Vásárhelyi gálán emlékezett '56-ra az SZNT és az EMNT
A marosvásárhelyi Kultúrpalotában tartott gálaelőadáson idézte az 1956-os magyar forradalmat a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT).
Izsák Balázs, az SZNT elnöke ünnepi beszédében azért tartotta fontosnak az 1848-49-es vagy 1956-os szabadságharcról való megemlékezést, mert általa „megerősítjük a magunk elkötelezettségét a szabadság iránt”. Az MTI szerint kijelentette, hatvan évvel a magyar forradalom után, el lehet mondani: Magyarország független, szabad ország. Romániában azonban az 1989-es forradalom eszményeit épp az állam intézményei sértik meg. „Az üldözött székely zászló így válik ma Romániában az emberi méltóság és a szabadság egyetlen, hiteles jelképévé” – fogalmazott Izsák Balázs.
„A Székely Nemzeti Tanács megalakulása óta Székelyföld területi autonómiájában látja az itt élők, a székely nép szabadságának intézményi garanciáját. 1956 hőseinek, 1989 temesvári, kolozsvári, marosvásárhelyi, bukaresti hőseinek példája által megerősítve követeljük Székelyföld területi autonómiáját” – zárta beszédét az SZNT elnöke.
Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke ünnepi beszédében megemlítette: a mindenkori forradalmakat a mindenkori fiatalok robbantották ki. A mai fiatalok azonban viszonylagos jólétben, de ideológiai nyomás alatt és bizonytalanságban élnek, és egyre kevesebben köteleződnek el a közösségi célok iránt. Az EMNT ügyvezetője azzal zárta beszédét, hogy minden nemzedéknek meg kell vívnia a maga harcát, és hinnie kell abban, hogy e küzdelem nem hiábavaló.
A közönség hosszasan megtapsolta Kelemen Kálmánt, aki kolozsvári diákként vett részt az ottani 1956-os eseményekben, és ennek következményeként éveken át sínylődött a romániai börtönökben. Az estet szavalatok és zenei előadások tették ünnepélyessé. Krónika (Kolozsvár)

„Divatba kell hozni a magyar nyelvet”
Gróf Széchenyi István születésének 225. évfordulója alkalmából tartottak kedden emlékkonferenciát a Partiumi Keresztény Egyetemen (PKE). A megnyitó és az előadások után ismertették a PKE által meghirdetett esszépályázat eredményeit.
Kicsinek bizonyult a PKE Bartók-terme a Széchenyi emlékkonferencia helyszíneként, mert örvendetes módon igen sok egyetemi hallgató jött el az eseményre, ami miatt a zsúfolásig megtelt teremben többen állni voltak kénytelenek. A rendezvény délelőtt tíz órakor Pálfi József rektor igei köszöntőjével kezdődött. Az áhítat alapvető erkölcsi üzenete az volt, hogy a jóval kell legyőzni a rosszat, mert a rossz rövid ideig nyer, de végül mindig a jó győzedelmeskedik. A köszöntések során Laky-Takács Péter Attila konzul a magyar kormány és Magyarország kolozsvári konzulátusának üdvözletét tolmácsolta. Többek között elmondta: Széchenyi olyan személyiség volt, aki számára a legfőbb motiváló erő az volt, hogy másokért tehessen. „Ezek a mások mi magyarok voltunk, a nemzete és hazája” – mondta a konzul, aki felidézte, hogy Széchenyi István a korabeli Magyarországon az egyik leggazdagabb arisztokrata családjába született. „Olyan környezetben nőtt fel, hogy gyermekkorában nem nagyon használta a magyar nyelvet, ennek ellenére az egyik legnagyobb harcosa lett a magyar ügynek. Többek között neki köszönhetjük azt, hogy 1844-től a német és latin mellett a magyar is hivatalos nyelv lett Magyarországon”. A konzul a továbbiakban kifejtette: „Hasonlóságot érzek a két évszázaddal ezelőtti helyzetünk és a mai valóság között, mert sajnos ma is ott tartunk, hogy divatba kell hozni a magyar nyelvet, és a magyar szülőnek el kell magyarázni, hogy miért jó, hogyha gyermekeit magyar iskolába íratja. Tulajdonképpen a legjobb, ami gyermekeikkel történhet az, ha a saját anyanyelvükön tanulnak, ugyanis minden ember az anyanyelvén tud kiteljesedni a legjobban. Nagyon fontos tehát a magyar nyelvű alap-, közép- és felsőfokú oktatás, és a magyar kormány minden eszközzel támogatja a külhoni magyarság magyar nyelvi oktatási rendszerét” – jelentette ki Laky-Takács Péter Attila.
Eszmesúrlódás
Rubovszky András, a Széchenyi Társaság főtitkára is köszöntötte a megjelenteket, felhívva a figyelmet arra, hogy ebben az évben a Kárpát-medencében lassan a száz felé közeledik azoknak a rendezvényeknek a száma, amelyeken gróf Széchenyi Istvánra emlékeznek valamilyen formában. Ezt követően egy Széchenyi által megalkotott kifejezésről, az eszmesúrlódásról beszélt, amelyet a mai magyar nyelvben a vitakultúra szóval lehet azonosítani, sőt annak legmagasabb formájának tekinthető, hiszen az eszmesúrlódás során érvek csapnak össze egymással, de nem mocskolódások, agresszív letámadás kíséretében, és ennek nem az egyik félnek a másik fél akaratával szembeni meghunyászkodás, hanem mindig konszenzus vagy kompromisszum az eredménye. Konszenzusra ritkán lehet jutni, de az érdekeknek értékeken alapuló összeegyeztetését szinte mindig el lehet érni, ha szem előtt tartjuk Széchenyi egyik híres jelszavát: hinni és hihetni egymásnak. „Ez az adott szó becsületét jelenti, és Széchenyi élete erre példamutató, mert mindig is képes volt érvekkel vitatkozni, mindig képes volt kompromisszumokat kötni, megvolt benne a megfelelő küldetéstudat, a megfelelő realitásérzésék, a szilárd istenhit és a haza iránti mély elkötelezettség” – zárta szavait a főtitkár.
Előadások
A megnyitón közreműködött Lászlóffy Zsolt, aki Liszt Ferenc Magyar történelmi arcképek sorozatának két arcképét, a Széchenyi Istvánét és az Eötvös Józsefét mutatta be, átvezetésként pedig egy saját parafrázist szólaltatott meg premierként. Szőke Tünde Ilona, a PKE hallgatója Arany János Széchenyi emlékezete című versének részleteit szavalta el. A megnyitó után következtek az előadások. Az ELTE-ről érkezett Pomozi Péter Széchenyinek a magyar nyelv és a nemzeti jövő közötti összefüggése kapcsán kialakított koncepciójáról értekezett, Balázs Géza a már idézett Arany János költeményt elemezte. Szünet után Kőrösi Mária, a Széchenyi Társaság elnökségi tagja tartott előadást Hit és Kötelesség gróf Széchenyi István szellemiségében címmel, Jancsó Árpád mérnök, az MTA köztestületének a tagja Széchenyi Istvánnak a Bánságban történt közlekedésügyi megvalósításairól beszélt, míg Halász Csilla újságíró Széchenyi halála és temetése a korabeli sajtóban címmel tartott előadást. Az emlékkonferencia végén ismertették a PKE által meghirdetett esszépályázat eredményeit.
Pap István erdon.ro

Átadták az Orbán Balázs díjakat
Kovászna megyéből Nt. Márkus András szentszéki tanácsos, címzetes esperes, őrkői plébános, Hargita megyéből Nagy Zoltán székelyudvarhelyi hitoktató, a Márton Áron életéről szóló filmes monográfia alkotója, Maros megyéből Ft. Oláh Dénes marosvásárhelyi főesperes-plébános vehette át hétfőn este Sepsiszentgyörgyön az idei Orbán Balázs-díjat – írja a Kovászna, Hargita és Maros megyei tanácsok AGERPRES hírügynökséghez kedden délelőtt eljuttatott közös közleménye.
Az ünnepélyes díjátadót Sepsiszentgyörgyön, a Krisztus Király templomban tartották hétfőn este, az esemény rangját az is emelte, hogy a Hargita, Maros és Kovászna megyei önkormányzatok elnökei mellett jelen voltak Bihar és Szatmár megye magyar tanácselnökei is: Pásztor Sándor és Pataki Csaba, valamint Ráduly Róbert csíkszeredai és Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester mellett részt vett Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere is.
Elsőként Tamás Sándor szólt az egybegyűltekhez, hangsúlyozva, hogy Székelyföld szerencsés helyzetben van, hiszen mindig voltak olyan emberek, akiket előszeretettel hívunk lámpás embereknek, akik példamutatásukkal és munkájukkal világítótoronyként mutatták az utat. Közöttük előkelő helyet foglal el Orbán Balázs, akit méltán neveztek a legnagyobb székelynek.
“Róla neveztük el azt a díjat, amit már hatodik alkalommal adunk át Székelyföld elismert személyiségeinek. A tömör ezüst, gyönyörű kivitelezésű érmét – a Márton Áron Emlékév jegyében – idén olyan személyiségek kapják, akik nem csak hitbéli, hanem kiemelkedő lelki és közösségi pásztorai híveiknek, egyházközségüknek. Munkájuk mellett önként vállalnak fel olyan hiánypótló szociális, társadalmi és ifjúsági tevékenységet, amely küldetésükké vált és elismerést érdemel” – mondta el a háromszéki tanácselnök.
Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke beszédében rámutatott: az Orbán Balázs-díjjal olyan embereket tüntetnek ki, akik nem utasítják el a munkát, nem futamodnak meg a nehézségek elől, olyan személyiségeket, akik kultúránkat éltetik.
‘Márton Áron, a nagy püspök arra figyelmeztet, hogy a közös származás és a közös nyelv szükséges, de nem elegendő összekovácsoló erő, társulnia kell hozzá a kultúrának is ahhoz, hogy megtartó erő legyen. Idén majd’ mindent a Márton Áron Emlékév fényében, annak részeként végzünk, hogy ébren tartsuk évfordulói ürügyén legendás püspökünk emlékezetét, hogy kövessük tanítását. Mai ünnepünk is kimagasló esemény kíván lenni, ugyanis a három közigazgatási egységbe tagolt székely-magyarság közösen, együtt, közösségként kívánja figyelmével kitüntetni jeles személyiségeit’ – fogalmazott a Hargita megyei elöljáró, majd megemlékezett a múlt héten elhunyt Kovács Piroskáról, a székely kapuk Europa Nostra nagydíjas megmentőjéről, aki elsőként kapta meg a Hargita megyeiek közül az Orbán Balázs-díjat, 2011-ben.
“Sokszoros ünnep ez nekünk, hisz két olyan személyiség előtt is tisztelgünk egyben, akik mindketten hittek abban, hogy az igazság és az emberi méltóság mindenek felett való, és akik mindketten áldozatos munkával erősítették Erdélyt, erősítették Székelyföldet. Márton Áron püspök jelmondatául a ‘nem futamodom meg a munkától’ mondatot választotta, és ehhez méltóan vezette egyházát. Tudjuk jól, hogy napjainkban hasonló kiállásra és hasonló eltökéltségre van szükségük a vezetőknek, hasonló szilárdsággal kell megvetni a lábunkat és képviselni érdekeinket, erősíteni Székelyföldet. Mert Székelyföld számunkra az otthon, minket ide kötnek hagyományaink, történelmünk, itt tudunk őszinte szívvel emlékezni nagyjainkra és itt kell nekünk, székelyföldi vezetőknek az ő munkásságukhoz méltó döntéseket hozzunk” – hangsúlyozta ünnepi beszédében Péter Ferenc, Maros Megye Tanácsának elnöke.
Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja köszöntőjében az összefogás erejéről, az “egymásba kapaszkodás” szükségességéről beszélt, példatörténetei is az együttműködés eredményességére mutatták rá, kiemelve, hogy most, amikor mindenhol üldözik a székely szimbólumokat, itt, Sepsiszentgyörgyön a templomok udvarán húzzák fel a székely zászlót, tehát fontos nemzeti kérdésekben a politikum és egyház egymást támogatja.
Elsőként Oláh Dénes marosvásárhelyi főesperes vehette át a díjat, laudációját Bálint Géza, a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János plébánia ügyintézője olvasta fel.
“2014-ben abban a kegyelemben részesült, hogy őt kérték fel a Csíksomlyói búcsú szónokának. Ebben a beszédében mondta a következőket: ťNekünk keresztényként lehet és kell magyarnak maradni, és magyarként kell a keresztény hitet megélni, mert egyébként elárultuk azt a közösséget, amely bennünket emberré formált, amely hazát, hitet, és nem is akármilyen kultúrát és civilizációt adott.ť Munkáját, igyekezetét, ez a vallomás fémjelzi. Papi jelmondatát Izajás prófétától kölcsönözte és így hangzik: Itt vagyok, Uram, engem küldj! 2015 őszén, 67 évi szünet után, újraindult Marosvásárhelyen a katolikus oktatás. Dr. Tamási Zsolt igazgató következetes és tántoríthatatlan küzdelmének, és Oláh Dénes imahátteret biztosító igyekezetének beért a gyümölcse. (…) Ezt tartja élete legszebb jutalmának. Az iskoláért vívott küzdelemben folyamatosan Márton Áron püspök közbenjárását kérte. Megvalósulását, túl az emberi igyekezeten, neki tulajdonítja. Vallja, hogy az elhívás sohasem az alkalmasságot, hanem a küldő Isten kegyelmét jelenti”.
Hargita megyéből Nagy Zoltán hitoktató kapta az Orbán Balázs díjat.
Sarány István a laudációban úgy fogalmaz: ‘munkássága széles körben ismert és szakmai körökben elismert, személye azonban mindvégig a háttérben maradt. Fáradhatatlan tevékenysége, időt és energiát felemésztő ténykedése, áldozatos munkája középpontjában Márton Áron püspök áll, két évtizednél hosszabb ideig végzett kitartó munkálkodásának eredménye pedig egy rendhagyó vizuális produkció: A Hegy című öt és fél órás kép- és hanganyag, amelyet DVD-n láthat a nagyközönség, és amelyet 22-23 esztendős önzetlen előkészítő munka előzött meg. A nagy püspök egyik legelismertebb életrajzírója, Virt László szociológus Nagy Zoltán művét Márton Áron filmes monográfiájának tartja. (…) az alkotó ťhittanár, tehát világi lelkipásztor. Akiket megszólaltatott, azok jórészt maguk is lelkipásztorok. Nagy Zoltán művében a közösségét egybetartó lelkipásztor Márton Áron jelenik meg, a lelkipásztor, aki évtizedek óta – máig! – gondolkodást és életet formál Erdélyben, és már egyre inkább Erdélyen kívül isŤ.’
Kovászna megyéből Nt. Márkus András címzetes esperes, őrkői plébános kapta az Orbán Balázs-díjat, laudációját Ft. Hajdú János főesperes-plébános olvasta fel, a következő mottóval: “Nem az a nagy aki magát ajánlja, hanem akit az Isten ajánl!’.
“Jelenleg kb. 5000 cigány hívének lelkipásztora, akiket a Szeretet Misszionáriusai nővéreivel, mint munkatársakkal vezet az Istenes úton, az üdvösség felé. Az országban és a gyulafehérvári főegyházmegyében is egyedüli lelkipásztor, aki az egyetlen cigány plébániát vezeti már 20 éve. Az anyaországtól munkája elismeréseként kapta az Apor Vilmos emlékérmet. Dr. Jakubinyi György érsek címzetes esperesi címmel ismerte el áldozatos és kitartó munkáját. Jelen kitüntetés is jelezze az elismerést a nem könnyű és sokszor hálátlan lelkipásztori munka miatt. Köszönjük, hogy felfigyeltek Rá, értékelik nem látványos, de mégis nagyon fontos, hasznos és kitartó munkáját. További életéhez és munkájához Isten áldását kérjük. Adja az Úr, hogy az elhintett evangéliumi mag a cigány lelkekben is megfoganjon s bő termést hozzon” – emelték ki a Márkus atyáról szóló laudációban.
A díjátadó ünnepséget a Tiberius kvartett koncertje színesítette.
Az AGERPRES hírügynökségnek elküldött közlemény felidézi, hogy Hargita, Kovászna és Maros megye önkormányzata közösen hozta létre az Orbán Balázs-díjat, hogy azoknak a személyiségeknek adományozza, akik a Székelyföld fejlődéséért tevékenykedtek. A közös történelmi múlt és kultúra révén összetartozó három megye a régió egyik legjelentősebb kitüntetésének szánja az évente kiosztott kitüntetést. A Székelyföldi Orbán Balázs-díj kör alakú, 70 mm-es átmérőjű, 4,5 mm vastagságú, két oldalas ezüstből készült vert érme, amelyet emléklap és pénzjutalom kíséretében adományoznak a megye elöljárói egy külön, erre az alkalomra szervezett ünnepségen a Székelyföld Napok keretében.
www.agerpres.ro erdon.ro

