Ha nincs mitológia, akkor nincs lelki kultúrközösség sem. A mitológiák pedig éltetik a nemzetet. A mitológiák, akár a Rákóczi-szabadságharc, akár 1848–49, akár 1956, a nemzet lelkiségének, a nemzet hitének, akaratának egy-egy történeti képben való megőrzése és összegyűjtése, írta Kónya-Hamar Sándor képviselő. A mártíromság minden megújulásnak, új hitnek és új erőnek a legnagyobb garanciája. Mártírokra építhet erkölcsiségében a leginkább egy nemzet. Ma pedig amikor a nemzetet új belső csapások sújtják (2004. december 5 és 2006 ősze), akkor is úgy kell emlékeznünk 1848-ra és 1956-ra is, mint erőt, eszmét és erkölcsöt adó mitológiára és történelmi valóságra. Az ellentétek és indulatok ellenére is, sorsdöntő kérdésekben nemzeti egységnek kellene érvényesülni. /Kónya-Hamar Sándor: Mitológia és közösség. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 15./

Az Erdélyi Riport hetilap két írásában támadta Sólyom László köztársasági elnököt: Jó képet kénytelen vágni az RMDSZ két, láthatóan nem különösebben kedvére való dologhoz: a májusi európai parlamenti választás elhalasztásához, illetve Sólyom László magánjellegű ünnepi erdélyi vizitjéhez, írta Szűcs László főszerkesztő. Az EP-választás őszre halasztása, szemben politikai ellenfelükkel, a független jelölt református püspökkel, aligha hiányzott Markóéknak. Szűcs László szerint „a három héttel korábbihoz hasonlóan újfent a Tőkés-kampányt segítő megjelenése a legfőbb magyar közjogi méltóságnak a zűrzavaros román politikai viszonyok között akkor sem a legjobban időzített, ha érkezése magánjellegét oly sokszor emlegetik. ” Hozzátette: „Sólyom aligha lép majd fel nyíltan az RMDSZ ellen, úgyhogy a mosoly kötelező. ” /Szűcs László: Két tűzoltás között. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), márc. 15./ Az Erdélyi Riport hetilapban Ágoston Hugó is elítélően írt Sólyom László köztársasági elnök látogatásáról: kihívásként is értelmezhető, hogy a rendszerváltás óta először nincs jelen Budapesten március 15-én. Az újságíró a Népszabadságot idézte, Nagy N. Péter jegyzetét: Sólyom László nem lesz a helyén. /Ágoston Hugó: Egyfelől és másfelől. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), márc. 15./

Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke március 14-én Nagyszebenbe látogatott, amely idén az Európa Kulturális Fővárosa címet viseli. A házelnök a város német nemzetiségű polgármesterével találkozott, délután Markó Bélával, az RMDSZ elnökével mondott beszédet az 1848–49-es szabadságharc évfordulója alkalmából. Megtekintette az Európa Kulturális Fővárosa címet 2010-ben viselő Pécs bemutatkozását a nagyszebeni Thalia koncertteremben, este pedig részt vett a Pécsi Színház – Edward Albee: Nem félünk a farkastól című darab – előadásán. Szili Katalin egy harangocskát ajándékozott Nagyszeben polgármesterének, Klaus Johannisnak, aki cserébe egy fotóalbumot adott az Országgyűlés elnökének. „Ez a kicsinyített mása annak a harangnak, amely Magyarország parlamentjében szól. Az eredeti 150 éves, és mindig az asztalomon van. Azt szeretném, ha ez a harangocska az Ön asztalán állna. Ha megrázza a harangot, mi sietve jövünk Nagyszebenbe. Azt szeretném, ha ez lenne az együttműködésünk szimbóluma” – mondta Szili Katalin. /Nagyszeben vendége volt Szili Katalin. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 15./

A Románia határain kívül élő – külföldi állampolgárságú – románok jogállásának státustörvényét március 13-án a parlament ellenszavazat nélkül megszavazta – tájékoztatott Asztalos Ferenc parlamenti képviselő. A törvény előírja, hogy a határon túli románok ingyenesen látogathatják a romániai kulturális intézményeket, történelmi műemlékeket, múzeumokat, ugyanakkor román anyanyelvű oktatásban részesülhetnek minden szinten, pénzt igényelhetnek, illetve pályázhatnak kulturális központok, iskolák, templomok építésére és renoválására, kiemelkedő teljesítményű tevékenységükért pedig a román állam általi kitüntetésekben részesülhetnek – emelt ki néhány passzust a román státustörvényből Asztalos Ferenc. Hozzátette, az RMDSZ képviselői is megszavazták a törvényt, hiszen „romániai magyarokként mi nagyon jól tudjuk, mit jelent kisebbségben élni. A romániai belpolitikai élet feszült viszonyai közt is a nemzeti ügyekben egységes a román politikum. Példát vehetünk nemzeti szolidaritásukról, mi, romániai magyarok, akik már nemzeti ünnepeinket is megosztva, külön szekértáborokban üljük. /(bágyi): Megszavazták a román státustörvényt. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 15./

„Trianon óta ígéreteket és szerződéseket, nemzetközi kötelezettségvállalásokat megszegve, a román hatalom folyamatosan közösségi létünkre tör, megtagadva tőlünk a minden népet megillető önrendelkezés lehetőségét is. Közösségi fennmaradásunk ma újra veszélyben van, hiszen a nemzetállami gyakorlat elrománosító törekvései mellett szembe kell néznünk a globalizáció erkölcs- és nemzetromboló hatásával is” – áll a Székely Nemzeti Tanács vezetősége által kiadott közleményben. „Mostantól a székely nép önrendelkezéséért tenni nemcsak lehetőség és egyéni elbírálás, netán elhatározás kérdése, hanem a közösség minden tagja számára erkölcsi kötelesség. Aki nem ezt teszi, az a közösség akarata ellen cselekszik! Különösen érvényes ez közösségi vezetőinkre, a parlamenti képviselőkre, polgármesterekre, egyházi vezetőkre, megyei és helyi tanácstagokra, vállalkozókra, a jövő nemzedékének nevelőire, vagy a közgondolkozás bármilyen más alakítójára. Felhívást intézünk Székelyföld minden településéhez, hogy a helyi közösségek maguk bonyolítsák le a népszavazást. Politikai nézetektől függetlenül fogjunk össze, mert az autonómia iránti igény és akarat kinyilvánítása nélkül jogaink intézményes garanciáját, az autonómiát nem tudjuk megteremteni”, olvasható továbbá többek között a közleményben. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 15./

