Gyors egymásutánban két ismert RMDSZ-politikus is nyilvánosságra hozta szándékát, hogy megpályázza Marosvásárhely polgármesteri székét. Borbély László az SZKT legutóbbi ülésén jelentett be szándékát. Csodálkozik, hogy második bejelentkezőként jelenik meg az ő neve, mutatott rá Csegzi Sándor alpolgármester, amikor ő a városi választmány előtt legalább másfél évvel beindította a jelölés folyamatát. Őt a körzetek már több hónapja jelölték. Az RMDSZ-en belül a jelölési folyamat úgy működik, hogy a körzetek jelölnek, a választmány dönt, és utána lesz az RMDSZ-nek jelöltje. Csegzi ezt a folyamatot követte. Elmondta, hogy az előző választásokkor az RMDSZ felső vezetése ütötte el a jelöltségtől. Úgy érzi, az elmúlt 11 év alatt sikerült bizonyítania. Reméli, hogy előzőleg nem lesz meggyőzés, az emberek a választmányi ülésen fognak dönteni. /Mózes Edith: Csegzi Sándor: 11 éves munkám szól mellettem. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 19./

Brassai Zsombor székelykövesdi református lelkész szerint – aki „civilben” a Maros megyei RMDSZ-szervezet ügyvezető alelnöke – politikai indíttatású az az átirat, amelyben Pap Géza püspök és Tonk István főgondok arra szólította fel, hogy hét nap leforgása alatt nyilatkozzon az érdekvédelmi szövetségben betöltött tisztségeiről. A felszólításban az egyházkerület vezetői egy 2003-as igazgatótanácsi határozatra hivatkoznak, amely megtiltja a lelkipásztoroknak, hogy akár politikai párt, akár politikai szervezet, vagy politikai jellegű érdekvédelmi szövetség tagjaként, akár független jelöltként, helyi, megyei vagy országos szervezetben választott tisztségviselőként vagy fizetett tisztviselőként feladatot végezzenek. Az egyházkerület döntése értelmében akár palástjától is megfoszthatják azt a lelkészt, aki a határozatot megszegi. Brassai Zsombor szerint Tőkés László független európai parlamenti jelölt nyíltan felvállalt támogatása egyértelműen kifejezi, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület vezető testülete adott esetben politikai szervezetként is képes fellépni az RMDSZ-el szemben. A lelkész arra a korábbi egyházkerületi állásfoglalásra utalt, amelyben Pap Géza püspök felszólította az RMDSZ-t, biztosítson befutó helyet jelöltlistáján Tőkés Lászlónak. „Ilyen megközelítésben elképesztő a számonkérés – az egyházvezetők, hivatalukkal is visszaélve politikai szervezetként nyilvánulnak meg, de a lelkésztől, aki magánemberként, s nem hivatalát használva, politikai szerepet vállal, számon kérik a politizálást” – méltatlankodott Brassai Zsombor, aki hangsúlyozta: a szószéket, a lelkészi szolgálat közösségi vagy személyes lelkigondozói alkalmait sohasem használta politikai megnyilatkozásokra. Az Erdélyi Református Egyházkerület Elnökségéből a lapnak csak Tonk István főgondnokot sikerült szóra bírnia, Pap Géza püspököt nem tudták elérni, Tonk István nem kívánt reagálni Brassai Zsombor felvetéseire. „A lelkipásztor válaszlevele címemre még nem jutott el, így tartalmát nem kommentálnám. Pap Géza püspökkel majd elemezzük a választ, és megfogalmazzuk az elnökség álláspontját” – nyilatkozta a főgondnok. Brassai Zsombor korábban az RMDSZ Maros megyei tanácsosa is volt. A már említett igazgatótanácsi határozat alapján egyszer már felfüggesztették három évre emiatt a tisztségéből. Ezt követően Brassai Zsombor 2005. június 15-én keltezett levelében lemondott a megyei tanácsosi tisztségéről. Ennek eredményeképpen Ötvös József marosvásárhelyi esperes kérte a fegyelmi eljárás újratárgyalását, és a határozat megsemmisítését. A mostani átiratban az Erdélyi Református Egyházkerület tanácsa „megdöbbenéssel vette tudomásul, hogy mintha semmi sem történt volna, a tiszteletes provokatív módon nyilvánosan hirdeti, hogy több politikai tisztséget is betölt az érdekvédelmi szervezetben, politikai rendezvényeken, mint megbízott tisztségviselő jelenik meg, és nyilatkozik. Ezzel ismételten bizonyítékát adja annak, hogy semmibe veszi az igazgatótanács határozatát, de a fegyelmi határozatokat is. ” /Lokodi Imre: Keresi a szálkát az erdélyi református egyházkerület? „Fellázadt” az Erdélyi Református Egyházkerület Elnöksége ellen Brassai Zsombor székelykövesdi református lelkész. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 19./

Amikor az egyházi emberek közéleti-politikai szerepvállalásáról van szó, mindig tekintettel kell lenni a kelet-európai régió különleges körülményekre. A kommunista rezsimek évtizedei alatt az egyházak valamiféle menedéket nyújtottak híveiknek a szellemi elnyomás ellen. Az akkori bizalom emléke miatt a posztkommunista országokban az egyház ma sokkal jobb népszerűségi mutatókat ér el, mint például Nyugat-Európában. Elég Lengyelország Jerzy Popieluszkójára vagy II. János Páljára gondolni, vagy a magyarok Mindszenty bíborosára, akik meghatározó egyéniségei voltak egyben a római-katolikus egyháznak és a totalitarizmus elleni harcnak is. Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökének a romániai magyar közéletben folyamatosan jelen van. A másik, az erdélyi egyházkerület püspöke viszont összeférhetetlenné nyilvánította a papi hivatást a közéleti szerepvállalással. Későbbi azután politikai jellegű állásfoglalásokat tett. Salamon Márton László, a lap főszerkesztője elítéli ezt a magatartást: bort iszik, és vizet prédikál. /Salamon Márton László: Bor és víz. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 19./

