Visky Ferenc református lelkész megírta emlékezését a hétévi szamosújvári börtönbüntetésről Fogoly vagyok című könyvében. Testvéreit is letartóztatták, feleségét deportálták a hét gyerekkel. Visky Ferenc együtt volt sógorával, Papp Antallal, aki nagyon sokat segített a maga paraszti bölcsességével. Imáiban családját átadta Istennek. Úgy látta, hogy parókiája a szamosújvári börtön lett. Rengeteg szerencsétlen és kétségbeesett fogoly volt itt, akikhez el kellett vinni az evangéliumot. Visky Andrásnak a letartóztatás és a deportálás történetét megjelenítő Júlia című alkotásában elhangzik az a kérdés, hogy „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?” És a válasz az, hogy „Mindenki.” Visky Ferenc hozzátette, a látható körülmények azt sugallják, hogy mindennek vége. Jézus az, aki meghaladja a kőfalat. /Csóg Szidónia: Fogoly vagyok… = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 22./

Kormányok jöhetnek-mehetnek, egyes dolgok nem változnak. Ez történt az 1999. évi 105-ös számú, az 1940. szeptember 6. és 1945. március 6. között, etnikai okokból üldözött személyek jogainak biztosításáról szóló kormányrendelet alkalmazásával, amelyet bizonyos megyékben – téves értelmezés miatt – diszkriminatív módon alkalmaznak: a románok megkapják a jogokat, a kisebbségek, akik etnikai hovatartozásuk miatt szenvedtek, nem kapnak kárpótlást, jelentette ki Kerekes Károly RMDSZ-képviselő február 22-én a képviselőház ülésén. A képviselő emlékeztetett, hogy ezt jelezte az előző kormánynak is, azonban semmi sem történt. Mi több, Adrian Nastase volt miniszterelnök egy interpellációra adott válaszában úgy határozott, hogy nem jogosult kárpótlásra az a személy, akit nem a román állam hibájából költöztettek el, akit más állam által adminisztrált területeken ért etnikai megkülönböztetés. Jelen esetben Észak-Erdélyben, amely területet az 1940-es bécsi döntés után Magyarország közigazgatásába került. /Mózes Edith: Politikai nyilatkozat. Rosszindulat és tudatlanság miatt helytelenül alkalmazzák a normákat. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 23./

Az Arpeggione Kiadó jóvoltából újabb kottakiadvány jelent meg, Buzás Pál zongoraművész és pedagógus Szórakaténusz címmel válogatott erdélyi magyar zeneszerzők zongoraműveiből. Dr. László Ferenc muzikológus a kottafüzet előszavában hangsúlyozta, Hary Béla, Terényi Ede, Csíki Boldizsár, Vermesy Péter, Orbán György, Selmeczi György, Demény Attila, Szalay Zoltán, Könczei Árpád, Magyari Zita és Lászlóffy Zsolt a magyar szellemi közösség tagjai még akkor is, ha némelyikük más hazát választott, de mindegyiküket az Erdély iránti szeretet köti össze. A több mint negyvenéves pedagógiai és művészi múlttal rendelkező Buzás, három nyelven – magyarul–románul–németül – megjelenő újabb kottagyűjteménye az erdélyi soknyelvűséget tárja elénk. /Újabb kottakiadványok. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 25./

Putyin árnyaltan fogalmazott – állapította meg Viktor Senderovics a liberális Eho Moszkvi Rádióban „Nem azt mondta, hogy bocsássanak meg nekünk ezért a bűntettért, hanem azt ajánlotta: fejlesszük úgy a kapcsolatainkat, hogy ez ne ismétlődhessen meg. Nehogy már megint tankokat kelljen küldenünk Budapestre... Egy szóval, viseljétek jól magatokat, különben meglátjátok! Erre mondják, hogy bocsánatot kért” – ironizált Senderovics. Gyurcsány Ferenc kormányfő moszkvai tárgyalásai során a magyar nemzet nevében kifejezte háláját a szovjet felszabadításért és kiváltott ezzel az enyhe gúnytól a rácsodálkozó meglepetésig terjedő reakciót Moszkvában. A Rosszijszkaja Gazeta írta: „ő az egyetlen kelet-közép-európai csúcsvezető, aki kezét a szívére téve ilyen kijelentést tehet a Kremlben”. A balti államok, Lengyelország stb. vezetői nem tettek volna ilyen nyilatkozatot. Mindenki tudja, hogy miből állt az orosz hadsereg „felszabadítása”. – Azt pedig kár feszegetni, hogy mi következett a felszabadítás után, hiszen az a rendszer, mely Gyurcsány elvtársat a tenyerén hordozta, másoknak államosítást, kollektivizálását, zárt határokat jelentett, írta Szondy Zoltán. Gyurcsány vérig sértette Szaúd-Arábiát, leterroristázva a legnagyobb olajtartalékkal rendelkező arab királyságot. Gyurcsány bocsánatot kért. /Szondy Zoltán: Több mint zavarórepülés. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 28./

A Román Hírszerző Szolgálatnak /SRI/ a legrövidebb időn belül át kell adnia Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottságnak /CNSAS/ a múlt rendszerben a lakosokról készült jelentéseket tartalmazó iratok kétharmadát – döntötte el február 28-án a Legfelsőbb Védelmi Tanács. A Traian Basescu elnök által először vezetett testület döntése megkönnyítheti az irattár felügyelésével foglalkozó bizottság munkáját. A testület tagjai évek óta arra panaszkodnak, hogy nem tudnak alapos munkát végezni, mert nem férhetnek hozzá a dokumentumokhoz. Basescu a védelmi tanács ülése után közölte, a hírszerző szolgálat és a felügyelő bizottság közösen áttanulmányozza a harmadik harmadhoz tartozó iratcsomókat és csak azután döntik el, hogy mi lesz azok sorsa. A védelmi tanács tagjai a Dan Voiculescu humanista pártvezért gyanúba keverő ICE Dunarea archívum titkosításának megszűnéséről is döntöttek. Ennek következtében a következő egy hónapban a hírszerző szolgálat illetékesei megvizsgálják az archívum mely része hozható nyilvánosságra. Mint ismeretes egyes román lapok azzal vádolták meg Voiculescut, hogy az egykori Szekuritaté pénzét forgató ICE Dunarea pénzéből gazdagodott volna meg. /Nyilvánosságra került múlt. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 1./ Traian Basescu államfő részletezte, a határozat nyomán a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) mintegy „12 kilométernyi iratot” ad át a CNSAS-nak „a legrövidebb időn belül”. Ezek egy része a bukaresti, más része a vidéki archívumokból kerül át az archívumba, amelyet immár a CNSAS felügyel. Az államfő elmondta, a titkosszolgálatok és az átvilágítók folytatják a Szekuritáté-archívum fennmaradó egyharmadának a vizsgálatát, és ennek sorsáról később döntenek. Csendes László, az átvilágító bizottság magyar tagja elmondta, hogy régóta vártak erre a határozatra. Amíg ugyanis az adatokat a titkosszolgálatoktól kellett kérniük, ki voltak szolgáltatva ezeknek. Csendes sokallotta, hogy a dossziék egyharmadánál merül fel a titkosság esetleges fenntartásának a kérdése. 2000-ben a CNSAS illetékese elmondta, az RMDSZ képviselő és szenátorjelöltjei között egy olyan személy is van, aki együttműködött a Szekuritátéval, de a neve nemzetbiztonsági okokból nem hozható nyilvánosságra. /Gazda Árpád: Tizenkét kilométernyi szekuritátés dosszié. = Krónika (Kolozsvár), márc. 1./