„Frunda Györgynek van a legkevesebb joga arra, hogy bírálja az igazságügy területén tapasztalható hiányosságokat, hiszen ezelőtt két évvel felajánlottam neki, hogy vállalja el az igazságügyi miniszteri tisztséget” – nyilatkozta Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnök válaszként arra, hogy az RMDSZ szenátora kifejtette: az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) működésére vonatkozó törvény csak kis része az igazságügyi reformnak. Frunda megerősítette a kormányfő kijelentését. „Nagyon jó viszonyban vagyok Tariceanuval, aki a kormányalakítás előtt valóban meghívott egy vacsorára, és felajánlotta, hogy legyek igazságügyi miniszter. Különböző szubjektív és objektív okok miatt azonban nem fogadhattam el az ajánlatot” – nyilatkozta az RMDSZ szenátora. /Farcádi Botond: Frunda igazságügyi miniszter lehetett volna. = Krónika (Kolozsvár), márc. 15./

Frunda György szenátor átiratban fordult Monica Macovei igazságügyi miniszterhez. Azt indítványozva, hogy kezdődjék el a közös sírba temetett romániai 1956-os mártírok kihantolása és méltó módon, keresztény szertartás szerinti eltemetése. Ehhez elsősorban kivégzettek sírhelyeinek és személyének a beazonosítására van szükség. Romániában eddig nem történt igazságtétel, még erkölcsi sem, azok esetében, akiket 1956-1960 között elítéltek és kivégeztek. A helyzetet nehezíti, hogy a halálraítéltek és kivégzettek listája nem teljes. Azt biztosan lehet tudni, hogy a kivégzettek között van az a tíz vértanú, akiket a kolozsvári katonai törvényszék halálra ítélt /Szoboszlay Aladár és társai/, további öt személyt életük végéig kényszermunkára köteleztek, másik harminc elítéltet pedig szabadságvesztéssel büntettek. Szoboszlayt és társait 1958. szeptember 1-jén a temesvári börtön udvarán végezték ki és valószínűleg a börtön temetőjében vagy a város temetőjében temették el. A hely, ahol ők nyugszanak államtitok most is, tájékoztatott Frunda. Ezekben az években 24 személyt kivégeztek, emlékeztetett Frunda átirata. /G. G. : Az ‘56-os mártírok újratemetését kéri. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 15./

A kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző és az Apor Péter Iskolaközpont tanárai és diákjai március 14-én 1989 után tizennyolcadik alkalommal rótták le tiszteletüket és kegyeletüket a Hargita megyei Nyergestetőn, ott, ahol 1849. július 31-én és augusztus elsején a bélafalvi Tuzson János őrnagy két zászlóalj gyalogossal és alig nyolc ágyúval hősies küzdelmet vívott a túlerőben lévő orosz-osztrák csapatokkal. Az utókor a csata helyszínén emlékművet emelt, ahol minden évben – a rendszerváltás óta immár szabadon – megemlékeznek a nyergestetői hősökről. A tömegsírnál a bélafalvi Tuzson János Hagyományőrző Társaság, budapesti huszárok, a Dunántúli Betyárok és a szegedi III. Honvéd Zászlóalj Hagyományőrző Egyesület ,,vitézei” álltak díszőrséget. Fábián Dénes kászonújfalusi plébános mondott ünnepi beszédet. Dr. Vass László hagyományőrző őrnagy felolvasta azt a díszparancsot, melyben a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség elnöksége a katonai hagyományőrzés terén végzett áldozatos munkájának elismeréseként a szövetség legmagasabb kitüntetését, az arany tisztikeresztet adományozta Boldizsár Béla hagyományőrző ,,hadnagynak”, a Tuzson János Hagyományőrző Társaság vezetőjének. /Iochom István: Ifjak és hagyományőrzők a Nyergestetőn. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 15./

Ostromközeli hangulatban készül Budapest a magyar nemzeti ünnepre. A rendfenntartó szervek készenlétben állnak. Az országos, illetve a budapesti rendőr-főkapitányság külön műveleti központot hozott létre az „események koordinálására”. A rendőri készültség kiterjed a budapesti rendezvények helyszínének közelében működő mintegy száz térfigyelő kamerára is. Egy nemzetközi emberjogi megfigyelő-hálózat 100-150 tagja felügyeli az eseményeket. /Március 15. – egy ünnep, több nemzet. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 15./

A nemrégiben tartott tisztújítás során Horváth Gabriellát, a Bolyai Farkas Főgimnázium aligazgatóját választották meg a Romániai Magyar Pedagógusszövetség (RMPSZ) Maros megyei szervezetének élére. A Szovátán tartott országos elnökségi ülést követően március elsején a megyei vezetőség is összeült, és a legfontosabb teendőket vette számba. Az ülésen elhangzott a területi elnökök igénye, hogy folytassák a vidéki találkozókat, amelyeken a tanfelügyelőség képviselői is részt vettek. /Bodolai Gyöngyi: Új elnök a megyei pedagógusszövetségnél. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 15./

A szatmárnémeti múzeum centenáriuma alkalmából veretett ezüst emlékéremmel tüntette ki Bura László ismert pedagógust, főiskolai tanárt, nyelvészt, közírót, a harmincnál több helytörténeti, egyházi, pedagógiai, nyelvészeti és más témájú könyv szerzőjét 75. éves születésnapja alkalmából. A találkozón, amelyen Szabó István megyei tanácselnök és Riedl Rudolf alprefektus is jelen volt, Viorel Ciubota igazgató adta át a kitüntetést. /Ezüst Bura Lászlónak. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 15./

