A Székely Nemzeti Tanács gyergyószéki szervezete kéri Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnököt, hogy tárgyaljon Calin Popescu Tariceanu kormányfővel a Székelyföld autonómiájáról szóló népszavazásról a román kormány vezetőjének budapesti látogatása alkalmával. A gyergyószéki SZNT korábban Gyurcsány Ferencnek küldött nyílt levelet, amelyben arra kéri a magyar kormányfőt, hogy a találkozó napirendjén szerepeljen az autonómia-referendum kérdése is. A nyílt levél aláírói azt is kérik Gyurcsánytól, hogy kérje a román kormányfőt, utasítsa a prefektusokat, vonják vissza bírósági kereseteiket, hogy a helyi önkormányzatok gyakorlatba ültethessék a népszavazással kapcsolatos határozataikat. A dokumentum emlékeztet arra, hogy több gyergyószéki település önkormányzata határozatot hozott a Székelyföld autonómiájáról szóló népszavazás kiírásáról, de a prefektúra keresetet nyújtott be ellenük a közigazgatási bíróságon. /SZNT-levél Gyurcsánynak. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 18./

1952-ben létrehozták a Magyar Autonóm Tartományt, az akkori szóhasználattal a „MAT”-ot. 2003-ban két tanulmány is napvilágot látott a tárgyban a Regio c. budapesti, negyedévenként megjelenő folyóirat 3. számában. Az első (A sztálini „kis Magyarország” megalakítása – 1952 szerzője Stefano Bottoni történész /akkor a bolognai egyetem PhD-hallgatója/ azt vizsgálta, mi késztette a román politikát erre. Annak nincs nyoma, hogy a tartomány ötlete személyesen Sztálintól származik – bár a szálak egyértelműen hozzá vezetnek, sem annak, hogy a román pártvezetésben egyáltalán fölvetődött volna az előzetes szándék és motivációja. Ebben az időszakban a lényeges politikai-gazdasági döntéseket kizárólag a szovjet tanácsadók rábólintásával, illetve sugallatára lehetett meghozni. Az erdélyi magyarság a döntést sajátos lelkesedéssel fogadta. Sok esetben az elkeseredett tiltakozásig ment a román reagálás. A szerző idézte a román pártvezetés vitájának jegyzőkönyvét az új alkotmány szövegéhez javasolt szovjet módosításokról. „Emil Bodnaras: A Magyar Autonóm Tartomány megjelenésével szükségesnek tűnik megszabni az ottaniak anyanyelvhasználatát a bírósági eljárások alkalmával. A bírókat és a népi ülnököket választják. Ha olyan személyt választanak, aki nem beszél románul, hogyan fog lezajlani az eljárás? Miron Constantinescu: A szovjet alkotmány szerint minden autonóm tartományban a bírósági eljárások a vádlott anyanyelvén zajlanak. Politikai értelemben ezen csak nyerhetünk. Azerbajdzsán [alkotmányát példának véve] úgy fogalmazhatnánk: »A Magyar Autonóm Tartományban a bírósági eljárások nyelve a magyar, de azokban a rajonokban, melyekben román vagy más nemzetiségű lakosság él, az adott nemzetiség nyelve.« Vannak ugyanis olyan rajonjaink, ahol a lakosság román: pl. Ludas, Marosvásárhely. Gheorghe Gheorghiu-Dej elvt.: Ne menjünk tovább. Nem véletlen az, hogy az elvtársak nem tettek több megjegyzést. Hagyjuk így [...]. A bírósági eljárások román nyelven folynak, biztosítva az anyanyelv használatát. Ez a mi fejlettségi szintünkön elég.” Az egykori MAT választott-kinevezett vezetői bizonyítani próbálták egyrészt, hogy megbízhatóak, másrészt azt, hogy ez a közigazgatási forma eddig a lehető legjobb. Voltak elképzelések arra, hogy a fajsúlyosabb magyar intézményeket is a MAT-ba összpontosítsák, amiből annyi valósult meg, hogy az erdélyi magyarság körében beinduljon a többségi érdekek számára jótékony belháború, rivalizálás, áskálódás. Bottoni leginkább a MAT üvegházhoz hasonlító funkcióját látja, Marosvásárhelyből egy funkcionális régióközpontot emeltek az addig egyedüliként elismert Kolozsvár mellé. A másik tanulmány a csíkszeredai antropológus Gagyi Józsefé (Határ, amely összeköt), aki jó ismerője a kérdésnek, s a kor sajtóját is tanulmányozta. Politikai gesztusnak nevezte a MAT létrehozását, amit mindkét oldalon indulatosan félreértenek, komolyan vesznek. A magyarok előszeretettel érezték úgy, hogy védett területen, egyfajta „kicsi Magyarországon” élnek, a román lelkiismeret pedig azzal vigasztalta magát, hogy a MAT határai tulajdonképpen összekötnek. /Cseke Gábor: Változatok az autonómiára. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 18./

Régi vágya teljesült Szász Zoltánnak, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége Udvarhely körzeti elnökének január 13-án, amikor az Eötvös József Szakközépiskola előcsarnokában méltó emléket sikerült állítani az iskola egykori tanárának, Szabó Dezsőnek. Az iskola magyar tanárainak, Magyari Tündének és Szilágyi Magdának segítségével megszervezett ünnepség keretében leplezték le a Székelyudvarhelyen, az egykori Állami Főreáliskolában 1909–1913 között tanító író emléktábláját. Az emléktáblát ifj. Andrási Gáspár, udvarhelyi kőfaragó készítette. Ugyanekkor avatták fel a Szabó Dezső emléksarkot is, ahol állandó kiállításra kerültek az író antikváriumokból összegyűjtött művei, továbbá egy kisebb fotókiállítás is helyet kapott, amely az 1945. január 13-án elhunyt író életútját mutatja be. Az emléknapon az udvarhelyi középiskolák egy részét képviselő csapatok vetélkedőt tartottak Szabó Dezső életútja, az Életeim c. regény alapján. /Kápolnási Zsolt: Szabó Dezső emléktáblájának leleplezése. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 18./

