Szeptember 9-10-én Kolozsváron hetedik alkalommal szervezték meg a Civil Fórumot, a magyar civil szervezeteknek találkozóját. A rendezvény központi kérdése a támogatási rendszer és a politikum összefüggésének elemzése volt. – Bár idén az elmúlt évekhez viszonyítva alig egynegyednyi volt a rendelkezésünkre álló anyagi keret, sikerült eredményes munkát folytatni – fogalmazott Egri István a szervezők nevében. Közel kétszáz regisztrált résztvevő volt a Civil Fórumon, és legalább ötven további érdeklődőt vonzott a rendezvény. Parázs vitákat szült a jelenlegi formájában nem megfelelő támogatási rendszer. Felmerült: feltétlenül szükség volna a magyarországi mintára itt is létrehozni a Nemzeti Civil Alapprogramot, lényeges volna már a középiskolai, illetve egyetemi képzés alatt megismerkedniük a fiataloknak a nonprofit szakismeretekkel, hogy civilként aktívan részt vehessenek a társadalom életében, alakításában. Szeptember 10-én tartották a MACISZE 2. közgyűlését, amelyen öt szakcsoport alakult: művelődési, oktatási-tudományos, szociális, mezőgazdaság- és vidékfejlesztési, gazdasági. Nyolctagú bizottság fogja kidolgozni a szervezet saját támogatáspolitikai programját. Bodó Barna elnök elmondta: szükséges a támogatási rendszer reformja. A szervezők Elvek és szabályok a hazai támogatási rendszerben címmel tanácskozást kezdeményeztek, amelyen Kelemen Hunor az Illyés Alapítvány, Szép Gyula a Communitas Alapítvány, Dáné Tibor pedig az NKÖM támogatásáról számolt be. A kilenc szakmai szekcióülés mindegyike érintette a konferencia fő témáját. /Farkas Imola, Stanik Bence: Erősödő civil szféra. Módosítandó a támogatási rendszer. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 12./

Szeptember 11-én tartották Kisiratoson a 125 évvel ezelőtt felszentelt kisiratosi katolikus templom búcsúünnepségét, ez a községi rangját nemrég visszanyert település egyik legnagyobb sátoros ünnepe. Ilyenkor hazalátogatnak az elszármazottak is. Ebből az alkalomból másodszor adták ki négy nyelven a Kisiratos képekben című, 36 oldalas színes ismertetőt, a helybeli tanács és a vállalkozók jóvoltából. A kisiratosiak kérésére Böjte Csaba ferences atya magával hozott 10 gyermeket, akik itt fognak iskolába járni. A szerzetes elmondta, az eddig létrehozott gyermekotthonok mindenütt élesztőjévé váltak az anyanyelvű oktatásnak és kultúrának. A létszámban megfogyatkozott, önbizalmukban megingott szórvány magyarok szívébe visszahozták a megmaradás reményét. Arad egyében még nincs általa szervezett gyermekotthon, megfontolandó egyet Kisiratoson létrehozni. /Balta János: Élesztője kultúránknak. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 12./

Marosvásárhelyen megnyílt a hetvenéves Bálint Károly szobrászművész (és mellette 37 éven keresztül marosvásárhelyi pedagógus) tárlata. „Nagy műgonddal munkálja meg az anyagot, legyen az márvány, fa, vagy terrakotta. A szó szoros értelmében életet lehel az anyagba” – írta róla Polgár István. Ő maga így vall erről: „Ábrázolni szeretném a kimeríthetetlenül gazdag testi és lelki, emberi szépségeket, érzelmi állapotokat, méltóságot, életállapotokat és rezdüléseket, életkorokat és időtlen nyugalmat, azt a belső igazi valót, amit a test kiemelt vonzásainak hordoznia kell, a legnemesebbet, a legmaradandóbbat (ha ezt munkáim tükrözik, elértem a célomat).” /Nagy Botond: Az életfaragó tárlata. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 15./

Az Obiectiv Legionar c. vasgárdista folyóirat lapigazgatója, Serban Suru arra hivatkozott, hogy 1990 óta sokan jelentették fel, de a főügyészség nem indított eljárást ellenük. A lap április-májusi, összevont számában közölte Frunda György szenátor feljelentését, amelyet még március elején intézett a rasszista szövegeket közlő lap ellen. A feljelentést kiváltó lapszám arról cikkezett, hogy a zsidókat munkatáborba kell terelni, a magyarokat ki kell utasítani az országból és kasztrálni kell a romákat. A főügyészség nem indított hivatalból eljárást, noha Frunda a szenátus emberjogi, vallási és kisebbségi szakbizottságának elnökeként fordult a nyomozó hatósághoz. Suru és kiadói csapata nem rejtőzködik a nyilvánosság és a hatóság elől: a lap Bukarest belvárosában működtet irodát. A vasgárdista lap legálisan elérhető, postán is előfizethető. Kolozsváron is szabadárusításban kapható a lap, annak ellenére, hogy Emil Boc polgármester tavaly júniusi megválasztása után bejelentette, hogy az Antonescu-utcanév mellett a Vasgárda lapjának terjesztését is betiltja. A lapban közölt Magyar szélsőségesség c. tematikus összeállítás apropója az RMDSZ csíkszeredai kongresszusán kelt nyílt levél Bill Clinton akkori amerikai elnöknek, melyet „az RMDSZ horthysta-sovén frakciója, Toró Tibor, László Tőkés és Szilágyi Zsold” (sic!) állított össze. A vasgárdista lap tagadja, hogy Romániának bármi köze lett volna a holokauszthoz, továbbá antirasszista szellemben minősíti a magyarországi skinhead-mozgalmat. A lap szerint a szélsőségesek Magyarországon „üldözik a romákat, az idegen diákokat, a vendégmunkásokat, az arabokat, a kubaiakat, a homoszexuálisokat, a liberálisokat és a szegényeket, a hajléktalanokat és természetesen a zsidókat”, Erdélyben a magyarok 1990-91 között 4000 románt űztek el Hargita és Kovászna megyéből, továbbá nem hagyják megtelepedni a görög-katolikus apácákat Székelyudvarhelyen. /(Transindex): Vasgárda-lap a postán. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), szept. 16./

A Resicabányai Rádió magyar adása számára egy román nyelven dedikált kiadvány érkezett. Horváth Dezső Wass Albert retusálatlan arcképe – Wass Albert – portret neretusat /Contrast Könyvkiadó, Bukarest, 2005/ című kétnyelvű könyvét dedikálta kizárólag románul. A szerző Wass Albertet revizionista, ultranacionalista, fasiszta, románfaló ördögnek mutatta be. A negyven oldalas “műből” látszik, hogy megrendelésre készült. Az 1946-ban kimondott népbírósági halálos ítélet oldaláról láttatva közelíti meg az író személyét, magatartását és munkásságát, a vád tanúinak a felsorakoztatása mellett még véletlenül sem szólaltat meg egyetlen védő tanút, védőügyvédet sem, akik a kolozsvári népbíróságon megszólalhattak. Ismeretes, hogy a népbíróságot azért hozta létre a korabeli hatalom, hogy lehetőleg minél több halálos ítéletet hozzon, elsősorban magyarokra. A kiadványban a magyar szöveg tele van fogalmazási és helyesírási hibákkal. /Makay Botond: Wass Albert agyonretusált arcképe. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 20./

