Bővíti hazai üzletláncait, emellett Ukrajnában is nyitna boltokat a több mint 600 alkalmazottat foglalkoztató kézdivásárhelyi Secuiana Rt, az idén 40 éves nadrággyár – adta hírül Dobra László, a vállalat igazgatója. Jelenleg saját üzlethálózatukban értékesítik termékeik mintegy 60 százalékát, a többit exportálják. A gyár magánosítása 1992-ben történt, ekkor jött létre a Secuiana Rt. Az alkalmazottak és a vezetőség vásárolta fel a részvényeket. A magánosítás után a gyár rohamos fejlődésnek indult, új nadrággyárakat indítottak Esztelneken, Bereckben és Sepsiszentgyörgyön. /Gyergyai Csaba: Székely nadrág Ukrajnában? = Krónika (Kolozsvár), aug. 12./

Székelyudvarhelyen a Míves Emberek Sokadalma zárónapján bemutatták Józsa Márta Amíg a nagymami megkerül című kötetét, a szerzővel Tömöry Péter író-rendező beszélgetett. Tömöry szerint a könyv stilárisan szinte semmihez sem hasonlítható, a szerző pedig közép-európai diktatúraregényként határozta meg alkotását. A kolozsvári születésű Józsa Márta 1983-ban települt Magyarországra, jelenleg a Magyar Televízió Az este című műsorának felelős szerkesztője. A színészvetélkedő minden évben a rendezvény-sorozat fénypontjának számít. Idén kilencedik alkalommal szervezték meg a vetélkedőt: 13 résztvevő 12 miniprodukcióját láthatták az érdeklődők. A színészvetélkedő első díját 100 ezer forint értékben Szalma Hajnalka, az udvarhelyi Tomcsa Sándor színház ex-tagja nyerte, a zsűri 40 ezer forintos különdíját pedig Nagy Péter, a zalaegerszegi Hevesi Sándor színház tagja kapta. A szintén 40 ezer forintos közönségdíjat Tóth Szabolcs, alias TSz, a Szomszédnéni Produkciós iroda egyik tagja nyerte el /Köllő Katalin: Színészvetélkedővel zárult a Sokadalom. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 12./

,,Fontosnak tartjuk az igazságügyi rendszer teljes politikamentességét. Ennek megvalósításához azonban hatékony, működőképes és stabil igazságügyi intézményrendszerre van szükség. A politikától való elhatárolódásnak a főügyészség és az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság szintjén is meg kell történnie" – szögezte le az államfővel folytatott tanácskozás után Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke. Az RMDSZ ugyanakkor szorgalmazza új büntető törvénykönyv, valamint büntetőjogi eljárás kidolgozását. /Decentralizáció a korrupció ellen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 13./

Politikai csatározások miatt kerülhet pénzügyi válságba a halmozottan sérült gyermekekkel foglalkozó, baróti székhelyű Hisszük, Hogy Fontosak Egyesület (HHFE), miután a városi tanács nem szavazta meg a civil szervezet támogatásáról szóló szerződést. A képviselő-testület RMDSZ-frakciója ugyanis kifogásokat támasztott Nagy István független polgármester előterjesztésével szemben: míg a független elöljáró négy, addig az RMDSZ csak egy évre kötne szerződést az egyesület két alkalmazottja bérének a folyósítására. Miután egyik álláspont sem ért el elegendő szavazatot, a városatyák nem fogadták el a 2007. december 31-én lejárt támogatási szerződés meghosszabbításáról szóló határozatot. „Hihetetlen volt. Számomra érthetetlen, hogy lehet így kezelni olyan civil szervezet munkáját, amelyik halmozottan sérült gyermekek életét igyekszik emberibbé, elviselhetőbbé tenni” – panaszolta Cseresznyés Emília, a HHFE elnöke. A HHFE-t 1995 őszén hozta létre, és 2002-ben indította be ténylegesen a baróti Tóth Laura. A rákban tavaly fiatalon elhunyt gyógypedagógus munkáját két kollégája folytatja. /Emberség a politika oltárán. = Krónika (Kolozsvár), aug. 13./

A Csak tiszta forrásból harmadik alkalommal szervezett „Hagyományművelő családi héten” Lázárfalván népdal, népmese, rovásírás és szövés volt a programkínálat július 21–27. között. A foglalkozásokat játékkal színesítették. Magyarországról érkeztek táborozók, a falubeli vendéglátóknál szálltak meg. Budai Ilona népdalénekes moldvai, szatmári és bukovinai népdalokat tanított. Miskolczi Katalin, a tábor alapítója a citerázást vezette. A fiatalok a székelydályai mennyezet képeit tanulmányozták. A Borvízforrás Kulturális Alapítvány szervezésében zajló tábor idén is elérte célját, tartalmas nyári elfoglaltságot nyújtott, gyarapította a magyarság történelméről és kultúrtörténetünkről való ismereteket. /Hagyományművelők tábora Lázárfalván. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 13./

Korond első írásos említésének 675. évfordulója alkalmából képzőművészeti tárlat nyílt a művelődési házban, Benczédi Sándor, Páll Lajos, Józsa Judit, Kedei Zoltán, Láng Eszter, Tóth Ferenc, Venczel Árpád és Vinczeffy László munkáiból. A képzőművészeti galéria első kiállítója a 70 éves Páll Lajos volt, aztán Tóth Ferenc mutatkozott be festményeivel, majd a gyermeknap alkalmából Forró Ágnes, Kuti Botond és Molnos Zoltán mese- és mondaillusztrációival. A tizennyolcadik évét betöltő korondi Hazanéző folyóirat idei második számában tizenöt szerzőt mutat be azok közül, akik alkotásaikkal, kutatómunkájukkal, közéleti tevékenységükkel öregbítették a nagy fazekasfalu hírét-nevét. Az ünnepségen Ambrus Lajos főszerkesztő, a Firtos Művelődési Egylet elnöke köszöntötte az alkotókat és a népes közönséget, vallomásos emlékezést hallhattak Tófalvi Zoltántól, dr. Bíró Á. Zoltántól, dr. Láng Esztertől, Kedei Zoltántól, Majla Sándortól, Ráduly Jánostól, Simó Mártontól, Czegő Zoltántól. A Hazanéző ünnepi számának szerzői: Bölöni Domokos, Kercsó Attila, Ambrus Lajos, Molnos Lajos, dr. Bíró Á. Zoltán, Gergely Tamás (interjúja Bölöni Domokossal), Czegő Zoltán, Józsa Judit, dr. Koncz Gábor (Józsa Juditról), Kedei Zoltán, dr. Láng Eszter, Majla Sándor, Debreczeni József (Páll Lajosról), Ráduly János, Simó Márton, Tófalvi Zoltán, Gáspár Sándor (Tóth Ferencről), Jakobovits Miklós (Vinczeffy Lászlóról). Az egykor Korondon tanárkodó Czegő Zoltán keserű számvetésében írta, a legképtelenebb utat választotta 1988-ban: beállt magyarnak Magyarországon. „A magyar irodalom történetében soha ilyen szolgalelkű írótársadalom nem ügyködött, mint az elmúlt ötven évben” – vallja Czegő. /Damján B. Sándor: Tárlat és lapbemutató Korondon. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 13./