Az egykori rádiósokból, tévésekből egy éve alakult produkciós iroda hiánypótló sorozat elkészítésén dolgozik. Munkatársai falvakról, községekről, illetve a régiókról készítenek ismeretterjesztő bemutatófilmeket. Első önálló produkciójukat Zetelakáról készítették. A 20-25 perc hosszúságú kisfilm általában egy-egy települést mutat be, az úgynevezett „nagyfilmeken” keresztül pedig egy-egy régiót, így Hargita megyéről, a Homoródmentéről vagy éppen az Alcsíkról készült alkotások. Ezek nem dokumentumfilmek, nem reklámfilmek, hanem olyan bemutatófilmek, melyek a legfontosabb értékeket, rövid történelmi áttekintéssel általános tudnivalókat tartalmaznak. Tavaly összesen 17 filmet forgattak, idénre pedig 30-at terveznek, Hargita megye mellett Maros megyében és leginkább Kovászna megyében fognak dolgozni. Az ismertebb településekről – mint Korond, Parajd vagy Borszék – készült filmek hamarosan román, illetve angol nyelven is elkészülnek. /Csáki Emese: Mozgóképes útikönyvek Székelyföldről. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 15./

Az aradi Csiky Gergely Iskolacsoport nemrég jelentette meg a két legutóbbi, azaz a 2004–2005-ös és a 2005–2006-os tanéveket átfogó évkönyvét a városi tanács és a szülői bizottság anyagi támogatásával. A kiadványban hiányzó, sőt néha zavaró képaláírások, ismétlődő képek fehér-feketén és színesen, megmagyarázhatatlanul szereplő román nyelvű szövegek is találhatók, ennek ellenére a mintegy 650 diák (valójában 719, azonban több testvér esetében csak a legnagyobb kapott belőle), valamint a közel 100 pedagógus, kisegítő személyzet, akik valamennyien kaptak egy-egy példányt, örömmel forgatják azt. /(Kiss): Csikys évkönyv. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 15./

Sólyom László erdélyi látogatásával helyrehozta a december 5-i népszavazás kedvezőtlen hatását, értékelt Templi József katolikus megyéspüspök. Kolozsváron percekig tapsolták a március 15-i gálaesten beszédet mondó magyar államfőt; a hangulatot összetartozás érzése tette felemelővé. Sólyom László arról beszélt: boldog, mert március 15-én az erdélyiekkel közösen ünnepel, ez ugyanis a magyar nemzet egységét fejezi ki. /Cseke Péter Tamás: Az összetartozás fokozatai. Sólyom László erdélyi látogatásával helyrehozta a december 5-i népszavazás kedvezőtlen hatását. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./

Lehet, hogy eleddig példátlan, hogy egy ország államfője a legnagyobb nemzeti ünnepet a határon túl töltse el. Lehet elítélni (képmutató szörnyülködéssel!), de lehet dicsérni is, ha úgy fogjuk fel, hogy a Magyar Köztársaság elnöke azért ünnepelt Erdélyben, mert az erdélyi magyarság ugyanúgy méltó és jogos örököse a negyvennyolcas hagyományoknak, akár az anyaországi, írta Magyari Lajos. Nem csodálkozott azon, hogy a magyarországi baloldali sajtó valósággal morajlott a megrökönyödéstől, az államfő gesztusát elítélte. Sólyom László nemzetben gondolkodik. Az „anyaország hivatalos idefigyelése gyászosan megcsappant az elmúlt legutóbbi öt esztendő során”, állapította meg a cikkíró. Ma Budapesten ketrecbe próbálják kényszeríteni 1848-49 emlékét, a felszabadult ünneplést, de mindig akad a Kárpát-medencében egy térség, egy helység, ahol szabadabban és tisztább lélekkel lehet ünnepelni. /Magyari Lajos: Velünk ünnepelt Sólyom László. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 16./

Budapesten sem a Fidesz, sem a KDNP nem vett részt március 15-én az állami lobogó felvonásán, mert elfogadhatatlannak tartják, hogy „a Gyurcsány-kormány börtönbe zárja az állami lobogót”. A budapesti Kossuth Lajos teret ugyanis teljesen lezárta a rendőrség, a térre vezető utcákat fémkordonokkal, keresztbe állított rendőrautókkal állták el. Az érdeklődök fémdetektoros kapukon keresztül juthattak az ünnepség helyszínének közelébe. A Kossuth tér hónapok óta kordonokkal elzárt részére csak az eseményre akkreditált újságírók léphettek be a meghívott személyiségeken kívül. Amikor Gyurcsány Ferenc miniszterelnök megjelent a Kossuth téren, a kordonon kívül összegyűlt néhányszáz főnyi tömeg hangos fütyülésbe, kiabálásba kezdett. A füttyszó folyamatosan hallatszott a nemzeti lobogó és a történelmi zászlók bevonulása során. Az emberek folyamatosan a miniszterelnököt gyalázó jelszavakat kiabáltak. A Nemzeti Múzeumnál is füttykoncert kísérte a kormányfő megjelenését, a tömeg ekkorra 15 000-re növekedett. Ezt követően többezer ember indult a Március 15. térre, a Petőfi szoborhoz, a budapesti önkormányzat ünnepségének helyszínéhez. A tüntetők, kifütyülték és tojással dobálták meg Demszky Gábor főpolgármestert, beszéde alatt a biztonsági emberek esernyőkkel védték a szónokot a bedobált tojásoktól és paradicsomtól. A Fidesz nagygyűlésén hatalmas tömeg, több mint 200 ezer ember gyűlt össze megtöltve a Kossuth Lajos utcát, egészen az Astoriáig. „Mindazért, ami ma történik velünk, a válságért, a pénzbehajtásért, az utcai zavargásokért, a rendőri brutalitásért kizárólag a kormány, az új arisztokrácia kormánya a felelős” – jelentette ki Orbán Viktor. Este összecsapás kezdődött a rendőrök és a tüntetők között. /Ostromhangulat Budapesten a magyar nemzeti ünnepen. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./ A rendőrség Budapesten a Deák téren elfogta Budaházy Györgyöt, akit tavaly szeptember óta köröztek a Szabadság téri szovjet hősi emlékmű megrongálása miatt és a Nemzeti Nyomozó Iroda Aradi utcai épületébe vitték. Több száz ember indult az épület felé Budaházy kiszabadítása érdekében. /A rendőrség elfogta Budaházy Györgyöt. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 16./ Fémkordonnal lezárta a rendőrség a Nemzeti Nyomozóiroda Aradi utcai épületét, ahová Budaházy Györgyöt szállították. Budaházy kiszabadítását követelni estére mintegy ezer tüntető gyűlt össze, őket könnygázzal és vízágyúval szorította ki a rendőrség az Oktogonig, miután kövekkel és üvegekkel dobálták a rendfenntartókat, illetve egy építkezésről elhordott anyaggal barikádot próbáltak emelni az Andrássy út közepére. Késő estére több kis csoportra oszlatták szét a tüntetőket. /Március idusa Magyarországon: Tömegoszlatás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 16./

