A magyar oktatás jelene és jövője a Kárpát-medencében című, 15 éve folyó oktatási fórum-sorozat ötletgazdája, kezdeményezője, Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke a legutóbbi, Kisiratoson megszervezett oktatási fórumon elmondta, a rendezvénysorozat lényege, hogy a Lakiteleki Főiskolán a Kárpát-medencei magyar kisiskolák rendszeresen találkoznak, különféle formában. Többek között, évente hét tantárgyversenyt szerveznek, ugyanennyi összejövetellel matematika, anyanyelv, zene, történelem, környezetismeret, számítástechnika, versmondás terén. Különféle területek tehetségkutató versenyeit, találkozóit szervezik. A kisiskola is nevelhet tehetséges gyermeket, ha jó pedagógusai vannak. A Kárpát-medence nyolc országában más-más tanterv szerint tanítanak magyar nyelvet. A hatékonysága a pedagógus lelkiismeretességén múlik. Ezt a felfogást akarják megtartani, megerősíteni. Nyugaton rájöttek: nem olcsóbb, sőt hosszú távon sokkal károsabb, ha meggondolatlanul, felelőtlenül számolnak fel egy-egy iskolát. Egy település népességmegtartó képessége attól függ, milyen erős az iskolája. A drámai népességfogyással nemcsak a magyar, hanem a Kárpát-medence minden nemzete küszködik. Nem lehet betelepülés-politikával helyettesíteni a családpolitikát. Egészséges családoknak kell megteremteni az életfeltételeket, jó iskolákat, munkahelyeket kell teremteni. Az anyanyelvű oktatás soha nem látott reneszánsza előtt áll a Kárpát-medencében. Búvópatakként van jelen egy új szemlélet, egy új stílus, amelyik nagyon ügyel arra, hogy a magyar nyelv újjászületést érjen meg. Nagyszerű fiatal pedagógusok, ha nem találnak munkát az országban, a Csángóföldre mennek tanítani. Szinte missziós küldetésként élik meg az anyanyelvű oktatás továbbvitelét. A Kárpát-medence említett nyolc országa kormányzati szinten fejkvótában gondolkozik. A Lakiteleki Főiskolán kidolgozták a Klebelsberg-programot, amelyik kimondja: egy iskola fenntartása elsősorban, másodsorban és harmadsorban is állami feladat, kötelezettség. Magyarországon jelenleg 2000 iskola van olyan fenyegetettségben, hogy a kormány bezárja őket pénzhiányra hivatkozva. Iskolánként átlagosan 20 millió forint hiányzik a költségvetésből, ami összesen 40 milliárddal terhelné azt az állami költségvetést, amelyből a kormány 40 milliárd forintot akar elkülöníteni az iskoláknak digitális táblákkal történő felszerelésére. Kisiratos előtt Kárpátalján, jövő héten Délvidéken tartanak oktatási fórumot. Utána befejeződik a sorozat, mivel a Lakiteleki Népfőiskolán kezdődik a Klebelsberg Szabadegyetem, október 13-án a parlament felsőházi termében 600 kisiskola vezetői tanácskoznak. /Balta János: Iskola, a népességmegtartó képesség záloga. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 31./

Korlátlan ideig érvényesek lesznek a magyarigazolványok, miután az Országgyűlés május 29-i ülésén módosította az erről szóló törvényt. A jövőben nem kell meghosszabbítani a magyarigazolványok eredetileg ötéves érvényességi idejét, a dokumentum korlátlan ideig érvényes lesz a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény módosításával. Megszűnnek a járulékos igazolványok. Jelenleg a diák- és pedagóguskedvezményekhez nem csupán az igazolványba történő bejegyzés szükséges, de a külön diák- és pedagógusigazolvány, illetve oktatói kártya bemutatása is. /Korlátlan ideig érvényesek a magyarigazolványok. = Krónika (Kolozsvár), máj. 31./

A kormány május 30-i ülésén fogadta el Sepsiszentgyörgy, a kovásznai megyeszékhely címerét, amelyet Szekeres Attila tervezett, és az Országos Heraldikai Bizottság hagyott jóvá. A háromszögű pajzsban zöld hármas halmon kétbástyás arany várfal, melyet középen felvont rácsú, fekete kapujú, ezüst sisakos fehér templomtorony szakít meg. A jobb oldali bástya fölött sugárzó aranynaparc, a bal fölött sugárzó, növekvő ezüstfélhold látható. A középső halmon arany medálban a sárkánnyal küzdő Szent György lovag fekete „árnyéka” áll. /Címert kapott Sepsiszentgyörgy. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 31./

