Önmagunkkal való szembenézés – Átadta díjait a Székelyföld folyóirat
Átadták a Székelyföld kulturális folyóirat elismeréseit Csíkszeredában: az elmúlt év számainak legjobb alkotóit díjazták csütörtökön a lap szerkesztőségében. Az elismeréseket tizenkilencedik alkalommal adták át a kulturális folyóirat szerkesztői, munkatársai.
A Hargita Megyei Tanács, a Hargita Kiadóhivatal, valamint a kulturális havilap szerkesztősége Székelyföld-díjjal jutalmazta Garda Dezső gyergyói történészt és Király Zoltán kolozsvári költőt a folyóiratban 2016-ban megjelent írásaikért.
Szikár, férfias líra
„Minden nép számára fontos a történelmi tudat, az önazonosság, az önmagával való szembenézés. Az identitás lényeges eleme, hogy tudjuk, mi történt a múltban, ez különösen fontos egy kisebbség számára a megmaradás szempontjából is. Kiemelném Garda Dezső precizitásra, pontosságra való törekvését minden munkájában” – fogalmazott laudációjában Molnár Vilmos író. Király Zoltán költészetéről szólva a házigazda Lövétei Lázár László, a folyóirat főszerkesztője úgy fogalmazott, nagyon pontos, szikár, hiteles, őszinte, férfias líra a kolozsvári költőé. „Urbánus ember létére nem restellt visszatérni gyökereihez, Sóváradhoz és szókincséhez. A hajdani rebellis lázadóból, láss csudát, székely költő lett a szó jó értelmében: mívesen, szépen, úriemberként. Ebben is példát mutat” – méltatta Királyt György Attila író.
Székely díj a Kossuth-díjas Oravecz Imrének
Újabb taggal bővült a 11 évvel ezelőtt alapított Székely Bicskarend: Oravecz Imre Kossuth-díjas magyarországi költő, író kapta a Székely bicska elismerést. A díjazottat Fekete Vince költő méltatta, kiemelve Oravecz Imre szellemiségét, költészetének egyediségét. György Attila a rendbe való felvétel dokumentumát olvasta fel: „Mü, Székelyföld redaktorai, írástudói és betűvetői híven tanúsítjuk jelen okirattal, teljes figyelmességünkkel és megfontoltságunkkal, az mi kiváló hívünknek, Oravecz Imrének az nappal, az holddal és csillagokkal ékesített Székely Bicskarend első és utolsó fokozatával való megtisztelését, mellyel sokféle szolgálatait megjutalmazni és a jövőben hűségét megtartani igyekezünk.”
Fiatal alkotót is díjaztak
Saját kötettel még nem rendelkező, tehetséges fiatal alkotót jutalmaz évről évre a Szabó Gyula-emlékdíjjal a Romániai Írók Szövetsége Marosvásárhelyi Egyesületének csíkszeredai képviselete és a homoródalmási polgármesteri hivatal. Ebben az évben a sepsiszentgyörgyi születésű Vajda Anna Noéminek ítélték oda a kitüntetést. Szabó Gyula író Homoródalmáson született, szülőföldjére mindig visszatért, írásainak nagy részét ez a vidék ihlette – mondta el Tikosi László, Homoródalmás polgármestere. „Kollégáim úgy gondolták 2010-ben, hogy ezt a ragaszkodást tovább kell vinni. A fiatal íróknak, költőknek ezt a szellemiséget szeretnénk átadni” – mondta a polgármester.
Péter Beáta Krónika (Kolozsvár), Krónika (Kolozsvár)

Meddig hajolhat a gerinc?
 A rendszerváltás után nem sokkal Dan Voiculescu, a külföldi Ceaușescu-pénzek (el)intézője, későbbi hírhedt médiamogul, egy 70 ezer dolláros zongorát ajánlott fel a bukaresti filharmóniának, személyesen Dan Grigore igazgatónak, aki kőkemény antikommunistaként már-már feláldozta tehetségét a politikáért. Az akkori sajtóban nagy viták voltak: illik-e elfogadni ajándékot egy nyilvánvalóan mocskos kézből? Elfogadta, a művészet nevében, mert a zongora szólni fog akkor is, amikor Voiculescunak a rossz emléke is eltűnik.
Hol a határ a gerincesség és a józan önfenntartó ösztön között? Meddig mehet el az észszerű alkalmazkodás, és hol kezdődik a gyáva megalkuvás? Alig egy negyedszázad választ el a személyi kultusz beteg korszakától, amelyben az emberi viselkedés kényszerűen kizökkent a természetes kerékvágásból. De ne gondoljuk, hogy a huszadik század találmánya. A római irodalom aranykorában Horatius ódákat zengett Maecenas lovagnak, pártfogójának. Ítéljük el ezért? Jobb lett volna, ha megmarad adószedőnek vagy apró tisztviselőnek? Vagy pedig ha a dúsgazdag lovag elmulatja vagyonát, esetleg stadionokat épít, hogy a huligánok legyen, hol randalírozzanak? A legnagyobb latin költő, Vergíliusz remekművében, az Aeneisben olyan dicshimnuszt rittyentett Augusztusz császárnak (prófétai látomásnak álcázva), hogy a Kárpátok Géniusza megirigyelhette volna. Szidjuk ezért a parasztgyerek Vergíliuszt? A császár jóvoltából írhatott, nemzedékek örömére, és amúgy zárójelben, a császár nem is volt rossz ember, a művészeteket legalábbis példaértékűen támogatta, az ő jóvoltából minden akkori írásról másolatok készültek, hogy sok nyilvános könyvtárba eljussanak.
Ugorjunk egy nagyot a rönesszansz korába. Akkor volt aztán személyi kultusz. Az alkotó a történelemben először előlép egyéni vállalkozóvá, megrendelésre dolgozik. Portrék sokasága: királyok, úriemberek, kereskedők, szépséges hölgyek, a keretben alig elférő pöffeszkedő pénzeszsákok, pelyhes állú püspökök, pápák. Nagy részük cégéres gazember, méregkeverő némber, pénzért anyát-apát eladni kész semmiházi. Azoknak volt miből festményt rendelni. Bámulja a kultúréhes vagy sznob turista a napkeleti bölcseket és ájtatos kísérőiket, és nem tudja, hogy a Medici család férfitagjait ábrázolják, akik mellett Dillinger egy jótékonysági szervezet önkéntese lett volna. És mégis remekművek. Évszázadok távlatából a mocsok eltűnik, és marad a szép, a nagyszerű.
Az olasz területeket bekebelező I. Ferenc francia király felkérte Leonardo da Vincit, hogy egy – mai szóval – robotoroszlánt készítsen a tiszteletére. Az olasz mester nem sokat teketóriázott, elfogadta, és élete végéig a király (nem kevés) pénzén élt. Ma hogy neveznénk ezt? De a kutya sem törődik ilyen apróságokkal, hanem csodálja a remekműveket. 
Veszedelmes korokban nehéz döntést hozni. Amikor az alapok is ledöntetnek, mit tegyen az igazságos, ez a zsoltárosi kérdés. Könnyű utólag ítélkezni azoknak, akik el sem tudják képzelni a gonosz korokat. Az orosz költőnő, Ana Ahmatova távolabb volt a kommunizmustól, mint Makó Jeruzsálemtől, mégis megírt vagy hat Sztálint dicsőítő verset, remélve, hogy a fiát kiengedik cserébe a lágerből. (Volt férjét már agyonlőtték a bolsevikok, tudta, kivel van dolga.) Mégsem engedték ki. Amint a finomlelkű író-költő Székely János is hasonlókat vetett papírra, hogy a börtönben sínylődő apját kiszabadítsa. Ő is hiába próbálkozott. A méltánytalanul támadott Csurka Istvánnak szemére hányták, hogy aláírt egy besúgói nyilatkozatot. Igen, aláírta, hogy a szomszéd szobában ne üssék tovább az apját, de soha senki ellen nem jelentett. Mit tettünk volna az ő helyében?
Domokos Géza írogatott, mondogatott néhány pártdicsőítő szólamot, de azok nélkül vajon megjelenhetett volna a sok száz Kriterion-kötet? Reményik, Dsida?
A kackiáskodó hősiesség néha fordítva sül el. A náci megszállás alatt a holland püspökök egyszer hangosan tiltakoztak, megtorlásként a németek sok zsidót küldtek a megsemmisítésbe. Viszont a később meghunyászkodással vádolt katolikus egyház egyes adatok szerint egymillió embert mentett meg hamis papírokkal. Diszkréten, csendben.
Könnyű felemelni a követ a magyarázkodni képtelen vádlottakra. De ha egyszer mi leszünk a helyükben?
Zubreczky Antal Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Kövesi célkeresztben
„Fentről” engedélyezett kémkedés? 
Az államelnöki hivatal és titkosszolgálati vezetők jóváhagyásával kémkedtek tavasszal Laura Codruța Kövesi, a korrupcióellenes ügyészség (DNA) vezetője után az izraeli Black Cube nyomozóiroda ügynökei – állította Dan Zorella, a nyomozóiroda igazgatója tanúvallomásában, amelyet hétfői számában közölt az Evenimentul Zilei napilap.
A szervezett bűnözés és terrorizmus elleni vádhatóság (DIICOT) április elején helyezett előzetes letartóztatásba két izraeli állampolgárt, akiket azzal gyanúsít, hogy egy bűnszövetkezet tagjaiként informatikai adathalászás révén illegálisan próbáltak kompromittáló információkat gyűjteni a DNA főügyészéről. A kémbotrány szeptemberben vett újabb fordulatot, amikor Daniel Dragomir, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) egykori terrorelhárítási vezetője, az izraeliek állítólagos román megbízója is vizsgálati fogságba került.
A mostani tanúvallomás szerint a Black Cube igazgatója februárban „vette fel a rendelést” Dragomirtől, beszélgetésükről pedig hangfelvételt készített. Az egymillió eurós nagyságrendű megbízást a volt SRI-tiszt azzal magyarázta: felmerült a gyanú, hogy a korrupcióellenes főügyész családja is korrupciós ügyekben érintett, külföldi számlákra menekített jelentős összegeket, és ennek felderítése fontos állambiztonsági ügy, amelyet a „legmagasabb szinten” hagytak jóvá. Zorella le akarta ellenőrizni Dragomir ezen állítását, és ehhez a Black Cube akkori tiszteletbeli elnökének, az idén márciusban elhunyt Meir Dagannak a segítségét kérte, aki 2002 és 2011 között a Moszad izraeli titkosszolgálat igazgatója volt.
Nem tudni, hogy a „kiváló romániai kapcsolatokkal rendelkező” Dagan kivel beszélt Romániában, de Zorella szerint néhány nap múltán megnyugtatta őt, hogy valóban fontos állami megbízatásról van szó, és a Black Cube alkalmazottai a SRI egy „sejtjeként” fognak tevékenykedni, törvényes védelemben részesülnek. Erről állítólag már nincs hangfelvétele Zorellának, de tanúvallomásában azt állította: arra a következtetésre jutott, hogy Klaus Johannis államfő és Eduard Hellvig, a SRI igazgatója hagyta jóvá a műveletet.
A tanúvallomást megjelentető Evenimentul Zilei vezércikkírója viszont Dragomir szeptemberi letartóztatását Mihai Răzvan Ungureanunak, a Külföldi Hírszerző Szolgálat (SIE) igazgatójának – néhány nappal később bekövetkezett – lemondásával hozta összefüggésbe, amit azóta sem magyarázott meg senki.
A román nyelvű sajtóban már múlt héten megjelentek egyes szemelvények a Black Cube igazgatójának tanúvallomásából. Ezekre reagálva Klaus Johannis államfő leszögezte, sem neki személy szerint, sem az elnöki hivatalnak nincs köze „sem formálisan, sem informálisan” a Black Cube-kémbotrányhoz, a SRI pedig nemhogy nem védte a „bűnözőket”, hanem meghatározó szerepet játszott elfogásukban. „Lehet, hogy egyes bűnözők szerint jól néz ki, vagy érdekes, ha azt állítják, hogy a SRI vagy az elnök védelmét élvezik, és az is lehet, hogy annak, aki szereti a kémfilmet, ez el is nyeri a tetszését, de az állítás teljességgel megalapozatlan” – hangoztatta az államfő Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 