„Merjünk álmodni és hinni. Merjük megálmodni vágyainkat, és utána próbáljuk is azokat megvalósítani” – buzdított Marosvásárhelyen a március 15-i ünnepség vezérszónoka, Borbély László, területrendezési miniszter. Leszögezte: 17 év után sem elég érett Románia egy igazi demokráciára. A hagyományőrző csoportok felvonulásával kezdődött március 15-ének megünneplése Kézdivásárhelyen. Török Sándor polgármester és Nagy Zsolt, informatikai és távközlési miniszter mondtak beszédet. A miniszter kiemelte, hogy a magyarság megmaradásának záloga a haladás, modernizáció mellett a hagyományok megőrzése. Sepsiszentgyörgyön is felvonultak hagyományőrzők, majd beszédet mondott Tóth-Birtan Csaba, az RMDSZ városi szervezetének elnöke és Albert Álmos polgármester. „1848-49-ben nemcsak a magyar szabadságért folytak a harcok, hanem a világ szabadságáért is” – mondta Nagy Zsolt miniszter a Nyergestetőn tartott megemlékező ünnepségen. /Bögözi Attila, Domokos Péter, Horváth István: „Egy igazi európai tavaszt ünnepelhetünk“. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./

Gyergyószentmiklóson a helyi Földváry Károly Hagyományőrző Egyesület huszárjai a katolikus templom elől vezették a felvonuló emlékezőket a Népművészeti Alkotóház udvarára. Ezen a helyszínen immár hetedik alkalommal emlékeznek a gyergyóiak az 1848-as forradalomra és szabadságharcra. majd Laczkó-Szentmiklósi Endre gyergyóremetei történelemtanár az 1848-as forradalom és szabadságharc remetei vonatkozására világított rá előadásában. A Gyergyói Barantások Egyesületének első ostoros-bemutatójára is sor került. Az idei ünnepséget az Ethnographia Gyergyóiensis Alapítvány, Török Zoltán hagyományőrző, valamint a Gyergyószárhegyi Megyei Kulturális és Művészeti Központ szervezte. /Baricz-Tamás Imola. Huszárgulyás volt az idei katonaeledel. = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), márc. 15. – 11. sz. / Gyergyószentmiklóson az 1848-as forradalom és szabadságharc emlékezési rendezvényén Pap József gyergyószentmiklósi polgármester egyben megnyitotta a város centenáriumának szentelt ünnepségsorozatot is. Március 15-én szentmisével kezdődött az ünnepség, majd ünnepi szónoklatok hangzottak el. Délután 1848-as toborzót elevenítették fel a Földváry Károly Hagyományőrző Egyesület huszárai, a Hóvirág Néptáncegyüttes és az Ipartestület Férfikarának közreműködésével. Este Gloria Victis címmel a Figura Stúdió Színház szervezett emlékműsort. Az ünnepi események március 14-én az iskolásoknak szervezett történelmi vetélkedővel kezdődtek. A Pro Art Galériában Egy-más mellett címmel a csíkszeredai képzőművészek közös tárlatát tekinthették meg az érdeklődők. Este a Salamon Ernő Irodalmi Kör vendége Csergő Tibor történész, a Tarisznyás Márton Múzeum igazgatója volt, aki elmondta: Gyergyószentmiklós volt az egyetlen olyan erdélyi település, amelynek sikerült privilégiumok, vagyis külső támogatás nélkül várossá válnia. /Jánossy Alíz: Ünnepel a 100 éves város. = Krónika (Kolozsvár), márc. 16./

Vezérmotívummá lett a remény gondolata Hunyad megye utóbbi március 15-i ünnepségeinek. Amikor jó pár évvel ezelőtt Winkler Gyula a reményről beszélt Piskin, két-három tört magyarsággal szavaló kisgyermek és az idősödő maroknyi közösség mellett kissé utópisztikusnak tűnt a gondolat. Az utóbbi időben azonban a helyi közösség komolyan vette Petőfi sorát, hogy hazát kell itt teremteni: magyar házak alakultak a megyében, megerősödtek a civilszervezetek, ifjú lelkészek harcolnak közösségükért és a négy-öt évvel ezelőtt még csak halvány remény a dévai magyar oktatási központban látszik beteljesedni. Március 15-én valamennyi ünnepség helyszínén – Piskin, Vajdahunyadon, Déván –fiatalok szavaltak, énekeltek, táncoltak, tiszta magyarsággal ejtve a szót. Van, aki hivatalból, van aki puszta unalomból jön el az ünnepségekre, de van, akit a szíve küld el – mondta a székely származású Szabó Ákos vajdahunyadi plébános, aki bizakodva tekintett a Petőfi-szobor körül álló kicsiny szórványgyülekezetre. A legszebb a dévai Téglás Gábor Iskolában rendezett ünnepség volt, melyen a tanintézmény diákjai, immár hagyományosan a Szent Ferenc Alapítvány által működtetett Magyarok Nagyasszonya kollégium növendékeivel együtt léptek fel. A rendezvény a dévai református, illetve római katolikus temetőkben álló honvédsírok megkoszorúzásával folytatódott, majd délután a petrozsényi unitárius templomban rendezett ökumenikus istentisztelettel zárult. /Gáspár-Barra Réka: Hazát kell nektek itt teremteni! = Nyugati Jelen (Arad), márc. 16./

