A Szlovákiában élő, magyar oktatási intézményekben tanuló magyar diákok szüleinek támogatásáról írt alá szerződést február 17-én a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) elnöke, valamint a támogatás továbbításáért felelős alapítvány vezetője Budapesten. – A kedvezménytörvényben foglalt oktatási, nevelési támogatás célja, hogy a szlovákiai magyarság megőrizze és fejlessze a magyar kultúra iránti elkötelezettségét – mondta el Bálint- Pataki József az aláírást követő sajtótájékoztatón. Közölte, hogy a "nem könnyű, hosszan tartó, olykor nehézségekkel teli" tárgyalások után decemberben megkötött kormányközi megállapodás tette lehetővé a mostani aláírást. "A mai aláírással megteremtettük a támogatások tényleges folyósításának a lehetőségeit" – hívta fel a figyelmet, hozzátéve, az alapítvány rövidesen közzé teszi pályázati felhívását. A HTMH elnöke "bizonyos felmerült értesülésekre" célozva közölte: "szeretném önöket megnyugtatni, szó sincs arról, hogy alapítványokat egyesítenének", vagy hogy a HTMH és a Nemzeti és Etnikai Hivatal tartozna majd egy intézményi keretbe. "Ilyen tervek nem léteznek a kormány asztalán" – jelentette ki, de hozzátette azt is, hogy "fennáll annak a lehetősége, hogy bizonyos lépésekre kényszerül a kormány a megszorítások tárgyában". Pék László, a támogatás továbbításáért felelős szlovákiai Pázmány Péter Alapítvány (PPA) elnöke annak a reményének adott hangot, hogy az anyaországi támogatás pozitív hatással lesz a szlovákiai magyar közösségek életére. A szerződés lényege, hogy azok a szülők, akiknek gyermeke magyar nyelvű oktatási intézményben tanul, nem közvetlenül kapják meg a pénzbeni segítséget, hanem közvetve, az iskolai szülői közösségen keresztül. /Aláírták a szlovákiai magyarok támogatásáról szóló szerződést. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 26./

Feltartóztatták a román határon és nem engedték belépni az országba Bayer Zsolt magyar újságírót a borsi határállomás román határőrei február 28-án hajnalban. Szemtanú elmondása szerint hajnali fél négykor Bayer Zsoltot a határátkelő hely román oldalán a határőrök feltartóztatták és közölték vele: nagyon sajnálják, de nem engedhetik be Romániába, mert neve ott szerepel az ő számítógépes tilalmi listájukon, amely a Romániából kitiltott személyekről készült. Székelyudvarhelyi forrásból az MTI úgy értesült, hogy Bayer Zsolt magánlátogatásra érkezett volna Romániába, ahol ismerőseivel, barátaival akart találkozni. – Politikai megfontolásból senkinek sem lehet megtiltani, hogy beutazhasson Románia területére – szögezte febr. 28-án Markó Béla, az RMDSZ elnöke azzal kapcsolatban, miszerint Bayer Zsolt újságírót a román határőrség nem engedte belépni az országba. Lamperth Mónika belügyminiszter Magyarkapuson közölte, nem tud érdemben nyilatkozni a hivatalos helyen meg nem erősített hírrel kapcsolatban, előbb alaposan kell tájékozódnia. Az újságírói kérdés elhangzásakor román hivatalos részről még nem erősítették meg a hírt Bayer Zsolt feltartóztatásáról. Markó Béla az újságíróknak elmondta: az RMDSZ is csak nem hivatalos forrásból értesült az esetről, ezért tájékoztatást kért a román kormánypártnak, a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) a vezetőitől. Ez utóbbiak ígéretet tettek, hogy informálják majd a magyarok politikai szervezetét. Markó leszögezte: az RMDSZ nem érthet egyet azzal, hogy valakit politikai álláspontja miatt ne engedjenek be a határon, legalábbis politikai megfontolásból senkinek nem lehet megtiltani azt, hogy Romániába beutazzon. Ami Bayer Zsolt politikai nézeteit illeti, maga Markó sem ért egyet azokkal, de az RMDSZ elnöke szerint politikai álláspontokkal szemben csak politikai eszközökkel szabad fellépni. /Bayer Zsoltot feltartóztatták a román határon. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), márc. 1./ Az, hogy Bayer Zsolt kitiltását Tőkés Lászlótól Markó Béláig és Smaranda Enachéig politikai érzelmeitől függetlenül mindenki elítéli, annak a jele, hogy az alapvető szabadságok és a méltányos eljárások tekintetében immár létezik valami egyetértés-minimum, írta Bakk Milklós. Azonban Bayer Zsolt kitiltása a szerző autonómiával kapcsolatos állásfoglalására vezethető vissza, ez a román politikai elit gondolkodásmódjának változatlanságát mutatja. A kilencvenes évek elején Romániából kitiltott Eva Maria Barki és Doru Braia szintén az autonómia kulcsszavával vétett az ellen, amit nemrégiben Adrian Nastase a „románok sértegetésének” nevezett. Minderre akkor kerül sor, amikor Adrian Nastase kormánya az uniós tárgyalások felügyeletét egy titkosszolgálati múlttal rendelkező államminiszterre bízza. /Bakk Miklós: Egy kitiltás olvasata. = Krónika (Kolozsvár), márc. 1./

A román hatóságok érzékenységét minden bizonnyal Bayer Zsolt erdélyi és székelyföldi felszólalásai bántják. A magyarországi újságíró például tavaly májusban az EMNT sepsiszentgyörgyi fórumán többek között „idióta román sovinizmusról”, „helyi hülye román rendőrről” beszélt. „El tudjátok képzelni, hogy mit tennének az írek, a baszkok, a katalánok, a dél-tiroliak, a korzikaiak, ha megpróbálnák megtiltani nekik, hogy azt írjanak szobraikra, amit akarnak? Ha fenyegetnék őket, amiért saját nyelvüket tanulják? Akkor ott kő kövön nem maradna. Mi pedig hallgatunk és tűrünk, de meddig még?” – hangoztatta felszólalásában Bayer, majd így folytatta: „És ha az a helyi hülye román rendőr még egyszer fenyegetőzni merészel, akkor oda kell menni néhányezer magyarnak a rendőrőrs elé, le kell ülni, és onnan addig ki nem jön senki, ameddig be nem fejezik egy életre azt, amit el sem lett volna szabad kezdeniük. És oda kell menni a Wass Albertről elnevezett iskola köré is, és megvédeni. Nehogy véletlenül azt képzelje Bizánc, hogy a magyaroktól elveheti egyik legnagyobb írójukat (…) Ébredjünk már fel, barátaim! Mindez itt és most történik velünk, miközben vezetőink pezsgőznek, és győzelmi jelentéseket tesznek közzé a javuló román–magyar kapcsolatokról. Persze könnyű úgy javítani a kapcsolatot, ha az egyik fél egyenesen imádja, ha arcul köpik, és minden nap házhoz megy a pofonért (…) Most követelni kell, s kiállni a jogért, az igazságért. És mi lehet a következetes tisztesség ma Erdélyben? Minden jogunk kikövetelése, méghozzá megalkuvás nélkül! Székelyföldi régió, területi és kulturális autonómia európai mintára – és kettős állampolgárság.” /R. Sz.: Mi bánthatja a románok érzékenységét? = Krónika (Kolozsvár), márc. 2./

