Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Enuț, Dana
14869 tétel
2004. január 26.
Gheorghe Funar kolozsvári polgármester és az általa képviselt Nagy-Románia Párt (NRP) biztos abban, hogy már az első fordulóban felülkerekedik az ellenfelein. Az NRP teljes hatalmat szeretne gyakorolni Kolozsváron, és a polgármesteri tisztség mellett alpolgármesteri poszt, valamint a helyi tanácsban az abszolút többség megszerzésére törekszik. közölték, hogy a szimpatizánsok között az ortodox papok mellett magyar nemzetiségűek is Gheorghe Funar közölte: nem figyelheti tétlenül az irredenta magyarok akcióit Erdélyben, az autonómiát megvalósítani tervezőket a rácsok mögött látná legszívesebben. – A kampányban felvilágosítjuk majd a választókat a Szociáldemokrata Párt és az RMDSZ által alkotott szörnyszövetség ügyködéseiről, amelynek következtében létrejöhetett ez az autonomista mozgalom – mondta Funar. /(borbély): Kampányrajt nagy-romániás módra. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 26./
2004. január 27.
Dr. Kreczinger István /Budapest/, a Bocskai Szövetség elnöke írta meg gondolatait Markó Bélának Egy magyar–magyar egyetértés esélyeiről című esszéjéről. Kreczinger számára az erdélyi magyarság és az RMDSZ nem jelenti ugyanazt. Markó Bélánál szerencsétlenül összemosódik a cél és az eszköz, a távlati cél a rövid távú céllal, az RMDSZ célja az erdélyi magyarság céljával. Az eredmények felsorolásánál arra kell felelni: hol tart a román állam által finanszírozott Állami Magyar Tudományegyetem létrehozása, vagy hány százalékát adták vissza az egyházi és magyar közösségi vagyonnak, vagy hol tart az autonómiák megvalósításának ügye? Markó Béla azt írja: "Én nem hiszek abban, hogy van épeszű alternatíva arra, amit ma a határon túli magyar szervezetek csinálnak"? Aki tehát másként akar cselekedni, mint az RMDSZ, az nem épeszű? Markó Béla fenyegetőzött, Marosvásárhelyen kijelentette: "az RMDSZ keresztbe tesz azoknak, akik ártanak az erdélyi magyarságnak…" A "paktumpolitika", a "protokollpolitika" nem adhatja vissza az erdélyi magyarság hitét. Kreczinger igazat adott Markó Bélának: "nincs nemzetstratégiánk". Nemzetstratégia kidolgozása kizárólag szakmai műhelyekben képzelhető el. Kreczinger nem látja tragikusnak az egység hiányának veszélyét. Ha a parlamenten kívül maradás az RMDSZ megtisztulásához” vezet, ezt fel lehet vállalni. – Ellentmondásosnak tűnik Markó Bélának az alábbi gondolata: "Meg kell egyezni néhány alapelvben! Meg kell egyezni egy minimális közös platformban!" Közös platformok kialakítása nehezen képzelhető el úgy, hogy az RMDSZ vezetése kijelenti, nem tárgyal a Székely Nemzeti Tanács, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és más erdélyi szervezet képviselőivel. /Dr. Kreczinger István ügyvéd, a Bocskai Szövetség elnöke: Markó Béla levelét megírta. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 27./
2004. január 27.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Elnöksége január 22-én, a magyar kultúra napjának ünnepségén részvevői nyilatkozatot fogadtak el. A nyilatkozat szerint elfogadhatatlan, hogy az impériumváltást követően megsemmisült magyar kulturális értékek helyreállítása még az 1989-es rendszerváltozás után is súlyos akadályoztatást szenved, sőt a magyar műemlékeket, szobrokat, temetőket a többségi türelmetlenség és hatalom folyamatosan tovább rombolja. Kirívó példának számít az aradi Szabadság-szobor újraállításának ügye. A magyarság meggyalázását jelenti továbbá Wass Albert újbóli "száműzetése", a kolozsvári Házsongárdi temető eredeti alakjából való kiforgatása és a Nagyvárad-Olaszi temető brutális megsemmisítése. Követelik a Szabadság-szobor újraállítását az aradi önkormányzat által erre a célra eredetileg kijelölt helyen. Hasonlóképpen igazság- és jóvátételt követelnek a többi, megsemmisített és pusztulásnak kitett kulturális érték ügyében. /Ünnepi nyilatkozat. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 27./
2004. január 29.
