Székelyföldi önkormányzati vezetők elítélik a Borboly Csaba elleni eljárást
Egyértelmű, hogy Borboly Csaba, Hargita megyei tanácselnök meghurcoltatása a román karhatalom aljas megfélemlítési kísérlete – áll az RMDSZ által kedden ismertetett állásfoglalásban.
A Székelyföldi Önkormányzati Tanács elnöksége által aláírt dokumentum szerint az ügyészség hétfői akciója annak a folyamatnak a része, amely során a szövetség számos politikusát meghurcolták. „Az elmúlt időszakban szemmel látható módon felerősödtek és elszaporodtak a közösségünk elleni támadások: elindították a Székely Mikó kollégium visszaállamosítását, meghurcolták és zaklatták a székely termékek készítőit, vissza akarták vonni a székely történelemkönyvet, Székelyföld számos településén el akarták távolítani közösségi szimbólumainkat, a székely zászlót, mondvacsinált okokra hivatkozva korlátozni akarták nyelvhasználatunkat ott, ahol azt egyébként törvény írja elő" - írják. Hozzáfűzik: a szövetség országos és helyi vezetői minden alkalommal ellenálltak, kivédték a támadásokat, és megoldásokat kerestek a konfliktusok kezelésére. Borboly Csaba is csak végezte a dolgát, és erőteljesen képviselte azt, amiért mindannyian harcolunk: a székelyföldi közösség jogainak és szimbólumainak védelmét.
Az aláírók szerint nem véletlen az ügyészség időzítése, hiszen Borboly Csabát a 11. RMDSZ kongresszus egyik házigazdáját, tíz nappal e fontos politikai esemény előtt vették őrizetbe.
„Az elmúlt hetekben az RMDSZ egyértelművé tette álláspontját a régiók átszervezésének kérdésében. Nem támogatjuk a fejlesztési régiók közigazgatási hatáskörrel való felvértezését, mert ezzel csupán egy újabb bürokratikus szintet hoznak létre, kiüresítik a megyéket, a döntéseket központosítják. Az Alkotmánymódosítás kapcsán pedig továbbra is fenntartjuk azt, hogy a nemzeti közösségeket államalkotó tényezőként ismerjék él, és ne másodrangú állampolgárként kezeljenek minket. Ezért kérjük az Alkotmány 1-es cikkelyének módosítását" - írják.
Az RMDSZ politikusai szerint „hosszú ideje tanúi vagyunk annak, hogy Romániában a kisebbségi jogainkat szavatoló törvényeket nem tartják be, és folyamatosan próbálnak megfélemlíteni bennünket".
Hangsúlyozzák: teljes mértékben szolidárisak Borboly Csabával, és támogatásunkról biztosítják.
Borboly Csaba őrizetbe vétele kapcsán a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) is állásfoiglalást tett közzé, mely szerint Romániában a hatósági eljárások ellentmondanak a jogállamiság szellemének és az európai országokban alkalmazott módszereknek.
A Borboly Csabával szembeni erkölcstelen hivatali eljárás rámutat arra, hogy Romániának még nem sikerült levetkőznie a múlt rendszer megfélemlítési beidegződéseit – áll a dokumentumban, mely szerint Borboly társadalomépítő munkássága révén vitathatatlan érdemeket tud felmutatni, amelyre a romániai magyar közösség méltán lehet büszke. A MIÉRT vezetősége ugyanakkor elítéli az ügyészség lejárató akcióját és felkéri a hatóságokat, mihamarabb tisztázzák a Borboly Csaba hírnevén ejtett foltot.
Krónika (Kolozsvár)

Európai szintű a székely igény
A kisebbségvédelmi rendszereket, az autonómiaformákat nem lehet lemásolni, hanem a sajátos helyzethez kell saját struktúrákat kialakítani – hangzott el a sepsiszentgyörgyi autonómia-műhelymunka zárónapján. Az ötnapos rendezvény keretében dél-tiroli, finnországi, felvidéki, törökországi és hazai résztvevők értekeztek az önrendelkezési formákról.
A rendezvényt az Európa különböző országaiból érkezett, illetve a bukaresti Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalát és a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézetet képviselő fiatal kutatók továbbképzésére szánták. A műhelymunka keretében a résztvevők regionális identitásról, az autonómiaformákról, a multikulturalitás turisztikai vonzatairól, a kisebbségi jogokról, a területi autonómia pénzügyi szempontjairól értekeztek. A képzés nyilvános kerekasztal-beszélgetéssel zárult, amelyen a műhelygyakorlat résztvevői elmondták tapasztalataikat, következtetéseiket.
Megkapja a magáét a kisebbségi állampolgár
Az Európai Unió lakosságának 10 százaléka kisebbségben él – hívta fel a figyelmet Kjell Erik Martin Herberts finnországi svéd szociológus, aki szerint a jövő nem a kétnyelvűség, hanem a többnyelvűség. „Nem kisebbségi gondokról kell beszélni, hanem a többséggel kell megértetni a kisebbségek gondjait" – mondta a szakértő. Ann-Sofi Backgren finnországi svéd anyanyelvű projetkmenedzser, az Európai Határrégiók (FIN) alelnöke a Transindex portálnak rámutatott, még a legfelvilágosultabb nyugati társadalmakban is megtörténik, hogy megkapja a magáét néha egy kisebbségi állampolgár. Mint mondta, Finnországban a széles körű kétnyelvűség ellenére sok finn ellenségesen viszonyul a svéd anyanyelvűekhez. Szilágyi István székelyudvarhelyi jogtanácsos leszögezte, a székely magyarok számára mindenképpen hasznos volt megtapasztalni, hogy a különböző kisebbségben élő közösségek hasonló gondokkal szembesülnek, vagy hasonló gondjaik voltak a múltban, és megoldották. Dél-Tirol pozitív példája, az ottani nagyfokú tolerancia mellett szóba került a rendezvényen, hogy a szardíniai vagy a szicíliai autonómiamodell gazdasági szempontból nem sikeres. „Tehát nem az európai modelleket kell lemásolni, hanem saját kisebbségvédelmi struktúrát, autonómiaformát kell kidolgozni" – mutatott rá Szilágyi István.
„Csak azt akarjuk, ami Európában természetes"
„Székelyföldön nem szeretnének egyebet, mint ami Európában természetes" – hangsúlyozta előadásában Tamás Sándor. A Kovászna Megyei Tanács elnöke a műhelymunka zárórendezvényén kifejtette, az Európai Unió 27 országából 11-ben működik valamilyen autonómiaforma: területi vagy kulturális. A politikus bemutatta a Székelyföldet, elmondta, ebben a térségben van Európa legtisztább levegője, és a Romániában palackozott ásványvíz 55 százaléka származik Székelyföldről. Képeken mutatta be, hogy egész Európában szabadon használhatják jelképeiket a kisebbségben élők, sőt Piatra Neamţ várán is lobog Moldova zászlója, majd szintén fotókkal illusztrálta a különböző országokban fellelhető kétnyelvűséget. „Ami szabad másnak, Bukarest szerint nem szabad a Székelyföldnek" – jegyezte meg. Elmondta továbbá, Finnországtól eltérően Romániában a kétnyelvűség többletköltségeit nem finanszírozza a központi kormányzat. Tamás Sándor ugyanakkor elmondta, a rendezvény nem zajlott teljesen zavartalanul, hiszen két bukaresti újságíró és állítólag az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) ifjúsági szervezete, a Minta is feljelentette a szervezőket az Európai Bizottságnál. Az EB-szakértő a helyszínen vizsgálódott, és formai, valamint tartalmi szempontból is mindent rendben talált. Az EMNP a hétvégén közleményben cáfolta Tamás Sándor állítását, és felszólította a tanácselnököt, „vonja vissza hamis állítását, és kérjen bocsánatot alaptalan vádaskodásáért". A Minta vezetői ugyanakkor bejelentették, feljelentést tesznek a rendőrségen hitelrontás miatt.
Valentin Stan: nehéz út vár önökre
„Ön egy szellemközösséget képvisel, ön valójában nem létezik" – fordult Tamás Sándorhoz előadása kezdetén Valentin Stan. A Bukaresti Tudományegyetem történelem karának professzora a rá jellemző ironikus stílusban tartott előadást a műhelymunka zárórendezvényén, kifigurázva a román politikusokat, akik szerint a Székelyföld és a székelyek nem léteznek, vagy akik veszélyesnek tartják a kollektív jogokat. Vetített képes előadását a bukaresti professzor Victor Ponta miniszterelnök kijelentésével kezdte, aki azt mondta, Székelyföld nem létezik. A professzor ezzel szembeállította az 1919-ben és 1920-ban Románia miniszterelnöki tisztségét betöltő Alexandru Vaida Voevod kijelentését, miszerint a szászoknak és a székelyeknek Erdélyben helyi autonómiát kell biztosítani. Traian Băsescu államfő 2008-ban elhangzott nyilatkozatát is idézte, az államelnök akkor leszögezte, a kollektív jogok ellentmondanak az európai és nemzetközi gyakorlatnak, és veszélyes precedenst jelenthetnek. Rámutatott: Iuliu Maniu, Románia egyik legnagyobb államférfija, miniszterelnökként már 1924-ben beszélt a kollektív jogokról. „1918. december elsején a gyulafehérvári nemzetgyűlés elfogadta az autonómia és a kollektív jogok biztosítását, mert nagy és erős román államot akartak, és tudták, hogy ennek a feltétele, hogy a kisebbségek jogainak biztosítása" – mondta Valentin Stan. A bukaresti professzor az alkotmányba foglalt nemzetállam jelentésére is kitért, hangsúlyozta, az alaptörvényben közös állampolgárságot kellene jelentenie, ám az alkotmány szerzői úgy magyarázták, hogy „genetikai" köteléket feltételez az országban élő polgárok között. „Hosszú út áll még önök előtt, meg kell értetni a többséggel, hogy a különbözőség védelemre szorul, ez Romániában még nagyon nehéz" – szögezte le Valentin Stan.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Június 1-jén először rendeznek gyermekbúcsút Erdélyben
Böjte Csaba szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetője volt a vendég a Gutmann Fórum Klub első összejövetelén, hétfőn a Magyar Tudományos Akadémián.
A szerzetes elmondta, hogy az alapítvány jelenleg csaknem 2500 gyermekről gondoskodik, és bejelentette, hogy idén először június 1-jén gyermekbúcsút tartanak Erdélyben.
A szerzetes Jézus életét hozta fel példának arra, hogy az ember életében legfontosabb a bizalom, a béketűrés, az engedelmesség vagyis az ab audire, a ráhallgatás. A gyerekeket ebben a szellemben nevelik, és ahogy Böjte Csaba elmondta, a kicsik nehezményezték, hogy a gyermek Jézusnak nincs ünnepe, nincs gyerekbúcsú. Ezért elhatározták a tanárok, nevelők, hogy június 1-jén, gyermeknapon Erdélyben gyerekbúcsút tartanak és erre készültek-készülnek is 9 héten át. Ruhákat, babákat csinálnak, és a klub közönsége is láthatta a koronás gyermek Jézus szobrot, amelynek palástját a gyermekek hímezték ki.
A 20 évvel ezelőtti kezdetekről a szerzetes megjegyezte, hogy nem volt tudatos döntés sem a rend, sem az egyházmegye részéről az elhagyott vagy árva gyerekek befogadása. Az volt az elv, hogy aki egy gyermeket is befogad, az az Urat fogadja be. Az utcagyerekeket megfürdették, felöltöztették, a rendőrségen bejelentették, és az orvosok megvizsgálták őket. Az elmúlt két évtizedben ötezer gyermeket neveltek föl és tanítottak.
Most 2380 gyermekről gondoskodnak 71 helységben. Dévát ugyanis kinőtték, de van házuk Szovátán, Csíksomlyón, Szalontán, Nagyváradon, Torockón. Különböző személyek ajándékoznak nekik házat, pénzadományt kapnak, abból vesznek építményt, vagy megkapnak az önkormányzatoktól romos épületeket, ezeket hozzák rendbe.
Az utcagyerek már kevés, inkább akkor jönnek a szülők, ha gazdasági baj van és nem tudják a gyereket eltartani, de van olyan helyzet is, amikor a gyerekre felügyelni kell és tanulni vele. A gyergyói medencében napközi otthonokat működtetnek. Az iskola után a napköziben "pótanya" várja őket és tanul velük, ha ez nem elég, a gyerek bekerül az otthonba, de a szülők látogathatják őt.
Böjte Csaba az MTI-nek elmondta, hogy az otthonokban magyarul és románul is megtanulnak a gyerekek, akiknek mindössze 20 százaléka roma. Hozzáfűzte, hogy Romániában nincs kiemelkedő gyermektámogatási rendszer, mindössze 80 lejt, 8-10 eurót juttat az állam egy gyerek után a családnak.
Az intézményükben egy-egy gyerekre naponta 3 euró jut, vannak név szerinti támogatások, 1 eurót ad a román állam és 1 eurót tesz hozzá az alapítvány egy-egy gyerek ellátásához. Böjte Csaba hozzátette, hogy bárkitől elfogad az alapítvány segítséget.
Beszélt arról is, hogy május 17. és 20. között tartják a hagyományos csíksomlyói búcsút. Ott van a településen az alapítvány gondozásában működő Szent István Ház, amelyben mintegy száz 14 és 18 év közötti fiatal lakik, és ők is részt vesznek a búcsú előkészületeiben. Megünneplik majd azt is, hogy Bethlen Gábor 400 éve lett erdélyi fejedelem (1613-1629), Marosillyén született, majd árvaságra jutott és Gyergyószárhegyen nőtt fel anyai rokonainál, a Lázár családnál - emlékeztetett a szerzetes.
A Gutmann Fórum a gazdasági válság kirobbanása után 2009-ben jött létre, hogy szakemberekkel keresse a válságból kivezető utat és megfelelő figyelmet szenteljen olyan alapelveknek, mint az erkölcs, az etika, a közjó, az összefogás és a fenntarthatóság.
MTI
Nyugati Jelen (Arad)

