Gazdag életpályát tudhat magának dr. László V. Ferenc zenetörténész, aki a napokban ünnepelte hetvenedik születésnapját. Édesapja, László Dezső lelkész volt, nagyapja természetrajztudós és ősrégész, az ő apja varga. László Ferenc a Zeneakadémia elvégzése után a nagyszebeni filharmónia fuvolaművésze lett. Első tudományos dolgozata még harmadéves fuvola szakos hallgató korában jelent meg, 1957-ben. 1961 óta rendszeresen jelentek meg zenei publicisztikai írásai, zenetudományi és zenetörténeti kutatómunkát végzett, ez idővel kiszorította a gyakorlati zenélést. Pályája gerince a fúvós kamarazenei irodalom oktatása. 1970-ben Bukarestbe került, az ottani zeneművészeti főiskola kamarazene-tanszéke adjunktusának. Lakást azonban nem kapott, így huszonegy évig két városban élt: családjával Kolozsváron, munkahelye Bukarestben volt. Minden héten két éjszakát vonaton töltött, mivel annyi ideje nem volt, hogy nappal utazzon. Tanárként sem volt egyedül Bukarestben, ott volt Halmos György és Csire József. Dr. László V. Ferencnek a hazatérésért meg kellett küzdenie. Valahányszor rektorváltás volt a kolozsvári zeneakadémián, mindig jelentkezett. Sigismund Toduta rektor kijelentette, édesapja Nagy-Britannia kolozsvári kéme volt /!/, ezért jobb, ha nem Kolozsvárt él. Végül a rendszerváltás utáni első rektor, néhai Alexandru Farcas nem zárkózott el. A sikeres versenyvizsga után 1991-től újra Kolozsváron taníthatott, ahol mindig is szeretett volna. Dr. László V. Ferencet Bartók- és Mozart-kutatóként tartják számon. 1980-ban a Kriterionnál kiadott Tanulmányok és tanúságok alapozta meg Bartók-kutatói hírnevét. A Román Tudományos Akadémia 1980-as zenetudományi nagydíját Bartók-kötetéért neki ítélték. /Nagy-Hintós Diana: Két géniusz markában. Születésnapi beszélgetés László V. Ferenccel. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 11./

A hatvanas-hetvenes évek székelyföldi művészeti élete, a háromközpontú tájegység (Marosvásárhely, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy) gyakorlatilag átvette Kolozsvártól az erdélyi magyar képzőművészet modernizációjának megvalósítását. Kolozsvár maradt ugyan a mérce, a „hiteles hely”, de az alkotómunka új színhelyeiről származtak az impulzusok, amelyek meghatározták a nemzedék szemléletét, képzőművészeti nyelvét, stíluseszményeit. Sövér Elek – Gaál Andrással, Márton Árpáddal, Plugor Sándorral, Sükösd Ferenccel, Simon Endrével, Forró Antallal és másokkal együtt – ennek a nemzedéknek az egyik legtehetségesebb tagjaként a székely festőiskola harmadik hullámát képviselte, írta Banner Zoltán művészettörténész. A székely festőiskola alapítóinak – Márton Ferencnek, Nagy Istvánnak és zsögödi Nagy Imrének – a küldetése ennek az eddig ismeretlen szépségű tájnak, az általa meghatározott életformának festői felfedezésében rejlett. A második nemzedék – Bordi András, Bene József, Incze István, Hervai Zoltán, Piskolti Gábor, Barabás István – ezt a küldetést folytatta. Ebbe a tevékenységbe kapcsolódott be a tanítványok serege, a népes harmadik nemzedék, amely visszatelepedett a szülőföldjére –kisebb-nagyobb művészeti központok, máig működő hálózatát hozta létre. Ők nyitottak ablakot a kortárs európai művészetben végbemenő változásokra. A gyergyóalfalvi Sövér Elek a részletben az Egészet sugallta. 70 éve, 1937. július 25-én született, 25 éve, 1982. május 7-én hunyt el Sövér Elek festőművész. A csíkszeredai Pallas–Akadémia Kiadó a kettős évforduló alkalmából Sövér Elek-albumot jelentet meg, Banner írása ebből való. /Banner Zoltán: Láva és hamu. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 11./

Az idén tizenhatodik alkalommal megszervezett Bod Péter-napok koszorúzással kezdődtek Kézdivásárhelyen a névadó szobránál. Ezt követően egykori tanárukra, Fülöp Kálmánra (1905-1996) emlékeztek az ötvenöt éves véndiák-találkozó résztvevői, köztük Sylvester Lajos, a lap főmunkatársa. Felidézték a nagy tudású pedagógus személyiségét, majd az iskola egyik tantermében Sylvester Lajos és Bajcsi Ildikó, a tanítóképző igazgatója leleplezte Vetró B. András Fülöp Kálmán-domborművét. A megnyitón közreműködött az iskola Gyöngyvirág tánccsoportja és énekkara. A Vigadó kistermében Nyelvi változások címmel tudományos ülésszak kezdődött. Megtartották a Kossuth-szónokverseny erdélyi szakaszának döntőjét. Az irodalmi kávéház meghívottja Fekete Vince költő volt. A rendezvény első napja táncházzal, népdalénekléssel és tábortűzzel ért véget. /Iochom István: Bod Péter-napok Kézdivásárhelyen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 12./