Hiányzik az a hosszú távú nemzetstratégia, állapította meg Kardos Béla (Ausztrália), holott arra elengedhetetlenül szükség lenne. Kardos Béla az ausztráliai Magyar Élet hasábjain tavaly közölte gondolatait "Új stratégia megteremtése" címen. Már előző, 2000-ben megjelent írásában is hangsúlyozta: „A magyarság nemzeti összetartozásának eszméjét először Magyarországon kell tudatosítani, feléleszteni. Ha létrejön ez a kohézió, akkor könnyűszerrel megoldhatók a ránk váró nemzetpolitikai feladatok.” Kardos szerint a magyar stratégia legfontosabb alkotóelemei: a magyarság integrálása, gazdasági felemelése, a külföld helyes tájékoztatása és a magyarságkép javítása kellene hogy legyen. Kardos szerint elsőként a nemzetközi szervezeteket: az EBESZ-t, az Egyesült Nemzeteket, az Európai Parlamentet stb. kellene stratégiai céljaink érdekében megnyerni. A nyugati demokráciában fontos szerepe van a NGO-knak, a civil szervezeteknek. 1995 és 2000 között a Csoóri Sándor elnöksége alatt működő Magyarok Világszövetsége szerény keretek közt folytatott is ilyen tevékenységet a nemzetközi fórumokon. Ezt a nemzetpolitikai szempontból fontos munkát minden alkalommal egyeztették a határon túli legitim szervezetekkel és a magyar kormányzattal. Felszólaltak többek között a román, szlovák, ukrán és jugoszláv oktatási törvények magyarságra nézve hátrányosan megkülönböztető intézkedései miatt. Felszólaltak az erdélyi magyarság sérelmei ügyében is. Felhívták a figyelmet a kézdivásárhelyi magyarokkal szemben folytatott koncepciós perre. Kárpátalja ügyében megtámadták a tervezett új oktatási koncepciót, ami nem garantálja a középfokú és felsőoktatásban a magyar nyelven tanulás lehetőségét. Kifogásolták az erőszakos szerb betelepítéseket, a nyelvtörvényt, ami jelentősen korlátozza a kisebbségi nyelvek használatát a közigazgatási és bírósági eljárásokban. A felvilágosító és tájékoztató munkát n segítették az MVSZ Kárpát-medencei referatúrái, a Határon Túli Magyarok Hivatala, a legtöbb határon túli legitim szervezet, és a Federal Union of European Nationalities. Azonban a Magyarok Világszövetsége 2000-ben avatatlan kezekbe került. Azóta az ilyen lobbimunka szünetel. A magyarság megmaradása érdekében az autonómiák rendszerének kell biztosítani a Magyarország határain kívül, a Kárpát-medencei országokban élő őshonos, magyar nemzeti közösségek túlélését, megmaradását. /Kardos Béla (Ausztrália): Gondolatok a magyar stratégia kialakításáról. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 28., folyt. jan. 29./
2004. február 3.
Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke kijelentette, hogy az elmúlt néhány hónapban a Medgyessy-kormány minden erőfeszítését arra összpontosította, hogy szétverje a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséget, az ukrajnai magyarság legrégibb, a másfél évtizedes érdekvédelmi és közképviseleti harcban megedződött szervezetét. A fideszes politikus azt követően nyilatkozott a "nyílt politikai bosszúról", hogy fogadta Kovács Miklóst, a KMKSZ elnökét. Kovács szerint az ellenük folytatott hadjárat azzal a következménnyel járt, hogy Kárpátalján megállt a státustörvény végrehajtása és működő intézményeket lehetetlenítenek el. A KMKSZ három konkrét ügyben tapasztalja ezt: szervezetük kiszorult az Illyés Közalapítvány alkuratóriumából, a pedagógusszövetségtől elvonták a 20 ezer forintos oktatási támogatás folyósítását, a státusiroda-hálózatuk sem működhet. Németh Zsolt úgy vélte: a magyar kormány "egy ukrán párt magyar tagozatán" keresztül a saját klientúráját építgeti Kárpátalján. A Határon Túli Magyarok Hivatala reagált e felvetésre, mondván: a KMKSZ immár huzamosabb ideje nem tekinthető a kárpátaljai magyarság kizárólagos képviseleti intézményének, mert az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség azonos támogatást élvez. Az UMDSZ-t a KMKSZ-ből kivált, a magyarországi baloldalhoz és a kijevi hatalomhoz maximálisan lojális politikusok alapították, írta a hetilap. /Medgyessy-kormány. Megint a más-más mérce. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 3./
2004. február 5.
Tibori Szabó Zoltánnal szállt vitába Orbán Zoltán /Budapest/, kifejtve, hogy az újságíró legutóbbi cikkében /Dudások és a csárda esete, Szabadság, febr. 3./ és más írásaiban is gyakran megfogalmazódott indirekt módon: aki nincs velünk, az ellenünk, mármint az RMDSZ ellen, és aki az RMDSZ ellen van, az csak rosszat akarhat az erdélyi magyarságnak, mint például "a FIDESZ mintára szervezett különböző polgári körök és egyesületek tömörülésével létrejött erdélyi Magyar Polgári Szövetség". Orbán Zoltán hozzátette, semmi baja az RMDSZ-szel. Tibori és a hozzá hasonlók felelőssége az, hogy nem alternatívaként, hanem ellenségként tekintenek minden új szerveződésre. /Orbán Zoltán, (Budapest): Heti válasz Tibori Szabó Zoltán cikkére. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 5./
2004. február 6.
Nagykárolyban a Kalazanci Szent József Római Katolikus Iskolaközpontban pozitív változások történtek: két közfal eltávolítása révén négy megengedhetetlenül kis méretű osztályteremből két lényegesen tágasabbat nyertek; saját hőközpontot, fűtőtesteket szereltek be, a mosdót is beleértve beindult a gázfűtés. Nagykárolyban a római katolikus egyháztól annak idején öt épületet vettek el. Ezek közül a volt konviktust már visszakapta ugyan az egyház, de rossz állapotban, hogy le kellene bontani, az újjáépítése pedig sokba kerülne. Az Országos Restitúciós Bizottság január végén mind a négy szóban forgó nagykárolyi ingatlant visszaítélte a Szatmári Római Katolikus Püspökségnek. /Boros Ernő: Nagykároly: Rendeződni látszik a katolikus líceum ügye. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), febr. 6./
2004. február 7.