Kolozs megye frissen kinevezett főtanfelügyelő-helyettese, Péter Tünde 1996-ban került a tanfelügyelőségre magyar szakos tanfelügyelőként. Új beosztásában a kisebbségi oktatással, az alternatív pedagógiákkal, a magánoktatással, EU-s programokkal, valamint a társult intézményekkel – Pedagógusok Háza, gyermekklubok – foglalkozik. A tanfelügyelőség több nemzetközi intézményfejlesztési programba (Comenius 2.) kapcsolódott be. Az iskolák közti kapcsolat fejlesztését elősegítő Comenius 1-es programra tavaly 48 iskola nevezett be. A magyar nyelvű szakiskolai oktatással nem lehetünk elégedettek, hangsúlyozta, néhány iskolában működik ugyan magyar osztály, de meglehetősen elszigetelten tengődnek. Ideális megoldás lenne az önálló magyar szakiskola. A szülők esetében elavult nézet az, hogy a gyengébb képességű gyermeket is líceumba kényszerítik, hogy érettségizzen. A kolozsvári magyar fiatalok 98 százaléka elméleti líceumban tanul. Hargita, Kovászna és Maros megyében ez az arány jóval kisebb: mindössze 60 százalék. Az újságíró felvetésére, hogy sokan hiányolják a magyar nyelvű állami bölcsődét, Péter Tünde rámutatott, eddig ezek az intézmények nem a Tanügyminisztérium, hanem a polgármesteri hivatal hatáskörébe tartoztak. A gyermeklétszám csökkenése miatt idén Kolozs megyében hat vidéki tanintézmény magyar tagozata volt veszélyben, de mivel nem megoldható a gyerekek ingáztatása, az iskolák folytathatták tevékenységüket. A tankönyveknél a fordítási hiányosságok okoznak gondot, a szakoktatáshoz szükséges tankönyvek pedig nagymértékben hiányoznak. A gyereklétszám miatt elemi osztályok szűnhetnek meg, főleg a külvárosi iskolákban. /Nagy-Hintós Diana: Elsődleges fontosságú a kapcsolattartás a közvéleménnyel és a tanintézetekkel. Beszélgetés Péter Tünde főtanfelügyelő-helyettessel. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./

A történelmi Bánságban és a Dél-Alföldön, illetve az ezekkel szomszédos területeken (a mai Duna–Körös–Maros–Tisza eurorégióban) tevékenykedő helytörténészek, kutatók, honismerettel foglalkozó civilszervezetek tartották meg találkozójukat Szegeden, a Dugonics András Piarista Gimnáziumban. A történelmi dialógus – délvidéki hagyományok 2006–2007-es program keretében rendezett konferencia A nándorfehérvári diadal és Dél-Magyarország címet kapta. Matekovits Mihály, a román minisztérium nemzetiségi főosztályának vezérigazgatója tartott előadást a szokások sokféleségének létjogosultságáról, majd Papp Sándor turkológus, a Szegedi Tudományegyetem docense Ulászló tragikus sorsának és a békekötés feltételeinek török forrásokban fellelhető adatait ismertette, Koszta László docens Délvidék középkori egyházszervezetét mutatta be, Blazovich László egyetemi tanár meg a 15. századi dél-alföldi városfejlődésről tartott előadást. A konferencia első napját a honismereti műhelyek találkozója zárta, a kerekasztal-beszélgetés moderátora a budapesti Halász Péter, a Honismereti Szövetség elnöke volt. Bemutatkoztak a régió honismereti kiadványai: a szabadkai Bácsország, a budapesti Honismeret, a Szeged, az aradi Szövétnek és a temesvári Régi(j)óvilág. A második napon a régió városainak, Makó, Gyula, Temesvár középkori történetével ismerkedhettek meg a részvevők. Temesvárról, a Bánság fővárosáról Vicze Károly történész tartott előadást, majd Bodó Barna mutatta be a temesvári Szórvány Alapítvány eurorégiós honismereti stratégiáját, amely a sajátos értékek védelme és a honismereti oktatás hatékonyabbá tétele érdekében született. Szeged és testvérvárosai tükörben címmel hangzott el Fodor Enikőnek, a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum tanárának az előadása, amely Hunyadi Jánosnak és korának az iskolai oktatásban elfoglalt helyét világította meg. Temesvár nevezetességeiről Kiss Ferenc tanfelügyelő szólt, emellett bemutatkozott Szabadka és Szeged is, Dévát és Hunyad megyét pedig Kofity Magda vajdahunyadi tanár ismertette. A konferencia végén a jelenlévő civilszervezetek, köztük a Karácsony János Honismereti Egyesület, a Bácsország Vajdasági Honismereti Egyesület, a Nyitott Távlatok és a Szórvány Alapítvány képviselői együttműködési egyezményt írtak alá. /Pataky Lehel Zsolt: Honismereti műhelyek euroregionális együttműködése. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 16./

Lazar Ladariu, a néhai egységpárt oszlopos tagja, jelenleg az ellenzéki szociáldemokraták /PSD/ Kolozs megyei alelnöke, felháborodottan tiltakozott Sólyom László magyar államfő erdélyi magánlátogatása ellen. Mindenekelőtt azt igyekezett „tisztázni”, hogy ha egy államelnök magánlátogatáson van valahol, akkor „egyszerű állampolgár”, s „diplomáciai követelmény” lett volna ennek megfelelően viselkednie. Ehelyett Gyulafehérváron kitűzték a magyar zászlót és elénekelték a magyar himnuszt, de se román zászló, se román himnusz nem volt. Ez, jelentette ki, törvényellenes és alkotmányellenes. Az alelnök kijelentette: ha magánlátogatásra jött, ahelyett hogy otthon ünnepelte volna meg március 15-ét, jobban tette volna, „ha elmegy horgászni Mezőzáhra vagy alpinistaként igyekezett volna kikapcsolódni”. Ladariu a továbbiakban az RMDSZ-retorika „radikalizálódására” hívta fel a figyelmet, kijelentve, hogy „megvan az eredménye”, mert most már nem elégednek meg a Székelyföld autonómiájával, egyenesen „Erdélyt akarják”. Végül fenyegetően tette hozzá: „Mindenki vésse jól az eszébe, hogy Románia nem ebek harmincadjára hagyott ország és Erdély sem pusztaság!”. Cristian Georgescu szenátor is keményen bírálta Markó Béla kolozsvári beszédét. Véleménye szerint a szöveg rosszhiszemű volt és logikátlan, kizárólag kampányszöveg, mert miközben elítélte a „többség nacionalizmusát”, a magyar kisebbséget „szupernacionalizmusra” biztatta. „Nem kell Markónak – aki a román kormány miniszterelnök-helyettese – az egységes nemzetállam, de területi enklávékat akar létrehozni”, mondta a szenátor. Mint mondta, ez nem a békés egymás mellett élést szolgálja, inkább mesterséges feszültséget kreál. Végül a szenátor felkérte a magyarságot, „ne figyeljenek oda a vezetőik uszító szavaira”. /Mózes Edith: Kitört a PSD-s hisztéria. „Autonóm Erdélyt akarnak!” = Népújság (Marosvásárhely), márc. 17./

