"Dec. 18-án az Erdélyi Szövetség, a Hunyadi Szövetség, a Kárpátaljai Szövetség és a Rákóczi Szövetség képviselői megbeszélést tartottak a Kárpátaljai Szövetség Magyarok Házában lévő irodájában. Megerősítették szándékukat arra, hogy az 1991-ben kötött együttműködési megállapodásukat megújítják és összehangolt tevékenységükkel igyekeznek a határon túli magyarság ügyét előmozdítani. Megállapítják, hogy a szomszédos országokban élő magyarság a rendszerváltást követően létrehozta érdekvédelmi szervezeteit és civil szervezeteit, és igyekezett kulturális intézményeit és oktatási intézményeit megerősíteni. Ugyanakkor megállapítható, hogy a többségi nemzetek szűkkeblű, gyakran elutasító magatartása folytán mindez ideig nem sikerült olyan körülményeket teremteni, amelyek hosszú távon biztosítják a magyarságnak szülőföldjükön történő megmaradását, boldogulását - áll a négy szervezet közös nyilatkozatában. A dokumentum szerint a rendszerváltás óta eltelt időszakban tovább folytatódott a magyarság asszimilációja és a különböző országokban eltérő mértékben felerősödött a kivándorlás folyamata, amit tükröznek a 2001. évi népszámlálási adatok."Az anyaország alkotmányos kötelezettségéhez híven az egymást követő kormányzati ciklusokban igyekezett a határon túli magyarság sokoldalú támogatásával stabilizálni a határon túli magyarság helyzetét, bár az anyaország támogatásának mértéke a különböző időszakban eltérő mértékben, de elmaradt a szükségestől. Kiemelkedő eredménynek tekinthető a magyar parlament által elsöprő többséggel 2001-ben elfogadott kedvezménytörvény, amely a trianoni békeszerződés óta első ízben szoros, sokoldalú kapcsolatok megvalósítását teszi lehetővé az anyaország és a határon túli magyarok között. Fontosnak ítéljük azokat a kezdeményezéseket is, amelyeket az anyaország a határon túli magyarnyelvű felsőoktatás megvalósítására tett az elmúlt években. Európai uniós csatlakozásunk egyes országok tekintetében új, pozitív lehetőségeket nyit meg más országok vonatkozásában, különösen az anyaország és a határon túli magyar közösségek kapcsolattartásának viszonylatában nehézségeket eredményez. Reméljük, hogy a hosszú távú ingyenes vízum bevezetésével ezeket a nehézségeket minimálisra lehet csökkenteni" - fogalmaz az állásfoglalás. A négy szervezet a határon túli magyarság jövője szempontjából az anyaországtól a következő súlyponti feladatok elvégzését várják és a feladatok megoldásában készek a maguk részéről közreműködni: 1. Szükséges biztosítani, hogy a kedvezménytörvényben foglalt, a határon túli magyarságot szolgáló tételek hiánytalanul érvényesüljenek. Ezek közül kiemelt fontosságúnak tekintik a magyarnyelvű nevelési- és oktatási intézményekbe járó gyermekek családjának járó támogatásokat (beiskolázási támogatás, oktatás-nevelési támogatás), amelyeket minden esetben közvetlenül a családokhoz kívánatos eljuttatni, lehetőség szerint szülőföldjükön, vagy ha ez indokoltnak látszik, akkor Magyarországon. 2. A felsőfokú oktatás részére biztosított lehetőségeken és támogatásokon túlmenően az alapfokú oktatás (óvodák, iskolák) fejlesztésére a többségi állam által nyújtott támogatásokon felül a magyar államnak is rendszeres támogatást kell adnia egy sürgősen kidolgozandó iskolafejlesztési koncepció alapján. Ez a magyar állam által eddig mostohán kezelt terület elsőrendű fontosságú, hiszen ha az alapfokú oktatás elsorvad, vagy nem versenyképes a többségi nemzet nyelvén működő intézményekkel, akkor a felsőfokú oktatás fenntartása és fejlesztése is értelmetlenné válik. 3. A magyar állam korlátozott mértékben ugyan, de eddig is támogatta a szomszédos országokban lévő magyar vállalkozások létrejöttét. Az is kétségtelen, hogy több magyarországi kis- és nagyvállalat részt vett a szomszédos országokban működő cégek privatizációjában és befektetéseket eszközölt magyarlakta területeken. Az elért eredmények azonban messze elmaradnak a kívánatostól, ezért fokozott magyar állami és pénzintézeti szerepvállalásra van szükség annak érdekében, hogy újabb magyar vállalkozások jöjjenek létre a szomszédos országok magyarlakta területein és ezáltal új munkahelyek keletkezzenek a határon túli magyarok részére.4. A határon túli magyarság jövője szempontjából döntő kérdés, hogy a magyar többségű területeken a magyar közösség autonómiával rendelkezzen. Erre Nyugat-Európában is jól működő példák említhetők, a magyar államnak nemzetközi színtéren is támogatni kell azokat a kezdeményezéseket, amelyek az autonómia megteremtésére irányulnak. Támogatni kell továbbá azokat a kezdeményezéseket is, amelyek a kétnyelvűség fokozott alkalmazását irányozzák elő a határon túli magyar területeken, így azokat a kezdeményezéseket is, amelyek bevált külföldi példák alapján a magyar nyelv hivatalos használatát a jelenlegi 20 százalék helyett a magyar nemzetiségűek legalább 10 százalékos arányához kötnék. 5. Kettős állampolgárságot kell biztosítani mindazoknak a magyar közösségeknek, amelyek ezt kérik és ahol az illető ország kormányzata ezzel a kezdeményezéssel egyetért. 6. A magyar államnak a határon túli magyarsággal kapcsolatos elkötelezettségéből következik, hogy megfelelő támogatásban kell részesítenie azokat a magyarországi civil szervezeteket, amelyek közhasznú szervezetként működve állami feladatokat is ellátva munkálkodnak a határon túli magyarság szolgálatában. Az állami költségvetés különböző csatornáin e szervezetek részére juttatott támogatás a korábbi évekhez képest jelentősen csökkent, ezért szükség van arra, hogy ezt a folyamatot megfordítva vállalt és elvégzett feladataik arányában e szervezetek fokozott állami támogatáshoz jussanak. Ennek egyik újszerű lehetősége volna a szervezeteknek a Nemzeti Civil Alapprogram keretében történő kiemelt támogatása. Arra volna szükség, hogy ez a tevékenység költségvetési forrása a program keretében külön tételként előre elkülönített támogatási összeggel jelenjen meg, mert ellenkező esetben nem látszik biztosítottnak az, hogy a sok tízezer hazai civil szervezet mellett a határon túli magyarság támogatását fő feladatként megvalósító szervezetek megfelelő támogatásban részesüljenek. Fokozott szükség van arra is, hogy a hazai gazdasági élet szereplői szponzorációs tevékenységük során fokozott figyelmet fordítsanak a határon túli magyarság támogatásának ügyére, ebben az illetékes állami szervek ajánlásai sokat segíthetnének.7. A határon túli magyarság érdekében folytatott civilmunka hatékonyságát nagymértékben segítené, ha a média az eddiginél nagyobb odafigyeléssel segítené munkánkat. Szükséges volna az is, hogy kiadványaink kormányzati részről a jövőben rendszeres támogatásban részesüljenek. A szervezetek munkájának bemutatása és népszerűsítése újabb és újabb híveket szerezhetne ügyük számára, ami szervezeteik taglétszámának és szervezőerejének növekedését eredményezhetné, és a magánemberek ennek folytán várható fokozott támogatása tevékenységük anyagi bázisát is megerősíthetné. /Pataky István: Közös állásfoglalás a határon túliak érdekében. = Magyar Nemzet Online, dec. 18./"