Kollektivizálás Háromszéken
Lázadások és következményeik 
Pénteken a Kommunista Diktatúra Áldozatainak Emlékházában mutatták be László Márton marosvásárhelyi történész, levéltáros Kollektivizálásellenes megmozdulások 1950 őszén Háromszék megyében címet viselő könyvét.
Ennél megfelelőbb helyszínt keresve sem lehetett volna találni, hiszen a kollektivizálásnak nevezett kisemmizés is tömeges tragédiához vezetett. Ennek során ugyanis megfosztották vagyonától még a legszegényebb falusi réteget is, és az ellenszegülőkkel kegyetlenül leszámoltak.
Az egybegyűlteket és vendégeket házigazdaként köszöntő Török Józseftől megtudhattuk, hogy a könyv megírásának ötlete az emlékház kiállítási anyagának rendezése során merült fel. Ennek érdekében elsőként Novák Csaba Zoltán marosvásárhelyi történésszel vette fel a kapcsolatot, aki viszont maga helyett a téma iránt érdeklődő László Mártont ajánlotta. A fiatal kutató a felkérést elfogadta, a nyomtatás költségeit Sepsiszentgyörgy önkormányzata vállalta magára.
A kötetet méltató Tóth-Bartos András történész szerint kiadásával forrásértékű munka született, mely a téma feldolgozóinak és a történtek iránt érdeklődőknek egyaránt segítséget nyújt. A kollektivizálás elutasítását a kommunistarendszer-ellenes megnyilvánulások egyik formájának nevező szakember a továbbiakban arra is rámutatott, hogy a hatalom ebben az általa nehezen elérhető vidéki lakosság megtörésének az eszközét látta. Ezzel a lépéssel ugyanis a gazdasági önállóságuk révén eddig kevésbé befolyásolható rétegeket is sikerült kiszolgáltatottá, és ezáltal irányíthatóvá tenni.
A könyv ennek az ördögi folyamatnak a háromszéki vonatkozásait dolgozta fel, és mentette így át az utókor számára tanulságképpen, egyúttal emléket állítva az áldozatoknak is. Adatok hiányában Erdővidékről sajnos nem esik benne szó, azonban amennyiben ezeket sikerül összegyűjteni, egy következő, bővített kiadásba majd belefoglalják. Ugyanakkor kiderül belőle:annak ellenére, hogy a kollektivizálás elleni tiltakozások alulról elinduló megmozdulások voltak, a magát népinek nevező hatalom mégis irgalmatlanul elbánt a vélt vagy valós kezdeményezőkkel.
A szerző a történtek jobb megértése érdekében dióhéjban a kommunizmus lényegét is elemezte. Rámutatott a bevezetésével járó tömeges tragédia elkerülhetetlen voltára, mely tulajdonképpen az ideológiájában gyökerezik. Ez ugyanis kimondja, hogy a társadalom egymással szemben álló osztályokból áll, a közöttük húzódó kibékíthetetlen ellentétek viszont csak harc árán oldhatók fel, melynek során a kizsákmányolónak bélyegzett tulajdonosi rétegnek el kell tűnnie, és javaiknak köztulajdonba kell kerülniük.
A kollektivizálás tehát végül is a kommunista alaptételek megvalósításának egyik formáját képezte, éppen ezért a bevezetése miatt lázadók sem számíthattak irgalomra. Közülük csak megyénkben négy személyt lőttek agyon, a többiek ellen folytatott bosszúhadjárat során pedig a könyv által tárgyalt 12 faluból 77 családot elhurcoltak. És amint már említettük, ezek sajnos nem végleges adatok…
Bedő Zoltán Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Az emlékezet szelíd virágai Mihályfalván
Érmihályfalván, az 1958-ban kivégzett Sass Kálmán lelkipásztor utolsó szolgálati helyén az egyházközség, valamint a polgári oldal vasárnap délelőtt emlékezett a forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára. A mintegy hétszáz éves templomban Balázsné Kiss Csilla hirdette az igét.
A lelkipásztor a Zsidókhoz írt levélből vett igével – Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életük végére, kövessétek hitüket – foglalta keretbe az ’56-os események történelmi jelentőségét, ma is időszerű szellemiségét, üzenetét. A csendes, méltóságteljes ünnepi istentiszteleten Kovács Zoltán főgondnok is megosztotta gondolatait a gyülekezettel, majd felolvasta Kónya Lajos A magyarokhoz című versét. Alkalomhoz illően idén is átadták a 2014-ben alapított Sass Kálmán-díjat, amelyet ezúttal Kecskés Zsigmond presbiter, illetve két példamutató gyülekezeti ifjú, Balázs Máté Dénes és Csűri Enikő vehetett át.
Szeptember közepén Érmihályfalván járt Lezsák Sándor fideszes politikus, a Magyar Országgyűlés alelnöke, így abból az alkalomból került sor a templom falán elhelyezett mártír lelkész emléktáblájának megkoszorúzására is. A templomtoronyban egykoron fel-felcsendülő tárogatómuzsika emlékére ezúttal elénekelték a Krasznahorka büszke vára kezdetű nótát.
Az egykori tiszteletesre való emlékezés után az egybegyűltek az ’56-os templomkerti emlékjelhez vonultak, mely emlékjel 2006-ban, a forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára állíttatott. Itt a hagyományokhoz híven minden esztendőben Török László, az „érmihályfalvi csoport” ma is élő, túlélő tagja emlékezik az eseményekre. Idén azonban Török László Nagyváradon, az 56-os emlékparkban, a Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezetének egykori kiállását és áldozatvállalását megörökítő emlékjelnél koszorúzott. A mihályfalvinál ezúttal az egyházközség, intézmények, politikai alakulatok, köztük az Erdélyi Magyar Néppárt, valamint az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács helyezték el koszorúikat. Végül a Diakóniai Központ falán található Földesi Ilona diakonissza (Veronika testvér) emléktáblájára is felkerültek a kegyelet virágai.
Az Erdélyi Magyar Néppárt helyi szervezetének nevében Pap Sándor elnök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács képviseletében pedig Csomortányi István és Czeglédi Júlia koszorúzott.
Az Erdélyi Magyar Néppárt sajtóirodája Reggeli Újság (Nagyvárad)

Szacsvay Imre, az ifjúsági mártír
Hétfő délután halálának 167. évfordulója apropóján a váradi szobránál Szacsvay Imre mártír jegyzőre emlékeztek az RMDSZ, a történelmi egyházak és a róla elnevezett iskola szervezésében.
Az egybegyűlteket Borsi Imre Lóránt, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető alelnöke köszöntötte, majd a Szacsvay Imre Általános Iskola tanulóinak zenés-irodalmi műsora következett, a gyermekeket Vincze Melinda és Kiss Tünde tanárnők készítették fel.
Ünnepi beszédében Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke a jövőbe vetett hitünk ifjúsági mártírjának nevezte Szacsvay Imrét. Arra hívta fel a figyelmet: a forradalmaknak általában az a legfőbb ismertető jele, hogy a kirobbanásuk előtt megelőzi ezeket első körben egy szellemi térben zajlott szabadságharc. Minden egyes tömegmegmozdulás, közösségi cselekvés előtt tehát az értelmiség kezdi megfogalmazni az üzeneteit, annak érdekében, hogy valóban változás történjék, és ne visszarendeződés. Megjegyezte azt is: az elmúlt 26 évben létrejöttek azok a magyar intézmények, melynek köszönhetően ma már bátran mondhatjuk, hogy kiteljesedik a magyar tér Nagyváradon és Bihar megyében. Szerinte ugyanakkor noha a magyar nyelven való oktatás térhódítása Romániában, az anyanyelvű oktatás teljes rendszerének nulláról való felépítése sikertörténet, napjainkban már újabb feladatai vannak az RMDSZ-nek: jobb iskolákat kell építeni, jobb képzést kell biztosítani a magyar gyermekeknek. Meglátásában ezt csakis úgy lehet elérni, ha változtatunk az iskolák állapotán és elérésén, javítunk a tanárok jövedelmi viszonyain, és átalakítjuk, versenyképessé tesszük a tananyagot. „Tudjuk tehát, hogy mi a házi feladatunk!”– közölte.
Oktatás
A honatya az RMDSZ parlamenti prioritásainak oktatás fejezetére térve ezután bejelentette: a Szövetség a következő négy hétben minden fórumon, nyilvános felületen ismerteti programját. Elsőként az oktatás forradalmasításának témáját járja körül, majd azokról a konkrét intézkedésekről is beszél, amelyekkel biztosítaná a családok jólétét, a széleskörű anyanyelvhasználatot, valamint az infrastruktúra és vidék fejlesztését. Az erdélyi magyarok számára ugyanis létkérdés, hogy gyermekeink magyarul tanulhassanak, ezzel is erősítve identitásukat. Ugyanakkor pedig az oktatás fejlesztése, a minőségi oktatás megteremtése minden nemzet számára stratégiai kérdés, hiszen csak azok a nemzetek lehetnek hosszú távon versenyképesek, amelyek nagy hangsúlyt helyeznek a versenyképes tudás átadására. Úgy vélte: 2016-ban, Erdélyben már nem elegendő az, hogy a magyar gyermekek magyarul tanulhatnak. Szerinte gondot jelent, hogy a magyar diákok érettségi eredményei sokszor rosszabbak román kortársaikénál. Hozzátette: az anyanyelven szerzett tudás leértékelődhet, ha nem tud megmaradni versenyképesnek, ennek pedig az lehet a komoly következménye, hogy sokan inkább a román nyelvű képzést választják a magyar helyett. Megemlítette a tananyag összetett problémáját is, úgy tartja, hogy a gyermekek túl vannak terhelve, és jóval többet kell tanuljanak annál, mint amennyi az ő életkoruknak megfelel.
Véleménye szerint mindaddig fenntarthatatlan lesz az oktatási rendszer, amíg az nem a gyermekek igényeit helyezi a középpontba. Hangsúlyozta: az RMDSZ nem hagyja, hogy elfajuljon a helyzet, ezért döntöttek úgy, hogy változtatnak, jobb képzést biztosítanának a magyar gyermekeknek. „Jelen pillanatban tehát a legfontosabb, hogy csökkentsük a tananyagot, el kell érnünk azt, hogy a diákok hazaérve már ne a házi feladatok megírásával töltsék el szabadidejüket! Miért is ne? A tananyag és tanterv ésszerű átgondolásával akár el is törölhetjük a házi feladatot! Mi tudást és élményt akarunk magolás helyett” – vázolta a célkitűzéseket.
A felszólalás után és a koszorúzás előtt fellépett Heinczinger Miklós, a Misztrál együttes alapító tagja egy zenés műsorral, melyben megemlékezett Szent Lászlóról, a Boldogasszonyról és az aradi vértanúkról is.
Ciucur Losonczi Antonius erdon.ro

Szentjobbi főhajtás az áldozatok előtt
Nagyszabású ünnepség keretében szoboravatással emlékeztek a kommunizmus áldozataira, október 23-án, vasárnap délelőtt Szentjobbon.
Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 60. évfordulóján azokra a helybeliekre is emlékeztek, akiket az embertelen román önkényuralmi rendszer kényszerlakhelyre hurcolt és emberi mivoltukban megnyomorított. A rájuk való emlékezést szoboravatással kívánta elősegíteni és ébrentartani a helyi református gyülekezet. A fából készült alkotást Sipos Béla szalárdi fafaragó művész készítette és ajánlotta fel az eklézsia részére, az Erdélyi Vitézi Rend nevében.
A magyarországi Falvak Kultúrájáért Alapítvány és a helyi református gyülekezet közös szervezésében tartott alkalom ünnepi istentisztelettel kezdődött, amelyen Forró László,nemrég újraválasztott püspökhelyettes a hitvallástétel fontosságáról hirdette Isten megtartó Igéjét. Az ünnep a templom előtti emlékparkban folytatódott Somogyi Imre moderálásával. A szobor körül a helyi huszáregyesület és a Vitézi Rend tagjai a Magyar Kultúra lovagjaival közösen álltak díszőrséget. Baliga Andrea és Veres Ilona református egyháztagok alkalomhoz illő verseket szavaltak a nagyszámú közösség előtt.
Ünnepi beszédet mondott ft. Kurilla Gábor szentjobbi római katolikus pap, nt. Gellért Gyula, volt érmelléki esperes, egykori szentjobbi lelkész, Nick Ferenc, a társszervező alapítvány kuratóriumi elnöke, Molnár József helyi független polgármester, Szabó Ödön RMDSZ-es parlamenti képviselő, Zatykó Jácint helyi alpolgármester és RMDSZ-elnök,nt. Fábián Tibor helyi református lelkipásztor, valamint nt. Forró László református püspökhelyettes. A beszédekben szóba került a helyi közösség fájdalmas megosztottsága, amely megyeszerte rossz hírét kelti a településnek. Ennek kapcsán Szabó Ödön hangsúlyozta: az összefogásról, a békéről, az egységről nem elég csak beszélni, de legfőképpen tenni is kell érte.
A szobor ünnepélyes leleplezésében közreműködött Szabó Ödön parlamenti képviselő és László Attila helyi református gondnok. Az egybegyűltekért könyörgött Gavrucza Tibor volt érmelléki esperes. A koszorúzás után a Himnusszal zárult a méltóságteljes együttlét, amit szeretetvendégség követett, a távolról érkezettek pedig fehér asztal mellett folytatták a beszélgetést, melyhez az ebédet a helyi Nőszövetség készítette. erdon.ro

Leszedeti a rendőrség az RMDSZ román nyelvű óriásplakátjait
Csupán néhány napot állhattak Kolozsváron az RMDSZ óriáspannói: a helyi rendőrség fenyegetéseinek hatására kedden a kültéri hirdetési felületeket bérlő cég elkezdte a plakátok eltávolítását.
Mint megírtuk, a napokban a román sajtó egy része által szeparatista üzenetűnek minősített román nyelvű óriásplakátokat helyeztetett el az RMDSZ Bihar és Kolozs megyében az előkampány részeként. Kolozsváron például a következű feliratú óriáspannók kerültek ki az utak mellé: „Salvăm CLUJUL. De BUCUREȘTI. Taxele noastre să îmbogățească Ardealul. NU capitala!” (Megmentjük Kolozsvárt. Bukaresttől. Az adóink Erdélyt gazdagítsák, ne a fővárost!”
Kovács Péter ügyvezető elnöktől, az RMDSZ kampányfőnökétől megtudtuk: hirdetésfelületeket bérlő cégekkel kötöttek szerződést az óriásplakátok elhelyezéséről. A kolozsvári cégnél kedden a polgármesteri hivatal kérésére megjelentek a helyi rendőrség képviselői, és büntetéssel fenyegették meg őket. „Azt mondták a cég vezetőinek, hogy ha nem veszik le az óriásplakátjainkat, 30 ezer lejes bírságot kapnak” – tájékoztatott a politikus.
A kampányfőnök elmondta, eddig két román nyelvű óriáspannójukat távolították el Kolozsváron a nyolcból. Arról nem tudott részleteket, hogy a helyi rendőrség mire hivatkozva kényszerítette erre a lépésre a plakátoló céget. „Arra mi is kíváncsiak vagyunk, hogy melyik törvény melyik cikkelye alapján járt el a rendőrség” – jegyezte meg. Hozzátette, olyan hirdetési felületekre helyezték el az RMDSZ óriáspannóit, "amelyekkel évek óta semmilyen baj nem volt".
Kovács Péter ugyanakkor idézte az alkotmány 30. cikkelyét, amely szerint minden fajta cenzúra, a gondolatok és vélemények bármiféle korlátozása tilos Romániában. "Szerintünk a rendőrség alkotmányellenesen járt el" – fogalmazott a politikus.
Cs. P. T. maszol.hu