Csató Béla római katolikus főesperes a marosvásárhelyi közélet ismert személyisége, a Marosvásárhelyi Napok alkalmával a város díszpolgára cím megkapta. Hamarosan elhagyja marosvásárhelyi gyülekezetét, új megbízatás várja. Csató Béla úgy érzi, hogy benne a tüzet, a lelket Márton Áron püspök gyújtotta meg. Ő tanította meg, hogy a népünkért fel kell vállalni a munkát. Az egyik nagy megvalósítása a Deus Providebit Ház, Marosvásárhelyen léteznie kell egy szellemi kisugárzó központnak. Eddig meg kellett teremteni egyfajta infrastruktúrát, így plébániák létesítését. Most kezdődik el a legutolsó templom építése az Egyesülés negyedben. Nagy álma volt a katolikus egyetem, ez nem valósult meg, de ennek a szellemiségéből született ez a ház, ahol a Sapientia megkezdhette marosvásárhelyi működését. Csató Béla engedelmeskedik az érseknek, mert a katolikus pap engedelmességi fogadalmat tett, de az elhelyezés ténye bántja őt. /Makkai János: „Bennem a tüzet Márton Áron gyújtotta meg”. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 19./

A Kuckó Egyesület /Székelyudvarhely/ munkatársai a Helyi értékek feltárása és megőrzése elnevezésű program részeként ellátogattak Székelyderzsbe, melynek során néprajzi gyűjtésre vállalkoztak. Két évvel ezelőtt hasonló céllal indultak Homoródalmásra, festett bútorok után kutatva. Derzsen is régi festett bútorokat kerestek, azok motívumainak feltárására vállalkoztak. Bencze Ilona egyesületvezető mellett ott volt Miklós Zoltán, a Haáz Rezső Múzeum néprajzosa, Ivácsony Zsuzsa magyar-néprajz szakos tanár, valamint néprajzos tanítványai, Szabó Károly, a Városi Könyvtár igazgatója, Bencze Margit néprajzos és Vajda Ildikó, a Kuckó munkatársa. A néprajzi gyűjtés házról házra zajlott, festett bútorokat örökítettek meg a fényképezőgép segítségével, ugyanakkor régi családi fényképeket is gyűjtöttek az út során, melyet az udvarhelyi múzeum részére szereztek be. A munka eredménye, akárcsak a homoródalmási kiadvány – Homordalmási bútorfestők nyomában címmel publikálták, és motívumokat, kifestésre alkalmas motívumrajzokat tartalmazott –, egy könyvben jelenik majd meg augusztusban. Ez a derzsi bútorfestésben alkalmazott motívumokat mutatja be. Jelenleg a begyűjtött anyagokat vizsgálják. A gyűjtés alatt körülbelül 20-25 padot találtak, és kendőszeget. A padok talán azért maradtak meg a faluban, , mert nagyságuk miatt (több, mint három méteresek) nem szállították el a kereskedők. /Barabás Blanka: Derzsi motívumkincs egy tarsolyban. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 19./

A Demokrata Párt (PD) és a Liberális Demokrata Párt (PLD) az európai parlamenti választások „környékén, vagy azok után” írja alá a két alakulat közti együttműködési megállapodást azt követően, hogy a demokraták bíróság előtt érvénytelennek nyilvánítják a D. A. Szövetség protokollumát – jelentette be Emil Boc, a PD és Theodor Stolojan, a PLD elnöke. Június 18-án Emil Boc és Theodor Stolojan bejelentette, hogy benyújtották az egészségügyre vonatkozó, a kormányt elmarasztaló indítványukat. Röviddel ezután Mircea Geoana, a Szociáldemokrata Párt (PSD) vezetője is bejelentette hasonló szándékát. /Együttműködési megállapodást ír alá a PD és a PLD. Egyszerű indítványok a Tariceanu-kormány ellen. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 19./

Traian Basescu államfő június 19-én aláírta Borbély László ideiglenes kinevezését Nagy Zsolt távközlési és informatikai miniszter helyére, akit az államfő múlt hét elején függesztett fel tisztségéből. Borbély László fejlesztési, középítkezési- és lakásügyi miniszter ideiglenes kinevezését a miniszterelnök javasolta. „Mindenképpen átmeneti kinevezésről van szó, az igazságügynek 45 nap alatt tisztáznia kell, hogy befejezi-e az eljárást, vagy nem Nagy Zsolt ellen”, mondta Borbély. A miniszteri tisztség ideiglenes átvétele nem jelenti azt, hogy Borbély Lászlónak le kell mondania a fejlesztési, közmunka- és lakásügyi tárca éléről. /Borbély László az ideiglenes távközlési miniszter. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 20./

A külföldön – elsősorban Afganisztánban és Irakban – állomásozó román csapatok és a román–orosz katonai viszony képezte a fő témáit Teodor Melescanu védelmi miniszter meghallgatásának a szenátus védelmi, közrendfenntartási és nemzetbiztonsági bizottsága előtt. A tárcavezetőt azt követően kérették a honatyák elé, hogy Romániában de Oroszországban is visszhangot keltett egyrészt a román csapatok Irakból történő kivonására, másrészt a közös román-bolgár-orosz-amerikai hadgyakorlatra tett javaslata, amelyet, nagyrészt a romániai felháborodás nyomán később a visszavonásig „árnyalt”. A védelmi ügyek korábbi vezetője, a demokrata párti Sorin Frunzaverde az orosz csapatokkal való közös hadgyakorlat ötletét „furcsának” és „időszerűtlennek” minősítette. Traian Basescu államfő a Grúziát, Ukrajnát, Azerbajdzsánt és a Moldovai Köztársaságot magában foglaló szervezet, a GUAM bakui értekezletéről hazatérve kifejtette, Románia támogatja a békekezdeményezéseket, és szükségesnek tartja az európai hagyományos fegyverzetek csökkentésére vonatkozó egyezmény gyakorlatba ültetését – de csak azt követően, hogy Oroszország kivonja csapatait a Moldovai Köztársaságból és Grúziából. /Bogdán Tibor: Vallatták” az oroszbarát Melescanut. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 20./