A Kelengye Egyesület kezdeményezésére május 28-án ünnepélyes keretek között, kézdivásárhelyi iskolák képviselőinek jelenlétében nyolc nagyméretű kopjafát avatnak fel a Nyergestetőn a háromszéki hősök emlékére, akik 1849. július 31-én és augusztus elsején Tuzson János őrnagy vezetése alatt megállították a számbeli fölényben lévő egyesült osztrák-orosz sereget. A csoportos emlékmű a tömegsír közelében áll majd, és a nyolc kopja egy-egy kézdivásárhelyi iskolát képvisel. A tanintézetek felkarolták István Sándor fafaragómester kezdeményezését, négy iskola tanulói pedig a kopjafák elkészítésében is segédkeznek. /Iochom István: Kopjafák a Nyergestetőn. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 12./

Marosvásárhelyen Bernády Házban megnyílt Szabó Attila csíkszeredai fotóművész tárlata. Kis székely falvak emberei láthatók a fotókon. Szabó András főmuzeológus-kurátor, a kiállító testvérbátyja méltatta a kiállítást. /Nagy Botond: Világteremtő. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 12./

A közel két évtizede Magyarországra áttelepült Szávai Géza író, a Pont Kiadó vezetője Aletta bárkája című regénye a múlt ősszel jelent meg, azóta elfogyott, most újból kiadták. A szerző jelezte, május 16-án Marosvásárhelyen is bemutatja művét. Szávai Géza elmondta, hogy gyerekkorát Erdélyben több náció közötti konfliktusokban élte meg, most azt tapasztalja, hogy ugyanez mind elterjedtebb, csúnya szóval, globális életérzéssé terebélyesedik a világban. Budapesten nemegyszer mondták neki: „igen tájjellegű arcod van, Géza. ” Szávai Géza elmondta, van egy nemzetközi programjuk, amelybe tizenkét ország ugyanennyi kiadóját kapcsolták be. Amikor létrehozta a Pont Kiadót, a magyar Himnuszt, amit száz éve szidnak a románok, és rengeteg magyart meghurcoltak miatta, lefordította és kiadta románul. Kiadta Kölcsey válogatott műveit kétszer egymás után, magyarul és románul, hogy a román értelmiség szembesüljön a szöveggel. Szávai Géza regényeit is megjelentette román fordításban. /N. M. K. : Aletta bárkája Marosvásárhelyen. Interjú a regény szerzőjével, Szávai Gézával. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 12./

Gróf Bánffy Miklós politikusi és művészi tevékenységét egészen az 1989-es változásig lényegében negatívan ítélték meg, noha már a nyolcvanas évek elején megjelent egy könyve (a Reggeltől estig és a Bűvös éjszaka című kisregények) a Kriterion Romániai Magyar Írók sorozatában, s Magyarországon meghúzva, cenzúrázva kiadták regénytrilógiája első könyvét, a Megszámláltattált, de a teljes Erdélyi történet Nemeskürty István bevezető tanulmányával csupán a nyolcvanas évek végére jelent meg. Bánffy életművének feltámasztásában nem lehet eléggé hangsúlyozni Marosi Ildikó és Dávid Gyula szerepét. Kis Bánffy könyve után Marosi Ildikó a Polisnál meginduló Bánffy-életműsorozatban adta ki levelezését (Bánffy Miklós estéje), megjelent a trilógia, Huszonöt év címmel memoárjainak és memoár-töredékeinek, politikai tanulmányainak gyűjteménye, először válogatott, majd összegyűjtött elbeszélései, külön kötetben a Fortéjos Deák Boldizsár memoriáléja, s legújabban Politikusportrék címmel Dávid Gyula bevezető tanulmányaival. Bánffy Miklós világa címmel végre megjelent Takács Péter monográfiája (Budapest, Kisebbségkutatás Könyvek, 2006), amely nem is annyira a művész, mint a politikus rehabilitálásával foglalkozik. Bánffynak a húszas évek elején külügyminiszterként döntő szerepe volt abban, hogy a trianoni döntéssel megalázott Magyarország a Népszövetség tagja lett. Bánffy Miklós erdélyi magyar arisztokrata család tagjaként fiatal korától politizált. A húszas években hazatelepedett azzal a román királynak tett ígérettel, hogy végleg felhagy a politizálással. Hazatelepedése után egy ideig mecénásként és művészként is a kisebbségi kultúrában tevékenykedett. A vád, hogy műkedvelő, mindvégig feje fölött lebegett. A negyvenes évek végén mindenéből kisemmizve, földönfutóként menekült Magyarországra, ahol hamarosan meg is halt. Írói szerepének megítélését rossz irányba befolyásolta Illés Endre 1964-ben a Kortársban közzétett, A dilettante című esszéje. /Bogdán László: Bánffy-reneszánsz. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 12./