Bakk Miklós tanulmányában leszögezte: alapvető stratégiai hiba volt, hogy a magyarság 1989 decemberében szerepet kapó vezetői nem az autonómiakérdés napirendre tűzésével jelenítették meg az erdélyi magyarság igényeit. Az RMDSZ kétségtelenül hozott eredményeket, nem alaptalanul hivatkozik ezekre. Megteremtette a kisebbségi kultúrák támogatásának intézményrendszerét: iskolák, intézmények létesültek, lapok, kiadványok jelentek meg, sőt a kisebbségi nyelvhasználat valamiféle kvázi-hivatalosítása is elkezdődött. Azonban a „román modellnek” van két sajátos vonása. Az egyiket „stratégiai határozatlanságnak” nevezhetnénk. Hiányoznak a nagyobb távlatra szóló koncepcionális elképzelések. A „román kisebbségi modell” másik vonása az, hogy a nemzeti közösségek politikai képviselőit amolyan „etnikai ügyintézőkké” próbálta meg átalakítani. /Bakk Miklós: Modellek peremén (1.). = Krónika (Kolozsvár), jan. 31. (2.) febr. 7./
2004. február 9.
Kiss János megvédte Tibori Szabó Zoltánt, akit Orbán Zoltán kiokított (Szabadság, február 5.), és RMDSZ bértollnokoknak nevezett, olyannak, aki ellenségként tekint minden új szerveződésre. Kiss János szerint a budapesti Orbán Zoltánnak dunsztja sincs az alapvető gondokról. Kiss János is elismételte az RMDSZ-vádat: a polgári szövetséget Budapestről hozták, „import polgárimicsodának” nevezte. /Kiss János: A másság alternatívája testközelből avagy sok szék közt... = Szabadság (Kolozsvár), febr. 9./
2004. február 10.
Barabás István, a Romániai Magyar Szó munkatársa keményen támadta Bayer Zsoltot, aki szerinte „a budapesti kormánypárt ellenzékének zsoli-zsokkerje” és „ahol összeül három vagy háromszáz búsmagyar, hogy az RMDSZ-t mocskolja, ott hopp!, megjelenik Bayer Zsolt is, hogy mindenkit túllicitáljon”. A Magyar Nemzet január 20-i száma közölte Bayer Zsolt nyílt levelét Markó Bélához, ezt újraközölte a Krónika. Erre nem Markó válaszolt, hanem Barabás ebben a cikkében. Bayer nyílt levele Elvándorlás és megmaradás című fejezetében azt írta, hogy az RMDSZ „lélekölő politikája” miatt számtalan magyar fiatal menekült el Erdélyből. Barabás szerint ez sületlenség. Románok, németek, zsidók (százalékban kifejezve) ugyanannyian – ha nem többen – hagyták el az országot, mint magyarok. „Ez a bayeri logika egyik bökkenője.” /Barabás István: Elhazudott jelenünk. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 10./
2004. február 10.
Nagyernye a két iskolája közül az egyik több mint száz éves, óvodának és elemi iskolának ad otthont, s évente javítgatják. Szomszédságában épült az 1970-es években az L alakú iskola, ám csak az egyik szárnya készült el. Idén felépítik az elmaradt szárnyat. Jánosi Ferenc polgármester elmondta, a tízosztályos oktatás kötelezővé tételével vált szükségessé a bővítés. Nagyernyén négy évig zárva volt a községi könyvtár. Közel tíz hónapja újra megnyílt, Válé Zoltán várja a szép- és szakirodalom iránt érdeklődőket. A 7500 kötetes könyvtárból közel 6500 példány magyar nyelvű, száz nyilvántartott olvasójuk van. – 196 gyermek jár Sáromberke általános iskolájába, közülük negyvenen a román tagozaton tanulnak. Az idei tanév 29 első osztályossal indult, s az óvoda magyar nyelvű csoportjába jelenleg 50-en járnak, újságolta Székely Endre iskolaigazgató. Az általános iskolát elvégzők többsége a helybeli mezőgazdasági szakiskolába iratkozik, azzal a meggondolással, hogy ne ingázzanak a közeli városokba. Az sem mellékes, hogy Sáromberkéről jelenleg többen járnak egyetemre. /Ötmilliárd lej új iskolára. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 10./
2004. február 10.
Grendel Lajos felvidéki magyar író 1948-ban született, Pozsonyban él, egyetemi tanár. Közel húsz könyve jelent meg, írásait több nyelvre lefordították. Az elmúlt hét végén Aradra és Temesvárra látogatott. 2002-ben írt egy tanulmányt a regényről. A vele készített interjúban kifejtette, hogy a nagyon sokfajta hiteles regénybeszéd lehetséges, és ez így van a magyar irodalomban is. A problémát abban látja, hogy bizonyos művek, bár jelentősek, túlmediatizáltak, míg más jelentős művekről szinte alig esik szó. Ez már évek óta gond a magyar irodalmi életben. Grendel szót ejtett arról is, hogy visszatér regényeiben a világot eluraló erkölcsi relativizmus, hogy mennyire nehéz ma biztos erkölcsi ítéleteket mondani bármiről. Ez az erkölcsi relativizmus elvezethet valamiféle cinikus, az élet fontos kérdései iránt közömbös álláspontok felé. Grendel alapvetően realista írónak tartja magát. Az ember úgy érzi magát, mintha egy hatalmas bolondokházában lenne kénytelen élni. /Karácsonyi Zsolt: Végtelenül realista. Interjú Grendel Lajos Kossuth-díjas íróval. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 10./
2004. február 11.