Az állami magyar Bolyai Tudományegyetem újraindításának szükségességéről írásbeli nyilatkozatot nyújtott be június 19-én az Európai Parlamentbe az RMDSZ három megbízott európarlamenti képviselője, Kónya-Hamar Sándor, Kelemen Atilla és Szabó Károly. Indoklásuk szerint Románia következetesen megtagadja saját, magyar nemzetiségű adófizető polgáraitól azt a jogot, hogy magyar tannyelvű állami egyetemen tanulhassanak. A dokumentum nehezményezi, hogy az egykori Bolyai Tudományegyetem jogutódjaként működő Babes–Bolyai Tudományegyetem román vezetősége az egyetemi autonómiára hivatkozva elutasítja a magyar karok felállítására vonatkozó kérést. A lakosság 6,6%-át kitevő 1,5 milliós magyar közösség 4 államilag finanszírozott egyetemre lenne jogosult. Ezzel szemben a romániai egyetemisták csupán 4,4%-át jelentő 29 000 magyar nemzetiségű egyetemista közül csak 10 000 tanulhat anyanyelvén. A képviselők október 25-ig igyekeznek összegyűjteni a képviselők abszolút többségének támogató aláírását, arra ösztönözve ezzel az Európai Bizottságot és Európai Tanácsot, hogy szólítsák fel Romániát a magyar kisebbség jogos igényének teljesítésére. Az írásbeli nyilatkozat kérdésében intenzív egyeztetések folytak az Európai Parlamentben – pártállástól, nemzeti hovatartozástól függetlenül – tevékenykedő, a kisebbségi oktatás ügyét szívén viselő képviselők között, akik teljes támogatásukról biztosították a kezdeményezést. A nyilatkozatot kiegészíti az a beadvány, amelyet romániai magyar akadémikusok, közéleti személyiségek címeztek az Európai Parlament Petíciós Bizottságához a Babes–Bolyai Tudományegyetemen kialakult áldatlan helyzet kérdésében. /Kérik a Bolyai egyetem újraindítását. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 20./ Első látásra Kónya-Hamar Sándor, Kelemen Atilla és Szabó Károly nem tesznek mást, mint végzik a dolgukat. Eddig azonban az RMDSZ kormányzati érdekszférájába nem fért bele a túlzott bolyaizás. Az elmúlt évek tényleges vagy ellenzéki kormánypártisága a Petőfi–Schiller-szerű, álkezdeményezések támogatását engedélyezte, legfeljebb ejnyebejnyézést a Babes–Bolyai magyar oktatói különutas politikájának intézményi megtorlásakor. A kezdeményezés hitelességét az kérdőjelezi meg, hogy az írásos nyilatkozat korábban valamiért nem járta be a többek között az oktatási ügyekért is felelős magyar államminisztert is felvonultató román kormány kabinetjeit. /Csinta Samu: Bolyai Brüsszelben. = Krónika (Kolozsvár), jún. 20./

A katonai ügyészségre fogják behívni meghallgatásra Ion Iliescu volt államfőt, akit az 1990. június 13–15. közötti bányászjáráskor meghalt négy ember ügyében gyanúsítanak. Gyanúsítottként kezelik Mihai Chitac tartalékos tábornokot, volt belügyminisztert, Gheorghe Andrita szintén tartalékos tábornokot, a volt belügyminiszter helyettesét, továbbá Calin Traian Stefan, Costea Dumitru és Constantin Vasile tartalékos rendőrezredeseket. 1990. június 13-a és 15-e között Bukarestben hat személyt megöltek, több tízet megsebesítettek, megrongáltak több pártszékházat, intézmények, valamint a rendőrség épületét. Az ügyészek megállapították, hogy a halálesetekért a belügyminisztérium akkori vezetői felelősek, a bűncselekmények pedig magukba foglalják az államhatalom és nemzetgazdaság aláaknázását, a szabadságtól való jogtalan megfosztást és emberiség ellen elkövetett bűntettet. Ion Iliescu szerint mindeddig egyetlen cselekményt sem közöltek vele, amelyek valamilyen formában vád alá helyeznék. Meggyőződése, hogy annak idején helyesen cselekedett. /Kihallgatják Iliescut a bányászjárás ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 20./

A Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISZSZ) június 14–17. között Nagybányán immár második alkalommal szervezte tavaszi műhelytáborát. A Felsőbányai MADISZ és a Nagybányai Ifjúsági Alapítvány társszervezésében lezajlott találkozón a MISZSZ tagszervezeteinek képviselői többek között pályázati menedzsment és szervezeti hálózatépítés képzésen, valamint számos alkotó jellegű műhelymunkában vettek részt. A magyarországi partnerek európai uniós pályázati tapasztalataikat ismertették. /Műhelytábor kies vidéken. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 20./

Megrendezték az V. Pókai Napokat. Ferenczi György Csaba lelkipásztor mondotta: „Póka közössége megérdemli ezt az ünnepet, mert az utóbbi hetekben nagyon sokat dolgozott, fáradott”. Elhangzott Szöllősi Árpád, a Póka-monográfia társszerzőjének valamint Horváth Loránd torontói nyugalmazott lelkésznek az előadása. A pókai asszonyok kézimunka-kiállítása sikeres volt. Fogy a falu lakossága, nincsenek munkahelyek, nincs rendszeres buszjárat. Pókán 375 tagú a református gyülekezet. Id. Tolvaly Ferenc, a Póka-monográfia szerzője szerint a falu kezd érdekessé válni, sokan vásárolnak itt házakat. /Antalfi Imola: Ünnep a Mezőség egyik kapujában. „Póka népe sose feledje, honnan indult”. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 20./

