A napokban, a szászrégeni zsinatról jövet, Marosvásárhelyen tartott sajtótájékoztatót Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke. Magyarországon jövő tavasszal választások lesznek, a határon túli magyar szervezetek egységesen kérték a magyar pártokat, hogy hagyják ki őket a választási kampány tematikájából. Tőkés László kifejtette, hogy az össznemzeti érdek az irányadó. Hiába próbálkoztak évek óta a Medgyessy-, majd mind kevésbé a Gyurcsány-kormánynál, új eredményeket elérni vagy legalább a régi eredményeket megtartani a határon túli magyarság támogatása, vagy példának okáért a kettős állampolgárság ügyében, süket fülekre találtak. Amikor kiállnak Marosvásárhelyen, Szabadkán vagy Bécsben a kettős állampolgárság mellett, ezáltal már belpolitikai üggyé válik közvetett vagy közvetlen módon ez a kérdés. Tőkés László visszautasította a Népújság munkatársának a megállapítását, hogy a püspök felvetései a MIÉP és a Jobbik álláspontjához látszanak közelinek. A Magyar Polgári Szövetség zavaros, és egy zavaros állapotú szövetséggel nehéz kapcsolatokat fenntartani, annál is kevésbé, mert összefonódások vannak a szövetség és a tanács között. Szilágyi Zsolt például alelnöke az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak, és ugyanakkor választmányi elnöke a Magyar Polgári Szövetségnek. Inkább a Székely Nemzeti Tanáccsal vannak problémáik, mondta Tőkés László, mert ők másként képzelik el az autonómia ügyében való együttműködést. Lassan már mindenki mindenki ellen hadakozik, ezért szorgalmazza a püspök az Erdélyi Magyar Állandó Értekezlet formájában is testet öltő párbeszédet. Elsősorban Erdélyben kellene párbeszédet folytatni. A püspök helyesnek tartja a Fidesz–RMDSZ közeledést. A Fidesz nem bontja meg az RMDSZ egységét, hanem nagyon jó kapcsolatokat ápolt például az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal vagy a Magyar Polgári Szövetséggel. /Mózes Edith: Tőkés László: Mindenki mindenki ellen hadakozik. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 15./

A kormány takarékoskodik a munkaszolgálatos katonák egy részének kárpótlásával. Németh Csaba szenátor felszólalt a szenátus ülésén az érdekükben, említette a 2002-ben elfogadott törvény alkalmazási visszásságait, és kérte a pontosítást. Sikertelenül, az október 10-i ülésen leszavazták. Mintegy 40 000 idős ember kis pénzéről lenne szó, azokéról, akik nem a Fegyveres Erők Minisztériuma, hanem más minisztériumok alárendeltségében voltak munkaszolgálatosok. Kérelmüket a nyugdíjhivatalok felsőbb utasításra nem veszik figyelembe. A törvény azoknak, akik 1950–1961 között munkaszolgálatos katonák voltak, minden hónap után 19 050 lej havi járadékot biztosít, nem kell rádió- és televízió-bérletet fizetniük, ingyenes a gyógyszer- és orvosi ellátás. Németh törvénymódosítása azt akarata elérni, hogy akik munkaszolgálatot teljesítettek, minisztériumi alárendeltségtől függetlenül kapják meg a kárpótlást. /(s): A munkaszolgálatosokkal garasoskodnak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 15./

Kommunikációhiánnyal magyarázta a magyarfalusi magyarórákkal kapcsolatos incidens okát Radu Ababei Bákó megyei főtanfelügyelő, aki Matekovics Mihállyal, a minisztérium kisebbségügyi főigazgatójával tárgyalt az ügyről. Három hete magyarfalusi ellenőrzése során Adrian Horodnic Bákó megyei tanfelügyelő megtiltotta a csángó gyerekeket az iskolában magyar nyelvre tanító Kovács Melániának, hogy az osztályzatokat bevezesse a naplóba, mondván: a magyar anyanyelvi oktatását törvénytelen módon szervezték meg, mivel nem bizonyított, hogy a gyerekek valóban magyar anyanyelvűek. A főtanfelügyelő leszögezte: szó sincs etnikai jellegű konfliktusról, csupán arról, hogy egyes szülők helytelenül írták meg a magyarórákat igénylő kérvényüket: magyar anyanyelv helyett választott nyelv szerepel egyes dokumentumokban. Matekovics Mihály a tanfelügyelőség képviselőivel megállapodott abban, hogy ezentúl a magyarórák is szerepelnek majd az órarendben, a magyartanári állásokat időben meghirdetik, és biztosítják a pedagógusok és gyerekek által igényelt magyar nyelvű tankönyveket. /B. D. T.: Kommunikációhiány okozta a magyarfalusi incidenst? = Krónika (Kolozsvár), okt. 17./

Nem ért egyet az október 17-i tüntetésekkel a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar tagozatának vezetősége, mivel az lerombolja azokat a részeredményeket is, amelyeket a különböző szintű egyeztetéseken értek el. A BBTE rektori hivatalában október 18-án Salat Levente és Nagy László rektor-helyettes, valamint Szamosközi István, az egyetem akadémiai tanácsának alelnöke tartott sajtótájékoztatót. Rámutattak: az állami magyar nyelvű egyetem a romániai magyarságnak legitim célkitűzése. Elismerik, hogy a multikulturalizmussal kapcsolatos ellenszenv nem teljesen alaptalan. A multikulturalizmus eszméjének az elutasítása azonban tájékozatlanságra vall. Salat Levente reméli, a mostani tanév első féléve végén tapasztalhatóak lesznek már azok eredmények, amelyek az intézmény magyar múltjához kapcsolódó szimbólumok megjelenítéséhez fűződnek. Nagy László kifejtette, hogy a romániai egyetem magyar tagozatának elsősorban a versenyképesség biztosítására kell törekednie. Szamosközi István felhívta a figyelmet, hogy a BBTE-n jelenleg több mint 12 ezer magyar diák tanul, de ebből csak nyolcezren anyanyelvükön. Szilágyi Pál, a Sapientia–Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora, a BBTE volt rektor-helyettese szerint a kolozsvári állami egyetem magyar tagozata az erdélyi magyar felsőoktatás legfontosabb intézménye, és annak is kell maradnia. Leszögezte: nem kell feltétlenül szétverni a BBTE-t, az egyetem három tagozata konzorciumként működhetne. Ugyanakkor az erdélyi magyarságnak jogos az igénye, hogy a román állam által fenntartott önálló egyetemmel rendelkezzen. A Sapientia és a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) azért jött létre, hogy kiegészítse a BBTE oktatási kínálatcsomagját. A tüntetés kezdeményezői felvetették annak a lehetőségét is, hogy a román állam által finanszírozott EMTE vállalhatná a műszaki, a mezőgazdaság és a művészi oktatást is. A képzőművészeti képzés még nem oldódott meg, és jó lenne ha a kolozsvári képzőművészeti egyetem magára vállalná ezt a feladatot. A legsürgősebben megoldásra váró ügy a mezőgazdasági képzés. Szilágyi előrelépésként értékelte, hogy a PKE-n a Debreceni Egyetem kihelyezett tagozataként elindult a mezőgazdasági képzés. Marosvásárhelyen kertészmérnöki szak működik, ezt szőlő- és gyümölcstermesztés irányába szeretnék kiterjeszteni. Az EMTE vezetősége úgy látja, hogy Csíkszeredában kellene sürgősen mezőgazdasági oktatást beindítani. A rektor leszögezte: az EMTE nem konkurens intézménye a BBTE-nek, ezért nem támogat olyan kezdeményezést, amely a BBTE rovására fejlesztené az általa vezetett intézményt. Az oktatási tárca határozottan elutasít minden etnikai elkülönülési tendenciát az oktatásban. A szaktárca közleménye szerint az etnikai alapú szegregáció ellentétes az európai szellemiséggel. /Borbély Tamás: Részeredményeket veszíthetünk -figyelmeztet a BBTE magyar vezetősége. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 19./