Csíki Sándor tanácsos, volt RMDSZ-elnök úgy érzi: az RMDSZ csúcsvezetése cserbenhagyta a nyárádszeredai tanácsot az ortodox egyházzal vívott harcában. Köztudott, hogy Frunda György RMDSZ-es szenátor a nyárádszeredaik felkérésére nem vállalta a város védelmét ebben a sorsdöntő ügyben. A napokban szólította fel a nyárádszeredai polgármesteri hivatalt a prefektúra, hogy március elsejéig adja át a főtér felső részét a helybéli ortodox egyháznak. 1933-ban a román hatalom nyomására Nyárádszereda piacterének egy részét átadták a görögkeleti egyháznak, amit a település vezetése már 1940-ben megpróbált visszavenni. Sajnos ez akkor nem sikerült, és később a kommunista hatalom meg is szüntette a görögkeletiekét, akik mai napig nem igényelték ezt a jogtalanul kapott földet. Az ortodox egyház azonban erre a területre akar templomot építeni, miután gyanús körülmények között papírt szerzett a helyre. A piactér azonban tisztázatlan módon került a román egyházak birtokába, ezért a helyiek szerint az a szeredai közösség jogos tulajdona. A Magyar Polgári Szövetség nyárádszeredai szervezője, Csíki Sándor felkér minden romániai magyar politikust, függetlenül attól, hogy melyik oldalon áll, segítsen a nyárádszeredaiaknak visszaszerezni piacterük eltulajdonított részét. /SZ. L.: Újból támadnak az ortodoxok Nyárádszeredában. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), márc. 2./

Március 2-án a képviselőház és a szenátus együttes ülésén elfogadták a közösségi ingatlanok visszaszolgáltatásáról szóló törvény egyeztetett változatát. A jogszabály tartalmi szempontból, illetve az ingatlan-visszaadási folyamat gyakorlati elemeinek tekintetében az egyházi ingatlanok visszaadásáról szóló törvényben foglaltakhoz hasonló. Kötő József, az EMKE elnöke fontos lépésként értékelte a jogszabály elfogadását, hiszen ezáltal lehetőség nyílik a civil és önszerveződés útján létrejött egyesületek és alapítványok vagyonának visszaszolgáltatására is. A törvény értelmében kérelmezők lehetnek azok a jogi személyek (pl: Erdélyi Múzeum-Egyesület, Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, Erdélyi Kárpát Egyesület) vagy kisebbségi közösségek, amelyeknek ingatlan vagyonát 1940. szept. 6. és 1989. dec. 22. között jogtalanul elkobozták. Ebbe a kategóriába sorolható például a bukaresti Petőfi Ház, illetve a temesvári Magyar Ház is. Szintén elfogadta a parlament két háza az ingatlan-visszaadás felgyorsításáról szóló sürgősségi kormányrendeletet, amelynek legfontosabb kitétele az 1989 után napjainkig törvénytelenül elidegenített egyházi ingatlanok visszaperelhetőségéről szól. Az RMDSZ által is szorgalmazott előírás lényege, hogy a perújrafelvétel jogával az egyházak a törvény hatályba lépésétől számított további 6 hónapig élhetnek. /P. A. M.: Visszaszolgáltatják a közösségi ingatlanokat. Kötő József: Érdemes visszaszerezni az elkobzott gazdagságot. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./

Pécsi Ferenc Szatmár megyei RMDSZ-es képviselő elmondta, hogy a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) az RMDSZ-től függetlenül, saját listákkal vesz részt a június 6-i helyhatósági választásokon. Pécsi eredetileg az általa vezetett Pro Civitate Egyesület nevében kívánta ismertetni a jelöltlistákat, azonban az új választási törvény egyik, Pécsi által diszkriminatívnak tartott szakasza szerint a helyhatósági választásokon a nemzeti kisebbségek azon szervezetei vehetnek részt, amelyek tagsága az illető nemzeti közösség legalább 15 százalékát képviseli az ország legalább 15 megyéjében, megyénként legalább 300 taggal. A képviselő szerint ez a kitétel arra kényszeríti a Pro Civitate Egyesületet, hogy az MPSZ színeiben vegyen részt a választásokon. Szatmár megyében az MPSZ polgármester-jelöltet állít Szatmárnémetiben és Nagykárolyban, valamint "minden olyan községben, ahol a magyar közösség óhajtja ezt". Ilyés Gyula Szatmár megyei RMDSZ-elnök szerint Pécsi szándéka régóta ismeretes. /Önállóan indul Szatmár megyében a választásokon az MPSZ. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./ Pécsi Ferenc kifejtette, a „másik oldal", az RMDSZ már erőteljesen kampányol, s ezért a sajtóban egyoldalúan jelennek meg a dolgok. A Polgári Egyesület Szatmár megyében kiépítette struktúráját. Vidéken kisrégiókban építkeztek, ezt tartották megfelelőnek, de már Szatmárnémetit 14 körzetre osztották fel. Eddig 1500 tagjuk van a megyében. Pécsi Ferenc elismerte, hogy eddig egyetlen (többségben) katolikusok lakta községben sem sikerült szervezetet létrehoznia a PE-nek. Nagykárolyban Kovács Jenő a jelöltjük /a Romániai Magyar Szó megjegyezte: „vállalkozóként megbukott”/. „Ha az RMDSZ is megnevezi jelöltjét, akkor javasolunk egy közös megmérettetést, egyféle előválasztást” mondta, s aki nagyobb támogatottságot kap, az lesz a hivatalos jelölt. Pécsi Ferencet otthagyta gazdasági vállalkozásának néhány szakembere. A képviselő mindezt az RMDSZ ellene irányuló aknamunkájának tudja be. /Sike Lajos: Csak református falvakban van szervezetük! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./

