Rekordrészvételt jegyeztek idén a kisiskolások Kurutty általános műveltségi vetélkedőjén. Kilenc megye 198 csapata nevezett be a körzeti szakaszokra, hogy az állatvilág, matematika, anyanyelv, idegen nyelv, Európai Unió országai, művészetek, híres emberek, honismeret témakörökben, továbbá ügyességi próbákon és gyakorlati ismeretekből bizonyítsák tudásukat. Április 21-én a Hargita megyei szakaszra továbbjutott tíz csapat a Márton Áron Gimnázium dísztermében mérkőzött meg az országos döntőbe való jutásért. Végül eldőlt: Hargita megyét a kolozsvári döntőn a csíkszentsimoni Endes József Általános Iskola Ugrándozó Mókusok elnevezésű csapata képviseli majd. /Takács Éva: Jó hangulatban kuruttyoltak. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 23./

Április 20-án a magyar származású, argentin, de Kanadában élő Pablo Urbányi volt a vendége Nagyváradon a Várad folyóiratnak. Urbányi legújabb magyarul megjelent könyvét, az Isten állatkertjét /Noran, Budapest/ mutatta be a szerző és a kiadó vezetője, Kőrössi P. József. Urbányinak eddig két regénye – a Silver és a Naplemente szimptóma – jelent meg magyarul. Pablo Urbányi 1939-ben született a felvidéki Ipolyságon, és a háború után szüleivel kivándorolt Argentínába. Ott nőtt fel, alapított családot, majd 1977-ben életét mentve el kellett hagynia Buenos Airest, és Kanadába emigrált. /Both Abigél: Prérikről jött író Váradon. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 23./

A magyar kisebbségek számára létfontosságú területekre nincs pályázati lehetőség a Szülőföld Alap programjában – hívja fel a figyelmet a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségének (MCSZESZ) április 23-i állásfoglalása. Az MCSZESZ igazgató tanácsa a Szülőföld Alap új pályázati rendszerének tematikáját, illetve az elnyerhető összegek elosztását elemezte. Többek között az ifjúsági, illetve a szakkönyveken kívül más kötetek kiadását is támogató pályázatokat hiányolják az alapítvány programjából. A tudományos és szociális területre vonatkozó támogatások is szűk sávban mozognak. „Az ifjúsági szervezetek támogatása jövőnk támogatása. A könyvkiadás kisebbségi körülmények között támogatás nélkül beszűkül, lassan felszámolódik” – fogalmaznak az MCSZESZ vezetői. Azt is kifogásolják, hogy a Szülőföld Alap többé nem nyújt támogatást a nyertes európai uniós pályázatok esetében, a szükséges önrész biztosításával vagy kiegészítésével. A tízezer eurós nagyságrendű önrészt ugyanis az erdélyi szervezetek 95 százaléka nem tudja vállalni, áll a nyilatkozatban. Hiányzik az új pályázati stratégiából a kis összegekből megvalósított, helyi rendezvények támogatása is, amelyek a nyilatkozat szerint a kisebbségi lét megtartó rendszerét alkották. A szövetség vezetői felhívják a figyelmet az egyes kollégiumok keretében meghirdetett pályázható összegek aránytalanságára is: szerintük az alap elfogadhatatlanul csekély összeget irányoz elő a kultúra és az egyházak támogatására. „Az MCSZESZ semmilyen egyeztető-konzultációs fórumról nem tud, ilyenre nem kapott meghívást a támogatott területek kijelölését és az ezek mellé rendelt összegek nagyságát illetően” – szól az állásfoglalás. A szövetség vezetői ezért tavasszal újabb konzultációs tárgyalásokat javasolnak az érdekelt civil szervezetek képviselőivel. Kérik azt is, hogy az ott megfogalmazódó igények alapján kerüljön sor újabb, a jelzett hiányosságokat orvosoló pályázati kiírásra. /Fülöp Noémi: Civil hiányjegyzék. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 24./

Huszonnyolc önkéntes házibeteg-gondozó könnyíti meg ezentúl a Szatmár megyei idős, beteg személyek mindennapjait. A megyei Caritas-szervezet az elmúlt egy évben vállalkozó szellemű, segítőkész önkénteseket toborzott az önkormányzatok, illetve az egyházak segítségével. A Caritasnak öt településen működik beteggondozó szolgálata, mostantól az önkéntesek is besegítenek: kiváltják a gyógyszereket, elintézik a házból kimozdulni nem tudó betegek hivatali ügyeit, főként társaságot biztosítanak a többnyire magányos, idős személyek számára. Az akciónak sokkal nagyobb sikere volt vidéken, mint Szatmárnémetiben. Szatmárnémetiben sok esetben maguk a rászorulók ellenezték, hogy önkéntes beteggondozó járjon hozzájuk, mivel féltek attól, hogy idegent beengedjenek a lakásukba. /Babos Krisztina: Vidéken könnyebb a Caritas dolga. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 24./