Az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz fordul a Horia Grama prefektus, ha továbbra is alkalmazási feltételként tünteti fel a magyar nyelv ismeretét a sepsiszentgyörgyi városháza. Elismerte, a közigazgatási törvény előírja, hogy egyes munkahelyekre a kisebbségek anyanyelvét is ismerő személyt kell alkalmazni, de nem kell általánosítani, mert az törvénytelen és alkotmányellenes. Mások felszólítására visszavonták határozataikat, rendeleteiket, de Sepsiszentgyörgy makacsul kitart. A prefektus azt is kifogásolja, hogy a megyei tanács és a sepsiszentgyörgyi önkormányzat törvénytelenül használja címerét. Azzal magyarázták a címerhasználatot, hogy levédték a védjegyhivatalban. /(Szekeres): A feljelentő prefektus. = Krónika (Kolozsvár), febr. 11./
2004. február 11.
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) a tanítás nyelve 1962-ig kizárólag a magyar volt. Akkor vezették be a román tanítást, és azóta is érvényben van az a szabályzat, miszerint az elméleti oktatás nyelve magyar is lehet, de a gyakorlati képzés román nyelven zajlik. Az 1980-as évek második felében drasztikusan csökkent a magyar oktatók és diákok száma. Dr. Nagy Örs professzor, rektor-helyettes ismertette helyzetüket: kormányhatározat írja elő, hogy a MOGYE-n külön kell meghirdetni a beiskolázási helyeket a magyar és a román diákok számára. Beiskolázási helyekről van szó, és nem különálló magyar fakultásokról, mint a Kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem esetében. A beiskolázási számok meghatározásának joga a kormányé, az egyetemi szenátusnak ezt el kell fogadnia. A kormányrendelet szerint az utolsó öt vagy hat év bejutási átlagát kell figyelembe venni. Eszerint az általános orvosi karon a helyek 43 százalékát, a fogászaton a 47 százalékát, a gyógyszerészetin az 54 százalékát a magyar hallgatók számára tartják fenn. Az orvosi oktatásnak olyan jellegzetességei vannak, melyek különböznek minden más területtől. A diákok az első három évben az egyetemen, preklinikai szakokon tanulnak. Utána a klinikákon folytatják, ahol nagyon nehéz lenne meghatározni azt, hogy milyen mértékben kellene magyarul vagy románul tanulniuk. Nagy Örs szerint magyarul kell tanulni, ő is magyarul végezte az egyetemet. Azonban románul is el kell sajátítaniuk a tananyagot, a szaknyelvet. A szakorvosi, főorvosi, doktorátusi vizsga román nyelven zajlik. A szükséges magyar oktatószemélyzetet tekintve gondok vannak. Az egyetemen a tanári karnak egyharmada magyar anyanyelvű, a szenátusnak is ilyen az összetétele. Az újságíró jelezte: az orvostanhallgatók panaszkodnak, hogy egyes tanárok nem tartják meg az előadásokat, vagy felkészületlenül mennek be az órára. /Máthé Éva: A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen: Az idéntől külön magyar beiskolázási helyek lesznek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 11./
2004. február 11.
Lovász János református lelkész, a gyarapodó dévai, illetve a kihalóban lévő brádi és kristyori gyülekezetek lelkipásztora. Déván az 1316 lelket számláló gyülekezet a nagyszámú temetés ellenére még gyarapodik. Idén szoboravatásra készül a dévai gyülekezet, az 1529–1579 között élt Tordai Sándor András, első dévai református lelkész és harmadik erdélyi református püspök mellszobra már ott áll leleplezetlenül a templom előtt. Március közepén tervezik a szobor leleplezését. Déván a templom javítását is elvégezték. A brádi, illetve a kristyori református templom rossz állapotban van. A brádi templom javítására kétszer is pályáztak az Illyés Közalapítvány szórvány-szaktestületéhez, de kerethiány miatt elutasították őket. A teljesen tönkrement kristyori templomból áthozták a padokat, az úrasztalát, s a brádi paplak egyik szobájába állították be. Már alig vannak Brádon reformátusok, 13-14-en járnak templomba az ötvenlelkes gyülekezetből. Az itt élők ragaszkodnak a templomukhoz, ez az utolsó bástya, ahol még magyarul beszélhetnek, imádkozhatnak. /Gáspár-Barra Réka: Őrizni kell a múltat! De kinek? = Nyugati Jelen (Arad), febr. 11./
2004. február 11.