Márc. 1-jén a szenátusban újból „napirendre került" Wass Albert ügye a politikai nyilatkozatok rendjén, csaknem egy óra hosszat. Az elindító Frunda György volt, aki megelégelte egyes szenátorok befeketítő törekvéseit, vádjait. Frunda György politikai nyilatkozatában félórás beszédet tartani Wass Albert védelmében és állást foglalt írói nagysága mellett. Szerinte nem volt példa és ezért bekerült a rekordok könyvébe: magyar ifjak hitet tettek Was Albert írói nagysága előtt, amikor műveiből február 21–22-én egyvégtében, megszakítás nélkül felolvasást tartottak világszerte. A fiatalok ellen egy bizonyos párt feljelentést tett, miszerint lábbal tiporták a kormányrendeletet, amely megtiltja fasiszta, rasszista, xenofób szervezetek működését, szimbólumaik használatát. Frunda összefoglalta a Wass-ügy történetét, kiemelve mindazokat a mozzanatokat, amelyek megkérdőjelezik a halálos ítélet érvényességét /Wass Albert nem is tartózkodott a helyszínen/. Frunda kitért Wass Albert szépirodalmi munkásságára is, mondván, ezek valós értékekkel gazdagították Románia kultúráját. Ezután Adrian Paunescu lépett a mikrofonhoz, valóságos előadást tartott, és „tiszta véletlenül" kezeügyében voltak idézetek. Például Vekov Károly képviselő nyilatkozata. Adrian Paunescu alantas támadást intézett Wass Albert fiai ellen, mondván, hogy lehet, sok pénzt szerezni, de ez nem jelenti azt, hogy egy ország, egy kultúra, egy kisebbség torkán le lehetne nyomni egy háborús bűnöst. Föltette a kérdést: vajon lehetséges-e, hogy egy szenátor perújrafelvételt kérjen egy olyan ítéletben, amelyben a román igazságszolgáltatás már döntött, és más megoldást kérjen? Paunescu után George Pruteanu is úgy érezte, meg kell nyilatkoznia. /Béres Katalin: Parlamenti tudósítás. Wass Albert újból téma. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 4./

A történelem ismer olyan nagy embereket, akik kiváló képességeiknek köszönhetően jelentős tetteket vittek végbe, de bizonyos személyiségjegyeik folytán rossz útra tévedtek, hibákat követtek el, és így maguk és esetleg népük számára is szomorú következményekkel járó negatív szerepet játszottak, olvasható Fey László cikkében. Fenti állítására felhozta példának Napóleont és II. Rákóczi Györgyöt. Lelkesedtek Tőkés László bátorságáért, amikor elítélte a diktatúrát, a tervbe vett falurombolást, a kisebbségek üldözését. „Büszkék voltunk rá, hogy egy magyar ember lett a forradalom szikrája…” Azonban később kiderült, hogy nincs diplomáciai érzéke. „Tőkés László előítélettel viseltetik a román nép iránt.” – ítélkezett Fey László és elmagyarázta, hogy a célokat csak lépésről lépésre lehet megközelíteni. Tőkés László az elégedetlenkedő csoportnak, az RMDSZ radikális szárnyának lett az informális vezetője. Fey szerint ez a csoport nem elvekért harcol, hanem pozíciókért. Fey szerint „Tőkés László – akarva, nem akarva – a népe érdekei ellen fordult, politikusként és keresztyénként egyaránt elégtelenre vizsgázott, ő is tragikus hős.” /Fey László: Tragikus hősök. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./

Rendszeres, havonta megtartott sajtótájékoztatóján a Pro Europa Liga (PEL) összegzi azokat a tapasztalatait, melyeket a két találkozó között összegyűjt. Haller István, a PEL emberjogi irodájának vezetője a legutóbbi összejövetelen is súlyos visszásságokra hívta fel a figyelmet. A Liga emberjogi irodája több esetben azt tapasztalta, hogy ha rendőrök követnek el jogsértéseket, akkor az eset kivizsgálását addig halogatja a nyomozó hatóság, ameddig ráveszik a sértett felet, hogy vonja vissza panaszát. Ez történt B. esetében is. Két rendőr behatolt lakásukba, a felnőtteket és a gyerekeket megverték, pénzüket elvették. B. 2001 novemberében feljelentést tett. Három éven keresztül semmi nem történt. 2004 elején egy bizonyos összeg ellenében B-t meggyőzték, hogy vonja vissza feljelentését. Több olyan panaszt kapott az iroda, miszerint nem büntették meg azokat a sofőröket, akik halálra gázoltak egyes személyeket. H. G.-t 1991-ben gyilkosság miatt börtönbe zárták. Tizenkét évet kapott, hetet ebből le is ült. Mikor szabadult, több tanúval beszélt, akik elmondták neki, hogy a korábban ellene tanúskodó személy követte el az emberölést. H. G. kérte a per újratárgyalását, de ezt a Maros Megyei Törvényszék megtagadta, anélkül, hogy újabb tanúkihallgatást végzett volna. A PEL beadvánnyal fordult a Diszkrimináció-ellenes Országos Tanácshoz egy Szebenben történt eset miatt. Egy fiatalembert egy szebeni bárból kitessékeltek, mondván, cigányokat nem szolgálnak ki. A bejelentést 20 tanúvallomással támasztotta alá a PEL, válasz nem érkezett a tanácstól. A Pro Europa Liga nem ért egyet Bayer Zsolt nézeteivel, de ettől függetlenül tiltakozik az ellen, hogy a magyarországi újságírót nem engedték be Romániába. A PEL nem ért egyet azzal, hogy Antonescuval kapcsolatban nem tartják be a rendelet előírásait, és akadálytalanul működhetnek olyan szervezetek, mint az Új Jobboldal és a Legionárius Mozgalom. Kérték, hogy a marosvásárhelyi Antonescu-sétány nevét azonnal változtassák meg, és a Ion Antonescu Marsall Egyesület ne bérelhessen helyiséget a marosvásárhelyi Kultúrpalotában. A PEL a kisebbségi szervezetek jogainak korlátozását látja abba, ami a helyhatósági választásokon való részvételüket, jelöltállítási jogukat illeti. /Máthé Éva: Romániában súlyosan sérülnek az emberi jogok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./

