Marosvásárhely lesz az erdélyi magyar önálló televízió székhelye – erről a júl. 14-i marosvásárhelyi alakuló ülésén döntött a televízió létrehozására hivatott Janovics Jenő Alapítvány kuratóriuma. Az alapítvány kereskedelmi társaságot hoz létre, amely ellátja az intézménylétrehozás és működtetés konkrét feladatait. – Az erdélyi magyarságnak önállóvá kell válnia és ehhez elengedhetetlenül saját, önálló intézményekre van szüksége – hangsúlyozta Markó Béla szövetségi elnök, az alapítvány egyik alapító tagja. A televízió technikai eszközeinek beszerzésére a magyar kormány 300 millió forintos megpályázható támogatást nyújt, de várhatóan további hasonló nagyságrendű összegek fordíthatók majd székhelylétesítésre és működtetésre is. /Önálló erdélyi magyar televízió. Kereskedelmi társaság – közszolgálati feladatokkal. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 16./

Mégis eladják a zágoni közbirtokosság erdőjét a tulajdonosok. Vargha Gusztáv közbirtokossági elnök fenntartja, hogy az eladás nem törvénybe ütköző. Megvan a kétharmados eladáspárti többség is. Elmondta, az állami erdészettől megkapták a hivatalos papírt, elővásárlási jogukkal nem élnek, úgyhogy szerint szabad utat kaptak. Az osztrák mellett egy magyarországi cég is jelezte vásárlási szándékát, az veheti meg az erdőt, aki a legtöbbet ajánlja. Az eladás ellenzői levélben fordultak az elnökhöz, és kérték: fénymásolatban bocsássa rendelkezésükre az elmúlt időszak közgyűlési és igazgatótanácsi jegyzőkönyveit. Nem kaptak választ, ezért a kézdivásárhelyi bírósághoz fordultak, és jogi úton kérték, kötelezzék Vargha Gusztávot a dokumentumok kiadására. Vargha Gusztáv közölte, semmilyen dokumentumot nem hajlandó kiadni a kezéből. Tamás Sándor képviselő az elindított perben vállalta az ellenzők jogi képviseletét. „Ez olyan közösségi ügy, amely mellett nem mehetünk el tétlenül. A törvény sem ad lehetőséget az eladásra, ám erkölcsileg sem engedhetjük meg, hogy a közösség vagyonát elkótyavetyéljék, nem beszélve arról, hogy vannak, akik határozottan ellenzik az eladást ” – nyilatkozta a képviselő. – Az RMDSZ képviselői és szenátorai hangsúlyozzák, nincs törvényes módja az eladásnak. /Farkas Réka: Perelnek az eladás ellenzői. = Krónika (Kolozsvár), júl. 16./

Bárdi Nándor új kötetét (Tény és való. A budapesti kormányzatok és a határon túli magyarság kapcsolattörténete. Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2004) végiglapozva, a legelső kérdés: mitől olyan eredeti és sajátosan elrendezett ez a mű, holott olyan kérdésekről van szó benne, amelyekről magyar történészek és közírók könyvek garmadáját hozták már forgalomba. A válasz a szerző személyiségében s az általa felvállalt szerepben rejlik. Bárdi Nándor ma egyetlen olyan kutatója a határon túli magyarság kérdéseinek – a „külmagyar világnak” –, aki bár be nem sorolható „peremszemélyiség” maradt a határon túli magyarsággal foglalkozó, politikai és tudományos eliten belüli irányzatok között, eközben e helyzetét a problémák megfogalmazásában és az elszigetelten működő, határon túli műhelyek összekapcsolásában centrális szereppé tudta változtatni. Centrális – problématételező – szerepét kitűnő terepismerete alapozza meg, valamint az, hogy szakértői tudását olykor az egymással szemben álló táborok is igénybe veszik. Tipológiája szerint a következő látásmódok léteznek: 1. a szenvedéstörténeti, amely szerint „a határon túli magyarok története mártírológia, illetve sérelmek végeláthatatlan sora” (eszerint a kérdést nemhogy megoldani, de még csak kezelni sem lehet); 2. a konfliktuskezelő, mely vagy abból indul ki, hogy a közép-európai népek keveset tudnak egymásról, vagy abból, hogy a mindennapi életben az etnikumok jól megvannak egymással, a konfliktusokat felülről „viszik be” közéjük politikusok, értelmiségiek, egyéb külhatalmak; 3. egy sajátos társadalompolitikai megközelítés, mely szerint a határon túli közösségek állandóan megújuló, illetve újrakezdett önépítkezéséről van szó, és amely szerint a problémát nem megoldhatónak, hanem csupán kezelhetőnek kell tekinteni; 4. a közép-európai összehasonlító társadalomtörténeti perspektíva, melynek érvényesülésére inkább csak a jövőben lehet számítani. Az első két megközelítésmód közvetlenül is kapcsolódik azokhoz a politikailag is rögzült szemléletekhez, amelyekkel Bárdi kritikai distanciát alakított ki. A szenvedéstörténeti megközelítés a sérelmi politikával fakad egy tőről (inkább a jobboldalt jellemzi), a konfliktuskezelő viszont egyes nemzetközi szervezetek „feszültségoldó” (leginkább liberálisnak nevezett) politikájával rokon. Bárdi a harmadik megközelítésmód híve. Bárdi másik klasszifikációs kísérlete a határon túli magyarokkal kapcsolatos magyarországi elképzelésekhez kapcsolódik. Öt – a magyar politikára ható – stratégiai víziót különböztet meg: 1. a Tündérkert-vízió, mely szerint a határon túl „régi magyar világok” senyvednek, s ezeknek a felszabadítása az egész magyarság érdeke, hiszen „mélyebb magyarságukkal” jótékonyan hathatnak a mai Magyarországra is; 2. az egységes nemzet koncepciója, amely szerint a magyarság „egységes nemzet”-volta oly meghatározó valóság, hogy annak alapján a határon túli magyarság politikai és kulturális intézményei, valamint elitjei is a budapesti politikához csatolhatók; 3. az államközi kezelésmód, amely a külpolitika hagyományos kereteiben és eszközeivel tekint az egész „határon túli problematikára”; 4. a regionalista elképzelés, amely szerint a határon túli magyarok érdekeit leghatékonyabban ezeknek a nemzetrészeknek valamiféle – saját országukon belüli – régióba való integrálásával, majd e régióknak (melyeken belül a magyarok alkothatnak lokális kisebbséget vagy akár többséget is) Magyarországon és az EU-ban való képviseletével lehetne orvosolni; 5. végül a migrációs folyamatok modellje, amely szerint a kivándorlás és asszimiláció folyamatai döntenek ebben a kérdésben, a magyar politikának pedig kimondatlanul is az az érdeke, hogy a határon túli magyar közegből pótolja mind demográfiai deficitjét, mind pedig munkaerő-szükségletét. Ezek az elképzelések eléggé egyértelműen kapcsolódnak a magyar politika tömbjeihez. Az 1. és 2. vízió egyértelműen a jobboldalhoz kapcsolható, a 3. a baloldalhoz, a 4. pedig még „keresi a helyét”. Az 5. tekintetében – úgy tűnik – a végleges döntést még nem hozta meg a magyar politikai elit. Kiépültek a magyarországi pártok határon túli hálózatai, és a határon túli „magyar politikai világok” is kialakították láthatatlan kapcsolatrendszerüket a magyarországi politikai és közigazgatási elittel. E hálózatok a határon túli magyarok esélyeinek szintén fontos meghatározói. Bárdi Nándor könyvének igazi érdeme az, hogy „problémakatalógusában” láttatni tudja, miként függnek össze Magyarország támogatási politikájában az ismert – „klasszikus” – problémák a hálózat- és intézményépítés új determináló körülményeivel. /Bakk Miklós: Peremvidékek és centrumproblémák. = Krónika (Kolozsvár), júl. 16./