Köteles Pál /Nagyvárad, 1927. ápr. 24. – Budapest, 1991. dec. 13./ emberjogi harcos volt, a nyolcvanas évek egyik markáns publicistája, a diktatúrával szembehelyezkedő, egyszersmind előle menekülni kényszerülő erdélyi írók (mint Beke György, Páskándi Géza) szellemi és politikai fegyvertársa. Ma is időszerű gondolata: „A politika-csinálók önmagukat is megbecsülnék azzal, ha azokra is odafigyelnének, akik alkalmatlanok ugyan pártfegyelemre s aláíró gyakorlatozásra, de gondolkodásukkal a nemzet jövőjéért felelősséget éreznek, s cselekvésüket a jövő szükséglete határozza meg. Ez a csöndes küzdelem néha szélmalom elleni harcnak tűnhet. ” „A nemzet jövőjének elkötelezettjei. Itthoni, s határon túli magyarokért. ” Köteles Pál Nagyváradon tanult, Kolozsváron három félévet hallgatott a Bolyai Tudományegyetem filozófia-lélektan szakán, 1946-tól már újságíróként dolgozott (Új Élet, Fáklya), 1950-ben letartóztatták, s hamis politikai vádak alapján elítélték. Volt azután segédmunkás Vajdahunyadon, építésztechnikus Váradon, ismét újságíró a Munkáséletnél. 1977-ben áttelepült Magyarországra, s az Alföld /Debrecen/ folyóirat szerkesztőségében helyezkedett el. 1988-ban jelent meg Búcsú Erdélytől című regénye. Az „erdélyi kérdést” megpróbálta a steril magyar közélet középpontjába állítani, és ezt az 1990-ben indult Erdélyi Magyarság című, általa főszerkesztett folyóirat jórészt erdélyi munkatársi körének segítségével sikerült is ideig-óráig fenntartania. /(bd): Eljött-e már az értés szabadsága? = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 24./

Színpompás felvonulás után szép műsorral mutatkoztak be április 22-én, vasárnap a Remetei Ifjúsági Napok kiemelt rendezvénye keretében a III. Gyergyó Vidéki Ifjúsági Nép- tánctalálkozó résztvevői Gyergyóremetén. A 373 táncos és zenész a kultúrházba vonult, a 35 tagú lövétei ifjúsági fúvószenekar muzsikájának ütemére. Sorra léptek színre az 50 tagú gyergyószárhegyi Cika együttes fellépése után a csoportok: a gyergyóremeteiek (70 tag), a gyergyóditróiak (50 tag), a gyergyóalfalviak (40 tag), a marosfőiek (30 tag), a Sapientia–EMTE Harmat néptánccsoportja (25 tag), az orotvaiak (18 tag), a csomafalviak, a borszékiek és a gyergyószentmiklósiak 15-15 taggal. A csoportoknak a helyi Szabó Attila szobrászművész készített emlékplakettet. A résztvevők szabadtéri táncházzal búcsúztak a rendezvénytől, miután a magyarországi testvértelepülés, Biatorbágy fiataljaival elfogyasztották a bográcsgulyást. /Bajna György: Ifjú néptáncosok Remetén. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 24./

Április csaknem mindegyik napjára időzített előadást a sepsiszentgyörgyi M Stúdió, a Háromszék Táncegyüttes mellett működő mozgásszínházi műhely. A fiatal színészekből álló csapat április 24-25-én Budapesten lép fel a Dokk, a Párcipő és az Éden című produkciókkal, hazatérve pedig több előadást mutatnak be a Szent György Napok közönségének, szabadtéren is. A hónapot Kolozsváron zárja az M Stúdió. Az M Stúdió erdélyi turnéról tért haza nemrég legújabb előadásával, Örkény István Tóték című abszurd drámáját Marosvásárhelyen, Nagyváradon és Szatmárnémetiben is telt ház előtt játszották. Az M Stúdió május elején Gyergyószentmiklóson is bemutatja az előadást, a Kisebbségi Színházak Kollokviumán. /Kovács Zsolt: Egy tragikusabb Tóték. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 24./

Negyedévente jelentkezik a jövőben egy új ismeretterjesztő, társadalomtudományokkal, néprajzzal, néphagyománnyal foglalkozó folyóirat, az Örökségünk, melyet a Hargita megyei Hagyományőrzési Forrásközpont fog elindítani. A kiadvány udvarhelyszéki neves személyiségek megszólaltatását, néphagyományok őrzését, kiadatlan történelmi forrásokhoz való hozzáférését tűzte ki célul. A lap főszerkesztője, Kolumbán Zsuzsánna udvarhelyi történész közölte, az Örökségünk székelyföldi súlypontú, történelmi-néprajzi tematikájú lap lesz. A lapot szakemberek, történészek és néprajzosok írják. A Tárgyi örökségünk rovatban művészettörténeti ismertetők lesznek, a Históriában helyismeret, helytörténet, a Népi Kultúrában a székely néprajzról lehet olvasni, a Megkérdeztük című rovat udvarhelyszéki ismert személyiségekkel, jeles kutatókkal közöl interjút, a Forrásközelben történelmi dokumentumokat hoz, a Lábjegyzet pedig helyismereti munkák recenzióit tartalmazza, A kiadványt május 21-én mutatják be. /Barabás Blanka: Örökségünk: helyismeret, székely néprajz, néphagyomány. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), ápr. 24./

Irodalmi kört szerveznek a Gróf Majláth Gusztáv Károly római katolikus szemináriumban Gyulafehérváron, havonta egyszer, Dimén Erika magyartanár irányításával. Az április 20-i könyvbemutatón az irodalmi kör résztvevői vendégül látták Szabó Zsoltot, a kolozsvári Művelődés folyóirat főszerkesztőjét és meghívottját, Skultéty Csabát, a Szabad Európa Rádió (SZER) hajdani politikai kommentátorát. Akik annak idején suttyomban a SZER sugárzását fogták, Ambrus Márton álnéven ismerhették őt meg. Skultéty Csaba Csehszlovákiában született /Nagykapos, 1920. dec. 3./, tanulmányait szülőhelyén és a késmárki német gimnáziumban végezte, majd Ungvárott érettségizett. Huszonöt évesen a szovjet csapatok hadifogolyként elhurcolták, ahonnan megszökött és visszament Magyarországra. Nyugatra távozott, 1947-től Párizsban nemzetközi jogot tanult. 1951-től 1983-ig a SZER munkatársa. 1985–1990 között a Pax Romana Katolikus Magyar Értelmiségi Mozgalom elnöke. Gazdag publicisztikai tevékenységének legfőbb témája a szórványvidékeken élő magyarság sorsa, küszködése. Életéről, tanulmányairól, börtönemlékeiről, a rádiónál folytatott tevékenységéről írt Vasfüggönyökön át – A Szabad Európa Rádió mikrofonjánál – előtte és utána – című könyvében. /Fullajtár Attila: Skultéty Csaba Gyulafehérváron. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 24./