Tariceanu miniszterelnök nagy vonalakban ugyanazt mondta el Szili Katalin házelnöknek, mint a Gyurcsány Ferenc kormányfővel való találkozón, jelezte Frunda György szenátor a lapnak adott exkluzív interjújában. Az Európai Uniós integrációnál számítanak Magyarország segítségére. Tariceanu kifejtette, az RMDSZ kinőtte magát, nem egy „etnopárt”, hanem számos országos, közérdekű kérdésben dolgozik, s jó az együttműködés az RMDSZ és a koalíciós partnerek között. Frunda György a szenátus emberjogi bizottságának elnökeként meghívta a magyarországi emberjogi bizottságot Bukarestbe, a román fél tavaly már járt Budapesten. Tariceanu a francia–német modellt tekinti követendőnek és reméli, hasonló lesz a román–magyar viszony is. Ezt Szili Katalin is támogatta. Frunda szerint kisebbségi téren vannak már olyan érvényben lévő jogok Romániában és Magyarországon, amelyek Franciaországban vagy Németországban nincsenek. Például Franciaországban nincs megengedve az anyanyelv használata, százalékaránytól függetlenül, sőt, nem is írták alá az európai kisebbségi chartát. Frunda jelezte, Gyurcsány teljesen nyitott volt abban a kérdésben, hogy jobban támogassák a magyarországi románságot. A diplomák elismerésének kérdése is szóba került. Ugyanaz a bürokrácia jellemzi e téren mindkét állam oktatási tárcájának a gyakorlatát. A magyar fél felvetette Verespatak kérdését, amire Tariceanu nyíltan elmondta, kezdetleges fázisban vannak. /Guther M. Ilona: Nyíltabb, őszintébb hangnem a román–magyar kapcsolatokban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 19./

Időről időre kimondják, hogy a rendszerváltás után sohasem voltak olyan jók a román-magyar kapcsolatok, mint most. Ha visszagondolunk az elmúlt tizenöt évben kapott övön aluli ütések sorozatára, feltevődik a kérdés, hogy miben áll ez a pozitív változás? – kérdezte Nagy Botond, a lap munkatársa. Biztató jelek a magyarság életében észrevehetők: van saját magánegyetem, vannak egyházi iskoláik, (újra)felállíthatták néhai szobraik egy részét, van magyar nemzetiségű polgármester román többségű településen, magyar önkormányzati vezetők, prefektusok, miniszterek. A román új kormány irányulása ígéretesnek tűnik. A román miniszterelnök első hivatalos külföldi útja Budapestre vezetett, ahol kedvező fogadtatásban részesült. Közben a helyzet nem felhőtlen: a ciántechnológiás aranybánya kérdése, a még mindig fellépő cenzúra, a magyar kártya kijátszásának ügye(i) és még sok egyéb visszahúzó tényező máig él. Gyakoriak a magyarok ellen uszító szólamok a médiában, és a politikum bizonyos köreiben, a marosvásárhelyi román napilapban a Szent Korona és Petőfi Sándor büntetlenül meggyalázható, zavartalanul garázdálkodhatnak a történelemhamisító nemzetgyűlölők. /Nagy Botond: Jó úton, jó cél felé...(?) = Népújság (Marosvásárhely), jan. 19./

Az egyik kormányzati zsoldba szegődött magyar lap szinte örvendezve, hosszasan kommentálta a hírt: Stipe Mesic újraválasztott horvát államelnök megfosztaná az anyaországon kívül élő horvátokat horvátországi szavazati joguktól. A szavazati jog megvonása azért esedékes, mert a Boszniában és Hercegovinában élő horvátok hagyományosan az államelnök pártja ellen szavaznak, írta Sylvester Lajos. Horvátország a függetlenség kikiáltása után – 1991-ben – rögzítette az alkotmányban, hogy a határon kívüli horvátokat is megilleti az állampolgárság. Magyarországon „a balliberális oldal, jelesen a határon túli ügyekben illetékesnek felkent kettős állampolgárságú Eörsi Mátyás nem is rejtett véka alá”, hogy a határon túli magyarok ellenük voksolnának. /Sylvester Lajos: Káröröm. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 21./

Az Erdélyi Művészet /Székelyudvarhely/ című lap: on-line változata gazdag adatbázist kíván kiépíteni az erdélyi képzőművészetről, alkotókról, eseményekről. Veres Péter, a lap alapítója írja: „Az Erdélyi Művészet Kataszter című almenüje /www.erdelyimuveszet.ro/kataszter/ segítségével egy olyan képzőművészeti adatbázisba léphet be, amely igyekszik az erdélyi képzőművészet és művészettörténet lehető legátfogóbb keresztmetszetét nyújtani”. Egyelőre Miklósi-Sikes Csaba munkája érhető el: Festőművészek, műtermek a 19. századi Kolozsváron. /Sarány István: Erdélyi művészeti kataszter. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 21./

Nyugtalanítja az ENSZ-t, hogy évente többezer újszülöttet hagynak sorsukra a szülészeteken Romániában, tavaly 4000 baba – az összes újszülött 1,8 százaléka – maradt születése után anya nélkül a kórházban. A sorsukra hagyott kicsik harmadának nincsenek személyazonosságot igazoló dokumentumai. Jogilag így ők „láthatatlanok”, s könnyen emberkereskedők prédájává válhatnak. A sorsukra hagyott újszülöttek aránya 1995 óta nem változott. /Évente több ezer újszülöttet hagynak sorsára Romániában. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 22./