Azon kell dolgoznunk, hogy minden magyar együtt legyen az Európai Unióban – szögezte le Markó Béla szövetségi elnök a Bukaresti Magyar Napok keretében tartott előadásában, május 29-én. A belépéssel ott lehetünk Európában – fogalmazott Markó Béla. Személyi igazolvánnyal is át lehet menni a határon. A határ menti közösségek szintjén már elkezdődött az egységülési folyamat, de később ez eléri a határtól távolabb eső részeket is. Megszűnik a diplomák honosításának problémája. Ma már megadatott a magyarországi, szlovákiai, szlovéniai és romániai magyarok együtt dolgozhatnak az Európai Parlamentben. /Hogy minden magyar együtt legyen az Európai Unióban. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 31./

Gyergyóholló 1600 lelkes település. Valamikor jelentős magyar közösségét szétszórták a történelem viharai. Mára mintegy 80-an maradtak, valamennyi római katolikus. – Csak az utóbbi nyolc évben közel felére csökkent a magyar ajkúak száma – jegyezte meg a kéthetente itt is miséző gyergyótölgyesi plébános, Major Sándor. A települést 1770 óta tartják nyilván. Jól felszerelt iskoláiban nem folyik magyar nyelvű oktatás, pedig akadályba nem ütközne a magyarórák tartása, azonban nincs magyar tanár, tanító. Középiskolába három magyar jár, egyikük, Kristály Adrián, figyelemre méltó eredményekkel. A borszéki Caritas családszolgálatától havonta kilátogathatnak Gyergyóhollóba is a magukra maradt öregekhez. A gyergyóhollói magyarokból mára a temetőben és idegenben több van, mint a községben. A sírkert szép székely kapuja néhai Péter Ferenc, a kovács ajándéka. /Bajna György: Szórványsors a Székelyföldön. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 31./

Térség – Érték – Társadalom címmel szervezett konferenciát a Sapientia–EMTE csíkszeredai Társadalomtudományi Tanszéke. Az eseményen bemutatták az előző tanévben végzett szociológus hallgatók diplomamunkáiból összeállított könyvet is. – A kötetbe válogatott tanulmányok a frissen végzett diákok első szakmai publikációinak, szakmai lépéseinek számítanak – mondta el Biró A. Zoltán tanszékvezető-helyettes. A Térség – Érték – Társadalom sorozat második kötete a folytonosságot is jelképezi. Május 30-án a konferencián olyan államvizsga-dolgozatokat mutattak be, amelyek mögött több hónapos szakmai tevékenység áll. A dolgozatok jelentős része egyes székelyföldi iskolák diákjait vette górcső alá. /Kozán István: Konferencia az egyetemen. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 31./

Garda Dezső nem ért egyet azzal, hogy Gyergyószentmiklós várossá nyilvánításának századik évfordulóját ünnepeljék, mert jóval korábban történt a várossá avatás. A százéves évfordulót és megünneplését Minier Gábor tanácsos fogalmazta meg. A történész-konferencia megszervezését vállalta Gazda Dezső. Az idei történész-konferenciára is az Eötvös Loránd Tudományegyetem előadótanárait, a Budapesti Történeti Intézet nemzetközileg elismert kutatóit hívta meg, de itt lesz Balogh Judit a Miskolci Tudományegyetemről, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemről pedig Rüsz Fogarasi Enikő. Az előadók között lesz továbbá Egyed Ákos akadémikus, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke, valamint Demény Lajos akadémikus, a Bukaresti Nicolae Iorga Történeti Intézet főkutatója, Pál Antal Sándor marosvásárhelyi nyugalmazott levéltáros is, továbbá bemutatkozik két fiatal történész is, Csergő Tibor múzeumigazgató és Magyari Levente. Csukovics Enikő a középkori magyar városfejlődést, Tringli István pedig a piac és a vásár jelentőségét fogja bemutatni a középkori Magyarországon. Horn Ildikó Rákóczi Zsigmond fejedelemnek az életét fogja ismertetni. /Dr. B. Garda Dezső, országgyűlési képviselő: Nemzetközi Történész-konferencia Gyergyószentmiklós történeti évfordulói tiszteletére. = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), máj. 31. – 22. sz. /