A Muzsikás együttes nyerte el idén a Világzenei Vásár (World Music Expo), azaz a WOMEX-díját, amellyel évente a műfaj legkiemelkedőbb előadóit és együtteseit tüntetik ki. Hamar Dániel, az együttes egyik tagja úgy fogalmazott: „ez óriási megtiszteltetés nemcsak a Muzsikás együttesnek, hanem az egész magyar népzene számára is”. Évente csak egy WOMEX-díjat osztanak ki. A díjátadó ünnepség november elején lesz Sevillában. /WOMEX-díj a Muzsikás együttesnek. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 13./

A Demokrata-Liberális Párt (PD-L) arra számít: az ősszel várható parlamenti választásokon olyan jól szerepel majd, hogy egyedül alakíthat kormányt. Ha ez mégsem sikerül, a kisebbségi kormány, illetve a koalíció gondolatától sem idegenkednek – vélekedett Emil Boc, az PD-L elnöke. Boc elmondta: amennyiben nem tudnak majd egyedül kormányt alakítani, a koalíciótól sem riadnak vissza, elsősorban a szintén jobb-közép orientációjú RMDSZ, illetve a korábbi szövetséges, később rivális Nemzeti Liberális Párt (PNL) jöhet szóba. Néhány hónappal korábban, a helyhatósági választásokat megelőző kampányrendezvények alkalmával Emil Boc még arról szónokolt Kolozsváron: itt az ideje, hogy az RMDSZ „üljön már egy kicsit ellenzékben is. „Lakolniuk kell az árulóknak, akik megaláztak minket!” /Sz. K. : Boc nem zárja ki a koalíciót az RMDSZ-szel. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 14./

Nem csak önkéntesekkel szervezte tavalyelőtt télen és tavaly tavasszal a székelyföldi autonómiáról szóló „belső” népszavazást a Székely Nemzeti Tanács, hanem honoráriumot is ígért a segédkezőknek, amelyet mai napig nem fizettek ki – állítja marosvásárhelyi orvostanhallgatók egy csoportja. Fodor Imre, az SZNT széki elnöke elismerte: valóban tartoznak a diákoknak, rendezni fogják adósságaikat. Ferencz Csaba SZNT-alelnök szerint a szervezet cégtámogatásokból és magánadományokból tud törleszteni. Az egyetemisták a magyar és a román médiához fordultak felhívással, amiért az SZNT elfelejtette kifizetni az adósságát. „Vezérünk, Adam Valerian próbálkozásai, hogy beszéljen Izsák Balázsal és Fodor Imrével, válasz nélkül maradtak” – áll a gyatra helyesírással megfogalmazott felhívásban, amelyet három magyar egyetemista írt alá. Az SZNT elnöke, Izsák Balázs diverziónak nevezte a sajtónak elküldött „panaszlevelet”. Elmondta, Ádám Valeriannal a helyhatósági választások idején találkozott utoljára, de az orvostanhallgató nem tett még utalást sem a felhívásban megfogalmazottakra. „Tekintettel arra, hogy a levél írói közül senki sem keresett meg, szerintem kitalált dologról van szó” – mondta Izsák. Fodor úgy tudja, Valerian a pénzéért eddig sem jelentkezett a SZNT-nél, mert Magyarországon tartózkodik, így másokat küldött maga helyett. /Antal Erika, Lokodi Imre: Adós maradt az SZNT. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 14./

Felháborodás fogadta az új színházi törvény alkalmazási tervezetét. Közel ötven művész tiltakozott augusztus 13-án a művelődésügyi minisztérium épülete előtt, mert úgy vélik, hogy egyes előírásai alkotmányellenesek, és nem tartják tiszteletben a munkatörvénykönyvben foglaltakat. A tiltakozók szerint a tervezet csak az intézmények érdekeit tartja szem előtt azzal, hogy megengedi, hogy az intézmény vezetősége az alkalmazottak tevékenységének éves szakmai kiértékelése függvényében akár csökkenthesse is a béreket. Demeter András minisztériumi államtitkár szerint a 2007-es törvénymódosítás forradalmi újítás, amely kitágítja az ezen a téren dolgozók – színházak, filharmónia, cirkusz, tág értelemben vett előadóművészet – lehetőségeit. „A bérek és a fizetések a törvény értelmében akár háromszorosukra is nőhetnek a fenntartó intézmények, minisztériumok vagy esetenként a megyei önkormányzatok költségvetésének függvényében” – mondta el az államtitkár. Szerinte a törvény nagyfokú igazságtalanságot szüntet meg azzal, hogy „teljesítményfüggővé” teszi a bérezést. A tiltakozáshoz a könyvtáros szakszervezet képviselői is csatlakoztak, mert a könyvtárosok bérei alacsonyak, a fiataloknak esélyük sincs előléptetésre. /Tiltakozó művészek. = Krónika (Kolozsvár), aug. 14./