Tury László kanonok az újkissodai római katolikus templom plébánosa celebrált ünnepi szentmisét a település alapításának centenáriumán. A település első neve Kendetelep volt, Kende Gergely téglagyárosról kapta, aki 1904-ben telkekre tagolta a Temesvár és Kissoda közötti üres területet. A nagyközséget a trianoni békeszerződés után nevezték Újkissodának, a két világháború között honosodott meg a Fratélia elnevezés. Újkissodát 1951-ben Temesvárhoz csatolták. Az ünnepség keretében márványtáblát helyeztek el a templomkert bejáratánál álló keresztre. Felirata: “1904–2004 Kendetelep-Újkissoda-Fratélia.” A táblaállítás anyagi terheit Tury László plébános és Boér Jenő, a Caritas és Egyház c. lap főszerkesztője vállalták. Újkissoda-Fratélia centenáriumára a Caritas és Egyház c. lap mellékletet adott ki, amelyben a városrész történetét mutatják be, a legújabb eseményekig. A háromnyelvű mise és az emléktábla felszentelése után szeretetvendégségen folytatták az ünneplést a városnegyed római katolikus hívei. /Szekernyés Irén: Újkissoda-Fratélia centenáriuma. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 19./

Az RMDSZ Nemzetépítő Platformja nyilatkozata szerint a szavazáson a "nagy-arányú távolmaradás" bizonyítja, hogy a választók elégedetlenek az ország állapotával, saját helyzetükkel, a kormány és a kormánypárt, illetve a többi politikai párt tevékenységével. Ez alól az RMDSZ sem kivétel. A platform szerint az RMDSZ-nek nem sikerült mindenütt olyan jelölteket állítania, akik maradéktalanul bírták volna a magyar választók döntő többségének a bizalmát. A közösség érdekeinek érvényesítése a magyar kormányon is múlik. Budapest viszont nem mindenben vállalja fel a határon túli magyarság érdekeit, bizonyítja ezt a MÁÉRT összehívásának ügye és több más, határon túli kérdés körül folyó vita. A Nemzetépítő Platform sérelmezte, hogy a felmerült kérdéseket az RMDSZ vezetősége nem tette szóvá. Fontos lenne az önálló erdélyi magyar egyetemet sürgetni. /Bírál a Nemzetépítő Platform. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 20./

Az üresen lévő tanári állásokért folyó versenyben Szatmár megyében a kisebbségek nyelvén tanító pedagógusok esetében a résztvevők nagy része megbukott. A versenyvizsgán részt vett 42 magyar tagozatos óvónőből csak 6–an értek megfelelő eredményt, 50 tanító közül pedig mindössze 4–en. A gyenge eredmény oka az is, hogy a főiskolán (a legtöbb vizsgázó a Babes–Bolyai Egyetem tanítóképzőjében végzett) oktatott tanterv és a versenyvizsga–követelmény között nagy eltérés van. Az eredménytelenül szereplőket a szakképzetlenekkel együtt helyezik majd ki üresen maradt katedrákra. /(anikó): A pedagógusok közel 30 százaléka megbukott a versenyvizsgán. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 20./

A Bonus Pastor Alapítvány szenvedélybeteg emberek segítésével foglalkozik. Horváth Levente református lelkész, felesége, Horváth Mari, és Bartha Éva, az alapítvány munkatársa számolt be a mentőmisszió munkájáról. Horváth Levente elején csak egyhetes táborokat szervezett. Nemsokára jelentkeztek az első eredmények, voltak, akik a tábor után nem estek vissza. Időközben tőlük függetlenül hasonló kezdeményezések indultak Marosvásárhelyen, és Székelyudvarhelyen. Ezeket a kezdeményezéseket összehangolták. A misszió a református egyház keretén belül működik. 1996-ban létrehoztak egy háttérintézményt, a Bonus Pastor Alapítványt. Jelenleg tizenegy csoport működik: Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Kézdivásárhelyen, Csíkszeredában, Zilahon, Nagyváradon, Magyarózdon, Mezőpaniton, Vajdakamaráson és Felsősófalván.  A csoportok közti kapcsolatot a negyedéves országos találkozó adja, ahol körülbelül száz ember szokott összegyűlni, ahol a szabadultak találkoznak egymással, megbeszélik gondjaikat. A kapcsolattartás másik módja a körlevél, amit évente öt-hat alkalommal küldenek ki kb. 700 személynek. Sokakban, főleg akik közelében nem működik csoport, ez tartja a lelket, tudják azt, hogy gondolunk rájuk.     Az egyes segítőtáborokat meghirdetik az újságokban, rádióban és a körlevélben. Főleg magyarok jönnek el, de voltak románok is, a feleség magyar volt, és folyamatosan fordított a férjének. Most már egyre több drogos vagy játékfüggő ember is jön közéjük. – Megjelent egy kötet Mi az, hogy csodálatos? címmel. Szűcs Teréz beszélgetett szabadultakkal és munkatársakkal. Ezt románra is lefordították. /Szentes Szidónia: Betegekből asszisztensek. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 20./  