A brüsszeli politikusok nyílt aggodalommal beszélnek a romániai helyzetről. Kelemen Atilla – egyike az RMDSZ európai képviselőinek – felszólalt Brüsszelben azon az európai parlamenti meghallgatáson, amelyet az EP nemzeti kisebbségügyi frakciócsoportja tartott, bírálta a regionális és kisebbségi nyelvek védelmét ellátó biztosnak, Leonard Orbannak a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem kapcsán tett kijelentéseit. Kelemen Atilla elmondta, hogy hozzászólása előtt Gál Kinga képviselő asszony, továbbá egy észt és egy spanyol képviselő bírálta Leonard Orbant, ezután Kelemen hangsúlyozta, hogy a másfél milliós erdélyi magyarságnak joga és szüksége van egy államilag finanszírozott magyar egyetemre. Leonard Orban minderre nem reagált, nem adott választ a meghallgatáson jelen levő képviselőknek. /Lokodi Imre: Nem jó a régi lemezt hallgatni” Interjú Kelemen Atilla európai parlamenti képviselővel. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 14./

Május 21-re kért eljárási javaslatokat Bogdan Olteanu képviselőházi elnök a kisebbségi törvénytervezet további sorsát illetően, a jogszabályt tárgyaló három házbizottság szavazóképes létszámhiány miatt ugyanis már hónapok óta tehetetlen. Márton Árpád, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője kezdeményezésére a jogi, emberjogi és tanügyi bizottságok elnökeinek részvételével vitatták meg a kisebbségi törvénytervezet helyzetét. „Ha az a döntés születik, hogy a törvénytervezetet napirendre tűzzük a képviselőházban, akkor minden politikai frakció elmondhatja, hogy nincs politikai akarat, és lássuk, ki vállalja fel ezt ország-világ előtt” – fogalmazott Márton Árpád. /Gujdár Gabriella: Népszavazás után plénumba kerülhet a kisebbségi törvény. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 14./

Magyar szó nem hangzott el ugyan a pusztinai templomban május 13-án a misén, a szertartás befejeztével azonban Berszán Lajos gyimesfelsőloki plébános, az Árpád-házi Szt. Erzsébet Római Katolikus Líceum igazgatója előbb románul, majd magyarul is megköszönte a pusztinaiaknak, hogy jó keresztény és jó katolikus gyermekeket írattak az általa vezetett iskolába. Így hosszú évtizedek óta először történt meg, hogy – bár a szentmise szertartásán kívül – felszentelt pap, hivatalos minőségében magyarul szólhatott a hívekhez a pusztinai templomban. A helybéliek elmondása szerint arra sem volt eddig példa, hogy magyar papot román nyelven engedjenek misézni. „Magyar szót a templomban utoljára leánykakoromban hallottam, pedig elmúltam már nyolcvanéves” – mondta egy botra támaszkodó néni. A pusztinaiak évek óta kérik a magyar misét a iasi-i püspökségtől és a Vatikántól, egyelőre azonban a háromszáz aláírással hitelesített kérvények nem jártak eredménnyel. „A faluban mindenkinek magyar az anyanyelve, mégis többen románnak tartják magukat. A fiatalokat csak románul tanítják, ezért sokan vannak, akik nem szeretik az anyanyelvüket” – mondta Bálint Marika. A pusztinaiak sajátos nyelvi önazonosságához legújabban a tömeges külföldi munkavállalás hozott újabb adalékot: 23 szülő az olasz nyelv anyanyelvként való oktatását kérte nemrég a megyei tanfelügyelőségtől, arra hivatkozva, hogy ők Olaszországban dolgoznak, és szeretnék magukkal vinni majd a gyerekeiket is. Az ünnepi miséről távozók azonban többnyire egyszerre beszéltek magyarul és románul. A templomban magyar nyelven elhangzott beszéd kapcsán többen elmondták: többet, esetleg magyar–román vegyes nyelvű misét vártak, de a mai napot is eredménynek tartják. A helybeliek büszkék voltak arra, hogy a Gyimesközéplokon tanuló diákok jól teljesítettek, és arra, hogy ez magyarul is elhangozhatott a templomban. Idén hat pusztinai diák érettségizik Gyimesközéplokon. Átadta a moldvai csángómagyarok anyanyelvű miséjéért megfogalmazott petíciót a Vatikánban Ferkó Zoltán. A Moldvai Csángómagyarokért Egyesület alelnöke kerékpárral jutott el a Vatikánba, ahol Pietro Parolin szentszéki külügyminiszter-helyettes fogadta. Ferkó szerint Parolin részleteiben is ismeri a helyzetet, és arra biztatta a zarándoklat résztvevőit, hogy helyben, konfliktusok nélkül próbálják meg a kérdést rendezni. Ígéretet tett ugyanakkor arra, hogy közvetíteni fogja a kérést a bukaresti nunciatúrára, illetve a jászvásári püspökségre. /Kovács Csaba: Mise helyett csak szavak. = Krónika (Kolozsvár), máj. 14./

