Balási András (sz. Marosvásárhely, 1967) volt a vendége Marosvásárhelyen a Súrlott Grádics irodalmi körnek. A költő, tanár, dramaturg (nemrégen védte meg doktori disszertációját, a színi akadémián tanít) jó pár éve közöl az irodalmi lapokban, bemutatkozó kötete 1996-ban jelent meg. Ígéretes formaművész. (Kötetei: Válasz a győztesnek, Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 1996.; Végül, Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2002.; Mintha égi hinta, Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2004.) Felolvasás előtt a marosvásárhelyi Cantuale énekegyüttes teremtett versváró hangulatot. /Gergely Attila: Szívemre lehelj halk derűt. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 4./

Vitatható módon döntötte el az RMDSZ, hogy részt vesz az újabb Tariceanu-kormányban. A szövetség alapszabálya szerint a kormánykoalícióban való részvételről a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT), a miniszteri és államtitkári rangú tisztségek esetében a jelöltek személyéről pedig a Szövetségi Állandó Tanács (a Szövetségi Operatív Tanács jogutódja) dönt. Markó Béla az elmúlt héten sem az SZKT-t, sem az Állandó Tanácsot nem hívta össze. Márton Árpád képviselőházi frakcióvezető elmondta, a szövetség struktúrájában átmeneti állapot uralkodik. Az Operatív Tanács ugyanis megszűnt, a helyébe jövő Állandó Tanács pedig még nem alakult meg. Márton szerint azonban szükségtelen volt a testületi meghallgatás, hiszen valamennyi kormánytag átment már ezen a szűrőn akkor, amikor 2004-ben kormánytisztségbe került. /Farcádi Botond: RMDSZ kormányzati részvétel – a szabályosság határán. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 5./

A jövőben nem kell meghosszabbítani a magyarigazolványok eredetileg ötéves érvényességi idejét, amelyek korlátlan ideig érvényesek lesznek – jelentette be Gál J. Zoltán, a magyar Miniszterelnöki Hivatal (MeH) államtitkára. A korlátlan ideig tartó érvényesség bevezetésével a határon túli magyaroknak nem kell sorba állniuk és kevesebb lesz az ügyintézés is. Akinél betelt a kedvezményeket igazoló melléklet, azok számára bevezetik a pótfüzetet, és megszüntetik a külön kiadott, úgynevezett járulékos igazolványokat. Utóbbi körbe tartozik a diák- és pedagógusigazolvány, illetve az oktatási kártya. /Örök érvényű magyarigazolvány. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 5./

Albertini Zoltán főtanfelügyelő-helyettes válaszolt Bodolai Gyöngyi cikkére, mondván, az igazságtalan támadás felháborította. Most újra elmagyarázta a helyzetet, de megérti a frusztrált volt magyar szakos kollégát, aki nem tudott teljesíteni a pedagógusi pályán, és kellett hogy váltson, célzott az újságírónőre. Albertini elmondta, hogy saját tevékenysége sikeres volt. Visszautasítja, hogy az érdemfokozatok értékelését „a tantestület általában kézfelemeléssel jóváhagyja”. Albertini intette az újságírót, ne legyen mindentudó, főleg ne a mások szakmájában. /Albertini Zoltán, Maros megye főtanfelügyelő-helyettese: Sajnos, tovább dobálóznak a szavakkal. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 5./; A szerkesztőség megjegyzést fűzött a cikkhez, eszerint a közéleti vitát nem a főtanfelügyelő-helyettes sértéseinek, személyeskedéseinek kell jellemeznie. A vitában egyetlen tanár sem szólalt meg. Előzmény: Bodolai Gyöngyi: Válasz a főtanfelügyelő-helyettesnek. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 28./

Abban reménykedett, fejtette ki Garda Dezső, hogy 1989. december 24-én, mikor a városi RMDSZ programját kidolgozta, új időszak következik be Gyergyószentmiklósnak és környékének mindennapi életében. Sajnos már akkor érzékelhették egy korrupciós folyamat kezdeteit, amely napjainkban szinte lehetetlenné teszi az egyszerű emberek életét. Országos szinten is óriási károkat okozott a magánosítás, de sajnos, Gyergyószentmiklós is szenvedő alanyává vált az egyéni célokat szolgáló privatizációnak. Törvénytelen magánosítás ment végbe Gyergyószentmiklóson is. A parlamentben másodszor megbukott a privatizációval kapcsolatos dokumentumoknak nyilvánossá tételével kapcsolatos törvénytervezet. Garda törvénytelenségek sorozatát tapasztalta az erdők visszaadása terén is. Sajnos, soha senki nem segítette abban, hogy miután azonosította a tetteseket, akik a fát ellopták, ezeket felelősségre vonják. Egy nagyon jól szervezett csapat alakult ki ezek védelmére. Garda egyik parlamenti felszólalása után Valeriu Tabara beismerte: a magyaroktól elvették a Békás-szorost. A Gyilkostó üdülőtelep sorsa is elszomorító. Szép lassan eladogatták a hegyen túliaknak. A város megyei jogú várossá nyilvánításával kapcsolatban Garda törvénytervezetet készített. A korabeli városvezetésben lévő döntéshozó személyek mindent elkövettek a kezdeményezés megbuktatására. Ezek a személyek jelenleg is mindent elkövetnek a város tönkretétele érdekében. Az emberek a rosszal szemben nem mernek lépni, nem merik a jogaikat követelni. Jelenleg a „százéves a várost” ünneplik, Garda ezt történészként nem találja helyesnek. Számtalan feljegyzéssel találkozott az okiratokban, melyekben Gyergyószentmiklóst már a XVII–XVIII. századokban városnak tüntették fel. A jogi státus kiharcolása részben Orel Dezsőnek, az első választott polgármesternek, de főleg Puskás Adolfnak, a település akkori jegyzőjének köszönhető. Gyergyószentmiklós városként való működését a XVII. századtól kezdődően nem lehet megkérdőjelezni. A város visszafejlődése 1920 után következett be, amikor Gyergyószentmiklós, mint határ menti település, elvesztette a Moldva és Erdély közötti átmenő kereskedelemben betöltött szerepét. További gyengüléshez az 1946–1955. közötti események járulnak hozzá: a magánbankok felszámolása, és ezzel együtt a kereskedők és iparosok vállalkozásainak megszüntetése. – Gyergyószentmiklóst nagyon nehéz különválasztani a környező településektől, melyekkel gazdaságilag és demográfiailag is összefonódott. 2000-től kezdődően a város iparában lassú fejlődés mutatható ki. A fafeldolgozó vállalatoknak sikerült modern technológiát kialakítani. A közbirtokosságok is megkezdték a tevékenységüket ezen a vidéken. Garda úgy érzi, hogy rendkívül erős tendencia van arra, hogy Gyergyószentmiklós életéből, mint közéletben résztvevő személyt, mint képviselőt, mint tudományos tevékenységet folytató történészt, kiiktassák. /Baricz-Tamás Imola: Dr. Garda Dezső parlamenti képviselőt kérdeztük, hogyan látja a mai Gyergyószentmiklóst = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), ápr. 5. – 14. sz. /