 Sepsiszéki Nagy Balázs: elindult Orbán Balázs nyomdokain, s bejárta, illetve járja Székelyföld falvait, s jegyzi szorgalmasan a települések jelenéről szóló adatokat, tényeket. A Székelyföld falvai a huszadik század végén című monográfiájának három kötete már megjelent, a negyediken most dolgozik a fiatal szerző.   A Székelyföld falvai a huszadik század végén első kötete, a Háromszék 1998-ban jelent meg, a második, Csík-, Kászon- és Gyergyószék 2000-ben, míg harmadikként az Udvarhelyszék látott napvilágot 2003-ban. A negyedik, Maros- és Aranyosszékről szóló befejező kötet kiadását ez év végére vagy 2005 elejére tervezi a monográfia budapesti megjelentetője, a Nap Kiadó. A sepsiszentgyörgyi szerző Budapesten végezte egyetemi tanulmányait, néprajz szakon diplomázott, majd hazatért, és 1995-ben elkezdte a szülőföld leltározását. „Harmadéves koromban fogalmazódott meg bennem – mesélte -, hogy amikor hazajövök, felvállalom, hogy bejárjam egész Székelyföldet, és leltárt készítek a jelenkori helyzetről, nem csak a népesség száma és etnikai megoszlása, vallásfelekezeti tagolódása szerint, hanem érdekelt a faluközösségek gazdasági helyzete, elöregedettségi szintje, hagyományőrző jellege, műemlékek, kulturális tevékenység, iskolák, gyermeklétszám.”    Második kötetét szociográfiai műfajban a Magyar Írószövetség 2000-ben Az év könyve díjjal jutalmazta. Nagy Balázs Győrfi István-i szellemben érzi magát néprajzosnak, akinek a megfogalmazása szerint a néprajz nemzetfenntartó tudomány.  Sepsiszéki Nagy Balázs a nemzeti stratégia kialakítása szempontjából is fontosnak tartja a munkáját. Vannak olyan kisrégiók a Székelyföldön, mint a Homoród mente vagy Marosszék és Felső-Nyárád mente falvai, ahol nagyon elöregedett a lakosság, olyan településekkel, ahol az átlagéletkor 60 év fölötti, vagy ahol több mint tíz éve nem kereszteltek. Szerinte azon kellene töprengeni, meg lehet-e valamilyen módon őrizni ezeket a tizenkettedik-tizenharmadik századi településeket, hogy ne csak földrajzi névként éljenek tovább, hanem létező faluközösségként maradjanak meg több száz évig. A falvak bejárása után egy dolgozatot tervez, amiben összefoglalja, melyik faluba milyen ipart kellene telepíteni, ugyanis az a véleménye, hogy csak a mezőgazdaság nem menti meg a székely falvakat. Sepsiszéki Nagy Balázs amerikai és anyaországi magyarok támogatása révén végezheti felvállalt munkáját, de számos itthoni pártfogója is van. ,,Könyvem a gyökerekről szól, hiszen a falvak népe jelenti a nemzet gyökérzetét. A kommunista diktatúra idején nem véletlenül akarták elpusztítani a falvakat. Tudták, hogy a hagyományos faluközösségek szétzúzásával egy nemzet sírját ássák meg. A XXI. század hajnalán a falvak különös figyelmet érdemelnek, hiszen jövőjüktől függ a nemzet sorsa” – vallja a szociográfus. /Mózes László: Leltárkészítő Orbán Balázs nyomdokain (Székelyföld az ezredfordulón). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 6./

A baróti Gaál Mózes Közművelődési Egyesület Veszely Károly (jeles erdélyi egyháztörténész, Barót plébánosa 1864–1868 között) 1868-ban kiadott, A baróti plébánia című könyve újbóli megjelentetéséhez kért hetvenmillió lej támogatást a városi tanácstól. A tanácstagok támogatásra érdemesnek találták a kezdeményezést, de kifogásolták a 3,5 eurós árajánlatot, s további ajánlattevők megkeresését kérték.  Az egyesület elnöke, Demeter László elmondta: a könyv a római katolikus egyházközség történetét dolgozza fel, de a XIX. századig annyira összefonódik az egyház és a település története, hogy tulajdonképpen Barót-monográfiaként kezelhető, és olyan adatokat is beépít, amelyek nem feltétlenül az egyházhoz tartoznak. Szándékaik szerint a könyv kiegészülne Marton József gyulafehérvári egyháztörténész-professzor Veszelyről írt tanulmányával, illetve Demeter László előszavával. /(hecser): Hasonmás-kiadás Barót történetéről. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 6./

Kovács László külügyminiszter a magyar külpolitikai stratégiáról szólva kitért arra, hogy „a státustörvényt kedvezménytörvénnyé szelídítettük.” „A lényeg nem az, amit egyesek állítanak, hogy kasztráltuk a státustörvényt” – hangsúlyozta. Az etnikai alapú diszkrimináció elkerülését szolgálta az a változtatás, hogy a kedvezményezettek körét kiterjesztették mindenkire, aki a környező országokban magyarul tanul. Az Európai Unióba lépő Magyarországnak át kell értékelni azt a három hagyományos fő irányt – csatlakozás az európai szervezetekhez, jószomszédi kapcsolatok és a határon túli magyarság sorsáért vállalt felelősség. Csatlakozás helyett: Magyarország érdekeinek érvényesítése az Európai Unióban és a NATO-ban. A kisebbségi jogok alkotmányos megjelenítése ügyében Kovács igazi fordulatnak nevezte, amikor a román külügyminiszter fölszólalt és azt mondta, hogy a jó román-magyar viszony jegyében ő támogatja a magyar törekvést. Magyarország abban támogatja a határon túli magyarokat, hogy a szülőföldön boldoguljanak. A székelyföldi autonómiáról kifejtette, működő autonómiát létrehozni kizárólag a többség és kisebbség megállapodásával lehet. Azzal kapcsolatban, hogy Bayer Zsolt publicistát nem engedték be Romániába, Kovács László megjegyezte, politikai okok miatt nem lehet valakitől megtagadni a belépést, „de – tette hozzá –én sem örülnék neki, mint a magyar kormány tagja, ha valaki olyan akarna Magyarországra bejönni, aki arra buzdítja, mondjuk a magyar romákat, hogy miért nem követitek a szlovák példát, Szlovákiában többet elértek azzal, hogy kifosztották az üzleteket, fölgyújtották néhány autót, meg nem tudom mit csináltak. Hát ti, magyarországi romák, miért vagytok ilyen békések, miért nem csináljátok ezt? Kérdezem én, hogy azok a magyar politikusok, publicisták, akik hasonló dolgokra biztatják, mondjuk az erdélyi magyarságot, mit szólnának ahhoz, ha itt valaki a magyarországi romákat biztatná? Biztos azt mondanák, hogy ide be ne tegye még egyszer a lábát az országba." /Guther M. Ilona: Kovács László a magyar külpolitikai stratégiáról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 8./

Emma Nicholson raportőr márc. 10-én ismertette az Európai Parlamentben (EP) a Románia csatlakozási folyamatáról készült jelentést. A legtöbb kérdőjel a jogállamiság szabályainak alkalmazásával kapcsolatban merült fel. Günter Verheugen bővítési biztos a plénum előtt kijelentette, hogy Románia számíthat az Európai Bizottság szolidaritására, ehhez azonban tiszteletben kell tartania a játékszabályokat, hatékonyan fel kell lépnie a korrupció ellen, és az örökbe-adások kapcsán a befogadó családok érdekei helyett a gyerekekét kell szem előtt tartania/Romániának be kell tartania a játékszabályokat. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 11./

