A várakozásokkal ellentétben Traian Basescu államfő aláírta azt a határozatot, amiben jóváhagyta Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök ügyvezető külügyminiszterré való kinevezését. Előzőleg az államfő és a kormányfő között dúló háború következtében Basescu megtagadta a liberálisok által javasolt Adrian Cioroianu kinevezését a szaktárca élére. A helyzetet csak bonyolítja, hogy a Külföldi Hírszerző Szolgálat igazgatói széke, valamint több kulcsfontosságú nagyköveti poszt is üresen áll. /B. T. : Tariceanu lesz a külügyminiszter. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 23./

A Legfelsőbb Védelmi Tanács (CSAT) és a kormány álláspontjának hiányában megrekedt március 22-én a liberálisok által a parlament elé terjesztett nemzetbiztonsági törvénycsomag tárgyalása. A honatyák úgy döntöttek, a CSAT és a kormány álláspontját megvárják, eközben pedig megfogalmazzák saját módosító javaslataikat. A képviselőknek a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) és a Külföldi Hírszerző Szolgálat (SIE) működését, Románia nemzetbiztonságát, a titkosszolgálati tisztek státuszát, a hírszerzés és kémelhárítás működését, illetve a lehallgatásokkal megbízott országos hatóság létrehozását szabályzó törvényeket kell megvitatniuk. A bizottsági vitán a SRI, a SIE, a kormányőrség (SPP), a Különleges Távközlési Szolgálat (STS) és az Igazságügyi Minisztérium képviselői egyaránt azon a véleményen voltak, hogy a jogszabálytervezetek eltéréseket tartalmaznak, és azokat egymáshoz kellene igazítani. A SPP és a STS vezetői tiltakoztak amiatt, hogy a két szolgálat a CSAT hatásköréből a minisztériumhoz kerüljön. /Gujdár Gabriella: Megrekedt nemzetbiztonság. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 23./

Pákéban a tanítónő elmondta: a pedagógusokat március 9-én gyűlésbe hívták Barátosra, s közölték velük, hogy Bukarestből ellenőrzés van, s figyelmeztették, hogy aki az oktatási idő alatt ünnepli a gyermekekkel március 15-ét, annak baja eshet. /E. E. : Szabad-e szavalni ünnepkor? = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), márc. 23./

A hirszerzo.hu nevű internetes honlapon jelent meg Farkas András tollából A magyar nacionalizmus vegytiszta önkínzás című írása. A szerző szerint „a nemzeti keretekben történő gondolkodás (…) mára egészen egyszerűen életveszélyessé vált”, őt magát pedig „már a nemzet szó hallatán is piros-fehér-zöld kiütések lepik el”. Megállapította: „Ha igazán jót akarunk magunknak, akkor azt, hogy szűnjünk meg népben-nemzetben tételezni a jövőnket. A nemzeti gondolkodási rendszert vessük oda, ahová ma már való: a történelem zsúfolt szemétdombjára. ” A nemzeti gondolkodás elavult: „A világ nem képes már a régi nemzeti keretek között működőképes maradni, mert a nemzet korlátoz, megoszt, elkülönít, kirekeszt”. Farkas András úgy látja, „a nemzeti keretek elfogadása az emberek közösségeinek szintjén ma már éppen olyan, mintha a fajelméletet fogadnánk el az egyes emberek viszonylatában”. „A magyar nemzeti gondolat erőltetése ezért nyilvánvalóan perverz mazochizmus. ”A hirszerzo.hu főszerkesztője Seres László a Népszabadságban is rendszeresen publikál. Az internetes újságot tulajdonló egyik cégben érdekelt Somogyi Zoltánnal és Szabados Krisztiánnal együtt alapítója a neokonzervatív Hayek Társaságnak. Szabados az SZDSZ egykori sajtófőnöke. Ő és Somogyi is tulajdonosai a Political Capital elemzőcégnek, amely többek között az MDF-nek ad tanácsokat. /Nemzetellenes cikk jelent meg a neokon Hírszerzőn. = Magyar Nemzet, márc. 23./