A következő tanévben 30 háromszéki pedagógus marad munkahely nélkül, mivel felszámolják a vidéki iskolákban működő összevont osztályok egy részét. A Tanügyminisztérium nemrég jóváhagyta a következő tanévre vonatkozó pedagógusi állások számát, eszerint Háromszéken 4492 tanári vagy tanítói állás marad, vagyis a jelenleginél harminccal kevesebb. Az állás nélkül maradó pedagógusok azokban a vidéki iskolákban tanítanak, ahol összevont osztályok működnek. /Harminc oktató marad munka nélkül. = Krónika (Kolozsvár), máj. 14./

Május 12-én zajlott le Gyergyószentmiklóson a VII. Romániai Kisebbségi Színházak Kollokviumának díjátadó ünnepsége. Az oklevélosztást követően a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Diploma után című musicalje várta a megjelenteket, másrészt a közönség régi kedvenceinek tapsolhatott, a szentgyörgyi társulatban játszó régi figurásoknak. A marosvásárhelyi magyar társulat két rangos elismerést is besöpört: az Alexandre Colpacci rendezte Yvonne, burgundi hercegnő című előadás a nagydíjat, a legjobb női alakítás díját pedig a címszereplőt alakító Nagy Dorottya kapta. A legjobb rendezés díját a házigazda színház, gyergyószentmiklósi Figura rendező-igazgatója, Béres László nyerte el, a legjobb férfialakításért járó elismerést pedig az idén Uniter-díjra jelölt Hatházi Andrásnak, a kolozsvári magyar Színház művészének ítélték. /Rostás-Péter Emese: Diploma előtt és után. = Krónika (Kolozsvár), máj. 14./

Hagyományápoló maradjon, vagy élő legyen, s ha igen, hogyan éltethető tovább a népművészet? Erről volt szó május 12-13-án Csíkszeredában, az Erdélyi Népművészeti Tanács fórumán. Szatmári Ferenc, a Romániai Magyar Népművészeti Szövetség elnöke jelezte, hogy a szövetség mozgalmas nyár elébe néz, tanulmányutak, rendezvények, kiállítások dúsítják programjukat. Dr. Hermann Gusztáv Mihály, a székelyudvarhelyi Forrás Hagyományőrző Központ újdonsült igazgatója, a tanácskozás társszervezője ismertette új intézményük tevékenységét. Dr. Papp Kincses Emese A népművészet tetszhalála című vitaindító tanulmányában lesújtó képet vázolt fel a hagyományos népi kultúra jelenlegi állapotáról: romlásáról, értékvesztéséről, a kivezető út állomásait is felvázolva. Farkas Irén néprajzos-muzeológus – ellentmondva az előtte szólónak – kiemelte, hogy a magyar népművészetnek mindig voltak hanyatló és virágzó korszakai, viszont sikerült kilábalnia a válságokból. /Kristó Tibor: Quo vadis népművészet? = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 14./

Nagyenyeden a Bethlen Napok keretében Bakó Botond ünnepélyes keretek között adta át a Bethlen Gábor Kollégium könyvtárának Fenichel Sámuel hagyatékának három iratmappát kitevő részét. A főként leveleket, fényképeket, okleveleket és Naplójának kéziratát tartalmazó örökséget Bakó Botond rendszerezte, így adta át a kollégium könyvtárosának Ercsei Etelkának Fenichel Sámuel /Nagyenyed, 1868 – 1893/ a természettudományok és a nagy utazások elkötelezettje. Első útjára 1886-ban indul, a Bukarestig gyalog megtett utat, örökített meg Naplójában. A Duna-deltában megismerkedett Grubauer ornitológussal, akivel Új-Guineába utazott. Fenichel 14 hónapos ott-tartózkodás után maláriában elhunyt. A 16 ládát kitevő gyűjtése a Magyar Nemzeti Múzeum, később pedig egy része (rovargyűjtemény, paradicsommadár) a nagyenyedi Természetrajz, illetve az etnográfiai anyag a Történelmi Múzeum tulajdonába került. Levelezését, szakmai elismerő okleveleit, naplóját a család megőrizte. A hagyaték e részét Izsák Sámuel, az idős kolozsvári orvosi egyetem tanár 2006-ban a kollégiumnak ajánlotta fel. A Bethlen Napok alkalmával a diákok Szent Erzsébet legendáját felidéző várjátékkal emlékeztek meg iskolájuk alapítójáról. “Mondod még? Mondom! Azért is mondom! Csak azért is!”, állnak most fába faragottan Sütő András szavai a Bethlen Kollégium udvarán. Kopjafájának felállítását Horváth Vilmos és felesége, Ötves Erzsébet, az iskola belgiumi támogatói segítették, a faragó művész pedig László László, a kollégium tanára. Felavatása május 12-én volt, Tőkés László református püspök jelenlétében. /Takács Ildikó: Bethlen Napok Nagyenyeden. Fenichel-örökség tért haza. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 14./

