A magyarokhoz címmel magyarság- és istenes versekből állított össze hatalmas és megrendítő gyűjteményt Medvigy Endre. Az Ómagyar Mária-siralomtól Trianonig és napjainkig sorakoznak a versek, 584 oldalon. A gyűjteménynek természetesen vannak előzményei, ezek közül Alexa Károly Magyar Zsoltár című antológiájától a Psalmus Hungaricus című, Pomogáts Béla által összeállított breviáriumig és a Benedek István szerkesztette Rendületlenül című, hazafias verseket tartalmazó kötetig, vagy a Lisztócky László Castrum Kiadónál megjelenő antológiájáig számosat fel is sorol rövid előszavában Medvigy. Azonban hogy ilyen terjedelmű – az egész magyar nyelvterületet átfogó – kötet megjelenésére eddig nem került sor. Kiadásáért mind az összeállítót, mind a Felső-magyarországi és a Kiskapu Kiadót dicséret illeti. Különösen nagy érdeme Medvigy Endrének, hogy a Trianon után szétszakadó ország elszakított területeken születő verseire is figyel, tekintélyes terjedelmű fejezetek foglalkoznak az erdélyi, felvidéki, délvidéki, kárpátaljai és a Nyugaton születő költők hazafias és istenes verseinek bemutatásával. Példázva a hét évszázados magyar költészet szellemi egységét és hallatlan erkölcsi erejét. /Bogdán László: Hazádnak ­rendületlenül!… = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 19./

Konszenzussal fogadta el a kormány a kisebbségi törvénytervezetet május 19-i ülésén. A tervezet szerint a kisebbségi közösségek választott tanácsai beleszólhatnak minden olyan kérdésbe, amely az anyanyelvű oktatási vagy művelődési intézményekre vonatkozik, és nélkülük nem lehet ezekről dönteni. A törvény szabályozza a Romániában élő nemzeti kisebbségek jogállását, a kisebbségi szervezetek státusát, és egyúttal megteremti a kulturális autonómia kereteit. Az RMDSZ közleménye szerint a törvény elfogadása fontos lépés lesz az európai kisebbségjogi normák romániai alkalmazásában A tervezet vitáját sürgősségi eljárással hamarosan megkezdi a parlament. A tervezet tiltja, hogy adminisztratív úton közvetlenül vagy közvetetten módosítsák egy vidék lakosságának etnikai összetételét. A törvény szerint a kisebbségek minden tantárgyat tanulhatnak anyanyelvükön, kivéve a román nyelvet. A jogszabály-tervezet arra is kötelezi az iskolákat, hogy azokban az intézményekben, ahol magyar tagozatok működnek, legyenek magyar nemzetiségű igazgatók vagy aligazgatók. Iskolák és osztályok megszüntetésekor vagy összevonásakor a hatóságoknak konzultálniuk kell az érintett kisebbség képviselőivel, az autonómiatanácsok beleegyezése nélkül ilyen vonatkozású döntést nem fogadhatnak el a hatóságok. A kisebbségek megyei szintű autonómiatanácsokat is létrehozhatnak. A közszolgálati rádió és tévé kisebbségi szerkesztőségeinek kinevezése is csak az autonómiatanácsok jóváhagyásával történhet. Az autonómiatanácsok legkevesebb hét tagból, és legtöbb 91 személyből állhatnak. Az 5 ezernél kevesebb személyből álló nemzeti kisebbségnek hét tagú tanácsa, az 1 milliót meghaladó, mint például a magyar kisebbség esetében 91 személy alkotja majd a testületet. A tanács tagjai négy éves mandátummal rendelkeznek. /Borbély Tamás: Elfogadta a kormány a kisebbségi törvénytervezetet. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 20./

Az amerikai képviselőház külügyi bizottsága május 18-án egyhangúlag elfogadta azt a határozati javaslatot, amely a kommunista uralom alatt elkobzott romániai egyházi ingatlanok igazságos és gyors visszaszolgáltatását sürgeti. A tervezetet Tom Lantos, a képviselőház külügyi bizottságának demokrata párti tagja terjesztette be április 6-án Tom Tancredo republikánus párti képviselőtársával együtt. A határozati javaslat felszólítja Románia kormányát, „teljesítse kötelezettségét a volt kommunista hatalom által jogtalanul elkobzott egyházi ingatlanok méltányos, haladéktalan és igazságos visszaszolgáltatására”. A dokumentum konkrétan a történelmi magyar egyházakat, a zsidó közösséget és a görög katolikus egyházat nevezi meg. Emlékeztet rá, hogy a négy magyar történelmi egyháztól (római katolikus, református, evangélikus és unitárius) 2140 iskolát, kórházat és más intézményt koboztak el törvénytelenül, a zsidó egyházközségeket több mint ezer ingatlantól fosztották meg, a görög katolikus egyházat pedig feloszlatták. /(Tóth László / MTI): Az egyházi javak visszaszolgáltatásáért. Amerikai sürgetés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 20./

Nem zárkózott el a sepsiszentgyörgyi RMDSZ a közös trianoni megemlékezés gondolatától – jelentette be Gazda Zoltán, a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) sepsiszéki szervezetének elnöke. A trianoni döntés 85. évfordulójára – június 4-ére – emlékező rendezvényt Gazda szerint politikai beállítottságtól függetlenül közösen kell megtartani, erről az MPSZ a történelmi magyar egyházakkal és a nemzeti elkötelezettségükről tanúbizonyságot tett civil szervezetekkel kíván tárgyalni. „A trianoni döntés nem pusztán politikai pártokat, szervezeteket, személyeket érintett, hanem egységesen a magyar nemzetet” – hangsúlyozta Gazda. Az MPSZ terve szerint a megemlékezés az Erzsébet parkban, az országzászló egykori helyén lesz, ahol improvizált zászlórúdra felhúzzák a fekete szalagos nemzeti lobogót. Az elhangzó beszédek Trianon következményeiről és a székelyföldi területi autonómia fontosságáról szólnak. Tóth-Birtan Csaba, a sepsiszentgyörgyi RMDSZ elnöke elmondta, szerinte nincs akadálya a közös szervezésnek. /Bíró Blanka: Lesz közös MPSZ–RMDSZ trianoni megemlékezés? = Krónika (Kolozsvár), máj. 20./