Az erdélyi magyar történelmi egyházak, a görög katolikus és a szász evangélikus egyház képviselői Brüsszelbe látogattak, az egyházi javak romániai visszaszolgáltatásához kértek segítséget európai uniós tárgyalópartnereiktől. Az Európai Bizottság és az Európai Parlament illetékeseivel, illetve Brüsszelben működő nemzetközi egyházi szervezetek képviselőivel találkoztak. Tőkés László püspök elmondta, találkozóikon szolidaritást, egyetértést és nyitottságot tapasztaltak. Tárgyalópartnereik mindenütt határozott segítséget ígértek, és cserében folyamatos kapcsolattartásra, több információ nyújtására kérték az erdélyi küldöttséget. A megbeszéléseken szóltak a kisebbségi egyházakat – a román ortodox egyház javára – sújtó diszkriminációról, illetve a felekezeti oktatás korlátozott voltáról is. Kérték, hogy foglalják ezeket a kérdéseket a Romániáról szóló országjelentésbe, és érjék el, hogy Bukarest teljesítse az integrációs feltételeket. Reményüket fejezték ki, hogy még Románia tényleges csatlakozása előtt sikerül elérni követeléseik teljesítését. /Egyházi segítségkérés Brüsszelben. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 19./ A delegáció – amelyet Adorjáni Dezső evangélikus püspök, Tőkés László református püspök, Szabó Árpád unitárius püspök, Friedrich Gunnes, a szász evangélikus egyház főtitkára, Nicolae Anusca, a görög katolikus metropolita első tanácsadója, továbbá a római katolikus egyházat képviselő Fejes Anzelm Rudolf püspök, premontrei prépost alkotott – az Európai Bizottság és az Európai Parlament illetékeseivel, illetve Brüsszelben működő nemzetközi egyházi szervezetek képviselőivel találkozott. A tizenöt éve halogatott egyhá­zivagyon-visszaszolgáltatás nem várathat többé magára – hangoztatták a mintegy kétmillió hívőt képviselő küldöttség tagjai. A román görög katolikus egyháznak még a templomait sem adják vissza. Nicolae Anusca kifejtette, több konkrét eset hozható fel arra is, hogy a román többségi egyház a kisebbségi egyházak ellen uszít. Fejes Anzelm Rudolf rámutatott, az állam megfosztotta az egyházakat a levéltáraktól, a bizonyítékoktól, ugyanakkor kéri a bizonyítékokat a szóban forgó tulajdonokkal kapcsolatban. /(MTI–L.): Segítséget kértek a visszaszolgáltatáshoz. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 19./

Felgyorsul a szenátusban a kisebbségi törvénytervezet vitája azzal, hogy Gheorghe Funar visszavonta több mint 170 módosító indítványát. A „nagyvonalú” gesztus célja: jusson idő még az október 24-re tervezett végső szavazás előtt a jogszabály kulturális autonómia című fejezetének a módosítására. A nemzeti kisebbségek jogállását szabályozó törvény szenátusi elfogadásához legkevesebb 69 szavazat kell. A koalíció azonban maximum 71 szenátort tudna felsorakoztatni, ha minden demokrata, liberális, konzervatív és RMDSZ-es honatya részt venne a tervezet végső szavazásán. Azok is, akik jelenleg Brüsszelben, vagy a világ más pontjain tartózkodnak. Ez szinte kizárt, ezért minden esély megvan arra, hogy a kisebbségi törvény az ellenzék kedve szerint alakuljon a szenátusban, és ebben a formában kerüljön a döntéshozó képviselőház asztalára, amelynek nem áll már módjában visszaváltoztatni a szenátus módosításait. Az egyetlen lehetőség tehát arra, hogy a tervezet viszonylag érintetlenül kerüljön a képviselőházba. Eckstein-Kovács Péter szenátor elmondta: Gheorghe Funar szinte minden cikkelyhez javasolt módosítást, kérte a cikkelyek legalább háromnegyedének – közöttük a legártalmatlanabbaknak is – a törlését. A szenátus megszavazta az etnikai diszkrimináció büntetésére vonatkozó szakaszt. Eszerint minden etnikai alapon történő diszkrimináció, vagy erre való bujtogatás büntethető. A szenátus jóváhagyta azt a szakaszt is, miszerint a nyelv, a kultúra és a vallás a nemzetiség önazonosságának alapelemei. A hatóságok kötelesek arra, hogy a nemzeti kisebbségeket érintő problémák megoldásakor vegyék figyelembe az illető kisebbségek képviselőinek akaratát. /Sz. K.: Mára várható a kulturális autonómia vitája. Megelégelte az időhúzást az NRP. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./

A Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) bölcsészkarán működő három magyar tanszék vezetői elutasítják az egyetem vezetősége által tervezett Hungarológia Kar létrehozásának ötletét, szerintük ez „csak felesleges falakat emelne az egyetem jelenlegi szétszabdalt struktúrájában”. A Gábor Csilla tagozatvezető dékán-helyettes, Egyed Emese, a magyar irodalomtudományi tanszék vezetője, Péntek János, a magyar és általános nyelvészeti tanszék vezetője, valamint Keszeg Vilmos, a magyar néprajz és antropológia tanszék vezetője kézjegyét viselő dokumentumban a szerzők emlékeztetettek, hogy a három tanszék összeolvadásából létrejövő kar ötlete nem új javaslat, mivel először több mint tíz évvel ezelőtt az akkori oktatási minisztertől, 1998-ban pedig az RMDSZ az önálló egyetem körüli vitában fogadtatott el az akkori kormánnyal egy ilyen lehetőséget. A közlemény szerint az elmúlt évben a három tanszék egyöntetűen a három önálló kar létesítése mellett foglalt állást, és ebben az aláírók véleménye nem változott. A bölcsészkari tanszékvezetők a továbblépést elengedhetetlenül fontosnak tartják a magyar tagozat erősítésében, fejlesztésében, ez az ajánlott lépés viszont csak látszateredményt hozhatna. Az önálló magyar tannyelvű állami egyetem jogos igény és a tüntetéshez való jogot senki nem vitathatja. Az elmúlt másfél évben azonban még az egyetem magyar tagozatának vezetősége sem mutatott kellő készséget a dialógusra, a folyamatos konzultációra. Egyszer sem teremtette meg annak lehetőségét, hogy a magyar oktatók saját nyilvánossági körükben, az oktatók plénuma előtt véleményt mondhassanak az egyes munkaközösségek, szakok helyzetéről – áll a dokumentumban. Teljesen megengedhetetlennek és az akadémiai szellemmel összeférhetetlennek tekintik, hogy akár az intézmény vezetősége, akár egyes személyek a megfélemlítés, a fenyegetés eszközével éljenek. A bármiféle megtorlás kilátásba helyezése méltatlan az egyetemhez – állapítják meg. /B. T.: Nem értenek egyet a Hungarológia Kar létrehozásával. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./

Marosvásárhelyen az egyik helyi román napilapban szinte naponta találhatók magyarellenes cikkek. Öles betűkkel virít például a címoldalon: „Marosvásárhely elmagyarosítása román kéz által történik!” A cikk szerint a város hangsúlyozott „magyarizálást” szenvedett, ez a román nemzetiségű lakosság marginalizálásával jár, visszaemlékeztetve az ötvenes évek Vásárhelyének sötét hangulatára (!). A cikkíró kirohant a román nemzetiségű városi tanácsosok ellen, akik igennel szavaztak a Kossuth utca nevének visszaadására. Ezzel ugyanis elárulták a „román méltóságot”, és így tovább. Az újságíró elfelejti megemlíteni, hogy ennek előzménye az elrománosítás volt. Elfelejti, hogy a vásárhelyi magyarság nem kér mást, mint azt, ami az őslakos jogán hajdanán az övé volt. /Nagy Botond: Szegény kisgyermek panaszai. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 20./

Csodának nevezte az ifjú művészi teljesítmények összképét Márton Árpád festőművész, megnyitva Csíkszeredában azt a tárlatot, amelyen a harmadik alkalommal (ezúttal Egerben) megrendezett Kárpát Gyermek és Ifjúsági Grafikai Biennále anyagát láthatja a közönség. A seregszemlén magyarországi, szlovákiai, lengyelországi és erdélyi grafikustehetségek vettek részt munkáikkal. /Cseke Gábor: Grafikai zsengék a Kárpát-medencéből. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 20./