A bármilyen árnyalatú bukaresti hatalom rendületlenül segíti kisebbségbe jutott nemzettársait. A Nastase-kormány országlása utolsó napjaiban a székelyföldi ortodox egyháznak egész vagyonokat adott birtokába Sepsiszentgyörgyön, Marosvásárhelyen, ami csak utólag derült ki. Az új kormány – benne az RMDSZ miniszterei is – jó néhány nappal beiktatása után úgy döntött, 300 000 megawattóra áramot szállít a Pruton túli testvéreknek, mert a Dnyeszter menti „köztársaság” nem hajlandó energiát szolgáltatni Chisinaunak. Ráadásul Moldávia további 30 millió dollárral tartozik Romániának, ugyancsak kormánydöntések nyomán szállított áramért. Igaz, hogy Magyarország nagyobb összegekkel segíti a határon túliakat, de annak megpályázása, elosztása nehézkes, a körülötte zajló pártpolitikai viták, marakodások visszataszítóak. Miközben a Tariceanu-kabinet áramsegélyt ad, Budapesten az Állami Számvevőszék megrótta az Illyés Közalapítványt, mert úgymond jogtalanul költött el pénzeket a határon túlról érkezett magyar politikusok budapesti elszállásolására. Ferencz L. Imre, a lap munkatársa szerint Markó Béla például szenátori fizetéséből kb. öt-hat éjszakát tölthetett volna egy valamire való budapesti szállodában. S ha nem az IKA, illetve a HTMH állja a budapesti utak kiadásait, akkor hányan vehettek volna részt a különféle rendezvényeken? Bukarest évek óta román állampolgárságot ad mindazon Pruton túliaknak, akik kérik ezt, miközben Budapest az ilyen vonatkozású próbálkozást megtorpedózza. A Romániában ösztöndíjaskén tanuló moldáviai diákok száma többszöröse a Magyarországon tanuló erdélyi magyarokénak. /Ferencz L. Imre: Prúton innen, Tiszán túl. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 24./

Marosvásárhelyen a Kereszténység és közélet című konferencia második napján Csató Béla főesperes jelezte, a tanulmányi napokat ezúttal különösen a romániai politikai elitre való tekintettel rendezték, ennek ellenére ők voltak a legkevésbé jelen. Kádár Béla közgazdász, akadémikus kiemelte, hogy először értékelődik fel a történelemben a közép-európai és a délkelet-európai térség, amely geostratégiailag mind Magyarország, mind Románia számára lehetőségeket kínál az EU ilyen irányú kibővítésével kapcsolatosan. Románia Európában azok közé az országok közé tartozik, amelyeket az 1920-as területi megnagyobbodás ellenére az európai történelem fő áramlatai végül is kedvezőtlenül érintettek. Románia leszakadása Nyugat-Európáról sokkal nagyobb mértékű volt az elmúlt 70 esztendőben, mint a közép-európai országok, vagy akár Magyarország esetében. A sikeres magyar-román gazdasági együttműködés feltételei adottak, szögezte le Kádár Béla, az uniós strukturális alapok egy tizede szolgál az Európai Unióval szomszédos országokkal való együttműködés projektumainak a finanszírozására. Entz Géza történész rámutatott, hogy Románia fejlődése gyökeres ellentéte volt annak, amit regionalizmusnak neveznek. Az előadó a regionalizmust és a tudást nevezte létfontosságúnak. Entz Géza szerint az autonómiának önkormányzati rendszerre kell épülnie. Szükség van a székelyföldi területi autonómiára, azonban ezzel mint politikai programmal előállni Európában nem célszerű. A régiók természeti, gazdasági, társadalmi meghatározottságok szerint működnek, ehhez jó megoldás a kistérségi mozgalom, ami a Székelyföldön működik. /Mózes Edith: Kereszténység és közélet. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 24./

Markó Béla RMDSZ-elnök, a kormány miniszterelnök-helyettese kifejtette, hogy négy párt koalíciója alkotja a kormányt, s egy ilyen négyes fogatban rendkívül nehéz közös megoldásokat találni. Az RMDSZ-nek négy kormánytagja van és több fontos helyen szerzett államtitkári megbízatást. A kormányzási pozícióba jutott RMDSZ-től számon kérik választási ígéretei teljesítésé, így az autonómia-törekvéseket, jelezte a lap munkatársa. Markó Béla megerősítette, vállalták, hogy ebben a négy évben megvalósítják a kulturális autonómia jogi kereteit. Ez mint cél benne van a román kormányprogramban. Olyan kisebbségi törvényt kell elfogadni, mely megteremti a kulturális autonómia jogi kereteit. „A leendő kisebbségi törvénynek intézkednie kell arról, hogy létrejöjjön egy testület, egy szervezet, amely az illető etnikai, nemzeti közösség nevében bizonyos beleszólási jogot kap a művelődési, oktatási, vagy akár a közszolgálati sajtóintézmények létesítésébe, működtetésébe és felügyeleti lehetőséggel is rendelkezik.” Létre kell hozni egy magyar tanácsot, mint amilyen például a Vajdaságban van, folytatta Markó Béla. A román kormányprogram erős decentralizációs törekvéseket tartalmaz, mely közelebb fog vinni a közigazgatási autonómiához. Tervük része az, hogy Székelyföld részére külön gazdasági fejlesztési régiót hozzanak létre. A megyében élők elvárták, hogy magyar kormánymegbízott kerüljön Hargita megyébe. Nem így történt. Markó hangsúlyozta: „mindannyian szerettük volna, hogy mindkét székely megyének magyar nemzetiségű kormánymegbízottja legyen”. Azonban kompromisszumot kellett kötniük. – Markó Béla hiszi, hogy lesz magyar konzulátus Csíkszeredában. Az RMDSZ minden lehetséges fórumon kiállt a határon túli magyarok kettős állampolgársága mellett, mondta Markó. Gyurcsány miniszterelnök ötpontos javaslatcsomagja tárgyalási alapot képezhet, de a kettős állampolgárság igényléséről nem mondanak le. A Trianon című filmmel kapcsolatban Markó nyomatékosította: Az RMDSZ a szabad véleménynyilvánítás híve, szorgalmazza az információhoz való hozzáférés biztosítását mindenki számára. „Én a Trianon című film vetítését ennek függvényében vizsgálom.” Markó azon van, hogy a kiszabott bírságokat eltöröljék. A Magyar Polgári Szövetség és székely nemzeti tanácsokkal kapcsolatban megismételte álláspontját: aki akar, jöjjön és dolgozzon az RMDSZ-ben. /Borbély László: Nem mondtunk le vállalásaink teljesítéséről. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 26./