Április 4-én lemondott Molnár Lajos egészségügyi miniszter, Gyurcsány Ferenc kormányfő elfogadta lemondását. A tárca élére a koalíciós megállapodás szerint az SZDSZ jogosult minisztert jelölni. Molnár Lajos lemondása nemcsak a miniszterelnököt, hanem az SZDSZ-t is váratlanul érte. Gyurcsány egyelőre csak a több-biztosítós modell bevezetésének lehetséges ütemtervéről akart egyeztetni és azt rögzíteni, az egészségügyi miniszter viszont a mielőbbi bevezetést szorgalmazta. Kökény Mihály, a szocialista párt egészségügyi szakpolitikusa és Kóka János, az SZDSZ elnöke szerint Molnár Lajosnak komoly érdemei vannak az egészségügyi reform felgyorsításában. Navracsics Tibor, a Fidesz frakcióvezetője úgy értékelte az egészségügyi miniszter lemondását, hogy ezzel megbukott a kormány egészségügyi politikája. Hozzátette: a miniszter lemondásával a közigazgatási reform után már a második nagyívű vállalkozása bukik meg a Gyurcsány-kormánynak. A KDNP szerint vészhelyzet alakult ki az egészségügyben, indokoltak voltak a KDNP aggodalmai az egészségügyi átalakítás miatt, és ,,tarthatatlan vészhelyzet” alakult ki, amit Molnár Lajos úgy oldott meg, hogy ,,elmenekült a süllyedő hajóról”. A KDNP szerint a kialakult helyzetért nem egyedül a volt miniszter felelős, hanem Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és kormánya. Hock Zoltán, az MDF elnökhelyettese annak a véleményének adott hangot, hogy ha az egészségügyi tárca vezetője hamarabb lemondott volna, akkor többet segített volna az egészségügyön. Az elnökhelyettes szerint ,,ezzel a gyáva lépéssel az SZDSZ és a kormány is bebizonyította, hogy nem képes levezényelni a több sebből vérző egészségügy átalakítását”. /Lemondott a magyar egészségügyi miniszter. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 5./

Felháborodott közleménnyel fordult a sajtóhoz Florin Cazacu brádi polgármester, melyben keményen támadta a református egyházat és személyesen Lovász János beszolgáló lelkészt, hogy húsvét küszöbén áram és víz nélkül hagyta a napokban visszakapott egyházi ingatlanban élő családokat. Az ingatlant tavaly decemberben szolgáltatták vissza az egyháznak, az átadásáról szóló protokollumot viszont csak idén február végén kötötték meg. Az önkormányzat az épületben tíz szociális lakást rögtönzött a városban élő hajléktalan családok számára. Azóta viszont már 18 család él itt. Lovász János már az átvételkor jelezte, hogy ez az ingatlan nem felel meg szociális lakásnak és kérte az önkormányzatot, hogy telepítse máshova az itt élő családokat, ez szerepel az átadási egyezményben. Erre az önkormányzat nem reagált, így az egyház képviselői a gyermekvédelmi, a közegészségügyi igazgatósághoz fordultak. Végül az egyház felajánlotta az önkormányzatnak az ingatlan ingyenes használatát a következő öt évre. A városatyák leszavazták az erre vonatkozó határozattervezetet. A tanács értesítette a lelkészt, hogy április 1-jével felbontják minden szolgáltatóval kötött szerződésüket az ingatlant illetően. Florin Cazacu polgármester szerint a református egyháznak kötelessége lett volna két hét alatt az összes szerződést felújítani, immár az egyház nevére, hogy továbbra is vizet és áramot biztosítson az itt lakóknak. Erre az egyházat nem lehet kötelezni. A lelkész a lakókkal írásban megegyezett, hogy térítésmentesen lakhatnak az épületben öt évig, de az egyházat semmiféle felelősség nem terheli az ingatlanra vonatkozóan. A lakók viszont húsvétig áram és víz nélkül maradtak. A polgármester szerint mindezért az egyház okolható. /Gáspár-Barra Réka: 18 szociális családot akar az egyház nyakába varrni a brádi önkormányzat. Nagyheti diverzió. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 5./