Először szerveznek magyar napokat Kalotaszegen
A rendezvény fővédnöke Füzes Oszkár nagykövet
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) idén először szervezi meg a Kalotaszegi Magyar Napokat május 31-e és június 2-a között, Bánffyhunyadon. A rendezvény fővédnöke Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete lesz, akinek mandátuma néhány hónap múlva véget ér. A szervezők biztosították a sajtót – és rajta keresztül a kalotaszegieket –, hogy a rendezvényen minden magyar találhat kedvére valót a sokszínű programpontok között: a kulturális rendezvények, sportesemények, gyerekprogramok mellett a népzene- és a néptánc, de a rockzene is fontos szerepet kap a 20 ezer eurós költségvetésű rendezvénysorozaton, amely minden kalotaszegi magyar ember rendezvénye kíván lenni, kortól és pártállástól függetlenül. A Kalotaszegi Magyar Napok ugyanis elsősorban a bánffyhunyadi magyar közösség megerősítését tűzte ki célul, és amennyiben ez az első rendezvény sikeres lesz, minden évben megszervezik.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Borboly szabadságra megy
Borboly Csaba szabadlábra helyezése után harminc napra szabadságot vesz ki, mivel a megyei önkormányzat elnöki feladatait csak korlátozva láthatná el a bírói döntés szerint. Kérdésünkre úgy nyilatkozott, az ellene felhozott vádak alaptalanok.
A keddi ítélőtáblai meghallgatáson jelen volt Borboly Melinda, Borboly Csaba felesége is, aki az elsők között köszönthette szabadlábra helyezett férjét. „Ahogy hallgattam Csaba nyilatkozatait, nyilvánvalóvá vált számomra, hogy igaza van, és a vádak nincsenek kellőképpen alátámasztva. Örülünk, hogy jön haza”.
Sergiu Bogdan, a Borbolyt és Pálffy Domokost képviselő kolozsvári ügyvéd kérdésünkre elmondta, a procedúra lefolytatása korrekt volt, Borboly Csaba nyilatkozatokat adott minden vádpont esetében, és alaptalannak nevezte az ellene felhozott állításokat. „Várakozásainknak megfelelően alakult az ügy, a korrupcióellenes ügyészség 24 órán belül fellebbezést nyújthat be a döntés ellen, ha ez megtörténik, azt a legfelsőbb semmítőszék tárgyalja. Az ügyvéd hozzátette, a 30 napos lakhelyelhagyási tilalom ilyen esetben, amikor az előzetes letartóztatási kérést elutasítják, egy megszokott döntésnek számít, akárcsak a funkció, Borboly esetében a megyei önkormányzat elnöki tisztsége betöltésének korlátozása.
Nem függesztették fel, de szabadságra megy
„A tisztséget betölthetem, nem vagyok felfüggesztve, de nem csinálhatok semmit” – így jellemezte helyzetét hazafelé tartva Borboly Csaba, hozzátéve, ennek következtében az elkövetkező 30 napra szabadságot vesz ki, amúgy sem volt szabadságon több éve. Szándéka szerint viszont az RMDSZ Csíki Területi Szervezetének irodájában lesz megtalálható, ahol segíti a tevékenységet, de a megyei önkormányzatot érintő kérdésekben nem tud eljárni. „Meg szeretném köszönni mindenkinek, aki nekem és feleségemnek biztató üzeneteket küldött, támogatásáról, szolidaritásáról biztosított, ez egy kicsit helyrehoz abból, amit hétfőn délután éreztem, amikor őrizetbe vettek. Mindenki, aki bízott bennem, jól tette, mert ezek a vádak alaptalanok és igazságtalanok” – jelentette ki.
Borboly elmondása szerint a bíró nagy türelemmel hallgatta meg ő és társai nyilatkozatait, majd 3 óra gondolkodási idő után hozta meg döntését. Ezalatt ő is betekinthetett a vádiratba, mint mondta, érdekes dolgokat látott, sok feljelentés van benne. Az elkövetkező időszakban, szabadsága alatt a Hargita megyei önkormányzat illetékes alelnöke, Petres Sándor helyettesíti Borbolyt a megyei önkormányzatnál.
Útfelújítások jogszerűségét vitatják
A korrupcióellenes ügyészség (DNA) közleménye szerint a nyomozás megállapította, hogy Borboly Csaba 2010 decemberében törvénytelenül és indokolatlanul rendelte el 1 millió 888 ezer 914 lej kifizetését a Stravia Group Kft. részére a cég által egy megyei úton elvégzett felújításokért. Az ügyészség szerint a kifizetés olyan körülmények között történt, hogy a versenytárgyaláson nyertes cég által kért ár jóval meghaladta a közbeszerzési eljárásról kizárt másik cég által javasolt összeget. Az építésvezető nem egyezett bele az elvégzett munkálatok kifizetésébe olyan körülmények között, hogy a tervnek az aszfaltszőnyeg vastagságára vonatkozó előírásait nem tartották be, és nem is volt semmilyen, ezt az előírást módosító rendelkezés – írja a közlemény. A megyét ért kár értéke ebben az esetben 629 ezer 178 lejt tesz ki, ez a Stravia Group Kft. anyagi haszna is.
2010. december 27–29. között Borboly a közlemény szerint újabb összegek kifizetésére adott utasítást, szintén törvénytelen és indokolatlan módon: 672 ezer 051 lejt a Stravia Group Kft.-nek, míg 496 ezer 632 lejt a Bridge Road Construct Kft.-nek fizettek ki olyan építőanyagok átvételéért, amelyeket megőrzésre hagytak. A DNA állítása szerint a papíron átvett nyersanyagok nem léteztek, és a kifizetés annak ellenére történt meg december végén, hogy egyértelmű volt: a két cégnek nem áll elegendő idő rendelkezésére 2010. december 31-ig a szerződött munkálatok elvégzésére. A gyanúsított tudott arról, hogy az anyagok megőrzésre való átadásakor készült jegyzőkönyveket meghamisították, korábbi keltezéssel állították ki, és valótlan felsorolást tartalmaztak arról, hogy ezek a javak léteznek, ezeket bevételezték, és átadták a két cég képviselőinek. A Hargita megyei önkormányzat elnökeként Borboly a Bridge Road Construct cégnek történt kifizetés után több alkalommal kérte a cég ügyvezetőjétől 2010 decembere és 2011 januárja között, hogy 50 ezer lejt, az összeg 10 százalékát támogatásként adja a csíkszeredai Csíkért Egyesületnek.
A hivatali visszaélés elrejtése érdekében, amelynek során a Stravia Group Kft. anyagi haszonra tett szert, 2011 júniusa és júliusa folyamán Borboly Csiszér Botond Benedek és egy másik személy segítségével rávette az útfelújítást tervező cég két képviselőjét, hogy két hamis okiratot készítsenek, amelyeket felhasznált a számvevőszéki ellenőrzés során a 2010 decemberében kifizetett összegek jogosságának igazolására. Az ügyészség szerint 2011. július 19-én a Hargita Megyei Számvevőszék érdeklődésére a gyanúsított egy átiratot küldött, amelyben a valóságtól eltérő módon írta le a történteket, azt állítva, hogy a Stravia Group Kft.-nek az 1 millió 888 914 lejt 2010 decemberében egy hamisított okirat alapján fizették ki. 2012 októberében a Korrupcióellenes Ügyészség kérésére, amely a 131-es megyei úton a Stravia Group Kft. és a Bridge Road Construct Kft. által elvégzett munkálatok kivitelezéséről, ellenőrzéséről szóló dokumentumokra vonatkozott, Borboly azt válaszolta átiratában, hogy 2010 decemberében, a kifizetéskor egy másik személy megtévesztette őt egy valótlan dokumentum felmutatásával.
2012. október 12-én a Hargita megyei önkormányzat elnöke feljelentést tett a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányságon, amelyben egy másik személyt vádolt csalással, azzal, hogy az építésvezető egy dátum nélküli jelentését megváltoztatta, és ennek alapján nyílt lehetőség az 1 millió 888 914 lej kifizetésére a Stravia Group Kft.-nek. Tevékenysége során Borboly Csabát Csiszér Botond Benedek segítette, aki a megyei útügyi igazgatóság ügyvezető igazgatójaként kifizethetőnek nyilvánította a két cég által kiállított számlákat. Ugyanakkor ő írta alá a hamisított jegyzőkönyvet is, amely szerint a megyei önkormányzat különböző anyagokat vett át a két cégtől, holott azok nem léteztek.
Pálffy Domokos 2008 és 2012 között megyei önkormányzati képviselőként részt vett a megyei költségvetések és az útjavítások, illetve korszerűsítésekről rendelkező éves költségvetések megszavazásában. A kivitelezési szerződésekkel rendelkező cégek között volt a Stravia Group Kft. is, amelynek ügyvezetője Pálffy, részvényese pedig a testvére. Ebben az időszakban jelentős anyagi haszonra, összesen 25 millió 351 ezer lejre tett szert, ez a 2008 és 2012 között a cég által elnyert szerződések értéke.
A DNA szerint ezek a pénzügyi és kereskedelmi ügyletek összeférhetetlenek a megyei önkormányzatban betöltött tisztségével. 2012 áprilisában rávett valakit olyan hamisított okiratok kiállítására, amelyeket egy olyan szakvéleményezés elkészítésére használtak fel, amellyel csökkenteni lehet a számvevőszék által 2012-ben megállapított, a Stravia Groupnak illegálisan kifizetett összegek miatt keletkezett károk értékét. Az ügyészek a megyének okozott kárt 1 millió 796 ezer 863 lejre becsülték. A kárt egyrészt a nem létező építőanyag ellenértéke képezi, amelyet a cégek papíron átadtak a Hargita Megyei Tanácsnak, illetve a versenytárgyaláson részt vevő más cégek alacsonyabb értékű ajánlata és a licitet megnyerő, de magasabb értékű ajánlatot benyújtó cégek árajánlata közötti árkülönbség.
Sófalvi László a megyei önkormányzat alelnökeként 2011 decemberében törvénytelen módon elrendelte egy megyei úton elvégzett munkálatok ellenértékének kifizetését a kivitelező Stravia Group Kft. számára. A kifizetés annak ellenére megtörtént, hogy a kivitelező árai magasabbak voltak a korábbi árajánlatban szereplő értékekhez viszonyítva, és az építésvezető nem járult hozzá a kifizetéshez. A megyét ezzel 1 millió 508 ezer 572 lej kár érte, ez a kivitelező Stravia Group haszna is. 2011 december 30-án Sófalvi szintén törvénytelenül és indokolatlanul 1 millió 475 ezer 689 lej kifizetésére adott utasítást a Stravia Group számára az átvett építőanyagokért, amelyek létezését hamis dokumentumok igazolták, és 2011 december végéig nem végezhette el a cég szükséges munkálatokat.
A hivatali visszaélés elrejtése érdekében 2011 júniusában a megyei önkormányzat elnökének nevében egy átiratot írt alá, amelyről tudta, hogy korábbi keltezéssel állították ki. Ezt a dokumentumot használták fel a cégnek 2010-ben kifizetett összegek jogosságának igazolására. 2011-ben a jelzett tevékenységek miatt Hargita megyét 2 millió 984 ezer 262 lej értékű kár érte. A közlemény szerint az alelnök azért írhatta alá a kifizetésről szóló utasítást mert az elnök átadta neki ezt a jogkört.
Kovács Attila
szekelyhon.ro

Fejér László Ödön helyettesíti Olosz Gergelyt a szenátusban
Nem marad képviselet nélkül Kézdi- és Orbaiszék Olosz Gergely lemondása miatt, az időközi választások kiírásáig Fejér László Ödön RMDSZ-es képviselő vállalta a térség ügyes-bajos dolgainak intézését, a polgármesterekkel való kapcsolattartást, a bukaresti közbenjárást – mondta el lapunk kérdésére Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki elnöke.
Tudomásul vették Olosz Gergely döntését, melyet néhány nappal korábban közölt velük, s melyről tárgyaltak a szövetségi elnökkel is. Nem tudják, mikorra írja ki a kormány az időközi választást, de több körzetben alakult ki hasonló helyzet, így várható, hogy a közlejövőben lebonyolítják. Amíg nem születik döntés, addig az RMDSZ terveiről, elképzeléseiről sem beszélhet – közölte Tamás Sándor.
Elmondta, hétfőn a térség polgármestereit is tájékoztatták a fejleményekről, és bíznak benne, egy új szenátor megválasztásáig sem lesz fennakadás. Olosz Gergely hétfőn délben jelentette be a szenátus plénuma előtt, hogy lemond mandátumáról. Azzal indokolta lépését, hogy az elmúlt időszakban a rétyi faipari beruházás miatt lejárató kampány indult ellene, amely azonban a szövetséget célozza.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A székely regionális tudat megerősítése
Felértékelődőben a Székelyföld, és a székelység az erdélyi magyarság emancipációs harca szempontjából is a legfontosabb színtérré válhat a közeljövőben, és már ma is az. Nem tagadható ugyanis, hogy az egyenjogúsításért, a kollektív jogok átfogóbb érvényesítéséért folyó küzdelmek új lehetőségekkel gyarapodtak azáltal, hogy a székelység körében tömegmozgalom kezd kibontakozni az ország regionális átszervezése kapcsán.
Érlelődik a felismerés, hogy az egész erdélyi politizálás irányát meg kell fordítani. Nem a szórvány felől, hanem pontosan a székelység felől kiindulva kell betájolni az egészet, mert ez kecsegtet több eséllyel, de több haszonnal a Székelyföldön kívüli részek kisebbségi magyarsága számára is. Ha az önrendelkezés intézményhálózata akár szerény kezdeteinek sikerülne megvetniük lábukat a székelyek közt, akkor az kisugárzása folytán megoldhatná a szórvány vagy a nagyobb szigetek, a partiumi, a Kolozsvár környéki stb. tájak népének gondjait is. Mind ez idáig a fordított sémát követtük, és nem utolsósorban ez a taktika felelős azért az egy helyben topogásért, melyben jó másfél évtizede tulajdonképpen nem sikerült igazán fontos nemzetstratégiai jelentőségű dologban sem sikert elérnünk. Mert ki állíthatja, hogy a sokat emlegetett kulturális vagy területi autonómia megvalósításához ma közelebb lennénk, mint akár tíz vagy tizenöt éve?
A székelység körében viszont érdemes felfigyelni egy olyan mozgásra, mely komolyabb fordulatpontot készít elő a nemzetépítésben. A magyar pártok székelyföldi derékhadának saját akciói, legsikeresebb civil szervezetünk, a Székely Nemzeti Tanács visszhangos kezdeményezései körvonalazódó akcióegységet előlegezhetnek meg, s az összefogásra törekvés alighanem nagy politikai és erkölcsi erővel lép majd fel a külső kihívásokkal szembeni válaszadás kényszere folytán is. Egységes regionális tudat kialakítására van tehát szükség, s ez az itteni média mai szétforgácsoltsága mellett nem lesz könnyű feladat. Ennek érdekében alighanem szorgalmazni kellene össz-székely lapok, rádió- és tévéadások, internetes portálok létrehozatalát a közeljövőben.
B. Kovács András
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Szabadon távozott Borboly Csaba a bíróságról
Elutasították a DNA letartóztatási kérését
Huszonnégy órás őrizetbevétel után tegnap a Marosvásárhelyi Táblabíróság elutasította a Korrupcióellenes Ügyészség 29 napra szóló előzetes letartóztatási kérelmét Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke és a három másik vádlott, Pálffy Domokos, Csiszér Botond Benedek és Sófalvi László ellen. Az ítéletet többórás tanácskozást követően délután hozták meg a bírák. A tárgyalóteremből felesége kíséretében kilépő Borboly Csaba kijelentette: "semmi nem igaz a vádakból és reméljük, az igazságszolgáltatás is így fogja ezt látni, és ennek megfelelő ítéletet hoz majd". Hozzátette: elfogadja a bíróság döntését, egyetért ezzel. A táblabíróság döntése ellen a Korrupcióellenes Ügyészség 24 órán belül nyújthat be óvást.
A korrupció vádjával őrizetbe vett Borboly Csabát, a Hargita Megyei Tanács elnökét, Pálffy Domokost, Csiszér Botond Benedeket és Sófalvi Lászlót tegnap a Marosvásárhelyi Táblabíróságon többórás kihallgatás, majd tanácskozás után szabadon engedték. A tárgyalás nem volt sajtónyilvános, az ítélethirdetés alatt a tárgyalóteremben tilos volt video- és hangfelvételeket, fényképeket készíteni. A Korrupcióellenes Ügyészség 29 napra szóló előzetes letartóztatási kérelmét mind a négy vádlott esetében a táblabíróság elutasította, azonban 30 napra szóló lakóhely-elhagyási tilalmat rendelt el, kötelezve a vádlottakat, hogy mindahányszor beidézik őket kihallgatásra, jelenjenek meg az igazságügyi szervek előtt. Megtiltotta ugyanakkor, hogy a vádlottak egymással vagy az ügyben érintett tanúkkal kommunikáljanak, valamint gyakorolják azt a hivatásukat, szakmájukat, amellyel kapcsolatban vizsgálat folyik ellenük. A fentiek megszegése az előzetes letartóztatást vonja maga után – figyelmeztetett a bíró.
A tárgyalóteremből kijövet Borboly Csaba a sajtónak nyilatkozva
elmondta: "Harmadik éve folyik ellenem a lejárató kampány. Holnaptól nyilvánosak lesznek a dossziék, elolvashatják, mennyi feljelentés, mindenféle rosszindulatú megállapítás, kutakodás történt ebben az időszakban. Éjjel-nappal megfigyelés alatt voltam, ilyen életünk volt az elmúlt 3 évben, de úgy döntöttünk a családdal, hogy ha mégis ez a pályám, és látom értelmét, dolgozzak Hargita megye különböző fejlesztési vagy egyéb problémáiért. Most 30 nap szabadságom lesz, ezt a családommal töltöm, valószínűleg ezalatt át tudok gondolni jópár dolgot. Úgy érzem, nem tudtak most sem térdre kényszeríteni, és szeretném azt a megbízatást, amit a lakosságtól kaptam, folytatni. Abban is bízom, hogy azok, akik nagyon sok energiát fektettek abba, hogy leüssenek a pályáról, előbb- utóbb csak rájönnek, hogy ez még a börtönnel sem megy. Az igazságszolgáltatás döntésével, ha tetszik, ha nem, egyet kell értenünk, én is egyetértek, elfogadom, tudomásul veszem, és arra kérem a Hargita megyei lakosokat, próbáljanak meg az elkövetkező 30 napban engem nem keresni. Tudom, nehéz lesz, mert sokszor telefonon, e-mailen napi több száz ügyet intézünk a legkisebb problémától a legnagyobb gondokig. Semmi nem igaz a vádakból, és reméljük, az igazságszolgáltatás is így fogja látni és eszerint fog ítélni. A felvetett problémák azokkal az összegekkel kapcsolatosak, amelyeket minden év végén sikerült a megyébe vonzani, a Számvevőszék jelentése szerint ebből 50 km megyei utat csináltunk. Ahogy mondják, ezek a munkálatok bizonytalanok voltak, de az aszfalt megvan. Minden, ami a megyei tanácsnál folyik, teljesen törvényes".
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)

Közösségünket nem lehet megfélemlíteni!
Mi, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség székelyföldi önkormányzati vezetői megdöbbenéssel és felháborodással fogadtuk Borboly Csaba kollégánk őrizetbe vételét. Egyértelmű számunkra, hogy Hargita Megye Tanácsa elnökének meghurcoltatása a román karhatalom aljas megfélemlítési kísérlete.
Meggyőződésünk, hogy az ügyészség hétfői akciója annak a folyamatnak a része, amely során a szövetség számos politikusát meghurcolták. Az elmúlt időszakban szemmel látható módon felerősödtek és elszaporodtak a közösségünk elleni támadások: elindították a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítását, meghurcolták és zaklatták a székely termékek készítőit, vissza akarták vonni a székely történelemkönyvet, Székelyföld számos településén el akarták távolítani közösségi szimbólumainkat, a székely zászlót, mondvacsinált okokra hivatkozva korlátozni akarták nyelvhasználatunkat ott, ahol azt egyébként törvény írja elő. A szövetség országos és helyi vezetői minden alkalommal ellenálltak, kivédték a támadásokat, és megoldásokat kerestek a konfliktusok kezelésére. Borboly Csaba sem tett egyebet. Végezte a dolgát, folytatta a munkát, és erőteljesen képviselte azt, amiért mindannyian harcolunk: a székelyföldi közösség jogainak és szimbólumainak védelmét.
Nem véletlen az ügyészség időzítése sem. Borboly Csabát, a 11. RMDSZ- kongresszus egyik házigazdáját tíz nappal e fontos politikai esemény előtt vették őrizetbe. Az elmúlt hetekben az RMDSZ egyértelművé tette álláspontját a régiók átszervezésének kérdésében. Nem támogatjuk a fejlesztési régiók közigazgatási hatáskörrel való felvértezését, mert ezzel csupán egy újabb bürokratikus szintet hoznak létre, kiüresítik a megyéket, a döntéseket központosítják. Az alkotmánymódosítás kapcsán pedig továbbra is fenntartjuk azt, hogy a nemzeti közösségeket államalkotó tényezőként ismerjék el, és ne másodrangú állampolgárként kezeljenek minket. Ezért kérjük az Alkotmány 1-es cikkelyének módosítását.
Hosszú ideje tanúi vagyunk annak, hogy a kisebbségi jogainkat szavatoló törvényeket nem tartják be, és folyamatosan próbálnak megfélemlíteni bennünket. Ám azok, akik ezt eltervezték, és ezen munkálkodnak, nem ismerik erős, összetartó közösségünket. Mert akkor, amikor baj van, mi nem bújunk el – mi emelt fővel vállaljuk identitásunkat. Mert akkor, amikor meg akarnak osztani, mi nem fordulunk egymás ellen – mi összezárunk és egy emberként állunk ki jogainkért.
Teljes mértékben szolidárisak vagyunk Borboly Csabával, és támogatásunkról biztosítjuk, kitartást és erőt kívánunk családjának. Nem hagyjuk magunkat megfélemlíteni. Megvédjük jogainkat. Megvédjük közösségünk tagjait és vezetőit.
A székelyföldi önkormányzati vezetők nevében,
a Székelyföldi Önkormányzati Tanács elnöksége
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke
Antal Árpád András, Sepsiszentgyörgy polgármestere
Petres Sándor, Hargita Megye Tanácsának alelnöke
Rafai Emil, Székelykeresztúr polgármestere
Péter Ferenc, Szováta polgármestere
Simon István, Kerelőszentpál polgármestere
Állásfoglalás
Mi, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség szenátusi és képviselőházi frakciójának tagjai megdöbbenéssel értesültünk arról, hogy hétfőn, május 13-án a Korrupcióellenes Ügyészség őrizetbe vette Borboly Csabát, a Hargita Megyei Tanács elnökét, aki az RMDSZ politikusaként, a magyar közösség bizalmának köszönhetően, hosszú évek óta önzetlenül szolgálja és eredményesen képviseli Hargita megye és magyar közösségünk érdekeit. Mi, a parlament két házának RMDSZ-képviselői és szenátorai szolidaritásunkat fejezzük ki Borboly Csabával és hiszünk ártatlanságában.
Meggyőződésünk, hogy a többéves ügy felelevenítése az RMDSZ XI. kongresszusát megelőző periódusban semmiképpen nem lehet a véletlen műve. Az idei év hosszú távon meghatározó politikai döntései közepette a Korrupcióellenes Ügyészség e régmúlt időket idéző eljárása bizonyíték a kivizsgálás rosszindulatú motivációjára. Ezúton határozottan elítéljük a szövetségünk és a magyar közösség ellen irányuló politikai megfélemlítés minden szintű formáját.
Az RMDSZ szenátusi és képviselőházi frakciói
A csíki fiatalok szolidárisak Borboly Csabával
Csík Terület Ifjúsági Tanácsa (CSTIT) egyszerűen hihetetlennek tartja, hogy Borboly Csabát, Hargita Megye Tanácsának elnökét őrizetbe vette a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA). Borboly Csaba közéleti tevékenysége mindig is példaértékű volt a csíki fiatalok számára. Borboly Csaba mindig példát mutatott számunkra lendületből, tenniakarásból, proaktivitásból, vonalasságból. Bízunk benne, hogy mihamarabb kiderül, az elnök törvényesen járt el, és az őt érintő vádakban ártatlan. Úgy gondoljuk, hogy az őt érintő vádak politikai lejáratás eszközei.
Családjának erőt, kitartást kívánunk ebben a nehéz helyzetben.
Csík Terület Ifjúsági Tanácsa
Mindenkit megillet az ártatlanság vélelme
Az Erdélyi Magyar Néppárt határozottan támogatja a korrupció és a bűnözés elleni harcot. Támogatja, hogy az igazságszolgáltatás intézményei magas rangú tisztségviselők esetében is teljesítsék kötelességüket, hiszen egy jogállamban a törvény előtt mindenkinek egyenlőnek kell lennie.
Ugyanakkor hangsúlyozzuk, hogy mindenkit megillet az ártatlanság vélelme, a bűnösség megállapítása pedig kizárólag az igazságszolgáltatás feladata.
Nem tudjuk, hogy Hargita Megye Tanácsának elnöke, Borboly Csaba intézményvezetői vagy a pártján belüli önállósodási törekvéseinek köze van-e az ellene indított vizsgálathoz, erre ma nincs válasz.
Azt viszont biztosan tudjuk, hogy a Néppárt a lehető leghatározottabban elutasít és elítél minden olyan eljárást, amelynek célja nem kizárólag az igazság kiderítése, és az esetleges bűncselekmények bizonyítása, hanem a politikai, netán etnikai alapú megfélemlítés vagy leszámolás.
Meggyőződésünk, hogy egy működő autonómiában jóval kevesebb táptalaja lenne az ilyen találgatásoknak. Mert a jogállami intézményekbe és az igazságszolgáltatás pártatlanságába vetett bizalom szempontjából is az autonómia a megoldás.
Az Erdélyi Magyar Néppárt Elnöksége nevében
Toró T. Tibor elnök
Népújság (Marosvásárhely)