Az 1990-es években megnyíltak a kapuk a kisebbségiek szakemberképzése előtt is, megnőtt a marosvásárhelyi történetkutatók száma. A fiatal magyar történészek felkarolták a város múltjának kutatását. Most már van magyar kutató, aki a két világháború közötti időszakkal foglalkozik, és az is, aki a kommunista rendszer első két évtizedével, az Autonóm Tartomány megalakulásával, működésével és más hasonló kérdéssel igyekszik megbirkózni. Így jelenhetett meg a hiánypótló mű: Marosvásárhely történetéből (második kötet). A Pál-Antal Sándor és Novák Csaba Zoltán szerkesztette vaskos kötet különbözik az előzőktől. Marosvásárhely esetében a legtöbben a város középkori és későbbi múltját kutatták. A második kötet ezt a hiányt pótolja, alcíme: Új- és legújabb kori tanulmányok /Mentor Kiadó, Marosvásárhely/. A Pál-Antal Sándor, Simon Zsolt, Gidó Csaba, Koszta István, Sebestyén Spielmann Mihály, Nagy Miklós Kund, Körtesi Zsuzsanna, Berekméri Árpád-Róbert, Szabó Miklós, Novák Csaba Zoltán, Lázok Klára, Stefano Bottoni, Gagyi József és Soós Zoltán szerezte vaskos kiadvány érdekes várostörténeti témákat dolgoz fel. A város huszadik századi (és részben huszonegyedik század eleji) történetéről átfogó képet nyújt. /Nagy Botond: Mi történt a huszadik században Marosvásárhelyen? = Népújság (Marosvásárhely), máj. 31./

Május 29-én Aradon bemutatták a Ficzay Dénesre emlékező Emlékkönyvet. Ficzayt sokan “aradológusnak” nevezték, felidézték városi sétáit, amelyeken szinte mindent hallhattak Arad történelmi, de legfőképpen irodalmi, művészeti múltjáról, épületeiről, egykor élt kiválóságairól. “Ficus” – sokan így nevezték – kifogyhatatlan tárháza volt az Aradról szóló ismereteknek. Az aradi Kölcsey Egyesület – amely Ficzay Dénes halála (1985), pontosabban az egyesület 1989 utáni újraalakulása óta mindenekelőtt elnöke, Pávai Gyula révén hű ápolója Ficzay emlékének. A most kiadott Emlékkönyvnek Pávai Gyula a szerkesztője, aki most a városból távozni készül. Bevallotta: 22 év alatt, amíg a Ficzay-örökséggel foglalkozott, megszerette Aradot (hozzátette, “Arad nem szeretett engem”). Ujj János tanár hiányolja a könyvből az aradiak visszaemlékezését a jól ismert tanárra, irodalomtörténészre. /Jámbor Gyula: Ficzay-emlékkönyv. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 31./

Dr. Marácz László, az Amszterdami Egyetem fiatal nyelvészprofesszora – 1960-ban született ‘56-os nyugati emigránsok gyermekeként – tartott előadást a magyar nyelv szerkezetéről és eredetéről Szentkatolnai Bálint Gábor munkásságának méltatása ürügyén Sepsiszentgyörgyön. Az előadó magyarságeredethez, nyelvtörténethez kapcsolódó munkásságát nagy érdeklődés övezi. Dr. Marácz László Szentkatolnai Bálint Gábor igazsága című előadásában a székely népelem kulturális teljesítményét is méltatta. És mindezt egy külföldön született, idegen nyelvi környezetben nevelkedett, több nyugati egyetemen diplomázó és tanító fiatal tudós cselekedte. /Sylvester Lajos: Vendégünk volt dr. Marácz László nyelvészprofesszor. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 31./