Az egyik Bihar megyei napilapban megjelent olvasói levélre figyeltek föl az Erdélyi Magyar Ifjak nagyváradi szervezetének tagjai. Ebben egy nagyváradi hölgy elmesélte, milyen inzultus érte Nagyváradon egy drogériában, ahol magyarul próbált beszélni az üzletvezetővel, mire az ráförmedt: „Kifelé, hülye, tanulj meg románul!” Az EMI-sek megkeresték az üzletvezetőt, udvariasan elbeszélgettek vele, aki elmondta saját álláspontját, magyarázgatta, nem egészen úgy volt. Végül az EMI-tag egy román-magyar szótárral ajándékozták meg az üzletvezetőt. /Tóth Hajnal: Affér a magyar nyelv miatt. Szótárt ajándékoztak az EMI-sek az üzletvezetőnek. = Reggeli Újság (Nagyvárad), ápr. 5./

A Kárpát-medencében levő Bolyai nevet viselő iskolák találkozóját szervezték meg március 29. és 31. között Mosonmagyaróváron. A marosvásárhelyi Bolyai Farkas középiskolát a Bálint István igazgató által vezetett öttagú küldöttség képviselte. A diákok a két Bolyai életéről szóló vetélkedőn is részt vettek. Ezúttal azonban a vándorkupát, amelyet háromszor nyert el a marosvásárhelyi iskola, át kellett adják a szombathelyieknek, mivel az ottani diákok bizonyultak a legjobbaknak. /Bolyaisok találkozója. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 5./

A Legfelsőbb Bíróság 15-15 év börtönbüntetésre ítélte az 1989-es temesvári forradalom idején elkövetett vérengzések miatt Victor Stanculescu és Mihai Chitac tartalékos tábornokokat. A vádhatóság különleges kegyetlenséggel elkövetett emberölésben találta vétkesnek őket, és további 7 illetve öt és fél évet szabott ki rájuk az említett bűncselekmény elkövetésére tett kísérlet miatt is, a törvények értelmében azonban csupán a magasabb büntetést kell letölteniük. A vádlottak az ítélethirdetéskor nem voltak jelen. A per folyamán mindkét vádlott következetesen tagadta bűnrészességét, arra hivatkozva, hogy nem ők adták ki a tűzparancsot. A kihallgatott több tucat tanú, közöttük Tudor Postelnicu, Ceausescu utolsó belügyminisztere vallomásából azonban egyértelművé vált bűnösségük. Temesváron 1989 december 17-20-a között 72 személy vesztette életét, a sebesültek száma 253 volt, egy asszonyt harckocsi taposott el, a megtorló hatóságok 43 forradalmárt vertek agyba-főbe. Victor Stanculescu és Mihai Chitac az 1989 utáni első kormány védelmi, illetve belügyminisztere volt. A két tábornokot 1999-ben ugyancsak 15-15 évre ítélték el, öt esztendővel később azonban Joita Tanase főügyész az ítélet megsemmisítéséért fellebbezett, arra hivatkozva, hogy a bírák nem tartották tiszteletben a vádlottak jogát a védekezéshez. /Több mint 40 év börtön a temesvári forradalmárok gyilkosainak. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 5./ A két tábornok egy napot sem ült le az 1999-ben kiszabott 15 évi börtönbüntetésből. Stanculescu külföldre szökött, Chitac pedig betegsége miatt maradt szabadlábon mindaddig, míg 2000-ben baloldali kormány került hatalomra Romániában. A főügyész 2001 tavaszán felfüggesztette a büntetés-végrehajtást, majd rendkívüli perújrafelvételt kezdeményezett. /Gazda Árpád: Második kikiáltás: tizenöt év. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 5./

Több esetben is alkotmányt sértett Traian Basescu államfő, de egyik eset sem olyan súlyos, hogy az indokolná tisztségéből való felfüggesztését – döntött április 5-én az Alkotmánybíróság. A testület a szociáldemokraták kezdeményezését kivizsgáló parlamenti bizottság jelentését véleményezte. A bizottság szerint indokoltak a Szociáldemokrata Párt (PSD) alkotmányos kifogásai az államfő tevékenységével kapcsolatban. Az Alkotmánybíróság véleménye konzultatív jellegű, a parlament hivatott eldönteni, hogy jóvá hagyja az államfő felfüggesztését, és népszavazás kiírásáról dönt, vagy ejti az ügyet. Eckstein-Kovács Péter szenátor egyetért az Alkotmánybíróság döntésével. A szenátor elmondta: az RMDSZ még nem alakított ki hivatalos álláspontot arról, hogyan fog szavazni: a felfüggesztés mellett, vagy ellene. A többség egyetért azzal, hogy a vádpontok nem elégségesek Basescu menesztéséhez. Az Alkotmánybíróság döntött arról is: az elnöknek nincs vétójoga egy miniszter kinevezésében, de jelezheti a miniszterelnöknek kifogásait, kérve, hogy fontolja meg a jelölést. /SZ. K. : Nem ajánlatos Basescu felfüggesztése. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 6./

A jelenlegi kisebbségi kormányról Markó Béla RMDSZ-elnök kifejtette, a végrehajtásban, a napi intézkedésekben, a minisztériumok munkájában teljes hatáskörrel eljárhat. A parlamentben azonban egyezkedni kell az ellenzék egy részével. A törvénytervezetek szempontjából kompromisszumról kompromisszumra kell majd haladni. Az RMDSZ-nek valamilyen szinten együtt kell működnie az ellenzéki PSD-vel, noha vannak olyan szociáldemokrata politikusok, akik ellenezték az RMDSZ kormányzati jelenlétét. /Gujdár Gabriella: „Nem valakire, valaki ellen szavaztak” Interjú Markó Béla RMDSZ-elnökkel a kormányátalakítás kapcsán. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 6./