Az erdélyi magyar politikában olyan helyzetet kell teremteni, hogy aki nem vállalja az autonómiát, az tűnjék el a politika süllyesztőjében, jelentette ki Toró T. Tibor képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen. Toró szerint autonómiaügyben nemzeti konszenzust kell teremteni, ugyanakkor élénk párbeszédet kell kialakítani a kérdésről a többi romániai kisebbséggel és a román politikai elittel. Christoph Pan, a Népcsoportok Dél-Tiroli Intézetének igazgatója úgy vélte, az autonómia által Székelyföld is egyfajta romániai Dél-Tirol lehetne. Hosszasan ecsetelte, hogy az 1971-ben kiharcolt autonómia mennyire kedvezően hatott az olaszországi osztrák többségű tartomány gazdaságára. Radu Sarbu, a román privatizációs hatóság volt elnöke hátránynak tartotta, hogy a magánosított román vállalatok 95 százaléka román tulajdonosok kezébe került. Emiatt kevés külföldi tőke áramlott az országba, és nem jut elég pénz a vállalatok fejlesztésére. Sarbu elmondta, Romániában a legnagyobb ipari kolosszusok ma is állami kézben vannak. Gansperger Gyula úgy látta, elsősorban politikai okai voltak annak, hogy a nagy magyar cégek sikertelenül vettek részt a romániai privatizációban. A Magyarok Világszövetsége Erdélyi Tagozata közleményben tiltakozott, hogy a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke, Csapó I. József nem tarthatta meg előadását az eredeti program szerint. Szilágyi Zsolt, a Tusványos egyik szervezője elmondta, Csapó I. Józsefet eredetileg két szekcióban való részvételre kérték fel. Az egyik vitát Toró T. Tibor moderálta volna, és a Székely Nemzeti Tanács elnökének Bakk Miklós mellett kellett volna kifejtenie a véleményét az autonómiáról. Ezt a vitát Csapó levélben lemondta, mert úgy vélte, nem léphet fel Toró és Bakk társaságában. A másik programban viszont, ahol a volt szenátornak Vincze Gábor és Bárdi Nándor történésszel együtt kellett volna fellépnie, ez utóbbiak kifogásolták az SZNT-elnök személyét. A tábor szervezői újabb meghívót küldtek az SZNT elnökének, amelyben a dél-tiroli Christoph Pannal és Davide Zaffival javasoltak közös fellépést. Csapó I. József azonban ezt is lemondta. /Gazda Árpád: Autonomista helyzetet teremtenének. = Krónika (Kolozsvár), júl. 21./

Hargita megyében 573-an iratkoztak be a versenyvizsgákra, közülük százan nem jelentek meg a vizsgán. Először van ugyanis a pedagógusoknak lehetőségük arra, hogy a tavalyi versenyvizsgajeggyel megmaradjanak a tavaly választott helyettes állásukban, illetve helyettes állást kaphassanak. A vizsga idén nehezebbnek bizonyult a tavalyinál. Az egyetemeken alig létezik módszertani képzés, gyakorló tanítás, tehát amit a frissen végzettektől a versenyvizsgán számon kérnek, azt nem tanították nekik. Furcsa, hogy nagyjából ugyanazok az egyetemi tanárok adnak a versenyvizsga-dolgozatokra elégtelent, akik nemrég kilencessel, tízessel engedték ki az egyetemről diákjaikat. Hargita megyében az óvónők közül 100-an vizsgáztak magyarból, közülük mindössze hatan nem mentek át, 35-en pedig nem érték el a címzetes állásra feljogosító hetes osztályzatot. A román dolgozatok eredményei a következők: 132-ből 29-en nem mentek át, 73-an hetes alatt írtak. A magyar dolgozatok alapján 15-en nem mentek át, 28-an hetes alatti, 19-en hetes feletti jegyet kaptak. A 221 tanárból 41 sikertelenül vizsgázott, 84 hetes alatti jegyet kapott. Nagyon rosszul sikerült a magyar szakos tanárok vizsgája, a 15 jelentkezőből mindössze ketten kaphatnak végleges állást. Az eredmények alapján 506 végleges és 254 helyettes állást osztanak szét a megyében. /Takács Éva: Gyenge eredmények a versenyvizsgán. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 21./

Eredménytelenül zárultak a román–ukrán szakértői tárgyalások a Bisztroje-csatornáról. A román–ukrán határ közelében épül a Bisztroje-csatorna, amelynek az első szakasza kijevi bejelentés szerint augusztusban elkészül. A Dunát a Fekete-tengerrel összekötő csatorna építését gazdasági tényezők indokolják, hiszen jelenleg az ukránok kizárólag román felségvizeken, a Duna Szulina-ágán tudnak lehajózni a folyamon keresztül a Fekete-tengerre. Emiatt pedig Kijevet évente több mint százmillió dolláros veszteség éri. Bukaresten kívül Brüsszel is aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a munkálatok súlyosan veszélyeztetik a Duna-delta élővilágát. /Cseke Péter Tamás: Kijev tántoríthatatlannak bizonyul. = Krónika (Kolozsvár), júl. 22./