2005. nyarán a Romániai Magyar Szó akkori kiadója csődöt jelentett, két hónapig nem jelent meg a lap, majd 2005. októberében a lap új néven, új kiadóval, és javarészt megújult szerkesztői gárdával újraindult. Salamon Márton László főszerkesztő szerint mérvadó országos közéleti és családi napilapot szerkesztenek, „amelyet szeretnek az olvasói, és tisztel a szakma”. A példányszámot viszont nem sikerült emelniük. /Salamon Márton László: Felelősség. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 25/

Constantin Balaceanu-Stolnici liberális vezető együttműködött a Szekuritátéval, tájékoztatott a Cotidianul című bukaresti napilap. Constantin Balaceanu-Stolnici beismerte, hogy „Laurentiu” név alatt írt jelentéseket. Constantin Balaceanu-Stolnici neurológus, egyetemi tanár a Nemzeti Liberális Párt (PNL) aktív tagja. /Laurentiu” név alatt jelentett a Szekuritáténak. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 25./ Az idegspecialista a bukaresti gerontológiai intézethez került osztályvezetőként. A páciensek nagyrészt külföldiek voltak, emiatt az intézetnek szinte szerves részét képezték a Szekuritáté emberei, akik az orvosoktól szereztek információkat. Balaceanu-Stolnici a PNL negyedik „nagy öregje”, akiről kiderült, hogy jelentett a Szekuritáténak. Alexandru Paleologu volt az egyetlen, aki ezt elismerte. Dan Amedeo Lazarescu, Calin-Popescu Tariceanu PNL-elnök mostohaapja volt, akinek szekusmúltjára 2002-ben bekövetkezett halála után derült fény. Mircea Ionescu Quintusról még PNL-elnökként derült ki, hogy együttműködött a Szekuritátéval. /Fall Sándor: Balaceanu-Stolnici jelentett a szekunak. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 25./

Egyesek az RMDSZ házi szociológusának tartják Magyari Tivadart, az erdélyi magyar liberális értelmiség jellegzetes alakját. Szeret román körökben forgolódni, és – mintha kisebbrendűségi komplexusa lenne – abban az illúzióban ringatja magát, hogy többre fogják becsülni, ha sikerül a túlsó térfélen elfogadtatnia magát. Magyari Tivadar elfogadta a Babes–Bolyai Tudományegyetem román vezetése által felkínált rektor-helyettesi posztot. Észre kellett volna vennie, hogy ha fel is használják, a románok is ugyanannak tartják, mint a magyarok: árulónak. Vajon megköszönte már Magyari Tivadar Hantz Péternek a rektor-helyettesi posztot? – kérdezte az Erdélyi Napló. /S. P. : Találgatás Magyari Tivadarról. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 25./

Román, magyar és angol nyelven olvasható immár az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem bejárata fölött az intézmény neve. A bejárati ajtó fölött elhelyezett elenyészően kis tábla hirdeti immár a „multikulturalitást” az egyetemen, egészen közel kell menni, hogy olvasható legyen a szöveg. Egy többnyelvű felirat kihelyezése még nem oldotta meg a valós problémákat, a magyar oktatás helyzete ettől még nem változott. Hol maradnak az önálló magyar karok, a magyar nyelvű képzés a laboratóriumi gyakorlatok vagy a klinikai oktatás esetében, az egészségügyi középkáderek magyar képzése, a beiskolázási arány módosítása, a magyar oktatók és adminisztratív személyzet alkalmazása, a vezetői tisztségekben a paritás? És egyáltalán: a problémák civilizált megvitatása? Az épületen belül még nincsenek látható jelei a „multikulturalitásnak”, állítólag erre még várni kell, amíg az épület felújítását befejezik. /(antalfi): Háromnyelvű felirat a MOGYE-n. A porhintés újabb állomása. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 25./

A romániai magyar anyanyelvű, római katolikus egyetemisták országos találkozóinak gondolata 1994-ben vetődött fel először. Azóta a részvevők száma egyre gyarapodott. A fiatalok most évente kétszer, tavasszal és ősszel szerveznek OKET-et (Országos Katolikus Egyetemista Találkozó) a nagyobb egyetemi központokban: Kolozsváron, Temesváron, Brassóban, Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, Gyulafehérváron. Az idei első találkozó április 20–22-e között Temesváron zajlott. A szervező TEKMEK (a Temesvári Keresztény Magyar Egyetemisták Közössége) az erzsébetvárosi szalvatoriánus rendházban és templomban fogadta a mintegy 200 fiatalt, akik Erdélyből és Szegedről érkeztek. Helyem egy új világban – fiatalként egy megváltozott Európában címmel Kiss Ulrich budapesti jezsuita szerzetes tartott átfogó, előadást. “Európa valójában puzzle-játék, amit nekünk kell létrehozni, kirakni. A siker a nyitottságban, érdeklődésben, a felkészültségben, a változásra való képességünkben rejlik” – fogalmazott P. Kiss Ulrich SJ. Kitartásra, helytállásra buzdította a fiatalokat szentbeszédében Roos Márton megyés püspök is. /Sipos Enikő: Magyar egyetemisták találkozója Temesváron. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 25./