Április 5-én sajtóértekezletet tartott a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) Budapesten, az Országház külügyi és határon túli magyarokért bizottságának üléstermében. Az eseményen részt vettek és hozzászóltak magyar országgyűlési és europarlamenti képviselők is, továbbá a Bolyai Egyetem Barátai Egyesületének frissen megválasztott elnöksége, Zsigmond Barna Pál elnök vezetésével. Hantz Péter BKB-alelnök és szóvivő ismertette az elmúlt három hónapban az erdélyi magyar felsőoktatásban bekövetkezett eseményeket. A sajtó képviselőinek átadta a BKB marosvásárhelyi tagozata által összeállított tízpontos követeléslistát, amely miatt több ízben halálosan megfenyegették Ajtay Kincses Mária professzor asszonyt, a BKB marosvásárhelyi tagozatának elnökét. A BKB elnöke elmondta: szerinte a Babes–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) a magyar oktatók vezető tanácsa korábbi álláspontjával ellentétesen úgy jelölt magyar rektor-helyetteseket, hogy semmi nem teljesült a magyar akadémiai közösség legfontosabb követeléseiből. A sajtótájékoztatón Hantz átadta az EP és ET képviselőknek azokat az aláírásokat, amelyeket a BBTE-n gyűjtöttek 2006 decembere és 2007 márciusa között a magyar Természettudományi, illetve Bölcsészettudományi Karok beindítása érdekében. Az íveket az érintett oktatók 85%-a aláírta. A BKB-alelnök közölte, hogy a BBTE magyar rektor-helyettesei eltanácsolták a magyar oktatókat attól, hogy aláírják az íveket. Volt olyan kolléga, aki azért nem írta alá, mert nem volt meggyőződve arról, hogy a magyar karokon magasabb lesz a fizetése, más meg attól félt, hogy komolyabban kell majd vennie az oktatást és a kutatást – fogalmazott Hantz. Hantz megköszönte azoknak a magyar politikusoknak, akik levelet írtak román kollegáiknak, és a Romániába látogató Sólyom László államfőnek, hogy szakított a mosolydiplomácia gyakorlatával. Hantz átadta azt a „Nicolae Bocsan egyetemi tanár – rektor” feliratú táblát is, amelyet novemberben nem sikerült elhelyeznie a rektori iroda ajtaján. Németh Zsolt közölte: a tábla mindaddig ki lesz függesztve az Országházában, ameddig az egyetem nem oldja meg a kétnyelvű feliratok kérdését. Zsigmond Barna Pál, a Bolyai Egyetem Barátai Egyesületének új elnöke elmondta: azt szeretné, ha a Bolyai Egyetem Barátainak Egyesületének tagszervezetei alakulnának minden magyar felsőoktatási intézményben, és ha össze tudnák hangolni a romániai magyar felsőoktatás önállósítása érdekében tett civil kezdeményezéseket. /Nicolae Bocsan a magyar parlamentben. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 6./ Hantz Péter, a BKB alelnöke elmondta, hogy a magyar rektor-helyettesek elárulták a magyar oktatókat, mert korábbi ígéreteikkel szemben nem vetették föl a problémákat, és nem tiltakoztak az egyetem „multikulturalizmusát” taglaló újabb Strassburg-i kiállítás ellen sem, továbbá lebeszélték a magyar oktatókat attól, hogy aláírják az íveket. Amikor közölték egy vezető magyar filozófiaprofesszorral, aki egyben Bolyai Társaság elnöke is, hogy az aláírásokat eljuttatják Brüsszelbe és Strassburgba, rájuk förmedt, hogy „maguk ezeket nem viszik sehova!”, és megtagadta, hogy visszaadja azokat az íveket, melyeket az ő kívánalmai szerint alakítottak át, és amelyeket már több kollegája aláírt. Hantz kitért arra, hogy az RMDSZ, néhány kezdeti nyilatkozat kiadását leszámítva, semmit nem tett a romániai magyar felsőoktatás ügyének rendezése érdekében. /Hantz Péter, a BKB alelnöke és szóvivője: „Maguk ezeket nem viszik sehova!”. = Erdely. ma, ápr. 6./ Elvárjuk az új román kormánytól, hogy a Babes-Bolyai Tudományegyetem ügyét a nyugvópont felé közelítse – mondta Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke. „Mi azzal fogjuk ezt segíteni, hogy a kétoldalú kapcsolatainkban és a nemzetközi fórumokon nem hagyjuk elaludni az ügyet” – tette hozzá, pozitívumként értékelve, hogy a magyarországi parlamenti pártok összefogtak ebben az ügyben. „Nemzetpolitikai ügyekben így kell eljárnunk” – mondta. Tabajdi Csaba, az MSZP EP képviselője hangsúlyozta, hogy az EP-ben minden eszközt felhasználnak annak érdekében, hogy Románia teljesítse a csatlakozáskor vállaltakat, így az államilag finanszírozott magyar karok, illetve magyar egyetem felállítását. Hozzátette: a kulturális autonómia, de Székelyföld számára a területi autonómia is megkerülhetetlen kérdés. /Nem hagyják aludni a BBTE ügyét. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 6./