Megemlékezés az 1956-os forradalom 60. évfordulóján
A történelmi előadás mellett megnyitják Paulovics László kiállítását is.
A Szatmár-Németi Református Gyülekezet és a Szent István Kör szervezésében, az Identitás Alapítvány és a Szatmárnémeti RMDSZ támogatásával, ünnepi megemlékezésre kerül sor az 1956-os forradalom kitörésének 60. évfordulóján. 
A Németi Egyházközség gyülekezeti termében, 2016. október 23-án, 18 órától, a délutáni istentiszteletet követően Paulovics László '56 című grafikai kiállításának megnyitójára kerül sor. 
A megjelenteket Nt. Sipos Miklós lelkipásztor köszönti, valamint rövid fohászt mond a kommunista elnyomás áldozatainak emlékére. 
A forradalom eseménytörténetét Thoroczkay Sándor, nyugalmazott történelemtanár, a Szent István Kör tiszteletbeli elnöke eleveníti fel. A kiállítást megnyitja Szőcs Péter Levente, a Kör elnöke, a Szatmár Megyei Múzeum igazgatója. Végül a grafikák készítésének körülményeiről és a sorozatról az alkotó, Paulovics László fog beszélni szatmar.ro,

Jókai Anna: Ne essünk teljes nemzeti amnéziába! A harc még nem ért véget...
KOMÁROM. A mi csillagunk: 1956 címmel ünnepi estet rendezett az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 60. évfordulója tiszteletére a Széchenyi István polgári társulás, a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, valamint a Csemadok komáromi alapszervezete október 17-én este a komáromi Kultúrpalota dísztermében.
A megemlékezés díszvendége Czimbalmosné Molnár Éva, Magyarország rendkívüli és meghatalmazott szlovákiai nagykövete volt. A rendezvényen a dél-komáromi önkormányzat és a Kecskés László Társaság képviselői is tiszteletüket tették. Az est szónoka, Jókai Anna, a Nemzet Művésze, kétszeres Kossuth-díjas és József Attila-díjas magyar író-költő félórás észhez és szívhez szóló beszédében hajdani fegyvertelen, ám hiteles szemtanúként szólt az eseményekről. „Nekem 1956-ban nem volt fegyver a kezemben. Egy párhónapos gyermek anyja voltam, egy albérleti szobában laktam. A két szememmel láttam és a zsigereimben éreztem, hogy mi történik. Szegény voltam, mint a templom egere. Az akkori Vöröskereszthez jelentkeztem segítőnek” – idézte fel a 60 évvel ezelőtti életét. Mint mondta, 1956 után lett megbízhatatlan elem Magyarországon.
Arról is szólt, hogy bár a Lehoczky nevű köpönyegforgató főnöke az 1956-os forradalom kitörésekor még azt hangoztatta, hogy Kádár nagyobb gazember, mint amilyen Rákosi volt, ám amikor az oroszok bejöttek Magyarországra, elsőként lépett be a megalakuló kommunista pártba. Amikor igazságszerető emberként emiatt kérdőre vonta főnökét, letagadta, amit korábban állított. Őt csak azért nem rúgták ki, mert éppen a második gyermekét várta. „Nem is álmodhattam arról, hogy valaha tanár, nem hogy olyan író legyek, akit ilyen megtisztelő szeretettel fogadnak“ – jegyezte meg.
Az ELTE levelező tagozatán 1961-ben magyar-történelem szakos diplomát szerzett. Negyvenkét éves korától, azaz 1974 óta szabadfoglalkozású íróként csak az írói hivatásnak él. „Miután 1956-ban elfelejtettek kirúgni, a főiskolán maradhattam, kaptam egy tanári diplomát. Így lettem tanár, aztán valahogy a Jóisten tenyeréből, az emberek szeretetéből és az ubul-természetemnek köszönhetően, hogy amit igaznak tartok, azért mindig harcolok, végül is író lett belőlem“ – mondta el.
Hangsúlyozta: 1956 nagyon sok hőst termelt ki. „Olyan hősöket, akiknek a nevét sem nagyon ismerjük. Meg vagyok győződve arról, hogy még most is nagyon sok ember lelkét nyomasztja mindaz, ami akkoriban történt“ – fejtette ki. Ikerforradalmaknak nevezte az 1848/49-es, illetve az 1956-os forradalmat és szabadságharcot, s párhuzamot is vont a két esemény között. Kiemelte: mindkét forradalom idején a nagyhatalmak érdekei számítottak, akárcsak manapság. „A magyaroknak soha senki sem segített. Mi, magyarok mindig magunkra voltunk utalva... Mindig éltek köztünk árulók, közönyösek és az igazságukért bármi áron kiálló hősök, akikre emlékeznünk kell! Ne essünk teljes nemzeti amnéziába! Nem szabad elfelednünk azt, hogy ki mikor mit tett és hová tartozott!“ – figyelmeztetett.
Sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy Nagy Imrének és társainak több mint 30 évet kellett várniuk arra, hogy végre a Hősök terén felravatalozhassák őket. 1989. február 14-én a Történelmi Igazságtétel Bizottsága az Igazságügyi Minisztériummal megállapodott abban, hogy az áldozatok újratemetése június 16-án lesz. Az MSZMP a temetést végül azzal a kitétellel engedélyezte, hogy az legyen a "nemzeti megbékélés napja". 1989. június 16-án tehát megadták a végtisztességet Budapesten az 1956-os forradalom mártírjainak: újratemették az 1958. június 16-án kivégzett Nagy Imre volt kormányfőt, Maléter Pál egykori honvédelmi minisztert, Gimes Miklós újságírót, valamint az 1958 áprilisában kivégzett Szilágyi Józsefet, Nagy Imre titkárságvezetőjét és az 1957 végén a börtönben meghalt Losonczy Gézát, a Nagy Imre-kormány államminiszterét. A Hősök terén tartott gyászszertartás majd az azt követő rákoskeresztúri temetés a magyar rendszerváltás katartikus eseménye volt, amely egyben a szocialista korszak végét is jelképezte.
„Tartozunk egy generációnak azzal, hogy fénykörbe emeljük” – fogalmazott a szónok. „Fel a szívekkel! Ez a mai ifjúság feladata. Nehogy még egyszer átfújjon a lyukas magyar zászlón a november negyedikei hideg szél!” – zárta ünnepi beszédét Jókai Anna. Ráadásként saját Krónikásének 1956–2006 több szólamban című művéből idézett: „A Bárány történetünket beírta már a Könyvbe/ pecséttel lezárta kereszttel jelölte/ törölhetetlen onnan mindörökre/ Erre csörög Euro, arra lyukas mogyoró/ kendővel a szemeden bujócskázni mire jó?/ Új játékban hej-haj te légy a fogó!“. Utalva arra is, hogy „kényszerű szétszakítottságunkban még nem ért véget a harcunk, tehát az örök isteni igazságért, Magyarországért, a magyarságért tovább kell harcolnunk“.
Az est során az is elhangzott, hogy 464 évvel ezelőtt éppen ezen a napon vonult el a török Eger alól: „Akkor Dobó védte Európát, ma Magyarország teszi ugyanezt”.
Az évfordulóhoz méltó kultúrműsorban fellépett a helyi Concordia Vegyeskar Stubendek István karnagy vezényletével, Nemcsák Károly Jászai Mari-díjas érdemes művész, a budapesti József Attila Színház igazgatója, továbbá a Komáromi Jókai Színház két Örökös Tagja, Boráros Imre Kossuth-díjas színművész és Dráfi Mátyás Jászai Mari-díjas érdemes művész, valamint Tarics Péter, illetve a műsor zenei részében Bősi Szabó László aranykoszorús énekművész és Mészáros Tamás énekes-előadóművész.
Az est fényét egyebek mellett a Bánk bán opera „Hazám hazám” című áriája, Szép Ernő Imádság, Márai Sándor Mennyből az angyal, Wass Albert A bujdosó imája, Petőfi Sándor Az apostol és Magyar vagyok, illetve Zas Lóránt Novemberben című költeménye emelte. A lélekemelő kórusművek sorában pedig Tóth Péter – Dsida Jenő: Lángok című alkotása, valamint a Magyar Hiszekegy is elhangzott.
Az emlékest a Szózat eléneklésével kezdődött és a Himnusszal ért véget. hirek.sk

Aki erőt vett magán, és vállalta a meghurcoltatást – ’56-ra emlékeztek Marosvásárhelyen
Az emlékezés és a múltból való erőmerítés jegyében zajlott az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács által az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából a marosvásárhelyi Kultúrpalotában szervezett gálaműsor.
A magyarok szabadságvágyát még Hunor és Magor hozta magával, és annak ellenére, hogy Erdélyben nem volt a budapestihez hasonló lázadás, itt is sok embert megkínoztak, meghurcoltak, mert törekedni mertek, szebb jövő akartak – mondta az Őszi csoda címet viselő rendezvény felvezetőjében Kilyén László műsorvezető, miután a Fagyöngy citerazenekar ’56-os dalokkal hangolt a megemlékezésre.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke, Sándor Krisztina szerint jó volna hosszan odafigyelni a megtorlást elszenvedők történeteire, inni szavaikat, és erőt meríteni belőle, mert azóta sincs valós szabadsága a teljes magyarságnak, a külhonban a viszonylagos anyagi jólét mellett sorvadnak a valódi értékek, állandósult a bizonytalanság, tetten érhető a fokozódó nyomás, amely manapság leginkább a médián keresztül éri közösségünket. „Sem 1956, sem 1989 után nem tudtuk megállítani és visszafordítani a már azelőtt elkezdődött folyamatokat. Lassan, de hatékonyan építik le a családról, egyházról, közösségről kialakult értékrendszerünket, a fiataljaink közül kevesen köteleződnek el eszme, cél iránt. Adjon Isten szívet, időt, fület a halláshoz és hitet a kitartáshoz” – fogalmazott Sándor Krisztina.
A Székely Nemzeti Tanács elnöke, Izsák Balázs kifejtette, az autonómia a szabadság intézményi garanciája. „Egy nép akkor szabad, ha dönthet önnön sorsáról. Egy nép akkor szabad, ha meghatározhatja politikai berendezkedését, ha szabadon rendelkezik erőforrásaival, ha nincs alárendelt helyzetben más népekkel szemben, ha mindenki számára biztosítottak a teljes és tényleges jogegyenlőség feltételei” – mondta, hozzátéve, hogy a román forradalom eszményeit az állam intézményei sértik meg, „mivel – úgy tűnik – közelebb állnak a diktatúra hagyományához, mint a forradalom erkölcsi, politikai örökségéhez. Az üldözött székely zászló így válik ma Romániában az emberi méltóság és a szabadság egyetlen, hiteles jelképévé. A Székely Nemzeti Tanács megalakulása óta Székelyföld területi autonómiájában látja az itt élők, a székely nép szabadságának intézményi garanciáját. Október 30-ára, Székelyföld autonómiájának napjára készülve mondjuk ki: erős, hitében rendíthetetlen, ’56 hőseinek, 1989 temesvári, kolozsvári, marosvásárhelyi, bukaresti hőseinek példája által megerősítve követeljük Székelyföld területi autonómiáját” – fogalmazott Izsák Balázs.
Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának vezető konzulja, Csige Sándor Zoltán – miután átadta az emlékezőknek Zsigmond Barna Pál főkonzul üdvözletét és jókívánságait – szerint erre a néhány dicső napra mindenki szimpátiával tekintett, és utána semmi nem volt olyan, mint azelőtt, a második világháború után kialkudott állapotokban. 1956 fontosságát a magyar alkotmány preambuluma is rögzíti: „Egyetértünk az első szabad Országgyűlés képviselőivel, akik első határozatukban kimondták, hogy mai szabadságunk a világkommunizmust halálra sebző 1956-os forradalmunkból és szabadságharcunkból sarjadt ki”. „Ma is vehemensen támadják értékeinket azok, akiknek útjában áll a kereszténység, a hit, a család. A pesti srácok tudták és tették a dolgukat, márpedig ahol a hősöket nem felejtik, mindig lesznek újak” – mondta a vezető konzul.
A Kultúrpalotában jelen levő marosvásárhelyi ’56-os elítéltek közül – Varga László, Grama János – Kelemen Kálmán szólalt fel. Humorosan megjegyezte, kezdetben hat hónapig vallatták, és ekkor érezte, hogy milyen hatalmas, mekkora veszélyt jelenthet a rendszerre, de vicces kedve hamar elszállt, olyannyira, hogy pizsamakabátjának ujjával meg akarta fojtani magát. Erőt vett magán, és vállalta a meghurcoltatást: a folyamatosan kirótt „újabb két év börtönbüntetésekről”, a fogdában uralkodó embertelen állapotokról mesélt a hallgatóságnak.
Ezután Baricz Lajos római katolikus pap a múltból merítkező fohászt mondott, Kecskés Csaba unitárius lelkész pedig személyes élményeit osztotta meg, hiszen anyai lelkész nagyszüleit és elsőéves teológiai hallgató nagybátyját is elítélték.
Kilyén László és Ritziu Ilka Krisztina történelmi tényeket ismertetett, többek között megemlítve, hogy a kolozsvári egyetemen hazug módon azt hangoztatták, hogy a szabadságharc lényege Erdély visszacsatolása, és azt, hogy a leghatékonyabb fegyver a vers volt. Ennek jegyében Kilyén Ilka és Ritziu Ilka Krisztina versben, dalban, prózában, a Vártemplom Musica Humana kórusa énekkel, Varó Huba és társulata erdélyi verbunkokkal és legényesekkel emlékezett a pesti srácokra, Márai Sándor 1956-ban New Yorkban kelt Mennyből az angyal című versének szellemiségében: „meghasadt az égbolt, / Mert egy nép azt mondta: »Elég volt«.”
Gáspár Botond Székelyhon.ro