Magyarország nem akarja Erdélyt, mert tudatában van a jelenlegi politikai realitásoknak és annak a ténynek, hogy a Trianonban elvesztett területek visszaszerzésére összpontosító XX. századi politika csak szenvedéseket okozott – jelentette ki október 20-án Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a román közszolgálati televízió egyik műsorának nyilatkozva. ,,A II. világháború végén kötött békét tíz magyarból kilenc elfogadja” – tette hozzá a magyar kormányfő, és hangsúlyozta: a magyar népnek és a magyar kormány politikájának nincsenek soviniszta törekvései. ,,Inkább a jelenre és a jövőre kell építenünk kétoldalú kapcsolatainkban, és magunk mögött kell hagynunk a múltat, amelyben az ellentétek motívumai lakoznak” – szögezte le a miniszterelnök. /Budapest karácsonyig kifizeti az oktatási támogatást (Magyar-román kormányülés). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 21./

1956-ban a forradalom két hétig tartott. Utána két év akasztás, perek, bosszú. Majd a gulyáskommunizmus, amely adósságaival szinte romba döntötte az országot. Másfél évtizede aztán jött a rendszerváltás, vagy rendszerváltoztatás. A rendszer átmentett káderei rátették kezüket a párt mérhetetlen vagyonára. Mindenhol, ahol párt volt! Aki annak idején mondjuk KISZ vezér volt, egy volt főelvtárs veje, most milliárdos, és szocialista, írta Dr. Sasi Nagy Béla. Márai így magyarázta mindezt: „A kommunistától még nehéz lesz megszabadulni, mert senki sem olyan veszedelmes, mint egy bukott eszme haszonélvezője, aki már nem az eszmét védi, hanem a zsákmányt”. Csodálkozunk a minisztereken? Akik október 23-án koszorúznak, beszédeket mondanak, ünnepelnek? A kolozsváriak emléket akarnak állítani október hőseinek. Isten segítse őket munkájukban. /Dr. Sasi Nagy Béla: Október, akkor és most. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), okt. 21./

Sylvester Lajos amerikai útja során ajándékba kapott egy kötetet. Költők forradalma a címe. Az Occidental Press adta ki 1996-ban Budapesten. A könyv immár a harmadik, lényegében változatlan kiadás, egyedül Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című verse képez kivételt, amelyet az antológia 1957-es (!) első megjelenéshez képest teljes terjedelmében közöltek. Megrázó élmény újraolvasni ezeket az 1953–1956 között született verseket, s hátborzongató arra gondolni, hogy a mostani idők írástudói ,,ütik-e azt a mércét”, amelyet az akkoriak maguknak állítottak. Teljesítik-e a nemzet léte, megmaradása iránti olyféle kötelezettségeiket, mint amilyenre 1953 és 1956 között az akkor élő tollforgató elődeink képesek voltak? Jelenleg azok öltik a változtatást magukra a Kárpát-medencében, akik közvetve vagy közvetlenül – felmenőik révén – a forradalom és szabadságharc elfojtói voltak. De mintha a Bolyai Egyetem és egyebek visszaállítását követelő ifjúsági megmozdulások új idők új dalainak hangjait hallatnák, írta Sylvester. /Sylvester Lajos: 1956 – a magyar írók lázadása. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 22./

Kedvezően véleményezte a Velencei Bizottság a kisebbségi törvénytervezetet – tájékoztatott Markó Béla RMDSZ-elnök, miniszterelnök-helyettes, akit azért hívták meg Velencébe, hogy ismertesse a román kormány és az RMDSZ álláspontját. Markó a bizottság soros ülésén kérte a testület támogatását, hogy minél európaibb jogszabály születhessen, amely alkalmas lesz arra, hogy a kisebbségi közösségek számára megfelelő jogokat, e jogok gyakorlásához pedig megfelelő intézményeket biztosítson. A román kormány nevében a román Etnikumközi Hivatal és a román külügyminisztérium küldte el véleményezésre e nemzetközi testülethez a törvénytervezetet. A Velencei Bizottság jelentéstevői pedig kidolgoztak egy jelentést, melyet egyhangúlag elfogadtak október 22-én. A Velencei Bizottság állásfoglalásában üdvözli a romániai kisebbségek törvénytervezetét, úgy értékeli, hogy ez a jogszabály lehetőséget fog teremteni Romániában a kisebbségi jogok megerősítésére és kiszélesítésére. Az állásfoglalás szerint a kulturális autonómia eszköz arra, hogy a nemzeti közösségek közvetlenül részt vegyenek minden olyan döntésben, amely saját oktatásuk, kultúrájuk megőrzésében és fejlesztésében jelentőséggel bír. „A kisebbségi törvénytervezetben rögzített kulturális autonómia képes arra, hogy biztosítsa a nemzeti kisebbségek számára a tényleges döntéshozatali jogosítványokat, nem csupán egyszerű konzultációs jogot, ahogy gyakran más országokban rögzítették” – olvasható a bizottság véleményezésében. A Velencei Bizottság – hivatalos nevén az Európa Tanács Joggal a Demokráciáért Európai Bizottsága – független nemzetközi jogászokból álló testület. A bizottság egyetlen kifogást tett szóvá, ez a jogorvoslatra vonatkozik, a kisebbségi törvénytervezetben ugyanis nincs pontosan meghatározva, hogy jogsérelem esetén milyen szankció jár. Ismeretes, a Velencei Bizottság a romániai önkormányzati választási törvény véleményezésekor azon aggodalmának adott hangot, miszerint a jogszabály diszkriminatív előírásokat tartalmaz, hiszen nem teremt esélyegyenlőséget a parlamenti képviselettel rendelkező, illetve nem rendelkező nemzeti kisebbségi szervezeteknek a választásokon való részvételéhez. A nagy vitát kiváltott választási törvény ugyanis arra kötelezi a parlamenti képviselettel nem rendelkező szervezeteket, hogy a bejegyzéshez szigorú feltételeknek tegyenek eleget. /Velencei Bizottság: zöld út a kulturális autonómiának. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./

Október 23-án Kolozsváron az evangélikus templomban gyülekeztek mindazok, akik együtt óhajtottak emlékezni 1956-ra. A gyülekezetet Adorjáni Dezső Zoltán püspök köszöntötte. Igehirdetésében dr. Geréb Zsolt professzor a megbocsátásra és a megbékélésre szólított fel, egyszersmind arra figyelmeztetett: a nép múltját, szenvedéseit nem szabad elfelejtenünk. Dávid Gyula irodalomtörténész emlékbeszédében kiemelte azoknak az ismert vagy névtelen romániai magyaroknak az alakját, akik életükkel vagy szabadságukkal fizettek akkori bátor kiállásukért. Kiss Béla lelkész gyertyát gyújtva emlékezett azóta elhunyt bajtársaira, azokra a papokra, teológushallgatókra és tanárokra, akikkel együtt szenvedték el a börtön megaláztatásait, és akiknek felekezeti különbségeken túlmutató emberi nagysága, odaadása nélkül talán nem lehetett volna túlélni azokat az időket. Hatházy András színművész az 1956-os forradalom hatására keletkezett versekből szavalt el néhányat. /E.-R. F.: Gyertyagyújtás a bajtársak emlékére. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./

Önerőből éledt újjá a kommunizmusban halálra ítélt Fehér megyei Lőrincréve. A Tompaháza községhez tartozó, kétharmad részt magyarok, egyharmad részt románok lakta 270 lelkes mindenki itthon van. A falut a Ceausescu-diktatúra el akarta tüntetni a térképről. A hírhedt faluromboló program szerint nemcsak Lőrincréve, hanem a községhez tartozó Magyarkapud, Pacalka, Meggykerék és Kissolymos is eltűnt volna a föld színéről. Lakóikat a Tompaházára tervezett tömbházakba költöztették volna. Közvetlenül a rendszerváltozás után Lőrincrévén nem voltak túl fényesek a kilátások. Akkor jött a változás, amikor Bárdi János rövid vendégmunka után hazajött Magyarországról. Ő volt családjával az első nagybani zöldségtermesztő. Lőrincrévén ragadósnak bizonyult a jó példa, s ma már gyakorlatilag az egész falu megélhetése a zöldségtermesztéshez kötődik. Horhát Miklós református lelkészt 1983-ban a teológia padjaiból egyenesen Moldvába küldték missziós lelkésznek. A bákói gyülekezet kilencven százaléka Erdélyből „száműzött” magyar orvosokból állt. A Szekuritáté állandóan arra volt kíváncsi: mikor és hol találkoznak, mivel foglalkoznak. Távollétünkben a szekusok hetente dúlták fel a lakásukat. A hívek névjegyzékét akarták mindenáron megszerezni, de azt ő a kabátzsebében hordta, így soha nem jártak sikerrel. Az eredetileg képzőművésznek indult lelkész ma is festeget. Patakfalván is szolgált, ott eltanulta a székelyektől az asztalosmesterséget, bútorait maga készíti. A lelkész patakfalvi kapcsolatai azóta is élnek: a két, nagyjából egyformán 180-180 lelkes gyülekezet összejár, családi barátságok alakultak ki. Ennek hozadéka, hogy a lőrincréviek a székelyektől tanulgatják a lakberendezést, amazok pedig a zöldségtermesztés titkaiba nyernek betekintést. Lőrincrévén szolgált egykor a kolozsvári protestáns teológia rektora, Juhász Tamás. E kapcsolat alapján alakult ki az a szokás, hogy a faluban rendszeresen gyűjtenek zöldséget a teológushallgatók javára. A lőrincrévi református gyülekezet nemrég visszakapta a felekezeti iskolát. A faluban arra alapoznak, hogy a fiatal házasok otthonmaradásával a közeljövőben megáll a népességfogyás. /Benkő Levente: Ahol mindenki otthon van. = Krónika (Kolozsvár), okt. 24./