Nem a szerveződő Erdély FM rádió, hanem a román közszolgálati rádió bukaresti magyar és német szerkesztősége élén folytatja munkáját Stanik István. A Verestóy Attila szenátor többségi tulajdonában levő Scripta Kiadó igazgatója, az Új Magyar Szó napilap igazgató-főszerkesztője elmondta: több évtizedes újságírói pályafutása során eddig csak az írott sajtóban tevékenykedett, de megítélése szerint, a rádiózás csak technikai kérdésekben különbözik az írott sajtótól; e technikai tudás pedig hamar megszerezhető. Stanik a Majtényi Ágnes nyugdíjazásával megüresedett igazgatói tisztséget foglalja el, egyelőre ideiglenesen. A Krónika korábban azt valószínűsítette, hogy Stanik a Communitas és a Janovics Jenő Alapítvány finanszírozásával induló Erdély FM vezetője lesz. /Gazda Árpád: Médiátigazolások Bukarestben. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 6./

Smaranda Enache, a Pro Európa Liga (PEL) elnöke felháborítónak tarja azt a magyarellenes hangulatot, amelyet a Nagy-Románia Párt és más, magukat demokratikusnak tartó politikai alakulatok keltenek az RMDSZ kormányzati szerepvállalása miatt. A PEL ugyanakkor elhatárolódik az Egy Tiszta Kormányzatért Koalíció álláspontjától annak a hét miniszternek az esetében, akiket Smaranda Enache szerint ugyanúgy megillet az ártatlanság vélelme, mint bárki mást. Smaranda Enache pozitívumnak nevezte a minisztériumok számának csökkentését valamint azt, hogy az új Tariceanu-kabinet elkötelezte magát a reformok felgyorsítása mellett. /Antalfi Imola: A Pro Európa Liga ártalmasnak tartja a magyarellenes hangulatot. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 7./

Az augusztus 17-20. közötti nagyszabású rendezvény, a Háromszéki Magyarok Világtalálkozója alkalmából felavatandó emlékpark kialakításához szükséges kéthektáros területet birtokba veszi a megyei önkormányzat. A közgyűlés határozatot hozott arról, hogy az építkezés idejére Maksa község magánvagyonából megyei köztulajdonba utalják a legelőrészt. A Damokos Csaba designer és Zakariás Attila építész által tervezett emlékhelyet eredetileg az Óriáspince-tetőn szerették volna berendezni. Az emlékhely lángsugarú, szabálytalan napot ábrázol, melynek végei nagyjából a megye térképét rajzolják ki. A szakemberek közbeléptek, mivel a tetőn bronzkori halomsír található. Ezért más helyszínt jelöltek ki mintegy háromszáz méterrel lejjebb. Még jobb is, mint az eredeti hely – mondotta Demeter János, a megyei tanács elnöke -, hiszen a főútról is jól látható. /Szekeres Attila: Lennebb lesz az emlékhely (Háromszéki magyarok világtalálkozója). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 7./

Március 30-án Schönberger Jenő püspök, valamint a szatmári püspökség munkaközössége köszöntötte a 75. születésnapját ünneplő dr. Bura Lászlót, aki munkássága során nagyon sokat tett az egyházmegyéért. Ő állította össze a Scheffler János püspök boldoggá avatásához szükséges iratokat, illetve ő a szerzője számos történelmi jellegű munkának, melyek által jobban megismerhető a szatmári egyházmegye múltja. /Melan Karolina: Bura Lászlót köszöntötték. = Vasárnap (Kolozsvár), ápr. 8./

Április 11-én tartja első ülését a második Tariceanu-kormány. A Nemzeti Liberális Pártból és az RMDSZ-ből újraalakult kabinetnek április 3-án szavazott bizalmat a parlament, a miniszterek pedig április 5-én esküdtek fel a Cotroceni-palotában. Adrian Cioroianu külügyminiszter az államfő és a kormányfő közötti „ütköző” szerepét kívánja felvállalni. Varujan Vosganian gazdasági és pénzügyminiszter fő gondja a tárca új struktúrájának kidolgozása. Tudor Chiuariu igazságügyi tárcavezető leszögezte, nem kíván például elődje, Monica Macovei nyomdokain haladni, vagyis egy ellene a parlamentben elfogadott egyszerű indítvány esetén nyomban leköszönne tisztségéből. Cristian David belügyminiszter a decentralizációra, a közigazgatási rendszer korszerűsítésére törekszik. Védelmi miniszterként Teodor Melescanu első útja Irakba vezetett, ahol a román katonai egységet kereste fel. Egyetért Calin Popescu-Tariceanu kormányfővel a román haderő visszahívásában, de csak a partnerekkel való egyeztetés után. Ludovic Orban szállítási miniszteri fontos teendőjeként nevezte meg az európai fejlesztési pénzalapokhoz való hozzájutás megkönnyítését, az autópályák építésének felgyorsítását, a vasúti közlekedés és a dunai hajózás fejlesztését. Cristian Adomnitei oktatási tárcavezető a minisztérium politikamentessé tételét ígérte. Szeptembertől 3-5 százalékkal nőnek a nyugdíjak – biztosított Paul Pacuraru munkaügyi miniszter. Ovidiu Silaghi az általa irányított területeken, a kis- és középvállalatok, az idegenforgalom, a kereskedelem és a szabadfoglalkozások esetében ígér előrelépést. Decebal Traian Remes mezőgazdasági miniszter gyökeresen átalakítaná a tárcát. Eugen Nicolaescu az eddigi vonalat viszi tovább az egészségügyi tárcánál, de nagyobb hangsúlyt helyez a decentralizációra,. A művelődési tárcavezetői tisztségben szintén megmaradó Adrian Iorgulescu is eddigi elképzeléseinek kiteljesítésén dolgozna. Mihai Voicu, a kormány és a parlament közötti kapcsolattartással megbízott miniszter azt kívánja, hogy: ez a kapcsolat minél olajozottabb legyen. /Bogdán Tibor: II. Tariceanu kabinet: van aki újít, van aki nem. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 11./