Közös, az egész erdélyi magyarságot átfogó, az RMDSZ és az MPSZ részvételével tartandó előválasztások megszervezésére tett javaslatot júl. 22-én Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester, az MPSZ elnöke, a tusnádfürdői szabadegyetemen. A Helyzet van – az erdélyi magyarság nemzetpolitikai céljai és politikai képviselete Romániában című előadásában kifejtette: az RMDSZ-nek és az MPSZ-nek – kizárólag a választásokon való részvétel céljából – új szervezetet kellene létrehoznia, amely csupán négyévente működne. „Meg kell szüntetni a politikai egypártrendszert az erdélyi magyarságon belül, és meg kell teremteni a választások szabadságát nemzetközösségünk számára” – jelentette ki. Szász néhány héttel ezelőtt már felajánlotta Markó Bélának, hogy az RMDSZ és az MPSZ fele-fele arányban ossza el egymás között a parlamenti befutó helyeket. Az RMDSZ-elnök tisztességtelen ajánlatnak nevezte a felvetést, és leszögezte: a szövetség nem hajlandó „boltot kötni” a mandátumokról az MPSZ-szel. A Magyar Polgári Szövetség esetleges párttá válásának esélyéről szólva Szász elmondta, az MPSZ álláspontja szerint nincs különbség a párttá válás és az érdekvédelmi szövetségként való működés között, ezért az a döntés körvonalazódik, hogy a szervezet jelenlegi formájában folytatja tevékenységét. Markó a Transindex hírportálnak adott nyilatkozatában elmondta, az RMDSZ előválasztásain csakis RMDSZ-tagok vehetnek részt. /Rostás Szabolcs: Szász újabb ajánlatot tesz Markónak. = Krónika (Kolozsvár), júl. 23./ Eckstein-Kovács Péter szenátor elképzelhetőnek tartja az RMDSZ-logó alatti közös listát. A szabadelvű szenátor úgy gondolja, e listán RMDSZ-tagságtól függetlenül bárkinek lenne jelöltállítási joga. /Szász Jenő ismét közös előválasztásokat követelt. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 24./

A lelkekben már megtörtént a magyar nemzet határokon átnyúló egyesítése – fejtette ki júl. 24-én tartott hagyományos tusnádfürdői beszédében Orbán Viktor volt miniszterelnök, aki több ezer ember előtt vázolta fel gondolatait – a jelenlegi magyar kormány határozatlanságát is bírálva – a XV. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor színhelyén. Ma már nem függetlenek egymástól az Erdélyben, Magyarországon, a Felvidéken vagy a Délvidéken hozott politikai döntések, választói akaratnyilvánítások. Kimondatlanul utalva a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) irányvonalára, bírálta azokat, akik úgy gondolják, hogy az Erdélyben élő magyarok politikai értékeit figyelmen kívül lehet hagyni, paktumokat lehet kötni a romániai elit különböző csoportjaival. A 2002 után kialakult új helyzetben a politikai elitek nem tehetnek meg akármit a Kárpát-medencei magyarság körében, a választópolgároknak mindenütt kialakult értékrendjük, álláspontjuk van – hangoztatta. Élesen bírálta a magyar kormányt is. Az európai parlamenti választások eredményeire utalva megállapította: a választók megvonták tőle a bizalmat, s most az a kérdés, hogy sikerül-e visszaszereznie azt. A nyár eddigi fejleményeiből ítélve kevés esélyt lát erre. Orbán utalt a költségvetési megszorításokra, a koalíciós huzakodásokra, az adóemelésekre, az állami közvagyont "kilapátoló" privatizációs döntésekre. Orbán Viktor felrótta a jelenlegi kormánynak, hogy a szomszédos Romániában antidemokratikus törekvéseket támogat. Külön kitért a romániai magyarok autonómiájának kérdésére, amely szerinte Romániában a demokrácia igazi fokmérője lesz a jövőben. Emlékeztetett arra, hogy az ő vezetésével figyelte meg a helyhatósági törvény alkalmazását az Európai Néppárt (EPP) bizottsága. Az autonómiát Orbán szerint Romániában soha nem fogja kiegyezéssel elérni az ottani magyarság, csak azzal érheti el e célját, ha erőt mutat. Erre – hangoztatta – éppen most, a román EU-csatlakozás küszöbén van történelmi esély. Ami a kettős állampolgárságot illeti, Orbán Viktor kijelentette: ő személy szerint támogatja annak intézményét. A kettős állampolgárság Orbán szerint biztonságot jelent, s ezt a biztonságot lehet exportálni a határon túlra, de csak az autonómia biztosíthatja a romániai magyarság problémáinak megoldását. /Orbán Viktor: a lelkiekben megtörtént a nemzet egyesítése. Az EU-csatlakozás küszöbén van esély az autonómiára. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 26./ Orbán Viktor hangsúlyozta: ,,tömegtámogatás nélkül, ügyeskedéssel, egyezkedéssel az erdélyi magyar politikai elit sohasem tud autonómiát elérni, ezt csak és kizárólag tömegtámogatással lehet megtenni, ehhez pedig az kell, hogy az ember ne féljen a választóktól.” /Mózes László: Hátszélben hajózni. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 26./

A román értelmiségiek marosfői táborában a csángókérdést a moldvai román római katolikusok magyarosításaként értékelték, elutasítva a „csángó” megnevezést. „Doru Furnea a székelyudvarhelyi románok egyesülete képviseletében kijelentette: elszaporodtak a városban a magyar szobrok, amit a román állam ölbe tett kézzel tűr, ugyanakkor a korondi kerámiákról is eltűntek lassacskán a román motívumok. Angela Barsan, az egy éve önkéntesekből alakult csíki képviselet elnöke szerint további székelyföldi román civil szervezetek megalakulása szükséges. A „hagymakupolás honfoglalással” kapcsolatosan elhangzott: a magyar sajtó nem véletlenül ébredt rá, hogy a hargitai románság megtartó ereje az ortodox egyház. /Aggódnak a korondi kerámiáért. = Krónika (Kolozsvár), júl. 26./