Turcsány Péter, a Kráter Műhely Egyesület elnöke ismételten kiállt Wass Albert mellett. Cs. Gyimesi Éva irodalomtörténész megalapozatlan állításoktól hemzsegő írásában rágalmakat állított Wass Albert erkölcsi magatartásával és írásművészetével kapcsolatban (Ld. Új Magyar Szó, május 7.). „Mint a cikkben érintett személy, a Kráter Műhely Egyesület elnöke: büntetőjogi felelősségem tudatában szemenszedett hazugságnak, bizonyíthatatlan állításnak tartom a Szemenyei-Kiss által már korábban A Hét portálján is hazugul idézett állításukat: ‘Ha elfogadjuk Andrei Plesu tételét, miszerint a bűnösöknek, még a gyilkosoknak is létezik őrangyaluk, nem zárható ki egy égi csoda az ügy kimenetelében... Akár a nemrégiben feltárt tények (?) ellenére sem, miszerint a pomázi kiadó, Turcsány Péter birtokába jutott az író nyilaskeresztes párttagsági könyve. ’”„Szemenyei-Kiss és nyomában Cs. Gyimesi egyaránt a budapesti Kráter Könyvesház Wass Albert Termének tulajdonát képező 1943-44 évi fényképes Vadászjegyéről hallhatott csupán, amelynek másolata ma is becses része gyűjteményünknek, s ezen kívül tény az, hogy valódi Wass-dokumentumok gyűjtőjeként több száz hiteles anyag áll a Kráter Műhely Egyesület rendelkezésére. Közöttük olyan visszaemlékezések sora (!), amelyek teljes mértékben kizártnak tekintik Wass Albert fasiszta, nyilas, hungarista vagy egyéb szélsőjobboldali múltját. ” /Turcsány Péter tiltakozása Wass Albert újbóli és aljas meghurcolása ellen. = A Hét. ro, máj. 31./; Emlékeztető: Cs. Gyimesi Éva: Wass-fogak között. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 4., újraközölte: Népszabadság, 2007. május 21. Turcsány Péter írásához hozzászólt Parászka Boróka főszerkesztő: „Nagy dilemmában vagyok, hogy a véleménnyílvánítás jogán szabad-e közölni hasonló hangvételű írásokat. Most hagyjuk nyitva a kérdést. Abban azonban biztos vagyok, hogy, aki volt annyira ízléstelen 1943-1944-as idényre vadászengedélyt kiváltani, annak az ártatlanságát semmiféle filológia be nem bizonyítja. ” /A Hét. ro, máj. 31./

Kolozsvár vendége volt Kerényi Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia irodalomtudományi intézetének főmunkatársa, aki két irodalomtörténeti előadást tartott: a Petőfi-kutatás legújabb eredményeiről, illetve Madách életútjáról. Kerényi Ferenc doktori védésre érkezett Kolozsvárra, a Bölcsészettudományi Karra, opponensi minőségben, kihasználva ittlétét, felkérték előadások megtartására is. Az előadó nem első alkalommal van jelen Kolozsváron, és szívesen szólalt meg kutatói-oktatói minőségében. /F. I. : Miből főzött tintát Madách? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 1./

A Beszterce-Naszód megyei Óradnán egyre csökken a magyarok száma. A helyiek és környékbeliek nagy része Olaszországban és Spanyolországban keresi a boldogulást – panaszolta a plébános. A magyarok döntő része csaknem teljesen áttért a román nyelvre. Bauer Ilona tanárnő is alátámasztotta: az emberek nem hajlandók magyarul beszélni. A tanárnő mindent elkövetett az 1965-ben eltörölt anyanyelvű oktatás pótlása, majd helyreállítása érdekében. Előbb fakultatív nyelvórákat tartott, csoportokat szervezett, majd a rendszerváltás után az iskolai magyar tagozat visszaállításáért küzdött. A plébánia mellett Óradnán a közösségnek sikerült felépítenie a Reményik-házat, melynek befejezése még legalább 30 ezer új lejt igényel. Az óradnai katolikusoknak sikerült megjavíttatniuk a templom harminc éve elnémult orgonát. /Szucher Ervin: Elhal az anyanyelv Óradnán? = Krónika (Kolozsvár), jún. 1./

Bodó Levente szentegyházai szobrászművész vallja, hogy kőből, fémből, fából dolgozik. Bodó Levente egyik alkotása az Amerikai Egyesült Államokban, Princetonban 2004-ben került a helyére: a teljes életnagyságban készült Mária-szobor, égerfából készült. A stációk a Balatonlelle melletti Látrány településen sorakoznak, a tizennégy darab tölgyfa dombormű helyben készült el 1995–98 között. Szobrai hírességeket, személyiségeket örökítenek meg: Gábor Áron, II. Rákóczi Ferenc, Baróti Szabó Dávid, Gaál Mózes, Domokos Pál Péter, Márton Áron, Haáz Rezső, Báró Eötvös József, Majláth Gusztáv Károly, Apáczai Csere János, Kossuth Lajos, Wass Albert mellszoborban vagy egész alakosban. Emléktáblákon, domborműveken Tompa László, Nyirő József, Tamási Áron, Gellért püspök láthatóak, és portrésorozat József Attila, Ady, Zrínyi, Erkel, Bartók, Arany, Karinthy, Örkény, Petőfi stb. vonásait mintázta. A millecentenárium, a millennium ugyancsak számos lehetőséget kínált a szobrásznak. Műtermében most monumentális festmény az újdonság: Krisztus mennybemenetele vásznon, olajfestményen. Az oltárképet június 17-én szentelik fel Kecsetkisfaludban, ahol eddig nem volt római katolikus templom, a hetven körüli hívőnek a református közösség segítségével építették meg az új templomot. /Ferencz Imre: Kőből, fémből, fából... = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 1./