Akad még jó néhány “pettyes” múltú a frissen kinevezett kormánybiztosok és kormánybiztos-helyettesek között. Például Strujan Constantin Hargita megyei kormánymegbízott egy esztendővel ezelőtt még szocdem színekben szaladgált, de azóta demokrata lett. Azt sem lehet érteni, hogy a brassói Madaras Lázár miért lett Mehedinti megye prefektusa. Mona Musca művelődési miniszternek a Trianon című film vetítésének hallatán Erdély elrablása jutott eszébe. Közben a Demokrata Párt elnöke, Emil Boc által vezetett Kolozsvár egyik negyedének főutcája továbbra is a háborús bűnös Ion Antonescu nevét viseli. A bukaresti Északi pályaudvar közelében lévő Negruzzi utcában hatalmas zöld tábla hirdeti, hogy itt van Mihály arkangyal légiójának, azaz a Vasgárdának a székhelye, ahol fasiszta típusú összejöveteleket tartanak. Az újságárus bódékban a legionáriusok lapjait meg könyveit árulják. /Román Győző: Újból ellopjuk Erdélyt? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 1./

A romániai magyar média nem reagált arra, amikor a román ifjúsági válogatott edzője megtiltotta a többségében magyar nemzetiségű ifjúsági válogatott jégkorongozóknak, hogy egymás között magyarul beszéljenek. Még le is parasztozta a csíkszeredai fiúkat. Amikor a szülők, illetve a csíki csapat vezetői értesültek az esetről, azonnal buszt küldtek a 16 játékosért. Akkor a román hokiszövetség leváltotta az edzőt, s a következő mérkőzésen a csapat megnyerte a találkozót. Sokadszorra történik meg, hogy a Bukarestben vendégszereplő csíkszeredai jégkorongozók mérkőzésén magyarellenes jelszavakat skandál az egész lelátó: kifele a magyarokkal az országból. Tokay György még kisebbségi minisztersége idején, valamikor 1996-ban vagy 97-ben feljelentést tett a bukaresti nacionalista, idegengyűlölő megnyilvánulásokért ismeretlen tettesek ellen. Akkor is egy hasonló hokimérkőzésen hangzottak el magyarellenes, illetve egy Dinamo–Rapid futballmeccsen romaellenes jelszavak. A nyomozóhatóság mindmáig nem adott választ a miniszteri (!) feljelentésre. A szélsőnacionalista bukaresti közönség immár 7-8 éve büntetlenül folytatja a hazai magyarság sértegetését. Ujj János kíváncsi arra, hogy a magyar politikusok közül ki veszi a bátorságot, s tesz feljelentést a nyomozószerveknél, s ha kell, a nemzetközi bíróságokon is? /Ujj János: Meddig? = Nyugati Jelen (Arad), márc. 1./

A szórványban működő egyházak állami támogatásáról szóló törvénytervezetet dr. Garda Dezső parlamenti képviselő már a múlt évben három változatban is benyújtotta, de a képviselőházban csak a múlt héten került napirendre. Az első változatot a tavaly mindkét házban megbuktatták, az RMDSZ-től sem kapott megfelelő támogatást. A második változatot a szenátus elfogadta. A harmadik változatot levették a napirendről, mert társszerzője, Kedves Imre már nem képviselő, tehát a második változat maradt fenn. Garda Dezső a törvénytervezet szövegét Kozma Darvas József csíkszeredai esperessel, valamint Vetési László lelkésszel egyeztette. Az új kormány megalakulása után a képviselőház pénzügyi bizottsága leszavazta a törvénytervezetet, és Mona Musca miniszter asszony is ellene érvelt. Az RMDSZ frakcióülésen tettek cinikus megjegyzéseket, de Garda jelezte, hogy tervezetét egyeztette Jakubinyi György érsekkel és Papp Géza református püspökkel is. Amikor napirendre került a törvénytervezet, Nastase ülésvezető nem Gardának adott elsőként szót, ahogy kellett volna, hanem a pénzügyi bizottságnak, amely a tervezet elutasítását javasolta. Ezután beszélt a képviselőházban Garda. A Nagy-Románia Párt frakcióvezetője kifejtette, hogy itt a román nemzeti egyház ellen indul egy ravasz támadás. A törvénytervezet napirendre tűzése előtt Garda komoly lobbit folytatott, végül a liberálisok kiálltak a törvénytervezet mellett. /Gál Éva Emese: Törvénytervezet a szórványegyházak állami támogatásáról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 2./

A vajdasági magyar pártok a kormány nemzetpolitikai koncepciójának ismeretében sem mondanak le a kettős állampolgárság igényéről, ezt derült ki Kasza Józseffel, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnökével és Ágoston Andrással, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) elnökével készült interjúból, az Magyar Szó című újvidéki napilap február 26-i számában. „Úgy látom, csak tologatjuk a kérdést, ahelyett, hogy komolyan megoldanánk” – mondta Kasza. /A vajdasági magyar pártok nem mondanak le a kettős állampolgárság igényéről. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 2./

Botrányba fulladt Eörsi Mátyás szabaddemokrata magyar politikusnak a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemre tervezett március 5-i előadása. A politikust 20-30 tüntető akadályozta meg abban, hogy az egyetemen megtartsa az előadását. A tiltakozók NEM feliratú papírokat emeltek a magasba. A tiltakozókat a magyar politikus mellett Eckstein-Kovács Péter RMDSZ-es szenátor, a szövetség platformjaként működő Szabadelvű Kör elnöke próbálta jobb belátásra bírni, sikertelenül. A tüntetők a résztvevőknek osztogatott szórólapot Eörsinek is átadták. A szórólap szerint „Eörsi Mátyás nemcsak tevékenységével és tetteivel, de nyilatkozataiban is megtagadta a magyar nemzetet.” Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) jelen lévő vezetői újságírók előtt vállalták az akció megszervezését. A tüntetők között jelen volt Soós Sándor, az EMI elnöke, Bagoly Zsolt, az EMI alelnöke, valamint András Imre, a Világszövetség Erdélyi Társaságának az elnöke is. Az előadást végül további incidens nélkül Eckstein-Kovács Péter szenátori irodájában tartották meg. Eörsi Mátyás sajnálattal vette tudomásul a történteket. /Borbély Tamás: Nem engedték be Eörsi Mátyást a Sapientiára. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./ A tüntetők részéről valaki bekiabált: „Menjetek beszélgetni a Gázai övezetbe!” Eörsi Mátyás pedig felindultan odavetette a tüntetőknek: „Olyanok vagytok, mint a nyilasok.” Az egyik szórólap Eörsinek a 168 Óra című budapesti hetilapban megjelent egyik nyilatkozatát idézte, amelyben Székelyföld területi autonómiájával kapcsolatban így fogalmazott: „Adnánk mi területi autonómiát az itt (Magyarország) élő kínai textilkereskedőknek?” Eörsi Mátyás nehezményezte, hogy nem tarthatott előadást a Református Kollégiumban. Az SZDSZ ügyvivője szerint az egyházaknak nemcsak Magyarországon, hanem Erdélyben is demokratikusabban kellene működniük. Pap Géza erdélyi református püspök elmondta: „Miután az anyaországban már elmondta véleményét, most eljön a határon kívülre is, hogy bennünket is kioktasson, és elmagyarázza, miért lehetetlenség megadni az állampolgárságot a határon túli magyaroknak”. Az egyházfő arra is emlékeztetett: az SZDSZ-nek meghirdetett ideológiája a homoszexualitás legalizálása és a kábítószer-fogyasztás liberalizálása. „Ez az ideológia távol áll a keresztény erkölcsiségtől, így összeegyeztethetetlen református egyházunk és kollégiumunk szellemiségével” – szögezte le Pap Géza püspök. /Eörsi Mátyást kiűzték a Sapientia épületéből. = Krónika (Kolozsvár), márc. 7./