Izsák: a román állam megsérti 1989 eszményeit
Ezt az 1956-os forradalomra emlékezve jelentette ki az SZNT elnöke.
A marosvásárhelyi Kultúrpalotában tartott gálaelőadáson idézte az 1956-os magyar forradalmat a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT).
Izsák Balázs, az SZNT elnöke ünnepi beszédében azért tartotta fontosnak az 1848-49-es vagy 1956-os szabadságharcról való megemlékezést, mert általa „megerősítjük a magunk elkötelezettségét a szabadság iránt".
Kijelentette, hatvan évvel a magyar forradalom után, el lehet mondani: Magyarország független, szabad ország. Romániában azonban az 1989-es forradalom eszményeit épp az állam intézményei sértik meg. „Az üldözött székely zászló így válik ma Romániában az emberi méltóság és a szabadság egyetlen, hiteles jelképévé" - fogalmazott Izsák Balázs.
„A Székely Nemzeti Tanács megalakulása óta Székelyföld területi autonómiájában látja az itt élők, a székely nép szabadságának intézményi garanciáját. (.) 1956 hőseinek, 1989 temesvári, kolozsvári, marosvásárhelyi, bukaresti hőseinek példája által megerősítve követeljük Székelyföld területi autonómiáját" - zárta beszédét az SZNT elnöke.                     
Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke ünnepi beszédében megemlítette: a mindenkori forradalmakat a mindenkori fiatalok robbantották ki. A mai fiatalok azonban viszonylagos jólétben, de ideológiai nyomás alatt és bizonytalanságban élnek, és egyre kevesebben köteleződnek el a közösségi célok iránt.
Az EMNT ügyvezetője azzal zárta beszédét, hogy minden nemzedéknek meg kell vívnia a maga harcát, és hinnie kell abban, hogy e küzdelem nem hiábavaló.
A közönség hosszasan megtapsolta Kelemen Kálmánt, aki kolozsvári diákként vett részt az ottani 1956-os eseményekben, és ennek következményeként éveken át sínylődött a romániai börtönökben.
Az estet szavalatok és zenei előadások tették ünnepélyessé. foter.ro

Ünnepre készül a Szeben megyei magyarság
Csütörtökön 18 órakor nyitják meg Medgyesen a 18. kiadásához érkezett, Szeben Megyei Magyar Napok elnevezésű kulturális rendezvénysorozatot, amely a szervezők ígérete szerint ezúttal is kortól függetlenül, minden érdeklődő számára változatos programokkal jelentkezik. 
A szerkesztőségünkhöz is eljuttatott szervezői közlemény szerint a kéthetes rendezvény ideje alatt több kiállításmegnyitón, ’56-os témájú előadáson, népzenei mulatságon, színház- és bábszínház-előadáson vehetnek részt az érdeklődők. „A Szeben Megyei Magyar Napok programjaival kulturális örökségünk megőrzésének fontosságát hangsúlyozzuk, és a szórványban élő magyarok mindennapjait igyekszünk színesebbé tenni” – írják a szervezők.
A program szerint a rendezvénysorozat csütörtökön az ünnepélyes megnyitót követően humorfesztivállal indul a medgyesi Traube teremben. Pénteken 17 órakor Márton Áron-emlékkiállítás nyílik a Millenium Házban, 18 órakor pedig Balázstelkén levetítik az 1956: emlékezzünk a hősökre című dokumentumfilmet. Szombaton 17 órától ’56-os megemlékezést tartanak a medgyesi Millenium Házban, 20 órától pedig a Strand vendéglőben szüreti bált tartanak a Szászcsávási cigányzenekar és DJ Pici közreműködésével. Vasárnap 10 órától ünnepi istentiszteletet tartanak a medgyesi református templomban, ezt követően pedig az ’56-os forradalom hőseiről emlékeznek meg.
Október 28-án, pénteken 18 órától a nagyszebeni Magyar Ház Kós Károly termében az erdélyi főnemesi család bárói ágának képviselője, Bánffy Farkas tart előadást, másnap pedig 18 órától a küküllőalmási kultúrotthonban a Kolozsvári Bábjátszótér Mátyás király lopni megy című bábjátékát mutatják be. Vasárnap, október 30-án az udvarhelyi Tomcsa Sándor Színház társulata mutatja be Örkény István Tóték című darabját Medgyesen, a Traube teremben. A rendezvény november 6-án a szentágotai kultúrotthonban zárul, ahol 17 órától színpadra lép a Gyöngyvirág Néptáccsoport. Erdély.ma

Így emlékeznek az 1956-os forradalomra Csíkszeredában
Több eseményt szerveznek Csíkszeredában az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából.
Csütörtökön délután fél hattól a Csíki Moziban ünnepi megemlékezést tartanak, köszöntőt mond Zsigmond Barna Pál, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának vezetője és Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere. Az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékére A magyar szabadság éve címmel kiállítás nyílik, majd levetítik a Szabadság – Különjárat című filmet. A kiállítás fókuszában a pesti srácok állnak, akiknek halált megvető bátorsága gyógyíthatatlan sebet ejtett a kommunizmuson, és megrendítette a szovjet birodalmat. A filmet pénteken 15 órától is levetítik, a belépés ingyenes.
A Kalász lakótelepi temető előtti kopjafánál pénteken 13 órától kezdődik a megemlékezés és koszorúzás.
Szombaton Csíkszereda Polgármesteri Hivatalának szervezésében, diákok közreműködésével délután fél héttől fáklyás felvonulást tartanak a Sapientia EMTE épülete elől. Hét órától a Gloria Victis-emlékműnél tartanak ünnepi megemlékezést.
Ugyancsak szombaton délután három órától rendhagyó történelemóra lesz a Petőfi Kávéházban a csíki '56-osokkal, moderátor Orbán Zsolt történelemtanár. Délután hat órától a Csíki Moziban a Berni követ című filmet vetítik.
Koszorúzás A polgármesteri hivatal arra kéri mindazokat, akik a Kalász lakótelepi kopjafánál, illetve a Gloria Victis-emlékműnél koszorút kívánnak elhelyezni, jelezzék előzetesen szándékukat a 0266–371464-es telefonszámon, naponta 8–15 óra között, vagy e-mailben a varoshaza@szereda.ro címen pénteken 11 óráig a koszorúzási lista elkészítése érdekében. Székelyhon.ro

Fél mondat a magyarokról
Azt azért jó, ha tudjuk: Victor Ponta plagizáló exminiszterelnök, Liviu Dragnea választási csalásért jogerősen börtönbüntetésre ítélt párt- és kormányfőjelölt és az egész korrupt szocialista, vadnacionalista, magyarellenes bagázs egyetlen reális alternatívája a Dacian Cioloş köré csoportosuló jobboldal.
 Az amúgy szintén lejárt szavatosságú liberálisokkal és a civil szervezetekből kinőtt, Nicuşor Dan-féle mozgalommal még mindig elfogadhatóbbnak tűnik ez az oldal, mint a nacionálkommunista örökségéhez foggal-körömmel ragaszkodó szociáldemokrata párt, a köréje csoportosuló nyíltan xenofób erők – mint a Bogdan Diaconu-féle Egységes Románia Pártja –, valamint az egykor szebb napokat megélt, újabban az igazságszolgáltatási szerveknek hadat üzenő Tăriceanu-féle alakulat. Az tehát, hogy a technokrata kormány vezetője hosszas unszolás és nagy várakozások közepette végül közzétette programdokumentumát az általa vallott elvekkel, elképzelésekkel, és az, hogy e mögé felzárkóztak Nicuşor Danék és a liberálisok is, mindenekelőtt azért rendkívül fontos mozzanat, mert hosszú hónapok után először felvillantja a reményt: talán mégsem vehető biztosra a szocialisták győzelme, talán megakadályozható az a visszarendeződés, amelyet Dragneáék bűnbandája a háttérből már jó ideje irányít.
Azért is figyelemre méltó a Dacian Cioloş által nyilvánosságra hozott dokumentum, mert nem üres ígéretek halmaza, mint például a szociáldemokraták választási programja, amely semmi egyébről nem szól, mint hogy minden társadalmi réteg – segélyből élők, közalkalmazottak, nyugdíjasok stb. – jövedelmét növelik anélkül, hogy felfednék: milyen forrásokból kívánják ezt megvalósítani. Cioloş programja ennél szakszerűbb, nem tartalmaz felelőtlen ígéreteket, de rámutat néhány olyan problémára – mint a bürokrácia, az államigazgatás hatékonysága, az összehangolt fejlesztés hiánya –, amelyek megoldása valóban elengedhetetlen, ha Románia fejlesztése a cél. Gondok leginkább csak azzal vannak, amiről a programdokumentumban nem esik szó: a Romániában élő nem román nemzeti közösségekről. Anélkül, hogy az ízléstelen nacionalizmus csapdájába esne, Dacian Cioloş Románia fennállásának százéves évfordulója köré építi programját. Az itt élő nemzetiségekről azonban nem szól, mindössze egy félmondatos utalást találunk, hogy az ország „etnikumától és vallásától függetlenül (…) minden román Romániája” legyen. A jobboldali erők legfőbb vetélytársának számító szocialisták retrográd nacionalizmusához, nyílt magyarellenességéhez képest sem sok ez a fél mondat – száz esztendő asszimilációs nyomásához, jogsértéseihez és üldözéséhez képest pedig édeskevés.
 Farcádi Botond Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A közös éneklés ereje (Kórustalálkozó)
Jóval több mint száz személy hangjának ereje által erősítettük lelkivilágunkat a sepsiszentgyörgyi Szent Benedek-templomban tartott kórustalálkozón szombaton. Kórusmozgalmunk egyik helyi hagyománya, hogy a kilyéni római katolikus filia évente az anyaegyház templomába hívja a szakrális témájú énekek mesterkórusait.
„Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves” – hangzott el a könyörgés Szent János könyvéből a találkozót megelőző ünnepi szentmisén, amelynek hangulatadó énekbetétjeit a helybeli Szent József egyházi kórus szolgáltatta. Ft. Hajdú János, a Sepsi-Barcasági Római Katolikus Főesperesi Kerület plébános-főesperese köszöntötte a kórusokat. Túl a mély teológiai magyarázatokon, kimondottan mai helyzetünkre alkalmazta az evangélium szavainak szent és szigorú üzenetét. Minden résztvevőhöz szólt a szervező leányegyházközség képviseletében Török Adél tanár is, aki kórusbemutatóit a magyar és világirodalom nagy költőinek verseiből vett idézetekkel tűzdelte. A találkozót a Márk Attila vezényelte árkosi Régeni Áron Dalárda nyitotta meg zsoltárcsokrával, mély átérzéssel tolmácsolták Berkesi Sándor Nagy hálát adjunk művét. Egy gyönyörű és átérzéssel tolmácsolt gregoriánt – Hol szeretet – hallhattunk a sepsiszentgyörgyi Szent József egyházi kórustól, műsorszámaikat ugyancsak Berkesi Székely asztali áldásával toldották meg (vezényelt Simon Balázs). Csak a következetes szervezésnek és lelkesedésnek tudható be, hogy a kis lélekszámú és vegyes felekezetű Kilyén két kórussal jelentkezett: a Kilyéni Református Vegyes Karral és a Búzavirág dalkörrel. Az előbbi különleges átéléssel szólaltatta meg Jean Sibelius norvég zeneszerző A békém vagy című szerzeményét. Betanította és vezényelt Egyes Kolumbán Erzsébet helybeli tiszteletes asszony. Miként Sibelius, úgy ismét felhangzott a népes Uzoni Református Dalárda előadásában a sokak számára ismert Az úton ősi ír áldás, Vargha Tamás-Balla Péter, valamint Sörle és Dénes Előd két szakrális tárgyú száma, a Jézus te égi szép és Az új szívet adj. Vezényelt Miklós Árpád. Énekszámainak igényes megválogatásával jeleskedett a sepsiszentgyörgyi evangélikus-lutheránus egyházközség Jubilate Deo névre hallgató kórusa, amelyet Pál-Gecse Mihály zenetanár vezényelt. Csorba István, Bence Gábor, Várnai Ferenc és Praetorius egy-egy énekszámával örvendeztette meg a hallgatóságot. Török Mihály és Török Aranka kilyéni műsorszervező és házigazda irányított dalköre népünk pillanatnyi lélekvilágához szólt az Elindultam szép hazámból és Székely asszony az én anyám műsorszámaival, Török Mihály egykori mikós diák tangóharmonika kíséretével. A résztvevők oklevéllel távoztak, és újabb emlékszalagot köthettek bemutatott kóruszászlóikra. Örömmel ismertük fel az egyházi kórusainkban éneklő lelkészeket, egyházi vezetőket. Felemelő érzés volt együtt énekelni, együtt lenni az éneklők seregével a kilyéni kultúrotthonban tartott szeretetvendégségen.
Kisgyörgy Zoltán Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A hazám a nyelv (Márton Evelin könyvbemutatója)
Hangulatos, sziporkázó szerzői estet élvezhettek azok a kíváncsiak, akik a szombat délutánjukat a Teinben töltötték: Szonda Szabolcs ezúttal is értő és értelmező irányítójának bizonyult a beszélgetésnek, olykor provokáló, olykor rásegítő kérdéseire pedig az est meghívottja, Márton Evelin író érzékenyen, őszintén reagált, felfedve nemcsak műhelytitkait, hanem egyéniségének rejtettebb, talán csak a hozzá nagyon közel állók számára ismerős oldalait is.
Márton Evelin sajátos viszonyulását a haza meghatározásához ismernie kellett Szonda Szabolcsnak, hiszen nem ok nélkül indította azzal a beszélgetést: fontos-e a földrajzi hely az alkotónak? A Kolozsváron született, 11 évig Bukarestben élt, majd szülővárosába visszatért Márton Evelin elmondta, a kincses városban mai napig turistának érzi magát. „A hazám a nyelv, bárhová vihetem magammal, hiszen bennem van” – fogalmazta meg. Ez a viszonyulás lehet az oka annak is, hogy nem tartozik semelyik irodalmi műhelyhez, amolyan magányos farkasként járja útját. A sajátságosság jellemző műveire is, „összes könyveim összefüggő történetek, nem tudom eltenni egy hősömet láb alól egy novellában, mert később újra feléled” – mondta.
Első kötete, a Magyarországon megjelent Bonjour Leibowitz Erdélyben kevéssé ismert, egy recenzió mégis megjelent róla a Látóban, azt követően kért tőle szöveget a marosvásárhelyi irodalmi folyóirat – idézte fel indulását. Írásai keményen fanyar humorral telítettek, de tele vannak feszültséggel is, mert „az a jó szöveg, ami meg tud mozgatni, és ehhez kell a feszültség” – oldásnak meg a humor. Hősei sokat filozofálnak, mert „mi, kelet-európaiak ilyen filozofálgató emberek vagyunk, az igazi gyöngyszemek a kocsmákban születnek, ezek sokkal közelebb állnak az igazi emberi filozófiához, mint amit a teoretikusok megfogalmaznak”.
Negyedik kötete, a Szalamandrák éjszakái magyarul írt román/romániai könyv, hősei vegyes házasságban élnek, közös nyelvük a román. Márton Evelin nem titkolhatja, „bizonyos pontokon teljesen azonos velem a főhős“, következésképp a történet is kicsit önéletrajzi, de inkább korrajz, mondta. Könyvei hőseinek többnyire furcsa neveket ad, de így van ezzel az életben is: „amikor megismerek valakit, kell neki adnom egy másik nevet, ami leírja számomra azt az embert”. És hogy miként születnek történetei? „Sokszor megálmodok egy képet, egy filmkockát, amit aztán folytatok az írásban” – mondta, és ezt érdekes módon valósítja meg: előbb születik meg a leendő szöveg címe, arra „húzza rá” a történetet. És ha valaki azt hinné, ez bizony nehéz munka, hát téved: Márton Evelin számára „az alkotás nem szenvedés, sőt”.
Váry O. Péter Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