Zarándokhely az ezeréves határ. Augusztus 9-én felszentelték Gyimesbükkön az összmagyarság történelmi emlékhelyét, Füredi Gábor békéscsabai képzőművész alkotását. – Senki ellen, magunkért, magyarságtudatunk ápolásáért hoztuk fedél alá, szenteltük fel ezt az emlékhelyet – magyarázza Deáky András nyugalmazott tanár. A panzió udvarán fedél alatt öt testes kopjafa látható, melyekre felvésett évszámok és szimbólumok emlékeztetnek a magyarság történelmének fontosabb eseményeire. Az alkotás anyagi támogatója a békéscsabai Szent György Lovagrend, kivitelezője pedig annak priorja, Füredi Gábor képzőművész. Pünkösdkor az ezeréves határnál ünnepélyes keretek között felavatták a felújított vámházat, melyben végre a vasúttörténeti múzeum tárgyi emlékei is méltó helyiségre találtak, s ezt megelőzően pedig a nagy királyt ábrázoló szoboregyüttest szentelték fel, immár mementóként történelmi emlékhelyet is létesítettek az egykori román–magyar vámhatár szomszédságában. A gyimesbükki felújított vámházat mind többen keresik fel határon inneni és túlról érkezett vendégek. Szomszédságában pedig, a Deáky Panzió nyújtotta programok keretében szerezhetnek ismereteket az itt élő csángómagyarság életviteléről. /Kristó Tibor: Emlékhelyet avattak Gyimesbükkön. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 14./

Jakab Antal gyulafehérvári püspök 1909. március 13-án született Gyergyókilyénfalván. Gyergyóditróban volt káplán, onnan Kolozsvárra került Márton Áron főesperes-plébános mellé, aki, látva tehetségét, 1937-ben Rómába küldte, hogy egyházjogot tanuljon. A római Lateráni Egyetemről jogi doktorátussal hazatérve, az egyházmegye kettéosztottsága idején Jakab Antal a kolozsvári püspöki helytartóságra került, Sándor Imre helytartó mellé titkárnak. 1945-ben Gyulafehérváron ő a teológia vicerektora és az egyházjog professzora. Amikor Márton Áront elhurcolták, Róma akaratából ő lett az egyházmegye első titkos ordináriusa, vagyis püspök-helyettese. Dr. Boga Alajos, Sándor Imre és Gajdátsy Béla letartóztatása után bejelentette, hogy a továbbiakban mint titkos ordinárius fog intézkedni az egyházmegyében, megtiltott minden állami szervezést. Jakab Antalt 1951. augusztus 24-én letartóztatták. Elhurcolása után sokat verték, majd a felsőbányai ólombányában kényszermunkára ítélték, Ambrus József karcfalvi plébánossal és dr. Dávid Lászlóval együtt. Az egyik bányaomlás alkalmával a csodával határos módon menekültek meg. Jakab Antalt innen a Duna-csatornához hurcolták. A kommunisták börtönében összesen 13 évet raboskodott. Szabadulása után papként nem működhetett. Szülőfalujában segített rokonainak a mezei munkában. Később megengedték, hogy Görgényszentimrén, majd Búzásbesenyőn lelkipásztorkodhasson. Az 1960-as évek közepén Jakab Antalt Máron Áron visszavitte Gyulafehérvárra, hogy ott tanárként működjön. 1971. december 23-án VI. Pál pápa utódlási joggal kinevezte Jakab Antalt Márton Áron segédpüspökének. Jakab Antal 1980. április 2-ig (Márton Áron nyugdíjba vonulásáig) volt gyulafehérvári segédpüspök, ettől kezdve 1990. március 14-i visszavonulásáig megyéspüspökként vette vállaira az egyházmegye kormányzásának nehéz terhét. Állandó küzdelemmel járt, hogy az elnyomással szemben megvédje az egyház jogait. Nagy tudással, kitűnő diplomáciai rátermettséggel tett meg mindent, amit csak megtehetett, híveiért. Amikor Bukarest bevezette a teológiára felvételizők létszámának korlátozását (numerus clausus), Jakab Antal ezt nem tartotta be. 1993. május 5-én halt meg súlyos májrákban. (Incze Dénes: Erdély Katolikus Nagyjai. /Tusnádfürdő (ny. Csíkszereda), 2003/ című munkája felhasználásával) /Jakab Antal Centenárium 2009. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 14./

Demeter János államtitkár „színháztörvénye” ellen lázadnak a színészek. Demeter nem ért egyet az előadóművészek szakszervezeteinek megállapításával, hogy az új „színháztörvény” szerinti bérmeghatározás „koldusbotra juttatja” majd a művészeket. A tárca bukaresti székhelye előtt színészek tüntettek. A művelődési államtitkár közleményében úgy vélte, a tiltakozásnak félreértés lehet az oka, vagy pedig az, hogy a protestálók „nem olvasták el elég figyelmesen az új színházi törvényben megfogalmazott fizetésszámolási metodológiát”. Demeter András szerint az új rendszer teljesítményfüggővé teszi a bérezést, és ennek révén nemcsak hogy megduplázódhatnak, de háromszorosára is nőhetnek az előadóművészek fizetései. „Ezek a szabályozások lábbal tiporják Románia alkotmányát, a munkatörvénykönyvet és munkáltatói visszaéléseket vonnak maguk után” – nyilatkozta Dumitru Costin, az előadóművészek szakszervezeteit is tömörítő Országos Szakszervezeti Tömb (BNS) elnöke. /Darvas Beáta: Oltja a tüzet a kultúrtárca. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 15./

A pálinka megnevezés használatának a jogáról is tárgyaltak augusztus 14-én Sepsiszentgyörgyön, a romániai és a magyarországi szabadalmi hivatalok vezetői. A két ország közötti egyezmény keretén belül évente kormányszintű találkozókat is szerveznek. Idén Bendzsel Miklós, a Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke kérte, hogy Varga Gáborral, a Román Találmányi és Védjegyhivatal igazgatójával a Sepsiszentgyörgyön berendezkedett Kovászna és Hargita megyei szabadalmi központot is látogassák meg. A találkozón az európai uniós védjegyek helyzetéről tárgyaltak, elsősorban a pálinka megnevezés használati jogáról. Bálint Elemér Imre, a Hargita megyei Oroszfalu polgármestere kérte, tegyék lehetővé, hogy az erdélyi termelők is forgalmazhassák az eredeti gyümölcspárlatot pálinka néven. 2002 óta ugyanis a pálinka szót csak Magyarország és négy osztrák tartomány használhatja. Erdélyben lehet szilvapálinkát főzni, de ezt nem lehet pálinka néven forgalmazni az Unió területén. /Bíró Blanka: Óvatosan a pálinkával! = Krónika (Kolozsvár), aug. 15./