Szokásosnak mondható támadás érte az EMI-t egy szélsőséges román szervezet részéről a Kárpátia-koncert kolozsvári megszervezése után. Ezzel párhuzamosan támadta az EMI-t egy magyar etnikumú szélsőséges liberális. Ezek a liberálisok kevesen vannak, közpénzek garmadája szükséges működésben tartásukhoz. Ez a mostani támadás tartalmazza szinte az összes olyan, az SZDSZ által használt toposzt, amelyet a megnevezett párt használ. Joggal tarthatunk attól, hogy Erdélyben is meghonosodik ez a beszédmód, írta Bagoly Zsolt. A támadó liberális szerint szélsőjobboldali az, aki: nemzetben gondolkodik, ismeri történelmét, keresztény, kommunistaellenes, heteroszexuális, nem Gyurcsány-párti, csatlakozik egy szervezethez, magyar gyereket nevel. Czika Tihamér Transindex-közeli RMDSZ-es alkalmazott blogger, saját bevallása szerint szabadkőműves, aki blogján rendszerezte az érveket. Czika Tihamér az EMI-t egy platformra helyezte a szélsőséges Noua Dreaptával. Czika felvázolta az alaptételeket. Szerinte szélsőjobboldali az, aki nemzeti szellemben való nevelésben gondolkodik, fontosnak tartja a történelmi érzést, aggódik az országhatárok által tőle elválasztva élő magyarokért, hangsúlyozza a népfogyatkozás veszélyeit, foglalkozik a második világháborúval és az „ősmúlttal”, konkrétan a honfoglalással. Czika Tihamér második ideológiai csomagja az Ultrakonzervativizmus és kereszténységmánia címet viseli. Ebből kiderül, hogy a szélsőjobboldali ember ellenzi a kommunizmus, szocializmus és liberalizmus nevű közösségromboló eszméket, szeretné megvédeni a keresztény értékeket, „egészséges családot” szeretne, tehát „nyíltan” homofób és abortuszellenes, rendezvényeiken esetenként jelen vannak a „nemzeti egyházak”, papok, teológusok. Ráadásul „muszlimfóbiája” is van. A szélsőjobboldaliak továbbá elutasítják a globalizációt a kultúrában és a kereskedelemben egyaránt, „immigráns-ellenesek” és paranoiásan félnek a többség rendőreitől. ”Szervezkedjünk, hogy átvegyük a hatalmat” érzés jellemzi a szélsőjobboldaliakat, derül ki Czika Tihamér következő szempontjából. A szélsőjobboldali a nacionalista gondolatot terjeszti a fiatalság körében. Czika Tihamér mindebből levonta a következtetést: az EMI sötét és káros. /Bagoly Zsolt: Miért vagyunk szélsőjobboldaliak és hogyan ne legyünk azok? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 25./

Életműdíjjal tüntette ki a Román Színházi Szövetség (UNITER) Csíky András Jászai Mari-díjas színművészt, a Kolozsvári Állami Magyar Színház örökös tagját. A Nagyszebenben megtartott díjátadó gálaesten a neves színművész egészségügyi okok miatt nem lehetett jelen, ezért levélben köszönte meg a rangos díjat. /Csíky András UNITER-életműdíjas. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 25./

A Svájcban élő Böröcz József évtizedek óta segít nehéz sorba jutott magyar testvérein. Áldozatos munkája elismeréseképpen tíz évvel ezelőtt Magyar Örökség Díjban részesítették. Dobos László felvidéki író laudációjában akkor a következőket mondta róla: „Böröcz József élete nemes lelkével, a mások létéért vívott küzdelemben nőtt naggyá. Életműve azonos rangú minden más, Magyarországért és magyarságért tett és végzett nagy cselekedettel… Életének lényege az emberszeretet, az emberbecsülés, a gyenge, a bajba jutott, a kiszolgáltatott, védtelen segítése. ” Böröcz József a második világháborúban amerikai fogságba került, onnan Münchenbe szökött, végül Svájcba került, Thalwill lett az otthona. Szabónak tanult. 1950-ben belépett a Svájci Keresztény Szakszervezetbe. Zürich városa 1986-ban „iparbírónak” nevezte ki, 80 éves koráig tartó hatállyal. 1958-ban részt vett a Svájci Keresztény Magyar Munkavállalók Szövetségének megalakításában. 1962 óta elnöke a szervezetnek, ellenszolgáltatás nélkül végzi tevékenységét. A Magyar a Magyarért akció keretében mintegy 700 menekült telepedhetett le Svájcban. A menekülteknek kezdeti anyagi gondjaik enyhítésére hosszúlejáratú kamatmentes kölcsönt biztosított a Szövetség. A svájci magyarok legnagyobb és anyagilag legerősebb szervezeteként állandó jelleggel támogatták a németországi Burg Kastl-i magyar gimnáziumot. A Szövetség fennállása óta támogatja a magyarországi és az elszakított területeken bajbajutott honfitársakat. Elnökének közbenjárására 2001 áprilisában például 47 tonna, több mint egymillió svájci frank értékű élelmiszeradományt juttattak el Magyarországra és Kárpátaljára. Erdély, sőt Délvidék sem maradhatott ki a támogatandó területek közül. Összességében 14 teherautónyi, 170 tonna élelmiszert juttattak el az érintett országokba. Böröcz József áldozatos emberszeretetére vall Duray Miklós támogatása, vagy hogy amikor Szőcs Gézát a románok kiutasították Erdélyből, kieszközölte, hogy Svájcban menedékjogot kapjon a neves költő. Ha teheti, Böröcz József a Szövetség nevében szót emel a bebörtönzött vagy üldözött magyarok érdekében az EBEÉ-konferenciákon is. Jelenleg legnehezebb feladataik közé tartozik a munkanélküliek és kisebbségben élő magyar honfitársak megsegítése. /Frigyesy Ágnes: Mások létéért vívott küzdelemben nőtt naggyá. Köszöntjük a Svájcban élő 85 esztendős Böröcz Józsefet. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 25./