Megdöbbentő hírek: román tinédzserek bandákba verődve megvernek magyar tizenéveseket. Hogy miért? Mert Székelyföldön pár évtizede néhány százalék híján még színmagyar városukban magyarul, azaz anyanyelvükön beszélnek. Értetlenül fogadta mindenki a vajdasági magyarverések szörnyűségeit. És ha magyarok megvertek némely szerb fiatalt, akkor öt temerini magyar verekedőt együttvéve 61 évi börtönbüntetéssel sújtottak, amíg más esetekben a szerb elkövetőknek haja szála sem görbült. A budapesti és általában a magyarhoni verekedéses garázdaságokat, mint például a mostani cigány-cigány ,,kardvívásokat” ugyancsak távolinak tartották, írta Sylvester Lajos, „amelyek némelyeknek ismételten alkalmat szolgáltatnak arra, hogy magyargyűlölő indulataiknak szocialista párttársaikkal együtt szabad teret engedjenek.” Közben erdélyi hídfőállásaikat is építgetik bizonyos lapok, bértollnokok, megélhetési politikusok révén. Derült égből villámcsapásként jött a sepsiszentgyörgyi magyarverősdi, ennek bandajellege, primitív agresszivitása. A bandák ellen a hatóságoknak kell határozottan fellépniük. /Sylvester Lajos: Háromszéki magyarverősdi. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 26./

Stefano Bottoni: A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy /A Hét (Marosvásárhely), 2005. február 17./ című tanulmányával kapcsolatban a hetilapban folyó vitára reagált: a/ Bíró Béla a főszerkesztőhöz, Parászka Borókához szóló levelében jelezte, kérésük ellenére nem akar hozzászólni a Sütő-Földes-ügyben folyó vitához, mert ez „voltaképpen az ún. népi-urbánus ellentétekről szól, s melyet résztvevői ráadásul a kommunista hatalmi harc eszközeivel folytatnak le, mindenkit elkerülhetetlenül bemocskol.” Azért hozzászólt, minősített, Sütővel kapcsolatban megjegyezte: „semmi értelme egy beteg oroszlánt megrugdosni.” Továbbá Sütő „kifulladt tehetségekből és frusztrált értelmiségiekből (határokon innen és túl), olyan – jól mozgósítható és hatékony – véd- és dacszövetséget alakított ki és tart fenn maga körül, mely a Mester megvédelmezésére bármikor hajlandónak és képesnek mutatkozik.” /Bíró Béla: Kedves Boró! =A Hét (Marosvásárhely), máj. 26./ b/ Cs. Nagy Ibolya emlékezett: Sütő András a Szemet szóért és a Heródes napjai című munkáit régi írógépén készült formában küldte el a debreceni Csokonai Kiadóba. Így cáfolni tudja Kuszálik Péter szakszerűtlen, mélyen rosszindulatú kijelentését, amellyel kivetné az irodalomból mindkét Sütő-művet mondván: „egyszerűen hamisításnak lehet tekinteni az egész kötetet”. Valójában Sütő javításait szintén jelölték a könyvben, az olvasó tudomására hozták a kiegészítéseket. Kuszálik Sütő-utálatában mindenkit – aki neki nem teszik – hazugnak, félrevezetőnek, hamisítónak nevez. Egyébként Márkus Béla Heródes-kritikájában szó sincs arról a következtetésről, amit Kuszálik a szájába ad: hogy „megkérdőjelezné a naplók hitelességét”. Cs. Nagy Ibolya megállapította: a diktatúra „pártdalai (és prózája) mögött hosszabb-rövidebb ideig, kevés kivétellel ott nyüzsgött szinte mindenki, Páskánditól, Földes Lászlón, Székely Jánoson, ideig-óráig Kányádi Sándoron, Lászlóffy Aladáron, Szilágyi Domokoson és másokon át Sütő Andrásig…” Cs. Nagy Ibolya feltette a kérdést: Milyen eljárás az, hogy „egyik emberből, például Földes Lászlóból korunk hősét, a század áldozatát növesztünk, elfelejtve épp tőle idézgetni – újra és újra – nagy passzusokat a süket párthandabandáiból; a másikból, Sütő Andrásból meg mindenestől hazugot, becstelent, kollaboránst, feljelentőt nyomorítunk?” Cs. Nagy Ibolya emlékeztetett, hogy a vitában megszólalt az akkori pártgyűlés jegyzőkönyvének vezetője /Dáné Tibor/, ebből kiderült, hogy a jegyzőkönyvet többször átírták, megváltoztatták. Ekkor csend lett, de senki sem kért bocsánatot. /Cs. Nagy Ibolya: Körtánc – a kályha körül. = A Hét (Marosvásárhely), máj. 26./ c/ Közölték Sütő András korabeli, Földes László elleni feljelentését. Ebben szó esik arról, hogy Földes László az ideológiai és politikai tévelygések egész sorozatát követte el. /Sütő András: A Román Munkáspárt Központi Vezetőségének. = A Hét (Marosvásárhely), máj. 26./ d/ Stefano Bottoni megírta, hogy a „Földes-vita kapcsán többen fogalmazták meg azt a kritikát, hogy a kelleténél nagyobb teret szenteltem egy nem túlságosan súlyosnak mondható esetnek, egy olyan konfliktusnak, amelyik a nomenklatúrán belül zajlott, és aminek nem voltak (annyira) súlyos következményei.” Utólag belátja, hogy valóban nem Földes Lászlóról kellett volna beszélnie, hanem valaki másról. Sántha Antal katolikus pap volt például az egyetlen katolikus pap, akiről valaha is több oldalon át cikkezett a Scinteia /az akkori román központi pártlap/ 1958. december 25-én (és a Scinteia nyomán az összes romániai napilap). Őt ugyanis vádolta a párt, az állambiztonság, majd a bíróság, hogy pedofil. A Magyar Autonóm Tartományi Pártbizottság Titkársága pontos utasításokat adott, hogy kiknek kell megjelenniük a tárgyaláson, főleg gyermekes anyáknak. Sántha Antalt 12 év fogházra ítélték. Miért pont őt választották? A párt egyszerre akar Márton Áronra és híveire lecsapni, szabadulása után új lakhelyén (Mikóújfaluban) is hittanórákat tartott, és eközben magyar történelmet és irodalmat is tanított. Erre a hatalom egy amatőr színjátszócsoportot küldött a faluba, 1974-ben, és előadatott egy darabot, a Csodát. A Csoda egy erkölcstelen, maradi, előítéletes papot parodizált. Sántha Antal azonban a sok megaláztatás után sem hagyta magát, és a templomban kiátkozta a színjátszó társaságot. Erre a megyei pártbizottság határozatot hozott arról, hogy február 21-én a Megyei Tükörben a színdarabot dicsőítő cikk jelenjen meg. A cikket Magyari Lajos szerkesztőnek kellett aláírnia. Bottoni feltette a kérdést, meg tudna-e bocsátani? Főleg ha elmarad a bocsánatkérés, sőt annak szándékát sem látja. /Stefano Bottoni: Egy marslakó naplója. 1958. december 25. = A Hét (Marosvásárhely), máj. 26./