Háború a háború után – ez a címe annak a kiállításnak, amelyet a budapesti Hadtörténeti Múzeumban nyitottak meg, és amely egy olyan háborúról szól, amiről eddig csak nagyon kevesen tudtak. A második világháború után, 1944 és 53 között a litvánok kitartó ellenállást szerveztek a szovjet elnyomás ellen, erről szól a megnyitón bemutatott dokumentumfilm is. A szovjet hatóságok olyan sikeresen titkolták el ennek a háborúnak a tényét, hogy arról évtizedekkel később sem tudtak. Az első híradások nyugat felé 1947–48-ban jutottak el, amikor ennek a függetlenségi mozgalomnak több képviselője nyugatra szökött, és különféle dokumentumokat – a szovjet megszállásról, az NKVD-s alakulatok atrocitásairól és a deportálásokról – vittek magukkal. A dokumentumok: az akkori illegális sajtó, szamizdat kiadás Litvániában. Másrészt rengeteg fénykép készült, a lakosság óriási többsége támogatta ezt a partizánmozgalmat. A litván ellenállás több fázisban zajlott. Az első 1944-től 46-ig. Ez volt a legaktívabb szakasz. Ebben körülbelül 10 ezer ember vesztette életét. A következő nagy szakasz 1946-tól 48-ig tartott, amikor a különböző, szinte független partizáncsoportok megpróbáltak egységesülni. 1949 februárjában hozták létre a különböző partizánszervezetek kongresszusát, és egységes vezetést alakítottak ki. Lényegében ekkor hozták létre azokat a katonai körzeteket, amelyek alapján szervezett, egyenruhás, rangjelzésekkel ellátott mozgalommá alakult át. Ez az első igazán nagy csapásoknak az időszaka, mert tömeges deportálással válaszoltak a szovjet hatóságok. A harmadik szakasz a leágazó szakasz, 1948-tól 53-ig tart, amikor lényegében 2–3 ezer ember maradt, ők kitartottak az erdőkben, földbe ásott bunkerekben. Különböző adatok vannak: 118 ezertől 130–140 ezer embert ért megtorlás. Különböző kimutatásokat lehetett olvasni: 1953-tól 55-ig a lakosság tíz százalékát érte Litvániában különféle megtorló intézkedés, deportálás, börtönbe vetés, bírósági ítélet. /Litván ellenállás. Egy háború, amiről nem tudott a világ. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 20./

Néhány évvel ezelőtt sorozatosan jelentek meg ügynöklisták Budapesten. Sokaknak feltűnt, hogy az első ügynöklistán szinte csak jobboldaliak szerepeltek: püspökök, papok, közéleti személyiségek. Az áldozatok, akiket beszerveztek, vagy megpróbáltak beszervezni, de mégsem sikerült. Nem jelentek meg ezen a listán azok, akik működtették a rendszert. Vajon miért? Kiszely Gábor történész, aki könyvet írt az ÁVH, a terrorszervezet történetéről, leszögezte: „egyetlenegy ügynöklista sem jelent meg. Szó sincs ügynöklistáról. Pusztán egy manipulatív szándékkal feldobott névsorról, amit nem nevezek ügynöklistának. Ilyen listát ugyanis bárki készíthet. ” „ Igazi ügynöklista nem látott napvilágot Magyarországon, annál inkább egy manipulatív, hírhedt lista, amelyet a közvélemény Antall-listának nevez. ” Ezen a listán szerepelnek valódi ügynökök, és olyan emberek, akiket be akartak sározni. Furcsa, hogy sokaknak, akik valóban együttműködtek a titkosszolgálattal, hiányzik a neve. Ez a lista tehát rágalomhadjárat, méghozzá alvilági módszerekkel. Sikerült elhitetni a közvéleménnyel, hogy ez ügynöklista. Kiszely elmondta, igaz, hogy a rendszerváltáskor az elvtársak iratokat égettek, de gondosan ügyeltek arra, hogy az elégetett iratok tartalmát rögzítsék mágneses szalagon vagy már számítógépen. A megsemmisített listák valamilyen formában továbbélnek, ezt biztosra vehető. Hogy ezek hol találhatók? Kiszely nem tartja valószínűnek, hogy ez a jelen titkosszolgálatoknál van, amelyek közül egyik sem jogutódja a feloszlatott III/III-nak. Hogy ezek a III/III archívumában találhatók, megint csak vélelmezhető. Azonban ez nem kutatható. A munkásőröknek és a párttagoknak kötelességük volt rendelkezésre állni informátorként. Érdekes: azt a témát, hogy vajon mennyiben volt segítőtársa a Munkásőrség a III/III-nak, soha senki még nem kutatta. Sokan dolgoztak úgy, mintha beszervezett ügynökök lennének, csak később szépen el lehetett tűnni, mert sehol nem regisztrálták őket. Kérdés: vajon hová kerültek a titkosszolgálattól elbocsátott emberek, kit integráltak közülük más titkosszolgálatokba mint szakembert. Hogyan kerültek ezek a tisztek a gazdasági életbe, hogyan találták meg ismét a kapcsolatot egymással? Erre sincs konkrét bizonyíték. A lehallgatást a BM III/IV-es részlege végezte. Ezek az iratok ma is nemzetbiztonsági rizikót, kockázatot jelentenek, tehát nem kutathatók. Egy lehetősége van a kutatónak: az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárába, az archívumban több kilométeren keresztül rághatja át magát az aktákon: ki mindenkit hallgattak le? Többtízezer embert hallgattak le, volt, akit csak időlegesen hallgattak le, aztán leszerelték nála a készüléket, majd a poloskarendszert rárakták másra. Elképzelhető, hogy egyes elbocsátott III/III-asoknál maradt lehallgató készülék. Hogy ezek a csoportok kiknek ajánlhatták fel szolgálataikat, és esetleg dolgoztak tovább illegálisan, ez nem bizonyítható. Az elmúlt években lejárattak közéleti személyiségeket, például Kondor Katalint vagy Kaposvár polgármesterét. /Frigyesy Ágnes: Hamis ügynöklisták a jobboldal lejáratására? Beszélgetés Kiszely Gábor történésszel, a Terror Háza szakmai igazgatójával. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 20./