A gyulafehérvári érsekség Balánbányára vezényelte Nagyenyed eddigi plébánosát, Bálint Emil atyát, aki öt éve szolgál a Fehér megyei településen. A hívek attól tartanak, hogy papjuk távozásával megszakad az a folyamat, amelynek eredményeként megteltek a nagyenyedi templom padsorai. A hívek büntetésnek érzik népszerű papjuk elhelyezését, ezt Jakubinyi György érseknek címzett nyílt levelükben is megfogalmazták. Öt évvel ezelőtt hasonlóan drámai periódust élt át a ma több mint háromszáz lelket számláló nagyenyedi katolikus hitközösség. Akkor Papp László plébános elmenetelét fájlalták, akit igazi építő embernek tartottak. Az ő idejében indult el a Mustármag mozgalom, az ő nevéhez fűződik a Történelmi Családok Castellum Alapítványa is, amelynek keretében rendszeresen működtek az időseknek, házasulandóknak és fiataloknak szánt lelkigyakorlatok. Amikor 1999-ben Papp Lászlót Marosvásárhelyre helyezték, ötszáz aláírással megerősített kérvényben folyamodtak az érsekhez, Papp László maradását kérve. Ilyen körülmények között érkezett Nagyenyedre a fiatal Bálint Emil, akit azután hamar megszerettek. Amíg Papp Lászlót templomépítőnek nevezték, Bálint Emilre közösségépítőként gondolnak az enyediek. A nagyenyediek küldöttséget menesztettek Gyulafehérvárra – eredménytelenül. Bálint Emil plébános fegyelmezetten vette tudomásul az érsekség döntését, de fájlalja, hogy el kell válnia híveitől. /Lukács János: Emil atya távozását fájlalja Nagyenyed. = Krónika (Kolozsvár), júl. 27./ „Túldramatizálják a helyzetet a nagyenyedi hívek” – nyilatkozta Potyó Ferenc általános érseki helynök. Bár az áthelyezésekről minden esetben Jakubinyi György érsek dönt, az ilyen értelmű javaslatokat Potyó Ferenc teszi meg. Indoklása szerint a döntést két szempont szerint hozták meg. Az egyik az volt, hogy idén szokatlanul sok, 17 újmisés végzett a teológián, akiket káplánként el kellett helyezni, másrészt pedig Szabó Dénes maga kérte, hogy szeretne szülőfalujához, a Nagyenyed melletti Türhöz közelebb kerülni. Potyó Ferenc emlékeztetett, öt évvel ezelőtt éppen Bálint Emil odahelyezése ellen ugyanígy tiltakoztak. /D. Balázs Ildikó: Potyó Ferenc: nem történt tragédia. = Krónika (Kolozsvár), júl. 27./

Orbán Viktor tusnádfürdői kijelentéseire reagálva Frunda György szenátor úgy látja, hogy a volt miniszterelnök Romániában ,,elkövetett kinyilatkoztatásaival” kíván politikai tőkét gyűjteni Magyarországon. Frunda szerint Orbán a romániai magyarok érdekeinek zászlóvivőjeként tünteti fel magát, ami nem helyes. Orbán tanácsaitól függetlenül Frunda szerint az autonómia az RMDSZ egyik alapvető célkitűzése maradt. (BBC Romania Online) /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 28./

Adrian Nastase kormányfő Orbán Viktor volt magyar miniszterelnökhöz írt nyílt levele a nyugalomra vágyó nyugati fülnek akár kedves is lehet, hiszen Nastase az etnikumok közötti példás megértés hattyúdalát küldi világgá. Magyarhonból a kormánypárti kórus ugyanazt mondja, mint román elvtársai. A hangnem és a mondanivaló megegyezik, amit a magyar kormány illetékesei mondanak, azt RMDSZ-berkekből lehet hallani újra. A proletár internacionalizmus korában például Kádár János és Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtársak Marosvásárhely főterén mély egyetértésben elhatározták, hogy a romániai magyarság teljes egészében Románia belügye kell hogy legyen. Most újra megismétlődött a forgatókönyv: a román kormány nagy megelégedésére ismét visszautalták az ügyet kizárólagos hatáskörükbe. Kovács László külügyminiszter vagy Bársony András államtitkár a többség akaratának rendelik alá „itteni boldogulásunkat”, írta Makkay József cikkében. Orbán Viktor beszéde után meglepő az RMDSZ egyes vezetőinek elhatárolódó nyilatkozata és meglepő a magyar kormánypártok egymást túllicitáló ítélethozatala, amely felhatalmazva bukaresti elvbarátaikat, hogy nyugodtan haladjanak a nemzetiségi politika eddigi útján. /Makkay József: Autonómiáról ellenszélben. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 31./

Adorjáni Dezső Zoltán brassói esperest a közelmúltban választották az Erdélyi Evangélikus-Lutheránus Egyház püspökévé. Az új püspök szerint fontos feladat az intenzívebb hitélet kialakítása, a misszió, az evangelizáció és az oktatás megszilárdítása. A brassói egyházmegyében a falusi gyülekezetek földterületeket vásároltak, amelyek megműveléséhez gépparkot szereztek. Az erdélyi evangélikus-lutheránus egyház 39 egyházközséget, továbbá a 112-120 szórvány közösséget, összesen 35 ezer magyar és szlovák lelket foglal magában. A szlovákok létszáma nagyjából 4 ezer. Bukarestben van egy román nyelvű gyülekezet is, amely a magyartól függetlenül működik, a magyar gyülekezet épületében. 18 egyházi ingatlant igényeltek vissza, ebből 13-at /ezen belül 8-at Nagylakon/ visszaszereztek. Ingatlanjaik visszaszerzésében nagy segítségükre volt Markó Attila helyettes államtitkár. Az egyház külföldi kapcsolatai kiválóak, sok támogatást kaptak tőlük, de elsősorban a saját lábukon akarnak megállni. /Balta János: Dinamikusabb lelki élet, szilárd anyagiak. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 31./

A Nagyszeben közelében fekvő magyarlakta település, Vízakna református dalárdája 155 éves. A férfikórus bebizonyította: a legnehezebb körülmények között is lehet együttlétezni, összetartani, egymásra ügyelni. Szombatfalvi Török Ferenc, Nagyszeben és vidéke RMDSZ-elnöke hangoztatta: ha ennek a dalárdának vége lenne, akkor utolsó felvonása kezdődne el a Nagyszeben környéki magyarság történelmének. A rendezvény otthonosságát fokozta a sorstárs-kórusok jelenléte. Szántó Sándor helybéli lelkészt dicséri az, hogy ez alkalomból emlékkönyv is készült. /Szabó Csaba: 155 éves a vízaknai református dalárda. Egybefűzött emberek születésnapja. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 31./