A szórványmagyarság megtartása alapos stratégiai felkészülést követel meg mindazoktól a magyarországi és kisebbségi magyar politikai, gazdasági, egyházi, kulturális és civil társadalmi intézményektől és szervezetektől, amelyeknek a diaszpórapolitikában (ilyen még nincs, de lennie kellene!) szerepe lehet. Az erdélyi szórványsors legjobb ismerője, Vetési László református lelkész az elmúlt öt év alatt legalább egyszer megfordult ezerháromszáz faluban, több tucat tanulmány mellett két önálló kötetben (Juhaimnak maradéka és Ne csüggedj el, kicsiny sereg) tette közkinccsé a terepen tapasztaltakat. A szórványkutatást gyakran emlegetik pusztuláskutatásként, állapította meg a vele készült beszélgetésben Ez magyar jellegzetesség, betegség. Hányféle erdélyi magyar szórvány van? Az egyik a maradékszórvány, erről szól a pusztulásirodalom. Ez a Mezőség jellegzetes emblémája, gyászeleme. Van migrációs szórvány, ennek jellegzetes gyűjtőhelyei a nagyvárosok. Ezek nem csak megélhetését, hanem temetőjét is jelentették a magyar népességnek. Ilyen még a teljes bányavidék Hunyad megyével, Temesvár és a Küküllő mente. Kezdetben elkezdődött az oda betelepedett népességnek az önszerveződése. Brassóban például a székely emigráció megduplázódott a húszas-harmincas évektől a hatvanas évekig, és erős közösségeket alkottak, az ezer lelkes gyülekezetekből lettek nyolc-tízezer lelkes gyülekezetek, felerősödött az oktatás, a művelődési élet, talpra álltak a lapok, olvasóközönségük volt. Az első, második, harmadik generációval nem volt probléma, de később ez az emigráció beintegrálódott a többségi környezetbe. Bukarestben, a második nemzedék kezdett többségiként viselkedni. Kezdett sodródni a többséggel. Az ott maradt közösséget általában szociális szórványnak nevezik, tehát leépülő közösség, amelyben felszámolódik a megélhetés minimális tartalékkészlete. A másik pedig egy demográfiai identitásszórvány, amely egy másik többség környezetébe kerülve megváltozik az oktatáspreferencia, az úgynevezett jobb érvényesülés érdekében a többségi iskolát választja, többségi intézményfogyasztó lesz. Az identitásszórványban tapasztalható a legtöbb vegyes házasság. Először megkezdődik az identitászavar, majd végül az identitásvesztés. Az is előfordul, hogy egy bizonyos népesség adott rétege bizonyos intézmények védelmében identitásvédetté válik, és ezeket nem nevezhetjük szórványnak. Ettől nem szórvány a gyulafehérvári római katolikus székesegyházhoz és a teológiához tartozó papi társadalom, amelynek teljes napi tevékenysége, kommunikációja a kisebbséghez kötődik. Kolozsváron hatalmas intézményrendszer árnyékában, etnikai burokban élnek a kisebbséghez tartozók, azonban sokaknak ez semmit sem jelent. A szórványban az egyház próbálja megszólítani a fiatalokat, időseket, gyermekeket, délutáni oktatást szerveznek. Rengeteg találékonyság kell ahhoz, hogy a közösségek visszanyerjék funkcionális identitásukat. Ilyenek a család, megélhetés, a szabad idő megtervezése, művelődés, az emberélet fordulóihoz kapcsolódó események. Ilyen kísérletek a falunapot rendezése, amikor egy adott településről elszármazottak találkoznak. Vannak falvak, ahol ötven évvel ezelőtt harminc vagy száz magyar élt, nyolcvan évvel ezelőtt három-négyszáz, és ennek a közösségnek kultúrája volt, tanítója, papja, építészete s temetője volt. Jelenleg folyik a leépülés, eltűnnek az utolsó emlékezők. Megpróbálják megmenteni az ott maradt utolsó fiatalok gyermekeit, ilyen a például a Kallós Zoltán-féle iskola. Minden egyes kis faluból, ahol van húsz magyar, és abból egyetlen gyermek a Válaszúton tanul. Erdélyben háromszáz olyan település van, amelynek tíz-tizenöt éve van még hátra az értékmentés szempontjából. Utána nem marad semmi. Nincsenek embereink a megfelelő helyeken, hangsúlyozta Vetési. Szükség lenne arra, hogy minden tömbmagyar önkormányzatnak legyen szórványoknak szóló cselekvési programja. A csángókérdésben még mindig nincs konszenzus ebben a kérdésben, folyik egy magyarországi csángó lobbi, egy elitista csángó lobbi, Erdélyben folyik a rendezvény-csángópolitika, van egy etnobiznisz is, az ellenben nem kap elég támogatást, ami a csángó falvakban folyik. A támogatás súlypontjának haza kell mennie Csángóföldre. /Fekete Réka: Minden magyar felelős minden magyarért (Szórványsors). Beszélgetés Vetési Lászlóval. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 24./

Temesváron ünnepélyes keretek között felavatták a Pentru Voi (Értetek) Alapítvány új napközi otthonát, amely néhai Tácsi László pedagógus, volt tanfelügyelő, a fogyatékosok megyei felügyelőségének egykori igazgatója nevét viseli. Az ingatlan a temesvári önkormányzat, a holland kormány, PHARE-támogatás és a temesvári lakosok közadakozásának eredménye, előnyeit pedig az alapítvány gondozásában lévő értelmi sérült felnőttek élvezhetik. Tácsi László az alapítvány vezetőtanácsának tagja volt, és a kezdetektől segítette munkájukat, 1995-ben, a fogyatékosok felügyelőségének igazgatójaként együttműködési szerződést kötött az alapítvánnyal, s ekként az állami szervek és a civilszervezetek közötti partnerkapcsolatok úttörőjének is nevezhető. Tácsi László özvegye, Tácsi Erika ny. tanár megköszönte, hogy az ő nevét viseli ez a ház. Szövérdfi-Szép Zoltán projektmenedzser elmondta, egyénre szabott fejlődési program szerint foglalkoznak a sérültekkel. /Pataky Lehel Zsolt: Hivatalosan is megnyitották a Tácsi László Napközi Otthont. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 24./

A községi napok alkalmával a faluközösség minden évben megemlékezett egy-egy dálnoki születésű, avagy Dálnokhoz kötődő jeles személyiségről, így Darkó Jenő bizantinológus-akadémikusról, Kicsi Sándor író-szerkesztőről. Utóbbiról kiadványok is megjelentek. Ebben az évben a neves dálnoki Veress családra, Veress Dániel író-irodalomkritikusra és fiára, a költő Veress Gerzsonra emlékeznek, s tervek szerint emlékkiállítást is szerveznek. /(kgy. z.): Dálnok újra emlékezik. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 24./