El kell felejtenünk a korlátokat (Negyedszer találkoztak Székelyföldön az IT-szakemberek)
Idén nőtte ki magát igényes és számontartandó, nem csak szakmai eseménnyé a székelyföldi IT&C és innovációs konferencia, hiszen a negyedik kiadásánál tartó szovátai találkozó immár háromszáz meghívottal, szétágazó tematikával jelentkezett – állítja Bihari Béla, az IT Plus Cluster elnöke. A szakember a digitalizáció székelyföldi betörése, illetve térnyerése kapcsán úgy véli: továbbra is jellemző, hogy a korlátokat látjuk meg először, annak ellenére, hogy az ágazat által kínált lehetőségek gyakorlatilag bármely területnek szólnak, legyen az agrárium, oktatás, egészségügy, vállalkozásmenedzsment vagy akár közigazgatás.
A többnapos tanácskozás nyomán több következtetés is levonható: egyrészt lassanként határtalan azoknak a területeknek a száma, ahol a digitalizáció alkalmazható és alkalmazandó – így például az oktatás és azon belül a felnőttképzés, átképzés, amelyet ez alkalommal kiemelkedően nagy érdeklődés kísért. Tény ugyanakkor, hogy noha egyre nagyobb az érdeklődés a lehetőségek iránt, Székelyföld tekintetében még rengeteg a pótolnivaló, de már megjelentek az első hidak, hiszen a tanácskozáson több, nem az IT vagy az innováció területéről érkező szakember is felszólalt. Erre az átjárásra pedig szükség van, ha hatékony megoldásokban akarunk gondolkodni, önmagában az IT-ágazat nem jöhet minden ötlettel, illetve megtörténhet, hogy az elképzeléseik kiegészítésre, változtatásra szorulnak – magyarázta Bihari Béla. 
Az elnök szerint a konferencia ugyanakkor kétségtelenné tette, hogy itt, helyben sikerült elérni az úgymond szakmai kritikus tömeget. „Mostanra már elegen vagyunk azok, akik hisznek a digitalizáció fontosságában, illetve Székelyföld felzárkóztatásában ezen a téren, és ezzel a kritikus tömeggel már a nemzetközi piacon is helyt lehet állni, és egyben a térség fejlődéséhez is érdemben hozzá lehet járulni” – jelentette ki. A helytállás feltétele ugyanakkor – és ez Szovátán is kiderült –, hogy a bérmunkák vonaláról egyre inkább a saját fejlesztésű, helyi, innovatív termékek irányába mozduljanak el a vállalkozások. Ez a tendencia pedig erősödik olyan körülmények között is, hogy egyelőre még sok helyi IT-vállalkozás kénytelen külső megbízatásokat teljesíteni. A felgyűjtött tapasztalat, tudás viszont már most lehetőséget biztosít arra, hogy a bérmunkák mellett egy-két innovatív, egyedinek mondható elképzelést is megvalósítsanak. Emellett Székelyföldön is elterjedőben a startup-kultúra, és ezeket az embereket igyekeznek felkarolni például a Design Bank kezdeményezéssel. Bihari ugyanakkor Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármesterének véleményéhez csatlakozva elmondta: át kell lépni azon az akadályon, amely továbbra is jellemzi mind a Székelyföldet, mind Romániát egészében, hogy már meglévő megoldásokat honosítsunk meg, ráadásul megkésve. „Át kellene ugrani harminc évet, és ne azokat az elképzeléseket valósítsuk meg itt, amelyek Nyugaton már akár kifutóban vannak, hanem az éppen aktuális trendeket alkalmazzuk, különben továbbra is fogyasztói piac maradunk, versenyképessé nem válhatunk” – fogalmazott.  Kérdésünkre, hogy az elképzelések mennyire életképesek Székelyföldön, Bihari Béla kifejtette: sajnos, továbbra is jellemző, hogy elsőként a korlátokat látják a legtöbben, mit miért nem lehet megvalósítani, és nem a lehetőséget. A digitalizáció révén ezen a mentalitáson lehet változtatni, a cél legalábbis ez. Arra egyetlen ötlet esetében sincs biztosíték, hogy életképes lesz, de túl kellene már lépni azon a gondolkodásmódon, hogy meg sem próbáljuk lábra állítani az elképzelést, helyette a kifogásokat soroljuk, és ami még fontosabb: sok esetben csak és kizárólag egyedül próbálkozunk. A változás lehetősége pedig a közös gondolkodásban rejlik, legyen szó turizmusról, kultúráról, oktatásról, egészségügyről vagy bármiről. Az elnök példaként a Székelyföldi Értéktárat említette, amely ugyan létrejött, de eddig nem tevődött fel a lehetőség, hogy pont a digitalizáció eszközeivel minél szélesebb körben ismertté váljon a kezdeményezés és annak eredményei: az azonosított kulturális értékek, de ugyanide sorolhatók az idegenforgalmi kezdeményezések is. „Nagyon zárt, konzervatív térségben élünk, de aki nem fogja fel, hogy a digitalizáció nélkül nem lehet, az sajnos lemarad, akármilyen jó kezdeményezése legyen” – véli Bihari Béla. Ami innen kevésbé látszik
A konferencia meghívottjai közül Bihari Béla Erdei Balázst, Magyarország szilícium-völgyi tudományos és technológiai attaséját, valamint Csala Dénes hálózatkutatót, a Székelydata elképzelés atyját emelte ki. 
Az elnök szerint ritka alkalom, hogy olyan ember járjon Erdélyben, akinek rálátása van arra, mi történik a Szilícium-völgyben, és aki betekintést tud nyújtani, hogy milyen esélyekkel lehet akár kijutni ebbe a világba, milyen út vezet egy ötlettől, elképzeléstől egészen a IT- és startup-világ legnagyobb fellegvárába. Egy másfél órás kérdezz-felelek során több lényeges, a székelyföldiek számára újnak minősülő tanáccsal is gazdagodtak, egyebek mellett kiderült: nem csak feltétlenül Magyarországon keresztül vezet az út az IT-ben gondolkodók számára. Emellett olyan új fogalmakról is szó esett, mint a sharing economy, amely itthon egyelőre nagyjából ismeretlen, pedig az ilyen információmegosztási megoldásokkal digitális út nyílna a Székelyföldre. „Egy egyszerű ebéd kapcsán olyan információkhoz juttathatnák például az illetőt, hogy az alapanyagok honnan származnak, maga a település mit kínál, vagy egyáltalán a vidék, ebből pedig csak nyerhetne mindenki” – részletezte Bihari Béla. 
Csala Dénest illetően az elnök rámutatott: az ő kezdeményezése egy más megközelítésből, de szintén a térség fejlődését szolgálja, hiszen gyakorlatilag felszámolja a földrajzi korlátokat. „A hálózat révén olyanok számára is megteremtődne a lehetőség, hogy hozzájáruljanak Székelyföld fejlődéséhez, akik innen indultak, de jelenleg a világ másik végén élnek. Ez mérhetetlen tudáshoz és tapasztalathoz való szinte azonnali hozzáférést is jelenthet” – pontozta Bihari Béla.
Nagy D. István Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Magánmúzeum Kézdisárfalván
Évről évre egyre több megyénkbeli és határon túli érdeklődő keresi fel Balázs Barna volt kocsmáros magánmúzeumát Kézdisárfalván. A régiséggyűjtő már kiskora óta él e szenvedélyének, gyermekfejjel nagy érdeklődéssel hallgatta az idősek élettörténeteit, de múzeuma legjelentősebb részét felnőttként gyűjtötte össze.
Mintegy húsz esztendő alatt, amíg szülőfalujában kocsmárosként dolgozott, figyelemre méltó magánmúzeumot hozott létre, ahol az első világháborús fegyverektől a cserépedényekig, a régi pénzektől az öngyújtókig minden, de minden fellelhető. Balázs Barna nem szakosodott bizonyos tárgyak gyűjtésére, vallomása szerint őt minden érdekli, ami régiség, amit még meg lehet menteni az elkallódástól az utókor számára. Féltve őrzött „kincseiről” nem készített pontos leltárt, de becslése szerint magánmúzeuma több ezer tárgyat tartalmaz. 
A múzeumnak berendezett lakóháza mögött egy kis parasztház is áll, amelyet a letűnt kor bútoraival, használati tárgyaival és kellékeivel rendezett be. Az istállóban ott a jászol, többféle hám, pár járom, fejőedény, fonott kosár, véka és gabonahombár. Egyik sarokban teljes suszterfelszerelés látható, és a szobából a szövőszék, vagy ahogy ő nevezi régiesen, az osztováta sem hiányzik. Elmondása szerint, amíg kocsmáros volt, nem kellett házalnia a régiségekért, mivel elterjedt a hír, hogy mi a szenvedélye, a tárgyak zömét bevitték hozzá, amit legtöbbször itallal, ritkább esetben pénzzel fizetett ki. A legtöbb tárgy Kézdisárfalváról származik, de Ozsdoláról, Hilibből, Nyujtódról, Lemhényről, Torjáról és Kézdivásárhelyről is gyarapította magángyűjteményét. A régi rádiók, lemezjátszók, magnók, gramofonok, petróleumlámpák, agyagedények, szentképek és vasalók már nem fértek el a lakásban, azok a beépített tetőtérben kaptak helyet. Amíg dolgozott, egyre gyarapodott a gyűjteménye, és egy adott pillanatban azt vette észre, hogy a lakása már kicsi a sok tárgy számára, lassan kiszorítják a házból.  Balázs Barna gyűjteményének egyik féltett és nagy becsben tartott darabja az a tyúkketrec, amelyikben Kászonújfaluban 1955. október 23-án meglőtték Jegest, a harmadik székelyföldi betyárt. Vendégeinek mindig megmutatja a golyónyomokat és a mai napig látható golyót a ketrec egyik deszkájában. 2004 nyarán vásárolta meg a Borbáth-porta örökösétől és szállíttatta szülőfalujába, ahol ma is eredeti állapotában látható Jeges időközben előkerült fényképével együtt. A magyarországi Gyál városból érkezett, egy hétig Kézdivásárhelyen nyaraló tanulók is meglátogatták a magánmúzeumot, ami nagy élményt jelentett számukra. 
Balázs Barna a hagyományőrzést is fontosnak tartja, ezért falusfelével, Szabó Ottó fafaragóval évek óta rendszeresen jelen van minden jelentősebb ünnepségen, megemlékezésen, illetve emlékjelállításon. Az ő kezdeményezésére kerül a jövő hónapban Szabó Ottó által faragott díszkapu a kézdisárfalvi római katolikus kápolna elé. Magánmúzeuma gyarapítása mellett egyik közelebbi terve, hogy székely gyalogkapu kerüljön a művelődési otthon bejáratához.
Iochom István Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