Eörsi István /SZDSZ támadta Orbán Viktor tusnádfürdői szereplését, szerinte az a felelőtlen demagógia iskolapéldájának nevezhető. A Fidesz-politikusok úgy tesznek, mintha jogilag kötelező erejű népi-nemzeti felhatalmazásból handabandáznának. „A státustörvény csődje nem józanította ki őket. Pedig az Orbán-kormánynak rövid idő alatt sikerült felkavarnia a két világháború közti időszak gyilkos indulatait, szembeállítva országunkat néhány szomszéddal, elsősorban Romániával és Szlovákiával. A sok évtizedes kisebbségi lét idején akkumulálódott elkeseredést szent koronás magyarigazolvánnyal óhajtotta orvosolni. A Szent Korona Nagy-Magyarország feltámadásának hazug reményét sugallta, az igazolvány pedig azt az illúziót, hogy a magyar kormány közvetlenül alakíthatja majd más államok magyar nemzetiségi polgárainak törvényes lehetőségeit és életkörülményeit. Ígérgetés és vicsorgás: ez volt a nemzet-újraegyesítő politika lényege. Az Európai Unió tiltakozott a státustörvény lényege és legelfogadhatatlanabb cikkelyei ellen”. Eörsi kijelentette: a magyarországi és a kisebbségi magyarság közti határvonalak eltörlésének egyetlen lehetséges útja az Európai Unión át vezet. „Ha megvalósul az egységes Európa, akkor a széttépett nemzeteknek nem érdemes sérelmi pátosszal gyűlöletet ébresztő autonómiaköveteléseket erőltetniük”. Orbán Viktor az acsargást és a vicsorgást a "polgári körök" mintájára a romániai hétköznapok meghatározó elemévé óhajtja tenni. Eörsi szerint Orbán uszító, vérlázító izgató, Románia magyar nemzetiségű állampolgárait szembe állítja egymással és a románokkal. Eörsi István pártja, az SZDSZ koalíciós partnere, az MSZP ellen is kirohant: a szocialisták megszavazták „a demagóg és értelmetlen státustörvényt”. /Eörsi István: Tusnádfürdő után. = Népszabadság, aug. 5./

A határon túli románok jogállásáról készül törvénytervezetet benyújtani a román kormány a parlamentnek. A Cotidianul című független napilap hírt adott arról, hogy a törvény számos intézkedést helyezne kilátásba a "román kulturális önazonosság" megőrzése érdekében. Ennek szellemében számos joggal ruháznák fel a külföldi országokban élő románokat mind kulturális, mind oktatási téren, elősegítendő, hogy megőrizzék etnikai, nyelvi és vallási identitásukat. Így joguk lesz majd Romániában tanulni, az oktatás minden szintjén kedvezményekben részesülhetnek, romániai ösztöndíjakat kaphatnak, ingyenesen férhetnek hozzá a romániai állami kulturális intézmények szolgáltatásaihoz. A Cotidianul felidézte az Orbán Viktor miniszterelnöksége idején megalkotott magyarországi státustörvényt, amelyet utóbb módosítottak. "Nastase azt csinálja, amit Orbán Viktor esetében bírált" – írta tudósítása címében a lap. /Törvény készül a határon túli románok jogállására. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 10./ A tervezet szerint a parlament védnöksége alatt évente egyszer ülésezik külföldön vagy az országban a Románok Világkongresszusa. A kongresszus megválasztja az állandó jelleggel tevékenykedő, jogi személyiséggel rendelkező Románok Világtanácsát. E testület feladata lesz tanácsot adni, és segítséget nyújtani a kormány szakintézményeinek, és lehetővé teszi a határon túli románok számára, hogy közvetlenül beleszólhassanak az őket érintő bukaresti döntésekbe. A törvény alkalmazásával megbízott illetékes romániai hatóság a Határon Túli Románok Hivatala, az intézmény azonban együttműködik a Külügyminisztériummal, valamint az oktatási és a kulturális tárcával is. Az a terve, hogy a külföldön élő románok is állíthassanak saját jelölteket a parlamenti választásokon, Doru Novacovicitól, a Szabad Románok Világszövetsége elnökétől származik. /Bukarest „eurokonform” támogatást nyújt a határon túli románságnak. = Krónika (Kolozsvár), aug. 10./

Szentmargitán aug. 7-én tartották meg a II. Református Gyülekezeti Találkozót. Szabó Mihály az egyházközség elmúlt évszázadának demográfiai mutatóiról tartott előadást. Makkai János kolozsvári festőművész a szentmargitai református egyházközség elkészült címerét mutatta be. /Balogh Zoltán: Felavatták az egyházközség új címerét. Gyülekezeti ünnepség Szentmargitán. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 11./

Tizenkét évnyi Funar-korszak egyik tette volt, hogy Kolozsváron polgármesteri hivatal bejáratához tették fel azt a táblát, amely egy propagandisztikus célzattal létrehozott "Kovászna, Hargita és Maros megyéből 1989 után elűzött románok érdekvédelmi egyesületének" székhelyét hirdeti. Köztudott, hogy a Székelyföldről azok siettek elköltözni, akiket a kommunista rendszer erőszakkal odakötött munkahelyükhöz, és akik az első adódó alkalommal szülőföldjük vagy etnikai közösségük irányába vették útjukat. A magyarságot sertő táblának feltétlenül le kell kerülnie a mai városháza faláról. /Ördög I. Béla: A funárjárás sebei (XXIII.). = Szabadság (Kolozsvár), aug. 12./

- Nastase miniszterelnök úr figyelmét bizonyára elkerülte, hogy Romániával ellentétben Magyarországon nincs választási kampány, nyilatkozata arra hivatott, hogy inkább őt segítse hozzá a magyarellenes szavazatok elnyeréséhez. A Fidesz álláspontja választási kampánytól függetlenül egyértelmű: a határon túli magyaroknak nem juthat kevesebb, mint Európa más kisebbségeinek, így a székelyföldi magyaroknak is joguk van a területi autonómiához – nyilatkozta Révész Máriusz a Transindexnek válaszul arra, hogy Adrian Nastase kormányfő több alkalommal is tiltakozott Orbán Viktor tusnádi kijelentései miatt. A Fidesz szóvivője a dél-tiroli és katalán példákat említve kijelentette: Ha az Európai Parlamentben képviselettel rendelkező magyar pártok ezt támogatják, akkor az autonómia a csatlakozás időpontjára megvalósítható. /Nem Orbán, hanem Nastase készül választásokra. Fidesz-válasz a román kormányfő bírálataira. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 18./