Cseh Tibor nyolc évtizednyi világjáró bolyongás után haló porában tért vissza Alsócsernátonba. A II. Rákóczi Ferencek, a Csoma Sándorok, Tamási Áronok, Wass Albertek sorsa az ilyenféle hazatérés. Cseh Tibor a székelyföldi faluban élt hatéves koráig, nagyanyja halálakor meghagyta utolsó kívánságaként, hogy Tibort, az elsőszülött fiút Magyarországon neveljék. Ez 1930-ban volt, amikor a magyar megmaradás életkérdés volt. Így került a hatéves fiú Budapestre, papírok nélkül. Gyermektelen nagybátyja otthonába került, aki később örökbe fogadta, hogy magyar állampolgár lehessen legálisan, és útlevelet kaphasson, hogy hazalátogasson néha a szülői házhoz. Az amerikai Magyar Baráti Közösség 2005-ös Itt-Ott Kalendáriumát örökös tiszteletbeli főszerkesztője, Cseh Tibor emlékének szentelte, és a múlt év szeptember 4-én tartott búcsúztató felszólalások szövegét közölte. Ezekből a búcsúszövegekből kirajzolódik Cseh Tibor örökös vándorlássorozata. Cseh Tibor szellemi kisugárzásának mintadarabjai maguk a megemlékezések is. Mélyen hívő ember volt, de egy felekezetek fölött, mindenkit befogadó Istent hitt. Az utolsó időkig, szinte megszállottan: irodalmi cikkeket írt, folyóiratot szerkesztett, történelmi előadást tartott, tábort látogatott, ösztöndíjprogramot szervezett, lobbizott, toborzott. S mindezt a magyarságunk fennmaradásáért tette. Cseh Tibor hosszú évekig élt Brazíliában, majd családjával az USA-ba költözött. Brazíliában cserkészkedett, egy egész generációt nevelt fel magyarságával, Erdély-rajongásával. A mai napig emlegetik, ahogy ő a tábortüzeknél elmondott egy Sütő-idézetet, egy Reményik-verset, egy székely anekdotát. Cseh Tibor nevelőapja kívánságára vegyészmérnökként végzett, pedig író szeretett volna lenni. Szabad idejét, éjszakáit az írásnak szentelte. Mindenkit arra tanított, hogyan lehet megőrizni az elhagyott hazát. Hűséges jó barát volt, aki mindig kész volt segíteni, , mindent elvállalt, csak hogy könnyítsen mások gondjain. Nemcsak a Magyar Cserkészt és a Vezetők Lapját szerkeszette, hanem az Itt-Ott-ot, végül a Transsylvaniát is, mellyel egy világot átfogott. Ludányi András professzor emlékezett rá: ,,Cseh Tibor a szervezés, a tanítás és a lelkesedés megtestesítője. A magyar cserkészmozgalom és a Magyar Baráti Közösség egyik legkiemelkedőbb alakja. Elkötelezett ember, akit a sors, az isteni akarat és Nagyanyja utolsó kívánsága a magyarság szolgálatába állított. Sokoldalú, művelt, tág látókörű és fegyelmezett magyar, aki tudását, lelkesedését, élettapasztalatát közösségével, munkatársaival, családjával önzetlenül mindig megosztotta egy jobb, szebb, értelmesebb jövő reményében. Munkabírását és a közösségnek szolgálatát még az 1999 nyarán elszenvedett agyvérzése sem törte meg. Bár ez a csapás lebénította jobb oldalát – tolószékben ülve, bal kézzel pötyögtette a komputer billentyűit –, az általa szerkesztett folyóiratok ugyanolyan rendszerességgel jelentek meg, mint addig.” Cseh Tibor 1996-ban, a magyar millecentenárium évében megszervezte a Csehek Csernátoni Világtalálkozóját. Ez a gondolat iskolát teremtett, azóta több erdélyi família hívta haza rokoni, baráti együttlétre a világba szétszóródott atyafiságát. /Sylvester Lajos: A tábortűz bennünk szunnyad. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 26./

Néhány hete Budapesten, a Moszkva téren, fényes nappal, zsúfolt autóbuszon egy illető szamurájkarddal támadt egy tizenöt esztendős cigányfiúra, aki súlyos (életveszélyes) sérülésekkel került kórházba. Az áldozat roma származású volt, a bulvárlapok azonnal, meg sem várva a rendőrségi nyomozás végeredményét, fasiszta, rasszista, etnikai jellegű támadásról beszéltek. Ezt felkapták a magyar média divatos hírmagyarázói, politológusai s a politikusok is, figyelmen kívül hagyva azt a rendőrségi nyilatkozatot, miszerint a vizsgálat ugyan még folyamatban, de semmi nem utal rasszista jellegű támadásra. A magyar parlamentben Gyurcsány Ferenc, miniszterelnök lefasisztázta a fél országot, s ugyanilyen minősítések hangzottak el tévéállomásokon, jelentek meg a sajtóban. Azután kiderült, hogy az elkövető is roma volt, de a magyar fasiszta veszélyt emlegetők, a magyar rasszizmus ördögét fantáziálók közül csak Tamás Gáspár Miklósban volt annyi tisztesség, hogy a Hír Televízióban megkövesse azokat, akiket esetleg elsietett ítélkezésével megsértett. Mások nem így tettek, a parlamenti ülésen a politikusok egymásra mutogattak, elképesztő volt hallani a roma származású szociológust, aki szerint a Mortimer becenevű, roma származású fiatalember mélymagyar viselkedési mintákat követett volna… (Milyen ,,mélymagyarok” szaladgálnak mezítelen szamurájkardokkal ma Budapest utcáin, akiket a balszerencsés Morimer utánozni akar?!) A rendőrségi nyilatkozat szerint szóváltás zajlott a két fiú között. Az áldozat bicskával támadt volna rá Mortimerre, aki szerencsétlenül szamurájkardjával próbált védekezni. A Józsika nevű áldozat ellen rendőrségi eljárás folyik, mivel korábban bicskával fenyegetett meg egy gyereket, ráadásul róla és testvéréről mint a kerület rémeiről beszélnek, akik rettegésben tartják a környéket, s afféle pénzbeszedőként működnek. Az ügy sajtóvisszhangja jelzi a magyar társadalomban uralgó előítéletek és fantomképek jelenlétét, állapította meg Bogdán László. /Bogdán László: Szamurájkarddal az autóbuszon. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 27./