1956 hatása 1989-re
Az 1956-os forradalom és szabadságharc hatása a magyar rendszerváltoztatásra címmel rendezett konferenciát a Demokratikus Átalakulásért Intézet az 1956-os forradalom 60. évfordulója alkalmából a Magyar Tudományos Akadémián (MTA) hétfőn.
Az 1956-os forradalom verte az első szöget a kommunizmus koporsójába; akkor indult el az a folyamat, amely a kelet-európai országok felszabadulásához vezetett 1990-ben – mondta Martonyi János egyetemi tanár, a Demokrácia Központ Közalapítvány kuratóriumának elnöke, az első és a második Orbán-kormány külügyminisztere a megnyitón. Az 1956-os forradalom a szabadságért és az igazságért folytatott küzdelem egyik kegyelmi pillanata volt. Az egyéni és a közösségi szabadságért, nemzeti függetlenségért indított harcban a múlt század egyik legfontosabb világtörténeti eseményévé vált – mondta Martonyi János. A kelet-európai rendszerváltások 1956 nélkül nem úgy és nem akkor zajlottak volna le. A forradalom 33 éven át, egészen a rendszerváltásig meghatározta a magyar valóságot, teljesen nyilvánvalóvá tette a kommunista rendszer illegitimitását, és meghatározta a magyar identitást – hangsúlyozta Martonyi János.
Tölgyessy Péter, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának munkatársa, korábbi szabad demokrata, majd fideszes országgyűlési képviselő előadásában kifejtette: az 1956-os forradalom és az 1989–90-es rendszerváltás nagyon távol áll egymástól. Míg 1956-ban klasszikus forradalom zajlott, amelyben a nép elsöpörte az elnyomó rendszert, addig 1989-ben senki nem akart forradalmat: sem a nyugati politikusok, sem az elit – beleértve az állampárti és az ellenzéki politikusokat is –, sem pedig a társadalom. Nem az utcán bukott meg a rendszer, a kommunista hatalom hamarabb megértette, hogy vége, mint az átlag magyar – jegyezte meg a rendszerváltás egyik főszereplője és jelenlegi kutatója. Tölgyessy Péter arra is felhívta a figyelmet, hogy a kelet-európai átalakulások közül azok voltak igazán sikeresek, amelyekből a társadalom is kivette a részét. Míg Észtországban vagy Csehszlovákiában 90 százalék feletti részvétel volt az első szabad választásokon, addig Magyarországon csupán a 60 százalékot haladta meg. Mint mondta, az 1990-es választást nem elsősorban azért élte meg keserűen, mert nem győzött a pártja, hanem mert Magyarországon nem tapasztalta a nyugati-európai országokban választások idején az utcákon, a társadalomban megnyilvánuló ünnepi, örömteli hangulatot. Ugyanakkor hozzátette: 1989 beteljesítette elsődleges küldetését, és elvezette az országot az első szabad választásokig. Az igazi gondok utána kezdődtek. A rendszerváltást – ha már a társadalom nem igazán vett benne részt – az eredményessége is legitimálhatta volna, ám ez is elmaradt; az így kialakult helyzeten csak az igazságba vetett hit és egy sikeres polgárosodás változtathat – mondta. Tölgyessy Péter a Nagy Imre-temetés és a köztársaság 1989-es kikiáltása kapcsán arra utalt, hogy a pártállami vezetés azt az elvet követte: amit nem tudsz legyőzni, annak próbálj az élére állni.
A privatizáció visszásságaira vonatkozó kérdésre úgy válaszolt: lehettek tárgyak, munkaeszközök, amelyek tisztességtelenül cseréltek tulajdonost, ám a cégek, vállalatok formájában létező állami vagyon versenyképtelenné, értéktelenné vált és gyakorlatilag elolvadt a szocializmus utolsó időszakában. A pártállami vezetők felelősségre vonásáról szólva Tölgyessy Péter úgy vélekedett, hogy bár szóltak mellette morális érvek, a reformkommunista vezetés nem vesztette el teljesen a népszerűségét, az 1994-es választásokon aratott nagyarányú győzelme pedig politikailag eldöntötte az igazságtétel ügyét.
Kónya Imre, az Antall-kormány belügyminisztere, volt MDF-es politikus szerint az embereknek rossz a véleménye a rendszerváltásról, az illúziók nem váltak valóra, kicsit előbbre is tarthatnánk, de ezért nem 1989 a felelős, hanem ami utána következett. Talán a politikai osztály 1989-ben még meglévő együttműködési készsége hiányzik – jegyezte meg az egykori politikus. Ha 1989 megtisztul az aktuálpolitikai értelmezésektől, akkor kapaszkodó lehet egy eljövendő nemzedék számára, és egyszer még büszke lehet az ország a rendszerváltásra ugyanúgy, mint az 1956-os forradalomra – vélekedett Kónya Imre.
Rainer M. János egyetemi tanár a demokratikus ellenzék 1956-hoz fűződő viszonya kapcsán kiemelte: a forradalom a morális alapot jelentette a Kádár-rendszerrel való szembenállásban. 1956 emlékezetét őrizték többek között a demokratikus ellenzék szamizdat kiadványai, repülő egyeteme és a Bibó-emlékkönyv – mondta.
Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnöke előadásában felvetette: vajon az értelmiség mindig képviselte-e ’56 sokszínűségét, hiszen nemcsak a második nyilvánosságban élt a forradalom emléke, de például Nagy Gáspár versei, Kósa Ferenc, Sára Sándor vagy Jancsó Miklós filmjei is a forradalmat idézték fel. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

’56-os gálaműsor és megemlékezés
Őszi csoda Marosvásárhelyen
Őszi csoda címmel szervezett hétfőn este ünnepi gálaműsort az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT). Az eseményre a Kultúrpalota nagytermében került sor.
Az ünnepi megemlékezésen felléptek Kilyén Ilka, Kilyén László, Ritziu Ilka Krisztina színművészek, a Fagyöngy citerazenekar, a vártemplomi Musica Humana kórus, Csíky Csaba vezényletével. Varró Huba és társulata erdélyi verbunkokat és legényest adott elő.
Műsorvezető Kilyén László színművész volt. Beszédet mondott Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke, Izsák Balázs, az SZNT elnöke, a csíkszeredai főkonzulátus részéről Csige Sándor Zoltán vezető konzul. Az ’56-osok nevében Kelemen Kálmán kapott szót.
Sándor Krisztina hangsúlyozta: a 60. évfordulóról ugyanúgy meg kell emlékezni, mint bármely más erdélyi történelmi évfordulóról, amely sok üzenetet hordoz magában. 60 évvel ezelőtt olyan események történtek Budapesten, majd azt követően Erdélyben is, amelyeknek a hatását a mai napig érezzük. "Számomra legfontosabb az, hogy amíg még élnek közöttünk ’56-osok, akik fiatalként cselekvően részt vettek a forradalmi eseményekben, minél többet tanuljunk tőlük. Egyfajta bizonytalanságot érzek azokban a fiatalokban, akik most keresik az utat, a jövőt, akár Erdélyben, akár a nagyvilágban, ezért lenne fontos, hogy amíg vannak közöttünk olyanok, akik annak idején fiatalon kockáztatták az életüket, legyen időnk meghallgatni őket, mert szükség van azokra a tapasztalatokra, amelyeket akkor átéltek, anélkül talán, hogy belegondoltak volna a következményekbe, de hiszem azt, hogy ez a fiatal nemzedéknek jó példa, úgy, ahogyan az ’56-osoknak is példa volt az, ami 1848-ban történt".
A keresztény ember önmaga fölé sem világi hatalmat, sem bálványokat nem helyez, csak a teremtő Istent
Izsák Balázs a Népújság kérdésére, hogy mit jelent számára ez a megemlékezés, egyetlen szóval válaszolt: a szabadságot.
"Létezik a szabadságnak egy európai megközelítése, és ez a keresztény szabadságeszményben gyökerezik. A székely szabadságeszmény is a keresztény hitben, a keresztény szabadságeszményben gyökerezik, azzal azonos, hiszen a székelyek – akik nem voltak jobbágyok –, amikor jobbágysorba került közülük jó néhány, akkor azt már az egész székely társadalom jogsérelmeként, a székely szabadság megsértéseként élték meg. A székely nép a szabad emberek szabadon vállalt közössége volt. Tulajdonképpen a forradalmak, ’56 is, ’89 is ehhez a keresztény szabadságeszményhez kapcsolódnak. Ahhoz, hogy a keresztény ember önmaga fölé sem világi hatalmat, sem bálványokat nem helyez, csak a teremtő Istent. Egyenesen áll a világi hatalmak előtt, úgy, mint Eszter könyvében Márdokeus Hámán előtt.
Megéri nemes eszmékért kiállni!
A Népújság megkérdezte a jelen levő 56- osokat, mit jelent számukra a hatvanadik évforduló, és mit üzennek a fiatalabb nemzedékeknek
Gráma János: "1956 a magyar szabadságharc évfordulója. Számomra sokat jelent: azt jelenti, hogy gondolnak ránk, akik valaha valamit tettünk a magyarokért, a magyar felszabadulásért. A Jóisten megsegített, és egészségem van, munkahelyem van. Ünnepelni, megemlékezni fontos azokról az eseményekről, amelyek a magyarságot lépésről lépésre előrevitték. Emlékeztetnünk kell a gyermekeinket, unokáinkat, hogy figyeljenek a jövőre, a magyarság további fejlődésére, és tegyenek azért, hogy a magyarság minél magasabban tündököljön."
Varga László: Nagyon sokat jelent. Részt vettem a forradalom első felében, a szép részében, azt az egységet, azt a spontán kialakuló teljes egységet nem lehet elfelejteni. A mai fiataloknak is pontosan ezt üzenem: megérteni, hogy aki hozzánk tartozik, aki hozzánk akar tartozni, ezt így kell tudomásul vennie.
Kelemen Kálmán: Hálát adok a Jóistennek, hogy megértem ezt a 60 esztendőt egészségben, és nem bánva azt, hogy annak idején, ezelőtt 60 évvel, egy komolyabb, becsületesebb életre tanított meg, igaz, hogy nehéz börtönévek és baragani fogság árán. Keserves volt, de akkora élettapasztalatot adott, amit bátran átadhatok a mai fiataloknak: azt, hogy már fiatalon megéri nemes eszmékért kiállni. Akár szenvedések árán is érdemes kiállni a jogok, a szabad gondolkodás és a becsületes, lelkiismeretes élet céljainak a megvalósításáért, és főleg a felelősségvállalásért, az adott szó becsületéért, ami a mai napig is érték kell legyen a közéletben.
Mózes Edith Népújság (Marosvásárhely)

Táncfesztivál a találkozás jegyében
Sikeresen zajlott le Erdély öt hivatásos táncegyüttesének közös találkozója Sepsiszentgyörgyön október 13–16. között, a vándorfesztivál idei házigazdája a Háromszék Táncegyüttes volt.
A találkozó gazdag palettát tárt a közönség elé, programjában az autentikus néptáncelőadástól a kortárs balettig ötvöződtek a műfajok, így mutatott átfogó képet a hivatásos táncegyüttesek jelenéről Erdélyben. A négynapos találkozó az erdélyi magyar hivatásos táncélet legfontosabb szakmai rendezvénye, legnagyobb erénye pedig az, hogy a részt vevő Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, a Háromszék Táncegyüttes, a Maros Művészegyüttes, a Nagyvárad Táncegyüttes és Udvarhely Néptáncműhely végig jelen lehet a rendezvényen, így lehetőségük adódik megnézni egymás produkcióit, meghallgatni ezek szakmai kiértékelőit, ezáltal pedig tanulni egymástól.
A találkozó ünnepi gálaműsorát vasárnap este tartották, és Kelemen Hunor RMDSZ szövetségi elnök, a rendezvény fővédnöke is megtisztelte jelenlétével. "A néptánc számunkra, erdélyi magyarok számára egy alappillér, amely meghatároz és magával ragad, hiszen a hagyománynak éltető ereje van. A tudomány szerint a tánc az emberré válás egyik fontos momentuma, de a néptánc ennél sokkal több: a néptánc a nemzeti identitásunk része, és ezt mindannyian érezzük. Éreztük akkor is, amikor gyermekkorunkban oktattak bennünket, akkor is, amikor a táncház-mozgalomba bekapcsolódtunk, és akkor is, amikor az erdélyi hivatásos táncegyüttesek világszintű előadásait megnézhetjük" – fogalmazott köszöntőbeszédében Kelemen Hunor. A szövetségi elnök továbbá kiemelte, hogy szükség van annak a törvényes keretnek a megteremtésére, amely az erdélyi hivatásos táncosok jelenét és jövőjét biztonságossá teszi, másrészt meg kell erősíteni azokat a rendezvényeket, eseményeket, intézményeket, amelyek a néptánchoz kötődnek, és amelyek a néptáncon keresztül az identitásunkat is erősítik, majd hozzátette: mindezekben partner lesz a Romániai Magyar Demokrata Szövetség.
A gálaműsor keretében átadták a találkozó díjait is. A Romániai Magyar Néptánc Egyesület képviseletében Deák Gyula Levente fesztiválmenedzser Életműdíjjaltüntette ki több évtizedes kiemelkedő munkásságáért Tőkés Editet (Háromszék Táncegyüttes), Vajda Katalint (Háromszék Táncegyüttes), Domokos Zsuzsannát (Maros Művészegyüttes) és Füzesi Albertet (Maros Művészegyüttes). A Magyar Táncművészek Szövetsége a 12. Erdélyi Hivatásos Táncegyüttesek Találkozója szakmai bizottságának javaslata alapján Kiemelkedő férfitáncos díjjal tüntette ki Melles Endrét (Háromszék Táncegyüttes) az Erdély-menyegző című előadásban nyújtott táncos-színpadi alakításáért.
A találkozó szakmai bizottsága további nyolc díjat adott át. Női tánckari nívódíjban részesült a Háromszék Táncegyüttes az Erdély-menyegző című előadásban nyújtott magas szintű művészi jelenlétéért. Zenei alkotói díjat nyújtottak át Kelemen László és a Heveder zenekar részére az Erdély- menyegző című előadás kiemelkedő zenei világának megalkotásáért. Énekesi szóló díjjal tüntették ki Erőss Juditot (Háromszék Táncegyüttes) az Erdély- menyegző című előadásban nyújtott kiemelkedő énekesi teljesítményéért, valamint Kásler Magdát (Maros Művészegyüttes) a Most múlik című előadásban nyújtott kiemelkedő énekesi teljesítményéért.Hiteles viseleteiért és hagyományőrző alkotói munkásságáért két díjban részesült a Hargita Nemzeti Székely Népi együttes a Táncoljatok! c. előadással. Képi világáért díjjal jutalmazták a Nagyvárad Táncegyüttest, a Stabat Mater c. előadásért. Bátor művészi vállalásáért díjban részesült az Udvarhely Néptáncműhely az Üveghegy ösvénye c. előadással.
Ahogyan mezőségi táncokkal nyitottak a csütörtöki fesztiválnyitó flashmobon Sepsiszentgyörgy főterén, a gálaműsort is mezőségi táncokkal zárta az öt hivatásos táncegyüttes, ezáltal keretezve az idei találkozót, amely gazdag programkínálatával a szakmai fejlődésre és a szórakozásra egyaránt teremtett lehetőséget. A fesztivál több off-programot is kínált: az M Studio Tavaszi áldozat c. előadása, a Tesztoszteron Zenei Alakulat és az Impro- víziók 2.2 koncertjei egyaránt nagy sikernek örvendtek a résztvevők körében. A táncosok technikai tudásának bővítése céljából, Kocsis Enikő és Fitos Dezső vezetésével, tánctechnikai workshop is helyet kapott a programban. A találkozó alatt állandó viselet- kiállítást lehetett megtekinteni a Tamási Áron Színház előcsarnokában Mátéfi Zita, Miklós Papp Zsuzsanna, Miklós János, Furik Rita és Simó Júlia munkáiból. Et(h)űd címmel, a találkozó életében először, napi fesztiválújsággal is jelentkeztek a szervezők, amelyben az előző nap előadásairól lehetett kritikákat, elemzéseket olvasni. Továbbá folyamatosan bővülő fotósarkot rendeztek be a színház büféjében, amely nyomtatott fényképekkel dokumentálta azonnal a fesztivál összes mozzanatát. Folyamatosan frissült a fesztivál blogja is a www.ehtet.hte.ro oldalon, ahol a napi hangulatvideók is megtekinthetők. (Sajtóközlemény) Népújság (Marosvásárhely)