Öt nap alatt két bemutató a magyar színházban
Két új produkcióval készül a Kolozsvári Állami Magyar Színház: Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül című vígjátékát Hatházi András színművész állítja színpadra, Máté Angi Mamó című regénye alapján pedig Mezei Kinga, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház társulatának tagja rendezi a Csipke című előadást, a szintén újvidéki Góli Kornélia dramaturggal közösen készített adaptáció felhasználásával.
A két bemutató között alig néhány nap telik el: míg a Muzsikaszót május 17-én, pénteken este 7 órától láthatja a közönség, a Csipkét május 21-én, kedden este 8 órától tűzik műsorra. A többi alkotó távollétében a két dramaturg – Vajna Noémi, valamint Visky András művészeti aligazgató – ismertette a részleteket tegnap délben a sajtó képviselőivel. Visky András mindenekelőtt az UNITER-gálán kitüntetett három művésznek – Kézdi Imola, Györgyjakab Enikő, Hatházi András – gratulált, különleges alkalomnak nevezve a tehetséges színészek munkájának elismerését.
Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül című vígjátékának cselekménye eredetileg az 1880-as években játszódik, Hatházi András rendező és Vajna Noémi dramaturg döntése nyomán „kerül át” a huszadik század elejére, az Osztrák–Magyar Monarchia utolsó békebeli évébe a most készülő, nagyszínpadi előadás – hangzott el a sajtótájékoztatón. Nem véletlenül választották éppen az 1914-es esztendőt, hiszen – amellett, hogy ez volt a „jó világ” utolsó éve, – Móricz éppen ekkor írta meg a darabot, miután Kós Károly meghívására részt vett a híres sztánai farsangi mulatságon. Vajna Noémi elmondta: az eredeti szöveg megőrzése mellett arra törekedtek, hogy minél többet megmutassanak abból a koncepcióból, amely annak idején a mű szerzőjét vezérelte.
Hatházi András korábban így nyilatkozott erről: „Már nem akarom kényem-kedvem szerint nyirbálni a darabot, egyre jobban ragaszkodom a teljes, eredeti szöveghez, amit nem értelmezni akarok, csak elolvasni (rengetegszer), és hagyni, hogy megmutassa magát.” Előkelőnek, közönségesnek, kíváncsinak, fejlődésre éhesnek, nyomorultnak, tudatlannak, önhittnek és reménykedőnek nevezte ugyanakkor a kort, amelyben a két fiatal, Pólika és Balázs kapcsolata, szerelme kibontakozik.
– Minél egyszerűbb stílusban szeretnénk megmutatni ezt a világot, de úgy, hogy közben minél igazabb legyen – hangsúlyozta Vajna Noémi, kifejtve: a főszerepben Imre Évát és Farkas Lorándot láthatja a közönség, a társulat többi tagja mellett pedig színészhallgatók is szerepelnek az előadásban. A darab címével összhangban élő zenével is készülnek: Árus Péter klarinétosként, Pál Attila prímásként, Balla Szabolcs pedig nagybőgősként tűnik fel, és természetesen Farkas Loránd is énekel majd a Muzsikaszóban. A színművész megjegyezte: eleinte egymás után sokszor elolvasták a darabot, megmagyaráztak minden vesszőt és felkiáltójelet, hogy ezáltal még inkább felfedezzék maguknak a szöveget. Az előadás díszleteit Carmencita Brojboiu készítette, a jelmezeket pedig György Eszter tervezte.
A másik előadás, amelyről szó esett a sajtótájékoztatón, a Mezei Kinga rendezésében készülő Csipke, amely Máté Angi Mamó című nagy sikerű regénye alapján születik meg. – A regény, amely egy árva kislány és nagymamája történetét meséli el, szinte kiáltott a színpadi adaptáció után – mutatott rá Visky András, utalva ugyanakkor arra is, hogy a 2010-ben Bródy Sándor-díjjal kitüntetett regény már a kézirat olvasásakor elnyerte a tetszését. Ő szorgalmazta a darab színre vitelét, Tompa Gábor igazgató javaslata nyomán pedig a zentai születésű Mezei Kingára esett a választás rendezőként, akit tavaly decemberben színészként ismerhetett meg az Interferenciák fesztivál közönsége, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház Turbo Paradiso című előadásában (rendező: Urbán András). A stúdióteremben játszódó Csipke dramaturgja Góli Kornélia és Visky András, díszlettervezője Mezei Kinga, jelmeztervezője Gömöri Éva, zenéjét pedig Mezei Szilárd szerezte.
A színház művészeti aligazgatója elárulta: a két új bemutató mellett turnékra is készül a társulat. A Don Juan ünnepélyes vacsorája című előadással Franciaországban, a dijoni Théâtre en Mai fesztiválon vendégszerepelnek jövő hétvégén, június utolsó napjaiban pedig Giessenbe (Németország) mennek a Leonce és Lénával. Közben pedig Budapesten, a Vígszínházban is fellépnek, a Leonida Gem Session és a Megöltem az anyámat című előadásokkal. Johannes von Tepl A földműves és a halál című darabját Mihai Măniuţiu rendezi a Kolozsvári Állami Magyar Színházban, a bemutatót őszre tervezik.
FERENCZ ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár)

Hatvanhetedik év
Ma, május 16-án 11 órakor kezdődik a Köteles Sámuel utcai Stúdió Színházban a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem rendezvénye, az Egyetem napja, amelynek keretében jeles művészeket és pedagógusokat tüntetnek ki.
Professor emeritus címet vesz át dr. Kovács Levente rendező, egyetemi professzor. Díszdoktori címét dr. habil. Ascher Tamás egyetemi professzor, rendező, a Budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem rektora a szeptemberi tanévkezdéskor veszi át.
A Stúdió Színház ezen a májusi napon szélesre tárja kapuit évtizedeken át hűséges közönsége előtt, hogy a különböző politikai rendszerek, válságok, elvándorlások, olykor a létét fenyegető kihívások dacára mindig megújulni képes, örökifjú intézmény együtt ünnepeljen a várossal.
1954 óta, amikor központi utasításra, politikai okokból, de szerencsére a híres színházi triumvirátus – Szabó Lajos, Tompa Miklós, Kovács György – irányítása mellett a kolozsvári Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet Marosvásárhelyre költözött, sok víz folyt le a Maroson és a Szamoson.
Sokan féltették az olykor indokolatlanul előkelő Színművészeti Akadémia néven emlegetett intézményt a provincializmustól és elsorvadástól, annál is inkább, mert ezzel a lépéssel az akkori magyar autonóm tartomány székvárosában már nem folytatódott a rendezőképzés, a költözés után erre már csak egy-két magyar hallgató számára Bukarestben és román nyelven nyílt lehetőség.
Néhány elhivatott színházi szakembernek és az erdélyi magyar kultúra mellett elkötelezett marosvásárhelyi közönségnek kitartó munkával sikerült az átköltözéssel járó hátrányokat hamarosan a romániai felsőfokú színművészet-oktatás előnyére fordítani.
Az 1962-ben megnyitott Stúdió Színházzal a "színi" már nem csupán iskolát jelentett, hanem egyszersmind a hetedik, állandóan frissülő magyar színházi társulatot is, ahol a diákok és a tanárok közösen, repertoárszínházi keretek között, évente több mint száz előadást játszottak. Az európai modern színházi mozgalmak, események, színdarabok és szerzők a Stúdió Színház közvetítésével jutottak el a hajdani Marosvásárhelyi Székely Színház közönségéhez, majd a fiatalabb korosztályhoz is; a főiskola a klasszikus magyar és világirodalmi alkotások mellett az abszurd – Ionescu, Mrozek, Beckett –, az egzisztencialista, a pirandellói dramaturgia, Grotowski és Brook szakrális színházának ismeretlen tájaira is rálátást biztosított. A rendszerváltás után újra elindult a magyar rendező- és dramaturgképzés, immár saját keretek között, és minden irányban nyitottan.
Az évtizedek alatt közel ezer végzett hallgató közül sokan a világ legkülönbözőbb sarkaiba is eljutottak, és akár a színművészeti pályán, akár más hivatásban folytatták életútjukat, a hely szelleme – a folyamatosan megújulni képes, gazdagodó hagyomány, nyitottság és igényesség – meghatározó szerepet játszott tevékenységükben.
A marosvásárhelyi "színi" a Köteles Sámuel utcában a diktatúra ínséges évtizedeiben is a szabadság szigete volt. A rendszerváltás óta eltelt csaknem negyedszázad alatt az intézménynek sikerült kivívnia a jelentőségéhez méltó UNIVERSITAS rangot. Chartájában és mindennapi gyakorlatában egyaránt a szellemi szabadság, az anyanyelvi oktatás, a személyes felelősségvállalás, az egyetemes kultúra és a szűkebb közösség szolgálata mellett foglal állást.
Ma már a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem színész, bábszínész, rendező, mozgásművészet, színháztudomány, zenepedagógia, audiovizuális multimédia és látványtervezői akkreditált és engedélyezett szakokon biztosít alap- és mesterfokú képzéseket, román és magyar nyelven képez szakembereket, doktorátusi iskolával rendelkezik, ahol a nemzetközi elvárásoknak megfelelő és folyamatosan bővülő elméleti oktatást nyújt a hazai és külföldi hallgatóknak. A román tagozattal egyetértésben létrejöttek az önálló román és magyar művészeti karok. A felújított Pállfy-házban kapott helyet a zenei képzés. A Köteles utcai, jól felszerelt tantermekben egész nap "élet zengi be az iskolát"; valakik mindig próbálnak, készülnek, hangképeznek, vitáznak, táncolnak, énekelnek, mozognak, sminket, plakátot, jelmezt, koreográfiát, díszletet készítenek vagy verset mondanak, amitől az utcán áthaladó járókelő is úgy érezheti, hogy "az élet is derűs iskola lesz"…
Ugyanakkor az egyetem színházi intézményként is működik, színes, a teljes színházi évadot átfogó repertoárral, amelynek keretében a végzősök vizsgaelőadásait láthatja a közönség. Két igényesen kialakított és felszerelt színházterem és játéktér/színpad áll a színházi alkotók rendelkezésére: a Köteles Sámuel utcai Stúdió Színház és az új, Levél utcai Studio 2.1 – Bábstúdió. A két stúdiószínház látogatottsága folyamatosan nő. Az utóbbi másfél évben az előadások nézőszáma meghaladta a tizenkétezret, mára elérte a tizenötezret. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színházzal, a város többi zenei, egyetemi és kulturális intézményeivel szoros együttműködésben a multikulturalitás jegyében kívánja szolgálni a várost és a közösségi kultúrát.
(K. G.)
Népújság (Marosvásárhely)

Szili az együttműködés fontosságát hangsúlyozta
Erdélyi körútja első, kolozsvári állomásán Szili Katalin a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen tartott előadást május 14-én a magyar nemzetpolitikáról.
Először Tonk Márton, a Sapientia kolozsvári karának dékánja köszöntötte a jelenlevőket, majd arra emlékeztetett, hogy Szili előadásával lezárulnak a kar nyílt napjai. Dávid László, a Sapientia EMTE rektora a magyarországi politikusnak az intézmény iránt az elmúlt években tanúsított támogatását emelte ki. Szili Katalin előadásának alapgondolata arra vonatkozott, hogy a magyar nemzetpolitikának a kooperációra, az azonos értékkeresésre kell alapoznia oly módon, hogy az elősegítse az anyaország határain túl élő magyarság szülőföldön való maradását és boldogulását. Az előadás utáni beszélgetést Bodó Barna politológus moderálta.
– Szili Katalint nem kell bemutatni a jelenlevőknek: tartalmas szakmai és politikai pálya állt mögötte. Az elmúlt másfél évtizedben bebizonyította, hogy az egyetem mellett áll, mindentől függetlenül – mondta a dékán. Dávid László, a Sapientia rektora hiteles előadónak nevezte Szili Katalint, majd a magyarországi politikus főtanácsadóját, Kerényi Györgyöt méltatta, aki mindig bátorította a Sapientia vezetőségét, valahányszor erre szükség volt.
Szili Katalin előadásának első felében történeti visszatekintésben mutatta be a magyar kormány nemzetpolitikájának főbb irányvonalait az 1980-as évek végétől egészen napjainkig. Megtudtuk: a rendszerváltást követően Antall József miniszterelnöksége alatt a határon túli magyarság jogainak (autonóm döntéshozó szervek, állami finanszírozású magyar egyetem létesítésének elősegítése stb.) bővítésére és a jó szomszédsági viszonyokra helyezték a hangsúlyt. Az 1990-es évekre a stabilitás volt a jellemző: létrehozták a Magyar Állandó Értekezletet (MÁÉRT) és a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát (KMKF), amelynek keretében megvalósult a nemzetpolitika terén a kooperáció.
– Habár 2004 és 2007 között a Kárpát-medencei magyarság nagy része uniós polgárrá vált, a magyar kisebbségek közösségi alanyiságát és önrendelkezését az euroatlanti integráció nem biztosította, helyenként még az igény megfogalmazásának jogát is megkérdőjelezték – hangoztatta Szili Katalin, majd a 2004. december 5-i népszavazást a nemzeti kooperáció mélypontjának nevezte. – A célunk az, hogy nemzetpolitikánk által biztosítsuk a szülőföldön való megmaradást, mind egzisztenciálisan, mind az oktatásban, a kultúrában, továbbá a civil és a hitéletben. Nagyon fontos, hogy legyen koherens nemzetpolitikai jövőképünk, határozzuk meg erre vonatkozó célkitűzésünket, amelyek átívelnek a kormányzati ciklusokon – hangsúlyozta a politikus.
Ami a magyar közösségek szülőföldön való megmaradását illeti, azt mondta: ez csakis a szomszédos európai nemzetekkel a demokrácia értékein nyugvó kölcsönös szolidaritásban való együttélés által valósulhat meg.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Kiállnak a Fidesz-kormány mellett a Kárpát-medencei családszervezetek
A Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége felkéri a magyar kormányt, hogy az esetleges uniós törekvésekkel szemben továbbra is álljon ki a határon túli magyarságért és a magyar családok védelmében tartsa fenn a családi adókedvezményt, folytassa a rezsicsökkentést.
Ezt a szervezet szerdán, a Családok Nemzetközi Napja alkalmából közölte az MTI-vel.
Mint írták, határoktól függetlenül a magyarok túlnyomó többsége családban kíván élni, a gyermekvállalást és az anyaságot értéknek tekinti, de hasonlóképpen gondolkodnak a szomszédos országok népei is. Hozzátették: a Családok Nemzetközi Napja kiváló alkalom arra, hogy kiálljanak ezen értékek mellett, és felkérik a kormányt, hogy az alkotmány családügyi vonatkozásai és a határon túli magyarságot érintő rendelkezései mellett álljon ki továbbra is.
Kitértek arra is, hogy aggodalommal figyelik a Magyarországot érő kritikákat, ami az alkotmány módosítását illeti, és kérik az Európai Unió szerveit, hogy óvakodjanak a kettős mérce alkalmazásától. Meggyőződésük, az Európai Unió szerveinek nem lehet érdeke, hogy a felnövekvő generációknak Európáról a családellenesség, a kettős mérce és az igazságtalanság jusson eszébe - olvasható a szervezet közleményében, amelyben felidézték azt is, hogy 1994-ben nyilvánította az ENSZ május 15-ét, a Családok Nemzetközi Napjává.
Az 1995 óta lazább szövetségben együttműködő Kárpát-medencei családszervezetekből 2001-ben alakult meg a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége. Tagszervezeteik Erdélyben, a Felvidéken, a Vajdaságban és Kárpátalján egyaránt jelen vannak, és részt vesznek az Európai Nagycsaládosok Szövetségének munkájában is. A szervezet sok helyi és kulturális programmal segíti a családok identitásának megőrzését. Tavaly a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségének tevékenysége bővült, és az Emberi Erőforrások Minisztériumával együttműködve május 11-én megalakult a Kárpát-medencei Családlánc, amelynek célja, hogy felkutassa és összefogja a határon túli magyarlakta területeken a családdal foglalkozó civil szervezeteket.