"Dec. 18-án ünnepi ülésen emlékezett meg a parlament az 1989-es decemberi eseményekről. Az ellenzéki pártok képviselői a forradalom kisajátításával, az igazság elhallgatásával, a tizennégy évvel ezelőtti álmok elárulásával vádolták a romániai átmeneti időszak főszereplőit, a ma magukat szociáldemokratának nevező politikusgárdát. Az ünnepi ülésen a forradalmárok képviselői közül egyedül Dan Iosif elnöki tanácsosnak adtak szólási lehetőséget. - A román nép csak kis mértékben volt az 1989-es forradalom haszonélvezője, a hatalmat a volt rezsim egy szűk csoportja kaparintotta meg - jelentette ki az ünnepi ülésen Nicolae Vlad Popa liberális szenátor. A Demokrata Párt részéről Petre Roman szenátor szólalt fel, aki megemlékező beszédében szintén élesen bírálta azokat, akik a román társadalmat ilyen nehéz helyzetbe juttatták, ezért - vélte - elsősorban a jelenlegi kormány a felelős. A Nagy-Románia Párt részéről Ilie Ilascu szenátor is a forradalomról fel nem tárt igazságot tette szóvá. Véleménye szerint az elmúlt 14 év során annyi viszont kiderült, hogy a hősök közül ki érdemli meg ezt a kitüntetést, és ki a szélhámos. Példának Tőkés Lászlót hozta fel, aki szerinte fegyveres harcra, szeparatizmusra buzdítja a magyarokat. Az RMDSZ nevében felszólaló Tokay György RMDSZ-képviselő köszönetet mondott az 1989. decemberi forradalom hőseinek és kijelentette, noha nem ért egyet Tőkés László jelenlegi akcióval, "hősi gesztus" volt, amit 1989-ben tett. Tokay György szerint 14 év után sok minden nem valósult meg, de előrelépés történt. - Nem engedhetjük meg a történtek elpolitizálását - szögezte le. Beszédében Ion Iliescu államfő visszautasította azokat a próbálkozásokat, amelyek véleménye szerint az 1989-es forradalmat igyekeznek meghamisítani. Nem palotaforradalom volt, hanem egy Temesvárról induló és Bukarestben kulmináló népfelkelés. Nem államcsíny, hanem igazi rendszerváltás történt 1989. decemberében, hiszen ha nem így lett volna, ez az ország ma nem a jogállam, és a demokrácia útját járná, hanem megmaradt volna a tizennégy évvel korábbi diktatúra csak más vezetőkkel az élén - hangoztatta. /Ma sem ismerjük az igazságot 1989 decemberéről - hangzott el a parlament ünnepi ülésén. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./"

"Levélben fordult Emma Nicholson bárónőhöz, az Európai Unió romániai raportőréhez Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke, miután a Legfőbb Ügyészség hivatalból vizsgálatot indított az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ellen. A levél szerint az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének - az autonóm régiók pozitív szerepét és konfliktusmegelőző jellegét hangsúlyozó - 1334-es számú határozata alapján létrejött testületről már megalakulása után egy nappal "a posztkommunista kormánypárt a Ceausescu-korszakot idéző soviniszta retorikát alkalmazó nyilatkozatot adott ki, a magyar irredentizmus megnyilvánulásaként bélyegezve meg az eseményt". A dokumentum felhívja a raportőr figyelmét arra, hogy az ilyen megnyilvánulások az állampolgárok akadályozása alkotmányos jogaik gyakorlásában, beleértve a szólásszabadság és a szabad gyülekezés jogát. Az érintettek egyébként csak a sajtóból értesültek arról, hogy főügyészségi vizsgálat indult ellenük. Csapó I. József, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke, az EMNT Állandó Bizottságának tagja a Krónikának elmondta, tegnapig semmilyen hivatalos beidézést, illetőleg értesítést nem kapott, ezért nem kívánja sem minősíteni, sem kommentálni a Legfelsőbb Ügyészség lépését. A háromszéki Csernátonban 1998-ban megtartott polgári fórum után is kivizsgálás folyt a kezdeményezők ellen, akkor Csapó I. Józsefet is beidézték. Az SZNT elnöke közölte, az akkori kivizsgálást azzal zárta le a brassói ítélőtábla melletti ügyészség, hogy nem indítanak bűnvádi eljárást, de ezt a végkifejletet is csak a sajtóból tudták meg az érintettek. Ferencz Csaba SZNT-alelnök sem tud arról, hogy bárki is hivatalos értesítést kapott volna a kivizsgálásról. Elmondta: meglepődtek a híren, hogy már nyolc hónapja figyelik a kezdeményezőket, bár voltak bizonyos erre utaló jelek. "Többször késtek vagy eltűntek az elektronikus leveleink, és csak feltételezni tudjuk, hogy nem véletlenül kallódtak el az éterben" - összegezte Ferencz Csaba. Pécsi Ferenc RMDSZ-képviselő, az EMNT Állandó Bizottságának tagja megfélemlítési akciónak tartja a vádhatósági intézkedést. "Semmilyen jogi alapja nincs a kivizsgálásnak, hiszen Romániában szólás- és gyülekezési szabadság van, mi ezt gyakoroljuk. Az ország területi épsége ellen nem teszünk semmit, hanem azt az autonómiát kérjük, amelyet Európa-szerte egyre többen és szélesebb körben elismernek és gyakorolnak" - magyarázta a képviselő. Markó Béla, RMDSZ elnöke sajtótájékoztatóján azt nyilatkozta, nem ért egyet a hatósági intézkedéssel, amelyet Ioan Rus belügyminiszter jelentett be Kolozsváron. "A miniszternek is elmondtam: a gyülekezési szabadságot sértik meg, ha betiltják az ehhez hasonló szerveződéseket. A szavakat politikai, nem karhatalmi módszerekkel kell ellensúlyozni, ezért az RMDSZ határozottan elutasít minden olyan törekvést, amely ezeknek a tanácsoknak a betiltására irányul". Markó Béla hangsúlyozta: a Ioan Rus által bírált szerveződések nem Románia, hanem az RMDSZ ellen irányulnak, így csakis a szövetség az, amelynek tiszte ezek ellen fellépni. Markó Béla RMDSZ-elnök nem ért egyet azzal, amit Adrian Nastase miniszterelnök Kövér László nemkívánatos személlyé nyilvánításáról mondott. Az RMDSZ-elnök kiemelte: az erdélyi vagy székely nemzeti tanácsokban szerepet vállaló személyek számára lehetőség nyílik az RMDSZ színeiben megmérkőzni a 2004-es helyhatósági előválasztásokon. /Megfélemlítésnek szánt kivizsgálás? = Krónika (Kolozsvár), dec. 19./"

"Szent István tíz püspökséget alapított, az erdélyit 1009-ben. A török hódoltság idején kilenc székesegyház elpusztult, csak a gyulafehérvári maradt meg - idézi föl a történelmet Jakubinyi György gyulafehérvári érsek. A román görögkeleti és görög katolikus, a magyar római katolikus és protestáns, a német római katolikus és protestáns karácsony egybeesik. Ezen a napon Erdélyországban minden keresztény külön-külön saját egyházában, ugyanakkor együtt ünnepel. - Teológiai tanulmányaim idején sokszor elgondolkodtam a "magyar sors" felett. Más elnyomott nemzetet egyházuk tartott meg nemzeti azonosságában, mondta az érsek. Az írek elvesztették anyanyelvüket, de katolikus hitüket nem, és végül is, bár angol nyelven, írek maradtak, és kiharcolták a függetlenséget. Lengyelország hármas felosztása után a lengyeleket katolikus hitük tartotta meg az egységben és vezette el Lengyelország újjászületéséhez. Jakubinyi leszögezte, nem vallásháború dúl Észak-Írországban vagy a Balkánon - nacionalista háborúk ezek, csak éppen a szemben álló felek más és más egyházhoz tartoznak. "Mi, erdélyiek, büszkén valljuk, hogy közép-európaiak vagyunk - csak az "ókirályság" miatt Kelet-Európához csatoltak minket is. Jogtalanul, igazságtalanul." A gyulafehérvári székesegyház egyedülálló a magyar történelemben, lényegében véve eredeti, XI. századi alakjában, természetesen gótikus, reneszánsz, barokk, neoklasszicista és más toldásokkal. XIII. Leó pápa "Szent Mihály-imádságot rendelt el a csendes misék végére, ebben Szent Mihály oltalmát kértük a sátán és csatlósaik - beleértve a szabadkőműveseket - hatalma ellen. Szent Mihály küzdelme ma is időszerű." Az eltelt tíz esztendő alatt Románia lakossága 22 millióról 21 millióra apadt a nyomor, a kivándorlás és az európai első helyű magzatgyilkosság alapján; a csökkenésből 800 ezer román és 200 ezer magyar. A gyulafehérvári római katolikus érsekség, a volt erdélyi püspökség, azaz nagyjából a történelmi erdélyi fejedelemség területe az 1992-ben mért 490 ezer hívőből 440 ezerre csökkent. Tehát ötvenezer a veszteség. Sajnos a valóság még rettenetesebb: a Magyarországon dolgozó sok vendégmunkást rokonaik itthon bediktálták, mert lakhelyük hazai, de gyakorlatilag a többség soha többé nem tér vissza. Az egyházi javak visszaszolgáltatása pedig színjáték. a négy erdélyi történelmi magyar egyház nyolc püspöke - négy római katolikus, két református, egy unitárius, egy evangélikus elmentek Iliescu és Constantinescu elnökhöz, Strasbourgban is jártak, az Európa Tanácsnál, -, de a válasz közismert: valamit visszakapunk, mert ez a feltétele Románia európai csatlakozásának. Mindent nem kaphatunk vissza, mert az erdélyi történelmi városok főterei mind magyar és szász egyházi tulajdonban voltak. Trianontól viszont románok birtokolják. A történelmet nem lehet megfordítani és a románokat a városközpontokból visszairányítani a jobbágyfalvakba. Ezek Emil Constantinescu volt köztársasági elnök szavai, amikor a tizenöt, hivatalosan elismert kultusz vezetőit fogadta Bukarestben. Az érsek szerint a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csak átmeneti megoldás lehet: a román állam az 1959-ben bezárt magyar állami egyetemet köteles visszaállítani, mert magyar nemzetiségű román állampolgárok adójából tartják fenn az állami egyetemeket. Az érsek vallja: Márton Áron emléke kitörölhetetlen Erdély történetéből. Személye összekötötte az erdélyi magyarságot, felekezeti hovatartozástól függetlenül. Görög katolikus és görögkeleti hívek is a keresztény szabadságharc nagyjának tekintették. Jobb jellemzést ma sem adhatunk róla, mint amit Illyés Gyula mondott: "Emberkatedrális". /Molnár Pál: Az elnyomott nemzeteket a vallásuk emelte föl - Jakubinyi György gyulafehérvári érsek az együtt ünneplésről és Erdély szelleméről. /Heti Válasz (Budapest), dec. 19./"