Hallgatólagosan fogadta el a szenátus a Román Hírszerző Szolgálat szervezési törvényét október 25-én, a megvitatási határidő lejártával. A törvényt Ion Stan szociáldemokrata párti szenátor nyújtotta be, de az akkor még törvénytervezet nem kapta meg sem a kormány, sem a nemzetbiztonsági tanács támogatását. A szenátus védelmi bizottsága a tervezet visszautasítását javasolta a plénumnak, de a plénum nem fogadta el a bizottsági ajánlást. A törvény új működési keretet, és nagyobb autonómiát ír elő a szervezetnek. /Átment a SRI törvény. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 26./

Házkutatási jegyzőkönyv a bűnjeleknek vélt tárgyakról, könyvekről, olyasmikről, amiket a szekusok magukkal vittek. A jegyzőkönyv román nyelvű, csak a ,,bűnjeleket” rögzítették magyarul, tele elírásokkal, betűhibákkal. Betűország ötödik és hatodik virágoskertje – meséskönyv. Ezt is elkobozták Török Józseftől, akit ’56 után, közel egyévi előzetes letartóztatást követően, tizenkét évi börtönbüntetésre és vagyonelkobzásra ítéltek. További könyvek a jegyzőkönyv szerint: Magyarország földrajza, Erdély a kárpáti nagy magyar medence, Erdélyi karácsonyi játékok, Honfoglalás című könyv egy része, Domokos, a nagyhorog (meséskönyv), Népimakönyv, Ki mint vet, úgy arat (kisregény), Budapesten kiadott Földrajzi atlasz, 47 db kéziratos papír, 16 megcímzett boríték, képeslapok, címtár, 20 kicsengetési kártya, 27 db fénykép, postai levelezőlapok és IMSZ-tagkönyv, 30 cm hosszú piros-fehér-zöld szalag. Török József kálváriáját néhai Balogh László jegyezte le, A jóisten nem szállt le Bükszádon /Kaláka Könyvek, Sepsiszentgyörgy, 1997/ című, a kommunizmus pere alcímű könyvében, a könyv a Háromszék napilap kiadásában jelent meg. Török József a Volt Politikai Foglyok Szövetsége háromszéki szervezetének elnöke közel másfél évtizede. Már kikérte és áttanulmányozta a szekusdossziéját. Bizonyítható, hogy a román és a magyar állambiztonsági szervek, az ávó utódszerve és a szekuritáté folyamatosan együttműködtek. Ennek a ,,csúcsteljesítménye” minden kétséget kizáróan a Nagy Imre per előtti Bukarest melletti (snagovi) ,,vendégeskedése”. De ennél is aljasabb az, amint kisemberek koncepciós politikai pereiben a két represszív szervezet együttműködött. Embereik rangrejtve a székelyföldi fiatalok kihallgatásain is jelen lehettek, az információcserék sem maradnak el, azonos ritmusban, összehangolva tartóztattak le Budapesten és Erdélyben, illetve Románia területén olyanokat, akiknek a lakosság megfélemlítése, az erdélyi magyarság visszaszorítása végett pereket akasztanak a nyakukba. Török Józsefnek és társainak viszonylag kései perbe fogása és elítélése a folytonosság biztosítására volt. Őket ugyanis 1956 után nyolc évvel csukták le. Közvetlenül a Ceausescu-rendszer részleges, de jelentős tömegeket érintő amnesztiája után. A gyergyói tizenketteket 1965-ben tartóztatták le és ítélték háromtól tizenkét évig terjedő börtönbüntetésre. A hatvanas-hetvenes évek börtönviszonyai már nem voltak azonosak az ’50-es évek körömtépő brutalitásával. Rafinált lélektani fogásokkal sok esetben a fizikai fájdalomnál is elviselhetetlenebb szenvedést okoztak a kiszemelt ,,pácienseknek”. Török József és társai, budapesti barátai és rokonai, akik 1956 miatt ugyancsak – a budapestiek két ízben is – végigjárták a poklok poklát, folyamatosan reménykedtek. A Galócáson élő Török Józsefnek volt Budapesten egy unokabátyja, aki 1956-ban, október első felében hazalátogatott. Ő ugyanis 1947-ben szökött át Magyarországra. Ez a rokon, Török Sándor, részt vett a forradalomban, utána tizenkét évre ítélték. Ebből hat évet le is töltött. A rokon szabadulása után, 1964-ben, meghívta Török Józsefet, hogy az ő itthon maradt öccsével ketten látogassák meg őt Budapesten. Ki is mentek, két hétig voltak nála. A pesti rokon megmutatta azokat a helyeket, ahol az 1956-os forradalom leghevesebb harcai voltak, kezdve a Corvin-köznél, a Széna-tér és a többi. A rokon még bajtársait is elhívta, velük is megismerkedtek. /Szőnyi Gyula, Cselik Ferenc/. Hazatérve itthon barátaiknak elmesélték, mit láttak Budapesten. Elhatározták, a pesti mintára egy szervezetet hoznak létre. Tizenhárom tagú volt szervezetük, de tizenkettőjüket ítélték el. A tizenharmadik volt a koronatanú a perben, s őt nem csukták le. Az elítéltek: Török József, Török István, Csatlós Jenő, Zakariás Dezső, Ferenczy Károly, Hompot Ferenc, Mezei Árpád, Halász József, Bajkó István, Kulpinszki István, Gegő Béla, Mózes Károly. A tizenharmadik, a besúgó Antal Ferenc volt, az egyedüli családos ember. Török József volt a fő vádlott, 12 évre ítélték, unokabátyját, Török Istvánt szintén 12 évre. A harmadfokú vádlott, Csatlós Jenő 8 évet kapott, aztán ettől lefelé hét, hat, öt évet mértek ki többieknek, s hárman a feljelentés elmulasztása miatt három-három évet kaptak. Török József akkor húsz éves volt, s a többiek is mind 25 éven aluliak voltak, egyedül Mezei Árpád volt 26 éves. Nem jutottak el addig, hogy nevet is adjanak a szervezetnek. Ahogy a szervezkedéssel elindultak, észrevették, hogy a szekuritáté nyomon követi őket. Próbálták valahogy lerázni őket magukról. Egyszer sem gyűltek össze mindannyian. A ,,szervezet” tagjai nem is ismerték mindannyian egymást. Török József másfél hónapig volt egyetemista, majd 1965. november 15-én letartóztatták. Miután őket letartóztatták, lefogták a budapestieket is. Töröknél megmaradt egy érdekes papír: őt is megidézték Budapestre tanúnak. Akkor ő még börtönben volt. Az idézést a szüleivel íratták alá, 1967-ben. Budapesten ugyanis letartóztatták a magyarországiakat, Szőnyi Gyulát, Török Sándort és Cselik Ferencet. Másodszor is lefogták őket, annak ellenére, hogy ők már ’56-ért egyszer ültek! Török Sándort és Cselik Ferit kétévi kihallgatás után elengedték. Szőnyi Gyulát viszont hét évre elítélték. Együttműködött a két ország állambiztonsága! Utólag tudták meg, hogy ,,ávós” tisztek is jelen voltak az ő kihallgatásaikon. Ők vitték az ,,üzeneteket” róluk. Itt van a bizonyíték is az együttműködésre, megőrizte az idézést:(Budapesti Fővárosi Bíróság. Idézés bűnügyben izgatás és összeesküvésre irányuló előkészület miatt. Török Sándor és Szőnyi Gyula ellen indított bűnügyben megidézem a címzettet mint tanút a bíróságnak Bpest V. Markó utca 27 házszám II. emelet 1. szám alatt levő helyiségében 1967. évi december 20. napjának 9 órájára kitűzött tárgyalásra. Figyelmeztetem a túlsó oldalon …… szám alatt olvasható következményekre. Budapesten, 1967 évi augusztus hó 31. Címzett Török József /: 1944. jan.10. Sarmas. Anyja Rozália, Román Szocialista Köztársaság Dr. Bimbó István, a tanács elnöke) Török elmondta, hogy a kihallgatásokon nem verték őket, de durvák voltak. Pszichikailag készítették ki őket. Reggel elvitték és délutánig vallatták. Akkor egy fél órára visszavitték a cellába. Utána újra jött a vallatás este későig. És éjszaka is folyt a vallatás. Román tisztek vallattak, de volt egy Fábián Márton nevű kihallgató is, aki az összes erdélyi ,,szervezet” felgöngyölítésében részt vett, az EMISZ-esek, a SZIT, azaz a szentgyörgyi ,,koszorúsoknak” a vallatásában, és ’65-ben még mindig jó kondícióban volt. A fő vádpont volt: a román állam erőszakos megdöntése és Erdély Magyarországhoz csatolási kísérlete. A letartóztatott társaság Marosvásárhelyen volt vizsgálati fogságban, ott volt tárgyalás is, az ítéletet Bukarestben mondták ki. A szervezkedéshez a ,,bizonyítékok” például a könyvkölcsönzések voltak: ha olyan könyv volt, melyben a Magyarország vagy az Erdély szó szerepelt, ez már elegendő volt a vád megfogalmazásához. Vagyonelkobzásra is ítélték őket, Töröktől egy rend ruhát és egy nagykabátot koboztak el. Török József börtönös évei után Sepsiszentgyörgyön telepedett le. 1974. november 14-én szabadult. 1974-es szabadulása után első ízben 1986-ban ment látogatóba Magyarországra. Felkereste azokat, akiket akkor szintén bebörtönöztek. Kiderült, hogy ott azt terjesztették, mintha itt, Romániában ők vádolták volna be őket. Mindent kiforgattak. Budapesten unokabátyja elé tettek mindenféle tanúvallomást. Ezeket a szekusok írták és aláírták Török József helyett is. Az unokabátyja azonnal mondta: ez nem az unokaöcsém aláírása! 1989. december 21-én Sepsiszentgyörgyön abbahagyták a munkát. Jöttek a vezetők és a szekusok. Rab István akkori megyei első titkár nyilatkozott, elmondta, hogy mit akartak csinálni. December 22-én az IAME gyár épületeit körbe akarták venni katonasággal. Ezt tartották veszélyes gócnak. Később megalakították a Volt Politikai Foglyok Szövetségének Háromszéki Szervezetét. /Sylvester Lajos: Törököt fogtak… (Akiket megérintett '56 szele). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 25., folyt.:26., 27./