Az alkotmány bővítését, egy speciális magyar igazolvány bevezetését, valamint nemzeti vízum kiadását javasolta Avarkeszi Dezső kormánymegbízott a határon túli magyar szervezetek vezetőinek írt levelében. A levélben kifejtette: szeretnék kiterjeszteni az alkotmányos szabályozást a magyar közösség minden nem magyar állampolgár tagjára. El akarják érni, hogy minden magyar rendelkezzen a magyar közösséghez való tartozás tényét igazoló okmánnyal, valamint szeretnék megkönnyíteni az Európai Unióba történő beutazás lehetőségét azoknak a szomszédos országokban élő magyaroknak, akik a schengeni csatlakozás után nem lesznek európai uniós állampolgárok. A nemzeti vízum kiadásáról konzultációt folytattak az Európai Unió illetékeseivel, akik „nem emeltek kifogást annak bevezetése ellen”. A kormány ezért hamarosan tárgyalásokat kezd az érintett szomszédos országok kormányaival. Az elképzelés szerint az alkotmány a „külföldön élő magyarokról” című fejezettel egészülne ki. Ez kimondaná, hogy a „Magyar Köztársaság felelősséget érez a külföldön élő magyarok sorsáért és önazonosságuk megőrzéséért; elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését. A külföldön élő magyarok a magyar közösség tagjai; részei a nemzetnek mint kulturális, nyelvi és történelmi közösségnek. A Magyar Köztársaság a magyar közösség külföldön élő, magyar állampolgársággal nem rendelkező tagjai számára törvényben meghatározottak szerint az ország területén jogokat, határain kívül kedvezményeket és támogatásokat biztosít”. A speciális magyar személyi igazolványt azok kaphatnák meg, akik nyilatkoznak arról, hogy magyarnak vallják magukat, magyar felmenőjük van és magyarul beszélnek. Az „igazolványhoz nem kapcsolódnak jogok, kedvezmények vagy utazási lehetőség”. A szomszédos országokban élő magyarok viszont az új, speciális magyar személyi igazolvánnyal vehetnék igénybe a kedvezménytörvényben biztosított jogokat és kedvezményeket. /Speciális személyi igazolványt, nemzeti vízumot adna a magyar kormány. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 21./

Szeptember 20-án Szovátán felavatták az árvaházat, a Szent József Gyermekvédelmi Központot. Nyolcvan, többnyire Maros és Hargita megyei, szerény körülmények között élő családból származó gyermek adott hálát Böjte Csaba atyának és támogatóinak a megnyitón. „Mindig mondtam, hogy sok jó ember van a földön. Ezért szándékosan nem is pályáztunk, hanem a szegények két filléréből építettük ezt a gyermekotthont” – újságolta örömmel a szerzetes. Amikor az épület majdnem elkészült, tűz ütött ki, és mindent elölről kellett kezdeni. A Magyar Püspöki Konferencia 2002-ben hirdette meg a Jót tenni jó című akcióját. Ennek bevételét élelemre és főként édességre szánták Böjte Csaba dévai ferences atya árváinak. „Végül hihetetlenül nagy összeg, 14 millió forint gyűlt össze, ami cukorkára kissé sok, ezért úgy döntöttünk, hogy a befolyt pénzből újabb gyermekotthont építünk.” – vázolja a történetet a szerzetes. „A magyar nemzet megmutatta: nemcsak nemet tud mondani” – mondta Böjte Csaba. A Budapestről hazatelepedett Kertész házaspár egyike az új otthonban dolgozóknak. Kertész Péter karbantartóként tevékenykedik az intézetben, tanítónő felesége, Ildikó nevelőként gondoskodik új, nyolc fiús „családjáról” és saját gyerekükről, a mindössze kilenc hónapos Ákos Gergőről. A szerzetes az udvar hátsó felében álló gazdasági épületet is át szeretné alakítani. Elképzelése szerint itt rászorultak szórványkollégiuma is helyet kaphat. /Szucher Ervin: Cukorkáért mentek, otthonra leltek. = Krónika (Kolozsvár), szept. 21./

Szeptember 17-én 22 órakor Marian Branzan kézdialmási lakos feleségével és gyermekeivel, Brassóból személygépkocsijával hazafelé indult. Brassóban egy Dacia figyelmetlen sofőrje egy másik sávról átvágott, és oldalból megütötte Branzan kocsiját. Időközben a Daciából kiszállt két vagy három ittas állapotban lévő fiatalember, a brassói sofőr unokatestvérei. Marian Branzan odaszólt magyarul magyar feleségéhez, hogy szálljanak ki a kocsiból, az egyik ittas pedig, amikor meghallotta, hogy Marian Branzan magyarul beszélt, elkezdte szidni, és azt mondta neki, hogy tanulja meg az állam nyelvét. Ezután nekiestek, és összerugdosták Brazant. Felesége hiába kiabálta, hogy ne üssék, hiszen olyan román, mint ők. Branzan a rendőrségre hajtott. Hamarosan a hibás sofőr is megérkezett, és a kocsi irataival együtt egy szolgálati igazolványt is átadott a rendőröknek. A jegyzőkönyvet megíró rendőrök azt írták, hogy a Dacia vezetője figyelmetlenül vezetett, és ő okozta a balesetet. A brassói nem írta alá a jegyzőkönyvet. A rendőrök azt ajánlották Branzannak, hogy menjen törvényszéki orvoshoz, de Branzan félt a következményektől, a brassói maffia megtorlásától, és ezért nem tett feljelentést bántalmazói ellen. Marian Branzan Kézdialmáson elmondta: negyvenéves, olténiai származású, tizennyolc éve él Almáson, de őt soha egy magyar sem sértette meg, nem románozta le. – Sajnos, Romániában létezik magyargyűlölet – mondotta a bántalmazott magánvállalkozó. /Iochom István: Marian, a ,,bozgor” (Brassóban történt). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 22./

,,Kétféle Románia”. Helyszíni riportokban számol be az Evenimentul Zilei című lap az árvízkárosultak különböző magatartásáról: miközben Temes megyében 359, hónapok óta sátorban lakó család tétlenül nézi, ahogy az állam házat épít nekik, Vrancea megyében még a saját udvarukat sem takarították ki az emberek az iszaptól – jöjjön a kormány sáncot pucolni, nyilatkozták –, Farkaslakán egy hét alatt helyreállt az áramszolgáltatás, két hét alatt járhatóvá váltak az utak, és egy hónappal az árvíz után senki sem aggódik azért, hogy nem lesz ahol laknia. A helybeliek összefogással és az önkormányzatok segítségével állították talpra falujukat. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 23./