"Minden olyan törekvés, amely veszélyezteti, hogy a romániai magyarság egységesen támogassa a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget, könnyen végzetes lehet - mondta Kovács László magyar külügyminiszter az MTI-nek adott interjúban. "A magyar kormánynak nem voltak aggályai az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács megalakulásával kapcsolatban. Veszélyesnek tartjuk azonban, hogy ez a két testület bizonyos értelemben az RMDSZ belső ellenzékeként jött létre" - szögezte le Kovács László. Kovács László reagált azokra a romániai bírálatokra, amelyek annak kapcsán fogalmazódtak meg, hogy Kövér László, a Fidesz országos választmányának elnöke az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács múlt hét végi kolozsvári alakuló ülésén a Rompres, a hivatalos román hírügynökség szerint azt mondta: "Megpróbáltunk alkotmányos eszközöket használva küzdeni. Azok azonban, akik valódi fegyverekkel harcoltak, hamarabb érték el céljukat". "Ha ez az állítás igaz, akkor ez egy nagyon súlyos, szinte jóvátehetetlen hiba volt" - szögezte le Kovács László. Kiemelte: a magyar kormány támogatja az autonómiát, mint a kisebbségi jogok érvényesülésének talán legmegfelelőbb keretét. Mint mondta, Európa több országában is működnek autonómiák. Szerinte azonban nem lehet nem észrevenni azt, hogy a működő autonómiák mindenütt a kisebbség és a kormányzat tárgyalásának eredményeképpen jöttek létre. /Kovács: végzetes lehet az EMNT. = Krónika (Kolozsvár), dec. 20./"

"Adrian Nastase román kormányfő dec. 20-án a televízióban "rendkívül bölcs embernek" nevezte Medgyessy Péter magyar miniszterelnököt, mint mondta, kettejük "kiváló kapcsolata révén" sikerült lényegesen javítani a román-magyar viszonyt. Románia és Magyarország európai partnerségének megteremtésével a két kormányfőnek sikerült elkerülnie azokat az "időzített robbanással fenyegető csapdákat", amelyeket az Orbán-kormány hagyott hivatali utódaira - mondta Nastase. Ilyen "késleltetett robbanással fenyegető csapdának" nevezte a román miniszterelnök például a magyar kedvezménytörvényt. Kijelentette: csodálattal adózik a magyar miniszterelnök csapatának és személy szerint Medgyessy Péternek. Hasonló elismeréssel szólt Adrian Nastase az RMDSZ-ről is, amely lojális partnernek bizonyult a kormányzásban. Ugyanakkor megismételte a néhány nappal korábban már kifejtett álláspontját "bizonyos személyekkel szemben, akik különböző alkotmányellenes nyilatkozatokat tesznek az etnikai elvű területi autonómiáról". Nastase megerősítette: nagyon komolyan gondolta, amit néhány nappal korábban mondott azokról "a külföldi személyekről", akik megengedik maguknak, hogy "tanácsokat" fogalmazzanak meg és osztogassanak Románia területi struktúrájával kapcsolatban. "Ez megengedhetetlen, s a lehető legtermészetesebb, hogy az ilyeneket ne fogadjuk tárt karokkal. Nagyon világosan meg kell mondanunk nekik: ha nem tanúsítanak kellő tiszteletet Románia identitása, a román intézmények és Románia alkotmánya iránt, nincs semmi keresnivalójuk nálunk" - szögezte le Adrian Nastase. Nastase hangsúlyozta: a román állam csak akkor lép közbe, amikor "a szélsőséges egyének a szavakról áttérnek a tettekre". /Nastase az RMDSZ-t és Medgyessyt dicséri. Erélyesen elítélte az EMNT-t. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./"

"Dec. 17-én a szenátus is megszavazta Gyergyószentmiklós megyei jogú várossá válását. A törvénytervezetet benyújtó dr. Garda Dezső parlamenti képviselő elmondta, hogy amikor ez napirendre került szenátusban, az ellenzék tagjai elhagyták a termet, a következő alkalommal a Nagy-Románia Párt szenátorai felkészültek arra, hogy leszavazzák a törvénytervezetet, ezért Garda megegyezett Puskás Bálinttal, a szenátus titkárával és Seres Dénes bizottsági elnökkel, hogy a törvénytervezetet december utolsó parlamenti hetében tűzzék napirendre. Végül dec. 17-én Garda próbáltam bemutatni a település történetét, de a szenátorok türelmetlenül közbekiáltottak, hogy őket csak az érdekli, megfelel-e a város a követelményeinek, vagy sem. Garda bizonygatta, hogy megfelel, azonban a kormányképviselő államtitkár jelezte, hogy lakosság szempontjából nem felel meg az elvárásoknak, ezért a kormány nem támogatja a törvénytervezetet. Erre Garda kifejtette, hogy a kormány későn adta be a törvénytervezet véleményezését. Az ülésvezető elnök szavazásra bocsátotta a törvényt, melyet megszavaztak./(Gál Éva Emese): Municípium lett Gyergyószentmiklós. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 23./"

"A Pro Media Alapítvány által októberben Nagyváradon megszervezett Szerzői és szerkesztői szándékok az etnikumközi kérdések megjelenítésében témájú vitafórumon elhangzott Balló Áronnak, a Szabadság főszerkesztőjének előadása. Ennek szövegét hozta az Erdélyi Napló. Balló Áron leszögezte: Romániában valójában nem létezik országos magyar sajtó a szó klasszikus értelmében. A magukat országosnak tekintő napi-, heti- és más lapok az ország negyven megyéjéből lényegében az erdélyi tizenhatban támaszkodhatnak magyarul tudó olvasóközönségre, s ez még akkor is regionális médiát jelent, ha egyes sajtótermékek kis mértékben eljutnak Bukarestbe, netán egy-két más nagyobb regáti városba, esetleg a csángóvidékre is. A szó hagyományos értelmében vett helyi lapok egy része tehát "helyi-regionális" lap, mert sokszor nemcsak egy megyehatáron belül érhető el. Mindaz a nyolc napilap, amelyet Aradtól Sepsiszentgyörgyig egy-egy megyében, esetenként pedig a szomszéd megyékben is terjesztenek, javarészt általános kitekintésű. Jól elkülönül ezeknek a lapoknak a jellege Erdély három nagyobb térsége közti különbségek tükrözésében is. Több rokon vonás tapasztalható a partiumi lapok között, de talán még markánsabb a helyzet a székelyföldi újságok csoportján belül, és szépen kirajzolódik a belső-erdélyi magyar sajtó arcvonala is. A gyenge vásárlóerő, a bizonyos fokú érdektelenség, a nem megfelelő terjesztés stb. miatt a hatás is szerényebb. A hét erdélyi magyar napilap közül hat piacvezető, azaz ott, ahol kiadják, a legnagyobb példányszámot képviseli, nyelvtől függetlenül. A kolozsvári Szabadság például hiába a legnagyobb példányszámú és legolvasottabb helyi-regionális napilap Kolozsváron, a román hirdetők nem veszik igénybe. A helyi magyar napilapoknak olvasható internetes változata, a Szabadságnak mindenhez képest legrégebb időktől, 1995. márc. 15-étől. Egy nap ne kerüljön fel valami műszaki hiba miatt, vagy csak késve az aznapi szám, reggel tele a levelesláda stockholmi, ausztráliai vagy kanadai kérdőre vonásokkal. Fontos az is, hogy nemcsak a román kormány és a Határon Túli Magyarok Hivatala, no meg számos magyarországi hírügynökség és médium szemlézi rendszeresen, de a New York-i Magyar Emberjogi Alapítványtól az európai kisebbségi napilapok szövetségén (MIDAS) és a brüsszeli Eurolang kisebbségi nyelvi hírügynökségen keresztül az amerikai külügyig többen is elsődleges forrásnak tekintik az erdélyi magyar helyi lapokat. /Balló Áron: A helyi sajtó egyre inkább nemzetközi? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 23./"