Duna-menti közös történelmünk máig is legérzékenyebb fejezete 1848-49. Köztéri tábla hirdeti Kolozsváron, a Biasini-ház falán, Petőfi Sándor emléktáblája alatt 1848-49 román áldozatainak állítólagos mérlegét: 40 000 halott, 240 felégetett és elpusztított falu. Ezt a magyar nemesi önkény számlájára írják (különben egész nemzetként is megkapjuk a magunkét, például Baba Novac szobrának uszító feliratán). Ezzel szemben az osztrák császári felmérések szerint a román áldozatok száma 4425 fő. 1857-ben, egy másik statisztika szerint 5405 személy. Utóbbi forrás 18 ezer főre becsülte Erdély lakosságának a teljes veszteségét. Összesen 18 ezer áldozat, csatákban és csatákon kívül, ebből 40 ezer román! És ezt 2007 nyarán, Kolozsváron szó nélkül tudomásul vesszük. Nem hivatkozunk bécsi, pétervári, pesti és hazai levéltárak anyagainak az összevetésére. Egy szava sincs hozzá a „jogvédő” politikának, vállukat vonogatják a megszólított civil szervezetek: „nem jött el még erre az idő”. A július elejére esedékes román-magyar konzultáció napirendjén az ilyen köztéri feliratok eltávolítása még véletlenül sem szerepel. /Krajnik-Nagy Károly: Itt az idő! Vagy ráérünk arra még? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 20./

Az Alkotmánybíróság legújabb döntése nyomán Ion Iliescu államfő fellélegezhet: egyelőre nem vizsgálják ki a bányászjárás ügyében. Az alkotmánybírók úgy döntöttek, hogy alkotmányellenes a törvénykönyv azon szakasza, amely a katonai ügyészek illetékességére vonatkozik olyan ügyekben, amelyekbe tisztek mellett civileket is vizsgálnak. /Iliescu fellélegezhet. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 21/

Furcsa cikkek sorozata jelenik meg a bukaresti román sajtóban. Traian Ungureanu írta a minap a Cotidianulban, hogy „friss projektre van szükség”, amelynek kezese Traian Basescu legyen. Vladimir Tismaneanu pedig úgy fogalmazott, az új politikai erő „a harmadik köztársaság szövetsége” kellene hogy legyen. A Traian Basescut tömjénező, Gabriel Liiceanu köré csoportosult bukaresti értelmiségiek támogatják az új politikai mozgalom létrehozását. A Basescu testére szabott új alkotmányt Vladimir Tismaneanu politológus és Gabriel Liiceanu filozófus vezetésével dolgozná ki a szóban forgó értelmiségiek csoportja. Liiceanu kijelentette: Romániában az elnöki rendszert kell meghonosítani, s nem kell félni attól, hogy ez esetleg diktatúrához vezetne, mert ez a mai Európában már elképzelhetetlen. Az alapelv egyszerű: egy nemzet, egy párt, egy führer. Orbán Viktor polgári körös populista politikai tervéből merítenek ezek? – kérdezte Tibori Szabó Zoltán. /Tibori Szabó Zoltán: Jön a populista köztársaság? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 21/

Június 21-én kezdődik Kisvárdán a XIX. Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja. A június 21-e és 30-a közötti magyarországi rendezvényen 26 előadást láthat a közönség négy szomszédos ország, Románia, Szerbia, Szlovákia és Ukrajna 14 magyar színházának, továbbá a kolozsvári és a marosvásárhelyi egyetem, valamint az Újvidéki Színművészeti Akadémia művésznövendékei előadásában. A június 21-én tartandó ünnepélyes megnyitó után a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata Gombrowitz Yvonne, burgundi hercegnő című darabját mutatja be. /Köllő Katalin: Rajtol a kisvárdai színházfesztivál. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 21/

Párbeszédre van szükség, szorosabb kapcsolatra a civil szervezetekkel, az egyházakkal, az értelmiségiekkel és szakmai egyesületekkel, jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) legutóbbi marosvásárhelyi ülésén. Markó párbeszédet ajánlott mindenkinek, aki hajlandó prioritásokról, célokról és programokról tárgyalni. Így Tőkés László püspöknek, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökének is. A Szabadság megkérdezte erről Tőkés László véleményét. „Markó Béla gyakorlatilag a mi ajánlatunkra válaszol, hiszen mi ezt már 2004 januárja óta szorgalmazzuk. A párbeszédet nem Markó Bélának kellene ajánlania, hanem neki kellene elfogadnia tőlünk” – reagált a püspök. Az erdélyi sorskérdésekről kellene tárgyalni, a magyar egyetem, az autonómia, a szórvány vagy a csángókérdés, az RMDSZ kormányzati szerepvállalása stb. Ennek érdekében Tőkés László jelezte, június 30-án Marosvásárhelyen Erdélyből Európába címmel fórumot hívnak össze. Meghívják mindazokat, akik fontosnak tartják a közélet és közképviselet megújulását. Tőkés László hangsúlyozta, a magyar érdekvédelem súlyos helyzetbe került a május 19-i referendum nyomán. A népszavazás szinte megpecsételte az RMDSZ sorsát, ebből a helyzetből kell megtalálni a kiutat. Az RMDSZ nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy Románia bekerüljön az EU-ba, most pedig már nincs szükség rá. Ebbe a kiszolgáltatott helyzetbe nem lett volna szabad beletáncolni. Ezért valakik felelősek. A megoldás: tisztulás, megújulás, összefogás. /Papp Annamária: „Tisztulást, megújulást, összefogást!” Beszélgetés Tőkés László püspökkel, az EMNT elnökével. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 21./

A Romániában már több mint egy évtizede kutató magyar történész, Varga Andrea azt kéri, hogy rehabilitálják az 1956-os magyarországi forradalom egykori romániai szimpatizánsait, elítéltjeit és kivégzettjeit. Emlékeztetett arra, hogy június 26-án lesz Teodor Margineanu, a 25 éves „ismeretlen hős” kivégzésének ötvenedik évfordulója. Margineanu 1956-ban a Szabad Európa Rádió kommentárjait hallgatta az eseményekről, ő is hasonló mozgalomról álmodott. Rábeszélte tizenkét sorkatonatársát és a helyi tanítónőt, hogy forradalmi tanácsot hozzanak létre. Úgy gondolták, hogy december 19-ről 20-ra virradó éjjel maguk mellé állítják a besztercei borgóprundi laktanya tisztjeit, majd az ottani páncélos hadosztályt is. Kolozsvárra tankokkal vonultak volna be, hogy az egyetemistákat és a környékbeli parasztságot is szolidaritásra bírják. A hadnagyot 1957. június 26-án a román kommunista igazságszolgáltatás kivégeztette. Varga Andrea szerint erről a hősről és romániai sorstársairól semmit sem tudnak Magyarországon és Romániában az emberek. /Román ötvenhatosok rehabilitálását kérik. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 21./