„A rendszerváltás óta a román történetírás gyorsan nyitott a világra és az új irányzatokra. Ma lényegesen szélesebb spektrumú, mint a magyar. De nyitott fokozatosan a magyarokkal való szakmai vitákra, együttműködésekre is” – írta a Bukarestben, idén májusban tartott román–magyar történészfórum összefoglalásában a História című budapesti folyóirat augusztusi száma. A fórum a két ország történészei közötti vitás kérdésköröket tűzte napirendre: „Éppúgy az ellenségeskedések, mint a békés együttélés, vagy éppen közös állampolitikai fellépések történetét. A középkortól a jelenkorig” – fogalmaz a lap hasábjain Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének (TTI) igazgatója. Glatz Ferenc rámutatott, a bukaresti Magazin Istoric című népszerű történész-folyóirat az elmúlt években többször javasolt találkozót a két szerkesztőség között. Úgy látja, hogy a Magazin Istoric az utóbbi időben nyitott a magyar történeti problémák felé. Glatz Ferenc, aki 1989–1990-ben Magyarországon a művelődési miniszteri posztot is betöltötte, a szóban forgó bukaresti fórum előtt elküldött egy nyilatkozatot résztvevőknek. Egy szakma küldetése című nyilatkozatában többek között megállapította, hogy a magyar és román nemzet érdekei ma jobban találkoznak, mint korábban bármikor. A fórumon előadások hangzottak el a közös múltról a középkorban, az egyháztörténelemről a román–magyar kutatásokban, a nemzetté válás koráról, továbbá a 20. századi nagy szembenállásról, majd a nagy hallgatásról. Román részről Mihai E. Ionescu, Dan Berindei és Dinu C. Giurescu akadémikusok adtak elő. A magyar előadók: Zsoldos Attila, Csorba László, Szász Zoltán és Sipos Péter. A magyar–román történészkapcsolatok alakulásáról írt Szász Zoltán, a román–magyar történész vegyes bizottság magyar elnöke. Az 1971-ben, politikai intenciók alapján létrejött bizottság általában évente ülésezett: „Feszült légkörben, de egészében igényes tanácskozások voltak ezek, amelyekből kitűnt, hogy nem az ismeretanyag netáni hiánya, hanem szemléletbeli különbségek képeznek áthatolhatatlan akadályokat”. Hatása kevés volt a bizottságnak, de segítette a kölcsönös levéltári kutatásokat, amire persze a magyar kutatók voltak jobban rászorulva. 1983-at követően a hisztériakeltés évei következtek. Szász Zoltán emlékezett: „A polemikus történeti írásoknál nem lehetett megítélni, mit írt a tudós, s mi az, ami alá a nevét odaírták. Ami 1987 tavaszán történt, a háromkötetes Erdély-sorozat ürügyén, a politikai abszurd világába tartozik. Ki gondolta volna akkor, az elképesztő publicisztikai-politikai ágyúdörgés közepette, hogy három éven belül teljesen új korszak kezdődik Bukarestben is”. /Bajai Ernő: Végtelen történelem, változó idők. = Krónika (Kolozsvár), aug. 15./

Az úgynevezett rendszerváltozással a két legeredetibb és legjellemesebb erdélyi prózaíró és a legjellemesebb költőnő kivonult az irodalomból. Az egyik prózaíró Györffi Kálmán, a Fehér ház című könyve kitűnő regény, a másik Varga Gábor, aki írt egy sorozat nagyon jó elbeszélést és három remek egyfelvonásost, most minisztériumi tisztviselő Bukarestben, és se Györffi Kálmán, se Varga Gábor nincs jelen az irodalomban, pedig ők nagyon karakánul viselkedtek azelőtt. Adonyi Nagy Mária a Dsida utáni erdélyi költészet legeredetibb hangú költője volt, most valahol Pesten korrektor, még a teljes nevét sem használja, és letagadja, hogy ő valaha is költő lett volna. Arról, hogy ennek a közel fél évszázadnak az irodalmából mi marad meg az irodalomtörténet számára, azt kell mondani, hogy nagyon kevés. Adonyit, Györffit és Varga Gábort, ha lesz irodalomtörténet, akkor számon fogják tartani, de a sok irodalmi nagyságot megemészti az idő. Hova lett Asztalos István, Horváth István vagy Nagy István? Még Szabó Gyula is, pedig jó író volt, igen kevés marad meg a műveiből. (Karácsonyi Zsolt: Buborékirodalom – Beszélgetés Szőcs István íróval, kritikussal, Helikon, 2008. augusztus 10.) /b. d. : Meglepő fordulatok. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 15./

Erdélyben negyedik alkalommal szervezték meg az EMI (Erdélyi Magyar Ifjak, illetve az Egyesült Magyar Ifjúság közös szervezésében zajló) táborát Gyergyószentmiklós mellett. A résztvevő napi látogatók száma megközelíti a tizenötezret, ezzel a fesztivál a második legnagyobb ilyen jellegű magyar rendezvénynek számít Erdélyben. A tartalmas programokban: előadásokban, vetítésekben, kerekasztalokban illetve más kísérőprogramokban bővelkedő táborról több hitelrontó írás jelent meg a román és magyar nyelvű sajtóban egyaránt. A tábort nem valami vagy valakik ellenében szervezik meg évről évre, hanem azoknak, és azokért, akik tudni, tanulni szeretnének a magyar történelemről, hagyományokról, örökségünkről. Mindazoknak, akik hangos felhördüléssel szélsőségesnek, „magyarkodónak” kiáltják ki a tábort, le kellene vetíteni az 1956-ban halálraítélt Wittner Máriáról készült portréfilm azon részletét, amikor fiatalokat kérdeznek arról, mi jut eszükbe erről az évszámról. Elkeserítő képsorok. – Bagoly Zsolt EMI-alelnök értékelte az idei tábort: elégedett, egyre nagyobb az érdeklődés. Egyesek megpróbálják meghonosítani Erdélyben is azt a sajnálatos módon túlburjánzott budapesti ál-liberalizmust, amelynek érvrendszerében fasiszta és szélsőséges az, akit érdekel nemzete sorsa. Hasonlóan támadta a tábort a március 15-én Kolozsváron magyarellenes tüntetést szervező Új Jobboldal és a hozzá közel álló Sarmiseghetuza Egyesület. – A Konzervatív Párt nemrég az EMI-táborban elhangzottak miatt kér vizsgálatot a belügyminisztertől. /F. I. : Van igény tartalmas rendezvényekre. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 16./