Brassai Zsombor: a gettósítás nem a helyes magyar stratégia
„Nem hiszem, hogy a gettósítás − az, hogy önálló magyar iskolákban, kulturális intézményekben és különféle szerveződésekben gettósítjuk magunkat − lenne a helyes marosvásárhelyi magyar stratégia. Az európai szellemű együttélés stratégiáját még nem próbáltuk ki, úgy vélem egy olyan interetnikus, urbánus térben, mint Marosvásárhely, ez a szemlélet szavatol jövőt”− mondta Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke a marosvásárhelyi intézményvezető pedagógusok keddi tanácskozásán.
A megyeszékhelyi oktatási intézmények vezetőit − óvodától középiskolás szintig − Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes, a megyei RMDSZ oktatásügyi alelnöke és Haller Béla tanár, a városi RMDSZ tanügyi alelnöke hívta össze a Szövetség megyei székházában. A főtanfelügyelő-helyettest az összes magyar tanfelügyelő is elkísérte a tanácskozásra.
Brassai Zsombor bejelentette, rendszeresíteni szeretné a találkozókat, mert eltelt 23 év, és nem sikerült egy életképes marosvásárhelyi magyar oktatási stratégiát megalkotni, másrészt azért, mert az utóbbi időben napirenden van a kétnyelvűség kérdése, amit maradéktalanul érvényesíteni kell a megyeszékhely oktatási intézményeiben is.
A magyar igazgatók és aligazgatók beszámolóiból az derült ki, hogy a román kollégáikkal szinte mindenhol sikerül egészséges partneri viszonyt kialakítani. Több tanintézményben előreléptek a nyelvi jogok érvényesítése tekintetében, az iskolán belüli térben is használjak a kétnyelvű feliratozást, illetve ünnepélyes alkalmakkor magyar nyelven is elhangzanak az alkalmi beszédek, az eredményes diákokat magyar vagy kétnyelvű oklevelekkel díjazzák. Van néhány olyan iskola, ahol még nem kezdeményezték a kétnyelvűség ilyen szintű érvényesítését.
”Megnyugtató megoldást a valós kétnyelvűség érvényesítése eredményezhet, azaz a belső tér feliratozása egyértelműen tükrözze, hogy az illető intézményben két egyenjogú etnikumhoz tartozó diákok tanulnak. Ezt az RMDSZ által kiharcolt törvények is lehetővé teszik, alkalmazása a jóindulaton és egy európai szellemiségű hozzáálláson múlik”– hangsúlyozta Brassai.
Az intézményvezető pedagógusok egyetértenek abban, hogy az egyenjogú együttélésnek egy olyan nyelvi közeg megléte a feltétele, ahol a gyerekek otthonosan mozognak és egyenjogúnak érezhetik magukat a román gyerekekkel. Éppen ezért az oktatási intézményvezetők kérvényezni fogják a kétnyelvű feliratok kihelyezését az óvodákba, iskolákba és középiskolákba.
Haller Béla, aki egyben az RMDSZ frakció tagja a helyi tanácsban, ismertette az intézményvezetőkkel, hogy az önkormányzat idei döntése szerint az új tanévtől az összes marosvásárhelyi tanintézmény homlokzatára egységesített névtáblát függesztenek ki, amely egyrészt az illető intézmény nevének magyar nyelvű fordítását is tartalmazza. Továbbá a tanácsos javasolni fogja a helyi önkormányzatban a belső tér kétnyelvű feliratozásában használt névtáblák szabványosítását is.
A tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy hasonló megbeszélésekre legalább kéthavi rendszerességgel sort kell keríteni, a helyi magyar oktatáspolitikai kérdésekben föltétlenül egyeztetni kell, illetve megfelelő időben tájékoztatni az érintetteteket. Brassai Zsombor megyei elnök javaslatára az RMDSZ megyei szervezetének keretében oktatáspolitikai konzultatív testületet alapítanak. A vidékfejlesztési tanácsadói testület mellett ez lesz a második konzultációs rendeltetésű szakbizottság.
Maszol.ro

Kelemen: legyen május 10-e a nemzeti ünnep
Május 10-e legyen Románia nemzeti ünnepe, jelentette ki Kelemen Hunor, aki támogatja az erről szóló liberális párti kezdeményezést. Az RMDSZ elnöke Sepsiszentgyörgyön újságírói kérdésre kifejtette, más országokban is van két-három nemzeti ünnep, egy nép történelmében több jelentős esemény is lehet, tehát elfogadhatónak tartja a liberális javaslatot.
A politikus emlékeztetett, hogy December 1-nek más jelentése van a magyar közösség számára, mint a románoknak. „Tiszteljük egymás történelmét, ám ez nem azt jelenti, hogy December 1 a magyarság szempontjából a legjobb választás. A történelem sokszor elválasztott bennünket, ám a jövőnk közös. Az álláspontunk nem változott: tiszteljük a románok történelmét és hagyományait, és kölcsönösen tiszteletet várunk el a saját történelmünk és hagyományaink iránt.”- szögezte le Kelemen Hunor.
Nemrég néhány liberális képviselő vetette fel, hogy Románia függetlenségének napja Május 10-e legyen a nemzeti ünnep és december 1 pedig a nemzet egyesülésének napja. Crin Antonescu liberális pártelnök pedig úgy fogalmazott, május 10-e lehet ünnepnap, de nem feltétlenül nemzeti ünnep státussal.
Kovács Blanka
www.slagerradio.ro
Erdély.ma

A kitüntetettek napja
Hatvanhét éves a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem
Csütörtök délelőtt 11 órakor kezdődött a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem ünnepi rendezvénysorozata, az egyetem napja. A nagy múltú intézmény vezetősége és hallgatói kara fennállásának hatvanhetedik évfordulójára emlékezett, az ünnepség keretében pedig jeles művészeket, illetve pedagógusokat tüntettek ki. A délelőtt tizenegy órától kezdődő rendezvényen dr. Alexa Visarionnak, a bukaresti I. L. Caragiale Színház- és Filmművészeti Egyetem professzorának adtak át díszdoktori oklevelet, míg dr. Kovács Levente rendezőt, az intézmény tanárát ötvenéves egyetemi pályájának elismeréseképpen professor emeritus ranggal tüntették ki.
A Stúdió Színház termében elsőként dr. Sorin Crisan rektor üdvözölte az egybegyűlteket, majd a rövid zenei intermezzo – többek között dr. Molnár Tünde orgonajátéka – és az egyetem legutóbbi évadának összefoglalóját tartalmazó rövidfilm levetítése után Sorin Crisan megemlítette: csak példaképek állításával és ezen példaképek útmutatása szerint mehetünk tovább az úton.
Dr. Kós Anna, az intézmény dékánja hozzátette: – Szeretem ezt az egyetemet, noha soha nem voltam a diákja. Szeretem azt, hogy kicsi, és emiatt az emberi kapcsolatok, illetve az oktatás nagyon humánus. A hallgatók nagyon kreatívak és gyakran arra kényszerítenek, hogy újragondoljam a szakmámat, amibe enélkül valószínűleg belefáradtam volna. De rajtam kívül még nagyon sokan szeretik ezt az egyetemet. Például Kovács Levente, aki életének öt évtizedét töltötte a falai között. Az, hogy két olyan kiemelkedő művész, mint dr. Alexa Visarion, valamint dr. Ascher Tamás professzorok (utóbbi nem lehetett jelen, ősszel veszi át az oklevelet – a szerk.) elfogadták a szenátus által felajánlott díszdoktori címet, jelzi: komoly munka folyik itt, nem volt hiábavaló az elmúlt 67 év.
Oana Leahu docens, a román nyelvű kar dékánja elárulta: örvend annak, hogy élő egyetemen taníthat, amely változik, hibákat is elkövet, de soha meg nem tagadja a családját. – E család most újabb taggal bővül, egy régi tagját pedig kitünteti.
Az oklevelek átadását megelőzően egy Alexa Visarionnal készült tévéinterjú részleteit láthattuk a kivetítőn, a róla szóló beszámolót – amelyből megtudtuk, hogy az 1947-ben Botosani-ban született művész több mint száz színházi előadás és számos rádiójáték rendezője, rengeteg kitüntetés birtokosa, a világ legrangosabb színházainak vendégművésze, világszerte sikeres filmek alkotója – követően dr. Balási András prorektor méltatta Kovács Levente emberi tartását, életművét. – Egy ötvenévnyi, párját ritkító karriert röviden összefoglalni nagyon nehéz. Elképedve gondolok arra, hogy öt évtizedet töltött az egyetem szolgálatában. 1961-ben végzett a Babes-Bolyai Egyetem magyar nyelv és irodalom szakán, majd színművészetet és rendezést tanult Bukarestben. Száznál jóval több előadás rendezője, több mint húsz jelentős díj birtokosa. Töretlen hitű pedagógus, aki diákok ezreit tanította, köztük engem is. Tanúja voltam emberségének. Később, munkatársaként soha egyetlen hangos szó el nem hangzott közöttünk. Mindig megértő volt, olyan energiával és hittel dolgozott, ami mindmáig felfoghatatlan számomra. Megtiszteltetés, hogy átadhatjuk a legnagyobb kitüntetést, amelyet egy egyetem adhat a saját pedagógusának – mondta Balási András, majd Kovács Levente szólt a jelenlévőkhöz.
– 1963 májusában Szabó Lajos hívott ide engem. Azóta az egyetem megnőtt, sok olyan változást átéltem, amelyet mind emberileg, mind szakmailag meg kellett emészteni. Amikor elkezdtem, nagy tisztelete volt a szónak, még a szórendet sem lehetett felcserélni az előadásokban. Ma mindez fordítva történik. Voltam fiatal lázadó, voltak sikeres periódusaim, voltam irányító, a szeku többször betiltotta vagy megzavarta előadásaimat. Sok energiám ráment arra, hogy az értelmetlen bolognai rendszert életképessé tegyem. Nemes szándékaimat alkalomadtán, akaratom ellenére befolyásolta a politika vagy bürokrácia. Azt kívánom utódaimnak: vigyék tovább az egyetem lelkületét.
Knb.
Népújság (Marosvásárhely).

Kétnyelvűség az oktatási intézményekben
"Nem hiszem, hogy a gettósítás – az, hogy önálló magyar iskolákban, kulturális intézményekben és különféle szerveződésekben gettósítjuk magunkat – lenne a helyes marosvásárhelyi magyar stratégia. Az európai szellemű együttélés stratégiáját még nem próbáltuk ki, úgy vélem, egy olyan interetnikus, urbánus térben, mint Marosvásárhely, ez a szemlélet szavatol jövőt" – mondta Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke a május 14-én megrendezésre került marosvásárhelyi intézményvezető pedagógusok tanácskozásán.
A megyeszékhelyi oktatási intézmények vezetőit – óvodától középiskolás szintig – Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes, a megyei RMDSZ oktatásügyi alelnöke és Haller Béla tanár, a városi RMDSZ tanügyi alelnöke hívta össze a szövetség megyei székházában. A főtanfelügyelő-helyettest az összes magyar tanfelügyelő elkísérte a tanácskozásra.
Brassai Zsombor megyei elnök bejelentette, hogy rendszeresíteni szeretné a találkozókat, lévén, hogy eltelt 23 év és sajnos még nem sikerült egy életképes marosvásárhelyi magyar oktatási stratégiát megalkotni, másrészt azért, mert az utóbbi időben napirenden van a kétnyelvűség kérdése, amit maradéktalanul érvényesíteni kell a megyeszékhely oktatási intézményeiben is.
A magyar igazgatók és aligazgatók beszámolóiból az derült ki, hogy a román kollégáikkal szinte mindenhol sikerül egészséges partneri viszonyt kialakítani. Több tanintézményben előreléptek a nyelvi jogok érvényesítése tekintetében, az iskolán belüli térben is használják a kétnyelvű feliratozást, illetve ünnepélyes alkalmakkor magyar nyelven is elhangzanak az alkalmi beszédek, az eredményes diákokat magyar vagy kétnyelvű oklevelekkel díjazzák. Van néhány olyan iskola, ahol még nem kezdeményezték a kétnyelvűség ilyen szintű érvényesítését.
– Megnyugtató megoldást a valós kétnyelvűség érvényesítése eredményezhet, azaz a belső tér feliratozása egyértelműen tükrözze, hogy az illető intézményben két egyenjogú etnikumhoz tartozó diákok tanulnak. Ezt az RMDSZ által kiharcolt törvények is lehetővé teszik, alkalmazása a jóindulaton és egy európai szellemiségű hozzáálláson múlik – hangsúlyozta Brassai.
Az intézményvezető pedagógusok egyetértenek abban, hogy az egyenjogú együttélésnek egy olyan nyelvi közeg megléte a feltétele, ahol a gyerekek otthonosan mozognak és egyenjogúnak érezhetik magukat a román gyerekekkel. Éppen ezért az oktatási intézményvezetők kérvényezni fogják a kétnyelvű feliratok kihelyezését az óvodákba, iskolákba és középiskolákba.
Haller Béla, aki egyben az RMDSZ-frakció tagja a helyi tanácsban, ismertette az intézményvezetőkkel, hogy a helyi tanács ez évi egyik döntése szerint az új tanév kezdetétől minden marosvásárhelyi tanintézmény homlokzatára egységesített névtáblát függesztenek ki, mely egyrészt az illető intézmény oktatási státusának új megnevezését, másrészt magyar nyelvű fordítását is tartalmazza. Továbbá a tanácsos javasolni fogja a helyi önkormányzatban a belső tér kétnyelvű feliratozásában használt névtáblák szabványosítását is.
A tanácskozás résztvevői egyöntetűen egyetértettek abban, hogy hasonló megbeszélésekre legalább kéthavi rendszerességgel sort kell keríteni, a helyi magyar oktatáspolitikai kérdésekben föltétlenül egyeztetni kell, illetve megfelelő időben tájékoztatni az érintetteket. Brassai Zsombor megyei elnök javaslatára az RMDSZ megyei szervezetének keretében oktatáspolitikai konzultatív testületet alapítanak. A vidékfejlesztési tanácsadói testület mellett ez lesz a második konzultációs rendeltetésű szakbizottság.
Az RMDSZ Maros megyei szervezetének sajtóirodája
Népújság (Marosvásárhely)