Fülöp G. Dénes, a marosvásárhelyi Vártemplom hányatott sorsú lelkésze életének 74. évében eltávozott. Fülöp G. Dénes /Alsósófalva, 1931 – Marosvásárhely, 2005/ kitörölhetetlenül beírta nevét az erdélyi magyar református egyház jelenkori történelmének lapjaira. Székelykeresztúron végezte középiskolai tanulmányait, majd a kolozsvári Református Teológia növendéke lett. 1958-tól 1959. július 7-ig a marosvásárhelyi Kistemplom segédlelkésze volt. A pappá szentelését követő napon letartóztatták, s nem sokkal később, koholt vádak alapján 11 év nehéz börtönre ítélték. Azzal vádolták, hogy ’56 őszén, a Teológia diákjaként, a magyarországi forradalommal rokonszenvező magatartást tanúsított – többekkel egyetemben. Felrótták neki, hogy később, egy alkalommal, a Teológia dísztermében tartott áhítaton a Szovjetunióba elhurcolt magyar foglyokért imádkozott. Megismerhette Szamosújvár hírhedt börtönét, majd sokakkal együtt a Duna-delta mocsaras szigetein vágta a nádat, rabtársai között volt Csiha Kálmán, a későbbi püspök, Páskándi Géza és Dávid Gyula. Négy évet kellett letöltenie börtönökben. Kiszabadulása után csupán fizikai munkát végezhetett egy ideig, 1964-ben vállalhatott ismét lelkipásztori szolgálatot. 1984-ben tért vissza Marosvásárhelyre, a Vártemplomba, s itt szolgált egészen 2002-ben történt nyugdíjaztatásáig. Ekkor hozta tető alá azokat az intézményeket, amelyek azóta a város, a környék egyházi és közművelődési életében meghatározó szerepet töltenek be. Sikerült megteremtenie a marosvásárhelyi Kántor-tanítóképző Főiskolát, a Calepinus elnevezésű idegen nyelvű népfőiskolát, a Vártemplom Diakóniai Otthonát, kórusokat hozott létre, elindította az Új Kezdet című folyóiratot. /Nagy Pál: Lelkek hű pásztora volt… = Népújság (Marosvásárhely), jan. 28./

A bukaresti Curentul lap szerint nemcsak a román államfő elleni állítólagos merényletről szóló információknak, hanem a magyar Trianon-film tervezett bukaresti tévévetítésével kapcsolatos botránynak is Timofte, a hírszerzés (RHSZ) igazgatója az igazi szerzője. A Curentul megírta, hogy Timofte valójában Iliescu embere, aki „nem véletlenül lépett rivaldafénybe”, s aki „elbocsátása előtt rendkívül veszélyes játékot űz”. A titkosszolgálati forrásokra hivatkozó Curentul szerint Timofte az igazi szerzője annak az ötletnek, hogy egy bukaresti magántelevízió csúcsidőben sugározza a Trianon című magyar dokumentumfilmet, s aztán egy talk show-műsorban „felszítsák a marosvásárhelyihez hasonló etnikumközi feszültségeket Erdélyben és viszályt keltsenek a jelenlegi kormánykoalíción belül”. /Timofte műve a Trianon-botrány? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 29./

Öt éve, 2000-ben indította el és most is virágzik az Erdélyi Művészet /Székelyudvarhely/, Veres Péter egyszemélyes intézménye, rendre megjelennek az Erdélyi Művészet negyedéves lapszámai. A székelyudvarhelyi muzeológus felelős kiadó, főszerkesztő és mindenes friss fegyverténye, az Erdélyi Művészet internetes honlapja, s annak is elsősorban a Kataszter című almenüje. A www.erdelyimuveszet.ro honlapon találhatók az Erdélyi Művészet lapszámai is. /N.M.K.: Erdélyi Művészet. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 29./