Vona Gábor, a Jobbik elnöke nyílt levelet írt Tőkés László püspöknek, reagálva a püspöknek a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom erdélyi vezetőjének, Lokodi Ferenc Attilának címzett nyílt levelére. Ebben Tőkés László figyelmeztetett: túlságosan előre mennek, fennáll a veszélye a többiektől való elszakadásnak. „Ez például a Jobbik esetében a nemzeti derékhaddal való szembekerülésig terjed, ami nem föltétlenül használ közös ügyünknek. ”A püspök szavai egybecsengenek a Fidesz azon véleményével, amely szerint a Jobbik megosztja a jobboldalt. A Jobbik mindig tudta, melyik helyzetben, mit diktál a nemzeti érdek, szögezte le Vona Gábor. Ami Erdélyben a Nagy-Románia Párt, az nekünk itt az MSZP-SZDSZ, és ami ott az RMDSZ, az itt nekünk a Fidesz, érvelt. A Jobbik elsőszámú célja a hazug és alkalmatlan Gyurcsány-kormány leváltása, és egy valóban nemzeti érdekeket szolgáló kormány létrehozása. /Vona Gábor, a Jobbik elnökének nyílt levele Tőkés László püspökhöz. = Erdely. ma, aug. 17./

A Hivatalos Közlönyben is megjelent a kormányhatározat, amely az új választási rendszer alapját képező választókerületek határait tartalmazza. Ha csak a Nagy-Románia Pártnak nem sikerül megakadályoznia a bíróságon, hogy a november végén sorra kerülő parlamenti választást az új szabályok szerint rendezzék meg, akkor a választók egy számukra még ismeretlen választási rendszerrel ismerkednek meg. A legfontosabb újdonság az, hogy a választók csak a parlament összetételéről döntenek, az államfőválasztást ugyanis leválasztották a parlamenti választásról. A régi rendszer szerint minden pártnak egységes megyei jelöltlistája volt. Ez most megváltozik, az új választási rendszer szerint összesen 452 egyéni választókerületre osztották az eddig létező 43 választási körzetet. Ez azt jelenti, hogy minden pártnak és pártszövetségnek valamennyi választókerületben kell jelöltet állítania ahhoz, hogy maximálisan kihasználják az arányos visszaosztási rendszer biztosította lehetőségeket. Emiatt az RMDSZ-nek is 452 jelöltet kell csatába küldenie. Az egyéni választókerületes rendszer komoly megpróbáltatás egy olyan szervezetnek, mint az RMDSZ, mert a valószínűsíthető legjobb esetben is legtöbb 32 személynek van esélye bekerülnie a bukaresti parlamentbe. Ennyi főből áll ugyanis jelenleg a szövetség képviselőházi és szenátusi frakciója, és nehezen képzelhető el, hogy az RMDSZ ennél jobb eredményt ér el. A jelöltállítás másik nehézsége az, hogy a versenybe szállóknak öt havi bruttó minimálbérnek megfelelő összeget kell letenniük garanciába, ezt a pénzt csak azok kapják vissza, akiknek a pártja országos szinten megkapta a voksoknak legalább a 2 százalékát. Emellett minden jelöltnek hozzá kell járulnia anyagilag a saját kampányának finanszírozásához. Várhatóan a Magyar Polgári Pártnak (MPP) is lesznek jelöltjei, miután az RMDSZ-nek nem sikerült megegyeznie riválisával. Nagy valószínűség szerint azonban az MPP nem pártként vesz majd részt a megmérettetésen, várhatóan függetleneket indítanak majd, akik viszont csak akkor indulhatnak, ha a saját választókerületükben megszerzik a szavazatra jogosultak legalább 4 százalékának a támogatását. Az RMDSZ-nek a szórványmegyékben és a Kárpátokon túli megyékben megszerzett voksok nagyon értékesek az ötszázalékos parlamenti küszöb elérése szempontjából. /Borbély Tamás: Az új és a régi választási rendszer – különbségek és hasonlóságok. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 18./

Az újonnan megalakult önkormányzatok és a Székely Nemzeti Tanács képviselői között párbeszéd kezdődött a hivatalos autonómia-népszavazások kiírásáról. Ezt Ferencz Csaba, az SZNT alelnöke hangsúlyozta, hogy jó lenne, ha az egyeztetés nyomán egy bizonyos hónapra tennék a népszavazások kiírását. Ferencz Csaba szerint a kérdésben nyitottság tapasztalható az önkormányzatok részéről, tény, hogy elindult egyfajta egyeztetés. Az SZNT képviselői biztosítékot kaptak, hogy a székely szimbólumok használatának vonatkozásában is előrelépések lesznek. Az autonómia szempontjából az SZNT biztatónak tartja, hogy az öt székelyföldi megyei jogú város szövetségben kíván egyesülni. /Hivatalos autonómia-referendumokat szorgalmaznának. Egyeztetés az SZNT és a székelyföldi önkormányzatok képviselői között. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 18./

Fordulatra van szükség a magyarság életében erkölcsileg, szellemileg, ha ez a nép élni akar – hangoztatta Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének (MVSZ) elnöke a Magyarok VII. Világkongresszusának augusztus 16-i megnyitóján, a Budapest Kongresszusi Központban. Patrubány Miklós kiemelte, hogy az előző, 2004-ben tartott világkongresszus óta tekintetüket Kelet felé fordították, „ahonnan származunk”. Az elmúlt négy év során az Egyesült Államokban létrejött a Magyarságtudományi Intézet, amelynek célja „áttörni azt a hitet, hogy finnugor származékok vagyunk”. Ez az intézet adta ki a Magyarságtudományi tanulmányok című gyűjteményt, amelynek angol nyelvű változatát az augusztus 20-án záruló világkongresszuson mutatják be. Az intézet gondozásában megszületett az első angol nyelvű magyarságlexikon, a Magyarság Világ Enciklopédia Pungur József szerkesztésében. A nemzet jelenlegi állapotáról szólva Patrubány Miklós arról beszélt, hogy sorra olyan események történnek, döntések születnek, amelyek a magyarság számára negatív üzeneteket fogalmaznak meg. Ezek közé sorolta, hogy a magyar parlamenti képviselők gyakorlatilag olvasatlanul szavazták meg a nagy horderejű lisszaboni szerződést. Támadta Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt is, aki véleménye szerint „bocsánatkérés nélkül káromolhatja a hazát”. Az augusztus 20-án záruló, hetedik világkongresszusra összesen ezer küldött kapott meghívást a világ minden tájáról. A kongresszus keretében tizenkét konferenciát rendeznek a magyarság múltjával és remélt jövőjével kapcsolatban. /Patrubány: fordulatot a magyarság életébe. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 18./