Március 24-én Kolozsváron, a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében közgyűlést tartott az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME). Megnyitó beszédében Egyed Ákos elnök emlékeztetett: tavaly a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) arról határozott, hogy az EME keretében kolozsvári területi bizottságot alakít. Az egyesület évek óta jelentős anyaországi támogatásoktól esik el, olyannyira, hogy az idei második félévben már a működőképessége is veszélybe kerülhet. A hazai és anyaországi pályáztatási politika inkább az évfordulós eseményeket támogatja, mint a működést. Az EME folytatja harcát elkobzott javainak visszaszerzéséért, és az európai integrációs folyamattal párhuzamban nem adhatja fel az erdélyi hagyományokat. Vezetősége társadalmi munkában dolgozik, ezen a jövőben változtatni szeretnének. Hasonlóképpen foglalt állást Bitay Enikő főtitkári jelentése is a 2006-os esztendőről: az újraalakulása óta tartó rendkívül nehéz anyagi feltételek ellenére az EME igyekszik hű maradni küldetéséhez – átmenteni, gyűjteni, megőrizni, kutatni és a legmodernebb eszközökkel feldolgozni, nemzetközileg hozzáférhetővé tenni a magyar nemzeti örökséghez tartozó tudományos és kulturális értékeket. A közgyűlésen köszöntőt mondott Lipták András, az MTA debreceni területi bizottságának elnöke, valamint Görömbei András, az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság vezetője: mindketten az összefogást, a VI. Magyar Területi Akadémiai Egyesület létrehozását szorgalmazták. Tarnóczy Mariann bizottsági titkár közölte, májusban véglegesítik a köztestület felépítését. Elhangzott a gazdasági tanácsosi jelentés a 2006-os évről és az előterjesztés a 2007-es költségvetésről (Farkas Mária bejelentette, hogy lemond erről a tisztségéről), az ellenőri bizottság (új összetétele: Somai József, Pásztor Csaba, Imecs Veronka) és Bányai József jogtanácsosi jelentése, bemutatták az idei munkatervet. Módosították az alapszabályokat: a legfontosabb változások az egyesület jogutódlásának és meghatározatlan időre való működésének rögzítése. Vekov Károly kijelentette: amennyiben nem következik be változás az anyagi támogatások terén, az EME a felszámolás felé tart. Állami támogatásokra szorul, mert a tudományosság mindkét ország érdeke. A működési szabályok értelmében a közgyűlésen megújították a választmány egyharmadát. Az új tagok: Pozsony Ferenc (1. szakosztály), Uray Zoltán, Markó Bálint, Kékedy-Nagy László (2. szakosztály), Kerekes László, Jodál Endre (5. szakosztály). Balázs Lajos és Csávossy György személyében tiszteleti tagokat választottak. Kiemelkedő munkásságuk elismeréseként Gróf Mikó Imre emléklappal és plakettel tüntették ki a következőket: Bódizs György osztályvezető főorvos, Kozma Dezső irodalomtörténész, Széman Péter tüdőgyógyász főorvos, Tarnóczy Mariann (osztályvezető, MTA Határon Túli Magyarok Titkársága), Uray Zoltán biológus főkutató. Az újonnan alapított Apáthy István-díjban Egyed Imre részesült. Az elnöki zárszó tükrözte a megalapításának 150. évfordulójához közeledő EME-ben uralkodó hangulatot: 2006-ban a választmányi tagok igyekeztek a maximumot nyújtani, a jövőben pedig mindenki az MTA-val való közös munkát és jubileumi ünneplést tartja követendőnek. „Helyzetünk nehéz, de nem reménytelen” – összegezte Egyed Ákos. /Ördög I. Béla: „Helyzetünk nehéz, de nem reménytelen” Közgyűlést tartott az EME. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 26./ „Nem hallgathatjuk el az aggasztó jeleket. Ha a támogatási rendszerben nem történnek pozitív változások, és ha a Communitas Alapítvány révén nem tudjuk pótolni a hiányt, az EME tevékenységét radikálisan kell csökkentenünk, sőt a munkánk meg is bénulhat” – vázolta az EME pénzügyi helyzetét Egyed Ákos akadémikus, az egyesület elnöke. Az EME pénzügyeit bemutató Farkas Mária gazdasági tanácsadó közölte, a hét szakosztályt, fiókszervezeteket és kutatóintézetet működtető egyesület pillanatnyilag alig több mint 300 ezer lejjel rendelkezik. /Benkő Levente: Kiürült az EME kasszája. = Krónika (Kolozsvár), márc. 26./ Az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) saját vagyon nélkül csak nehezen tudja előteremteni a tevékenységhez szükséges pénzt. „Az egyesületi vagyonunk, ingatlanaink és gyűjteményeink tulajdonjogát illetően továbbra is a jogfosztottság állapotában élünk”- hangzott el az EME közgyűlésén. Bitay Enikő főtitkári jelentésében emlékeztetett az államosított vagyonra: természettudományi anyagok (450 ezer darabos gyűjtemény), könyv és levéltári gyűjtés (350 ezer példány), valamint régiségek és régi levelezések. A főtitkár a tavalyi év legjelentősebb megvalósításának az EME kiadójának akkreditációját jelölte meg, még akkor is, ha csak D kategóriába kaptak besorolást. Ez azért sajnálatos, mert hivatalosan a D szintű kiadványokban megjelent tanulmányok nem számítanak publikációnak. Bitay jelezte, folyamatban van a B kategória megszerzése. Az EME eltulajdonított vagyona: Ingatlan: Kolozsváron, a Főtér 11. szám alatti ház, gr. Wass Ottilia adománya. Telek a Majális utca 1., 3. és Jókai utca 25. szám alatt, amelyet kisajátítottak és beépítettek. Természettudományi anyagok: 65 ezer darabos állattani tár, 73 ezer adarbosásványi, földtani gyűjtemény, 350 ezer darabos botanikai gyűjtemény, herbárium. Könyv- és levéltári anyag: 350 ezer kötet könyvtári anyag, régi magyar könyv, 1850-1930 közötti hírlapirodalom, térkép- és metszetgyűjtemény. Régiségtár: 30 ezer feletti római kori, népvándorlás-, honfoglalás- és középkori anyag, több mint 20 ezer darabból álló éremtár (benne az Esterházy-gyűjtemény). Levéltári anyag: középkori és újkori levelezés. Kemény József 350 kötetes kézirat-gyűjteménye, több mint 5000 csomag családi és intézményi anyag, a XVII. századtól arcképcsarnok és képtár. /Stanik Bence: Banikból ügyeskedik az EME. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 26./