Kusztos Endre grafikus nyolcvanéves. 1985-ben elvesztette feleségét, hét évre rá a fiát. Ezután az örökös gyász következett, vallja, a fák világába menekítette fájdalmát. A fák festője kimeríthetetlenül gazdag formanyelvre talált. „Kusztos Endre gazdag tónusú tus és szénrajzainak naplószerű képi szekvenciái, a művész európai színvonalú szakmaiságáról, valamint egyéniségének lenyűgöző puritánságáról tanúskodnak”– írta róla Vécsi Nagy Zoltán. A véletlen folytán az 56-os magyar forradalom idején feleségével együtt éppen Budapesten tartózkodott. Ott helyben papírt ragadott, és megörökítette a történelmi pillanatokat. Rajzai értékes fejezetét képezik a magyar forradalomról megjelentetett dokumentumkötetnek. Előrehaladott kora ellenére Kusztos Endre, a Barabás Miklós Céh tagja mai napig egyike a legaktívabb erdélyi képzőművészeknek. Járja az országot, járja a nagyvilágot. Nemrég tért vissza a makói művésztelep nyári táborából, szeptember 24-én nyílik tárlata Marosvásárhelyen, szeptember 30-án pedig Szászhalombattán mutatják be az alkotásaiból rendezett tárlatot. Szeptember 29-én a Magyar Művészeti Akadémián köszöntik születésnapja alkalmából. /Németh Júlia: Kusztos Endre, a rajzolás Petőfije nyolcvanéves. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 24./

Aláírásgyűjtésbe kezdett Lakatos Péter Bihar megyei RMDSZ-képviselő a parlamentben, a határátlépés követelményeit módosító belügyminiszteri rendelet megváltoztatása érdekében, mivel a rendelet, annak ellenére, hogy csökkenti ugyan az országból való kilépéskor felmutatandó „kapupénz” összegét, nem könnyíti, hanem tovább nehezíti a kiutazást. A rendeletben eredetileg az szerepelt, hogy annak hatálybalépése után a külföldre utazó román állampolgárnak föl kell mutatnia az őt fogadó személy által írt, hitelesített meghívólevél eredetijét, valamint annak román fordítását. Ezt végül úgy módosították, hogy a dokumentum hitelesítése, valamint a fordítás nem szükséges, ám maga a meghívólevél továbbra is kötelező minden, az országból kiutazó állampolgárnak, úti céljától függetlenül. „Ez továbbra is elfogadhatatlan. A minisztériumi illetékesek indoklásul azt hozták fel, hogy a schengeni szabályok a feketemunkások és a koldusok kiszűrése miatt ezt így írják elő, azonban ez nem igaz” – szögezte le Lakatos. Emellett mind Markó Béla miniszterelnök-helyettes, mind Bogdan Olteanu parlamenti kapcsolatokért felelős miniszter ez ügyben levélben fordult Vasile Blaga belügyminiszterhez. /Balogh Levente: Veszélyben az utazás szabadsága? = Krónika (Kolozsvár), szept. 26./

,,Kegyetlenül meg lesz torolva a magyaroknak a múltban elkövetett minden gyilkossága és bűne… csak a halál és a vérontás jelenthetnek igazságos elszámolást köztünk és a puszták barbárjai között; most tudjuk, hogyan kell megfizetni az ezer éve ellenünk elkövetett minden gyilkosságért és rablásért. Végső megoldásként a magyarokat vagy meg kell semmisíteni, vagy vissza kell küldeni Ázsiába” – mondotta Gavrila Olteanu, a Iuliu Maniu önkéntes zászlóalj parancsnoka 1944. szeptember 26-án. Szárazajta népe most a 61 esztendeje történt vérfürdőre és a tizenhárom, mártírhalált halt áldozatra emlékezett Bartalis Sz. Pál református lelkipásztor így fogalmazott: ,,Sajnos, akadtak olyanok, akik odáig süllyedtek, hogy saját falustársaikat keverték bajba, vagy küldték a halálba. Mégis keresztényi kötelességünk, hogy megbocsássunk, hogy a jót keressük, hiszen ha Isten akkor nincs velünk, az áldozatok száma nagyobb is lehetett volna. Mindezek ellenére ne feledjük, hanem keressük, s mondjuk el a világnak a való igazságot”. Az Ajtai Abod Mihály Általános Iskola igazgatója, Péter Attila a történteket gyászos pillanatnak, a tizenhárom ártatlan áldozat nevét pedig kiáltó szónak nevezte, s reményét fejezte ki, hogy ilyen soha többé nem történik meg. A szárazajtai iskola volt növendékeinek versből és énekből összeállított rövid műsora után a Bardoc-miklósvárszéki Székely Nemzeti Tanács elnöke, Szabó Miklós kifejtette: a székely nép kész megharcolni az évszázados hagyományokra visszatekintő autonómiáért, s kész a nemzetközi fórumok segítségét is kérni e tekintetben. Hoffmann István, a Magyar Polgári Szövetség erdővidéki szervezetének elnöke a mártírok – Elekes Lajos, Gecse Béla, Nagy András, Nagy D. József, Nagy Sándor, Málnási József, Németh Gyula, Németh Izsák, Szabó Beniám, Szép Albert, Szép Albertné Málnási Regina, Szép Béla és Tamás László – életének utolsó pillanatait elevenítette fel, majd kijelentette: ,,Az igazság elhallgatása vagy kimondása nélkül itt, Székelyföldön, a Kárpát-medencében soha nem rendeződhet a magyarság sorsa, hiszen napjainkban is folynak a magyarverések, a magyarölések, például Délvidéken. A politikusok a parlamentben ma is elutasítják a székely szabadságot szavatoló autonómiát, a Csonka-Magyarország szocialista vezetői pedig megtagadják a határon kívül rekesztett nemzettársaikat.” Az 1944 szeptemberében történteket Benkő Emőke Benkő Levente Szárazajta című, készülő bővített és javított kötete egy részletének felolvasásával idézte fel. /Hecser László: A szárazajtai ártatlan áldozatokra emlékeztek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 27./