A Szarkaláb Néptáncegyüttes és a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány augusztus 14-e és 18-a között tizedszerre rendezte meg a Szent István-napi nemzetközi néptáncfesztivált, ahova nyolc országból érkeztek résztvevők. Utcai táncok, gálaműsorok várták a néptáncok ismerőit, rajongóit Kolozs (Bánffyhunyad, Kide, Magyarfenes, Kalotaszentkirály, Kolozsvár) és Szilágy megyében (Zsobok). Szombat délután a magyarfenesi szabadtéri gálaműsort falubál és tűzijáték követte. Augusztus 17-én, vasárnap Kolozsváron vonultak fel a néptáncegyüttesek, majd dr. Kovács Sándor főesperes celebrált misét a Szent Mihály-templomban. Vasárnap tizennégy néptáncegyüttes lépett fel a Diákművelődési Házban. Pillich Apor Balázs, a kolozsvári Szarkaláb néptáncegyüttes vezetője, egyben főszervező elmondta: incidensek nélkül zajlott a rendezvény. Zsobokon lépett fel az újvidéki Csűrdöngölő és a szintén vajdasági Cirkalom táncegyüttes. Zsobok határában kürtőskaláccal, pálinkával várták a vendégeket. Fullasztó melegben táncoltak a fiatalok. A Csűrdöngölő nevéhez fűződik a Vajdasági Táncháztalálkozó és Kirakodóvásár, valamint a Minősítő Fesztivál, ahol már kétszer érdemelt Kiválóan Minősült címet. A Cirkalom többszörös nívódíjas együttes idén átvehette a 2. Martin-plakettet a Martin György Néptáncszövetségtől, e cím egyedüli birtokosai a Kárpát-medencében. „Kide a világ közepe” – így köszöntötte Egri István helyi tanácsos a Szent István-napi Néptáncfesztivál alkalmával Szlovákiából érkezett Komáromi Generációk Néptáncegyüttest. A 22 tagból álló, 2006-ban alakult együttes háromtagú zenekarral is rendelkezik. Kiss János, a Kide Egyesület elnöke megköszönte a komáromiak látogatását. Augusztus 16-án Magyarfenesen szabadtéri gálaműsorra került sor a Szent István-napi Néptánctalálkozó keretében. A különböző országokból érkezett néptánccsoportok mindegyike részt vett a rendezvényen. Tűzijáték és hajnalig tartó bál zárta a mulatságot. Kolozsváron a menetet a csíkkozmási néptáncegyüttes nyitotta meg. A táncegyüttesek részt vettek az ünnepi szentmisén a Szent Mihály-templomban. Kovács Sándor főesperes hangsúlyozta, Szent István királyunk példamutatása szerint a vallás és a hazaszeretet krisztusi parancs, azaz a hit és az erkölcs képezi a nemzeti lét alapját. /Kerekes Edit, Füstös Tímea, Dézsi Ildikó, Nagy-Hintós Diana: Incidensek nélkül zajlott a Szent István-napi néptáncfesztivál. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 18./

Krakkó Rudolf, a HÍD Egyesület /Szatmárnémeti/ elnöke elmondta, a rendezvénynek azért adott éppen Lázári helyet, mert a Turul-szobor méltó helye az István királyra való emlékezésnek. A HÍD Egyesület 2003-ban alakult, fő célkitűzése a magyar nemzettudat erősítése, kulturális rendezvények szervezése, az ifjúsági szervezetek közötti kapcsolat erősítése. Az egyesület csereüdültetési programot bonyolított le, részt vett egy Kárpát-medencei pályázat lebonyolításában, és ez a szervezet volt a fő szervezője a „Wass Albert-turnénak”. Emellett a „Tövisháti Hétvége”, Raffay Ernő „Trianon-körútja” is a nevükhöz fűződik. A templomokból kijövő lázáriak a kálmándi fúvószenekar vezetésével vonultak fel a központban a Turul-szoborhoz, a Szent István-ünnepség helyszínéhez. Az emlékmű előtt Krakkó Rudolf üdvözölte a megjelenteket. A történelmi egyházak helyi vezetői mondtak imát, néhány ide illő gondolatot. Kupán Erzsébet Veress Péter „Ha nem lehettél szálfa” és Papvári Elemérné „Hitvallás” című költeményét szavalta el, a nagypeleskei Ugocsán László az „Ott, ahol zúg az a négy folyó” című dalt énekelte el. Dr. Raffay Ernő, a Trianon Társaság elnöke előadásában kijelentette: nem véletlen, hogy itt, a számukra határon túlinak számító Lázáriban állítottak hét éve Turul-szobrot, hiszen jelenleg az a helyzet, hogy „hamarabb lehet ilyet készíteni Szatmárnémetiben vagy Kolozsváron, mint Budapesten”. Akkor, amikor a magyarság ősi jelképeinek számító turult és az Árpád-sávos zászlót üldözik, tiltják, a magyar honvédség, a magyar állam címerében is ezek lelhetőek fel – nem mernek lemondani ezekről. Raffay szerint óriási hiba, hogy az Európai Unió a mai napig nem akarja belefoglalni alkotmányába a keresztény értékeket, az agresszív egyházellenesség a mai napig tart. Budapest ma a gyűlölet fővárosa – mondta a történész, hozzátéve, az áttörés, a változás nem várat sokat magára. Thoroczkay Sándor, a Szent István Kör tiszteletbeli elnöke beszéde után megkoszorúzták a Turul-emlékművet. /Fodor István: Szent István és a Turul előtt tisztelegtek. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), aug. 18./