Magyarellenes rigmussal „büntették” Török Rolandot az erdélyi kosárrangadón
Kifelé a magyarokkal az országból-rigmussal „büntették” a Nagyszebeni CSU szurkolói Török Rolandot, a Kolozsvári U-BT erőcsatárát a férfi kosárlabda-bajnokság 4. fordulója keretében megrendezett erdélyi derbin, amikor a második félidő közepe táján, általuk sportszerűtlennek ítélt módon faultolta kedvencüket, a szerb Igor Mijajlovicsot. A pár másodpercig tartó magyarellenes kilengésnek súlyos következményei lehetnek a nagyszebeniekre nézve, ugyanis galerijük visszaesőnek számít. 
A szombati találkozón történt incidensről sokáig csak virágnyelven számoltak be a honi kosárlabda-bajnokságra szakosodott portálok. A Nagyszebeni CSU–Kolozsvári U-BT mérkőzésről (az összecsapást a vendégek nyerték 87-84-re) szóló tudósítások alatti kommentekben a nagyszebeniek szégyenkezve/sajnálkozva, a kolozsváriak pedig számon kérően, de még mindig konkrétan megfogalmazott vádak nélkül beszélték meg az eseményeket.
Fegyelmi ügy lesz belőle
Ilyen esetekben nem elég, ha a sportcsarnokban helyet foglaló közel 2000 ember hallotta a gyalázkodást, ahhoz, hogy a szakszövetség, ez esetben a Román Kosárlabda Szövetség (FRB) kivizsgálja a történteket, az is szükséges, hogy a mérkőzés megfigyelője belefoglalja jelentésébe a magyarellenes megnyilvánulást.
„Hétfőn reggel kaptuk meg Mircea Martis megfigyelő jelentését, szó szerint benne van, hogy a nagyszebeni szurkolók mit kiáltottak Török Rolandnak” – erősítette meg a Maszolnak Dan Berceanu, a FRB főtitkára. Arra a kérdésünkre, hogy mit lépnek ezek után, Berceanu elmondta, fegyelmi eljárást kezdeményeztek, az etikai bizottság tagjainak elküldik a megfigyelő jelentését és a felvételeket, akik ezt követően döntenek a szankciókról.
Nem először viselik ki magukat
Tekintettel arra, hogy a Nagyszebeni CSU szurkolói visszaesőknek számítanak, a szankciók elég súlyosnak ígérkeznek. Még 2014 márciusában történt, hogy a Marosvásárhelyi BC elleni, idegenbeli mérkőzésre csapatukat elkísérő nagyszebeniek nyomdafestéket nem tűrő, magyarellenes feliratot tartalmazó molinót feszítettek ki a marosvásárhelyi sportcsarnok lelátóján és magyarokat sértegető jelszavakat skandáltak.
Az ügyet az RMDSZ helyi szervezete és a BC kosárlabdacsapat az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) elé vitte, a szurkolók szervezetét, a nagyszebeni klubot is és a Román Kosárlabda Szövetséget (FRB) is bepanaszolták. A diszkriminációellenes tanács felmentette a szurkolói szervezetet, viszont 3-3 ezer lejes büntetéssel sújtotta a nagyszebeni klubot és a FRB-t.
Asztalos:  a CNCD büntetéssel nevel
Megkerestük Asztalos Csabát, a diszkriminációellenes tanács elnökét, aki a Maszoltól értesült a Nagyszebenben történtekről. Arra viszont emlékezett, hogy a CSU szurkolói nem először „ragadtatják el” magukat.
„Meg kell azt is vizsgálnunk, hogy a szövetség betartotta-e a szabályzatában lefektetetteket. A játékvezetőnek meg kellett volna állítania a játékot, hangosbemondón figyelmeztetni a közönséget arra, hogy törvénytelenséget követ el, és ha ennek ellenére sem hagyják abba a diszkriminatív skandálást, akkor el kellett volna távolítani a nézőket vagy be kellett volna rekeszteni a mérkőzést” – mondta a Maszolnak Asztalos Csaba.
Arra a kérdésünkre, hogy a CNCD milyen „nevelő célzatú” intézkedésekkel tudná az efféle megnyilvánulásoknak elejét venni, Asztalos kifejtette, ez elsősorban a szakszövetség és a klubok feladata, leghatásosabbnak mindeddig a zártpályás büntetés bizonyult, ugyanis a szurkolók számára nincs nagyobb fegyelmező szankció, mint az, hogy nem nézhetik meg kedvenceiket.   
Török: nem ezt érdemeltem 
A 26 éves, nagyváradi születésű Török Roland több évi magyarországi légióskodás után tavaly szerződött a Kolozsvári U-BT-hez. A román-magyar kettős állampolgárságú 203 centiméteres kosaras a román válogatott oszlopos tagja.
„Ami engem illet, nem tudok mit mondani! Személy szerint nem hiszem, hogy olyasmit tettem volna, amivel kiérdemeltem azt, hogy a közönség így reagáljon” – fejtette ki a Maszolnak Török Roland. A sportoló hozzátette: nem szokta figyelembe venni a szurkolók ilyen fajta megnyilvánulásait, és meggyőződése, hogy ezt a fajta viselkedést nem kellene behozni egy sport eseményre, legyen az bármilyen sport.
Portálunk megkereste a Nagyszebeni CSU-t és a CSU Fans szurkolói csoportot is, de feltett kérdéseinkre nem kaptunk választ. 
Moldován Árpád Zsolt maszol.hu

Kalapáccsal szétvertek Moldovában a rendszáma miatt két székelyföldi kamiont
Megrongálták egy sepsiszentgyörgyi fuvarozó cég két kamionját keddre virradóra egy Brăila melletti faluban. A tettesnek a járművek Kovászna megyei rendszáma nem tetszett.
Az incidensről a háromszéki vállalkozás tulajdonosa, Váncsa Jenő számolt be a Maszolnak. Tájékoztatása szerint a cég két teherautója cukkorrépát szállított Moldova déli részébe egy osztrák cukorgyárnak. Kedden este a kamionok vezetői Brăila és Focșani között, a dunai kikötővárostól néhány kilométerre megálltak egy faluban pihenni. Az egyik sofőr ugyanis éppen erről a településről származik, és a testvéréhez tértek be vacsorázni.
A teherautókat a vendéglátójuk portájától mintegy ötven méterre parkolták le. Hajnaltájban a sofőrök éktelen zajra lettek figyelmesek, és kirohantak az utcára. A látvány ledöbbentette őket: egy ittas férfi egy hatalmas kalapáccsal ott döngette a kamionokat, ahol csak érte. Bezúzta a szélvédőket, letörte a visszapillantó tükröket, behorpasztotta a karosszériáikat, s közben üvöltözött.
„Azt ordibálta: magyarok, mit kerestek itt, menjetek vissza Kovászna megyébe!” – idézte fel az alkalmazottai beszámolóit a cégtulajdonos. Az agresszív, kalapáccsal hadonászó férfit nem tudták lecsillapítani a sofőrök. Egyiküknek sikerült beszállni a teherautójába, és elmenekítenie a helyszínről a járművet. A másikuk előbb a helyi rendőrőrsöt hívta, sikertelenül, majd a 112-es segélyhívó számon a brăilai rendőröket riasztotta.
Mire a rendőrök a helyszínre értek, a garázda férfi hazament. A rongálásnak több falubeli szemtanúja is volt, akiknek segítségével könnyű volt azonosítani. Kedden be is idézték a rendőrségre, ám a felszólításnak nem tett eleget – számolt be Váncsa Jenő. „A rendőrök tisztességesen helyszíneltek, lefotózták a megrongált kamionokat, és arról biztosítottak, hogy beindult az eljárás a tettes ellen” – mondta a vállalkozó.
A cégtulajdonos számításai szerint lejben tízezres nagyságrendű kára származott az incidensből. Az egyik kamionját annyira megrongálta a moldovai férfi, hogy nem is folytathatta az útját. „Ha nem szállítom időben az árut, engem is büntet a megrendelő osztrák cég. Ha három napnál többet kések, a szerződést is felbonthatja” – részletezte a vállalkozó.
Váncsa Jenő az ügy pikantériájának nevezte, hogy az ittas férfi egy olyan kamiont is megrongált a Kovászna megye rendszáma miatt, amelyet nem egy magyar sofőr, hanem éppen egy falubelije vezetett. „Olyasmit is hallottam, hogy az illetőnek szintén fuvarozó cége van, de kevés a megrendelése, nincs munkája. Így elképzelhető az is, hogy gyűlölködése nem a magyarok, hanem a konkurencia ellen irányult” – zárta beszámolóját a sepsiszentgyörgyi vállalkozó.
Cs. P. T. maszol.hu

Winkler: az állam gyakran nem segíti, hanem akadályozza a szociális területen működő szervezetek munkáját Az európai jó gyakorlatok átvételét sürgette a szociális ellátás terén Winkler Gyula hétfő esti strasbourgi felszólalásán, rámutatva arra, hogy Romániában a szociális rendszer számos problémával küzd, ráadásul az állam a legtöbb esetben akadályozza ahelyett, hogy segítené a szociális területen működő civil és egyházi szervezetek munkáját. "Nemcsak árvák lehetnek árvák! (...) Ha egy gyermek testi, lelki, szellemi fizikai integritása veszélyben van, akkor az a gyermek árva, ebben az esetben egy civil vagy állami szervezetnek segítenie kell rajta. Minden gyermeknek joga van, hogy a kortársaival hasonló körülmények között nőjön fel, mondta Böjte Csaba, a dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetője azon a konferencián, amelyet az Európai Parlamentben, Brüsszelben szerveztek meg Jó gyakorlatok a gyermekvédelem és a szociális szolgáltatások területén címmel. Mindamellett, hogy a szociális rendszer működtetése tagállami kompetencia, Romániában sürgősen át kell venni az európai jó gyakorlatokat, mert ezek segítségével lehet megoldani azokat a rendellenességeket, amelyekkel az erdélyi magyar civil és egyházi szervezetek küszködnek. Az államnak segíteni, nem pedig akadályozni kell ezek nemes tevékenységét" – fogalmazott Winkler Gyula az Európai Parlament plénuma előtt. Felszólalásában a képviselő arra az október 18-i, brüsszeli konferenciára utal, amelyen Erdélyből kilenc, gyermekvédelem és más szociális területen tevékenykedő szervezet képviselői vettek részt. Jelen voltak a Dévai Szent Ferenc Alapítvány, a Gyulafehérvári Caritas, a Kolozsvári Diakónia Keresztény Alapítvány, a Nagyváradi Caritas Catolica Alapítvány, a Szatmári Egyházmegyei Caritas, a Lámpás Alapítvány, a Gondviselés Segélyszervezet és a Romániai Falugondnokságok Országos Szövetségének munkatársai. Előadást tartott Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, Molnár Zsolt, Temes megyei képviselő és Széll Lőrincz, a Hunyad Megyei Sport és Ifjúsági Igazgatóság ügyvezető igazgatója. (közlemény) Transindex.ro

Toró: késhegyen billeg az RMDSZ 5%-a
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) alelnöke hétfő délutáni sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy pártja országos elnökségének a döntése nyomán nem indul független jelöltként a decemberi romániai parlamenti választásokon.
A politikus emlékeztetett arra, hogy amikor október 13-án bejelentette az indulását, arra is kitért, hogy jelöltsége véglegesítéséhez az EMNP elnökségének az egyetértésére van szükség. Hozzátette, maga is tagja annak az elnökségnek, amely minden szempontot mérlegelve végül úgy döntött, hogy az EMNP jogilag független jelöltekkel sem vesz részt a választásokon.
Toró szerint késhegyen billeg, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek (RMDSZ) sikerül-e átlépnie az ötszázalékos küszöböt, és az EMNP elnöksége nem akarta felvállalni annak a kockázatát, hogy bűnbakká tegyék, ha az RMDSZ öt százalék alatti eredményt ér el. 
"Előreszaladtunk egy kicsit itt Háromszéken" - magyarázta Toró a korábban bejelentett helyi döntés megváltoztatását. Hozzátette: "megértem a háromszékiek csalódottságát, de nem szabad kiragadni Háromszéket az erdélyi és a Kárpát-medencei nemzetpolitikai kontextusból".
Kérdésre elmondta, az EMNP stratégiai partnere a vezető magyar kormánypárt és a maga a kormány is. Természetesnek tartotta, hogy velük is konzultáltak a döntés meghozatala előtt.   
Toró T. Tibor közölte: az EMNP hamarosan pontosítja álláspontját azzal kapcsolatban, hogy kit támogat a decemberi választásokon. "Csakis értékek mentén tudunk támogatni jelölteket, mozgalmakat, döntéseket" - tette hozzá az alelnök. 
Szilágyi Zsolt EMNP-elnök egy hétfői nagyváradi sajtótájékoztatón jelentette be, hogy az erdélyi és a Kárpát-medencei viszonyokat is figyelembe véve úgy döntöttek, hogy formailag független jelölteket sem indítanak a decemberi parlamenti választásokon. Az EMNP választmánya korábban arról döntött, hogy pártként nem indulnak, de nyitva hagyta annak a lehetőségét, hogy bizonyos megyékben a párt független jelölteket támogat.
Romániában december 11-én tartanak parlamenti választásokat, amelyeken a magyar politikai szervezetek közül csak az RMDSZ indul, a szövetség azonban a jelöltlistáin átengedett két - befutónak számító - helyet a Magyar Polgári Pártnak (MPP). A választásokon az ötszázalékos küszöb átlépésének csak szimbolikus jelentősége van, mert a törvény egy alternatív küszöböt is tartalmaz, amelynek átlépése az RMDSZ számára könnyen teljesíthető.
[MTI] itthon.ma