Torda városról többen írtak már, legbővebben Orbán Balázs Torda város és környéke /Budapest, 1889/ címmel. Tompa Sándor nagyon sok adatot említett írásában /Tordán 127 országgyűlést tartottak, 1568-ban a világon először itt hirdették ki a vallásszabadságot stb./ Itt született Jósika Miklós, nevét viselte a város művelődési köre 1970-től 2000-ig. Ezt a munkát folytatja a tordai Petőfi Társaság. A tordai kaszinó 1833-ban alakult, híres könyvtárát számos kutató, tudós kereste fel. A magyar színjátszás hőskorához a tordai Ferenczy György neve fűződik. A tordai amatőr színészek is jól működtek. A tordai magyar Dalkör 1872-ben alakult, egyike a legrégebbi magyar dalköröknek: 2002-ben ünnepelte megalakulásának 130. évfordulóját. Most is eredményesen működik, Szabó Zsombor vezetésével. 1879-ben alakult meg a tordai magyar iparosok önképző egyesülete. Tordán 1891–1940 között megjelent az Aranyosvidék című hetilap, 1932–1940 között pedig az Aranyosszék című. 1990-ben újraindították az Aranyosvidéket, de 1991. máj. 18. után több szám már nem jelent meg. 1870-től volt Tordának fúvószenekara. Megjelent Torda és környéke régi képeslapokon /Mentor Kiadó, Marosvásárhely/ című könyv, Füsy Gyula és Lászlóffy Aladár, Torda szülötteinek munkája. Jó lenne, javasolta Tompa Sándor, ha dr. Csetri Elek professzor, Lászlóffy Aladár (mindketten a város szülöttei), dr. Keszeg Vilmos professzor és Szaniszló Miklós történelemtanár összefoglalnák és megírnák Torda történelmét, főleg onnan, ahonnan Orbán Balázs abbahagyta. /Tompa Sándor, Aranyostorda: Torda gyönyörű múltjáról – dióhéjban. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 11./
2004. február 12.
A háromszéki románok tiltakoznak a megye címerének ügyében, nem akarják elfogadni, hogy a megye jelképe legyen annak ősi címere. Előbb volt Háromszék, mint az e megyének címerét is megregulázó bukaresti törvény, továbbá mindenütt a megye lakosságának kell elfogadnia a címert. Az ellenzők célja, hogy megmutassák, itt ők az urak. /Benkő Levente: Gyökérkeresés vagy konjunktúraharc? = Krónika (Kolozsvár), febr. 12./
2004. február 13.
A képviselőház plénuma február 12-én 75 mellette, 23 ellene szavazattal jóváhagyta azt a sürgősségi kormányrendeletet, amellyel a Nastase-kabinet felhatalmazza az Országos Autópálya és Útügyi Részvénytársaságot, hogy szerződést kössön a Bechtel International amerikai vállalattal a Brassó–Kolozsvár–Bors nyomvonalon haladó autópálya kivitelezéséről; a végső szavazást várhatóan a jövő héten tartják. /Igen a sztrádára. = Krónika (Kolozsvár), febr. 13./
2004. február 14.
A Szabadság február 12-i számában közölt rendőri visszaélés nagy visszhangot váltott ki. Az ügy másokat is arra késztetett, hogy vállalják a nyilvánosságot, és számoljanak be a hasonló esetekről. Egy kolozsvári magyar doktorandusz elmesélte, hogy múlt évben biciklizés közben megállította a rendőr, és meg akarta büntetni, mivel nem volt lámpa a kerékpárján. Amikor magyarul kezdett beszélni a barátnőjével, a rendőr erélyesen rászólt, hogy jelenlétében tilos az anyanyelv használata. Mindezek után szidalmazni kezdte őt és partnerét. A fiatalember kérte, hogy jegyzőkönyv tartalmazza a magyar nyelv használatára vonatkozó megjegyzését is, de erre nem volt hajlandó, így a dokumentumot ő nem írta alá. Az incidenst követően a magyar doktorandusz fellebbezést nyújtott be a rendőrségen, amelyben leírta a fentieket, és kérte a maximális büntetés csökkentését lévén, hogy szerinte azt a magyar nyelv használata miatt rótták ki. Erre a rendőrség beperelte őt, azt állítva, hogy nem akar fizetni. Idézést kapott a törvényszéktől. A rendőrség iratai között szerepelt a rendőr nyilatkozata, amely szerint hangoskodott és szidalmazta a rendőrt. Ilyesmiről szó sem volt. Lévén, hogy nem volt ideje pereskedni, kifizette a maximális büntetést. Mindezt az újságíró felvetette Michael Guestnek, az amerikai nagykövetnek is, aki Kolozsvára látogatott. A nagykövet kifejtette, olyan országokban, ahol etnikai kisebbségek élnek, rendkívül fontos, hogy elvi és gyakorlati szinten megőrizzék a törvény előtti egyenlőséget. Amikor rendőri túlkapásokról van szó, akkor a helyi és országos vezetőknek fel kell emelniük a hangjukat ellenük. /Kiss Olivér: Újabb magyarellenes rendőri túlkapás. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 14./
2004. február 19.