Több rendezvénnyel emlékeznek meg Bukarestben is a forradalomról
Kiállításokkal, filmvetítésekkel, koncertekkel és konferenciával emlékezik meg a Balassi Intézet bukaresti központja az 1956-os magyarországi forradalomról, kiemelten annak romániai hatásairól – közölte kedden az intézmény.
Kósa András László, a Balassi Intézet bukaresti központjának igazgatója az MTI-nek elmondta: csütörtökön a magyar filmtörténet 120 éves évfordulója alkalmából idén indított sorozat keretében levetítik Makk Károlynak az 1971-ben bemutatott Szerelem című alkotását. Mint mondta, nem véletlen az időzítés, hiszen ez a film az 1956 utáni időszak abszurditását mutatja be.
Szombaton a România libera című napilap mellékleteként fog megjelenni egy összeállítás az 1956-os magyarországi forradalomról. A magyarul is kiválóan beszélő Marius Cosmeanu újságíró által szerkesztett melléklet az 1956-os világpolitikai helyzetből kiindulva mutatja be a magyarországi forradalmat, annak romániai vonatkozásaira összpontosítva. Egyik legérdekesebb rész Valter Roman volt román kommunista politikusnak a Nagy Imréék romániai kényszerlakhelyre helyezésében betöltött szerepére tér ki.
Hétfőn a Márton Áron egykori erdélyi püspök életét bemutató vándorkiállítás révén idézik fel 1956-ot. A tárlatot Lázár Csilla, a csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum igazgatója nyitja meg, amit kamarakoncert követ.
Jövő kedden emlékkonferenciát tartanak. Az igazgató kifejtette: olyan előadókat hívtak meg, akik az 1956-os magyarországi események romániai hatásait mutatják be. Gabriel Andreescu román emberjogi aktivista arról értekezik, hogy a magyar forradalom hatására Romániában milyen értelmiségi antikommunista mozgalmak jöttek létre, Jánosi Csongor pedig a magyar–román belügyi és állambiztonsági kapcsolatok alakulásáról tart előadást 1956 tükrében. Ioana Boca román történész a forradalom romániai kihatásait tárgyalja. A kerekasztal- beszélgetéssel záruló emlékkonferenciának egy Márton Áronról szóló szekciója is lesz.
Szerdán, október 26-án az érdeklődők rendkívüli vetítésen vehetnek részt, ami bemutatja, hogy miként működött a kommunista propaganda a román és a magyar filmhíradókban. Erre az alkalomra egy-egy 13 perces összeállítást válogattak össze az 1956 októberében és novemberében készült magyar, illetve román filmhíradókból a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és a Román Filmarchívum segítségével.
A két, filmhíradókból válogatott összeállítás mellett levetítik a román Sahia filmstúdió által készített Magyarország ‘56 című propagandafilmet, amely a román kommunista hatóságok megrendelésére készült. Az igazgató elmondta, a félórás alkotás annyira "vonalasra" sikeredett, hogy a bukaresti kommunista hatóságok nem engedélyezték a levetítését, attól tartva, hogy éppen ennek hatására kapnak majd kedvet a románok forradalmat indítani.
A filmek bemutatását kerekasztal-beszélgetés követi Varga Balázs, az Eötvös Loránd Tudományegyetem filmtudományi tanszékének tanára és Caterina Preda, a Bukaresti Egyetem politikatudományi tanszékének tanára részvételével.
Október 27-én és 28-án a bukaresti Atheneum koncertteremben ünnepi hangverseny lesz, melyen a George Enescu Filharmónia zenekara Dénes István vezényletével előadja egyebek mellett Lajtha László VII. (Forradalmi) szimfóniáját. A koncertterem előcsarnokában egy Lajtha- és egy Bibó István-kiállítás is megtekinthető lesz. (MTI) Népújság (Marosvásárhely)

500 éves a reformáció
A Romániai Evangélikus – Lutheránus Egyház rövid története és jelene
A 16. század első felében a reformáció szele elérte Erdélyt is. A középkori egyházszervezetet egyre több hitújító mozgalom ostromolta. Kezdetben a szász közösség bizonyult leginkább fogékonynak az új eszmék iránt, később csatlakozott hozzá a vármegyék, illetve a székely székek többnyire magyar ajkú népessége.
A 16. századi erdélyi reformáció útja sajátos út, amelyben nem különíthető el szigorúan egyik vagy másik nagy európai reformátor eszmerendszere, hanem párhuzamosan és együttesen hat Luther, Melanchthon, Zwingli, Kálvin, Bullinger és mások teológiája, mindezt pedig kiváló helyi teológusok – Johannes Honterus, Dévai Bíró Mátyás, Kopácsi István, Melius Juhász Péter, Dávid Ferenc – igazították az erdélyi társadalmi valósághoz. Éppen ezért az 1560-as éveket megelőzően nem is beszélhetünk egyik vagy másik protestáns felekezet szigorúan konfesszionális jelenlétéről, csupán reformátori vagy reformált egyházakról abban az értelemben, hogy a felekezeti határok nem voltak élesen elválaszthatók, karakterük ekkor kezd kialakulni. Bizonyos azonban, hogy már az 1580-as években, Báthory István fejedelemsége alatt az erdélyi szászok a lutheranizmus mellett maradnak, a magyarok többsége ekkor az unitárius (Szentháromság-tagadó) hitet vallotta, kisebb hányaduk a helvét (kálvinista) felekezet mellett tette le voksát. Ez az arány a 17. század folyamán jelentősen változott, a református fejedelmeknek köszönhetően a helvét hitvallás uralkodóvá vált, gyakorlatilag államegyházi státust élvezett a fejedelemségben.
A szász székekben volt néhány jelentős magyar ajkú település is. A középkorban ezek a falvak földrajzi elhelyezkedésük következtében a szász többségű főesperességekhez tartoztak, így a reformáció után is a szász vezetés alatt álló lutheránus esperességek részei lettek. Ezek közül a jelentősebb gyülekezetek: Brassó, Csernátfalu, Türkös, Bácsfalu, Hosszúfalu, Tatrang, Pürkerec, Zajzon, Barcaújfalu, Krizba és Apáca a Barcaságon; Halmágy, Székelyzsombor, Kóbor, Ugra és Tyúkos Kőhalomszéken; Oltszakadát Szebenszékben, illetve Zselyk Beszterceszéken. Ezek a gyülekezetek képezik mai egyházkerületünk alapját. A hitvallási egység eredményeképpen ezek a közösségek a szász evangélikus püspök joghatósága alá tartoztak egészen a 19. századig, lelkészeiket a szászok zsinatán szentelték, fegyelmi székük, házassági törvényszékük közös volt a német ajkú lutheránusokéval. Csupán a Barcaság délkeleti részén fekvő úgynevezett hétfalusi magyar gyülekezetek között érhető tetten némi szervezeti egység.
A 17-18. században ezek a lutheránus karakterű gyülekezetek szoros kapcsolatokat ápolnak a partiumi és felső-magyarországi, szintén magyar ajkú lutheránusokkal és reformátusokkal. A 19. század folyamán elsősorban a nemzeti mozgalmak eredményeképpen egyre több ellentét alakul ki a magyar, illetve szász lutheránus gyülekezetek között. Ezt csak erősíti az, hogy 1848-ban a két etnikum külön táborban harcol; ennek az eredménye lesz, hogy hosszas küzdelem után 1886-ban a barcasági magyar gyülekezetekből megalakul a Brassói Magyar Evangélikus Egyházmegye, amely már nem az Erdélyi Szász, hanem a Tiszai Egyházkerülethez tartozott.
Az 1920-as trianoni békeszerződés új helyzet elé állította a Romániába szakadt magyar evangélikusokat. Az erdélyi egyházak közül talán mi voltunk a legnehezebb helyzetben, hiszen a Romániához csatolt országrészben nem voltak szervezett központi egyházi intézményeink, sem püspökségünk, sem teológiai intézetünk, sőt középfokú iskolai intézményekben sem bővelkedtünk. 1920-ban a Kolozsváron tartott zsinat kimondta az Erdély-Bánáti Evangélikus Egyházkerület megalakulását, de ezt az államhatalom nem hagyta jóvá. Végül több kényszerű próbálkozás után, 1926-ban sikerült elismertetni az új egyházi struktúrát. A megszülető egyházkerület meglehetősen heterogén, ott voltak benne a több évszázados hagyománnyal rendelkező királyföldi falusi eklézsiák, valamint más erdélyi, városi gyülekezetek (Nagybánya, Kolozsvár, Marosvásárhely) mellett a partiumi nagyvárosoknak (Temesvár, Arad, Nagyvárad, Nagykároly, Szatmárnémeti) a 19. század folyamán alakult közösségei, valamint több szlovák anyanyelvű gyülekezet. Ez utóbbiak külön egyházmegyét alkottak és alkotnak ma is.
Lelkészképzésünk 1920-tól 1948-ig a kolozsvári református teológián zajlott, ahol az evangélikus szaktárgyakat a két helyi lelkész, dr. Járosi Andor és dr. Kirchknopf Gusztáv tanította. 1948 óta az akkor megalakult Protestáns Teológiai Intézetben református és unitárius hallgatókkal együtt tanulnak egyházunk jövendőbeli lelkipásztorai.
Jelenleg hozzávetőlegesen 27 ezer hívő tartozik egyházunkhoz, 41 gyülekezet és 18 szórványközösség keretében. Erdélyi eredetünk következtében nagyfokú nyitottság jellemzi egyházunkat más egyházak, kultúrák és etnikai népcsoportok felé. Ez abban is megmutatkozik, hogy istentiszteleteinken és gyülekezeti alkalmainkon öt nyelven hirdetjük Istennek igéjét: magyarul, németül, szlovákul, románul és angolul.
Szolgálataink sokszínűek, az istentiszteletek mellett rendszeres alkalmakat tartunk a gyerekeknek és az ifjúságnak (hittanórát, baba-mama klubot, vasárnapi iskolát, konfirmációi oktatást, ifjúsági bibliaórát és istentiszteletet), valamint felnőtteknek szóló különböző alkalmakat (felnőtt-, családi, illetve presbiteri bibliaórát, nőszövetségi alkalmat stb.).
Az ifjúsági munkát az országosan működő EVIKE (Evangélikus Ifjúsági Keresztyén Egyesület) fogja össze, amely az ifjúsági táborokat, a vetélkedőket és az ifjúsági vezetőképzőket szervezi évente több alkalommal. Az egyetemi városokban – Kolozsvár, Brassó – működő CL (Collegium Lutheranicum) egyetemi ifjúsági szervezet, szakkollégium a felsőoktatásban tanuló diákokat és fiatal felnőtteket igyekszik összefogni, a szervezeten belül folyó ifjúsági munka így kifejezetten ezt a korosztályt szólítja meg.
Szeretetszolgálatunkat tekintve jelenleg az elsődleges feladat diakóniai intézményeink újraszervezése; így jött létre a Vocatio Diakóniai Egyesület. A szeretetszolgálatok összehangolt megszervezése egyházunk számára nagy kihívás a jövőben. Kolozsváron és Brassóban működő diakónia irodánk ezt a feladatot igyekszik betölteni azáltal, hogy a különböző gyülekezetekben történő szeretetszolgálat összehangolásán fáradozik.
Mindennemű szolgálatainkat missziói koncepciónk határozza meg, mely szerint igyekszünk a Krisztus iránt való hűség, engedelmesség, hivatás szellemében megfelelni a kor igényeinek és társadalmi elvárásainak, hogy az értékőrzés és megújulás által állandó evangelizációt folytassunk, mélyítsük a hitet, erősítsük a lelkiséget. Tudatosan veszünk részt a keresztyén kultúra művelésében, és vállalunk szerepet a közéletben: a Petrőczy Kata Szidónia Nőegylet, a Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely és Reményik Sándor Galéria Kolozsváron, a Bartalis János Egyesület Brassóban, valamint az Irgalmas Samaritánus Keresztyén Egyesület Sepsiszentgyörgyön. Szorgalmazzuk a teológia mint tudomány minőségi, korszerű, integrált művelését. Az oktatási célra létrehozott Via Barcensis egyesület célja az evangélikus hitnek, öntudatnak a megerősítése a semper reformanda elv alapján. Kozma Zsolt teológiai professzor ezt mintaszerűen így fogalmazta meg: "Meg kell találni a hagyományőrzés és a semper reformanda közötti utat, meg kell fogalmazni az örök igazságot, és mai üzenetként le kell hozni a valóság talajára, s ebben nincs más kritérium, mint a Szentírás. Ha a teológia megalkuszik az örök igazsággal, Isten-idegenné válik, ha nem a ma emberéhez szól, akkor egyház- és világidegen lesz".
Püspökök
Frint Lajos: 1927–1940
Argay György: 1941–1974
Szedressy Pál: 1975–1991
Mózes Árpád: 1992–2004
Adorjáni Dezső Zoltán: 2004–
(Az oldalt szerkesztette Ötvös József lelkipásztor)
Adorjáni Dezső Zoltán püspök Népújság (Marosvásárhely)

Tamási Áron Kolozsváron a forradalom napjaiban
Tamási Áronnak a forradalom kitörése előtti napokban Kolozsváron tett látogatása volt a témája annak az előadásnak, amelyet Dávid Gyula irodalomtörténész, 1956-os elítélt tartott hétfő este. Az eseményre a magyar forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából szervezett rendezvénysorozat keretében került sor.
Az előadásnak a Szentegyház utca 4. szám alatti kiállító terem adott otthont, ahol jelenleg az Ötvenhat kép 1956-ról című tárlat is megtekinthető. A különböző közösségi programok céljára felújított tágas helyiséget a szervezők részéről Gergely Balázs, a Kincses Kolozsvár Egyesület elnöke ajánlotta mindenki figyelmébe. A hétfői rendezvény házigazdája H. Szabó Gyula közíró volt, aki szintén köszöntötte a jelenlevőket, köztük Nagy Benedek volt Hargita megyei RMDSZ-es képviselőt, egykori 1956-os elítéltet.
Ö. I. B. Szabadság (Kolozsvár)