Elhunyt Jakabffy Attila /Marosvásárhely, 1955. nov. 2. – Marosvásárhely, 2007. ápr. 19./, az elmúlt tizenhét év marosvásárhelyi közéletének egyik jelentős alakja. Markóék idejében félreseperték őt. Jakabffy Attila azonban sohasem adta fel, mindig új utakat, új megoldásokat keresett a helyi magyar közösség szolgálatában. Ő volt az, aki 1989 forradalmi forgatagában először szólalt meg magyarul a bukaresti köztévében, miközben a tévé folyosóin még ropogtak a fegyverek. Szintén ő volt az egyik kezdeményezője a rendszerváltás utáni legszebb tüntetésnek, a feledhetetlen 1990. február 10-i könyves-gyertyás felvonulásnak, amely nyitánya volt az erdélyi magyarság békés jogköveteléseinek. Jakabffy Attila a Sorbonne-on szerzett politológusi diplomáját nemigen kamatoztathatta, az RMDSZ kiszorította őt a helyi politikai küzdelmek fő áramlatából. Nem akarták tanácsosként viszontlátni, mert túl radikális volt. Így történhetett meg, hogy a marosvásárhelyi tanácsban a tanácstagok nem mernek magyarul megszólalni. Radikálisnak számított, mert Kincses Elődnek nem fordított hátat. Amikor már leírták őt, bátor lépésre szánta el magát: fő mozgatórugója lett a Gherman-féle, Erdély autonómiáját elsőként meghirdető politikai csoportosulásnak. Az ügy ellen Markó Béla és társai tiltakoztak. Jakabffy Attila felismerte, hogy bármilyen autonómiatörekvés akkor lehet s eredményes, ha a románok egy részével közösen próbálják kiharcolni. Később társa, akiben annyira bízott, Sabin Gherman cserbenhagyta őt. /Fazekas Csaba: Búcsú egy igaz magyar embertől. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 25./

Vissza a gyökerekhez címmel jelent meg Tapody Lukács Ottó önéletírásának második kötete, mintegy húsvéti ajándékként. Az önéletírás első kötete 2004-ben látott napvilágot. A szerző /sz. Tasnádbalázsháza, 1931. nov. 27./ Zilahon a Wesselényi Főgimnáziumba járt, az osztályharc beleszólt életébe, kizárták a gimnáziumból. Ezt is megírta Zilah város ködbe vész, avagy kicsapatásom története címmel. Ezek után hazakerült a családi birtokra és gazdálkodott. Jóval később, 1964-ben érettségizhetett. Tasnádon az Állami Gazdaságnál bérelszámoló osztályvezető volt nyugdíjazásáig. Tollforgató tevékenysége a rendszerváltással kezdődött, sajtólevelezőként több írása jelent meg az országos és a helyi lapokban (Romániai Magyar Szó, Erdélyi Napló, Szatmári Friss Újság, Fakutya, Nagykároly és Vidéke), de közölt a Tasnádon megjelenő lapokban is. Írt verseket, újságcikkeket, tárcát, esszét. Írásainak zöme politikai jellegű, de kedvelt műfaja az erdélyi népi emlékírás. Első könyve „A Tapody család krónikája” 2004 szeptemberében jelent meg, melyben leírta a család eredetét, szerepét a környék életében, a két világégést és a békebeli időket. A családi krónikán túl betekintést adott a kor társadalmi–politikai életébe, kiemelten ismertette Tasnád közösségi, művelődési életét. A most megjelent „Vissza a gyökerekhez” című részben a Tapody család drámáját örökítette meg. /Kovács Albert: Tapody Lukács Ottó újabb kötete. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), ápr. 25./

Új magyar nyelvű médiaportál indult Erdélyben. A www.hirkereso.ro néven jelentkező oldal valamennyi romániai magyar nyelvű internetes- és nyomtatott sajtótermék híreit közli nyitólapján és rovataiban. A magyarországi és romániai magánszemélyek által alapított weblap a nap 24 órájában pásztázza a magyarnyelvű oldalakat. A honlap az országos médiák mellett a regionális sajtó, így valamennyi partiumi, székelyföldi napilap híreit is közzéteszi, emellett ismerteti a magyarországi újságok Romániával kapcsolatos legfrissebb cikkeit. A weblapot előállító Kárpátbox Média egyik vezetője, Szakács Árpád kifejtette: a lényeg, hogy az erdélyi és romániai hírekre, szolgáltatásokra, magyar nyelven kíváncsi közönség minél áttekinthetőbben és gyorsan jusson információhoz. Sengel Ferenc, a www.hirkereso. ro főszerkesztője hangsúlyozta, hogy távol tartják magukat a politikai erőktől. /Erdélyi magyar hírkereső az interneten. = Erdély. ma, ápr. 25./