A magyarigazolványok rendszere jól működik, ezért felesleges az igazolványokat ötévenként megújítani – jelentette ki Göncz Kinga külügyminiszter április 10-én, a köztelevízió reggeli műsorában. Hangsúlyozta, hogy az igazolványok igénylésének üteme mára lelassult, hiszen azok többsége, akik erre igényt tartottak, már kiváltotta az igazolványt. A fiatal nemzedékből azonban mindig lesznek új igénylők – tette hozzá. Beszélt arról is, hogy a nemzeti vízumból eddig nagyon keveset, csupán néhány ezret adtak ki. Ha Magyarország csatlakozik a schengeni térséghez, akkor a Kárpátalján, illetve a Vajdaságban élő magyarok számára fontos lesz a nemzeti vízum kiválthatósága, amely többszöri belépésre, hosszabb tartózkodásra jogosít. /Nem kell megújítani a magyarigazolványokat. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 11./

Hargita megyében a legerősebb, Buzau megyében a legcsekélyebb a vallási tolerancia – derült ki a marosvásárhelyi Pro Europa Liga (PEL) emberjogvédő szervezet felméréséből. A PEL munkatársai az iskolai vallásoktatással kapcsolatban végeztek felmérést tavaly nyolc megyében. A megkérdezett 7–12. osztályos diákok és tanáraik jelentős része megveti a Romániában élő, más vallási felekezethez tartozókat. A PEL munkatársai eddig a Hargita, Buzau és Iasi megyei települések kérdőíveit összegezték. „Hargita megyében, ahol a többség római katolikus, a legnagyobb a vallási tolerancia” – jelentette ki Smaranda Enache, a PEL vezetője. Hozzáfűzte, a Buzau megyei iskolások és pedagógusok nem fogadják el a más vallásúakat, azt tartják, hogy a görög katolikus vallás hazugságokra épül, a protestánsokat viszont azért bélyegzik meg, mert nem vetnek keresztet. A diákok többsége szívesen jár vallásórára. /Antal Erika: Hargita megye a legtoleránsabb. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 11./

A távmunka Hargita megyei meghonosításának lehetőségeit elemezték április 10-én a megye vezetői, valamint a Sapientia – EMTE Társadalomtudományi Tanszékének szakemberei vendégükkel, Forgács Tamással, a Magyar Távmunka Szövetség alelnökével, aki tapasztalatait osztotta meg a megjelentekkel Jelenleg a távmunka tekintetében a 27 EU-s tagállamon belül Románia az utolsó helyen áll. /Forró-Erős Gyöngyi: Távmunkában a jövő? = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 11./

Kertész József egykori enyedi diák írta Hazajáró lelkek című könyvében: a nagyenyedi református temetőkertben díszes sírhely állt, életnagyságú mellszobor, továbbá egy testvérpár relief-képe. E síremléket az EMKE emeltette: Diódváraljai Miksa Zsuzsannának (1830–1905), az EMKE 200 000 koronás alapítójának. Ma szomorú látványt nyújt az egykor szép, kovácsoltvas kerítéssel szegélyezett sírkert. Hátlapja évtizedekkel ezelőtt ledőlt, senki nem állította vissza. A háromrészes síremlék középső részéről a bronz női mellszobor hiányzik, a rendszerváltás után a gyönyörű műalkotást leszerelték és elvitték, a véletlennek köszönhető, hogy megmenekült az ócskavas-gyűjtők kezéből. Ma a református parókia tanácstermét ékesíti Székely Károly szobrászművész 1912-ben készült munkája. Később a síremlék talapzatáról eltűntek a feliratos márványlapok, és a bronz-relief, a sírkertet a gaz lepte el. /Józsa Miklós: Van pazarolnivalónk? Az EMKE nagyenyedi alapító tagjai. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 11./

A Honlevél, a Magyarok Világszövetsége lapjának márciusi száma közölte először teljes terjedelmében az Erdélyi ENSZ Memorandum néven emlegetett Boldogok a békességre igyekezők című elaborátumot. A dokumentum az erdélyi magyarság sorsának hosszú távú rendezését célozta, és amelyet az ENSZ-hez kívántak eljuttatni, körültekintően és alaposan ismertette az ötven évvel ezelőtti időre kialakult helyzetet, részletesen indokolja az erdélyi kérdés megoldásának szükségességét, és négy politikai keretben vizsgálja Erdély jövőjét: I. Erdély román uralom alatt marad, II. Erdély magyar uralom alá kerül, III. Az önálló Erdély gondolata, IV. Erdély elosztása Magyarország és Románia között. „Az erdélyi kérdés megoldása kétségkívül nagy és nehéz feladat, de nemzetünk jövőjét e nélkül nem biztosíthatjuk. ” A dokumentum alapján kreált erdélyi ENSZ-perben „a román haza elárulása” bűntette miatt a hadbíróság 1957 novemberében életfogytiglani kényszermunkára ítélte Dobai Istvánt és Varga Lászlót, 25 évi kényszermunkára Komáromy Józsefet és Kertész Gábort, 20 évre Bereczki Andrást, továbbá 5-től 10 évig tartó fegyházra Gazda Ferencet, Szekeresi Nagy Józsefet, Dobri Jánost és László Dezsőt. 1958-ban ítélték el a második csoportot: Bányai Miklóst életfogytiglannal, Krebsz Sándort és Kincses Károlyt 20 évi, Kincsesné Balajti Ilonát pedig 10 évi kényszermunkával sújtották. Kertész Gábor és Nagy József a börtönben meghaltak a rettenetes bánásmód következtében, a többiek az 1964-es általános amnesztiával szabadlábra kerültek ugyan, de polgári jogaikat, munkavállalási szabadságukat sohasem nyerték vissza. /Boldogok a békességre igyekezők. Erdélyi ENSZ Memorandum – 1957. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 11./