"Annak idején az RMDSZ országos vezetősége képviselte a megújulást, aztán az idő múlásával elhasználódott, megkopott, hitele megcsappant, amikor szolgai módon hajlongott a bukaresti hatalomnak, miközben a romániai magyarság állapotát a lassú süllyedés jellemezte. Ennek gárdának be kell látnia, hogy befejezte történelmi küldetését, és félre kell erre állnia, hogy átadja helyét azoknak, akik nem járatták le magukat gyanús megalkuvásokkal, írta a lap munkatársa, Ördög I. Béla. Azonban a hatalomról a történelemben senki sem volt hajlandó lemondani önszántából. A süllyedő elit, politikai ellenfelei eltiprása érdekében, képes olyan hatalmakkal szövetkezni, mint amilyen a Román Szociáldemokrata Párt és szocialista-liberális magyar kormány. Ennek eredményeképpen kiderítették: erdélyi magyar televízió kell, ezzel visszaszorítható a nemzettudatot őrző Duna Televízió. /Ördög I. Béla: Rakétalépcsők. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 29./"

"Megbeszélést kezdeményez az RMDSZ vezetőségével Tőkés László református püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke. Indítványát az EMNT Állandó Bizottsága január 9-i ülésén vitatja meg. Amennyiben a testület elfogadja a javaslatot, hivatalos megkeresést intéznek a szövetség vezetőségéhez. Tőkés László elmondta: az EMNT két fontos célt szeretne megvalósítani a jövőben, egyrészt párbeszédet kívánnak folytatni az RMDSZ-szel, másrészt pedig román-magyar kerekasztal-megbeszélést szándékoznak kezdeményezni. Ezt megelőzően azonban elengedhetetlenül fontos, hogy a magyarság képviselete egységesüljön. A tárgyalásnak semmiféle előfeltételt nem szabnak, az autonómia-törekvések felvállalását helyezik előtérbe. "Bárkivel szívesen tárgyalunk, így az EMNT-vel is"- jelentette ki az EMNT elnökének javaslatára reagálva Borbély László képviselő, az RMDSZ ügyvezető alelnöke. Emlékeztetett arra, hogy eddig már volt egy találkozó a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) és az RMDSZ parlamenti frakciójának vezetői között. "Erőltetettnek látom viszont ezt a játékot, mert szerintem ez egy játék. Ahogy végignézzük az EMNT vezetőségét, többen közülük már megalakították a különböző szövetségeket, amelyek az RMDSZ ellen indulnak a helyhatósági választásokon, jóllehet ők változatlanul azt állítják, hogy csak az autonómia-törekvéseket vállalták fel. Mindez azonban hamis, mert az autonómia megvalósítását a zászlójukra tűzve akarnak az RMDSZ ellen indulni az önkormányzati választásokon", mondotta Borbély László, hozzáfűzve, hogy az EMNT által kidolgozott egyik autonómia-tervezet sem jelent járható utat az erdélyi magyarság számára. "Természetesen bárkivel szívesen leülünk tárgyalni, mindezt megtehetik azok az EMNT-ben szerepet vállaló RMDSZ-es kollégák, akik ott vannak velünk a parlamentben. Erőltetettnek látom viszont azt, hogy az EMNT entitásként jelenjen meg s ilyen szerepet játsszon. Nem hiszem, hogy eljött ennek az ideje" /P. A. M.: Elvi nyitottság a párbeszédre. Tőkés László megbeszélést kezdeményez az RMDSZ vezetőivel. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 30./"

"Roth Endre szociológus, a Babes-Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) a társadalomtudományok konzultáns professzora az utóbbi két évben a Sapientia - Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) marosvásárhelyi részlegén szociológiát tanít. A közelmúltban két tudományos értekezletre kapott meghívást: a Német Szociológiai Társaság kelet-európai részlege által Prágában szervezettre, melynek célja a volt kommunista országok modernizációs stratégiájának a megvitatása; valamint a Stiftung Ettersberg Alapítvány által patronált, Weimarban megtartottra, melynek tematikája a volt diktatúrák és a diktatúra alól felszabadult országok jelen problémáinak a felmérése. A prágai konferencián a modernizáció, álmodernizáció és ellenmodernizáció Romániában volt Roth Endre előadásának címe, Weimarban pedig a jelenlegi Románia gazdasági elitjéről tartott előadást. Nyáron egy Németországban kiadott kötetben jelent meg a romániai politikai elitről szóló írása. Mostani prágai előadásának alapgondolat az volt, hogy a modernizációs folyamat Romániában 150 évvel ezelőtt kezdődött el, de a mai napig nem fejeződött be. Sokszor névleges, tessék-lássék modernizáció folyt. Átvettek bizonyos korszerű formákat, de nem alakították át a társadalmi struktúrákat. Ennek következtében Románia jelenlegi társadalmi rendszere még mindig nem modern. Egyes számítások szerint 50 évvel, mások szerint még többel van elmaradva a nyugati társadalmakétól. Ezt jelzi a városi és falusi lakosság, valamint a mezőgazdaság, ipar és szolgáltatások részaránya. A hatalmi elit nem az átmenet gyors befejezésében érdekelt, hanem ennek a meghosszabbításában. A Romániához hasonló jelenségek az összes kelet-európai országokban léteznek. Sehol sem eszményi a helyzet, mindenütt van korrupció és mindenütt a hatalmon levők felhasználják pozíciójukat a személyes meggazdagodásukra. Azonban Romániában ezek a negatív jelenségek nagyobb mértékben nyilvánulnak meg, mint másutt. A Ceausescu- rendszer semmiféle engedményt nem tett, sem a demokrácia, sem a piacgazdaság irányában. 1990 óta egyetlen román kormány sem vitte végbe a reformokat. A NATO-ba bekerülésnél is katonai, politikai meggondolások határoztak és nem az ország helyzete. A román elit, minden belső politikai ellentéte dacára, alapjában egységes a nacionalizmusban. Ez a nacionalizmus párosul a xenofóbiával. És mindez vonatkozik a fiatal politikai elitre is. A kisebbségben élőnek saját erejére kell támaszkodnia. Minél nagyobb a szellemi töltése, annál nagyobb az érvényesülési esélye. /Csomafáy Ferenc: Rozsdásodik a nacionalizmus fegyvere. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 30./"

"A magyar-román gazdasági vegyes bizottság ülésén, Budapesten, a két ország közötti kapcsolatok fejlődését sikersztorinak nevezte Major István, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára: a kereskedelmi forgalom a két ország között az idén mindkét irányban mintegy 40 százalékkal bővült, Romániával élénkült leginkább a kereskedelmi kapcsolat. A forgalomnövekedés mintegy 4600 magyar kis- és középvállalkozás tevékenységének eredménye.250 millió dollárnyi Magyarországról származó tőkeberuházás történt Romániában, de a tényleges érték a helyettes államtitkár szerint a félmilliárd dollárt is eléri. A megbeszélésen szó volt arról a közös földgázvezetékről, amely öt ország együttműködésében épülne és a Kaszpi-tengerről érkező földgáz szállítását oldaná meg Közép-Európa térségébe. Ugyancsak folynak a tárgyalások a villamos rendszerek összekapcsolásáról. /Magyar-román gazdasági kapcsolatok. Sikersztori. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 30./"

"A Hobo Blues Band Vadászat című lemezének koncert-előadása Vidnyánszky Attila rendezésében, a HBB és a Beregszászi Magyar Nemzeti Színház közös produkciójaként négy alkalommal lesz látható a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházban. "A Vadászat-ban megvalósul a zene, a színház és az irodalom egysége. Elhangzanak Faludy György, Jack Kerouac, Pilinszky János és József Attila versei, a tizenegy beregszászi színész a maga eszközeivel hihetetlenül intenzív előadást hoz létre, miközben ez egy Hobo Blues Band koncert" - nyilatkozta Hobo a koncert-előadásról. /A Vadászat Sepsiszentgyörgyön. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 30./"

"Az RMDSZ Bihar megyei választmánya ülésén szó volt a bihari szervezet stratégiájáról Ismertették az SZKT-n elfogadott keretszabályzatot és a néhány bihari módosítási javaslatot, ezek szerint 5-ről 10 százalékra emelték például az előválasztáskor az állóurnás -, 15-ről 20 százalékra pedig a mozgóurnás voksolás érvényességi küszöbét, a parlamenti választások kapcsán. Kiss Sándor választmányi elnök a szövetségen belüli "különutasokról" szólva elmondta, hogy nem tekintik ellenségüknek őket, hiszen olyan az RMDSZ által vallott elveket mondanak magukénak és olyasmiket kérnek számon, amiket már a szövetségnek sikerült megvalósítania - csak az ellenzékiek még nem tudnak róla. /Választásokról és a "különutasokról" a választmányon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 30./ "