A 2004 végén megszületett Szülőföld program gazdaságfejlesztési területén belül kínált támogatásokra már vannak működő konstrukciók, amelyeket máris igénybe vehetnek a vállalkozások. További konstrukciókat, egyéb támogatási formákat készítenek elő a Szülőföld program keretében a feladattal megbízott intézmények: az Eximbank, a Mehib, a Corvinus, az MFB, az ITDH, az Új Kézfogás Közalapítvány. Egyelőre úgy néz ki, a költségvetésből az idén közvetlenül mintegy 12 milliárd forintot fordítanak erre, és emellett 25 milliárd forintos hitelprogram is indul. A Szülőföld program érdekében három fő területen folyik munka, jelezte Gilyán György, a koordinációért felelős Gazdasági és Közlekedési Minisztérium közigazgatási államtitkára. Egyrészt a forrásteremtés, másrészt a tapasztalat- és tudástranszfer, harmadrészt az intézményi-üzleti szálak erősítése a feladat. Benke Ákos, a Corvinus Rt. vezérigazgatója kifejtette: szükség van a hálózattal rendelkezők és a termékgazdák közötti megállapodásra. /N. Vadász Zsuzsa: Indulnak a Szülőföld-termékek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 1./

Silvian Ionescről, a frissen kinevezett bukaresti kormánybiztosról kiderült, hogy a Szekuritateban indult, Bukarestben a 90-es években is bányászokat irányította, mindezért beadta lemondását. Dicséretes, de akad még jó néhány frissen kinevezett kormánybiztos és kormánybiztos-helyettes, aki “pettyes” múltú. Például a Hargita megyei kormánymegbízott egy esztendővel ezelőtt még szocdem színekben szaladgált, de azóta demokrata lett. Az is érthetetlen, hogy a brassói Madaras Lázár miért Mehedinti megyében lett prefektus, ahol nemigen nyüzsögnek a magyarok. Román Győző újságíró az egyik vezető liberális politikustól megkérdezte, hogy nem túlhaladott-e a párt nevében a nemzeti jelző? Azt válaszolta, hogy nem, mert ők továbbra is kitartanak az alkotmány első szakasza mellett, amely szerint Románia nemzeti, független stb. állam. Szavalta, hogy nem hagyják elveszni Erdélyt, és Bukovinát is románnak tartják. A román politikusok többsége előtt, még ha liberális vagy demokrata pártiak is, amikor a magyarokról van szó, mindjárt az országot elorozni akaró ellenség képe jelenik meg. Még a jelenlegi művelődési miniszternek, Mona Muscának is Trianon című film vetítésének hallatán mindjárt Erdély elrablása jutott eszébe. Közben a Demokrata Párt elnöke, Emil Boc által vezetett Kolozsváron egy utca továbbra is a háborús bűnös Ion Antonescu nevét viseli. A bukaresti Északi pályaudvar közelében lévő Negruzzi utcában hatalmas zöld tábla hirdeti, hogy itt van Mihály arkangyal légiójának, azaz a Vasgárdának a székhelye, ahol a “régi szép időkre” emlékeztető filmeket vetítenek. Az újságárus bódéknál a legionáriusok lapjai meg könyvei találhatók. /Román Győző: Újból ellopjuk Erdélyt? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 1./

Farkas Árpád költőt, műfordítót a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjében részesítette Mádl Ferenc államelnök. Farkas Árpád azonban nem veszi át a magas rangú kitüntetést. A háromszéki költő Mádl Ferenc államelnöknek írt levelében kifejtette, a hír hallatán lelkesedése csak addig tartott, amíg felkereste e kitüntetés honlapját, amelyben rögzítve van, hogy „a Magyar Köztársasági Érdemrendet a miniszterelnöknek a kormány hozzájárulásával tett előterjesztésére adományozza a köztársasági elnök”. Farkas Árpád indoklásában leszögezte: „E kormány a kettős állampolgárságról szóló népszavazás előtti kampányában megvádolta a határon túli magyar nemzeti közösségeket Magyarország és állampolgárai kifosztásának szándékával. E kormány, pontosabban annak fője ellenünk hangolt kampányának számunkra oly szomorú sikere után támogatásáról biztosított, és egyben biztatott bennünket kettős identitásunk megőrzésére és fejlesztésére.” 2004. december 5-e után nevetségesnek érzi egy kitüntetés örvén kiemelkedni sorstársai közül. A háromszéki költő elnézést kérve Mádl Ferenc államfőtől, végezetül kijelentette, a magyar államelnök sepsiszentgyörgyi, nemzeti sorskérdéseink iránt érdeklődő látogatása alkalmából futólagos kézszorítása is többet jelent számára minden, e jelenlegi kormány által javasolt és érintett érdemrendnél. /Nagy Zsuzsanna: Farkas Árpád nem fogadja el a Magyar Köztársaság kitüntetését. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 2./

Leginkább a romákat és a homoszexuálisokat pellengérezik ki Romániában – derül ki a Diszkrimináció Ellenes Országos Tanács felkérésére készült felmérésből. A tanács jogi személy, felhatalmazása van arra, hogy közvetlenül büntetéssel sújtsa azokat a személyeket vagy intézményeket, amelyek esetében visszaéléseket tapasztalt. /F. I.: Általános jelenség a diszkrimináció. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 3./ Az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) Kolozsváron tartott sajtótájékoztatóján elhangzott: 2004-ben a tanácshoz küldött 269 beadványból 189-et oldottak meg eddig, de ezek közül csupán 31 esetben büntettek meg diszkriminációt elkövető személyeket. A médiában is gyakori a diszkrimináció: az Antena 1 televízióadó talk-showját vezető Marius Tuca két alkalommal részesült már büntetésben. Haller István, a Pro Europa Liga programigazgatója elmondta: az általuk jelzett 12 beadvány közül csak egy esetben került sor a diszkriminációt nemzetiségi alapon elkövető személy figyelmeztetésére; hat dossziét visszaküldött a CNCD, mert szerintük nem történt negatív megkülönböztetés. /V. K.: Marius Tucát kétszer részesítették megrovásban. = Krónika (Kolozsvár), febr. 3./