Nicolae Popa Fehér megyei képviselő, a Konzervatív Párt alelnöke október 28-án tartott sajtótájékoztatóján kijelentette: nem fogja megszavazni a kisebbségi törvényt. Popa azzal indokolta döntését, hogy “gyanús az RMDSZ sietsége a kisebbségi törvény sürgősségi eljárásban való elfogadtatására”. Hozzátette: azért sem fogja megszavazni a tervezetet, mivel nem kívánja, hogy az utóbbi időszakban Európában pozitív példának tekintett román–magyar kapcsolatok újra feszültté váljanak. A Konzervatív Párt alelnöke arra kérte az RMDSZ-t, hogy “szálljon le a földre, mégpedig a román földre, ellenkező esetben mesterséges feszültségeket kelthet, és hiábavalóan okozhat zavart mind társadalmi, mind politikai szempontból”. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 29./

Markó Béla romániai miniszterelnök-helyettes október 29-én Kolozsváron az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetőivel találkozott. – Az egyházak esetében is sürgetni kell a romániai restitúciós folyamatot, mivel eddig az erdélyi magyar történelmi egyházak nagyon kevés ingatlant vehettek ténylegesen birtokba –jelentette ki Markó. A megbeszélésről hiányzott Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, aki a találkozó előtt kifejtette: részben sűrű elfoglaltsága, részben pedig az RMDSZ-nek az egyházakkal szembeni magatartása miatt nem vesz részt a találkozón. Markó a püspökökkel tartott megbeszélés után elmondta: gyakran a helyi önkormányzatok a szükséges iratok kibocsátásának megtagadásával késleltetik a visszaszolgáltatást. Az erdélyi magyar történelmi egyházak által benyújtott 1800 kérelem közül 400 esetében született elvi döntés a központi restitúciós bizottság részéről, 300 ingatlan már telekkönyvileg is egyházak nevén szerepel, ezek közül azonban csak nagyon keveset tudtak ténylegesen birtokba venni az egykori tulajdonosok. Markó reméli, hogy egy éven belül legalább elvi szinten sikerül tisztázni az erdélyi magyar történelmi egyházak kérelmeit. Az egyházvezetők korábban elégedetlenségüket fejezték ki amiatt, hogy a parlament előtt levő kultusztörvény eredeti tervezetében csak feltételes módban fogalmaz a felekezeti oktatás finanszírozásáról, és emiatt az államot nem kötelezi arra, hogy hozzájáruljon az egyházi iskolák fenntartásához. Markó közölte, hogy ezt a kitételt a szenátus szakbizottságában sikerült módosítani az erdélyi magyar történelmi egyházak által kért módon. A sajtótájékoztatón szóba került az önálló magyar egyetemért tíz nappal ezelőtt szervezett tüntetés kérdése is. Markó kifejtette: a diákoknak igazuk van, amikor az önálló egyetemet kérik, de ezért nem feltétlenül szükséges szétválasztani a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemet. Itt elsősorban az önálló tanszékek és karok létesítése szükséges. Arra a kérdésre, hogy gondoltak-e arra, legyen a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem a román állam által finanszírozott önálló egyetem, Markó elmondta: ez a kérdés még nem vetődött fel, nem tudja, hogyan lehetne megvalósítani, de elsősorban az alapító erdélyi magyar történelmi egyházaknak kell eldönteniük, alkalmasnak tartják-e ezt a megoldást. /B. T.: Markó: sürgetni kell a restitúciót. Kevés visszaszolgáltatott ingatlant vehetett birtokba az egyház. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 31./ Az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetőivel találkozott Markó Béla. A tanácskozáson jelen volt Papp Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Szabó Árpád unitárius püspök, Schönberger Jenő, a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye püspöke, Adorjáni Dezső, az Ágostai Hitvallású Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke, Borzási István, a Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetségének vezetője, Tempfli József, a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye püspöke, Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület főjegyzője, Potyó Ferenc gyulafehérvári érseki helynök és Szabó Péter, a Temesvári Római Katolikus Püspökség küldötte. /Lassú a restitúciós folyamat. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 31./