Információs napot szervezett Kolozsváron, a magyar főkonzulátuson Magyarország Miniszterelnöki Hivatala. A találkozó fő témája a magyar fejlesztéspolitika, valamint az anyaországnak a határon túli magyarságnak szánt támogatási stratégiája volt. A romániai magyar közélet jelenlevő személyiségei képet alkothattak a magyar kormány megújuló nemzetpolitikájáról. A magyarországi előadók: Törzsök Erika, a Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztályának főigazgatója, Rajnai Gábor, a Miniszterelnöki Hivatal osztályvezetője, Hámory Jenő, a Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztályának szakmai főtanácsadója. Törzsök Erika kifejtette, az 1919-es impériumváltáskor az országhatárok elsődleges szerepe a bezárkózás volt, a 21. század elején ennek fordítottja tapasztalható, azaz „varratmentes”, határok nélküli Európa van kialakulóban. – Az Európai Unión belül érdektelen, hogy a régió területén ki milyen nációhoz tartozik, hiszen nem a régió etnicizálása a cél, hanem az, hogyan növeljük a térségben az uniós források lehívó képességét. Az anyaországi kisebbségpolitikát illetően kifejtette: az egységes kisebbségi szlogenek kiürültek. Az új kisebbségpolitika két pillére a támogatáspolitika és a fejlesztéspolitika. A határon túli magyarságnak szánt összeg 40 százaléka kerül majd Romániába. A Szülőföld Alap keretén belül helyet kap a politikai (Regionális Egyeztető Fórum által), a szakmai (a Szülőföld Alap szakmai kollégiumai által) és az operatív mechanizmusok szintje. „Nem ajánlatos a rendszerváltás utáni revanspolitikára épülő intézményrendszer újraélesztése. Hamis volt az az állítás, miszerint Magyarország majd megoldja a külhoni magyarság helyzetét. A beteg intézményrendszerhez brutálisan kell hozzá nyúlni” – közölte. Rajnai Gábor beszámolójából kiderült, a magyar kormány eddig évente 10–15 milliárd forintot költött a határon túli magyarság támogatására. A jövőben kettős célrendszert kell követni a kisebbségi politikában: egyrészt a kisebb célok közötti egyensúly, másrészt a fejlesztés- és a támogatáspolitika közötti kapcsolat megteremtése Az európai területi együttműködési programok (ETE) 2007–2013 közötti lehetőségeiről Hámory Jenő beszélt. Magyarország 2007-től tizenegy programban érdekelt, amelyek összértéke meghaladja a 386 millió eurót. Ugyanakkor három magyar–román projektet említett. A román Nemzeti Fejlesztési Tervről és az operatív programokról Horváth Réka, a BBTE tanársegéde értekezett. Az előadásokat követő beszélgetésen Kerekes Sándor, a Kolozs megyei tanács alelnöke kifejtette: Románia észak-nyugati régiója – ahova Kolozsvár is tartozik – szerencsés helyzetben van, hiszen az RMDSZ jól képviselteti magát az önkormányzatokban. Egri István, az Ermacisza képviselője a magyar érdekeltségű civil szervezetek nézőpontjából közelítette meg a kérdést. Csoma Botond jogász az önkormányzatok szerepét emelte ki. Kötő József, az EMKE elnöke a közösségi jövőképről, Farkas Mária közgazdász a hagyományra építő vállalkozó rétegről, Kós Ferenc vállalkozó a fiatalok eredményeiről, Somai József közgazdász pedig a szemléletváltásról beszélt. /Nagy-Hintós Diana: Térség- és intézményfejlesztés uniós forrásokkal. „Varratmentes” Európát szorgalmaz a megújuló magyar nemzetpolitika. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 26./ A Szülőföld Alap pályázati felhívásai többhónapos egyeztetés után születtek meg, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a Regionális Egyeztető Fórum ülésén Markó Bélával, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) vezetőjével közösen határozta meg az idei prioritásokat. Törzsök Erika elmondta: az új nemzetpolitikáról szóló információkat azokban a régiókban bemutatják, ahol nagyobb magyar közösségek élnek. Így a kolozsvári konferencia után Szatmárnémeti, Nagyvárad, Temesvár, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy és Marosvásárhely városokban is hasonló fórumot szerveznek. Törzsök Erika szerint a gazdasági szférában és a közigazgatásban dolgozók, illetve a civil szférában tevékenykedők egy része értékeli a megújuló kétpillérű nemzetpolitika által biztosított lehetőségeket, és hajlandók együttműködni az új keretek között. Ugyanakkor idegen azok számára ez a sok munkát, innovációt és kreativitást igénylő megközelítésmód, akik „etnobizniszben gondolkodnak”, és „nem képesek szakmapolitikaként közelíteni egy-egy kérdéshez”. Törzsök Erika cáfolta a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségének (MCSZESZ) állásfoglalásában megfogalmazott állítások egy részét. A több mint száz romániai magyar civil szervezetet tömörítő szövetség szerint több lényeges szempont is kimaradt a Szülőföld Alap idei pályázati kiírásából. (MTI) /Erdélyben több helyi fórumon ismertetik a magyar kormány új nemzetpolitikáját. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 26./ „A sérelmi politika helyett kreatív, együttműködő és innovatív mentalitásra van szüksége a hazai partnereknek, hogy megragadhassuk az elénk táruló új lehetőségeket” – mondta el az Új Magyar Szónak Törzsök Erika Kolozsváron. Törzsök kifejtette, az anyaország új fejlesztéspolitika kiépítésével, közös gondolkodással és információkkal támogatná a külhoni magyarokat, „ami akár a pénznél is fontosabb lehet”. „Románia és Magyarország együttműködésében meg kell találni az erdélyi magyarok szerepét, akiknek új mentalitást kellene elsajátítaniuk” – figyelmeztetett Törzsök. A főigazgató felidézte, a tudást hogyan váltották kézzelfogható előnyökre a szlovénok. Ők szervezték meg az egykori Jugoszlávia gazdaságát, majd a kilépés óta ausztriai életszínvonalat teremtettek maguknak. /Stanik Bence: „Varratokat szüntettek” Kolozsváron. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 26/

Április 25-én meghallgatta Claudiu Secasiut, a Szekuritáté Archívumát Átvilágító Bizottság (CNSAS) elnökét a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) tevékenységét ellenőrző parlamenti bizottság. A meghallgatást követően Secasiu azt nyilatkozta, az általa vezetett intézménynek semmi köze nincs ahhoz a botrányhoz, amelyet Mircea Geoana szociáldemokrata párti (PSD) elnök robbantott ki múlt héten, nyilvánosságra hozva Florian Coldea SRI-aligazgató kézírását tartalmazó irományt. A szolgálati vezető feljegyzései három, politikai rendőrségi tevékenységgel vádolt, jelenlegi alkotmánybíráról tartalmaznak információkat, amelyeket a PSD értelmezésében a felfüggesztését megelőzően Traian Basescu kért. Geoana szerint a történtek világosan bizonyítják, hogy a végül felfüggesztett államfő ezekkel az információkkal próbált nyomást gyakorolni az esetleg kompromittálható alkotmánybírákra. /G. G. : Egyelőre nagy a csend Florian Coldea-ügyben. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 26./