A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium tanári kara megrendülten vette tudomásul, hogy augusztus 13-án 54 éves korában elhunyt dr. Dominich Sándor, az iskola vén diákja és tiszteletbeli professzora. Dominich professzor a veszprémi Pannon Egyetem dékán-helyettese, a Műszaki Informatikai Kar tanszékvezető tanára volt. Meghívott tanárként nyugat-európai egyetemeken tartott előadásokat és számos tudományos cikket publikált. Bár korán elhagyta szülővárosát, Nagyenyedet, mindig figyelemmel követte a kollégium diákságának tevékenységét és amikor tehette, anyagilag is támogatta. Dominich Sándor volt a Bethlen Napok keretében rendezett Tudományos Diákköri Konferenciák fővédnöke, ebben a minőségében minden évben olyan témakörök kutatását ajánlotta, amelyek az iskola múltjával, neves tanárainak és híres diákjainak tevékenységével kapcsolatosak. Dominich így fogalmazta meg a legendássá vált Bethlen-szellem fogalmát: „A Bethlen-szellem magában foglalja a múlt ismeretét, az elődök tiszteletét, a magyarságtudatot, a vallási és etnikai toleranciát, a Kollégium szeretetét, a korszerű s igaz kultúrára való nevelést, a becsületes küzdés tudatát és vállalását. ” Temetése augusztus 18-án lesz Sopronban. /Dvorácsek Ágoston, kollégiumi tanár: Elhunyt a Kollégium tiszteletbeli professzora. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 18./

A nem aradi magyar középiskolások bentlakási költségeinek enyhítésére, az Arad megyei RMDSZ oktatási bizottsága bővítené a „keresztülői” támogatási rendszert, vagyis azt a mozgalmat, amely révén vállalkozók és tehetős magánszemélyek magukra vállalják egy-egy diák iskoláztatási költségeinek egy részét. Az ötletet Nagy Gizella, az RMDSZ oktatási alelnöke vetette fel a bizottság legutóbbi ülésén. Ilyen mozgalom indult Magyarországon a csángóföldi magyar gyerekek megsegítése érdekében, illetve az aradi magyar oktatást támogató Alma Mater Alapítvány is kezdeményezett hasonlót. A magyar családok leggyakrabban azért nem íratták gyereküket magyar középiskolába, hogy drága a gyerek kollégiumi elhelyezése Aradon (a megyében máshol nincs magyar nyelvű középiskolai képzés). Az illetékesek még tanulmányozzák a „keresztszülői” támogatási rendszer bevezetésének jogi formáját. /Pataki Lehel Zsolt: Újabb „keresztszülőket” keresnek a magyar iskolásoknak. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 19./

Az 1981 óta nem létező Temes megyei falu, Bunyaszekszárd szülöttei, 1995 óta minden évben, augusztus második vasárnapján találkoznak szülőfalujuk helyén. Még 76–an élnek a környékbeli településeken és a nagyvilágban szétszóródott bunyaiak közül, de az idei falutalálkozón ennél sokkal többen, legalább 200–an vettek részt! A Bunyaszekszárdi Falunap résztvevői az új facsádi sportcsarnok bejáratánál felavatták a facsádi születésű Nagy Ernő, magyar olimpiai bajnok emléktábláját. Nagy Ernő a Los Angeles-ben olimpiai bajnoki címet szerzett, szekszárdi sportolókból verbuválódott magyar kardvívó csapat tagja volt. A Facsádtól mintegy 20 kilométerre, nehezen megközelíthető dombtetőn fekvő Bunyaszekszárd egykori templomának helyén emlékmű és harangláb, a temetőben kopjafa fogadja az évente egyszer ide zarándokoló bunyaiakat. A 1866–ban történt bunyai kirajzás történetét Kaczián János népművelő–levéltáros kezdte el kutatni. Ebből a kutatásból terebélyesedett ki Lugos és Szekszárd városok idén 15 éves tesvérkapcsolata, Facsád és Szekszárd tízéves múltra visszatekintő partneri kapcsolata, létrejött a Szekszárd – Lugos – Facsád Baráti Társaság, televíziós dokumentumfilm készült a ma már csak a Falunap alkalmából megelevenedő településről és a szétszóródott bunyaiakról. Nem tartanak bunyaszekszárdi falunapot a most 85 éves Ihász Teréz nélkül, aki 1981-ben utolsóként hagyta el szülőfaluját. „Amikor már költöztek el innen az emberek, minden lebontott házat egyenként megsirattam – idézte fel a szomorú időket Teréz néni – amikor kérdezték tőlünk, hogy mire várunk, miért nem költözünk mi is, azt feleltük hogy őrizzük a templomot. Végül a templomot is eladták az ötövösieknek, lebontották és elvitték…” Az alig 115 évig, 1866 – 1981 között létezett Bunyaszekszárd a két világháború között még virágzó település volt, saját templommal, paplakkal, magyar iskolájában 70 gyermekkel. /XIV. Bunyaszekszárdi Falunap. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 19./

A Studium Kiadó /Kolozsvár/ saját nyomdával dolgozik, nem igényel támogatásokat, igyekszik önálló lenni. Tőkés Elek, a kiadó igazgatója tájékoztatott: 1991-ben alakult a vállalkozás, nyelviskolával kezdték és az ebben forgatott pénzt fektették be a könyvkiadásba. Az első könyvet 1993-ban sikerült kiadniuk. Elsősorban didaktikai és akkreditált tudományos kiadó, de szépirodalmat és ismeretterjesztő jellegű munkákat is kiadnak. Az iskolai vagy egyetemi tankönyveket minden további nélkül kiadják, nem csak magyar nyelven, hanem románul is. A másik kategória az egyetemi tanárok tudományos munkáit, kutatásait foglalja magába. Egyik legnagyobb vállalkozásuk volt a négy kötetes Magyar irodalmi szöveggyűjtemény, amelyet még a Helikon közössége szerkesztett, de nem volt keretük a kiadásra. Egy sikeres Reményik Sándor monográfiát is kiadtak. – A kiadó gerince és legnagyobb bevétele a tankönyv. /Varga Réka: „Lehetőleg saját lábon” A könyvek útja. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 19./