A romániai történelmi egyházak képviselői levelet intéztek az Európai Bizottsághoz, José Manuel Barroso elnökhöz. A levél bevezetőjében emlékeztet: Brüsszelben, az Európai Parlament illetékeseivel való megbeszélések során a napokban arra kívánták felhívni a figyelmet, hogy Románia EU-csatlakozásának küszöbén továbbra is súlyos gondok merülnek fel a tényleges vallásszabadság tekintetében. A levél így hangzik: “Egyházi ingatlanainkat nem szolgáltatta vissza a román kormányzat. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy egyházaink több mint 4000 ingatlant igényeltek vissza az államtól, melyek elengedhetetlenül szükségesek vallási, karitatív, társadalmi és oktatási feladataink elvégzéséhez. Ennek ellenére egyházaink mind a mai napig sem kapták vissza ingatlanaik 90 %-át. Romániának még nincs vallásügyi törvénye. Örömmel fogadtuk, hogy a jelenlegi kormányzat, az elismert vallásfelekezetekkel konzultálva elkészítette a vallásügyi törvény tervezetét. Megdöbbentésünknek adunk viszont hangot amiatt, hogy az egyházakkal egyeztetett szövegben kormányzati tisztviselők egy lényegi módosítást eszközöltek. A szövegtervezettel ellentétben ugyanis, amely a felekezeti oktatás állami finanszírozását irányozza elő, a végleges szöveg csupán feltételes módban engedi meg, hogy az állam pénzbelileg támogassa a felekezeti oktatást. (…) Az egyház-finanszírozás törvényi kereteinek hiánya komoly feszültségeket gerjeszt az egyházak között. A többségi egyházat 1989 óta túlfinanszírozzák, és miközben kisebbségi egyházaink hiába próbálják elkobzott ingatlanaikat visszaszerezni, az ortodox egyház kormányrendeletek révén kerül hatalmas értékű javak birtokába. Mindezeket szem előtt tartva, ki kell mondanunk, hogy a román alkotmány által szavatolt esélyegyenlőség és vallásszabadság nem tükröződik a vonatkozó törvénykezésben. Ezért kérjük Elnök úr közbenjárását, hogy az európai intézmények monitorizálják a romániai kisebbségi történelmi egyházak és a nemzeti kisebbségek sorsának alakulását. Meggyőződésünk, hogy a Romániáról szóló ország-jelentésben is említést kell tenni az egyházainkat diszkrimináló gyakorlatról.” A levél aláírói Adorjáni Dezső evangélikus, Tőkés László református, dr. Szabó Árpád unitárius püspökök, Gunnesch Friedrich főtitkár (Ágostai Hitvallású Szász Evangélikus Egyház), Annusca Nicolae érseki főtanácsos (Román Görög Katolikus Egyház), Fejes Rudolf Anzelm apát, prépost-prelátus (Római Katolikus Egyház). /Erdélyi egyházfők levele az Európai Bizottsághoz. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 31./

A lap korábban beszámolt arról, hogy Csíkszentgyörgyön két rendőr megverte a helybeli János Elemért, pusztán azért, mert nem tudott románul. Október 31-én Kelemen Hunor RMDSZ-képviselő a parlament plénuma előtt intézett kérdést Vasile Blaga belügyminiszterhez, hogy milyen stádiumban van a vizsgálat. A választ két héten belül fogja megadni a belügyminiszter. A sértett, János Elemér elmondta: amióta panaszt tett az ügyben, a két rendőr naponta megáll járőrkocsijával háza előtt, szerinte ezt megfélemlítésként teszik. Két szemtanú látta, amikor a sértettet a rendőrök ütlegek között vonszolták vissza az őrszobába, János Elemér hangsúlyozta: az őrszobában, ahol verni kezdték, rajta s a két rendőrön kívül más nem volt jelen. /Szondy Zoltán: Kelemen Hunor képviselő magyarázatot vár. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 1./ Előzmény: Szondy Zoltán: Nem beszélt románul, s ezért... Rendőrök vertek meg egy betegnyugdíjast. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 23./