Meghökkenéssel tapasztalták a napokban a romániai mobiltelefon-tulajdonosok, hogy készülékük kijelzőjén egyszer csak megjelent, merre járnak éppen. A legnagyobb romániai mobiltelefon-szolgáltató cég "Iránytű" névre keresztelt új szolgáltatásáról van szó. Senki sem kérte ezt a "meglepetést". Egyesek azt mondták: úgy érzik magukat, mintha a titkosszolgálat követné őket. A cég vezetői azonban büszkén válaszoltak a sajtó kérdésére, hangoztatva, hogy az újítás piaci stratégiájuk része, mivel megkönnyíti a Romániába érkező külföldiek vagy a más hazai városba látogató román állampolgárok számára a tájékozódást. Persze, ha valaki nem kíván élni ezzel a lehetőséggel, néhány gombnyomással eltüntetheti készüléke kijelzőjéről – fűzték hozzá a cégnél. A mobilszolgáltató nem válaszolt arra a kérdésre, milyen együttműködési megállapodás kötött a titkosszolgálatokkal, és mi a biztosíték arra, hogy engedély nélkül nem hallgatnak le telefonbeszélgetéseket, vagy nem szolgáltatnak ki bárkinek adatokat az előfizetőről, esetleg tartózkodási helyéről. /Kéretlenül fülelő mobiltelefonok. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), febr. 19./
2004. február 20.
A Kolozs megyei RMDSZ megkérdőjelezi, hogy Bánffyhunyadon több mint félezer híve lenne a Magyar Polgári Szövetségnek. Kusztos Tibor református lelkész az MPSZ székely-udvarhelyi kongresszusán 544 támogató aláírásról beszélt. „Tudomásunk szerint Kusztos Tibor a külhoni állampolgárságért 2000. őszén Bánffyhunyadon összegyűjtött aláírásokat mutatta fel Udvarhelyen” – jelentette ki a Krónika várfalvi olvasótalálkozóján Kónya-Hamar Sándor Kolozs megyei RMDSZ-elnök. Kónya elmondta, bánffyhunyadi RMDSZ-berkekben nagy a felháborodás a lelkész fellépése miatt. „A Bánffyhunyadon összegyűjtött 544 aláírást az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak a kolozsvári Farkas utcai templomban tavaly március 14-én tartott fórumán osztogatott ívekre adták az emberek” – mondta Varga András, a helyi polgári körök elnöke. „Az aláírók kijelentik, hogy egyetértenek az autonómia ügyével, amelyet a Magyar Polgári Szövetség is zászlajára tűzött. Az EMNT-nek és az MPSZ-nek ugyanaz tehát az alapelve, és mindkét szervezetet Tőkés László neve fémjelzi” – nyilatkozta a Krónikának Varga András, a bánffyhunyadi Polgári Kör elnöke. Varga okfejtése szerint, aki támogatja az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot, az feltétlenül híve a Magyar Polgári Szövetségnek is. /Salamon Márton László: Csúsztatás vagy logika? = Krónika (Kolozsvár), február 20./
2004. február 20.
Új sorozatot indít a Mindentudás Egyeteme február 23-tól, közvetlenül szólítva és szólaltatva meg a határon túl élő magyarokat, bevonva ebben az évben a határon túli magyar tudományosság képviselőit is. A február 23-i előadás témája: Min múlik a határon túli magyar nyelvváltozatok jövője? Meghívott szakemberek: Kontra Miklós Budapestről, Beregszászi Anikó és Csernicskó István Beregszászról, Péntek János és Szilágyi N. Sándor Kolozsvárról, Göncz Lajos Újvidékről és Szabómihály Gizella Dunaszerdahelyről. A környező országbeli helyszínekről interneten kapcsolódnak a budapesti előadókhoz a határon túli kollegák. Az előadásokat közvetíti a Duna Televízió, a Magyar Televízió és a Petőfi Rádió, követni lehet a nyomtatott sajtóban is. A www.mindentudas.hu honlapon pedig olvasni lehet az előadások szerkesztett változatát. /(Guther M. Ilona): Mindentudás Egyeteme határon túlra is. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 20./
2004. február 20.
Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártja ügyvezető elnöke kifejtette, hogy Tőkés Lászlóék tárgyalást javasoltak, de Markó Béláék elutasították azt. „Markó Béláék mint birtokon belüliek az erő pozíciójából Viszonyultak az eseményekhez, a Magyar Szocialista Párttal a hátuk mögött. Tőkésék pedig teret akartak nyerni a Fidesz által támogatva. Anélkül, hogy egyetértenénk ezzel a szembenállással, természetesnek kell vennünk. Ez mutatja, hogy a magyar politikai élet, államhatároktól függetlenül, egy testként lélegzik.” Markó nyílt levele azt tanúsítja, „mintha szerzője az elmúlt 13-14 évben kívül élt volna a Kárpát-medencei magyar politikán. Mintha nem tudna róla, hogy az elmúlt években számos stratégiai kérdésben megegyezés született – 1996-ban az első magyar-magyar csúcson az autonómiát illetően, vagy ugyanabban az évben a Magyarok Világszövetsége tanácskozásán.” Duray kijelentette: „Szinte nyílt titok, hogy a Magyarok Világszövetségének tönkretételében is oroszlánrésze van a román titkosszolgálatnak, csak kár, hogy ehhez tehetséges embereket használtak fel.” A másik megállapítása: az első magyar-magyar csúcs „1996. július 5-én ült össze (hanganyagát egyébként a konferencia szervezői kiszolgáltatták a szlovák titkosszolgálatnak)”. /Gyurkovits Rózsa: Duray Miklós Markó Béla javaslatáról és a nemzetstratégia megteremtéséről. = Heti Válasz (Budapest), febr. 20/.
2004. február 21.