Korszakalkotók
Amikor ezeket a sorokat írom, még nem került képernyőre az a sorozat, amelyet az Erdélyi Magyar Televízió október 16-tól, tehát vasárnaptól indít(ott). A szerkesztők szerint az erdélyi, romániai magyar közélet olyan szereplőit szólítják meg, akik az elmúlt 25 évben meghatározó helyet foglaltak el a hazai politikai életben, s akiknek – vélhetően – szerepük volt és van abban, hogy ma hogyan is állunk mi, erdélyi magyarok. Hadd előlegezzük meg a bizalmat a sorozat kiötlőinek, készítőinek. Igazuk van abban, hogy az erdélyi magyarság régóta igényli egy olyan szembenézés útnak indítását, amely segít bennünket eligazodni a megtett út értékelésében, a főszereplők teljesítményének mérlegelésében. Bízunk abban, hogy ez a szembenézés őszinte lesz. S bízunk abban is, hogy a televízió munkatársai nem tekintenek el a kényes kérdésektől sem, illetve nem lesznek tekintettel a műsorba meghívott, vallomásra késztetett személyiségek társadalmi, politikai életben elfoglalt helyére. 
A sorozatot beharangozó szöveg melletti képcsarnok alapján következtethetünk, hogy szereplői lesznek e műsornak olyanok, akik mindjárt a 89-es események után a magyarság élére nyomultak, tehát joggal elvárhatjuk, hogy a 25 évvel ezelőtti pillanatokról is őszintén nyilatkozzanak. Például arról, hogy azon a számunkra döntő alkotmányozó gyűlésen mi is történt, s Király Károlyt követve miért nem vonultak ki magyarjaink a teremből? Talán a Neptun-ügy is tisztázódik. Utánlövés lesz, de végre tiszta vizet lehetne tölteni a pohárba abban a kérdésben is, hogy miért, kik miatt veszett el a marosvásárhelyi polgármesteri szék évekkel ezelőtt. S nyilván, a kettős állampolgárságra is érdemes lesz rátapintani. A volt szövetségi elnök ezzel kapcsolatos álláspontja régi keletű… Sokunkat érdekel, a képviselők és szenátorok anyagi érdekből vagy hivatásból választották, választják a megmérettetést? Sok törvényjavaslatuk eléggé zavaros képet nyújt ténykedésükről…
Tehát érdekes, hasznos, felette szükséges sorozatnak ígérkezik – kínálkozik? – a Korszakalkotók. Ha megmarad az őszinteség és az igazság útján! 
Dr. Péter Sándor Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Derékba tört élet
Tizenöt év egy ártatlan beszélgetésért 
Kelemen Csongor neve nem ismeretlen Erdővidéken. Baróton, az elmúlt években a veterántalálkozók alkalmával többször is hallhatta a közönség szavalni, verset előadni, veleszületett tehetségét megvillantani. Nem csoda, hogy alkalmanként bátran előáll, hiszen lelkipásztornak készült, csakhogy az 1956-os magyarországi forradalom utószele derékba törte életét.
A Csíkszeredában élő, de nyarait Erdővidéken töltő volt politikai elítélttel uzonkafürdői nyaralójában beszélgettünk. Kelemen Csongor 1940 áprilisában született Homoródoklándon. A háború vége felé az ő családjának is menekülnie kellett. Csongi bácsi, ahogy szólítják ismerősei, saját szemével látta Budapest bombázását, Németország legészakibb területéig jutottak, onnan tértek haza. A háború után középiskolai tanulmányait Sztálinvárosban (Brassóban) kezdte el, majd Székelyudvarhelyen folytatta, aztán sikeresen felvételizett Kolozsváron a teológiára is. Kálváriája itt kezdődött, 1959 januárjában. 
Hívatták, hogy jelenjen meg a marosvásárhelyi szekuritáte székhelyén, és akkor döbbent rá, hogy nemcsak egy egyszerű meghallgatás kedvéért keresték meg, mikor az őt fogadó portás felszólt a felettesének: „jöjjön, mert megérkezett a csomag”.
Egy egyszerű, Oklándon a kapujuk előtt lezajlott beszélgetésért 15 évet kapott, akárcsak édesapja, Kelemen Imre lelkész. A börtönben átélt megpróbáltatásairól ma is el-elcsukló hangon mesél. A brăilai nagyszigeten a tetvek ártatlan jószágok voltak a szállásukon őket váró egerek, patkányok mellett, melyeket éjszaka megütni sem tudtak, mikor ruhájuk alá bebújtak, mert akkor megharapták volna őket. Eledelük napi féltenyérnyi kenyér és egy kis darab marmeládé volt. Egy alkalommal édesapja egész heti adagját félretette, hogy együtt egy névnapot „megünnepelhessenek”, és valamennyire jóllakhassanak. 
Szamosújvárról szabadult öt és fél év fogság után. Szabadulása napján az ügyeletes tiszt csak annyit kiáltott neki, hogy „Kifelé a cellából!”, így más szabaduló rabtársaival együtt azt hitték, kivégzésre viszik őket. Amikor valahol a szamosújvári vonatállomás közelében, a nyílt mezőn kirakták őket a teherautóból, behúzódtak a legközelebbi sáncba, mert azt hitték, valahonnan lőni fognak rájuk. Csak az est leszállta után mertek elmászni az állomásig.
Csongi bácsit a teológiára nem vették vissza, utólag tudta meg, hogy tanulmányainak folytatását nem az államhatóság, hanem az unitárius egyház elöljárói akadályozták meg. Teljesen más irányba kanyarodva kellett megélhetés után nézzen, végül Csíkszeredában telepedett le. Az 1989-es változás után sorstársaival itt emlékművet állítottak a kommunizmus áldozatainak és üldözötteinek emlékére. Azt szeretnék még bővíteni nevekkel, ám mindemellett nagyon fájónak és szomorúnak tartja, hogy ma annyira kevesen és keveset tudnak a múlt század 50-es, 60-as éveinek borzalmairól, mi több, a társadalmat már nem is érdekli, milyen kor volt az, mit tettek és min mentek át azok, akiket akkor csupán azért, mert másképp gondolkodtak, megbélyegeztek, vagy teljesen ártatlanul, elítéltek.
Böjte Ferenc Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Versekre váltott fájdalom
Léleknaplót írt és Bogivilágot teremtett 
A VII. alkalommal megrendezett Székelyföldi Napok keretében, hétfő este Ady András csíkszeredai költő Pügmalion – léleknapló és Bogivilág című, a marosvásárhelyi Mentor Kiadónál megjelent versköteteit mutatták be a sepsiszentgyörgyi Tein Teaházban.
Amint azt a házigazda szerepét ellátó Szonda Szabolcs műfordítótól megtudhattuk, a negyvenedik életévét taposó meghívottja több területen is kalandozott, amíg eljutott a versírásig. A csíkszeredai Márton Áron Gimnázium elvégzése után ugyanis Brassóban járt a sportfőiskolára, majd Kolozsváron pszichológia, később pedig újságírói szakot végzett. Azóta lapszerkesztő, illetve külpolitikai elemzőként tevékenykedik, több romániai magyar napi és hetilap munkatársa, de folyamatosan jelen van a rádióban és televízióban is. Mindezek mellett pedig a csíkszeredai polgármesteri hivatal kulturális szakirányítója. 
A találkozón elhangzott önvallomása szerint, a költészethez az életében bekövetkezett megrázó események, vagyis első házassága tönkremenetele és édesanyja elvesztésének a hatására menekült. A fájdalmat írta ki magából tulajdonképpen, így elkerülvén, hogy elmegyógyászat lakója vagy a pohár rabja legyen. Eddig négy verskötete jelent meg: A még nem és a már késő közt (Csíkszereda Kiadó, 2004), Privát mértan (Alutus, 2006), Pügmalion – léleknapló (Mentor Könyvek Kiadó, 2015) és Bogivilág (Mentor Könyvek Kiadó, 2016). Ez utóbbi versei a bemutatón is mindvégig rajta csüngő kislánya és jómaga között létező viszony alakulásának, mondhatni az ő szülővé érésének bizonyítékai. Nem gyermekversek tehát, hanem egy lüktető és folyamatosan fejlődő kapcsolat költői lenyomatai.
Bedő Zoltán Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Emlékművet kapott Marossy Anna
Egy márványból faragott hévízi tündérrózsa és háromnyelvű (román, magyar és angol) emléktábla felavatásával rótta le tiszteletét az egy éve elhunyt Marossy Anna nemzetközileg elismert biológus emléke előtt a Sporthorgászok Aqua Crisius Egyesülete a püspökfürdői Pece rezervátumban. A közös tiszteletadásra közel félszázan érkeztek: diákok, idősek, környezetvédők, valamint Marossy Anna ismerősei, sőt egykori tanítványai is.
A Váradtól alig tíz kilométerre lévő püspökfürdői Pece rezervátum helyszínén, mely egykor még a hévízi tündérrózsának (Nymphaea lotus var. thermalis) köszönhetően vált híressé, már csak a kiapadt forrás és a tavacska – mely immár nem termál, hanem esővízzel van teli – emlékeztet a múltra. A pusztulásra ítélt tündérrózsa, valamint az állatritkaságok, mint a piros szárnyú kele (Scardinius Erythrophthalmus var. Racovită), a bordás homorcsa sem található már meg a tó kihűlt vizében.
A kitartó környezetvédőnek fáradhatatlan munkásságáért a tó partján emeltek emlékművet, melyet Dan Daniel belényesi szobrászművész készített el. A jelenlévőket Andrei Togor, az Aqua Crisius projektmenedzsere köszöntötte, kifejtve, hogy az általuk nagyra tisztelt rendkívüli környezetvédő, Marossy Anna biológus emlékművét a Szívünkben őrzött természetvédelmi területek elnevezésű projekt keretében készíttették el. „Ahogy Marossy Anna eltűnt, a termálvíz is eltűnt e rezervátumból” – fogalmazott Togor. A szobrász, akárcsak Marossy Anna, szintén belényesi születésű. Mint elhangzott, tovább kell vinni azt a lángot, amit a biológusnő gyújtott, és harcba kell szállni a kihalófélben lévő növény- és állatvilág megmentéséért.
Az emlékmű leleplezésénél jelen volt Váradszentmárton polgármestere, Cristian Laza is, aki megígérte, hogy mindent megtesz a rezervátum megmentéséért. Utána a jelenlévők közül is felszólaltak páran, felidézték az „örök harcoshoz” fűződő emlékeiket, majd virágokat helyeztek el az emlékműnél.
Sükösd T. Krisztina
Az emlékmű szövege: Ezt az emlékművet Marossy Anna (1931. 03. 02. – 2015. 10. 18.) tiszteletére emeltük fáradhatatlan természetvédelmi munkásságáért. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Pályázati kisokossal rukkolt elő a MIÉRT
A Magyar Ifjúsági Értekezlet egy hiánypótló kiadvánnyal rukkolt elő Winkler Gyula, az RMDSZ európai parlamenti képviselőjének támogatásával.
A Pályázz a jövődre című pályázati kisokos a bel- és külföldi pályázati lehetőségeket egyaránt tartalmazza, egyelőre a www.miert.ro oldalon található meg, hamarosan viszont egy külön online platformon is elérhetőek lesznek a pályázati lehetőségek.
Winkler Gyula kiemelte, a MIÉRT-tel való tartalmas és sikeres együttműködés már évek óta tart, ennek egyik meghatározó eleme az európai parlamenti gyakornoki program, amely során a MIÉRT gyakornokokat küldhet Winkler Gyula brüsszeli irodájába.
„A pályázati kisokos is ennek a sikeres együttműködésnek az eredménye, hiszen pont ezek a gyakornokok dolgoztak a kiadványon, felhasználva a Brüsszelben szerzett tapasztalataikat. Továbbra is minden lehetőségemmel támogatni fogom a MIÉRT ifjúsági kezdeményezéseit otthon Erdélyben, és az Európai Parlamentben egyaránt” – hangsúlyozta.
Antal Lóránt, a MIÉRT elnöke úgy véli, hogy egy országos ifjúsági szervezet célja a konkrét, kézzelfogható segítségnyújtás. „A Pályázz a jövődre is egy ilyen kézzelfogható segítség, amellyel az volt a célunk, hogy minden pályázati lehetőséget összegyűjtsünk azért, hogy azokat egy helyen találják meg a szülőföldjükön boldogulni, itthon vállalkozni akaró fiatalok. Rengeteg lehetőség nyílt a fiatalok előtt az uniós csatlakozás által is, azonban a fiatalok nagy részét megijesztik a pályázatok bürokratikus rendszerei. Ezzel a kisokossal mi ezt szeretnénk áthidalni, és bízunk benne, hogy mindenki megtalálja a számára megfelelő lehetőségeket és ki is használja azokat.” maszol.ro

Ezentúl Bukarest mondja meg, hogy miről szabad megemlékezni
A képviselőház megszavazta a hivatalos ceremóniákat szabályozó törvénytervezetet, amely az Országos Protokolltanács megalakítását is előírja.
A kormány által kezdeményezett tervezet megszabja a hivatalos ceremóniák szervezési és lezajlási rendjét, és elrendeli az Országos Protokolltanács megalakítását, amely jogi személyiség nélküli, intézményközi szervként működik majd, feladata pedig az lesz, hogy megszabja a központi és helyi hatóságok, valamint a közintézmények által szervezett hivatalos ceremóniák protokollrendjét. 
A testület tagjai az államelnöki hivatal, a szenátus, a képviselőház, a kormány, a külügyminisztérium, a védelmi minisztérium és a belügyminisztérium protokoll tevékenységgel megbízott illetékesei közül kerülnek majd ki. Az Országos Protokolltanács az Államelnöki Hivatal irányítása alatt áll majd. 
A jogszabály értelmében minden év november 30-áig az önkormányzatoknak és közintézményeknek el kell küldeniük az Országos Protokolltanácsnak a következő évre tervezett hivatalos ceremóniák listáját.  Az RMDSZ nem szavazta meg a törvénytervezetet, Cseke Attila a döntést azzal indokolta, hogy a törvény ellentmond a helyi autonómia elvének, hiszen ezúttal minden esemény, amelyet központi vagy helyi önkormányzat szervez egy adott ünnep alkalmából, hivatalos ceremóniának minősül, megszabott szabályok szerint. 
A törvény azt is megszabja, hogy amennyiben valakivel együtt szervez egy önkormányzat eseményt, akkor a társszervezőknek – ebben az esetben a központi intézményeknek – joguk van beleszólni az esemény programpontjaiba, de akár a meghívottakat tartalmazó listát is átszabhatják. 
[Forrás: Agerpres] itthon.ma