A pénzügyi világ irányítja a gazdasági válságot
„Elég durva dolog azt mondani, hogy valaki irányítja a gazdasági válságot, de mára oly mértékben elvált a termelési szint a finanszírozási szinttől, hogy utóbbi csak azért tartja fenn a termelést, mert nélküle nem tudna növekedni a pénzügyi oligarchia. A pénzügyi világ ma önmagát termeli és építi."
Somai József
Kolozsvári közgazdász, szakíró, szerkesztő. 1931. augusztus 31-én született a Maros megyei Székelyszentistvánon. Marosvásárhelyen érettségizett, 1951 és 1955 között a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem közgazdasági karán folytatta tanulmányait. 1955–58 között a Kolozs Tartományi Pénzügyi Igazgatóság pénzügyi ellenőreként dolgozott, majd 1959 és 1989 között előbb a Bolyai, később az összevont Babeş–Bolyai Tudományegyetemen kari főtitkár, a Brassai Sámuel Gimnáziumban óraadó tanár. 1990-ben a Kolozs megyei polgármesteri hivatal főjegyzője, majd alpolgármestere, 1991 és 1995 között az RMDSZ szervezési titkára, majd országos szervezési alelnöke. 1995-től nyugalmazott közgazdász, 1996-tól az Iskola Alapítvány ügyvezető igazgatója, 1996 és 2004 között a Nyilas Misi Tehetséggondozó Egyesület ügyvezetője. A Magyar Tudományos Akadémia külső köztestületi tagja, számos szakmai és közéleti elismerést kapott, 2006-ban elnyerte a Magyar Közgazdasági Társaság nagydíját, a tehetségek szolgálatáért Parnasszus-tagja, megkapta a Magyar Köztársaság Arany Érdemérmét. Április végén átvette a tavaly alapított Wekerle Sándor közgazdasági életműdíjat, amelyet a közgazdaságtan területén hosszú évtizedes, nemzetközi mércével mérve is kimagasló és példamutató életpályájával érdemelt ki.
– Miért épp a közgazdászpályát választotta?
– A választás nem volt hivatásszerű, építészmérnök szerettem volna lenni. De annak idején nem volt építészeti szak Kolozsváron, magyar nyelven meg egyáltalán nem... Színtiszta magyar faluból származom, a marosvásárhelyi Református Kollégiumban kezdtem az iskolát és az állami Bolyai-középiskolában végeztem. Sem ott, sem az egyetemen nem tanultunk meg jól románul, de a szakmát elsajátítottuk. Később rájöttem, szakmai képzettségünk annyira jó volt, hogy azokkal is felvettük a versenyt, akik románul tanultak az egyetemen. Friss végzősként kerültem a pénzügyhöz, ahol nem akadályozott a nyelvismeret a szakmában, viszont sok idő kellett, amíg tökéletesítettem a tudásomat, és már írtam is románul.
– Ebben az is szerepet játszott, hogy akkoriban még nem történtek meg a masszív többségi betelepítések?
– Amikor közgazdászhallgató voltam a Bolyai Egyetemen 1951 és 1955 között, Kolozsváron a magyarság aránya nagyobb volt, mint a többi nyelvet beszélőké összesen. Ez a hatvanas évek elején fordult meg, akkor még a lakosság fele magyar volt, aztán csökkenni kezdett a számarányuk főleg az építkezések miatt.
– Mit lehetett akkoriban kezdeni egy közgazdászoklevéllel? Hiszen ekkorra esik a kommunizmus legdurvább időszaka...
– Valóban kemény időszak volt, akkor tombolt a legerősebben a sztálinizmus Romániában. Szerencsére megvolt a szakma objektív háttere is, amire építeni lehetett. Az biztos, hogy a közgazdászok jobban ki kellett szolgálják a rezsimet, mint mások, például a természettudományban. Nekem azzal volt szerencsém, hogy a pénzügyben kaptam állást, így politikai tevékenységet nem kellett végeznem. Persze a dolog cirkusszal járt. Eredetileg az egyetemre kaptam kinevezést, így nyugodtan hazamentem a szülőfalumba, néhány hét elteltével viszont levelet kaptam, hogy a tartományi szövetkezeteknél fogok dolgozni. Nagyon rosszulesett, mert úgy volt, hogy a tanszéknek fogok dolgozni. Kiderült: abban az évben volt az első komolyabb karcsúsítás, megszorítás a Bolyai Egyetemen, közel negyven állást szüntettek meg, és persze elsősorban azokét, akiket még fel sem vettek. Új állás után kellett néznem, és Csendes Zoltán, a közgazdasági kar akkori dékánja – akivel véletlenül találkoztam a folyóson – megkérdezte, Marosvásárhely helyett nem akarok-e inkább Kolozsváron maradni. Mondtam, hogy szívesen, hiszen akkor már itt udvaroltam, mire ő beszélt a tartományi pénzügyi ellenőrök vezetőjével, és másnaptól alkalmaztak. Ilyen az élet: egy véletlen folyosói találkozás révén lettem kolozsvári.
– Gazdasági ismeretei lehetővé tették, hogy hosszú ideig sportvezetőként is dolgozzék. Ez a tevékenysége egyfajta kompenzáció volt azért, mert a kommunista rendszer nem engedte doktorálni?
– Számomra az volt, de nem kompenzációként kaptam ezt a feladatot. Tudniillik amikor az egyetemre kerültem, elég jó fogadtatásban volt részem az akkor már egyesített Babeş–Bolyai Tudományegyetemen. Tekintettel arra, hogy az Universitatea sportegyesületnek szüksége volt egy gazdasági szakemberre, felvettek a labdarúgó-szakosztályhoz. Ott ügyködtem négy évig, de nem szerettem, bár akkoriban elég jó volt a csapat, még az akkoriban Románia legjobb futballistájának tartott Viorel Mateianut is elhoztuk Bukarestből. Itt felvételizhetett a jogra, kapott egy szobát, és ezzel meg volt elégedve – ma egy ilyen labdarúgó milliókat kér dollárban. Nehéz volt leigazolni a tehetségesebb játékosokat, mert mindenki ragaszkodott hozzájuk, a szakosztály pedig mindenképp meg akarta szerezni őket. Nem szerettem azt a munkát, beleértve a pénzügyi stílust, de hogy mégis maradhassak az U-nál, szakosztályt kellett választanom. A röplabdát választottam, s maradtam közel 25 évig ennél a szakosztálynál, tíz évig alelnöke, majd 15 évig, 1990-ig az elnöke voltam. Ezt már szerettem, ugyanis a röplabda teljesen más, mint a foci, ezt inkább élvezetből űzték a diáklányok és fiúk. Persze szerettem futballozni is, 64 éves koromig játszottam hetente három órát nagypályán. Akkor hagytam abba, amikor az RMDSZ a rendszerváltás után elvitt Kolozs megyei alpolgármesternek; akkoriban a megyék vezetőit is polgármestereknek hívták.
– Milyen emlékei vannak arról az időszakról, amikor néhány hónapig a közigazgatásban is kipróbálhatta magát?
– Érdekes volt. Rögtön 1990 januárja első napjaiban fordultak hozzám, elvállalnám-e az alpolgármesteri tisztséget. A megye akkori vezetőségének magyar tagjai, Cs. Gyimesi Éva, Kónya Hamar Sándor javasolt. Nagyszerű élmény volt, hogy én kaptam meg a kulcsokat, hogy megnyissam az új megyei tanácsot, ugyanis a régi néptanács valamennyi vezetője megszökött. Akkor még csak megyei főjegyző voltam, majd a polgármester három hónapos együttműködés után kijelentette: „Jóska, te vagy az alpolgármester!" Tetszett a munkakör, éppen abban az időszakban kellett rendezni Kolozs megye ügyeit, elsősorban az intézmények élére kellett új vezetőket választani. Végül csak augusztusig maradtam, mert az RMDSZ-t mindenütt kidobták az önkormányzatok vezetőségéből, mert jött a Petre Roman-féle kormányzás, amikor a régi rendszer hívei új köntöst öltöttek.
– Ugyancsak 1990-ben megalakult a Romániai Magyar Közgazdász Társaság is, amelynek alapító tagja volt.
– Roppant örültem, amikor azon a nyáron bejegyezték, a mai napig szeretem, ahogyan működik ez a szervezet. Megalakulásakor épp alpolgármester voltam, így különösebb szerepet nem tudtam vállalni az RMKT-ban, leszámítva a szervezet bejegyzését. Akkoriban a törvény előírta, hogy az újonnan alakult civil szervezeteket bíróságon kell megvédeni az ügyészek előtt, bizonyítva, hogy a társadalom számára is hasznos munkát végeznek. Nagy szükség volt a szakmai szervezet megalakítására, mert a közgazdászok a régi rezsimben inkább katonák, kiszolgálók voltak, ami a képzésre is kihatott. Miközben a kapitalista társadalmi rendnek teljesen más a gazdasági szabályrendszere, amelyet akkoriban nem ismertek a hazai közgazdászok. Magyar nyelvű közgazdászképzés nem volt, az ötvenes években a Bolyai Egyetemmel együtt megszűnt. Ráadásul a közgazdasági kart azzal az indokkal zárták be, hogy a Babeş Egyetemen sincs ilyen szak.
– Civil tevékenységének jelentős része az RMKT-hoz kapcsolódik, de sok minden mással is foglalkozott. Miért látta szükségesnek a civil szerepvállalást?
– 1990 után beleástam magam a civil társadalom kérdéseibe, kedvenc területem volt. Persze igyekeztem nem elhanyagolni a szakmai munkámat, viszont fontosnak tartottam a civil társadalmi építkezést. Egyik legszebb társadalmi emlékem az RMKT működtetése, amelynek voltam alelnöke, elnöke, jelenleg tiszteletbeli elnöke; a társaságnak ma székháza, két folyóirata és nagyon jó programja van. A közéleti tevékenységek közül jelenleg az épp idén tízéves Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület működtetése a kedvencem, amit nem is adok fel, amíg dolgozni tudok. Több mint ezer, szociálisan kilátástalan helyzetben élő, tehetséges erdélyi magyar diák kapott tőlünk ösztöndíjat. Nem is akármilyent, hanem százhúszezer forintnak megfelelő lejt egy iskolai évben. Jelenleg közel négyszáz középiskolás tanulót támogatunk.
– Számos díjat, elismerést kapott pályafutása során, legutóbb a Wekerle-életműdíjjal tüntették ki. Melyik elismerést tartja a legkedvesebbnek?
– A legfrissebbet, főként azért, mert tisztán szakmai elismerés. Utólag tudtam meg, hogy tizenkét személy közül választottak ki, ráadásul külhoni magyarként. Elégtételt jelent, hogy egy teljesen ismeretlen környezetben kiválasztanak egy kolozsvári közgazdászt. Szép ünnepségen vehettem át, amelyen jelen volt családom valamenynyi tagja, a feleségem és gyerekeim is.
– Közgazdászként elsősorban a szövetkezetek kérdése foglalkoztatja. Miért?
– Az RMKT-nál tíz évvel ezelőtt létrehoztunk egy kutatócsoportot, és azzal foglalkoztunk, hogy ismertessük az erdélyi magyar társadalommal milyen jelentőséggel bírtak kezdetben a szövetkezetek, egészen a szocialista állami szövetkezetek létrehozásáig. Négy-öt év munka után sikerült kiadnunk egy 450 oldalas kötetet, viszont szomorú vagyok, mert nem mondhatjuk ma sem, hogy a kiadvány nagy hatást gyakorolt volna a társadalomra. Holott azért csináltuk, hogy végre ébredjen fel a nép: ha a világnak jó a szövetkezet, akkor legyen nekünk is jó! Még akkor is, ha roszszak az emlékeink. Ha a japán vidék 80 százaléka szövetkezesített, akkor az nekünk nem lehet jó? Ide kapcsolódik a szociális szövetkezetek kérdése is, amelyekről nem is tudjuk, mi az. Pedig ezeknek Európában nagy múltja van, Olaszországban például mintegy harmincezret tartanak számon. Ezek lényege, hogy szövetkezetbe tömöríti a rászoruló társadalmi csoportokat. Ilyenek a munkanélküliek, a fogyatékkal élők vagy a visszailleszkedéssel küzdő, börtönviselt emberek.
– Jelentős szerepe volt a magyar–román közgazdasági szótár elkészítésében is. Miben látja a szakszótár legnagyobb hasznát?
– Azt tapasztaltuk, hogy középkorú közgazdászaink, akiket felkértünk, írjanak szakfolyóiratainkba, nem vállalják, mert román egyetemen tanultak, és nem ismerik a magyar terminológiát. Ennek az az oka, hogy 1960-tól 2000-ig nem volt magyar nyelvű közgazdaság-oktatás Romániában. Ez adta az ötletet, hogy készítsünk el egy szakszótárt. A román–magyart négyen, a magyar–románt pedig ketten állítottuk össze Fazekas Emesével. Négyezer példányt nyomtattunk, és nagyjából el is fogyott.
– Az évek óta tartó gazdasági válság közepette egy közgazdásznak fel kell tennünk a kérdést: Ön szerint mennyire kilátástalan a helyzet, mire számíthatunk?
– A gazdasági válságok időszakonként végigkísérték a kapitalista rendszert, az idők folyamán pedig típusuk szerint változtak. A jelenlegi abban különbözik a többitől, hogy van benne egyfajta irányítottság is. Elég durva dolog azt mondani, hogy ezt valaki irányítja, de mára oly mértékben elvált a termelési szint a finanszírozási szinttől, hogy utóbbi csak azért tartja fenn a termelést, mert nélküle nem tudna növekedni a pénzügyi oligarchia. A pénzügyi világ ma önmagát termeli és építi. Ez az önépítkezés tulajdonképpen oda vezet, hogy fiktív pénzügyi műveletek folynak a világban, és nincs kapcsolatuk a valódi termelői és fogyasztói világgal. És ebben benne van bizonyos szereplőknek az akarata is. Olyan érdekérvényesítésről van szó, amelyet nem zavar ennek az emberi háttere. Nem számít a humánum, az emberség, csak az, hogy egyesek kezében összpontosuljon a gazdasági világuralom. Maga a válság spontán jelenség ugyan, de emberi cselekvések bizonyos rendszere nyomán robbant ki. Ugyanakkor a pénzügyi világ legmagasabb szintű hatalma nem kiadó, egyesek kezében van, és ez az uralkodás sajnos egyelőre hosszan tartónak tűnik. Ezeket az üzleti érdekcsoportokat nem érdekli a válság, hiszen abból is hasznot lehet húzni. Nehéz évek előtt állunk. Azért is nehéz kiutat keresni, mert a fontos döntéseket nem az egyes államok hozzák meg.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

Páskándi Géza kor- és időszerűsége
Mindhárom műnemben, illetve sok műfajban alkotott maradandót Páskándi Géza (1933. május 18. – 1995. május 19.), akárcsak huszadik századi legnagyobb íróink.
Már életében a legmerészebb újítók közé sorolták, ugyanakkor ő volt az, aki legfőbb „szövetségesének" éppen az irodalmi és kultúrtörténeti hagyományt, valamint a történelmet tartotta. Alapköveknek, melyekre építette karakteres, összetéveszthetetlen műveit a lírikus, az elbeszélő, a dráma- és esszéíró. Utat mutatott, nemegyszer vitákat provokálva, hogyan lehet a hagyományból merítkezve megújítani az irodalmat. Költői-újságírói pályáját tizenévesként kezdte 1949-ben, majd börtönből való szabadulása után – hat évet ült mint politikai elítélt 1956-ban vállalt szerepéért – először novellistaként, az Üvegek című kötetével (1968) mutatott új irányt, mondhatni a kortárs európai áramlatokkal egy időben, aztán az abszurd jegyében alkotó drámaíró Az eb olykor emeli lábát című kötettel (1970), a lírikus pedig a Tű fokával (1972) mutatkozott be teljes fegyverzetben. Két remekműnek számító drámája, a hitújító Dávid Ferencről írt Vendégség és az Apáczai Csere Jánosról írt Tornyot választok (utóbbit a Kolozsvári Állami Magyar Színház mutatta be 1973-ban) kötetben nem, csak folyóiratközlésben volt olvasható (Korunk, 1970, illetve 1972) míg Erdélyben élt.
A Romániát elhagyni kényszerült Páskándi (1974. február) budapesti alkotói periódusában (1974–1995) főként a drámaíró került előtérbe, de a költő, az elbeszélő és esszéíró is mondhatni folyamatosan jelen volt az anyaország irodalmi életében. Nagyepikájának témája, amelyet szintén művelt, a nemzetközi tiltakozást kiváltó romániai falurombolás (A sírrablók, 1989), valamint a romániai „forradalom" (Szekusok, 2007). A rendszerváltás idején s az azt követő első években határozottan állást foglalt a szellemi és közélet minél teljesebb demokratizálásáért, illetve a magyarságot mint nemzetet, valamint a magyar kisebbségeket érintő nagy kérdések tisztázásában. Hogy ez utóbbi kérdéskör mélyen foglalkoztatta, az igazolódni látszik abból is, hogy az élete utolsó évében megjelent egyik kötetébe, amelynek maga válogatta anyagát a teljes életműből (Az örömrontó angyal, 1995), két vitairatot, nyílt levelet is felvett. Egyikben a magyarországi irodalmi-szellemi életben az akkor kibontakozó pártosodást és szakadást, illetve az írástudók nemzetük és a demokrácia iránti felelősségét tárgyalja, a másikban a Kárpát-medencei magyarság történelmileg-politikailag megoldatlan, égető kérdéseit veti fel. Ma is eleven problémák ezek, hiába telt el több mint két évtized azóta...
Páskándi Géza – írtam róla korábban – hazát választott szülőföld helyett egy kritikus helyzetben, 1974-ben. Visszhangos egyéni döntés volt ez akkor. Egy Tamási Áronról készült esszéjében ennek a döntésének rejtett magyarázatát is megtalálni. Nem szónoki az általa 1991-ben, az Áron ága kivirágzik című esszében megfogalmazott kérdés, mert meg is válaszolja a szerző, Tamási hasonló döntéséről elmélkedve: „Hol tehet az ember – a Képességes ember – jobbat-többet önmagáért és természetesen: a szűkebb-tágabb pátriáért? Mindig ez a döntő. S persze a valódi üldözöttség. Tamási kivételesen nagy tehetsége csak szabad magyarságában teljesedhet ki igazán, amely egy kicsit a szülőföldtől való distanciát is jelentheti. Ez pedig eleve öniróniát szül. Mert Tamási egyik kivételes vonása épp abban áll, hogy népe iránti nagy szeretete nem zárja ki a gyöngéd, de néha erősebb iróniát. A nemzeti öniróniát, amely végtelenül fontos: ezen mérjük a lélek civilizáltságát is gyakorta. Nézzünk körül: az önironikus népek a legszabadabbak, mert oly szabadok, hogy még önmagukon is kacagni mernek."
Páskándi gazdag életműve is jórészt az effajta világlátásnak a jegyében jött létre, s bizonyára kor- és időszerűségét is az ebből következő egyéni írásmód és stílus jelenlétével magyarázhatni.
Borcsa János
Krónika (Kolozsvár)

Ismét tüntetéseket szervez az RMOGYKE – ezúttal Bukarestben
Ádám Valerián, a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) titkára, Kürti Jenő, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) végzett fogtechnikus és Buday Richárd Tibor, az RMDSZ bukaresti területi szervezetének elnöke felhívással fordult az erdélyi magyarsághoz, a civil szervezetekhez, a magyar nyelvű oktatási intézményekhez, polgármesteri hivatalokhoz és a magyar pártokhoz, kérve, támogassák a magyar oktatás önállóságának megteremtését a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen.
"A Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület megalakulása óta támogatja a magyar oktatás önállóságának megteremtését a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen. Többéves küzdelem után valljuk, hogy az önállósági törekvéseket nekünk nem szabad feladni, annál is inkább, mivel egykor világszerte elismert egyetemünket az alapítók sokkal nagyobb nehézségekkel szembenézve teremtették meg. Elődeink iránti tiszteletből nem tehetünk mást, mint hogy fiaink számára újjáélesszük az erdélyi magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzést" – áll az aláírók – Ádám Valerián, Kürti Jenő és Buday Richárd Tibor – szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményében. A felhívás szerzői szerint "napjainkban bebizonyosodott, hogy csak magunkra számíthatunk, minden, jogaink betartására tett ígéret szándékos félrevezetés volt, csak időhúzást szolgált, mivel vannak, akik azt hiszik, hogy nemsokára nemzetünk végleg feladja önazonosságát". Dicséretesnek tartják, hogy a magyar oktatás vezetői határozott fellépéssel kiállnak a jogos követelések mellett, éppen ezért úgy vélik, időszerű a pártok és civilek összefogása ahhoz, hogy "kikényszerítsük a román államtól jogaink tiszteletben tartását". "Nem fogadhatjuk el, hogy évezredes szülőföldünkön másodrangú polgároknak tekintsenek. A MOGYE-n történő kisemmizés precedenst teremt arra, hogy a magyarságot következmény nélkül a végtelenségig meg lehet alázni. A MOGYE ügye nemcsak a tanárokat vagy diákokat érinti, akik közvetlen módon kapcsolatban állnak vele, hanem a megmaradásunk záloga is egyben. Ne érezzük feszélyezve magunk, amikor egyetemünket követeljük vissza, a románok sem pirulnak el szégyenükben, midőn az őket befogadókat kisemmizni törekednek" – olvasható a felhívásban.
A továbbiakban nyilvánosságra hozzák, hogy az RMOGYKE közel húsz egyetemi oktató – több mint öt cég és a bukaresti RMDSZ területi szervezetének támogatásával – egy hónapos tüntetéssorozatot szervez. Május 15–31. között a Tanügyminisztérium előtt követelik a multikulturális egyetemekre vonatkozó új román tanügyi törvény betartását. Amennyiben kéréseiket nem teljesítik, június 3–7. között a Győzelem téri kormánypalota előtt tüntetnek, hogy a kormány hivatalain keresztül követeljék a tanügyi törvény betartását. Június 10-én a Szociáldemokrata Párt (PSD), június 11-én a Nemzeti Liberális Párt (PNL) székhelye előtt, június 12-én az Egyesült Államok, június 13-án Franciaország, június 14-én az Egyesült Királyság nagykövetsége előtt tüntetnek, azzal a céllal, hogy a szóban forgó országok támogassák a nemzeti kisebbségek jogát az anyanyelven tanuláshoz. Június 15-én csendes tiltakozó menetet indítanak a Sajtópalotától a Diadalíven át a Parlamentig. Erre az alkalomra felkérik a civil szervezeteket, a magyar nyelvű oktatási intézményeket, a polgármesteri hivatalokat és a magyar pártokat, hogy szervezzenek csoportos utazásokat Bukarestbe, ugyanakkor várják a motoros klubok csatlakozását is. "Amennyiben az egy hónapos tüntetés nem hoz eredményt, tiltakozó akcióinkat az Európai Unió fővárosában folytatjuk szintén egy hónapon át. Az RMOGYKE a vállalt helyszíneken egy óriásbannerrel (8X2m-es) lesz jelen, és szeretettel várja a nemzettestvéreit is" – áll a közleményben.
(a.)
Népújság (Marosvásárhely)