Brassai Zsombort, a Maros megyei RMDSZ ügyvezető alelnökét, székelykövesdi lelkészét az Erdélyi Református Egyházkerület vezetősége felszólította, nyilatkozzon arról, hogy milyen politikai tisztséget tölt be, az egyházkerület igazgatótanácsa 2003-ban ugyanis hozott egy határozatot, mely szerint a kerület református lelkészei nem tölthetnek be politikai funkciót. Ennek a döntésnek a következményeként Brassai Zsombor lemondott megyei tanácsosi mandátumáról. Azóta az egyházkerület vezetősége valamint Pap Géza püspök nyilvánosan állást foglaltak Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke támogatásáról a közelgő európai parlamenti választásokon. Felmerülhet a kérdés: miért nem szabad egy papnak politizálnia, ha a püspök nyíltan megteszi? Brassai Zsombor kifejtette, az egyházkerület vezetői olyan mozgósító kampányt indítottak be Tőkés László EP-jelölésének támogatására, amiben felhasználták az egyház struktúráját, apparátusát, szerinte kényszerítették a tisztségviselőket az aláírásgyűjtésre. Brassai szerint az ellene indított támadás politikai jellegű. /Bálint Zsombor: Látszat és valóság skizofréniája. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 21./

Háromszék egykori és főleg mai hírességeinek számbavétele folyik a Háromszéki Magyarok Világtalálkozója (2007. augusztus 17-20.) előkészítése ürügyén. Sylvester Lajos tapasztalhatja, „milyen keveset tudunk egymásról, illetve a Kárpát-medencébe és a nagyvilágba szétszóródott földijeinkről”. Hetekkel ezelőtt vette észre, hogy az árapataki születésű Dávid Gyula szerkesztő, irodalomtörténész, sokkönyves szerző, vagy a nyujtódi származású Antal Árpád kiváló egyetemi tanár kimaradtak a háromszékiek névsorából. Hiába az újság, a rádió, a televízió, az internet, ha nincs a közösségnek olyan szellemi mindenese, aki nyilvántartsa az értékteremtő elszármazottakat. Vannak még, akik figyelnek az értékekre, Kisborosnyón Damó Gyula tanító vagy Szentkatolnán Bakk Pál és dr. Borcsa János, Uzonban Széplaki Károly és társai mindig segítenek, ha nevezetes évforduló következik. Komollón többen is elújságolták, hogy falujuk szülötte, dr. Dimény Imre (sz. 1922. szept. 3.), a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a debreceni, a gödöllői és a Pannon Agrártudományi Egyetem díszdoktora, az agrárökonómia nagy hírű szaktudósa, professzor emeritus, volt mezőgazdasági miniszter az idei március 15-én Széchenyi-díjat vehetett át Sólyom László köztársasági elnöktől. A Széchenyi-díjas professzor emeritus tizenhat gyermeket szülő komollói édesanya családjából származik. (Ma már van olyan falu, amelynek az összlakossága ennyi.) Dimény Imre 1945-ben agrármérnöki diplomával kiment Magyarországra, 1951-ben bekerült a minisztériumba. 1954-ben Debrecenbe ,,száműzték”, de egy év múlva újra Budapestre hívták. 1967-ben ő lett a mezőgazdasági miniszter. 1975-ben mint a mezőgazdasági reformok egyik motorját távolították el ― későbbi pályájának alakulását tekintve a legjobbkor ―, ettől kezdve tudását az egyetemi oktatásnak, oktatásszervezésnek és a tudományos munkának szentelte. Dimény Imre önkritikus. Az erőszakos téeszesítések, padlásseprések időszakáról mondta: Bár nem azonosult a történtekkel, keveset tett ellenük. /Sylvester Lajos: Dr. Dimény Imre az asztalfőn (Széchenyi-díjas professzor emeritus). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 21./

A berecki templom műemlék értékű. A Toro Impex Kft. építőcsoportja megjavítja, újrafesti a falakat a hívek közadakozásából, de példaértékű az is, hogy az ortodox vallású román templomszomszéd is belepótolt a javítás kiadásaiba. Tibád Sándor nyugdíjas történelemtanár megírta a berecki templom és egyház történetét, a vaskos kötet kiadását a hódmezővásárhelyi önkormányzat, Bereck és Ojtoz állandó patrónusa vállalta. Megújul a templom, de ami legalább ennyire fontos: nemsokára megerősödhet a bereckiek hite egyik pedagógus szolgájuk szorgalma és szülőföldszeretete révén. /Sylvester Lajos: Berecki templomfelújítók. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 21./

Június 15-én a 100 éves Gyergyószentmiklós... az élő város címmel szervezett előadás-sorozat keretében Bákai Magdolna, a könyvtár igazgatója mutatta be dr. Garda Dezső történész, parlamenti képviselő legújabb, Gyergyói örmények könyve című kétkötetes munkáját. Az örményekről szóló két kötetet azért kellett megírni, mert Gyergyószentmiklós történetéből hiányzik, fogalmazott a szerző. Dr. Garda Dezső legújabb, tizenharmadik könyve biztos forrásmunkaként ajánlható. Kimutatások, grafikonok, táblázatok, magyarázatok teszik teljessé azt a krónikát. A könyv következő bemutatója a Pro Art Galériában június 24-én lesz, a Görög Joachim Társaság és az Ora International szervezésében. /Baricz-Tamás Imola: Gyergyói örmények könyve. = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), jún. 21. – 25. sz. / 

Negyvenegy EP-képviselő csatlakozott ahhoz az írásbeli nyilatkozathoz, amelyben az RMDSZ három európarlamenti képviselője, Kónya-Hamar Sándor, Szabó Károly és Kelemen Atilla felkérte az EP-t, javasolja a román hatóságoknak, hogy tegyenek lépéseket a magyar nyelvű Bolyai Tudományegyetem újraalapítása érdekében. A reakciók nem maradtak el. A demokrata EP-képviselők a Tariceanu-kormány lemondását követelték, a Szociáldemokrata Párt (PSD) pedig úgy vélte, az RMDSZ-nek távoznia kell a koalícióból, mert a kormány politikájával ellentétes törekvései vannak. A Cozmin Gusa vezette Nemzeti Kezdeményezés Pártja (PIN) újabb RMDSZ-ellenes jelentést fog küldeni az EP-be a Babes-Bolyai Tudományegyetem kapcsán – fenyegetőztek. /Brüsszelben népszerű a Bolyai Egyetem újraalapításának gondolata. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 22./