Románia feltételhez köti a CETA-t
MTI - Románia mindaddig fenntartásokkal él az Európai Unió és Kanada közötti szabadkereskedelmi egyezménnyel kapcsolatban (CETA), amíg Kanada fel nem oldja a román állampolgárokkal szemben általa alkalmazott vízumkényszert – közölte szerdán Liviu Iolu román kormányszóvivő.
A szóvivő felidézte: Románia jelentős erőfeszítéseket tett a vízumkényszer feloldása érdekében, az elmúlt hónapokban kétszer is tárgyalt erről a román és a kanadai kormányfő, s ezeken a tárgyalásokon rögzítették a vízumkényszer feloldásának egyes lépéseit.
„Románia ebben a pillanatban úgy látja, hogy a vízumkényszer feloldásához már csak egy politikai döntés szükséges (Kanada részéről). Valamennyi szükséges technikai lépés megtörtént (Románia részéről), és amíg ebben a kérdésben nem tudunk megegyezni, addig Románia nem tekinthet el azoktól a fenntartásoktól, amelyeket a CETA-egyezménnyel kapcsolatban megfogalmazott” – idézte a Mediafax hírügynökség a szóvivőt.
A szóvivő hozzátette, hasonló álláspontot képvisel Bulgária is.
Korábban meg nem nevezett kormányzati források arról tájékoztatták a Mediafax hírügynökséget, hogy Románia reményei szerint a kanadai kormány kijelöli a vízumkényszer feloldásának 2017-es időpontját. A meg nem nevezett román kormányforrás szerint jelenleg a vízummentesség bevezetése ütemtervéről folynak tárgyalások a két ország között. mno.hu

A forradalom áldozataira emlékeztek
Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum dísztermében tartottak gyertyás megemlékezést. Ugyanakkor megnyílt a képzőművészet tagozatosok rajzaiból, festményeiből rendezett ’56 – 60 év távlatából című kiállítás.
A tanulók a bejáratnál meggyújtott gyertyáikat egy kereszt alakban kialakított emelvényre helyezték, a kereszt felső szárán lyukas piros-fehér-zöld zászló, a forradalom jelképe feküdt. A diákok körbeülték az alkalmi oltárt, majd művészeti vezetőjük, Hervai Katalin képzőművész elmondta, nem történelemleckét tart, csupán az áldozatokra kívánnak emlékezni. A megtorlások mintegy 350–400 ember kivégzésével jártak. Felvételről bejátszotta a Nagy Imre és társainak 1989-es újratemetésén elhangzott névsort. Mensáros László, Rékasi Károly és Orosz Helga háromnegyed órán át sorolta az áldozatok nevét, kivégzésének évét és életkorát. Ezt követően a tanárnő kezdeményezésére közösen elmondták a miatyánkot.
Szekeres Attila Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ezt a munkát nem lehet befejezni, csak abbahagyni (Interjú Dombora Lehellel, Réty község polgármesterével)
Dombora Lehel Lajos személyében új vezetője van a Bitát, Komollót, Egerpatakot és Szacsvát is magában foglaló Réty községnek. A megye legfiatalabb magyar polgármestere 32 és fél éves, Komolló szülötte, ott is lakik. Földrajz–idegenforgalom szakot végett a Babeş–Bolyai Tudományegyetem gyergyószentmiklósi kihelyezett tagozatán. Diplomázás után a szakmában helyezkedett el, Csíkszereda környékén falusi turizmusban dolgozott másfél évig, utána hat idényen át Görögországban idegenvezetőként, téli időszakban egy marosvásárhelyi utazási irodánál tevékenykedett. 2011-ben hazatért, 2012-től a Kovászna Megye Tanácsán belül működő Adetcov vidékfejlesztési egyesületnél, majd a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesületnél dolgozott, utóbbinál irodavezetői, majd ügyvezető igazgatói munkakörben. Négy éven át önkormányzati képviselő volt a rétyi helyi tanácsban. Dombora Lehelt a közigazgatási örökségről és terveiről kérdeztük.
– Miért vállalta a polgármester-jelöltséget?
– A volt polgármestert, Dálnoki Lajost semmiképpen nem tudtuk meggyőzni, hogy egy újabb mandátumot vállaljon. Többször tárgyaltunk az utódlásról tanácsos kollégákkal, falubeliekkel, engem biztattak az emberek. Aztán be kellett látnom, hogy nemzedékemben én álltam legközelebb az önkormányzathoz. Ugyanakkor itthon szeretnék maradni. Emigrációs hajlamom még a külföldi munkám alatt sem volt. Nem volt könnyű döntés, de elvállaltam.
– A községházán milyen volt a váltás?
– Réty község szinte az egyetlen hely a megyében, ahol simán ment minden. A volt polgármester, aki nyugdíjba vonult, sokszor kérés nélkül is bejön bizonyos dolgokat átnézni, segíteni. Kiöregedett a volt munkaközösség, sokan nyugdíjba vonultak, beleértve a jegyzőt is. Első lépésként meghirdettük a munkahelyeket, új embereket alkalmaztunk. Péter József Henrik az új alpolgármester, a jegyző Németh Tímea, teljesen új csapattal kezdtünk. Mindannyiunknak tanulmányoznunk kell a feladatokat, de jó, dinamikus csapat alakult. Az elmúlt három és fél hónap nagyon mozgalmas volt. Még nem történt meg, hogy úgy térjek haza, hogy amit aznapra elterveztem, be is fejezzem. Szerintem ezt nem is lehet befejezni, csak abba lehet hagyni. Nem azért, mert rengeteg a gond, hanem mert nagyon sokféle. Az egyszerű emberek mindennapi panaszának meghallgatásához 36 órából kellene állnia napnak. – Milyen állapotban örökölte meg a községet?
– A volt polgármester úr és az önkormányzat igen komoly munkát végzett, elsősorban infrastruktúra-fejlesztésben. Nagy arányban rendberakott és rendben tartott községet vettünk át: utcáink java része aszfaltburkolattal rendelkezik, kivételt képeznek a Rétyhez csatolt területek és a mellékutcák, az ivóvízhálózat Rétyen, Komollón és Bitán kiépült. Ezek fenntartása, karbantartása nehéz. Tavaly év elején szolgáltató nélkül maradtunk. A Tricomserv, amely versenytárgyaláson megnyerte a szolgáltatási jogot, visszavonult. Azóta házilag oldottuk meg a vízellátást, de az önkormányzatnak mielőbb saját szolgáltatócéget kell létrehoznia. Ezen dolgozunk, az engedélyek nagy része megvan. Sok községben gond az ivóvíz- és szennyvízhálózat működtetése. Csak ott van rendben, ahol a sepsiszentgyörgyi Közüzemek Rt. a szolgáltató. Az viszont rettenetesen drága! A rétyi önkormányzat úgy gondolja: egy majdnem új rendszert, amelyet nagyrészt saját költségből építettek, nem szabad átadni, hogy más hajtsa be a hasznot. Óriási árkülönbségek vannak: a Közüzemektől származó víz 6,40 lej, a rétyi fúrt kutakból származó 2 lej volt csatornázási díjjal együtt, de eddig nem fizetett senki. Ez tarthatatlan állapot. Ha fogyasztunk, azért fizetni is kell, csak nem mindegy, hogy mennyit. Úttörőként megyünk végig az ösvényen, meggyőződésünk, hogy az irány jó, és fél éven belül megoldódik az ügy.
– Van-e, amit folytatni kell?
– Az elkezdett tervek között szerepel a kultúrotthon felújítása. Saját költségvetésből zajlik, de májusban le kellett állítani a munkát, mert a bukaresti Colectiv-tragédia utáni tűzoltósági ellenőrzésen kiderült, hogy a terv nem tökéletesen megfelelő. Megoldható lett volna, ha a befogadóképességet lecsökkentjük 200 személyre, de mit értünk volna el, mivel 300 személyesben gondolkoztunk? Most már az engedélyek megvannak, hamarosan újrakezdhetjük a munkát. Sajnálom, hogy még idén sem tudjuk ott megtartani a hagyományos karácsonyi hangversenyt. – Milyen új tervei vannak?
– Éppen zajlik az egerpataki és szacsvai vízhálózat tervezése. A vidékfejlesztési pályázatok leadási határideje e hónap vége, idén már nem férünk bele, de a következő kiírásnál leadhatjuk. Ha ezt sikerül megoldani, mondhatjuk, hogy a hétvégi házakat leszámítva megoldódik a vízellátás az egész község területén. – Apropó, hétvégi házak! Mi a jelenlegi jogi helyzet a tóparti „Ferencvárosban”?
– Ott csupán néhány ház épült hivatalosan. Azonban időközben visszakapta a területet a Cserésdomb Közbirtokosság. Sok huzavona után sikerült megállapodniuk a házikósokkal évi négyzetméterenkénti egy euró bérleti díjban. Ennek fejében a közbirtokosság területet biztosít nekik. Tudom, hogy gondok még vannak, egyesek ezt sem fizetik. De jó dolog, hogy leállt a további építkezés. Sőt, az új általános urbanisztikai tervben, amely idén remélhetőleg életbe lép, teljes építkezési tilalom szerepel a területre. Kapcsolatunk minimális a házikósokkal, mert a közbirtokosság fizeti az adót.
– Az út túloldalán levő házak helyzete rendezett?
– Nagyrészt. A természetvédelmi terület határa pontosan ott húzódik, ahol a házaknak vége van. Ám akadnak olyanok is – újabban hárman –, akik mindenféle engedély, megkérdezés nélkül elkezdtek építkezni, majdnem az erdőben. Azonnal leállíttattuk az építkezést, és kötelezzük, hogy állítsák vissza az eredeti állapotot. A védett terület gondnoka a megyei természetvédelmi és hegyimentőközpont. A minap tartottunk közös szemétgyűjtő akciót hetven önkéntessel. Rengeteg szemetet találtunk. Arról sürgősen le fogjuk szoktatni a közösséget, hogy a Rétyi Nyír mindenki szeméttelepe. – A Rétyi-tóhoz kapcsolódó tervük van-e?
– Igen, a turisztikai övezet rendbetétele egy régebbi terv része. Most kezdődik a kivitelezés. Ott három tó található. Ezek közül a legnagyobb a rétyi önkormányzat tulajdona. Sikerült rendezni a jogi helyzetet, rövid időn belül megkapjuk a telekkönyvet. Ahhoz, hogy a vízügyi engedély is meglegyen, a Feketeügy felőli védőgátat és a befogó  és kivezető rendszert teljesen újjá kell építenünk. A tervre már szerződést kötöttünk egy szakcéggel. Élhetőbbé, használhatóbbá szeretnénk tenni a tó környékét. – A Schweighofer céggel milyen a viszonyuk?
– Professzionális. Réty község területén felvásároltak 70 hektárt, beltelkesítették, és felépült a gyár. Ennek ingatlanadója akkora összeg, mint egy kisebb község éves költségvetése. Ezt közvetlenül látjuk. Továbbá még van egy csomó járulékos illeték. Alkalmazottak béradójából visszafordított hányad, az áfából visszaosztott rész. Még nem látom át, mekkora összegekről van szó. – Ezáltal megoldódott a munkanélküliség kérdése?
– A cégnél az alkalmazottak létszáma megközelíti az ötszázat, a községből ötvenen dolgoznak ott. Vannak, akik hivatalos munkaviszonyban állnak cégekkel, hivatalokkal, létezik egy önfenntartó réteg, a mezőgazdászok, akik nincsenek rászorulva a munkahelyre, és nem is lehetne kötött munkaidőbe illeszteni őket. Alig akad szociális segélyen tengődő. Aki akar, az mind dolgozik a községben.
Szekeres Attila Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ebben vezetünk
Az európai emberkereskedelem legtöbb áldozata Romániából származik – jelentette ki kedden Mirela Podoiu, a Nyitott Ajtó Alapítvány elnöke. A szakember az emberkereskedelem elleni küzdelem európai napja alkalmából tartott sajtótájékoztatón beszélt a jelenség romániai vonatkozásairól. Közölte, hogy a romániai áldozatok 60 százaléka nő. A kiskorú fiú áldozatok aránya jelentősen megnőtt, ugyanis míg 2014-ben arányuk 10 százalék volt, tavaly 40 százalékra emelkedett.
Podoiu kifejtette, hogy mindazok áldozatoknak tekinthetők, akik pénzért végzett munkával anyagi hasznot hoznak az emberkereskedőknek. Utóbbiak prostitúcióra, kéregetésre, bűncselekmények elkövetésére, kényszerházasságra vagy szervadományozásra kényszerítik áldozataikat. Az emberkereskedelem elleni kormányzati ügynökség adatai szerint Bukarestben és környékén az elmúlt két évben tízszeresére nőtt az emberkereskedelem áldozatainak száma. George Eremia, az ügynökség egyik illetékese szerint az emberkereskedők gyakran az áldozatok rokonai vagy hozzátartozói. (Főtér) ADÓPOSTALÁDA INDUL. Egymillió e-mail-címet hoz létre az adófizetőknek az Országos Adóhatóság, ahol az érintettek hozzáférhetnek a hatóság értesítéseihez, illetve a hatósággal való levelezésüket is lebonyolíthatják. Dragoş Doroş, az országos adóhatóság vezetője szerint az adófizetőkkel való kommunikáción jelentősen javító e-mail-címek létrehozása néhány hónapon belül megtörténik – közölte az Economica.net. Az adófizetőnek a hatóság minden értesítést ebbe a fiókba küld. A gazdasági lap értesülései szerint a címeknek vélhetően @anaf.ro végződése lesz. A hatóság ezt a megoldást találta a legjobbnak arra, hogy értesítései biztosan eljussanak az adófizetőkhöz. Egyelőre nem tudni, hogy mindenki kap-e e-mail-fiókot az adóhatóságtól, vagy csak bizonyos kritériumoknak megfelelő személyek. (Maszol)
MENEKÜLTEKET FOGTAK. A Temes megyei Öregfalu közelében fogták el a határrendészek azt a 29 fős szíriai csoportot, amely illegálisan lépte át a szerb–román határt. Nicola Petre-Ionuţ, a temesvári határrendészet szóvivője arról tájékoztatta az Agerpres hírügynökséget: a rendőrök előzőleg értesülést kaptak arról, hogy afroázsiai csoport készül illegálisan átlépni a határt. A 29 tagú csoportban öt nő és 17 kiskorú is van. Személyazonossági igazolványt nem tudtak bemutatni, állításuk szerint szíriai állampolgárok, gyalog jöttek Szerbiából, és egy nyugat-európai ország felé tartanak. Ezen az őszön ez volt a legnagyobb létszámú csoport eddig, amely Temes megyében illegálisan lépte át a határt. A hatóságok felvették a kapcsolatot szerb kollégáikkal, hogy a csoportot visszatoloncolják Szerbiába. (Agerpres) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)