„A politikai elítéltek rehabilitálásának kérdése foglalkoztatja az igazságügyi tárcát. Egy ezzel kapcsolatos törvénytervezet meg is jelent a minisztérium honlapján. Ennek a törvénytervezetnek semmi köze Frunda György kéréséhez, amelyben az RMDSZ- szenátor felkérte a minisztériumot, azonosítsa az összes, 1956 után született ítéletet, a helyet, ahová a kivégzett személyeket temették, és adja meg a kivégzettek hozzátartozóinak a lehetőséget, hogy keresztény módra újratemethessék kivégzett rokonaik maradványait” – jelentette ki Monica Macovei igazság-ügyminiszter március 24-én Marosvásárhelyen, miután részt vett a Pro Európa Liga által a Tolerancia hete rendezvénysorozat roma kérdésekkel foglalkozó szemináriumán. „Feltételezem, hogy Frunda úr vagy másvalaki a magyar kisebbség képviselői közül 1990 óta már több hasonló kérést is benyújtott. Én is szeretném, ha minél hamarabb megoldódna ez a probléma” – mondta Macovei. Sietett hangsúlyozni, hogy a megoldás nem az Igazságügyi Minisztériumra tartozik, ezért az RMDSZ-szenátor levelét a Belügyminisztériumhoz továbbította. „Abban az időben azok a börtönök, ahol feltételezhetően kivégezték azokat a személyeket, a belügyminisztériumhoz tartoztak, jelentette ki, majd hozzátette: levélben fordultam ugyanakkor a Szekuritáté Irattárát Átvilágító Tanácshoz (CNSAS), illetve a Nemzetvédelmi Minisztériumhoz is „ – tette hozzá. Frunda felhívta a miniszter figyelmét, hogy „üldözési és kivizsgálási hónapok után több mint 1. 000 egyetemistát kizártak az egyetemekről, ítéleteket hoztak, amelyek összesítve 14. 000 év fogházra rúgnak, 30 személyt halálra ítéltek, közülük 24 személyt lőfegyverrel kivégeztek, háttal a kivégzőosztagnak”. A szenátor javasolta, hogy a kivégzettekről parkokat, utcákat nevezzenek el, mert a kommunizmus elleni harc hősei. Az 1956-os halálraítéltek között volt Frunda édesapja is, akinek az ítéletét később életfogytiglani börtönre változtatták. /Mózes Edith: Törvénytervezet a politikai elítéltek rehabilitációjára. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 26./

Hatósági támogatás hiányában megfeneklett a szatmárnémeti Szent-Györgyi Albert Egészségügyi és Közművelődési Társaság és a Bíró Lajos Ökológiai Társaság rákszűrésre irányuló kezdeményezése. A két egyesület a Szatmárnémeti mellett lévő Szatmárudvariban akart kutatásokat folytatni, a községben ugyanis feltűnően gyakoriak a rákos megbetegedések. Az országos statisztikai adatok szerint Szatmár megye vezető helyen áll a daganatos megbetegedések terén, a gyomor-, a tüdő- és a vérrák a leggyakoribb rákbetegség. /Babos Krisztina: Bújócska a rákszűréssel. = Krónika (Kolozsvár), márc. 26./

A száz éve született Nagy István (Csíkszereda, 1907. júl. 5. – Kolozsvár, 1983. jan. 5.) karmester, hegedűművész, zenetanár hetven éve ismertette meg Marosvásárhely közönségét Bartók és Kodály művészetével – fejtette ki Guttmann Mihály kolozsvári karnagy, a Romániai Magyar Dalosszövetség tiszteletbeli elnöke, aki a marosvásárhelyi Nagy István Ifjúsági Vegyes Kar névadójának munkásságát méltatta március 24-én Marosvásárhelyen a Közművelődési Palota színpadán, és emléklapot nyújtott át a 15 éve alakult kórus vezetőjének, Kovács András karnagynak. Nagy István a marosvásárhelyi római katolikus tanítóképző ének- és zenetanára (1934-41), a kolozsvári Tanítóképző Intézet (1941-46), majd a Magyar Zene- és Színművészeti Főiskola (1946-48) professzora és igazgatója, a Magyar Művészeti Intézet (1948-50), ill. Gh. Dima Főiskola (1950-74) tanára volt. A magyar zenei anyanyelv jelentős művelője már marosvásárhelyi tanárként megszervezte iskolájának fiú vegyes karát. Ezt a munkát magasabb szinten folytatta a kolozsvári tanítóképzősök országos hírűvé emelt vegyes karával, valamint a nevét viselő énekkarral. Az 1948-ban újjászervezett Dalosszövetség elnökeként karmesterképzésre és modern műsorpolitikára törekedett. Nagy Istvánt mély hazaszeretet jellemezte. Aki ma hivatásának tekinti a zenei anyanyelv tanítását, az mind Bartók Béla és Kodály Zoltán és Nagy István – és Guttmann Mihály – tanítványának tekintheti magát. /Bölöni Domokos: 15 éves az ifjúság kórusa. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 26./

Arra senki sem számított, hogy tizenhét évvel a változások után a romániai események egyértelmű irányítói az egykori szekusok és vezető beosztású kommunisták legyenek. Legyőzött a szeku, mondta annak idején Emil Constantinescu elnök. Traian Basescu elnökről ez nem mondható el, most mégis oda jutott, hogy egy százalékos bizalmat élvező mini párt bizonyítottan szekus múlttal rendelkező vezére, Voiculescu ítélkezzen fölötte. A minden titkok birtokosa, a ‘89 előtti Szekuritáté és jogutója, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI), valamint a megannyi rokon intézmény továbbra is az információ teljhatalmú birtokosa, írta Németh Júlia, a lap munkatársa. Voiculescu valósággal kérkedik ilyen természetű kapcsolataival. Traian Basescu korrupcióellenes elképzeléseivel sokaknak ártott volna, ezt kellett megakadályozni közös összefogással. Mindebben pedig csendes társként – a demokratákat leszámítva – ott a többi parlamenti párt is. /Németh Júlia: Folytonosság. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 27./

Március végére végleges formát ölthet a nem román anyanyelvű diákok számára kidolgozott új románnyelv-tanítási tanterv. Pásztor Gabriella oktatási minisztériumi államtitkár szerint ebben a kommunikációs készségek fejlesztését, az aktív nyelvhasználatot állítják az oktatás középpontjába. A szülők és a tanárok évek óta szorgalmazzák a változtatást, mert a túlméretezett, a román anyanyelvű tanulóknak szánt tananyagon képtelenek voltak magukat átrágni a diákok. /Kovács Csaba: Idegen-e az államnyelv? = Krónika (Kolozsvár), márc. 27./