Templomfoglaló, keserű szájízzel
Az érmelléki Mihályfalván a magyar forradalom 60. évfordulóján szervezett RMDSZ-es megemlékezés idén is tartogatott némi rendhagyót, mely újfent megbolygatta a kisváros amúgy is labilis nyugalmát. 
Történt ugyanis, hogy Sass Kálmán mártír lelkész gyülekezete a vasárnap délelőtti igehirdetés után rótta le kegyeletét az 56-os emlékhelyeknél. Viszont a délutánra meghirdetett püspöki igehirdetésen csak a helyi és a megyei pártaktivisták vettek részt. 
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület pár napja újraválasztott püspökét Nyakó József mihályfalvi polgármester kereste fel hivatalában, és hívta meg a vasárnap délutáni megemlékezésre. Csűry Isván igehirdetéséről csak utólag egyeztettek a helyben szolgáló Balázsné Kiss Csilla és Balázs Dénes János lelkipásztorokkal, illetve a presbitériummal (egyháztanáccsal). Nem is annyira a lelkészházaspár megkerülése okozta a visszatetszést, inkább az esemény előző heti beharangozója, amelyet városszerte tulipános szórólapokkal próbáltak népszerűsíteni, és amelyen írva találtatott, hogy „az '56-os forradalom 60. évfordulójára rendezett megemlékezések sorában október 23-án, vasárnap a Bihar megyei és az érmihályfalvi RMDSZ-szervezet a történelmi egyházakkal karöltve tisztelegni fog hőseink és áldozataink emléke előtt”. 
Az ökuménia jegyében a tulipános „röpcédulákat” Bogdán István helybéli római katolikus plébános is osztogattatta ministránsaival a templomajtóban. Az ominózus meghívón szerepelt az is, hogy a párteseményre hivatalosak az „érmihályfalvi csoport” által érintett települések polgármesterei és lelkészei is. 
Visszakanyarodva tehát a vasárnapi megemlékezésekhez, a református gyülekezet és a polgári érzületű mihályfalviak a hagyományokhoz híven vasárnap délelőtt tisztelegtek a kommunista hatalom által meggyilkolt lelkész emléke előtt. Méltóságteljesen, visszafogottan, alakalomhoz illő igehirdetéssel, koszorúkkal emlékezve az 56-os események történelmi jelentőségére, ma is időszerű üzenetére. Balázsné Kiss Csilla az ünneplők figyelmébe ajánlotta a püspöki igehirdetést is, részvételre buzdítva a gyülekezetet és a presbitériumot egyaránt.
Azonban délután a gyülekezet, a presbitérium egy része, valamint Kovács Zoltán főgondnok is hiányzott az istentiszteletről. A megyei és a helyi pártapparátust, valamint azok családtagjait leszámítva „az ökuménia jegyében” alig mintegy huszonöt érmihályfalvi lakos szánta rá magát, hogy Cseke Attila megyei RMDSZ-elnökkel, valamint Szabó Ödön parlamenti képviselővel s ezek udvartartásával osztozzon az emlékezésben.
A meghívott lelkészeket, polgármestereket sem láttuk, kivéve Horváth Béla polgármestert és Szabó Zsolt lelkipásztort Szalacsról.
Idetartozik a tény, miszerint Sass Kálmán unokája, dr. Kiss Enikő a két esztendővel ezelőtti megemlékezésen megkérte azt a pártot, melynek értékrendje annyira sem tisztelte nagyapja emlékét, hogy nevét felvésesse a köztéri emlékműre, tehát az RMDSZ a későbbiekben tartsa magát távol minden olyan megemlékezéstől, amely meggyilkolt nagyapja nevével kapcsolatos. Ennek ellenére vasárnap a helyi és a megyei pártvezérek templomot foglaltak azon a helyen, ahol mindezidáig nem volt lehetőségük semmilyen ideológiai megnyilvánulásra, politikai kampányrendezvényre.  
Hogy Csűry István püspök mennyire látja át a helyzet súlyát, jelentőségét, nem tudni. Viszont a vasárnap délutáni pártaktivistáknak szóló igehirdetés, a távolmaradt gyülekezet, a magukat kimentő meghívottak, mind abba az irányba mutatnak, hogy általa próbált cinikusan békülni a hóhér a halottal – Jókai Annát (Ima Magyarországért) parafrazálva. 
Sütő Éva itthon.ma

Gyúljanak ki az autonómia fényei Székelyföldön!
A Székely Nemzeti Tanács kezdeményezésére ezentúl október utolsó vasárnapja Székelyföld autonómiájának napja lesz. Ennek jegyében felhívással fordultunk a világ keresztény magyar gyülekezeteihez, hogy idén október 30-án szentmiséken, istentiszteleteken imádkozzunk Székelyföld területi autonómiájáért. Szintén felhívásban, de személyes megkereséssel is kértük Székelyföld önkormányzatait, vállalkozóit, civil szervezeteit, hogy ugyanezen a napon 17,30 órától, őrtüzekkel, fáklyákkal, gyertyákkal világítsák ki Székelyföld minden települését, nyomatékosítva az autonómia iránti elkötelezettségünket, s tiltakozva a román kormány erőszakos – számunkra hátrányos – a közigazgatás átszervezését célzó tervei ellen. Levélben kértük partnerségre a politikai pártokat, szervezeteket, senkitől nem érkezett visszautasítás. Sőt, például Csíkszéken az RMDSZ közleményben is támogatta az eseményt, s ezt erősítik meg a politikai pártok közös sajtótájékoztatójával is. A rendezvényeken elhangzik a Székely Nemzeti Tanács által elkészített kiáltvány is, melyet román és angol nyelven eljuttatunk a hazai, illetve nemzetközi szervekhez, diplomáciai kirendeltségekhez.
A teljesség igénye nélkül néhány helyszínt emelünk ki, azzal az általános érvényű kéréssel, hogy a résztvevők az őrtüzek mellé is vigyenek fáklyákat, gyertyákat, és minél több, a román hatóságok által üldözött székely zászlót.
Háromszéken, Sepsiszentgyörgyön az Erzsébet parkban a 48-as emlékmű előtt gyúlnak gyertyák, Székelyföld térképét is gyertyákkal jelenítjük meg, majd ezt követően a Míves Házban nemzetközi kiállítás nyílik Alkalmazott autonómia címmel.
Sepsiszentgyörgyről élő kapcsolásban jelentkezik a Magyar Televízió is, miként a farkaslaki Gordon tetőről és Makfalváról is. A Kovásznához tartozó Csomakőrösön, miként a tavaly is, gázolajas fűrészporral kirakott Székelyföld térkép fog lobogni az őrtűz mellett, de máglyák fognak fényleni a történelmi helyszíneken is, az Óriáspince-tetőn, a Perkőn, vagy a zabolai Halom-tetőn és az ozsdolai Hilib-tetőn. Baróton a Milleneumi parkban gyúlnak fel az autonómia fényei. Marosszéken Makfalva mellett a község minden településén tüzek gyúlnak. Csíkszeredában a Mikó vár melletti parkolóban állítanak máglyát, de fénybe borul a gyönyörű Gyimesek völgye és a csíki medence is. Székelyudvarhelyen a Bethlen-negyedi parkban gyúlnak gyertyák, Székelykeresztúron a Jézuskiáltónál lobban lángra az őrtűz. A helyszínek listáját az esemény Facebook-oldalán lehet megtekinteni. A szervezők méltóságteljes tüntetésre kérik a résztvevőket, valamint arra is, hogy tartsák be a tűzrendészeti előírásokat.
Kiáltsuk együtt: Autonómiát Székelyföldnek, szabadságot a székely népnek!
Gazda Zoltán,
megbízott főszervező Erdély.ma

Révész György: sokmindenen múlik a tehetség fejlődése
Pozitív megerősítések nélkül hamar elvész a rendkívüli tehetség, de ahhoz, hogy sikereket érjen el valaki, a talentum önmagában nem elég, kell a motiváció, a sok munka és a megfelelő környezet is – egyebek közt ezekről beszélt Révész György magyarországi professzor a Pszinkron 4. rendezvénysorozat hétfői előadásán, Székelyudvarhelyen.
A tehetség felismerése a szülőkön, de jelentős mértékben a pedagógusokon is múlik – mondta Révész György, a Pécsi Tudományegyetem tanára a negyedik Pszinkron előadássorozat első, telt házas rendezvényén. Az előadó négy évtizede a tehetséggondozással foglalkozik. Mint fogalmazott: azért fontos a talentum, mert az alkotás az emberi létezés esszenciája.
„A tehetség genetikailag megalapozott adottságok, sok gyakorlat és motiváció segítségével kifejlesztett különleges képesség, melynek birtokában átlagon felüli eredményeket lehet elérni” – fogalmazta meg a tehetség pontos értelmezését az előadó. Mint elmagyarázta, a tehetséghez szükséges a genetikai háttér és a különleges képesség, de fejlesztéséhez az intelligencia mellett motiváció, illetve munka is szükséges. Rámutatott, hogy a környezet is fontos, tehát az, hogy miként reagálnak, például mennyire figyelnek fel rá és fogadják be a tehetséges gyerek kibontakozó ötleteit. „Ezzel a lehető legkönnyebben kerékbe lehet törni az ambíciót” – figyelmeztetett, és példaként említette azt, amikor gyermeki módon teszik fel kérdéseiket a kicsik, a felnőttek pedig nem fogadják türelmesen kíváncsiságukat.
„Az iskolai rendszerben szeretik az intelligens gyerekeket, mert ez nemcsak a jó tanulmányi eredményekben jelenik meg, hanem a viselkedésében is, például jobban alkalmazkodnak. Ezzel összevetve a kreatív gyerekek kitűnnek, kíváncsiskodnak, kérdéseket tesznek fel” – érzékeltette. Azt is elmondta, hogy a magyar fiatalok mintegy nyolcvan százaléka átokként tekint a tehetségre. „Ha kérdik tőlük, akkor azt mondják, hogy a tehetség azért jó, mert egy különleges létállapot, árnyaltabban látják és gazdagabban élik meg a világot, olyan dolgokat vesznek észre, amiket mások nem. Ám ez egyben árnyoldala is a tehetségnek, hiszen a többség nem kedveli az átlagtól akármilyen irányba eltérő embereket” – magyarázta, hogy miért érezhetnek így a fiatalok.
Példaként említette, hogy sok pedagógus pluszmunkaként tekinthet egy-egy kreatív diákra, hiszen több feladatot kéne előkészítenie neki, hogy lekösse a figyelmét. Éppen ezért hangsúlyozta, hogy a tehetség kialakulásában legtöbbet nyomó tényező a közeg, elsőként a szülő – aki ha nem veszi észre a gyerek tehetségét, nem foglalkozik vele –, másrészt az iskola, és a különböző intézmények is ide tartoznak.
„A szülők keveset tudnak arról, hogy a tehetséggondozás jóval az iskola előtt kezdődik, ezért fontos lenne, ha a pedagógus segítségével már óvodás korban kiderülne, mit szeretnek szívesen csinálni a kicsik. Nem kell tesztelni őket, egyszerűen figyelni kell képességeikre – mondta a szakértő. Szerinte a szakértők tehetségfelmérése lehetőséget és nem garanciát nyújt. Hangsúlyozta azt is: pozitív megerősítés nélkül a tehetség könnyen elvész.
Veres Réka Székelyhon.ro