Hattagú hivatalos küldöttség látogatott április végén Gyulafehérvár spanyol testvérvárosába, Alcala de Henaresbe. A 205 ezer lakosú spanyol városban 16 ezer román emigráns él. A Spanyol–Román Központban szervezett találkozón szó volt a rokonok vagy éppen az állam gondjaira bízott “itthoni” gyerekek sorsáról is. A spanyol városban élő romániaiak jól érzik magukat. A római katolikus egyház által átadott és a román közösség által felújított épületben ortodox templom működik, de az szűknek bizonyult. A spanyol város már telket is biztosított az új ortodox templom megépítésére. /Takács Ildikó: Elégedettek az Alcala de Henaresen élő románok. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 14./

Kilencedik alkalommal rendezték meg a hét végén Kolozsváron a Báthory István Gimnáziumban a Kurutty – Kisiskolások Általános Műveltségi Vetélkedőjének országos döntőjét. A rendezvényt a házigazda gimnázium, a Kolozs megyei tanfelügyelőség, a Napsugár gyermeklap és a Csíkszentdomokosi Kurutty Egyesület szervezte. A résztvevők kilenc témakörben mérték össze felkészültségüket és rátermettségüket: honismeretre, anyanyelvre, matematikára, környezetismeretre, művészetekre, híres emberekre s az EU-ra vonatkozó kérdésekre kellett válaszolniuk, ezenkívül háromperces jelenetet mutattak be németül vagy angolul, végül pedig kézügyességüket tették próbára. A legtöbb pontszámot a kézdivásárhelyi Forrás csapat szerezte, az egyhetes illyefalvi Napsugár-táborozást a nagybányai Szellő csoport nyerte el, de mindegyik csoport különdíjban részesült. /Kiss Judit: Kurutty-vetélkedő Kolozsváron. = Krónika (Kolozsvár), máj. 14./

„Az éneklés a legközelebbi út magunkhoz és a mindenséghez” – hangsúlyozta Lázár Nóra, a gyergyószentmiklósi Fogarassy Mihály Általános Iskola igazgatóhelyettese a hét végén 19. alkalommal megszervezett Domokos Pál Péter Gyermekkórus- és Hangszeregyüttes-találkozón. A rendezvényen 11 gyermekkórus, illetve hangszeres együttes vett részt a környékbeli településekről. A vándorkórus-találkozót először 1935-ben, Mihály István kántortanító kezdeményezésére szervezték meg Gyergyószárhegyen, majd a következő évben Gyergyóditróban. 1981-ben szintén Ditróban próbálták újjáéleszteni, majd 1992-ben Gyergyószentmiklóson szervezték meg a találkozót. Azóta minden májusban a medence valamelyik településén találkoznak a gyermekkórusok. /Jánossy Alíz: Újjáélesztett találkozó. = Krónika (Kolozsvár), máj. 14./

Nagygalambfalván május 13-án a kórusok találkozója keretében szólalt meg az 1793-ban épített műemlékorgona, amelynek restaurálási munkálatait a székelyudvarhelyi Pap Zoltán orgonaépítő és munkatársai végezték. Az igeszolgálatot Antal Zoltán székelykeresztúri református esperes végezte. A kórustalálkozó keretében a székelykeresztúri református és unitárius egyházközség kórusát a nagygalambfalvi gyülekezeti kórus látta vendégül. /M. M. : Tartsd meg, ami nálad van. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 14./

Középkori hangulatot varázsolt Kolozsvár a Passamezzo Historikus Együttes május 12-én tartott Saltarello című előadásával. A korábbi barokk és reneszánsz táncok után az együttes ezúttal középkori táncokkal próbálkozott. A korabeli táncok, ruhák és dalok mellett a kolozsvári Színművészeti és Média Egyetem Bács Miklós osztályának diákjai harci jeleneteket is bemutattak, Habala Péter koreografiája alapján. /(D. I.): Tánc- és harcművészet középkori módra. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 14./