Katasztrofális Háromszék gazdasági helyzete, Románia öt éve fejlődési pályára állt, de a megyében ebből semmit nem tapasztalunk – hívta fel a figyelmet Fazakas Tibor vállalkozó, a Magyar Polgári Szövetség gazdasági szakértője. Az elmúlt tizenhét évben a megye és Sepsiszentgyörgy RMDSZ-es vezetői rengeteg ötlettel álltak elő, de ezek megalapozatlanok voltak.,,Beszéltek sok egyéb mellett Székelyföldi Fejlesztési Régióról, önkormányzatok társulásáról, ipari parkról, és egyikből sem lett semmi. Egyre több román és magyar vállalkozó panaszkodik, hogy a megye és a város vezetői képtelenek beindítani a gazdasági progressziót. Országos utolsó helyen állunk a külföldi befektetések terén, a leosztott pénzeket nem a közérdek, az általános fejlődés el-segítésére próbálják elkölteni, hanem klientúraépítésre használják” – hangsúlyozta. Fazakas Tibor felidézte, hogy az RMDSZ-es vezetés végigasszisztálta az áldatlan magánosítást, emberek ezrei maradtak munka nélkül, és sikerült szinte teljesen felszámolni a megye iparát. Székelyföld és Háromszék ,,kirablásának” egyik példájaként említette a kőbányákat. Az át nem gondolt intézkedések sorába illeszthet-, hogy országúttá nyilvánították a Földvár-Sepsiszentgyörgy-Kovászna-Zágon-Bodzaforduló útszakaszt abban a reményben, hogy majd központi alapokból lesz pénz rendbetételére. Ez nem történt meg, de az út menti települések lakói most hatalmas árat fizetnek, minden traktor és pótkocsi után harmincmillió lejes útadót kell lepengetniük.,,Egyre jobban látszanak annak a következményei, hogy tizenhét éve ugyanaz a csoport irányítja a megyét” – hangsúlyozta Fazakas. /Farkas Réka: Háromszék nem fejlődik (Vádolják az RMDSZ-t). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 27./

Claudiu Elvis Saftoiu, a külügyi hírszerzés volt vezetője egy parlamenti bizottság előtt kikottyantotta, hogy ők megszegik a törvényt, és a főügyész – nem pedig egy törvényszéki bíró – jóváhagyásával hallgatják le a polgárokat. Toró T. Tibor képviselő elmondta, hogy a nemzetbiztonsági kerettörvény 1991-ben, tehát az új demokratikus alkotmány elfogadása előtt keletkezett. Ebben az áll, hogy az ügyész jóváhagyásával lehet lehallgatásokat végezni. 2003-ban azonban módosították a törvényt, eszerint csak sürgősséggel és 48 óráig lehet ügyészségi engedéllyel lehallgatni valakit, normális körülmények között ehhez bírói engedély kell. Toró hangsúlyozta, hogy a sok hírszerzéssel foglalkozó intézmény tevékenysége teljesen átláthatatlan és ellenőrizhetetlen. Hiába vannak parlamenti bizottságok, ellenőrzésük nagyon alacsony hatékonyságú. Arról is hallhattunk, hogy a lehallgatásokat – akár bírói, akár ügyészségi engedéllyel történnek – nemcsak az erre szakosodott intézmények végezhetik, hanem bárki, ha rendelkezik a megfelelő technikával. Ioan Talpes – a hírszerzésnek volt az igazgatója – azt nyilatkozta, hogy mindegyik ilyen tevékenységet végző szolgálat rendelkezik a megfelelő műszaki felszereléssel. Több ezer hírszerző tiszt hagyta el a hálózatot és elkezdett ezen a másik területen, tehát az információkkal való kereskedelemben, magániparosként dolgozni. Toró biztos abban, hogy a magyarokat is figyelik. „Sőt az a megtiszteltetés ér bennünket, hogy számarányunk fölötti mértékben hallgatják, mit beszélünk, hiszen szerintük az autonómiával való foglalkozás potenciális veszélyforrás. ” Ezért kellene pontosan megfogalmazni, mi a hírszerzők feladata. Romániában a hírszerzők létszáma államtitok. Nem tudni, hogy milyen a hírszerzéssel foglalkozó intézmények szerkezete és hány emberrel rendelkeznek. Ez nem derül ki a költségvetésből sem. A hírszerzéssel foglalkozó intézményekből nagyon sok van. Éppen ezért kellene az egész hírszerző szolgálatot egyszerűsíteni és korszerűsíteni, valamint átláthatóbbá tenni. /Román Győző: Beszélgetés Toró T. Tibor képviselővel, az alsóház nemzetvédelmi bizottságának tagjával. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 28./

Az elkövetkező harminc évben számottevően csökkenni fog Székelyföld magyar lakossága, ez derült ki egy nemrég közzétett – Csata István és Kiss Tamás szociológusok által készített Népesedési perspektívák című tanulmánykötetből. A szakemberek Hargita megyét öt régióra, illetve kisrégióra osztva vizsgálták. Elsőként a legnagyobb, hagyományos tájegységként is önállónak minősített csíki régiót elemezték. A 2002-es népszámlálási adatok szerint a terület 121 ezres összlakosságából közel 103 ezer magyar nemzetiségű. A következő harminc évben a vizsgált terület migrációs vesztesége megközelíti a 16 százalékot. Számokban kifejezve: 2030 körül már csak 86 ezer magyar ajkú lesz Csíkban. Udvarhely régióban viszonylag alacsonyabb népességfogyással számolnak a szociológusok. Az említett térségben 2002-ben 87,5 ezren vallották magukat magyarnak. Ezzel szemben 2032-re már csak 74 ezren lesznek. Gyergyóban a 2002-es 58 ezres magyar népességhez képest, harminc év múlva már 12 ezerrel kevesebben lesznek. Ez a csökkenés arányaiban nézve a megye régiói közül a legdrasztikusabb. Keresztúr és Szentegyháza kisrégiókban a következő harminc évben 3,2, illetve 2,2 ezer lélekkel csökken a magyar lakosság. Jelen pillanatban egyetlen olyan uniós tagállam sincs, amelyet ne veszélyeztetné bennszülött népességének zsugorodása. /Kozán István: Elfogyunk? Ötvenezerrel kevesebb magyar harminc év múlva. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 28./