Régmúlt idők és korszellem sodrában
Tenzi naplója, avagy fordulatos élet, Hunyad megyei román faluból Budapestre
Nem mindennapi vendég csöppent be kedden dévai szerkesztőségünkbe: Zemlényi-Kovács Zoltán ősei gyökereinek felkutatására jött el Budapestről Hunyad megyébe.
Drámai élete és szinte hihetetlen lelkiereje folytán Zemlényi-Kovács Zoltán kisebbfajta híresség Magyarországon. 15 éves korában a sportnak hódoló fiatalembert autóbaleset érte a budapesti Nagykörúton 1985-ben. Hónapokig feküdt kómában, az orvosok szinte lemondtak róla: testi és szellemi fogyatékos marad. Akarata azonban erősebbnek bizonyult a sors csapásánál, felépült és normális életet folytat, három gyermek édesapja, aki mozgás- és beszédnehézségei ellen könyvei által vált ismert személlyé Magyarországon. Hoppárézimi című könyve például 70 000 példányban kelt el, ifjúsági díjat kapott a magyar parlamentben, film és színdarab és készült műve alapján.
Zemlényi-Kovács Zoltán mégsem saját irományai miatt látogatott Hunyad megyébe, hanem egy másik könyvvel, amely itteni családi gyökereiről szól. Holott „37 éves koromig nem is tudtam, hogy erdélyi kötődésem is van, azt meg végképp nem, hogy ez a családi gyökér éppenséggel román, dédnagymamája révén”, magyarázta szerkesztőségünkben. A felfedezés 2007-ben történt, 20 évvel a dédi halála után, amikor a családi régiségek között véletlenül rábukkant annak kézzel írott, 400 oldalas naplójára, jobban mondva emlékirataira. Ő csupán átszerkesztette és kiadta Tenzi naplója, levél a másvilágra címmel.
A könyv valós időutazás a régóta letűnt Trianon előtti úri világába, ahol az emberek hintóval jártak, a tehetősek cselédeket tartottak, és teljesen más erkölcsök és társadalmi normák uralkodtak.
A közel egy évszázadot élt dédi, Tenzi, azaz Cristea Hortensia (Bózes, Hunyad vármegye, 1890 – Budapest, 1987) neve bizonyára nem sokat mond még az erdélyi olvasónak sem. Élete azonban érdekesebbnél érdekesebb, drámai és fájdalmas fordulatokkal volt teli. Fekete Istvánnal levelezett, még iskolaéveit sem fejezte be, amikor egy bizonyos Aurel nevű fiatalember szerenádot adott ablaka alatt saját fejlesztésű gramofonjával, tudta nélkül, pedig szüleitől háromszor is megkérte kezét. Jómódú, köztiszteletben álló szülei azonban komolytalannak tartották a fiatalember repüléssel kapcsolatos terveit: a kérő ugyanis a híres Aurel Vlaicu, a román repüléstörténet hőse, aki Tenzi elvesztése miatti bánatában soha sem nézett többé nőkre.
Dr. Petru Groza sem volt szerencsésebb, noha Tenzi már jegyes menyasszonya volt: az eljegyzés ellenére a házasság nem jött össze, mindkettejük hosszú évtizedek után is tartó bánatára.
Mindezekre azonban nem Tenzi akkoriban írt naplójából derül fény, hanem jóval később, idős nyugdíjas dédnagymama korban, 1975-ben (vagyis 85 éves korban) írt visszaemlékezéseiből, melynek egyes fejezeteit öt évvel később, még előrehaladottabb korban egészített ki! Elképesztő, a legapróbb részletekre is kiterjedő emlékezőképességgel: annyi év távlatából pontosan emlékezett a szászvárosi polgári leányiskolabeli osztálytársai nevére, nemzetiségére, szüleik foglalkozására.
A könyv arról a kifürkészhetetlen, kalandos sorsról szól, melynek révén az Algyógy melletti faluból, előkelő családból származó „oláh fáta” (saját megfogalmazása szerint) emlékeit papírra vető budapesti idős dédnagymamává változott. A napló a Trianon előtti Nagy-Magyarország nemzetiségi viszonyaiba is betekintést enged, az önkéntes asszimilációba is. Noha színtiszta román volt, s csak a nevelőnőtől tanult meg magyarul, szülei családjában később mégis magyar–román kétnyelvűség uralkodott, Tenzi felnőtt élete pedig végig magyar környezetben zajlott. Jóllehet gyermekkorában néha sérelmek érték román származása miatt, Trianon után is hű maradt Magyarországhoz, a magyar nyelvhez és kultúrához: 1919 után élete végéig a csonkaországban élt. Emlékirat-naplóját is magyarul írta, románul legfeljebb néhány bejegyzést. (Utóbbiak mégis gondot okoztak a románul egy kukkot sem tudó dédunokának.)
Érdekes, fordulatokkal teli, olvasmányos emlékirataiban Tenzi nem foglalkozott a nagypolitikával, legfeljebb érintőlegesen említi az éppen Felvidéken átélt Trianont, vagy a Második Világháború rémségei között, pincébe bújva átélt budapesti ostromot, a könyv azonban mégis nagyszerű képet ad az idők változásáról. Elsősorban azonban amolyan gyónás-szerűség, saját maga előtt vallja be szerelmeit, az abból fakadó életre szóló fájdalmait, s idézi fel azokat az egyszerűnek tűnő eseményeket, melyek teljesen felbolygatták életét. Mert hosszú élete alatt nemcsak Magyarország és a régi világ borult fel, hanem elsősorban saját sorsa. Sőt, dédunokájáét is befolyásolta: 2007-es felfedezése óta Zemlényi-Kovács Zoltán a napló hatása alatt áll, abból jobban megismerte dédi lelkivilágát, mint 17 évig, amíg velük élt. 25 év elteltével át is helyezte Tenzi hamvait a Farkasréti temetőből szülőfaluja ortodox temetőjébe, s tavaly született kislányát éppen a dédi tiszteletére nevezte el a Magyarországon fölöttébb furcsa Hortensiának.
A roppant érdekes romantikus dokumentumregény kellemes olvasmány Erdély múltja, vagy egyszerűen egy kalandos sors iránt érdeklődő bárki számára. Megrendelhető a tenzinaplojamegrendeles@gmail.come-mail címen, a 0735-501-357-es telefonszámon (35 RON), vagy – dévaiak számára, néhány példány erejéig – dévai szerkesztőségünkben.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

Kolozsváron mutatkozik be a Szolnoki Művésztelep
Kiállításmegnyitó a Minerva-házban
A 111 éves múltra visszatekintő Szolnoki Művésztelep első alkalommal mutatkozik be Erdélyben, történelmi és kortárs anyagából összeállított kiállításon, amelynek megnyitójára május 23-án, csütörtökön délután 5 órakor a kolozsvári Minerva Művelődési Egyesület székházában (Jókai/Napoca utca 16. szám) kerül sor. Köszöntőbeszédet mondanak: Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke; Dr. Kállai Mária Jász–Nagykun–Szolnok megyei kormánymegbízott. A kiállítást megnyitja: Murádin Jenő művészettörténész. A megnyitón elhangzik Beethoven G-dúr vonóstriójának 1. tétele Dénes Anna (hegedű), Király Erzsébet (brácsa) és Ortenszky Gyula (cselló) előadásában.
Verebes György művészeti vezető így fogalmaz a Szolnoki Művésztelepről: „Jelenlegi működését a folyamatos megújulás jellemzi, a múlt és a hagyomány iránti elkötelezettség és tisztelet jegyében. A 2002. évi újraalakulás óta eltelt időszakban számos neves képzőművész élt a lehetőséggel, hogy a rendelkezésre álló műteremlakásokban hosszabb–rövidebb ideig dolgozhasson. A művésztelep Kert Galériája időszakos tárlatok keretében mutatja be az itt folyó alkotómunka eredményeit, valamint a mai magyar és külföldi képzőművészet jeles alkotóinak munkáit, elhozva ezzel Szolnokra a jelen művészetének keresztmetszetét. A képzőművészeti események mellett zenei és irodalmi előadóestek, tánc- és mozgásszínház, filmvetítések, művészeti és egyéb kulturális témájú előadások, nemzetközi alkotótáborok, szakkörök és fiatal, pályakezdő képzőművészek felkarolása teszik teljessé a szellemi légkört. A Szolnoki Művésztelep történeti és kortárs képzőművészeti anyaga számos alkalommal kerül bemutatásra magyarországi és külföldi tárlatokon, öregbítve a város hírnevét és lehetőséget teremtve aktív kulturális kapcsolatok megteremtésére és fenntartására. Az elmúlt tizenegy esztendő időszakát az azóta sajnos elhunyt Meggyes László és Berényi Ferenc, továbbá Fazekas Magdolna, Hangay Szabó Lászó, Simon Ferenc mint állandó lakók, valamint Kiss Zoltán László, Dömény Boriska, Palkó Tibor, Katona Zoltán, Szalai Kata, Nagy Kriszta, Soós György Georgius, Varga Patrícia Minerva, Zsemlye Ildikó, Szabó György, Király György, Ágotha Margit, Rékassy Eszter, Heinrich Schorno, Meggyes László Vendel, Verebes György, Gránicz Tamás, Pogány Gábor Benő, Révi Norbert, László Dániel, Balogh Zsófia, Ulrike Franz, Benjamin Thaler, Uta Krauss, Anahita Razmi, Dóka Zoltán, Dóró Sándor, Barát Fábián, Szente-Szabó Ákos, Bullás József, Kerekes Elek, Kovács Jenő neve fémjelzi. A folyamatos alkotómunka mellett az egyre szélesebb körű kapcsolatok is biztosítékai a telep változatos, gazdag kulturális életének, amely méltó módon kötődik a nagy elődök által képviselt értékekhez, egyúttal korszerű arculattal jelenik meg a mai magyar és nemzetközi művészeti színtéren. Mindezek eredményeként két éve megalakult a Szolnoki Képzőművészeti Társaság, amelynek közel száz főt számláló tagsága tömöríti mindazon művészeket, akik szakmai, szellemi kapcsolatot ápolnak a teleppel, Szolnok várossal és térségével. A Kert Galéria igényes kiállítási programjával méltán tett szert országos hírnévre, az eseménydús, inspiratív, baráti légkör, a nyugalmat biztosító közeg pedig vonzóvá teszi a Szolnoki Művésztelepet az alkotók és művészet iránt érdeklődők számára egyaránt”.
Szabadság (Kolozsvár)

Még lehet jelentkezni határon túli táborozásra
Meghosszabbították a határon túli hátrányos gyermekek számára kiírt tábori pályázat jelentkezési határidejét: július 8-ig jelezhetik részvételi szándékukat mindazok a csoportok, akik az Erzsébet-program Határtalan túrája keretében szeretnének eltölteni egy hetet a magyarországi Zánkán, az Új Nemzedék Központban. Az Erzsébet-program az elmúlt 20 év legnagyobb szociális programja Magyarországon, amely európai szinten is sikertörténetnek számít. Idén több mint 135 ezer ember – köztük 73 ezer gyermek – jutott üdülési és táborozási lehetőséghez az Erzsébet-program segítségével.
Csaknem teljes felújításon esik át a zánkai Új Nemzedék Központ azon négy épülete, ahová az Erzsébet-program keretében várják augusztusban a határon túlról érkező táborozó gyermekeket és kísérőiket. – Zánka neve a köztudatban egyet jelent a gyerekekkel: egy óriási táborfaluról beszélünk, amely a maga több mint 200 hektáros alapterületével Európa legnagyobb ifjúsági központjának számít. Közvetlenül a Balaton partján található, saját vasútállomással rendelkezik. Az egykori úttörőközpontban minden megtalálható, ami a kikapcsolódáshoz szükséges lehet: saját strand, kikötő, hajó- és vitorláspark, erdei tornapálya, kalandpark, haditechnikai park, stadion, sportcsarnok, színház, mozi, ráadásul minden elérhető és járható a mozgáskorlátozottak számára is: valóságos várossá fejlődött már az üdülőtelep – mondta el lapunknak Nagy Anna, az Erzsébet-program szóvivője. Hozzátette: idén 9 ezer gyermek táborozik majd Zánkán, ebből ezren a többnyire szórványban és hátrányos helyzetben élő, 8–15 év közötti gyermekek számára meghirdetett Határtalan túra program keretében. – A telep négy épülete áll majd a gyermekek rendelkezésére. Ezek több mint 40 éves, műszakilag már nagyon elavult építmények, amelyek teljes felújításon esnek most át: kicserélik a teljes fűtési rendszert, hőszigetelik, hogy télen-nyáron használható és fűthető legyen, minden szobához külön fürdőt építenek az eddigi közös vizesblokkok helyett. A felújítás után 1200 férőhelyesre bővül a most kevesebb mint 900 gyermek befogadására alkalmas létesítmény – nyilatkozta a szóvivő. A munkálatokat június végéig befejezik, az üdülőtelep július 1-jén nyitja meg kapuit a táborozók előtt, a határon túli gyermekek számára tervezett program időpontja pedig augusztus 4–24. – Romániából, Ukrajnából, Szlovákiából, Szerbiából, Horvátországból és Szlovéniából várjuk a jelentkezőket. A 7-10 fős csoportok egy hetet (7 nap, 6 éjszaka) tölthetnek Zánkán, minden csoport mellé várunk egy helyi felnőtt kísérőt, aki ismeri a gyermekeket, és fokozza biztonságérzetüket. Természetesen a kísérőn kívül még számos felnőtt (táborvezető, programszervezők, önkéntesek stb.) gondoskodik a szórakozásról, felügyeletről. A részvételi díj jelképes: ezer forint személyenként. A kísérők pedig a tábor végeztével egy-egy 10 ezer forint értékű Erzsébet-utalványt kapnak – részletezte Nagy Anna. A szóvivő azt is elmondta: folyamatosan érkeznek a jelentkezések, de még vannak helyek. A meghosszabított határidő július 8-án éjfélkor jár le, addig várják további csoportok jelentkezését is – főként olyan szórványvidékekről, ahol szociálisan rászorulók élnek – a www.erzsebetprogram.hu honlapon, ahol minden tudnivaló megtalálható. – A táborban részt vevő csoportoknak egy tízperces műsorral kell készülniük, amelyben bemutatják a régiót, ahonnan érkeznek, a maga jellegzetességeivel. Így egymást is jobban megismerhetik majd, és ez biztosan színesíti a programot – összegezte a szóvivő.
S. B. Á.
Szabadság (Kolozsvár)

Külön utakon, de közösen?
Különbözik az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és a Magyar Polgári Párt (MPP) álláspontja a nemrég újra felmerült pártfúzióról. A polgári párt a két politikai tömörülés együttműködésében gondolkodik, a néppárt szerint az RMDSZ hegemóniájával szemben csak egyetlen erős nemzeti erő esélyes.
Ha eredményesen akarjuk megjeleníteni az erdélyi és azon belül a magyar közösségi célokat, rendet kell teremteni az autonómiapárti erők között. Kezdeményezésünk ezért mindig időszerű. Most azonban kedvezőbb a politikai környezet ennek kivitelezésére, hiszen 2013 nem választási év, ilyenkor a politikai pártok a szervezetépítésre koncentrálnak, keresik a legjobb megoldást programjuk képviseletére. A néppárt megújult elnökségének első döntése volt felvenni a parlamenti választási kampányban félretett egységesítési folyamat fonalát, és azt tovább vinni a pártfúzió irányába – fogalmazott lapunknak Toró T. Tibor, az EMNP elnöke a pártfúziót firtató kérdésünkre. A néppárti politikus az ésszerűségnek a zsigeri reakciók feletti győzelmében bízik, bár tudja, sem a mindennapi életben, sem a politikában nem könnyű ezt elérni.
„Már a megválasztásom utáni első nyilatkozatomban nyilvánvalóvá tettem, hogy a Magyar Polgári Párt nem fuzionál más pártokkal. Ezt most is így gondolom” – szögezte le lapunknak Biró Zsolt, az MPP elnöke, aki azonban nem zárkózik el a párbeszéd lehetőségétől. Szerinte tévedés volt a néppárt részéről fúzióról beszélni a tárgyalások megkezdése előtt.
Együttműködés, de hogyan?
A fúzió MPP-s elhárításáról szólva Toró úgy fogalmazott: „A szűk pártérdekek kalodájába bezárt egyes vezetők hajlamosak megfeledkezni arról, hogy egy párt nem öncél, hanem eszköz egy közösségi cél eléréséhez.” Fontosnak tartja a tárgyalások beindítását, ő azonban a két párt fúzióját tekinti célravezető megoldásnak: „A fúzió különböző módozatait a párttörvény pontosan leírja. Ezekből kell kiválasztani a cél szempontjából a legmegfelelőbbet.”
Biró Zsolt az együttműködésnek különböző formáit tudná elfogadni: „Lehet szó pártszövetségről, választási szövetségről, koalíciós együttműködésről, sokféle változatról, bármilyen irányba nyitottak vagyunk. Alapelvünk viszont a párt szervezeti önállóságának megőrzése” – fogalmazott az MPP elnöke.
Toró elismeri, hogy hosszú a nézetkülönbségek sora, de ezt nem tartja elegendő oknak arra, hogy elállják az egységesülés felé vezető utat: „A megoldás az, hogy a jövőnket Bukarestben kereső RMDSZ egészségtelen hegemóniájával szemben közösen erős, Erdély-központú szervezetet építsünk, és ezáltal kényszerítsük ki az együttműködést a közös nemzetpolitikai célok érvényesítése érdekében.”
Ki kinek partnere?
Az MPP elnökétől megkérdeztük, nem tartja-e ellentmondásosnak, hogy a tavalyi parlamenti választások előtt a „kisebbik rosszra”, az RMDSZ támogatására buzdították szavazóikat, miközben természetes szövetségesük éppen a néppárt lett volna. Biró szerint nincs ebben ellentmondás: „Az MPP elsőként ismerte fel az RMDSZ-szel való együttműködés szükségességét. Az MPP akkor is, és most is a választás szabadságát hirdeti, bármennyire is megpróbálják ezt egyesek megkérdőjelezni. Mi viszont nem kérdőjelezzük meg egyetlen magyar párt létjogosultságát sem.” A pártelnök ugyanakkor hibának tartja, hogy bejegyzésével a néppárt megosztotta a jobboldali szavazókat. Úgy véli, mégsem állnak közelebb az RMDSZ-hez, mint a néppárthoz: ha nemzeti ügyről van szó, mindenkivel tárgyalni akarnak.
Toró az egyik alapvető nézetkülönbséget abban látja, hogy „az MPP elnöke szerint a Néppárt létrehozásával Tőkés László és csapata megosztotta a nemzeti oldalt. Mi úgy gondoljuk, az autonómia-párti tábor szétveréséért az MPP azóta távozó alapító elnöke, Szász Jenő a felelős. Ő hatalmának konzerválása érdekében tehetséges és elkötelezett emberek sorát távolította el pártjától, ahelyett hogy megfelelő szakmai és politikai hátországot szervezett volna több mint ötszáz volt önkormányzati tisztségviselőjének.”
Önkormányzatoktól a polgári kezdeményezésekig
A pártelnökök elismerik, hogy az önkormányzatokban együttműködés van a két ellenzéki párt között. „Ez az együttműködés sajnos jóval kevesebb helyen alakult ki, mint amennyire igény és lehetőség lenne. A Néppárt országos elnöksége a kezdetektől bátorítja az együttműködést szakmai és politikai szempontok alapján egyaránt. Ennek akár intézményes formát is adhatunk, ahogyan ez például Kézdivásárhelyen történt. Hogy segíti-e ez az egységesülés folyamatát? Természetesen igen, mert a közös munka során eltűnhetnek azok a tévhitek és félelmek, amelyeket mesterségesen táplálnak az egységesülés folyamatában ellenérdekelt erők. Úgy gondoljuk, az alulról jövő pozitív kezdeményezések jó irányba befolyásolhatják az MPP országos vezetését is” – fogalmazott Toró.
Biró Zsolt természetesnek tartja, hogy bizonyos ügyekben együttműködik az önkormányzatokban a két pártfrakció, és azt is, hogy van, amiben nem. Szerinte a két párt programja sok tekintetben megegyezik, inkább a kivitelezésben vannak eltérések. Példaként említette a polgári kezdeményezések ügyét, amelyet az MPP elnöke kiemelne a pártpolitika vonzásköréből. Úgy véli, Erdélyben abszolút prioritást kell élveznie a Székely Nemzeti Tanács Székelyföld autonómiáját szorgalmazó polgári kezdeményezésének, az MPP ezért sem nyújtott be saját kezdeményezést. Ettől függetlenül a néppárti aláírásgyűjtést is támogatnák, ha az további lépést jelenthet az európai kisebbségi jogok törvényi garanciájához.
Toró T. Tibortól azt is megkérdeztük, élne-e a néppárt az MPP törvényes felszámolásának lehetőségével, hiszen a párttörvény szerint ha két egymás utáni parlamenti választáson nem méretteti meg magát egy párt, kezdeményezhetik a felszámolását. „Sokan azt vallják, a politikában a cél szentesíti az eszközt. A Néppárt vezetői azonban ezt nem így látják, főleg nem a magyar-magyar versenyben. Mitől lennénk mi mások az RMDSZ balkáni praktikákban edzett egyes politikusainál, ha a román nemzetállam erőszakszervezeteitől várnánk a megoldást belső nézetkülönbségeink feloldására? Aki erre képes, bármire képes. Tehát mind politikai, mind erkölcsi megfontolásokból elutasítunk hasonló eszközöket. Ha az egységesülésnek ez lenne a fő szempontja, akkor az egész halva születik” – szögezte le a néppárt elnöke.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár) |