Huszonöt éve hunyt el Márton Áron püspök, életművére emlékezett a lap. Ő még hosszú távú stratégiákban gondolkodott a felemelés és javítás horizontján. A legkeményebb időkben, az ötvenes és hatvanas években is valamiféle biztonság hatotta át (a börtönben sínylődő, illetve háziőrizetbe kényszerített) Márton Áron egyházkormányzását. A kormányzására bízott egyházmegyék életét rendíthetetlenül a megtartás jegyében irányította, római egyházpolitikai kapcsolataiban a „régebbi évjáratot” képviselte. Megőrizte a Róma iránti engedelmességet, a II. vatikáni zsinat (1962–1965) utáni sajátos „keleti politikával” nem tudott maradéktalanul azonosulni. „A Szentszékről mindig a legmélyebb fiúi tisztelettel nyilatkozott, sohasem bírálta mások előtt – írja róla Jakubinyi György, Márton Áron harmadik püspök-utóda. – De élt a szentpáli evangéliumi szabadsággal: az illetékeseknek mindig megmondta, ha szerinte tévesen mérik fel helyzetünket. Egy esetnek tanúja voltam, amikor egy Gyulafehérvárra látogatónak fordítottam. Ezzel magyarázom azt is, hogy élete végén Márton Áron hatszor lemondott, de a Szentszék – a segédpüspök kérésére – nem fogadta el lemondását. Dr. Jakab Antal segédpüspök érvelése az volt, hogy a jelen helyzetben még mindig szükség van a kommunista állammal szemben Márton Áron nevére és tekintélyére. Amikor 1980. február 5-én utolsó lemondását szerkesztette, fordítónak engem hívott át – folytatja vallomását Jakubinyi érsek. – Kijelentette: azért mond le, mert betegsége miatt már nem látja át az ügyeket; nevében más ne intézkedjék, hanem mentsék fel a püspökség alól és az utód majd intézkedjék a saját nevében. Ezúttal elfogadták lemondását. Ekkor mutatkozott meg előttem teljes emberi és életszentsége nagyságában – a betegágyban fekvő – Márton Áron: súlyos lelki szenvedést okozott neki a személyes meggyőződése és az Ostpolitik által rá kényszerített magatartás ellentéte, de »sorkatonaként« engedelmeskedett a mindenkori »hadiparancsnak«. Márton Áron mindvégig hű maradt papszentelési, püspökszentelési ígéretéhez, engedelmeskedett Szent Péter mindenkori utódának.” /Jakabffy Tamás: Márton Áron huszonöt éve „otthon”. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 29./ 1980-ban az utolsó pillanatban mondták vissza a temetésre megrendelt autóbuszokat, hogy Székelyföld, a szülőföld küldöttsége ne vehessen végső búcsút püspökétől. Erdély nagy püspöke egész életútjával, helytállásával, hitéhez, elveihez való hűségével érdemelte ki az emberek tiszteletét, szeretetét. Az emberekét, felekezeti hovatartozástól függetlenül. Márton Áron 1932-től Kolozsváron egyetemi lelkészként dolgozott, és nemsokára útjára indította az Erdélyi Iskola című nevelésügyi folyóiratot. 1938. augusztus 14-én lett a gyulafehérvári egyházmegye apostoli kormányzója, XI. Piusz pápa 1938. december 24-én Gyulafehérvár püspökének nevezte ki. Rövid idő után egyházmegyéje kettészakadt, a püspök Gyulafehérváron maradt. A II. világháború idején bátran kiállt a zsidóüldözések ellen. 1944. május 18-án a kolozsvári Szent Mihály-templomban, papszentelés alkalmával mondott beszédében felemelte szavát a deportálások ellen, másnap írásban is megtette tiltakozó nyilatkozatát. A háború után a vallásellenes intézkedéseket, a zárdák, kolostorok, egyházi iskolák államosítását Márton Áron nem hagyta szó nélkül, tiltakozó leveleire azonban sohasem kapott választ. Hívei testükkel óvták, élő láncot alkotva körülötte bérmaútjain. 1949-es felcsíki bérmaútjáról és a somlyói búcsún való részvételéről ma is legendákat mesélnek. Nemsokára azonban letartóztatták, és hat év börtön, majd tizenegy év házi őrizet következett. A felajánlott kompromisszumokat nem fogadta el. /Takács Éva: 25 éve halt meg Márton Áron. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 29./ Van-e ma olyan meghatározó, nagy alakja az erdélyi magyarságnak, akire egyszer majd úgy lehet emlékezni, mint Márton Áronra? – tette fel a kérdést Gazda Árpád. Márton Áron megítéléséhez nem kellettek a távlatok. Ő már életében szimbólummá vált. Szólt a fasizmus és a kommunizmus ellen, a nemzeti elnyomás ellen. A püspök áldozatok árán emelkedett ki a korából. /Gazda Árpád: Márton Áronok híján. = Krónika (Kolozsvár), szept. 29./

A Kárpát-medencében, Közép-Kelet-Európában a szerves gondolkodásnak, egy olyan szellemiségnek kell uralkodnia, amely nem nacionális és nem pénzcentrikus. Ezért alakult meg a Kós Károly Egyesülés Magyarországon, és ezért hozták létre most ennek erdélyi szervezetét – fogalmazta meg október 1-jén Sepsiillyefalván Makovecz Imre neves magyar építész. A Kós Károly Egyesülés évi összejövetelét nem véletlenül szervezték Székelyföldön. Kolumbán Gábor felkérésre jöttek Erdélybe neves magyarországi építészek, segíteni az itteni szakembereknek megteremteni a hasonló értékekben, szellemiségben dolgozók, hívők műhelyét. ,,Újra kell rendeznünk sorainkat, meghatározni a várakat, amelyeket meg kell építeni, nem ideiglenesen, hanem legalább ezer évre” – hangsúlyozta Kató Béla tiszteletes, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője. Kidolgozták a Kós Károly Egyesülés romániai tagozatának munkaprogramját, döntöttek ennek bejegyzéséről is. A Kós Károly Egyesülés negyedévente megjelenteti az Országépítő című folyóiratot, eredményesen működik Vándoriskolájuk, amely frissen végzett építésznek nyújt hároméves szakmai továbbképzést. Következő állomásként a Kós Károly Egyesülés felvidéki tagozatát tervezik létrehozni. /(-kas): A jövőteremtés felelőssége (Makovecz Imre Háromszéken). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 3./

Újabb kisebbségellenes megnyilvánulások helyszíne volt október 5-én a román felsőház, ahol a szenátorok ezúttal a holokauszt tagadását tiltó jogszabálytervezet szövegén kaptak hajba. A dokumentum a Nagy-Románia Párt (PRM) és a Szociáldemokrata Párt (PSD) honatyáinak ellenszavazatai miatt nem kapott elegendő voksot, viszont a kormánypártok részéről megfogalmazódott: egyáltalán nem tenne jót Románia imázsának, ha éppen a zsidó újév küszöbén utasítanák vissza a fasiszta, xenofób és rasszista szervezetek, jelképek, valamint a háborús bűnösök kultuszát tiltó törvénytervezetet. A jogszabály ellen tette voksolt Razvan Theodorescu szociáldemokrata szenátor is, holott a törvényt éppen az a Nastase-kabinet dolgozta ki annak idején, amelynek művelődésügyi miniszterként éppenséggel ő is tagja volt. Gheorghe Funar PRM-s szenátor többek között azzal érvelt a plénum előtt mondott beszédében, hogy a holokauszttörvény elfogadása esetén az RMDSZ valamennyi képviselőjét börtönbe kellene zárni, mivel a „háborús bűnösnek nyilvánított” Wass Albert kultuszát éltetik. Sőt egy adott pillanatban az ellenzéki és kormánypárti szenátorok felváltva vádolták egymást rasszizmussal. Heves ellenkezést váltott ki a PSD-s Ion Solcanu javaslata is, amelyben cikkelyenkénti voksolást kért a felsőháztól. A törvénytervezetet végül cikkelyenként sikerült megszavazni, a végszavazást azonban október 6-ra halasztotta a felsőház. /R. Sz.: Rasszizmussal vádolták egymást a szenátorok. = Krónika (Kolozsvár), okt. 5./