Nincs helyünk a temetőkben
Megteltek a sepsiszentgyörgyi temetők, alig lehet végső nyughelyet találni az elhunytaknak. Ez a gond nem új keletű, de megoldást még nem találtak rá, legalábbis egyelőre. Pedig sürgős lenne, mert már tudni lehet, hogy hol és mikor fogy el az utolsó sírhely. Még akkor is, ha egyre többen vannak, akik falun, a nagyszülők, elporladt elődök közelében keresnek örök pihenőt.
A városháza kezelésében levő közös temető bővítésére évekkel ezelőtt megszületett az elképzelés: a lakott terület közelsége miatt amúgy is használatból kivont katonai lőteret szerette volna e célra megkapni az önkormányzat, de a kormány – pontosabban a honvédelmi minisztérium – különböző kifogásokkal rendre elutasította ezt a kérést. 
Két éve, 2014 októberében még úgy volt, hogy kormányhatározattal rendezik az ügyet, az akkori tárcavezető, Mircea Duşa azonban a székelyföldi románok aggodalmaira, illetve egy folyamatban levő perre hivatkozva leállította az eljárást. S bár a per tárgyát képező hét hektárt kivették az igényelt hetven hektárból, azóta semmilyen előrelépés nem történt. Az önkormányzat más terület után nézett, de eddig vevőként sem járt sikerrel. 
A szomszédos telkek tulajdonosai nemet mondtak – közölte Tóth-Birtan Csaba alpolgármester, aki épp a napokban foglalkozott ezzel. Elmondta: 8000 négyzetmétert szerettek volna megvenni a köztemető bővítésére, de az önkormányzat csak úgy vásárolhat, ha hivatalosan felértékelteti a szóban forgó ingatlant. A szakértők négyzetméterenként közel két euróban állapították meg a terület értékét, a tulajdonosok azonban hetet kérnek, ezért elmarad az adásvétel. A város még telekcserével is próbálkozik, és ha ebbe sem mennek bele az érintettek, mennek tovább, a következő terület gazdájához, Árkos felé. De ha ez sem jön össze, teljesen új területet kell azonosítani – magyarázta. A jelenlegi már nagyon rövid időre elég: az elmúlt időben több sétányt is felszámoltak, hogy sírhelyeket tudjanak biztosítani a helybelieknek, az idén a parkoló felé is terjeszkednek, de az így nyerhető 30–40 hely nagyon kevés, hiszen évente nagyjából 400 elhalálozott személyt hantolnak el a közös temetőben. Egy sírhelyet 25 évre lehet megváltani, ára jelenleg 350 lej, ehhez évente tízlejes fenntartási költséget is hozzá kell számolni.
A temetőbővítést a városban működő egyházak is kérik: a katolikus, a református és a görögkeleti felekezetek három-három, az unitárius két-, az evangélikus egyhektáros területet igényelt erre a célra a lőtérből, és nyilván egy tágas parkolóra is szükség lenne ezek mellett.  Az unitárius és evangélikus híveknek nincs külön temetőjük Sepsiszentgyörgyön, ők a városi temetőben vagy más felekezetű családtagjaik mellett, leginkább a református egyháztól váltanak sírhelyet. Kovács István unitárius lelkész úgy látja, az önkormányzat szeretné megoldani ezt a kérdést, nem rajtuk múlik, hogy nem sikerül. Zelenák József evangélikus püspökhelyettes szerint már évtizedénél hosszabb ideje kérik a saját temetőt, de hiába. Az evangélikusoknak van saját területük a városszéli gyümölcsösben, de abból nem lehet temetőt kialakítani, ezért türelmetlenül várják a bukaresti hatóságok jóváhagyását. 
Római katolikus temető egy van a megyeszékhelyen, az Erzsébet park fölött, de ott már húsz éve nem adtak el új sírhelyet; néhány régi sírban még akad egy-két hely, de az a családtagoknak sem mindig elég – közölte Szabó Lajos kanonok, aki szintén nagyon égetőnek érzi a helyzetet.  A református temetőkben még vannak helyek, de az utóbbi időben egyre gyorsabban fogynak. A Vártemplom mögött mintegy 100 sírhelyet lehet még kialakítani, ez a jelenlegi elhalálozási ütemben négy évre elegendő; ide temetkeznek a belvárosi és a Gyöngyvirág utcai reformátusok és házastársaik is – tudtuk meg Hajdú Loránd kántortól. A legalább 25 éve elhagyott sírokat is meg lehet váltani, ez esetben a meglévő földi maradványokat mélyebbre süllyesztik, és felettük új temetkezési helyet alakítanak ki. A református családok 200 lejt fizetnek egy kétszemélyes sírhelyért, a vegyes házasságban élők 300 lejt, és évente 20 lejes bérleti díjat. 
A legjobb helyzetben a szemerjai reformátusok vannak: bár a régi temető ott is megtelt – csak négy-öt régi, elhagyott sírhelyet lehet újra kiadni –, az újban még elég sok hely van: Incze Zsolt lelkész szerint a megnyitásától eltelt egy évtized alatt egyharmada fogyott el a területnek; szép számban vannak olyanok is, akik előre foglaltak. Mára azonban felgyorsult a folyamat, a városszintű hiány miatt egyre többen kérnek végső nyughelyet a Makovecz-ravatalozó körül, ezért szigorításokat vezettek be: most csak a gyülekezethez tartozó hívek bérelhetnek előre sírhelyet – 25 évre 600 lejért –, mások csak már elhunyt, protestáns hozzátartozójuk számára. 
Megkérdeztük az ortodox egyházat is: az Attila-hegyi templom papja, Groza Cristian ugyancsak helyszűkére panaszkodott. Sepsiszentgyörgy görögkeleti temetője mintegy 80 százalékban megtelt, néhány év múlva azt is bezárhatják, ezért ők is sürgetik egy új temető megnyitását. Elmondta: ők is támogatják a városvezetést abban, hogy megoldást találjon. Kevésen múlott, és nem a sepsiszentgyörgyieken – hangsúlyozta – , hogy az egykori lőtér átvétele kútba esett, pedig nagyon megfelelő hely lett volna, de az biztos, hogy már nem sokáig lehet halogatni egy új temető létrehozását. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Erdély vagy Bukarest
Háború után sok vitéz van – tartja a mondás, amelynek békeidőkhöz és a romániai valósághoz idomított változata úgy is hangozhatna, hogy választás előtt sok vitéz van.
Most éppen az RMDSZ vitézkedik erdélyi nagyvárosokban elhelyezett román nyelvű óriásplakátok révén, amelyekben egyebek mellett azt hirdetik, megmentenék Kolozsvárt Bukaresttől. Vajon szemléletváltás jele ez a szövetség magatartásában, vajon ráeszméltek végre, hogy zsákutcába vezet a Dâmbovița-parti alkupolitizálás, és végre a szókimondó, egyenes érdekképviselet kerül előtérbe? Vajon a transzilvanista románokat próbálná megszólítani a szövetség? Vagy inkább arra számít, hogy a regionalista üzenet kiüti a biztosítékot a románok körében, beindul a nacionalista-soviniszta gyűlöletkampány – az efféle hangokra nem is kellett túl sokat várni, tegnap pedig már a rendőrség is rámozdult az ügyre, és elkezdték leszedetni a hirdetéseket –, e zivatarban pedig összezár a magyarság, és fintorogva bár, de csak ráütik a pecsétet a tulipánra?
Több jel is arra utal, sokkal inkább ez utóbbi megfontolás áll az óriásplakátok mögött, és nem több egyszerű kampányfogásnál az RMDSZ Erdély felé fordulása. És nem valamiféle előítéletek, hanem az elmúlt évek során felhalmozott tapasztalat mondatja ezt velünk.
Számtalanszor láthattuk már, voksolás előtt mindig radikalizálódik a szövetség, felvállalja legmerészebb céljaink hirdetését, aztán a megmérettetés után rendszerint elfogy a bátorság, hirtelen nem lesz időszerű az addig oly lendületesen hirdetett követelés. Legutóbb az autonómia-statútummal jártunk így: az elnökválasztás előtt elkészült a dokumentum, a kampány egyik fontos témájává vált, aztán nagy csend következett, az RMDSZ képviselői csak újságírói kérdésre válaszolva beszéltek róla, és rendszerint csak azt magyarázták, miért nem időszerű elővenni, vitázni róla, benyújtani a parlamentbe. Ugyanennyire hihetetlen az is, hogy transzilvanista románokat célozna meg a szövetség: Kolozsváron jó ideje próbálkoznak egy regionalista mozgalom megerősítésével, a szövetség pedig érdeklődésének legkisebb jelét sem tanúsította eddig. Még azt sem nagyon tették szóvá, amikor a kolozsvári önkormányzat nyilvánvaló jogsértést követve el minden eszközzel akadályozni próbálta a regionalista szervezet megmozdulásait. De azért is kételkedünk az RMDSZ őszinteségében, mert 26 év alatt igazán lett volna idejük, alkalmuk megkeresni azokat az erdélyi románokat, akik szövetségeseik lehetnének ebben a küzdelemben – ehelyett a szövetség inkább Bukarestben keresett alkalmi „koalíciós” partnereket, érdekcimborákat, üzlettársakat. 
Mindez pedig egyértelműen arra utal: román hisztéria kirobbantása, a magyarok mozgósításának szándéka áll az Erdély-központú üzenetek mögött. Félő viszont, hogy miként rátelepedtek az autonómia témájára, és kampányszlogenné silányították, ugyanúgy eladják, elárulják a transzilvanista mozgalmat, még mielőtt megizmosodhatna.
Farcádi Botond Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 

A reformáció ünnepe Sepsiszentgyörgyön
A reformáció ünnepe alkalmából a sepsiszentgyörgyi evangélikus és református gyülekezetek közösen ünnepelnek öt napon át egymás templomaiban, más-más lelkipásztor igehirdetésével.  Az Isten összegyűjt címmel szervezett rendezvénysorozat a reformáció 500. évfordulóján tartandó emlékév előzöngéje kíván lenni, mondta lapunknak Incze Zsolt György, a Sepsi Református Egyházmegye esperese. A november 1-jén induló emlékévben számos rendezvénnyel kívánják majd felhívni a figyelmet a reformáció fél évezredére.
Az istentisztelet minden alkalommal 18 órakor kezdődik. A rendezvénysorozat csütörtökön indul a Gyöngyvirág utcai református templomban, igét hirdet Bucsi Zsolt vártemplomi református lelkész, előadást tart Bustya János sepsiszentkirályi lelkipásztor. Pénteken a vártemplomban Incze Zsolt szemerjai lelkész szolgál, közreműködik a városi egyesített IKE. Szombaton a szemerjai templomban Pap Attila belvárosi reformárus lelkész hirdet igét, fellép a Canticorum női kar. Vasárnap az evangélikus templomban Bancea Gábor Gyöngyvirág utcai lelkipásztor szolgál, hangversenyt tart Csendes László hegedű- és Dolores Chelariu orgonaművész. 
Hétfőn, október 31-én, a reformáció emléknapján a belvárosi református templomban tartják az úrvacsoraosztással egybekötött közös ünnepet. Igét hirdet Zelenák József sepsiszentgyörgyi lelkész, a Brassói Evangélikus Egyházmegye esperese, ágendát mond Tusa Róbert beosztott református lelkész. Ezt megelőzően 17 órakor imát mondanak a Kálvin-szobornál, onnan fáklyás felvonulás indul a Mikó-szoborhoz.
Szekeres Attila Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Lóháton az ezeréves határon
Nem mindennapi célt tűzött ki maga elé a bodoki Szellő Lovarda: lovasai négy év alatt lóháton kívánják végigjárni az ezeréves határt. Az első kilométereket már az ősszel megtették az Úz völgye–Nemere-hegység–Nagy Sándor-csúcs–Háromszéki-havasok vonalon. Tavasszal folytatják a túrát, ha teljesítik tervüket, összesen 3600 kilométert fognak végiglovagolni. Májusban kéthetes lesz a túra, az ősszel egy hónapos. A hosszú távú túrát a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatja – tudtuk meg Gajzágó Áron ötletgazdától, a lovarda tulajdonosától.
A hosszú távú lovagláshoz a lovaknak és lovasoknak is alapos felkészülésre van szükségük. A munka a tél folyamán sem szünetelhet, ezért az uzoni Béldi Pál Lovardával társultak, ugyanis ott van fedett pálya, ahol bármikor lehet edzeni. Pillanatnyilag kilenc lóval rendelkeznek, ebből hat lovagolható – mondta el Gajzágó. A programban bárki részt vehet, nyolcéves kortól fogadják a lovasokat. Ha valaki nem képzett lovas, tanulási lehetőséget is biztosítanak. Az oktatás általános, az alapvető lovas gyakorlatok mellett az ugratásba, díjlovaglásba is betekinthetnek az érdeklődők.  A távlovagláshoz jó kiindulópont Uzon, innen könnyen elérhető a Rétyi Nyír, az ottani viszonyok a környék legjobb lovaglóterepévé teszik. De jó helyszín a lovagláshoz Lisznyó, Magyarós környéke is. A felkészülés részeként ide rövidebb, négy-öt órás túrákat szerveznek, melyekre bárki benevezhet – magyarázta Gajzágó. 
A lovastúra nem csak lovaglást jelent. A többnapos kiruccanások alatti éjszakai táborozások, a vadonbeli körülmények, az egymásra utaltság szükségessé teszi a lovasok közötti összefogást, megértést, így közösségformáló szereppel is bírnak. A táborverés, a főzés, a szabad ég alatti alvás külön élményt jelent a lovasoknak. Ugyanakkor a vidékek látványosságait, történelmi jelentőségű helyeket is megismerhetnek – árulta el a részleteket a túraszervező.
Gróf Mikes Zsigmond, a Béldi Pál Lovarda (Béldi Pál székely generális II. Rákóczi György uralma idején tagja volt a 12 tagú fejedelmi tanácsnak, de kegyvesztett lett, vagyonát elkobozták, egy részét a Mikes család kapta meg, innen származik uzoni birtokuk) tulajdonosa kijelentette: örvend az együttműködésnek, az újszerű túralovaglás életet visz az uzoni kúriába is. A lovarda vendégei kihasználhatják az udvarház minden lehetőségét. A dísztermekben hamarosan állandó tárlat nyílik a fejedelemség korának tematikájával. Csoportok fogadására is felkészültek, a szállóvendégek teljes ellátást kaphatnak. 
Nem a külföldi vendégeket célozzák, a helyiek, kistérségbeliek számára kívánnak nem mindennapi lehetőséget biztosítani, számukra kívánják megnyitni az udvarházat – tudtuk meg Mikes Zsigmondtól. Hozzátette: a hosszú távú túralovagláshoz málhás lovakra is szükség van, ezek előkészítése, málházása külön szaktudást igényel. A hátaslovak felszerelésére is oda kell figyelni, a legapróbb hiba is a ló sebesüléséhez vezethet, de a lovas számára is veszélyhelyzetet hozhat, ezért az alapos felkészülés nélkülözhetetlen. Összegzésként kijelentette: a Szellő Lovardával való együttműködés nemcsak a lovaglás miatt hasznos, a kultúra, a történelem megismerése szempontjából is jelentős lehetőségeket nyújt az érdeklődőknek.
Bokor Gábor Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Megfenyegetett önkéntes
Testi sértés alkalmazásával fenyegette meg a Musai-Muszáj csoport aktivistáját a Kolozsvári Közszállítási Vállalat egyik alkalmazottja.
 Az aktivista tegnap a Com’on Kolozsvár pályázat első helyen végzett plakátkampányának hirdetőfelületet szeretett volna bérelni, de a vállalat alkalmazottja, miután észlelte a polgármesteri hivatal által jóváhagyott plakát tartalmát, leállította az engedélyeztetési folyamatot, visszakérte a korábban átadott szerződést, arra hivatkozva, hogy a kampány politikai tartalmú. Az aktivista megtagadta a szerződés visszaadását, mire a vállalat alkalmazottja azt mondta: „ne akard, hogy erőszakkal vegyem el”, és megpróbálta kivenni a szerződést az aktivista kezéből. A Musai-Muszáj mozgalom közleménye szerint megengedhetetlen, hogy egy közalkalmazott fenyegetéssel és megfélemlítéssel gyakoroljon nyomást kolozsvári polgárokra 2016-ban. A mozgalom reméli, hogy plakátkampánya végül pozitív elbírálásban részesül, az érintett közalkalmazottat pedig felelősségre vonják. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Számon kérhető lesz a kisebbségi jogok biztosítása? (Európai parlamenti javaslat)
Az európai parlamenti képviselők támogatják egy olyan európai ellenőrzési mechanizmus bevezetését, amely nyomon követi a tagállamokban a jogállamiság, a demokrácia és az alapvető emberi jogok érvényesülését – erről döntött tegnap az EP plénuma. Sógor Csaba szerint erdélyi magyar szemüvegen át nézve ez lehet az eddigi legnagyobb gyakorlati hozzájárulása az Európai Parlamentnek egy olyan uniós rendszer kidolgozásához, amely lehetővé teheti a csatlakozáskor vállalt koppenhágai kritériumok – így a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítását – utólagos felülvizsgálását és a tagállamokon való számonkérését.
Az Európai Parlament plénuma október 25-én, tegnap vitázott, majd meg is szavazta a Jelentés a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról című jelentéstervezetet. Sógor Csaba RMDSZ-es EP-képviselő szerint az erdélyi magyar érdekeket tekintve fontos előrelépés lenne egy ilyen mechanizmus bevezetése. „Támogatom egy ilyen monitoringrendszer bevezetését, és nagyon fontosnak tartom azt, hogy a tervezet kidolgozása során a nemzeti kisebbségekre vonatkozóan több fontos fejezetet is megfogalmaztunk, amelyek végül helyet kaptak ebben a dokumentumban” – magyarázta a képviselő. Sógor Csaba javaslatára az elfogadott dokumentumba belekerült, hogy az uniós polgárok 8 százaléka nemzeti kisebbséghez tartozik, és 10 százalék regionális vagy kisebbségi nyelvet beszél, viszont nincs egy uniós jogi keret a kisebbségek jogbiztonságának monitorizálására. Az erdélyi képviselő szakbizottsági munkája során azt is elérte, hogy a dokumentum hivatkozik az Európa Tanács kisebbségvédelemre vonatkozó dokumentumaira, és hangsúlyozza, hogy az egyenlő bánásmód nem privilégiuma, hanem alapvető joga kell hogy  legyen a kisebbségeknek. „Egy ilyen mechanizmusra tulajdonképpen semmi szükség sem lenne, hiszen a tagállamok a csatlakozási tárgyalások során vállalták az alapvető emberi jogok, köztük a kisebbségek jogainak biztosítását. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a csatlakozás után súlyos visszarendeződés figyelhető meg ezen a területen, az Európa Tanács monitoringjelentései vagy az Emberi Jogok Európai Bíróságának elmarasztaló ítéletei semmilyen rendszerszintű következménnyel nem járnak” – érvelt Sógor Csaba a mechanizmus bevezetésének szükségessége mellett a parlamenti vitában. Arra is kitért, hogy az EU – tartva a tagállamok reakcióitól – egyáltalán nem foglalkozott azokkal a teljesen nyilvánvaló jogsértésekkel, amelyek sajnos nem ritkák az Európai Unió területén. „Reméljük, hogy ezzel a mechanizmussal új korszak kezdődik, amely azon az alapelven nyugszik, hogy az EU teljes területén ugyanazok az alapjogok illetik meg az uniós polgárokat” – mondta az erdélyi képviselő. A jogalkotási javaslat értelmében az Európai Bizottság, egy független szakértői testület munkájára támaszkodva, éves jelentést és országspecifikus ajánlásokat készítene az EU-tagállamok helyzetéről. Az elfogadott dokumentumban az EP arra kérte az Európai Bizottságot, hogy 2017 szeptemberéig nyújtson be javaslatot a demokráciára, jogállamiságra és az alapvető jogokra vonatkozó mechanizmus létrehozására, amely „összehangolja és kiegészíti a meglévő eszközöket”. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Benyújtotta a jelölési iratokat az RMDSZ Kolozs megyei szervezete
Kovács Péter: a decentralizáció elvét támogató plakátunkat eltávolították
Az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke, Csoma Botond és Hegedüs Csilla képviselőjelöltek tegnap benyújtották Kolozsváron a prefektusi hivatalban székelő Megyei Választási Irodába (BEJ) a december 11-i parlamenti választásokon induló képviselői- és szenátorjelöltek dossziéját.
Ezt követően Csoma Botond a sajtónak elmondta: két képviselői és egy szenátori mandátumot szeretnének megszerezni a parlamenti választásokon. A városban elhelyezett RMDSZ-es pannóra (Megmentjük Kolozsvárt Bukaresttől. Adóink Erdélyt gazdagítsák, ne a fővárost) vonatkozóan Csoma Botond a sajtónak elmondta: a pénzügyi decentralizáció gondolatát a román pártok is támogatják, és ennek tartalma semmiképpen nem nevezhető szegregációs üzenetnek. „Ha több pénz maradna adólejeinkből helyi szinten, akkor meg tudnánk valósítani olyan fontos infrastruktrális beruházásokat, mint a város két terelőútja. Nem vonjuk vissza a pannót” – nyilatkozta Csoma. Szabadság (Kolozsvár)

