András történész bemutatta a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont kiadványait. Szemlézték az Örökségünk címmel megjelenő folyóirat eddigi négy számát is. Székelyudvarhelyen megnyílik a fotókiállítás Nagy Béla fotóművész képeiből, majd bemutatják az Udvarhelyszéki olvasókönyv című összeállítást. A „hazatérők” ünnepi estje május 9-én lesz. /Bágyi Bencze Jakab: Megyenapok hazatérőkkel. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 8./ Székelyudvarhelyen Hermann Gusztáv Mihály, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont igazgatója elmondta: az egy évvel és négy hónappal ezelőtt létrehozott Forrásközpontnak még nincs múltja, ez idő alatt azonban szép számú kiadványt sikerült megjelentetniük. A kötetek között van Hermann Gusztáv Mihály: A székely történelem kistükre 1848, illetve P. Buzogány Árpád: A bogáncs kivirágzik című műfordítása. A Forrásközpont vállalta fel az Aeropolisz hetedik tanulmánykötetének kiadását. Ezek mellett egyéb kisebb kiadványok is megjelentek: egy anyák napi kisfüzet, a Kodály év tiszteletére szerkesztett kottás kiadvány, a Hargita megyei tájházakat bemutató képes levelezőlapok is napvilágot láttak. Az Udvarhely Kulturális Egyesület segítségével jelennek meg a kötetek. /Szász Emese: A forrásközpont mint kiadó. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 8./

Rendhagyó könyvbemutatóra volt május 7-én Aradon az evangélikus-lutheránus templom imatermében. Pávai Gyula legújabb kötetét, a Mesélő aradi házak címűt eredetileg Nagyváradon a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság adta ki, azonban a szerzőnek nemigen tetszett a cím- és a hátlap, valamint az illusztrációk elhelyezése, ezért az Aradi Evengélikus-lutheránus Egyházközség támogatásával kihozott egy aradi változatot is. Ez utóbbi cím- és hátlapján a kötetet illusztráló Szűcs Sándor grafikái láthatók. Az aradi változat címoldalán méltán és jogosan szerepel a „Ficzay Dénes emlékére” ajánlás, az esemény végül Szűcs Sándor képzőművész életművének a méltatása is volt, aki éppen a bemutató napján halt meg. Szűcs Sándor /Arad, 1934. jan. 10. – Arad, 2008. máj. 7./ az aradi Kölcsey Egyesület házi grafikusának is tekinthető, hiszen valamennyi kiadványát illusztrálta. /Kiss Károly: In memoriam Szűcs Sándor. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 8./

Kós Anna könyve premier a román könyvkiadásban egy olyan pillanatban, amikor a román politikának nagy szüksége van szakértelemre – méltatta az Imagológia és választási kampány című tanulmányt Dorina Gutu, a Bukaresti Magyar Kulturális Intézetben tartott bemutatón. A román nyelvű munka részletesen elemezte az RMDSZ választási kampányának valamennyi aspektusát. A szerző közölte: a kötet hamarosan magyar nyelven is megjelenik. /Oborocea Mónika: Kampánytanácsok Kós Anna kötetében. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 8./

Bűnvádi panasszal fordult a bukaresti táblabíróság ügyészségéhez Rodica Stanoiu egykori igazságügyi miniszter, hivatali visszaéléssel vádolva Csendes Lászlót, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) elnökét és Mihai Ionescut, a testület jogi tanácsadóját. Stanoiu szerint Csendes és Ionescu megakadályozták a kriminalisztikai intézet munkatársait abban, hogy elvégezzék a CNSAS ellen indított perében elrendelt íráspróbát annak kiderítésére, hogy az irattárban található dokumentumokon valóban a volt miniszter kézírása található-e. „Stanoiu módszerére vall ugyanakkor az is, hogy a sajtó útján értesültem a panaszról, ezért az egészet a miniszter szereplési vágyának tekintem” – mutatott rá Csendes. /N. B. I. : Stanoiu offenzívája. = Krónika (Kolozsvár), máj. 9./