A tizenhárom aradi vértanú tábornok október 6-i kivégzésére emlékeztek október 5-én a Temesvári Magyar Nőszövetség és a megyei RMDSZ szervezésében Temesváron, Klapka György honvédtábornok szülőházán álló emléktáblánál. “Klapka a bizakodást képviselte, még tizenöt évvel a forradalom leverése után is bízott a függetlenségben, amit ha nem a harctéren, akkor országgyűlési képviselőként próbált meg kivívni” – fogalmazott Halász Ferenc RMDSZ-elnök. Szász Enikő, a nőszövetség elnöke arról beszélt: a minap a temesvári Nyugati Egyetem aulájában magyar diákokra szóltak rá, hogy Romániában románul beszéljenek. Lehőcz Zsuzsa, a Bartók-gimnázium Diákönkormányzatának elnöke azzal “mentette ki” az ifjúságot a gyér jelenlét miatt, hogy “van, akinek már az forradalom, hogy naponta magyarul szólal meg, és talán máshol, másképp, de emlékeznek október 6-ra”. Az ünnepség végén az emléktáblán elhelyezték az RMDSZ, a nőszövetség, a Civil Tanács, a Bartók Béla Gimnázium és a Diákönkormányzat koszorúit. /P. L. Zs.: Egyenjogúságunkért ma is meg kell küzdenünk. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 6./

Több mint 1500-an vettek részt október 6-án Aradon a 13 vértanú kivégzésének 156. évfordulóján szervezett ünnepségeken. Magyarországról is több százan érkeztek, 1989 óta idén volt a legjelentősebb az anyaországi jelenlét. A vesztőhelyen lezajlott koszorúzáson az RMDSZ számos vezetője mellett részt vett Kovács Kálmán magyar informatikai és hírközlési miniszter és Dávid Ibolya, az MDF elnöke is. Az előzetes híresztelésekkel ellentétben Hiller István, az MSZP elnöke nem vett részt az ünnepségen. Tőkés László református püspök elhatárolódott az ünnepségektől, ő azt sérelmezte, hogy az RMDSZ túl buzgóan képviseli Románia EU-integrációs érdekeit, és hogy az aradi Megbékélés Parkja is ezt a politikát képviseli. Az ünnepségen felszólaló személyiségek a megbékélést, az európai fejlődést hangsúlyozták. Markó Béla, az RMDSZ elnöke, kifejtette: az elmúlt tizenöt esztendő küzdelme a Szabadság-emlékműért megtanított arra, hogyan kell túlélni a válságos időket. Dávid Ibolya, az MDF és a magyar parlament elnöke a sorsközösség katarzisáról beszélt, felidézve a kivégzett tábornokok példáját. A Fidesz-t képviselő Németh Zsolt alelnök, a hazafiság és a nemzeti jövő kérdésének bonyolultságát elemezte. A Magyar Ifjúsági Tanács közleményben tiltakozott amiatt, hogy az RMDSZ ismételten kisajátította az aradi megemlékezéseket, és hogy nem engedik szóhoz jutni Tőkés Lászlót, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökét. A MIT szerint sajnálatos, hogy az RMDSZ, bár a kampányban az autonómia kivívását tűzte ki céljául, ma megfeledkezni látszik erről, a romániai magyar közösségnek nincs magyar egyeteme, van viszont magyar kormányfő-helyettese, ami a MIT szerint sokatmondó. /B. T.: Aradon a 13 vértanúra emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 7./ Dávid Ibolya kifejtette: „Váteszek, sámánok, politikai közerők járják a nekünk legfontosabb világot. Mindennek ellene mondanak, ami jó szándékkal előre visz vagy összeköt minket.” Nincs felmentést és felhatalmazás arra, hogy az „idézett váteszek, sámánok és politikai közerők határokon át is érvényesítsék hatalmi vágyaikat. Kijelöljék, hogy itt melyik út merre vezet. Sok helyen megfordulnak, de az aradi vértanúk emlékművénél ma itt nagyon kevesen mutatják meg magukat.” /Nyugati Jelen (Arad), okt. 7./ Az ünneplő közönségnek a Magyar Ifjúsági Tanács tagjai vagy megbízottjai szórólapokat osztogattak, amelyben kérték az MSZP és SZDSZ politikusait, tartsák távol magukat Erdélytől! „Aki többször is képes volt sárba tiporni, megalázni saját nemzetének tagjait, az nem méltó arra, hogy az Erdélyhez kapcsolódó történelmi évfordulókon vagy akár más alkalommal itt megforduljon”. „Erdélyben még mindig nem létezik önálló állami magyar egyetem, miniszterelnök-helyettesünk viszont van” – áll a nyilatkozatban, amelyben tiltakoztak az ellen, hogy az „RMDSZ ismételten kisajátítja az aradi megemlékezést, és nem engedi szóhoz jutni Tőkés László püspök urat, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökét”. Az ünnepségen semmiféle zavargás nem történt. /Nagyálmos Ildikó, Arad: Felhőtlen, csendes emlékezés Aradon. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 7./

Murvai Miklós hozzászólt a vitához. Király András Arad megyei RMDSZ-elnök, képviselő kivonult a református templomból, tiltakozva a MIT képviselőjének beszéde ellen. Kit akart büntetni a kivonulásával? – kérdezte Murvai. A MIT szerencsétlenül megfogalmazott nyilatkozata csakis őket terheli. Egyébként a MIT a szövege elgondolkoztató. /Murvai Miklós: Tisztelt képviselő úr! = Nyugati Jelen (Arad), okt. 20./ Előzmény: “Az aradi magyar közösséget sértették meg”. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 7./

Szőkefalva lakossága vissza akarja szerezni a település önazonosságát, ezért kezdeményezte az önálló faluvá való visszaalakulására vonatkozó törvénytervezetet. Szőkefalvához hasonlóan önálló akart lenni a Nyárádkarácsonhoz tartozó Csiba, Folyfalva és Káposztásszentmiklós is. Egyik törvénykezdeményezés sem kapta meg a jóváhagyáshoz elegendő szavazatszámot csütörtökön a szenátusban. Az 1356 lakost számláló Szőkefalva falu önállóságát 1968-ban felszámolták, jelenleg csupán Vámosgálfalva község egyik utcája. Van elemi iskolája, vegyes, magyar–román óvodája, kultúrotthona, családorvosi rendelője és négy különböző temploma. Jelenleg tábla jelzi Szőkefalvát, bár törvénytelenül tették ki, de a turistaáradat miatt muszáj volt. Ugyanis Szőkefalvára a Mária-jelenés miatt számos hívő érkezett, akik nem tudtak eligazodni. A Nagy-Románia Párt (PRM) szenátusi frakciója arra hivatkozva, hogy a magyar települések számának gyarapításáról van szó, kijelentették, hogy nem szavazzák meg a tervezetet. Ezután a szőkefalvi ortodox egyház képviselője levélben közölte mind a Nagy-Románia Párt, mind a Szociáldemokrata Párt (PSD) szenátoraival, hogy a településen 485 görögkeleti hívő él, és a törvénykezdeményezés egyáltalán nem a magyar falvak számának gyarapítására irányul. A végső szavazáson, a szenátusban nagy botrány kerekedett az ügyből. Gheorghe Funar PRM-szenátor egyszerűen hamisítványnak titulálta a Gabor Cornel görögkeleti pap által aláírt levelet. /Antalfi Imola: Szőkefalva – egy 1356 lakosú utca. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 8./