Háromszéken a március 15-i rendezvények programjait, visszhangjait böngészve egyértelművé válik, hogy évről-évre tágul az ünnepség köre, kevesebb az ünnep nélküli fehér folt, a települések szintjén is megszülettek azok a kegyhelyek, emlékjelek és emlékhelyek, ahová a kegyelet virágait, a műsoros rendezvényeket el lehet vinni. Felső Háromszék Kézdivásárhely központtal mindig is a leglátványosabb ünneplés. Sepsiszentgyörgyön a központi ünnepség lankadtabb és szürkébb volt az előző években látottaknál. A televíziós közvetítések – elsősorban a Hír TV, a Duna Tévé, az MTV 1-2 – széles körű terítésben jelenítették meg az ünnepséget. Ennek köszönhetően élőben lehetett látni a Fidesz 200-250 ezres budapesti ünnepségét, a zászlórengeteget, a szónokok révén európai keretbe helyezett monumentális és rendkívül fegyelmezett rendezvényt. Szomorú volt a többiek erőlködése, az SZDSZ szónokának esernyős védelme a tojásos és paradicsomos ostromtól, a kormányfő füttykoncertes, fogadtatását, bárhova is lépett, s a vasrácsok mögötti zászlófelvonás. Ezen a március 15-én a kormánykörök erkölcsi veresége minden előzőt felülír, állapította meg írta Sylvester Lajos. S akár szándékos volt, akár nem Budaházy Györgynek az őrizetbe vétele és a fogva tartás címének közhírré tétele, az utána Budapest belvárosában elszabadult éjszakai pokol, mindez nem tudta feledtetni azt a tömegélményt, amelyet az Erzsébet hídfő igazi ünneplése nyújtott. Sólyom László egyéni teljesítménye – erdélyi körútjának állomásai és szavai – szintén emlékezetre méltóak, s az is, amint egy kommandós különítményekkel teletűzdelt városon végigsétált a kordonos Országházig. /Sylvester Lajos: Ünnep után. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 17./

Több hazafias szervezet felhívást intézett az 1990-ben fontos tisztségeket betöltő személyiségekhez – Ion Iliescuhoz, Petre Romanhoz, Virgil Magureanuhoz és Ioan Talpeshez –, hogy vegyenek részt Marosvásárhelyen egy közvitán az 1990-es márciusi etnikumközi konfliktus témájában. A Vatra Romaneasca Szövetség alelnöke, Florin Oproiescu helyi tanácsos szerint “nyílt kártyákkal kell beszélni” az akkor történt eseményekről. A szervezetek ötletét Kincses Előd ügyvéd, az RMDSZ volt helyi elnöke is üdvözölte, aki az eseményeket követően kénytelen volt elhagyni az országot. “Szeretném, ha Ion Iliescu vagy Virgil Magureanu Marosvásárhelyre jönne, mert volna megmagyarázni valójuk. Reménykedem abban, hogy Iliescunak lesz végre bátorsága velem elbeszélgetni egy tv-műsorban arról, hogy mi történt Marosvásárhelyen. 17 év után a közvéleménynek joga van megtudni az oly sokáig eltitkolt igazságot” – mondta Kincses. Hozzátette: kihívja egy televíziós párbeszédre Iliescut, vagy Virgil Magureanut, a Román Hírszerző Szolgálat volt elnökét az 1990-es márciusi események kapcsán. Iliescu nem lesz az országban, így nem tehet eleget a meghívásnak, de Romant, Magureanut és Talpest várják – mondta Oproiescu. Az 1990. március 19–20-i események két román és három magyar személy halálát követelték, és 278-an megsérültek. Az ankét nyomán 30 magyar személy ellen indult per, és 21-et letartóztattak. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 17./

Az 1848-as szabadságharc idején a románok vérengzése sok magyar áldozatot követelt. Kisenyeden 140 magyart mészároltak le. Andrei Saguna román ortodox püspök körlevelében felszólította híveit, fegyverkezzenek fel. 1848 októberében Gerendkeresztúron meggyilkolták a környéken összegyűjtött 200 magyar nemest, Kocsárdon 60 magyart mészároltak le, méghozzá – miként Domokos Pál Péter írta – „oly kegyetlen vandalizmussal […], hogy a jegyző családjának három tagja, látva a borzalmakat, fölakasztotta magát”. Október 23-án pedig Zalatna mellett játszódott le az addigi legborzalmasabb esemény. Kacziány Géza Magyar vértanúk könyve – Alsó-Fehér megyei tömegmészárlás című könyve szerint Zalatnán Petre Dobra kiadta a jelszót, hogy a magyarokat le kell gyilkolni. „Vadállati kínzásokkal ölték meg a védteleneket. Némely magyar férfi, nő és gyermek húsz-harminc sebet is kapott, s még élt; mások a fájdalomtól megtébolyodva, meztelenül futkostak, a hörgés, a sikoltás, rémes kiáltozás a fegyverek ropogásával vegyült, s mindaddig tartott, amíg a szerencsétlenek mozogni bírtak. ” A vérengzés folytatódott, Borosbocsárd, Sárd, Magyarigen, Boroskrakkó, Körösbánya, Topánfalva, Hegyalja, Borbánd, Kis- és Nagyhalmágy következett. Egyedül Balázsfalva körzetében 1848 októberének legvégén már 400 halottat emlegetnek a források. (A magyar áldozatok számát csak ebben az időszakban és csak ebben a megyében 2000 és 2500 közé teszik óvatos becslések.) Mindennek híre eljutott az ekkoriban mintegy hatezer lakosú, színmagyar iskolavárosba, Nagyenyedre is. Negyvenkilenc januárjának első napjaiban alig több, mint a lakosság fele tartózkodott ott: a helybéli férfiak nagy része a honvédségnél volt. 1949. január 8-án Axente Sever vezetésével felfegyverzett román csapatok rárontottak a város védtelen magyar lakóira. Szörnyű kegyetlenséggel gyilkolták az embereket, a házakat felgyújtották. A minorita rendházba menekült 300-400 nőt és gyermeket meztelenre vetkőztetve kihajtották a piactérre, és végignézték, hogyan fagynak meg a mínusz húsz fokos hidegben. Kisgyermekeket lábuknál fogva vertek a falhoz, az anyja keblére borult csecsemőt, a férje tetemét testével védelmező asszonyt dárdákkal, lándzsákkal szögezték szeretteik testéhez. A nemi erőszak, a rablás mindezek kísérője volt. A vérengzés egészen január 17-éig tartott, a rettenetes hidegben a hegyek közé menekültek után folytatódott az embervadászat, és több környező települést is elpusztítottak. Nagyegyeden leégett a 33 ezer kötetes könyvtár, az éremgyűjtemény, az erdélyi református püspökség és a megye levéltára. A halálos áldozatok számát egyesek 700-800-ra, mások ezerre teszik. Azonban ha azt vesszük, hogy hiteles források szerint körülbelül kétezren menekültek a hegyekbe, s nagy részük a körülmények és a napokig tartó üldözés miatt nyilván elpusztult, a szám megduplázható. Dél-Erdély és Nagyenyed magyarsága a mai napig nem heverte ki az 1848–49-es magyarirtások következményeit: az etnikai arányok döntő mértékben megváltoztak, sok falu egyszerűen kihalt. Ma Nagyenyeden a kollégiummal szemközt, a vár falán, észrevétlenül, szinte beleolvadva a kövekbe kicsinyke kőtábla áll, rajta mindössze ennyi: „1849. január 8. ” /Domonkos László: Kegydíj. Román vérengzés Enyeden ezernyolcszáznegyvenkilencben. = Magyar Nemzet, márc. 17./