Január elsején lépett életbe az a kormányrendelet, amely a szociális intézményrendszer átalakítását célozza meg. A rendelet értelmében minden szociális intézményt – kórházotthont, elhelyezési központot, öregotthont – a Szociális Gondozási és Gyermekvédelmi Főigazgatóság révén a megyei tanácsok alárendeltségébe soroltak, és így valamennyinek megszűnt az önálló jogi státusa. A jogszabály az európai követelmények előírásainak kíván megfelelni, azonban az érintett intézményvezetők, a közvetlen érdekeltek nem feltétlenül a rendszer minőségi javítását, hanem ellenkezőleg, a helyzet romlását látják az átalakításban, különösen azért, mert ezután a megyei tanácstól függő intézményként folytathatják tevékenységüket. Ezentúl nem az intézményvezetők döntenek bizonyos ügyekben, például a beutalások esetében, hanem a megyei tanács keretében működő bizottság. Így speciális intézményben gondozzák majd a testi fogyatékosokat, a szellemi fogyatékos személyeket, a krónikus betegeket, a gyerekeket és az öregeket. Ez az új törvény ellentmond a decentralizálásnak, továbbá az EU azon elvének, amely a szubszidiaritás szükségességét szorgalmazza. /(bodolai – mezey – nagy a. – simon): Központosítás és átszervezés. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 4./

Február 9-én a bukaresti Antena 1 kereskedelmi tévéadó bemutatja a Trianon című magyar filmet, utána meghívottak mondanak véleményt a látottakról. Gheorghe Funar, a szélsőséges sovén-nacionalista Nagy-Románia Párt főtitkára február 1-jén a szenátus ülésén a magyar irredentizmus fasiszta megnyilvánulásaként emlegette a filmet, majd február 4-én a Flacara lui Adrian Paunescu hetilapban kifejtette, jó, hogy a televízió bemutatja a Trianont, mert ennek hatására a románok felébrednek fásultságukból, és tisztán látják majd, hogy tizenöt éve „ördögi akció folyik azzal a céllal, hogy Erdélyt Magyarországhoz csatolja.” A magyargyűlölő Raoul Sorban századik életéve küszöbén még mindig hazudik, hamisít. Sorban a Flacara 4-es számában azt állította, hogy Göncz Árpád „körülbelül tíz évvel ezelőtt” közzétette: a magyar nemzet bármely pillanatban kész fegyvert ragadni történelmi jogaiért, a harcban akár életét is feláldozza, mert Erdély nélkül nem létezhet magyar állam, magyar küldetés, magyar élet. Hogy hol mikor jelentek meg ezek a sorok, nem derül ki. Sorban az RMDSZ-t és Markó Bélát is támadta, mert a választási kampányban jelképnek használta az aradi Szabadság-szobrot és „Matia Corvinul” király kolozsvári emlékművét. /Barabás István: A TRIANON házhoz jön. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 9./

Fáj az elszakított területek magyarságának a kettős állampolgárság kapcsán az anyaországban kialakult hecckampány, ahol pellengérre állították a nemzeti érzést, a kettős állampolgárság rendezése terén elvetették a más nemzeteknél jól bevált, megfelelő törvényalkotás módját. Az anyaországban tíz-húszezer, mások szerint akár százezer megtelepedett kínaiakról beszélnek. Egyes szakértők attól tartanak, hogy a magyarnál jóval dinamikusabban fejlődő kínai gazdaság a tehetősebb magyarországi kínaiakat hazacsábítja, a tőkéjükkel együtt. E “kedvezőtlen” jelenséget azzal látnák orvosolni, ha a bevándorolt kínaiak magyar állampolgárságot kapnának. Ha az erdélyi magyarok tőkével érkeznének anyaországba, akkor népszavazás nélkül kapnának, magyar állampolgárságot, jegyzete meg Balta János, a lap munkatársa, hozzátéve, hogy erről inkább lemondana egy kínai javára. /Balta János: Lemondok róla. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 10./

Ez a sete-suta film nem az volt, amit elvárt volna, írta a Trianon-filmről Asztalos Lajos. Szerint egy filmnek foglalkozni kellett volna az országra leselkedő vészt nem érzékelő politikusok ostobaságával, a hadsereg szélnek eresztésével, a védtelenül maradt országra törőknek az előzetes megállapodásokat minduntalan megszegő mohóságával, végül pedig beszámol a békediktátum következményeivel, a tömeges kivándorlással, a magyarság jelentős részének a négy égtájon való szétszóródásával. A rendező másképp látta. Nagy eredmény mégis, hogy bemutatták. Egyszer már a nyilvánosság előtt is el kell mondani, mit jelentett és mit jelent mind a mai napig Trianon. A filmet követő beszélgetésen a filmet rendező Koltay Gábor és a történész Raffay Ernő nem tudtak, nem mertek érvelni. Például amikor Emil Hurezeanu azt állította, Magyarországon a két világháború között fasiszta rendszer volt hatalmon, Koltay csupán arra hivatkozott, hogy nem volt. Ahelyett, hogy kifejtette volna, rendszeres országgyűlési választásokat tartottak, az Országgyűlésben végig jelen voltak a szociáldemokrata képviselők, s az Országgyűlést csak 1944. március 19-e, a német megszállás után zárták be. Amikor C. T. Popescu Tőkés László bemutatását kifogásolta, a rendező csupán azzal érvelt, hogy hiszen nemzeti hős. C. T. Popescu hasonlatára, mely szerint Csurka István ugyanolyan szélsőséges, mint C. V. Tudor, legalább annyit mondhatott volna, hogy akármilyen, mégsem akarja Magyarországot gépfegyverrel kormányozni, nem fenyegetőzött azzal, hogy hatalomra jutása esetén főbe löveti, felakasztatja, karóba húzatja a magyarországi románokat vagy bármelyik ottani nemzetiséget, mint C. V. Tudor. Raffay Ernő hallgatott Erdély Romániához csatolása jogosságának emlegetésekor arról, hogyan nyomult be Erdélybe a román hadsereg a szövetségesekkel kötött szerződések és a tiltakozások ellenére, hogyan használta ki az ütőképes magyar hadsereg hiányát, hogyan érvelt a román küldöttség Versailles-ban, a magyar küldöttség meghallgatásának kizárásával. /Asztalos Lajos: Nem volt haszontalan. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 12./