Dr. Kötő József egyetemi tanárt egy hónappal ezelőtt nevezték ki az Oktatási és Kutatási Minisztérium államtitkárává. Ugyanabba az irodába tért vissza, ahol 1996 és 2000 között, a Demokrata Konvenció kormányzása idején ugyanezt a munkakört töltötte be. A 2000. évi választásokat követő hatalomváltás után visszatért Kolozsvárra tanítani a Babes–Bolyai Tudományegyetemre, miközben az RMDSZ oktatási és egyházügyi alelnökének tisztségét is betöltötte. Kötő József irányítása alá tartozik a kisebbségi oktatás (ennek végrehajtó szerve a dr. Murvai László vezette főigazgatóság), a minisztérium külkapcsolatainak koordinálása, valamint az iskolaépületek felújításának, újjáépítésének országos programja. Mindenki tudja, melyek voltak az évenként menetrendszerűen visszatérő botrányok az oktatásban, amelyek sok szülőt elriasztottak a magyar iskolától. Kezdődött a beiskolázási számokkal: hol induljanak magyar osztályok, milyen profillal, mit engedett és mit nem engedett a megyei tanfelügyelőség stb. Most Kötő feladatkörében szerepel, hogy jóváhagyhatja a kisebbségi oktatás hálózatát. Eddig vitatott kérdés volt, hogy a felekezeti líceumoknak csak a teológiai profilt hagyták jóvá. Jogkörével élve, már megszületett a rendelet: a felekezeti iskolák a teológiai mellé más profilú osztályokat is indíthatnak. Eddig probléma volt a kisebbségi iskolák vizsgatételeinek összeállítása, most szabályozta ezt is: március 20-ig minden megyéből, ahol van magyar nyelvű oktatás, a pedagógiai körök beküldenek a minisztériumba tíz-tíz javaslatot, a szakos tantervbizottság ezekből kiválaszt tíz tételt, amelyet titkosítanak, és a vizsga napján kisorsolják az öt tételt. A vizsgázók végre anyanyelvükön kapják a tételt, nem kell órákig tétlenül ülniük a padban, amíg megjön a hivatalos fordítás. A tankönyvellátás is a hatáskörébe került, és már mutatkozik is eredmény. Alapvető gond az volt, hogy nem lehetett anyanyelven írott tankönyveket benyújtani. Kötő elfogadtatta, hogy a versenytárgyalásokra a harmadik osztály számára lehet magyar eredeti tankönyvet benyújtani, bármilyen tantárgyból, és sorra következnek a többi osztályok is. Az általános demográfiai fogyás maga után vonja az iskolahálózat újragondolását. Ttörvénybe foglalták, hogy kisebbségi iskolák indokolt esetben a kétszázas létszám alatt is megőrizhetik jogi személyiségüket, és külön koefficiens alapján számítják ki a nekik járó pénzt. Ebben az évben elkezdik az Európai Beruházási Bank kétszázmillió dolláros hitelének „beépítését” kétezer iskolába. A szatmárnémeti Kölcsey Gimnázium kiesett a keretből, mert közben a református egyház visszakapta tulajdonát. Kötőék a pénzt átutalták Szatmárhegy iskolájának felújítására. /Barabás István: Kedvező változások várhatók. Beszélgetés Kötő József államtitkárral. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 7./

A kettős állampolgárságról szóló előadásra nem ment el, mert a magyar parlamenti ülésen, a határon túli magyarok képviselőinek jelenlétében, „Eörsi Mátyás ellenünk kampányolt”- írta Szabó J. Álmos. Amikor a kettős állampolgárság kérése egyértelműen fogalmazódott meg mindegyik határon túli, legitim magyar képviselet részéről, jogi és egyéb akadályokra hivatkozni, csak mert a belpolitikai pártérdek ezt kívánja, nemzetárulás vagy nemzettagadás. Eörsi Mátyás második előadására elment, elsősorban a cím miatt: Kolozsvár és a tágabb régió perspektívái az Európai Unióban. Eörsi előadása eléggé laposra sikerült. Beszélt a jelenkori magyar kormány tehetetlenségéről, az előző kormány okozta hatalmas károkról, néha megemlítve Orbán Viktort is, mint aki mindenért felelős, ugyanakkor szinte semmi nem hangzott el Kolozsvárról és annak szerepéről. A hallgatóság Eörsit érkezésekor megtapsolta. Szabó J. Álmos úgy látja, hogy itt az SZDSZ-es elvek Erdélybe való importálásáról van szó. Arról, amivel a kormányon levő politikusok mindig megvádolják az ellenzéket. /Szabó J. Álmos: Miről is szólt Eörsi Mátyás előadása? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 8./

A december 5-i népszavazás után kiderült, hogy Magyarországon csak másfél millió magyar szolidarizál a határokon kívül élő magyarsággal. A nemmagyar, aki ráadásul a nyilvánosság előtt szónokolt, uszított, most megjelent szégyentelenül, hogy Európáról, a tőkebeáramlásról adjon leckét. Eörsi Mátyás esete Kolozsváron nagy visszhangot váltott ki. Jó, hogy még van egy Erdélyi Magyar Ifjak egyesülete, amely hangot tud adni tiltakozásának és fel tudja mutatni a NEM-et. Persze, ez nem elfogadható, ez nem civilizált, ez nem lojális, ez nem toleráns magatartás, sőt: kirekesztő! Kérdem én, ki rekesztette ki Eörsi Mátyást, ha nem ő önmagát! – írta Ferencz Imre. Februárban 25-én Újhelyi István MSZP-alelnök Csíkszeredában járt. Ráduly Róbert polgármester elmondta: javarészt Újhelyi Istvánnak köszönhető, hogy sikerült előteremteni az augusztus 5-én Csíkszeredában tartandó ingyenes Illés-koncert költségeinek egy részét. Újhelyi „ellenünk agitált”, emlékeztetett Ferencz Imre. Vannak emberek, akik pofátlanok, szégyentelenek. /Ferencz Imre: A szégyentelenek. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 9./