RMDSZ–PSD együttműködés: felemás mérleg, állapította meg Gazda Árpád, a lap munkatársa. Az Észak-Erdélyen áthaladó autópálya-építés ügyében tett kormányzati lépések, és az alkotmánymódosítás tekinthető az RMDSZ és a kormánypárt tavalyi együttműködése legfontosabb eredményeinek. Kudarc azonban, hogy tucatnyi ígéretét immár másodszor szegte meg a kormánypárt. Az autópálya terén elért siker azzal magyarázható, hogy váratlanul megjelent az amerikai érdek. A kormány vélhetően nem az RMDSZ-nek, hanem az amerikai Bechtel cégnek akart kedveskedni a sztrádaépítéssel. A 2003-as megállapodásban immár második alkalommal fogadták meg a felek, hogy az év végére általában befejezik az erdő- és földtulajdonjegyek kiadását. Immár másodjára szegte meg ígéretét a kormánypárt a természetben vissza nem szolgáltatható ingatlanok után járó kárpótlás törvénye ügyében. E jogszabály elfogadása június 30-i határidővel szerepelt a 2002-es megállapodásban, majd határidő nélkül került át a 2003-asba. A jelentés előterjesztője a kártérítések kifizetésére tízéves időszakot javasolt. Az egyházaktól elkobzott ingatlanainak visszaszolgáltatása lassan halad. Az erdélyi magyar történelmi egyházak több mint kétezer kéréséből eddig 129 esetében hozott pozitív elvi döntést az illetékes kormánybizottság, és csak 49 ingatlan esetében állította ki azt a határozatot is, mellyel az egyházak telekkönyveztethetik tulajdonukat. Míg 2002-ben április 30-i határidővel szerepelt a megállapodásban a korábbi kormány által rendeleti úton elméletben visszajuttatott egyházi ingatlanok tényleges visszaszolgáltatása, 2003-ban már csak a visszaszolgáltatás sürgetésében állapodtak meg a felek. A protokollum értelmében a feleknek közösen kellett volna tanulmányozniuk a Csíki Magánjavak visszaszolgáltatásának lehetőségét. Nem született olyan javaslat erről a kérdésről, melyet a kormánypárt elé lehetett volna terjeszteni. Míg 2001-ben a Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar oktatási vonala szervezési, szakmai és pénzügyi feltételeinek a megteremtéséről, 2002-ben pedig a magyar karok és tanszékek létrehozásáról állapodtak meg a felek, 2003-ban arra vállalkoztak: „közösen lépnek fel annak érdekében, hogy a 2003–2004-es tanévben egy magyar nyelvű természettudományi és egy magyar nyelvű humán kart hozzanak létre a törvénynek megfelelően, a jelenlegi szakok összekapcsolásával”. Ez sem történt meg. A megállapodás szerint április 30-ig kellett volna a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar beiskolázási számait megállapítani, a kormány viszont csak hónapokkal a tanévkezdés után, december 4-én hozta meg az erre vonatkozó határozatot. Akárcsak 2002-ben, 2003-ban is eredménytelenül „vizsgálták annak a lehetőségét”, hogy a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémián és az Agronómián, valamint a marosvásárhelyi Petru Maior Műszaki Egyetemen magyar csoportokat indítsanak. A megállapodásban a moldvai csángók megemlítése nélkül jelent meg az Európa Tanács csángó-ajánlására való utalás és az anyanyelv oktatásának a biztosítására tett ígéret. A dokumentum szerint március elsejéig kellett volna befejezni a brassói Áprily Lajos Gimnázium épületének a tatarozását. A magyar iskola a román szülők tiltakozása miatt csak szeptemberben költözhetett be a felújított épületbe. A szeptemberi tanévkezdésig kellett volna lebonyolítani a szatmárnémeti Hám János Katolikus Gimnázium által szorgalmazott ingatlancserét. Erre immár 2004-ben, az év első napjaiban kerülhet sor. Második alkalommal szegte meg a PSD a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartájának a megfelelő formában történő ratifikálására vonatkozó ígéretét. Ezt a tavalyi megállapodás szerint az év végéig kellett volna megtenni, a tavalyelőtti protokollumban június végi határidő szerepelt a kitétel mellett. Szintén kétéves adóssága a kormánypártnak a kisebbségkutató intézet létrehozása. Június 30-i határidő szerepelt a marosvásárhelyi televízióstúdió újbóli beindításánál, a stúdió azonban máig sem kezdte el a sugárzást. Nemcsak az RMDSZ-szel kialakított partneri viszonyt, hanem a magyar kisebbséget is semmibe vette a kormány, amikor az RMDSZ megkérdezése nélkül nevezte ki novemberben Cristian Jura jogászt az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának élére. A szövetség képviselői mintegy 200-300 milliárd lejre becsülik azt a többletforrást, amit a magyar lakosságú településeknek, megyéknek sikerült kilobbizni. Noha az egyezmény 60 napos határidőt szabott a két politikai erő szervezeteinek a megyei szintű együttműködési szerződések megkötésére, néhány megyében az év végéig sem sikerült ilyen dokumentumot aláírni. Az RMDSZ-nek kormánypárti támogatással sikerült elérnie az igazságszolgáltatásbeli anyanyelvhasználat alkotmányos garantálását. Szintén RMDSZ-sikerként könyvelhető el a felekezeti oktatás alkotmányos garantálása. Az aradi emlékmű témája nemcsak a pártközi kapcsolatokat, a román–magyar államközi viszonyt is megterhelte. Az ügyet Medgyessy Péter kormányfőnek sem sikerült elsimítania szeptember végi bukaresti látogatásán. Eredménynek számít, hogy azokon a településeken, amelyeken jelentős magyar közösség él, immár a vasútállomásokon is kezdtek megjelenni a magyar településnevek. Érdemes volt egyezséget kötni a kormánypárttal a 2003-as évre – jelentette ki Borbély László, az RMDSZ kormánykapcsolatokért felelős ügyvezető alelnöke. /Gazda Árpád: Adós maradt a kormánypárt. RMDSZ–PSD együttműködés: felemás mérleg. = Krónika (Kolozsvár), jan. 6./

Legkésőbb 2004. febr. 15-ig vissza kell fizetnie az Illyés Közalapítvány (IKA) számlájára a Székelyudvarhelyért Alapítványnak azt a 163 ezer eurót, amelyből két évvel ezelőtt egy kétszobás ingatlant vásárolt a városban működő civil szervezetek részére. Az IKA január 5-i döntését azután hozta meg, hogy kiderült: a pályázati cél nem teljesült. A Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester által elnökölt alapítvány politikai leszámolást sejt a döntés mögött, mivel a pályázat elszámolását az IKA még tavaly márciusban elfogadta. A pénzből a Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester elnökölte szervezet egy kétszobás házat vásárolt, melyben a városban működő négy civil szervezet számára létesítettek volna irodákat. Az összeg elköltéséről elszámolást juttattak el az IKA budapesti irodájába, ahonnan 2003. március 21-én levelet küldtek a Székelyudvarhelyért Alapítványnak: ebben arról értesítik őket, hogy elszámolásukat elfogadták, a pályázó alapítványnak pedig a továbbiakban elszámolási kötelezettsége nincs. Miután az Erdélyi Riport hetilap tavaly terjedelmes tényfeltáró riportban számolt be arról, hogy az ingatlant a reális ár tízszereséért vásárolta meg a Székelyudvarhelyért Alapítvány, az IKA bizottságot küldött a helyszínre, hogy a pályázati cél megvalósulását ellenőrizze. Ekkor kiderült, hogy a pályázati cél nem teljesült, az ingatlanban nem működnek irodák. „A döntés ellen fellebbezésnek helye nincs. A kuratóriumnak joga van ilyen döntést hozni akkor is, ha az elszámolás már megtörtént” – nyilatkozta Laborczi Géza, az Illyés Közalapítvány kuratóriumának titkára. Arra a kérdésre, hogy mit tesznek abban az esetben, ha a Székelyudvarhelyért Alapítvány nem tesz eleget a felszólításnak, Laborczi azt válaszolta, hogy a kuratórium mérlegelni fogja a további lépések megtételét. „Elképzelhetőnek tartom, hogy a kuratórium ebben az esetben az IKA felügyeletét ellátó politikai államtitkárhoz fordul” – tette hozzá a kuratórium titkára. Orbán Attila, a Székelyudvarhelyért Alapítvány igazgatója a Krónika laptól értesült a döntésről. „A pénzt visszafizetni nem lehet, hiszen azt a pályázatnak megfelelően elköltöttük, az elszámolásunkat pedig elfogadták” – nyilatkozta. Orbán Attila jóhírnév-rontás vádjával indítana pert az IKA ellen. A pályázat szerint a megvásárolandó ingatlanban négy, „Székelyudvarhely és környéke civil életében meghatározó szerepet betöltő szervezetnek” kellett volna helyet kapnia: a Székelyudvarhelyért Alapítványnak, a CIVITAS Alapítványnak a Polgári Társadalomért, az Udvarhelyszéki Magánvállalkozók Szövetségének és a SZINFÓ Ifjúsági és Tanácsadó Irodának. A központnak ezenkívül egy tárgyaló- és egy szemináriumteremmel kellett volna a térség mintegy 65 működő civil szervezetének rendelkezésére állnia. Az Erdélyi Riport hetilap szerint a négy szervezet nehezen fér el a tárgyaló- és szemináriumteremmel együtt 120 négyzetméteren, két szobában. A lap sejtetni engedte, hogy a reális érték megvásárolt ingatlan vételárának csak töredéke jutott az eladóhoz; ily módon – állítják – Szász Jenő alapítványa csalás gyanújába keveredett. /Lukács János: Vissza kell fizetni a 163 ezer eurót. = Krónika (Kolozsvár), jan. 6./

Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának /HTMH/ elnöke nyilatkozott az oktatási támogatás folyósításának új körülményeiről. Az előző tanévben elhúzódott a kifizetés, valamivel több mint egymilliárd forint értékű volt a tavalyi oktatási-nevelési támogatás. A 2003–2004-es tanévre az Iskola Alapítvány fogja meghirdetni a pályázati lehetőségeket. Újdonság az, hogy az Iskola Alapítvány közvetlenül fogja a HTMH-val együtt intézni a támogatást, nem ékelődik be még külön az Illyés Közalapítvány. Az idei költségvetési törvény 1,7 milliárd forintot irányzott elő valamennyi oktatási-nevelési támogatás kifizetésére. Ez valószínűleg nem lesz elég, viszont amennyiben igény lesz rá, a költségvetési tartalékból pótolható az összeg. Ez tavaly is így volt, akkor 1,2 milliárd volt előirányozva, és végül 1, 5 milliárd forintot fizettek ki. Eddig a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége bonyolította le az oktatási támogatás továbbítását. A 20 ezer forintos oktatási-nevelési támogatáson kívül taneszköz- és tanszertámogatás a középiskolások esetében kb. 2400 Ft körül lesz, illetve főiskolások, egyetemisták számára jegyzettámogatásra, ennek összegét egészen még nem határozták meg, de vélhetően 2800 forint lesz. A pedagógusok szakkönyvvásárlási támogatása is megmarad. /Takács Éva: Február folyamán lehet pályázni. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 8./

A tordai Jósika Miklós Kör évtizedekig meghatározta a kisváros magyarságának kulturális életét. A kört először Ceausescu oszlatta fel, majd a forradalom után a közöny lett úrrá. A kör végül a Petőfi Társaság keretében újult meg. Feltámasztásában fontos szerepet vállalt Suba László, a Képzőművészeti Galéria vezetője. Suba László /sz. Makfalva, 1941/ a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola elvégzése után Tordára került rajztanárnak és itt is maradt. Akkoriban alapította ugyanis Lászlóffy Aladár, Vásárhelyi Géza és Bágyoni Szabó István a Jósika Miklós Művelődési Kört. Ők kérték fel a hetvenes években Suba Lászlót arra, hogy a tordai fazekasság történetével foglalkozzon. Suba László kerámiáival nagyvárosokban is bemutatkozott. Suba László az etnoart híve, ami a népi tárgyvilág megjelenítése a művészetben. Suna szeretné kiadatni Torda és környékének fazekassága című kötetét, amely a régi Tordának állít emléket. /Szabó Csaba: Körök, művészeti csapások. Feltámadóban a Jósika Miklós Kör. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 10./

Tőkés László református püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke párbeszédet kezdeményezett Markó Béla RMDSZ-elnökkel. A szövetségi elnökhöz intézett, az EMNT Állandó Bizottsága által jóváhagyott nyílt levelet Tőkés elnöki minőségében írta alá. Markó Béla elmondta, hogy Tőkés Lászlóval bármikor szívesen szóba áll püspökként vagy RMDSZ-tagként. A bizottság január 9-én Kolozsváron tartott ülésén Tőkés László református püspök, az EMNT elnöke javaslatára fogadta el a nyílt levelet. A párbeszéd elkezdésének lehetséges időpontjaiként január 19., 20., 21. és 24-ét javasolták. A kezdeményezők helyszínként a kolozsvári Szent Mihály plébánia vagy az Unitárius Püspökség épületére gondoltak. A dokumentum megfogalmazói felhívták Markó Béla figyelmét az 1992-ben a kolozsvári Szent Mihály plébániatemplomban letett eskü és az EMNT önkormányzati célkitűzései között létező szellemiségi értelemben vett szoros kapcsolatra. – Úgy ítéljük meg, hogy a romániai magyarság közös ügye, az autonómia szolgálatában szót kell értenünk egymással – áll a levélben. Az EMNT hasonló megkereséssel fordult az erdélyi polgári körökhöz is, amelyektől kedvező választ kaptak. Markó Béla megjegyezte: „Ami az EMNT-t illeti, elégtétellel látom nyílt levelükben az RMDSZ célkitűzéseit, ha pedig ez így van, akkor semmi akadálya nincs annak, hogy a szövetségen belül tevékenykedjenek. Tisztázniuk kell, hogy politikai csoportosulásnak tekintik-e magukat, s akkor helyük lehet az RMDSZ platformjai között. Ezt ezúton fel is ajánlom nekik. Ha pedig civil szervezetnek tekintik magukat, akkor a Szövetségi Egyeztető Tanácsban (SZET) szintén helyük lehet. Annak idején, amikor megalakult a SZET, felkértem Tőkés Lászlót, hogy vállaljon tagságot benne, de ő azóta is csak elodázó választ adott. Az RMDSZ-en belül bármikor leülünk, s meghallgatjuk a véleményüket, szövetségen kívüli politikai partnert azonban nem akarunk felhatalmazni, mert az erdélyi magyarság nem hatalmazott fel minket arra, hogy megosszuk a közösséget, és egységes politikai alakulat helyett több politikai szervezetet működtessünk Erdélyben.” /B. T., P. A. M.: Párbeszédet kezdeményezett Tőkés László. Markó Béla mint püspököt vagy RMDSZ-tagot bármikor fogadná. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 10./ Markó Béla szerint a meghívás elfogadása azt jelentené, hogy politikai partnernek tekintik az EMNT-t. „Az EMNT-t nem fogadjuk el politikai partnerként, mivel ez azt jelentené, hogy tudomásul vesszük az erdélyi magyarság politikai megosztottságát, és magunk cselekszünk a politikai egység ellen” – nyilatkozta a Krónikának Markó Béla. Toró T. Tibor EMNT-alelnök sajnálkozását fejezte ki a Markó Béla által tanúsított „elutasító magatartás” miatt. Toró azt várta volna a Markóval való első találkozástól, hogy egyfajta „munkamegosztásra” kerül sor, azaz amennyiben a szövetség a román baloldallal épített ki jó kapcsolatokat, ők hajlandóak lettek volna megkeresni azokat a román jobboldali erőket, amelyekkel elképzelhetőnek tartják az együttműködést. Az EMNT Állandó Bizottsága január 9-én tartotta alakuló ülését, amelyen Szilágyi Zsolt alelnök elmondása szerint elsősorban szervezési kérdésekkel foglalkoztak. Az EMNT titkárságát Nagyváradra helyezték, azzal indokolva a döntést, hogy Tőkés László EMNT-elnöknek és Csapó I. Józsefnek, a Székely Nemzeti Tanács elnökének ebben a városban van az állandó lakhelye. Az EMNT ÁB kilenc szakbizottság létrehozásáról is döntött, és elosztották a nyolc alelnök és ugyanannyi jegyző feladatkörét is. Szilágyi Zsolt EMNT-alelnök, RMDSZ-képviselő elmondta: február elején párbeszédet kezdeményeznek a román állami intézményekkel, pártokkal, valamint a civil szervezetekkel is. Tavasszal nemzetközi konferenciát szerveznek az autonómia kapcsán, ahol az Európa-szerte bevált autonómiamodelleket mutatják be és vitatják meg. Ide több külföldi meghívottat, köztük Andreas Grosst, az Európai Tanács Parlamenti Közgyűlésének alelnökét is várják. /Lázár Lehel, Lepedus Péter: Markó nem tárgyal. = Krónika (Kolozsvár), jan.10./