Idén hetedik alkalommal szervezi meg a csíkszentdomokosi Cseralji Iskola munkaközössége a Kurutty általános műveltségi vetélkedőt kisiskolások számára. A részt vevő csapatok száma évről évre nő. Idén 155 csapat nevezett be a versenybe egész Erdély területéről. A körzeti szakaszokat február 12-én tartják mindenütt. Hargita megyében 71 csapat 11 színhelyen méri össze tudását. Brassó megyében 17, Bihar megyében 38, Kovászna megyében 14, Kolozs és Máramaros megyében 6-6, Szilágy megyében pedig 3 csapat jelentkezett. A Kurutty vetélkedő alternatív tanulási folyamat, amely teret biztosít az alkotó, cselekvő gyermek megnyilvánulásának. A verseny kitalálója és lelkes szervezője Kurkó István tanító. /Takács Éva: Hetedszer is Kurutty. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 12./

A kormányalakítás utáni tisztogatás tekintetében a Tariceanu-kabinet hasonló volt a négy évvel korábbi Ciorbea–Constantinescu kettőshöz. Elődeik, Adrian Nastaseék négy évvel ezelőtt minisztériumok, központi intézmények egész sorát keresztelték át csak azért, hogy a törvényt így megkerülve, a régi garnitúrától megszabaduljanak, hogy még a kapusok, a takarítónők is az SZDP elkötelezett hívei legyenek. Ezt a piszkos munkát a Köztisztviselők Országos Irodájának elnöke, Verginia Vedinas (jelenleg nagy-romániás képviselő) és Birtalan József (2000-2004 között e hivatal alelnöke) végezte, írta Simó Erzsébet. Birtalan Józsefet most ugyanennek az irodának az elnökévé nevezték ki. Az Academia Catavencu szatirikus lap az esetet úgy értelmezte, hogy a Köztisztviselők Országos Irodájában, hála az RMDSZ-nek, tovább él az SZDP. Az elnöki hivatalban, a Cotroceni-ben még mindig Iliescu bizalmi emberei intézik Traian Basescu elnök ügyeit. – Blaga belügyminiszter bejelentette, hogy huszonkét, ,,munkába belefáradt” megyei rendőrfelügyelőt küld el, megyei szinteken is követelni kezdték a kormánykoalíció emberei, nyújtsák be felmondásukat az SZDP-s intézményvezetők. /Simó Erzsébet: Takarítani kellene. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 14./

Törvénytelenül és a piaci áron jóval alul vásárolt Bukarestben államosított ingatlant Traian Basescu államelnök. A botrány miatt elnök közölte: felbontja a 2002-ben kötött adásvételi szerződést. Basescu kénytelen megválni közel 400 négyzetméteres lakásától a sajtóban megjelent leleplező cikkek hatására. Az államfő leszögezte: a bukaresti ingatlant törvényesen vásárolta. Antonie Iorgovan, a Szociáldemokrata Párt szenátora parlamenti vizsgálóbizottság felállítását követeli a tranzakció kivizsgálására. /Rostás Szabolcs: Traian Basescu „ingatlanpanamái”. = Krónika (Kolozsvár), febr. 15./

Erdélyben az első cserkészcsapat 1911-ben alakult meg Székelyudvarhelyen, a Református Kollégiumban. A világháború szétzilálta a kezdeményezéseket. A csapatok újjászervezésére csak 1922–23-ban került sor, a főhatalom megváltozása után. Az 1922–23-as tanévben a gyulafehérvári gróf Majláth Gusztáv Római Katolikus Főgimnáziumban indult újra az erdélyi magyar cserkészet. 1929 a teljes megújulás éve, megtartják a háború utáni első országos kongresszust, sor kerül Bukarestben a második országos nagytáborra. 1940–44 között az észak-erdélyi cserkészet a Magyar Cserkészszövetség keretei között tevékenykedett, de erdélyi sajátosságait megőrizte. A második világháború befejezése után a megszilárduló egyeduralmi rendszer mindenütt leszámolt a cserkészettel. Cserkészvezetők tízei és százai járták meg a börtönöket, munkatáborokat, kényszermunkatelepeket. 1990 februárjában két nap eltéréssel Székelyudvarhelyen, majd Kolozsváron alakult magyar cserkészcsapat, létrejönnek a mai Budvár, illetve Apáczai Csere János cserkészcsapatok próbaőrsei. Csíkszeredában országos szervezet létrehozását határozta el a lelkes csoport. Gyergyószárhegyen 1990. május 15–24. között tartották a Romániai Magyar Cserkészszövetség alapító közgyűlését, megfogalmazták a működési szabályzatot, megválasztották a RMCSSZ első országos elnökségét, majd megtartották első vezetőképzőjüket. 1992-ben Kommandón, később Sepsibesenyőn szervezte meg a szövetség saját vezetőképző táborait. 1995 tavaszán Gyergyószárhegyen több mint ezer cserkész vett részt a jubileumi ünnepségen, az RMCSSZ megalakulásának 5 éves évfordulóján. Ebből az alkalomból kerül sor a szárhegyi parkban egy kopjafa felállítására. Ekkor a szövetség 4000 cserkészből, öregcserkészből, roverből, kiscserkészből és csaknem 200 felnőtt vezetőből és segédvezetőből állt. Egymás után alakultak meg a csapatok Erdély különböző részeiben. Több cserkész-rendezvényből hagyományt teremtettek, ilyenek például a szamosújvári rovásírásverseny, illetve a nagybányai regős napok. 2002 februárjától a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) tagszervezetét alkotják a cserkészek. A 2004-es év folyamán alapító tagjai lettek a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségének. /Salló Emőke cserkészvezető, az RMCSSZ külügyi bizottságának médiareferense: 15 év az ifjúság nevelésében. A Romániai Magyar Cserkészszövetség rövid története. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 15./