Az Erdélyi Magyar Ifjak célja a Trianon-film bemutatókörútjának megszervezésével az volt, hogy bevigyék a magyar és román közbeszédbe a diktátum kérdését. Az erdélyi Trianon-járás kronológiája 2005. január 7. – Kolozsváron kezdődik a Trianon-film erdélyi körútja. A Protestáns Teológia Dísztermébe nem férnek be az érdeklődők. Mintegy ötszáz ember nézheti meg a filmet, legalább annyian kint rekednek. A szervezők megígérik, a körút végén visszatérnek a kincses városba, és megismétlik a vetítést. Január 8. – Sepsiszentgyörgyön is szűknek bizonyul a megyei könyvtár Gábor Áron terme. Január 9. – Kézdivásárhelyen mintegy ezren vesznek részt a Vigadóban rendezett filmvetítésen. Január 10. – Hasonló a létszám a csíkszeredai Szakszervezetek Művelődési Házában. A hatalmas érdeklődésre való tekintettel már délelőtt, bár nem szerepelt az előzetes programban, Gyergyószentmiklós zsúfolásig telt Uránia filmklubjában is bemutatta filmjét Koltay és Raffay. Mona Musca kulturális miniszter törvénytelennek nyilvánítja a filmvetítéseket, utasítására az Országos Mozivállalat feljelentést tesz a Belügyminisztériumnál. Január 11. – Székelyudvarhelyen a Siculus Ifjúsági Házban vetítik le a filmet több száz embernek. Az EMI nyilatkozatban tiltakozik a feljelentés ellen, jelezve, a díjmentes, kulturális intézményekben történő filmvetítésekre nem vonatkozik a mozitörvény. Az aláírók mondvacsinált indokokat és cenzúrát emlegetnek, felkérik a kormányon lévő RMDSZ-t, foglaljon állást az ügyben, és járjon közben az illetékes szerveknél a vizsgálat mielőbbi megszüntetése érdekében. Választ nem kapnak. Január 12. – Marosvásárhelyen elmarad a vetítés. A szervezők nem kívánják tovább élezni a helyzetet, ezért elhalasztják a bemutatót a helyzet tisztázásáig, így csak a film alkotóival találkozik az ezeregynéhány ember. Az eredeti helyszín, a Diakóniai Központ egyik terme kicsinek bizonyul, a tömeg átvonul a Vártemplomba, ahol „hirtelen és váratlan” áramszünet miatt gyertyafénynél beszélgetnek. Közben mintegy száz kommandós és több rohamkocsi veszi körül a templomot, az előadókat állandó megfigyelés alatt tartják. Szintén január 12-én, miután előzőleg levélben arra figyelmeztette az Udvarhelyi Fiatal Fórumot, amennyiben levetíti a Trianont, büntetésre számíthat, a prefektus felsőbb utasításra ötvenmilliós büntetést ró ki Jakab Attila UFF-elnökre a 418/2003-as kormányhatározat 2-es paragrafusának h.) cikkelyére hivatkozva. Kovács Csabát is megbüntetik Csíkszeredában. Ugyancsak felső utasításnak engedelmeskedve megszólal Mihai Hardau, Kolozs megye főispánja is. Közleményben emel szót a filmvetítés ellen, azt állítva, hogy a film „Nagy-Magyarország visszaállításáért száll síkra”. Fenyegetést is megfogalmaz: a vetítés megismétlése esetén büntetést eszközöl ki. Ezenkívül magánbeszélgetésre hívja Juhász Tamást, a Protestáns Teológiai Intézet rektorát, hogy nyomást gyakoroljon rá, s ezáltal elérje a következő vetítés felfüggesztését, valamint az EMI-től való elhatárolódást. Nem sikerül neki. Az Egyesült Magyar Ifjúság nyílt levélben szólítja fel Somogyi Ferenc külügyminisztert a megfelelő diplomáciai lépések megtételére. Markó Béla RMDSZ-elnök a román ultrák szája íze szerint beszél: a szervezők nem vették figyelembe a filmvetítésekre vonatkozó törvényeket, Frunda György szenátor szerint az előírásokat azok használják fel, akik nem értenek egyet a film tartalmával. Január 13. – A szervezők bejelentik, hogy a film vetítése nélkül tartanak fórumot Kolozsváron. A beszélgetésre ott maradó mintegy százötven résztvevő azt kéri az RMDSZ-től, az ügy melletti kiállása jeléül március 15-én vetítsék le a filmet a Sportcsarnokban. Az EMI másnap nyílt levélben közvetíti a kérést a pártnak. Válasz nem érkezik. A fórumot sajtótájékoztató előzi meg, ezen Koltay Gábor filmrendező, Raffay Ernő történész és Bagoly Zsolt EMI-alelnök a román sajtó valótlan állításait cáfolja, a vitás jogi és ideológiai kérdéseket próbálja tisztázni. Január 14. – Koltay Gábor és Raffay Ernő nyílt levélben fordul Románia miniszterelnökéhez, melyben kérik, a szervezőket mentsék fel a vádak alól, s tegyék lehetővé, hogy a filmet bárki megnézhesse félelem és retorziók nélkül. Választ nem kapnak. Gáspárik Attila, az Országos Audiovizuális Tanács elnöke szerint nem legális a kirótt büntetés. Január 15. – A Székely Nemzeti Tanács sajtóközleményében kifejti: a kulturális szaktárca és a rendőrség politikai indíttatású intézkedései sértik a magyar identitás szabad megélését. Gazda Zoltán, a Magyar Polgári Szövetség háromszéki elnöke szintén kéri „az erdélyi fiatalok ellen irányuló megfélemlítő és megtorló akciók” leállítását. A Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) és tagszervezetei (Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége, Országos Magyar Diákszövetség, Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület, Romániai Magyar Cserkészszövetség, Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet, Ifjúsági Információs és Tanácsadó Irodák Szövetsége) határozottan elítélik a Művelődési és a Belügyminisztérium intézkedéseit. Január 16. – Kézdivásárhelyen Salamon Ferenctől, a vetítésnek helyet adó intézmény igazgatójától, valamint Damó Csabától, az Uránia Filmklub vezetőjétől telefonon érdeklődnek a vetítésről a Román Hírszerző Szolgálat megyei hivatalától. Január 17. – A sepsiszentgyörgyi rendőrség kihallgatásra hívja be Nemes Előd háromszéki EMI-elnököt. Január 18. – A kolozsvári rendőrség kihallgatja Juhász Tamás rektort, Soós Sándor elnököt és Bagoly Zsolt alelnököt. A Kolozs megyei főispán feljelentésére bűnügyi eljárás indul Soós és Bagoly ellen fasiszta, rasszista, xenofób jelképek népszerűsítése címén. Mona Musca levelet ír Soós Sándor EMI-elnöknek, melyben igazát bizonygatja. Ismerteti a tényállást, ámde levelében Velünk élő Trianon című filmről beszél, amely a tizennégy részes dokumentumfilm címe. Január 19-én a miniszter asszony közleményben tagadja, hogy a Minisztérium ismerné a film tartalmát, és tagadja a cenzúrázás vádját. Január 20. – Eva Maria Barki bécsi nemzetközi jogász politikai és jogi szempontból egyaránt felháborítónak mondja mind a filmvetítés megakadályozását, mind pedig a magyar parlament tiltakozásának hiányát. Január 24. – Németh Zsolt fideszes képviselő a parlamentben arra kér választ Somogyi Ferenc külügyminisztertől, milyen lépéseket szándékozik tenni a magyar diplomácia a román hatóságok eljárása nyomán. Nem kap konkrétumokat tartalmazó választ. Január 25. – Az RMDSZ Szociáldemokrata Tömörülése kijelenti, a hatalom megsértette a szólás és a gyülekezés szabadságát, és reményét fejezi ki, hogy az RMDSZ kormánytényezőként fel fog lépni a meghurcolt személyek érdekében. Gál Kinga EP-képviselő felhívja az Európai Parlament és a Bizottság figyelmét az eseményekre, melyeket elfogadhatatlannak és az EU alapelveivel összeegyeztethetetlennek nevez. A Királyhágó-melléki Református Egyházkerület, az Erdélyi Református Egyházkerület, az Erdélyi Unitárius Egyház, valamint az Ágostai Hitvallású Evangélikus-Lutheránus Egyház püspökei, valamint a Protestáns Teológiai Intézet rektora és dékánja nyilatkozatban tiltakozik az ellen, hogy az állami hatóságok a szervezőket kifaggassák és a törvénysértés gyanújába hozzák, s ezáltal beleszóljanak egyházaik életébe. Január 27. – Schöpflin György fideszes képviselő az Európai Parlamentben követeli a hatósági zaklatások leállítását. Február 7. – Sajtótájékoztatón adja hírül a Hargita Megyei Rendőrfelügyelőség vezetője, hogy a csíkcsicsói művelődési házban vasárnap este engedély nélkül levetített Trianon-film miatt Lukács Péterre, a Magyar Polgári Szövetség helyi elnökére 100 millió lejes pénzbírságot rótt ki. Február 9. – Az Antena 1 kereskedelmi televízió – román lapok szerint titkosszolgálati utasításra – bemutatja a filmet. Az alkotást bombariadó előzte meg, és parázs vita követte az alkotók és román történészek, újságírók között, közben magyargyűlölő üzenetek tucatjai érkeztek be a stúdióba drótpostán és telefonon. Február 10. – Koltay és Raffay sajtóértekezletet tart Bukarestben. A megjelent újságírók hevesen támadják őket, Európa-ellenes revizionista propagandának nevezve a Trianon-filmet. Február 14. – Somogyi Ferenc külügyminiszter válaszol az Egyesült Magyar Ifjúságnak. Megígéri, figyelemmel követi az eseményeket, már csak a „minél kiegyensúlyozottabb magyar–román viszony ápolása iránti felelősség” miatt is. Március 5. – Az EMI országos gyűlése közleményben ismerteti a valós tényállást, és bebizonyítja, hogy a film tartalma miatti politikai kampányról van szó, melyet az emberi jogok durva megsértésének tartanak. Március 7. – Alapfokon tárgyalják Jakab Attila fellebbezését. Védelmét Marosi György ügyvéd díjmentesen vállalta el. Március 12. – Jakab Attilát értesíti ügyvédje, hogy megnyerte a pert, a székelyudvarhelyi bíróság érvénytelenítette büntetését. Március 21. – Megjelenik Koltay Gábor új, filmjével azonos című kötete Botrány Erdélyben! alcímmel. Április 4. – Újabb tárgyalás zajlik le Udvarhelyen, tanúkat is kihallgatnak. Április 12. – Jakab pert nyer első fokon. A rendőrség bejelenti, élni fog a fellebbezés jogával. Április 20. – kihallgatják az EMI országos elnökét és alelnökét az ügyészségen. A vád: fasiszta, rasszista, xenofób jelképek terjesztése, melyért a 31/2002-es kormányrendelet szerint hat hónaptól öt évig terjedő börtönbüntetés róható ki. Április 25. – Elejtik a vádat a kolozsvári ügyészségen. Május 6. – Írásban értesítik az EMI elnökét és alelnökét, hogy a filmvetítés ügyében ellenük indított vizsgálatot lezárták. Június 6. – A csíkszeredai bíróság alapfokon elutasítja Kovács Csaba fellebbezését. A bíró nem indokolja meg döntését. Június 21. – A Csíkszeredai Bíróság helyet ad a csíkcsicsói Péter Lukács fellebbezésének. Július 28. – Lemond Mona Musca. Távozása után folytatódik szervezetünk februárban indított bejegyzése, melyre a Kulturális Minisztériumnak is áldását kell adnia. Szeptember 22. – Az Erdélyi Magyar Ifjak bejegyzett, önálló jogi személyiséggel rendelkező szervezetté válik. A bejegyzés február óta húzódott különböző formai és eljárásbeli hibák ürügyén. Október 6. – Csíkszeredában Kovács Csaba megnyeri a pert. Sem az ítéletet, sem az indoklást nem közlik hivatalosan a felekkel. Október 26. – Jogerős ítéletet hoz a Hargita Megyei Törvényszék a székelyudvarhelyi Jakab Attila ügyében: nem kell kifizetnie a pénzbírságot. /B. Zs.: Az erdélyi Trianon-járás kronológiája. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 1./

Interjút adott a Transindex internetes portálnak Hantz Péter adjunktus, a Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnöke. Elmondta, hogy egy állami magyar egyetemi konzorciumot hozna létre, amelynek egyik tagja a Bolyai Egyetem lenne. A BBTE magyar természettudományi, humán tudományi, valamint társadalom- és gazdaságtudományi karait a lehető legsürgősebben létre kell hozni, hangsúlyozta. A Bolyai Kezdeményező Bizottság rendelkezésére állnak az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Oktatási Szakbizottságának irodái, számítógépei és alkalmazottai, a működéshez szükséges összegeket pedig adományokból gyűjtik össze. A Bolyai Egyetemnek a BBTE infrastruktúra 25 százalékát, a székelyföldi campusokat és a főépület felét kell örökölnie. Ha nem történik változás, és a jelenlegi keretek közt kell tovább dolgoz­ni, akkor a BBTE magyar tagozatának jelen­tős része menthetetlenül le fog épülni, jelentette ki. Az egyetem vezetősége elérte, hogy a magyar tagozat vezetői szembeforduljanak velük, és egyes magyar vezetők végezzék el a »piszkos munka« tekintélyes részét. /(b. kovács): Valóban szét akarjuk szakítani a Babes-Bolyai Tudományegyetemet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 3./