Brassai Zsombor cikkének /Földcsuszamlás avagy banánhéj, Krónika, aug. 13./ végén az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének elnökének nevezte magát. Brassai Zsombor azonban nem elnöke az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének, hanem a Maros megyei szervezet dr. Kelemen Atilla által kinevezett ügyvezető elnöke. Fizetett alkalmazott, munkáltatója Kelemen Atilla. Az írás így a munkaadó előtt tett tiszteletkör. Az RMDSZ valójában nem Kelemen Atillának köszönheti a 13-12 arányú fölényét a helyi tanácsban, hanem Doru Opriscannak, aki független tanácsosként jóval több szavazatot szerzett a szükségesnél és a román választási törvény értelmében, a töredékszavazatok visszaosztásánál, az RMDSZ-nek is jutottak román voksok. A marosvásárhelyi kudarcot nem lehet a demográfiai helyzettel magyarázni, mivel a választójoggal rendelkező korcsoportban Marosvásárhelyen a magyarság még mindig 53 százalékot képvisel, csak a teljes népesség szintjén csökkent le aránya a népszámlálás adatai szerint 47,5 százalékra. Román elemzők szerint a magyarság 20 százaléka szavazott Dorin Floreára, s ezért nyerhetett már az első fordulóban. Floreát 48 556-on, Kelement mindössze 34 625-en választották. Fel kellene tenni a kérdést, hány magyar szavazót riasztottak dr. Kelemen Atillának a kampány idején tett Tőkés Lászlót támadó vagy az MPSZ-t (Magyar Polgári Szövetséget) hídon dübörgő egérnek nevező nyilatkozatai. Azt is meg kellene kérdezni, miért zárkózott el az RMDSZ a marosvásárhelyi előválasztások megrendezésétől? Markó Béla, az RMDSZ 1993-ban megválasztott szövetségi elnöke örömmel nyugtázta már az 1996-os helyhatósági választásokon: „Az RMDSZ országos eredményei összességükben felülmúlták az 1992-es szintet, ami a lakosság változatlan bizalmát tükrözi.” (RMDSZ Tájékoztató, 1996. június 5.) Majd 2000-ben ismét az urnák elé járultak, és Markó az MTI-nek adott nyilatkozatában így értékelt: „Az RMDSZ Erdély-szerte jobban szerepelt a mostani helyhatósági választáson, mint 1996-ban.” (Népújság, 2000. június 20.) Végül a 2004-es értékelés, Markó Béla szavaival: „A Központi Választási Iroda végleges adatai szerint az RMDSZ jobb eredménnyel került ki a helyhatósági választások első fordulójából, mint 2000-ben.” (RMDSZ Tájékoztató, 2004. június 17.) A második forduló eredményeinek ismeretében már azt is kijelentette: „A mi értelmezésünkben pedig ez egyfajta bizalmi szavazás is volt, és ily módon megerősített bizalommal, sokkal optimistábban nézhetünk az őszi parlamenti választások elé.” (RMDSZ Tájékoztató, 2004. június 22.) Összefoglalva: az RMDSZ elnökének meglátása szerint a romániai magyarságnak az RMDSZ iránti bizalma 1992-től folyamatosan és rendíthetetlenül növekedett, és nincs ok attól tartani, hogy ez a töretlen felfelé ívelés a jövőben változna. Izsák Balázs az RMDSZ-re leadott szavazatokat táblázatba foglalta. A számok az RMDSZ szavazóbázisának folyamatos sorvadását mutatják. Az RMDSZ-vezetés 8 éve nem meri a nyilvánosság előtt vállalni a kapott szavazatok számának értékelését. Hogyan növekedhetett a megszerzett polgármesteri székek száma? A kérdésre a választ, a 2000 után önállóvá lett községeknél kell keresni. 2000-ben 2957 polgármestert választottak Romániában, míg 2004-ben 3137-et. 2000 óta lett önálló község Csedreg, Csíkkozmás, Csíkmadaras, Egri, Kálmánd, Kibéd, Koltó, Kökényesd, csak egynéhány a 22 új községből, amelyek az RMDSZ-nek a győzedelmes pluszokat hozták. Ugyanakkor hiba egy kategóriába sorolni egy nagyváros és egy kis település polgármesteri székét. Marosvásárhelyen 2000-ben a polgármester-választást eldöntő, második fordulóban 94 034-en vettek részt a választási névjegyzéken szereplő 137 642-ből. 2004-ben pedig 86 875-en a 133 667-ből. Dorin Florea pedig körülbelül 1000 szavazattal kapott többet, mint 2000-ben. A magyarság tömeges távolmaradása kimutatható. /Izsák Balázs: Mitől hiteles egy közösség? = Krónika (Kolozsvár), aug. 20./

Aug. 20-án Emil Boc polgármester a kolozsvári városházán fogadta a VI. Szent István-napi Néptánctalálkozón részt vevő tánccsoportok képviselőit, és ezzel hivatalosan is megnyitották a fesztivált. Ez is bizonyítja, hogy Kolozsváron lassan normalizálódik a helyzet, hiszen a már hatodik éve zajló Szent István-napi rendezvény történetében először fordul elő, hogy a városvezetés megteszi ezt a gesztust. Pillich László, a rendezvény főszervezője elmondta: rendkívül fontosnak tartja, hogy ezt a nemzetiségi és regionális kultúrákat egybegyűjtő néptáncfesztivált immár Kolozsvár polgármestere is támogatja. Pillich László bemutatta a tíz országból érkező tánccsoport jelenlévő képviselőit. A Heltai Alapítvány székhelyén szakmai beszélgetésre került sor Hagyomány és identitás címen. /Köllő Katalin: "Ha békeszerető leszel, királynak mondanak…" Szent István intelmeit Kolozsvár polgármestere is megszívleli. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 21./