A Budapesten megjelenő Hitel című folyóirat – a nemzeti gondolat leghívebb anyaországi őrhelye – idei februári számát a múlt év december 5-ei népszavazás kérdéskörének szentelte a következő címmel: Nem az nem lehet – Vallomások és elemzések 2004. december 5-éről. „Anyaországi és az elcsatolt területek magyarságának prominens képviselői, a nemzet egységének következetes és elkötelezett szellemi munkásai szólalnak meg”, írta beszámolójában Máriás József. Ez a folyóirat Erdélybe csak igen szórványosan juthat el, ezért Máriás részletes ismertetést adott az írásokból. Duray Miklós írta:. „A hivatalban levő magyarországi kormány Gyurcsány miniszterelnök képviseletében, valamint Hiller és Kuncze pártelnökök – Károlyi–Kun–Szamuely eszmei örököseiként hadat üzentek a nemzetnek.” Fekete Gyula: „Már maga az nemzetgyalázás, ha szavazással kell eldöntenünk, hogy véreinket, testvéreinket, akiket a világpolitika főgazemberei kirekesztettek szülőhazájukból, elnyomásba, megaláztatásba, teljes kiszolgáltatottságba taszítottak, ezeket a magyarságukért sokat szenvedett testvéreinket öleljük-e most már magunkhoz, vagy verjük inkább pofon.” „1990 óta hittünk a változásban. Abban, hogy a rosszat fölváltja a jó” – összegezte tapasztalatát Csoóri Sándor. Megállapította: „a többség egyre szegényedik”, „eltömegesedett körülöttünk a hazugság”, „a nemzetet földbe kell taposni”. Fekete Gyula: a népirtás nemcsak a születések szabályozásában ölt testet, hanem annak korszerűbb változatában is: „a nacionalizmus elleni harc formájában és ürügyén, képtelen túlhajtásával elroncsolni, kiirtani a nemzeti érzést, a nemzettudatot, a nemzeti szolidaritást, végső soron az identitást”. Tőkéczki László: „hazugság volt, de hazugság lett itt minden más érték és a közösség is! Balekoknak való hülyeségek a hit, a haza, a nemzet (magyarság), az erkölcs és a rend.” Domokos Mátyás arra hívta fel a figyelmet, hogy nemcsak a nemzeti tudat gyökereire vettetett a fejsze, csapásai a nemzeti irodalmat sem kímélik: „a társadalom agyán lobotómiát végző civilizátoroknak sikerült elhitetni, hogy ideje lejárt, szerepe véget ért, hogy nemzeti sorskérdéseinket »a dolgot magát nézve« elemző irodalmunk arany öntudata és üzenete ma már nem »trendi«, és az értékeit, önbecsülését oly könnyedén elhajító, feledékeny magyar világ boldogan elhitte a posztmodern bűvigéket, mert ezáltal egy kényelmetlen lelkiismereti nyomás alól is felszabadult”. „Mintha a jóslásokban időnként fel-felbukkanó sárga veszedelem előtt itt volna »a határon túlról jövő magyar veszedelem« ideje! – figyelmeztet Márkus Béla. – Más szempontból a »bevándorlóellenes hangulatkeltésé« – ám csak abban az esetben, ha a képzelt bevándorlók: magyarok.” A felvidéki Koncsol László keserűen tette fel a kérdést: „Mi folyik ebben az országban, miféle nemzet vagyunk mi, az élet vagy a halál népe, az önépítés vagy az önpusztítás, a leépülés vagy a növekedés, az Isten művébe simuló teremtés vagy a Sátánéba szerződött rombolás nyelvközössége?” Pap Géza erdélyi református püspök bibliai példára hivatkozva hirdette december 5-én: „amikor egy népből kihal az egészséges nemzettudat, az egymáshoz való tartozás vágya és igénye, az a nép egészen biztosan pusztulásra van ítélve”. „Ez hát a helyzet, ennyien vagyunk!” „Ebben a szellemi zsarnokságban, megzsaroltatásban Magyarország jobbik fele, a velünk sorsközösséget és szolidaritást vállaló anyaországi magyarok is kisebbségbe kerültek, kisebbségi sorsba kényszerültek – a saját országukban…” (Dudás Károly, Szabadka) Reményeinket „a történelem egyetlen pillanat alatt semmissé változtatta. És ezt a történelmi pillanatot nem lehet soha többé tudatunkból kitörölni. Mert ami megtörtént, az Trianont véglegesítette!” (Gál Sándor, Kassa) „Ennek az országnak a lakói ilyen nemzeti önismerettel, ilyen nemzeti öntudattal élnek?” (Görömbei András, Debrecen) „2004. december 5., »fekete adventje« csakugyan történelmet írt; de az emelkedés történelme helyett az önmegszüntetés eddig elképzelhetetlenül példátlan kísérletének történelmét. (…) Mintha népszámlálás történt volna – a magyarországi magyar kisebbségé, a lelki magyarságé.” (Bertha Zoltán, Debrecen) „Ez hát a helyzet, ennyien vagyunk!” (N. Pál József, Budapest) „Az anyaországi magyarság mindenekelőtt magamagát hagyta cserben, már a kimondott nem előtt. Hogyan ölelje magához a kisebbségben élő nemzetrészeket, ha önmagával is meghasonlott, gyűlölt viszonyban van?” (Rott József, Magyaregregy) „A cserbenhagyott kisebbségek iránti többségi lenézés, megvetés, gúny pedig eddig nem ismert árnyalattal is sötétíti majd a nemzetiségi képet.” (Cs, Nagy Ibolya, Debrecen) „Homlokunkon ott a jel: Káin bélyege. Mindannyiunkén. Azokén is, akik igennel szavaztak.” (Száraz Miklós György, Budapest) „Kedves Nem-párti Testvéreim, milyen érzés Magyarországon magyarnak lenni?” (Vári Fábián László, Kárpátalja) „Úgy érezzük, hogy a magyar állampolgárok többsége elárult bennünket, megtagadta a nemzetet.” (Sepsiszéki Nagy Balázs, Sepsiszentgyörgy) Sütő András: „Permanens döbbenetben nyilván nem lehet élni.” Hasonló gondolatot fogalmazott meg a Gyulán élő Elek Tibor is: „…felállni pedig, mint tudjuk, muszáj, mert földre ütötten élni nem lehet”. „Ez a döntés gyorsítani fogja az erdélyi magyarság (újbóli) felnőtté válását. (…) Azt is mondhatnám, köszönjük, hogy felébresztettetek!” (Zsidó Ferenc, Székelykeresztúr) Magyari Lajos az Erdélyben, a Székelyföldön szórványosan megnyilvánult magyarellenes jelenségek ellenére, arra int, hogy „nemzettársainkat, magyarországi testvéreinket mégsincs jogunk megtagadni”, hogy a történtek dacára „komoly és felelős párbeszédre van szükség”. /Máriás József: Nem, az nem lehet! = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 11./

Március 9-én Verestóy Attila, az RMDSZ-frakció szenátusi vezetője a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) ellenőrzését végző parlamenti bizottság tagjaként a parlamentben letette az esküt. Az RMDSZ-szenátort harmadszorra választották be a nyolc tagú testületbe, amelynek mandátuma négy évre szól. A bizottság fennállása óta először történt meg, hogy alelnöki funkcióba RMDSZ-politikust jelöltek, mégpedig Verestóy Attila személyében. A lap szerint ez szól az RMDSZ-nek, mint az ország egyik stabilitási tényezőjének, de tekintélyének és megbízhatóságának is. Verestóy Attila szenátort kifejtette, a hírszerző tevékenységet egy olyan parlamenti ellenőrzés alatt álló szolgálatnak kell ellátnia, amely mint testület közvetlenül felelős az egész társadalom előtt. Verestóy Attila szerint erősíteni kell a parlamenti ellenőrzést az SRI fölött. /Béres Katalin: Az RMDSZ és a titkosszolgálati „nemzeti vonal”. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 12./