A kormány elindította a városi művelődési házak korszerűsítését célzó programját, közben az erdélyi falvakban megállni látszik a művelődési élet: a kultúrházak inkább csak közösségi rendezvények – keresztelők, lakodalmak, torok – helyszínei. Az elnéptelenedett településeken nincs igény kulturális rendezvényekre, pályázni sem lehet a művelődési házak korszerűsítésére. A kultúrházak állaga megromlott, némelyiküket már tatarozni sem érdemes. A legtöbb faluban arra törekednek, hogy a létesítményt főzőkonyhával, ebédlőkészlettel is ellássák, hogy a közösségi rendezvényeket itt rendezhessék. A községközpontokban kissé élénkebb a kulturális tevékenység, itt művelődésért felelős beosztottak szerveznek tánc- vagy színjátszó csoportokat, kórusokat, zenekarokat, melyek műsorait aztán bemutatják a község falvaiban is. Maros megyében várhatóan még a héten befejeződik a vidéki kultúrházak állapotának leltára, ennek alapján döntik majd el, hogyan lépnek tovább. A Szatmár megyei falusi kultúrházak állapota se nem jobb, se nem rosszabb, mint máshol – mondta el Günthner Tibor építész. Darócon például egy műemlékjellegű épületet, az úgynevezett Ember-kúriát hozott rendbe az önkormányzat. Mikolában nemcsak felújították, de bővítették is a kultúra házát. A falvak a 2006/116-os kormányrendelet értelmében művelődési házaik felújítására kizárólag a falufejlesztési alapból számíthatnak támogatásra – jelezte Para Lóránt, a fejlesztési és lakásügyi minisztérium illetékes igazgatója. /Lakodalomtól halotti torig. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 19./

Kalmarban utcát neveznek el Pallay Józsefné, született Pálffy Gizella Ildikó asszonyról, a bevándorlóról Svédországban első ízben –, aki immár 40 éve él ebben a városban. A rendkívüli megtiszteltetést önfeláldozó munkájával érdemelte ki, amellyel Kalmar művelődési életét megszervezte. A Gyilkostó környékéről származik, erdőmérnök édesapjával járta pici korától az erdőt. Olyan kövületet talált, amely az ő adományaként került a kolozsvári egyetem geológiai gyűjteményébe. Tatabányáról az 1956-os forradalom után kényszerült távozni, két fiútestvérének élete forgott kockán. Évtizedekkel ezelőtt filmet készített a lappok vándorlásáról, nemrég mutatta be a Duna TV. Soha nem volt gazdag. Gondolkodás nélkül elzálogosította ékszereit, hogy anyagilag támogathassa egyik bevándorló társát, aki az első tánciskolát nyitotta meg a városban. Igazi mecénásként éli az életét. A 61 000 lakosú városban eddig összesen négy nagy koncertet tartottak. A harmadik költségeit teljes egészében ő fedezte és a rendezését is vállalta. Meghívta a marosvásárhelyi zenekart, és Stockholmban is felléptette őket. Házi koncerteket szervezett. 40–50 ismeretlen személyt fogadott, mindenkit vendégül látott. Rangot jelentett bejutni ezekre a koncertekre. Zongorát vásárolt, hogy a vajdasági háború egyik menekültje gyakorolhassa hivatását. A vendégek adományából helyi fiatal tehetségeket támogatott, illetve azokat a magyar zenészeket, akiket a menekülttáborok lakói közül választott ki. Legutóbb a csíkszeredai kamarazenekart látta vendégül, a szó szoros értelmében: saját házában szállásolta el a 24 zenészt. A fiatal muzsikusoknak nagy sikerük volt. Kalmar kitüntetettje magyar maradt! /Szőcs Judit: Magyarként Svédországban. Utcát neveztek el egy magyar bevándorlóról. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 19./

Huszonöt éve, 1983-ban mutatták be Budapesten, a Városligetben az István, a király című, mára klasszikussá lett rockoperát. A szerzőket – Boldizsár Miklós drámaírót, a zeneszerző Szörényi Leventét és a szövegíró Bródy Jánost – már a hetvenes évektől foglalkoztatta a magyar államalapítás kora. A történetet Nemeskürty Istvánnal, a Mafilm Budapest Stúdió akkori vezetőjével történt magállapodás értelmében filmen akarták feldolgozni. A városligeti bemutatót csak nyilvános forgatásnak szánták, de a hatalmas érdeklődés miatt ez lett az elsődleges produkció. Mivel augusztus 20. akkoriban hivatalosan az új kenyér ünnepe és az alkotmány napja volt, a darab rendezőjének, Koltay Gábornak kellett közbenjárnia Maróthy Lászlónál, az MSZMP budapesti bizottságának első titkáránál, hogy engedélyezzék az előadásokat. Végül 1983. augusztus 18. és 28. között hét alkalommal, összesen százezer néző előtt mutatták be a népzenei elemeket és az egyházi gregorián zenét a populáris zenével ötvöző művet. Az István, a király a magyarországi színházi gyakorlatban is áttörést jelentett, hiszen a színészek – Pelsőczy László, Berek Kati, Sára Bernadett, Hűvösvölgyi Ildikó, Balázs Péter és Balázsovits Lajos – mellett főszerepet kaptak a rockélet nagyjai is: Varga Miklós, Vikidál Gyula, Nagy Feró, Deák „Bill” Gyula, közülük akkor többen „lázadónak” számítottak. A bemutató helyszíne ekkor kapta a Királydomb nevet, és ma már hivatalosan is így nevezik. A rockoperát egy évvel később a Szegedi Szabadtéri Játékok keretében a Dóm téren játszották, majd 1986-tól a Nemzeti Színházban, Kerényi Imre rendezésében került színre. Ez a változat 1989-ig 224 előadást ért meg és mintegy 180 ezer nézőt vonzott. A rendszerváltást követően, 1990-ben a Népstadionban mutatták be (a létesítményben ez volt az első magyar koncert), a két estére összesen 120 ezren váltottak jegyet. A darabot 1992-ben a sevillai Expón, majd Németországban, Ausztriában, az Egyesült Államokban, Ausztráliában is játszották, húsz évvel az ősbemutató után, 2003-ban Erdélyben, Csíksomlyón 350 ezer néző előtt adták elő. A műből 1984-ben készült filmet rövid idő alatt másfél millióan látták, a hanganyag megjelent bakelit lemezen, kazettán és CD-n is, a film jubileumi, kétlemezes kiadása idén látott napvilágot. A bemutató negyedszázados évfordulóján a Magyar Televízió tehetségkutató műsorban válogatta ki a jubileumi előadás szereplőit, az újrafogalmazott produkciót júniusban mutatták be a Papp László Budapest Sportarénában, majd a Szegedi Szabadtéri Játékokon láthatta a közönség. /25 éves az István, a király. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 19./