A Csíkszeredában megjelenő Jurnalul de Transilvania hetilap márc. 8-15-i száma súlyos vádat fogalmazott meg a magyarországi politika, az erdélyi magyar média egy része és néhány „elvakult" székely címére: Székelyföld etnikai megtisztítását készítik elő évek óta és minden áron! A lap szerint ez helyet kapott a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ 2001. novemberi, parlamentnek benyújtott jelentésében is, de a kormánypárt és az RMDSZ közötti „vadházasság" miatt úgymond keresztülnéztek rajta. Mára a helyzet tűrhetetlenné vált – állítja a Jurnalul szerzője, Adrian Cinpoieru, aki szerint a cél tulajdonképpen a székelység Budapest általi gyarmatosítása. „Gazdaságilag mindez sikerült is. A magyarországi befektetők magukhoz ragadták a vidék gazdaságának nagy részét. Dollármilliók százait mozgatták meg, főként közvetítők révén. E közvetítők pedig most politikai játékba fogtak. Hargita, Maros és Kovászna három gazdag megye. Statisztikai adatok szerint, az életszínvonalat tekintve mindhárom Románia első tíz megyéje között helyezkedik el. Nyersanyagkincsekben ugyancsak bővelkednek. Van itt fa, ásványvíz, kő és mindenek fölött, sok-sok szorgalmas ember. Akiket Budapest rabszolgastátusba emelne..." – indította „leleplezését" a lap. Megnevezte azokat a médiacsatornákat, melyek a székelyföldi románság elűzésén fáradoznak: a Fidesz-hű budapesti Magyar Nemzet, a csíkszeredai Hargita Népe és a kolozsvári Krónika. A magyar „radikálisok" szövetségeseket is találtak, mint a bukaresti Adevarul helyi tudósítóját. A Jurnalul szerint az a lap, amely pár éve még nyíltan leleplezte, milyen manőverekkel hozta létre a magyar kormány a Sapientia Egyetemet, illetve milyen törvényellenesen történt Szovátafürdő privatizálása, most „köpönyeget cserélt” és támogatja annak a csíki újságírónak románellenes terveit, aki „a Székely Nemzeti Tanács egyik vezetője, mely tanács a Hargita, Kovászna és Maros megyék etnikai megtisztítását tűzte ki célul” . Két eseményre hivatkozott a Jurnalul de Transilvania: (1.) a Bayer Zsolt kitiltásával kapcsolatos állásfoglalásokra, melyekben úgymond a Krónika járt elől, elhallgatva a magyarországi újságíró románellenes kirohanásait, illetve (2.) a csíki hokicsapat szurkolótáborának „kedvelt" és nem véletlenül gyakran hangoztatott harci jelszavára, mely a románok kiűzését szorgalmazza. A csíki hetilap megnevezte azt a néhány személyt, akiket a fenti manőverek mozgatóinak tart: Szondy Zoltán újságíró mellett György Attila író, Szász Jenő udvarhelyi polgármester, Gergely István és Boros Károly papok, Ráduly Róbert képviselő, Szabó Soós Klára és Benkő Sándor helyi tanácsosok. /A Jurnalul de Transilvania szerint: Budapest a székelyföldi románok elűzésén fáradozik. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 11./

A Marosvásárhelyi Bíróságon márc. 10-én tárgyalták azt a bűnügyi panaszt, amelyet Lazar Ladariu, a Cuvantul Liber Maros megyei napilap igazgató-főszerkesztője, a Román Nemzeti Egységpárt országos alelnöke nyújtott be Spielmann Mihály városi tanácsos ellen, akitől egy euró kártérítést, illetve a sajtóban közzétett nyilvános megkövetést kért. A felperes becsületsértéssel és rágalmazással vádolta az RMDSZ helyhatósági képviselőjét, mivel azon a 2003 májusában tartott tanácsülésen, amelyen Marosvásárhely díszpolgári címeinek adományozásáról hoztak határozatot, Spielmann Mihály tanácsosi minőségében nem értett egyet azzal, hogy Lazar Ladariu is a város kitüntetettjei között legyen. A képviselő a marosvásárhelyi magyar közvéleményre hivatkozva jelentette ki: miért tüntessenek ki egy magyarellenes személyt, amikor vannak olyan tekintélyes román polgárai is a városnak, akiket nemzetiségétől függetlenül mindkét fél tisztel. Panaszában Lazar Ladariu agresszív etnikai szavazásnak minősítette a 2003 májusában hozott határozatot, amelynek során az RMDSZ-képviselők egyöntetűen ellene szavaztak. A felperes szerint Spielmann Mihály a szabad véleménynyilvánításhoz való jogában sértette meg, és ezzel az volt a célja, hogy tekintélyét csorbítsa. Spielmann Mihály egy cikkgyűjteményt adott át a bíróságnak, amelyek Lazar Ladariu magyarellenességét bizonyítják. A tárgyaláson Lazar Ladariu kifejtette, hogy nem ért egyet Románia föderalizálásával, a székelyföldi autonómiával, de szereti a tisztességes magyarokat a zsidókkal, cigányokkal és szászokkal együtt. Hozzátette: megengedhetetlen, hogy egy kisebbségi döntse el, hogy a többségi románok közül ki kapjon díszpolgári címet. A tárgyaláson a bírónő sorra elutasította a Spielmann Mihályt védő Jung Ildikó kérdéseit, aki a helyhatósági törvényre és alkotmányra hivatkozva jelentette ki, hogy képviselőként, az RMDSZ-tanácsosnak joga van választói véleményét fenntartani. Ezzel szemben a felperes magyar személyiségekre vonatkozó utalásai Tőkés Lászlótól Wass Albertig bekerültek a jegyzőkönyvbe. Mivel Spielmann Mihály megerősítette, hogy RMDSZ-tanácsosként nem vonhatja vissza azt az állítását, hogy Lazar Ladariu írásaiban, és az általa vezetett lap szellemiségében az elmúlt évek során magyarellenességét bizonyította, a tárgyalás azzal ért véget, hogy a következő alkalomra két- két városi tanácsost tanúként beidéznek. /(bodolai): Lazar Ladariu kontra Spielmann Mihály. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 11./

Ha önök nem oldják meg azokat a reformokat, amelyeket az Európai Unió (EU) elvár önöktől, akkor nem lehetséges a 2007-es csatlakozás, foglalta össze mondanivalóját röviden Jonathan Scheele, az Európai Bizottság bukaresti küldöttségének vezetője márc. 11-én, a Kolozsváron megrendezett európai tájékoztatásban résztvevők regionális találkozóján, a Networking Europe elnevezésű program keretén belül. A márc. 11-én kezdődött kétnapos konferencián Scheele mondott megnyitóbeszédet. Az örökbefogadást, a nemzetközi adoptálást korrupt gyakorlatokra alapozták, ennek megfelelően gyermek-kereskedelemnek tulajdonítható. Jonathan Scheele felvetette a SAPARD-programok körüli botrányokat, amelyek az ország különböző megyéiben pattantak ki. A felelősség elsősorban a kormányt terheli, emiatt ráhárul a helytelenül felhasznált összegek visszaszerzése is. /Köllő Katalin: A csatlakozás időpontja Románián múlik. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 12./

Tizenkilenc "mellette" és két "ellene" szavazattal fogadták el az RMDSZ területi szervezeteinek elnökei a Szociáldemokrata Párttal (SZDP) való együttműködés folytatását a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsának (TEKT) márc. 6-i marosvásárhelyi ülésén. Az RMDSZ–SZDP protokollum aláírása ellen voksoltak Kónya-Hamar Sándor és Ráduly Róbert képviselők, az RMDSZ Kolozs, illetve Hargita megyei szervezetének elnökei. A Szabadság kérdésére Kónya-Hamar Sándor elmondta: nem ért egyet azzal, hogy újabb központilag elfogadott egyezménnyel olyasmire kényszerítsék a megyei szervezeteket, amelyeknek nem szívesen tesznek eleget. Szerinte az új protokollum aláírása előtt legalább annak a kettős feltételnek kellett volna érvényt szerezni, amellyel a kormánypárt még tartozott a szövetségnek, ezek pedig a Szabadság-szobor felállítása és a két önálló magyar kar létrehozása a BBTE-n. Kónya-Hamar továbbá azt kifogásolta: a megállapodás szövegét senki nem látta végleges formában, hiszen az még közvetlenül az aláírás előtt is módosult, bizonyos protokollmegkötések pedig olyan általános szinten mozognak, amelyek nem jelentenek konkrét fogódzót. Ráduly Róbert szerint mielőtt az új protokollum aláírásáról tárgyaltak volna, előbb az előző megállapodást kellett volna elemezni. /P. A. M.: A protokollum aláírása ellen szavaztak. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 13./