A gyermeknapon Csíkszeredában a különböző alapítványok, egyesületek igyekeztek sok programot biztosítani a gyerekeknek. Csíkszeredában az idén alakult Grafirka Egyesület díjazta azokat a gyerekeket, akik a legjobb munkákat küldték be az egyesület pályázatára. A legszebb ajándék, a gyermeknapi kalendárium, a Csízió volt. Ferenczes István tizenkét versének és Tiboldi István Adomák és Tanítómesék című gyűjteményes kötete tizenhárom állatmeséjének illusztrálására közel száz-száz gyerek vállalkozott, ő munkáik közül válogattak szerkesztők a kalendáriumba. A Pörgettyű Egyesület a kézműves mesterségekbe, a játékkészítés rejtelmeibe vezette be a gyerekeket, a Bándi Mária Alapítvány csalogatott agyagozni, riporterkedni. Székelyudvarhelyen a könyvtár a legkisebbeket szólította meg. A Kuckó Játszóház munkatársai jóvoltából kézműves foglakozásokon próbálhatták ki ügyességüket a gyerekek. /Takács Éva, Szász Emese: Gyermeknap gazdag programokkal. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 2./

Gyermeknapra időzítve, június 2-án megnyitották Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeum néprajzi alapkiállításának első termét, mely a székelyföldi gyermek útját követi a fogantatástól a közösségbe való besorolásig, és természetesen gyerekjátékok tarkítják a tárlatot. A kiállítást, Szőcsné Gazda Enikő és Demeter Éva muzeológusok állították össze. /Szekeres László: Gyerekvilág Székelyföldön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 2./

Május 21-én Kolozsváron bemutatták Korom Imre Az európai zsidóság helyzete XII. Piusz pápa korában /Agapé Kiadó/ című könyvét. A könyv szerint „A múlt század pápái között XII. Piusz központi helyet foglal el nemcsak időrendben, hanem tevékenységének nagysága és gazdagsága miatt is”. A szerző könyvében korabeli dokumentumok felsorolásával olyan eseménysorokat tár a világ elé, amelyek az egymással vitázók érveikben nem igazán találhatók fel. Korom Imre hangsúlyozza, hogy XII. Piusz a világháború alatt kifejtett humanitárius tevékenységéről alkotott nagy képbe beleilleszkedik a zsidók érdekében és védelmében végzett munkája is. Maguk a zsidó szervezetek, egyéniségek több alkalommal kifejezték elismerésüket XII. Piusznak mindazért, amit a holokauszt idején értük tett. 1958-ban a pápa halálakor az akkori izraeli külügyminiszter, Golda Meir következőképpen nyilatkozott: „Osztozunk az egész emberiség gyászában. Amikor népünk rettenetes vértanúságot szenvedett el, a pápa fölemelte szavát az áldozatokért”. /Csomafáy Ferenc: Az „angyali pásztor” a háború pápája volt. = Vasárnap (Kolozsvár), jún. 3./

A trianoni békeszerződés aláírásának 87. évfordulója alkalmából koszorúzással egybekötött megemlékezést tartott június 3-án a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) Budapesten. A megemlékezést követően a két csoport az Erzsébet térre vonult rendőri biztosítás mellett, majd nyolcvanan továbbindultak a Hősök terére. Közben ütemesen azt skandálták: „Vesszen Trianon!”, „Vesszen a kormány!”. A Hősök terén rövid beszédek hangzottak el. Új választást, új alkotmányt és „egy nemzetileg elkötelezett politikai elitet” szorgalmaztak. Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke szónoklatában a 60 évvel ezelőtt megkötött párizsi békeszerződésről mint a magyarság „második Trianonjáról” szólt. Korábban Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi és határon túli magyarok bizottságának elnöke bejelentette: a Fidesz és a KDNP parlamenti frakciója törvényjavaslatot nyújt be június 4-én az Országgyűlésben arról, hogy június 4-e legyen a magyar összetartozás napja. „A trianoni béke igazságtalan volt, s azok is tudták, akik tető alá hozták” – hangsúlyozta a Trianon-emlékműnél. Németh szerint „nagyon is jól tudták azok is, akik haszonélvezői voltak; a szlovákok, a románok, a szerbek és a többiek”. Németh Zsolt kifejtette, már a kortársak is azon a véleményen voltak, hogy Magyarországot Trianonban „nem megbüntették, hanem kivégezték”. Véleménye szerint az utódállamokban a magyarok „másodrendű állampolgároknak érzik ma is magukat”, Magyarországon pedig „másodrendű magyarnak”, sőt 2004. december 5-e óta „nemcsak másodrendűnek, hanem egyenesen feleslegesnek is érezhetik magukat”. A külügyi bizottság elnöke szerint Magyarországnak nem lenne más teendője, mint hogy a nemzetközi és európai fórumokon, a kétoldalú viszonylatokban minden erejével támogassa a határon túli magyarok autonómiatörekvését. /Fidesz-törvényjavaslat a nemzeti összetartozásról. = Krónika (Kolozsvár), jún. 4./