A kétezer lelket számláló Diószegen, a tehetősnek nevezhető Bákó megyei csángó faluban majdnem mindenki ismeri a magyar nyelvet, a helybéliek szerint a római katolikus pap is, aki mégsem beszél magyarul. Ezért furcsa helyzetek is adódnak, amikor a hívek magyarul gyónnak, a pap pedig románul gyóntat. A diószegiek jó része külföldön vállalt munkát, csak az ünnepek idején tér haza hosszabb időre szülőfalujába. „Mese nincs, aki hozzám jön dolgozni, annak be kell állnia a csángó szövetségbe, majd ki kell váltania a magyar igazolványt” – szögezi le tréfásan mosolyogva, de ellentmondást nem tűrő hangon a Bákó megyei Diószeg egyik legnagyobb vállalkozója. A Remus Palauként anyakönyvezett férfi kikéri magának: ő csángómagyar, akárcsak az egész falu, és a becsületes neve Palló Pál Rémusz. Amíg a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) vezetősége nem kérte fel a lábniki közösségi ház felépítésére, ő egyáltalán nem ismerte a szervezet tevékenységét. Ma már határozottan állítja, hogy a közösség megmaradása érdekében minden moldvai csángómagyarnak kötelessége lenne bekapcsolódnia a szövetség életébe. Diószegen, illetve a környékbeli csángómagyar falvakban egyaránt szokás, hogy a tehetősebb emberek a szomszéd házához mérik a magukét. „Ha az nagyot épít, nekem még nagyobb kell. Tudom, hogy ez egészségtelen felfogás, de mifelénk ez így van” – magyarázza egy atyafi. A falu nagy része külföldön, többnyire Magyarországon és Olaszországban dolgozik. Olyan is van, aki Izraelben vállalt munkát. Az európai építőiparban dolgozóknak köszönhetően a településen nemcsak építészeti cégek, hanem húsz kisbuszos autóparkkal rendelkező fuvarozóvállalat is működik. Diószegen mindenki megtanul magyarul, a diszkóban már mindenki magyarul beszél, mondta Palló. A csángó szövetségben az oktatási kérdésekért felelős Hegyeli Attila azt tartaná természetesnek, ha a diószegi iskolában is bevezetnék a magyar anyanyelv oktatását. A román nemzetiségű pedagógusok a gyerekeknek megtiltották, hogy szünetekben egymás között magyarul beszéljenek. A néhány betelepedett moldvai román lakost leszámítva, a faluban csak a római katolikus pap nem beszéli a magyar nyelvet. Az idősek szerint a pap tud magyarul, csak éppen a iasi-i püspöktől tartva nem hajlandó beszélni. „Ő románul misézik, de mi akkor is magyarul gyónunk. Ezt ő nagyon jól meg is érti” – állítja az egyik öregasszony. Palló szerint az idősebb nemzedék képviselői jóformán nem is tudnak románul. „Jól működik a Magyarországon bejegyzett cégem” mesélte Palló Pál Rémusz Megkapta a letelepedési engedélyt, mégsem tudja elképzelni ott az életét. Palló Pál a faluból és a környékről gyűjtött szakembereit is hathetente hazaengedi. – A tapasztalat azt mutatja, hogy a mi csángóink egy évet bírnak ki ott, utána lelkileg teljesen belefáradnak, vallja a vállalkozó. /Szucher Ervin: Ünnepelni hazajárnak. = Krónika (Kolozsvár), márc. 28./

Emlékkönyv készül dr. Fejér Pál tanár születésének százéves évfordulójára. Pali bácsi – Brassóban mindenki így nevezte – a hatvanas évek derekán vegytant és fizikát tanított az Unirea Líceumban. Szívesen beszélt az eszperantóról, a hagyományos lengyel–magyar barátságról és a tankönyvekben nem szereplő írókról is. Ugyanígy tett a tragikus sorsú Szikszay Jenő, és biztosan más tanárok is. Fejér Pál a hetvenes években megejtett püspöki bérmaútján ebéden látta vendégül Márton Áront, aki nála találkozott régi falubelijével, majd közéleti ellenfelével, végül pedig börtön-sorstársával, Kurkó Gyárfással. Az ebéden a két öreg könnyes szemekkel emlékezett meg a közös börtönévek embert próbáló kihívásairól. Addigra már minden fontos dolog megtörtént velük, földi életük vége felé az emberek egyre elnézőbbek lesznek. (Márton Áron püspök 1980-ban halt meg, Kurkó Gyárfás, a Magyar Népi Szövetség szintén csíkszentdomokosi születésű elnöke három esztendővel később.) Hogyan is kerülhetett ugyanazon koncepciós perben a „klerikális reakciót” képviselő püspök és a népfrontos álorcában nyomuló baloldali diktatúra szálláscsinálója? A kínzás után elborult elméjű Kurkó Gyárfás még a börtönben is Sztálinnal és Rákosival folytatott párbeszédet. – A két megbékélt öreg a múltra igyekezett pontot tenni. /K. N. K. : Sorstársak a plébánián. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 28./

A Vaskertes általános iskola 8. osztályosait látta vendégül a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház március 27-én, a színházi világnapon. Béres László színházigazgató rövid ismertetőt tartott a színházakban használatos műszaki berendezésekről. A tanulók betekintést nyerhettek a Magyar Elektra című előadás próbafolyamatába is. A Figura Stúdió Színházban jelenleg is problémát jelent a színházterem, öltöző és próbatermek fűtése. A szűkös költségvetésből a színészek gázsijára, ezenkívül csupán egyetlen bemutatóra futotta. A társulatnak nincsen autóbusza, ami elengedhetetlen a kiszállásokhoz. Szolgálati lakásokkal sem kényeztetik el a figurásokat: három színész lakik egy négyszobás lakásban, amelynek bérét vállalkozók fedezik. /Jánossy Alíz: Nem kényeztetik el a Figurát. = Krónika (Kolozsvár), márc. 28./

Koncz-Münich Judit és András Megújulás című kiállítása látható Kolozsváron a főtéri Régi Galériában. Koncz-Münich Judit festményein látható, hogy új távlatokat nyitott meg előtte a szülés-születés, az új életkezdemény tematikája. Az anyaság életérzését kifejező festmények mellett Koncz-Münich András kerámiái sorakoznak. /D. I. : Az anyaság csodája képekben. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 28./