Márc. 14-én Aradon mintegy ezren tüntettek a Szabadság-szobor Tűzoltó téren való felállítása ellen. A szervező Nagy-Románia Párt az ország több vidékéről mozgósított tüntetőket, akik Bihar, Hunyad, Kolozs, Krassó-Szörény, Maros és Arad megyei rendszámú autóbuszokkal érkeztek. A téren C. V. Tudort és pártját népszerűsítő propagandaanyagokat osztogattak. Márc. 13-án a Vatra Romanesca immáron negyedik alkalommal szervezett tüntetésén kb. másfélszáz ember vett részt. A vezérszónok – ez alkalommal is Doru Bogdan – az RMDSZ és a kormánypárt közötti megegyezést a szégyen protokollumának nevezte, a szobrot pedig románellenesnek. Felszólalt Mircea Chelaru nyugalmazott tábornok, aki rasszistának, háborús bűnösöknek nevezte a 13 vértanút. Nicolae Ieran beszédében többször is ,,a Dnyesztertől a Tiszáig” jelszót ismételgette. Márc. 14-én a rengeteg zászlóval és plakáttal felszerelt tüntetők megtapsolták a felszólalókat, Szabadság-szobor ellenes jelszavakat kiabálva és nagy-romániás zászlócskákat lobogtatva. Ioan Rus Maros megyei szenátor, például, arról is szólt, hogy a román bocskor ismét eljut Budapestig, ha kell. A tüntetés díszvendége Gheorghe Funar, a Nagy-Románia párt alelnöke volt. Szerinte a Szabadság-szobor Nagy-Magyarországot ábrázolja, és a magyar irredentizmus és sovinizmus szimbóluma; azt jelzi, hogy Magyarország és az RMDSZ nem ismeri el az egységes román államot. Kolozsvár polgármestere a Szabadság-szobor kérdését annak beolvasztásával oldaná meg. A tüntetés után Funar megtekintette a minorita rendház udvarán álló szoborcsoportot. Ezt követően sajtótájékoztatón kijelentette, hogy a tábornokok terroristák. Felhívta a sajtó figyelmét arra, hogy márc. 15-én megalakul a székely autonóm tartomány, és többször is hangoztatta: a szobrot be kell olvasztani, a terroristákat ábrázoló Szabadság-szobornak különben sincs semmiféle művészi értéke. Újságírói kérdésre válaszolva kijelentette: ha a szobrot mégis felállítják, addig foglalkoznak vele, ameddig már nem lesz látható. /Karácsonyi Zsolt: Funar beolvasztaná a Szabadság-szobrot. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 15./

Toró T. Tibor képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke a vele készült beszélgetésben kiemelte: az erdélyi magyar politikai képviseletben konszenzust kell teremteni az autonómiaköveteléseket illetően, és ki kell jelenteni, hogy az autonómia a nemzeti közösség számára életbevágóan fontos dolog. Jelenleg azonban a hivatalos RMDSZ-vezetés azt az üzenetet küldi Európába és a román közösség felé, hogy igazából nem akarja az autonómiát. Hivatalosan még senki sem mondta ki: nem kell autonómia. Talán csak Székely Ervin bihari képviselő az egyedüli kivétel, aki szerint az autonómiaprogram divatjamúlt dolog, sőt áttételesen lefasisztázta azokat, akik ki mertek állni az SZNT autonómiatörekvései mellett. Kívánatos lenne az is, hogy Székelyföld teljes lakossága, etnikai hovatartozástól függetlenül, mondjon véleményt, hogy akarja vagy nem akarja ezt az autonómiát. A Polgári Szövetség több ízben kinyilatkoztatta, hogy az autonómiaprogramban látja a nemzeti közösség jövőjét. Toró T. Tibor természetesnek tartja, hogy az erdélyi magyarság egységes képviselettel jelentkezzen a parlamenti választásokon /Román Győző Esély az esélytelenségben. Beszélgetés Toró T. Tibor képviselővel, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnökével. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 16./

Márc. 15-én újabb bizalmatlansági indítványt tárgyalt a képviselőház. Az 56 ellenzéki képviselő által beterjesztett indítvány címe A Nastase-kormány csődje Románia európai integrációjával kapcsolatban. Az előterjesztést hosszas ügyrendi vita után a plénum végül megtárgyalta, végül elvetette. Az ülésen az RMDSZ részéről Pataki Júlia képviselő szólalt fel. Elmondta: amennyiben a beterjesztett indítványt a parlament elfogadná, eltörölne mindent, amit az utóbbi években megvalósított. /Újabb elvetett bizalmatlansági indítvány. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 17./

A 300 milliós keret nem elég az erdélyi magyar televízió létrehozásához és működtetéséhez, az RMDSZ ettől függetlenül reméli, hogy az új médium még az idén sugározni fog, jelentette ki Nagy Zsolt, az RMDSZ ügyvezető alelnöke, a leendő egész napos erdélyi magyar televíziót létrehozó Janovics Jenő Alapítvány kuratóriumának elnöke. Medgyessy Péter miniszterelnök 2003. nov. 14-én Budapesten, a Markó Béla RMDSZ-elnökkel folytatott tárgyalásai után jelentette be az erdélyi magyar nyelvű egész napos televízió létrehozásának komoly szándékát. Akkori információk szerint a magyar kormány egymilliárd forint körüli összeggel járult volna hozzá az új intézmény életre hívásához. Az erdélyi szakma az összeggel kapcsolatos információkra reagálva úgy vélekedett, a milliárd is kevés egy korszerű és igényes televízió beindításához. „Egymilliárd forintból is legfeljebb csak egy tisztességes ingatlant lehet megvásárolni egy komoly televízió számára” – vélte Marius Tabacu, a kolozsvári Videopontes stúdió vezetője. Markó Béla arról beszélt, hogy az év második felében beindítandó műholdas digitális szórású erdélyi magyar televízió műholdbérlete évi 120-130 millió forintot igényel, s hogy a magyar kormány idén tartalékalapból, 2005-től kezdődően már az állami költségvetésből folyamatosan támogatná az erdélyi magyar intézményt. Nagy Zsolt szerint a 300 millió forint csak résztámogatást jelent, és eszközvásárlásra fordítják. /Benkő Levente: Összegtől függetlenül indul. = Krónika (Kolozsvár), márc. 17./