A kormányoldalon hirtelen mennyi nemzetpolitikai formátum bukkant fel, ez tiszta kommunikációs haszon a baloldalon, hogy meg lehet mutatni az ellenzéknek: lám, nem is vagyunk mi annyira idegenszívűek, mint beállítani próbáljátok, írta a Népszabadság. Lehet, hogy a szakmányban készülő dolgozatok egyik mozgatórugója éppen az ilyen piros pontok gyűjtögetése. Változatlanul eldöntetlen közben: mit támogasson a jövőben az anyaország: a szülőföldön maradást, vagy netán az áttelepülést? Gyurcsány Ferenc miniszterelnök szerint a nemzetpolitikának a kormánynál, Szili Katalin szerint a súlypontja inkább az Országgyűlésben lenne. A Népszabadság szerint a Gyurcsány-kormány eldózerolt „egy önmagát túlélt magyar-magyar intézményrendszert, a korábbi pártalapú kisebbségi támogatási szisztéma is a megújulás jeleit mutatja, és kezd előtérbe kerülni az uniós forrásokra alapuló fejlesztéspolitika. ” /Kis Tibor: Bőségzavar. = Népszabadság, április 26./

A sepsiszentgyörgyi bíróság április 25-én harmadszorra is elhalasztotta a Szövetség a Székelyföldért Egyesület jogi bejegyzésének tárgyalását. Ezúttal az önkormányzati egyesület alapító tagjaitól kértek újabb iratokat, amelyeket a május 15-ére időzített tárgyaláson kell bemutatniuk. A bíróság legutóbb április 11-én tárgyalta az egyesület jogi bejegyzését. Akkor a bíró arra hivatkozva kért halasztást, hogy a bejegyzéshez szükséges az ügyészség jóváhagyása is. Mintegy 200 Kovászna, Hargita, Maros és Brassó megyei polgármester illetve RMDSZ-es honatya és miniszter gyűlt össze 2006. december 7-én Sepsiszentgyörgyön a társulás megalakítása érdekében. Ekkor 91 Kovászna és Hargita megyei település képviselői írták alá az alapító okiratot, és el kellett volna kezdeni a székelyföldi önkormányzatok társulásának bejegyeztetését. Mindkét megye prefektusa megtámadta egyes önkormányzatok csatlakozásról szóló határozatait, kifogásolva, hogy a határozat elfogadása előtt 30 nappal a tervezetet nem függesztették ki, hogy a lakók véleményezhessék azt. /Kovács Zsolt: Elnapolták a bejegyzést. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 26./

A kistérségekben rejlő lehetőségekről esett szó április 23-án azon a szakmai beszélgetésen, amelyet Kolozsváron, a Kriza János Néprajzi Társaság konferenciatermében tartottak. Az est házigazdája Szabó Árpád Töhötöm fiatal néprajzkutató volt. Bemutattak egy frissen megjelent kötetet, amely határokon átnyúló szakmai tapasztalatcsere révén született meg. A meghívott vendégek a Magyar Tudományos Akadémia Jász–Nagykun–Szolnok Megyei Tudományos Egyesületének tagjai voltak. Örsi Julianna, az egyesület elnöke bemutatta az általa szerkesztett Mikroközösségek. Társadalom- és gazdaságkutatási eredmények és módszerek innovációja címet viselő kötetet. Több kolozsvári és erdélyi kutató van jelen a könyvben, ezenkívül több előadás foglalkozik erdélyi települések, kistérségek szociológiai, szociográfiai elemzésével. A kötet Túrkevén jelent meg, több Európai Uniós pályázat finanszírozása révén. Négy ország kutatói és a köréjük csoportosult diákok járultak hozzá, hogy a nagyközönség is megismerje a régiókkal kapcsolatos legújabb kutatási módszereket. A foglalkozások során találkoztak a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) szociológia tanszékének munkatársai a magyarországi, pozsonyi és szerbiai kollégáikkal, megosztva velük kutatási eredményeiket. Dr. Keszeg Vilmos, a BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Tanszékének vezetője megköszönte a tanszék oktatói és diákjai nevében a Túrkevei Múzeum több éves együttműködését. A kiskunsági múzeum évente több néprajzos hallgatót fogad nyári gyakorlatra. A tanszékvezető továbbá beszámolt a tanszéki kutatások eredményeiről. A rendezvényt követően Keszeg Vilmost barátai, munkatársai és diákjai köszöntötték ötvenedik születésnapja alkalmából. /Végh M. Balázs: Nemzetközi tapasztalatokat ötvöző kötet. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 26./

1978-ban rendezték meg Sepsiszentgyörgyön először a Kisebbségi Színházak Kollokviumát. Sylvester Lajos színházigazgató emlékezett erre. Elmondta, hogy a nemzetiségi hivatásos művészeti intézményeknek akkor nem volt központi irányítása. Az illetékes szakigazgatásnál nem volt a magyar, német vagy zsidó kultúra egészét ismerő szakember. Alkalmat kellett teremteni a sajátos művészeti és egyéb problémák megtárgyalására. A kollokviumnak nagy sikere lett. Sem azelőtt, sem azóta nem volt alkalom arra, hogy magyar, német, jiddis színházak s azok a román partnerintézmények találkozzanak, amelyek kisebbségi szerzők műveit játsszák. A szigorúan titkos bukaresti jelentések megörökítették a történteket. Az 1980-ban tartott, második kollokviumról is bőven kerülnek elő adatok. Tizenkét év szünet után, 1992-ben láthatott hozzá újra és utoljára a sepsiszentgyörgyi színház a kollokvium megszervezéséhez. És újabb szünet következett. 2001-ig kellett várni, hogy az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának unszolására a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház felvállalja a kollokvium megszervezését. Ezt követték az újabbak 2003-ban, 2005-ben, de még 2007-ben is vannak kerékkötői a Kisebbségi Színházak Kollokviumának. A legfőbb a pénz hiánya. Mégis minden második esztendőben sikerül összetrombitálni Románia kisebbségi színházait. Május 4-én kezdődik a hetedik Romániai Kisebbségi Színházak Kollokviuma. Kevéske pénzből, nagy lelkesedéssel. Több mint 30 rendezvény, közel 700 meghívott – ez a hetedik Romániai Kisebbségi Színházak Kollokviuma. /Romániai Kisebbségi Színházak Kollokviuma – Gyergyószentmiklós, május 4–12. = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), ápr. 26. – 17. sz. /