Rohammunkában vágják a fát a visszaszolgáltatásra váró erdőkből. Több háromszéki településről érkezett panasz erről a Kovászna megyei prefektus hivatalába. A panaszosok Zágonból, Csernátonból, Bükszádról, és Kálnokról érkeztek, de a jelenség túlnyúlik a megye határain. Egy férfi arra emlékszik, hogy öt évvel ezelőtt is ugyanígy történt. Az akkor kiadott törvény alapján visszakért erdőkből is vágták a fát, amíg megtörtént az átadás. Kiss József zágoni polgármester elmondta, községében több mint négyezer hektár erdőt kérnek vissza a közbirtokosságok és a magánszemélyek, és ennek 30–40 százalékát már kivágatta az állami erdészet. Kiss József attól tart, az emberek csak legelőt, üres telket kapnak vissza az erdő helyett. György Ervin prefektus elmondta, írásban kérte a mezőgazdasági minisztériumot, vizsgálják ki a panaszokat, és állítsák le a nagymértékű fakitermelést. A szaktárca ellenőrző csoportja azonban helyszíni szemle után azt állapította meg, hogy törvényes a fadöntési kampány. Valentin Ionascu, a Kovászna megyei erdészet igazgatója kijelentette, egyetlen fát sem vágtak ki törvénytelenül. Szerinte nincs olyan törvény, hogy a visszaszolgáltatásra váró erdőkben le lehet állítani a kitermelést. Tamás Sándor háromszéki RMDSZ-képviselő nem bízik a kárpótlás kifizetésében. A politikus elmagyarázta, a jogszabály szerint az erdészet csak a restitúciós bizottság jóváhagyása és a tényleges birtokba helyezés közötti időszakban végzett kitermelésből származó jövedelmet köteles kifizetni a tulajdonosnak. „Én még egyetlen kifizetésről sem tudok” – jelentette ki. /B. D. T.: Törvényes rablógazdálkodás. = Krónika (Kolozsvár), okt. 11./ Háromszéken az elmúlt időszakban nem az állami erdészet erdőtarolását, hanem elsősorban a magántulajdonban levő fűrésztelepek működését vizsgálták meg. Az ellenőrzési kampányt a miniszterelnök rendelte el, miután a környezetvédelmi szakértők megállapították: az elmúlt hónapok áradása részben a mértéktelen erdőirtások miatt következett be. A hatóságok több mint kétszáz Kovászna megyei fafeldolgozót ellenőriztek, némelyiket többször is. 137 esetben szabtak ki büntetést szabálysértésért, melynek összértéke eléri a 120 ezer erős lejt (1,2 milliárd régi lej). /Bíró Blanka: A fafeldolgozókra összpontosítottak az ellenőrök. = Krónika (Kolozsvár), okt. 11./

Minisztériumi támogatás hiányában, a lap fenntartására szánt összegből gazdálkodva új székhelyre költözött Kolozsváron a Korunk folyóirat szerkesztősége. A Magyar Újságírók Romániai Egyesületének Rákóczi úti székháza Kántor Lajos főszerkesztő szerint távolról sem megfelelő, és eddig mintegy ötvenmillió régi lejt fordítottak a költözködésen kívül tatarozásra, víz- és gázszerelésre. A Korunk rendelkezésére álló három helyiséget – egy teremben az Erdélyi Napló szerkesztősége dolgozik – sikerült rendbe tenni, a nagyobb munkálatokhoz azonban Kántor Lajos szerint negyvenezer euróra lenne szükség. Kelemen Hunor, a képviselőház művelődési bizottságának RMDSZ-es tagja elmondta, a folyóirat támogatási ügyében felkereste Onisei államtitkárt. Az esetleges eredményekről ezen a héten kíván tájékozódni Kelemen Hunor. A Korunk eddig egy Nagy-Szamos utcai épületben működött, a Romániai Írók Szövetsége által kiadott két szépirodalmi folyóirat, a román nyelvű Apostrof, valamint a Helikon szomszédságában. Utóbbiaknak még nem sikerült új székhelyet találniuk. A nyáron az épületet az ortodox egyház kapta vissza, amely a szerkesztőségektől megfizethetetlenül magas bérleti díjat kért. /Rostás-Péter Emese: Költözés áldozatokkal. = Krónika (Kolozsvár), okt. 11./

Vajdaságban immár két éve az 1990-es marosvásárhelyi pogromot idéző hangulat uralkodik. A Szerbia-Montenegróban élő magyarok sorozatosan verések áldozatai lesznek. Kasza József, a VMSZ elnöke a Szabadságnak adott interjúban kifejtette, a szerb hatóságok részéről eddig nem mutatkozott valós szándék az elkövetők felderítésére, és a 2003 második fele óta tartó jelenséget sem akarják megfékezni. „ A közhangulat annyiban változott, hogy most még jobban utálnak bennünket a politikusok amiatt, hogy nemzetközi színtérre vittük a problémát, holott azzal kellene foglalkozniuk, miért nem gátolták meg ezeket az atrocitásokat” – állapított meg Kasza József. A szülők, vagy akiket megvernek, nem mindig vállalják a nyilvánosságot, hanem elhallgatják, mert félnek a megtorlástól. A VMSZ az elmúlt két évben hozzávetőlegesen 300 esetről szerzett tudomást részben áldozatoktól, részben a sajtón keresztül. Ezek az atrocitások 2003 második felétől szaporodtak el, és hullámokban jelentkeztek. Eddig csak pár elkövetőt fedtek fel, hiszen a háromszáz esetből még a szerb kisebbségügyi miniszternek is csak húszról van tudomása. Kasza egyetlen őszinte hozzáállást tapasztaltam, Borisz Tadics államelnöknél. Azonban az ő hatásköre nem akkora, hogy közvetlenül be tudjon avatkozni a folyamatokba, de eltökéltsége és hozzáállása legalább pozitív. Az egyik legfőbb gond az, hogy az úgynevezett „nemzeti türelmetlenség” elsősorban a fiatalok körében tapasztalható. A nacionalista nevelést nagymértékben a szerb ortodox egyház is gerjeszti. Léteznek olyan iskolaigazgatók, akik ezeket a jelenségeket tolerálják. Eddig még egyetlen jogerős ítélet sem született. /Borbély Tamás: „Már óvodás kortól nevelni kell a másság elfogadására” Interjú Kasza Józseffel, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökével. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 11./