Elképzelhető, hogy már a jövő héten a parlament plénuma elé kerül a Székelyföld területi autonómiájának statútumtervezete, nyilatkozta Toró T. Tibor képviselő azt követően, hogy márc. 17-én a képviselőház közigazgatási és környezetvédelmi szakbizottsága is elutasította a tervezetet. Toró elmondta, a bizottság nem vállalta, hogy cikkelyenként elemezve érdemben vitassa meg a tervezetet. Tagjai a másfél órás ülésen elsősorban azt boncolgatták, kik is a székelyek, legitim-e a törekvésük, és valójában miért is elégedetlenek jelenlegi helyzetükkel. „Úgy kell ezt nézni, hogy amit nem tiltanak az európai normák, az lehetséges, sőt ajánlatos. Az általunk beterjesztett szövegben pedig egyetlen passzus sem áll ellentmondásban az európai normákkal” – magyarázta a képviselő. Az elutasítás ellen csupán a testület magyar tagja, Kovács Csaba képviselő szavazott, a bolgár közösséget képviselő Petre Mirciov pedig tartózkodott a szavazásnál. /Gazda Árpád: Újabb elutasítás autonómiaügyben. = Krónika (Kolozsvár), márc. 18./

A képviselőház 284 "igen", három "nem" szavazattal és hat tartózkodással márc. 18-án elfogadta a helyhatósági választások törvényét a választási bizottság által kidolgozott formában. A tervezetet a felsőház korábban már elfogadta. A plénum azt a módosítási indítványt is elvetette, amelyet Szilágyi Zsolt és Toró T. Tibor RMDSZ-es képviselők nyújtottak be. A kezdeményezők kérték annak a szövegrésznek a törlését, amely előírja, hogy a helyhatósági választásokon csak a parlamenti képviselettel rendelkező kisebbségek szervezetei vehetnek részt, amely szervezetek tagsági aránya meghaladja a legutóbbi népszámláláson önmagukat az illető kisebbség tagjainak valló személyek összlétszámának 15 százalékát. /Elfogadta a képviselőház a helyhatósági választási törvényt. Marad a kisebbségi szervezetek részvételének korlátozása. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 19./ A képviselőházban elsöprő szavazattöbbséggel fogadták el a választási törvényt, mely szinte lehetetlenné teszi a konkurens kisebbségi szervezetek részvételét a helyhatósági választásokon. A jogszabály szerint csak azok a kisebbségi szervezetek állíthatnak jelölteket, amelyekbe az illető kisebbség 15 százaléka vagy 25 ezer tagja beiratkozott. Ráadásul a 25 ezres küszöbszámot úgy kell teljesíteni, hogy az aláírások legkevesebb 15 megyéből származzanak, valamennyi megyében és a fővárosban legkevesebb 300 aláíró legyen. A jogszabály a jelenleg is parlamenti képviselettel rendelkező szervezeteket mentesíti a reprezentativitási kritérium teljesítésétől. A javaslatot az RMDSZ képviselőinek a többsége támogatta annak ellenére, hogy korábban szinte valamennyi rangos román emberjogi szervezet diszkriminatívnak, és súlyosan demokráciaellenesnek tartotta. A végső szavazáson csak négy rebellisnek számító RMDSZ-képviselő szavazott a törvény ellen, és hat képviselő tartózkodott. Szász Jenő, a Magyar Polgári Szövetség elnöke elmondta, noha diszkriminatívnak tartják a törvényt, megpróbálják teljesíteni a benne támasztott követelményeket. Hozzátette, szándékukat az is megnehezíti, hogy a képviselőház más aláírási ívet szavazott meg mint a szenátus, és ezzel gyakorlatilag lenullázta az eddigi aláírásgyűjtő munkájukat. /Gazda Árpád: Igen a diszkriminációra. = Krónika (Kolozsvár), márc. 19./

A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye fennállásának kétszázadik évfordulója alkalmából szervezett rendezvénysorozat egyik fővédnökeként látogatott márc. 21-én Szatmárnémetibe Ion Iliescu államelnök. Az elnököt és kíséretét a repülőtéren egyházi és politikai vezetők fogadták, köztük Schönberger Jenő megyés püspök, Szabó István, a Megyei Tanács elnöke, Gheorghe Ciocan prefektus, Riedl Rudolf alprefektus, Viorel Solschi polgármester és Ilyés Gyula alpolgármester. Ion Iliescu a székesegyházban vett részt az ünnepi szentmisén, amelyet Ioan Robu bukaresti érsek celebrált. A latin, román, magyar és német nyelven tartott misén Schönberger Jenő megyés püspök szentbeszédében a tékozló fiú esetéről beszélt, akit atyja nem büntetett meg vétkei miatt, hanem megünnepelte hazatérését. Ünnepi beszédében Ion Iliescu kifejtette, a római katolikus egyház jelenléte a görög katolikus egyházé mellett kapu Nyugat felé. Az államfő elismeréssel szólt az egyház szociális tevékenységéről, mely a Caritas közreműködésével és a román állam anyagi támogatásával is, Szatmár megyében jelentős eredményeket ért el. Kiemelte, hogy a bajba jutottak nemzetiségüktől és vallásuktól függetlenül számíthatnak az egyház segítségére. /Túrós Lóránd: 200 éves a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), márc. 22./

Garda Dezső képviselő tárgyal Valer Dorneanuval, az alsóház elnökével, hogy az erdőgazdálkodási törvényről szóló jelentés ismét az egyeztetőbizottság elé kerüljön. Az történt ugyanis, hogy a testület által korábban elfogadott változat „út közben” módosult. Garda rámutatott, hogy a képviselőház ülésén nem a testület által elfogadott változat került a plénum elé. Ebben ugyanis még az állt, hogy a fakitermelésnél használt bárcákat a szaktárca területi felügyelőségei állítják ki mind a magán-, mind pedig az állami erdészetek számára. A képviselők azonban azt szavazták meg, hogy a számlatömbök kiállítása az állami erdészetek hatáskörébe tartozik. A képviselő szerint bizonyos kormánytisztviselők módosíthattak rajta, ezt azonban nem tudja bizonyítani. A többi RMDSZ-es kollegájával együtt a márc. 15-i ünnepségek miatt nem vett részt a jelentés képviselőházi megszavazásán. Így csak másnap szerzett tudomást arról, hogy a tervezet egyik fontos előírása megváltozott. /Cseke Péter Tamás: Szabotálták a jogszabályt? = Krónika (Kolozsvár), márc. 23./

A Magyar Polgári Szövetség marosvásárhelyi szervezete együttműködési ajánlattal fordult az RMDSZ-hez. Makkai János újságíró ezt egy rosszul eltervezett csapdának tartja. /Makkai János: Kis magyar abszurd. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 23./