Március 26-án Kolozsváron, a Phoenix Könyvesházban mutatták be A gyulafehérvári érseki levéltár és az erdélyi katolikus státus levéltára című munkát. Dr. Marton József teológia professzor a két kötetről /Szögi László (I. kötet: Repertórium) és Bernárd Rita (II. kötet: Oklevél és iratjegyzék, Canonica visitatiok mutatója)/ elmondta: nem látványos, de annál értékesebb műről van szó, amelyet főként történészek fognak előszeretettel igénybe venni. Az első kötetben változatos, ezer folyóméternyi anyagot dolgoztak fel az erdélyi és az Eötvös Lóránd Tudományegyetem munkatársai, diákjai. A második kötet 1030 dokumentumból összeállított jegyzéke egyedi, történelmi jelentőségű anyagot tartalmaz. Dr. Szögi László, az ELTE tanára, a Magyar Levéltárosok Egyesületének elnöke szerint az anyaország tartozott ezzel a munkával Erdélynek, melyet száz egyetemistával közel tíz éve kezdtek el. Sikerült komoly forrásbázist összegyűjteniük Erdélyről, mely művelődéstörténeti, helytörténeti stb. értékeket ment meg az enyészettől, és melyet magyar és román történészek egyaránt eredményesen használhatnak fel. A jövő kihívása a Batthyaneumban található értékes dokumentumok feldolgozása, amelyekhez a Szögi László által vezetett csapat még nem férhet hozzá, illetve a már folyamatban levő régi anyagok feltárása különböző erdélyi parókiákon. /Ö. I. B. : Katolikus egyháztörténeti könyvsorozat indult. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 28./

A Nokia Kolozs megyei beruházása bizonyítéka annak, hogy Romániában a gazdaság függetlenedett a politikától. Tíz évvel, vagy akár hét évvel ezelőtt az ország még a csőd szélén állt. Mugur Isarescunak, a jegybank elnökének köszönhető, aki rövid időre elvállalta kormányfői tisztséget, hogy Románia elkerülte a teljes összeomlást. Azután egyre nagyobb mértékben gyarapodott a magánszektor, s ezzel párhuzamosan szorult vissza az állam. Idén újabb termelőegységet nyitott a Microsoft, a Nokia Kolozs megyét szemelte ki, ahol a jelek szerint egy újabb mamutvállalat is megvetné lábát. Világhírű cégek a kormányválságok ellenére is szívesen jönnek Romániába. /Borbély Tamás: Független gazdaság További gondolkodási időre van szüksége Tariceanunak. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 29./

Koncepciós eljárás folyik Romániában az RMDSZ-es távközlési miniszter, Nagy Zsolt ellen – állapította meg március 28-i ülésén az Európai Parlamentben működő Nemzeti Kisebbségügyi Intergroup. A frakcióközi munkacsoport vezetőségének tagjai – Tabajdi Csaba (MSZP) elnök, valamint Gál Kinga (Fidesz) és Szent-Iványi István (SZDSZ) alelnök – aggodalmukat fejezték ki a Nagy Zsolt informatikai és távközlési miniszter ellen hónapok óta tartó eljárás miatt. /”Koncepciós eljárás folyik Nagy Zsolt ellen” = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 29./

Csomóss Attila mérnök, az RMGE Maros szervezet elnöke évek óta arra törekedik, hogy a gazdatársadalom tagjai minél több új információhoz jussanak. Ennek érdekében szervezett tapasztalatcseréket, szakmai találkozókat. Legutóbb március 27-én került sor kiállítással egybekötött gazdanapra az egyesület székházában. A megbeszélésen magyarországi szakemberek osztották meg tapasztalataikat, továbbá újabb termesztési, tenyésztési technológiákat ismertettek. /(kilyén): Kiállítással egybekötött gazdanap. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 29./

Tizenkét év után köszön le a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöki tisztségéből Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke, ha beváltja ígéretét, és idén, mandátuma felénél leköszön pozíciójábólA VMSZ tanácsa bejelentette, hogy május 5-ére Magyarkanizsára összehívja a VMSZ tisztújító közgyűlését. Az eredetileg közgazdász-végzettségű Kasza József évekig szabadkai polgármesterként, 2000 és 2003 között pedig miniszterelnök-helyettesként tevékenykedett. A VMSZ és a VMDP egyaránt az 1990 márciusában megalakult Vajdasági Magyar Demokratikus Közösségből nőtt ki. Az 1990. decemberi szerbiai első többpárti választáson a Vajdasági Magyar Demokratikus Közösség jelöltjei valamennyi olyan választókörzetben győztek, ahol a magyarok többségben voltak. A 250 tagú szerbiai parlamentben 8 képviselője volt, és megkapta a magyarokat részarányuk alapján megillető leadott szavazatok 80 százalékát. 1994-ben aztán a belső konfliktusok nyomán több, a belgrádi hatalommal való szorosabb kapcsolattartást támogató képviselő kivált a szervezetből, és létrehozta a VMSZ-t. A VMDK ezek után fokozatosan veszített jelentőségéből, 1997-ben pedig Ágoston Andrással az élen néhány egykori vezetője létrehozta a VMDP-t, amely azóta is hevesen bírálja Kasza Józsefet és pártját. Egyes értesülések szerint Kasza utódját sikerült megtalálni Pásztor István, Vajdaság tartományi privatizációs titkára személyében. /Balogh Levente: Véget ér a Kasza-éra. = Krónika (Kolozsvár), márc. 29./