Az RMDSZ Szabadelvű Köre június 1-jén Csíkszeredában kerekasztal-beszélgetést rendezett. A liberális platform vezetője, Eckstein-Kovács Péter RMDSZ-szenátor élesen bírálta a szervezet vezetését. Magyari Nándor szociológus ismertette egy telefonon végzett felmérés eredményeit hangsúlyozva: ha az RMDSZ nem kezd tárgyalásokat Tőkés Lászlóval, valószínűleg az erdélyi magyarságnak nem lesz európa parlamenti képviselője. /Orbán Ferenc: Útkeresés. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 4./

Nagy István karnagyra emlékezett a kolozsvári zeneszerető közönség egy része június 2-án. Jelen volt a karnagy Németországban élő fia, Nagy István is családjával. A Házsongárdi temetőben a Romániai Magyar Dalosszövetség nevében Tóth-Guttman Emese és Kállay-Miklós Tünde, az EMKE nevében pedig Dáné Tibor-Kálmán helyezte el a kegyelet virágait. A Marosvásárhelyi Nagy István Ifjúsági Vegyeskar és Kovács András együttesvezető énekkel és virággal áldozott a híres karnagy emlékének. A Báthory István Líceumban hangversenyre került sor. Guttman Mihály bevezetőjében vázolta Nagy István életútját. /Nagy-Hintós Diana: Nagy Istvánra emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 4./

Nagy Mihály történész úgy véli: külön kellene választani a Trianonnal kapcsolatos közgondolkodást, a szaktörténészek munkáját és az évforduló kapcsán elő-előbukkanó politikai visszhangokat. Nagy Mihály szerint a közgondolkodás egyik meghatározó eleme az, hogy a magukat magyarnak valló személyek fejében Nagy-Magyarország tudat él. Trianon a közgondolkodásban traumát, küzdelmet teremtett, amely a nemzeti és a politikai határok összeegyeztetésére irányult – sikertelenül. Az akkori eseményeket a magyar történetírás objektíven felvállalta, a kérdéseket megválaszolta, a román történetírók legfeljebb csak próbálkoztak ezzel. Magyarországon a közvélemény elfogadja a szaktörténészek álláspontját, Romániában viszont a közgondolkodás felülírja és elutasítja azt. A romániai magyarság tudatában, ameddig a jövőkép rejtett, ameddig az integrálódás célpontja Magyarország marad, addig Trianon fontos hivatkozási alap lesz. Nagy Mihály szerint beszélni kell arról, hogy mi vezetett a jelenlegi határokhoz. Néhány évvel ezelőtt az emberek féltek nyilvánosan beszélni Trianonról – emlékezett Nagy Mihály. Tény, hogy a Magyar Királyság nemzetpolitikája 1868-1869-ben, a vonatkozó törvények létrejöttekor korszerű volt. Azonban ezt helyi szinten nem mindig alkalmazták megfelelő módon. Nagy Mihály rámutatott: immár a román szakemberek között is akadnak olyanok – például Lucian Leostean, akik igyekeznek objektíven foglalkozni a kérdéssel. Fontos lenne, hogy a román–magyar történész vegyes bizottság végre foglalkozzon azokkal a kényes kérdésekkel, amelyeket egyelőre elkerül. Az értelmiségiek felelőssége, hogy ezt a kérdést felvállalják. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Beszéljünk objektíven Trianonról Interjú Nagy Mihály történésszel. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./