Csutak István neve nem szerepelt az RMDSZ Csíki Területi Szervezete által közzétett, a kormányzati beosztásokra javasolt személyek listáján, mégis az integrációs tárca államtitkára lett. Csutak István elmondta, hogy a jelölés váratlanul érte. Munkája a napi adminisztrációt és stratégiai tervezést is jelenti. A tárcán belül hét területet felügyel: határokon átnyúló együttműködés; programok végrehajtása; programok ellenőrzése; regionális politikák; pályázati kiírások előkészítése; a programok belső pénzügyi ellenőrzése és a programok EU-konformitásának biztosítása. Arra a véleményre, hogy Székelyföldi Fejlesztési Régió gondolata az RMDSZ-en belül háttérbe szorult, Csutak leszögezte, ki kellene dolgozni a Székelyföldet lefedő, a strukturális alapokat megcélzó közös fejlesztési stratégiát. Ezt a munkát a világon mindenütt az önkormányzatok kezdeményezik. /Sarány István: Közös fejlesztési stratégiát kell kidolgozni. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 16./

Néhány éve Krizbai Jenő igazgatót Simon János váltotta Nagyenyeden a Bethlen Gábor Kollégiumban. Simon János annak idején a nagyenyedi főiskolai szintű oktatás folytatásáért szállt síkra, eredménytelenül. Néhány napja Szőcs Ildikó az új igazgató. Most egyszerre három hölgy van a vezetőségben: egy igazgató, és két aligazgató /Kónya Mária és Demény Piroska/. Simon János elmondta, évekkel ezelőtt tudatosult benne, hogy Szőcs Ildikó lenne az ideális utódja. Szőcs Ildikó 36 éves, a Szilágyságban született, onnan került édesapjával, aki református lelkész, Magyarlónára. Kémia szakot végzett az egyetemen, Nagyenyedre jött tanítani. A kilencvenes évek közepén belevágott a „diákönkormányzati” munkába. 1997-től igazgató-helyettesként belecseppent a szervezésbe. /Szabó Csaba: Egy igazgatóváltás-sorozat filmkockái. Krizbai, Simon, Szőcs Ildikó. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 12., folyt.: febr. 16./

Első ízben emlékeznek meg Szilágysomlyón nagyobb nyilvánosság előtt, ünnepélyes keretek között Mátyás király születésnapjáról február 19-én. A megemlékezés kapcsolódik a kolozsvári XIII. Dies Mathiae Corvini ünnepségsorozathoz. A szilágysomlyóiak köszönetet mondanak az Amaryllis Társaságnak, személyesen László Bakk Anikónak, aki szíves meghívásával őket is bekapcsolta a Mátyás-ünnepségek egyre bővülő körébe. /I. Mátyás Napok Szilágysomlyón. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 17./

Kolozsvár és Eger városát összeköti az is, hogy Eger olyan több évszázados közösségi hagyományt élesztett újjá, amelyet még csak Kolozsvárnak sikerült az 1940-es években, egyébként a magyar nyelvterület java részén már a 19. században feledésbe merült. A városi hatóság és a lakosság között élő kapcsolatot tartó egri fertálymesterségről, illetve a kolozsvári tizedességről van szó. Egerben maradt fenn a legtovább, 1950-ig az a korábban szinte minden magyar településen létezett fertálymesteri rendszer, amelyet máshol és a középkorban mindenütt tizedes (latinul: decurio) néven ismertek. A tizedesek több magyar városban, így Kolozsváron, Szatmárnémetiben vagy Nagyváradon is, tíz egység (család, ház, utca stb.) élén álltak, és hírvivőkül szolgáltak a helyhatóság és a lakosság között. Kolozsváron mindvégig tizedeseknek nevezték őket, másutt, például Egerben is egy-egy negyed élén a fertálymester állt. A tizedes tisztséget hivatalosan az 1848-as forradalom során megszüntették, de egyfajta helyi közösséget átfogó szerveződésként több helyen is fennmaradt. Kolozsváron 1940–44 között felélesztették, és jól működött. Egerben ennek újjászervezésére 1995–96-ban került sor. A kolozsvári tizedesekről Nagy Mihály kolozsvári történész, az Erdélyi Múzeum-Egyesület kutatója tartott előadást. Balló Áron, a Szabadság főszerkesztője arról beszélt, hogy miként élesztették fel Puskás Lajos volt cserkészparancsnokkal az élen a Tízes Szervezetet 1940-ben, hogy átfogta a város egész magyar lakosságát. Ez a szervezet, ha kellett, gyorssegélyt osztott a rászorulóknak, magyar orvosokat és ügyvédeket állított szolgálatba, ruhára gyűjtött a honvédségnek, árvákat helyezett el gyermektelen nőknél. /B. Á.: A közösségszervezés eltanulható. Kolozsvári tizedesek és egri fertálymesterek példamutatása. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 21./