Január 1-jétől a magyar kormány támogatásának hiányában leállt a státustörvény végrehajtását segítő kárpátaljai irodahálózat működése, írta a Magyar Nemzet. Ezek hiányában azok a kárpátaljaiak, akik eddig nem nyújtották be a magyar igazolvány, az oktatói és diákigazolványok iránti kérelmüket, ezentúl talán már nem is tehetik meg. A helyi, közel 12 státusirodának egészen a jövő év márciusáig szólt a működési szerződése a Határon Túli Magyarok Hivatalával (HTMH), amely azt felbontotta, és csupán a tavalyi év december végéig kötötte meg az illetékesekkel. A státustörvény végrehajtása Kárpátalján tehát leállt. Indokairól és további terveiről a magyar kabinet nevében a HTMH semmilyen formában nem értesítette a státusirodákat, csupán nem hosszabbította meg a szerződéseket, ezért az irodák munkatársai január 1-jétől fizetetlen kényszerszabadságot vettek ki. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) az érintett státusirodák nevében hivatalos úton indoklást kért a HTMH-tól, ám válasz ez idáig nem érkezett – közölte Kovács Miklós, a kulturális szövetség elnöke, aki szerint ezzel a lépéssel a magyar kormányzat durva provokációt követett el a kárpátaljai magyarok és ezen belül a KMKSZ ellen. Bálint-Pataki Józsefet, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) elnökét „nagy meglepetésként” érte, amikor megtudta, hogy a kárpátaljai státusirodák átmenetileg bezártak. Szerinte az irodák kényszerszünetéről „egyoldalú” döntés született. Az elnök egyúttal cáfolta, hogy a kormány a hivatalon keresztül akarja lejáratni a KMKSZ-t. /Bezártak a státusirodák Kárpátalján. = Krónika (Kolozsvár), jan.12./

1849. január 8-án az Axente Sever és Prodan Simion muzsnaházi pópa vezette román sereg megrohanta a védtelenül hagyott Nagyenyedet, és lemészárolta a védtelen magyar lakosságot. A martalócok nemcsak Nagyenyeden, hanem szerte a megyében meggyilkoltak magyarokat, öregeket, gyerekeket és nőket. A vérengzés január 11-ig tartott. A vérfürdő áldozatainak tömegsírja a várfal tövében található. Az első megemlékezést 1998-ban tartották, és azóta a nagyenyedi magyarság január 8-án mindig fejet hajt az áldozatok emléke előtt. Eddig a református templom nyújtott otthont az ökumenikus istentiszteletnek, idén a római katolikus istenháza vette át ezt a szerepkört. /N. T.: Megemlékezés Nagyenyed pusztulásáról. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 12./ Rácz Levente, Fehér megyei RMDSZ-elnök bízik abban, hogy eljön annak is az ideje, amikor majd a templomfalakon kívül lehet beszélni e szomorú eseményekről Nagyenyeden. Egyelőre még nem érett meg Nagyenyed arra, hogy szembenézzen ezekkel a dolgokkal. /Sz. Cs.: Nagyenyed fekete vízkeresztje – 1849. január 8. Főhajtás a mártírok előtt. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./ Rácz Levente beszédében felidézte a történteket. Az 1848. szeptember 16-i balázsfalvi gyűlésen a románság képviselői – miután a császár megengedte fegyverkezésüket – külön nemzetőrség állítása mellett voksoltak. Ezt követően sorra végigpusztították Alsófehért, az akkor legtöbbet szenvedett vármegyét, és ezen belül Hegyalja magyar lakossággal rendelkező számos települését: Zalatnát, Magyarcsesztvét, Magyarigent, Búzásbocsárdot, Borosbocsárdot, Sárdot, Krakkót, Benedeket, Borbándot, Koslárt, Harit, Asszonynépét, Forrót, Nagylakot, Marosújvárt és Felvincet. Axente Sever parancsnoksága alatt ezen települések nagy részében a magyar közösségeket majdnem teljesen kiirtották. A nagyenyediek jelentős része ekkor nem tartózkodott a városban: a férfiak jelentős része a honvédségnél szolgált, a nők egy része elmenekült Kolozsvárra , a kollégiumban az oktatás szünetelt. Becslések szerint mégis kb. 4000 fegyvertelen ember maradt a városban, többnyire öregek, nők és gyermekek. A magyar lakosság egy része túlzott bizakodást mutatott, mert nem hitték, hogy a szelíd román emberek, akikkel addig együtt éltek, képesek legyenek őket lemészárolni és kirabolni. 1849. január 8-án Axente Sever feleskette embereit, hogy kő kövön nem marad Nagyenyeden. Prodan biztosította a város elöljáróit, hogy nincs szándékukban bejönni a városba, a polgárok maradjanak nyugodtan házaikban, és térjenek nyugovóra. Ezt követően indultak el a románok. Felgyújtották a házakat, nőket, gyerekeket és öregeket is öltek. A város magyarságának egy része a minorita rendházba és a katolikus templomba menekült, de hiába, őket is megölték. Az áldozatok száma kb. 800-ra emelkedett. /Részletek Rácz Levente ünnepi beszédéből. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./

Krebsz János, a bukaresti Hungarológia Tanszék magyarországi vendégtanára a Romániai Magyar Szóban naponta jelentkezik. A gyűlöletbeszédről írt, példának hozva, hogy a Tilos Rádióban szentestén egy műsorvezető azt találta mondani: kiirtanám az összes keresztényt. „Azóta hetek teltek el, s nem érkezett híradás arról, hogy valahol is üldözni kezdték volna Jézus követőit, és arról sem, hogy valamelyik keresztény gyülekezet a kijelentés nyomán ki akarna vándorolni vagy vatikáni állampolgárságért folyamodott volna.” Krebsz szerint „körülbelül olyan vétket követett el a műsorvezető, mintha húsz-harminc évvel ezelőtt Lenin elvtárs valószínűsíthető meleg hajlamairól jelentett volna ki szentségtörő mondatokat. Mindannyiunknak tele a hócipője ezzel az ajándékfarsanggal, amivé a karácsony alakult, ahogy elegünk volt a nagy és atyai vezérek emberi kiválóságának folyamatos sulykolásából.” /Krebsz János (a szerző a bukaresti Hungarológia Tanszék magyarországi vendégtanára): Még egyszer a gyűlöletbeszédről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./

A Szatmár megyei könyvtár különgyűjteménye sínyli meg leginkább azt a huzavonát, ami az intézménynek helyet adó épület körül folyik. Cordea Márta és Stier Gyula, a részleg munkatársai, számon tartják és sorolják is, hogy mit kellene tenni a könyvek ápolása, tartósítása érdekében, de arra nincs anyagi fedezet. A gyűjteményben öt ősnyomtatvány van, a legrégebbi 1486–ból származik, Baselben adták ki, ez a Decretum Gratiani (összesen 11 van belőle a világon). Értékes kéziratokat őriznek itt, a legrégebbi 1585–ből származik, vallási tárgyú feljegyzések gyűjteménye. A legrégebbi folyóiratok a 18. századból származnak. A könyvek gyűjteménye a 16–17. századból származik. A különgyűjtemény 75 ezer kötetének számítógépes bejegyzése folyamatban van. Restaurátor, könyvtartósító nincs a megyei könyvtárnál, holott ilyen könyvállomány mellett feltétlenül szükséges volna. /(bi): A megyei könyvtár régi könyvei nagyobb törődést igényelnének. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jan. 15./

Többé nem kötelező az 51 százalékos részvételi arány a polgármester megválasztásához. Második fordulót csak akkor tartanak, ha az első forduló nyertese nem kapta meg az urnákhoz járulók legalább fele plusz egy szavazatát. Ezt a választási törvénycsomag tervezetét kidolgozó parlamenti bizottság fogadta el január 14-én. Ez az előírás abban különbözik a jelenlegi jogszabályban foglaltaktól, hogy nem teszi kötelezővé a legkevesebb 51 százalékos részvételi arányt a polgármester-választásokon. Az RMDSZ ragaszkodott ahhoz, hogy az önkormányzati választásokon a részvételi aránytól függetlenül az a jelölt nyerje el a polgármesteri széket, aki a legtöbb szavazatot kapta; azaz ne tartsanak második fordulót. Márton Árpád szerint ennek ellenére az elfogadott változat az RMDSZ számára előnyösebb, mint amit a jelenlegi választási törvény előír. Arról is döntöttek a bizottságban, hogy a helyi és a megyei tanácsosok esetében, a parlamenthez hasonlóan bevezetik az ötszázalékos bejutási küszöböt. A törvénytervezet a nemzeti kisebbségek esetében pozitív diszkriminációt ír elő: a mandátumok újraosztásakor ugyanis előnyben részesül annak a kisebbségi érdekvédelmi szervezetnek a jelöltje, aki a legjobb helyezést érte el, és több mint öt százalékos arányban szavaztak rá. Az RMDSZ továbbra is határozottan elutasítja az egyéni választókerületes rendszer bevezetését a szenátus esetében, mert az lehetetlenné tenné a jelenlegi választási törvény által biztosított arányos kisebbségi képviseletet a parlamentben – jelentette ki Markó Béla. /Cseke Péter Tamás: Törlik a kötelező részvételi arányt. = Krónika (Kolozsvár), jan.15./