A Tőkés László jelöltségét támogató szervezetek vezetőinek jövő heti találkozóján vélhetően terítékre kerülhet az a javaslat is, hogy királyhágómelléki református püspök az európai parlamenti választásokon esetleg az RMDSZ-listán induljon, mondta Szilágyi Zsolt, a független jelölt kampányfőnöke. Tőkés László a hat szervezet – az EMNT, SZNT, MPSZ, MPE és MIT – véleményétől teszi függővé azt, hogy elfogadja-e, ha a szövetség helyet ajánl fel számára a választási listán. Szilágy közlése szerint az Erdélyből Európába című, június 30-i marosvásárhelyi fórumon „az erdélyi közéleti válságból való kilábalás lehetőségét” tárgyalják meg a résztvevők. Szilágyi szerint jelenleg az RMDSZ térfelén van a labda az európai parlamenti jelöltlista kérdésében. „Többször jeleztem, hogy minél rendszeresebb párbeszédet kezdeményezek egyházakkal, civil társadalommal, értelmiségiekkel” – válaszolta Markó Béla RMDSZ-elnök arra, hogy lehet-e egyáltalán számítani, hogy a szövetség vezetői és Tőkés László ismét tárgyalóasztalhoz üljön. /Cseke Péter. Gujdár Gabriella: EP-lista: Tőkés nem egyedül dönt. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 22./

Felbolygatta a kedélyeket Neagu Djuvara Thocomerius – Negru Voda. Un voivod cuman la inceputurile Tarii Romanesti című legújabb könyve. Ebben a 90 éves történész leszögezte: a havasalföldi vajdaság alapítója, a román nemzet „atyja”, a legendás Negru Voda-ként ismert Basarab egyáltalán nem volt román, hanem kun. Ráadásul a párizsi Sorbonne egyetemen tanult Djuvara nemcsak a honalapító uralkodót, hanem a korai havasalföldi arisztokrácia zömét is etnikailag kunnak, kisebb részben pedig szlávnak határozta meg. Sőt, a dákoromán eredet kapcsán is felvetett kérdéseket: a rómaiakkal szemben elvesztett háború után a dákok további sorsa homályos, távolról sem olyan egyértelmű. A rómaiak által behozott katonák és telepesek nem voltak színtiszta itáliai latinok, hanem a többnemzetiségű birodalom balkáni, illetve közel-keleti részéről származnak. A nép a könyvet nemzetrombolásnak tekinti, mert a „kizárólagos dákoromán eredet”, s a „kontinuitás minden négyzetcentiméteren” című mítoszokat sulykolták beléjük. A kommunizmus nacionalista agymosásának nyomai nem tűnnek el. Különösen azoknál, akik a mai napig meg vannak győződve arról, hogy például Kolozsvár vagy Nagyszeben történelmi hagyatéka kizárólag román, amelyhez a magyaroknak vagy szászoknak semmi köze sem lehet. A visszajelzések azonban nem olyan visszautasítóak, mint tíz évvel ezelőtt, amikor megjelent Lucian Boia „Istorie si mit in constiinta romaneasca” című híres műve. A történelmi mítoszok akkori rombolását még egyértelműen nemzetárulásnak tekintették, akárcsak az ifjú kolozsvári történész, Sorin Mitu 1999-es tárgyilagos tankönyvét. /Chirmiciu András: Történelmi forradalom. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 22./

A Nagyenyedi Református Egyházmegye szervezésében június 20–21-én Magyarigenben és Nagyenyeden tartotta évi közgyűlését az Erdélyi Református Egyházkerület. Hagyományként az egyházkerület évről évre más helységben tartja éves számadását és onnan bocsátja útjukra ifjú lelkészeit is. Ez alkalommal a magyarigeni műemléktemplomban tartott ünnepi istentiszteleten 17 pap esküdött fel a szolgálatra. “Erdélyi sorsunk jelképe ez a templom” – mondta Tonk István, az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka. A pályájukat kezdő lelkészek szembesülhetnek a rideg valósággal, hogy egy fogyó nép apadó gyülekezeteinek gondozását vállalták. Magyarigen 1781–1783-ban épült barokk stílusú templomának gyülekezetét jelenleg a lelkész 5 tagú családja és 4 híve adja. Kató Béla főjegyző kiemelte, jelezni akarták, hogy az egyházban nincs tömb és nincs szórvány, nem mondanak le senkiről és semmiről. Az esküt tevő lelkészeket Pap Géza püspök mutatta be a közgyűlésnek. /Takács Ildikó: Papszentelés az Erdélyi Református Egyházkerületben. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 22./