Románia a nyugati és a keleti kereszténység törésvonalán húzódik, a román többség és a magyar kisebbség között ezért vannak hatalmas kulturális és gondolkodásmódbeli, szokásbeli különbségek. Ez fogalmazódott meg hétvégén, a fugyivásárhelyi Studium Academicum Alapítvány által Európa, kultúrák ütközőpontja címmel szervezett nemzetközi konferencián. A társadalom problémáinak keresztényi szemmel való tüzetes vizsgálata, egyháziak és keresztény szellemiségű világiak közös kiútkeresése, évek óta közös szellemi műhelybe terel romániai, magyarországi és hollandiai szakembereket, magyarázta Kállay László, a Nagyvárad tőszomszédságában levő pár ezer lelkes falu református lelkipásztora, a Studium Academicum Alapítvány vezetője. Az erdélyi magyarságot és más romániai kisebbségeket is jelentősen megtizedelte az elvándorlás. A 90-es évek elején becslések szerint Erdélyből 200 ezer magyar emigrált nyugatra, 75 százalékuk Magyarországon telepedett meg. Az RMDSZ tavalyi felmérése szerint az erdélyi magyarok még nem érzik magukat kulturális biztonságban szülőföldjükön, noha kisebbségi jogaik köre bővült, és az iskoláztatási lehetőségeik is jobbak, fejtette ki n Kelemen Hunor parlamenti képviselő. John Snel holland előadó szerint a 20. században ideológiák ütköztek egymással, a 21. században pedig a kultúrák mérik össze erejüket. Előadása vitát kavart. Románia társadalmi fejlődésének elmúlt 15 évét vizsgálta Kelemen Hunor, aki szerint a kommunizmus alóli hirtelen felszabadulás felkészületlenül érte az erdélyi magyarságot, sem elegendő tudása, sem politikai eszközei nem voltak igényei megvalósításához: autonómiát, méltányos bánásmódot, otthont akart szülőföldjén, ezért hozta létre az RMDSZ-t. Románia gazdasági gondokkal küzdő nemzetállam, amelyben most folyik a nemzetépítés, a 90-es években ezért feszültek egymásnak a nemzeti indulatok, vélekedett az előadó. Az ütközőpontok mára olyannyira tompultak, hogy a románság kész törvényben garantálni a kisebbségek jogait, és kulturális autonómiát biztosítani számukra. /Lakatos Balla Tünde: Európa, kultúrák ütközőpontja. Civilizációs törésvonal mentén élünk Erdélyben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 31./

A háromszéki romák legnagyobb gondja az állandó munkahely és jövedelemforrás hiánya – állapította meg a Kovászna megyei prefektúra. Háromszéken a legutóbbi népszámláláson hétezren vallották magukat roma nemzetiségűnek, de valójában több mint húszezren élnek a megye területén. A felmérésből kiderült, hogy közel 700 roma törvénytelenül tartózkodik Kovászna megyében. Vajda Lajos, a megyei tanács alelnöke elmondta, hogy a szomszédos megyékből betelepedett romák több száz viskót építettek engedély nélkül. /Bíró Blanka: Betűvetésre tanítanák a háromszéki romákat. = Krónika (Kolozsvár), jún. 2./

Rendkívüli ülést tartott június 2-án az RMDSZ Kolozs megyei képviselőinek tanácsa, az MKT. A soron kívüli tanácskozás kezdeményezője Vekov Károly volt, aki az anyanyelvi oktatás kiterjesztésével kapcsolatos kérdéseket kívánta mielőbb vitára bocsátani. Vekov javasolta, hogy már a 2005–2006-os tanévtől vezessék be a magyarság történetének oktatását az óvodától az egyetemig a magyarul tanulók, illetve az ezt igénylők számára; a magyar tannyelvű oktatási intézmények minden évfolyamán minden tantárgyat magyar nyelven tanítsanak, (Románia történelmét és földrajzát is), természetesen a román nyelv kivételével, amelyet viszont ne anyanyelvként, hanem idegen nyelvként oktassák a magyar diákok számára; a magyar nyelvű oktatás minőségének javítása érdekében igényelni kell a magyar és más kisebbségi csoportok számára az egy főre megállapított szorzó módosítását legkevesebb 2-re, (amint ez már megvalósult a németek esetében). Ez a döntés megteremtené a magyar karok, illetve tanszékek önálló működéséhez elengedhetetlenül szükséges anyagi feltételeket. Az MKT jelenlegi formájában még döntésképtelen. Az alapszabályzat szerint a kezdeményezések előbb az MKT Állandó Bizottságához kerülnek, majd ennek javaslatára az illetékes szakbizottsághoz, s csak ezután a plénumba. A szakbizottságok jelen pillanatban még nem léteznek, ezeket csak a jövő hétre alakítják meg. Máté András MKT-elnök szerint a Vekov által felsorolt követelések szerepelnek a kisebbségi törvénytervezetben, amelyet nemsokára a parlament is megvitat. Vekov Károly szerint ahhoz, hogy még ettől az évtől érvényesíteni lehessen a felsoroltakat, most kell lépni, nem kellene megvárni a kisebbségi törvény különben is bizonytalan kimenetelű vitáját. Lakatos András oktatásért felelős ügyvezető alelnök a kötelező magyar történelemoktatást szükségtelennek tartotta, mert a diákok amúgy is túlterheltek. Ezenkívül a kisebbségek történetét kötelező tantárgyként tanítják VI. és VII. osztályban. Végül Máté András MKT-elnök javaslatára megszavazták, hogy egy szakbizottság tömörebb, módosított változatot dolgozzon ki, amelyet június 10-én majd előterjesztenek az MKT rendes ülésén. /D. I., Sz. K.: MKT-vita az anyanyelvi oktatás kiterjesztéséről. Lakatos: Nyitott kapukat dönget Vekov. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 3./