Márc. 25-26-án csángó konferenciát rendeztek Budapesten. – Az Európa Tanács (ET) hangsúlyosabban kíván foglalkozni a csángókérdéssel a kisebbségvédelmi keretegyezmény ellenőrzésének februárban kezdődött, második ötéves szakaszában – jelentette ki a konferencia megnyitóján az Európa Tanács képviseletében megjelent Artemiza-Tatiana Chisca. A Walter Schwimmer ET-főtitkár védnöksége alatt tartott rendezvény megnyitóján Lakatos Mihály, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának főosztályvezetője csodának nevezte, hogy a fokozott asszimilációs nyomás ellenére a moldvai csángók egy része máig megőrizte nyelvét, kultúráját. Megmagyarázhatatlannak tartotta ugyanakkor azt is, hogy a csángókérdés ma is megoldatlan, kényes kérdésnek számít. A konferencián magyar, román és német kutatók tartottak előadásokat a veszélyeztetett kisebbségekről és sajátosan a moldvai csángókról. A müncheni Meinolf Arens előadásában arra figyelmeztetett, a Vatikán évszázadokon keresztül erős nemzeti egyházak kialakítására törekedett. Ez pedig Moldvában a románosodást segítette elő. A budapesti Tóth István György előadásából kiderült, a Csángóföldön a 17. században egyaránt szolgáltak bosnyák, görög, olasz és más misszionáriusok. A 18–19. században azonban – amint azt a bukaresti Marius Diaconescu kifejtette – eltűnt e sokszínűség, és az olasz ferencesek jelenléte vált meghatározóvá. Diaconescu úgy vélte, az olasz misszionáriusok magyarellenes érzelmei erőteljesen befolyásolták a csángó identitás kialakulását. A kolozsvári Tánczos Vilmos az 1945 utáni csángókutatásokat próbálta rendszerezni. Megállapította, míg a románok a moldvai katolikusság egészét tekintik vizsgálataik tárgyának, a magyar kutatások a magyarul beszélő csángókra szorítkoznak. Tánczos károsnak tartotta a kérdés átpolitizálását. Megjegyezte, a magyar kutatók munkáját sok esetben a csángómentés szándéka torzítja, a román kutatók közül pedig sokan kötelességüknek érzik, hogy a csángók román eredetét igazolják. /Gazda Árpád: Nagyobb odafigyelés. Csángó konferencia Budapesten. = Krónika (Kolozsvár), márc. 26./

Arad képzőművészeti életéről már jelennek meg munkák. Tavaly ősszel napvilágot látott az Alaszu Pál-katalógus. Teljes életművet bemutató kritikai monográfia a 2001-ben elhunyt neves aradi szobrászművészről, Vitroel Emilről /Csermő, 1929. júl. 8. – Arad, 2001/ született. Az igényes kivitelezésű, román, angol és magyar nyelvű könyvet Horia Medeleanu aradi művészettörténész írta. Vitroel több mint negyedszázadon át volt az aradi képzőművészek elnöke, külföldön többször, Aradon 45 év alatt egyszer sem rendezett egyéni kiállítást. Pedig alkotásainak java itthon, ligeti műtermében készült, és Aradon és környékén maradt. Emlékének ápolására özvegye létrehozta a Vitroel Emil Alapítványt és -díjat. Ez utóbbival évente egy-egy tehetséges fiatal szobrászt jutalmaznak. A 72 éves korában, közvetlenül az orosházi kiállítása után elhunyt művész szobrai egy hónapig Aradon, a Művészeti Múzeum termében tekinthetők meg. /Puskel Péter: Vitroel Emil-díj a fiatal szobrászoknak. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 26./

Nehézséget okoz a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemnek a Draskovics Tibor pénzügyminiszter nevével fémjelzett takarékossági intézkedések bevezetése. A Népújság munkatársa, Bálint Zsombor a kiapadhatatlannak tekintett csap elzárásáról beszélt. A hallgatók a helyzetért a sajtót és a magyar kormányt próbálták meg felelőssé tenni. Az újságíró elutasította a sajtó bírálatát. A diákok úgy gondolják, az adományt elfogadó félnek joga volna megszabni az adományozónak, hogy mennyit juttat. /Bálint Zsombor: A gyertyás virrasztásról. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 27./ Kali István, a Sapientia hallgatói önkormányzatának külügyi kifejtette: „Nem tartom szerencsésnek, hogy nyilvánosan tüntessünk a magyar kormány ellen, nem ez a célunk, a rendezvény célja inkább a figyelemfelkeltés, hogy 1500 diák sorsáról felelőtlenül ne döntsön senki”. /Antal Erika, Lepedus Péter: Pesti rektor-helyettes a Sapientián. = Krónika (Kolozsvár), márc. 29./

Az RMDSZ a sajtót sokszínűnek és szabadnak tartja, az SZNT, az EMNT, illetve a polgári szövetség több vezetője viszont úgy látja, hogy a romániai magyar sajtó jelentős része (elsősorban anyagi meggondolásból) az RMDSZ irányába elkötelezett, mivel a sajtótámogatások felett rendelkező kuratóriumok RMDSZ befolyás alatt állnak. Csép Sándor, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének elnöke elmondta: a MÚRE kezdettől fogva arra törekedett, hogy az újságíró szervezet saját tagjait is delegálhassa a sajtószaktestületekbe. Ezt az Illyés Alapítvány erdélyi szaktestületében sikerült megoldani, viszont a Comunitas alapítvány sajtószaktestületébe kevesebb MÚRE-tag került be. Csép nem tartja megalapozottnak azt a vádat, hogy a romániai magyar sajtó RMDSZ monopólium lenne. Szerinte a szerkesztőségeken belül vannak egyik vagy a másik irányba jobban elkötelezett munkatársak, de ő egyik lapra sem mondaná, hogy egyértelműen ellenzéki, avagy RMDSZ-párti. Ő teljesen egy irányba elfogult hazai magyar sajtóorgánumokat nem ismer. A Királyhágómelléki Református Egyházkerületnek a hazai sajtószabadságról közzétett nyilatkozata viszont úgy fogalmaz: "tisztelettel felhívjuk a MÚRE vezetőinek figyelmét mindazon reális veszélyre, sajtóetikai vétségekre és az utóbbi időben igencsak elharapódzott manipulációs cselekményekre, amelyek közvetlenül megterhelik a romániai magyar nyilvánosságot, annak írott és elektronikus hordozóit, és súlyosan csorbítják a hazai magyar sajtóban dolgozó újságírók és szerkesztők szakmai, illetve erkölcsi hitelét. (…) Erélyesen tiltakozunk a hivatalos RMDSZ-vezetőség hatalommal és pénzzel kikényszerített sajtómonopóliuma ellen", áll a közleményben, amelyet a püspökség mellett a Bihar megyei Magyar Polgári Szövetség is aláírt. A Szabadság ezzel kapcsolatban Markó Bélát, az RMDSZ szövetségi elnökét is megkérdezte, aki ennyit mondott: Én úgy tudom, hogy ez a tiltakozás megjelent a sajtóban. Ha létezne sajtómonopólium, ilyen rágalmak megjelenhetnének? Én csak ezt tudom visszakérdezni. /(m.j.): Vitatott romániai magyar sajtószabadság. A sajtótámogatások egy irányba kötelezik el lapjainkat? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 29./