Kolozsvári autóbuszokon szerette volna a kétnyelvűséget reklámozni a Musai-Muszáj
Kolozsvári közösségi közlekedési eszközökben szeretett volna kampányt folytatni a többnyelvű helységnévtáblák ügyében a Musai-Muszáj akciócsoport, de a közlekedési vállalat egyelőre nem tette ezt lehetővé, sőt irodájában az ügyben eljáró civil aktivistát megfenyegették - tájékoztatta a sajtót a csoport.
A Musai-Muszáj akciócsoport tájékoztatási projektje - egy közösségi szavazás nyomán - a kolozsvári polgármesteri hivataltól nyert támogatást. Így a csoport a város pénzén kezdett bele a többnyelvű helységnévtábláknak - a kolozsvári polgármesteri hivatal által 15 éve elutasított - kihelyezését elősegítő tájékoztatási kampányba. Olyan háromdimenziós reklámot készített, amelyen egyik oldalról nézve egynyelvű, másik oldalról nézve pedig többnyelvű Kolozsvár-tábla látszik, a kép két oldalán pedig román és magyar nyelvű szöveg válaszol a többnyelvű táblákkal szemben leggyakrabban hangoztatott kifogásokra.
Amint a csoport illetékese elmondta, a kolozsvári polgármesteri hivatal - a belső szabályoknak megfelelően - láttamozta a reklámot, az önkormányzat alárendeltségében működő közlekedési vállalattal csupán a reklámszerződést kellett volna megkötni. A vállalat alkalmazottja azonban a szöveget meglátván elutasította ezt, és visszakérte a szerződés - általa még alá nem írt - változatát. Akkor kezdett tettlegességgel fenyegetni, amikor a civil aktivista elutasította a szerződés visszaadását. Ezt csak azután tette meg, hogy lefényképezte a szöveget.
Az akciócsoport reményét fejezte ki, hogy a plakátkampány végül pozitív elbírálásban részesül, az érintett közalkalmazottat pedig felelősségre vonják fenyegető magatartásáért. Szabadság (Kolozsvár)

Az online környezetünkben is meg kell tanulnunk tájékozódni
Vincze Hanna Orsolyával beszélgettünk válságról, médiáról, filmekről
Oxfordban tanult, mégis a Babeş–Bolyai Tudományegyetem jelentette Vincze Hanna Orsolya számára azt az életpályát, amiben jól érzi magát. Kommunikációtudománnyal foglalkozik, néha még a népszerű sorozatokra is szakemberként reflektál. Két kislánya mellett, lopott óráiban úszik, olvas, és olykor belealszik a filmnézésbe. Szerinte nem lehetetlen ezeket a dolgokat összeegyeztetni.
– A Babeş–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) végzett magyar–angol szakon, utána történelemtudománnyal foglalkozott a Közép-európai Egyetemen (CEU), jelenleg pedig kommunikációt tanít a BBTE-n. A történelemtudomány a múltat vizsgálja, visszafele tekint, a kommunikációtudomány ezzel szemben viszonylag új szakterület és inkább előre néz. Hogyan fér meg egymás mellett ez a kettősség?
– Ezt szokás nem lineáris karriernek nevezni. Az én esetemben igazából ez csak látszat, a pályaválasztásomban van egy folytonosság. Az egyetemen régi szövegekkel foglalkoztam és ezek tanulmányozását folytattam a doktori iskolában a Közép-európai Egyetemen. Mindig is érdekelt, hogy a szövegeknek mi a helye a valóságban. A bölcsészkaron a tanulmányozott szövegek kapcsán az érdekelt, hogy milyen kontextusban, milyen céllal, milyen társadalmi valóságban, milyen beszélők közötti interakciókban születtek, mit jelentenek, mi a közük a politikai valósághoz.
Így kezdett el foglalkoztatni a kommunikációtudomány, ugyanis ezeknek a nagy kérdéseknek az újragondolását ma tulajdonképpen a kommunikációtudomány végzi. Hogy a szövegekben és a szimbolikus tartalmak egymás közötti cseréjében milyen tudás jön létre a világról, hogy milyen képeket, milyen értelmezéseket forgalmazunk, ezeket a kérdéseket ma leggyakrabban a kommunikációtudománnyal foglalkozók teszik fel. De ugyanilyen kérdéseket fel lehet tenni a történettudományban, például a politikai nyelvek elemzéseként, amivel a disszertációmban foglalkoztam, vagy az irodalomtudományban, különösen a kora modernkor tanulmányozásában.
Szeretem a szavakat tenni-venni
– Honnan jön a szöveg szeretete?
– Bármilyen területtel kezdtem foglalkozni, bármilyen kutatási kérdést fogalmaztam meg, a végeredmény mindig az lett, hogy olyan kérdésként fogalmazódott meg, olyan módszertant kerestem hozzá, amely szövegek vizsgálatát feltételezi vagy szövegszerűen vizsgálható. A doktori tanulmányaim alatt is politikai nyelvek vizsgálatával foglalkoztam, foglalkoztunk, amelyek mind szövegszerű vizsgálatok voltak. A kutatás azt vizsgálta, hogy bizonyos szavaknak, bizonyos kijelentéseknek, bizonyos beszédmódoknak egy adott politikai vagy beszélő közösségben mi a tétje, milyen jelentései vannak a beszélők számára. Mindig szerettem szövegekkel, szavakkal foglalkozni, a szavakat tenni-venni, továbbá mindig érdekelt, hogy mások mit tesznek a szavakkal.
– Voltak mentorai? Kik formálták a pályáját?
-  A középiskolás magyartanáromat, Murvai Évát mindenképpen kiemelném. Azt gondolom, az ember életére a középiskolás tanárai nagy hatással vannak.
Oxfordban volt egy tutorom, Robert J. W. Evans. Ez is egy nagyon sajátos tapasztalat. Az ott működő tutoriális rendszerről mi is szoktunk álmodozni, de sajnos csak a szakkollégiumi programok keretében tudunk valamennyire is közel kerülni ehhez, az oktatásban nem. Oxfordban mindenkinek a munkáját közelről követi egy tutor, akivel egyéni képzési terv, olvasmányok, beszélgetések során gondolkodnak együtt.
– A külföldi tapasztalatok milyen újdonságot hoztak? A kivándorlási trendek ellenére miért jött mégis haza?
– A hazaköltözésem személyes döntés volt. A doktori tanulmányaim végén már a BBTE-n dolgoztam. Úgy gondoltam, hogy ez az a karrier, ez az a pálya, amire készülök, amiben jól fogom érezni magam. Nem is volt kérdés, amikor lehetőségem volt versenyvizsgázni a BBTE-re, akkor azt megpróbáltam.
Az egyetem fiatalabb oktatóinak nagy részére igaz, hogy sokan közülük – mint a kora modernkorban – peregrinálnak (vándordiákok külföldi egyetemjárása) szerte külföldi intézményekben, és aztán hazajönnek, ahol próbálják hasznosítani a megszerzett tudást. A külföldi modellek tanulságosak. Fontosak a szakmai kapcsolatok. Ugyanakkor fontos tapasztalat látni az ottani kutatást, az igazán nagy kérdések nagy lélegzetű megfogalmazását. A nagynevű egyetemeken sokkal bátrabban tesznek fel nagy kérdéseket.
Az oktatás szervezésében is hasznos tapasztalatok ezek. Amikor azon gondolkodunk, hogy milyen lesz az oktatás a jövőben, hogyan lehetne azt személyre szabottabbá tenni, hogy milyen lehetne a tehetséggondozás, hogyan kell a kiemelkedő diákokkal foglalkozni – ezen kérdések megválaszolásában nyilván ezek a tapasztalatok nagyon fontosak.
Válság-karácsonyokról, rendszerváltásról
– Van-e olyan kutatása, ami közel áll a szívéhez?
– 2011–2013 között azzal foglalkoztam, hogy a gazdasági válságnak milyen volt a média-reprezentációja, hogy milyen nyelven tudtunk erről beszélni. Izgalmas volt látni, ahogyan ez a „válság” metafora általános hírkeretté vált. Az történt a romániai médiában 2009–2010 között, hogy ezt a kifejezést a valóság nagyon különböző aspektusaira használtuk: a karácsonyi ünnepek válság-karácsonyok voltak, de a politikai valóságot, az államapparátus, az államigazgatás szükségesnek tűnő reformját is válság-diskurzusokkal lehetett leírni. Arról is beszéltek, hogy milyen jó a válság, mert ennek nyomán befejezhetjük azt az átmenetet, amit még 1989-ben kezdtünk el. Ez azért érdekes, mert a kutatásban azt láttuk, hogy a média-diskurzusnak egy eleme tulajdonképpen a valóság értelmezésének és keretbe helyezésének egy módja, ami generikus hírkeretté tud válni. Ez sajátos ablakot nyit a világra, és a világról való tudásunk egy sajátos formája jön benne létre.
Youtube-ról tájékozódnak a fiatalok
– A kommunikációs technikák elég gyorsan változnak. Hol van ma a kommunikációnak, a médiának a helye a társadalomban?
– Az nyilvánvaló, hogy a tömegkommunikáció átalakulóban van. Az internet, különösen a részvételen alapuló új média felületek nagy kihívást jelentenek mind a média mögött álló hagyományos üzleti modellek számára, mind az újságírás, mint hivatás számára. Valamennyien részt veszünk a hírek előállításának, megosztásának, terjesztésének, értelmezésének a folyamatában. A kortárs hírkultúrában a híreknek sajátos, új műfajai jönnek létre.
A fiatal hírfogyasztók egyre nagyobb hányada mondja például azt, hogy a világ dolgairól szatirikus, ironikus formájú, műfajú tartalmak segítségével értesül. Egyre többen mondják, hogy kizárólag online tájékozódnak, hogy például youtube-csatornákat követnek. A hagyományos értelemben vett hírek minthogyha veszítenének a közéleti tudásunk, a világról alkotott tudásunk fölötti monopóliumából. Ugyanakkor a világról és a közéletről való tudásnak új, izgalmasabbnál izgalmasabb formái jönnek létre. Amikor a szakkollégiumi hallgatók témaválasztásait figyeljük, látjuk, hogy milyen újabb és újabb témák érdeklik őket. Újabb és újabb felületeken keresik azt, hogy hol lehet tájékozódni vagy tartalmat megosztani. Ezek olyan változások, amelyek átalakítják az üzleti modellt, de átalakítják a hivatást, a szakmát is. 
Ezt belülről igen sokan úgy élik meg – tudjuk beszámolókból, újságírókkal készített interjúkból –, mint egy destabilizáló folyamatot. Ugyanakkor roppant izgalmas az a mód, ahogyan egyre szélesebb közeg vehet részt ebben a folyamatban. Mindezt az árnyoldalaival együtt látjuk: pont azért, mert a tudás forgalmazásában egyre többen vesznek részt, már el kellett volna kezdeni azt a folyamatot, amikor az online-nal kapcsolatos készségeket az iskolában tanítjuk. Ahogy a természeti környezetünkben megtanulunk tájékozódni, ugyanúgy meg kell tanítani a diákokat tájékozódni az online környezetben. El kell sajátítani például azokat a tartalom megosztására vonatkozó etikai normákat, amelyeket hagyományosan az újságíró iskolában tanultak meg a hallgatók. Meg kell tanítani normákat arra vonatkozóan, hogy milyen képeket lehet megosztani a nagy közönséggel, az internet potenciálisan végtelen közösségével. Itt lesznek újabb kihívások a közoktatás, a tanári hivatás, az iskolai curriculum számára is.
– Ha már a tanári hivatásnál tartunk, nőként tapasztalta az „üvegplafon” jelenséget (láthatatlan előrehaladási korlát)?
– Közvetlen módon nem. Nálunk a tanszéken nagyon empatikus és segítő kollegiális háló vesz körül. Volt olyan, hogy az órarend aszerint készült, hogy nekem milyen kötelezettségeim vannak otthon: figyelembe vették, hogy a gyermekeimet ki kell vennem az óvodából, iskolából. Tény, hogy az embernek a családban betöltött szerepe, az élethelyzetek változása átalakítja az időbeosztást, a munkára fordítható időt. Nem lehetetlen ezeket a dolgokat összeegyeztetni. Rugalmasságot igényel az intézmény részéről is, de az egyetemi közegben ez megvalósítható.
„Szeretek sorozatokat nézni”
– Mit csinál, amikor éppen nem kutat, nem tanít?
– Kicsi gyermekeim vannak, két kislányom. Ez pillanatnyilag nagyjából teljesen kitölti a nem munkával töltött időnket. Vannak lopott óráim, amikor például a lányom úszótanfolyamra jár, én is elmegyek úszni. Igyekszünk együtt tölteni minél több tartalmas időt.
Nagyon szeretek jó kortárs magyar irodalmat olvasni, de érdekelnek a kortárs populáris jelenségek is. Valószínűleg a szakmámból adódóan, a kortárs kommunikációs jelenségek iránti érdeklődésemnek köszönhetően lelkes fogyasztója vagyok a populáris kultúrának: szeretek sorozatokat nézni, és lelkes olvasója vagyok a kortárs sikerkönyveknek is. Valaki azt mondta, hogyha Dickens ma írna, akkor filmforgatókönyvet írna, nem regényt: szeretek olyan sorozatokat nézni, amik helyenként olyanok, mintha Dickens írta volna a forgatókönyvet. A teljes igazság persze az, hogy néha belealszom a filmekbe.
Nyilván ezeket az ember néha szakmai szemmel nézi. Feltűnik például, hogy a Kártyavár (House of cards) című filmre való utalások hogyan válnak részeivé a kortárs események értelmezésének. Volt, hogy a The Guardian cikke úgy magyarázta el a nem amerikai olvasóközönség számára az amerikai elnökválasztásban történteket, hogy azt a filmben történtekhez hasonlította. Olyan hivatkozási alappá válik így a film, ami a nagyközönség számára is egy működő értelmezési keretet nyújt. Nyilván szatirikus, ironikus formában, de értelmezési kereteket forgalmaznak ezek az új médiumok, ami által a fogyasztók számára értelmezhetővé válik a valóság.
Vincze Hanna Orsolya
• 1977-ben született Marosvásárhelyen
• egyetemi tanulmányait a kolozsvári BBTE Bölcsészettudományi Karán végezte
• 2008-ban szerezte doktori fokozatát a budapesti Közép-európai Egyetemen (CEU)
• 2005–2006-ban Oxfordban Chevening ösztöndíjas
• a BBTE Politika-, Közigazgatás és Kommunikációtudományi Karának habilitált egyetemi docense • kutatási területei: kortárs hírkultúra, politikai eszmetörténet
SZÁSZ ISTVÁN SZILÁRD Szabadság (Kolozsvár)