Bíró Béla politológus kifejtette, a Gyulafehérvári Kiáltvány korszerű volt. Szerinte ha Erdély autonómiát kapott volna, az erdélyi magyarság elnyerte volna azokat a jogokat, amelyeket a románság is követelt magának, akkor minden másképpen alakult volna. Bíró Béla véleménye: „Ha az elcsatolt területeket az autonómia, a kisebbségi jogok nélkül olvasztották be Romániába, akkor miért lenne kisebb disznóság, hogy Erdélyt annak idején ugyanilyen módon Magyarországba próbálták olvasztani. Ha feldolgoztuk volna ezeket a kérdéseket, akkor mindannyiunk számára nyilvánvaló lenne, hogy mi sem voltunk teljesen ártatlanok. ” /Lokodi Imre: „Mi sem voltunk teljesen ártatlanok” = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./

Az első világháború végén a békeszerződés feltételeit Magyarország nélkül állapították meg. A magyar állam elvesztette területének mintegy kétharmadát, iparának 38, nemzeti jövedelmének 67 százalékát. A magyarság egyharmada, mintegy 3,2 millió magyar nemzetiségű polgár is az új határokon túlra került. A nemzetiségek egyenjogúságáról szóló rendelkezések papíron maradtak. /Veres István: A kiegyezéstől Trianonig, s onnan a máig. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jún. 5./

Szabadlábra helyezték Tudor Petrov Popa-t, az Ilascu-csoport utolsó tagját is. Ilascu-ékat a Dnyeszteren túli Köztársaság Legfelső Bírósága tizenöt év börtönre ítélte el. Ezt megelőzően Andrei Ivantocot helyezték két nappal korábban szabadlábra. A négytagú csoportosulás Moldova Köztársaság területi integritásáért küzdött abban a polgárháborúban, amely végül a Dnyeszteren túli Köztársaság leválását eredményezte. Ilascuékat 1992. június 2-án tartóztatta le, és ítélte el terrorizmus vádjával a bíróság. Ilascut halálra, a többit tizenöt év börtönbüntetésre ítélték. A nemzetközi nyomás hatására 2001-ben Ilie Ilascu kegyelemben részesült, és kilenc évi fogság után szabadlábra helyezték. Ilascu Romániába távozott, majd a Nagy-Románia Párt jelöltjeként felküzdötte magát a romániai szenátorságig. /Kiszabadult az Ilascu-csoport utolsó tagja is. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./

A romániai kommunizmust elítélő jelentést elkészítő kutatócsoport irányítója, Vladimir Tismaneanu elmondta: halálos fenyegetést tartalmazó levelet kapott. A politológus szerint a megfélemlítési akció mögött a Nagy-Románia Párt (PRM) áll. „Tekintettel arra, hogy C. V. Tudor már többször is kifejezte az elnöki bizottság iránti ellenszenvét, és mivel tagadhatatlan a hasonlóság Tudor nyilvánosság előtt tett nyilatkozatai, illetve a levél hangneme között, felmerül a kérdés: vajon egy mániákus antiszemita egyéni akciójával, vagy a PRM szekusaihoz kötődő stratégiával állok szemben”, tette fel a kérdést Tismaneanu. /Halállal fenyegették meg Tismaneanut. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./

Ha a püspök által szorgalmazott egység azt jelenti, hogy hagyjuk el az anyanyelvünket, akkor ilyen egység nekünk nem kell – mondta Nyisztor Tinka, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének egyházi felelőse a Petru Gherghel jászvásári római katolikus püspöknél tett látogatás után. A magyar miséért tizenhat éve harcoló pusztinai Nyisztor Tinka Istók Bálint, Benke Pál és Duma Dániel csángó szövetségi képviselők társaságában utazott Iasi városba, hogy részt vegyen azon a találkozón, amelyen az egyházfő fogadta a Vatikánt is megjárt, magyar miséért kerékpározó Ferkó Zoltánt. Petru Gherghel kijelentette, az egységre kell törekedni, nem szeretné, ha a falvakban pártokra szakadnának az emberek, és békétlenség alakulna ki. Nyisztor Tinka szerint ezt éppen a papok idézik elő olykor ultranacionalista szónoklataikkal, amire Pusztinában is volt példa. A találkozón Petru Gherghel arra kérte a jelen lévő csángókat, írják le a Hiszekegyet magyarul, amit természetesen nem mindannyian tudtak, hiszen soha nem adódott lehetőségük, hogy anyanyelvükön hallgathassák a liturgiát. Éppen itt a hiba, tanítani kellene, elsőáldozniuk kellene a gyermekeknek magyar nyelven, és akkor tudnák az egyházi szövegeket – érvelt Nyisztor Tinka. /Fekete Réka: Nyájas találkozó változatlan tartalommal (Csángók a jászvásári püspöknél). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 5./