Temesváron megnyílt a képzőművészeti fakultás magyar diákjainak közös tárlata. A rendezvény egyidős a Bánsági Magyar Napokkal, melynek keretében kerül sor évről évre az ifjú magyar tehetségek, művészjelöltek bemutatkozására – emlékeztetett Sütő Udvari Magda, a hagyományőrző és közművelődési rendezvénysorozatot szervező Temesvári Magyar Nőszövetség alelnöke. Szekernyés János művészet- és helytörténész, a Képzőművészek Szövetsége temesvári szervezetének elnöke méltatta a képző- és iparművészeti munkákat, szobrokat, térplasztikákat, textíliákat, rajzokat, festményeket. Ismertetőjében kiemelte, hogy a jelenlévő kiállítók büszkék lehetnek temesvári diákéveikre, hiszen olyan elődök csiszolták ezen a tájon valamikor a tehetségüket, mint például Munkácsy Mihály. A 34 ifjú alkotó műveiből álló tárlat két hétig tekinthető meg. /Pataky Lehel Zsolt: Tárlat magyar képzőművészeti hallgatók munkáiból. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 14./

Resicabányán az újabban Magyar Művelődési Háznak nevezett RMDSZ-székházban a Platanus Kulturális Egyesület égisze alatt megnyílt Tóth János fotókiállítása. A kiállítás víztárolókat, faúsztatókat, vízvezető alagutakat, viaduktokat, völgyzárókat, csatornákat, iparvágányokat mutat be. /Makay Botond: Kétszázötvenegy kép és a színes vonalak. Tóth János kiállítása. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 14./

Az RMDSZ-nek az Európai Néppártból (EPP) való kizárását kezdeményezi Markus Ferber, az Európai Parlament néppárti frakcióvezetője, amiért a szövetség nyíltan szembeszállt Monica Macovei-jel, akit Brüsszel a román igazságügyi reform motorjának tart, és amiért Traian Basescu leváltását támogatja. Mind az RMDSZ, mind a Demokrata Párt (PD) az EPP tagja, ennek ellenére a román államfő felfüggesztésének ügyében a barikád két különböző oldalán helyezkednek el. Toró T. Tibor képviselő szerint Markus Ferber kijelentése mögött a demokraták lényegesen erősebb lobbija húzódik meg. A PD nagy párt, több EP-képviselője van, és valószínűleg még több képviselőt küld majd az Európai Parlamentbe, ezért a Néppárt számára vélhetően fontosabb, mint az RMDSZ. Toró T. Tibor szerint az RMDSZ vezetősége hibázott, amikor egyértelműen állást foglalt a felfüggesztés kérdésében, amely megosztja a román politikát. Az RMDSZ részesévé vált ennek a politikai küzdelemnek, amelybe megpróbálja belerángatni a teljes magyar közösséget, ez nem szerencsés. Toró akkor is ezt mondta, amikor Markó Béla egyértelműen a Basescu-ellenes koalíció pártjára állt, és akkor is, amikor Szász Jenő pro-Basescu kampányt hirdetett meg. A képviselő csúsztatásnak tartja, amikor az RMDSZ egyes vezetői magyarellenes kirohanásokról beszélnek. Toró a legtisztességesebbnek azt tartaná, ha minden köztisztviselő elmondaná saját érveit, de hozzátenné, hogy a választópolgárok szavazzanak saját lelkiismeretük szerint. /Székely Kriszta: Hibázott az RMDSZ, mert elkötelezte magát. Beszélgetés Toró T. Tibor Temes megyei képviselővel. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 15./

„Megdöbbentően ostobának” nevezte a képviselőház állandó bizottságának több tagja Laura Codruta Kövesit. Valeriu Zgonea, a képviselőház jegyzője azt követően nyilatkozta ezt, hogy a testület megvitatta a főügyész Bogdan Olteanu házelnöknek küldött válaszlevelét az ügyészek parlamenti meghallgatásával kapcsolatban. Levelében a főügyész elutasította Olteanu arra vonatkozó felkérését, hogy ügyészek jelenjenek meg a telefonlehallgatásokat vizsgáló parlamenti bizottságok előtt. Kövesi szerint az ügyészek tevékenységébe történő beavatkozásnak minősül, ha kötelezővé teszik számukra a megjelenést a szaktestületi meghallgatáson. Zgonea szerint a főügyész „megsértette a parlamentet” levelével, amelyet „mintha nem is jogász írt volna”. Hozzátette: a képviselőház elnöke állásfoglalást kér az ügyben a jogi bizottságtól, majd a Legfelsőbb Igazságügyi Tanácshoz (CSM) fordul a főügyész magatartása kapcsán. /Fall Sándor: Leostobázott főügyész. = Krónika (Kolozsvár), máj. 15./