Könyvbemutató a Jelen Ház kávézójában
Mit üzen nekünk Benedek István?
Intim környezetben zajlott a hétfő esti könyvbemutató. Egyrészt a hely szűkössége miatt, de azért is, mert csupa, az irodalom és a közösségi találkozók iránt érdeklődő ember volt jelen (akik azonnal reagáltak – élvezetes pillanat volt – egy bemutatás közben elhangzott bakira): nélkülük nem lehetne Aradon, meg másutt sem „magyar élet”.  
A Krónikásnak azonban az fészkelődik a fejében, párhuzamot vonva az egykori és mai Belényes között: meddig lesz ez így? Benedek István, például, belényesi magyar kaszinóról ír az 1930-as években. Két-három évtized múltán lesz-e háromtucatnyi ember Aradon egy magyarul megjelent könyv bemutatóján?
Sz. Benedek István Németországban élő ny. vegyész és mellesleg (?) író (több, itt megjelent könyv bemutatójáról, az idősebbek némelyikének egykori aradi középiskolás diáktársaként ismerős szerző) édesapjának, Benedek Istvánnak egykori (elveszett) naplójegyzeteit reprodukálta, és rendezte sajtó alá (Feljegyzések Hazámból, „Biharországból”). A Hazám nagybetűje aligha véletlen, az idézőjeles „Biharország” sem: a Trianon után kettészakadt nagyobb háromnegyede Romániához, kisebb, mintegy negyedrésze Magyarországhoz került.
Benedek István, a Belényesújlakon szegénysorsú családban született, majd ügyvédként a vidéki kisváros Belényes vezető magyar értelmiségévé felemelkedő élettörténetének egy, az 1944-ig terjedő részét („minden ember élete egy regény”) tárja fel ez a könyv, amelyet Bege Magdolna (a Nyugati Jelen főszerkesztője), valamint a kötet – az Irodalmi Jelen Könyvek idei sorozatában való megjelenését és bemutatóját is szorgalmazó Réhon József ny. tanár és Jámbor Gyula újságíró közötti beszélgetés igyekezett közelebb vinni az olvasóhoz. Remélhetőleg valamelyes sikerrel.
BENEDEK ISTVÁN Hát ezt még meddig látjuk itt? - Feljegyzések Hazámból, „Biharországból” I. rész (1907-1944) /IRODALMI JELEN KÖNYVEK, Nagyvárad, 2016/ Nyugati Jelen (Arad)

Gulyás Gergely Kolozsváron: a ma vesztesei a holnap győztesei lehetnek
Gulyás Gergely szerint az 1956-os forradalomból fakadt mai szabadság azt bizonyítja, hogy a ma vesztesei a holnap győztesei lehetnek, a rab nép szabaddá válhat, a reménytelenséget felválthatja a remény.
Az Országgyűlés alelnöke a forradalom jubileuma alkalmából a Kolozsvári Magyar Operában tartott ünnepi gálaelőadáson mondott beszédében kijelentette: „a magyar nemzet 1956-ban az igazság mellett állt, és a szabadságszerető emberek szolidaritása ellenére egyedül maradt”. De jobb egyedül maradni, mint hazugságban élni, mivel tudjuk: az igazság mögött nem mindig áll többség – tette hozzá.
Megemlítette, hogy a magyar forradalom Romániában is felébresztette a szabadságvágyat. A budapesti események „határon túli fogadtatása mutatta meg, hogy az anyaország államának hűtlensége a nemzethez nem számolta fel a nemzeti összetartozást”. Hozzátette: noha Romániában a kommunista erőszakszerveknek már csírájában sikerült elfojtaniuk a kolozsvári, temesvári diákmegmozdulásokat, a megtorlás itt sem maradt el. A forradalom a román kommunista vezetésnek „ürügyet szolgáltatott a rendszerellenes magyarokkal és románokkal való leszámolásra, és arra is, hogy az elkövetkező évtizedekben végletesen megnehezítse a kisebbségi magyar létet”.
Gulyás Gergely emlékeztetett arra, hogy a magyar forradalom volt az ürügy Szoboszlai Aladár és társai, valamint Sass Kálmán és társai elleni koncepciós perekre, amelyek végén emberek tucatját végezték ki. A forradalom volt ugyanakkor az ürügy a magyar nyelvű kolozsvári Bolyai Tudományegyetem megszüntetésére is. Megemlítette: az Erdélyben kivégzettek nyughelye máig ismeretlen, „úgy adták életüket a szabadságért, hogy hamvaik előtt hat évtized után sem lehet főhajtással tisztelegni” és Sass Kálmán rehabilitációjára máig nem került sor.
Az Országgyűlés alelnöke kitért arra, hogy a mártírság csak a legnehezebb korok hőseinek jut osztályrészül. Könnyebb korok kisebb áldozatot kívánnak. „Ma az áldozat a szülőföldön maradás, a hazatérés, a nemzet nyelvének, kulturális önazonosságának, a nemzeti alapon álló sokszínűségnek a megőrzése, ezen belül a magyar világ ápolása és megtartása” – fogalmazott.
Cseh Tamás egyik dalát idézve kérdezte: száz év múlva ki tud majd itt magyarul? „Ha mindent megteszünk azért, hogy Cseh Tamás kérdésére száz év múlva is magyarul válaszoljanak, saját korunk megmaradásra felhívó parancsát teljesítjük” – jelentette ki Kolozsváron Gulyás Gergely. A rendezvény másik szónoka, Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja arra emlékeztetett, hogy évtizedeken át csak suttogva lehetett beszélni 1956-ról. Azt a felemelő élményt idézte, amelyet 1990-ben országgyűlési képviselőként élt át a forradalom évfordulóját nemzeti ünneppé nyilvánító törvény megszavazásakor. Az ünnepi gálán a Kolozsvári Magyar Opera zenekara énekkara és énekesei adták elő Beethoven Egmont nyitányát és Mozart Requiemjét, és Marosán Csaba színművész elszavalta Faludy György 1956, te csillag című versét.
Kolozsváron egész nap megemlékező rendezvények követték egymást. A déli órákban koszorúzást tartottak a sétatéri 56-os emlékműnél, délután pedig a központi unitárius templomban ökumenikus istentiszteleten emlékeztek meg a hatvan évvel ezelőtti forradalomról. A Kincses Kolozsvár Egyesület és partnerei szervezésében a városban 37 programot felölelő rendezvénysorozat keretében idézik október 12. és november 21. között az 1956-os magyar forradalmat és annak erdélyi, romániai vonatkozásait.
MTI | Krónika (Kolozsvár)