Kossuth Lajos 1842 és 1844 között tárgyalt a későbbi moldvai fejedelemmel Alexandru Ioan Cuzával a csángók hazatelepítéséről. A tervek a forradalom leverése miatt kudarcba fulladtak. Az 1940-es évek elején Teleki Pál is próbálkozott a Moldvában rekedt magyarok kitelepítésével, de végül megelégedett azzal, hogy elkezdhették a bukovinai székelyek átköltöztetését. Később még egy a csángók megmentésére irányuló akció volt, a célállomások Erdély elhagyatott falvai voltak. Tucatnyi család köszönheti Gergely István atya munkásságának, hogy áttelepedhetett Erdélybe. Közülük a családok mintegy fele tudott beilleszkedni, a többiek hazatértek. A rendszerváltás után a moldvai csángómagyarokat újra felfedezték Magyarországon. A csángómagyarság jövőjének alakulása azonban nem a magyar érdekeknek megfelelően történik. Már az Európai Unióhoz való csatlakozás előtt is Olaszország volt a kitelepülni készülő csángók elsődleges célpontja. Az legnagyobb segítség volt nekik az egyházi közvetítési szerep, papi ajánlólevél értékes volt. A csángóknak jó a hírük más európai országokban, sőt Izraelben is, szívesen alkalmazzák őket. Mintegy nyolcvanezer csángó dolgozik Olaszországban. A migrációról szóló fontosabb konferenciákon mindig jelen van a jászvásári püspök, és a közbenjárására újabb támogatásokra tesznek szert. Jelentős könnyítéseket sikerült elérniük a banki kölcsönök és a lízing területén. Így, egy esztendei munka után a csángók lízingelt autókkal látogatnak haza, két-három évi munka után már lakást vásárolnak azok, akiknek folyamatosan van munkájuk. Nagyon sok csángó abbahagyta az otthoni építkezést, inkább az otthon hagyott gyerekeket is kiviszik Olaszországba. A román papok a nyomukban vannak, hogy a mélyen vallásos csángóknak a lelki igényeit kielégítsék. A papok most azt ajánlják a csángó falvakban a magyar nyelvet mint anyanyelvet kérvényezőknek, hogy mondjanak le erről a lehetőségről az olasz nyelv javára, mert „ez a jövő”. A következő tervük az, hogy olasz nyelven is tartsanak misét. „Ilyen jól előkészített, a csángómagyarság ellen elkövetett szabotázzsal még nem találkozhattunk. Ez egy kitervelt folyamat része, és világosan mutatja, hogy a román nemzeti tudat maximális hatóerővel működik” – írta Csángó Bogdán Tibor. Magyarországon jelenleg egyetlen, a határon túli magyarok támogatására vonatkozó program igyekszik segíteni a szülőföldön való boldogulást, ez a Szülőföld Alap. Nincs, aki propagálja és koordinálja ezt a programot Csángóföldön. /Csángó Bogdán Tibor, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Csángó Koordinációs Irodájának vezetője, a Csángó Tükör című folyóirat főszerkesztője: Kinek kellenek a csángók? = Magyar Hírlap (Budapest), márc. 17.

„Szeretném, ha a Feddhetetlenségi Ügynökség már holnap létrejönne. Ez nem Brüsszel vagy az én érdekem, hanem az országé” – mondta kétnapos romániai körútján Franco Frattini igazságügyi biztos, az Európai Bizottság alelnöke, aki az igazságszolgáltatás és a belügy helyzetét felmérni érkezett Bukarestbe. Előzően azonban, március végéig Romániának kell elkészítenie saját jelentését a 2006. december 13-án vállalt kötelezettségei teljesítéséről. A kötelezettségek között szerepel a köztisztségviselők vagyonát ellenőrző Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) létrehozása is. Az európai biztos Calin Popescu-Tariceanu kormányfővel és Traian Basescu államfővel is találkozott. Az ellenzéki Szociáldemokrata Párt (PSD) szóvivője belügyekbe történő beavatkozásnak tekintette Frattini kiállását Monica Macovei igazságügyi miniszter mellett. /Cs. P. T. : Frattini kiáll Macoveiék mellett. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 19./