- Nem érdemelnek kommentárt Tőkés László és Csapó József abszurd kijelentései, miszerint Románia EU-csatlakozását Székelyföld autonómiájának feltételéhez kellene kötni – kommentálta az EMNT, illetve az SZNT elnökének kijelentéseit Vasile Puscas, Románia EU-főtárgyalója, SZDP-képviselő. – Az EU-hoz Románia egésze csatlakozik majd, nem egy kisebbség, egy megye, vagy egy tartomány. Az EU tagja lesz az egész ország valamennyi állampolgárával együtt, függetlenül vallási, etnikai vagy politikai hovatartozásától. /Puscas: Abszurd Tőkés és Csapó elképzelése. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 17./

Kovács Jácint "alattomos megnyilvánulásként" jellemezte azokat a plakátokat, amelyek Szatmárnémetiben több épület falán jelentek meg az elmúlt hét végén, és amelyek a szatmárnémeti Magyar Ifjúsági Kezdeményezést (MIK) ócsárolják. "Azért tartjuk alattomos dolognak az ilyesfajta akciót, mert ellenvéleményüket a plakátragasztók nem mondták az érintettek szemébe" – jegyezte meg Kovács. Az egyik plakáton a MIK betűszóhoz társítva – szándékosan helytelenül írva – Magyar Ifiu Kommunistáknak titulálják a Magyar Ifjúsági Kezdeményezést. /(pcx): MIK–ellenes ragaszok a falakon. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jan. 20./

A jövőben nem tekinthető meg az eredeti szekusdosszié. Továbbra is hozzájuthatnak szekusdossziéjukhoz azok, akik írásban kérelmezik azt, azonban nem vehetik kézbe az eredeti iratcsomót, csupán másolatot kapnak róla. A kópiában már nem szerepel azoknak a személyeknek a neve, akik nem álltak kapcsolatban a kommunista diktatúra politikai rendőrségével, és nem indult ellenük bűnvádi eljárás sem. Erről döntött január 22-én a képviselőház védelmi és nemzetbiztonsági bizottsága. A bizottság elnöke, Razvan Ionescu azzal indokolta a jogszabály megváltoztatását, hogy a Szekuritáté Irattárát Átvilágító Bizottság (CNAS) nem tartotta be az előírásokat, így olyan személyek magánéletét is megszellőztette a sajtó, akiknek semmi közük nem volt a politikai rendőrséghez. Csendes László, a CNAS tagja úgy értékelte, a parlamenti bizottság döntése nem jelent visszalépést a Ticu-törvény előírásaival kapcsolatosan. Mint mondta, Magyarországon és Csehországban is a képviselők által elfogadott jogszabályváltozat van érvényben. Csendes Lászlótól eltérően a CNAS több tagja hevesen bírálta a Ticu-törvény módosítását, azzal vádolva a kormánypártot, hogy így próbálja megakadályozni a szekuritáté besúgóinak felfedését. /Csorbult a Ticu-törvény? = Krónika (Kolozsvár), jan. 23./

Három évvel ezelőtt szerveztek a csíkszentmártoni ifjak első ízben ifjúsági tábort az Úz völgyében. Azóta minden év augusztus 26-án 50–60 székelyföldi és anyaországi fiatal jön táborozni. Neves (had)történészek tartanak előadást, a fiatalok felújították a hadikápolnát, turistaösvényeket létesítettek, s ápolják, gondozzák a sírkertet. Idén lesz tíz éve, hogy emlékművet állítottak a csatában életüket vesztett hősöknek, most pedig az itt eltemetett székely határőrök emlékére székely kaput is állítanak. Gergely András, a csíkszentmártoni ifjúsági szervezet programfelelőset, az Úz völgyi táborozások főszervezője leszögezte, a román állam nem fordít kellő figyelmet a háborús hősök kegyeleti helyeinek gondozására. Márpedig az egyszerű katona bármelyik oldalon is harcolt, s ha csatában vesztette életét, az háborús hősnek tekintendő mindenütt a világon. /Kristó Tibor: Székely kaput állítanak az Úz völgyében. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 23./

Demény Péter idézte Kolumbán Gábor és Salat Levente korábban /Krónika, jan. 10./ megjelent írását az autonómiáról. A két írás hasonló megállapításokat tartalmazott. Kolumbán Gábor szerint: „Ami az EMNT és az MPSZ megjelenését illeti: nem látom a tartalmat. Nem látom a nézetek, stratégiák ütköztetését, nincs jelen ebben a folyamatban a szakmaiság és a nyilvánosság. Tulajdonképpen mi a munka tárgya? Ha az autonómia kivívása szerepel elsődleges célként, fenntartásaim vannak. Ha az RMDSZ szlogenje a Kis lépésekben menetelünk, de biztosan nem tudjuk, hogy merre lehetne, akkor a másik oldalé az, hogy Kikiáltjuk!, megszavaztatunk egy statútumot a román parlamenttel. Ennek semmi realitása nincs, nincsenek olyan politikai erők, amelyek rávehetnék Bukarestet, hogy egy autonómiastatútumot megszavazzon a magyarságnak.” Salat Levente ugyanerről: „…a romániai magyarság nevében eljáróknak és nyilatkozóknak azt kell belátniuk, hogy az autonómia nem panacea, és nem vívható ki egyoldalú politikai nyilatkozatok révén: létrehozásához és hatékony működtetéséhez önkorlátozásra, politikai bölcsességre és sok szakértelemre leend szükség – feltétlenül többre, mint amennyiről az erdélyi magyarság politikai elitje eddig tanúbizonyságot tett.” Demény hozzátette: Kolumbán Gábor kiszorult a nyilvánosságból, Tőkés László viszont az autonómiát kiáltók emblematikus alakja lett. Demény hibának tartja, hogy az EMNT a Bakk Miklós vezette politológuscsoport autonómiatervezete helyett Csapó I. Józsefét támogatja. Demény, a balliberális, MSZP-közelli Erdélyi Riport munkatársa szükségesnek tartotta, hogy kitérjen a „karrierista Bayer Zsoltra, aki szerint ha a bekeményítés nem eredményes, jöjjön a polgárháború. Kolumbán Gábor leszögezte, „a két szembenálló erdélyi magyar tábor úgy beszél, mintha nem lennének románok Erdélyben, mintha a Székelyföldön nem alakult volna ki egy párhuzamos román társadalom, mivel az itt élő románok nem tudtak beilleszkedni a mienkbe”. Demény az RMDSZ-t is hibáztatta: Az RMDSZ vezetősége persze nem szabadulhat attól a felelősségtől, amely azért hárul rá, mert a dolgok idáig fajultak. Az RMDSZ minden konfliktust el akart kerülni. Markó Béla és köre megsértődött és úgy mutogat az egykori tiszteletbeli elnökre és társaira, mintha mindenért kizárólag ők lennének a vétkesek. Markóék kijelentették, hogy nem tárgyalnak velük, ez nagy hiba. Közben pedig a szövetség elnöke Egy magyar–magyar egyetértés esélyeiről címmel levelet közölt a magyarországi és itthoni lapokban. Azonban a párbeszédre való felhívás nem elég hiteles. Demény úgy látja, hogy mindkét félnek szembe kell néznie a ténnyel: az egység éppúgy nem panacea, mint az autonómia. /Demény Péter: Egy szkeptikus elemzés. = Krónika (Kolozsvár), jan. 24./

1068-ban Moldvából rabló besenyősereg rontott Erdélyre. Az Osul nevet viselő besenyővezér martalócai végigdúlták Észak-Erdélyt. Salamon király és a két herceg – Géza és László – serege utolérte és megverte őket Kerlésnél. A kerlési csatáról legenda született. A Szent László által megszabadított kun leányról minden iskolában tanulnak. Kerlésen nem élnek már magyarok, de a közeli Cegőtelke, az 500 lelkes falut kis túlzással a színtiszta magyar települések közé lehetne sorolni, hiszen az itt élő kb. 80 román is jól beszéli a helyi többség nyelvét. A dombon a Kolozsi Tibor által készített emlékmű messze ellátszik a völgyben. 68 lépcsőfok visz lefelé az emlékműtől – 68 adakozónak is emléket állítva, és a csata 1068-ban volt. Cegőtelkén, amióta világ a világ, a magyar gyermekek nem indiánosdit vagy rablópandúrt játszottak, hanem Szent László-csatát. Cegőtelkén 15-20 öregfiú található. A cegőtelki férfiak feltétlenül magyar lányt szeretnének feleségnek. Ilyen meg nemigen van a környéken. És akkor inkább nem nősülnek. Jelenleg az anyakönyv szerint a református gyülekezetben azonos a születési és elhalálozási szám. /Szabó Csaba: Cegőtelke és Osul átka. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 24./