Egy hónap leforgása alatt másodszorra támadta a parlamentben Funar szenátor Frunda György szenátort: „miért mondja magát Gyurinak, amikor ő voltaképpen Gheorghe?” Egy technikai jellegű törvény volt napirenden, amelynek az égvilágon semmiféle etnikai vonzata nem volt. Ennek ellenére Funar kiabálni kezdett: az RMDSZ ne nyilvánítson véleményt, mert nem jegyezték be mint politikai alakulatot, így törvénytelenül vesz részt a politikában, és egyébként is Frunda György igazi neve Gheorghe. Frunda György válaszában kifejtette: 1951-ben született, amikor érvényben volt a Romániában az a rendelet, hogy minden gyermek keresztnevét – ha volt román megfelelője –, le kellett fordítani. Ő azonban Gyuri, minden iskolatársa – köztük Funar felesége is – így szólította őt. 1956 novemberében édesapját politikai okokból letartóztatták, és halálra ítélték. Ötüket sújtották ezzel az ítélettel. A csoport első tagját kivégezték. Édesapja úgy menekült meg, hogy nemzetközi nyomásra a halálos ítéleteket életfogytiglani börtönre változtatták. Édesapja 1964-ben szabadult, az utolsó elítélt csoport tagjaként. Most azonban úgy érezte, kötelessége megmagyarázni, miért írta a kommunista rendszer a nevét románul. Tanulmányai egy részét román nyelven végezte. Büszke arra, hogy négy-öt nyelvet beszél. Mindig azon volt, hogy éppen olyan jól megismerje a román kultúrát, mint a magyart. A terem – kivéve „természetesen” a Nagy-Románia-párti traktust – megtapsolta Frunda Györgyöt. /Béres Katalin: Parlamenti tudósítás. Gheorghe Frunda miért Gyuri? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 4./

Ion Iliescu ex-államfő elismerte, hogy foglalkoztatja a Szociáldemokrata Pártból (SZDP) való távozás lehetősége, és a szenátusi frakcióvezetői posztról is lemondana. Iliescu elmondta, sajnálja, hogy megváltoztatta korábbi döntését, és az SZDP 2004. augusztusi kongresszusának kérésére elfogadta, hogy az SZDP listáin induljon a parlamenti választásokon, és térjen vissza a pártvezetésbe. /Iliescu lemond a frakcióvezetőségről. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 6./

Sólyom László személye Mádl Ferenc örökségét követve begyógyíthatja a nemzetpolitikán tavaly december 5-én ütött sebeket – nyilatkozta Tőkés László püspök. A határon túli magyarság szemszögéből úgy ítéli meg, hogy Sólyom Lászlóra fel tudnak nézni, akinek alkotmánybírói szerepe kifogástalannak minősíthető. Pártállástól függetlenül nagy örömet jelenthet a magyarság számára, hogy Magyarországnak elnöke van, nem sodródik tovább az ország és a magyarság a válság felé – mondta Tőkés László. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 8./

Június 4-én, az évfordulón sokan emlékeznek Trianonra. Az új szekusoknak szerez örömet ez a trianonozás, legalább van, mit jegyzetelniük, írta Kiss Bence. Hozzátette: „Trianon igazi vesztesei nem mi vagyunk, akik ma élünk. Hanem azok, akik a döntés következményeképpen elvesztették otthonukat, megélhetésüket – függetlenül minden politikai, történelmi nézettől. Közel fél millió magyar hagyta el Erdélyt, rájuk is emlékeznünk kell – hisz érezzük hiányukat. Számomra erről szól Trianon.” Tény, hogy minden magyarnak egészen a mai napig összerándul a gyomra a Trianon szóra, de ez semmiben sem segít. Kiss Bence hozzátette: jobb, ha mi mondjuk meg, mit akarunk – ellenkező esetben megtörténhet, hogy azt halljuk: Romániában megoldották a kisebbségi kérdést. /Kiss Bence: Miről szól Trianon? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 8./

A Beszterce–Naszód megyei Magyarnemegyén. június 6-án avatták fel a református egyházközség tulajdonát képező, svájci segéllyel épült diakóniai központot. A központ rendeltetése a járóbeteg-gondozás. A szolgáltatásokat minden rászoruló igénybe veheti, vallástól, nemzetiségtől függetlenül. Emellett a mozgássérültek, a lábadozók kölcsön vehetik a központ felszereléseit (tolókocsik, mankók, járókák stb.). /Kresz Béla: Diakóniai központot avattak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 9./

A Háromszék-felsőfehéri Unitárius Egyházkör Baróton tartott éves kiértékelő gyűlésén Háromszék és Brassó megye mintegy húsz lelkésze vett részt. Pap Máriának, az Unitárius Egyházkör esperesének beszámolójából kiderült, hogy tavaly mintegy 130 lélekkel csökkent az egyházkör létszáma, jelenleg 15 500 unitáriust tartanak számon a két megyében. Az apadás nem feltétlenül az elhalálozásnak tudható be, a kivándorlásnak is jelentős szerepe van. Az egyházkör területén nincs betöltetlen állás, inkább fiatalok látják el a lelkipásztori feladatot. Mindössze két olyan egyházközség van, amelyik nem rendelkezik a szellemi (tanulmányi ösztöndíjak) és anyagi (főként építés és javítás) támaszt jelentő amerikai kapcsolattal. /(hecser): Éves kiértékelő az unitárius egyháznál. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 9./

Markó Béla, az RMDSZ elnöke a vele készült interjúban kifejtette, az európai integráció hosszú és dilemmákkal terhes folyamat. Az Európai Unió működik, megvannak azok a dokumentumok, amelyek biztosítják az alapot a közös európai ház működtetéséhez. Az EU alkotmányának esetleges elbukása rossz lenne, mert a tervezet szerint a kisebbségi jogok betartásának felügyelete az Európai Unió jogkörébe tartozik. Amennyiben Romániában sikerül a kisebbségi törvényt elfogadtatni, az mindenképpen jó hatással lehet az ország európai integrációjára. Markó rámutatott, az erdélyi magyarság zöme az RMDSZ-re szavazott. Jelentős eredmény lesz az is, hogy a kormány felelősségvállalásával végre megszületik az európai szintű tulajdontörvény, amely közvetlenül érinti a vagyonából egykoron kisemmizett magyarságot is, hiszen további erdők, földek, ingatlanok kerülnek vissza tulajdonába. Sok a probléma : kicsik a nyugdíjak, nagyarányú a munkanélküliség, létbizonytalanság van főleg Székelyföldön. /Gyarmath János: Az RMDSZ számára egyértelmű a mérce! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 10./