Miután a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség /KMKSZ/ ellenszervezete jelezte a felvételi kérelmét a Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumába, Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke jelezte, hogy a KMKSZ nem fogja ezt megszavazni. Az alapszabály szerint minden döntés, így az új tagok felvétele is csak konszenzusos alapon történhet. A KMKSZ több éve érvényben levő állásfoglalása az, hogy nem ismeri el az Ukrajnai Magyar Demokratikus Szövetséget a jelenlegi formájában. Ezt a szervezetet 1990-ben a KMKSZ hozta létre a lembergi és a kijevi egyesülettel, abból a célból, hogy legyen egy országos bejegyzésű szervezet. 1994 vége felé a lembergi és a kijevi szervezet alapszabály-ellenesen alapszabályt módosított és vezetőt váltott. A KMKSZ akkor is jó húszezres tagsággal rendelkezett, ők pedig pár száz főnyi tagsággal. Abban a politikai helyzetben szervezeti ellenpólust akartak létrehozni a KMKSZ-szel szemben, ezt puccsal hajtották végre. Volt egy három tagból álló kollektív szervezet Ukrajnában, az egyik az egész kárpátaljai magyarságot képviseli húszezer taggal, a másik kettő meg két városi értelmiségi kör, és ez a két kis kör úgy dönt, hogy kigolyózza a KMKSZ-t. Amikor ez megtörtént, akkor a KMKSZ-nek kialakult az az elvi álláspontja, hogy az a szervezeti állapot nem legitim, hiszen törvénytelenül jött létre. Az UMDSZ nevében futó ellenszervezeteket egyszerűen mint UMDSZ-t nem ismerik el. /Mózes Edith: Kovács Miklós: Az UMDSZ nem legitim szervezet. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 11./

A Magyar Ifjúsági Tanács (MIT), a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB), az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI), az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács – Oktatási Szakbizottság és a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) közös felhívást tett közzé: október 17-én tüntetést szerveznek az önálló magyar egyetemért. Mindenki hozzon gyertyát és könyvet! – kérték. 1959-ben az önálló, magyar tannyelvű Bolyai Egyetemet a Babes Egyetemmel való összeolvadásra kényszerítette a román kommunista kormány. Így jött létre a Babes–Bolyai Tudományegyetem. Ezt Nicolae Ceausescu későbbi diktátor, és munkatársa, a későbbi államelnök, Ion Iliescu irányította. Jelenleg kevés a magyar diák a felsőoktatásban, kevesebb magyar fiatal jut jövedelmező állásokhoz, felgyorsult az erdélyi magyarság elszegényedése Miközben a magyar népesség aránya Romániában 6,6%, a magyar egyetemi hallgatók aránya mindössze 4,4%, és ebből csak 1,6% tanulhat magyar nyelven. A mérnöki, mezőgazdasági, állatorvosi, erdészeti, művészeti szakokra járó diákok nem tanulhatnak magyarul. A magyar tannyelvű Partiumi Keresztény Egyetem és Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem esete előzmény nélküli Európában: ezeket anyagilag csak a magyar állam támogatja, miközben az általuk szolgált erdélyi magyar közösség a román államnak fizet adót. A Babes–Bolyai Tudományegyetem a hivatalos propagandával ellentétben – nem multikulturális: az egyetemi épületekben nincsenek magyar feliratok, a fontosabb egyetemi kiadványok szinte kizárólag csak román nyelven jelennek meg, ·az okleveleket, bizonyítványokat csak románul állítják ki, az ügyintézésben nem használható a magyar nyelv. A magyar egyetemi közösségnek – a magyar „tagozatnak” – nincs autonómiája: a döntéshozás minden szinten a vegyes testületekben, többségi szavazattal történik, így a magyar képviselők javaslatait mindig le tudják szavazni (és gyakran le is szavazzák). Egyes szakokon – pl. jog, geológia – igen alacsony a magyar oktatók száma, ami arra kényszeríti a magyar diákokat, hogy számos tantárgyat románul tanuljanak. Az általános és középiskolás magyar diákok számos diszkriminációnak vannak kitéve Súlyos diszkrimináció, hogy a román nyelv anyanyelvi szintű ismeretét követelik a képességvizsgán és az érettségin. Románia történelmét és földrajzát a magyar iskolákban is román nyelven tanítják, és megtagadják a moldvai csángók magyar nyelvű oktatásának megszervezésére vonatkozó igényt. Az őshonos nemzeti kisebbségeknek Európa számos országában sikerült elérniük az önálló, állami felsőoktatási intézmények működtetésének jogát (spanyolországi katalánok, finnországi svédek, macedóniai albánok, moldvai gagauzok, szlovákiai magyarok). Finnországban az alig 80 ezres számi kisebbség is önálló állami egyetemmel rendelkezik. Követelések: Állítsák vissza az államilag finanszírozott magyar tannyelvű Bolyai Egyetemet! Első, sürgős lépésként hozzanak létre önálló magyar karokat a Babes–Bolyai Tudományegyetemen. A jövő tanévtől induljon be a Bolyai Egyetem; ennek során a Babes–Bolyai Tudományegyetem infrastruktúrájának 25%-a kerüljön a Bolyai Egyetemhez, beleértve a székelyföldi kampuszokat és a főépület felét is. Bővítsék ki az állami magyar nyelvű felsőoktatást, indítsanak magyar csoportokat a mérnöki, mezőgazdasági, állatorvosi, erdészeti és művészeti szakokon! Ezeket a csoportokat idővel vegye át az önálló állami magyar felsőoktatási hálózat. A román állam is támogassa anyagilag a Sapientia-EMTE és Partiumi Keresztény Egyetem fenntartását! Általános és középiskolás diákoknak ne kelljen románból anyanyelvi szintű vizsgákat tenniük! Románia történelmét és földrajzát tanítsák magyarul az iskolákban! Tanulhassanak anyanyelvükön a csángó-magyarok! Autonómiát a teljes magyar oktatási hálózatnak, beleértve a közoktatást és felsőoktatást is! Ezeket a követeléseket közel 600 000 érintett erdélyi magyar támogatta az RMDSZ aláírásgyűjtése során – egyelőre eredménytelenül. Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács – Oktatási Szakbizottság Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) /Legyünk ott mindannyian! = Szabadság (Kolozsvár), okt. 12./

Kiderült, hogy Molnár Gál Péter ismert budapesti színikritikus besúgó volt, Latinovits Zoltán volt az áldozat. Molnár Gál Péter akkor meglepően rövid kijelentést tett: elszámolással csak önmagának tartozik. Sokan mondták akkor, hogy lehet ilyen szégyentelenül pökhendi és cinikus valaki. Most pedig fény derült Bodor Pál ügynöki múltjára. Bodor Pálnak, Diurnusnak beszélnie kell, kiről írt jobb esetben kényszeredett, rosszabb esetben fölös szakvéleményt. Bodor bejelentette, hogy könyvet ír erről. Ismeretes, mi ment végbe az 50-es évek Romániájában, és mi ment végbe azután. „Kétségtelen, szánalmas az eset, bántó és csalódást okoz a Diurnus-ügy Erdélyben és Magyarországon”, írta a lap munkatársa. Lokodi Imre, hozzátéve, Bodor írói, közírói múltját-súlyát a legrosszabb indulattal sem lehet félremagyarázni. /Lokodi Imre: Hol, miben éltünk? = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 12./