A Kovászna megyei Lemhény a legújabb település Romániában, amely saját címerrel is azonosíthatja magát. A címerpajzson zöld hármashalmon fekete turulmadár áll, jelképezve a település földrajzát és történelmi múltját – a madár jelképe ugyanakkor utalás a község központjában álló, a világháborús áldozatok tiszteletére emelt emlékműre. A címer alsó részében az arany vízimalomkerék a gazdaság múltjára utal, amikor a Lemhény-patakon még 32 vízimalom működött. /Újabb község címerét fogadta el a kormány. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 26./

A csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium tudományos dolgozat írására meghirdetett idei pályázatára leadott munkákat április 25-én tudományos ülésszak keretében mutatták be a diákok. Az ülésszakon 149 tanuló kilenc különböző szakosztályon – teológia, magyar irodalom/néprajz, vegytan/fizika, német nyelv, matematika, biológia/népi gyógyászat, román irodalom, történelem/földrajz és közgazdaságtan/filozófia – mutatta be dolgozatait. Az ülésszak szervezését a kezdetektől felvállaló Mirk László magyartanár elmondta, az iskola tanárai a tehetséggondozásra kellő hangsúlyt fektetnek. Erdély Mónika XII. osztályos tanuló Csíkmenasági népdalok című dolgozatához menasági népdalokat és balladát rögzítő hangfelvételt is mellékelt. A diákok érdeklődését a néprajz és a névtan iránt az is indokolja, hogy Mirk László magyartanárnak már a 90-es évek közepétől sikerült megértetnie az igazgatósággal, választott tantárgyként a filológia–teológia osztályokban heti egy órában néprajzzal és névtannal is jó lenne foglalkozni. A diákok maguk is népszokásokat, ragadványnév- és helységnév-magyarázatokat gyűjtenek. A klézsei Duma András István fia, Duma Dániel is ezeknek az óráknak köszönhetően kedvelte meg a gyermekjátékok és helyi népszokások gyűjtését. Ma már néprajz szakosként több gyűjtőmunkát, tanulmányt publikált. Az iskola diákjai 1995-től a budapesti Néprajzi Múzeum adattárának gyűjtőpályázatán is részt vesznek, szintúgy a magyarországi Honismereti Szövetség szervezte Honismereti Akadémián is. Legközelebb az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének dévai rangos rendezvényén, A magyar nyelv napjain lesznek jelen. /Antal Ildikó: A tehetséggondozás jegyében. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 26./

Nagy mennyiségű könyvadomány érkezett a Gyergyói-medencébe. A magyarországi Nemzeti Tankönyvkiadótól az Egyesült Magyar Ifjúsági szervezet közel tizenhat tonna tankönyvet nyert pályázaton. Ezeket a könyveket a határon túli, Kárpát-medencei magyar közösségek között osztják szét. Könyvtárak, iskolák kapnak a pályázaton nyert könyvekből. Az Erdély területén történő kiosztásban az Erdélyi Magyar Ifjak segítenek, mivel ők az egyetlen társszervezete itt az Egyesült Magyar Ifjúságnak. A tizenhat tonna könyvből négy-négy és fél tonna jutott Erdélybe. Ebből a Gyergyói-medencébe körülbelül ötszáz kilónyi. Ezt egy másik könyvadomány is kiegészíti, Wass Albert-könyvekből és értékes történelemkönyvekből áll, melyek az Ausztráliai Erdélyi Magyar Szövetség adományaként kerültek ide, és az EMI tagszervezeteinek volt szánva. /Baricz-Tamás Imola: Könyvadomány. = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), ápr. 26. – 17. sz. /

A tanfelügyelőség és az ügyészség vizsgálata egyaránt vétlennek nyilvánította Wilhelm Sándor székelyhídi biológiatanárt, akit tavaly októberben azzal vádoltak, hogy a biológia laboratóriumban szexuálisan zaklatott az egyik tizenhat éves diáklányt. Akkor az érintett lány szüleinek feljelentése nyomán ügyészségi eljárást indítottak a tanár ellen, a székelyhídi Petőfi Sándor Gimnázium nevelőtanácsa pedig Wilhelm munkaszerződésének felbontását javasolta. A vizsgálat elkezdésekor a 62 éves tanár beadta nyugdíjazási kérelmét, amit az iskola vezetősége elfogadott. Wilhelm Sándor az őt ért vádakat alaptalannak tartotta, ezért pert indított a székelyhídi gimnázium és a tanfelügyelőség ellen is. A tanfelügyelőség etikai bizottságának egyik, neve elhallgatását kérő tagja kijelentette: „örüljön Wilhelm, hogy ennyivel megúszta a dolgot, hiszen ellene az eltelt évtizedekben többször érkezett feljelentés kiskorú lányok zaklatása miatt a tanfelügyelőségre”. /Gergely Gizella: Vétlennek nyilvánították a székelyhídi tanárt. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 26./