Bajkó Károly, a magyarországi KITTI HÁLÓ egyik vezetője az aradi RMDSZ-kongresszus idején, március 3-án, amikor Resicabánya lényegesnek számító magyarjai javarészt távol voltak a várostól, Cziple Günther révén a törvényszéken bejegyeztette a fenti szervezet égisze alatt működni kívánó Resicai Magyar Ifjúsági Egyesületet (RMIE). Az RMDSZ országos csúcsberkeiben nem jó szemmel nézett KITTI HÁLÓ így Resicabányán is gyökeret kíván ereszteni. Hogy miért “non grata” a szervezet, nem tudja, írta Makay Botond, de a megye RMDSZ-szervezetének van egy (Új Hullám néven) működő ifjúsági egyesülete. Cziple – az RMDSZ-nek köszönhetően magas beosztást kapván – lépésével hálátlanságot követett el a helyi magyarság ellen, mivel Resicabányán nincs annyi magyar fiatal, hogy megengedhetné magyarságunk önmagának a különállás luxusát. /Makay Botond: Meg akarják osztani az RMDSZ fiatalságát. KITTI HÁLÓ Resicabányán is?! = Nyugati Jelen (Arad), márc. 29./; Előzmény: Az Aradi Magyar Ifjúsági Szervezet (AMISZ) rendezésében, valamint az Erdélyi Hagyományokért Egyesület (EHE) és a DKMT Eurorégiós Ifjúsági Szervezet társszervezésében került sor Aradon ifjúsági találkozóra. A Jelen Házban zajlott eseményre negyven fiatal érkezett három régió ifjúsági szervezet képviseletében a Bánságból, Délvidékről és a Délalföldről. A találkozón a szórványban élő magyarság helyzetéről beszélgettek a fiatalok, s egy nyílt rendszerű koordinációs együttműködés született, amelyet a Kistérségi és települési Ifjúsági Hálózat (KITTI HÁLÓ) keretében valósítanak meg. A KITTI HÁLÓ fő célja összefogni a DKMT Eurorégióban működő magyar ifjúsági szervezeteket, közösségeket és a szervezeteken kívüli fiatalokat. /KITTI HÁLÓ-találkozó Aradon. = Nyugati Jelen (Arad), 2004. máj. 26./

Zsúfolásig telt a Tordai Városi Színház nagyterme március 25-én, vasárnap a Tordai Kulturális Kisebbségi Napon. A szervezők: a Petőfi Társaság és a tordai RMDSZ. A műsor a tordai kisiskolások és óvodások Vitéz Ferkő című mesejátékával kezdődött. Idén először magyarországi és vajdasági testvértelepülések is képviseltették magukat. A vajdasági Torontáltorda népi zenekara után a 135 éves múlttal rendelkező Tordai Magyar Dalkör, majd a hódmezővásárhelyi Árendás Táncegyüttes lépett fel. A tordai és kolozsvári diákokból álló ifjúsági zenekar mellett bemutatkozott Tordaszentmihály néptánccsoportja is. /Ladányi Emese Kinga: Torda. Aranyosvidéki közösségi est a magyar kultúra ünnepén. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 29./

A közelmúltban két kiadvány jelent meg magyar nyelven a közlekedési szabályokról. Az egyiket Bukarestben adta ki az Országos Könyvtár, románból fordították, címe: A közúti forgalom könyve (így!), a másik Székelyudvarhelyen látott napvilágot az Infopress Rt. nyomdájában, szerzője: Baló Jan-Eugen autóvezetést oktató mérnök, munkájának címe: KRESZ (a rövidítés jelentése: Közlekedésrendészeti szabályok). A Bukarestben megjelent munkának az a fő baja, hogy rossz a fordítása. Mondatainak szerkezete magyartalan, bonyolult, emellett számos kifejezés, szókapcsolat ismeretlen a normatív magyar nyelvhasználatban. Se szeri, se száma a magyartalan kifejezéseknek, például: vasúti szintjáró (= vasúti átjáró), nemzeti út (országút), állati erővel vont jármű (szekér), hajtóanyag-állomás (benzinkút vagy töltőállomás), hajtási engedély (vezetői jogosítvány). A Baló Jan KRESZ című munkája nyelvi szempontból egészen más. Apróbb nyelvi és helyesírási hibák ugyan fel-felbukkannak benne, de nem zavarják a szöveg megértését. A KRESZ szerzője arra törekedett, hogy munkája érthető legyen. Elérte célját. /Komoróczy György: Helyesen magyarul. KRESZ-verseny. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 29./

Nicholas Taubman bukaresti amerikai nagykövet kijelentette: a befektetők előtt kétségessé vált, hogy Romániában mennyire alkalmas az időpont a nagyobb méretű befektetések eszközlésére. Nagyon fontos Románia számára, hogy tovább haladjon a kulcsfontosságú területeken, mint az igazságszolgáltatás és a korrupcióellenes harc. /Taubman a román hatóságokat bírálta. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 30./

Kincses Ajtay Máriát, az orvosi egyetem professzorát névtelen telefonálók megfenyegették: ha „nem fogja be a pofáját”, tovább „uszít” és úgymond „izgatja a kedélyeket”, magyarán tovább szorgalmazza a magyar nyelvű egyetemi oktatást, tolószékbe juttatják. A professzor a közvélemény tudomására hozta a fenyegetéseket. Pár nap elteltével „egy csoport román és magyar diák, akik békességet akarnak az OGYE-n”, egy Kincses Ajtay Máriához címzett névtelen levelet küldött szét, amelyben megkérdőjelezik a tanárnő állításainak valódiságát: szerintük „így akarta felhívni a figyelmet magára”. A névtelenség leple alatt kijelentették: „a magyar nyelvű oktatással kapcsolatos problémák csupán az ő képzeletében léteznek!”. A továbbiakban sértegették a tanárukat, mondván, bizonyára frusztrált, mert a családtagjai sikeresek, ő maga meg névtelen, és ez a vette rá arra, hogy „álságos módon”, az orvosi egyetemnek „problémát okozva”, reflektorfénybe kerüljön. Természetesen a román sajtó közölte a névtelen levelet, „magyar szegregációs törekvésekről” beszélve. Ez a lap tizenhét éve szidja a magyarokat. Furcsa, hogy az orvosi egyetem magyar tanári kara vagy a rektor-helyettes nem reagált a történtekre, az RMDSZ megyei vezetése is némaságba burkolózott. Pedig állítólag keményen harcol a magyar nyelvű oktatásért! Három nyelven is kiírják – mi ez ahhoz képest, hogy valamikor a marosvásárhelyi orvosi kizárólag magyar nyelvű egyetem volt, és a magyar közösségnek továbbra is jogos követelése lehet, hogy az ország akárhány román nyelvű orvosi egyeteme mellett legyen egy ilyen jellegű tiszta magyar nyelvű egyetem is. Ezért természetes lenne, ha az egyetem magyar kara és a magyarság érdekvédelmi szervezete kiállna azok mellett, akik nyíltan felvállalják a magyar oktatás ügyét. /Mózes Edith: A „békesség kedvéért”. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 30./