Az egyik román tévé, Dan Diaconesu OTV-je műsorában minden este megjelennek a román sovén-nacionalizmus élharcosai. Bérelt helye van a műsorban Gheorghe Funarnak, Gigi Becalinak, Adrian Paunescunak, Ion Cojának, levitézlett securitate-tiszteknek, kommunista főembereknek és dilettáns történészeknek. Az OTV teljes terjedelmében hozza Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt vezérének hosszú beszédeit. Hála fejében a párt Tricolor című lapjában mindennap megjelenik Dan Diaconescu fényképe. C.V.Tudor minden alkalommal támadja az RMDSZ-t, amelyet szerinte törvényen kívül kell helyezni, és vezetőit száműzni kell az országból. Ilyenkor mind a vendég, mind a házigazda siet közölni a nézőkkel: ez nem jelenti azt, hogy ők soviniszták, hiszen vannak magyar barátaik, és példának hozzák fel Hajdu Győzőt, aki valóban fel-feltűnik az OTV képernyőjén, hogy a magyar nemzet nevében felháborodva nyilatkozzék az RMDSZ irredentizmusáról, mélységesen elhibázott politizálásáról. Az OTV rendszeresen támadja Magyarország történészeit, a magyar történelmi egyházakat, a Pro Democratiát, a Helsinki Bizottságot, a Securitate Irattárát Felügyelő Bizottságot, általában a magyarokat és a zsidókat. Az OTV-t az Audiovizuális Tanács 2002. szeptember 11-én Corneliu Vadim Tudornak előző este elhangzott antiszemita, xenofób kirohanásai és július 31-i, hasonló szellemű interjúja miatt betiltotta. Emiatt Corneliu Vadim Tudor szenátor és Adrian Paunescu szenátor akkor a szenátus ülésén a sajtószabadság nevében tiltakoztak. Az Audiovizuális Tanács 2004. április 1-jei határozatával jóváhagyta az adó újraindítását. C.V. Tudor és Adrian Paunescu azóta újra állandó meghívottjai az esti műsoroknak. Barabás István újságíró mindezt elítélte és hozzátette, hogy Markó Béla leülhet-e tárgyalni azokkal, akik az RMDSZ-t nemzetárulónak, megalkuvónak bélyegzik meg? /Barabás István: Vendégnek lenni nem kötelező. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 11./

László Attila Kolozs megyei RMDSZ elnök szerint jogtalan a román kormány döntése az észak-erdélyi autópálya építésének felfüggesztéséről. Létezik egy érvényes szerződés is, amit annak idején a kormány aláírt. A megyei elnök arról is szólt, hogy az új kormány beiktatása óta eltelt ugyan fél év, de máig sem sikerült a koalíciós partnerekkel Kolozs megyében egyezségre jutni. Fontos tisztségek betöltetlenül állnak. A megyei tanács tagjai kifogásolták, hogy későn, sokszor csak a tanácsülés idején kapnak kézhez határozati tervezeteket, ráadásul sok esetben a szakbizottságok megkerülésével. A megyei tanácsosoknak máig sem határozták meg pontosan feladatköreiket. /Csomafáy Ferenc: Döcögő koalíció. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 11./

Amikor Kiss Kálmán előbújik marosvásárhelyi irodájából, mindig szolgál meglepetéssel. Egyszer, hogy kapcsolatot épített ki a magyarországi SZDSZ-szel, de kiderült, nem igaz. Azután, hogy formációja romániai Magyar Szabaddemokrata Pártból átalakult Romániai Székelyek Egyesületévé (RSZE). Annak ellenére, hogy dr. Csapó József irányításával már van Székely Nemzeti Tanács. Kiss Kálmán 2004-ben parlamenti képviseletre pályázott. Kijelentette: „Az egyesület függetleníteni szeretné a székelyeket a magyar kiskirályoktól.” Kiss Kálmán később átnyergelt a szélsőséges sovén-nacionalista Nagy-Románia Párt csatlósának. Corneliu Vadim Tudor vezér ölelő karokkal fogadta, kapóra jött, hogy Hajdu Győző mellett most már Kiss Kálmánnal is tudja bizonyítani, hogy ő nem soviniszta. Kiss Kálmán a parlamenti választások előtt két nappal, 2004. november 26-án a Romania Mare hetilapban Frunda György, a gyógyíthatatlan gazember címen nyílt levelet intézett a Nagy-Románia Párt elnökéhez, a következő tartalommal: Kiss Kálmán és a Magyar Polgári Szövetség (Szász Jenő) jelenléte a választási listákon csökkenti az RMDSZ esélyeit, hogy bejusson a parlamentbe, ezért Frunda György támadást intézett ellenük, ami összefüggésben áll az RDMSZ-nek azzal a törekvésével, hogy „elnemzetietlenítse” a székelyeket. Kiss Kálmán nem kapta meg a szükséges szavazatokat, a Nagy-Románia Párt is diszkréten megszabadult tőle. Most pedig május 31-én az Adevarul hasábjain tudósítás látott napvilágot: A székelyek a magyaroktól is független autonómiára törekednek. Kiss Kálmán és pártja a székely kaput választva címerének, autonóm formációvá kíván válni, a RSZE a kisebbségi törvény alapján részesedni akar az etnikai szervezeteknek kijáró pénzalapokból. Cserében Kiss Kálmán kilátásba helyezte, hogy létrehozza a Székelyföld Alapítványt és ennek könyvkiadóját a „székelyek nemzeti identitásának ápolására”. Tevékenységét kiterjeszti majd az Egyesület Államokban és Nyugat-Európában élő székelyekre is, hogy a kapcsolatok kiépítése után megalakuljon a Székelyek Világszövetsége. /Barabás István: Nagy-román székelyek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 16./