Nem lehet autonómiát létrehozni, amíg Kovászna és Hargita megye a román állam támogatásából él. A két székely megye eltartottá vált, az elmúlt három évben jóval többet kapott a központtól, mint amennyit befizetett – jelentette ki Demeter János, a Kovászna megyei önkormányzat elnöke. Tulit Attila, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke, a Magyar Polgári Szövetség háromszéki vezetője ezzel szemben az RMDSZ színeiben megválasztott vezetőket teszi felelőssé a régió erőteljes gazdasági romlásáért, és hangsúlyozta, el kell számolniuk eddigi munkájukkal. 2001-ben a Birtalan Ákos parlamenti képviselő által összeállított statisztikák még arról szóltak, hogy Erdélyből és a Székelyföldről sokkal több pénz megy Bukarestbe, mint amennyit visszakap a régió. Kovászna megye ugyan már akkor sem járt élen, ám a befizetések néhány százalékkal meghaladták a visszajuttatott összegeket. Az adatok kizárólag a költségvetési pénzekre vonatkoznak (nincsenek benne a különleges alapokból útjavításra és más beruházásokra folyósított összegek). A statisztikai adatok szerint Háromszéken a legkisebbek a fizetések Romániában, így a személyi jövedelemadóból összegyűlő összeg is alacsony, nagyon rosszak az ipari termelés mutatói, az ebből származó profitadóból és a hozzáadottérték-adóból (TVA) ugyancsak kevés gyűl össze, így tulajdonképpen nem lehet csodálkozni azon, hogy a megye nem járul hozzá túl nagy összeggel az országos költségvetéshez. Az elmúlt három évben a megyét elkerülték a külföldi befektetők is: míg 1996–2000 között több mint kétezer munkahelyet teremtettek a befektetők a megyeszékhelyen, 2000–2004 között alig száz új munkahely jött létre Sepsiszentgyörgyön. Háromszéken csak Sepsiszentgyörgy és Kézdivásárhely önfenntartó, a községek túlnyomó többsége saját bevételéből csak költségvetése 20– 30 százalékát képes előteremteni. Hargita megyében csupán Csíkszeredának és Székelyudvarhelynek jobb a helyzete, valamint néhány községnek, Farkaslakának, Korondnak, Zetelakának, Csíkszentkirálynak – ezek ugyanis saját jövedelmükből is boldogulni tudnának. Az RMDSZ vezetői egyelőre csak a rossz hírt jelentették be, egyúttal pedig ezzel próbálták meg igazolni az autonómiatörekvések rossz időzítését. Demeter János szerint létre kell hozni a Székelyföldi Fejlesztési Régiót, megerősíteni a térség gazdaságát, és azt követően lesz értelme az autonómia kiharcolásának. „A tervek megvalósításához azonban hatalmon kell maradnia az RMDSZ-nek” – hangsúlyozta a tanácselnök. /D. Balázs Ildikó, Farkas Réka: Bukarest tartja el a Székelyföldet. = Krónika (Kolozsvár), febr. 21./
2004. február 23.
Választási összefogást Erdélyben címmel a Szabad Demokraták Szövetségének ifjúsági szervezete /Új Generáció/, valamint az RMDSZ-szel együttműködő Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) közös nyilatkozatot fogadott el. A romániai küldöttség magyarországi látogatása alkalmából írták alá a nyilatkozatot, amely szerint az erdélyi magyarság politikai ellehetetlenüléséhez vezet, ha a júniusi romániai önkormányzati választásokon az RMDSZ riválisai megosztják a magyarok szavazatait. Az SZDSZ-Új Generáció, valamint a MIÉRT közös fellépésekkel tervezik erősíteni egymás esélyeit. Közös közleményüket az SZDSZ részéről Csőzik László, a MIÉRT részéről Kovács Péter elnök írta alá. Kovács Kálmán informatikai és hírközlési miniszter, illetve Magyar Bálint oktatási miniszter is fogadta az erdélyi vendégeket. /B. T.: Összefogásra és egységre van szükség. Magyarországi liberális nemzedéktársaikkal találkoztak a MIÉRT-esek. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 23./
2004. február 24.
Feljelentették a Maros Megyei Ügyészségen a Wass Albert felolvasási rekordkísérlet szervezőit és résztvevőit. A megyei művelődési bizottság feljelentése szerint a szervezők megsértették a háborús bűnös személyek kultuszának tiltását előíró rendeletet, mert a kolozsvári népbíróságnak közvetlenül a világháború után Wass Albert ellen hozott ítélete változatlanul érvényben van. Feltűnik a kettős mérce: szinte ugyanazok szorgalmazták nem is olyan régen Ion Antonescu marsall szobrának felállítását azon a sétányon, amelyen érvényes városi tanácsi határozat ellenére még ma is ott van az Antonescu nevét tartalmazó utcanévtábla. Jellemző, hogy a polgármesteri hivatal közleményeiben következetesen a Ion Antonescu sétány megnevezés szerepel. Természetesen nem igaz, hogy Wass Albert háborús bűnös. A román igazságszolgáltatás politikai elkötelezettsége miatt nem sikerült mindeddig kieszközölni az író rehabilitálását. A román igazságszolgáltatást elmarasztalta az EU-raportőri jelentés. /Bálint Zsombor: Tanulságos ol-wass-mány. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 24./
2004. február 25.