Borboly Csaba a DNA hálójában
Szabadlábon védekezhet Borboly Csaba, de a vizsgálat alatt nem hagyhatja el lakóhelyét. Az elöljárót a Korrupcióellenes Ügyészség folytatólagosan elkövetett hivatali visszaéléssel, csúszópénz folytatólagos elfogadásával, magánokirat-hamisításra való felbujtással, hamis irat felhasználására való felbujtással és hamis feljelentéssel gyanúsítják.
A Hargita megyei tanácselnök május 13-án jelent meg a DNA marosvásárhelyi kirendeltségén nyilatkozattételre, ahol a délután folyamán őrizetbe vették. A 38 éves politikus felesége, Borboly Melinda tájékoztatása szerint férjét két, az udvarhelyszéki Felsőboldogfalvától Erdővidékre vezető 131-es, valamint a Csíkrákost Lóvésszel összekötő 124-es számú megyei útszakasz felújítása kapcsán gyanúsítja korrupcióval a DNA. Az ügyészség azt kifogásolja, hogy a dokumentáció 2010-es aláírásakor Borboly miért nem ellenőrizte személyesen az iratokat, illetve később miért nem tett panaszt a hatóságoknál az észlelt hiányosságok miatt.
Elena Curcã, a nyomozóhatóság marosvásárhelyi kirendeltségének főügyésze megerősítette, hogy 24 órás vizsgálati fogságba helyezték az RMDSZ csíki területi szervezetének elnöki tisztségét is betöltő politikust, valamint azt, hogy Borbolyt korrupcióval gyanúsítják. A tanácselnök mellett Pálffy Domokos megyei önkormányzati képviselőt, Csiszér Botond Benedeket, az önkormányzatnak alárendelt útügyi igazgatóság ügyvezetőjét és Sófalvi Lászlót, a Hargita megyei önkormányzat volt alelnökét is őrizetbe vette a Korrupcióellenes Ügyészség. A vádhatóság közleménye szerint a tanácselnök indokolatlanul fizetett ki jelentős, útjavításra szánt összegeket egy olyan cégnek, amely a szintén őrizetbe vett Pálffy Domokos megyei önkormányzati képviselő tényleges irányítása alatt működött. Ezzel mintegy 1,8 millió lej kárt okozott az államnak. A DNA közleménye szerint Borboly Csaba megkövetelte egy cégtől, hogy az önkormányzat által kifizetett összeg tíz százalékával támogassa a Csíkért Egyesületet. Az ügyészség szerint a tanácselnök a nyomok eltüntetése céljából követett el további törvénytelenségeket, így 2011-ben hamis iratok kiállítására bujtott fel másokat, hogy a Számvevőszék előtt igazolja a kifizetéseket, 2012-ben pedig – amikor az ügyészség vizsgálni kezdte az ügyet – rendőrségi feljelentéssel próbálta elkendőzni az ügyet. Pálffyt érdekellentéttel és olyan, a tisztségével összeférhetetlen kereskedelmi-pénzügyi műveletek végrehajtásával vádolják, amelyekből anyagi haszna származott, valamint magánokirat-hamisításra való felbujtással és hamisításban való részvétellel. Csiszér Botondot közérdek ellen elkövetett hivatali visszaélésben való bűnsegédlettel, folytatólagosan elkövetett hamisítással, magánokirat-hamisításra való felbujtással és közérdek elleni hivatali visszaélésre való felbujtással gyanúsítják. Sófalvi esetében a DNA nem tette közzé az őrizetbe vétel okát. Mindannyiuk esetében 29 napos előzetes letartóztatást kértek az ítélőtáblától.
A DNA 2011-ben már folytatott vizsgálatot Borboly ellen, miután egy ismeretlen feljelentő azzal vádolta meg, hogy részesült a Hargita megyei sürgősségi kórház új épületéhez készített tervek ellenértékéből, és abból finanszírozta családi háza tervét, illetve az építkezési költségek egy részét. A DNA később ebben az ügyben megszüntette ellene a vizsgálatot.
A DNA vádirata
A DNA honlapján közzétett vádirat szerint a Hargita megyei Tanács elnökeként Borboly Csaba törvénytelenül és indokolatlanul rendelte el 2010 decemberében 1888914,20 lej elszámolását a Stravia Group Kft. részére egy sor a megyei út felújítását célzó munkálatért. A kifizetés olyan körülmények között történt, hogy a közbeszerzési eljárást megnyerő cég árajánlata jóval magasabb volt a licitből kizárt cégénél, ugyanakkor a munkavezető nem értett egyet az összeg kifizetésével, és a kivitelező nem tartotta be az eredeti terveket az aszfalt vastagságát illetően, és nem létezett a projekt módosítására vonatkozó átirat. A Hargita megyének okozott kárt 629178,85 lejre becsülték, és szerintük az üzletből ezzel megegyező haszna származott a Stravia Group Kft.-nek.
A vádlott 2010. december 27–29. között törvénytelenül és indokolatlanul rendelte el 672051,59 lej kifizetését a Stravia Group Kft.-nek, illetve 496632,84 lej kifizetését a Bridge Road Construct Kft.-nek, mindkét esetben nyersanyagok átvételéért. A papíron átvett nyersanyagok nem léteztek, a kifizetés annak ellenére történt meg december végén, hogy egyértelmű volt: a két cég képtelen elvégezni 2010. december 31-ig a szerződött munkálatokat. A DNA szerint a vádlottnak tudomása volt arról, hogy a nyersanyagok átadásáról készült jegyzőkönyveket meghamisították: korábbi dátumokat tüntettek fel rajtuk, nem létező javakat tüntettek fel, hogy azokat átvették. A 496632,84 lej kifizetése után megyei tanácselnöki minőségében Borboly Csaba 2010. decembere és 2011. januárja között egy közvetítő révén többször is kérte a Bridge Construct Kft. ügyvezetőjét, hogy fizessen be 50000 lejt a csíkszeredai Csíkért Egyesületnek.
A vád szerint a közérdek elleni hivatali visszaélés tényét álcázandó – amelynek eredményeként a Stravia Group Kft. anyagi javakban részesült – Borboly Csaba Csiszér Botond Benedeken és egy másik személyen keresztül meggyőzte a tervezőcég két képviselőjét két hamis irat kiállítására, amelyekkel a Hargita megyei Számvevőszék ellenőrei előtt igazolni tudják a Stravia Group Kft.-nek kifizetett pénzösszegeket.
A DNA marosvásárhelyi kirendeltsége a 131-es megyei úttal kapcsolatban a Stravia és Bridge Road Consult cégekkel kötött szerződésről szóló, a munkálatok kivitelezésére, ezek ellenértékének kifizetésére és szakvéleményezésére vonatkozó dokumentumokat igényelt Borbolytól. A tanácselnök 2012. október 16-i válaszában úgy nyilatkozott, hogy a Stravia Group 2010-es kifizetésekor a megyei tanácsot valaki egy hamisított dokumentummal félrevezette. A tanácselnök 2012. október 12-én feljelentést tett a Hargita megyei rendőrségen, amelyben ismeretlen személyt csalással vádolt, az illető az útépítési munkálatok felügyelője keltezetlen jelentését olyan formában hamisította volna meg, hogy annak alapján lehetségessé váljon a Stravia Group kifizetése.
A DNA ügyészei szerint Borboly Csabát tevékenységében Csiszér Botond Benedek segítette, aki 2010. decembere és 2011. decembere között a megyei útügyi igazgatóság vezetőjeként illegálisan nyilvánította kifizethetővé a Stravia Group és a Bridge Road Consult által kiállított számlákat. Ugyancsak Csiszér írta alá azt a hamis okiratot, amely szerint a Hargita Megyei Tanács bizonyos mennyiségű, nem létező építőanyagot vett át a két cégtől.
A Hargita megyei Tanács tagjaként 2008 és 2012 között Pálffy Domokos összeférhetetlenségi állapotba került, mivel részt vett a megyei éves költségvetés útjavításokra és korszerűsítésekre szánt tételeiről is rendelkező éves költségvetések megszavazásában, holott az útjavítási szerződések egy részében az általa adminisztrált cégen keresztül személyesen és a részvényeket birtokló testvére révén is érdekelt volt. Így maga és testvére számára összesen 25351090 lejre tett szert, ami a 2008 és 2012 között elnyert 40 szerződés értékének felel meg. Ezen ügyletek lebonyolítása során a Stravia Group céget vezette, ez a tevékenység pedig összeférhetetlen a megyei tanácsosi tevékenységével. 2012 áprilisában rávett valakit több olyan okirat kiállítására, amelyeknek alapján ki lehetett bocsátani egy technikai szakvéleményezést. A szakvéleményezés célja a Számvevőszék által megállapított kár csökkentése volt, amely 2012 márciusában a Hargita Megyei Tanácsot érte a Stravia Groupnak illegálisan kifizetett összegek nyomán. Az ügyészek a kárt 1796863,28 lejre becsülték. Az összeg egyrészt a fiktív építőanyag ellenértéke, amelyet az építőcégek névlegesen átadtak a Hargita megyei Tanácsnak, másrészt pedig az a tétel, amely a versenytárgyaláson résztvevő egyéb cégek jóval alacsonyabb értékű ajánlata és a licitet megnyerő, ám magasabb értékű ajánlatot benyújtó cégek árajánlata között rögzíthető.
EN-összeállítás
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Az aranykor böjtje
Alapjaiban rázhatja meg az RMDSZ-t az a letartóztatás- és vizsgálatsorozat, amely e hét elején zúdult a tulipános alakulatra. Borboly Csaba Hargita megyei önkormányzati elnök és néhány munkatársa ellen bekeményített a korrupcióellenes ügyészség, Olosz Gergely letette a szenátori terheket, vélhetően azért, hogy megússza a rangjabeliek számára a Legfelsőbb Bíróságon fenntartott számonkérés cseppet sem irigylendő kirakatát. És ki tudja, merre kanyarog még a hasonló ügyek vége?
Pártállástól és ideológiai meggyőződéstől függetlenül aligha örül bárki magyar ezeknek az eseményeknek. Egyrészt azért, mert a magyar közösség képviselőit érő zaklatások láttán bizonyos mértékben saját komfortérzetünkben is érintve érezzük magunkat, kisebbségi sorsunkban mindannyiunknak fáj, ha bántják a magyart. Kicsorduló könnycseppünket letörölve azonban már arra kell gondolnunk: mi van, ha igazak azok a vádak? Persze minden közösségnek megvannak a maga botladozói, ezúttal azonban a legnagyobb választói tömegek bizalmát birtokló érdekvédelmi szövetség néhány prominenséről van szó. Ők azok, akik az eddigi hatalmi beágyazódások „lakóiként” még mindig rengeteg emberrel hitetik el, hogy az eddigi út az egyetlen járható. És ha jólesően rádiózva suhanunk az Oklánd és Vargyas közötti, már csak néhány átereszre és felfestésre váró, a legutóbbi magyar világot követően negyven éven át építőmunkást nem is látó úton, egy percre talán hajlamosak is vagyunk helyeselni. Ha viszont az állandó fenyegetettség, a zsarolhatóság a hasonló megvalósítások ára, aligha éri meg a dolog.
Tudomásul kellene végre venni, hogy veszélyes dolog egyetlen pillérre helyezni közösségi és emberi sorsokat. A magyar érdekképviselet pozíciókkal és pénzosztogatási kompetenciákkal kirakott aranykorának böjtje most kezd elérkezni. Nem csak a pénzcsapok elzárásával, hanem régi rossz alkuk felemlegetésével, bűnügyi dossziék meglobogtatásával, vagy – mint most Borboly esetében – azok fellapozásával.
Az RMDSZ középtávú jövőjének „kinevelt”, a kor elvárásainak megfelelő tudással, eszköztárral és erkölcsi mércével felfegyverzett fiatal farkasai vergődnek a különböző hatóságok hálójában. Nem tudjuk, bűnösök-e vagy sem. Ami bizonyos, hogy kálváriájuk révén egy egész közösség mundérján is folt esett. Ha annak drukkolunk, hogy ártatlanságuk bebizonyosodjon, jelentős mértékben magunkért szorítunk. No meg azért, hogy végre kopjon el a kocsmapolitizálás veretes bölcsessége, miszerint aki háborúba megy, számoljon azzal, hogy a túloldalról is lőnek.
Csinta Samu
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Csoda Bukarestben: tízmillió román egy gombnyomásra
Papíron 30 milliósra növelték a románságot Bukarestből, miután a román kultúrkörhöz kötődő kéttucatnyi etnikumot a nemzethez csatoltak.
„Ezentúl a románság nem húsz-, hanem harmincmilliós lesz” – üdvözölte a nemzethez tartozók körének kiszélesítéséről szóló, május 8-án elfogadott törvénymódosítást Eugen Tomac, a külhoni románokkal foglalkozó parlamenti bizottság elnöke. Közben tucatnyi aromán kisebbségi tüntetett a bukaresti parlament folyosóin, amiért etnikumukat hivatalosan a mai napig nem ismerik el kisebbségként.
A magát arománnak valló Costica Canacheu képviselő vezette demonstrálók elénekelték az aromán himnuszt is, ám ez sem hatotta meg a törvényhozókat, az alsóház simán megszavazta a külhoni románok támogatását szabályozó törvény módosítását, pontosítva és felsorolva, hogy kik tartoznak ebbe a fogalomkörbe. A 2007-es törvény egyszerűen külhoni románoknak nevezte ugyanis a határon túl élőket, mostantól viszont oda sorolja a magukat román eredetűnek, a román kultúrkörhöz tartozónak valló személyeket is, függetlenül attól, melyik etnikumhoz tartoznak: lehetnek arománok, besszarábok, bukovinaiak, dákorománok, vlachok, makedorománok, makedovlahok, kucovlahok, karavlahok, cincárok, máramarosiak, isztrorománok, dunai latinok, meglenorománok, aromunok, moldovaiak vagy moldovalachok.
A módosítással a szociáldemokrata–liberális–konzervatív (USL) kormánykoalíció még inkább magára haragította a főként Dobrudzsában és Dél-Romániában élő, saját becslésük szerint százezer fősre tehető helyi népcsoportot, miután mostantól külhoni arománnak elismerik őket, az országon belüli kisebbségnek viszont nem.
Az arománok vagy vlachok a Dunától délre élnek, latin eredetű nyelvet beszélnek, s a különböző államokban, régiókban más-más néven is emlegetik őket. A népcsoport fejlődése rég leállt, kisebbségként beolvasztották a nemzetállamokba. Utolsó nagy romániai bevándorlási hullámát 1926 tájékán jegyezték fel, amikor állítólag több mint 30 ezer aromán érkezett Bulgáriából, Görögországból és Szerbiából. Legfontosabb szervezete a bukaresti Arománok Kulturális Társasága, amely megpróbálja összefogni a különböző balkáni államokban szétszóródott arománokat, és anyanyelvi oktatást szervezni nekik. De még azt sem sikerült elérnie, hogy a 2011-es népszámláláskor különálló etnikumként regisztrálják őket – ellentétben például az ukránokkal vagy az oroszokkal –, így bekerültek a „más nemzetiségek” kategóriába. A rossz nyelvek szerint azért, mert hivatalos elismerésük újabb rést ütne a román eredetmítoszon.
A törvénymódosítással az USL a Moldovai Köztársaságnak is üzent. A chisinaui kormányok hivatalosan moldovaiaknak nevezik ugyanis az ott élő románokat, akik szerintük nem románul, hanem moldovaiul beszélnek, az iskolában pedig nincs román, csak moldovai nyelvkönyv. Mindez irritálja a Moldovával kapcsolatban hol burkoltan, hol nyíltan revizionista retorikát használó román politikusokat. Ezért is kerültek be a felsorolásba a moldovaiak, s ezzel törvénybe foglalták, hogy a „Pruton túli testvéreket” Bukarest a román nép részének tekinti. Az európai diplomáciai gyakorlattól eltérően a törvénymódosításhoz csatolt indoklás nyíltan elítéli a chisinaui kormány „brutális moldovanizációját”, amit „etnikai-kulturális mérnöki műveletnek” nevez, s Ukrajnát is érte kritika.
Ami a Vajdaságban és Kelet-Szerbiában élő, 250–400 ezer fősre becsült román és vlach népességet illeti – hivatalosan csak 75 ezret tartanak nyilván –, a bukaresti politika sokkal békülékenyebb. Ezt segíti, hogy a vajdasági románok anyanyelven tanulhatnak, van rádió- és tévéműsoruk, ortodox püspökségük. A kelet-szerbiai vlachokat viszont Belgrád hivatalosan nem ismeri el, és nem is támogatja. Javul a viszony Albániával is, ahol Bukarest szerint körülbelül 150 ezer aromán él, akiket hivatalosan csak nyelvi közösségként ismernek el a tiranai hatóságok, mondván: nincs anyaországuk. Az Albániai Arománok Szervezete viszont bukaresti kormánytámogatással kiad egy havilapot, Divjakéban pedig óvoda és általános iskola működik, ahol román dialektust, illetve nyelvet is oktatnak.
A törvénymódosítás fő kérdése, miként fogják számba venni a Balkánon elszigetelt csoportokban élőket, és egyáltalán azok akarnak-e bebújni a nagy román etnikai ernyő alá. De az is furcsa, hogy a törvény az egy történelmi régióban élőket – például a máramarosiakat – is kizárólag románnak tekinti. A jogszabály a különböző csoportok támogatásának célirányosságát emeli ki, ám ha a külhoni románokkal foglalkozó államtitkárság nagyítóval sem talál külföldön például dákoromán vagy dunai latin kulturális szervezetet, pénzt se lesz kinek küldeni. A felsorolt tucatnyi, a románsághoz vékonyabb-vastagabb szállal kötődő etnikum egy része vélhetően már rég kihalt vagy asszimilálódott. A törvénymódosítás burkolt politikai célja, hogy elsősorban a Moldovában, Szerbiában, Bulgáriában, Albániában különböző elnevezéseken élő románok–arománok ügyét rendezze. Az azonban máris biztosnak látszik, hogy a 30 milliós románság emlegetése erős túlzás.
Irházi János
Hvg.hu