Húsvétvasárnap nagy sikerű előadást és bált szerveztek az Arad megyei Kispereg kultúrotthonában, ahol a több mint 200 néző számára a Rózsabimbó néptánc-együttes fellépése teremtette meg a jó hangulatot. A Nagy Izabella tanárnő által betanított felső tagozatos diákok vidám jelenetei következtek, majd az asszonykórus lépett fel. Az utóbbi időben Gerőcs Ildikó nyugalmazott tanítónő vezetésével a helybeli asszonykórus tagjai vezetik a kisperegi közművelődési életet. /(b): Emlékezetes előadás Kisperegen. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 11./

Visszaküldte a képviselőház plénuma az emberjogi és kisebbségvédelmi, valamint a jogi bizottsághoz azt a mindössze két és fél soros törvénytervezetet, amely a román többség védelmét teszi lehetővé Romániában. A tizenegy Nagy-Románia párti képviselő és Gheorghe Funar szenátor közös indítványaként a szenátus által a korábbiakban elutasított tervezet sorsáról a képviselőház dönt. Adrian Moisoiu PRM-s képviselő a közös indítványt alátámasztására a Hargita, Kovászna és Maros megyei románok novemberi találkozójára hivatkozott, továbbá kijelentette, orvosolni kell olyan problémákat, mint a magyar többségű területek román oktatásának, vallásos intézményeinek, valamint sajtójának finanszírozása. „Ezeken a területeken két lehetőség közül választhat a román lakosság: vagy elmagyarosodik, vagy elköltözik. Mert még a közintézményekben sem kaphat munkát, ha nem tud magyarul” – fűzte hozzá Moisoiu. „A kisebbségek státusára vonatkozó törvénytervezettel egy időben kellene erről szavazni, mert másként nem valósítható meg a két törvény összehangolása, ahogy azt önök is javasolták” – mondta Márton Árpád, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője. Moisoiu hangsúlyozta: pártja törvénytervezetének elfogadásával nincs már szükség a kisebbségi törvényre. Az RMDSZ-es törvénytervezet „konkurenseként” létrejött indítvány mindössze két cikkből áll. Elismeri a kisebbségi közösségekhez tartozó személyeknek a többségi lakosságával azonos jogait és kötelezettségeit, ám a kölcsönösség elvére is hivatkozik: a hazai kisebbségek ugyanolyan jogokkal rendelkezhetnek, mint amilyenekkel az ő anyaországukban élő románok. /Kovács Adrienn: Kisebbség- és „többségvédelem” egy csónakban. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 12./

Hatvan éve, 1947. április 12-én kezdődött a csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény végrehajtása. Csehszlovákiát az első világháború végén, a Párizs környéki békék során hozták létre. Az állam cseh felében hatmillió cseh és morva mellett hárommillió szudétanémet, Szlovákiában kétmillió szlovák mellett több mint egymillió magyar és több százezer ruszin és német élt. Az 1938-as müncheni egyezmény értelmében a többségében németlakta Szudéta-vidék Németországhoz került, az első bécsi döntés a Felvidék déli, magyarlakta sávját visszaadta Magyarországnak. 1939 májusában Szlovákia függetlenné vált, Kárpátalja visszatért Magyarországhoz, Cseh- és Morvaországot közvetlen német fennhatóság alá vonták. A második világháború után az újjáalakult Csehszlovákiában az 1945. április 5-i kassai kormányprogram a magyarokat és a németeket kollektívan tette felelőssé az ország felbomlasztásáért. A kormányprogramot szentesítő Benes-dekrétumok nyomán megszűnt a magyarság 97 százalékának állampolgársága (büntetlenséget csak a lojális, 1938 előtt is csehszlovák állampolgárok kaptak), és teljes vagyonukat is elkobozták. A Szlovák Nemzeti Tanács 1945. májusi rendelete szerint „az a külföldi állampolgár, aki hozzájárult a Csehszlovák Köztársaság szétrombolásához vagy demokratikus államrendjének megsemmisítéséhez”, „fasiszta megszállónak” minősült. E megfogalmazást a bíróságok erősen kihasználták azok ellen, akik 1938-ban német vagy magyar állampolgárságot szereztek. Az 1945 júliusi potsdami értekezlet úgy döntött, Lengyelország, Magyarország és Csehszlovákia „rendezett és humánus módon” kitelepítheti az ottani német lakosságot. A csehek az 1945. május-augusztus közti „vad kiűzés” alatt 750 ezer, 1946-48 között 2-2,2 millió németet telepítettek Németországba. A csehszlovák kormány a magyar kisebbség felszámolása érdekében elűzött 36 ezer, 1938 előtt magyar állampolgársággal bíró személyt, internálta a pozsonyi, kassai, komáromi magyarokat és lakásaikat is elkobozta, 1945-46 telén fűtetlen marhavagonokban 40-45 ezer magyart deportáltak a csehországi Szudéta-vidékre és beindították a reszlovakizációt. Ez úgymond lehetőséget adott az évszázadok során elmagyarosodott szlovákoknak a visszatérésre az anyanemzethez – praktikusan a vagyonelkobzástól és kitelepítéstől való mentesítést és az állampolgári jogok megszerzését ígérte. Az akció során 423 ezer megfélemlített, fenyegetett magyar adta be kérvényét, közülük 327 ezret nyilvánítottak szlováknak. A nagyhatalmak hathatós támogatásával és a fenti „nyomásgyakorlás” révén végül sikerült a magyar kormányt megegyezésre kényszeríteniük a lakosságcseréről. Az 1945 decemberében kezdődött tárgyalás 1946. február 27-én a Budapesten aláírt lakosságcsere-egyezménnyel zárult, ezt a magyar parlament 1946. május 14-én cikkelyezte be. A lakosságcsere 1947. április 12-én kezdődött és 1949. június 5-én fejeződött be, a vasúti szerelvények naponta szállították összes ingóságukkal együtt a kijelölt családokat Magyarországra. Az egyezmény alapján a csehszlovák hatóságok annyi magyart telepíthettek át, amennyi szlovák önként távozott Magyarországról. A prágai kormány várakozásával ellentétben azonban mindössze 60 ezer (egész pontosan 59 774) szlovák jelentkezett áttelepülésre, ugyanakkor Szlovákiából erőszakkal 76 616 magyart szállítottak át Magyarországra. A Szovjetunió teljes támogatását élvező Csehszlovákia a párizsi békekonferencián szerette volna elérni, hogy a reszlovakizáció és a lakosságcsere után megmaradt 200 ezer magyart is egyoldalúan áttelepíthessék, ez ellen azonban az amerikaiak vétót emeltek. Egy ideig 30-40 ezer magyart tartottak szlovákiai munkatáborokban. Csehszlovákia az 1948 februári kommunista hatalomátvétel után, szovjet nyomásra lezárta a benesi kisebbségellenes időszakot. Az 1948. október 25-i törvény hűségeskü letétele után visszaadta a magyar nemzetiségűek állampolgárságát. A két ország 1949. július 25-i megállapodása értelmében az áttelepített magyarok vagyona fejében Csehszlovákia elengedte a 30 millió dollár háborús jóvátétel hátralévő részét. A kényszer szülte reszlovakizációs nyilatkozatokat csak 1954-ben érvénytelenítették. A Benes-dekrétumok hatályon kívül helyezését, az elkobzott vagyonok visszaadását a kommunizmus összeomlása után sem Csehszlovákia, sem az 1993 óta önálló cseh és szlovák állam máig nem tűzte napirendre. /Mementó. 60 éve kezdődött a csehszlovák-magyar lakosságcsere. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 12./