Bem tábornok és Petőfi „kapitány” saját kezűleg is gyilkolták az erdélyi románokat, ez derül ki a Nagy-Románia Párt Tricolorul című napilapjának február 26–27-i számaiban Petre Turlea Petőfi Sándor – hős vagy hóhér? – című írásából. Turlea azt írta, hogy Petőfi gyilkos, elvetemült soviniszta, aki részt vett az öldöklésben, továbbá verseiben buzdította is a magyarokat, hogy kövessék példáját. Állításaira egyetlen forrást sem idézett Petre Turlea, aki szereti a neve előtt feltüntetni a „prof. univ. dr.” titulust. Felsorolt mintegy harminc erdélyi falut, ahol Bem és Petőfi 1849 nyarán olyan sok románt ölt meg, hogy ha összeadjuk a számokat, kiderül, hogy annyian összesen nem éltek e tájakon. Ha a térképen keressük a helységeket, olyan kacskaringós útvonal jön ki, amelyet bejárni a honvédseregnek egy évre lett volna szüksége. Dr. Turlea a forradalom után a ploiesti-i marxista tanszékről egyenesen a Román Nemzeti Egységpárt és a Vatra Romaneasca soraiban kötött ki. Kovászna megye parlamenti képviselője lett, de felvállalta a hargitai románság érdekeit is. Ilyen minőségben 1998. december 29-én a képviselőház plénumában hevesen tiltakozott a baláni bánya bezárása ellen. Azzal érvelt, hogy a város 10 ezer lakosából 7000 román, az RMDSZ őket akarja elűzni a megyéből azáltal, hogy kenyérkereset nélkül hagyja. Turlea azóta kibukott a parlamentből, de újságcikkeiben folytatja a soviniszta uszítást. Felemelte szavát a Petőfi-emlékművek ellen is. /Barabás István: Feltámadó kísértet. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 12./

Ünnepi, megemlékező műsorokkal idézik fel idén is Erdély nagyobb városaiban március 15-ét. Az RMDSZ ebben az évben Marosvásárhelyen tartja központi rendezvényét. „Használjuk ezen az ünnepen hagyományos szimbólumainkat: a piros-fehér-zöld lobogót és a magyar himnuszt! „ „A történelem megtanított minket arra, hogy csak összefogással lehet jövőt építeni. Az erdélyi magyarság pedig számtalanszor bebizonyította, hogy képes összefogni, közös erővel eszközöket teremteni jogaink visszaszerzésére, közös céljaink megvalósítására” – fogalmazott Markó Béla RMDSZ-elnök március 15-i üzenetében. „A magam és Románia kormánya nevében köszöntöm az ország minden magyar nemzetiségű állampolgárát március 15-én, azon az ünnepen, amely rendkívüli jelentőséggel bír az egész magyar közösség számára.” – áll Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök üzenetében, amelyet az 1848-as megemlékezések alkalmából intézett az ünneplőkhöz. „Magyaroknak és románoknak egyaránt fontos lépés volt 1848 a modern nemzetté válás útján, a későbbi európai liberális demokráciák eszmei megalapozásában. A mai ünnep egyben jó alkalom arra, hogy a jövőbe tekintsünk. Alig két esztendő múlva valamennyien egy egységes Európában fogunk élni, és európai állampolgárok leszünk. Nemzetiségtől függetlenül. Románok, magyarok, franciák, olaszok vagy bolgárok, valamennyien egy közös értékeken alapuló szabad földrészen fogunk élni, a tolerancia, sokszínűség és kölcsönös tisztelet jegyében.” – fogalmazott a kormányfő. „Szeretném biztosítani Önöket, hogy az általam vezetett kormány a kisebbségek jogainak garantálását nem pusztán vállalt feladatnak, hanem kormányzási alapelvnek tekinti. Romániában él egy román nemzetiségű román állampolgárokból álló többség, és velük együtt élnek nemzeti kisebbségek. De a legfontosabb az, hogy valamennyien román állampolgárok, akik egyenlő jogokat élveznek, és a mi kormányunk által képviselt román állam tiszteletben tartja a jogaikat. Következésképpen szó sem lehet arról, hogy akár a magyarok, akár más nemzeti közösségek tagjai másodrangú állampolgárok legyenek.” – áll a dokumentumban. /Március 15. – a szabadság ünnepe. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 15./

A háromszéki városi iskolákban hét tanító elveszítheti eddigi állását, mert kevés gyermek iratkozott be első osztályba a tanfelügyelőség által szabott határidő leteltéig. Keresztély Irma Kovászna megyei főtanfelügyelő elmondta, a vidéki iskolákban a gyereklétszámtól függetlenül megalakulnak az önálló vagy az összevont első osztályok, ez azonban a városokban nem lehetséges. Háromszék beiskolázási tervében 53 városi első osztály szerepel, az eddig beiratkozott gyerekek létszáma alapján csak 46 alakulhat meg. Sepsiszentgyörgyön öttel, Kézdivásárhelyen és Baróton egy-egy osztállyal kevesebb indulhat ősztől. A sepsiszentgyörgyi Kiss Árpád Általános Iskolába egyetlen gyerek sem iratkozott be első osztályba. Ez az első megyeszékhelyi tanintézet, amely az önfelszámolás határára jutott. A főtanfelügyelő hangsúlyozta, évek óta csak a belvárosi iskolák teljesítik a beiskolázási terveket. A Mikes Kelemen, a Székely Mikó, a Mihai Viteazul és a Váradi József tanintézet elszívó hatást gyakorol, amióta megszűnt a körzetesítés, és a szülők szabadon választhatják meg, melyik iskolába íratják gyermeküket. /Bíró Blanka: Harc iskolák és óvodák között. = Krónika (Kolozsvár), márc. 15./

Kónya-Hamar Sándor képviselő interpellációt készít elő az etnikai okokból üldözött személyek kárpótlása ügyében. A törvény szerint etnikai hovatartozástól függetlenül mindazokat megilleti a kárpótlás, akik a bécsi döntés következményeként szenvedéseknek voltak kitéve. Azonban Kolozs megye vezetése, a Nyugdíjpénztár mindegyre megkülönböztető eljárást alkalmaz. Az RMDSZ igazolással, tanácsadással támogatja a kérelmezőket. Nehezíti a helyzetet, hogy most már a közjegyző is akadályokat gördít az iratcsomó átvétele elé. Interpellációjának célja a vitás kérdések tisztázása. /Béres Katalin: Egyperces Kónya-Hamar Sándor képviselővel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./