A kommunizmus rémtetteiről szóló jelentés ajánlásainak gyakorlatba ültetése érdekében kéri az európai intézmények vezetőinek támogatását a romániai értelmiség. Közel nyolcszáz közéleti személyiség, hat tekintélyes civil szervezet és két szakszervezeti tömb május 14-én nyílt levélben fordult Jose Manuel Barrosóhoz, az Európai Bizottság és Hans-Gert Poettering, az Európai Parlament elnökéhez, valamint Franco Frattini igazságügyi biztoshoz. A levélírók emlékeztetik a brüsszeli diplomatákat, hogy Traian Basescu államfő tavaly decemberben a parlamentben – a Vladimir Tismaneanu történész vezette szakértői bizottság jelentése alapján – elítélte a román kommunizmus rémtetteit. Ennek ellenére a törvényhozás azóta sem tűzte napirendjére a dokumentum elfogadását, sőt a honatyák áprilisban felfüggesztették tisztségéből Basescut. Az értelmiségiek szerint az államfő leváltását célzó kezdeményezés kiváltotta belpolitikai válság valójában a kommunizmus elítélése következményeinek megakadályozását, a korrupcióellenes harc fékezését célozza. A közéleti személyiségek bírálják továbbá Tudor Chiuariu igazságügyi minisztert, aki szerintük politikai indokok alapján cselekedett, amikor nemrég megpróbálta eltávolítani tisztségéből az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) magas rangú politikusok ügyében nyomozó helyettes vezetőjét. A levelet többek között Emil Constantinescu volt államfő, Doina Cornea és Ana Blandiana forradalmár, Ion Caramitru színész, volt művelődésügyi miniszter és Horia-Roman Patapievici író, a Román Kulturális Intézet elnöke írta alá. Abban is kérik az EU-diplomaták közreműködését, hogy a román igazságszolgáltatás mihamarabb hirdessen ítéletet az 1989-es forradalom és az 1990-es bányászjárás ügyében /Rostás Szabolcs: Értelmiségiek levele Brüsszelbe. = Krónika (Kolozsvár), máj. 15./

A nyolcvanegy éves korában elhunyt Octavian Paler múltjáról írt a lap munkatársa. Már Gheorghiu-Dej kommunista pártvezető nagyra tartotta Palert, 1956-ban, a svájci román nagykövetség ellen elkövetett merénylet tetteseinek perére őt küldte ki Bernbe, hogy riportokban leplezze le az angol-amerikai imperializmus bérenceit. Később, a Ceausescu-korszakban egy ideig Paler volt a Scanteia római tudósítója. Később Palert Olaszországból kiutasították, mert együttműködött a Szekuritátéval. Hazatérte után rendre a Rádió-Televízió, majd az Újságíró Szövetség elnöke, a párt központi bizottságának póttagja, nagy-nemzetgyűlési képviselő, a Romania Libera, végül a Romania Literara főszerkesztője lett. Ez utóbbi tisztségben érte meg az 1989. decemberi fordulatot, amikor a szerkesztőség egyhangú szavazattal menesztette. Ettől kezdve, haláláig, közíróként működött. Ilyen minőségében szerette függetlennek hirdetni magát, de a 2003-ban Ion Iliescu elnöktől kapott lovagi cím sokat mondott nézeteiről. Octavian Paler például Megbékélés, de kivel? című vezércikkében /Cotidianul 2004. ápr. 27,/ ellenségesen fogadta, hogy két nappal előbb Aradon visszaállították a Szabadság-emlékművet, így írt: „a 40 ezer románt – többségében gyermekeket, asszonyokat, öregeket – lemészároló, 300 román falut megsemmisítő 13 magyar tábornoknak emlékműve legyen román földön, és történik ez a román kormány, Arad városi tanácsának engedélyével!” „A 13 bűnöző tábornok népirtást végzett Erdély románsága körében, mégis emlékművet kapott Aradon. El tudja képzelni valaki, hogy Eichmannak szobra legyen izraeli parkban? És akkor Markó Béla hogyan merészeli nacionalistáknak bélyegezni azokat a románokat, akik nem értenek egyet holmi gyilkosok magasztalásával?!” /Barabás István: A másik Paler. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 15./

Antal Ágota pszichológus, a háromszéki SOS telefonos lelki segélyszolgálat (TLS) képviselője szerint a szolgálatot igénybe vevők 20 százaléka visszatérő hívó. Az ünnepek előtt gyakoribbak az igénybevételek, utána már csökken a hívások száma. A TLS-t tárcsázók fele fiatal, serdülőkori, drogfogyasztással kapcsolatos kérdésekkel, a szülők válásából származó dilemmákkal-problémákkal keresik fel a szolgálatot, s nemritkán az öngyilkosság gondolatát fejükben forgatók is. Az idős embereket az elmagányosodás készteti arra, hogy tárcsázzák vonalat. Huszonnégy önkéntes fogadja este 7 óra és éjfél között a beérkező hívásokat. /Domokos Péter: SOS: akik figyelnek és hallgatnak. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 15./