Június 5-én volt huszonhárom éve, hogy az akkori hatalom össztüzet indított Háromszék zömében magyar vezetői ellen. 1982 augusztusában a bukaresti Sport-Turisztikai Könyvkiadó megjelentette Ion Lancranjan Cuvant despre Transilvania /Beszéd Erdélyről/ című könyvét, melyben a szerző nyílt támadást intézett az erdélyi magyarság kultúrája, múltja, intézményei és személyiségei ellen. Pár hónappal később a Románia Szocialista Köztársaságban ,,működő” Magyar és Német Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa 1983. március 30–31-i együttes ülésén mondta Ceausescu főtitkár: ,,Nemzetiségre való tekintet nélkül a dolgozók egysége jelentette mindig – s jelenti most is – az elnyomás elleni, a társadalmi és nemzeti felszabadításért, egy új, elnyomók nélküli, a hazájuk kincseit birtokló, saját sorsukat irányító, szabad embereket tömörítő rendszerért folyó forradalmi harc győzelmét. ” Király Károly lemondása (1972) nagyarányú fejlesztési terv kezdetét jelentette Székelyföldön. Az újonnan épülő üzemekbe jelentős arányban megyén kívüli román munkaerőt toboroztak. Az egyetemek, főiskolák csak úgy ontották ide zömmel román ajkú növendékeiket. Sepsiszentgyörgyön a Gábor Áron téren rövidesen felavatták a hős román katona szobrát, amelyet a helybeliek máig ,,Bronz Béla” néven emlegetnek. A városban hatalmas tömbházépítkezés kezdődött a betelepülők számára: így épült fel az állomás szomszédságában egy új lakónegyed, ezt követte az Olt völgyében a Lenin negyed. A lebontott Gábor Áron-szobor helyére Vitéz Mihály vajda öt alakkal körülvett szoborcsoportja került a mesterségesen kiképzett márvány- és betontér közepére. 1982. szeptemberi látogatása alkalmával avatta fel a ,,Kondukátor” a nemsokára távozó Nagy Ferdinánd akkori első titkár asszisztálásával a szobrot. 1984. június 5-én óriási robbanás történt. Minderről huszonhárom év elteltével is mélyen hallgatnak az illetékesek, mert tudják, az egész térség ellen tudatosan előkészített cselekedet történt. A merénylet látszólag a Mihai Viteazul-szoborcsoport ellen irányult, de célt tévesztett, és csak jelentéktelen kárt okozott az objektumban. Kioltotta viszont egy ott tartózkodó tizenegy éves kisfiú, Vaszi Jánoska életét. Mindez alapot szolgáltatott a helyi etnikai tisztogatásra, a rendszerhez hű román személyek kinevezésére. Rövidesen nem marad egyetlen magyar vezető rendőri, katonai, titkosszolgálati vagy stratégiai szempontból fontos tisztségben. Röviddel a robbantás után maga Tudor Postelnicu belügyminiszter érkezett helikopterrel Mihaela Velicu tábornok, a milícia főfelügyelőségi vezetőjének helyettese, valamint Gheorghe Anghelescu tábornok kíséretében. A térségben soha nem tapasztalt kihallgatások sorozata kezdődött: felnőtteket, gyermekeket vallattak heteken át, de a robbantó(k) személye azóta is ismeretlen. Most, évek teltével tudatosodik, hogy éppen e kivizsgálásokra hivatkozva hány tucat embert sikerült megfélemlíteni és ,,beszervezni”. Leváltották Ioan Hanches megyei belügyi felügyelőt, Harmati Béla megyei milíciavezetőt, valamint Aulich Sándor megyei Szekuritate parancsnokot. /Orbán Barra Gábor: Huszonhárom év után a Vitéz Mihály térről... = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 22./

Dévai Nagy Kamilla előadóművész a külhoni magyar fiatalokat megkülönböztetett figyelemben részesíti iskolájában, Budapesten, a Krónikásének alapítványi zeneiskolában. Ezt nem jelentheti ki nyíltan, akkor azonnal eltaposnák őt, mondta. Zeneiskoláját most a kilakoltatás veszélye fenyegeti. Valóban kilakoltatás előtt állnak, erősítette meg, mert nem kellenek a „felső rétegeknek”. Képtelenek voltak fizetni a fűtés- és villanyszámlát, és erre hivatkozva kilakoltatják őket. Dévai Nagy Kamilla rózsadombi lakása árát beleépítette ebbe az iskolaépületbe. Arról volt Meg sem tudja mondani, hogy hányan tanultak nála Erdélyből. A közel tizenegy év alatt négyszáz olyan tanulója volt az iskolának, aki hosszabb-rövidebb időt itt töltött. Nem azért hozta létre az iskolát, hogy Erdélyből elcsábítsa az embereket, hanem azért, hogy tanuljanak, majd hazavigyék a reménységet, a hitet, a fényt. Számos olyan tanítványa van, akik nagy sikerrel elvégezték az iskolát és diplomáztak már. Például két kedves gyergyószentmiklósi tanítványa, Nádi Csongor és Portik Bakai Dalma, akik már számos országban sikereket ért el. Gyergyóremetéről jött György Rózsa Sándor, aki már a budapesti operettszínházban is főszerepeket énekel. Megemlítette még a székelyudvarhelyi Deák Csongort és a csíkszentdomokosi Kurkó Józsefet, aki több filmben is szerepelt. Szászrégenből jött Szász Gyula, aki rockoperák főszerepeit énekli, és Varga Miklós utódjaként emlegetik; vagy Madaras Zsolt Szovátáról, aki úgy énekel, hogy a nemrég létrehozott Üzen március című rockoperában már neki írták a dalt. Nemsokára diplomázik a marosszentgyörgyi Lovász Ágota, aki egy másik krónikáshoz ment férjhez, a szászrégeni Demeter Attilához. Dévai Nagy Kamilla az 1996 januárjában bekövetkezett autóbalesete, majd az ezt követő, csodával határos gyógyulása után életcéljául tűzte ki a tehetséges gyerekek támogatását. Sokat jár mindenfelé a tizenötmilliós magyarság körében, és mindenütt megtalálja azt a magot, amely képes összetartani, és áldozatot hozni. szó, hogy 25 évre megkapják ezt az épületet. Ha kirakják őket, neki sincs hová menniük. Az V. kerületi önkormányzat sietett a segítségükre. Dévai Nagy Kamilla 1968-ban vált hirtelen ismertté, mert a Nyílik a rózsa, illetve a Röpülj, páva népdalvetélkedő zsűrije kifogásolta, hogy gitárkísérettel énekeli a népdalokat. A zsűri kidobta őt a vetélkedőből, a közönség visszaszavazta a versenybe. Úgy érzi, 1996-os balesetekor az Úr vendége volt, megkapta a feladatát: járja a végeket, és vigye a hírt, hogy vannak még tisztességes magyarok emitt is, amott is. Dévai Nagy Kamilla /sz. 1950. febr. 17./ Liszt Ferenc- és Kazincy-díjas énekes-előadóművész, számos nemzetközi elismerés és díj birtokosa, a Krónikásének Közhasznú Alapítvány Zeneiskola alapító igazgatója. /Jánossy Alíz: Új krónikás hagyományok. = Krónika (Kolozsvár), jún. 22./