A város multikulturalitására hivatkozva, csakis paritásos alapon tudja elképzelni az emlékművek állítását Marosvásárhelyen Dorin Florea polgármester. Az elöljáró kijelentette: neki semmi kifogása az ellen, hogy az önkormányzat „valamilyen magyar költőnek” szobrot szavazott meg, de a hagyomány és a jóérzés jegyében ezzel egy időben emeljenek szobrot „a másik fél” történelmi képviselőjének is. Azzal, hogy a múlt heti tanácsülésen egyhangúlag megszavazott Aranka György-szobrot össze szeretné kapcsolni egy román személyiség emlékművével, Florea önmagának mond ellent. A vásárhelyi elöljáró három évvel ezelőtt a nagy-romániás politikusokkal együtt vehemensen támadta az RMDSZ tanácsosait, mivel azok a paritásos rendszerhez ragaszkodtak. Dorin Florea a már megszavazott Bodor-kút visszaállítása kapcsán is rosszallását fejezte ki. Mint mondta, az egykori zenélő kutat nem szabad eredeti méreteiben elkészíteni. Florea szerint amennyiben a főtér alsó végéből elköltöztetik az ismeretlen katona szobrát, helyébe csakis az Erdélyi Iskola képviselőit ábrázoló műalkotást tudná elképzelni. Marosvásárhely főterén jelenleg csupán román vonatkozású szobrok állnak; az első és második világháború után innen eltávolított műalkotások közül egyet sem állítottak vissza. /Szucher Ervin: Egy szobor ide, egy oda? = Krónika (Kolozsvár), jún. 5./

Június elsején a Humana Regun Egyesület, az RMDSZ szászrégeni szervezete történelmi vetélkedőt szervezet. A Historia Nostra történelmi vetélkedősorozat két évvel ezelőtt indult útnak szászrégeni magyar történelemtanárok kezdeményezésére. Ebben az esztendőben a vetélkedő témája az Árpád-házi királyok kora volt. A rendezvény célja nemzeti történelmünk eseményeinek és személyiségeinek megismertetése a gyermekekkel. /Fábián András Gy. : Történelmi vetélkedő Szászrégenben. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 5./

A mindössze ötvenhét lelket számláló Jásfalva apraja-nagyja összegyűlt június 13-án a falu közösségi háza és tájháza avatására, a svájci, udvarhelyi, kányádi vendégek fogadására. A jásfalviaknak a svájciak anyagi támogatásával és a Székelyudvarhelyi Rotary Club közreműködésével lett modern, lakodalmak, keresztelők, torok megtartására, valamint turisták fogadására is alkalmas közösségi házuk és tájházuk. A svájciak 15 éve áll kapcsolatban a jásfalviakkal, ivóvízhálózatot is építettek Jásfalvának. A faluban jelenleg 57-en laknak, ebből 27 személy magyar, a többi pedig roma nemzetiségű. /Kiss Edit: Házavatás Jásfalván. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 5./

Idén lesz 15 éve, hogy megalakult a csíkszeredai Pro-Print Könyvkiadó. A kiadó hű maradt céljához: a romániai magyar kisebbséggel kapcsolatos könyvek kiadását tartja elsődlegesnek. A Pro-Print Könyvkiadó 1992-ben jött létre, azóta igazgatója Burus Endre, aki az elmúlt évek legnagyobb eredményének azt tartja, hogy a kiadott 150–200 címen túl könyveik minősége is sokat javult, és elérte az anyaországiak színvonalát. Ők voltak Erdélyben az elsők, akik varrva és kötve készítették a könyveket, saját műhelyükben. A kiadó Múltunk-, Helyzet-, Krónika-, Lustra-könyvek sorozata mellett van a Magyar Kisebbség Könyvtára, a Térség Könyvek, az Ignácz Rózsa-életműsorozat, ezt akarják bővíteni egy néprajzi sorozattal és egy olcsó diákkönyvtár jellegű sorozattal. Általában 500–1000 példányban jelennek meg könyveik, de vannak olyan kiadványaik, melyekből 10. 000 felett adtak el, például a Csipike vagy az Erdélyi ízek. /Barabás Blanka: Tizenöt éve a könyvpiacon. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 5./