Bognár Leventét, Arad alpolgármesterét a felesége családja által visszaszerzett aradi, ingatlan miatt a helybeli sajtóban többször érte heves támadás. A napokban pedig C. V. Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke egy sajtóértekezleten a vagyon-visszaszolgáltatási törvény elodázásának egyik okát úgymond “az aradi RMDSZ-es alpolgármester által elkövetett visszaéléshez hasonló esetek eltussolásában látja”. Bognár Levente a Nyugati Jelennek kijelentette, hogy az ingatlan visszaigénylése tőle függetlenül, felesége nagynénje által történt. Miután visszakapta, telekkönyvezték a nevére, egy nagy-romániás feljelentés alapján bűnvádi eljárást indítottak Bognár Levente ellen. 2001-ben indult az első bűnvádi eljárás, amit 2002 júniusában lezártak. A második eljárás 2004 májusában indult és még nincs lezárva, de az elkészült újabb szakértői vélemény is kizárja a szóban forgó, 1950-ben megfogalmazott végrendelet hamisságának a lehetőségét. Bognár Levente, mint lehetséges hamisító ellen folyt az eljárás. Valószínű, hogy valakiknek az volt az érdekük, hogy ne legyen tulajdonosváltás, a lakók vásárolják meg az egész ingatlant, amit aztán valaki potom pénzért megszerzett volna tőlük. Ezt a feltételezést alátámasztja, hogy ahányszor a lakók Bukarestben jártak protestálni, valaki fedezte a költségeiket. Egyébként a bűnvádi eljárás beindítása óta a lakók nem fizetnek lakbért. /Balta János: Újabb támadás Bognár Levente ellen. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 16./

A román hadsereg jelentős része félévszázada lapátos bakákból állt. Elsősorban az „osztályellenség”, vagyis volt gyárosok, kereskedők, kulákok, papok gyermekei tartoztak ide. Kegyetlenül megdolgoztatták őket, s alig volt jobb öltözetük és kosztjuk, mint a raboknak. Napirenden voltak a munkahelyi balesetek, sokan egész életükre megnyomorodtak. Közéjük tartozott Jáger Sándor is Krasznadobráról, mert apját kuláklistára tették. Főleg magyar és német fiatalokat soroztak ide. Jáger Sándor gyógyíthatatlan (izületi és más) betegségeket szerzett. Személyében most az egyik utolsó munkaszolgálatos katona távozott, s vitte magával tízezrek, százezrek szenvedését. /Sike Lajos: Rekviem a lapátos katonáért. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 16./

Halász Anna, az A Hét egykori jeles újságírója egész családjával együtt megjárta Auschwitzot, és édesanyjával ketten kerültek haza a népes családból. Halász Anna egész életében készült a holokauszt-emlék megírására, de csak idős korára találta meg a családregény-formát, és az is befejezetlenül, mozaikkockákban maradt. Ez az emlékezést jelent meg Befejezetlen kálvária (Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2005) címen. /Kuti Márta: Dokumentum a holokausztról. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 18./

Június 18-án Marosvásárhelyen az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) megvonta a szövetség féléves kormányzati részvételének mérlegét, módosította az Országos Önkormányzati Tanács (OÖT) szervezési és működési szabályzatát, meghallgatta az RMDSZ ügyvezető elnöksége vezetőinek a beszámolóit, és megszavazta az új Nemzeti Szabadelvű Kör platformként történő elismerését. Markó Béla kijelentette: az RMDSZ felelősséget akart, s kapott is akkorát, amekkorát csak magyar politikus térségünkben magára vállalhat. Ma már azt kell megvizsgálni, hogy mit tesznek a pozíciókat betöltő tisztségviselők. Markó kifejtette: a kormány felelősséget vállalt a parlament előtt azért a törvénycsomagért, amely gyakorlatilag mindent visszajuttat a volt tulajdonosoknak. Markó „fontos változás” eszközének nevezte a kormány által elfogadott kisebbségi törvényt. – Ez a törvénytervezet megteremti a kulturális autonómia eszközeit a magyar közösség számára. Azt mondják egyesek, kis lépés lesz ez. Markó ezt cáfolta. Értetlenül figyeli, hogy „a Nagy-Románia Párttal összhangban akad néhány magyarunk is, aki végveszélyt kiált a kisebbségi törvény kapcsán”. – Nem akarna vajon harcos püspökünk beleszólni iskoláink sorsába? Dehogynem! Hiszen most is mindenbe beleszól! Markó leszögezte, hogy ne tévesszék meg az erdélyi magyar közösséget akkor, amikor végre elérhető közelbe került az autonómia egyik formája. Markó bírált: az RMDSZ tisztségviselőinek mindeddig nem sikerült Erdélyért, az erdélyi magyarságért eleget tenniük. Bírálta a koalíciós partnereket, akik vitatják az észak-erdélyi autópályát, és Erdélyt háttérbe szorítják. – Gyergyószentmiklós fűtés nélkül, Székelyföld utak nélkül, Erdély autópálya nélkül: egyelőre ez az ideiglenes mérleg – figyelmeztetett. Markó újból hangsúlyozta az erdélyi magyarság politikai egységének fontosságát. Az elnöki tájékoztatót követően a szövetség miniszterei és államtitkárai vonták meg féléves működésük mérlegét. Nagy Zsolt távközlési és informatikai miniszter beszámolt arról, hogy sikerült feltérképezni a kommunikáció szempontjából hátrányos helyzetű erdélyi településeket, s ezeket megpróbálják a fejlesztési tervekbe iktatni. Idén 200 teleházat indítanak el, 300 településre jut majd el az elektronikus hálózat. Winkler Gyula gazdasági miniszter elpanaszolta, hogy nem sikerült magyar szakértői gárdát kialakítania tárcájánál. Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés (EMK) platform az SZKT-n terjesztett levélben kérte fel Markó Bélát és Tőkés László püspököt, hogy „közös gondjaink egyeztetése végett” Székelyudvarhelyen, az EMK székhelyén találkozzanak. Az RMDSZ elnöke nem zárkózott el a püspökkel való találkozás gondolatától, de a meghívást elutasította. /T. Sz. Z.: Marosvásárhelyen ülésezett az RMDSZ kisparlamentje. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 20./ Kónya Hamar Sándor arra intette a kormányzati szerepet vállaló politikusokat, nem szabad túlságosan a román belpolitika részévé válniuk azon az áron, hogy lemondanak a magyar érdekekről. Kerekes Károly pedig felhívta a figyelmet, az RMDSZ 1996–2000 között kormányon volt, az elmúlt négy évben pedig támogatta az SZDP-s kabinetet, Erdély háttérbe szorításáért önmagát is okolhatja. /Farkas Réka: Egység, integráció, autonómia? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 20./