Március 14-én a szenátus ülésén Corneliu Vadim Tudor nagy-romániás szenátor kifogásolta, hogy Sógor Csaba RMDSZ-es szenátor kitűzte a kokárdát. „Kellemetlenül érint, hogy Sógor Csaba Románia szenátusában magyar zászlós kokárdát visel a román szenátori kitűző helyett” – jegyezte meg Vadim. Szerinte ugyanis a magyar lobogó színeit felidéző kokárda, zsebkendő egyaránt a magyar sovinizmus megnyilvánulása. Vadim felkérte a D. A. Szövetség és az RMDSZ politikusait, mérsékeljék Sógort. „Alig tudtam megállítani pár nagy-romániás kollégát. Le akarták tépni melléről a magyar jelvényt” – mondta. Markó Béla válaszolt, hangsúlyozva, Magyarország nemzeti ünnepét évről évre méltó körülmények között ünnepli meg a romániai magyarság. A szövetségi elnök kiemelten kezelte azt is, hogy a román politikumban mentalitásváltás történt, ezt igazolja az egymás után következő miniszterelnökök részvétele a március 15-ei ünnepségeken. „Üdvözlöm azt a szándékot, hogy az Európai Néppárt soraihoz szeretnének csatlakozni, de mi teljes jogú tagként garantáljuk, ilyen retorikával nem kerülnek oda” – figyelmeztette Markó Vadimot. Sógor Csaba arra a kérdésre válaszolva, hogy miért viselte a kokárdát, elmondta, amikor bement a szenátusi ülésre, még nem volt rajta, akkor döntötte el, hogy felteszi, amikor Gheorghe Funar a plénum előtt terroristaszervezetnek minősítette az RMDSZ-t. /B. B. E.: Sógor Csaba kokárdája ellen emelt szót Vadim Tudor. = Krónika (Kolozsvár), márc. 15./ Március 15-e jelentőségét az RMDSZ-frakció nevében Németh Csaba szenátor méltatta a szenátus március 14-i ülésén. Ezután Gheorghe Funar szenátor politikai nyilatkozata következett: élesen támadta a magyarságot. Fájlalta, hogy február 28-án Kolozsvár lakossága nem emlékezett meg a Horia, Closca és Crisan vezette román felkelésről, ezzel szemben az RMDSZ Aradon megünnepelheti a „tizenhárom terrorista magyar tábornokot”, de hasonló románellenes tüntetések színhelye lesz több más erdélyi helység is, ahol ráadásul kitűzik Magyarország zászlaját. Kifejezte abbeli reményét, hogy március 15-én a román kormány megakadályozza „a románellenes, terrorista RMDSZ” rendezvényeit. Markó Béla, az RMDSZ elnöke válaszolt C.V. Tudor megjegyzésére, aki kifogásolta, hogy Sógor Csaba kitűzte a kokárdát. Amikor Markó szólásra emelkedett, Tudor tiltakozott: „Az RMDSZ beszélt már 1848-ban!” Markó Béla szenátor azonban nem zavartatta magát: higgadtan beszélt. Emlékeztetett arra, hogy március 15. az összes magyarok nemzeti napja, amelyet évek óta azok is megünnepelnek, akik Romániában élnek. 1997-től kezdődően valamennyi román kormányfő üzenetben üdvözölte nemzeti ünnepünket, emlékeztetett Markó. /Béres Katalin: Nemzeti ünnepünk, kétféle megközelítésben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 17./

Az Országos Diszkriminációellenes Tanács (ODT) feladata az esélyegyenlőség elvének gyakorlatba ültetése. Nyomban fülön csípték Molnár Józsefet a Székely Nemzeti Tanács egyik gyűlésén tett kijelentése miatt, de más esetben nem ilyen aktívak. A jelek szerint ugyanis a tanácsnak nincs tudomása arról, hogy Kolozsvárt, a városháza Deák Ferenc utca 1. szám alatti épületén, a Nagy-Románia Párt (NRP) hirdetőjén ez áll: „A Basescu–Tariceanu-kormányzat a román nép szégyene. A terrorista szervezet RMDSZ-nek 4 minisztere, 10 államtitkára, 4 prefektusa, 8 alprefektusa van. Adjátok a kezükre a Román Akadémiát, az ősi egyházat, sőt a Fekete-tengert is, hadd legyen Magyarországnak kijárata a tengerre.” Mindez hetek óta látható. Március 12-én az OTV műsorában Gheorghe Funar az RMDSZ-t románellenes, szeparatista, terrorista szervezetnek minősítette. Március 15-én ugyancsak az OTV-ben, ismét az NRP vezetői szólaltak meg. Egyikük a március 15-i ünnepségekkel kapcsolatban arról beszélt, hogy az erdélyi városokban mindenütt nagyon sok magyarországi rendszámú gépkocsi forgolódott, különösen Bánffyhunyadon, miközben Sepsiszentgyörgyön horthysta egyenruhában vonultak fel a lovasok. Mármint az 1848-as huszárok. Asztalos Lajos emlékeztetett: a Nagy-Románia Párt nevében megszólalók elfeledkeztek arról, hogy korábban kijelentették: az országot csak gépfegyverrel lehet kormányozni, a Székelyföldet a hadseregnek kell megszállnia, az RMDSZ-t, ezt a „törvénytelen” szervezetet be kell tiltani – ez irányban törvényszéki eljárást is kezdeményeztek –, hatalomra kerülésük után a magyarság vezetőit, „érdemeik” szerint, főbelövik, felakasztják, karóba húzzák. Közben az RMDSZ részéről sem ellenük, sem mások ellen soha efféle nem hangzott el, az RMDSZ van a kormányban, az RMDSZ az európai néppártok szövetségének a tagja. És mit tesz ilyenkor az ODT? Feladatának teljesítésére itt az alkalom. És mit tesznek az Eörsi Mátyás előadása elleni tiltakozást aláírók? Ezekben és az ehhez hasonló esetekben nem tartják elengedhetetlenül szükségesnek ébernek lenni? /Asztalos Lajos: Terrorista szervezet-e az RMDSZ? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 18./

Az egyik román hírtelevízió Vadim Tudor visszavonulását kommentálva Tőkés László lemondását is hírül adta, másnapra kiderül, a viták folynak ugyan az Erdélyi Nemzeti Tanácsban, de Tőkés nem mond le. Budapesten a gazdák felbőszülve Gyurcsány miniszterelnök arrogáns nyilatkozatán, azzal fenyegetőztek, hogy visszatérnek. Erdélyben Gyurcsány Ferenc üzenetét mindenütt kifütyülték, míg Tariceanu román miniszterelnök üzenetét megtapsolták. Aki azt állítja, hogy az erdélyi és a felvidéki, vajdasági megemlékezéseken azért fütyülték ki a magyar miniszterelnök üzenetét, mert átgyűrűztek a magyarországi pártpolitikai ellentétek, valamit végérvényesen nem ért. Túlságosan elevenek még a december 5-i népszavazás feltépte sebek, s erre emlékezni igazán nem kellenek fideszes agitátorok, hangsúlyozta Bogdán László. Bakk Miklós találóan írta a Krónikában: itt még él a közösségélmény iránti igény, s ezt ott túl nem akarják megérteni. /Bogdán László: Márciusi kaleidoszkóp. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 18./

1990. március 16–17-án véres tüntetések zajlottak Marosvásárhelyen. Egy gyógyszertár bejáratára kétnyelvű feliratot függesztettek ki, emiatt a román tömegek több embert megvertek. A Vatra Romaneasca magyarellenes tüntetést szervezett, és a felheccelt tömeg magyar vért követelt: kötelet Sütő Andrásnak, Király Károlynak, Tőkés Lászlónak és Kincses Elődnek. Március 19–21. Román buszok a környező falvakból újabb tömegeket hoztak Marosvásárhelyre, akik az RMDSZ székházát fejszékkel és dorongokkal ostromolták meg. Mintegy 75 ember maradt az épületben, akiknek a később megérkező katonaság szabad elvonulást ígért, ám amikor kijöttek, az indulatoktól elvadult tömeg láncokkal és botokkal ütlegelni kezdte őket. A katonaság tétlenül szemlélte az eseményeket. Sütő András súlyosan megsérült, fél szemére megvakult, és több bordája eltörött. A román kormány nyilatkozatában Magyarországot vádolta a marosvásárhelyi vérengzésért. Király Károly visszautasította ezt a megállapítást. 1991. január 19. Előzetes letartóztatásba helyezték Cseresznyés Pál marosvásárhelyi lakost, akit a tüntetések idején készült filmfelvétel alapján azonosítottak azzal, aki belerúgott Mihail Cofariu román tüntetőbe. A perben Cseresznyés Pál egyetlen rúgásért 10 év börtönre ítélték, ebből hat évet letöltött, végül a nemzetközi nyomásnak engedve, 1996 karácsonyán szabadon engedték. /Emlékeztető 1990. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 18./