Egyháztörténeti konferencia a Posticumban
Történelmi változás és az egyházak történelmisége címmel interdiszciplináris egyháztörténeti konferenciának ad helyet október 27–29. között a nagyváradi Posticum Ifjúsági és Kulturális Központ (Nagyatádi Szabó István, ma Teiului u. 26. sz.).
Az öt éve megszakítás nélkül megrendezésre kerülő konferencia több mint tudományos ülésszak, mivel hátterében folyamatosan működő kutatói csoport és műhelymunka áll. Az idei rendezvény a történetiség, a változások és az egyházak nagy történelmi fordulópontok alkalmával ezekre adott válaszának kérdéskörét járja végig. A rendezvény ez évben két újdonsággal is szolgál. A neves hazai és magyarországi kutatók a történetiség és változás kérdését interdiszciplinárisan közelítik meg, bemutatva az egyháztörténet, történettudomány, vallás-szociológia és a teológia e kérdéskörben elért legfontosabb vonatkozó eredményeit. A konferencia vizsgálódásainak időbeli kerete is tágabbra szabott a korábbiaknál. Az eddig hagyományosan 20. századra összpontosító műhelymunka most nagyobb időintervallumot ölel fel, hogy a nagy horderejű történelmi változások okai és hatásai megfelelően tetten érhetők lehessenek.
A konferencia a nagyváradi Posticum Egyháztörténeti és Társadalomtudományi Intézet, a budapesti Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, a Pécsi Egyháztörténeti Intézet és a szintén nagyváradi Szacsvay Akadémia szervezésében valósul meg. A részletes program az alábbiakban olvasható.
Október 27., csütörtök:  a konferenciát megnyitja Nagy Mihály Zoltán, a Román Kulturális Intézet alelnöke; könyvbemutató következik: Bánkuti Gábor A romániai jezsuiták a 20. században, Csibi Norbert és Vértesi Lázár „A világháború kálváriáját járva…” A Pécsi Egyházmegye és az első világháború. A köteteket bemutatja: Nagy Mihály Zoltán és Bánkuti Gábor.
Október 28., péntek:  Bánkuti Gábor (történész, PTE BTK Történettudományi Intézet Modernkori Történeti Tanszék): A keresztény egyházak és a történeti változás problémája – előhang és kérdésfelvetés; Görföl Tibor (teológus, Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola): A kereszténység intézményes, doktrinális és vallásgyakorlási változásai a történelemben; Rosta Gergely (vallásszociológus, Westfälische Wilhelms-Universität Exzellenzcluster „Religion und Politik”, PPKE Szociológiai Intézet): Vallási változás Kelet- és Közép-Európában a vallásszociológus szemével; Kiss Dénes (szociológus, Babeş–Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár): Vallási változás Romániában. Felekezeti struktúra, vallási mozgalmak és a vallásosság változásai: Bögre Zsuzsanna; Izsák Anikó-Borbála (doktorandusz, ELTE BTK Történelemtudományi Doktori Iskola): A katolikus egyház helye az 1930-as évek erdélyi magyar szellemi életében; Kicsi Noémi (doktorandusz, BBTE Hungarológia Doktori Iskola; könyvtáros, előadótanár, Kántor-Tanítóképző Főiskola, Marosvásárhely): Konfliktusforrások és útkeresések a pap–kántortanító viszonyában két „Református Szemle”-beli cikk/tanulmány alapján; Lőrincz D. József (politológus, BBTE Politológia Tanszék, Kolozsvár): A népszolgálat társadalom- és emberképe; Nagy Károly Zsolt antropológus, református teológus, MTA BTK Néprajztudományi Intézet, Sárospataki Református Teológia): Vakok és látók. A valóság (át)értelmezése a református egyház belső nyelvhasználatában az 1950-es években; Horváth Gergely Krisztián (történész, MTA BTK–NEB Vidéktörténeti Témacsoport főmunkatárs): Vallásszabadság a végeken. „Tapasztalati tér” és „várakozási horizont” egy falusi plébános életében (1950–60-as évek); Gárdonyi Máté (történész, teológus, Siófok-Kiliti plébános, Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola): Kontinuitás és változás a plébániai életben.
Október 29., szombat:  Szabó Csaba (történész, levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár): „…rejtett papi életemben végeztem a legtöbb lelkipásztori munkát…”: Egy premontrei szerzetes a 20. század második felében; Gőzsy Zoltán (történész, PTE BTK Történettudományi Intézet Újkortörténeti Tanszék): A katolikus klérus pozíciója és funkciója a 18–19. században – a változások értelmezése; Bögre Zsuzsanna (szociológus, PPKE Szociológiai Intézet): Az interdiszciplinaritás előnye és hátránya – módszertani megfontolások a szociológus szemével; Gyarmati György (történész, PTE BTK Történettudományi Intézet Modernkori Történeti Tanszék; főigazgató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára): Hit, ráció és a történelmi igazság szentháromsága. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Balladamondók földje
Igaz, Háromszéket a balladák földjének szokták nevezni, de mostanság annyira megnőtt az előadók száma, hogy nyugodtan mondhatjuk balladamondók földjének is. Mintegy két évtizede nagy nehezen sikerült meggyőznöm az ilyen versenyek szervezőit, hogy a sok nyelvi vetélkedő, mesemondó-, ének- és dalversenyek mellé iktassuk be ezt is, mert ha népszerűsége nem is vetekszik a többi műfajéval, azért ott a helye azok között, mondani és mondatni kell, mert a népi irodalom legcsiszoltabb, gyémánt fényességű darabjai ezek a népballadák. 
És lám, nem volt hiábavaló az akkori harc: mára az egyik legrangosabb eseménynek számít, s időközben országos szintűvé növekedett, hozzák mindenhonnan a ragyogó, csillogó népballadákat, s akik mondják, előadják, azoknak a hangján, viseletén, viselkedésén érződik, látszik, hogy számukra igazi ünnep a balladamondás. Így volt ez most, az elmúlt hét végén is. 
A Kós Károly Szakközépiskola adott helyet idén is a megyei megmérettetésnek, s legalább száz kisebb és nagyobb iskolás öltözött díszbe, ki székelyruhában, ki magyaros viseletben, ki sötét öltözetben mondta el meséjét, balladáját, s milyen jó, hogy jó néhány éve a balladamondás mellé felzárkózott a balladaéneklés is. Ez a százas szám egyébként megsokszorozható, mert korábban zajlottak az iskolai meg a körzeti szakaszok, s csak a legrátermettebbek, a pillanatnyilag leginkább formában lévők lépték át az említett színhely küszöbét. És hogy mennyire fontos a szülőknek is: pár nappal ezelőtt előkészítő osztályos gyerek apukája keresett meg, hogy valahogy intézném el, kicsi leánykája jusson tovább, mert igen-igen szeret mesét mondani, s erősen búsul, mert csupán második lett… Tájékoztathatom, hogy nem tudtam elintézni, de ez ne szegje kedvét a kis mesemondónak, mert jövőben meg azután és még azután is lesznek mesemondó vetélkedők.
E kis jegyzetben nincs lehetőség felsorolni a neveket, legszívesebben ideírnám mind a százegynéhány nevet, hadd tudjuk meg, hogy csodálatos világba léptek be ezen a délutánon: a mesék és balladák mindent átölelő, minden bút-bánatot feledtető birodalmába. (A díjazottak nevét egyik közelebbi lapszámunkban közöljük.)
Péter Sándor Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 

Befejezetlen beruházások
Az ország fejlődéséről tárgyaltak a hazai magyar közgazdászok 
Románia gazdasági fejlődésének kilátásait elemezték az ország magyar közgazdászai, valamint neves hazai és külföldi gazdasági szakemberek. A Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) Bukarestben szervezte legnagyobb éves rendezvényét, a 25. Közgazdász Vándorgyűlést.
A találkozó első plenáris előadásában dr. Kerekes Kinga egyetemi docens rámutatott: manapság egyaránt nehéz munkaerőt és munkahelyet találni. A helyzetet rontja, hogy a munkaadók és a munkavállalók teljesen eltérő szempontból vizsgálják a kérdést. Barabás László, az Accenture solution architect managere rámutatott: a munkaadó csak kínál, de a munkavállaló választ. Kuti Géza szociológus arra figyelmeztetett, hogy a pénz önmagában nem motivál. A jó munkaerő megszerzéséhez és megtartásához sokkal inkább hozzájárul a játékos környezet vagy a rugalmas munkavégzés.
Átgondolatlan törvények, befejezetlen beruházások
„Románia a negyvenezer befejezetlen beruházás és a hatástanulmányok nélküli döntések országa, átgondolatlan törvényekkel és bankellenes hangulatkeltéssel veszélyeztetik a pénzintézetek működését”, mutatott rá Steven van Groningen. A Raiffeisen Bank Románia vezérigazgatója szerint az országnak megvannak az adottságai, hogy az uniós top 10-ben benne legyen, de ehhez elsősorban az infrastruktúra, a népességi- és humántőke, valamint a magán- és közszféra hatékonyságára kellene összpontosítania. 
Dumitru Ion, a Kompass&DoingBusiness.ro vezérigazgatója szerint Romániának akkor lesz valós gazdasági növekedése, ha annak számottevő részét a kis- és középvállalkozások biztosítják, de ez idén alig több mint 1 százalék. 
A Közgazdász Vándorgyűlésen szó esett az úgynevezett szociális vállalkozások fontosságáról és életképességéről. Somai József, az RMKT tiszteletbeli elnöke szerint az 1990 előtti erőltetett szövetkezetesítésnek máig érződik a negatív hatása, a társadalom nehezen fogadja be a közösségi szövetkezetek fogalmát. 
Német Dániel, az Ususty Fenntartható Innovációs ügynökség alapítója szerint arra kell rájöjjön mindenki, hogy egyetlen vállalkozásnak sincs értelme, ha nem teremt közösségi értéket. 
Románia erőssége a humán tőke, gyengéje a politikum és a bürokrácia  
A Romániában vállalkozó külföldieket megszólaltató angol nyelvű szekcióban a meghívottak egyetértettek abban, hogy Románia erőssége a humán tőke, mert az emberek rugalmasak, tanulékonyak és okosak. Problémát jelentenek viszont a törvényhozási hibák, a politikusok felelősségének hiánya, a hivatalok bürokráciája és össze nem hangoltsága. A külföldi befektetők szerint szakítani kellene a jelenlegi, hazugságokon alapuló eladással. A résztvevők gyakorlati tanácsokat is kaptak az online marketingről, így megtudhatták, hogy Romániában többen kattintanak a „leárazás” címszóra, mint Németországban, és hogy az eredményes hirdetésben kell legyen legalább egy szám, az első sor a termékről szóljon, az utolsó a cégről.
A 25. Közgazdász Vándorgyűlésen az RMKT Wesselényi Miklós díját Kató Béla erdélyi református püspöknek ítélték. Szécsi Kálmán, az RMKT tiszteletbeli elnöke laudációjában elmondta: Kató Béla elsők között mutatott példát, közösségi projektekbe irányította a támogatásokat, tehetséges fiatalokkal vette körül magát, létrehozta az illyefalvi LAM Alapítványt és a LAM Mikrohitel Rt.-t, és sok értéket adott hozzá a romániai magyarság gazdasági fejlődéséhez, célszerűen hasznosította a visszaszerzett egyházi ingatlanokat. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

„Mellettük élünk, és nem ismerjük őket” - szlovák irodalomról a Látó irodalmi estjén
A Kós Károly Akadémia és a Látó szépirodalmi folyóirat közös irodalmi estet szervezett kedden a marosvásárhelyi Kultúrpalota kistermében A legkisebb lépéscímmel, szlovákok és magyarok kapcsolatáról, mai szlovák irodalomról.
A rendezvény első részében Markó Béla beszélgetett Szigeti László íróval, a pozsonyi Kalligram Könyvkiadó alapító igazgatójával, szerkesztőjével szlovákok és magyarok 21. századi kapcsolatáról. Kérdésként merült fel többek közt az, hogy melyik a járhatóbb út két nép, nemzet között: a politika, vagy a kultúra.
Az erdélyi magyarok oly keveset tudnak a szlovák irodalomról, mint a felvidéki magyarok a románról – hangzott el a beszélgetés elején, amikor Markó Béla arra hívta fel a figyelmet, hogy úgy élünk itt Közép-Kelet-Európa, vagy inkább Kelet-Európa e bizonyos térségében, hogy alig, vagy szinte semmit nem tudunk egymásról.
A politika és a kultúra évszázadok óta inkább összekeveredik Európának ebben a sarkában, mint a fejlettebb demokráciákban – fogalmazott Szigeti László, aki szerint a politika marginalizálta a kultúrát. Markó szerint Szigeti a híd szerepét tölti be, bár ezt a kifejezést is, sok máshoz hasonlóan „lejárattuk” – mondta.
Szigeti arról beszélt, hogy mindig utálta a verekedést és – talán gyávaságból –, mindig arra törekedett, hogy összehozza az embereket és elkerülje az összeütközéseket. Ahol a nemzet fogalma csak arra jó, hogy vitakozzanak, nehéz a munka, az ideológiai megközelítés eltorzítja a valóságot – figyelmeztett. Erre az estre azért kerülhetett sor, mert a szlovákiai nem-szlovákok, fordítók, szerzők, felhívták a figyelmet a szlovák irodalomra – mutatott rá Markó.
Az est második felében Láng Zsolt, a Látó szerkesztője a mai szlovák irodalomról beszélgetett a jelenlevő szerzőkkel és szerkesztőkkel: Eva Andrejcakovaval, Deák Renátával, Demény Péterrel, Gálfalvi Ágnessel, Görözdi Judittal, György Norberttel, Karádi Évával, Paszmár Líviával, Vida Gáborral.
A Látó a szlovák irodalomnak szentelte áprilisi számát. A SzlovákLátó című lapszámban többek közt Milan Kraus, Peter Kerekes, Maros Krajnak, Peter Balko, Daniel Hevier, Pavel Vilikovsky írásai olvashatók.
Demény Péter ajánlója a SzlovákLátó című tematikus lapszám kapcsán: „...szlovák számunkból Peter Balko szövege, az Anno Losoncon című regény részlete az egyik legérdekesebb. Alulnézetből és finom, de harapós humorral szól egy kétnyelvű közeg érdekes borzalmairól, hiszen Frantiskát a falubeliek kicsalogatják a rétre, megkövezik és megeszik. A falubeliek kegyetlensége azonban meg sem közelíti a politikusokét, és azét a mentalitásét, amely nem enged elmozdulni valahonnan. Ezt elemzi Daniela Kapitanova Az ő Komáromuk és az én Trianonom című szép esszéje Beke Zsolt fordításában. A "valahonnan" persze az ellenségeskedés, a történelem mint labdarúgó mérkőzés szemlélete. Ez elől nincs menekvés, illetve tán csak úgy, hogy valami szomorú tárgyilagossággal elemezzük, mint Kapitanova. Miközben Németh Zoltán és Tóth László bevezetőit olvastam a szlovák irodalomba, meg Lubomir Machala írását arról, vajon tényleg olyan jó-e Huncik Péter könyve, mint amilyen sikeres, azon töprengtem, a szlovákok hasonlítanak a románokhoz: mellettük élünk, és nem ismerjük őket."
Antal Erika maszol.ro