Visszakapta a gyimesbükki iskolában közel egy hónappal ezelőtt elkobzott kérdőíveit Nagy Tünde, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai gyakornok tanára. Az oktató a gyimesbükki kétnyelvű közösség nyelvhasználatát kutatta két román tannyelvű iskolában, amikor egy osztályteremben rárontott egy községi tanácsos, és kitépte a kezéből a gyermekekkel névtelenül kitöltetett kérdőíveket. „Kértem a minisztérium ellenőrző testületét, szóljanak le a Bákó megyei tanfelügyelőségre, mert semmilyen törvény nem tiltja, hogy az iskolában az igazgató engedélyével tudományos kutatást végezzenek” – jelentette ki Kötő József államtitkár. Radu Ababei Bákó megyei főtanfelügyelő elmondta: az általa vezetett intézmény még nem ért az ügyben elrendelt vizsgálat végére, ugyanis a helyszínre küldött tanfelügyelő még nem készítette el a jelentését. /Gazda Árpád: Visszakapta kérdőíveit a Sapientia tanára. = Krónika (Kolozsvár), jún. 21./

A Kárpát-medencében lassan mindennapossá válnak a magyarverések. E jelenség mintegy előrevetíti a magyarságnak szánt sorsot. Szlovákiában milliónál több lelket embertelenül kitoloncoltak nemzeti alapon a Benes-dekrétummal. Eme kegyetlenséget még ma is helyesnek tekinti Szlovákia, az Európai Unió szó nélkül hagyja mindezt. Szerbiában naponta verik a magyarokat. Temerinben viszont a visszaütni merő magyarokat emberéletnyi börtönbüntetésre ítélték, a kettős mérce iskolapéldáját valósítva meg. Az erdélyi magyar politizálás érthetetlenebb. Székelyföld kizsákmányolása az itt élő fiatalokat kivándorlásra kényszeríti. A területi autonómia kérdése érdemben fel sem tevődött, máris elhallgatni, lezárni szeretnék. Ahányszor igazságot szeretnének, megmutatni a sebeket (pl. Trianont), meghurcolás következik. /Zsigmond László, Sepsiszentgyörgy: Elcsépelt magyarverések. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 21./

A gyulafehérvári ítélőtábla megsemmisítette azt a művelődési minisztériumi dokumentumot, amelyik a római leleteket tartalmazó Kirnyik-havast régészeti szempontból kivonta a védett területek köréből. Az ítélőtábla azt is elutasította, hogy a verespataki tervet ellenző Alburnus Maior Egyesület és a román művelődési tárca közötti perbe a bányaprojektet szorgalmazó kanadai-román Rosia Montana Gold Corporation (RMCG) is érintett félként bekapcsolódjék. Amennyiben a döntést jogerőre emelkedik, az egész verespataki aranybánya-projekt ellehetetlenülését eredményezné. Korábban a verespataki bányaprojekt ellen foglalt állást a Román Tudományos Akadémia, valamennyi történelmi egyház, számtalan zöld- és civil szervezet, továbbá mintegy 600 világhírű tudós. /T. Sz. Z.: Bírói ítélet menti meg Verespatakot? Ismét régészeti védettséget élvez a Kirnyik-havas. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 23./

A kormány nemrég jelentést juttatott el a Strasbourgban székelő Európa Tanácshoz (ET) a kisebbségek helyzetéről. A nemzetiségi szervetek által már korábban véleményezett jelentés alapján az ET Miniszterek Tanácsa határozatot fogad el a jövőben arról, hogy Románia mennyire tartja tiszteletben a Nemzeti Kisebbségvédelmi Keretegyezményt. Románia 1995-ben ratifikálta az Európa Tanácsban elfogadott Nemzeti Kisebbségvédelmi Keretegyezményt. A jelentést még az előző kormány idején dolgozta ki a Külügyminisztérium. A jelentés megállapítja azt is, hogy a Romániában hivatalosan bejegyzett 20 nemzeti kisebbség közül 15-nek a lélekszáma csökkent a 2002-es népszámlálás adatai szerint az 1992-höz képest. 2004-ben 240 milliárd lejt kaptak az állami költségvetésből a kisebbségi szervezetek, ebből a legtöbbet, 50 milliárdot, a Communitas Alapítvány, a legkevesebbet pedig, 3 milliárdot, a Romániai Rutének Kulturális Szövetsége. A lakosságban képviselt számarányukhoz képest a kisebbségek jóval kisebb arányban részesülnek anyanyelvi oktatásban. A kétnyelvű helységnévtáblákra vonatkozó előírásait általában mindenütt tiszteletben tartják, de a közintézmények feliratainak a helyzete rosszabb, a kisebbségek anyanyelvén a lakossággal értekezni tudó közalkalmazottakat pedig csak részlegesen alkalmaztak a polgármesteri hivatalokban, így Fehér megyében 7 magyar és 1 roma érdekeltségű településéből csak 3-ban, Kolozs megyében 25-ből 24-ben, Beszterce-Naszód megyében pedig egyedül Árpástón. Szilágy megyében a legjobb a helyzet ilyen téren, Szeben megyét pedig a jelentés nem említi. /B. Á.: Kisebbségi kormányjelentés az Európa Tanácsnál. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 24./

A rendszerváltást követően a Romániai Magyar Pedagógusszövetség a Teleki Oktatási Központtal közösen évről évre színvonalas tanfolyamokat szervez a magyarul tanító pedagógusoknak. Az uniós követelményeknek való megfelelés lázában azonban kiderült, hogy ezeket a tanfolyamokat, amelyekért milliárdos összegeket fizet ki az Oktatásügyi Minisztérium, csak az egyetemek szervezhetik meg. A Maros megyei magyar szakos tanárok képzésének jogát a Petru Maior Egyetem nyerte el. Idén egy-egy előadóterembe beterelték a tanárokat, függetlenül attól, hogy milyen nyelven tanítanak, s érdektelen előadásokon kellett részt venniük. Év végén az egyetem jelezte, hogy a magyartanárok nem kaphatják meg a 30 kreditpontot, mivel a szakmai ismeretek mellett egyéb „modulokból” elmaradt a továbbképzésük. Emiatt a tanév utolsó napjaiban, szombatonként pszichológiai, menedzseri és módszertani felkészítőn kellett részt venniük. A román nyelvű pszichológiai dolgozatok elkészítése után kiderült, hogy óravázlatra is szükség van. Ezt a tanárok elkészítették, beadták. A megyei főtanfelügyelő éles hangon kijelentette, hogy az óravázlatokat le kell fordítani román nyelvre, mivel a magyartanárok Romániában élnek. Nem tartják be a tanügyi törvény előírásait. Miképpen vállalhatja fel a magyar szakos tanárok továbbképzését egy olyan egyetem, ahol egyetlen magyar szak sem működik? /(bodolai): Magyartanár- továbbképzés románul? = Népújság (Marosvásárhely), jún. 25./