„Az erdélyi magyarság nem felejti 1990 márciusát, és nem felejthetnek azok a családok sem, amelyek súlyos emberáldozatot szenvedtek a véres események során” – jelentette ki Markó Béla Marosvásárhelyen, a márciusi események 17. évfordulóján tartott találkozón, amikor fogadta a véres események során elhunyt Csipor Antal, Gémes István és Kiss Zoltán hozzá tartozóit, valamint a sok évi börtönre ítélt Cseresznyés Pált és Szabadi Ferencet. A találkozón az RMDSZ vezetői idén is átnyújtották azokat az adományokat, amelyeket az RMDSZ Szolidaritási Alapjából különítettek el az áldozatoknak, valamint hozzátartozóinak. „A botokkal, vasvillákkal, dorongokkal felfegyverzett román lakosok Sáromberkén halálra gázolták Nagyernyén Gémes Istvánt, férjemet” – emlékezett Csipor Antal özvegye. Ketten súlyosabban, Nemes Zoltán fia könnyebben sérült meg, a negyedik elgázolt ember, Gémes István belehalt sérüléseibe. „Kísérteties álmok kínoznak ma is. Gyakran riadok fel arra, hogy börtöncellám sötétjében égő cigarettát oltanak el testemen, miközben csípős paprikát dörzsölnek a szemembe, amitől másfél órára elvesztem látásom, s ez alatt folyton csak ütnek-vernek” – tárta fel személyes tragédiájának részleteit Cseresznyés Pál, aki évekkel börtönből történt szabadulása után sem tud szabadulni a kísérteties emlékektől. „Majdnem kiverték a fél szememet, a fogaimmal viszont már nem volt szerencsém, mind odalettek”. Később bebizonyosodott, hogy a magát kulturális szervezetnek nevező Vatra Romaneasca szervezte meg a román falusiak szállítását a városba, feltüzelve őket a magyarok ellen. Idén a tetszhalott szervezet más, nem túl ismert szervezettel közösen „Az 1990. márciusi marosvásárhelyi események címmel” rendez szimpóziumot. Az összejövetelre meghívót küldtek Ion Iliescu akkori állam- és Petre Roman kormányfőnek, valamint Virgil Magureanu és Ioan Talpes volt titkosszolgálati vezetőknek. Kincses Előd ügyvéd, aki az események következtében egy időre kénytelen volt elhagyni az országot, szívesen venné, ha legalább most elmenne Ilisecu, Roman és Magureanu Marosvásárhelyre, ha 17 évvel ezelőtt nem tették. Több civil szervezet és számos román értelmiségi, a Temesvári Kiáltvány 17. évfordulóján nyílt levélben fordult a romániai törvényhozáshoz és az Európai Parlamenthez, amelyben igazságügyi vizsgálatot szorgalmaznak többek között a marosvásárhelyi események okainak és hátterének felderítésére. A Pro Európa Liga tavaly perújrafelvételt kért az 1990-es marosvásárhelyi események kapcsán, mivel azt gyanítják, hogy összefüggés van a véres konfliktus és a titkosszolgálat /SRI/ között. Az Igazságügyi Minisztérium azóta sem válaszolt a felkérésre. Sütő Andrást 1990. március 19-én brutálisan megverték, egyik szemét nem lehetett megmenteni. Tizenhét esztendővel ezelőtt a közeli falvakból teherautón érkeztek a megtévesztett román falusiak, hogy „visszafoglalják” a várost a magyaroktól. Másnap, március 20-án utcai összecsapások során sebesült meg a libánfalvi Mihaila Cofariu, akit a nacionalisták nemzeti hősnek kiáltottak ki, és akit mára már elfeledtek. Cseresznyés Pált 19 évi börtönre ítélték. A véres összecsapások három magyar áldozatot követeltek, több mint százan megsebesültek. /Bögözi Attila, Simon Judit: Ártatlan áldozatok emléke és büntetlen vétkesek között. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 19./

Budapesti párthivatalokban vagy más intézményekben dönthetnek helyettünk, írta Székedi Ferenc. Sólyom László köztársasági elnök legutóbbi erdélyi magánlátogatásával keveset foglalkozott a magyarországi média, annál többet és az erdélyi magyar médiumok. Az államfő Kolozsváron elhangzott beszédében rejlik nem nézeteinek összefüggő rendszere. Az autonómiáról a következőt mondta: „Az autonómiának számos konkrét megoldása lehetséges. Ezért mindenek előtt demokratikus, tisztázó párbeszédre van szükség az autonómia fogalmáról és jövendő tartalmáról. Sok félreértést és előítéletet kell eloszlatni a többségi társadalomban, és meg kell szerezni az adott állam egyetértését. ” Az autonómia tehát építkezés és nem kikiáltás. Az EU-ról: „Az Európai Unió tárgyszerűségre késztet: az emberi jogok nyelvén ért, az ilyen igényeket és sérelmeket tudja kezelni. Csak érzelmi alapú politizálással nem jutunk előre. ” Ehhez nem kell egyetlen szót sem hozzáfűzni. Egy másik mondat az erdélyi, felvidéki, délvidéki és más magyar közösségek, valamint Magyarország viszonyáról: „Tiszteletben kell tartanunk az egyes nemzetrészek társadalmainak önállóságát. A politikában mindezek az érzelmeknél súlyosabban esnek latba, ám nem érintik a magyarként együvé tartozás mély és erős érzését, amely személyiségünk és emberi méltóságunk része. ”Azaz: nem dönthetnek budapesti párthivatalokban vagy más intézményekben. Sólyom László kolozsvári beszéde félreérthetetlenül megmutatja azt az eszmerendszert, amelyből nagyon sokan hajlamosak kisebb darabokat lecsipkedni, és csupán egyetlen töredéket állítani előtérbe. /Székedi Ferenc: A rész és az egész. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 19./

Éves közgyűlését tartotta meg március 17-én Kolozsváron a Romániai Magyar Pedagógusszövetség (RMPSZ) Kolozs megyei szervezete. Tárkányi Erika Tímea elnöki beszámolójából kiderült, hogy a szövetség tagjai többféle képzés között választhatnak, amelyeket a Kolozs Megyei Pedagógusok Háza is elismer. A sikeresen működő módszertani körök mellett jó hír a tagság számának bővülése: egyre több fiatal pedagógus iratkozik be a szövetségbe. Péter Tünde főtanfelügyelő-helyettes a pályázatokon való részvétel fontosságára hívta fel a jelenlevők figyelmét. Ömböli Irma frissen kinevezett magyar szakos tanfelügyelő beszédében az együttműködésre helyezte a hangsúlyt. /N-H. D. : Továbbképzésre ösztönöz az RMPSZ. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 19./