Száz éve történt, 1907-ben, de nem emlékeznek meg róla. Akkor nagy nyomor volt, Ínségfalván (Flamanzi-ben), egy moldvai településen robbant ki a parasztfelkelés. Megtorlásaként 11 ezer parasztot öltek meg. Többek között a későbbi miniszterelnök, Averescu tábornok is ott sürgölődött a paraszthóhérok között, írta Sebestyén Mihály. A hallgatás a legbölcsebb dolog, hiszen Európa legutolsó parasztfelkelése volt. A parlamenti pártok vezérszónokai és a korabeli média a nyomorért a zsidó földbérlőket tették felelőssé. Ezzel elérték, hogy Moldvában nagy pogromok zajlottak, Antonescu tábornok országlása idején nem működött az emberi szolidaritás a zsidók mellett. /Sebestyén Mihály: Egy évforduló, ami elmaradt. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 12./

Másodszor szerveznek népszavazást Szatmár megyében Ráksa önállósodásáért. Község nélküli községháza, külföldre ingázó lakosság, hagyományos és modern egyvelege fogadja az Avas-vidéki Ráksára látogatót. Avasújvároshoz jelenleg egy nagyobb és hat kisebb település (Kőszegremete, Újvároshegy, Ráksa, Ráksahegy, Rózsapallag, Pallaghegy) tartozik. A községközpont és Kőszegremete a község két magyar települése, Ráksa közel háromezres lakosságának több mint 60 százaléka román nemzetiségű. Ha Ráksa különválik, Avasújváros község etnikai összetétele lényegesen megváltozik – több mint kétharmados lesz a magyarság aránya. /Babos Krisztina: Üres luxusvillák falva. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 12./

Kolozsvári felolvasóest, budapesti koszorúzás József Attila születésnapján. A magyar nyelvterület csaknem minden településén megünnepelték a költészet napját /április 11./, József Attila születésének 102. évfordulóját. A kolozsvári Bulgakov kávéházban az Erdélyi Magyar Írók Ligája szervezett felolvasóestet. A rendezvényen egyperces csenddel emlékeztek meg az április 10-én elhunyt Méhes György íróról. /A költők ünnepe. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 12./

Hatos Samu (1926-2007) Erdőszentgyörgyön középiskolát épített szinte a semmiből. Ha kellett, kilincselt, követelt, kért, jóakaratú emberek segítségét nyerte meg, hogy vidékének iskolája legyen. Lelkes, fiatal pedagógusokból kovácsolt hírneves tanári közösséget. Az új iskola versenyre kelt a nagyobb múlttal rendelkező iskolákkal, és a versenyben nem maradt alul. Nemzedékek gondolnak rá, és emlegetik hálás tisztelettel nevét. Az erősödő diktatúra nem nézte jó szemmel az iskolája jövőjéért kiálló harcos ember bátorságát. Félreállították, mert igen jól dolgozott. Végig kellett néznie, miként hullott szét néhány év alatt sok-sok esztendő fáradságos munkája. Nehezen viselte el mindezt. Az 1989-es változás után Magyarországra települt, gyermeke és unokái körében töltötte a pihenés éveit. Szülőföldjéhez való hűségét soha senki nem kérdőjelezte meg, írta róla Kovrig Magdolna: In memoriam Hatos Samu (1926-2007) címmel az Erdőszentgyörgyi Figyelőben. /b. d. : Félreállították, mert igen jól dolgozott. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 12./