Toró: Az utcára kell menni a politikával
Az Erdélyi Magyar Néppárt április végén újraválasztott elnöke szerint az utcai politizálás vezethet el oda, hogy meghallják hangjukat a román törvényhozásban. Tervezik és szervezik a tüntetéseket, és persze keményen dolgoznak azon, hogy megfogalmazzák az értékrendjük szerinti alkotmánymódosítással és régiósítással kapcsolatos mondanivalójukat. Toró T. Tiborral, az Erdélyi Magyar Néppárt újjáválasztott elnökével Márványi Péter beszélgetett.
- Melyek a Néppárt konkrét gyakorlati, taktikai esélyei a következő időszakban az olyan nehéz ügyekben, mint alkotmány, régiósítás stb.?
- A programbeszédemnek része ez, következik, nem mulasztottam el, csak másik napirendi pontnál jön. Valóban a következő hónapoknak van néhány nagy kihívása. Talán az egyiket, a kárpótlási és restitúciós törvény utóéletét említeném. Lehet, hogy ez az egyik legfontosabb törvény, amit most kísérel meg elfogadni a román parlament. Ennek a következményei beláthatatlanok, és erre egy határozati javaslatot terjesztünk elő, és valószínűleg el is fogadunk, a küldöttgyűlés ugye az egyik legszélesebb front, amit ki kell alakítanunk, hogy ez a törvény így életbe lépjen.
- Mit jelent ez a legszélesebb front? Az RMDSZ-t is akár?
- Természetesen, sőt, elsősorban az RMDSZ-t, hiszen ők vannak a parlamentben. Nem tudom, hogyan gondolkodnak ebben a kérdésben, igazából nem volt átlátszó ez a folyamat, ahogyan ők végül is nem társultak az ellenzék azon részéhez, amely meg szerette volna akadályozni a törvény megszületését. De minden bizonnyal nem áll távol az ő álláspontjuk a mienktől, legalábbis, ha visszagondolok az elmúlt évekre, és ebben a kérdésben egyes vezetőik megnyilvánulásaira. De a legfőbb szövetségeseink azért mégiscsak a magyar történelmi egyházak, hiszen elsősorban ők az érintettek, és az az ingatlan vagyon, és egyáltalán az az érték, amely az egyházak jogos tulajdona, az van leginkább veszélyeztetve a törvény által.
- Mik az eszközei a Néppártnak erre? Most hoznak egy határozatot, de a parlamenten kívül mit tudnak, és hogyan elérni?
- Amit most mondok, az erre is igaz, és számos más dologra: mint nem parlamenti párt, nyilván a parlamenti mikrofon eszközével nem tudunk élni, sőt, a törvénykezés eszközével is igen körülményes, bár fogunk élni vele, hiszen kezdeményezhetünk, és a közösség tagjaival együtt állampolgári kezdeményezésre benyújthatunk törvényeket, de tudjuk, hogy mennyire rögös ez az út. És ezt csak olyan esetekben kell használni, amikor ez nagyon fontos. Lehet, hogy ez a kérdés éppen olyan lesz. Viszont ahhoz, hogy ez sikeres lehessen, meg kell teremteni a társadalmi és tömegbázisát. A március 10-i autonómia-tüntetésünk bizonyította, hogy micsoda erő rejlik a közösségben, és azt hiszem, hogy ezzel új stílus is kezdődött a politizálásban. Hiszen 20 év inkább azzal telt, hogy elaltattuk a közösséget, elmondtuk, hogy majd a politikusok elintézik, majd paktumokat kötnek, a kamarillai politika előbb-utóbb eredményes lesz. Nem ezt bizonyította az elmúlt 23 év. A közösség rendkívüli erővel bíró politikai szereplő lehet, ha sikerül megszervezni, és a Néppártnak az egyik kiemelt feladata az, hogy ezt a közösségi erőt felszabadítsa, és bevesse akkor, amikor szükség van erre.
- Nagyon lakonikusan lefordítva: az utcára kell menni a politikával? - Az utcára kell menni a politikával, igen, főleg egy olyan helyzetben, amikor a magát legitimnek mondó képviselet, aki elkötelezett az ügy mellett, de nagyon korlátozott eszközökkel rendelkezik.
- Azért egy s mást csak kiharcoltak ez alatt az idő alatt.
- Egy és mást igen, de sokkal hosszabb az a lista, amit nem harcoltak ki, és stratégiai kérdésekben sem igazán sikerült áttörést elérni majdnem semmiben. Maga a mód, ahogyan ők a politikához és az érdekérvényesítéshez közelítenek, nem alkalmas a stratégiai dolgok érvényesítésére. Ezért a közösség szerepe fel fog értékelődni, és a Néppárt azon lesz, hogy ez eredményes is legyen. Ez a március 10-e igazából egy olyan típusú főpróba volt, hogy a közösség mozdul, vagy nem mozdul, ha fontos dologról van szó. És éppen Marosvásárhelyen, ami egyáltalán nem könnyű környezet, a főpróba sikeres volt. A politikusok és a közéleti személyiségek felelőssége, hogy ezt az erőt, amely a közösségben rejlik, és amely most felsejlett, ezt ki tudjuk használni a közösségi ügyek érvényesítése érdekében.
- Kétféle tendenciát lehet érzékelni: egyrészt itt vannak a sürgető, nehéz ügyek, amelyek valóban, ahogy ezt a külügyi államtitkár is mondta, egyfajta összefogást feltételeznek a romániai magyarok részéről, másfelől 2014-ben Európai Parlamenti választások lesznek, és minden választás, ugye, a konfliktushelyzetet erősíti. De az EP-választások legutóbbi történése is azt mutatta, hogy lehetséges valamiféle összjáték, összefogás.
- Igen, jómagam is összefogáspárti vagyok. Ez még akkor is igaz, ha egyesek megkérdezik, hogy akkor mit keresek ennek a pártnak az élén. Nos, azt hiszem, hogy következetesen képviselem az összefogás szükségességét, és szilárd erkölcsi, politikai talajon tehetem ezt meg, szerencsére. Két egymásnak ellentmondó problémát kell egyeztetni, feloldani, és ez nem könnyű feladat sem politikusnak, sem közéleti embernek. Az egyik az az elvárás, hogy a közösség a békét szereti, akkor, ha fenn a nagyok megegyeznek. Másrészt az is igaz, hogy a többségi román társadalommal szemben, időnként Európával szemben, együtt kell fellépni, egyeztetett, jól és markánsan megrajzolt állásponttal kell nekünk jelentkezni, ahhoz, hogy sikeresek legyünk. Ez az egyik része a dolognak, és ez mind a megegyezés felé mutat.
A másik része az, hogy nagyon markánsan eltérő gondolkodásmódok vannak itt a politikai érdekérvényesítésről. És ez a nagy feladat, ezeket az ellentétes, egymásnak ellentmondó politikai filozófiákat egyeztetni. Egyrészt van egy labanc álláspont, ami akár még értékítéletnek is olvasható, de most inkább tényleíró, az, hogy Bukarestben kell keresgélnünk a jogainkat, és ezeket a jogokat, ha lehet, nem egy rendszerben, hanem darabonként, esetenként kell kiharcolnunk. És ezt haza kell vinni, hogy jó sokáig tartson, hiszen egy mandátum négyéves, és akkor a következő mandátumra is kell hagyni valamit. Ez a bukaresti filozófia, az amit belülről is ismerek, hiszen két mandátumot lehúztam Bukarestben, és nekem ez nagyon idegen, elutasítom. Ezzel szemben van egy, mondjuk úgy, hogy kuruc filozófia, ami a román hatalomhoz való viszonyulásunkat illeti leginkább, ami azt mondja, hogy nekünk Erdélyben van keresni valónk, ott lakunk, az a szülőföldünk, azt kell építenünk.
- Igen, csakhogy Erdélyben nem hoznak törvényeket, és nem dönthetnek az autonómiáról, például. - Így van, éppen ezért kell nekünk nagyot álmodni, és azt mondani, hogy létre kell hoznunk egyerdélyi parlamentet. Ez egy olyan politikai célkitűzés, amivel átalakítanánk az állam felépítését, és ehhez meg kell találni azokat a szövetségeseket – nyilván a többség soraiból -, akik ugyanígy látják, és az autonómia kérdését Erdélyben kell megoldani. Ami egyrészt egy erdélyi nagyrégiónak a saját jogállása egy szövetségi Romániában, másrészt pedig Erdély magyarlakta régióinak sajátos jogállása, a Székelyföld, Partium vagy gondolok itt az erdélyi nagyvárosoknak a státusára. Ez lenne mondjuk a kuruc filozófia, amivel sok minden jár együtt természetesen. Egyáltalán, a mindennapi életet meghatározhatja az autonómia, és le is kell fordítani a szakpolitika nyelvére, és a Néppártnak ez is a célja.
Most ez a két dolog nagyon távol van jelenleg attól, hogy a közösség megértse, a közösség igazából ebből annyit lát, hogy azok ott fent egymásnak esnek, és akkor, amikor döntenie kell, akkor a régi, rongyos, kipróbált, 23 éves recept szerint dönt, engedve annak az érzelmi zsarolásnak, amit magas szinten űzött a legutolsó választásban is a politikai és képviseleti monopóliumát őrző szövetség. Igazából megfosztotta a közösséget – akik többen vannak valószínűleg – attól, hogy ők válasszanak, és ezt bátorítja, ezt a típusú politikát, amit megint határozottan elutasítok. Azt gondolom, hogy ez is a Néppárt küldetése, és a mi munkánkat fogja minősíteni, ha 2016-ban újra ez lesz. Azt jelenti, hogy mi nem dolgoztunk jól, ha nem tudjuk megmutatni a magunk elképzeléseit, a magunk csupasz célkitűzéseit, és az erőnket nem sikerül úgy koncentrálni, hogy azt el is tudják fogadni.
Ami a nemzetpolitikai víziómat illeti, az az, hogy ez a kétfajta gondolkodás szép lassan egymást kiegyenlíti. Jelenleg erősen aszimmetrikus a bukaresti kijárásos politika felé, ezt számszerűsítette is a választás, olyan 85-15 százalékos arányban. Azt gondolom, akkor lesz igazából hatékony a nemzetpolitika, ha legalább egymást kiegyenlíti ez a kétfajta gondolkodás, ez rá fogja kényszeríteni a politikai elitet arra, hogy egyeztessen, megegyezzen, munkamegosztással való politikát folytasson, és azt hiszem, hogy akkor lesz nemzetpolitikai szempontból értékelhető. Úgy látom, hogy ezt a kiegyensúlyozást a Néppárt küldetése elvégezni.
- Akár maradhat az RMDSZ a parlamentben, maradhat a Néppárt az erdélyi politizálás szintjén, tehát ez a kettő futhat együtt?
- Hát, három évig biztos így lesz, de azt gondolom, hogy Bukarestben is küldetésünk van. Nem az, hogy kijárjunk exportengedélyért, hanem az, hogy a jogi keretek közt megteremtsük annak az autonómia-berendezkedésnek az esélyét, amiről beszéltem az elején, és utána természetesen Erdélyben van a legfőbb dolgunk.
- Elég sokan aggódnak amiatt, hogy a román részről nagyon erősen radikalizálódó környezetben, amikor a magyarellenesség kézzelfoghatóan erősödik, közben a radikálisabb magyar fellépés ennek a konfrontációnak az erősítését hozza el, és még kevesebb esélyt ad arra, hogy bármit el lehessen érni a magyarok érdekében.
- Én nem látom azt, hogy radikalizálódik a román közvélemény, én azt látom, hogy akkor radikalizálódik, amikor a hatalomnak erre szüksége van, tehát ez inkább egy diskurzus, nem egy politikai vonalvezetés, amit mindig bevet a hatalom, ezt többször bevetette már.
- Ez egy manipulációs játék?
- Abszolút az. Ráadásul a román közvélemény könnyen manipulálható, a román sajtó látszólag szabad, de igazából a székely zászló ügye volt az, ami bebizonyította, hogy egy pattintásra megáll, amikor meg kell állni, és akkor ezerrel elindul, amikor el kell indulnia. Tehát igazából mélyebbek ezek a dolgok, nem a felszínen kell nézni ezt a radikalizálódást, hanem a problémákról kell beszélni, detabuizálni őket, és rávezetni a román többséget arra, hogy bizony nekik is érdekük az, hogy a kisebbségi közösségeket stabilizációs tényezőként kezeljék, és nem egy politikai veszélyforrásként.
Márványi Péter
hirhatar.hu

Erdély.ma

Külön iskolát Kovásznán!
1990-ben azért küzdöttünk, hogy az óvodától az egyetemig önálló magyar iskolahálózatunk legyen, mert csak így építhető ki a magyarság kulturális autonómiája és szabad anyanyelvhasz- nálata. Akkor még nem egyetemi magyar tagozatért folyt a harc, hanem a Bolyai magyar egyetem visszaszerzéséért.
Ma már ott tartunk, hogy a túlnyomó többségben székelyek lakta Háromszéken is alapfontosságú a magyar iskolához való ragaszkodás. Erre jó példa a 70 százalékban székelyek által lakott Kovászna városa, a Kőrösi Csoma Sándor Középiskola helyzete. Az elmúlt hónapok magyarellenes propagandazuhanya után egyértelmű, hogy a vegyes tannyelvű iskola a konfliktusok forrása.
Mindkét közösség – jogosan – foggal-körömmel ragaszkodik hagyományaihoz, saját személyiségeit szeretné ünnepelni. Két különböző kultúra, két ellentétes gondolkodásmód feszül egymásnak. Az őshonos székelyt jogosan sértené, ha iskolája nevét megváltoztatnák, a románság pedig nem akarja elfogadni, hogy ő a „többségi nemzet fiaként, az ősi román földön” egy „székely-magyarról” elnevezett iskolába járassa gyermekét. Egyértelmű: az elmúlt hónapokban nem (csak) diákcsíny történt!
Ideiglenes jelleggel megoldható, áthidaló kompromisszum lehetne, hogy egy épületben ugyan, de két külön iskola működjék úgy, hogy mindenki külön ünnepeljen, saját iskolanévvel és saját vezetéssel rendelkezzen. Idővel külön épületet kell biztosítani a kisszámú, de egyre erősödő és egyre magabiztosabb román közösségnek, csak így kerülhető el a további gyűlöletkeltés. Aki azt hiszi, hogy van más megoldás, szomorú, de téved. Lehet, de csak a székelység rovására.
Ne feledjük, a kovásznai román közösség e tájon nem gyökértelen. A kovásznai románok egy része már az 1800-as évek elején letelepedett Vajnafalván. Az ottani románok nem két-három generációs múlttal rendelkeznek, mint Marosvásárhelyen és a többi székely városban élő honfitársaik, ők nem az elmúlt fél évszázadban érkeztek e tájakra. Az első román családok több mint 200 éve letelepedtek itt. Ők a székelyek közt otthont, szülőföldet, hazát találtak. Nem is volt gond, de az iskolai oktatás, a média elültette: legalább 2000 éve lakják e tájat, ahol a székelyek betolakodók. Orbán Balázs 1869-ben, 144 évvel korábban azt írta, hogy a mai Kovászna melletti „Vajnafalva keleti részében oláhok [románok] laknak, a kik csak az utóbbi időkben települtek ide. E század elején [19. sz.] csak néhány család lakott ott, ma már a százat meghaladja számuk. Földbirtokuk nem igen van (….) A kovásznai oláhok [románok] férfiai nem igen szoktak otthon lenni, nagy részük a havasokban s benn a Dunafejedelemségekben pásztorkodik.”
Egyértelmű: a román közösség keresi identitását. Ez így van rendjén! Az érettségi tablón olyan személyiséget akar látni, amelyhez kultúrájában, nyelvében kötődik. Ez természetes érzés! Kérésük jogos: készítsenek külön tablót. De miért ne lehetne saját iskolájuk? Miért ne lehetne annak neve Iustinian Teculescu? Tartsuk tiszteletben jogukat ahhoz, hogy ragaszkodjanak saját jeles személyiségükhöz, a Kovásznán született ortodox püspökhöz, persze a kölcsönös tisztelet fejében. A székely diáknak is joga van, hogy egy nemzetközileg elismert „székely-magyar” nyelvtudóst, a tibetológia megalapítóját – a tibeti–angol szótár megalkotóját –, Kőrösi Csoma Sándort tartsa példaképnek.
Akik a közös iskola fenntartása mellett kardoskodnak, nem hallottak arról, hogy a Bolyai Tudományegyetem az 1959-es erőszakos egyesítés után megszűnt, csak nevében létezik. A Babeş–Bolyai Egyetem keretében a román tagozat „felfalta” a magyart. Hasonlóképp járt a magyar Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem: a volt magyar tanintézetben nem lehet önálló magyar tagozatot létesíteni. A román állam 1962-ben minden törvényes szabályozás nélkül alakította át a magyar tannyelvű egyetemet kétnyelvűvé. 1963-ban a 88 végzett diákból még 81 magyar, 2 román és 5 más nemzetiségű, de 30 év múlva, 1994-ben a 240 végzettből már csak 28 volt magyar. Bár azóta emelkedett a magyar diákok száma és aránya, de a magyar csoport háttérbe szorítása nem szűnt meg, hiába a hosszú évek óta folyó tiltakozás.
Hajdanán, a színmagyar Marosvásárhelyen, ahol az 1941-es népszámlálás szerint 3,9 százalékos arányban laktak románok, ma, az erőszakos, tervszerű betelepítés, az 1990. márciusi magyarellenes pogrom után a lakosság alig fele magyar. Miután a város 2002-ben román vezetés alá került, a tolerancia csak propaganda szintjén működik. 2012-ben a közös román–magyar városi ünnepségen már „a Mikulás bácsi” sem tud magyarul, hisz a máshonnan érkezettek számára ez így természetes. Ugyan már, miért is kellene a székely gyermekhez – az elődei által épített városban – anyanyelven szólni?
A Marosvásárhelyen működő román–magyar tagozatú általános iskolákból nyolc román személyiség nevét viseli, miközben a város legjelentősebb személyiségéről, Bernády Györgyről, akinek köszönhetően a városközpont gyönyörű épületeiben grasszálhatnak az új telepesek által választott vezetők, évek óta nem lehet iskolát elnevezni. A példák sora azt mutatja, hogy néhány kivétellel a vegyes tannyelvű iskolákban a magyar tagozatok elsorvadnak, a magyar anyanyelvhasználat háttérbe kerül, a román személyiségek szobrai, emléktáblái előtt a magyar gyermek tele szájjal énekelheti a román himnuszt.
Mindazok, akik tehetnek a kovásznai iskola ügyében, megfontoltan döntsenek, úgy, hogy azzal mindkét közösség elégedett legyen. Ne felejtsük: a felelősséget nem vehetik le magukról, mondván, ez a kovásznaiak dolga, mert az ottani magyar iskola, sőt, a városvezetés is e kérdésben tehetetlen. Ez nem csak helyi probléma! Ne felejtsük el, Gyulafehérváron (1918-ban) a románság vezetői ünnepélyes nyilatkozatban ígérték meg: ezeréves magyar hazánktól való megfosztásunk nem jelenthet tragédiát számunkra, mert az új román állam biztosítani fogja a teljes nemzeti szabadságot. Ma Kovászna városában ennek útja: a román közösségnek önálló román tannyelvű iskolát kell biztosítani! Álságos, azaz hamis propaganda az együtt tanulás jelszava.
Kádár Gyula
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nyílt levél Brassai Zsombor Elnök Úrnak
Elnök Úr!
Olvastam a gettósításról szóló nyilatkozatát. Borzalmasan tetszett. Kiegészíteném néhány javaslattal.
1. Állítsák vissza a Bolyai Líceumban a román tagozatot, és nevezzenek ki román igazgatót.
2. A megye minden iskolájában – ahol eddig nem volt – hozzanak létre román tagozatot, román igazgatóval.
3. A Sapientián – lévén magánegyetem – önként létesítsenek román kart, és válasszanak román rektort.
4. Ahol eddig iskolában, közintézményben – véletlenül – volt magyar felirat, sürgősen vegyék le.
5. A Kemény Zsigmond Társaság, Borsos Tamás Egyesület stb. összejöveteleit tartsák román nyelven.
6. Vorbiti numai româneste!
Ezekkel az intézkedésekkel biztosan elkerüljük a gettósítást, s "hol sírjaink domborulnak, unokáink… áldó imádság melett…", de románul!
Túlzás azt írnom tisztelettel
Fülöp Géza
Népújság (Marosvásárhely)