A hallgatók heves tiltakozását váltotta ki a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) szenátusának döntése, miszerint a tavalyi 400 eurós éves tandíjhoz képest idén 20 millió régi lejt (körülbelül 550 euró) kötelesek kiadni a fizetéses helyeken tanulók, függetlenül attól, hogy hányadik tanévet kezdték az idén. A Politika- és Közigazgatás-tudományi Kar hallgatói sztrájkot helyeztek kilátásba. /Nagyobb tandíj a BBTE-n. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 12./

A képviselőház október 12-én elutasította két RMDSZ-képviselő törvényhozási javaslatát a Székelyföld autonómiájával kapcsolatban. A képviselők többsége – az RMDSZ kivételével – „alkotmányellenesnek” nevezte a tervezetet. Máté András képviselő elmondta: az alsóház közigazgatási bizottsága jelentésében a kezdeményezés elutasítását javasolta arra hivatkozva, hogy a tervezet nincs összhangban az alkotmány előírásaival, célja egy külön állami entitás létrehozása. A tervezet elutasítása ellen az RMDSZ képviselői szavaztak, akik elmondták, nem támogatják ugyan a kezdeményezést, de a közigazgatási bizottság indoklásával sem értenek egyet. Márton Árpád, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője a plénum előtt elmondta, a törvénytervezet nem az RMDSZ kezdeményezése, a szövetség nem is támogatja azt, mivel „nagyon sok hibát tartalmaz”. Márton kifejtette, az RMDSZ nem ért egyet a közigazgatási bizottság indoklásával sem, miszerint az autonómia etnikai alapon jönne létre. A törvénytervezetet végül 188 képviselő támogatásával elutasították. Az RMDSZ 16 jelen lévő képviselője az elutasítás ellen szavazott, egy törvényhozó tartózkodott. A tervezetet Csapó József, a Székely Nemzeti Tanács elnöke dolgozta ki, és Sógor Csaba, valamint Garda Dezső iktatta a parlamentben. Ez a szöveg immár másodszor bukott meg a parlamentben, első alkalommal azonban érdembeli vita nélkül utasították el. /Másodszor is elutasították az autonómia-tervezetet. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 13./ Október 12-én Székelyföld autonómiájával kapcsolatos képviselőházi vitán a Nagy-Románia Párt nevében felszólaló Lucian Bolcas kifejtette, ezer éve kénytelen a románság eltűrni a magyar betolakodókat. A liberális frakcióvezető, Crin Antonescu nem értett egyet a törvénytervezettel, de védelmébe vette az erdélyi magyarságot, hangsúlyozta, ezer esztendő jelenlét után állítható, hogy jócskán itthon van. Az SZDP nevében Mircea Dusa volt Hargita megyei prefektus szólt, kifejtette, ebben a régióban békésen élnek együtt románok és magyarok, nem hiányzik az autonómia. Hasonlóan érvelt a demokratákat képviselő Kovászna megyei Petre Strachinaru, véleménye szerint nem tesznek jót az együttélésnek az ilyen jellegű kezdeményezések. /Farkas Réka: Visszautasították az autonómiastatútumot. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 13./

Az ellenzék javaslatára a szenátus elfogadta, hogy a „nemzeti közösség” kifejezés helyett a „nemzeti kisebbség” megfogalmazás szerepeljen az RMDSZ által előterjesztett kisebbségi törvényben. Október 12-én a szenátorok újrakezdték a vitát a kisebbségi törvény tervezetéről. Ion Solcanu szociáldemokrata és Liviu Bindea nagy-romániás szenátor a plénum előtt javasolta, hogy a „nemzeti közösség” megfogalmazás helyett a tervezet szövegében a „nemzeti kisebbség” kifejezés szerepeljen. Az ellenzéki szenátorok kifejtették, a „nemzeti közösség” kifejezés elfogadása területi és helyi autonómia biztosítását feltételezi a törvény által elismert kisebbségek számára. Eckstein-Kovács Péter szenátor elmondta: az RMDSZ érvelése ellenére a felsőház valóban „nemzeti kisebbségre” cserélte a „nemzeti közösség” terminust a tervezetnek a diszkriminációra vonatkozó szakaszában. /K. B.: Nemzeti kisebbség vagy közösség? = Szabadság (Kolozsvár), okt. 14./

Tízmillió forintot adott át jelképesen október 12-én Szász Jenő polgármesternek Budapest-Kőbánya önkormányzati küldöttsége. Az adományozók kérésének megfelelően, az összeget lakóházak építésére fordítják. Szász Csaba, Kőbánya alpolgármestere elmondta, az önkormányzat és a képviselő-testület politikai hovatartozástól függetlenül, egyhangúlag bólintott rá a 10 millió forintos támogatásra. A Csereháton épülő szociális lakásokat azok a székelyudvarhelyiek kapják meg, akiknek az árvíz során annyira megrongálódott lakóházuk, hogy lebontásra ítélték azokat. Szász Jenő elmondta, négy családnak biztosítanak hajlékot a tervezett, egyenként 50 négyzetméter felületű lakrészekben. /Szász Emese: Szociális lakások épülnek Székelyudvarhelyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 14./

Nem szavazta meg a kolozsvári városi tanács az RMDSZ által előterjesztett magyar utcaneveket. A kolozsvári építkezési láz eredményeképpen harminchat új utca keletkezett, a lakók közel másfél éve várják, hogy a hatóságok nevet adjanak ezeknek. A város 76 nevet tartalmazó jegyzéket juttatott el a megyéhez, ahol külön listán szerepelt a harminchat, még „nevetlen” utca. A polgármester kezdeményezésére a városi tanács elé terjesztették a jegyzéket. Molnos Lajos városi tanácsos elmondta: az említett jegyzék ugyanaz volt, amit még Funar polgármesterkedése idején akartak elfogadtatni, akkor sikertelenül. Olyan „személyiségek” neve szerepelt a listán, mint az ultranacionalista Eugen Barbu, Ion Lancranjean stb. Molnos kifogásolta, amiért az utcanevekben nem tükröződik az, hogy Kolozsvárott hozzávetőlegesen húsz százalékos a magyarság részaránya, az utcanevek húsz százalékának tehát magyar vonatkozásúnak kellene lennie. Molnos összeállított egy harminchat nevet tartalmazó listát és egy ötven nevet tartalmazó pótlistát. A múlt heti tanácsülésen viszont ugyanaz a lista került a tanácsosok elé, mint nyáron, figyelmen kívül hagyva Molnos javaslatait, amelyek olyan személyiségek nevét tartalmazta mint János Zsigmond, Erkel Ferenc, Tamási Áron, Jókai Mór, Kelemen Lajos stb. Molnos újabb halasztást kért, de ezúttal nem járt sikerrel. Végül Molnos javaslatait is egyenként szavazásra bocsátották, de a hat RMDSZ-es tanácsos kivételével mindenki ellenük szavazott. Az egyetlen magyar személyiség, akiről utcát fognak nevezni, az Fadrusz János lesz. /Nagy-Hintós Diana: Magyar utcaneveket szavaztak le. Koalíciós „partnereink” sem támogattak. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 14./