Bokor Ferenc /Székelyudvarhely/ 63 éves, szívesen emlékszik életének népszínházas időszakára, amikor lelkes csapatukkal nagy sikereket arattak sok térségbeli településen, de még magyarországi, bukaresti színpadokon is, olyan körülmények között, hogy sokszor ők gyűjtötték össze az autóbusznak a gázolajat az útra. Bokor Ferenc 1967-ben szerepelt először a színjátszó csoportban, egy Balázs Imre által rendezett irodalmi montázsban. Ezzel az előadással elmentek Bukarestbe, az országos fesztiválra, és második díjat nyertek. Székely népviseletben Tomcsát, Tompát, Kányádit szavaltak. 1968-ban átment a Népszínházhoz – dr. Balogh József törvényszéki elnök rendezte általában a darabokat – és a Svejkben lépett fel először. Aztán 25 évig, 1993-ig szinte megszakítás nélkül a Népszínháznál tevékenykedett. A diktatúrában el tudott jönni egy temesvári, nagyváradi, szatmári színház egy-egy hetes turnéra Székelyudvarhelyre és vidékére. Ez már a múlté, a pénzhiány nem teszi lehetővé ezeket a turnékat. Annak idején, amikor ők kiszállásra mentek, otthonról vittek élelmet. A jéghideg kultúrházban próbáltak. Az ötvenes években a Csárdáskirálynő, a Víg özvegy, a Három a kislány, a Jézusfaragó ember mind színre kerültek. Bokor Ferenc nemcsak szerepelt, írt is kisebb jeleneteket. Azt először be kellett vinni Csíkszeredába, ott az elvtársak megnézték. Olyan is volt, hogy átjöttek Csíkból, és abba is belekötöttek, hogy véletlenül piros-fehér-zöld villanykörték égtek. Bokor Ferencet nagyon bántja, hogy nincs már műkedvelőkből álló Népszínház. /Kiss Edit: Azok a csodálatos népszínházas évek! = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 18./

Március 19-én Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában dr. Kincses Előd, a Maros megyei Nemzeti Megmentési Front volt alelnöke szervezésében megemlékezést tartottak, amelyen felidézték az 1990-es márciusi eseményeket. A 15 évvel ezelőtt történtekről Schmidt Mária történész, a budapesti Terror Háza Múzeum igazgatója és Gabriel Andreescu politológus, lapszerkesztő beszélt. Dr. Kincses Előd szóvá tette, hogy bár az RMDSZ most kormányzaton van, még mindig nem derítették ki az 1990-es marosvásárhelyi események kezdeményezőit, felbujtóit. Azóta 40 magyart és cigányt ítéltek el, de az igazi vétkesek büntetlen maradtak. Az ügyvéd elmondta, a romániai magyar autonómia-törekvések csakis összefogással érhetők el, ezért meghívta a rendezvényre az RMDSZ szenátorait és parlamenti képviselőit, de senki sem jött el, kivéve Kerekes Károly képviselőt. Sütő András betegségére hivatkozva maradt távol, eljött viszont a Ceausescu rendszer két ellenállója: Király Károly és Tőkés László püspök. Fehér karácsonytól a fekete márciusig címmel készült videofilm idézte a nagyszámú közönségnek az 1989. december 22. és a 1990. március 20-a között Marosvásárhelyen történteket. Schmidt Mária felolvasta Orbán Viktornak a Fidesz Polgári Párt elnökének az üzenetét. Schmidt Mária történész kifejtette, Tőkés Lászlónak sikerült maga mögé állítani Temesvár lakosságát. Ez forradalom volt – vélte a történész, az viszont, ami Bukarestben történt, az kételyeket ébreszt. Az 1989. december 21-i népgyűlésen a zavargásokat kirobbantók, majd a mai napig se tisztázott terrorista diverzió arra utal, hogy titkosszolgálati erők álltak a háttérben. A Szekuritáténak és a párt másodvonalbeli politikusainak kapóra jött Temesvár, hogy ennek ürügyén megrendezzék a bukaresti forradalmat. A figyelemelterelés, a dezinformálás voltak a visszarendeződés eszközei. Romániában a pártállami rendszert saját politikai elitje buktatta meg, így a rendszerváltás felemásra sikerült. Ameddig nem derül ki, hogy kik lőttek 1989 decemberében, kik szervezték a márciusi pogromot, kik irányították a bányászokat Bukarestbe, addig nem teljesedik ki a rendszerváltás. Gabriel Andreescu elmondta, hogy 1989 decemberében nem számolták fel a Szekuritátét, csupán a hadsereg hatáskörébe helyezték azzal a feltétellel, hogy a hadügyminisztérium három hónapig biztosítsa a titkosszolgálat tagjainak fizetését, majd ezt követően felszámolják őket. A három hónap márciusban járt le. Gabriel Andreescu Emil Constantinescu volt államfő könyvéből idézett, aki leírta, hogy a titkosszolgálat 1990-től, de mandátuma alatt is a román-magyar konfliktust tévesen állította be és szándékosan félretájékoztatták az államhatalmi szerveket. Gabriel Andreescu kifejtette: kétségtelenül Ion Iliescu az 1990 márciusi események stratégája és munkáját Virgil Magureanu a Román Hírszerző Szolgálat első vezetője segítette. 1990. március 19-én Ion Iliescu Virgil Magureanu társaságában Temesváron tartózkodott, ahol az ottani értelmiségiek arra kérték, szervezzenek egy barátság felvonulást, amelyen jelezni kívánták, lehet megoldást találni a marosvásárhelyi konfliktusra, mire Iliescu kijelentette, a románok és a magyarok között akkora szakadék van, hogy azt már lehetetlen áthidalni. Virgil Magureanu hozzáfűzte: Erdély egy puskaporos hordó, nincs mit tenni... Valójában az történt, hogy március elején az Országos Nemzeti Megmentési Front állandó bürója – amely a volt kommunista pártvezetőkből is állt, mint Ion Iliescu, Silviu Brucan, Dumitru Mazilu és Petre Roman – titkos ülésen eldöntötte, hogy kirobbantják a marosvásárhelyi etnikai konfliktusokat, aminek célja egyértelműen a hatalom átmentése volt. Az RMDSZ kormányon van, így most joggal kérheti, hogy a 15 évvel ezelőtti eseményekre a jelenlegi hatalom fényt derítsen, hangoztatta Gabriel Andreescu előadásában. A rendezvényre eljött Vasile T. Suciu nyugalmazott rendőrtiszt és Judea Ioan ny. ezredes, az 1990-es márciusi események egyik főszereplője, aki az igazát tisztázni szerette volna, így a rendezvény szünetében szót kért, azonban a hallgatóság azt nem engedélyezte. /Vajda György: Le kell bontani a hazugság falát! A titkosszolgálat szervezte a forradalmat és a pogromot. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 21./ Bögözi Attila újságíró úgy minősítette, hogy Tőkés László az 1989-es romániai fordulat elindítójaként nem tudott megmaradni a hősök panteonjában, továbbá Kincses Előd, Marosvásárhely fekete márciusának egyik kulcsembere sem tudott megmaradni annak a nagyformátumú politikusnak, akinek 1990. március 20-án „a főtéren tüntető magyar tömeg – ma már tudjuk azt is, hogy tévesen – látta”, ugyanis a „főáramlatából a perifériára sodródott”. Az újságíró nem érti, miért kellett Kincses Elődnek rászervezni még egy másik rendezvényt az emlékezésre. Szerinte a Pestről jött Schmidt Mária történész (a Terror Háza Múzeum igazgatója) olyan szinten, mintha ezt első osztályosoknak tenné, elmesélte, hogy milyen is volt az élet a Ceausescu-korszakban. /Bögözi Attila: Ha emlékezni külön kottyan kedve. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 21./