Nem indít bűnvádi eljárást az Országos Korrupcióellenes Főosztály azon Hargita megyei rendőrök ellen, akiket azzal gyanúsítottak, hogy éveken keresztül szemet hunytak Csibi István és emberei törvénytelenségei fölött. A csíkszeredai üzletember tavalyi letartóztatását követően nyolc, többségében magas beosztású rendőrtisztet mentettek fel tisztségéből belügyminiszteri rendelettel, de mindannyian a rendőrség kötelékében maradtak. Közülük hatan már nyugdíjba vonultak. A belügyminisztérium, valamint Ioan Rus volt tárcavezető beperelését fontolgatja Sándor István, a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányság egykori logisztikai parancsnoka. A főfelügyelőt néhány nappal Csibi István tavaly áprilisi letartóztatását követően mentette fel tisztségéből Ioan Rus belügyminiszter. /D. Balázs Ildikó: Tisztára mosott csíki rendőrök. = Krónika (Kolozsvár), nov. 3./ A Korrupcióellenes Országos Főosztály (DNA) október 12-én keltezett átiratban arról értesítették az elhíresült Csibi-üggyel kapcsolatosan meggyanúsított Hargita megyei rendőröket, hogy nem kezdeményeznek ellenük büntetőjogi eljárást. Ez azt is jelenti, hogy a feltételezett bűntényt nem követték el. /Megszüntették az eljárást. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 3./

Felszámolják Fehér megyében a magyarbecei általános iskolát, jelezte Tóth Gabriella tanfelügyelő. A kormány összevonással felszámolja a kis létszámú középiskolákat, függetlenül attól, hogy magyar vagy román tagozatról van szó. A magyarbecei V- VIII. osztályban mindössze 10 gyermek van. A legközelebbi iskola Magyarlapád községben van. /T. A.: Megszűnő iskolák. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 3./

A 96 éves Veress István okleveles kertész és agrármérnök, a kolozsvári Mezőgazdasági Intézet nyugalmazott tanszékvezető professzora 57 éve szüntelenül tevékenykedik Kolozsváron. A gyümölcstermesztés szerelmese. Nagyenyeden született 1909. november 5-én, a budapesti Kertészeti Főiskolát jeles eredménnyel végezte. Az EMGE /Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület/ révén ment ki Németországba gyakornokoskodni. Hazatérése után a díszfaiskola egyik részlegének a vezetője lett. Amikor 1935-ben a nagyenyedi Bethlen Kollégium Csombordon megnyitotta a Téli Gazdasági és Szőlészeti Iskoláját, meghívták szaktanárnak és megválasztották igazgatóhelyettesnek is. Itt dolgozott 15 éven át, 1949-ig. Akkor Veress Istvánt hivatalból áthelyezték a Kolozsvári Mezőgazdasági Intézetbe, ahol egyenesen tanszékvezető egyetemi tanárnak nevezték ki. Az agrármérnökin tíz évig tanított magyarul, azután az 1972-es nyugdíjba vonulásáig románul. Létrehoztak egy páratlan, több mint 200 gyümölcsfajtából álló gyümölcsfa gyűjteményt, köztük a régi és őshonos erdélyi almafajtákat is. Szakcikkei folyamatosan megjelennek. A romániai magyar nyelvű szakirodalomban elsőként jelent meg két kötetes munkájuk, Az almástermésűek és csonthéjasok termesztése és nemesítése, szerzői: Palocsay Rudolf, Veress István, Antal Dániel és Mózes Pál, valamint a Héjasok és bogyós gyümölcsűek termesztése és nemesítése, ennek megírásánál közreműködött még Keszi-Harmath Erzsébet és Kolozsy Erzsébet. Veress István az 1992-ben Kolozsváron megalakult Kertbarátok Egyesületének tiszteletbeli elnökeként rendszeresen adott elő a kertbarát találkozókon. /Starmüller Géza: 96. születésnapi köszöntő. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 5./

Nem mondanak le az oktatók a november 7-én kezdődő általános sztrájkról – jelentette be Razvan Bobulescu, az egyetemi tanárok szakszervezetének elnöke a Calin Popescu Tariceanu miniszterelnökkel történt találkozót követően. Semmilyen ígéretet nem kaptak a tanügynek szánt költségvetés növelésére vonatkozóan. A középiskolai és egyetemi tanárok november 7-én sztrájkolnak, másnap pedig – amikor a parlament elkezdi a 2006-os költségvetési törvény vitáját -, sztrájkőrséget szerveznek Bukarestben. A szakszervezeti szövetségek a költségvetés 6 százalékának elkülönítését kérik a tanügy számára, a fizetések megduplázását 2007-től. Ragaszkodnak a havi élelmiszerjegyekhez, valamint szakkönyvvásárlási jutalékhoz és ingyenes internet-hozzáféréshez. /Nem mondanak le a sztrájkról a tanárok. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 7./

1927-ben Kolozsváron a Főtér északkeleti részén föld alatti illemhely építéséhez láttak. Az illemhely földmunkái során sok régészeti emlék került napvilágra. Herepei János összegyűjtötte ezek egy részét, így az S-végű hajkarikákat is. Hitelesítő ásatásra azonban csak 1943-ban került sor. Kezdeményezője László Gyula, a neves régész, megvalósítója Méri István volt. A föld alatti illemhelytől néhány méterre délre, 2,6 m mélyen 14 sírt tártak fel. Az elhunytakat valamennyiben fejjel nyugat felé helyezték el, vagyis keresztények voltak. St. Pascu szerint románok, beolvadófélben lévő szlávok sírjai, köztük talán magyarok is voltak. Véleményének szépséghibája, hogy háromban korhatározó S-végű hajkarikát, XI–XII. századi, jellegzetesen magyar női hajviselet-kelléket találtak – ezt a nemrég elhunyt régész, P. Iambor is megerősítette. 1948-ban az ettől néhány méterrel nyugatra, 1969-ben néhány méterrel délre feltárt sírokból azonos leletek kerültek elő. Az Árpád-kori temető szintjétől fölfelé a rétegek töretlenül kimutatták a település, Kolozsvár folytonosságát. /Asztalos Lajos: Tulipános korlát. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 7./

A minap az egyik központi román újság kirohanást közölt az ellen, hogy Bulgáriában „kissé másképp” tanítják a történelmet, mint Romániában. A bolgárok hiszik és vallják: a géta-dák ősöket magáénak követelő bolgár állam és civilizáció az egyik legrégibb Európában, eredetileg a Dunától északra létezett, Dakebal cár (sic!) irányítása alatt. Ebből alakult ki a román nép is, amely sokáig nem volt önálló. A románok ellatinosodott bolgárok. Bulgáriában hamisításnak, hazugságnak tartják a román történetírást. Közben a román történelemkönyvek, tanulmányok ugyanazt művelik a magyar történelemmel, amit a bolgárok most a románnal. A törökverő vitéz, Hunyadi János tulajdonképpen Iancu de Hunedoara. Mátyás király Matei Corvin. Később anyjától-apjától függetlenül román lett szinte mindenki, aki valami jót is tett ebben a térségben – mint például a jeles erdélyi sportolók: Ecaterina Szabo, Francisc Vastag, Loti Bölöni. A legújabb gyöngyszem ezen a téren: államalapító Szent István királyunk, korábbi nevén Vajk, azazhogy – Voicu. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Uraim, itt lopnak… = Szabadság (Kolozsvár), nov. 8./

Törvénytelenül járt el a Maros megyei sorozóközpont, amikor a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Gimnázium diákjai számára olyan kérdőíveket küldött ki, amelyeken etnikai és vallási hovatartozásukat is be kellett jelölniük, Georgeta Basarabescu, az országos adatvédelmi hivatal munkatársa közölte a Krónikával. Mint ismeretes, október végén tanáraik olyan kérdőívek kitöltésére kérték a Bolyai diákjait, amelyekben szerepelt a nemzetiségi és vallási hovatartozást firtató rovat is. Mivel a kérdőívekről hiányzott az adatgyűjtő intézmény neve és célja, több diák és szülő megtagadta a nyomtatvány kitöltését, a Pro Europa Liga emberjogi hivatalának munkatársa, Haller István pedig tiltakozást juttatott el az ombudsmani hivatalba. Az ombudsmani intézményben megdöbbentek a hír hallatán. /Szucher Ervin: Törvénytelen adatgyűjtés a Bolyai-gimnáziumban. = Krónika (Kolozsvár), nov. 8./