Sokakat meglepett a hír, hogy Tőkés László és Markó Béla után harmadik erdélyi magyarként Frunda György is megkapta a legmagasabb magyar állami elismerést, a köztársasági érdemrend nagykeresztjét. Maga Frunda is meglepődhetett, hiszen nem szakította meg egyiptomi nyaralását azért, hogy átvegye az alapesetben csak államfőknek, kormányfőknek járó kitüntetést. Tőkés és Markó esetében megérdemeltnek érezhettük a nagykeresztet, Frundánál aligha van ez így, írta Gazda Árpád. Ezen az sem változtat, hogy az RMDSZ szenátorát a legnépszerűbb erdélyi magyar politikusként jelzik a felmérések. Frunda – ha érdekei úgy kívánják – a demokrácia alapértékeivel is szembemegy. Az emberi jogokra hivatkozva érvel a képviselők és szenátorok vagyonnyilatkozatainak a nyilvánosságra hozása ellen, a magyarországi kisebbségek sanyarú sorsának a felemlegetésével próbálja azt bizonygatni Strasbourgban, hogy teljesen rendjén való volt a Magyar Polgári Szövetség kiszorítása a helyhatósági választások versenyéből. Egy újabb államfőjelöltséghez kellett az imázsjavító anyaországi hátszél. /Gazda Árpád: Frunda hátszele. = Krónika (Kolozsvár), aug. 24./

A prefektúra pert indított a Székelyudvarhelyi Polgármesteri Hivatal ellen, mivel – úgymond – törvénytelenül állíttatták fel a város központjában levő parkban a tizenegy magyar történelmi nagyság és két szimbolikus alak, Csaba királyfi és a „vándor székely" alakját megörökítő szobrokat. A pert Borbáth István udvarhelyi magyar RMDSZ-es városi tanácsos, RMDSZ-frakcióvezető feljelentése alapján indították el. Az RMDSZ csúcsvezetése sem örült a szoboravató ünnepségnek. Markó Béla fanyalogva nyilatkozta, hogy a szobrok száma tizenhárom, ami pontosan annyi, mint az aradi szoborcsoporté, mégiscsak bántó a vértanúk szemszögéből nézve. Hargita megye újonnan megválasztott tanácselnöke, Bunta Levente pedig kijelentette a marosvásárhelyi RMDSZ SZKT-ülésen, hogy Székelyudvarhelyen nincs szükség olyan szoborparkra, ahol Csaba királyfi Orbán Viktorhoz hasonlít. A szobor valójában egy csöppet sem hasonlít a Székelyföldön nagy népszerűségnek örvendő volt magyar kormányfőhöz. /Papp Kincses Emese, Csíkszereda: Szobor-per és igazság. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 25./

Augusztus 28-án a Kisiratosi Magyar Gazdák Egyesülete (KMGE) mulatságra hívta össze a környékbeli és a határon túli gazdákat. Ez alkalommal szentelte fel Zilahi András tisztelendő a javarészt felújított székházat. A vendégek megnézték a tájházat és a Máltai Házat, majd megtekinthették a kiskultúrotthonban a kisiratosi alkotótábor munkáiból létrehozott kiállítást. Kocsik József, az RMGE Arad megyei elnöke a kisiratosiak összetartását, lelkességét dicsérte. Színpadra lépett a gazdakör férfikórusa, a Menyecske kórus és a Gyöngyvirág tánccsoport. /Varjasi Krisztián: Gazdanap székházszenteléssel. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 30./

Románia gyenge vásárlóerővel rendelkező sajtópiaca magyar szemmel nézve irdatlan mennyiségű rádió- és tv-állomást, napilapot tart el. A paradox helyzet kulcsa, hogy a médiumok fenntartása politikusok, illetve üzletemberek érdekeinek az érvényesítését szolgálja, mutatott rá bukaresti keltezésű elemzésében a Frankfurter Allgemeine Zeitung. A romániai magántelevíziók száma 173 (!). Kereskedelmi rádióból 300, kábeltelevízió társaságból 250 működik az országban, a napilapok száma pedig több százra rúg. Egyedül Bukarestben 18 jelenik meg, és szinte minden nagyobb város 3-4 helyi újsággal büszkélkedhet. A politikai befolyásolás végzetes következményekkel jár Románia sajtókultúrájára. Újságok leplezetlenül, pénzért kínálják fel szerkesztőségi cikkeiket bőkezű megrendelőknek. A független újságírást segítő bukaresti központ adatai szerint tavaly Romániában legalább 16 romániai újságírót ért fizikai bántalmazás. 2002-ben nyomtalanul eltűnt Iosif Costinas temesvári újságíró, aki a román titkosszolgálatról és a szervezett bűnözésről írt cikkeket. Holttestének darabjait egy évvel később egy vasúti töltésen találták meg. /A FAZ a romániai "szabad sajtóról". = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 3./

 Közleményben válaszolt a négy széki székely tanács elnöke a sajtóban megjelent felhívásra, amelyben az alsó- és felső-háromszéki RMDSZ-szervezetek felkérik a megyei tanácsot, írja ki az autonómiáról szóló népszavazást. ,,A Sepsiszéki, a Kézdiszéki, az Orbaiszéki, valamint a Miklósvár-Bardocszéki Székely Tanács örömmel vette tudomásul, hogy az RMDSZ alsó- és felső-háromszéki szervezete felkérte a megyei tanácsot, tűzze napirendre és hozzon döntést a Székelyföld területi autonómiájának létrehozásához elengedhetetlenül szükséges népszavazás kiírásáról” – áll a közleményben. Tulit Attila és Ferencz Csaba SZNT-alelnökök közleményben arról értesítették a két területi RMDSZ-szervezetet, hogy nem vesznek részt a Háromszéki Képviselők Tanácsának mai ülésén. Mint fogalmaznak: ,,a Székely Nemzeti Tanács nem politikai szerveződés, hanem olyan közképviselet, amelynek egyetlen célja Székelyföld területi autonómiájának megteremtése. Mint ilyen nem vesz, nem vehet részt semmilyen (elő)választáson. Ezért képviselőinek sem tiszte az erre vonatkozó politikai egyeztetéseken, megbeszéléseken való részvétel.” /(Dánél): Sürgősen kell cselekedni. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 8./