A szenátus március 21-i ülésén Eckstein-Kovács Péter szenátor politikai nyilatkozatában egyetértését fejezte ki azzal a tervvel kapcsolatban, hogy a magántulajdonra vonatkozó jogszabályokat egyetlen törvénykönyvbe foglalva egységesítsék. Felhívta a figyelmet arra, hogy a kisajátított ingatlanok tényleges visszaszolgáltatása a helyi hatóságok közreműködésével történik, és ez a Székelyföldtől a Regátig mindenütt vontatottan halad. Kolozs megyében például hozzávetőleg 3000 ügyben késik az ingatlanok tényleges visszaszolgáltatása. /RMDSZ Tájékoztató, márc. 22. 2961 sz./

Háromszéken az illyefalvi székhelyű, svájci alapítványi és kormánytámogatással létrehozott LAM Alapítvány tizenhárom éve azon munkálkodik, hogy a mezőgazdaságban teret hódítson egy, a piacgazdasági körülmények között is életképes gazdálkodási forma. Orbán Miklós mezőgazdasági szakember, a LAM oktatási programjainak felelőse a kezdetektől részt vett a szervezet stratégiájának kidolgozásában. Elmondta, hogy 1992-ben beindítottak vállalkozásokat a mezőgazdaságban. Hitelt folyósítottak gépvásárlásra. Az alapítvány sok gépet hozott be Nyugatról, ezeket nagyon olcsón adták. Beindultak az állattenyésztő telepek, de sokan tönkrementek. A tejár, a sertéshúsár kedvezőtlenül alakult. Növénytermesztésben viszont volt fejlődés, ma egyes gazdaságok európai szinten is versenyképesek. Az agrárvállalkozás fellendítését célozta az oktatási program is. Elméleti oktatás mellett tangazdaságot működtettek. Földvásárlásra is nyújtanak hitelt. Az Új Kézfogás Közalapítvány adott támogatást erre a célra. Időközben ez leállt, mert az új magyar kormány már nem támogatta a földvásárlást. Orbán Miklós mérnök emlékeztetett: 1992 és 1998 között, amikor Háromszéken a burgonyának aranykora volt, akkor gépesítette magát a földművesek nagyobb része. Azonban a traktorokat nem tudják megfelelően kihasználni. Célszerű lenne gépköröket működtetni, de nagy a bizalmatlanság az emberekben. /B. Kovács András: Ahogyan a LAM szeretné. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 24./

Traian Basescu államfő kijelentette, hogy egyelőre „félreteszi” az észak-erdélyi autópálya ügyét az úgynevezett IV. páneurópai korridor hazai szakaszának megépítése javára. Nem mondta ki, hogy ezzel végleg lemondana a (Bukarest)-Brassó-Marosvásárhely-Kolozsvár-Bors autópályáról, de jelezte, arra egyelőre nincs pénz. Markó Béla miniszterelnök-helyettes határozottan leszögezte: az RMDSZ programjában az észak-erdélyi autópálya megépítése főhelyen szerepel, az RMDSZ nem érthet egyet azzal, hogy az autópálya építési folyamatát leállítsák. /Gyarmath János: Észak-Dél háború a láthatáron? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 29./

Egri István, a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségének elnöke nyílt levében fordult Markó Bélához, az RMDSZ elnökéhez a kisebbségi törvénytervezettel kapcsolatban. Egri István hangsúlyozta, az önrendelkezés létszükséglet. A kisebbségi lét elsősorban közösséghez kötött. A társadalom működésének elengedhetetlen feltétele, hogy a társadalmat szervező szereplők, a kormányzat/politikum, a gazdasági és civil szféra egymástól függetlenül cselekedhessenek. Ezért a kisebbségi törvénytervezet módosításra szorul. A törvénytervezet véleményezésére szánt idő (3 munkanap) nagyon rövid ahhoz, hogy a civil szervezetek az ügy jelentőségéhez mérten felelős módosító javaslatokat dolgozhassanak ki. Ahhoz pedig végkép nem elegendő, hogy a véleményezés során a társadalmi részvétel is megvalósuljon. A Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége (MCSZESZ) kötelességének tekinti a társadalmi vita kibontakoztatását és megszervezését, ezért kérik, hogy a javaslatok beküldési határidejét módosítsák május 31-re. /Felelősen, egymást tisztelve.= Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 29./

Óriási diplomáciai sikert könyvelhet el a Székely Nemzeti Tanács – adta hírül néhány elektronikus forrás. ,,Brüsszelben március 30-án az Európai Parlament (EP) Külügyi Bizottsága a Kárpát-medencei magyarság számára sorsdöntő javaslatot fogadott el. Az unió a román csatlakozás feltételéül szabta az erdélyi magyar önkormányzat megteremtését” – jelentette Reiter Szilvia, a Magyar Demokrata munkatársa Brüsszelből. A dél-tiroli Michael Ebner és Ignaci Guardan katalán képviselő nyújtotta be azokat a javaslatokat, amelyekben az önkormányzatiság megteremtését szorgalmazták. A bizottság fideszes tagja, Gál Kinga saját javaslatával csatlakozott az előterjesztéshez. Tabajdi Csaba /MSZP/, a hírek szerint, az RMDSZ autonómiapótlékként az asztalra tett nemzetiségi törvénytervét elégségesnek tartja az önkormányzatiság helyett. Az SZDSZ-es Szent-Iványi István azt javasolta, hogy a Külügyi Bizottság a romániai romakérdéssel foglalkozzék. Gál Kinga EP-képviselő a Magyar Nemzet riporterének arra a kérdésére, hogy többféleképpen értelmezték a külügyi bizottság határozati javaslatát, a következőket válaszolta: Ami a konfúzióhoz vezethetett, talán az, hogy a francia nyelvben az önkormányzatiságot ,,autonómiának” fordítják. Ez így is maradt a francia szövegváltozatban, azzal a kijelentéssel, hogy hozzáteszik az angol self-governments szót. Óriási előrelépés történt, de nem mondhatnánk, hogy az önkormányzatiságot tűzték volna ki a román EU-csatlakozás feltételeként. Ez nagyon messzemenő következtetés lenne. – Michael Ebner dél-tiroli képviselőt és Ignaci Guardan katalán EU-parlamentert a kisebbségvédelem kiválóságának és magyar nemzet jeles képviselőinek kell tekintenünk, állapította meg Sylvester Lajos. Sylvester Lajos: Székelyföldi önkormányzat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 2./