A szlovák rendőrség hamis tanúzás és hamis eskü gyanúja miatt vádemelést indítványozott Malina Hedvig ellen. Eközben a Tyzden című szlovák hetilap május 14-i száma oknyomozó riportban tár fel olyan összefüggéseket, amelyek a sértett igazmondását erősítik, és megkérdőjelezi a szlovák rendőrség szavahihetőségét. „Ha a rendőrség igazat mond, akkor Malina Hedvig Szlovákia újkori történetének egyedülállóan legnagyobb hazudozója. Ha azonban az ország rendőrsége és politikai vezetése nem mond igazat, akkor ez az ártatlan lány annál is siralmasabb áldozat, mint amilyen a korábbi köztársasági elnök elhurcolt fia volt. A sokkoló megállapítások szerint Malina Hedvig nem hazudik” – olvasható a lapban. A Nyitrán tanuló csallóközi egyetemista tavaly augusztusban véresen, összeverve ment be az egyetemre, és elmondta, hogy két ismeretlen bőrfejű azért támadt reá, mert magyarul beszélt. A szlovák rendőrség az ügyet azzal zárta le, hogy a lány csupán kitalálta a megveretéséről szóló történetét. Az ország legfőbb ügyésze két hete már jelezte: Malina Hedvig ellen hamis tanúzás és a nyomozó megtévesztésének címén vádat emelnek, amiért a bíróság a lányt öt évig terjedő szabadságvesztésre ítélheti. A szerzők egy pszichiátert is megszólaltattak, aki abból kiindulva vizsgálta a lányt, hogy kitalált történetet ad elő. Az orvosnak az a végső meggyőződése, hogy Malina Hedvig „nem hazudik. ” /Vádat emeltek Malina Hedvig ellen. = Krónika (Kolozsvár), máj. 15./

Kántor Lajos legújabb, második kapu-könyvét (A mennyei kapu avagy az apokrif kerekasztal, 20–21. század. Korona Kiadó, Budapest, 2006) május 16-án mutatják be Kolozsváron. A szerző „apokrif kerekasztala” köré olyan személyiségeket idézett meg, akik ma már nincsenek közöttünk, de számba jöhetnének az Erdély Szellemi Nagyfejedelemség megalakításakor – Kós Károlytól Illyés Gyuláig, Szilágyi Domokostól Nagy Lászlóig, Gáll Ernőtől Balogh Edgárig, Bálint Tibortól Ligeti Ernőig, László Dezsőtől Méliusz Józsefig vagy Szabédi Lászlóig. Meg persze Bethlen Gábor, a nagyságos fejedelem. Felbukkannak az asztal körül olyanok is, mint George Cushing, a londoni egyetem egykori tanára, a magyar irodalom angolra fordításának napszámosa, Szabó T. Attila, Cs. Szabó László, Bibó István és sokan mások. A szerző első kapu-könyve: A kapu. Ház, utca, város (ország). Balassi-Polis, Budapest-Kolozsvár, 2004./Tibori Szabó Zoltán: Asztalgazda és főkapun jött vendégek szeánsza. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 15./

Franco Frattini, az Európai Bizottság (EB) alelnöke, igazságügyi biztos Brüsszelben bejelentette: fokozott figyelemmel fogja tanulmányozni a német európai parlamenti képviselő Markus Ferber levelét. Ferber a védzáradék életbe léptetését kérte, az utóbbi időszak negatív romániai eseményei miatt. Frattini bejelentette: már két alkalommal tárgyalt Tudor Chiuariu román igazságügyi miniszterrel a korrupció ellen küzdő ügyészek függetlenségének megsértéséről, illetve az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (DNA) megalakítására vonatkozó törvényről. Nicholas Taubman, az Egyesült Államok nagykövete Daniel Morarral, a DNA elnökével folytatott találkozóján szintén jelezte: az utóbbi események bizonyos kétkedéseket vetettek fel Románia korrupcióellenes törekvéseire vonatkozóan, nem csupán Washingtonban, de számos más fővárosban is. /Életbe léptethetik a védzáradékot. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 16./

A Nemzeti Kezdeményezés Pártja (PIN) képviselői május 15-én több városban az RMDSZ székházai előtt tüntettek, tiltakozva az ellen, hogy Nagy Zsolt informatikai minisztert nem függesztették fel tisztségéből. Az akció során minden RMDSZ-es irodának átadták Cozmin Gusa-nak, a PIN elnökének Markó Bélához intézett levelét. Markó Béla, az RMDSZ elnöke politikai jellegűnek nevezte a PIN által szervezett akciót, és úgy vélte: a szavazatok reményében gondolták úgy, hogy „érdemes belekötni a magyarokba”. /Nagy Zsolt menesztését követeli a PIN. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 16./