Egyre jobban kiéleződik a helyzet Nagyváradon az RMDSZ és a Magyar Polgári Szövetség között a polgármesterjelölt-állítás ügyében. Február 23-án Hétfő az nagyvárad-olaszi RMDSZ-választmány feloszlott, miután miután a dr. Kóródi László vezette kilenctagú testület hat tagja az elnökkel együtt lemondott eddigi tisztségéről; a többi három tag tartózkodott a szavazástól. Kóródi László szerint a mostani RMDSZ immár nem ugyanaz a szervezet, amelyikbe 1990-ben beiratkoztak. Kóródi a nagyváradi Magyar Polgári Egyesületnek is alapító tagja. Egy másik nagyváradi körzetben pedig ultimátumot adott az RMDSZ megyei vezetőségének: amennyiben február 27-ig nem egyeznek meg egy közös polgármesterjelölt állításáról az MPSZ-szel, testületileg lemondanak. A bihari megyeközpontban mindeddig csak az MPSZ nevezte meg polgármesterjelöltjét, Szilágyi Zsolt parlamenti képviselő személyében. A többi nagyváradi RMDSZ-körzetben már megtörténtek a jelölések. /Lukács János: Ultimátum a közös polgármesterjelöltért. = Krónika (Kolozsvár), febr. 25./
2004. február 26.
A Székely Nemzeti Tanács által felkért képviselők benyújtották a képviselőháznak Székelyföld autonómia statútumának törvénytervezetét, amelyet február 25-én 100-as számmal iktattak. A tervezetet – Birtalan Ákos képviselő kezdeményezésére – Kovács Zoltán, Pécsi Ferenc, Szilágyi Zsolt, Toró T. Tibor és Vekov Károly képviselő látta el kézjegyével. A tervezet a nyolc szék, valamint Székelyföld népességére, nemzetiségi összetételére, területére vonatkozó táblázatokkal, továbbá az autonóm terület javasolt térképével egészült ki. /Benyújtották az autonómiatervezetet. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 26./ Az SZNT állandó bizottsága közleménye szerint a statútumtervezet a nyolc szék, valamint Székelyföld népességére, nemzetiségi összetételére, területére vonatkozó táblázatokkal, valamint az autonóm terület javasolt térképével egészült ki. Toró T. Tibor parlamenti képviselő jelezte, az aláírók előzőleg mintegy nyolcórás tárgyalást folytattak Csapó I. Józseffel és az SZNT alelnökével, Bán Istvánnal. Kérésükre a tervezeten még néhány apró jogtechnikai vagy stiláris javítást eszközöltek. „A tervezetnek 45 nappal a benyújtás után a képviselőház plénuma elé kell kerülnie. A végső döntést a szenátusnak kell meghoznia” – magyarázta Toró. Az RMDSZ szenátusi és képviselőházi csoportja nyilatkozatban foglalta össze a tervezet benyújtásával kapcsolatos kifogásait. A frakciók úgy vélték, érdemi vitát kellett volna folytatni a parlamenti csoportban a tervezetről, és ezt követően közösen kellett volna meghozni a döntést. Ugyanakkor ki kellett volna kérni a székelyföldi területi RMDSZ-szervezetek véleményét is a tervezetről. „Az elmúlt nyolc év azt bizonyította, hogy az autonómiákkal kapcsolatos törvények benyújtása soha nem időszerű” – fejtette ki a Krónikának Toró T. Tibor. /Gazda Árpád: Benyújtották az autonómiatervezetet. = Krónika (Kolozsvár), febr. 26./
2004. február 26.
Ioan Amarie, az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (PNA) főügyésze a minap a sajtó előtt jelentette ki, hogy valóban létezik "nagykorrupció" Romániában, de nagyon nehéz elérni azokat, akik a korrupciós eseteket "patronálják". Amarie szerint a minisztériumok egyfajta országos vállalatokká váltak, amelyek költségvetési pénzekkel manővereznek. A PNA 2003-as mérlege a korrupciós jelenségeket keltő okok között a hatalommal való visszaélést, a pártok finanszírozására törvénytelenül szerzett pénzalapok használatát, klientúraépítést, a privatizációs folyamat és a közbeszerzési szerződések ellenőrzésének hiányát sorolta fel. A korrupció fészkei egyes minisztériumok, amelyek "valóságos állami vállalatokká váltak", amelyek importtal, termeléssel foglalkoznak, szolgáltatásokat végeznek. Tavaly összesen 22 személy ellen indítottak eljárást és hoztak ítéletet. Azonban csak 18,75%-uk "fontos ember", nagy részük "más kategóriába" tartozik. Amíg ilyen méretű a korrupció Romániában, kilincselhet a kormányfő meg a külügyminiszter a nyugat-európai országokban. /Mózes Edith: Lobbi és valóság. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 26./
2004. február 26.
Hat új községre (öt hargitai és egy máramarosi) vonatkozó törvénytervezetet hagyott jóvá a Képviselőház plénuma: Csíkszentkirály községbő kiválik és önálló lesz Csíkszentlélek és Csíkszentimre; Madéfalva község átszervezése révén Csíkrákos és Csíkcsicsó, Bögöz község átszervezése révén Galambfalva (Hargita megye); valamint Koltó község (Máramaros). Fontos kiemelni, hogy az utóbbi község az első önálló magyar település lesz Máramaros megyében. /Új községek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 26./